//Második szál//
//Yin & Yang - zárás//
*Lyz az orrához kapva rogy a sárba. Xot látva, hogy vérzik, odalép hozzá és felsegíti, ha eddig nem vágta pofán, ezért biztos nem fogja.*
~ Upszi! Csak jobban orrba vágtam, mint ahogy akartam. ~
*Közben pedig, így szól a hosszúéletű szőkeséghez.*
- Nem megy nekem valami jól ez a finomkodás... *Ironizálva, egy félszeg mosollyal fűzi még hozzá.* hiába, gyakorolnom kell.
*Lyz ütős kérdésére, már elvigyorodva válaszol.*
- Kértelek, hogy kend el, de haboztál. Én meg nem bírtam magammal.
*A sötételf lány látja az elf szőkeségen, hogy egy kicsit letört, és a fájdalmat is nehezebben viseli, de mielőtt bármit is szólhatna komolyan és értelmesen, egyszerűen elneveti magát, ami félre érthető, sőt otrombán sértően hathat, mintha csak Lyzendrát nevetné ki. Erről azonban szó sincs, Xot az elf szőkeség bakkeros kiszólásában, csupán egy kicsit magára ismert.*
~ Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szavak is képesek elhagyni a száját. ~
*Xot érzi most valami vigasztalóan bölcset kéne mondania, de nem igazán jut eszébe semmi, de aztán mégis, mire furcsán elmosolyodva, teátrális hangon (mintha valakit idézne) szól.*
- A fájdalom barát. Jó barát. Éberebb leszel tőle és dühös. Továbbá elárulja, ha komolyabban megsérültél. És tudod mi a legjobb a fájdalomban? Abból érzed, hogy még élsz.
*Egy mély sóhaj után, megjegyzi.*
- Ezeket mindig… apám mondta nekem.
*A mélységi lány kissé zavartan elhallgat, mert érzi, hogy ez talán nem fejezi ki, amit mondani szeretett volna, de hát tőle ennyire telik, ha kedvességről van szó.
Méregzöld szemeit lehunyva, felnéz a borongós égre, a hűs esőcseppek az arcát mossák, mikor Lyz közli vele, hogy elismeri a vereségét, és megy a konyhára a nyaklevesért.*
- Ácsi! Nem értünk egyet. Szerinted, győztem. Szerintem meg, döntetlen.
*Lyzre fordítja tekintetét és egy kicsit mindentudóan, elmosolyodik.*
- Amúgy meg, az nem győzelem, ha hagynak nyerni, és nem is igazi harc, ha nem adjuk bele szívünket, lelkünket. Ezért is, szerintem a büntetést mellőznünk kell, egyelőre. Ami viszont a fogadás dolgát illeti, már kitaláltam, hogy mire fogadjunk.
*A sötételf lány kajánul elvigyorogva kacsit az elf szőkeségre.*
- Szóval, fogadjunk, hogy nyomunk egyszer még egy visszavágót! A tétet, majd akkor megbeszéljük. De bárhogy is van és lesz… köszönöm a gyakorlást… Alvezérem.
*Vágja kicsit katonásan haptákba magát és úgy biccent vigyorogva Lyznek.*
- Viszont, ha tényleg el akarjuk kerülni a ténsasszonyt, jobb lesz futólépésben a fürdőhöz rongyolnunk.
*A fülhegyig sáros mélységi lány saját bölcs tanácsát megfogadva, elhagyja a gyakorlóteret és elmegy megfürdeni. Utána, mint a jó mosónők, kimossa lila ruháját, majd a szobájába tér, ahol szekrényben kezd matatni, a szokásos váltóruhája után. A kezébe egy ismerős ruhadarab akad; a fekete csipkeszegélyes vörös szatén sál. Xot szája most nem rándul értetlen fintorba, és bitófás gondolat se fut át az agyán. A sálhoz fűződő emlék hatására, nemes egyszerűséggel csak elmosolyodik. Visszadobja a cicoma holmit ruhatároló alkalmatosságba, majd felölti fehér ingét, és a szarvasbőr nadrágját. A kelleténél hosszabb férfiinget a nadrágba tűri, hosszú ujjait pedig lezseren felhajtja, karközépig. Fél lábon ugrálva belebújik a csizmáiba, majd gyorsan végig méri magát.*
~ Sose fogom megszokni magamon az ilyen világos színeket. ~
*Megvonja vállait, mire fájdalom nyilall a bal vállába. Elvigyorodva megdörgöli a sajgó testrészt, majd hozzálát, hogy beváltsa a magának tett istállóba kiköltözős ígéretét. Nincs sok holmija már itt, fegyverei és felszerelései az őrtoronyban vannak, de ami van azt azért összeszedi. Az ágya alól, a padló egy deszkáját felszedve, hóna alá csap két üveg bort, az ablakról leakasztja és a vállára dobja a lópokrócot, majd körbenéz a szobában.*
~ Hát, ennyi. ~
*Xotara még magához veszi vizes lila ruháját, majd kislattyog a szobából. Az ajtót nem csukja be jelezvén, hogy a helyiség szabad. Elhagyja az északi szárnyat, a galériáról lesétál a nagycsarnokba, onnan pedig ki az udvarra. Kint még mindig esik, szóval Xot futva keresztül vág az udvaron, majd eltűnik az istállóban.*