Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 18:37:15
Üzenet elküldve: 2018-06-12 18:37:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Akkor majd felkeresem Bajdit, szerintem ő nem sokat tartózkodik a könyvtárban, ezért is kerülhettem el eddig. *Meg persze félt is ismerkedni bárkivel, mert elég félős és ha sok mindenkihez kötődne, akik megint lelépnek, az nagyon szomorú lenne.*
-Ez a dolog nem korfüggő és megnyugtatlak, hogy nem is betegség, egyszerűen csak neked nincs szükséged rá és ezért nem is keresed szerintem a hozzád illő párt. Amióta megvan az emlékezetem én sem voltam szerelmes, de nem is nézek rá úgy senkire, hogy na ő lesz az igazi vagy ő annyira tetszik és szeretnék a közelében lenni. Én sok könyvet olvastam és onnan tudom, hogy van aki nem lesz szerelmes és van aki az lesz, de ez tényleg olyan dolog lehet, hogy ha meglátod az igazit, akkor érezni fogod... bár ezt még biztos nehéz elképzelni is, én sem tudom milyen lehet, pedig elég empatikus vagyok és sok érzelemmel tudok azonosulni a könyvekből, de ezzel az eggyel nekem sem sikerült még. *Kicsit hosszúra nyúlt a beszéde, na de reméli nem volt nagyon kusza, kicsit zavarban van, mert olyanról beszél, amiről ő is csak olvasott.*
-Szóval egy szó mint száz, ez nem betegség és nem leszel tőle kevesebb. *Elmosolyodik kedvesen és a haját babrálja ismét.*
- Akkor majd felkeresem Bajdit, szerintem ő nem sokat tartózkodik a könyvtárban, ezért is kerülhettem el eddig. *Meg persze félt is ismerkedni bárkivel, mert elég félős és ha sok mindenkihez kötődne, akik megint lelépnek, az nagyon szomorú lenne.*
-Ez a dolog nem korfüggő és megnyugtatlak, hogy nem is betegség, egyszerűen csak neked nincs szükséged rá és ezért nem is keresed szerintem a hozzád illő párt. Amióta megvan az emlékezetem én sem voltam szerelmes, de nem is nézek rá úgy senkire, hogy na ő lesz az igazi vagy ő annyira tetszik és szeretnék a közelében lenni. Én sok könyvet olvastam és onnan tudom, hogy van aki nem lesz szerelmes és van aki az lesz, de ez tényleg olyan dolog lehet, hogy ha meglátod az igazit, akkor érezni fogod... bár ezt még biztos nehéz elképzelni is, én sem tudom milyen lehet, pedig elég empatikus vagyok és sok érzelemmel tudok azonosulni a könyvekből, de ezzel az eggyel nekem sem sikerült még. *Kicsit hosszúra nyúlt a beszéde, na de reméli nem volt nagyon kusza, kicsit zavarban van, mert olyanról beszél, amiről ő is csak olvasott.*
-Szóval egy szó mint száz, ez nem betegség és nem leszel tőle kevesebb. *Elmosolyodik kedvesen és a haját babrálja ismét.*
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 18:30:26
Üzenet elküldve: 2018-06-12 18:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
*Isqeha csak halványszomorúan mosolyog, hát igen, Umon most valószínűleg még inkább elhárítana bármi nemű kíváncsiskodást vagy segíteni akarást, és makacs önfegyelmezéssel befelé fordul inkább, legalábbis Isqeha így gondolja. De ezt inkább nem osztja meg Arynával, mert akkor még a végén el kellene mesélnie az egész Aenaes történetet, azt meg nem szívesen tenné. Ő maga sem szívesen gondol rá, ami azt illeti, de persze valahol legbelül tudja, hogy attól, hogy nem akar tudomást venni a dologról, attól még Umon és benne az, ami azokat Aenae-vel művelte, jelen van, méghozzá itt, Vadvédben. Másrészt meg valahol nagyon is kedveli Umont, és örül annak, hogy itt van, így jobb ez így, hogy megpróbálja elfelejteni a dolgot.
Na de ezt nem most kell végiggondolnia.
Úgyhogy a mosolya rögtön szélesedik és őszintébbé válik, amikor a nullumra terelődik a szó.*
- Tényleg? *ámul el őszintén, és lelkesen, amikor meg kiderül, hogy Aryna már akkor itt volt, amikor az alkímiás műhelyt a régiek létrehozták.*
- Az borzasztó izgalmas lehetett! *képzeli el lelkesen a dolgot.*
- Ó, igen, amikor belemerültem a leírásokba, én mindegyikben találtam olyat, ami nagyon tetszett. *fűzi hozzá, amikor a mágiaágakról esik szó.*
- Kár, hogy nem lehet belőle szemezgetni, de talán azon is múlik, hogy egy mágus miben igazán tehetséges vagy melyik elemhez kapcsolódik igazán. *véli.* - Mindenesetre Hozzád nagyon illik a Hold mágiája, ugyanolyan holdsugár szőke vagy, kicsit titokzatos, kicsit elbújó, kicsit előjövő *nevet.*
- Legalábbis szerintem. *somolyog.*
- A Víz mágiája az, amivel sokszor gyógyítani is lehet, ugye? Eralil mester egyszer a szemem láttára tüntetett el egy csúnya sebet csupán azzal, hogy a tenyeréből varázslattal vizet csorgatott rá! *meséli, de közben azért halad a Pengevirágokkal is. A kipréselt és összegyűlt nedvet félreteszi, és előrehozza a piócákat, amiket tegnap este a pataknál járva összeszedegetett a lábáról.
Sóval meghinti őket, majd a piócák levágott fejét pépes masszává zúzza, és egy faspatulával adagolva összekeveri a két anyagot: a Pengevirágok nedvét és a piócanyálat. Cseppenként rézoldatot, ezüstön kétszer átszűrt patakvizet adagol hozzá, és amikor elégedett az állagával, leteszi a lepárló mellé. *
- Nem emlékszel rá? Az is lehet, hogy ismered?? Én régen ismertem meg, de azóta nem találkoztam vele. Ő fogadott, amikor megtaláltam az erdei mágusokat, délen. Ő volt a vezetőjük. Mint Vadvédnek Pycta.
- Synmira. *gondolkozik egy kicsit, mert furcsa név volt, és régen volt.*
- Synmira a hely neve. Nem voltam ott, csak egyetlen napig, mert hazamentem a háború hírével.
- Hosszú szakállú varázsló, egyből látni rajta, hogy ilyen mágiás, tudod. *mondja még, hátha eszébe jut Arynának valami róla.
Aztán a figyelme teljes egészében a lepárló felé fordul. Még a levegővételt is visszatartja, ahogy óvatosan belecsorgatja a keverék első adagját a lepárlóba. Ha sikerül, hat adag nyílra kenhető, vérzést fokozó kenetet kap a végén.
Aláhevít, és csendben figyeli a lassú, gyöngyözőn előrekúszó oldatot a kanyargó csövekben.
Közben Aryna megmutatja az igazán furcsán hangzó kis füttyszólamot, ami a szelídítős holdvarázslat része, Isq meg csak a fejét rázza, megpróbálja utánozni de nem nagyon megy neki így elsőre.*
- Hát, ez nem is olyan egyszerű! *rázza a fejét nevetve, mintha a fülébe ment volna valami.*
- Megmutatod még egyszer? Lehet többször is hallanom kell, hogy pontosan le tudjam utánozni. *szabadkozik.* - De nagyon tetszik!
*Közben az első zöldeslila csepp lehull a kis tálkába, Isq meg fellélegzik. ~Talán jó lesz!~ Megvárja, amíg az utolsó csepp is kihull, belekenegeti a lilászöld, kátrány folyékonyságú masszát egy jól záró kis fiolába, aztán nekilát a következő adagnak.*
- Eeyr? *kérdezi picit csodálkozva. Eeyr tanai őt is érdeklik, de alig tud róluk valamit.*
- Pycta szerint az Erdőszellem Eeyr egyik... *nem jut eszébe először a szó* - aspektusa. Igen. Egyik megjelenési formája. Ő is a teremtés és az élet híve. *mondja tűnődve.*
- Még kettő van hátra. És még a palántákat is el kellene ma ültessem... *sóhajt.*
- Még nem is reggeliztem! Ha kész vagyok, elmehetnénk reggelizni! *javasolja Aryra nézve.*
- Te ettél ma már valamit?
- Pycta tart egy tanácskozást ma valamikor, addigra el kellene készüljek!
*Kivárja türelmesen az utolsó, hatodik adag elkészültét is, azután lezárja gondosan a fiolákat.*
- Ezeket elzárom. *mondja.* - Majd reggeli után befejezem. Mehetünk reggelizni! Jössz velem? *kérdi vidámabban, így, hogy nagyrészt megvan a fiolákkal, bár nem tudja, Ary reggelizett-e már.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 18:47:57
*Isqeha csak halványszomorúan mosolyog, hát igen, Umon most valószínűleg még inkább elhárítana bármi nemű kíváncsiskodást vagy segíteni akarást, és makacs önfegyelmezéssel befelé fordul inkább, legalábbis Isqeha így gondolja. De ezt inkább nem osztja meg Arynával, mert akkor még a végén el kellene mesélnie az egész Aenaes történetet, azt meg nem szívesen tenné. Ő maga sem szívesen gondol rá, ami azt illeti, de persze valahol legbelül tudja, hogy attól, hogy nem akar tudomást venni a dologról, attól még Umon és benne az, ami azokat Aenae-vel művelte, jelen van, méghozzá itt, Vadvédben. Másrészt meg valahol nagyon is kedveli Umont, és örül annak, hogy itt van, így jobb ez így, hogy megpróbálja elfelejteni a dolgot.
Na de ezt nem most kell végiggondolnia.
Úgyhogy a mosolya rögtön szélesedik és őszintébbé válik, amikor a nullumra terelődik a szó.*
- Tényleg? *ámul el őszintén, és lelkesen, amikor meg kiderül, hogy Aryna már akkor itt volt, amikor az alkímiás műhelyt a régiek létrehozták.*
- Az borzasztó izgalmas lehetett! *képzeli el lelkesen a dolgot.*
- Ó, igen, amikor belemerültem a leírásokba, én mindegyikben találtam olyat, ami nagyon tetszett. *fűzi hozzá, amikor a mágiaágakról esik szó.*
- Kár, hogy nem lehet belőle szemezgetni, de talán azon is múlik, hogy egy mágus miben igazán tehetséges vagy melyik elemhez kapcsolódik igazán. *véli.* - Mindenesetre Hozzád nagyon illik a Hold mágiája, ugyanolyan holdsugár szőke vagy, kicsit titokzatos, kicsit elbújó, kicsit előjövő *nevet.*
- Legalábbis szerintem. *somolyog.*
- A Víz mágiája az, amivel sokszor gyógyítani is lehet, ugye? Eralil mester egyszer a szemem láttára tüntetett el egy csúnya sebet csupán azzal, hogy a tenyeréből varázslattal vizet csorgatott rá! *meséli, de közben azért halad a Pengevirágokkal is. A kipréselt és összegyűlt nedvet félreteszi, és előrehozza a piócákat, amiket tegnap este a pataknál járva összeszedegetett a lábáról.
Sóval meghinti őket, majd a piócák levágott fejét pépes masszává zúzza, és egy faspatulával adagolva összekeveri a két anyagot: a Pengevirágok nedvét és a piócanyálat. Cseppenként rézoldatot, ezüstön kétszer átszűrt patakvizet adagol hozzá, és amikor elégedett az állagával, leteszi a lepárló mellé. *
- Nem emlékszel rá? Az is lehet, hogy ismered?? Én régen ismertem meg, de azóta nem találkoztam vele. Ő fogadott, amikor megtaláltam az erdei mágusokat, délen. Ő volt a vezetőjük. Mint Vadvédnek Pycta.
- Synmira. *gondolkozik egy kicsit, mert furcsa név volt, és régen volt.*
- Synmira a hely neve. Nem voltam ott, csak egyetlen napig, mert hazamentem a háború hírével.
- Hosszú szakállú varázsló, egyből látni rajta, hogy ilyen mágiás, tudod. *mondja még, hátha eszébe jut Arynának valami róla.
Aztán a figyelme teljes egészében a lepárló felé fordul. Még a levegővételt is visszatartja, ahogy óvatosan belecsorgatja a keverék első adagját a lepárlóba. Ha sikerül, hat adag nyílra kenhető, vérzést fokozó kenetet kap a végén.
Aláhevít, és csendben figyeli a lassú, gyöngyözőn előrekúszó oldatot a kanyargó csövekben.
Közben Aryna megmutatja az igazán furcsán hangzó kis füttyszólamot, ami a szelídítős holdvarázslat része, Isq meg csak a fejét rázza, megpróbálja utánozni de nem nagyon megy neki így elsőre.*
- Hát, ez nem is olyan egyszerű! *rázza a fejét nevetve, mintha a fülébe ment volna valami.*
- Megmutatod még egyszer? Lehet többször is hallanom kell, hogy pontosan le tudjam utánozni. *szabadkozik.* - De nagyon tetszik!
*Közben az első zöldeslila csepp lehull a kis tálkába, Isq meg fellélegzik. ~Talán jó lesz!~ Megvárja, amíg az utolsó csepp is kihull, belekenegeti a lilászöld, kátrány folyékonyságú masszát egy jól záró kis fiolába, aztán nekilát a következő adagnak.*
- Eeyr? *kérdezi picit csodálkozva. Eeyr tanai őt is érdeklik, de alig tud róluk valamit.*
- Pycta szerint az Erdőszellem Eeyr egyik... *nem jut eszébe először a szó* - aspektusa. Igen. Egyik megjelenési formája. Ő is a teremtés és az élet híve. *mondja tűnődve.*
- Még kettő van hátra. És még a palántákat is el kellene ma ültessem... *sóhajt.*
- Még nem is reggeliztem! Ha kész vagyok, elmehetnénk reggelizni! *javasolja Aryra nézve.*
- Te ettél ma már valamit?
- Pycta tart egy tanácskozást ma valamikor, addigra el kellene készüljek!
*Kivárja türelmesen az utolsó, hatodik adag elkészültét is, azután lezárja gondosan a fiolákat.*
- Ezeket elzárom. *mondja.* - Majd reggeli után befejezem. Mehetünk reggelizni! Jössz velem? *kérdi vidámabban, így, hogy nagyrészt megvan a fiolákkal, bár nem tudja, Ary reggelizett-e már.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 18:47:57
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 18:27:50
Üzenet elküldve: 2018-06-12 18:27:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál záró//
- Hát, egy vezér mindig elfoglalt és sok dolga van. *Mondja lesütött szemmel, vagy is inkább motyogja kicsit, mikor zavarban van mindig így tesz, vagy ha nem biztos önmagában.*
-Igen, talán másban is jó vagyok, csak még nem tudok róla. *Sóhajt, mert mást is tanulhatna, hisz már van amiből jó, miért is ne lehetne más is.*
- Ertatsnoy, nem felejtem el köszönöm, akkor távozom is, szia. *köszön el, ő most nem tud semmi frappáns elköszönést, így csak elsétál a kis madáretetővel, a faházikó terveit otthagyja, hisz azt Pyctának rajzolta és az övé, reméli, hogy azért azt megépítik majd egyszer, mert jó lenne egy ilyen kis búvóhely.*
//Az Erdő Szívének oltáránál záró//
- Hát, egy vezér mindig elfoglalt és sok dolga van. *Mondja lesütött szemmel, vagy is inkább motyogja kicsit, mikor zavarban van mindig így tesz, vagy ha nem biztos önmagában.*
-Igen, talán másban is jó vagyok, csak még nem tudok róla. *Sóhajt, mert mást is tanulhatna, hisz már van amiből jó, miért is ne lehetne más is.*
- Ertatsnoy, nem felejtem el köszönöm, akkor távozom is, szia. *köszön el, ő most nem tud semmi frappáns elköszönést, így csak elsétál a kis madáretetővel, a faházikó terveit otthagyja, hisz azt Pyctának rajzolta és az övé, reméli, hogy azért azt megépítik majd egyszer, mert jó lenne egy ilyen kis búvóhely.*
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 16:58:50
Üzenet elküldve: 2018-06-12 16:58:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Bajdi tanít engem. Tőle tanulom, hogy hogyan kell bánni az állatokkal, furcsa, hogy még nem láttad. Ő is egy druida, egy nálam sokkal ügyesebb druida!
*Azt nem mondja, hogy a mestere, mert azt a férfi nem szereti, ezért saját magát fegyelmezte meg, hogy ne mondjon ilyet, és csodák csodájára, de sikerült leszoknia róla. Nehéz, ha valakire felnéz, és mélységesen tisztel, és annál nehezebb csakúgy letegezni.*
- Hát, tudod, én még sosem voltam szerelmes. Persze, lehet, hogy találtam meg az igazit, blablabla, de még úgy sem néztem soha... szóval érted.
*Reméli, hogy a lány érti, mire gondol, nem akarja részletezni.*
- Én már elmúltam ötven éves, és arra gondoltam, lehet valami betegség, vagy ilyesmi, te meg gyógyító vagy...
- Bajdi tanít engem. Tőle tanulom, hogy hogyan kell bánni az állatokkal, furcsa, hogy még nem láttad. Ő is egy druida, egy nálam sokkal ügyesebb druida!
*Azt nem mondja, hogy a mestere, mert azt a férfi nem szereti, ezért saját magát fegyelmezte meg, hogy ne mondjon ilyet, és csodák csodájára, de sikerült leszoknia róla. Nehéz, ha valakire felnéz, és mélységesen tisztel, és annál nehezebb csakúgy letegezni.*
- Hát, tudod, én még sosem voltam szerelmes. Persze, lehet, hogy találtam meg az igazit, blablabla, de még úgy sem néztem soha... szóval érted.
*Reméli, hogy a lány érti, mire gondol, nem akarja részletezni.*
- Én már elmúltam ötven éves, és arra gondoltam, lehet valami betegség, vagy ilyesmi, te meg gyógyító vagy...
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 13:58:47
Üzenet elküldve: 2018-06-12 13:58:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Sythra, Aranyhaj, szemmel verés szintjén mindenki az udvaron//
- Úgy is van.
*Zárja rövidre a késéseket illető kérdéskört, mert bizton állíthatja, hogy Shen-t annyira nem zavarja, ha elkésik, mint mondjuk Sythrát. Talán még kis bűntudatot is érzett, mikor meglátta, hogy Aranyhaj már itt van, de ez is inkább csak azért lehetett, mert nem szokott hozzá, hogy valahova utolsóként érjen oda, még akkor sem, ha történetesen csak ketten vannak.*
- Meghiszem azt, hogy üres falvakban nincs jobb íjász nála. Meg szebb.
~Meg elfebb.~
*Kissé fintorog erre a túláradó dicséretre, mert szemében Shen valahogy kezd egyre inkább eltávolodni a tegnapi cupákot-majszolós, zsírospofájú elftől, és ez valahogy kifejezetten csökkenti az értékét. Már úgy emberileg. Vagy elfileg. Nézőpont kérdése.*
- Kezded szerintem túlkombinálni. Minek ilyen csinnadratta egy kis szerelemért? Mondd bele az arcába, aztán vagy tetszik neki, vagy nem.
*Vállat von, mert egyébként nem füllik ahhoz a foga, hogy szerelmi tippeket adjon másoknak, de hát valamit mégis mondania kell erre a nagy tervezgetésre meg ötletelésre. Azt viszont komolyan nem érti, hogy minek ekkora felhajtás egy kis szerelem körül, de hát hamarosan még választ is kap rá.*
- Nem voltam.
*Böki oda Shennek mindenféle érzelem, vagy különösebb érdeklődés nélkül, mert felőle aztán lehet a világ minden népe szerelmes, és magyarázhatják neki, hogy működik és milyen is az, ha nem tudja, hát nem tudja.
Persze Aranyhaj egyre inkább belelendül a magyarázásba, száraz szivacsokról, meg csepegésről és vasmarokkal csavargatásról, amire Sythra először csak elkomorodik, majd fintorogni kezd, és a végére már egészen bele is rosszul a magyarázásba, épp csak nem kezd el öklendezni. Hitetlenkedve néz Shenre, hogy képes ilyen baromságokat összehordani meg így folydogálni itt, ennyi erővel kússzon oda Lyzhez és kérje meg, hogy ugyan csavargassa már meg vasmarokkal, meg öntözze már meg a férfit, mielőtt itt véletlenül kiszivacsosodik.*
- Pfej öcsém, ezt jól kifundáltad.
*Még mindig erőteljesen fintorog, és próbálja elterelni figyelmét, nézegeti Lyzéket, aztán azt is, hogy megindulnak pogácsázni Selesék társaságába.
Felméri az udvaron lévőket, látja Pyctát is beszélni velük, meg a kis tündért is ott szenvedni a fákkal.
Sheni legutolsó vallomása után még favágást is szívesebben csinálna most, vagy inkább felakasztaná magát ide az egyik gerendára, hogy többet ne kelljen ezt hallgatnia. Mindenesetre kétségbeesetten próbál valami látnivalót találni magának az udvaron, mert ezt így nem fogja sokáig bírni idegekkel. Lát valami különös, szép szál darab embert is, ahogy a fapakolásban segédkezik, és elmélázva gondolkodik azon, hogy ha Pycta kijelentette a tündér büntetését, mennyire fogja megbüntetni, ha megtudja, hogy segítséget kapott.
Sythra is sóhajtozik most már, csak egészen más okokból, de ugyanúgy támaszkodik meg a korláton, mint az előbb Aranyhaj, leszámítva a csöpögést. Azt egyelőre inkább passzolná.*
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Sythra, Aranyhaj, szemmel verés szintjén mindenki az udvaron//
- Úgy is van.
*Zárja rövidre a késéseket illető kérdéskört, mert bizton állíthatja, hogy Shen-t annyira nem zavarja, ha elkésik, mint mondjuk Sythrát. Talán még kis bűntudatot is érzett, mikor meglátta, hogy Aranyhaj már itt van, de ez is inkább csak azért lehetett, mert nem szokott hozzá, hogy valahova utolsóként érjen oda, még akkor sem, ha történetesen csak ketten vannak.*
- Meghiszem azt, hogy üres falvakban nincs jobb íjász nála. Meg szebb.
~Meg elfebb.~
*Kissé fintorog erre a túláradó dicséretre, mert szemében Shen valahogy kezd egyre inkább eltávolodni a tegnapi cupákot-majszolós, zsírospofájú elftől, és ez valahogy kifejezetten csökkenti az értékét. Már úgy emberileg. Vagy elfileg. Nézőpont kérdése.*
- Kezded szerintem túlkombinálni. Minek ilyen csinnadratta egy kis szerelemért? Mondd bele az arcába, aztán vagy tetszik neki, vagy nem.
*Vállat von, mert egyébként nem füllik ahhoz a foga, hogy szerelmi tippeket adjon másoknak, de hát valamit mégis mondania kell erre a nagy tervezgetésre meg ötletelésre. Azt viszont komolyan nem érti, hogy minek ekkora felhajtás egy kis szerelem körül, de hát hamarosan még választ is kap rá.*
- Nem voltam.
*Böki oda Shennek mindenféle érzelem, vagy különösebb érdeklődés nélkül, mert felőle aztán lehet a világ minden népe szerelmes, és magyarázhatják neki, hogy működik és milyen is az, ha nem tudja, hát nem tudja.
Persze Aranyhaj egyre inkább belelendül a magyarázásba, száraz szivacsokról, meg csepegésről és vasmarokkal csavargatásról, amire Sythra először csak elkomorodik, majd fintorogni kezd, és a végére már egészen bele is rosszul a magyarázásba, épp csak nem kezd el öklendezni. Hitetlenkedve néz Shenre, hogy képes ilyen baromságokat összehordani meg így folydogálni itt, ennyi erővel kússzon oda Lyzhez és kérje meg, hogy ugyan csavargassa már meg vasmarokkal, meg öntözze már meg a férfit, mielőtt itt véletlenül kiszivacsosodik.*
- Pfej öcsém, ezt jól kifundáltad.
*Még mindig erőteljesen fintorog, és próbálja elterelni figyelmét, nézegeti Lyzéket, aztán azt is, hogy megindulnak pogácsázni Selesék társaságába.
Felméri az udvaron lévőket, látja Pyctát is beszélni velük, meg a kis tündért is ott szenvedni a fákkal.
Sheni legutolsó vallomása után még favágást is szívesebben csinálna most, vagy inkább felakasztaná magát ide az egyik gerendára, hogy többet ne kelljen ezt hallgatnia. Mindenesetre kétségbeesetten próbál valami látnivalót találni magának az udvaron, mert ezt így nem fogja sokáig bírni idegekkel. Lát valami különös, szép szál darab embert is, ahogy a fapakolásban segédkezik, és elmélázva gondolkodik azon, hogy ha Pycta kijelentette a tündér büntetését, mennyire fogja megbüntetni, ha megtudja, hogy segítséget kapott.
Sythra is sóhajtozik most már, csak egészen más okokból, de ugyanúgy támaszkodik meg a korláton, mint az előbb Aranyhaj, leszámítva a csöpögést. Azt egyelőre inkább passzolná.*
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 13:08:00
Üzenet elküldve: 2018-06-12 13:08:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Sythra, Aranyhaj, szemmel verés szintjén Lyz és Ish//
*A válaszra, amelyet Sythrától kap, összevonja a szemöldökét, de semmi kivetnivalót nem talál benne, mert a félvérnek igaza van.*
- Én azt szoktam mondani, ha már egyszer elkéstél, nem kell sietned, kétszer nem tudsz elkésni. *és a halántékához érinti a mutatóujját, jelezve, hogy mennyire gógyis tanács ez.
Amúgy Shen rendszeresen késik. De mindig van kifogása. A reggeli hideg víz, nem lett kész a teája, a reggeli bemelegítés elhúzódott, Ropogós elfoglalta a fürdőt és még sokáig sorolhatná, aztán általában kezdi előröl.*
- Hát te nem látsz a szemedtől! *jelenti ki megkövülten.*
- Lyz a legszebb, legjobb vadász széles e világon. Három üres faluban nincs jobb íjász nála. Te is szerelmes lennél bele, ha nem lennél lány. *ez a logika kikezdhetetlennek tűnik a hegyesfülű számára.*
- MI? Odamenni? Kézenfogni? *rökönyödik meg.*
- Ez nem ilyen egyszerű, hol marad a romantika, az udvarlás és az éjjeli szonettek? *sorolja a kérdéseket.*
- Mi van, ha visszautasít? Ezt elő kell készíteni, meg kell tervezni, de lehet ezt csak úgy összecsapni. *magyarázza hevesen.
Aztán megtörténik a kis incidens a keresztfával, aminek a végén Sheni a padlón köt ki, fájdalmas képpel simogatva a kobakját.*
- Nem? Akkor jó. *küzdi magát álló helyzetbe, kicsit meg is szédül, úgyhogy inkább leül a székre.*
- Annak a kis nyikhajnak esélye sincs. Lyzi az ilyen dalia elfeket szereti, mint én. Akikben van spiritusz, bátrak és remek íjászok. *magyarázza és látszik rajta, hogy tök komolyan gondolja.*
- Az. *sóhajt Sythra kijelentésére. A szerelem tényleg fáj, persze nem úgy, mint egy beütött kobak, hanem bent, a mellkasában. Elmélázva bambul a fal pereme felett befelé, egyenesen Lyt irányába, szinte mást nem is lát, s olykor aprót sóhajt.*
- Sythi, te voltál már szerelmes? *kérdi.*
- Mert én még nem. Nézz rám, minden faluban akadt egy ágy, meg egy parasztlányka, aki elaltatott, de ez egész más. Most úgy érzem, mintha a szívem helyén egy szivacs lenne és minden vele töltött pillanatban magába szívná a szerelem minden cseppjét, és amikor nincs velem, mintha valaki vasmarokkal csavarná szárazra. És akkor csak egy száraz szivacs van ott, semmi más. *sóhajtozik, majd féloldalas kölyökmosolyt villant a félvér lányra. Úgy tűnik, élvezi is, bármennyire fájjon.*
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Sythra, Aranyhaj, szemmel verés szintjén Lyz és Ish//
*A válaszra, amelyet Sythrától kap, összevonja a szemöldökét, de semmi kivetnivalót nem talál benne, mert a félvérnek igaza van.*
- Én azt szoktam mondani, ha már egyszer elkéstél, nem kell sietned, kétszer nem tudsz elkésni. *és a halántékához érinti a mutatóujját, jelezve, hogy mennyire gógyis tanács ez.
Amúgy Shen rendszeresen késik. De mindig van kifogása. A reggeli hideg víz, nem lett kész a teája, a reggeli bemelegítés elhúzódott, Ropogós elfoglalta a fürdőt és még sokáig sorolhatná, aztán általában kezdi előröl.*
- Hát te nem látsz a szemedtől! *jelenti ki megkövülten.*
- Lyz a legszebb, legjobb vadász széles e világon. Három üres faluban nincs jobb íjász nála. Te is szerelmes lennél bele, ha nem lennél lány. *ez a logika kikezdhetetlennek tűnik a hegyesfülű számára.*
- MI? Odamenni? Kézenfogni? *rökönyödik meg.*
- Ez nem ilyen egyszerű, hol marad a romantika, az udvarlás és az éjjeli szonettek? *sorolja a kérdéseket.*
- Mi van, ha visszautasít? Ezt elő kell készíteni, meg kell tervezni, de lehet ezt csak úgy összecsapni. *magyarázza hevesen.
Aztán megtörténik a kis incidens a keresztfával, aminek a végén Sheni a padlón köt ki, fájdalmas képpel simogatva a kobakját.*
- Nem? Akkor jó. *küzdi magát álló helyzetbe, kicsit meg is szédül, úgyhogy inkább leül a székre.*
- Annak a kis nyikhajnak esélye sincs. Lyzi az ilyen dalia elfeket szereti, mint én. Akikben van spiritusz, bátrak és remek íjászok. *magyarázza és látszik rajta, hogy tök komolyan gondolja.*
- Az. *sóhajt Sythra kijelentésére. A szerelem tényleg fáj, persze nem úgy, mint egy beütött kobak, hanem bent, a mellkasában. Elmélázva bambul a fal pereme felett befelé, egyenesen Lyt irányába, szinte mást nem is lát, s olykor aprót sóhajt.*
- Sythi, te voltál már szerelmes? *kérdi.*
- Mert én még nem. Nézz rám, minden faluban akadt egy ágy, meg egy parasztlányka, aki elaltatott, de ez egész más. Most úgy érzem, mintha a szívem helyén egy szivacs lenne és minden vele töltött pillanatban magába szívná a szerelem minden cseppjét, és amikor nincs velem, mintha valaki vasmarokkal csavarná szárazra. És akkor csak egy száraz szivacs van ott, semmi más. *sóhajtozik, majd féloldalas kölyökmosolyt villant a félvér lányra. Úgy tűnik, élvezi is, bármennyire fájjon.*
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 10:04:31
Üzenet elküldve: 2018-06-12 10:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Udvar//
//Gyakorlótér//
-A fal is kerítés.
*Mormogja miközben átérnek a kapun, de nem szól többet. Hálás Pyctának, elvégre menedéket kínál neki. De vajon mindenkivel szemben így ég benne a jószándék?
Tekintetét Vadvéd népén járatja. Rengeteg elf, de emberek is akadnak szépszámmal. Szótlan követi a csuhást a gyakorlótér irányába, ahol jó néhányan társalognak épp.
Némi érthetetlen motyogás közepette bőszen biccentget mindenki felé, nincs túl nagy tapasztalata a bemutatkozásban. Tekintete végigfut a hármason, elidőzik egy pillanatra a stigmás arcú férfin, szeme rebben, de arca nem árul el semmit.
Pycta a fürdőt javasolja, talán nem véletlen. Nem fektetett túl nagy figyelmet a higiéniára az elmúlt évek alatt, bár nem hinné, hogy bármilyen szagot árasztana. Inkább olyan lehet, mint a... Földé.*
-Elalszom én az istállóban.
*Mormogja a szakálla alatt a háló dolgára. Elvégre nem holmi király ő, hogy külön szobát kerítsenek neki.
A szemrevaló leány neve is rövid úton kiderül, igyekszik ezt mélyen elraktározni magában.* ~Seles. Szeme akár a gesztenye, arca pedig az olvadó hó a távoli havasokban.~
*Felocsúdva még egy fürkésző pillantást vet Umonra, majd elködösült tekintettel mered Pycta után, aki egy igen nagy hévvel munkálkodó fiúhoz lép. Dülledő szemekkel nézi a jelenetet, majd Pycta elindul és vele együtt ő is, faképnél hagyva a gyakorlótéren ácsorgókat. Na nem illetlenségből, csupán az illem, mint olyan hibádzik belőle néhol.*
//Pyr//
*Amint Pycta odébbáll, odacsörtet a fiúhoz.*
-Mi vagy Te itt, fiú?! Valami szolga?
*Rivall rá dühösen. A gyenge kis lény igen csak kimerültnek látszik, ő pedig a felesleges szenvedést sosem viselte jól. Nincs vajból a szíve, sosem volt az a típus. Túl sok szenvedést és haláltusát látott, no persze általában állatokét. De mi a különbség?
A legkevésbé sem szeretne már most belefolyni a Vadvéd ügyeibe, de ismételten csak a szándék vezérli.*
-Ezt így nem lehet...
*Mormogja inkább magának, majd se szó se beszéd hevesen pakolni kezdi a már felhasogatott rönköket a fal mellé, csinos kis rakásba.*
-Így nem.
*Mereszti a szemét a tündérre, mutatóujját felemelve.*
//Udvar//
//Gyakorlótér//
-A fal is kerítés.
*Mormogja miközben átérnek a kapun, de nem szól többet. Hálás Pyctának, elvégre menedéket kínál neki. De vajon mindenkivel szemben így ég benne a jószándék?
Tekintetét Vadvéd népén járatja. Rengeteg elf, de emberek is akadnak szépszámmal. Szótlan követi a csuhást a gyakorlótér irányába, ahol jó néhányan társalognak épp.
Némi érthetetlen motyogás közepette bőszen biccentget mindenki felé, nincs túl nagy tapasztalata a bemutatkozásban. Tekintete végigfut a hármason, elidőzik egy pillanatra a stigmás arcú férfin, szeme rebben, de arca nem árul el semmit.
Pycta a fürdőt javasolja, talán nem véletlen. Nem fektetett túl nagy figyelmet a higiéniára az elmúlt évek alatt, bár nem hinné, hogy bármilyen szagot árasztana. Inkább olyan lehet, mint a... Földé.*
-Elalszom én az istállóban.
*Mormogja a szakálla alatt a háló dolgára. Elvégre nem holmi király ő, hogy külön szobát kerítsenek neki.
A szemrevaló leány neve is rövid úton kiderül, igyekszik ezt mélyen elraktározni magában.* ~Seles. Szeme akár a gesztenye, arca pedig az olvadó hó a távoli havasokban.~
*Felocsúdva még egy fürkésző pillantást vet Umonra, majd elködösült tekintettel mered Pycta után, aki egy igen nagy hévvel munkálkodó fiúhoz lép. Dülledő szemekkel nézi a jelenetet, majd Pycta elindul és vele együtt ő is, faképnél hagyva a gyakorlótéren ácsorgókat. Na nem illetlenségből, csupán az illem, mint olyan hibádzik belőle néhol.*
//Pyr//
*Amint Pycta odébbáll, odacsörtet a fiúhoz.*
-Mi vagy Te itt, fiú?! Valami szolga?
*Rivall rá dühösen. A gyenge kis lény igen csak kimerültnek látszik, ő pedig a felesleges szenvedést sosem viselte jól. Nincs vajból a szíve, sosem volt az a típus. Túl sok szenvedést és haláltusát látott, no persze általában állatokét. De mi a különbség?
A legkevésbé sem szeretne már most belefolyni a Vadvéd ügyeibe, de ismételten csak a szándék vezérli.*
-Ezt így nem lehet...
*Mormogja inkább magának, majd se szó se beszéd hevesen pakolni kezdi a már felhasogatott rönköket a fal mellé, csinos kis rakásba.*
-Így nem.
*Mereszti a szemét a tündérre, mutatóujját felemelve.*
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:25:35
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:25:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Mindenkinek tudnia kell, hogy mi a jó. Még ha azt hazudja magának, hogy nem tudja, akkor is, legbelül, mélyen tudnia kell, hogy amit tesz vagy mond, jó-e avagy rossz arra nézve, akit elér vele.
Az élet tele van kihívásokkal, de akadnak olyanok, amelyeken nem segíthet át senki, amelyeket nem lehet legyőzni úgy, hogy közben mások támogatnak. Olyan démonok ezek, amelyekkel mindenkinek egyedül kell szembenéznie, s úgy tűnik, Zsenge számára most jött el az a pillanat, amikor ezzel a démonnal szembe kell nézni és le kell győznie.
A szavakra csak kurtán bólint, mert éppen ezt várja az elf lánytól.*
- Úgy nézek ki, mint akit feltartottál? *Kérdi, s persze nincs tisztában a Zsengében lejátszódó gondolattal, de a fizikai reakciókból láthatja, hogy mennyire nincs úgy, ahogy azt a kis elf kimondta. Látja már, mi a baj, a probléma nem felszíni, a probléma mélyen gyökeredzik, amelyen semmiféle tanítás, hercegnői etikett nem segített volna, talán Zsenge akkor is ilyenné érzéketlenné vált volna mások felé, ha egy parasztkunyhóban nő fel a Vashegyen.*
- Nem csak íjászként tudsz hasznos lenni. Az erődben kevés lelőni való vad akad, nem igaz? *Kérdi mosolyogva. A legtöbb venár, aki ide került, talán még nem is használta a fegyverét, mégis hasznos részei a társaságnak.*
- Ertatsnoy. *Segíti ki Zsengét apró sóhajjal.*
- Menj, és az Erdő Szíve mutasson utat neked. *Mondja még befejezésül. Ha a kis elf elindul, hosszan néz utána, majd fordul a kis fa felé, melynek ágai könnyeden hajladoznakk az enyhe szélben, s rövid fohásszal kéri a Fákban Lakót, hogy valóban vezesse ki Zsengét abból az illúzióból, melyben magát ringatja.*
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Mindenkinek tudnia kell, hogy mi a jó. Még ha azt hazudja magának, hogy nem tudja, akkor is, legbelül, mélyen tudnia kell, hogy amit tesz vagy mond, jó-e avagy rossz arra nézve, akit elér vele.
Az élet tele van kihívásokkal, de akadnak olyanok, amelyeken nem segíthet át senki, amelyeket nem lehet legyőzni úgy, hogy közben mások támogatnak. Olyan démonok ezek, amelyekkel mindenkinek egyedül kell szembenéznie, s úgy tűnik, Zsenge számára most jött el az a pillanat, amikor ezzel a démonnal szembe kell nézni és le kell győznie.
A szavakra csak kurtán bólint, mert éppen ezt várja az elf lánytól.*
- Úgy nézek ki, mint akit feltartottál? *Kérdi, s persze nincs tisztában a Zsengében lejátszódó gondolattal, de a fizikai reakciókból láthatja, hogy mennyire nincs úgy, ahogy azt a kis elf kimondta. Látja már, mi a baj, a probléma nem felszíni, a probléma mélyen gyökeredzik, amelyen semmiféle tanítás, hercegnői etikett nem segített volna, talán Zsenge akkor is ilyenné érzéketlenné vált volna mások felé, ha egy parasztkunyhóban nő fel a Vashegyen.*
- Nem csak íjászként tudsz hasznos lenni. Az erődben kevés lelőni való vad akad, nem igaz? *Kérdi mosolyogva. A legtöbb venár, aki ide került, talán még nem is használta a fegyverét, mégis hasznos részei a társaságnak.*
- Ertatsnoy. *Segíti ki Zsengét apró sóhajjal.*
- Menj, és az Erdő Szíve mutasson utat neked. *Mondja még befejezésül. Ha a kis elf elindul, hosszan néz utána, majd fordul a kis fa felé, melynek ágai könnyeden hajladoznakk az enyhe szélben, s rövid fohásszal kéri a Fákban Lakót, hogy valóban vezesse ki Zsengét abból az illúzióból, melyben magát ringatja.*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:14:45
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:14:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Udvar//
//Gyakorlótér//
*A mellette lépdelő férfit lefoglalják a gondolatai és a csuhás nem szeretné zavarni, így csak a falak alatt szólítja meg, amikor elérik Vadvédet. A kapu nyílik és ők, élükön Xauzur-ral, besorolnak az erődbe.*
- Egy kerítésnek kicsit nagy, de értem, miről beszélsz. *Mosolyodik el, ahogy beinvitálja Medvét az udvarra. Elég nagy a sürgés most az udvaron, sokan vannak kint, akad, aki gyakorol, akad, aki csak a kellemes időt élvezi.
A gyakorlótérnél többen is lebzselnek, így a csuhás a megfelelő személyt keresi, s szerencséjére meg is találja.*
- Kövess, kérlek. *Mondja a férfinek, majd megindul a gyakorlótér felé.*
- Umon, bocsáss meg, hogy megzavarlak benneteket. *Lép oda a rendmesterhez, aki mellett Seles és Jayzion is ott vannak.*
- Hadd mutassam be nektek, Medvét, Erdőmélyén találkoztunk és meghívtam magunkhoz, azt mondta, otthont keres, én pedig meg szerettem volna mutatni neki az enyémet. *Mosolyog a stigmás arcú férfire. Ez az igazság. Reméli, hogy Medve nem neheztel rá ezért, de nem azért hívta meg, hogy itt mindenképpen otthonra leljen, de ha végül így történik, akkor semmi sem történne. Örömmel látná itt a férfit.*
- Megtennéd, hogy megmutatod neki a fürdőt és ha maradt még szabad szobánk, akkor abból is egyet. *Hajol meg Umon előtt kurtán, majd a férfihez fordul.*
- Ha éhes vagy, a konyhán van étel, ha lepihennél, akkor egy szobában megteheted. *Mosolyog rá barátságosan. Lehet, hogy most is kinevetik majd a háta mögött, amiért mindenkit, akit talál meghív ide, de ismerik a hozzáállását ehhez, talán már el is fogadták.*
- Bocsássatok meg, de mennem kell. Seles, kérlek, szólj a többieknek, hogy várom őket a tanácsteremben. *Mondja még a lánynak, előző este már Lyz biztosan átadta neki az üzenetet, hogy őt, Isqeha-t és Bayde-ot várja megbeszélésre, aminek most szerét ejti.
Enyhe meghajlással elköszön és elindul a ketrecek felé, ahol Xauzur már Pyr-t figyeli ülve a farönköknél.*
//Pyr//
*Amikor odaér a famulushoz, éppen akkor rogy térdre egy csapás után. A rönkök jó része már felhasogatva, de eggyel még nem végzett.*
- Famulus! *Szólítja meg a verejtékben úszó tündért, s amikor az izzadtságtól csillogó arc felé fordul, végignéz a felhasogatott rönkökön, végül a lombzöld tekintet megállapodik az utolsó, egyben maradt hasábon.*
- Miért nem végeztél? *Ostoba kérdés, ezt mindketten tudják, csoda, hogy Pyr ennyit sikerült, elismerésre méltó a kis tündértől, de a csuháson ebből semmi sem látszik.*
- Pakold össze a hasábokat a fal mellé, majd menj és lásd el a kezed. Siess, aztán várlak a tanácsteremben. Ne késs. *Sorolja neki az utasításokat. Tudja, hogy Pyr holtfáradt lehet, hogy a tenyerét mintha tűz égetné, de ez még csak a Fájdalom Útja, az első akadály, ami ezután vár még rá, sokkal rosszabb lesz.
Szenvtelen elfordul, így a tündér már nem láthatja, ahogy fájdalmasan lehunyja a szemét, majd megindul a főépület felé és a csarnoknál belép az udvarházba.*
//Udvar//
//Gyakorlótér//
*A mellette lépdelő férfit lefoglalják a gondolatai és a csuhás nem szeretné zavarni, így csak a falak alatt szólítja meg, amikor elérik Vadvédet. A kapu nyílik és ők, élükön Xauzur-ral, besorolnak az erődbe.*
- Egy kerítésnek kicsit nagy, de értem, miről beszélsz. *Mosolyodik el, ahogy beinvitálja Medvét az udvarra. Elég nagy a sürgés most az udvaron, sokan vannak kint, akad, aki gyakorol, akad, aki csak a kellemes időt élvezi.
A gyakorlótérnél többen is lebzselnek, így a csuhás a megfelelő személyt keresi, s szerencséjére meg is találja.*
- Kövess, kérlek. *Mondja a férfinek, majd megindul a gyakorlótér felé.*
- Umon, bocsáss meg, hogy megzavarlak benneteket. *Lép oda a rendmesterhez, aki mellett Seles és Jayzion is ott vannak.*
- Hadd mutassam be nektek, Medvét, Erdőmélyén találkoztunk és meghívtam magunkhoz, azt mondta, otthont keres, én pedig meg szerettem volna mutatni neki az enyémet. *Mosolyog a stigmás arcú férfire. Ez az igazság. Reméli, hogy Medve nem neheztel rá ezért, de nem azért hívta meg, hogy itt mindenképpen otthonra leljen, de ha végül így történik, akkor semmi sem történne. Örömmel látná itt a férfit.*
- Megtennéd, hogy megmutatod neki a fürdőt és ha maradt még szabad szobánk, akkor abból is egyet. *Hajol meg Umon előtt kurtán, majd a férfihez fordul.*
- Ha éhes vagy, a konyhán van étel, ha lepihennél, akkor egy szobában megteheted. *Mosolyog rá barátságosan. Lehet, hogy most is kinevetik majd a háta mögött, amiért mindenkit, akit talál meghív ide, de ismerik a hozzáállását ehhez, talán már el is fogadták.*
- Bocsássatok meg, de mennem kell. Seles, kérlek, szólj a többieknek, hogy várom őket a tanácsteremben. *Mondja még a lánynak, előző este már Lyz biztosan átadta neki az üzenetet, hogy őt, Isqeha-t és Bayde-ot várja megbeszélésre, aminek most szerét ejti.
Enyhe meghajlással elköszön és elindul a ketrecek felé, ahol Xauzur már Pyr-t figyeli ülve a farönköknél.*
//Pyr//
*Amikor odaér a famulushoz, éppen akkor rogy térdre egy csapás után. A rönkök jó része már felhasogatva, de eggyel még nem végzett.*
- Famulus! *Szólítja meg a verejtékben úszó tündért, s amikor az izzadtságtól csillogó arc felé fordul, végignéz a felhasogatott rönkökön, végül a lombzöld tekintet megállapodik az utolsó, egyben maradt hasábon.*
- Miért nem végeztél? *Ostoba kérdés, ezt mindketten tudják, csoda, hogy Pyr ennyit sikerült, elismerésre méltó a kis tündértől, de a csuháson ebből semmi sem látszik.*
- Pakold össze a hasábokat a fal mellé, majd menj és lásd el a kezed. Siess, aztán várlak a tanácsteremben. Ne késs. *Sorolja neki az utasításokat. Tudja, hogy Pyr holtfáradt lehet, hogy a tenyerét mintha tűz égetné, de ez még csak a Fájdalom Útja, az első akadály, ami ezután vár még rá, sokkal rosszabb lesz.
Szenvtelen elfordul, így a tündér már nem láthatja, ahogy fájdalmasan lehunyja a szemét, majd megindul a főépület felé és a csarnoknál belép az udvarházba.*
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-12 05:50:11
Üzenet elküldve: 2018-06-12 05:50:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Az irbisz ketrecénél//
*Pycta órák óta elment már, s Pyr órák óta csépeli a fát. A támasszal kissé könnyebben halad, s észre sem veszi, mint gyarapodik mellette az eleinte még kicsi, majd egyre nagyobb fahasábrakás. Persze vállai fájnak, ahogyan mindkét tenyere is, gyakorlatilag hosszú ideje már meg sem merte nézni, csak a szekerce nyél csúszóssága kapcsán érzi, hogy némi baj azért lehet. Egy pillanatra megáll, hogy szusszanjon, erősen kitikkadt már és egy apró üveg vize sincsen, így csak keservesen megforgatja nyelvét a szájában. Körbenéz, s azon gondolkodik, hogy mit csinálhatnak a többiek, persze esze ágában sincs elmenni és megnézni. Az utolsó darabokhoz érkezik, a deréknyi nagyságúakhoz. Elkerekedő szemekkel méri végig őket, majd megacélozza égszínkék tekintetét és lecsap. ~ Egyet a családért. Egyet a kitartásért. Egyet az elfogadásért. Egyet a szerelemért. ~ Gondolatban minden ütéshez társít néhány fogalmat, mely az utóbbi időben nem igazán jön össze neki, de emiatt nem szorul össze a szíve, egyszerűen csak kiüti magából. Homloka és egész teste verejtékes, félmeztelen teste izzadtságban fürdik, tenyerei sajognak, de nem számít. Már csak két derék nagyságú rönk fekszik előtte, az egyik felénél mélyebben behasítva, de szinte esélytelen, hogy mire Pycta megérkezik ezt befejezze. Pyr azonban nem áll meg, s bár tenyerein a bőr lassan használhatatlanná törik, nem hagyja abba a munkát. Utolsó néhány nagyon lassú csapásai egyikén már a szekerce súlya sokszor viszi előre, s olykor a fára dőlve térdre roskad.*
//Az irbisz ketrecénél//
*Pycta órák óta elment már, s Pyr órák óta csépeli a fát. A támasszal kissé könnyebben halad, s észre sem veszi, mint gyarapodik mellette az eleinte még kicsi, majd egyre nagyobb fahasábrakás. Persze vállai fájnak, ahogyan mindkét tenyere is, gyakorlatilag hosszú ideje már meg sem merte nézni, csak a szekerce nyél csúszóssága kapcsán érzi, hogy némi baj azért lehet. Egy pillanatra megáll, hogy szusszanjon, erősen kitikkadt már és egy apró üveg vize sincsen, így csak keservesen megforgatja nyelvét a szájában. Körbenéz, s azon gondolkodik, hogy mit csinálhatnak a többiek, persze esze ágában sincs elmenni és megnézni. Az utolsó darabokhoz érkezik, a deréknyi nagyságúakhoz. Elkerekedő szemekkel méri végig őket, majd megacélozza égszínkék tekintetét és lecsap. ~ Egyet a családért. Egyet a kitartásért. Egyet az elfogadásért. Egyet a szerelemért. ~ Gondolatban minden ütéshez társít néhány fogalmat, mely az utóbbi időben nem igazán jön össze neki, de emiatt nem szorul össze a szíve, egyszerűen csak kiüti magából. Homloka és egész teste verejtékes, félmeztelen teste izzadtságban fürdik, tenyerei sajognak, de nem számít. Már csak két derék nagyságú rönk fekszik előtte, az egyik felénél mélyebben behasítva, de szinte esélytelen, hogy mire Pycta megérkezik ezt befejezze. Pyr azonban nem áll meg, s bár tenyerein a bőr lassan használhatatlanná törik, nem hagyja abba a munkát. Utolsó néhány nagyon lassú csapásai egyikén már a szekerce súlya sokszor viszi előre, s olykor a fára dőlve térdre roskad.*
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 22:37:27
Üzenet elküldve: 2018-06-11 22:37:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Udvar//
//Céltáblánál//
//Ishala, és a kíváncsi Shen'eriel, Sythra//
- Én pedig örülök, ha segítenek. *Mosolyog vissza a fiatal elf, aki szívesen vesz minden segítséget, főleg ha olyan dolgokban kapja, amik igazán érdeklik. Az íjászat pedig ilyen, fiatalkora óta érdekelte, és most mindent megtesz, hogy a lehető legtöbbet tanulja. *
- Nos igen, még alig egy hatja, hogy eltemettem... * Mondja halkan és szomorúan, amikor a nő megjegyzi, hogy biztos nagyon friss még a seb. Hát, frissebb nem is igazán lehetne, még igazán meggyászolni se volt ideje. Eddig mindig elterelte a gondolatait, bár mindig ott úszkált a felszínen, de az erdőben amíg egyedül volt, addig a túlélésre koncentrált, és a vadászatra. Amikor találkozott a kis csapattal, akkor az ismerkedés járt a fejében, és hogy azt figyelje, nem-e csapdába csalják. És mióta Vadvédbe ért annyira felgyorsultak az események, hogy szinte ideje se volt rágondolni, bár valaki, vagy valami mindig az eszébe juttatja. Mindenesetre most nincs ideje annak, hogy ezen búslakodjon, úgyhogy megrázza a fejét, és mosolyt erőltet az arcára, bár a szeme szomorúan csillag, miközben a fővadászra néz, és hallgatja a történetét, ami bizonyára nagyon személyes, és ezért nem akar illetlen lenni. Pedig ha nem figyelne rá oda teljes mértékben, akkor az lenne. Ahogy meghallgatja, csak bólint.*
- Számomra ez az első közösség, ahova tartozhatok, és nézd meg, már az első nap elrontottam az egészet. Pyr megharagudott rám, és nem vagyok biztos benne, hogy nem haragszik még mindig, pedig nem is értem, hogy mit csináltam. Ezért is kerülöm most Zsengét. Pycta nem tudom, hogy mit gondol, de szeretnék majd beszélni vele. Nem vagyok még mindig biztos benne, hogy maradásom lenne. Viszont te remek vadásznak tűnsz, és szerintem nem bántad meg amit tettél. Én büszke lennék rá a helyedben, hogy a saját utadat járod, és a sors fintora, de nézd, most mégis fővadász lettél, még ha nem is otthon. És ahogy láttam, itt szeretnek, és tisztelnek téged, ami szerintem sokkal fontosabb, mint amit a szűk látókörű kis közösséged gondolt... *Itt elhallgat, és ijedten néz a nőre, mert még ő is felfogta, hogy épp a családját, és előző otthonát sértegeti. Pedig olyan ösztönösen jött a mondat a szájára, és nem akarta megbántani még véletlenül sem. Figyeli egy kicsit a reakcióját, aztán amikor a nő a kendőről beszél, Ishala megvonja a vállát, és lazán letép egy csíkot az inge aljából.*
- Most már van kendőm. *Állapítja meg vidáman, és nem sajnálja, hogy a ruhadarabjának baja esett, hiszen nem tudja hogy máshogy szerezhetne kendőt. Csak ennyi holmija van, illetve a szobájában a bőrvért, amit nem hozott magával. Viszont a javulás és a gyakorlás fontosabb számára, mint bármi, ami nála van.*
- Ha korábban mondod, hogy nem jó a csuklya, akkor már előbb letéptem volna... *Teszi hozzá bátortalanul, és arra a mondatra, hogy tartsanak pihenőt ismét bólint. Végül is, Lyz a tanár, ha ő pihenőt rendel el, akkor pihenő lesz.*
- Rendben. *Mosolyog a nőre, és már el is felejtette, hogy nemrég még halott apjáról volt szó. Hiába, Vadvéd akarva-akaratlanul mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a sebzett szívet, és az összetört lelket. *
//Céltáblánál//
//Ishala, és a kíváncsi Shen'eriel, Sythra//
- Én pedig örülök, ha segítenek. *Mosolyog vissza a fiatal elf, aki szívesen vesz minden segítséget, főleg ha olyan dolgokban kapja, amik igazán érdeklik. Az íjászat pedig ilyen, fiatalkora óta érdekelte, és most mindent megtesz, hogy a lehető legtöbbet tanulja. *
- Nos igen, még alig egy hatja, hogy eltemettem... * Mondja halkan és szomorúan, amikor a nő megjegyzi, hogy biztos nagyon friss még a seb. Hát, frissebb nem is igazán lehetne, még igazán meggyászolni se volt ideje. Eddig mindig elterelte a gondolatait, bár mindig ott úszkált a felszínen, de az erdőben amíg egyedül volt, addig a túlélésre koncentrált, és a vadászatra. Amikor találkozott a kis csapattal, akkor az ismerkedés járt a fejében, és hogy azt figyelje, nem-e csapdába csalják. És mióta Vadvédbe ért annyira felgyorsultak az események, hogy szinte ideje se volt rágondolni, bár valaki, vagy valami mindig az eszébe juttatja. Mindenesetre most nincs ideje annak, hogy ezen búslakodjon, úgyhogy megrázza a fejét, és mosolyt erőltet az arcára, bár a szeme szomorúan csillag, miközben a fővadászra néz, és hallgatja a történetét, ami bizonyára nagyon személyes, és ezért nem akar illetlen lenni. Pedig ha nem figyelne rá oda teljes mértékben, akkor az lenne. Ahogy meghallgatja, csak bólint.*
- Számomra ez az első közösség, ahova tartozhatok, és nézd meg, már az első nap elrontottam az egészet. Pyr megharagudott rám, és nem vagyok biztos benne, hogy nem haragszik még mindig, pedig nem is értem, hogy mit csináltam. Ezért is kerülöm most Zsengét. Pycta nem tudom, hogy mit gondol, de szeretnék majd beszélni vele. Nem vagyok még mindig biztos benne, hogy maradásom lenne. Viszont te remek vadásznak tűnsz, és szerintem nem bántad meg amit tettél. Én büszke lennék rá a helyedben, hogy a saját utadat járod, és a sors fintora, de nézd, most mégis fővadász lettél, még ha nem is otthon. És ahogy láttam, itt szeretnek, és tisztelnek téged, ami szerintem sokkal fontosabb, mint amit a szűk látókörű kis közösséged gondolt... *Itt elhallgat, és ijedten néz a nőre, mert még ő is felfogta, hogy épp a családját, és előző otthonát sértegeti. Pedig olyan ösztönösen jött a mondat a szájára, és nem akarta megbántani még véletlenül sem. Figyeli egy kicsit a reakcióját, aztán amikor a nő a kendőről beszél, Ishala megvonja a vállát, és lazán letép egy csíkot az inge aljából.*
- Most már van kendőm. *Állapítja meg vidáman, és nem sajnálja, hogy a ruhadarabjának baja esett, hiszen nem tudja hogy máshogy szerezhetne kendőt. Csak ennyi holmija van, illetve a szobájában a bőrvért, amit nem hozott magával. Viszont a javulás és a gyakorlás fontosabb számára, mint bármi, ami nála van.*
- Ha korábban mondod, hogy nem jó a csuklya, akkor már előbb letéptem volna... *Teszi hozzá bátortalanul, és arra a mondatra, hogy tartsanak pihenőt ismét bólint. Végül is, Lyz a tanár, ha ő pihenőt rendel el, akkor pihenő lesz.*
- Rendben. *Mosolyog a nőre, és már el is felejtette, hogy nemrég még halott apjáról volt szó. Hiába, Vadvéd akarva-akaratlanul mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a sebzett szívet, és az összetört lelket. *
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:34:42
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:34:42
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
//A szörpnél és pogácsánál//
//Seles, Jayzion, Umon//
*Seles töpreng egy kicsit, de furcsa neki ez. Zsenge is azt mesélte, hogy Aenae csak úgy felállt és távozott. Mindenesetre szeretné megnyugtatni Umont, és reménykedik, hogy igaza lesz azzal, amit mond.*
- Talán másért ment el, olyan kurtán-furcsán távozott. *Magyarázkodik.* Ha félelemből tette volna… Nem is tudom. Meg akkor se hagyta volna ott Pyctát. Azt hiszem, valami nyomós oka volt rá, de hogy mi, azt talán csak ő tudja. *Vigasztalja a férfit nyugodtan, mert látja, hogy őt is mardossa a bűntudat.* ~ Vajon Pycta tudja, mi történt? Vagy csak szeretné megnyugtatni Umont – és magát? ~
- Italokat? *Mosolyog, olyan furcsán hangzik ez Umon szájából, elképzelni, ahogy alkoholt főzőcskéz egy kis kötényben. Amikor hallja, hogy milyen nevet adna a róla készült italnak, nevetni kezd, de nem gúnyosan, hanem félig-meddig elragadtatottan, mint mikor a bálban bókolnak az ember lányának. Rég érezte ilyen jól magát, el is kél egy kis jókedv.
Ha Seles őszintesége a téma, hát most igazán megadja a módját. Nem is szándékosan önti ki Umon elé az élete történetét, nem szeret másokat terhelni a bajával, de ezúttal jól esik kiadni magából az utóbbi napok feszültségét azzal, hogy elmondja a legnagyobb fájdalmát. Szerencsére megértő fülekre talál, Umon kezének érintése is jól esik neki. Megszorítja a kezet, hálásan néz a szerzetes szemébe.*
- Köszönöm! Ez a múlt, de muszáj együtt élnünk azzal, ami már megtörtént. *Mondja határozottan.* Én is ettől lettem az, aki most vagyok. Bármikor számíthattok rám. Te is, Umon. Xotarával kapcsolatban… Meg úgy általában is. *Elengedi a kezet, de még mindig határozottan néz rá.* Én féltem tőled… De mikor beléptem hozzád a baleset után, az első pillanattól fogva tudtam, hogy _te_ vagy az. Hittem benned.
*Nem dicsekvésként mondja, nem is vár érte választ. De ezt már régen el akarta mondani Umonnak. Ekkor látja, hogy társaságuk akad, Jayzion szerepében, és elmosolyodva int neki, hogy szolgálja ki magát.*
- Jó reggelt, Jayzion! *Köszön ő is, de mielőtt mást is mondhatna, szélesen elmosolyodik azon, ahogy Umon felkonferálja az ételt.* Umonra ne hallgass, túloz! *Feddi meg a szerzetest egy legyintéssel.* Vegyél belőle nyugodtan, sajtosak. *Mutatja.* Az pedig ott meggyszörp, Banya receptje. Többen is kóstoltuk, és nagyon finom!
- Te is edzeni jöttél, vagy csak sétáláshoz lett kedved? *Érdeklődik.*
//A szörpnél és pogácsánál//
//Seles, Jayzion, Umon//
*Seles töpreng egy kicsit, de furcsa neki ez. Zsenge is azt mesélte, hogy Aenae csak úgy felállt és távozott. Mindenesetre szeretné megnyugtatni Umont, és reménykedik, hogy igaza lesz azzal, amit mond.*
- Talán másért ment el, olyan kurtán-furcsán távozott. *Magyarázkodik.* Ha félelemből tette volna… Nem is tudom. Meg akkor se hagyta volna ott Pyctát. Azt hiszem, valami nyomós oka volt rá, de hogy mi, azt talán csak ő tudja. *Vigasztalja a férfit nyugodtan, mert látja, hogy őt is mardossa a bűntudat.* ~ Vajon Pycta tudja, mi történt? Vagy csak szeretné megnyugtatni Umont – és magát? ~
- Italokat? *Mosolyog, olyan furcsán hangzik ez Umon szájából, elképzelni, ahogy alkoholt főzőcskéz egy kis kötényben. Amikor hallja, hogy milyen nevet adna a róla készült italnak, nevetni kezd, de nem gúnyosan, hanem félig-meddig elragadtatottan, mint mikor a bálban bókolnak az ember lányának. Rég érezte ilyen jól magát, el is kél egy kis jókedv.
Ha Seles őszintesége a téma, hát most igazán megadja a módját. Nem is szándékosan önti ki Umon elé az élete történetét, nem szeret másokat terhelni a bajával, de ezúttal jól esik kiadni magából az utóbbi napok feszültségét azzal, hogy elmondja a legnagyobb fájdalmát. Szerencsére megértő fülekre talál, Umon kezének érintése is jól esik neki. Megszorítja a kezet, hálásan néz a szerzetes szemébe.*
- Köszönöm! Ez a múlt, de muszáj együtt élnünk azzal, ami már megtörtént. *Mondja határozottan.* Én is ettől lettem az, aki most vagyok. Bármikor számíthattok rám. Te is, Umon. Xotarával kapcsolatban… Meg úgy általában is. *Elengedi a kezet, de még mindig határozottan néz rá.* Én féltem tőled… De mikor beléptem hozzád a baleset után, az első pillanattól fogva tudtam, hogy _te_ vagy az. Hittem benned.
*Nem dicsekvésként mondja, nem is vár érte választ. De ezt már régen el akarta mondani Umonnak. Ekkor látja, hogy társaságuk akad, Jayzion szerepében, és elmosolyodva int neki, hogy szolgálja ki magát.*
- Jó reggelt, Jayzion! *Köszön ő is, de mielőtt mást is mondhatna, szélesen elmosolyodik azon, ahogy Umon felkonferálja az ételt.* Umonra ne hallgass, túloz! *Feddi meg a szerzetest egy legyintéssel.* Vegyél belőle nyugodtan, sajtosak. *Mutatja.* Az pedig ott meggyszörp, Banya receptje. Többen is kóstoltuk, és nagyon finom!
- Te is edzeni jöttél, vagy csak sétáláshoz lett kedved? *Érdeklődik.*
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:14:38
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:14:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
-Igen, Umon stigmái elég érdekesek, jó lenne tanulmányozni, na de nem hinném, hogy örülne neki. *Könyökét az asztalra teszi és csuklójában megtámasztja a fejét, úgy figyel tovább, mit csinál a félelf.*
-Igen láttam, nagyon aranyos, de félénk és a harapása nem túl kellemes, legalábbis az alapján amit hallottam. *Meséli, na de azért jó alany lehetne pont ezért egy varázslathoz, amit viszont nem tesztelne semmi áron senki állatkáján, az túl gonosz lenne.*
-Ó, én ismerem, tudod itt voltam, mikor berendezték és én is segítettem itt ott. *Mosolyog kedvesen, hangjában nincs semmi gúny, elvégre nem tudhatja a félelf, hogy ez a kis labor mikor lett ilyen, mint most, lehetett Aryna távozása előtt is, de utána is akár.*
-Én sajnos nem, de a víz ágat szerettem volna megtanulni, de ha már ezt elkezdtem, akkor megtanulok mindent belőle, utána keresek másik ágat is, csak nem tudom mi legyen, mindegyik nagyon tetszik a maga módján. ~Víz, Nap, Föld, Levegő, Tűz... hm.~
-Annyira ismerős ez a név, hogy Worenth, biztos volt valami közös a múltunkban. *Pillant fel Isqehara, rég volt már, hogy bárkit nézhetett ilyesféle munka közben, na meg hogy új dolgot tanuljon az meg pláne.*
-Így hangzik *megmutatja, na de, hogy eredményes e vagy sem, az nem derül ki a páros számára.*
-Pyr igen, szerinted is olyan kis kerge? Te vagy a második, aki ezt mondja, pedig velem olyan komoly volt, lehet mellettem nem mert annyira vicces lenni? *Kérdez vissza, mert ez olyan érdekes dolog, nem gondolná, hogy ilyesmit vált ki bárkiből is.*
-Szerintem Eeyr áll hozzá a legközelebb, de majd kiderül, ha belekezdünk a dolgokba, valami könnyű varázslatot majd megtanítok neki, hogy felmérjem a tehetségét, a szíve is a jó és teremtés felé húz, biztos vagyok benne, ha tud mágiát használni, akkor Eeyr tanai lesznek... az ő útjának alapkövei. *A végén kicsit belezavardik, mit is akar mondani, reméli nem hangzik nagyon hülyén a befejezés.*
Aryna Yji megpróbált varázsolni egy Nyugtató holdfény nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
-Igen, Umon stigmái elég érdekesek, jó lenne tanulmányozni, na de nem hinném, hogy örülne neki. *Könyökét az asztalra teszi és csuklójában megtámasztja a fejét, úgy figyel tovább, mit csinál a félelf.*
-Igen láttam, nagyon aranyos, de félénk és a harapása nem túl kellemes, legalábbis az alapján amit hallottam. *Meséli, na de azért jó alany lehetne pont ezért egy varázslathoz, amit viszont nem tesztelne semmi áron senki állatkáján, az túl gonosz lenne.*
-Ó, én ismerem, tudod itt voltam, mikor berendezték és én is segítettem itt ott. *Mosolyog kedvesen, hangjában nincs semmi gúny, elvégre nem tudhatja a félelf, hogy ez a kis labor mikor lett ilyen, mint most, lehetett Aryna távozása előtt is, de utána is akár.*
-Én sajnos nem, de a víz ágat szerettem volna megtanulni, de ha már ezt elkezdtem, akkor megtanulok mindent belőle, utána keresek másik ágat is, csak nem tudom mi legyen, mindegyik nagyon tetszik a maga módján. ~Víz, Nap, Föld, Levegő, Tűz... hm.~
-Annyira ismerős ez a név, hogy Worenth, biztos volt valami közös a múltunkban. *Pillant fel Isqehara, rég volt már, hogy bárkit nézhetett ilyesféle munka közben, na meg hogy új dolgot tanuljon az meg pláne.*
-Így hangzik *megmutatja, na de, hogy eredményes e vagy sem, az nem derül ki a páros számára.*
-Pyr igen, szerinted is olyan kis kerge? Te vagy a második, aki ezt mondja, pedig velem olyan komoly volt, lehet mellettem nem mert annyira vicces lenni? *Kérdez vissza, mert ez olyan érdekes dolog, nem gondolná, hogy ilyesmit vált ki bárkiből is.*
-Szerintem Eeyr áll hozzá a legközelebb, de majd kiderül, ha belekezdünk a dolgokba, valami könnyű varázslatot majd megtanítok neki, hogy felmérjem a tehetségét, a szíve is a jó és teremtés felé húz, biztos vagyok benne, ha tud mágiát használni, akkor Eeyr tanai lesznek... az ő útjának alapkövei. *A végén kicsit belezavardik, mit is akar mondani, reméli nem hangzik nagyon hülyén a befejezés.*
Aryna Yji megpróbált varázsolni egy Nyugtató holdfény nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 20:46:29
Üzenet elküldve: 2018-06-11 20:46:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//A szörpnél és pogácsánál//
//Seles, Jayzion, Umon//
*Umon is mosolyog, mert külsőleg Leon nem az a tipikus apa figura, de ha az ember elbeszélget vele, rájöhet, hogy a gyermekek iránt gyengéd érzelmeket táplál. Emellett Umonnak volt már vele hosszabb beszélgetése, így tisztában van vele, hogy van gyereke, azt viszont nem tudja, hogy Seles tudja-e, bár Leon alkoholmámoros állapotában, mintha mondott volna ilyesmit.*
- Abban biztos vagyok, Seles, abban biztos vagyok. *Mondja csendesen mosolyogva. Aztán Aenaere terelődik a szó, valójában a szerzetes hozza fel, talán önkéntelenül, talán direkt, ezt ő maga sem tudja igazán. Valahol úgy érzi szüksége van a segítségre, hogy ezt az egészet feldolgozza. ~ Hát még Aenaenek! ~ Rója fel hirtelen magának egoizmusát és önzőségét.*
- Nem. *Rázza meg fejét.* Mire visszatértem, már elment, kit tudja hová. Én utána akartam menni, hogy visszahozzam Pyctához, de nem engedte. *Hajtja le fejét.* Ő azt mondta nem miattam, de még mindig nehezemre esik neki elhinni. *Valóban gyötrődik, de valahol ez a fizetsége. Egy olyan dologért, amely valójában megfizethetetlen. Egy ember életéért, mit majdnem elvett őrületében. Seles valamit sejthet érzéseiből, mert a gyümölcsre terelődik a szót, mi Umonnak kedves szó. Kicsit közelebb hajol, majd titkosan a lány fülébe súgja:*
- Azt tervezem, hogy italokat főznék. Mindenkiről elneveznék egyet. A tiéd lehetne a Cserfes Cseles. *Egy pillanatra majdnem felnevet, de aztán összeszedi magát.* Bocsánat, de komolyan gondolom. Bár az Őszinte Szív, jobban illene az italhoz, mit rólad neveznék el. *Süti le tekintetét, stigmái zavartan bújnak el füle tövében. Baráti bókja, reméli nem ül túl mélyen. Az artheniori történések aztán elkomorítják a pillanatot, s nem segít rajta Seles borzasztó története sem, mit átélt. Umon kissé közelebb húzódik, s megfogja a nő kezét:*
- Seles. Ez borzasztó! Annyira sajnálom, soha nem hallottam még! *Kissé rosszul is érzi magát, mert káros mondatai sebeket tépnek fel, nagyon mély, gyógyulatlan sebeket.* Mi sokan voltunk és vigyáztunk egymásra! Egységben az erő, s mind itt vagyunk neked is, bármikor, bármiben! *Mondja határozottan, s jelenlegi személyiségétől eltérően megenged egy vidám mosolyt, még stigmái is apró szeretetteljes táncba kezdenek arcán. Időközben ismerős arc is közeledik, szokásához híven mélyen, fejébe húzott csuklyával:*
- Ó! Látom felgyógyultál! *Mondja Umon őszinte örömmel.* Ezer hata nem láttalak! Seles volt olyan kedves és sütött nekünk! Egy kincs ez a lány! Gyere, tarts velünk. *Mondja mosolyogva, s közben Selesre tekint. Soha nem gondolta volna, hogy ily sötét titkokat rejt ez az ártatlan őzgidabarna tekintet.*
//A szörpnél és pogácsánál//
//Seles, Jayzion, Umon//
*Umon is mosolyog, mert külsőleg Leon nem az a tipikus apa figura, de ha az ember elbeszélget vele, rájöhet, hogy a gyermekek iránt gyengéd érzelmeket táplál. Emellett Umonnak volt már vele hosszabb beszélgetése, így tisztában van vele, hogy van gyereke, azt viszont nem tudja, hogy Seles tudja-e, bár Leon alkoholmámoros állapotában, mintha mondott volna ilyesmit.*
- Abban biztos vagyok, Seles, abban biztos vagyok. *Mondja csendesen mosolyogva. Aztán Aenaere terelődik a szó, valójában a szerzetes hozza fel, talán önkéntelenül, talán direkt, ezt ő maga sem tudja igazán. Valahol úgy érzi szüksége van a segítségre, hogy ezt az egészet feldolgozza. ~ Hát még Aenaenek! ~ Rója fel hirtelen magának egoizmusát és önzőségét.*
- Nem. *Rázza meg fejét.* Mire visszatértem, már elment, kit tudja hová. Én utána akartam menni, hogy visszahozzam Pyctához, de nem engedte. *Hajtja le fejét.* Ő azt mondta nem miattam, de még mindig nehezemre esik neki elhinni. *Valóban gyötrődik, de valahol ez a fizetsége. Egy olyan dologért, amely valójában megfizethetetlen. Egy ember életéért, mit majdnem elvett őrületében. Seles valamit sejthet érzéseiből, mert a gyümölcsre terelődik a szót, mi Umonnak kedves szó. Kicsit közelebb hajol, majd titkosan a lány fülébe súgja:*
- Azt tervezem, hogy italokat főznék. Mindenkiről elneveznék egyet. A tiéd lehetne a Cserfes Cseles. *Egy pillanatra majdnem felnevet, de aztán összeszedi magát.* Bocsánat, de komolyan gondolom. Bár az Őszinte Szív, jobban illene az italhoz, mit rólad neveznék el. *Süti le tekintetét, stigmái zavartan bújnak el füle tövében. Baráti bókja, reméli nem ül túl mélyen. Az artheniori történések aztán elkomorítják a pillanatot, s nem segít rajta Seles borzasztó története sem, mit átélt. Umon kissé közelebb húzódik, s megfogja a nő kezét:*
- Seles. Ez borzasztó! Annyira sajnálom, soha nem hallottam még! *Kissé rosszul is érzi magát, mert káros mondatai sebeket tépnek fel, nagyon mély, gyógyulatlan sebeket.* Mi sokan voltunk és vigyáztunk egymásra! Egységben az erő, s mind itt vagyunk neked is, bármikor, bármiben! *Mondja határozottan, s jelenlegi személyiségétől eltérően megenged egy vidám mosolyt, még stigmái is apró szeretetteljes táncba kezdenek arcán. Időközben ismerős arc is közeledik, szokásához híven mélyen, fejébe húzott csuklyával:*
- Ó! Látom felgyógyultál! *Mondja Umon őszinte örömmel.* Ezer hata nem láttalak! Seles volt olyan kedves és sütött nekünk! Egy kincs ez a lány! Gyere, tarts velünk. *Mondja mosolyogva, s közben Selesre tekint. Soha nem gondolta volna, hogy ily sötét titkokat rejt ez az ártatlan őzgidabarna tekintet.*
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 20:42:49
Üzenet elküldve: 2018-06-11 20:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Labor//
- Köszönöm! *mondja, és már veszi is át a vizet, és locsolja meg a fa tövében a Harmatkát alaposan. ~Csoda jó lenne, ha megmaradna!~*
- Ertatsnoy-yal meg Pyrrel? *örül.* - És Umonnal is? *itt már kissé hamisabbra vált az öröm a hangjában, óhatatlanul betolakodik a kép az agyába, ahogy Umon árnyéka fenyegetően rávetül Aryna kedves alakjára, de a balsejtelemből igyekszik semmit nem kimutatni, és gyorsan elhessegeti a képet az elméjéből.*
- Láttad Ert kis nullumát? *kérdezi inkább vigyorogva, ahogy tartanak a labor felé.*
- Nyugdtan nézz körül, és használd! Nem csak az én laborom, Aenae is szokott itt ügyködni. Ha valamire szükséged van, és nem találod, akkor csak szólj! *mondja segítőkészen.* - Persze mindig van, amiből épp kifogyóban vagyunk ~például a Rhéa félelméből már alig van, hmhm~ de azt igyekszem mindig feltölteni. És vannak egészen különleges dolgok is. Példának okáért trollfogat, tretilpikkelyt meg nassiky mérget meg Artheniorban a piacon se árulnak. Csuda jól kialakított kis alkímiás műhely! *dicsekedik egy kicsit, vagy legalább is dicsekedhetne ha bármi érdeme lenne a műhely létrehozásában, dehát ő csak felfedezte, amikor idekerült, és boldogan használja.*
- És, ismersz a Hold ágon kívül másik ágat is? *kérdezi fellelkesülve Arynától.*
- Persze a Hold ág is nagyon izgalmas varázslatokat tartalmaz, ne érts félre, de engem a föld varázslatok érdekelnek a legjobban! *mondja.* - Legalábbis amit Worenth mester mutatott, az csudás volt! Meg amit én tudok róluk. De amióta megjelent Eeyr, meg a másik két isten, megváltozott ez az egész. Azért is szeretnék elmenni a Toronyba. Hogy az öreg varázsló mondja el, mit tud erről!
- Egy füttyszólam? *kérdezi kíváncsian, miközben nekilát, hogy kipréseljen három adag Gbolist.*
- Ez nem hangzik rosszul, a befogásnál tényleg lehet hogy nagy hasznát vennénk! *bólogat, aztán magában minden figyelmével befelé fordulva az Erdőszellemhez fohászkodik: sikerüljön a végeredmény, és nekiáll a borostyánszínű, mézsűrűségű párlatból a kábító nyílméreg kenőcsöt kikeverni.
Amikor elkészül, óvatosan átkeni a három adagot egy-egy jól zárható fiolába, és lezárja a tetejüket.
Aztán kiteríti a Pengevirágokat, ügyelve, nehogy megvágja az éles levelekkel valamelyik ujját. De csak hajszálon múlik, hogy mégis nem történik meg a dolog. Annyira meglepődik azon, amit Aryna mond, hogy még az egyik Pengevirágot is elejti, még jó, hogy nem éri el, ahogy utána kap, és az leesik a földre, ahonnan aztán óvatosan felszedi.*
- Pyr?? Nem mondod? Szerinted ért a mágiához?! Hát ez óriási! Nem is gondoltam volna, amilyen kerge tud lenni, persze néha meg egész ügyes! *tűnődik.* - Vajon mihez lenne tehetsége? Beszélnem kell vele! *lelkesedik, miközben egy széles pengéjű kés fokával nekilát, hogy kipréselje a pengevirágok zöldes-lilás leveléből a nedvet, és belecsorgassa egy porcelántálba.*
- Köszönöm! *mondja, és már veszi is át a vizet, és locsolja meg a fa tövében a Harmatkát alaposan. ~Csoda jó lenne, ha megmaradna!~*
- Ertatsnoy-yal meg Pyrrel? *örül.* - És Umonnal is? *itt már kissé hamisabbra vált az öröm a hangjában, óhatatlanul betolakodik a kép az agyába, ahogy Umon árnyéka fenyegetően rávetül Aryna kedves alakjára, de a balsejtelemből igyekszik semmit nem kimutatni, és gyorsan elhessegeti a képet az elméjéből.*
- Láttad Ert kis nullumát? *kérdezi inkább vigyorogva, ahogy tartanak a labor felé.*
- Nyugdtan nézz körül, és használd! Nem csak az én laborom, Aenae is szokott itt ügyködni. Ha valamire szükséged van, és nem találod, akkor csak szólj! *mondja segítőkészen.* - Persze mindig van, amiből épp kifogyóban vagyunk ~például a Rhéa félelméből már alig van, hmhm~ de azt igyekszem mindig feltölteni. És vannak egészen különleges dolgok is. Példának okáért trollfogat, tretilpikkelyt meg nassiky mérget meg Artheniorban a piacon se árulnak. Csuda jól kialakított kis alkímiás műhely! *dicsekedik egy kicsit, vagy legalább is dicsekedhetne ha bármi érdeme lenne a műhely létrehozásában, dehát ő csak felfedezte, amikor idekerült, és boldogan használja.*
- És, ismersz a Hold ágon kívül másik ágat is? *kérdezi fellelkesülve Arynától.*
- Persze a Hold ág is nagyon izgalmas varázslatokat tartalmaz, ne érts félre, de engem a föld varázslatok érdekelnek a legjobban! *mondja.* - Legalábbis amit Worenth mester mutatott, az csudás volt! Meg amit én tudok róluk. De amióta megjelent Eeyr, meg a másik két isten, megváltozott ez az egész. Azért is szeretnék elmenni a Toronyba. Hogy az öreg varázsló mondja el, mit tud erről!
- Egy füttyszólam? *kérdezi kíváncsian, miközben nekilát, hogy kipréseljen három adag Gbolist.*
- Ez nem hangzik rosszul, a befogásnál tényleg lehet hogy nagy hasznát vennénk! *bólogat, aztán magában minden figyelmével befelé fordulva az Erdőszellemhez fohászkodik: sikerüljön a végeredmény, és nekiáll a borostyánszínű, mézsűrűségű párlatból a kábító nyílméreg kenőcsöt kikeverni.
Amikor elkészül, óvatosan átkeni a három adagot egy-egy jól zárható fiolába, és lezárja a tetejüket.
Aztán kiteríti a Pengevirágokat, ügyelve, nehogy megvágja az éles levelekkel valamelyik ujját. De csak hajszálon múlik, hogy mégis nem történik meg a dolog. Annyira meglepődik azon, amit Aryna mond, hogy még az egyik Pengevirágot is elejti, még jó, hogy nem éri el, ahogy utána kap, és az leesik a földre, ahonnan aztán óvatosan felszedi.*
- Pyr?? Nem mondod? Szerinted ért a mágiához?! Hát ez óriási! Nem is gondoltam volna, amilyen kerge tud lenni, persze néha meg egész ügyes! *tűnődik.* - Vajon mihez lenne tehetsége? Beszélnem kell vele! *lelkesedik, miközben egy széles pengéjű kés fokával nekilát, hogy kipréselje a pengevirágok zöldes-lilás leveléből a nedvet, és belecsorgassa egy porcelántálba.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 19:09:15
Üzenet elküldve: 2018-06-11 19:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
//A szörpnél és pogácsánál//
//Seles, Umon//
* A reggeli köszöntéseket nem viszonozza Denzack és ennek több oka is van. Először is azért mert morcos, másodszor pedig azért, mert nem akar az egész udvaron átkiabálni. Miután a futó alak befejezte tevékenységét, a sötételfnek valami új "energiaforrás" után kell néznie. Meg is látja a rögtönzött íjászpályán gyakorlókat, de még nem közelíti meg őket, csak távolról figyeli őket, miközben egyre többen lesznek. Később megpillantja Selest is, aki éppen finom ételeket is italokat hord ki, ami elsőre nem is túl izgalmas Denzack számára, de amikor gyomra hangos korgásba kezd, akkor már tudja, hogy ez ellen bizony tennie kell. Így hát közelebb is megy a pogácsákhoz, hogy vegyen belőle, ha lehetséges. *
- Reggelt! Mi újság veletek? Mi ez a sok finomság az asztalon?
* Próbálja elővenni a kedvesebb énjét, már amennyire tudja, mikor ilyen morcos, de azért igyekszik. Közben a pogácsa illata már az orrát is megcsapja, így még jobban várja, hogy beleharaphasson a frissnek tűnő péksüteménybe. *
A hozzászólás írója (Denzack, a kegyetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 19:09:35
//A szörpnél és pogácsánál//
//Seles, Umon//
* A reggeli köszöntéseket nem viszonozza Denzack és ennek több oka is van. Először is azért mert morcos, másodszor pedig azért, mert nem akar az egész udvaron átkiabálni. Miután a futó alak befejezte tevékenységét, a sötételfnek valami új "energiaforrás" után kell néznie. Meg is látja a rögtönzött íjászpályán gyakorlókat, de még nem közelíti meg őket, csak távolról figyeli őket, miközben egyre többen lesznek. Később megpillantja Selest is, aki éppen finom ételeket is italokat hord ki, ami elsőre nem is túl izgalmas Denzack számára, de amikor gyomra hangos korgásba kezd, akkor már tudja, hogy ez ellen bizony tennie kell. Így hát közelebb is megy a pogácsákhoz, hogy vegyen belőle, ha lehetséges. *
- Reggelt! Mi újság veletek? Mi ez a sok finomság az asztalon?
* Próbálja elővenni a kedvesebb énjét, már amennyire tudja, mikor ilyen morcos, de azért igyekszik. Közben a pogácsa illata már az orrát is megcsapja, így még jobban várja, hogy beleharaphasson a frissnek tűnő péksüteménybe. *
A hozzászólás írója (Denzack, a kegyetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 19:09:35
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:56:41
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:56:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Csemetefánál, Labor//
-Ó, az jó! a gyógynövények mindig jól jönnek. *Jegyzi meg, majd hát megkérik, hogy hozzon vizet, így el is megy vízért. Most nagyon örülne, ha erősebb lenne, na de mivel nem az, így csak annyit visz, amennyi elég kell legyen a növényeknek ezen kis részén.*
-Tessék! Le is teszi, majd hátrébb lép, nem szeretne sáros lenni, elég ha egy valaki lesz az.*
-Persze! Én is értek egy kicsit az effélékhez, visszatért egy emlékem, pont jókor persze. Amíg távol voltatok használtam is a laborod, de nem tudom mennyire beszélhetnék a dologról. *Az egyik első rövidebb tincsét kezdi el piszkálgatni, kissé szégyenlősen.*
-Igen, mind a két tündérrel, meg Umonnal. *Nem valami sok, na de nem is nagyon mozdult ki a szobájából.* A tatarozás közben is találkoztam újakkal, akik most jöttek Pyctáékkal, vele is sikerült beszélgetnem... meg a vacsoránál ugye sok mindenkit láttam, kicsit sokan is voltunk, na de ez csak jó. *Meséli útközben, majd megérkeznek a laborba, ahol helyet is foglal és tudásra éhesen figyeli mit is csinál a félelf.*
-Engem nem zavar a bűze, nem kell szabadkoznod. *Mosolyodik el kedvesen, na de azért egy kendőt az orra elé tart.*
-Sajnos nem ismerek, pedig azt szerettem volna tanulni, ehelyett a mágia ágat fejlesztettem és tanultam. *De hogy miért az rejtély, egyszer majd arra is fény derül.*
-Ó, sajnálom! Pedig jó lett volna egy másik mágussal beszélgetni vagy tanítani egymást... Ó jut eszembe! Tudok valamit, ami jól jöhet a maihhinek befogásánál! Van egy varázslat, ami a Nyugtató Holdfény elnevezést kapta, ez egy füttyszólam, ami képes megszelídíteni egy vadállatot és ha érdemes vagy rá, akkor meg is tudod lovagolni utána, ha szeretnéd, majd megtanítom. *A folytatást hallva nem hisz a fülének, hát Pyrről nem is tud Isqeha ezek szerint.*
-Pyr is mágiát szeretne tanulni, az apja szerint képes lehet rá és mivel másban nem kiemelkedő ezért én megpróbálom vele majd a varázslást, hát ha. *Elég bizakodó, na meg bízik is a kis tündérben, nagyon lelkes volt és ha képes Eeyr, vagy Erdőszellem, nevezze bárhogyan is mágiáját tanulni, az csak jó lesz a Vadvédnek. Aryna nem hisz benne, így neki ez nem menne, tudja jól, de segíteni tud bárkinek, hogy megértse a mágiával kapcsolatos dolgokat, a használathoz meg ott a hitük.
-Ó, az jó! a gyógynövények mindig jól jönnek. *Jegyzi meg, majd hát megkérik, hogy hozzon vizet, így el is megy vízért. Most nagyon örülne, ha erősebb lenne, na de mivel nem az, így csak annyit visz, amennyi elég kell legyen a növényeknek ezen kis részén.*
-Tessék! Le is teszi, majd hátrébb lép, nem szeretne sáros lenni, elég ha egy valaki lesz az.*
-Persze! Én is értek egy kicsit az effélékhez, visszatért egy emlékem, pont jókor persze. Amíg távol voltatok használtam is a laborod, de nem tudom mennyire beszélhetnék a dologról. *Az egyik első rövidebb tincsét kezdi el piszkálgatni, kissé szégyenlősen.*
-Igen, mind a két tündérrel, meg Umonnal. *Nem valami sok, na de nem is nagyon mozdult ki a szobájából.* A tatarozás közben is találkoztam újakkal, akik most jöttek Pyctáékkal, vele is sikerült beszélgetnem... meg a vacsoránál ugye sok mindenkit láttam, kicsit sokan is voltunk, na de ez csak jó. *Meséli útközben, majd megérkeznek a laborba, ahol helyet is foglal és tudásra éhesen figyeli mit is csinál a félelf.*
-Engem nem zavar a bűze, nem kell szabadkoznod. *Mosolyodik el kedvesen, na de azért egy kendőt az orra elé tart.*
-Sajnos nem ismerek, pedig azt szerettem volna tanulni, ehelyett a mágia ágat fejlesztettem és tanultam. *De hogy miért az rejtély, egyszer majd arra is fény derül.*
-Ó, sajnálom! Pedig jó lett volna egy másik mágussal beszélgetni vagy tanítani egymást... Ó jut eszembe! Tudok valamit, ami jól jöhet a maihhinek befogásánál! Van egy varázslat, ami a Nyugtató Holdfény elnevezést kapta, ez egy füttyszólam, ami képes megszelídíteni egy vadállatot és ha érdemes vagy rá, akkor meg is tudod lovagolni utána, ha szeretnéd, majd megtanítom. *A folytatást hallva nem hisz a fülének, hát Pyrről nem is tud Isqeha ezek szerint.*
-Pyr is mágiát szeretne tanulni, az apja szerint képes lehet rá és mivel másban nem kiemelkedő ezért én megpróbálom vele majd a varázslást, hát ha. *Elég bizakodó, na meg bízik is a kis tündérben, nagyon lelkes volt és ha képes Eeyr, vagy Erdőszellem, nevezze bárhogyan is mágiáját tanulni, az csak jó lesz a Vadvédnek. Aryna nem hisz benne, így neki ez nem menne, tudja jól, de segíteni tud bárkinek, hogy megértse a mágiával kapcsolatos dolgokat, a használathoz meg ott a hitük.
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:47:45
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:47:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorlótér//
//A szörpnél és pogácsánál//
//Umon//
*Seles szélesen elmosolyodik, elég elképzelnie Leont, ahogy egy kicsi totyogóst terelget. El tudja róla képzelni. Magáról sokkal nehezebb elképzelni, hogy anya legyen, de ez csak egy egészséges önkritika. Imádja a gyerekeket, és bízik benne, hogy az ő babájuknak is csak előnyére lesz ez a tény.*
- Szerintem is jó apa lenne, de majd én elhitetem vele. Vagy ha én nem, a baba úgyis el fogja. *Mondja lelkesen, és ő is elmélázva néz körül.* Itt mindenki olyan kedves, jó dolga lenne. *Természetesen figyelembe vette, hogy mi történt Umonnal és Aenae-vel. Százszor is. De tartja magát ahhoz, amit Xotarának is mondott azon a beszélgetésükön a toronyban: hogy jót kell feltételezni a másikról, és akkor jó is lesz. Umonnal pedig, a rendes Umonnal nem nehéz jónak lenni, nem nehéz szeretni, hát ezt is teszi. Ezután Xotarára terelődik a szó, és kicsit elkomorodik.*
- Szerintem mindegyik az oka volt… *Mondja Seles.* Aenae pedig… Zsenge mondta, hogy elment, de én nem értem… Találkoztál vele… _azóta_? *Kérdezi nagyon óvatosan, nem akar fájdalmat okozni, de az egyetlen logikus lehetőség arra, hogy Aeanae távozott, Umon visszatérése. Úgy gondolja, talán Umon is látja ezt.*
- Nem én szereztem, Banya volt. A nyári termésből készült a szörp, eltette télire, aztán kérte, hogy vegyem elő. Vannak befőttjei is bőséggel, ha érdekel. *Magyarázza.* Mit szeretnél vele kezdeni? Ha valamit főznél, segíthetek.
*Amikor Artheniorról van szó, megváltozik az ábrázata, láthatóan elsápad. Az asztal szélének dőlve próbálja feldolgozni a hallottakat, és csak az enyhít rajta, amit utána mond Umon.*
- Bent égtünk… *Ragadja ki a szót. Füst, tűz, sikoly. Vér, vér, vér, vér… Megborzong, de már tud beszélni az érzéseiről, már túltette magát a traumákon, amennyire lehetett. Azért leteszi a szörpös poharat, mert komolyan attól tart, hogy kilöttyenti remegő balkezével.* Három éve banditák támadtak ránk, rám és a férjemre. *Mondja halkan, rekedten, és hangjából egyre inkább harag hallatszik ki.* Ránk gyújtották a házat, de még időben megmenekültem. Én… Nem tudom, kinek a meg nem értettsége az, ami erre visz embereket, de nincs az a tett, amiért bárki is ilyen borzalmas halált érdemelne. Aki ilyet tesz, azt nem menti fel semmi.
*Kicsit mintha magával is beszélgetne, végül megint Umonra néz, és már enyhébbek a vonásai.*
- Örülök, hogy nem esett bajotok. Örülök, hogy itt biztonságban lehetek, és azok is, akiket szeretek.
*Közben mintha Ishala és Lyz abbahagyta volna a gyakorlást, rájuk is szeretettel pillant.*
//A szörpnél és pogácsánál//
//Umon//
*Seles szélesen elmosolyodik, elég elképzelnie Leont, ahogy egy kicsi totyogóst terelget. El tudja róla képzelni. Magáról sokkal nehezebb elképzelni, hogy anya legyen, de ez csak egy egészséges önkritika. Imádja a gyerekeket, és bízik benne, hogy az ő babájuknak is csak előnyére lesz ez a tény.*
- Szerintem is jó apa lenne, de majd én elhitetem vele. Vagy ha én nem, a baba úgyis el fogja. *Mondja lelkesen, és ő is elmélázva néz körül.* Itt mindenki olyan kedves, jó dolga lenne. *Természetesen figyelembe vette, hogy mi történt Umonnal és Aenae-vel. Százszor is. De tartja magát ahhoz, amit Xotarának is mondott azon a beszélgetésükön a toronyban: hogy jót kell feltételezni a másikról, és akkor jó is lesz. Umonnal pedig, a rendes Umonnal nem nehéz jónak lenni, nem nehéz szeretni, hát ezt is teszi. Ezután Xotarára terelődik a szó, és kicsit elkomorodik.*
- Szerintem mindegyik az oka volt… *Mondja Seles.* Aenae pedig… Zsenge mondta, hogy elment, de én nem értem… Találkoztál vele… _azóta_? *Kérdezi nagyon óvatosan, nem akar fájdalmat okozni, de az egyetlen logikus lehetőség arra, hogy Aeanae távozott, Umon visszatérése. Úgy gondolja, talán Umon is látja ezt.*
- Nem én szereztem, Banya volt. A nyári termésből készült a szörp, eltette télire, aztán kérte, hogy vegyem elő. Vannak befőttjei is bőséggel, ha érdekel. *Magyarázza.* Mit szeretnél vele kezdeni? Ha valamit főznél, segíthetek.
*Amikor Artheniorról van szó, megváltozik az ábrázata, láthatóan elsápad. Az asztal szélének dőlve próbálja feldolgozni a hallottakat, és csak az enyhít rajta, amit utána mond Umon.*
- Bent égtünk… *Ragadja ki a szót. Füst, tűz, sikoly. Vér, vér, vér, vér… Megborzong, de már tud beszélni az érzéseiről, már túltette magát a traumákon, amennyire lehetett. Azért leteszi a szörpös poharat, mert komolyan attól tart, hogy kilöttyenti remegő balkezével.* Három éve banditák támadtak ránk, rám és a férjemre. *Mondja halkan, rekedten, és hangjából egyre inkább harag hallatszik ki.* Ránk gyújtották a házat, de még időben megmenekültem. Én… Nem tudom, kinek a meg nem értettsége az, ami erre visz embereket, de nincs az a tett, amiért bárki is ilyen borzalmas halált érdemelne. Aki ilyet tesz, azt nem menti fel semmi.
*Kicsit mintha magával is beszélgetne, végül megint Umonra néz, és már enyhébbek a vonásai.*
- Örülök, hogy nem esett bajotok. Örülök, hogy itt biztonságban lehetek, és azok is, akiket szeretek.
*Közben mintha Ishala és Lyz abbahagyta volna a gyakorlást, rájuk is szeretettel pillant.*
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:29:47
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:29:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Szerencsére még senkit nem vádolt hazugsággal, főleg nem Pyrt, hisz ő nagyon ki hangsúlyozta, hogy sose hazudna. Na de azért valamicske át jön a sok beszédből is, talán színesebben lát mindent, na de attól még nem tudja, hogy mi a jó. Legutóbb mikor kitörtek az érzelmei, Pyrrel majdnem szakítottak, most meg még is azt kapja, hogy hallgasson a szívére, ne gondolja túl a dolgokat, mert attól nem lesz önmaga. Nagy feladat elé néz, hogy megismerje önmagát, hisz biztos számára is idegen lesz minden, de ha a szívét követi egy kis ésszel, akkor talán megtudja ki is ő valójában.*
-Igen, ezen fogok akkor dolgozni, hogy megismerjem önmagam, mert csak én segíthetek ezen az elfen. *Mutat magára és kicsit elhúzza a száját mosolygósra.*
-Köszönöm a tanácsokat, meg hogy meghallgattál, remélem nem tartottalak fel nagyon. *A háta mögött összekulcsolja a kezeit, kicsit zavarba is jön, mert alapból nem kéne, hogy érdekelje kit és hol tart fel, na de nem otthon van és Pycta csak a vezére.*
-Amint meggyógyul a kezem, remélem én is hasznos leszek itt, mint íjász. *Persze dicsekedhetne, hogy odahaza elég legendásan ügyes kis célzó, na de a hencegés nem a legjobb, talán elég, ha majd megmutatja mit tud és kiérdemli itt is, hogy ügyes ebben.*
-Azt hiszem megkeresem Erta... ő a tündért, akinek elfelejtettem a nevét. *A tarkójára akasztja a kezét, még egy nevet sem képes megjegyezni, tiszta szégyen.* Hát ha kell az állatkájának ilyet kis házikó.
//Az Erdő Szívének oltáránál//
*Szerencsére még senkit nem vádolt hazugsággal, főleg nem Pyrt, hisz ő nagyon ki hangsúlyozta, hogy sose hazudna. Na de azért valamicske át jön a sok beszédből is, talán színesebben lát mindent, na de attól még nem tudja, hogy mi a jó. Legutóbb mikor kitörtek az érzelmei, Pyrrel majdnem szakítottak, most meg még is azt kapja, hogy hallgasson a szívére, ne gondolja túl a dolgokat, mert attól nem lesz önmaga. Nagy feladat elé néz, hogy megismerje önmagát, hisz biztos számára is idegen lesz minden, de ha a szívét követi egy kis ésszel, akkor talán megtudja ki is ő valójában.*
-Igen, ezen fogok akkor dolgozni, hogy megismerjem önmagam, mert csak én segíthetek ezen az elfen. *Mutat magára és kicsit elhúzza a száját mosolygósra.*
-Köszönöm a tanácsokat, meg hogy meghallgattál, remélem nem tartottalak fel nagyon. *A háta mögött összekulcsolja a kezeit, kicsit zavarba is jön, mert alapból nem kéne, hogy érdekelje kit és hol tart fel, na de nem otthon van és Pycta csak a vezére.*
-Amint meggyógyul a kezem, remélem én is hasznos leszek itt, mint íjász. *Persze dicsekedhetne, hogy odahaza elég legendásan ügyes kis célzó, na de a hencegés nem a legjobb, talán elég, ha majd megmutatja mit tud és kiérdemli itt is, hogy ügyes ebben.*
-Azt hiszem megkeresem Erta... ő a tündért, akinek elfelejtettem a nevét. *A tarkójára akasztja a kezét, még egy nevet sem képes megjegyezni, tiszta szégyen.* Hát ha kell az állatkájának ilyet kis házikó.
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 17:26:31
Üzenet elküldve: 2018-06-11 17:26:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Udvar//
//Céltáblánál//
//Ishala, és a kíváncsi Shen'eriel, Sythra//
- Örülök, ha segíthetek.
*Örül, ha segíthet, és hogy mégiscsak van ebben a módszerben valami. Ishala ráadásul cseppet sem hisztis, nem esik rosszul neki, hogy nem lát, és az egyensúlyára sem panaszkodik. Ez eddig egészen jó irány. Talán mire végeznek, nem fogja földhöz vágni az íját.*
- Nagyon sajnálom az apukádat. Biztosan nagyon friss még *nem is tudja, mit mondjon. Már tegnap este is volt erről szó köztük, de Lyz nem szereti az ilyesmit firtatni. Emellett bele sem mer gondolni, az ő gyásza milyen sokáig elhúzódott anno, és hogy ha szerette Ishala az apját, most milyen gyász lehet elnyomva a fiúban. Talán csak mondja, mert mondja, de nem is fogta fel.*
- A nagyapám, több volt, mint vadász, túl sok mindennek kellett megfelelnie, már tudom. De akkor nekem mégiscsak nagyapa volt, akire felnéztem *magyarázza a miérteket.* A közösség, ahonnan jövök, nem egészen úgy működött, mint egy királyság. Kisebb volt annál, de nagyobb egy törzsnél. Nagyapám a három vezető egyike volt, nagy mestere az íjnak. Jobbnál jobb harcosokat nevelt ki. De nekem sosem ezt szánták az utamnak, én magam választottam. Apám nem volt boldog ettől, de mikor rájött, hogy nem csak hóbort a részemről, kelletlen, de megbékélt. *Elfintorítja orrát, mint aki rossz fát tett a tűzre, még vállait is felhúzza, ahogy sóhajt. * Tudod, ő más felfogással érkezett a közösségbe, és valahol ezt az évek sem tudták lehántani róla. *Meglóbássza a hordóról lelógó lábát, nem is érti, miért kezdett el ilyen mélyen belemenni a mesélésbe, csak annyit akart éreztetni, hogy miért is volt szinte elvárás, hogy értsen a fegyverhez, aztán csak úgy elragadja a gondolat. Talán kicsit hiányzik neki az otthon, akármennyire is itthon van.*
- De fővadász, még így sem lehettem volna… szemétség nem? *nevet fel, hogy elvegye a melankolikus hangulatát a történetnek.* Maradi egy népség. *S bár froclizza régi otthonának felfogását, szavaiból mégis csak szeretet érződik ki. Na és persze eszébe jut néhány lázadás is, amit ez ellen indított, vagy emiatt, de ezeket aztán végképp nem mondja el Ishalának. Sőt, talán így is túlságosan fárasztja az idegen fiút. * De nem szeretnélek untatni ezekkel… csak egy kis nosztalgia. Ígérem, többet nem fordul elő.
*Figyelmét máris a táblára irányítja, s bólogatni kezd, ahogy egyre jobb lövéseket produkál az elf.*
- Nagyon jó. Holnap reggel még jobb lesz. És utána pedig még... Ha van egy kendőd, az jobb volna egyébként, szabadabban mozdítod a fejed, mint a csuklya alatt, de ha nincs, én is tudok szerezni egyet. *Eszébe jut, hogy kölcsön visszakéri amit Shennek adott, de a kis kocka a titkos zsebben kellemetlenül érezteti jelenlétét. Ugyan így amikor a ruha másik ujjára gondol, ami a csomagban hagyott.*
~ Majd Leallával kerestetek egy régi szövetet. Az is szuper lesz, talán még jobb is. Azt az ujjat pedig vissza kellene varratnom… hátha Leon tud vele valamit kezdeni.~
- Mit szólnál egy kis pihenőhöz? Úgy láttam, Seles hozott valami frissítőt és pogácsát. Hm?
*Kérdőn felhúzza szemöldökét, s a kezében forgatott nyílvesszővel úgy játszik, hogy a hegyét az említett irányba billegeti.
Abból pedig, hogy a védfalon mi történik, halvány segédfogalma sincs, lévén háttal üldögél a hordó tetején.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 17:31:04
//Céltáblánál//
//Ishala, és a kíváncsi Shen'eriel, Sythra//
- Örülök, ha segíthetek.
*Örül, ha segíthet, és hogy mégiscsak van ebben a módszerben valami. Ishala ráadásul cseppet sem hisztis, nem esik rosszul neki, hogy nem lát, és az egyensúlyára sem panaszkodik. Ez eddig egészen jó irány. Talán mire végeznek, nem fogja földhöz vágni az íját.*
- Nagyon sajnálom az apukádat. Biztosan nagyon friss még *nem is tudja, mit mondjon. Már tegnap este is volt erről szó köztük, de Lyz nem szereti az ilyesmit firtatni. Emellett bele sem mer gondolni, az ő gyásza milyen sokáig elhúzódott anno, és hogy ha szerette Ishala az apját, most milyen gyász lehet elnyomva a fiúban. Talán csak mondja, mert mondja, de nem is fogta fel.*
- A nagyapám, több volt, mint vadász, túl sok mindennek kellett megfelelnie, már tudom. De akkor nekem mégiscsak nagyapa volt, akire felnéztem *magyarázza a miérteket.* A közösség, ahonnan jövök, nem egészen úgy működött, mint egy királyság. Kisebb volt annál, de nagyobb egy törzsnél. Nagyapám a három vezető egyike volt, nagy mestere az íjnak. Jobbnál jobb harcosokat nevelt ki. De nekem sosem ezt szánták az utamnak, én magam választottam. Apám nem volt boldog ettől, de mikor rájött, hogy nem csak hóbort a részemről, kelletlen, de megbékélt. *Elfintorítja orrát, mint aki rossz fát tett a tűzre, még vállait is felhúzza, ahogy sóhajt. * Tudod, ő más felfogással érkezett a közösségbe, és valahol ezt az évek sem tudták lehántani róla. *Meglóbássza a hordóról lelógó lábát, nem is érti, miért kezdett el ilyen mélyen belemenni a mesélésbe, csak annyit akart éreztetni, hogy miért is volt szinte elvárás, hogy értsen a fegyverhez, aztán csak úgy elragadja a gondolat. Talán kicsit hiányzik neki az otthon, akármennyire is itthon van.*
- De fővadász, még így sem lehettem volna… szemétség nem? *nevet fel, hogy elvegye a melankolikus hangulatát a történetnek.* Maradi egy népség. *S bár froclizza régi otthonának felfogását, szavaiból mégis csak szeretet érződik ki. Na és persze eszébe jut néhány lázadás is, amit ez ellen indított, vagy emiatt, de ezeket aztán végképp nem mondja el Ishalának. Sőt, talán így is túlságosan fárasztja az idegen fiút. * De nem szeretnélek untatni ezekkel… csak egy kis nosztalgia. Ígérem, többet nem fordul elő.
*Figyelmét máris a táblára irányítja, s bólogatni kezd, ahogy egyre jobb lövéseket produkál az elf.*
- Nagyon jó. Holnap reggel még jobb lesz. És utána pedig még... Ha van egy kendőd, az jobb volna egyébként, szabadabban mozdítod a fejed, mint a csuklya alatt, de ha nincs, én is tudok szerezni egyet. *Eszébe jut, hogy kölcsön visszakéri amit Shennek adott, de a kis kocka a titkos zsebben kellemetlenül érezteti jelenlétét. Ugyan így amikor a ruha másik ujjára gondol, ami a csomagban hagyott.*
~ Majd Leallával kerestetek egy régi szövetet. Az is szuper lesz, talán még jobb is. Azt az ujjat pedig vissza kellene varratnom… hátha Leon tud vele valamit kezdeni.~
- Mit szólnál egy kis pihenőhöz? Úgy láttam, Seles hozott valami frissítőt és pogácsát. Hm?
*Kérdőn felhúzza szemöldökét, s a kezében forgatott nyílvesszővel úgy játszik, hogy a hegyét az említett irányba billegeti.
Abból pedig, hogy a védfalon mi történik, halvány segédfogalma sincs, lévén háttal üldögél a hordó tetején.*
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 17:31:04
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346