//A kapuban - Se ki, se be//
//Aenae, Umon, Isq, Lyz, Sadmyr, Aryna//
*Hála az isteneknek, Lyz is megérkezik Sadmyrral, és ugyanazzal a higgadt nyugalommal reagál, mint amikor Xotarával történt az a furcsa és megmagyarázhatatlan dolog. Igazából még mindig nem tudni, mi is történt, vagy hogy történt-e bármi, vagy annak az egész furcsa dolognak a kapuban volt-e valami köze ahhoz, hogy Xot akkor éjjel elment. Furcsa, hogy most megint a kapunál történik ez a dolog, ami ugyanúgy érthetetlen, mint az a múltkori eset. Legalábbis Isq elméjén átsuhan mindez.
Valamiért úgy gondolja, hogy Lyz megjelenése nyomán lecsillapodnak a kedélyek, Aenae is újra önmaga lesz, és nem ez a sziszegő, üvöltő, gyűlölködő valaki, aki egyre idegenebb Isq számára, pedig amikor meghallotta a kiáltást, és meglátta őt a kapuban Umonnal, halálosan megrémült attól, hogy talán újra kezdődik az az egész múltkori rettenet.
De Umon egyelőre csak ül mozdulatlan a kapu tövében, és szerencsére nem tesz semmi fenyegetőt, őt nem hallotta kiabálni sem Isqeha. Mindettől függetlenül gyanakodva figyeli a helyzetet, és próbálja továbbra is megérteni, miért is megy el Aenae, hova, miért veszekedtek Pyctával, és egyre dühösebb lesz amiatt, hogy a lány még arra sem méltatja, hogy mindezt elmondja neki.
Sőt Lyznek sem, pedig Isqeha biztos volt benne, hogy ez az egész rendeződik a venárlány érkezésére. De nem.
Vadvéd meg persze nem börtön, Isq nem is érti Umon kapuban ülését, és hogy miért nem engedi útjára a lányt, de hát Umon az Umon, és most Isqeha sem tudja, hogy mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel. _NEM_akarja felébreszteni azt, ami benne van, semmiképpen, és úgy gondolja, mind jobban járnak, de legfőképpen Umon, ha egyikőjük sem ébreszti fel.
Igazság szerint azon is megütközik, ahogy Aenae Umonról beszél. Nem azért, mintha nem értené meg, hanem attól az utálattól borzad vissza, ami Aenae hangjában van. Egyáltalán, az egész Aenae úgy ahogy van, elborzasztó!
Nem biztos benne, hogy a többiek, Umont is beleértve, tudják, hogy Pycta elhagyta az erődöt. Márpedig ha ez így van, ő ugyan nem fogja elmondani, az biztos. Így nagyon óvatosan fogalmaz, de legelőbb is Arynát akarja elküldeni.*
- Aryna, megkérlek, menj most inkább vissza az Udvarházba! Nem akarom, hogy valami bajod essék! Hidd el, megoldódik magától a dolog! *kéri meg nagyon komoly, "többet tudok, mint gondolnád" arckifejezéssel a lányt. Aztán a többiekhez fordul.*
- Veszekedtek... Pyctával. *köszörüli meg a torkát. Jobban szeretné, ha Aenae magyarázná el ezt az egészet, de csak tőszavakban válaszol, bármelyikük is kérdezi. És ő is alig tud valamit.
Hát tényleg csak ennyit jelentenek neki??
Jön megy, kedve szerint, és amikor próbálják megérteni, hogy mi történik, még Lyznek is azt vágja oda, hogy vallatja?
Nem kell neki kíséret Erdőmélyére sem?
Hát milyen állapotban van? Hiszen csak nemrég érkezhetett! Amond Ruadhra szeretne menni még ma?*
- Miféle venár vagy?? *kérdezi ettől ez egésztől megrökönyödve.*
- Úgy viselkedsz, mint aki bármit megtehet, ami csak neki tetszik, és senkinek sem tartozik számadással! Csak azért, mert Pycta szeret téged??
- Egyáltalán számítunk valamit neked?? *lesz egyre elkeseredettebben haragos ő is. Aztán észreveszi magát, és lehűti a haragját. Nincs értelme súlyosbítani ezt az egész helyzetet. Nagy levegőt vesz, aztán annyit mond.*
- Pyctának is elmondta, hogy elmegy. És ő valóban útjára engedte. *néz nyomatékosan Umonra, hogy megerősítse, amit Aenae állít. Aztán Lyzre pillant.*
- Még azt is felajánlotta, hogy kíséretet ad mellé.
*hirtelen nagyon nagy szomorúság tör rá. ~Bárcsak megbeszélnék valamikor Pyctával ezt az egészet, és kibékülnének!~*