//Fél hattal később//
*Isq az elmúlt két napban fel-alá nyargalászott Vadvédben a labor, a könyvtár, a műhely, a konyha, a szobája, az udvar és az ültetvény között.
Mindenfélét elolvasott, ami csak a keze ügyébe került a könyvtárban a Füves Pusztáról, újabb és újabb ötleteket szerezve, hogy minek is vennék hasznát majd keleten.
Megtanulta azokat a varázslatokat, amik a könyvtárban talált pergamenen voltak, elkészült a kiruccanáson szedett Vadhorgász és a Pengevirág lepárlásával, és betette őket a klán raktárjába. Elültette a mocsári növényeket is, amik, a Harmatkával együtt, úgy tűnik, jól érzik magukat a vízmosásnál, hála az Erdő Szellemének.
Összeszedett minden olyan gyógynövényt, kenőcsöt és tinktúrát, amiről úgy gondolta, jól jöhet majd az úton, ha van náluk, és néhány üres tégelyt és fiolát is.
A sokfedeles, nyereghez rögzíthető növénygyűjtő kosarát is előkészítette, és levitte Sadmyrnek az istállóba, a növényekkel együtt,
Az átlagos úti felszerelésen kívül: tűzgyújtó készlet, vékony de erős kötelek, egy hosszú, többsodratú, vastag sziklamászó kötél, váltás ruha, a kése bőrtokban, tiszta gyolcsok, érdes vászon, pergamen és íróeszköz, teafőző üst, ivókupa, kulacs, kis fatányér, villa, tiszta szesz stb. még nála van egy kis síp, egy kicsike, kerek tükör, és összegöngyöl egy erős, házalap méretű esőálló, vastagszövésű, a nyeregtáskára szíjazható ponyvát is.
A klánraktárból vételezett annyi gyógyító varázsitalt, ahányan a küldetésre indulnak.
Úgyhogy az indulás napjának reggelén már egészen nyugodtan, az olvasottak miatt jó nagy adag kíváncsisággal eltelve indul neki neki a napnak és a kalandnak.
Lyz meg Seles után után kajtat, szólni akar nekik az elkészült nyílmérgekről, meg Lyznek a vízi ültetvény gondozásáról, de egyelőre sehol nem látja egyiküket sem az udvaron, ahogy az istállóból jön visszafelé. A mozgás azonban nagy, jönnek mennek az indulnók és az itt maradók, nagyobb a nyüzsgés, mint más reggeleken szokott lenni.*