//Aenae nyomában//
//Valea//
- Ebben egyetértünk. *Helyesel mosolyogva, ahogy megérkeznek és nyílik a kapu a vigyori kölyök által. A csuhás mosolyogva köszönti, majd visszafordul Valea felé, akin látszik a meglepődés az információra, hogy az elf bírja egy irbisz barátságát.*
- A "van", nemigen illendő kifejezés, ha egy erdei párducról van szó, de egyszerűen fogalmazva, igen, van egy irbiszem. *Mosolyodik el szélesen a kérdésre, majd egy pillanatra lefagy szépen metszett arcáról a mosoly, amikor Valea-ból kitörnek a kissé éles szavak.
Talán úgy tűnhet, hogy bántó számára a kifejezés, majd őszintén felnevet. A szája elé kapja a kezét, Éjvihar érdekes pillantás vet a csuhásra mellettük.*
- Bocsánat, nem akartalak megbántani, csak meglepett ez a kifejezés. *Mondja gyorsan, mert nem szeretné, ha Valea azt gondolná, rajta nevet.*
- Szívesen bemutatom neked Xauzur-t. *Teszi hozzá udvariasan. Neki tökéletesen megfelelt az első reakció is, őszinte és valódi volt. A kissé obszcén szavak sem bántják, ha azok módjával vannak jelen. Mióta ennek a csodás kis társaságnak a tagja, azóta rengeteg dolgot hallott, új szavak, új jelentések. Mák. Piha és erdőmélyi halványzöld. Minden nap tanul valami újat.
Ha az elf nő kicsit jobban megismeri, akkor tudni fogja, hogy hogyan gondolkodik, érez és milyen áhítattal viseltetik az erdő, a Fákban Lakó vagy bármi iránt, ami a vadonnal kapcsolatos.
Lesegíti Valea-t a nyeregből, jobbját nyújtja, ha szükséges, majd bevezeti Vadvédbe és hagy pár szívdobbanásnyi időt, hogy az új vendég felmérhesse az erődöt és az udvart. A főépület előtti fedett teraszon fáklyák lobognak, az ablakokon barátságos, hívogató fény szüremlik ki, sárgával festve meg az udvar egészséges füvét. A kapu melletti faltól nem messze jobbra egy vidám kis facsemete strázsál büszkén, körülötte kövekből emelt kis oszlop és gondosan rendben tartott kis terület jelzi kiemelkedő szerepét az udvaron.*
- Nagyon szívesen. Nem tesz semmit, az Erdő Szíve hozott Vadvédben. *Hajol meg viszonozva a szavakat. Mindig örül, ha új vendég érkezik az erődbe, főleg, ha olyan kellemes, mint Valea.
A kölyök elvezeti Éjvihart, a telivér megdolgozott a mai napon, de minden aranyat megért, amelyet az artheniori kereskedőnek adott. Pompás állat.*
- Gyere, a szakácsnőnk mindig hagy valami harapnivalót a kései hazatérőknek. Biztosan éhes vagy, aztán pedig kialudhatod magad egy kényelmes ágyban. Vadvéd puritán ugyan, de jól felszerelt, ha szeretnéd, a fürdő a rendelkezésedre áll. *Indul meg a főépület felé, valahonnan a melléképületek felől barátságos morgás hallatszik.*
- Oh, igen. *Mosolyodik el a csuhás, majd kicsit eltávolodik a sötét épületek felé, hogy rövid motozás után újra megjelenjen, ezúttal már nem egyedül. Mellette egy fenséges ragadozó, egy kifejlett irbisz lépked arisztokratikus léptekkel, sárga szemeiben a fáklyák fénye villan, ahogy felméri Valea-t, a csuhás jobbja kedvesen simít végig a hátán.*
- Valea, hadd mutassam be neked Xauzur-t. *Mosolyog a nőre a venár vezér.
Miközben az irbiszre figyel, eszébe ötlik, hogy lassan megtelnek Vadvéd szobái és ha esetleg érkeznek még, nem lesz hol elszállásolni őket. Tudat alatt máris tervezni kezdi a probléma megoldását. Az udvar elég nagy, fel lehetne húzni pár sátrat, amelyek ideiglenes befogadóhelyei lennének az érkezőknek, amíg tartósabb megoldást nem találnak. Kellemes idők jönnek és megfelelő sátrakkal és ágyakkal annyira nem is volna kényelmetlen, esetleg a használaton kívüli helyiségeket is lakórészekké lehetne alakítani. Ha Lyzendra visszaért, át kell beszélnie vele, de egész használható megoldásnak tűnik a számára.*