//Második szál//
//Konyha//
*Seles mosolyogva hallgatja a lány gondolatait, és nem is száll velük vitába. Zsenge aranyos teremtés, néha kitalál ugyan butaságokat, de a logikája általában a helyén van. Persze ha az ember – vagy elf – lánya olyan körülmények közt nevelkedik, mint Zsenge, akkor könnyen lehet, hogy akkor is neki van igaza, ha épp nincsen.*
~ Bár ez a sötételf-elf dolog nem is butaság. Bár jóban lenne a két népcsoport, ahogy mi, emberek megférünk egymással, minden különbözőségünk ellenére! ~
- Aki csak a tiéd? *Mosolyog tudón.* Bárkiről is van szó, te is az övé vagy. Ezért kell óvatosnak lenni, nehogy olyasvalakié legyél, aki nem bánik veled jól, és aki összetöri a szívedet. Különben az egész csak egy játék lenne, nem igaz?
*Amikor visszatérnek a beszámolóhoz, Seles nevetésben tör ki. Talán Zsenge nem is tudja, hogy mi vált ki benne ilyen heveny röhögőgörcsöt, de Zara említése – mint a szörnyű gonosz edző nénié – meghozza a jókedvét. Erre pedig még rátesz egy lapáttal az, mikor azon a köldökékszer-szúrós estén, befüstölve együtt aludtak el Seles ágyában. Máig sem szabadul a vörös hajú lány arcától, mikor hajnalban, kitisztult fejjel rájöttek, hogy Zara nem Bayde, Seles pedig nem Leon (vagy Bayde) mellett fekszik éppen.*
- Hát öhm… *Köhög udvariasan, hogy összeszedje magát egy kicsit.* A vörös lány Zara, és egyáltalán nem gonosz. Van egy stílusa, de… Biztosan meg fogjátok kedvelni egymást idővel.
*Megint felhorkan, öklét a keze elé téve rázza a nevetés, de csak int, mintha nem lenne fontos.*
~ Még a fülébe is suttogtam, hogy szeretem! ~
*Van valami halvány emléke arról is, hogy ráfeküdt Lyzre, de ebben már annyira nem biztos. Megpróbál visszakanyarodni Zsengéhez.*
- Rendben, de azért a versenyzés legyen meg! *Mondja a lánynak lelkesen. Ugyan ő nem győzni akar, de nagyon kíváncsi Zsenge képességére, mint „szakmabeli” a „szakmabelijére”.*
- Oh, értem. *Bólogat arra, hogy még nem történt meg a lánnyal az a bizonyos dolog. Nem is firtatja tovább, ha nem, hát nem. Jobban érdekli a bátyjáról szóló történet. Kedvesen mosolyog a lányra.*
- Hiszen van valami, amit tőle kaptál: az életed itt van veled, és nélküle nem lehetne.
*Reméli, hogy segít, de arra nem számít, hogy a történetének az egyik legjelentéktelenebb, számára teljesen természetes része ragadja meg az elf lány figyelmét. Először csodálkozva is pislog a kérdésre, és csak utána jön rá, hogy nem tréfa vagy ilyesmi.*
- Hogy mi az a…? Oh! A pénz. Ezek szerint nálatok nem volt pénz. ~ Tényleg, Teysusra, hiszen itt sincs pénz, ebben az erődben! ~ Hú, ezt elég nehéz megmagyarázni. *Mondja, miközben a használt kést tisztogatja.* Ha például én eladtam a tojást, akkor nem elcseréltem valami más holmira, hanem az értékének megfelelő ilyen kis kerek aranytallért kaptam. *Mutatja a tenyerén a formáját, méretét.* Az a pénz. És mikor a megfelelő mennyiségű tallért odavittem a pékhez, akkor ő adott nekem cserébe kenyeret. Pénzt szerezhettél munkával is, nem csak tárgyak eladásával. Van a táskámban pár arany, majd egyszer megmutatom őket.
*Visszatér a késmosáshoz, de az utolsó mondatra felkapja a fejét, és megszeppenve fordul Zsenge felé.*
~ Meg… Megöl…? ~
- Hogy micsoda?! *Kiált rá, és nem hatja meg a színészi játék sem.*