//Tanácsterem//
//Pycta, Isqeha, Pyr, Bayde, Seles, Lyz//
- Mármint _Pyr_. *Feleli Seles, a mondat kérdésnek indulhat, de kijelentés, gyakorlatilag szigorú helyreigazítás kerekedik belőle. Nagyon zavarja, hogy Zsenge kis barátjának Pycta a nevét se hajlandó használni, pedig Seles felfogásában ugyanúgy megérdemli a jó bánásmódot a rosszalkodó gyerek is, amennyire a jól viselkedő. Hogy megerősítse rosszallását, együtt érzően, sőt aggódva pillant Pyrre.
Egyre inkább zavarja az is, hogy rá marad az íj használata, de mivel ez a lehetőség is benne van a pakliban, ezért nagyon figyel arra, hogy Bayde milyen módszereket javasol az állat meglövésére. Máskor még meg is mosolyogná, hogy pont fenékbe kell lőniük őket, de ezúttal sajnos nincs olyan hangulatában, hogy értékelje a tréfát. Attól még bólint a druida szavaira, hogy megértette, és nincs kérdése sem ezzel kapcsolatban. Pycta ezután meg is erősíti, hogy Lyz nem tart velük, Selesnek egyedül kell boldogulni a nyíllal.*
- Igyekszem majd. *Mondja komoran, nem tetszik neki ez az egész ügy az íjjal sem, túl nagy felelősség. A történtek után pedig Seles nagyon tart a felelősségtől, attól, hogy miatta esik bárkinek is bántódása. Nagyot, gondterheltet sóhajt.
~ Legalább pihenek addig, felkészülök… ~
Pycta már küldené is el őket, és közli, hogy holnap indulnak. Seles már éppen feláll a székről, mikor meghallja az utolsó szavakat, és visszafordul, kezét kissé előredőlve az asztal lapjára támasztja.*
- Holnap? Még delelő előtt? *Kérdezi megbotránkozva. Az még hagyján, hogy ő nem ért egyet, de ugyanebben a pillanatban Isqeha felcsapja a kezét, és minden kétely kirobban belőle, ami Seles lelkét is nyomja. Végighallgatja barátja kérdésözönét, hogy aztán ő is bekapcsolódjon. Seles hangjában nem hallatszik felháborodás, bár rosszallás igen, de megszokott halk szavával teszi hozzá saját mondandóját.*
- Pycta, hosszú útról tértünk vissza. Xotarát valami furcsa mágia szállta meg, Shen, Lyz és Relild kis híján egy mocsári troll vacsorája lett, aztán egy nagy égszakadás elől kellett elmenekülnünk. *Annut szándékosan hagyja ki a történetből, mert nem akarja megsérteni az emlékét.* Tegnap reggel ugyanekkor arra ébredtem, hogy az a személy, aki álmomban utat mutatott nekem Vadvédbe, aki lélekben a testvérem, elhagyott bennünket. Arról nem is beszélve, hogy a mocsári levegőtől még most is émelygek. *Tart egy kis szünetet, végignéz a többieken.*
- Ha nem próbálod megérteni, min megyek keresztül, akkor én sem fogom tudni vinni a terhet. Nem akarom elvéteni a nyílvesszőt, nem akarom, hogy bárkinek baja essen az úton, de már a felelősség gondolatától is görcsben van a gyomrom. Én mindig mindent megteszek a venárokért, ebbe a küldetésbe is beleegyeztem, pedig nem értek vele egyet. Most azonban nem érzem úgy, hogy viszonoznád, hogy megkönnyítenéd a munkámat. Csak akkor segíthetek, ha te is segítesz.
*Nagy szavak ezek Seles szájából, talán ki se mondaná őket, ha nem lenne érzékenyebb, és nem bosszantaná ennyire Pyr esete. Talán meg is bánná, önzőnek érezné magát. Nem próbál meg olvasni sem Pyr mutogatásából, túlságosan nevetségesnek tartja azt, hogy egy gyerek, akármilyen rosszaságot is művel, ne szólalhasson meg. Most azonban szomorú pillantását Pyctára szegezi, és ha elég figyelmes és emberséges, a venár vezér ennyiből is megértheti, hogy micsoda fájdalmat érez odabent Seles, még ha nem is mutatja a többiek előtt. Mikor Isqeha távozni akar, Seles behunyja a szemét, nagy levegőt vesz, és megint kinyitja. Igyekszik nem sírni, de a könnyek akart-akaratlan szemébe gyűlnek.*
- Aenae elment. *Tájékoztatja Isqehát, és Pycta felé fordul kérdőn. Természetesen erről sem volt szó eddig, ő sem tud többet, de érzi, hogy bizony ez is benne van a dologban. Már nagyon kíváncsian várja, mit reagál ezekre az elf.*
~ Erről van szó? Ezért vagy ilyen? ~ *Fürkészi a tekintetét.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.16 13:59:06