Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:44:13
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:44:13
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Seles fel van rá készülve, hogy Leon szokásos nyers humorát most sem vetkőzi le. Pont olyan, mint mikor megismerte, egy mulatságos hős, mint azokban az olcsón kapható, szórakoztatásra szánt könyvekben, amelyek a lány keze ügyébe kerültek, és mindig megnevettették az esős napokon. Azt sem tagadhatja (mert hát hány nő tagadná?), hogy imponál neki a férfi erőteljes vonzalma, de azért igyekszik nem könnyen kaphatóvá válni. Inkább egy jót kacag.*
- Azt hiszem, kettőnk közül én azért sokkal ártatlanabb vagyok. *Mondja neki kedvesen, de egyben figyelmeztetve is rá Leont, hogy mire számíthat. Reménykedik benne, hogy a férfi ezt azért figyelembe veszi, bármennyire sem fűlik hozzá kedve.*
- Inkább meglepettnek tűntél, mikor rád rontottam a bozótosból, különös. *Incselkedik vele, és kibontakozik Leon öleléséből, de kezét a férfi mellkasán nyugtatja, aztán mikor úgy érzi, meglepi vele, egy ügyes mozdulattal megpróbálja kihúzni Leon mesterkardját az övéről. Ha sikerül, megnézi magának közelebbről a pengét.* Nagyon szép a kardod. Akkor még rablónak néztelek, de ezzel nem tudtam mit kezdeni, annyira különleges holmi. *Ha tényleg nála van a penge, megforgatja a levegőben, ahogy még az artheniori őrség tagjaitól tanulta annak idején, bár nem valami ügyes benne.* Biztosan nagyon jól vívsz, én elég ügyetlen vagyok. *Vallja be szerényen az igazat.* Majd segítséget kell kérnem, hogy valaki tanítson, különben a kapunál toporgó orkok tényleg végeznek velünk. *Mondja, de azért a biztonság kedvéért tényleg lepillant: sehol senki. Csak azt hallja, ahogy Umon is felkiabál Isqehával valamit Ostornak, de nem igazán törődik vele.*
//Leon//
*Seles fel van rá készülve, hogy Leon szokásos nyers humorát most sem vetkőzi le. Pont olyan, mint mikor megismerte, egy mulatságos hős, mint azokban az olcsón kapható, szórakoztatásra szánt könyvekben, amelyek a lány keze ügyébe kerültek, és mindig megnevettették az esős napokon. Azt sem tagadhatja (mert hát hány nő tagadná?), hogy imponál neki a férfi erőteljes vonzalma, de azért igyekszik nem könnyen kaphatóvá válni. Inkább egy jót kacag.*
- Azt hiszem, kettőnk közül én azért sokkal ártatlanabb vagyok. *Mondja neki kedvesen, de egyben figyelmeztetve is rá Leont, hogy mire számíthat. Reménykedik benne, hogy a férfi ezt azért figyelembe veszi, bármennyire sem fűlik hozzá kedve.*
- Inkább meglepettnek tűntél, mikor rád rontottam a bozótosból, különös. *Incselkedik vele, és kibontakozik Leon öleléséből, de kezét a férfi mellkasán nyugtatja, aztán mikor úgy érzi, meglepi vele, egy ügyes mozdulattal megpróbálja kihúzni Leon mesterkardját az övéről. Ha sikerül, megnézi magának közelebbről a pengét.* Nagyon szép a kardod. Akkor még rablónak néztelek, de ezzel nem tudtam mit kezdeni, annyira különleges holmi. *Ha tényleg nála van a penge, megforgatja a levegőben, ahogy még az artheniori őrség tagjaitól tanulta annak idején, bár nem valami ügyes benne.* Biztosan nagyon jól vívsz, én elég ügyetlen vagyok. *Vallja be szerényen az igazat.* Majd segítséget kell kérnem, hogy valaki tanítson, különben a kapunál toporgó orkok tényleg végeznek velünk. *Mondja, de azért a biztonság kedvéért tényleg lepillant: sehol senki. Csak azt hallja, ahogy Umon is felkiabál Isqehával valamit Ostornak, de nem igazán törődik vele.*
2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:06:34
Üzenet elküldve: 2018-01-23 20:06:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
*Leon Seles egész nagy lelki vívódásából annyit vesz észre, hogy a lány bámul a semmibe, mintha itt se lenne, hanem valahol teljesen máshol.* ~Mégis, milyen gyönyörű amikor elbambul! A nők talán ilyenkor a legszebbek, mikor nem beszélnek!~ *Ő maga inkább Selest nézi, ahelyett, hogy nagyon gondolkodna, hiszen ismeri magát, hogyha belekezd, abból nem sok jó sül ki. Csupa felesleges gondolathalmaz lenne, amit ostoba fejével nem tudna rendbe rakni, így marad neki ami eddig. Azt teszi ami éppen kellemes neki.*
-Kár érte, pedig szerintem örülnék neki! *Utal az ártatlansága porba tiprására egy hatalmas vigyor kíséretében. Hiába, férfiból van és elég régen volt már nővel… Még a hajóján Reydissel, az pedig nem most volt.* ~Tengerek Szelleme! Egy hónap is eltelt már azóta!~
-Tudom, hogy annak tartasz, ezért is nem hittem el, hogy lelősz! A vonzalmam nem volt titkolva, azért is kérdeztem meg, hogy Isq asszonya vagy-e! *Az egy mulatságos pillanat volt, főleg ahogy Seles egyből, és talán túl keményen is rávágta, hogy nem. Azonban ezzel szerencsére utat nyitott Leonnak, és ezzel együtt legitimálta annak vágyait is. A kalóz nem fél egy nyílvesszőtől egyébként sem, főleg ha az egy nő kezében van. Azért, így visszagondolva, jobb is, hogy nem engedett bele nyilat, mert akkor most Isq nem biztos, hogy élne. Meg talán Leon sem, de a fiú biztos rövidet húzott volna.*
-Hogy valamiben hasonlítunk? Mindkettőnknek formás a hátsója. Talán. *Próbálja elviccelni, mielőtt hirtelen olyan mély szerelmes mondattengerben találná magát amire nem tud kellően válaszolni. persze művelt, olvasott ember ő és sok nemes udvart megjárt ahol szép beszédet tanult, de a nőknek sosem elég a bókolás.*
-Ezen kívül persze úgy gondolom, hogy a sors rendelte úgy, hogy két ennyire meggyötört szív egymás mellé kerüljön! Óhatatlan volt, már, amikor rád néztem először, hogy egy ilyen helyzetbe kerüljünk, hiszen rögtön láttam milyen különleges vagy számomra, Seles! Kevés lenne csupán kapaszkodónak mondani téged. A szívem korlátja lettél! Ha most nem tarthatnálak itt a karjaimban, talán beleesnék abba a mély gödörbe, amit a bánat mart szívembe a sok gyötrődéstől! *Mondja, miközben a hozzá furakodó lányt a mellére vonja. Ezután pedig Isq kiáltására csupán egy ideges szemrángással reagál, de többel nem.*
-Ezen felül pedig őrködünk. Azért, néha nézz ki oldalra, nehogy valami megtámadjon! *Teszi hozzá vicceskedve.*
//Seles//
*Leon Seles egész nagy lelki vívódásából annyit vesz észre, hogy a lány bámul a semmibe, mintha itt se lenne, hanem valahol teljesen máshol.* ~Mégis, milyen gyönyörű amikor elbambul! A nők talán ilyenkor a legszebbek, mikor nem beszélnek!~ *Ő maga inkább Selest nézi, ahelyett, hogy nagyon gondolkodna, hiszen ismeri magát, hogyha belekezd, abból nem sok jó sül ki. Csupa felesleges gondolathalmaz lenne, amit ostoba fejével nem tudna rendbe rakni, így marad neki ami eddig. Azt teszi ami éppen kellemes neki.*
-Kár érte, pedig szerintem örülnék neki! *Utal az ártatlansága porba tiprására egy hatalmas vigyor kíséretében. Hiába, férfiból van és elég régen volt már nővel… Még a hajóján Reydissel, az pedig nem most volt.* ~Tengerek Szelleme! Egy hónap is eltelt már azóta!~
-Tudom, hogy annak tartasz, ezért is nem hittem el, hogy lelősz! A vonzalmam nem volt titkolva, azért is kérdeztem meg, hogy Isq asszonya vagy-e! *Az egy mulatságos pillanat volt, főleg ahogy Seles egyből, és talán túl keményen is rávágta, hogy nem. Azonban ezzel szerencsére utat nyitott Leonnak, és ezzel együtt legitimálta annak vágyait is. A kalóz nem fél egy nyílvesszőtől egyébként sem, főleg ha az egy nő kezében van. Azért, így visszagondolva, jobb is, hogy nem engedett bele nyilat, mert akkor most Isq nem biztos, hogy élne. Meg talán Leon sem, de a fiú biztos rövidet húzott volna.*
-Hogy valamiben hasonlítunk? Mindkettőnknek formás a hátsója. Talán. *Próbálja elviccelni, mielőtt hirtelen olyan mély szerelmes mondattengerben találná magát amire nem tud kellően válaszolni. persze művelt, olvasott ember ő és sok nemes udvart megjárt ahol szép beszédet tanult, de a nőknek sosem elég a bókolás.*
-Ezen kívül persze úgy gondolom, hogy a sors rendelte úgy, hogy két ennyire meggyötört szív egymás mellé kerüljön! Óhatatlan volt, már, amikor rád néztem először, hogy egy ilyen helyzetbe kerüljünk, hiszen rögtön láttam milyen különleges vagy számomra, Seles! Kevés lenne csupán kapaszkodónak mondani téged. A szívem korlátja lettél! Ha most nem tarthatnálak itt a karjaimban, talán beleesnék abba a mély gödörbe, amit a bánat mart szívembe a sok gyötrődéstől! *Mondja, miközben a hozzá furakodó lányt a mellére vonja. Ezután pedig Isq kiáltására csupán egy ideges szemrángással reagál, de többel nem.*
-Ezen felül pedig őrködünk. Azért, néha nézz ki oldalra, nehogy valami megtámadjon! *Teszi hozzá vicceskedve.*
2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 19:46:40
Üzenet elküldve: 2018-01-23 19:46:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Istálló, majd ismét vízkerék//
//Xotara, Isqeha//
*Umon lelkes beszédébe nem zavar bele senki és semmi, ahogy abba sem, legalábbis szerinte, amikor feláll a földről és leporolja magát, nem is érzi magán, hogy "lóvá" tették, így, hogy végre rászánta magát és belemelegedett a beszédbe immár végigmondja az egészet. Ez oly feszült figyelmet és koncentrációt kíván, hogy azt is későn veszi észre, mikor már másodjára kezdik el fizimiskáját szaglászni, még azt sem érzi, amikor összekötött haját teszik rendbe, úgy ló módjára. Umon örömkiáltása és öndicsőítése elhangzik így örülve annak, hogy nem esik át ismételten a karámajtón.*
- Figyeltem! *mondatának végére Kajtár kajtatása tesz pontot, amikor nemes egyszerűséggel csuklyáját a fejére borítja. Ebben a pillanatban a szerzetes széles mosolya, fagyott fintorrá változik, oly hirtelen, mintha a cikázó villám merevedne meg a háborgú éjsötét égbolton.*
- Xot. A lovad. Csuklya. Óriási. Félek a lovaktól. *Hangja nem véletlenül szaggatott, s szemeit sem az álmosságtól szorítja össze. Eddig nem volt vele tisztában, de most jön rá, hogy lófóbiája van. Nem tudja, hogy valójában létező fóbiáról van-e szó, de ő most kétség kívül valami hasonlót érez, miközben a kényszeredett vicsor arcára fagyva, a szerzetes pedig szoborrá váltan motyogja szavait. Nem tudja, attól könnyebbül-e meg, hogy a lovat arrébb ebrudalják, vagy Xotara nem várt szavaitól.*
- Ma éjjel. *Ismétli meg, immár kissé nyugodtabban.* - Őrségben. Rendben, ott leszek. *Miközben nem törődve az esetleges gunyoros pillantásokkal, lassan hátrálva, ezúttal a lovat mustrálva tolat ki az istállóból, hogy folytassák megkezdett munkájukat Isqehával a vízkeréknél.*
- Akkor szia! *Szavait tulajdonképpen az istállóajtóból visszadugott fejével fémjelzi csak, majd talicskáját felkapva, immár saját szerszámait is a kapu felé tolja sebes lendülettel, közben észreveszi, amint többen vadászathoz gyülekeznek. Kezét megemelve int a többieknek, ott van Zara, kinek léte, színt csempész a szürke hétköznapokba és Bayde a pajzán druida. A tündér az irbisszel az oldalán és az újdonsült elf szépség, kissé határozatlanul állva lándzsával a kezében. Umon talicskáját egy pillanatra letéve int oda jobb karjával nekik, majd indulna tovább, azonban Isqeha kiáltását hallja.*
- Ostor? Hol van Ostor? *Ahogy körbenéz látja az egyedül álldogáló félelfet, majd neki is int vidáman, legutóbbi vacsorájuk óta nem sikerült még beszélgetniük.*
- Ostor! Igen, gyere velünk, jut ásó neked is! *Kiáltja, majd hangosan felnevet, s közben, ahogy a kapun áthalad, felpillant a falra, ahol Leon és Seles félreérthetetlen párosát látva nekik is felszól:*
- Azért remélem egy ork sereg nem haladt át azóta, mióta bejöttünk! *Nevetése talán még akkor is hallatszik, amikor félúton beéri Isqehát.*
- Kedves félelf barátom, *sóhajt hatalmasat* csak olyannal ne kezdj, kinek lova van! *Kissé megborzong a friss állatos emlékeitől, majd talicskájáról levéve a lapátot, fekete nadrágját combközépig tűri, félmeztelenre vetkőzik és belegázol a patakba. Ott a medret tapogatja, így nézve végig, mennyire iszapos, vagy hínáros a kerék körül. Miután azt tapasztalja, bizony van, mit a mederből kitakarítani, lassan dolgozni kezd, közben azonban feltűnik neki Isqeha mogorva ábrázata:*
- Isqe, mi lelt téged? Az előbb még oly lelkes voltál. Nincs már kedved vízkereket javítani? *Kezében szorgosan jár a lapát, kérdésével nem sebeket akart felszakítani, csak úgy érzi jó társaságban, beszélgetve, munka közben jobban telhet az idő.*
//Xotara, Isqeha//
*Umon lelkes beszédébe nem zavar bele senki és semmi, ahogy abba sem, legalábbis szerinte, amikor feláll a földről és leporolja magát, nem is érzi magán, hogy "lóvá" tették, így, hogy végre rászánta magát és belemelegedett a beszédbe immár végigmondja az egészet. Ez oly feszült figyelmet és koncentrációt kíván, hogy azt is későn veszi észre, mikor már másodjára kezdik el fizimiskáját szaglászni, még azt sem érzi, amikor összekötött haját teszik rendbe, úgy ló módjára. Umon örömkiáltása és öndicsőítése elhangzik így örülve annak, hogy nem esik át ismételten a karámajtón.*
- Figyeltem! *mondatának végére Kajtár kajtatása tesz pontot, amikor nemes egyszerűséggel csuklyáját a fejére borítja. Ebben a pillanatban a szerzetes széles mosolya, fagyott fintorrá változik, oly hirtelen, mintha a cikázó villám merevedne meg a háborgú éjsötét égbolton.*
- Xot. A lovad. Csuklya. Óriási. Félek a lovaktól. *Hangja nem véletlenül szaggatott, s szemeit sem az álmosságtól szorítja össze. Eddig nem volt vele tisztában, de most jön rá, hogy lófóbiája van. Nem tudja, hogy valójában létező fóbiáról van-e szó, de ő most kétség kívül valami hasonlót érez, miközben a kényszeredett vicsor arcára fagyva, a szerzetes pedig szoborrá váltan motyogja szavait. Nem tudja, attól könnyebbül-e meg, hogy a lovat arrébb ebrudalják, vagy Xotara nem várt szavaitól.*
- Ma éjjel. *Ismétli meg, immár kissé nyugodtabban.* - Őrségben. Rendben, ott leszek. *Miközben nem törődve az esetleges gunyoros pillantásokkal, lassan hátrálva, ezúttal a lovat mustrálva tolat ki az istállóból, hogy folytassák megkezdett munkájukat Isqehával a vízkeréknél.*
- Akkor szia! *Szavait tulajdonképpen az istállóajtóból visszadugott fejével fémjelzi csak, majd talicskáját felkapva, immár saját szerszámait is a kapu felé tolja sebes lendülettel, közben észreveszi, amint többen vadászathoz gyülekeznek. Kezét megemelve int a többieknek, ott van Zara, kinek léte, színt csempész a szürke hétköznapokba és Bayde a pajzán druida. A tündér az irbisszel az oldalán és az újdonsült elf szépség, kissé határozatlanul állva lándzsával a kezében. Umon talicskáját egy pillanatra letéve int oda jobb karjával nekik, majd indulna tovább, azonban Isqeha kiáltását hallja.*
- Ostor? Hol van Ostor? *Ahogy körbenéz látja az egyedül álldogáló félelfet, majd neki is int vidáman, legutóbbi vacsorájuk óta nem sikerült még beszélgetniük.*
- Ostor! Igen, gyere velünk, jut ásó neked is! *Kiáltja, majd hangosan felnevet, s közben, ahogy a kapun áthalad, felpillant a falra, ahol Leon és Seles félreérthetetlen párosát látva nekik is felszól:*
- Azért remélem egy ork sereg nem haladt át azóta, mióta bejöttünk! *Nevetése talán még akkor is hallatszik, amikor félúton beéri Isqehát.*
- Kedves félelf barátom, *sóhajt hatalmasat* csak olyannal ne kezdj, kinek lova van! *Kissé megborzong a friss állatos emlékeitől, majd talicskájáról levéve a lapátot, fekete nadrágját combközépig tűri, félmeztelenre vetkőzik és belegázol a patakba. Ott a medret tapogatja, így nézve végig, mennyire iszapos, vagy hínáros a kerék körül. Miután azt tapasztalja, bizony van, mit a mederből kitakarítani, lassan dolgozni kezd, közben azonban feltűnik neki Isqeha mogorva ábrázata:*
- Isqe, mi lelt téged? Az előbb még oly lelkes voltál. Nincs már kedved vízkereket javítani? *Kezében szorgosan jár a lapát, kérdésével nem sebeket akart felszakítani, csak úgy érzi jó társaságban, beszélgetve, munka közben jobban telhet az idő.*
2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:53:43
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:53:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Bayde, Annulien, Ertatsnoy//
-Öhm... *Vesz fel egy dárdát a fegyverek közül.* -Ez megfelelő lesz. *Néz tétován Zarára, hátha megerősítéssel tud szolgálni, de gyorsan le is kapja tekintetét.*
-Indulhatunk. *Jelenti ki és áll a kis csapat élére, büszkén lépegetve újdonsült fegyverével. Fogalma sincs, mire fognak vadászni, de reméli, szegény pára nem fog sokáig szenvedni.
Örül is neki, hogy a fenevad nem tart velük, egyrészt kicsit tart tőle, másrészt minden bizonnyal szétmarcangolná az aktuális őzet vagy nyuszit vagy micsodát. Hátrales válla felett, majd maga elé engedi a többieket, de csak mert ötlete sincs, merre is kellene menni.
Közben kissé szomorúan néz le elrongyolódott csizmájára, melyből jó, hogy nem kandikál ki a sarka. Bizony, ebből sem ártana neki egy új.*
//Bayde, Annulien, Ertatsnoy//
-Öhm... *Vesz fel egy dárdát a fegyverek közül.* -Ez megfelelő lesz. *Néz tétován Zarára, hátha megerősítéssel tud szolgálni, de gyorsan le is kapja tekintetét.*
-Indulhatunk. *Jelenti ki és áll a kis csapat élére, büszkén lépegetve újdonsült fegyverével. Fogalma sincs, mire fognak vadászni, de reméli, szegény pára nem fog sokáig szenvedni.
Örül is neki, hogy a fenevad nem tart velük, egyrészt kicsit tart tőle, másrészt minden bizonnyal szétmarcangolná az aktuális őzet vagy nyuszit vagy micsodát. Hátrales válla felett, majd maga elé engedi a többieket, de csak mert ötlete sincs, merre is kellene menni.
Közben kissé szomorúan néz le elrongyolódott csizmájára, melyből jó, hogy nem kandikál ki a sarka. Bizony, ebből sem ártana neki egy új.*
2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:51:43
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:51:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bayde//
- Nem úgy kezem, mint egy kismacskát!
*Rázza a fejét sértődötten.
Úgy tűnik, a többiek indulnak valahova, de a tündér nem foglalkozik velük. Nem ért a vadászathoz, és nincs is akar. Nem biztos, hogy meg tudna ölni bármilyen élőlényt.*
- Inkább itt maradok!
*Jelenti ki bólogatva.*
- De nektek sok sikert!
*Mondja mosolyogva, majd szépen eloldalog, hogy a nagymacskával az oldalán, vagy nem, az már rejtély.
Inkább összeszedi Csillagot, eltarthat egy darabig, reméli, hogy a kis nullum nem mászkált el messzire.*
- Nem úgy kezem, mint egy kismacskát!
*Rázza a fejét sértődötten.
Úgy tűnik, a többiek indulnak valahova, de a tündér nem foglalkozik velük. Nem ért a vadászathoz, és nincs is akar. Nem biztos, hogy meg tudna ölni bármilyen élőlényt.*
- Inkább itt maradok!
*Jelenti ki bólogatva.*
- De nektek sok sikert!
*Mondja mosolyogva, majd szépen eloldalog, hogy a nagymacskával az oldalán, vagy nem, az már rejtély.
Inkább összeszedi Csillagot, eltarthat egy darabig, reméli, hogy a kis nullum nem mászkált el messzire.*
2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:29:20
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:29:20
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Istálló//
//Umon//
*Xotara csak áll és nézi a bokszban heverő szerzetest, és várja a választ.
~Mi, már megint engem kajtat a szemeivel? Mint a fürdőben. Pedig, most még ruha is van rajtam. Lehet, még se neheztel rám?~
Kajtár is csak néz előre hegyezett fülekkel, hogy ez most, micsoda; új istállótársat kapott, vagy mi? A lovak alapjáraton is kíváncsi állatok, Kajtár meg hát, „nomen est omen”, és az örökmozgó-rovásozott ábrázatú barátnál különösebb szerzettel, eddig aligha találkozhatott. Szóval, Kajtár érdeklődve, lassan odalép a számára fura alakhoz. Umon persze ebből nem vesz észre semmit, mert éppen ekkor kezd feltápászkodni a földről. A kajtató ló a görnyedő barát haját kezdi szaglászni, ami copfba fogva jócskán a válláig ér.
A sötételf lány látja, hogy lova mire készül, de esze ágában sincs rászólni, amíg nem akarja valakinek a fejét letépni, nincs gond. Kajtár elkapva a barát copfját, kíváncsian megrántja, majd élénken figyel, hogy most mi lesz.
Közben, Umon kinyögi kérdését, de választ már nem kap rá. Xotara figyelmét eltereli lova csíntevése, amin elvigyorodik, majd visszapillant Umonra. A férfi hajára tett megjegyzéseire, önkénytelenül is elmosolyodik, és kegyesen válaszol.*
- Igen, levágtam. Ellentétben veled. Ilyen színe volt eddig is, és a Te hajad elég hosszú az enyém helyett is.
*Ez alatt Kajtár ismét akcióba lendül, és újabb hajszagolgatást intéz a szerzetes ellen. Persze, Xotara most sem szándékozik rászólni a jámbor patásra. Umon meg csak magyaráz. Xotara meg csak somolyog lova ténykedésén, majd megjegyzi: *
- Tetszik neki a hajad.
*Kajtár megunva Umon hajával való babrálást, tovább kajtat a szerzetesen. A pej ló ekkor elkapva csuklyáját, a barát fejére rántja azt. Xotara kacagva megelégeli lova pajkosságát, és a jószág szügyét megpaskolva küldi hátrébb a böszme állatot.*
- Elég lesz már! Be lehet fejezni!
*Xotara visszafordul Umonhoz, és hanyagul a bokszfalának dőlve válaszol.*
- Jól van. Zárjuk, ezt most tényleg rövidre! Ma éjjel. Őrségben.
*Xotarának átvillan az agyán, a hajnalban, az őrtorony rejtekéből látott bizonyos jelenet, ami nem lenne szerencsés, ha mások előtt is megtörténne.*
- Úgy intézem, hogy egyedül legyek.
*Xotara azonban nem ostoba. Már, van is egy ötlete, hogyan tartsa majd féken a barát démoni felét, ha az a közelében ismét kitörne.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 18:35:30
//Umon//
*Xotara csak áll és nézi a bokszban heverő szerzetest, és várja a választ.
~Mi, már megint engem kajtat a szemeivel? Mint a fürdőben. Pedig, most még ruha is van rajtam. Lehet, még se neheztel rám?~
Kajtár is csak néz előre hegyezett fülekkel, hogy ez most, micsoda; új istállótársat kapott, vagy mi? A lovak alapjáraton is kíváncsi állatok, Kajtár meg hát, „nomen est omen”, és az örökmozgó-rovásozott ábrázatú barátnál különösebb szerzettel, eddig aligha találkozhatott. Szóval, Kajtár érdeklődve, lassan odalép a számára fura alakhoz. Umon persze ebből nem vesz észre semmit, mert éppen ekkor kezd feltápászkodni a földről. A kajtató ló a görnyedő barát haját kezdi szaglászni, ami copfba fogva jócskán a válláig ér.
A sötételf lány látja, hogy lova mire készül, de esze ágában sincs rászólni, amíg nem akarja valakinek a fejét letépni, nincs gond. Kajtár elkapva a barát copfját, kíváncsian megrántja, majd élénken figyel, hogy most mi lesz.
Közben, Umon kinyögi kérdését, de választ már nem kap rá. Xotara figyelmét eltereli lova csíntevése, amin elvigyorodik, majd visszapillant Umonra. A férfi hajára tett megjegyzéseire, önkénytelenül is elmosolyodik, és kegyesen válaszol.*
- Igen, levágtam. Ellentétben veled. Ilyen színe volt eddig is, és a Te hajad elég hosszú az enyém helyett is.
*Ez alatt Kajtár ismét akcióba lendül, és újabb hajszagolgatást intéz a szerzetes ellen. Persze, Xotara most sem szándékozik rászólni a jámbor patásra. Umon meg csak magyaráz. Xotara meg csak somolyog lova ténykedésén, majd megjegyzi: *
- Tetszik neki a hajad.
*Kajtár megunva Umon hajával való babrálást, tovább kajtat a szerzetesen. A pej ló ekkor elkapva csuklyáját, a barát fejére rántja azt. Xotara kacagva megelégeli lova pajkosságát, és a jószág szügyét megpaskolva küldi hátrébb a böszme állatot.*
- Elég lesz már! Be lehet fejezni!
*Xotara visszafordul Umonhoz, és hanyagul a bokszfalának dőlve válaszol.*
- Jól van. Zárjuk, ezt most tényleg rövidre! Ma éjjel. Őrségben.
*Xotarának átvillan az agyán, a hajnalban, az őrtorony rejtekéből látott bizonyos jelenet, ami nem lenne szerencsés, ha mások előtt is megtörténne.*
- Úgy intézem, hogy egyedül legyek.
*Xotara azonban nem ostoba. Már, van is egy ötlete, hogyan tartsa majd féken a barát démoni felét, ha az a közelében ismét kitörne.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 18:35:30
2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:23:35
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:23:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
*Érdeklődve hallgatja Sunuko szavait, soha nem hallotta még ennyire nyíltan beszélni.*
~ A legjobban közös cél által ismerszik meg az ember, még ha a közös cél az, hogy egymással szembefordulva győzni akartok is. ~ *Fogalma sincs honnan ugrik be emlékezetébe ez a mondásszerű kifejezés, de hosszasan gondolkodik rajta, persze közben Sunukora is figyel. Az elmondja, hogy hosszú évszakokkal ezelőtt már egyszer itt töltötte napjait, hasonlóképpen hozták őt is, mint Umont, ide Vadvéd falai közé. Hirtelen felnevet:*
- Akkor érkezésem nem sokban különbözik tiédtől. Csak engem, majdnem fejbe lőttek egy nyílvesszővel és elfek, emberek társaságában érkeztem. Pycta, Anenae, Bayde, Lys és Zara... Xotarával már itt találkoztam!*emlékszik vissza, s közben nevet, majd hirtelen elkomorul.*
- Én a kikötő porában tértem magamhoz néhány hattal ezelőtt úgy, hogy sem nevem, sem személyiségem, sem társam nem volt, kire támaszkodhatok. Nem tudom miért erre indultam, tán a természet, tán a Fekete Fa irányító ereje, nem tudhatom, de most örülök annak, hogy itt lehetek. *Mondatai végére ismét kissé vidámabb, bár gondolatban azért megviseli az emlékezés, főleg, hogy talán két hat az, mire konkrétan visszaemlékszik, a többi foszlány.*
- Azt már ismerem, hogyan kerültél ide, de azt nem, hogy mi voltál előtte és hol? De ha terhes a kérdés, kérlek ne válaszolj rá, hisz alig ismerjük még egymást! *Umon komolyan érdeklődik harcostársa iránt, szeretné jobban megismerni. Általában erre egyébként sincs lehetőség egy jókora páholás után. Egy kicsit kitekint a lányok felé, s úgy látja amazok is lassan befejezik az edzést, már inkább csak beszélgetnek. A másik oldalon Pycta pihen, teáját szürcsölve, láthatóan elégedett azzal, amit lát. Mindenki félig-meddig ép, egészséges. Bár Umon úgy gondolja, Pycta annak is örül, hogy a csata hevében nem növesztett szarvakat, hogy világító szemekkel, tüzet lehelve végezze ki társát.*
~ Igen, ami azt illeti minden bizonnyal ennek örül a legjobban. ~ *A szerzetes megérti az őrző szemeket, hisz ő is kérte, tanítsa, képezze az elf venár. Körbetekintése csak a pillanat műve volt, s máris fordul vissza, hogy Sunuko elbeszélést hallgassa, csak úgy törökülésben, a gyakorlótér kavicsszemei között, miközben az immár szinte teljesen felkelő nap melegíti fel a vadvédi erdő fáit és lakóit.*
//A kalandor és a kígyó//
*Érdeklődve hallgatja Sunuko szavait, soha nem hallotta még ennyire nyíltan beszélni.*
~ A legjobban közös cél által ismerszik meg az ember, még ha a közös cél az, hogy egymással szembefordulva győzni akartok is. ~ *Fogalma sincs honnan ugrik be emlékezetébe ez a mondásszerű kifejezés, de hosszasan gondolkodik rajta, persze közben Sunukora is figyel. Az elmondja, hogy hosszú évszakokkal ezelőtt már egyszer itt töltötte napjait, hasonlóképpen hozták őt is, mint Umont, ide Vadvéd falai közé. Hirtelen felnevet:*
- Akkor érkezésem nem sokban különbözik tiédtől. Csak engem, majdnem fejbe lőttek egy nyílvesszővel és elfek, emberek társaságában érkeztem. Pycta, Anenae, Bayde, Lys és Zara... Xotarával már itt találkoztam!*emlékszik vissza, s közben nevet, majd hirtelen elkomorul.*
- Én a kikötő porában tértem magamhoz néhány hattal ezelőtt úgy, hogy sem nevem, sem személyiségem, sem társam nem volt, kire támaszkodhatok. Nem tudom miért erre indultam, tán a természet, tán a Fekete Fa irányító ereje, nem tudhatom, de most örülök annak, hogy itt lehetek. *Mondatai végére ismét kissé vidámabb, bár gondolatban azért megviseli az emlékezés, főleg, hogy talán két hat az, mire konkrétan visszaemlékszik, a többi foszlány.*
- Azt már ismerem, hogyan kerültél ide, de azt nem, hogy mi voltál előtte és hol? De ha terhes a kérdés, kérlek ne válaszolj rá, hisz alig ismerjük még egymást! *Umon komolyan érdeklődik harcostársa iránt, szeretné jobban megismerni. Általában erre egyébként sincs lehetőség egy jókora páholás után. Egy kicsit kitekint a lányok felé, s úgy látja amazok is lassan befejezik az edzést, már inkább csak beszélgetnek. A másik oldalon Pycta pihen, teáját szürcsölve, láthatóan elégedett azzal, amit lát. Mindenki félig-meddig ép, egészséges. Bár Umon úgy gondolja, Pycta annak is örül, hogy a csata hevében nem növesztett szarvakat, hogy világító szemekkel, tüzet lehelve végezze ki társát.*
~ Igen, ami azt illeti minden bizonnyal ennek örül a legjobban. ~ *A szerzetes megérti az őrző szemeket, hisz ő is kérte, tanítsa, képezze az elf venár. Körbetekintése csak a pillanat műve volt, s máris fordul vissza, hogy Sunuko elbeszélést hallgassa, csak úgy törökülésben, a gyakorlótér kavicsszemei között, miközben az immár szinte teljesen felkelő nap melegíti fel a vadvédi erdő fáit és lakóit.*
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:08:50
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:08:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Xotara//
- Hát akkor nézd meg jobban te! *Veti oda vállat vonva, mivel ő már ennél többet nem hajlandó vele foglalkozni. Nem is érti igazán, minek ide éjszakai őrség. Megcsinálja, ha kell, elvégre azért van itt, csak nem érti.
Be is bizonyosodik sejtése, valóban valami állat az, ha Xotara is úgy gondolja.*
- Milyen izé? Ebből sokat nem értek.
*Mikor a nő leírja neki a látottakat sem tud sokkal többet mondani. Életében eddig talán ha kétszer járt erdőben, akkor is csak a szélén, ahova állatok nem nagyon mennek. Előtte csak képes könyvekből nézegette a vadakat, később pedig csak a részeges vadászok beszámolóját hallgatta a kocsmákban.*
- Lupus... Az lehet, igazad van! De bevallom, én is csak találgatok.
*Összecsukja a jegyzetfüzetét és a hangszert is elpakolja, amíg Xotara kiselőadást tart a Lupusok szokásairól és életmódjukról. Érdekesnek érdekes, de annyira azért már nem nyűgözi le, hogy szájtátva hallgassa.*
- Már nincs benne túl sok, de tessék. Idd csak meg mindet nyugodtan.
*Kicsit közelebbről odadobja neki az üveget, majd egy gerendának veti a hátát.*
- Hát, már van egy vadállat az erődben, szóval... De őt nyilván Bayde kordában tartja, legalábbis remélem, hogy ezután is így lesz.
//Xotara//
- Hát akkor nézd meg jobban te! *Veti oda vállat vonva, mivel ő már ennél többet nem hajlandó vele foglalkozni. Nem is érti igazán, minek ide éjszakai őrség. Megcsinálja, ha kell, elvégre azért van itt, csak nem érti.
Be is bizonyosodik sejtése, valóban valami állat az, ha Xotara is úgy gondolja.*
- Milyen izé? Ebből sokat nem értek.
*Mikor a nő leírja neki a látottakat sem tud sokkal többet mondani. Életében eddig talán ha kétszer járt erdőben, akkor is csak a szélén, ahova állatok nem nagyon mennek. Előtte csak képes könyvekből nézegette a vadakat, később pedig csak a részeges vadászok beszámolóját hallgatta a kocsmákban.*
- Lupus... Az lehet, igazad van! De bevallom, én is csak találgatok.
*Összecsukja a jegyzetfüzetét és a hangszert is elpakolja, amíg Xotara kiselőadást tart a Lupusok szokásairól és életmódjukról. Érdekesnek érdekes, de annyira azért már nem nyűgözi le, hogy szájtátva hallgassa.*
- Már nincs benne túl sok, de tessék. Idd csak meg mindet nyugodtan.
*Kicsit közelebbről odadobja neki az üveget, majd egy gerendának veti a hátát.*
- Hát, már van egy vadállat az erődben, szóval... De őt nyilván Bayde kordában tartja, legalábbis remélem, hogy ezután is így lesz.
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 17:43:09
Üzenet elküldve: 2018-01-23 17:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Seles Leonra figyel, és tetszik neki, amit hall, ezt el kell ismernie, de egy pillanatra, a „szeretlek” részre vonatkozóan, ahogy élete nagy döntéseinél már sokszor, most is eszébe jutnak nagyapja intő szavai: „aki azt mondja, amit szeretnél, az nem mindig mond igazat”. Leon barna szemeit fürkészve pontosan ugyanazt látja, amit eddig, hogy a férfi szépnek és kedvesnek tartja őt, és ha Seles odasétál hozzá, és magának követeli, akkor megszerezheti, ahogy ez az előbb meg is történt. Annak idején a nagy szavakat hallani nem lett volna elég a lány döntéséhez, de mi van, ha most, itt Vadvédben, ennyi viszontagság után úgy érzi, elég az, ha valaki csak ezt mondja, aztán magához öleli?*
~ Akkor olyan vagyok, mint ő. ~ *Jut eszébe abból, amit Leon mondott az előbb, mivel a tréfa ellenére igaza volt, tényleg Seles kezdte ezt az egészet.* ~ Akkor én is játszom ővele. ~
*Játék – ez a szó tetszik neki. Mindig azt szokták mondani a csalfa férfiakra a barátnőjüknek a lányok, hogy „csak játszott veled”, valahogy a játék kegyetlen jelentést kapott, amiből csak nyertesen vagy vesztesen kerülhet ki az ember. De a játék nem mindig rossz. Mikor együtt énekelnek Leonnal, mikor együtt táncolnak, mint az előbb, és mindketten pontosan annyira jól érzik magukat, és kivételesen – mert annyi fájdalom van a Leonhoz és Seleshez hasonlóan összetört emberek szívében – elfelejtik, ami eddig történt, az nem baj, az kifejezetten jó. És ha ez egy csapásra véget érne, hova törhetne a már darabokban lévő szívük ennél is tovább?
Úgy tűnt, mindkettejüknek jó így. Seles egyedül azt sajnálja, hogy Isqehának nem az. Nem azért, mert a lány bűnt követett volna el, amiért nem őt választotta, hanem mert Isqeha boldogsága fontos a számára. Xot mellett ő áll hozzá a legközelebb amiatt, ami Erdőmélyén történt, de bármennyire is röstelli a kialakult helyzet kellemetlen voltát, egy igaz barátnak mindig meg kell értenie a barátja döntését. Most Seles megnyugszik egy kissé, hogy sikerült ezt átgondolnia, mivel az előbb egész kurtán-furcsán távozott a kapunyitásnál, mikor Isqeha szólt hozzá. Bocsánatot kell kérnie a félelftől, amint az őrködés végére ér.*
~ Még a nap folyamán megpróbálok beszélni vele erről, de az igazi küzdelmet sajnos nem velem kell megvívnia. ~
*Reméli, hogy nem bántja meg Leont a mélázásával, ettől függetlenül kész valami csípős válasszal felelni arra, amit a kalóz mondott az imént.*
- Azért ne aggódj, nem fogom porba tiporni az „ártatlanságodat”! *Nyomja meg a szót, hogy érződjön az irónia, és jót nevet Leon tréfáján, de aztán komolyabban hozzáteszi:* Amit teszek, azt komolyan gondolom. És komolyan gondolom, hogy már a kezdetektől fogva nagyon vonzónak tartalak. Tudod, mióta le akartalak lőni a kapu előtt. *Mondja olyan szendén, mintha nem lett volna életveszélyes az íjjal a kezében.* Igazából nem tudom, mi ütött belém, de azóta mindig téged kereslek a tekintetemmel. *Ismeri be.* Van benned valami, amitől úgy érzem, hasonlítunk, és az előbb megerősítettél ebben. Talán mindketten a boldogságot keressük Vadvédben. Ha pedig, ahogy mondod, kapaszkodók vagyunk a boldogsághoz – mert te is az vagy nekem –, akkor miért ne kapaszkodnánk egymásba? *Ahogy ezt kimondja, elcsuklik a hangja, és szomorúan mosolyog Leonra.*
- Nekem… Most nagy szükségem lenne egy kapaszkodóra. *Mondja, és közel simul hozzá, és kiélvezi a biztonságot, amit a férfi izmos karjai adnak, végül pedig gyengéden megcsókolja Leont, és közben abban reménykedik, hogy még jó ideig nem kell elbúcsúznia attól az érzéstől, amit most érez. Feltűnően összerezzen, mikor Isqeha kiabálását hallják az udvarról, de rájön, hogy a férfi Ostornak szól, nem pedig nekik.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 17:46:35
//Leon//
*Seles Leonra figyel, és tetszik neki, amit hall, ezt el kell ismernie, de egy pillanatra, a „szeretlek” részre vonatkozóan, ahogy élete nagy döntéseinél már sokszor, most is eszébe jutnak nagyapja intő szavai: „aki azt mondja, amit szeretnél, az nem mindig mond igazat”. Leon barna szemeit fürkészve pontosan ugyanazt látja, amit eddig, hogy a férfi szépnek és kedvesnek tartja őt, és ha Seles odasétál hozzá, és magának követeli, akkor megszerezheti, ahogy ez az előbb meg is történt. Annak idején a nagy szavakat hallani nem lett volna elég a lány döntéséhez, de mi van, ha most, itt Vadvédben, ennyi viszontagság után úgy érzi, elég az, ha valaki csak ezt mondja, aztán magához öleli?*
~ Akkor olyan vagyok, mint ő. ~ *Jut eszébe abból, amit Leon mondott az előbb, mivel a tréfa ellenére igaza volt, tényleg Seles kezdte ezt az egészet.* ~ Akkor én is játszom ővele. ~
*Játék – ez a szó tetszik neki. Mindig azt szokták mondani a csalfa férfiakra a barátnőjüknek a lányok, hogy „csak játszott veled”, valahogy a játék kegyetlen jelentést kapott, amiből csak nyertesen vagy vesztesen kerülhet ki az ember. De a játék nem mindig rossz. Mikor együtt énekelnek Leonnal, mikor együtt táncolnak, mint az előbb, és mindketten pontosan annyira jól érzik magukat, és kivételesen – mert annyi fájdalom van a Leonhoz és Seleshez hasonlóan összetört emberek szívében – elfelejtik, ami eddig történt, az nem baj, az kifejezetten jó. És ha ez egy csapásra véget érne, hova törhetne a már darabokban lévő szívük ennél is tovább?
Úgy tűnt, mindkettejüknek jó így. Seles egyedül azt sajnálja, hogy Isqehának nem az. Nem azért, mert a lány bűnt követett volna el, amiért nem őt választotta, hanem mert Isqeha boldogsága fontos a számára. Xot mellett ő áll hozzá a legközelebb amiatt, ami Erdőmélyén történt, de bármennyire is röstelli a kialakult helyzet kellemetlen voltát, egy igaz barátnak mindig meg kell értenie a barátja döntését. Most Seles megnyugszik egy kissé, hogy sikerült ezt átgondolnia, mivel az előbb egész kurtán-furcsán távozott a kapunyitásnál, mikor Isqeha szólt hozzá. Bocsánatot kell kérnie a félelftől, amint az őrködés végére ér.*
~ Még a nap folyamán megpróbálok beszélni vele erről, de az igazi küzdelmet sajnos nem velem kell megvívnia. ~
*Reméli, hogy nem bántja meg Leont a mélázásával, ettől függetlenül kész valami csípős válasszal felelni arra, amit a kalóz mondott az imént.*
- Azért ne aggódj, nem fogom porba tiporni az „ártatlanságodat”! *Nyomja meg a szót, hogy érződjön az irónia, és jót nevet Leon tréfáján, de aztán komolyabban hozzáteszi:* Amit teszek, azt komolyan gondolom. És komolyan gondolom, hogy már a kezdetektől fogva nagyon vonzónak tartalak. Tudod, mióta le akartalak lőni a kapu előtt. *Mondja olyan szendén, mintha nem lett volna életveszélyes az íjjal a kezében.* Igazából nem tudom, mi ütött belém, de azóta mindig téged kereslek a tekintetemmel. *Ismeri be.* Van benned valami, amitől úgy érzem, hasonlítunk, és az előbb megerősítettél ebben. Talán mindketten a boldogságot keressük Vadvédben. Ha pedig, ahogy mondod, kapaszkodók vagyunk a boldogsághoz – mert te is az vagy nekem –, akkor miért ne kapaszkodnánk egymásba? *Ahogy ezt kimondja, elcsuklik a hangja, és szomorúan mosolyog Leonra.*
- Nekem… Most nagy szükségem lenne egy kapaszkodóra. *Mondja, és közel simul hozzá, és kiélvezi a biztonságot, amit a férfi izmos karjai adnak, végül pedig gyengéden megcsókolja Leont, és közben abban reménykedik, hogy még jó ideig nem kell elbúcsúznia attól az érzéstől, amit most érez. Feltűnően összerezzen, mikor Isqeha kiabálását hallják az udvarról, de rájön, hogy a férfi Ostornak szól, nem pedig nekik.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.23 17:46:35
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 15:11:40
Üzenet elküldve: 2018-01-23 15:11:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A topáz, meg a perzselő homok//
*Nagyon bizakodik, hogy jut valamire Aenaevel. Mindent kipróbál, amit csak gondol, hogy a lány segítségére legyen. Körbeigazgatja, javít a fogásain, de akár mennyire is igyekszik, a lelkesedés ködén lassan átsejlik, hogy valószínűleg Aenae kezébe nem való az íj. Vagy pedig Lyz alkalmatlan arra, hogy tanítson, minden türelme ellenére is. Még akkor is nyugalmat erőltet magára, amikor Aenae dühe rá is kicsit átragad. Akár mennyire is próbálja leplezni a lány, de a vicsor mindent elárul. Emiatt persze Lyz önmagát is hibáztatja, hiszen ő hívta gyakorolni.
A lány nem is tagadja, hogy zavarja a kendő, ami pedig nagy akadály abban, hogy csak a kezeire figyeljen, és minden mást kizárjon. Lyz sejti, hogy ezzel már ma nem sokra mennek, és könnyen lehet, hogy a közeljövőben meg sem próbálják majd. Mindenesetre elgondolkodik azon, hogy talán nem jól közelítette meg a dolgokat.
~Talán egy darabig fel kellene függesztenem… vagyis el sem kezdeni a tanítást… hmm… a kaptafánál maradni… ~ Kicsit gondolataiba merül, amiből Aenae mondata téríti vissza.*
- Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet. Rendben, fejezzük be. *Mondja, miközben kívülről mosolyog, de a kudarc belülről perzseli. Megpróbál inkább arra gondolni, hogy legalább ebből is tanult. Mint például, jól csinálni valamit nem jelenti azt, hogy jól is tanítani valamit. Nem egyszerű a gondolatok terelése, ha földhöz vágnak előtte egy íjat.*
- Ó... Ezt ne csináld kérlek! *Szalad ki a száján, mert ezer más esetben a porba hajított íj, az életét menthetné meg a lánynak. Az elf nőnek viszont nem csak munkaeszköz, ha lehet így fogalmazni. Számára inkább egyfajta szimbóluma annak, hogy azt csinálja, amit szeret, amiért annyi fajtársával szembe ment, köztük apja kívánságával is.*
~Ez csak egy alkalom, Lyzendra. Ne picsogj már!~
- Akkor csináljunk mást. *Szól könnyednek szánt hangon, miközben elveszi a lánytól az íjat, és hóna alá fogja a táblát. Szépen visszapakol a raktárba, valami éles témaváltáson agyalva.*
- Mesélnél a gazganegyedről? Csak átutazóban jártam arra egyszer, mikor a barakkot látogattam meg. Tetszettek a címerek.
*Mondja könnyedebben, hogy saját gondolatait is messze elkeverje, miközben felül egy közeli hordóra. Megpaskolja a mellette lévő hordót, hogy oda invitálja a lányt is. Náluk is volt valamiféle hierarchia, de nem különült el ennyire élesen, mint Artheniorban.*
//A topáz, meg a perzselő homok//
*Nagyon bizakodik, hogy jut valamire Aenaevel. Mindent kipróbál, amit csak gondol, hogy a lány segítségére legyen. Körbeigazgatja, javít a fogásain, de akár mennyire is igyekszik, a lelkesedés ködén lassan átsejlik, hogy valószínűleg Aenae kezébe nem való az íj. Vagy pedig Lyz alkalmatlan arra, hogy tanítson, minden türelme ellenére is. Még akkor is nyugalmat erőltet magára, amikor Aenae dühe rá is kicsit átragad. Akár mennyire is próbálja leplezni a lány, de a vicsor mindent elárul. Emiatt persze Lyz önmagát is hibáztatja, hiszen ő hívta gyakorolni.
A lány nem is tagadja, hogy zavarja a kendő, ami pedig nagy akadály abban, hogy csak a kezeire figyeljen, és minden mást kizárjon. Lyz sejti, hogy ezzel már ma nem sokra mennek, és könnyen lehet, hogy a közeljövőben meg sem próbálják majd. Mindenesetre elgondolkodik azon, hogy talán nem jól közelítette meg a dolgokat.
~Talán egy darabig fel kellene függesztenem… vagyis el sem kezdeni a tanítást… hmm… a kaptafánál maradni… ~ Kicsit gondolataiba merül, amiből Aenae mondata téríti vissza.*
- Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet. Rendben, fejezzük be. *Mondja, miközben kívülről mosolyog, de a kudarc belülről perzseli. Megpróbál inkább arra gondolni, hogy legalább ebből is tanult. Mint például, jól csinálni valamit nem jelenti azt, hogy jól is tanítani valamit. Nem egyszerű a gondolatok terelése, ha földhöz vágnak előtte egy íjat.*
- Ó... Ezt ne csináld kérlek! *Szalad ki a száján, mert ezer más esetben a porba hajított íj, az életét menthetné meg a lánynak. Az elf nőnek viszont nem csak munkaeszköz, ha lehet így fogalmazni. Számára inkább egyfajta szimbóluma annak, hogy azt csinálja, amit szeret, amiért annyi fajtársával szembe ment, köztük apja kívánságával is.*
~Ez csak egy alkalom, Lyzendra. Ne picsogj már!~
- Akkor csináljunk mást. *Szól könnyednek szánt hangon, miközben elveszi a lánytól az íjat, és hóna alá fogja a táblát. Szépen visszapakol a raktárba, valami éles témaváltáson agyalva.*
- Mesélnél a gazganegyedről? Csak átutazóban jártam arra egyszer, mikor a barakkot látogattam meg. Tetszettek a címerek.
*Mondja könnyedebben, hogy saját gondolatait is messze elkeverje, miközben felül egy közeli hordóra. Megpaskolja a mellette lévő hordót, hogy oda invitálja a lányt is. Náluk is volt valamiféle hierarchia, de nem különült el ennyire élesen, mint Artheniorban.*
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 11:54:32
Üzenet elküldve: 2018-01-23 11:54:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kellemes fáradtság lesz úrrá rajta, amikor leül kezében a csipkebogyó teával. Az Umon-nal folytatott gyakorlóharc feltöltötte kicsit és így alkalma volt felmérni az átkozott szerzetes képességeit is kissé. Persze ennyitől nem alkothat teljes képet a barátról, de legalább feltérképezhette az alapokat, amely Umon-t jellemzi. Elégedett, ha eddig kételkedett is benne, hogy a szerzetes nem tud majd gátat szabni a benne rejtőző sötétségnek, most kicsit nyugodtabb. Persze teljesen nem nyugodhat meg, de kezdetnek ez is megteszi.
Umon harca Aviolan-nal a végéhez ér, az egykori és most már új venárnak sem kell szégyenkeznie, jól állta a sarat a szerzetes ellen. Nem messze tőle Aenae és Lyz pedig gyakorolni kezdenek, bár a módszer felettébb érdekes, de Ssyleana biztosan tudja, hogy mit csinál.
A csuhás jólesően dönti hátát az erőd falának, a tea visszacsempészi a meleget testébe, mely a félmeztelen harc alatt fészkelte be magát végtagjaiba. Minden szép rendben megy, az élet a jó medrében folydogál Vadvéd falai közt. A falon az őrség, a vadászok az erdőben, az udvar tiszta és rendezett. A csuhás most először érzi, hogy megérte az a sok munka, tervezés és irányítás, amely idáig vezetett. Reméli, hogy sokáig így marad mindez, hogy az erdő békés és nyugalmas otthona lehet a venároknak.
Örömmel figyeli Aenae-t, ahogy Lyztől tanul íjászkodni, nyomát sem látja már benne annak a városi nemes kisasszonynak, akivel először találkozott a várost körülölelő erdőben. Akkor is büszke volna rá, ha nem fűznék hozzá gyengéd szálak, így meg aztán végképp büszke. Hisz ő csak segített neki, de a munka valódi része a lányé volt.
Míg senki sem zökkenti ki, hallhatatlan zsolozsmával imádkozik az Erdő Szívéhez, amiért ilyen kegyben részesítette és ajándékozta meg egyszerű szolgáját. Ha valaki ránéz most, egy haloványan mosolygó, nyugodt és kiegyensúlyozott elfet láthat.*
*Kellemes fáradtság lesz úrrá rajta, amikor leül kezében a csipkebogyó teával. Az Umon-nal folytatott gyakorlóharc feltöltötte kicsit és így alkalma volt felmérni az átkozott szerzetes képességeit is kissé. Persze ennyitől nem alkothat teljes képet a barátról, de legalább feltérképezhette az alapokat, amely Umon-t jellemzi. Elégedett, ha eddig kételkedett is benne, hogy a szerzetes nem tud majd gátat szabni a benne rejtőző sötétségnek, most kicsit nyugodtabb. Persze teljesen nem nyugodhat meg, de kezdetnek ez is megteszi.
Umon harca Aviolan-nal a végéhez ér, az egykori és most már új venárnak sem kell szégyenkeznie, jól állta a sarat a szerzetes ellen. Nem messze tőle Aenae és Lyz pedig gyakorolni kezdenek, bár a módszer felettébb érdekes, de Ssyleana biztosan tudja, hogy mit csinál.
A csuhás jólesően dönti hátát az erőd falának, a tea visszacsempészi a meleget testébe, mely a félmeztelen harc alatt fészkelte be magát végtagjaiba. Minden szép rendben megy, az élet a jó medrében folydogál Vadvéd falai közt. A falon az őrség, a vadászok az erdőben, az udvar tiszta és rendezett. A csuhás most először érzi, hogy megérte az a sok munka, tervezés és irányítás, amely idáig vezetett. Reméli, hogy sokáig így marad mindez, hogy az erdő békés és nyugalmas otthona lehet a venároknak.
Örömmel figyeli Aenae-t, ahogy Lyztől tanul íjászkodni, nyomát sem látja már benne annak a városi nemes kisasszonynak, akivel először találkozott a várost körülölelő erdőben. Akkor is büszke volna rá, ha nem fűznék hozzá gyengéd szálak, így meg aztán végképp büszke. Hisz ő csak segített neki, de a munka valódi része a lányé volt.
Míg senki sem zökkenti ki, hallhatatlan zsolozsmával imádkozik az Erdő Szívéhez, amiért ilyen kegyben részesítette és ajándékozta meg egyszerű szolgáját. Ha valaki ránéz most, egy haloványan mosolygó, nyugodt és kiegyensúlyozott elfet láthat.*
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 10:06:50
Üzenet elküldve: 2018-01-23 10:06:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Ostor//
*Seles jön le kaput nyitni. Isqeha csak áll, és vár, hogy valamit azért majd mond a lány, de az nem szól semmit, nem válaszol egy árva szót sem, szó nélkül csukja be mögötte a kaput, ahogy Isqeha rábámul, aztán már fordul vissza, fel a falra, a félelf még a pillantását sem tudja elkapni. Semmi. A fiú egyszerre érez dühöt, szomorúságot, csalódott és elkeseredett. Ennyi?? Neki bizony sokat jelentett, hogy megnyílt a lány előtt, és ő is ismeretlenül a bizalmába fogadta. ~Azért valamit mondhatott volna!~ húzza el a száját, mielőtt elindul a szerszámokkal megpakolt talicskával. ~Együtt találtunk ide! Most meg úgy viselkedik velem, mintha teljesen idegenek lennénk egymásnak, csak mert~ pillant fel újra dühösen Leonra ~egyik napról a másikra összejön ezzel a kalózzal! Bánom is én!~ dühösködik magában egy ideig. Egyáltalán nem bízik Leonban, és rosszul esik neki, hogy Selest hirtelen elvakítja ez a dolog, ami úgy látszik mindent és mindenkit feledtet vele. ~Ő tudja! Végül is, nem vagyok én, persze, a férje. Meg nem akarok én a szerelmese se lenni. Csak azt hittem, hogy barátok vagyunk!~ sóhajt. Egészen elmegy a kedve. Ekkor jut eszébe Umon. Nem úgy néz ki, mint aki egyhamar utána akarna jönni, eltűnt az istállóban Xotara után. Isqeha ekkor kezdi el kapisgálni, hogy lehet, hogy Umonnak tetszik a mélységi lány? Azért kérdezősködött felőle? ~Nahát felőlem aztán mind sorra össze is házasodhatnak!~ morog magában.
A félelf bizony eddig még soha életében nem volt szerelmes, és fel nem tudja fogni, mi a fenéért kerítenek ekkora feneket mindig ennek a férfi nő dolognak.
Ekkor látja meg fenn, a fal nyugati részén álldogálni magányosan, egyedül, félrehúzódva Ostort. ~Hát ott vannak ketten is az őrségben!~ villan eszébe, és felkiabál.*
- Héj, Ostor! Nincs kedved hátrajönni és segíteni? Ki kellene tisztítani a patakmedert!! *Ha a másik félelf rááll, még felkiált neki.*
- Gyere! Odakint várlak, a vízkeréknél!
//Ostor//
*Seles jön le kaput nyitni. Isqeha csak áll, és vár, hogy valamit azért majd mond a lány, de az nem szól semmit, nem válaszol egy árva szót sem, szó nélkül csukja be mögötte a kaput, ahogy Isqeha rábámul, aztán már fordul vissza, fel a falra, a félelf még a pillantását sem tudja elkapni. Semmi. A fiú egyszerre érez dühöt, szomorúságot, csalódott és elkeseredett. Ennyi?? Neki bizony sokat jelentett, hogy megnyílt a lány előtt, és ő is ismeretlenül a bizalmába fogadta. ~Azért valamit mondhatott volna!~ húzza el a száját, mielőtt elindul a szerszámokkal megpakolt talicskával. ~Együtt találtunk ide! Most meg úgy viselkedik velem, mintha teljesen idegenek lennénk egymásnak, csak mert~ pillant fel újra dühösen Leonra ~egyik napról a másikra összejön ezzel a kalózzal! Bánom is én!~ dühösködik magában egy ideig. Egyáltalán nem bízik Leonban, és rosszul esik neki, hogy Selest hirtelen elvakítja ez a dolog, ami úgy látszik mindent és mindenkit feledtet vele. ~Ő tudja! Végül is, nem vagyok én, persze, a férje. Meg nem akarok én a szerelmese se lenni. Csak azt hittem, hogy barátok vagyunk!~ sóhajt. Egészen elmegy a kedve. Ekkor jut eszébe Umon. Nem úgy néz ki, mint aki egyhamar utána akarna jönni, eltűnt az istállóban Xotara után. Isqeha ekkor kezdi el kapisgálni, hogy lehet, hogy Umonnak tetszik a mélységi lány? Azért kérdezősködött felőle? ~Nahát felőlem aztán mind sorra össze is házasodhatnak!~ morog magában.
A félelf bizony eddig még soha életében nem volt szerelmes, és fel nem tudja fogni, mi a fenéért kerítenek ekkora feneket mindig ennek a férfi nő dolognak.
Ekkor látja meg fenn, a fal nyugati részén álldogálni magányosan, egyedül, félrehúzódva Ostort. ~Hát ott vannak ketten is az őrségben!~ villan eszébe, és felkiabál.*
- Héj, Ostor! Nincs kedved hátrajönni és segíteni? Ki kellene tisztítani a patakmedert!! *Ha a másik félelf rááll, még felkiált neki.*
- Gyere! Odakint várlak, a vízkeréknél!
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 06:12:24
Üzenet elküldve: 2018-01-23 06:12:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Kitérő az istállóba, vízkerék közben//
//Xotara//
*Szinte már megszokja, hogy ismét átesik valamin. Képtelen megérteni, hogy a túlzott elhatározásaiból általában ez sül ki. Most megint fekszik, féloldalasan oldalról a sötételfre felnézve, ruházatán és arcán az istálló talaja vegyesen látható.*
~ Igen. Valóban arányos testalkata van, így alulról is. A Fekete Fára, mit művelsz Umon? ~ *Kérdezi csak úgy saját magától, mert azt veszi észre, ahelyett, hogy feltápászkodna, ne adj' isten válaszolna, szemeit legelteti Xotara vékony de izmos lábain, testhez simuló ruháján. Megrázza kissé fejét, majd lassan, néha egy-egy nyögés kíséretében feltápászkodik, hogy aztán határozott mozdulatokkal ruháját porolja le.*
- Nem tudom. Haragszol? *Bugyuta kérdés, de a szerzetes úgy érzi, fel kell tenni. Nem tudja megmagyarázni miért, azt gondolja, hogy az első pillanatoktól kezdve a lányra volt utalva, aki nem élt vissza titkával, amit csak azután osztották meg Pyctával, hogy megbeszélték azt, illetve Pycta magától is rájött. Ahogy feláll, kérdése közben mélyen Xotara szemébe néz és azon gondolkodik, hogy vajon a zöld achátra, vagy obszidiánra hasonlít inkább. Nem tudja eldönteni.*
- Levágtad a hajad. *Mondja hirtelen, nemes egyszerűséggel.* - Ébenfekete. *Igazából fogalma sincs arról, hogy miről beszéljen, nem is most akar mindent megbeszélni, de kevésbé jönnek szájára a szavak, mint azt tőle megszokhatták.* - Szerintem csinos hosszan is. *Azért igyekszik semleges arcot vágni, nehogy esetleg csalódottság látszódjon rajta, végül is semmi köze nincs hozzá, hogy a lány, hogyan hordja a haját. Egy ideig szerencsétlenül álldogál, aztán hosszú sóhaj kíséretében, elkomorult arccal megindul a lényeg:*
- Nézd. Szeretném veled ezt az egészet megbeszélni. Nem magyarázkodni akarok, nem is kioktatni téged. De ez az egész, nagyon rosszul jött ki és azt gondolom azóta, kerülsz engem, ami bánt, mert úgy érzem mi akár még jóban is lehetnénk. Mikor tudnánk hosszabban beszélni? *Umon itt arra próbál a maga szerencsétlen módján utalni, hogy látja, jelenleg Xotara is elfoglalt, Umon is a dolgát végzi a vízkeréknél, találnak ettől alkalmasabb pillanatot is helyeztük elrendezésére. Ahogy beszél föl alá sétál a nő előtt, kezeivel hevesen gesztikulálva, mint a szónokok, ahogy mondandójába belemerül, ismét vészes közelségbe ér a karámajtó, azonban ezúttal figyelme nem lankad, s mikor már épp nekimenne, kezével ragadja meg, majd büszke arccal és hirtelen vidámsággal néz Xotarára:*
- Látod? Figyeltem! *Kezdi azt érezni, hogy ezek a mozdulatai nem önkéntelenek, mintha önmagát hozná furábbnál furább helyzetekbe, hogy nagyobb elfogadásra találjon. Mintha ezzel ellensúlyozná másik énjét, aki jelenleg mélyen lapul benne, valahol lelkének egyik sötét sarkában, várva, hogy ismét előtörhessen egy váratlan pillanatban.*
~ Talán Pyctának lehet igaza. Amíg magamra nem lelek, addig testemnek sem vagyok ura. ~ *De nem akar elkalandozni, így kezével a karámajtót fogva, ismét Xotarára néz, hogy várja válaszát.*
//Xotara//
*Szinte már megszokja, hogy ismét átesik valamin. Képtelen megérteni, hogy a túlzott elhatározásaiból általában ez sül ki. Most megint fekszik, féloldalasan oldalról a sötételfre felnézve, ruházatán és arcán az istálló talaja vegyesen látható.*
~ Igen. Valóban arányos testalkata van, így alulról is. A Fekete Fára, mit művelsz Umon? ~ *Kérdezi csak úgy saját magától, mert azt veszi észre, ahelyett, hogy feltápászkodna, ne adj' isten válaszolna, szemeit legelteti Xotara vékony de izmos lábain, testhez simuló ruháján. Megrázza kissé fejét, majd lassan, néha egy-egy nyögés kíséretében feltápászkodik, hogy aztán határozott mozdulatokkal ruháját porolja le.*
- Nem tudom. Haragszol? *Bugyuta kérdés, de a szerzetes úgy érzi, fel kell tenni. Nem tudja megmagyarázni miért, azt gondolja, hogy az első pillanatoktól kezdve a lányra volt utalva, aki nem élt vissza titkával, amit csak azután osztották meg Pyctával, hogy megbeszélték azt, illetve Pycta magától is rájött. Ahogy feláll, kérdése közben mélyen Xotara szemébe néz és azon gondolkodik, hogy vajon a zöld achátra, vagy obszidiánra hasonlít inkább. Nem tudja eldönteni.*
- Levágtad a hajad. *Mondja hirtelen, nemes egyszerűséggel.* - Ébenfekete. *Igazából fogalma sincs arról, hogy miről beszéljen, nem is most akar mindent megbeszélni, de kevésbé jönnek szájára a szavak, mint azt tőle megszokhatták.* - Szerintem csinos hosszan is. *Azért igyekszik semleges arcot vágni, nehogy esetleg csalódottság látszódjon rajta, végül is semmi köze nincs hozzá, hogy a lány, hogyan hordja a haját. Egy ideig szerencsétlenül álldogál, aztán hosszú sóhaj kíséretében, elkomorult arccal megindul a lényeg:*
- Nézd. Szeretném veled ezt az egészet megbeszélni. Nem magyarázkodni akarok, nem is kioktatni téged. De ez az egész, nagyon rosszul jött ki és azt gondolom azóta, kerülsz engem, ami bánt, mert úgy érzem mi akár még jóban is lehetnénk. Mikor tudnánk hosszabban beszélni? *Umon itt arra próbál a maga szerencsétlen módján utalni, hogy látja, jelenleg Xotara is elfoglalt, Umon is a dolgát végzi a vízkeréknél, találnak ettől alkalmasabb pillanatot is helyeztük elrendezésére. Ahogy beszél föl alá sétál a nő előtt, kezeivel hevesen gesztikulálva, mint a szónokok, ahogy mondandójába belemerül, ismét vészes közelségbe ér a karámajtó, azonban ezúttal figyelme nem lankad, s mikor már épp nekimenne, kezével ragadja meg, majd büszke arccal és hirtelen vidámsággal néz Xotarára:*
- Látod? Figyeltem! *Kezdi azt érezni, hogy ezek a mozdulatai nem önkéntelenek, mintha önmagát hozná furábbnál furább helyzetekbe, hogy nagyobb elfogadásra találjon. Mintha ezzel ellensúlyozná másik énjét, aki jelenleg mélyen lapul benne, valahol lelkének egyik sötét sarkában, várva, hogy ismét előtörhessen egy váratlan pillanatban.*
~ Talán Pyctának lehet igaza. Amíg magamra nem lelek, addig testemnek sem vagyok ura. ~ *De nem akar elkalandozni, így kezével a karámajtót fogva, ismét Xotarára néz, hogy várja válaszát.*
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-23 05:51:32
Üzenet elküldve: 2018-01-23 05:51:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
*Leon ennyire mélyen nem megy bele az érzelmi síkokba, mint Seles. A kalóz úgy van a dolgaival, hogyha az kellemes, és boldogságérzettel tölti el, akkor azt fogja csinálni. Márpedig az, hogy most ezt a lányt tartja a karjaiban, az nagyon is jó érzéssel tölti el. Azt pedig ahogy Isqeha viselkedik, azt betudja szimpla féltékenységnek, vagy annak, hogy valaki elvette a játékát, és ezen bosszankodik. Egy szó nélkül lazít az ölelésen, mikor észreveszi, hogy Seles kibontakozni szándékozik belőle. Ezután pedig újdonsült szerelme úgy néz rá, mintha most csalta volna meg éppen őt, amit Leon valahogy nem igazán ért.*
-Igen? *Kérdezi először féle, mert tudja, hogy az ilyennek nem szokott jó vége lenni. Persze bízik magában, tudja, hogy mennyire ellenállhatatlan, de bármi történhet…*
-Hogy Isq? Tőlem? *Húzza fel szemöldökét, miközben próbálja értelmezni a gyors történéseket. Tény, hogy nem ahhoz van szokva ami mostan zajlik vele, de azért tőle telhetően a legjobb választ igyekszik adni.*
-Ha rajtam múlna? Hát, én terveztem folytatást, persze! *Kezd bele a magyarázkodásba.*
-Azonban ez nem rajtam múlik. Én téged Seles, egészen biztosan mondhatom, hogy szeretlek. Ahogy azt észrevettem, nekem kéne féltenem a folytatást, hiszen éppen, hogy feljöttem ide, máris megcsókoltál! Mi van, ha át vagyok verve, és minden férfit így becserkészel? *Persze azért vigyorog, ő sem gondolja ezt komolyan, csak próbál viccelni ostoba stílusában.*
-Aztán oda az ártatlanságom, és nem vehetlek el fehér ruhában! *A mondat végeztével próbál komolyságot erőltetni magára, de azért még mindig egy kis mosoly ott játszik szája szegletében.*
-Én nem fogok erőltetni semmit, előre szólok. Ha szeretnéd lesz folytatása, amikor neked úgy jó, ha pedig nem, akkor elfogadom, de együtt kell élned azzal, hogy elvettél egy férfitól egy kapaszkodót a boldogsága felé, és a saját boldogságod felé is!
//Seles//
*Leon ennyire mélyen nem megy bele az érzelmi síkokba, mint Seles. A kalóz úgy van a dolgaival, hogyha az kellemes, és boldogságérzettel tölti el, akkor azt fogja csinálni. Márpedig az, hogy most ezt a lányt tartja a karjaiban, az nagyon is jó érzéssel tölti el. Azt pedig ahogy Isqeha viselkedik, azt betudja szimpla féltékenységnek, vagy annak, hogy valaki elvette a játékát, és ezen bosszankodik. Egy szó nélkül lazít az ölelésen, mikor észreveszi, hogy Seles kibontakozni szándékozik belőle. Ezután pedig újdonsült szerelme úgy néz rá, mintha most csalta volna meg éppen őt, amit Leon valahogy nem igazán ért.*
-Igen? *Kérdezi először féle, mert tudja, hogy az ilyennek nem szokott jó vége lenni. Persze bízik magában, tudja, hogy mennyire ellenállhatatlan, de bármi történhet…*
-Hogy Isq? Tőlem? *Húzza fel szemöldökét, miközben próbálja értelmezni a gyors történéseket. Tény, hogy nem ahhoz van szokva ami mostan zajlik vele, de azért tőle telhetően a legjobb választ igyekszik adni.*
-Ha rajtam múlna? Hát, én terveztem folytatást, persze! *Kezd bele a magyarázkodásba.*
-Azonban ez nem rajtam múlik. Én téged Seles, egészen biztosan mondhatom, hogy szeretlek. Ahogy azt észrevettem, nekem kéne féltenem a folytatást, hiszen éppen, hogy feljöttem ide, máris megcsókoltál! Mi van, ha át vagyok verve, és minden férfit így becserkészel? *Persze azért vigyorog, ő sem gondolja ezt komolyan, csak próbál viccelni ostoba stílusában.*
-Aztán oda az ártatlanságom, és nem vehetlek el fehér ruhában! *A mondat végeztével próbál komolyságot erőltetni magára, de azért még mindig egy kis mosoly ott játszik szája szegletében.*
-Én nem fogok erőltetni semmit, előre szólok. Ha szeretnéd lesz folytatása, amikor neked úgy jó, ha pedig nem, akkor elfogadom, de együtt kell élned azzal, hogy elvettél egy férfitól egy kapaszkodót a boldogsága felé, és a saját boldogságod felé is!
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 23:32:52
Üzenet elküldve: 2018-01-22 23:32:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Seles egy kicsit eltöpreng, miközben Leon hátulról kellemesen melegen öleli a szélben. Az előbbi jelenet Isqehával még mindig beleégett, hogy mondani akar valamit, de aztán nem szól és elrobog, és ez kissé lelombozza a lányt. Ugyanakkor úgy érzi, el is kell hessegetnie a dolgot, hiszen a félelf barátja, bár nagyon közel álltak egymáshoz, valahogy mást jelentett a számára, mint most Leon. Érzelmileg rá támaszkodott, vele osztotta meg először az álmát, neki mondta el először, hogy mi történt az előző életével, ez igaz, de nem akarta őt érzelmileg kihasználni.*
~ Meg együtt aludtam vele a galériában. ~ *Emlékezteti magát. Bár ő nem annak szánta, lehet, hogy félreérthető volt. Lehet, hogy Isqeha azt hitte…*
*Inkább Leonra figyel, és nevet egy kicsit a tréfáján, továbbá boldogan fogadja a csókot is.
De nincs ideje szólni Leonnak vagy végiggondolni Isqeha ügyét, mikor a már magában elővett Xot ugrik a képbe, pontosan ugyanolyan hozzáállással, mint amilyenre számított is az előbb. Kirobban belőle a nevetés, ahogy a mélységi lány felkiabál, és bocsánatkérőn kibontakozik Leon öleléséből.*
- Figyelek, esküszöm! *Szól vissza, és hogy biztos lehessen a dolgában, Seles felemeli a kezében lévő íjat. A lány már megy is, de legalább visszahozta a jó kedvét.*
- Leon? *Kezdi, kibontakozva a férfi öleléséből, és most kezét a kezébe teszi. Puha keze van, ami szokatlan érzés egy kalóztól, ettől függetlenül boldogsággal tölti el. Egy darabig a kezeket nézi.* - Úgy érzem, hogy Isqeha félt engem… Nos, tőled. *Böki ki.* Gondolod, hogy annak, amit most csinálunk, lenne folytatása? Ha rajtad múlna, persze. *Teszi hozzá, mert már megint rettenetesen meg akarja csókolni Leont, de most inkább vár a válaszra.*
*Leon egy nagy nőcsábász, de Seles szeretné, hogy szeresse. Kellemetlenül érinti, hogy Isqeha gondolatai az ő fejébe férkőztek (és kiütötték Xot huncut megjegyzéseit), ezért szeretné tisztára mosni ezt a dolgot. Reménykedve pillant rá, és bízik benne, hogy őszinte lesz.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 23:35:54
//Leon//
*Seles egy kicsit eltöpreng, miközben Leon hátulról kellemesen melegen öleli a szélben. Az előbbi jelenet Isqehával még mindig beleégett, hogy mondani akar valamit, de aztán nem szól és elrobog, és ez kissé lelombozza a lányt. Ugyanakkor úgy érzi, el is kell hessegetnie a dolgot, hiszen a félelf barátja, bár nagyon közel álltak egymáshoz, valahogy mást jelentett a számára, mint most Leon. Érzelmileg rá támaszkodott, vele osztotta meg először az álmát, neki mondta el először, hogy mi történt az előző életével, ez igaz, de nem akarta őt érzelmileg kihasználni.*
~ Meg együtt aludtam vele a galériában. ~ *Emlékezteti magát. Bár ő nem annak szánta, lehet, hogy félreérthető volt. Lehet, hogy Isqeha azt hitte…*
*Inkább Leonra figyel, és nevet egy kicsit a tréfáján, továbbá boldogan fogadja a csókot is.
De nincs ideje szólni Leonnak vagy végiggondolni Isqeha ügyét, mikor a már magában elővett Xot ugrik a képbe, pontosan ugyanolyan hozzáállással, mint amilyenre számított is az előbb. Kirobban belőle a nevetés, ahogy a mélységi lány felkiabál, és bocsánatkérőn kibontakozik Leon öleléséből.*
- Figyelek, esküszöm! *Szól vissza, és hogy biztos lehessen a dolgában, Seles felemeli a kezében lévő íjat. A lány már megy is, de legalább visszahozta a jó kedvét.*
- Leon? *Kezdi, kibontakozva a férfi öleléséből, és most kezét a kezébe teszi. Puha keze van, ami szokatlan érzés egy kalóztól, ettől függetlenül boldogsággal tölti el. Egy darabig a kezeket nézi.* - Úgy érzem, hogy Isqeha félt engem… Nos, tőled. *Böki ki.* Gondolod, hogy annak, amit most csinálunk, lenne folytatása? Ha rajtad múlna, persze. *Teszi hozzá, mert már megint rettenetesen meg akarja csókolni Leont, de most inkább vár a válaszra.*
*Leon egy nagy nőcsábász, de Seles szeretné, hogy szeresse. Kellemetlenül érinti, hogy Isqeha gondolatai az ő fejébe férkőztek (és kiütötték Xot huncut megjegyzéseit), ezért szeretné tisztára mosni ezt a dolgot. Reménykedve pillant rá, és bízik benne, hogy őszinte lesz.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 23:35:54
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 23:03:04
Üzenet elküldve: 2018-01-22 23:03:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
*Leon eléggé megmosolyogja, hogy a lány, elkezd beszélgetni Patkánnyal. Örül neki, hogy talált valakit ilyen hamar, aki elfogadja mániákus ragaszkodását a rágcsálójához. Sokaknál ez eléggé elidegenítő dolog volt egy idő után, de talán Selesnél nem lesz az.*
-Nagyon fog neki örülni! Legközelebb süthetnénk együtt, mit szólsz? *Veti fel az ötletet, hiszen, ha mind a ketten ilyen háziasok, talán tanulhatnának is egymástól. Seles mindenképpen.* ~Ha mást nem, hát azt, hogy takarítson el maga után!~ *Viccelődik magában a kalóz, de azért ki nem mondja, nehogy ilyen apróságon csússzon el bimbózó kapcsolatuk.*
-Ennek örülök, engem sem zavar, sőt még büszke is vagyok rá! ~Megtaláltam a legszebbet az összes itteni közt!~ *Közben Ostor, akiről beszélnek, fel is tűnik és le is ül nagy magányosan, Leonnak pedig nincsen kedve odahívni magukhoz. Persze, mindig jó egy beszélgetőtárs pluszba, de a férfin nem úgy látszik, mintha nagyon beszédes hangulatában lenne.*
-Jah, az biztos, hogy nem valami rosszindulatú fickó! *Mikor aztán a főnök kerül szóba, Leon még ki is húzza magát, hogy jobban lássák, hogy bizony az ő karjaiban van a lány. Ez amolyan kalózbüszkeség. Ha már ilyen szép kincset zsákmányolt, akkor annak járjon mindenki csodájára!*
-Nézzen csak! *Vigyorog a férfi.*
-Hát, én azért a barátaimmal nem szoktam csókolózni! Szegény Umon biztos megijedne, ha ilyet csinálnék! *Nevetgél a szerinte roppant ütős poénon, majd a lány hajába nyom egy csókot, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon.*
-Nem hagyhattalak csak így itt egyedül. Meg, hát köszönd Patkánynak, ő miatta jöttem. *Aztán mielőtt Seles zokon venné, kijavítja magát, de csak suttogva.*
-Ez nem is igaz! Látni akartalak, de ne mondjad meg Patkánynak, mert megsértődik. *Mondja, és közben be is fogja csak úgy játékból a kis rágcsáló füleit. Persze közben üdvözli a jövőket menőket, és Xot megjegyzésére csak legyint egyet, és eldönti, hogy el kell beszélgetnie a mélységivel, hiszen mint minden férfi, ő is tisztában van vele, hogy egy lány titkait a barátnőin keresztül lehet a legkönnyebben megtudni.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 23:03:44
//Seles//
*Leon eléggé megmosolyogja, hogy a lány, elkezd beszélgetni Patkánnyal. Örül neki, hogy talált valakit ilyen hamar, aki elfogadja mániákus ragaszkodását a rágcsálójához. Sokaknál ez eléggé elidegenítő dolog volt egy idő után, de talán Selesnél nem lesz az.*
-Nagyon fog neki örülni! Legközelebb süthetnénk együtt, mit szólsz? *Veti fel az ötletet, hiszen, ha mind a ketten ilyen háziasok, talán tanulhatnának is egymástól. Seles mindenképpen.* ~Ha mást nem, hát azt, hogy takarítson el maga után!~ *Viccelődik magában a kalóz, de azért ki nem mondja, nehogy ilyen apróságon csússzon el bimbózó kapcsolatuk.*
-Ennek örülök, engem sem zavar, sőt még büszke is vagyok rá! ~Megtaláltam a legszebbet az összes itteni közt!~ *Közben Ostor, akiről beszélnek, fel is tűnik és le is ül nagy magányosan, Leonnak pedig nincsen kedve odahívni magukhoz. Persze, mindig jó egy beszélgetőtárs pluszba, de a férfin nem úgy látszik, mintha nagyon beszédes hangulatában lenne.*
-Jah, az biztos, hogy nem valami rosszindulatú fickó! *Mikor aztán a főnök kerül szóba, Leon még ki is húzza magát, hogy jobban lássák, hogy bizony az ő karjaiban van a lány. Ez amolyan kalózbüszkeség. Ha már ilyen szép kincset zsákmányolt, akkor annak járjon mindenki csodájára!*
-Nézzen csak! *Vigyorog a férfi.*
-Hát, én azért a barátaimmal nem szoktam csókolózni! Szegény Umon biztos megijedne, ha ilyet csinálnék! *Nevetgél a szerinte roppant ütős poénon, majd a lány hajába nyom egy csókot, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon.*
-Nem hagyhattalak csak így itt egyedül. Meg, hát köszönd Patkánynak, ő miatta jöttem. *Aztán mielőtt Seles zokon venné, kijavítja magát, de csak suttogva.*
-Ez nem is igaz! Látni akartalak, de ne mondjad meg Patkánynak, mert megsértődik. *Mondja, és közben be is fogja csak úgy játékból a kis rágcsáló füleit. Persze közben üdvözli a jövőket menőket, és Xot megjegyzésére csak legyint egyet, és eldönti, hogy el kell beszélgetnie a mélységivel, hiszen mint minden férfi, ő is tisztában van vele, hogy egy lány titkait a barátnőin keresztül lehet a legkönnyebben megtudni.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 23:03:44
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 22:30:20
Üzenet elküldve: 2018-01-22 22:30:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Istálló//
//Umon//
*Xotara az istállóba lépve, ismét úgy érzi, mintha egy hosszú úttól megfáradt vándorként érkezne a hőn áhított zarándokhelyhez.
Természetesen, útja egyenesen Kajtárhoz vezet, akivel az elmúlt hatban, azért az őrség mellett is volt ideje foglalkozni. A jámbor óriás már sokkal jobban érti Xotara nyeregből adott segítségeit. A csizmasegítségeket, a szársegítségeket, a üléssel adott segítségeket, de még bőven van miben csiszolódni a párosnak. A sötételf lánynak is teljesen új a dolog, hiszen sose volt még saját lova, akit ráadásul neki kell teljesen megbízható hátassá belovagolnia. Persze, a lihanechi hidegvérű nem olyan izgága, mint az a kiváló vérvonalú wegtoreni csődör, Manreas, akit használhatóra lovagolt. Cserébe, a belovagolatlanul száz aranyat érő Kajtárért.
Szóval, Xotarának mára az a terve, hogy a lovával kettesben tölti a napot, az őrségig. Lovaglás, meg minden.
Talán, még a lovas íjászkodással is megpróbálkozik, bár az legutóbb nem zárult valami fajintosan. A sötételf lány elbízta magát, és türelmetlenségében, olyat várt el, olyan minőségben a lovától, ami túl sok volt, túl rövid idő alatt. A jámbor ló, ezt érthetően türelmetlen gazdája tudtára is adta, aminek eredményeképpen Xotara előre lebucskázva, átfordulva a levegőben hanyatt szántotta fel a gyakorlótér homokos felét, ami még szerencse, mert a tér másik felét a mazochista férfiak apró kavicsokkal szórták fel. Szóval, Xotara leckét kapott Kajtártól. Miszerint egy lóval soha nem szabad kapkodni, vagy türelmetlennek lenni. Ha úgy állsz oda egy lóhoz, hogy „na, van negyedórám Rád, csináljuk gyorsan” , akkor nem fogsz pozitív eredményt elérni, sőt valószínűleg az állat bizalmát is elveszted, de ha úgy állsz hozzá, hogy „gyere, egész nap ráérek Veled foglalkozni” , akkor biztos, hogy jó úton haladsz.
Szóval, Xotara ezeknek a szellemiségében sétál oda lovához. A lány jöttére a ferde hókás ló hegyezett fülekkel emeli magasabbra a fejét és figyelve közeledő gazdáját, türelmetlenül, kitartóan döngetni kezdi a bokszajtót.*
- Jól van. Elég lesz, értem. Héló! Fejezd már be!
*Fenyegetve suhint a böszme ló felé, amire az abbahagyja a dörömbölést.*
- Jól van.
*Xotara beletúr a lova dús, fekete üstökébe, majd végig simítva ferde hókás orrhátát csíp bele játékosan, annak orrába. Aztán indul is a pucolószerszámokért a nyergesbe. Kajtár játékosan kajtatva kap a lány után, de nem éri el. Xotara a nyergesben matatva már megint hallja, hogy Kajtár bosszantásképpen megint dörömböl a bokszajtón.*
- Mondom, hogy fejezd be! Mert fandli fog csörömpölve az ajtónak repülni.
*Kajtár, mintha értette volna befejezi, de persze csak azért, hangosabban lett ráförmedve. Xotara a pucoló cuccokkal megpakolva húzza el a boksz reteszét, és kedélyesen lépbe a böszme patáshoz. A bokszajtót csak hanyagul résnyire hajtja be. Korábban, mindig gondosan bezárta, ha bement a lóhoz, mert ugye biztos, ami ziher, de már ismeri és megbízik annyira patás pajtásában, hogy az nem fog átgázolni rajta a gyors szabadság felcsillanását kiszúrva.
A sötételf lány minden pucoló holmit az etetőbe hány. Magához vesz egy fémből készült vakarót, egy szőrkefét, és hozzálát lepucolni a téli bundás mamutot.*
- Na, örülsz?
*Xotara az idilli környezet miatt, és tisztának éppen nem nevezhető, de annál megnyugtatóbb munkájába teljesen belefeledkezik. Még azt se venné most észre, ha a Baltás gyilkos állna mögötte, kivont kardal és harci lobogóval. Persze, ez érthető is, hiszen miért is gondolna Xotara, arra, hogy itt a békés erdőszívében, a venártársai közül bárki is pofátlanul mögé lopakodna. Főleg, olyasvalaki, akinek a lány már egyszer teljesen egyértelműen a tudtára adta, hogy ilyet ne csináljon többet, de hát, ahogy egy bölcs mondás is tartja. „Az Ismétlés a Tudás anyja. ”
Xotara, erős, körkörös vakaró mozdulataival hatalmas, poros szőrtengerrel árasztja el magát és a bokszot, amit a szőrkefével egyenesen simítva húz le a lóról. A sötételf lánynak már a szájába is jut a temérdek szőrből, ahogy az ilyenkor mindig lenni szokott. Xotara a szeme sarkából látja, hogy Kajtár fülei izgatott érdeklődést jeleznek, aminek a tárgya most nem az ő személye (ezt a fülei állásának irányából látja). Ezt az is igazolja, hogy Kajtár gazdája válla fölött hirtelen átemeli a fejét, és a lány háta mögé figyel kíváncsian.
Még jó, hogy a ló kiszúrta az érkezőt, mert így az állat nem kap szívgörcsöt rémületében, és nem tiporja véletlenül agyon gazdáját. Helyette csak Xotara ijed meg, de hála lovának ő se annyira, mint a legutóbb.*
- Mi a, eredarok sistergős fenéje?!
*Xotara a csörtető puffanás irányába kapja a tekintetét.
~Umon?~
Bezony, a barna csuhás barát, avagy a rovátkolt képű démoni szerzetes.
Umon éppen megint hasra esett előtte, és rovásozott képével a friss, ropogós, illatos szalmába érkezett, amit persze finoman már behintett a barna lószőr. Majd elhangzik a frappáns belépő mondat is: „Szia! Nem zavarlak? ”
Xotara pár pillanatig döbbenten néz.
Hát, most ugye itt felmerül a kérdés a sötételf lányban, hogy mit is feleljen, mert hát nyilvánvaló, hogy a válasz: de. Azonban, Xotarától az ilyen otrombaságot a barát már, minden bizonnyal biztató kedveskedésnek venné. Aztán, ott van még lehetőségnek, hogy a hivatalos modorán válaszolja, hogy: nem. Viszont, a sötételf lány belátja, hogy egyik bevett stílusával se képes a helyzetnek megfelelően, érthetően válaszolni.
~Meg van!~
Szóval, Xotara felmászik egy a fejében gyorsan kreált jéghegyre, és onnan lelesve kíváncsian, így szól: *
- Mit akarsz?
*Felel visszakérdezve, elmésen, frappánsan a nagyszájú sötételf lány.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 22:34:31
//Umon//
*Xotara az istállóba lépve, ismét úgy érzi, mintha egy hosszú úttól megfáradt vándorként érkezne a hőn áhított zarándokhelyhez.
Természetesen, útja egyenesen Kajtárhoz vezet, akivel az elmúlt hatban, azért az őrség mellett is volt ideje foglalkozni. A jámbor óriás már sokkal jobban érti Xotara nyeregből adott segítségeit. A csizmasegítségeket, a szársegítségeket, a üléssel adott segítségeket, de még bőven van miben csiszolódni a párosnak. A sötételf lánynak is teljesen új a dolog, hiszen sose volt még saját lova, akit ráadásul neki kell teljesen megbízható hátassá belovagolnia. Persze, a lihanechi hidegvérű nem olyan izgága, mint az a kiváló vérvonalú wegtoreni csődör, Manreas, akit használhatóra lovagolt. Cserébe, a belovagolatlanul száz aranyat érő Kajtárért.
Szóval, Xotarának mára az a terve, hogy a lovával kettesben tölti a napot, az őrségig. Lovaglás, meg minden.
Talán, még a lovas íjászkodással is megpróbálkozik, bár az legutóbb nem zárult valami fajintosan. A sötételf lány elbízta magát, és türelmetlenségében, olyat várt el, olyan minőségben a lovától, ami túl sok volt, túl rövid idő alatt. A jámbor ló, ezt érthetően türelmetlen gazdája tudtára is adta, aminek eredményeképpen Xotara előre lebucskázva, átfordulva a levegőben hanyatt szántotta fel a gyakorlótér homokos felét, ami még szerencse, mert a tér másik felét a mazochista férfiak apró kavicsokkal szórták fel. Szóval, Xotara leckét kapott Kajtártól. Miszerint egy lóval soha nem szabad kapkodni, vagy türelmetlennek lenni. Ha úgy állsz oda egy lóhoz, hogy „na, van negyedórám Rád, csináljuk gyorsan” , akkor nem fogsz pozitív eredményt elérni, sőt valószínűleg az állat bizalmát is elveszted, de ha úgy állsz hozzá, hogy „gyere, egész nap ráérek Veled foglalkozni” , akkor biztos, hogy jó úton haladsz.
Szóval, Xotara ezeknek a szellemiségében sétál oda lovához. A lány jöttére a ferde hókás ló hegyezett fülekkel emeli magasabbra a fejét és figyelve közeledő gazdáját, türelmetlenül, kitartóan döngetni kezdi a bokszajtót.*
- Jól van. Elég lesz, értem. Héló! Fejezd már be!
*Fenyegetve suhint a böszme ló felé, amire az abbahagyja a dörömbölést.*
- Jól van.
*Xotara beletúr a lova dús, fekete üstökébe, majd végig simítva ferde hókás orrhátát csíp bele játékosan, annak orrába. Aztán indul is a pucolószerszámokért a nyergesbe. Kajtár játékosan kajtatva kap a lány után, de nem éri el. Xotara a nyergesben matatva már megint hallja, hogy Kajtár bosszantásképpen megint dörömböl a bokszajtón.*
- Mondom, hogy fejezd be! Mert fandli fog csörömpölve az ajtónak repülni.
*Kajtár, mintha értette volna befejezi, de persze csak azért, hangosabban lett ráförmedve. Xotara a pucoló cuccokkal megpakolva húzza el a boksz reteszét, és kedélyesen lépbe a böszme patáshoz. A bokszajtót csak hanyagul résnyire hajtja be. Korábban, mindig gondosan bezárta, ha bement a lóhoz, mert ugye biztos, ami ziher, de már ismeri és megbízik annyira patás pajtásában, hogy az nem fog átgázolni rajta a gyors szabadság felcsillanását kiszúrva.
A sötételf lány minden pucoló holmit az etetőbe hány. Magához vesz egy fémből készült vakarót, egy szőrkefét, és hozzálát lepucolni a téli bundás mamutot.*
- Na, örülsz?
*Xotara az idilli környezet miatt, és tisztának éppen nem nevezhető, de annál megnyugtatóbb munkájába teljesen belefeledkezik. Még azt se venné most észre, ha a Baltás gyilkos állna mögötte, kivont kardal és harci lobogóval. Persze, ez érthető is, hiszen miért is gondolna Xotara, arra, hogy itt a békés erdőszívében, a venártársai közül bárki is pofátlanul mögé lopakodna. Főleg, olyasvalaki, akinek a lány már egyszer teljesen egyértelműen a tudtára adta, hogy ilyet ne csináljon többet, de hát, ahogy egy bölcs mondás is tartja. „Az Ismétlés a Tudás anyja. ”
Xotara, erős, körkörös vakaró mozdulataival hatalmas, poros szőrtengerrel árasztja el magát és a bokszot, amit a szőrkefével egyenesen simítva húz le a lóról. A sötételf lánynak már a szájába is jut a temérdek szőrből, ahogy az ilyenkor mindig lenni szokott. Xotara a szeme sarkából látja, hogy Kajtár fülei izgatott érdeklődést jeleznek, aminek a tárgya most nem az ő személye (ezt a fülei állásának irányából látja). Ezt az is igazolja, hogy Kajtár gazdája válla fölött hirtelen átemeli a fejét, és a lány háta mögé figyel kíváncsian.
Még jó, hogy a ló kiszúrta az érkezőt, mert így az állat nem kap szívgörcsöt rémületében, és nem tiporja véletlenül agyon gazdáját. Helyette csak Xotara ijed meg, de hála lovának ő se annyira, mint a legutóbb.*
- Mi a, eredarok sistergős fenéje?!
*Xotara a csörtető puffanás irányába kapja a tekintetét.
~Umon?~
Bezony, a barna csuhás barát, avagy a rovátkolt képű démoni szerzetes.
Umon éppen megint hasra esett előtte, és rovásozott képével a friss, ropogós, illatos szalmába érkezett, amit persze finoman már behintett a barna lószőr. Majd elhangzik a frappáns belépő mondat is: „Szia! Nem zavarlak? ”
Xotara pár pillanatig döbbenten néz.
Hát, most ugye itt felmerül a kérdés a sötételf lányban, hogy mit is feleljen, mert hát nyilvánvaló, hogy a válasz: de. Azonban, Xotarától az ilyen otrombaságot a barát már, minden bizonnyal biztató kedveskedésnek venné. Aztán, ott van még lehetőségnek, hogy a hivatalos modorán válaszolja, hogy: nem. Viszont, a sötételf lány belátja, hogy egyik bevett stílusával se képes a helyzetnek megfelelően, érthetően válaszolni.
~Meg van!~
Szóval, Xotara felmászik egy a fejében gyorsan kreált jéghegyre, és onnan lelesve kíváncsian, így szól: *
- Mit akarsz?
*Felel visszakérdezve, elmésen, frappánsan a nagyszájú sötételf lány.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 22:34:31
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 22:26:23
Üzenet elküldve: 2018-01-22 22:26:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Bayde, Annulien, Ertatsnoy//
*Gyorsan lemászik a toronyból, addigra pedig a szöszi elf is kijelenti, hogy csatlakozni kíván. Ennek zara kifejezetten örül, hiszen minél többen mennek, annál nagyobb az esélye, hogy több zsákmánnyal is térnek vissza majd.*
- Nagyszerű, akkor ha Annulien talált magának valami fegyvert felőlem mehetünk is.
*Neki egy íj oda volt már támasztva, hogy tudja használni az őrségben minél gyorsabban, ha esetleg szüksége lenne rá.*
- Jó, végül is így logikus, igazad van. Jobb, ha Xauzur itt marad.
*Egész engedékeny jószágnak bizonyult ahhoz képest, mint amire számított egy vadállattól. Persze ő még nem szívesen menne túl közel hozzá, de Baydera mindenképp szépen hallgat, és ahogy látni, most már Ertatsnoyra is.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 22:38:13
//Bayde, Annulien, Ertatsnoy//
*Gyorsan lemászik a toronyból, addigra pedig a szöszi elf is kijelenti, hogy csatlakozni kíván. Ennek zara kifejezetten örül, hiszen minél többen mennek, annál nagyobb az esélye, hogy több zsákmánnyal is térnek vissza majd.*
- Nagyszerű, akkor ha Annulien talált magának valami fegyvert felőlem mehetünk is.
*Neki egy íj oda volt már támasztva, hogy tudja használni az őrségben minél gyorsabban, ha esetleg szüksége lenne rá.*
- Jó, végül is így logikus, igazad van. Jobb, ha Xauzur itt marad.
*Egész engedékeny jószágnak bizonyult ahhoz képest, mint amire számított egy vadállattól. Persze ő még nem szívesen menne túl közel hozzá, de Baydera mindenképp szépen hallgat, és ahogy látni, most már Ertatsnoyra is.*
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 22:38:13
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 20:04:46
Üzenet elküldve: 2018-01-22 20:04:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Zara, Annulien, Ertatsnoy//
*A vadászatra jelentkezők személyével eddig tökéletesen meg van elégedve. Zarával ellentétben Allunienről még nem tudja, hogy mennyire ügyes, de rossz szokásához híven ezt most másodlagos kérdésnek tartja. Hiszen ki ne indulna szívesen két ilyen csinos teremtés kíséretében bárhova? Akár vadászni is.*
- Biztos találsz itt íjat vagy dárdát vagy olyan vadászfegyvert, amihez értesz. *néz az elfre ártatlanul, tudniillik fogalma sincs róla, hogy egyik forgatásában sem jeleskedik igazán. Meg sem fordul ilyesmi a fejében, elvégre ő maga jelentkezett. Éppen ezért semmi célzatosság nincs a következő szavaiban sem.*
- Vagy akár a mágiáddal magunkhoz is édesgetheted a vadat. Ugyan vannak széplelkek, akik szerint az ilyesmi tisztességtelen lenne, de hát ahogy mondani szokták, a cél szentesíti az eszközt.
*Bizonytalanul néz az irbiszre, szórakozottan túr bele a bundájába a nyakszirt tájékán és Zarára pillant.*
- Azt hiszem úgy lesz jobb, ha Xauzurt itthon hagyjuk. Nem amolyan vadászeb, aki felhajtja nekünk a prédát és talán nekünk sem lenne jó, ha menne a saját feje után. Ő biztos elejtene valamit, csak az a kérdés, hogy nekünk az jó lenne-e és maradna-e belőle valami?
*Elvigyorodik, aztán a tündér felé sandít.*
- No, mihez lenne kedved? Velünk tartani, vagy inkább itthon maradni Xauzurral? Úgy látom, hogy jól kijöttök egymással. De ha maradsz is, azért csak óvatosan. Soha ne feledd el, hogy ő azért egy vadállat, nem házi kedvenc.
//Zara, Annulien, Ertatsnoy//
*A vadászatra jelentkezők személyével eddig tökéletesen meg van elégedve. Zarával ellentétben Allunienről még nem tudja, hogy mennyire ügyes, de rossz szokásához híven ezt most másodlagos kérdésnek tartja. Hiszen ki ne indulna szívesen két ilyen csinos teremtés kíséretében bárhova? Akár vadászni is.*
- Biztos találsz itt íjat vagy dárdát vagy olyan vadászfegyvert, amihez értesz. *néz az elfre ártatlanul, tudniillik fogalma sincs róla, hogy egyik forgatásában sem jeleskedik igazán. Meg sem fordul ilyesmi a fejében, elvégre ő maga jelentkezett. Éppen ezért semmi célzatosság nincs a következő szavaiban sem.*
- Vagy akár a mágiáddal magunkhoz is édesgetheted a vadat. Ugyan vannak széplelkek, akik szerint az ilyesmi tisztességtelen lenne, de hát ahogy mondani szokták, a cél szentesíti az eszközt.
*Bizonytalanul néz az irbiszre, szórakozottan túr bele a bundájába a nyakszirt tájékán és Zarára pillant.*
- Azt hiszem úgy lesz jobb, ha Xauzurt itthon hagyjuk. Nem amolyan vadászeb, aki felhajtja nekünk a prédát és talán nekünk sem lenne jó, ha menne a saját feje után. Ő biztos elejtene valamit, csak az a kérdés, hogy nekünk az jó lenne-e és maradna-e belőle valami?
*Elvigyorodik, aztán a tündér felé sandít.*
- No, mihez lenne kedved? Velünk tartani, vagy inkább itthon maradni Xauzurral? Úgy látom, hogy jól kijöttök egymással. De ha maradsz is, azért csak óvatosan. Soha ne feledd el, hogy ő azért egy vadállat, nem házi kedvenc.
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 19:24:50
Üzenet elküldve: 2018-01-22 19:24:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Isqeha, Xotara//
*Umon felnevet Isqeha felvetésére, miszerint rendbe kell tenni az ajtót előtte.*
- Hát igen, aminek én egyszer nekiesek, azt már csak javítani lehet, persze megpróbálhattam volna előtte lenyomni a kilincset. *Fancsalodik el, mikor Isqeha mutatja a kulcsot a zárban. De ez ellen nem lehet mit tenni, inkább azért fog igyekezni, hogy helyreállítsa a kárt, mire Pycta észrevenné. A talicskát magához véve kezdi el tolni a kapu felé, majd rövidesen szétválnak útjaik. Még hallja, ahogy Isqeha a jelenleg szolgálatos őrökhöz, Seleshez és Leonhoz szól, de nem figyeli igazából mit is mond, inkább már az istállóba tekintget. Innen hallotta a lány hangját, ezért is akar idejönni. Leteszi a talicskát, majd hirtelen megáll az ajtóban. Bentről a lovak csutakolásához hasonló súrlódó hangot hall.*
~ Mit keresek én itt? Egyáltalán miért akarok találkozni vele? Biztos mérges rám a korábban, kapuban történtekért, de hát muszáj megbeszélnünk. ~ *Egy kicsit beljebb lép, de még úgy, hogy Xotara ne vegye észre, úgy érzi magát, mint egy kukkoló, amitől még nagyobb zavarba jön, vöröslő pír önti el nyakától a feje búbjáig, még stigmái is félősen, zavartan húzódnak a háttérbe. A lány a ló mellett dolgozik bent a karámján belül, nyitott ajtaja a befelé tekintgető szerzetest kitakarja, s Umon is csak a lány árnyékát tudja megszemlélni, a többit a karámokat elválasztó oldallécek kitakarják.*
~ Kész. Nem érdekel. Beszélek vele! ~ *Határozza el magában határozottan, de lába nem engedelmeskedik neki.* ~ Inkább nem most. Biztos elfoglalt. Még rossz néven venné. ~ *Erre megfordul, de továbbra sem mozdul semerre, csak topog halkan, csendben és bizonytalanul, mint az eresz szélén billegő madártoll.*
~ Menjél már, mielőtt észrevesz, te szerencsétlen! ~ *korholja magát, s komolyan azt is érzi, hogy képes volna magát felpofozni mérgében.*
~ Azt fogja mondani, hogy semmi gond, én is ezt tettem volna a helyedben, vagy ilyesmi... ugyan, mitől tartok? Így van, így lesz. ~ *Aztán még mindig csak áll, olykor bekukkantva, s Xotara mozgó árnyékát látva az istállóban még jobban elbizonytalanodik.*
~ De ha azt mondja, hogy nem áll többé szóba velem, végül is fojtogattam, földhöz vágtam, rángattam. Mi a fenét akarok így most? ~ *Aztán arra gondol, hogy mi mindent átélt már, melynek a lány szemtanúja volt, nézi a mozgó árnyékot, ahogy az csendesen fésüli Kajtár sörényét, hátát gondoskodó szeretettel. Csinosnak és arányosnak találja árnyékát is, azon kapja magát, hogy hosszú ideje csak bambul, de nem cselekszik, mint akit odaszögeltek a szín ajtajába.*
~ Gyerünk, jöjjön aminek jönnie kell! ~ *Amint határozott álláspontjához ér, nem teketóriáz, félve attól, hogy hirtelen jött bátorsága továbbszáll. Fejét, s vele állát felszegi. Kezeit ökölbe szorítja. Mellkasába sűrű és nagy levegőt szívva, hasát behúzva, mint egy csatába induló királyi, nemes lovag indul meg, hogy sarujában csattogó léptekkel, a kinyitott karámajtón átsétálva boruljon meg előre, mint a kerekét vesztett fiáker, arccal előre a porba, a mai nap immár másodjára.*
- Szia! Nem zavarlak? *kérdi szénával borított arccal és homoktól fekete fogakkal.* - Épp erre jártam, gondoltam, benézek.
//Isqeha, Xotara//
*Umon felnevet Isqeha felvetésére, miszerint rendbe kell tenni az ajtót előtte.*
- Hát igen, aminek én egyszer nekiesek, azt már csak javítani lehet, persze megpróbálhattam volna előtte lenyomni a kilincset. *Fancsalodik el, mikor Isqeha mutatja a kulcsot a zárban. De ez ellen nem lehet mit tenni, inkább azért fog igyekezni, hogy helyreállítsa a kárt, mire Pycta észrevenné. A talicskát magához véve kezdi el tolni a kapu felé, majd rövidesen szétválnak útjaik. Még hallja, ahogy Isqeha a jelenleg szolgálatos őrökhöz, Seleshez és Leonhoz szól, de nem figyeli igazából mit is mond, inkább már az istállóba tekintget. Innen hallotta a lány hangját, ezért is akar idejönni. Leteszi a talicskát, majd hirtelen megáll az ajtóban. Bentről a lovak csutakolásához hasonló súrlódó hangot hall.*
~ Mit keresek én itt? Egyáltalán miért akarok találkozni vele? Biztos mérges rám a korábban, kapuban történtekért, de hát muszáj megbeszélnünk. ~ *Egy kicsit beljebb lép, de még úgy, hogy Xotara ne vegye észre, úgy érzi magát, mint egy kukkoló, amitől még nagyobb zavarba jön, vöröslő pír önti el nyakától a feje búbjáig, még stigmái is félősen, zavartan húzódnak a háttérbe. A lány a ló mellett dolgozik bent a karámján belül, nyitott ajtaja a befelé tekintgető szerzetest kitakarja, s Umon is csak a lány árnyékát tudja megszemlélni, a többit a karámokat elválasztó oldallécek kitakarják.*
~ Kész. Nem érdekel. Beszélek vele! ~ *Határozza el magában határozottan, de lába nem engedelmeskedik neki.* ~ Inkább nem most. Biztos elfoglalt. Még rossz néven venné. ~ *Erre megfordul, de továbbra sem mozdul semerre, csak topog halkan, csendben és bizonytalanul, mint az eresz szélén billegő madártoll.*
~ Menjél már, mielőtt észrevesz, te szerencsétlen! ~ *korholja magát, s komolyan azt is érzi, hogy képes volna magát felpofozni mérgében.*
~ Azt fogja mondani, hogy semmi gond, én is ezt tettem volna a helyedben, vagy ilyesmi... ugyan, mitől tartok? Így van, így lesz. ~ *Aztán még mindig csak áll, olykor bekukkantva, s Xotara mozgó árnyékát látva az istállóban még jobban elbizonytalanodik.*
~ De ha azt mondja, hogy nem áll többé szóba velem, végül is fojtogattam, földhöz vágtam, rángattam. Mi a fenét akarok így most? ~ *Aztán arra gondol, hogy mi mindent átélt már, melynek a lány szemtanúja volt, nézi a mozgó árnyékot, ahogy az csendesen fésüli Kajtár sörényét, hátát gondoskodó szeretettel. Csinosnak és arányosnak találja árnyékát is, azon kapja magát, hogy hosszú ideje csak bambul, de nem cselekszik, mint akit odaszögeltek a szín ajtajába.*
~ Gyerünk, jöjjön aminek jönnie kell! ~ *Amint határozott álláspontjához ér, nem teketóriáz, félve attól, hogy hirtelen jött bátorsága továbbszáll. Fejét, s vele állát felszegi. Kezeit ökölbe szorítja. Mellkasába sűrű és nagy levegőt szívva, hasát behúzva, mint egy csatába induló királyi, nemes lovag indul meg, hogy sarujában csattogó léptekkel, a kinyitott karámajtón átsétálva boruljon meg előre, mint a kerekét vesztett fiáker, arccal előre a porba, a mai nap immár másodjára.*
- Szia! Nem zavarlak? *kérdi szénával borított arccal és homoktól fekete fogakkal.* - Épp erre jártam, gondoltam, benézek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346