Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 20:04:23
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//

*Seles annyira belemerül a konyhai munkába, hogy megfeledkezik az időről. Ez gyakran előfordult már vele, de így, egy hattal az érkezésük után eléggé kellemetlen volna egy rossz ponttal kezdeni. Mikor Lyz becsukja maga után az ajtót, felkapja a fejét, és rájön, hogy neki is indulnia kéne. Még utoljára lekap az asztalról egy kicsi kalácsot, amihez az előbb ő maga gyúrta a tésztát, és a meleg, foszlós süteményt becsomagolja egy tiszta konyharuhába.*
~ Xot örülni fog. ~ *Mosolyog magában.* ~ Biztos majdnem megfagyott kint pirkadatkor. ~
*Ahogy kilép az ajtón, szinte követi Lyzt, aki szóba elegyedik a kicsit fáradtnak tűnő Xottal. Elostor is ott áll velük. Seles odalép hozzájuk, és bocsánatkérően átnyújtja a becsomagolt ételt Xotnak.*
- Bocsánat a késésért, ezt neked hoztam. *Mosolyog boldogan, ahogy mindig, ha valakiért tehet valami jót. Kicsit azért izgatott, Xot mit szól majd hozzá.* Már át is veszem az őrséget. *Mondja formálisabban, minthogy Xotot felettesének tekinti.*

2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 19:02:31
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Valahogy képtelen megszokni, hogy Aenae ilyen csodálattal van iránta. A kijelentésre, hogy úgyis csak őt fogja nézni, szerényen elmosolyodik, talán bele is pirul. Igen, még az eltelt idő után is. Talán sohasem fogja tudni megszokni.*
- Rendben. *Válaszolja tömören. Felesleges volna erősködnie, hogy már pedig vele akar tartani. Teljes mértékben bízik a lányban és tudja, hogy helyesen fog cselekedni, nem fogja veszélybe sodorni magát. De azért persze van benne egy kis aggódás, de bízik az Erdő Szívének oltalmában. Bár a városban, messze a fáktól, vajmi kevés hatalma lehet.*
- A piacot és a kovácsot megtalálom. A többi már részletkérdés. *Mosolyog a válasz után. Ugyan nagyon ritkán járt Artheniorban, de az egyéves aszkézisa előtt még a szegénynegyedben is megfordult.*
- Öhm... igen, elég sok. Szerintem a régiek hagyták itt. *Hallgatja a magyarázatot az üvegcsékről, meg a hatásukról, s bár nem látja, de érzi a tarkója mögött kalimpáló kezeket. Látja a lányon, hogy mennyire érdeklik ezek a dolgok és örül, hogy talált magának valamit.*
- Helyes. *Bólint a tőrrel kapcsolatos dolgokra, valahogy így szeretné ő is, hogy a topázszemű lánynak ne kelljen megismernie a harcot.
Aztán indulnak is, mert hamarosan mennek a városba. A teraszajtó után elválnak egymástól, de ha összeköltöznek, már ez sem lesz probléma. A csuhás mosolyogva érkezik a szobájába és szedi össze a holmiját. A vászonzsákba egy tömlő víz kerül, némi aszalt gyümölcs, aranyak. Felcsatolja alkarvédőit, kezébe veszi embermagas botját, magára vesz egy bundát, amelyet a csuha felett hord mostanában, tekintettel a hidegre.
Elindul lefelé, hogy ott köszönjön mindenkinek, a konyhában hideg élelmet készíttet össze négy főre, majd az udvarra indul. Kilépve ismerős illat fogadja, pipafüst. Az ork szokása az udvaron pipázgatni ilyentájt.*
- Jó reggelt, venárok! *Köszön oda a falon őrködőknek, láthatóan őrségváltás lesz.*
- Ssyleana, indulunk lassan a városba! Készíttettem élelmet az útra. Szólj, ha indulhatunk. *Mondja még az elf vadász-venárnak, majd megállva az ork mellett, mutat a pipát tartó kéz egyik ujjára. Nem nehéz felismerni egy sérült ujjat. Csúnya sérülés, talán nem is zúzódott, hanem el is tört. Aenae biztosan tudná.*
- Ne nézze meg valaki a kezed, elég rosszul néz ki és biztosan zavar is. *Kérdi aggódó mosollyal. Ő ugyan nem fegyverrel harcol, de el tudja képzelni, mennyire zavaró lehet egy ilyen sérülés.*

2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 18:00:21
 ÚJ
>Bara'agh Achysh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező- Zárás//

*Nem tudja pontosan, milyen reakció is lett volna jó a jelen helyzetben, mindenesetre furcsállja, hogy senki nem közeledik felé kivont karddal. Szótlanul hagyja, hogy lesegítsék az asztalról, mivel, amúgy sem tudna semmi értelmeset kinyögni, majd mikor már úgy érzi, hogy súlypontja végre nem próbál meg egyik irányba sem elmozdulni és sikerül azt a kevés értelmes gondolatot is rendbe szednie a fejében, amennyit az alkohol szűrője, még átengedett, megszólal. *
-Mit mondottam minden vagyok csak úr nem. Bara'agh Achys vagyok, de legyen csak Bara. Mondanám, hogy ü
örülök a találkozásnak Xotara és öhh... a többiek, de eddig, még nem volt olyan pillanat az ittlétem alatt, aminek ténylegesen örülni tudtam volna és ez sem lesz az valószínűleg.
*Néz végig, az általa okozott mocskon, de senki nem figyel már rá valószínűleg, mert Xotarát elhívja a vezér, a többiek meg valamiért fejvesztve menekülnek. Ő meg csak némán ül ott és nem érti, mire fel ez a nagy riadalom. Csak mikor egy árnyék jelenik meg akkor kezd el kissé mocorogni a helyén, de mikor megfordul és meglátja az árnyékhoz tartozó testet, akkor gondolkodik el azon, hogy vajon megéri még a láthatatlanná válásért fohászkodni, vagy egyszerűbb lenne, már most ásót fogni és elásni magát. Mikor pedig a szemet is meglátja, amit igaz csak a legnagyobb jóindulattal lehet szemnek nevezni, igazából két tüzes katlanról beszélünk, akkor dönti el, hogy igen, egyszerűbb lesz az ásós megoldás. Kissé remegve felemelkedik, majd könnyes szemmel megöleli az előtte álló ork nőt. Ekkor valami meleget érez az arcán, mikor odanyúl veszi észre, hogy egy darab hús maradta az arcán. Leveszi és bűnbánó arccal fajtársa felé nyújtja. *
-Pörköltöt?
*Kérdezi mosolyogva, majd mikor megérzi a levegőben a hirtelen támadt gyilkos szándékot, gyorsan a földre mutat. *
-Azt hiszem az Irbisz itt végezte a dolgát.
*Mikor pedig a nő arra fordul, gyorsan ő is kimenekül a teremből. Kint megáll, elmosolyodik. *
~Talán még sem lesz ez olyan rossz. ~

//Egy hattal később//

*Kint ül és mint oly sokszor az elmúlt hat folyamán, vele van a dohány füst is. Érdeklődve szemléli, a kint lévőket. Sokakat, már arcról felismer és vannak, akiknek mér a nevét is tudja, de azért nem vitte túlzásba az ismerkedést. A tekintete lassan a törött ujjára terelődik. Valamit lassan kezdeni kéne vele, mert már szürke bőréhez képest is lilás árnyalatot kezd felvenni. Ráadásul megnehezíti a fogást, nem mintha bármilyen komoly feladatott kellett volna végeznie az elmúlt hatban. *
~Majd lesz ez is valahogy. ~
*Gondolja, miközben nagyot szív a pipájából. *

2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 16:28:58
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
//védelem-ügyesség=180, gyorsaság=193, erő=235//

*A szerzetes meglepődik ellenfele ügyességén, a meglepetésnek készülő toroktámadást improvizatív technikával hárítja, így elenyésző a torokra mért csapás ereje. A háta mögé tett lábat azonban nem tudja már kikerülni, a lendület, egyben a dobáshoz felhasznált húzóenergia megteszi hatását. Sunuko azonban délcegen küzd, délcegebben, mint amilyenre Umon számított. Halvány mosollyal, azonban nem lekicsinylően, inkább elismerően nyugtázza, amint az, jobb karjával belé kapaszkodik, de megfeszíti testének izmait, s jártasságában szerzett tudása immár előnyér válik, tartása nem roggyan meg a harcos súlya alatt sem, így Sunuko jelenleg rajta támaszkodik, bár mire Umon támadásba lendül, minden bizonnyal visszanyeri egyensúlyát. Umon nem késlekedik, bár Pyctával megvívott harca kezdi hatását éreztetni és rettenetesen fárad, Sunuko testsúlya ólomsúlyként nehezedik vállára. Bal karját Sunuko jobb karjának belső felére téve tesz meg egy kifelé irányuló félkört, melynek csúcspontján kezét lefelé indítja el erőből. Ha mozdulata sikerül Sunuko vállába kapaszkodó jobb karja a kifelé toló és lefelé irányuló erő hatására a vállát elengedi//-2 szegmens//. Ha a mozdulat sikeres Umon, bal karját Sunuko jobb karja köré fonja és felfelé húzza fel //-1 szegmens//, s így feszíti tovább felfelé azt, vélhetően erős fájdalmat okozva ezzel ellenfelének. Befejező mozzanatként, az így félig kiszolgáltatott helyzetben lévő társának mellkasára szabad jobb kezével mér közepes erővel ütést //-1 szegmens//. Az ismételt mozdulatok hatására, a kifejtett erőre tekintettel ereje csökken, lába gyengül, így a következő körben, már kevesebb támadási időt tud maga részére fordítani így, Sunuko lassan kihasználhatja pihentségéből adódó helyzeti előnyét.* //támadás:ügyesség=224, gyorsaság=237, erő=198//


A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 16:37:13

2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 15:58:06
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Hajnal óta úton van, mint az utóbbi hat minden napján. A nap előtt kel, s nyugta után fekszik. Élvezi az erődben töltött minden pillanatát. Mostanra már kialakult a napirendje, mely alapján feladatait ellátja, nincs szüksége különösebb iránymutatásra. Általában az étkező és a csarnok takarításával kezdi, függetlenül attól, hogy korábban meggyűlt a baja Banyával. Mikor megkezdte munkásságát nem dűlőztek a feladatok hierarchizálása terén, azonban Banya és a többi venár segéd mostanra megszokta jelenlétét, Banyától olykor már mosolyt is kap reggelente. Házsártos egy némber, de aranyból van a szíve, s nem sokkal randább ábrázattal rendelkezik, mint a szerzetesé, ami pedig bizony nagy szó. Az utóbbi időben ismét kezdenek rossz álmai megszaporodni, hasán, hátán és lábain kezdenek visszanőni a stigmák, ezért az étkező és a csarnok takarítását követően a gyakorlótérre vezet útja. Saját maga ura idejének, magának osztja be, így jut arra is, hogy a hajnal egy röpke pillanatát meditációval és testének átmozgatásával töltse. Xotarával az utóbbi hatban nem nagyon beszéltek, vagy éjjeli őrségbe menetelkor, vagy őrségváltáskor futólag találkoznak, aprót intenek is egymásnak, de hosszabb időt feladataik ellátása miatt nem tudnak beszélgetni. A sötételf is elvan magában, az újonc venárok beosztásával foglalkozik, bizonyára nincs ideje a szerzetesre. Emiatt egy kissé szomorú is, sokszor elnézi, ahogy a falon strázsál, türelmesen, a messzi tájat kémlelve, de nem zavarja meg, Umon magának való lett kissé. Pycta és Aenae egymásra szánja ideje nagy részét, Bayde, vagy a szőke elffel, vagy a tündérrel tölti ideje nagy részét, továbbá az irbiszre koncentrál. Az elf valamiért kerüli őt, szemében talán megvetést is lát, de nem tulajdonít neki lehetőséget, érthető, hisz Umon arcára a gonosz rajzolt emlékeket. A többiek is feladatot keresnek maguknak, megpróbálnak beilleszkedni, Umon senki társaságát nem keresi. Rossz álmainak visszatérésekor eldöntötte, hogy senkit sem sodor veszélybe azzal, hogy közeledik hozzá, bármilyen tekintetben. Így a mai nap is feladatának él, azonban mielőtt ennek nekilát a gyakorlótérre veszi az irányt. A nap még sehol, bár már az ég alatt látható közeledése. Nagyon halvány, kissé pirosas övet húz a látóhatárra, mintha csak Vadvéd köré próbálna palástot fogni. Kissé csípős a hajnal, mikor a gyakorlótér apró kavicsszemei lába alatt ropognak. Egészen a közepéig sétál, majd ruháját levéve, csak Pyctától kapott fekete nadrágját viseli. Körkörös mozdulatokkal és lassú, nagyon lassú légzéssel kezd, szemeit az összpontosításhoz becsukja.*
~ Be és ki. Be és ki. ~* Ahogy tartja a ritmust, érzi, hogy keringése lelassul, talpából a föld energiái testén át áramlanak, s körkörös kézmozdulatait hirtelen ütésekkel váltja fel, hogy aztán immár testének minden izmát megmozgatva, a levegőben forduljon tengelye körül egy teljes kört. Fél lábra, guggoló helyzetbe érkezik, bal lába előrenyújtva, jobb lábán támaszkodva, kezei háromszöget formálnak maga előtt. Utolsó mozdulatként jobb lábán kinyomva testtömegét, szinte lábujjal elrugaszkodva tesz előre szaltót, melyből tigrisbukfencbe érkezik, hogy aztán egy további fordulatot megtéve a földön érkezzen tarkóállásba, feje mögött könyökein támaszkodva. A gyakorlat mindig változik, soha sem ugyanazokat a mozdulatokat teszi, nincs ez így most sem másképp. Fejenállását fenntartja legalább, míg százötvenet lélegzik lassan és halkan, majd lábait lerázva pihenőállásba ereszkedik. A gyakorlat végekor lassan felöltözik.*
- AZT GONDOLOD EZZEL TÁVOL TARTASZ?* A kígyó hangja, ahogyan álmaiban elnevezte nem lepi meg, várta már.*
- Nem.* Válasza rövid és egyszerű.*
- MEG FOGLAK ÖLNI. DE ELŐTTE SZERETTEIDDEL VÉGZEK SAJÁT KEZED ÁLTAL.*Egyszerre fenyegető és cinikus. A szerzetes vállát rándítja a hallottakra, hisz ezért van mindig egyedül.*
- Nem fogsz.
- NE HIDD MAGAD ERŐSNEK.
- Az vagyok, aki vagyok úgy, ahogy akarom. Az vagyok, kinek ébredtem, kinek terveztek, s nem porhüvely, mely tanyádul szolgál.*Hangja suttogó és reszelős, nem akarja, hogy bárki meghallja.*
- AHOGY ANYÁD ÉS APÁD, ÚGY HALNAK MEG BARÁTAID. A SÖTÉTELFFEL FOGOM KEZDENI.
- Nem!*Utóbbi kijelentésétől zeng a határ, egy ijedt kismadár reppen fel a fáról, elemózsiáját hátrahagyva, a látóhatáron terebélyesedő övnek látszó csík, immár vérvörös árnyalatban játszik. A kígyó ezúttal is elmegy, mint már annyiszor. A szerzetes pedig munkáját ott folytatja, ahol abbahagyta. A folyosók után az udvar jön és a szentély. A parázstartókra apró faszenet helyez, hogy fenntartsa a meleget, az apró kis csemete fa meg ne fagyjon. Ezt követően, mivel ebben az évszakban az udvaron nem sok dolog akad, az erőd vízellátásáért felelős vízkerék felé veszi az irányt, Hosszú ideje nem üzemel már, ideje megtekinteni, hogy ő is cselekedjen jót végre, ne érezze, hogy csak sötét, magányos gyilkosként jár kel az erődben.*


2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 14:59:14
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*A hirtelen megnövekedett létszám, nyüzsgő élettel tölti meg Vadvédet. Mikor Lyz belépett ide, még csak páran voltak, s így mondhatni még nagyon kis családias napokat éltek. Most pedig, mindenki megtalálta a helyét és kiveszi a részét az erőd életéből.
Ssyleana ma is, mint minden reggel mióta ide érkezett, kipihenten ébred. Biztosan van ebben az erdőben valami különös, ami átjárja a fákat, a köveket, egyúttal Vadvéd falait is, mert ha őrségbe is volt beosztva, akkor sem ébredt nyúzottan sosem. Elégedetten nyújtózik el az ágyában, ezután pedig, reggeli szokásához híven még takarójába bugyolálva sétál mezítláb az udvarra néző ablakához, hogy kipillantson rajta.
Xotarát látja falon sétálni, aki felé éppen Ostor tart, talán őrséget váltanak. Ezután az erkély felé rebben pillantása, ahol Aenae és Pycta álldogál. Úgy tűnik, ébredezik az erőd, ideje neki is összeszednie magát.
Reggelre kialudt a tűz, s csak szenes fadarabokat hagyott maga után a kandallóban, ezért aztán Lyz gyorsan magára kapja ruháját, a kissé hűvöskés szobában. Hiába ha enyhe a tél, akkor is ez a leghűvösebb időszak, s Lyzendra emiatt is talán a nyarakat jobban kedveli. Sietve kapja magára a ruháit, s végül nem csak széles övét, de prémes belsejű mellényét is magára veszi, melyet össze is kapcsol, majdnem nyakig.
Mint minden reggel, ma is tegezével az oldalán, és íjjal a kezében lép ki szobája ajtaján, hogy a konyhába betérve, egyen egy pár pogácsát, vagy amit éppen Banya hajnalban megsütött, s igyon mellé egy adag, forró teát is. Mikor jóllakott, elégedetten sétál végig a nagytermen, hogy kilépve az udvarra, bevárja a többieket. Eddig minden reggel ment egy kisebb csapat vadászni az erdőbe, és elég szépen fel is duzzasztották Banya készleteit, amiért morgása ellenére is látszik az ork szakácsnőn, hogy elégedett a jelenlegi mennyiségekkel. Könnyedén tudja ellátni belőle az erőd lakóit jó pár napig is akár, ezért ma reggelre Lyz nem osztott be senkit, csak meghagyta a lehetőséget, ha valakinek kedve van, csatlakozzon hozzá. Tervei szerint, ha nem jön össze 2-3 fő, akkor a mai napra kijár egy kis pihenő, esetleg gyakorlás.
Elhagyva az épületet visszapillant az erkély felé, ha még ott van Aenae a vezérrel, akkor feléjük int, köszöntésképp, de folytatja az útját Ostor és Xotara felé.*
- Jó reggelt! * Köszönti a két venárt vidáman.*
- Hogy telt az őrség Xot? *Kérdezi a nőtől, majd Ostor felé fordul.*
- Te vagy a váltás, Ostor?

2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 14:50:52
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Annyira azért ismeri a férfit, hogy lássa a zavarát.*
- Csak vicceltem. Úgyis csak benned gyönyörködnék.
*Halkan nevet, talán ezúttal Pycta nem is veszi komolyan, noha a lány tényleg szívesen gyönyörködik benne. A hajával is nagyon szívesen babrál, most is ezt teszi.*
- Nem, azt hiszem, hogy megoldom egyedül, addig te is intézheted a dolgaidat, aztán majd valahol találkozunk.
*Nem azért nem akarja magával vinni Pyctát, mert szégyelli magát miatta, vagy ilyesmi, inkább a férfit akarja megkímélni attól, hogy végigasszisztáljon egy veszekedést. Ami általában borítékolható, ha Aenae és az anyja egy légtérben tartózkodnak. Merthogy igazából nem csak távolról akarja megnézni és főleg a nevelőapjára kíváncsi.* -
- Mennyire ismered a várost?
*Aenae maga nem különösebben, élete nagy részében ugyanis ki sem mozdult a gazdagnegyed cifra palotái közül, de azért eltévedni nem fog. Az meg szinte biztos, hogy sokkal-sokkal városiasabb, mint az elf. Viszont mivel valószínűleg nem csak ketten mennek, így senki nem fog eltévedni, aki nem ismerős Artheniorban.*
- Rengeteg üvegcse? Komolyan? Ezt eddig miért nem mondtad? Mondjuk én is kérdezhettem volna. Ejj.
*Kicsit mintha elszontyolodna attól, hogy ez nem derült ki korábban, de éppen csak egy enyhe szomorúságot fedezni fel a hangjában, az is csak egy pillanatig tart.*
- Csuda dolgokat olvastam ám a színes üvegcsékről. Gyógyít, meg okosabb leszel tőle, meg gyorsabb, ilyesmik.
*Ezt viszont már meglehetősen nagy elánnal magyarázza, még gesztikulál is hozzá a kezeivel, bár ezt Pycta aligha láthatja, mert a lány kezei továbbra is a nyakában vannak, a férfinak meg ugye nincs szeme a hátán.*
- Hát igazából nem is akarok senkit, vagy semmit megsebesíteni, még akkor sem ha muszáj lenne.
*Ezt már akkor mondja, mikor mennek befelé, keze a másikét keresi, bár hamar elválnak egymástól, tekintve, hogy egyikük holmija itt, a másikuké meg amott van. Ezt a problémát is megoldja az, ha csak egy szobát használnak és osztanak meg egymással.*
- Én intézek lovakat. Meg eszem pár falatot.
*Még azelőtt jelenti ezt be, hogy elválnának, aztán a szobájában szépen magához veszi a vastag, vízlepergetős marhabőrből készült poncsóját, egy pár kesztyűt meg egy kötött sálat, aztán a konyha felé veszi az irányt, ahol tényleg bekap egy gyors reggelit, majd az istállóba megy, hogy "intézzen lovat".*

2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 10:39:51
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*A kérdés meglepi. Neki nem nagyon jutott eszébe a kilátás problémája. Az erdő közepén vannak, fák veszik körül sűrűn az erdőt, bár az épület elég magas és ablakai is vannak, de a falakról eszményi kilátás nyílik.*
- Hát, biztosan. *Mosolyog zavartan. De a tarkóján kalandozó ujjak elfeledtetik a kilátás felett érzett zavarát. Amikor Aenae édesanyja kerül szóba, a lány láthatóan elmereng, a meglátogatása vagyis ránézése bizonyosan kettős érzelmeket vált ki belőle.*
- Persze, ahogy szeretnéd. Elkísérjelek? *Kérdi halkan. Bár a topázszemű lány sokszor rossz érzéssel emlegeti anyját, azért ilyenkor kiderül, hogy szereti még és aggódik miatta.*
- Nem sietünk, de időben vissza szeretnék érni, még a végén Xotara megint ráugrik valakire. *Mosolyog féloldalasan, visszagondolva az egy hattal korábbi eseményekre. Az üvegcsék szóba kerülésére összeráncolja a homlokát.*
- Láttam rengeteg üvegcsét a raktárban, el vannak zárva. Én nemigen értek az ilyenekhez. Majd, ha szeretnéd, megmutatom őket. *Mondja. Jobb is lesz, ha valaki hozzáértő megnézi őket, legalább tudni fogják, hogy miket rejt az a sok színes üvegcse. Biztosan értékesek, hisz nem zárták volna el őket ilyen alaposan.*
- Én örülni fogok, ha a vajazáson kívül semmi másra nem kell használnod. Mert az azt jelenti, hogy minden rendben. *Sóhajtja, ahogy szorosabbra fonja az ölelést a lány körül. Ez a béke most olyan jó, de lélekben mindig készül arra, hogy egyszer nyugalom véget ér.*
- Gyere, készüljünk el, ne maradjunk olyan későre a visszaúttal. Bármennyire jó viszonyt ápolunk a Fákban Lakóval, nem szeretném kísérteni a sorsunk.
*Ha Aenae-nek nincs ellenvetése, elindul befelé az épületbe, hogy előbb a szobájában felvegye holmijait, majd a konyhában elemózsiát kérjen az útra Banyától és körbekérdezzen, ki szeretne velük tartani és kinek mi kellene a városból.*

2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 08:06:36
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Zárás, Egy hattal később//
//Xotara//
*Miközben Xotara megmutatja neki a helyet, beszélgetni kezdenek.*
- Persze, hívj csak Ostornak. Természetesen kész vagyok munkához látni. Csak előtte rám férne egy kiadós fürdés, plusz alvás.
*Azért mosdás előtt elfoglalja a Xotara által megmutatott szobácskát. Pont olyan, amilyenre neki szüksége van. Semmi flanc, csak egy fekvőhely. Vissza megy a fürdőhelységbe.*
~Azért ez mérföldekkel jobb, mint a folyóparton a hidegben.~
*A ruháit is kimossa, és csendben azért esedezik magában, nehogy valaki erre járjon még visszasuhan a szobájába. Egyszer az életben, most neki is szerencséje van, mert mindenféle hiba és akadály nélkül átsiklik a folyosón a fekvőhelyre. Gondosan maga mellé rakja a ruháit, és mély álomba zuhan.*

*Pár napja még csak lézengett, ténfergett a nagyvilágban. Most pedig van mit enni, és van hol aludnia. Remekül érzi magát. Volt alkalma, a nyugodt napok alatt körbejárni az erődöt. Felmérni annak gyengébb pontjait, és a megerősített védelmi helyeket is áttanulmányozta.*
~Remélem, sikerül őrségbe kerülnöm. Csak ahhoz Pyctával kellene találkoznom. Átbeszélni a észleteket, meg ilyesmi.~
*A véletlen közjátéka, vagy a sorsé ki tudja, de Xotara jön vele szembe. Igaz a fal tetején sétálgatva. Azért egy próbát megér!*
- Üdvözletem, Xot! Persze ha nem zavar a névrövidítés. Említetted, hogy őröket kerestek, én pedig mit tesz a világ, éppen ráérek. Mondd hol találhatom meg ilyenkor Pyctát, a vezért?
~Ha emlékeim nem csalnak, így nevezte magát.~
*Miközben a sötételf lány válaszára vár, feltűnik neki annak igazán nőies vonalai. És a szeme...*
~ Bár vélhetőleg, már réges régen van valaki a szívében. Na, de most nem is ezért vagyok itt.~

2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-19 03:54:28
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Annulien - zárás//

*Xotara az éjjeli őrségre várva nem bír nyugton lenni. Mehetnékje van a lábának. Ilyenkor pedig nincs mit tenni, menni kell. Visszatér a nagycsarnokba, ahol még néhány venár szállingózik nyugovóra térőben. A sötételf lány viszont egyáltalán nem fáradt, majd kicsattan az élénkségtől. Gondol egyet, és kisétál az udvarra. Az erkély egyik oszlopának nekidőlve figyeli, hogyan öleli keblére lassan az este az erődöt.
Xotara ekkor vesz észre, egy tétován kóválygó platinaszőke lányt.*
~Hát, ez meg ki? Csak így egyedül? Nem is láttam még eddig.~
- Üdv! Kicsit elveszettnek tűnsz.
*Szólítja meg segítőkészen az elf lányt.*
- Mi még nem ismerjük egymást. Én Árnytörő Xotara vagyok.
*Mosolyog biztatóan a lányra.*
- Biztos fáradt vagy. Gyere, kerítünk neked egy szobát!
*Xotara ellökve magát az oszloptól indul meg a bejárat felé. Biccent az elf lánynak, hogy kövesse, majd a földszinten található egyik szabad vendégszobába vezeti.*
- Magadra is hagylak, hogy tudjál pihenni. Még úgyis látjuk egymást. Jó éjt!

//Egy hattal később//

*A tiszta Fagy illatát hordja a fáradt Szél. Az éjjeli rengeteg csendjét szinte tapintani lehet, amiben még egy ág tompa roppanása is kegyeletsértő lármának tűnik. A téli álmukat alvó ősöreg fák, úgy veszik körbe a Vadvédet, mint valami mindentudó, kaporszakállú aggastyánok, akik a lelkiismeretes tanítást követően, megpihenve elszenderedtek, hogy majd az ébredéskor újult erővel folytassák iránymutató munkájukat.
A végtelennek tűnő erdei tájon, a méltóságteljesen érkező Nap, első sugaraival oszlatja el a sötétséget, és pirosassá színezve az égboltot küldi nyugovóra a Csillagokat. Az előtte hódoló fekete fák, a magasba nyúló kopár ágaikkal fogadják áldását, az éltető fényt. A világosodó ég és a csupasz erdő összeér.

Az őrtoronyban álló Xotara, a fekete köpenyébe burkolózva nézi végig a pirkadat eme fenséges csodáját. Az elmúlt hatban már nem először tett így, de még mindig ugyan úgy örömét leli ebben a természeti jelenségben.
~Itt valahogy még a napfelkelték is szebbek.~
Mély lélegzetet véve engedi a tüdejébe áramlani a fagyos, tiszta levegőt. A feje tiszta, a szíve könnyű.
Az elmúlt hat nap meglepően gyorsan elszállt. Talán, azért mert leginkább a munka jegyében telt. Az egy hattal ezelőtt érkezettek mind a Vadvéd falai között maradtak. Az egész csapat összedolgozva végezte az erőd körüli munkákat. Talán, elindultak azon az úton, ahol egy klánná kovácsolódnak össze. A sötételf lány is elégedett a feladataival, amiben talán megtalálta az egyensúlyt a mások tömeges társaságának elviselése és az olykor áhított magány között. Mindig is szerette az éjszakát, ami olyan csendesen letisztult, de mégis sejtelmes. Valahogy éjszaka minden lelassul, és átláthatóbbá válik. A rohanó világ forgatag egy pillanatra megállni látszik, és lehetőségünk nyílik elveszni egy kicsit, annak elhanyagolt részleteiben is.
Xotara elmosolyodik, majd az őrtoronyból kilépve indít még egy rövid, de csak jelképes sétát a falakon, hiszen az ő szolgálati ideje immáron lejárt.
~Mindjárt, érkezik a váltás. Seles, hol vagy már?~*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.19 04:11:46

2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 22:16:25
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//

*Ahogy az utóbbi napokban sokszor, Seles most is álmodik, s ahogy az utóbbi napokban sokszor, az emlékei bukkannak elő közben. Halkan, de boldogan motyog, fészkelődik. Szép emlékek ezek, melegséget, biztonságot érez, ahogy egy férfikar gyengéden átöleli. Megfordul az ágyban, és közelebb bújik a puha, meleg testhez...
... Aztán hirtelen felébred, és értetlenül bámul a bőrzsákjára, amit éppen az ágyban ölelget, mintha valami szeretője lenne.*
~ Mi a...? ~
*Ledobja a zsákot, és fél percig azon töri a fejét, hogy hogy jutott az utazástól mocskos csomag az ágy lábától, ahol a helye van, fel az ágy tetejére, ami nem mellesleg tiszta (volt). Végül rájön, hogy a vadonban mindig maga mellett tartja, nehogy ellopják.* ~ Csak ez most nem a vadon, Seles, és igazán összeszedhetnéd magad. ~ *Ezen felbuzdulva az ágy szélére ül, és megpróbálja kibontani összecsomózódott haját, majd befonja, közben pedig a kinti napfény irányát próbálja meghatározni. Elég korán lehet, de már nincs szíve egy ilyen álom után visszaaludni. Mindig ez van: otthon érzi magát, erre azt álmodja, hogy régi otthonában van. Egy pillanatra felkuncog.*
~ Még jó, hogy egy hata, mikor Isqehával idejöttem, nem álmodtam ilyesmit. Szegény ezerszer meggondolta volna, hogy merjen-e idáig követni. ~
*Persze attól még nagyon jól jöttek ki a dologból, mert megérkeztek Vadvédbe, és számtalan új lakóját is megismerték. Seles nem volt barátkozó típus, de az együtt töltött egy hat alatt eléggé beleszokott az itteni teendőkbe, legyenek akár közösek, és most még vár rá az őrségben Xot miatt vállalt feladata is. Xottal és Isqehával nyilván többet szólt az utóbbi időben, mint a többiekkel, ha volt rá idő, de lassan másokkal is összeismerkedett, már rossz névmemóriája ellenére is nagyjából megjegyezte mindenki nevét, és nem félt megszólítani őket, ha úgy adódott, hogy meg kell. Csak ez az alvás... Nem hitte volna, hogy ennyire bonyolult lesz a vadonban töltött évek után újra ágyban aludni.*
~ Apropó, ágy. ~ *Szépen kicseréli a piszkos paplant, a zsákot pedig mélyen az ágy alá rugdossa, nehogy ötleteket adjon neki.* ~ Majd mosok később. ~ *Azzal összeszedi mindennapi ruháit és holmiját, és miután egy kis reggeli cicamosdás után embernek tudja hinni magát, elindul az étkező felé, de mivel nem hall még onnan zajokat - elég korán van -, inkább a konyha felé veszi az irányt, hogy segítsen az ott dolgozóknak a reggeli készülődésben. A konyhán mindig akad valami munka, amihez van gyakorlata, és ami eltereli a figyelmét a buta gondolatairól, amíg a ház többi tagja ébredezni kezd.*

2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 22:13:32
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

- Ó.
*Ennyit tud hirtelenjében kibökni, mert egyáltalán nem számított ilyen gyors válaszra. Mindenesetre átkarolja a férfi nyakát, rámosolyog. Anyja teljesen ki lenne akadva, ha ezt tudná. Mekkora szerencse, hogy nem tud róla és valószínűleg arról sem tud, hogy hol keresse világgá szaladt lányát. Egy pillanatig anyján gondolkodik aztán még jobban kiszélesedik a mosolya.*
- Azokból a szobákból jó a kilátás?
*Neki az is megfelelt volna, ha valamelyikük szobáját kinevezik közösnek, hiszen egyiküknek sincsen valami sok holmija, hogy ne férhessenek el egymástól. Természetesen a nagyobb szoba sincsen ellenére. Ha szép a kilátás. Jó, a kilátás teljesen lényegtelen, csak az a lényeg, hogy együtt legyenek. Ujjai Pycta hajával babrálnak a férfi tarkóján, nem szívesen eresztené el.*
- Ránéznék anyámra is. De csak messziről. Hogy jól van-e. Majd mélyen a fejembe húzom a csuklyám, hogy ne ismerjen fel, bár erre a látványra amúgy sem igen számít.
*Elmerengve lehajtja a fejét, hogy végigtekinthessen a kettejük teste közötti igen szűk résben önmagán. Aztán a mozdulat itt meg is áll, mert homlokát az elf kulcscsontjának támasztva nekidől.*
- Ha piacolunk, akkor kinézek a könyvből egy másik süteményt is.
*Alig moccan, csak a fejét fordítja oldalra, így bújik bele az ölelésbe, elmerengve néz oldalra, az erőd falán túl húzódó erdő fáinak koronájára.*
- Zarának is vissza szeretném adni a fülbevalóját. És színes üvegcsék, gyógyító meg okosító meg mindenféle.
*Kezdi ő is számba venni azt, hogy mennyi mindent is be kellene még szerezni. Persze van egy listája a laborban, nem is érti, hogy miért mondja ki ezeket hangosan. Például a fülbevaló teljesen lényegtelen az erőd felszereltsége szempontjából.*
- Igen egy tőr. Amit egyébként nem tudok használni, maximum arra, hogy megvajazzam a kenyeremet, de azért ijesztő, ha ilyeneket hord az ember az övé, nem?
*Természetesen költői a kérdés, Aenae aligha ijesztő a visszahúzódó természetével és azzal a tekintetével, ami néha egy riad őzikére emlékeztet.*

2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 21:34:09
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Az ima nem hosszú, inkább csak fohász. Az Erdő Szíve nem követeli meg a hosszas, órákig tartó meditációt, hisz az erdő folyamatosan mozog, lélegzik és él, miért akarná, hogy valaki órákig zsolozsmázzon neki.
A fohász végén mosolyogva kel fel ültéből, miután mélyen meghajolt a Fákban Lakó előtt. Gyönyörű reggelre ébred az erőd, a tél varázslatossá és misztikussá teszi a vadont, s bár hideg van, mégis mintha nem is érezné a fagyos, szinte harapható levegőt.
Az érzékei ima közben is működnek, hallotta az érkezőt, a tippje pedig valóban Aenae volt, de ez inkább csak a szoros viszonynak köszönhető, mint éles érzékeinek.*
- Minden bizonnyal. *Mosolyog a topázszemű lányra és odaérve hozzá, átöleli a derekát és csókkal köszönti.*
- Vannak kétszemélyes szobák, ha gondolod, átköltözhetünk oda. *Nem kertel, nem is akarja ugratni a lányt, talán már neki is eszébe jutott az ötlet, de nem akart tolakodó lenni. S elfként a türelem szinte benne él, tudván, hogy nem kell elsietnie semmit. Az idő legtöbbször választ ad minden kérdésére. Láthatóan ezzel el is rendezte ez a kérdést, könnyedén jutva döntésre, arról pedig fogalma sincs, hogy Aenae mennyit gondolkodott azon, hogy feltegye-e a kérdést.*
- Hamarosan. Megvárom az őrségváltást, beszélek pár venárral, összeszedem, mi kellhet a városból. Banyának is kell venni pár dolgot a piacon. Kellünk egy páran. *Mosolyog ijedt arccal, ahogy belegondol, mennyi mindent kell elintézniük. De meg kell oldaniuk, hisz ritkán járnak a városban. A tél nem könnyíti meg az utat, bár annyi előnye van, hogy az ingovány nem annyira ingoványos.*
- Elmegyünk a kovácshoz, veszünk neked tőrt. *Mondja Aenae-nek, hisz tudja, hogy a lány régóta vágyik egy fegyverre, bár a csuhás annak örül, ha kedvesének nem kell fegyvert forgatnia.*

2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 21:14:09
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

*Miután a lány végigmatatta az állatot el is köszön. A tündér semmit nem ért az egészből, ő csak mosolyogva áll, majd mikor elf elmegy egyszerűen köszön el tőle.*
- Jó éjszakát!
*Persze mikor a férfi az idegen után kezd bámulni kezd feltűnni a tündérnek is valami.*
- Tetszik neked?
*Kérdezi ártatlan szemekkel, majd segít Baydenek szalmát szerezni.*
- Nem, nem tanított senki.
*Rázza meg a fejét.*
- A Kikötőben nem volt ilyen személy. Egyedül próbálkoztam, de úgy nem sok mindent lehet elérni.
*Így, hogy eltűnt a tömeg, egész jó kedve kerekedik. Segít összeszedni a nagymacska vackát, majd megcsinálják a sajátjukat is.*
- Rendben, köszönöm. Szobában biztos kényelmesebb.
*Mondja mosolyogva, de nincs ellenére a szalmán alvás. Ez sokkal, de sokkal jobb, mint a kikötőben lévő házikóban rettegve élni.
Leheveredik, és nem is kell sok neki, hogy elaludjon. Kifárasztotta a nap, az új hely, az új személyek, és a sok sétálás, még eljutott idáig.
A nullum a gazdája mellé fekszik, és beássa magát a halomba.*

2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 21:13:16
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Az utóbbi időben Aenae nagyon jól alszik, de ugyan úgy könnyű jól aludni, hogy valaki óvón átöleli éjjelenként. Ő pedig minden éjjel boldogan merül el az ölelésben. Reggelente viszont legtöbbször egyedül ébred, emiatt némi hiányérzete ugyan van, de ez általában hamar elillan.
Aenae az elmúlt egy hatban sem lett kevésbé magának való, mint eddig volt. Ez továbbra sem azt jelenti, hogy kihúzza magát a munka alól, mert egyáltalán nem tesz így, minden gyűjtögető túrán jelen volt és a konyhában is szívesen segít, meg az állatok alól is szó nélkül talicskázza ki a ganét. Az irbiszt mondjuk nagy ívben elkerüli, és szabadidejében az erőd lakóinak társaságát sem keresi. A könyvtárban és a laborban viszont szívesen tölti az idejét, olvas és kísérletez. A haja ugyan egyszer lángra kapott, de szerencsére még azelőtt el tudta oltani, hogy megsérült volna, vagy hogy leégett volna minden haja, meg esetleg a labor. Most már ideje lesz megkérnie Lyzt, hogy igazítsa ki, mert egyre tarthatatlanabb, ahogyan a feje kinéz. Főleg az égett részt nehéz fésülni, és ezzel ma reggel is megszenved, de nem csak ezzel, hanem azzal is, hogy a folyosó hidegében kell elmenjen a saját szobájába váltóruháért. Ez is egy tarthatatlan helyzet.
Nem akarja megzavarni Pyctát a magányos imájában, így az elf háta mögött állva várja, hogy befejezze. Persze nincsenek illúziói, a férfi nyilván meghallotta, hogy valaki érkezett, lehet hogy még a léptei zaját is felismeri. Mindenesetre akkor sem szólal meg, csak az ajtó mellett a falnak dől, kezeinek ujjait a hátsója mögött összefonja. Csak akkor szólal meg, ha Pycta befejezte azt, amit eddig csinált.*
- Kényelmesebb lenne, ha csak egy szobát használnánk, nem gondolod?
*Mert jelen felállás kissé kényelmetlen, legalábbis Aenae számára mindenképpen. De persze ha a férfinak ez ellenére van, és inkább megmaradna a jelen, kétlaki állapotban, akkor Aenae nem fogja forszírozni a dolgot. A választól függetlenül tér is át a másik témára, ami még foglalkoztatja.*
- Mikor akarsz indulni?


2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 20:55:08
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Annulien, Ertatsnoy//

*A tündér nem tud vagy nem akar olvasni a sorok között, és ettől Bajdi most nincs elragadtatva. Neki bizony olyan tervei voltak az elf leányzóval amikről Annulien még nem tud. De hamarosan megismertette volna vele. De talán még nincs minden veszve. Lehet, hogy Ertatsnoy olyan mélyen alszik, hogy ne vegyen észre semmit. És ugyan ki ne találná izgalmasnak, hogy esetleg lebukhat? Bajdi például nem, de ez az elf leányzó az a kategória aki miatt sok mindent vállalna. De Annulien elég hamar világossá teszi, hogy itt bizony nem lesznek jó éjt puszik, hogy egyebekről ne is beszéljünk.*
- Mindig vigyázok, hogy hová nyúlok. *vigyorodik el* Csak oda, ahol nincsenek fogak.
*Jó éjszakát kíván az elfnek, aztán egy kicsit még bámul utána. Ezzel persze csak magát kínozza, úgyhogy meg is rázza a fejét és visszafordul a tündérhez.*
- No, akkor ágyazzunk meg!
*El is indul az istálló felé, hogy szalmát szerezzen és ha Ertatsnoy vele tart, folytatódhat a beszélgetés.*
- Ez inkább adottság, mintsem tehetség. De kezdetnek nem rossz, sőt! Mondd csak, senki sem tanított még? Úgy értem olyasmire, hogy miként nyerd el egy állat, esetleg egy ragadozó jóindulatát?
*Úgy gondolja, hogy ha nem, úgy a tündér valóban elsőrangú druida lehet. Hiszen sokaknak az ilyesmi csak hosszas tanulás után sikerül.
Miután elkészítették Xauzur vackát, maguknak is felhalmoz egy nagy kupac szalmát a ketrec mellett.*
- Tessék, ma éjszakára ez is jó lesz. Nincsenek nagy hidegek. Holnap kerítünk neked is egy szobát, mert mégsem lehet minden éjjelt idekint tölteni.
*Szusszan egyet, kedvtelve nézegeti alkalmi fekhelyét.*
- És ha kérdésed van, tedd fel nyugodtan!

2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 20:22:28
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Bayde, Ertatsnoy, meg mindenki//

*Végigsimítja az állat meglepően puha bundáját, majd óvatosan visszahúzza a kezét.
Bujkáló mosollyal viszonozza Bayde pillantását. Ahogy neki nincs kalapja és botja, a druidának sincs foltozott zsákruhája és gyökerekből szőtt saruja. Márpedig Xauzur jelenléte igen csak arra utal, hogy Bayde valami druidaféle. Ehelyett körbelengi valami izgalmas, magával ragadó aura ami arra ösztökéli, hogy vele menjen. Azt sem felejtette el, amit Bayde a származásáról mondott és még mindig furdalja a kíváncsiság, hogyan is lehetséges ez az egész.
Ha tudná, a férfi fejében valójában milyen gondolatok keringenek a szalmáról és őróla, kétszer is meggondolná, hogy segítsen-e a fenevad alvóhelyének kialakításában.
Válaszra nyitná száját, de a tündér megelőzi. Finoman felvont szemöldökkel nyugtázza a dolgot, így már kevésbé vonzó az ajánlat, hiszen igazán jót beszélgetni csak kettesben lehet.*
-Én megkeresem a szállásom, már ha van. Jó éjt nektek! És neked Xauzur. *Búcsúzik, de mentében még hátrafordul.*
-Azért vigyázz, hová nyúlsz, mert harap. *Címezi Baydenek, majd kaján vigyor kíséretében elindul.* ~De hova is?~ *Találnia kell valakit, aki megmutatja, hol is tudná álomra hajtani a fejét.*

2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 19:35:38
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy hattal később//

*Azt mondják, jó társaságban repül az idő. A csuhásnak ellenkező esetekből vannak tapasztalati. A magányos aszkézis ideje alatt, amikor egyedül rótta az Erdőmélye vadonját, rengeteg dologra rájött. Közelebb került önmagához, a Fákban Lakóhoz és az erdőhöz és minden benne élőhöz. Viszont olykor úgy érezte, egy esős nappal vagy egy sötét, téli éjszaka sohasem ér véget. Hogy a csillagok az éjjeli égre fagytak és nem hajlandóak tovább mozdulni, ahogy egy fa odvába húzódva, dideregve figyelte saját ködként bodorodó, egyre hűlőnek látszó leheletét és várta a sötétséget és a hideget elűző hajnalt.
Ám a múló idő most nem hazudtolja meg önmagát, az az egy hat, amely a sok-sok vándor megérkezése után telt el, oly gyorsan robogott oda, hogy a csuhás csak kapkodja a fejét. A hajnalon, amelyen kiáll az erőd első szintjének teraszára és végignéz az udvaron, a falakon, meglepődik a változásokon, amelyeken átesett Vadvéd. Az első és legszembetűnőbb, a lakók számának megkétszereződése. Csaknem minden ég felé törő kéménycsonkból vidám füstcsík bodorodik az ég felé. A falakon őrség ad szolgálatot, a csuhás mosolyogva int oda a reggeli strázsáknak. Egy hata kiosztotta a feladatokat és láthatóan minden szépen a helyére került. Reggelente vadászok indultak az erdőbe, gyűjtögető csapatok, vízhordók mentek a patakhoz. Ám az erőd nem vált csatatérré, szorgos kezek tartották a rendet odabent és az udvaron is. A kapu mellett nem messze szépen erősödik az áldott kis fácska, amely tavaszra már az Erdő Szívének szentélyeként fog tündökölni. Xauzur, Vadvéd irbisze megfelelő ketrecet kapott, de a csuhás jobban szereti, ha nincs bezárva, mert egy nemes ragadozót nem bölcs rácsok közé zárni. Bayde és Ertatsnoy remekül gondját viselik.
Az erőd él és virul, bár lakói sokszínűek, együttműködve hatékony gépezetként élik életüket Erdőmélye szívében.
A csuhás a terasz magányában ad hálát az Erdő Szívének, halk, monoton imával kérve a Fákban Lakó jóindulatát és segítségét a továbbiakra is. Az erdő most nyugodt és csendes, de a béke törékeny dolog. Az elf reméli, hogy még sokáig nem kell fegyvert ragadniuk.
Aenae talán már felébredt, a csuhás azt tervezi, hogy elindulnak reggel a városba, hisz már megígérte a lánynak, hogy Artheniorban vásárolnak neki fegyvert és neki is szüksége lesz egy különleges fegyverre. Ha mindenki felébredt, majd megkérdezi őket, hogy ki kíséri el.*

2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 13:49:51
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Elostor - zárás//

- Szia! Jól. Ööö… Ostor! Szólíthatlak így, ugyi? Vagy maradjunk az Íjász Testvérnél?
*Somolyog Xotara a harsányzöld szemű félvérre.*
- Hogy ne mutatnám meg! De még előtte… Zarával pont ilyen markos legényekre van szükségünk. Nyugtass, meg kérlek! Számíthatunk Rád a közel jövőben, az őrségben, igaz?
*Kacsintva mosolyog a férfira, majd biccent Zarának, hogy folytassa, mivel úgyis lesz idejük mindent megbeszélni az éjjeli őrségben. Int Ostornak, hogy kövesse, azzal elindul a fürdő felé.*
- Na, látod itt a fürdő.
*Majd élesen jobbra fordul, és magyarázva tovább sétál. *
- Ezek meg itt a cselédszobák és ott vannak a vendégszobák.
*A sötételf lány belöki az egyiknek ajtaját. Belép.*
- Na, ezt biztos nem használja senki. Remélem, megfelel.
*Azzal, sejtelmesen a félvérre mosolyog.*
- Minden bizonnyal holnap visszakapod a fegyvereidet, és ha úgy döntesz, hogy közöttünk maradsz, biztos felköltözhetsz az emeletre is. Jóccakát!
*Azzal, Xotara kislattyog a szobából, és távozva beteszi maga mögött az ajtót.
A mélységi lány felcaplat az emeletre a szobájába, hogy megszabaduljon moslékos ruhájától, és felöltse pasztellszínű váltóruháját, a fehér férfiinget és a szarvasbőr nadrágot. Az őrségig, inkább nem alszik, mint hogy felkeljen kelnie. Így még a lila ruháját is van ideje kimosni, majd amikor itt az idő indul a dolgára.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.18 13:52:34

2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:30:00
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A topáz, meg a perzselő homok//

*Ahogy megismeri önmagát, és másokat úgy rájön, arra, hogy az elfekkel könnyű, mert jóval több türelemmel rendelkeznek, mint ő maga, és az emberek nagyobb része. Talán azért van ez így, mert van pár száz életévük, így aztán nem szükséges kapkodniuk. Valószínűleg Pycta is ezért olyan türelmes vele, mikor lovagolni tanítja, pedig Aenae nem különösebben tehetséges lovas, és úgy tűnik, hogy lassan is sajátítja el a dolgot. Pedig ennek a vérében kéne lennie elvileg, ahogyan az íjászatnak is.*
- Csak mögöttem állj, mert a végén még megsérülsz.
*Mondja nevetve, de ugye minden viccnek a fele igaz, és ő tényleg komolyan fél attól, hogy valaki megsebesül. És ugye az orvoslást illető tudása is pusztán elméleti egyelőre. Viszont sokkal jobban érdekli, mint akár a lovaglás, akár az íjászkodás, de nem azért akarná kipróbálni a tudását, mert annyira elbénázott egy lövést, hogy valakinek az égig spriccelt emiatt a vére.*
- Folyton szemtelen. Aztán meg ha ez nem tetszik neked, vagy ő maga nem tetszik neked, akkor rád fogja, hogy a nőkhöz vonzódsz.
*Zara mesélte ugyebár ezt, mikor együtt fürdőztek a minap, hogy Bayde ezzel vádolta meg Aenaet. Ha Bayde fejével tudna gondolkodni, akkor teljesen nyilvánvaló lenne, hogy csak és kizárólag azért tudott ellenállni a charmejának, mert a nőkhöz vonzódik. Mivel azonban nem tud Bayde fejével gondolkodni, így csak felháborítja a feltételezés. És akkor az otromba vicceiről még nem is volt szó. Utálatos egy fráter.*
- Nem is értem Zarát, rendben csak szórakozott, de nem talál volna normálisabb alanyt? Biztos minden ujjára talál vagy tízet.
*Elmélkedik ezen még akkor is, mikor a szeme elé kerül a kendő. Nem valami komfortos az érzés, mert az egyensúlya is menten megváltozik, és még meg is tántorodik kicsit, de ezen csak mosolyog és megáll egy laza, kényelmes terpeszállásban. Jelen helyzetben persze még abban is Lyz segítségére szorul, hogy ráillessze a vesszőt az idegre, de még abban is, hogy irányba állhasson a céltábla felé. A testtartása most is pocsék, nem csak a gerince, de a karja is ki van csavarodva, pedig ez utóbbi Lyz már a múltkor is igazított. Egyebekben minden izma görcsös és a koncentrációja nagy részét az emészti fel, hogy megtartsa az egyensúlyát, ezek fényében pedig kész csoda, hogy a kilőtt nyílvessző elmegy a céltábla távolságára, el természetesen most sem találja.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346