Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 216 (4301. - 4320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
4320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-12 16:06:59
Üzenet elküldve: 2018-10-12 16:06:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Sadmyr//
* A munka jó, legalább ad egy kis értelmet annak, hogy az elf még mindig itt van, és a gondolatait is eltereli valamennyire. Sadmyr beleegyezik a felvetett dologba, és hamarosan szegelni kezdi a pallókat, amiket Ishala tart, nem törődve vele, hogy a szálkák szúrják, és sebzik a tenyerét. Persze gondolati szinten felötlik benne, hogy mindez elkerülhető lenne egy bőrkesztyűvel, de nem tulajdonít neki jelentőséget. Mire Tae hozzájuk lép, már néhány kipukkant vízhólyaggal is gazdagabb, és olyan érzése van, mintha forró vasat fogna mindkét kezével. Kellemetlenül bizsergető érzés. *
- Megvan rá az oka. Ha tényleg veszélyes itt lennünk, akkor célszerű mihamarabb biztonságosabb területre érnünk. * Vonja meg a vállát az elf. A felvetésre bólint, és kellőképpen megpakolják a szekeret mindennel, ami hasznosnak tűnik. Sajnos semmi olyat nem lát tőlük, amit ő hasznosíthatna, és amivel jobban felszerelve érezné magát, ha eltenné. A fiú szavaira elégedetten bólint.*
- Ne is. * Dünnyögi, aztán elhelyezkedik a szekér előtt, letörli kissé véres és vizes tenyerét, majd fogást találva rajta húzni kezdi.*
- Tolhatod! * Szól hátra Sadmyrnak, és ahogy megindul a szekér, igyekszik továbbra is segíteni a navigálásban, aztán amikor Sadmyr szól, akkor megállítják. *
- Rendben. * Bólint ismét, az istálló felé indulva. Ott megáll.* Melyik lovakat, és ki számára? * Érkezik a kérdés, és ennek megfelelően neki is áll a munkának. Nem kapkod, mozdulatai határozottak ugyan, de igyekszik rá, hogy nehogy megijessze bármelyik állatot. *
//Sadmyr//
* A munka jó, legalább ad egy kis értelmet annak, hogy az elf még mindig itt van, és a gondolatait is eltereli valamennyire. Sadmyr beleegyezik a felvetett dologba, és hamarosan szegelni kezdi a pallókat, amiket Ishala tart, nem törődve vele, hogy a szálkák szúrják, és sebzik a tenyerét. Persze gondolati szinten felötlik benne, hogy mindez elkerülhető lenne egy bőrkesztyűvel, de nem tulajdonít neki jelentőséget. Mire Tae hozzájuk lép, már néhány kipukkant vízhólyaggal is gazdagabb, és olyan érzése van, mintha forró vasat fogna mindkét kezével. Kellemetlenül bizsergető érzés. *
- Megvan rá az oka. Ha tényleg veszélyes itt lennünk, akkor célszerű mihamarabb biztonságosabb területre érnünk. * Vonja meg a vállát az elf. A felvetésre bólint, és kellőképpen megpakolják a szekeret mindennel, ami hasznosnak tűnik. Sajnos semmi olyat nem lát tőlük, amit ő hasznosíthatna, és amivel jobban felszerelve érezné magát, ha eltenné. A fiú szavaira elégedetten bólint.*
- Ne is. * Dünnyögi, aztán elhelyezkedik a szekér előtt, letörli kissé véres és vizes tenyerét, majd fogást találva rajta húzni kezdi.*
- Tolhatod! * Szól hátra Sadmyrnak, és ahogy megindul a szekér, igyekszik továbbra is segíteni a navigálásban, aztán amikor Sadmyr szól, akkor megállítják. *
- Rendben. * Bólint ismét, az istálló felé indulva. Ott megáll.* Melyik lovakat, és ki számára? * Érkezik a kérdés, és ennek megfelelően neki is áll a munkának. Nem kapkod, mozdulatai határozottak ugyan, de igyekszik rá, hogy nehogy megijessze bármelyik állatot. *
4319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-11 22:22:31
Üzenet elküldve: 2018-10-11 22:22:31
ÚJ
![>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11181_1527277818_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Ishala//
*Jól haladnak Ishalával, könnyen kifordítják a szekeret a raktárból, és hamarosan a pallókat is mellé hordják, valamint a kovácsműhelyből egyéb szerszámokat is.*
- Jó, támasszad, én szegelek *egyezik bele a javaslatba. Lázasan kopácsolják a szegeket, és igazítják fel a pallókat. A szekér oldala látványosan halad, de nem elég gyorsan, csak olyan közepesen.
Szerencsére nem lazsálnak, és bőven a felén túl járnak, mikor Tae lép hozzájuk. A lány sosem beszél, de sajátos módszere van arra, hogy megértesse magát. Ennek értelmében pedig, Lyz nyergelni küldi őket, úgyhogy jobb lesz, ha még jobban belehúznak.*
- Lyz néni, most szokatlanul hajcsár... *be is húzza nyakát mert amúgy szereti a elf vadászlányt, csak ez most véletlenül kicsúszott a száján. Akaratlanul. Ijedten néz Ishalára, aztán kissé zavartan folytatja.*
- Igaz, valahogy mindig van...
*Sadmyrről folyik a víz, mire végeznek a szekérrel, kellőképpen meghajtotta magát.*
- Gyere, tegyünk fel néhány szerszámot is, aztán nyergelünk.
*A kovácsműhelyből pedig jó néhány szerszám is a kocsin landol. Elkél a segítő kéz, még így is úgy tűnik, hogy rohannak a percek, és ők csak kapkodnak utánuk, de haladni alig haladnak. Pedig a két fiú nagyon odateszi magát.
Beszélgetésük közben, Sadmyr azon elhatározására, hogy vigyáz majd a két lurkóra, Ishalában mint ha repedne valami. Vagy legalábbis mélyen érinti a dolog. Sadmyr szemébe néz, s a fiú kissé zavarba is jön, mert atyaibb ez, mint eddig bárkivel.*
- Igen, vagyis, persze *habog.* sosem hagynám őket magukra.
*Kínos, egyben jólesőek Ishala szavai. De aztán szólítja őket a munka, és nyergelniük kell. *
- Szólj, ha tolhatom. *Így Sadmyr újra a kocsi mögé lép, ha Ishala húzza és kormányozza az istálló mellé. Közben, ahogy figyeli, Umon és Valea már a másik szekérrel bütykölnek, indulásra készen.*
- Ott jó lesz *navigál karattyolva a kocsi mögül.* Aztán irány az istálló.
* A másik kocsira is pakolhatnak immár, csomagokat, szerszámokat, minden egyebet.*
//Ishala//
*Jól haladnak Ishalával, könnyen kifordítják a szekeret a raktárból, és hamarosan a pallókat is mellé hordják, valamint a kovácsműhelyből egyéb szerszámokat is.*
- Jó, támasszad, én szegelek *egyezik bele a javaslatba. Lázasan kopácsolják a szegeket, és igazítják fel a pallókat. A szekér oldala látványosan halad, de nem elég gyorsan, csak olyan közepesen.
Szerencsére nem lazsálnak, és bőven a felén túl járnak, mikor Tae lép hozzájuk. A lány sosem beszél, de sajátos módszere van arra, hogy megértesse magát. Ennek értelmében pedig, Lyz nyergelni küldi őket, úgyhogy jobb lesz, ha még jobban belehúznak.*
- Lyz néni, most szokatlanul hajcsár... *be is húzza nyakát mert amúgy szereti a elf vadászlányt, csak ez most véletlenül kicsúszott a száján. Akaratlanul. Ijedten néz Ishalára, aztán kissé zavartan folytatja.*
- Igaz, valahogy mindig van...
*Sadmyrről folyik a víz, mire végeznek a szekérrel, kellőképpen meghajtotta magát.*
- Gyere, tegyünk fel néhány szerszámot is, aztán nyergelünk.
*A kovácsműhelyből pedig jó néhány szerszám is a kocsin landol. Elkél a segítő kéz, még így is úgy tűnik, hogy rohannak a percek, és ők csak kapkodnak utánuk, de haladni alig haladnak. Pedig a két fiú nagyon odateszi magát.
Beszélgetésük közben, Sadmyr azon elhatározására, hogy vigyáz majd a két lurkóra, Ishalában mint ha repedne valami. Vagy legalábbis mélyen érinti a dolog. Sadmyr szemébe néz, s a fiú kissé zavarba is jön, mert atyaibb ez, mint eddig bárkivel.*
- Igen, vagyis, persze *habog.* sosem hagynám őket magukra.
*Kínos, egyben jólesőek Ishala szavai. De aztán szólítja őket a munka, és nyergelniük kell. *
- Szólj, ha tolhatom. *Így Sadmyr újra a kocsi mögé lép, ha Ishala húzza és kormányozza az istálló mellé. Közben, ahogy figyeli, Umon és Valea már a másik szekérrel bütykölnek, indulásra készen.*
- Ott jó lesz *navigál karattyolva a kocsi mögül.* Aztán irány az istálló.
* A másik kocsira is pakolhatnak immár, csomagokat, szerszámokat, minden egyebet.*
4318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-07 23:00:09
Üzenet elküldve: 2018-10-07 23:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Denzi//
*Fogalma sincs, hogy Denzinek miféle rejtett érzései lehetek. Lyznek ő az egyik legkedvesebb az erődben, de nem repkednek a pillangók a gyomrában, mikor vele van. Az egyetlen ilyen személy, akinek a közelében ezt érezte, most valahol nagyon messze lehet, és ha csak erre gondol, el tudná bőgni magát. Most még nem is érezné olyan kellemetlennek a bőgést, hiszen Denzi a legrégebbi ismerőse. Ő kísérte ide, és nagyon úgy tűnk, hogy együtt is mennek el innen. Ha úgy tetszik, a leghűbb barátja. Lyz legalábbis Denzack felé így érez.
Kíváncsian hallgatja, hogyan törtek be a pincébe a három jómadár.*
~Egyszerűen, csak betörtek… Pazar.~
- Pedig sosem volt tilos inni, csak ezekkel a javakkal csínján kell bánni itt a semmi közepén… *jegyzi meg halkan, szinte suttogva. Nem ítél ő el senkit, mert esténként eliszogatna egy-egy pohárral, de azt nem érti, miért nem szóltak neki.
Miért volt szükség betörésre?*
- És te voltál az, aki feltűnés nélkül tör fel zárakat Jayzion? *szemöldöke felszalad, de hangjából kiveszik az erő.*
- Van még valami, amiről nem tudok? Ami a hátam mögött történt, vagy nem is tudom… *Meglehetősen átverve érzi magát. Így mindennek a tetejében. Ha nem lett volna már így is éppen elég.
Aztán Denzack csicsereg, mint a kismadár. Lyz fejében, mint a piócák, úgy ragadnak meg a szavak.*
~Akció. Mankó. Részegen. Rutinmunka.~
- Rutinmunka? Nekem, a zárak feltörése nem rutin. Neked miért is az Jayzion?
*Persze piszok kíváncsi arra is, hogy miről folyt köztük a szó, de félő, most újra csalódni fog. Ahogy átadja az üveget, kezével haját simítja, a fonatának vonalában, s tenyerét fején is felejti. Gondterhelten, mint akinek menten széthasad a feje. Úgy is érzi. Amint Denzi elemeli a szájától az üveget, kérve nyúl érte újra.
Koppanás hallatszik az ajtón. Észre sem vette, hogy ennyi idő eltelt, ugyanis Tae áll az ajtóban, Lealla idősebbik fiával. Lyz pedig nem zavartatja magát, a szerény néma lány előtt is meghúzni az üveget, ha éppen így jön ki az ütem. Ugyan nem szokott inni, és a hideg is végigfut a gerincén, de ezt a kortyot még azért is leerőlteti. Ha visszaköszön, akkor is.*
- Tessék Tae? *Fintorodik közben az italtól. Aztán a lány lába mellé tett kosáron állapodik meg a pillantása.* Á látom, megvannak a növények. Jól van, mehettek. Köszönöm.
*Tae és a fiú sarkon fordulnak, a kosarakat pedig a küszöb mellett hagyják. Tae jóval tapintatosabb Leallnál. Nem alkalmatlankodik, és szavát sem hallani szinte sosem.*
//Denzi//
*Fogalma sincs, hogy Denzinek miféle rejtett érzései lehetek. Lyznek ő az egyik legkedvesebb az erődben, de nem repkednek a pillangók a gyomrában, mikor vele van. Az egyetlen ilyen személy, akinek a közelében ezt érezte, most valahol nagyon messze lehet, és ha csak erre gondol, el tudná bőgni magát. Most még nem is érezné olyan kellemetlennek a bőgést, hiszen Denzi a legrégebbi ismerőse. Ő kísérte ide, és nagyon úgy tűnk, hogy együtt is mennek el innen. Ha úgy tetszik, a leghűbb barátja. Lyz legalábbis Denzack felé így érez.
Kíváncsian hallgatja, hogyan törtek be a pincébe a három jómadár.*
~Egyszerűen, csak betörtek… Pazar.~
- Pedig sosem volt tilos inni, csak ezekkel a javakkal csínján kell bánni itt a semmi közepén… *jegyzi meg halkan, szinte suttogva. Nem ítél ő el senkit, mert esténként eliszogatna egy-egy pohárral, de azt nem érti, miért nem szóltak neki.
Miért volt szükség betörésre?*
- És te voltál az, aki feltűnés nélkül tör fel zárakat Jayzion? *szemöldöke felszalad, de hangjából kiveszik az erő.*
- Van még valami, amiről nem tudok? Ami a hátam mögött történt, vagy nem is tudom… *Meglehetősen átverve érzi magát. Így mindennek a tetejében. Ha nem lett volna már így is éppen elég.
Aztán Denzack csicsereg, mint a kismadár. Lyz fejében, mint a piócák, úgy ragadnak meg a szavak.*
~Akció. Mankó. Részegen. Rutinmunka.~
- Rutinmunka? Nekem, a zárak feltörése nem rutin. Neked miért is az Jayzion?
*Persze piszok kíváncsi arra is, hogy miről folyt köztük a szó, de félő, most újra csalódni fog. Ahogy átadja az üveget, kezével haját simítja, a fonatának vonalában, s tenyerét fején is felejti. Gondterhelten, mint akinek menten széthasad a feje. Úgy is érzi. Amint Denzi elemeli a szájától az üveget, kérve nyúl érte újra.
Koppanás hallatszik az ajtón. Észre sem vette, hogy ennyi idő eltelt, ugyanis Tae áll az ajtóban, Lealla idősebbik fiával. Lyz pedig nem zavartatja magát, a szerény néma lány előtt is meghúzni az üveget, ha éppen így jön ki az ütem. Ugyan nem szokott inni, és a hideg is végigfut a gerincén, de ezt a kortyot még azért is leerőlteti. Ha visszaköszön, akkor is.*
- Tessék Tae? *Fintorodik közben az italtól. Aztán a lány lába mellé tett kosáron állapodik meg a pillantása.* Á látom, megvannak a növények. Jól van, mehettek. Köszönöm.
*Tae és a fiú sarkon fordulnak, a kosarakat pedig a küszöb mellett hagyják. Tae jóval tapintatosabb Leallnál. Nem alkalmatlankodik, és szavát sem hallani szinte sosem.*
4317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-07 21:15:47
Üzenet elküldve: 2018-10-07 21:15:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Sadmyr//
- Menjünk. * Bólint Ishala, és követi a fiút, és hamarosan egy taliga elején találja magát, amit engedelmesen kezd húzni kifelé. Figyel rá, hogy könnyítse Sadmyr dolgát a navigálásban, hiszen tolóként ez a fiú dolga. Ahogy kitolták, ő is megy, hogy hordják a fát, együtt gyorsabb és egyszerűbb is. A kérdésre ismét bólint, ésszerű dolog ez. *
- Persze, így logikus. * Bólint rá, és már nyúl is az egyik pallóért, amit felemelve tart, azt nézi, hogy mennyire nehéz, és mennyire tudja majd így megtámasztani. Elégedetten bólint, mert menni fog. *
- Te majd ütögesd be, én addig támasztom. * Mondja a fiúnak, és ha az nem ellenkezik, akkor így haladhatnak is palló palló után. *
- Nem tudom. * Válaszolja őszintén a kérdésre. * De nem is számít. Valahogy mindig volt, nem? Most is lesz. Az erdőben kiismerem magam, és elboldogulok. Régebben is úgy éltem, akkor is elboldogultam.
* Teszi még hozzá, és visszateszi a pallót a földre, amíg Sadmyr a szerszámokért indul. Ehhez nem kell kísérnie, úgyhogy megvárja itt a taliga mellett. Ha visszaér a fiú, akkor egyből emeli a pallót.*
- Az jó dolog. Örülök, hogy lesz, aki figyel rájuk. * Teszi hozzá még komoran, aztán ha el tudja kapni Sadmyr tekintetét, akkor mélyen a szemébe nézve folytatja. * Mindenkinek kell valaki, akire számíthat, és akit szerethet. De vigyázz, mert ez óriási felelősség és teher egyben. Ha mellettük maradsz, és te leszel az, akire mindig számíthatnak, akkor azt végig is kell csinálnod, és addig nem tűnhetsz el, amíg ők nem érzik úgy, hogy már nincs szükségük rád.
//Sadmyr//
- Menjünk. * Bólint Ishala, és követi a fiút, és hamarosan egy taliga elején találja magát, amit engedelmesen kezd húzni kifelé. Figyel rá, hogy könnyítse Sadmyr dolgát a navigálásban, hiszen tolóként ez a fiú dolga. Ahogy kitolták, ő is megy, hogy hordják a fát, együtt gyorsabb és egyszerűbb is. A kérdésre ismét bólint, ésszerű dolog ez. *
- Persze, így logikus. * Bólint rá, és már nyúl is az egyik pallóért, amit felemelve tart, azt nézi, hogy mennyire nehéz, és mennyire tudja majd így megtámasztani. Elégedetten bólint, mert menni fog. *
- Te majd ütögesd be, én addig támasztom. * Mondja a fiúnak, és ha az nem ellenkezik, akkor így haladhatnak is palló palló után. *
- Nem tudom. * Válaszolja őszintén a kérdésre. * De nem is számít. Valahogy mindig volt, nem? Most is lesz. Az erdőben kiismerem magam, és elboldogulok. Régebben is úgy éltem, akkor is elboldogultam.
* Teszi még hozzá, és visszateszi a pallót a földre, amíg Sadmyr a szerszámokért indul. Ehhez nem kell kísérnie, úgyhogy megvárja itt a taliga mellett. Ha visszaér a fiú, akkor egyből emeli a pallót.*
- Az jó dolog. Örülök, hogy lesz, aki figyel rájuk. * Teszi hozzá még komoran, aztán ha el tudja kapni Sadmyr tekintetét, akkor mélyen a szemébe nézve folytatja. * Mindenkinek kell valaki, akire számíthat, és akit szerethet. De vigyázz, mert ez óriási felelősség és teher egyben. Ha mellettük maradsz, és te leszel az, akire mindig számíthatnak, akkor azt végig is kell csinálnod, és addig nem tűnhetsz el, amíg ők nem érzik úgy, hogy már nincs szükségük rád.
4316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-07 18:25:38
Üzenet elküldve: 2018-10-07 18:25:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
//Lyz//
* Örül neki, hogy Lyz megérti a dolgot, hiszen ez egy elég kínos téma és még ő sem biztos az egészben. Csak azt tudja, hogy ilyen érzelmeket még nem táplált senki felé, de pontosan nem tudja, hogy mi lehet ez, csak tippelhet, hogy szerelem. Nem is akarja nagyon bevallani a dolgot, hiszen tudja, hogy ezzel csak elrontaná az eddigi kapcsolatot kettejük között, hiszen egy elf és egy sötételf nem fér meg együtt. Ráadásul Denzack számára is egyértelmű, hogy Lyz nem viszonoz hasonló érzéseket és meg is érti. Tudja, hogy Shent szereti és sohasem lenne esélye Lyznél egy ilyen sötét bőrű, mogorva és durva fickónak. Lyznek igencsak felpiszkálja ez a borcsenős dolog a kíváncsiságát. *
- Már egészen régen történt. Egyszerűen csak betörtünk a pincébe és iszogattunk, na meg hoztunk egy fel egy pár üveggel is.
* Érdekes kis kaland volt és Denzack szíve most is összeszorul, ha csak rágondol. Akkor még Shennel is jót beszélgetett, s most meg már majdnem egymásnak estek. *
- Kellett valaki aki feltűnés nélkül fel tudja törni a zárat...
* Nem mond se többet se kevesebbet, mint ami az igazság, hiszen valóban csak azért keresték meg, hogy ajtót nyisson, viszont az már más kérdés, hogy nem ingyen csinálta, hanem borért cserébe. *
- Azt nem tudom, hogyan kerültek össze, s én nem is nagyon tudtam Shenről, csak amikor már az akció volt. Kissé körülményes is volt, hiszen akkor még mankóval járkált fel, s alá, na most akkor képzelheted milyen volt részegen. Feltörtem a zárat, hiszen ez nekem már rutin munka, majd szépen iszogatni kezdtünk, na meg játszani és beszélgetni.
* Sok minden történt akkor ott lent a pincében, s sok mindent mondtak össze vissza, de talán akkor beszéltek a legőszintébben. Tulajdonképpen az is valóra vállt, amit Shennel kiterveltek, hogy Lyz legyen Vadvéd vezére, bár akkor nem éppen így képzelték el a helyzetet. *
- Látom valóban szükséges volt rá...
* Mosolyodik el Denzack, miután visszakapta az üveget, majd ő is meghúzza elég rendesen. *
//Lyz//
* Örül neki, hogy Lyz megérti a dolgot, hiszen ez egy elég kínos téma és még ő sem biztos az egészben. Csak azt tudja, hogy ilyen érzelmeket még nem táplált senki felé, de pontosan nem tudja, hogy mi lehet ez, csak tippelhet, hogy szerelem. Nem is akarja nagyon bevallani a dolgot, hiszen tudja, hogy ezzel csak elrontaná az eddigi kapcsolatot kettejük között, hiszen egy elf és egy sötételf nem fér meg együtt. Ráadásul Denzack számára is egyértelmű, hogy Lyz nem viszonoz hasonló érzéseket és meg is érti. Tudja, hogy Shent szereti és sohasem lenne esélye Lyznél egy ilyen sötét bőrű, mogorva és durva fickónak. Lyznek igencsak felpiszkálja ez a borcsenős dolog a kíváncsiságát. *
- Már egészen régen történt. Egyszerűen csak betörtünk a pincébe és iszogattunk, na meg hoztunk egy fel egy pár üveggel is.
* Érdekes kis kaland volt és Denzack szíve most is összeszorul, ha csak rágondol. Akkor még Shennel is jót beszélgetett, s most meg már majdnem egymásnak estek. *
- Kellett valaki aki feltűnés nélkül fel tudja törni a zárat...
* Nem mond se többet se kevesebbet, mint ami az igazság, hiszen valóban csak azért keresték meg, hogy ajtót nyisson, viszont az már más kérdés, hogy nem ingyen csinálta, hanem borért cserébe. *
- Azt nem tudom, hogyan kerültek össze, s én nem is nagyon tudtam Shenről, csak amikor már az akció volt. Kissé körülményes is volt, hiszen akkor még mankóval járkált fel, s alá, na most akkor képzelheted milyen volt részegen. Feltörtem a zárat, hiszen ez nekem már rutin munka, majd szépen iszogatni kezdtünk, na meg játszani és beszélgetni.
* Sok minden történt akkor ott lent a pincében, s sok mindent mondtak össze vissza, de talán akkor beszéltek a legőszintébben. Tulajdonképpen az is valóra vállt, amit Shennel kiterveltek, hogy Lyz legyen Vadvéd vezére, bár akkor nem éppen így képzelték el a helyzetet. *
- Látom valóban szükséges volt rá...
* Mosolyodik el Denzack, miután visszakapta az üveget, majd ő is meghúzza elég rendesen. *
4315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-07 16:53:17
Üzenet elküldve: 2018-10-07 16:53:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Denzi//
*Lyz, sosem lazsált ezelőtt, amikor vállait feladatok nyomták, mindig azokat vette előre. Ám éppen emiatt úgy érzi, sosem élt igazán. Így hát most, mikor Denzi felé nyújtja a boros üveget, nem utasítja el. Még az sem érdekli, hogy mit gondol Tae.
Denzi zavarát annak tudja be, hogy nem szeret az érzéseiről beszélni. Többek közt a legtöbb férfi így van ezzel, így nem is erőlteti a dolgot. Van olyan tapintatos.*
- Jól van, nem kell róla beszélned, én nem akartam felbolygatni *emeli fel védekezőn tenyerét, aztán legyint is. Kifordul az asztal felől, immár derekával támaszkodik csak az asztal szélének, s a bőséges korty után visszanyújtaná az üveget, csak hogy ilyen ügyetlenül előadott csúsztatást Shen sem produkált rövid ittléte alatt. Vissza is húzza a kezét, ráncolva homlokát.*
- Találtad?
* Még szerencse, hogy tovább üti a vasat, mert így igencsak érdekes dolgok derülnek ki.*
- Elcsentétek? *Értetlenül pislog Denzire.* Mikor? Hogyan?
*Kérdések tömkelegét zúdítja barátjára, de Shen említésére úgy szorul össze mellkasa, mint ha satuba fogták volna. Bal kezével meg is dörgöli. Ha nem vágna belé késként az említett név, még talán mindentudón bólogathatna is, hogy Shen és Xotara bizony éppen olyan borcsenős típusok. Simlis lazaságok, de hamuszín barátjáról nem gondolta.*
- És te hogy kerültél a két jómadár közé?
*Mert Shen a lezárt kupából kiszagolta, melyikben van a bor, melyikben a tea, Xotara pedig, hát őt meg sosem kellett félteni.*
- És ők, hogy kerültek egyáltalán össze? Nem voltak valami jóban. Jayzion, most már igazán elmondhatod az igazat...
~Legutóbb még egymás hátába állították volna a bökőt, most meg kiderül, hogy együtt törték fel a pincét.~
*Túl sok a zavaró tényező, hogy Lyz azonnal tisztán lásson. Inkább húz még egyet, s így már valóban kevésbé érzi fájónak, a mellkasát, és kevésbé nehéznek a terhet a vállán. Ezek után nyújtja csak oda a bort Denzinek.
Eközben Tae, az udvaron áthaladva találkozik Sadmyrrel, és Ishalával, akiknek elmutogatja, hogy Lyz üzenete szerint, ha megvannak mindennel, nyergelhetik a lovakat. Ő maga pedig elmegy a kiskertbe, s módszeresen szedegeti ki a kert korában leültetett növényeit, átnedvesített bőrökbe, földlabdástól. A két kosárba óvatosan pakolja egymás mellé a palántákat. Nem megy valami gyorsan, de inkább alapos, és óvja a növényeket, mint siessen. Valahol úgy is van vele, hogy ha ennél jobban kellene sietnie, akkor biztosan menne valaki szólni. Ha pedig sürgetnék, biztosan be is fogná segíteni maga mellé az illetőt. Lealla nagyobbik fia az egyetlen, aki segít neki, a kosarakkal. Így nem kell cipekednie az istállóig. *
//Denzi//
*Lyz, sosem lazsált ezelőtt, amikor vállait feladatok nyomták, mindig azokat vette előre. Ám éppen emiatt úgy érzi, sosem élt igazán. Így hát most, mikor Denzi felé nyújtja a boros üveget, nem utasítja el. Még az sem érdekli, hogy mit gondol Tae.
Denzi zavarát annak tudja be, hogy nem szeret az érzéseiről beszélni. Többek közt a legtöbb férfi így van ezzel, így nem is erőlteti a dolgot. Van olyan tapintatos.*
- Jól van, nem kell róla beszélned, én nem akartam felbolygatni *emeli fel védekezőn tenyerét, aztán legyint is. Kifordul az asztal felől, immár derekával támaszkodik csak az asztal szélének, s a bőséges korty után visszanyújtaná az üveget, csak hogy ilyen ügyetlenül előadott csúsztatást Shen sem produkált rövid ittléte alatt. Vissza is húzza a kezét, ráncolva homlokát.*
- Találtad?
* Még szerencse, hogy tovább üti a vasat, mert így igencsak érdekes dolgok derülnek ki.*
- Elcsentétek? *Értetlenül pislog Denzire.* Mikor? Hogyan?
*Kérdések tömkelegét zúdítja barátjára, de Shen említésére úgy szorul össze mellkasa, mint ha satuba fogták volna. Bal kezével meg is dörgöli. Ha nem vágna belé késként az említett név, még talán mindentudón bólogathatna is, hogy Shen és Xotara bizony éppen olyan borcsenős típusok. Simlis lazaságok, de hamuszín barátjáról nem gondolta.*
- És te hogy kerültél a két jómadár közé?
*Mert Shen a lezárt kupából kiszagolta, melyikben van a bor, melyikben a tea, Xotara pedig, hát őt meg sosem kellett félteni.*
- És ők, hogy kerültek egyáltalán össze? Nem voltak valami jóban. Jayzion, most már igazán elmondhatod az igazat...
~Legutóbb még egymás hátába állították volna a bökőt, most meg kiderül, hogy együtt törték fel a pincét.~
*Túl sok a zavaró tényező, hogy Lyz azonnal tisztán lásson. Inkább húz még egyet, s így már valóban kevésbé érzi fájónak, a mellkasát, és kevésbé nehéznek a terhet a vállán. Ezek után nyújtja csak oda a bort Denzinek.
Eközben Tae, az udvaron áthaladva találkozik Sadmyrrel, és Ishalával, akiknek elmutogatja, hogy Lyz üzenete szerint, ha megvannak mindennel, nyergelhetik a lovakat. Ő maga pedig elmegy a kiskertbe, s módszeresen szedegeti ki a kert korában leültetett növényeit, átnedvesített bőrökbe, földlabdástól. A két kosárba óvatosan pakolja egymás mellé a palántákat. Nem megy valami gyorsan, de inkább alapos, és óvja a növényeket, mint siessen. Valahol úgy is van vele, hogy ha ennél jobban kellene sietnie, akkor biztosan menne valaki szólni. Ha pedig sürgetnék, biztosan be is fogná segíteni maga mellé az illetőt. Lealla nagyobbik fia az egyetlen, aki segít neki, a kosarakkal. Így nem kell cipekednie az istállóig. *
4314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-07 13:52:55
Üzenet elküldve: 2018-10-07 13:52:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Búcsú//
*Valea felkapaszkodik a szekérre, Umon is így tesz. Lassan hátrapillant a felrakodott rakományra, majd magukra, ahogy ott ülnek fent a bakon. ~ Egész kényelmes. ~ Ami azt illeti, szívének kedves is a látvány, egyrészt Valea személye már önmagában üdítő, bármily furán hathat is ez, a lány valószínűleg nem ezt gondolná magáról. Másrészt pedig az egész hangulata. A pakolás, közben beszélgetés, aztán persze az utazás, ami Umont valahogy mindig is vonzotta. Helyhez kötött lélek ő, de a változásokat szereti, ennek hangot is ad, beleszippant a levegőbe, persze csak úgy módjával, mint amikor valaki egy harapósan hűvös reggelen a tornácra sétál, egy forró teával kezében, s megízleli a múló éjszaka illatát.*
- A változás szele. *Mosolyodik el, miközben felsóhajt.* Valójában azt hittem nehezebb lesz. De egyáltalán nem az. *Mosolyog továbbra is, majd egyre kényszeredettebben fogja a gyeplőt, s nézi Kócos ívelt hátát. A ló is érzi, hogy valami van, mert fejével olykor hátrapillant, s farkával is lustán hajt el egy nem létező legyet, csak történjen már valami. Umon nagy levegőt vesz, megemeli a gyeplőt, majd, kezeit óvatosan leengedve Valeára pillant:*
- Figyelj... hagyjuk ezt a bocsánatkérést, egyáltalán nem bántasz meg. *Mondja csendesen.* Amúgy nekem is nagyon szokatlan. *Néz le a kezében tartott gyeplőre.* Nem ismerjük egymást, nem ismerjük egymás érzéseit, reakcióit, különc egy társaság vagyunk. *Zavarában felnevet, de nem érzi rosszul magát, csak egy kicsit kényelmetlen a bakon, aminek nagyon is meg van az oka. Ismét megemeli a kezét, aztán egy pillanattal később majd ismét le:*
- Csak egy igazán apróság, nem _olyan_ meglepetés, ne ijedj meg. *Folytatja, mintha mi sem történt volna és még mindig pakolásznának. ~ Kezd kínos lenni. ~ Gondolja magában, s homlokán lassan apró izzadságcseppek kezdenek gyöngyözni. Láthatóan zavarban van, s elnézve ábrázatát, ez nyilvánvalóan látszik is. De hát mi lehet a baj? Csodálatos a nap, az idő tökéletes egy kis kocsikázásra, a társaság szintén kellemes és gyönyörű, láthatóan számíthat is rá. ~ Nyögd már ki, te szerencsétlen! ~ Szinte már-már kétségbeesett a tekintete, mintha segítséget várna valahonnan, aztán csak kinyögi végre. A lányhoz fordul, csuklyáját hátrahajtja, arcát vöröslő pír önti el, s bár szinte alig hallatszik, szája szavakat formál, így a lány megértheti:*
- Va... khm... Valea... sze... sze... szekeret vezettél már? *Mert Umon bizony nem. Nagy vagányan még hellyel is kínálja, úgy pattant fel rá, mint egy vérbeli kocsis, csak a lényeg hiányzik. Kócos iszonyat vidoran nyerít fel ott elől, számára a szituáció egyáltalán nem kínos, sőt, mintha még élvezné is a bestéje.*
//Búcsú//
*Valea felkapaszkodik a szekérre, Umon is így tesz. Lassan hátrapillant a felrakodott rakományra, majd magukra, ahogy ott ülnek fent a bakon. ~ Egész kényelmes. ~ Ami azt illeti, szívének kedves is a látvány, egyrészt Valea személye már önmagában üdítő, bármily furán hathat is ez, a lány valószínűleg nem ezt gondolná magáról. Másrészt pedig az egész hangulata. A pakolás, közben beszélgetés, aztán persze az utazás, ami Umont valahogy mindig is vonzotta. Helyhez kötött lélek ő, de a változásokat szereti, ennek hangot is ad, beleszippant a levegőbe, persze csak úgy módjával, mint amikor valaki egy harapósan hűvös reggelen a tornácra sétál, egy forró teával kezében, s megízleli a múló éjszaka illatát.*
- A változás szele. *Mosolyodik el, miközben felsóhajt.* Valójában azt hittem nehezebb lesz. De egyáltalán nem az. *Mosolyog továbbra is, majd egyre kényszeredettebben fogja a gyeplőt, s nézi Kócos ívelt hátát. A ló is érzi, hogy valami van, mert fejével olykor hátrapillant, s farkával is lustán hajt el egy nem létező legyet, csak történjen már valami. Umon nagy levegőt vesz, megemeli a gyeplőt, majd, kezeit óvatosan leengedve Valeára pillant:*
- Figyelj... hagyjuk ezt a bocsánatkérést, egyáltalán nem bántasz meg. *Mondja csendesen.* Amúgy nekem is nagyon szokatlan. *Néz le a kezében tartott gyeplőre.* Nem ismerjük egymást, nem ismerjük egymás érzéseit, reakcióit, különc egy társaság vagyunk. *Zavarában felnevet, de nem érzi rosszul magát, csak egy kicsit kényelmetlen a bakon, aminek nagyon is meg van az oka. Ismét megemeli a kezét, aztán egy pillanattal később majd ismét le:*
- Csak egy igazán apróság, nem _olyan_ meglepetés, ne ijedj meg. *Folytatja, mintha mi sem történt volna és még mindig pakolásznának. ~ Kezd kínos lenni. ~ Gondolja magában, s homlokán lassan apró izzadságcseppek kezdenek gyöngyözni. Láthatóan zavarban van, s elnézve ábrázatát, ez nyilvánvalóan látszik is. De hát mi lehet a baj? Csodálatos a nap, az idő tökéletes egy kis kocsikázásra, a társaság szintén kellemes és gyönyörű, láthatóan számíthat is rá. ~ Nyögd már ki, te szerencsétlen! ~ Szinte már-már kétségbeesett a tekintete, mintha segítséget várna valahonnan, aztán csak kinyögi végre. A lányhoz fordul, csuklyáját hátrahajtja, arcát vöröslő pír önti el, s bár szinte alig hallatszik, szája szavakat formál, így a lány megértheti:*
- Va... khm... Valea... sze... sze... szekeret vezettél már? *Mert Umon bizony nem. Nagy vagányan még hellyel is kínálja, úgy pattant fel rá, mint egy vérbeli kocsis, csak a lényeg hiányzik. Kócos iszonyat vidoran nyerít fel ott elől, számára a szituáció egyáltalán nem kínos, sőt, mintha még élvezné is a bestéje.*
4313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-07 12:39:24
Üzenet elküldve: 2018-10-07 12:39:24
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
// Búcsú //
*Szélesen vigyorog a „Kócos a lovam” mondaton és persze eleve a névadáson. Mindig elbűvöli, ha a komoly és hangzatos nevek helyett humoros, aranyos inkább valami frappánsat választanak, ez most is így van. Egyébiránt neki is kéne egy lovat vennie, holott nem szívesen kényszerít munkára más élőlényeket, mégis elkerülhetetlen lesz ez, mert nem mehet mindenhova gyalog.*
- Hát
*Mi lenne igazából a jó válasz? Nem tudja. Természetesen érti a gesztust és nagyra értékeli is, de nem tudja megfelelően kezelni és aligha tudna ahhoz hozzászokni, hogy elnevezzenek egy italt róla, főleg ha ilyen leírása is van. Zavara egyértelmű, próbál megszólalni, többször is elválnak ajkai egymástól, de nem jön ki hang a száján.*
- Ne haragudj ha megbántottalak, nem akartam.
*Szedi össze végül magát.*
- Csak... tudod, nekem ez nagyon szokatlan.
*Hogy miért, azt nem tudná kellőképpen megfogalmazni, bár úgy sejti a szerzetes magyarázat nélkül is meg fogja érteni. Időközben felérnek a könyvtárba is, ami immár teljesen üres leszámítva a bútorzatot.*
- Meglepetés?
*Kapja érdeklődve fejét a férfi irányába. Egyébként nem szereti a meglepetéseket, de ez egy kivételes eset, ahogy Umon is kivételes személy a számára. Érdekli a meglepetés, és sietve követi a szerzetest utolsó körútjukra az erődben. Ha tud segíteni neki akár Kócost illetően, akár a szekérben, akkor megteszi. A férfi mozdulatára csak mosolyog, és előveszi korábbi életének egyik ismert mozzanatát, és pukedlizik egyet.*
- Pompás. Jobbat nem is kívánhatnék.
*Valóban nem, és nem is szeretne. Egyszerű lélek ő és ilyen végtelenül egyszerű dolgok is boldoggá tudják tenni, mint egy bájos kis szekér, egy barát mellette és az utazás. Kicsit el is érzékenyül, amit gondosan magába rejt, éppen eléggé kiöntötte már a szívét, még ez is kellőképpen zavarja.*
// Búcsú //
*Szélesen vigyorog a „Kócos a lovam” mondaton és persze eleve a névadáson. Mindig elbűvöli, ha a komoly és hangzatos nevek helyett humoros, aranyos inkább valami frappánsat választanak, ez most is így van. Egyébiránt neki is kéne egy lovat vennie, holott nem szívesen kényszerít munkára más élőlényeket, mégis elkerülhetetlen lesz ez, mert nem mehet mindenhova gyalog.*
- Hát
*Mi lenne igazából a jó válasz? Nem tudja. Természetesen érti a gesztust és nagyra értékeli is, de nem tudja megfelelően kezelni és aligha tudna ahhoz hozzászokni, hogy elnevezzenek egy italt róla, főleg ha ilyen leírása is van. Zavara egyértelmű, próbál megszólalni, többször is elválnak ajkai egymástól, de nem jön ki hang a száján.*
- Ne haragudj ha megbántottalak, nem akartam.
*Szedi össze végül magát.*
- Csak... tudod, nekem ez nagyon szokatlan.
*Hogy miért, azt nem tudná kellőképpen megfogalmazni, bár úgy sejti a szerzetes magyarázat nélkül is meg fogja érteni. Időközben felérnek a könyvtárba is, ami immár teljesen üres leszámítva a bútorzatot.*
- Meglepetés?
*Kapja érdeklődve fejét a férfi irányába. Egyébként nem szereti a meglepetéseket, de ez egy kivételes eset, ahogy Umon is kivételes személy a számára. Érdekli a meglepetés, és sietve követi a szerzetest utolsó körútjukra az erődben. Ha tud segíteni neki akár Kócost illetően, akár a szekérben, akkor megteszi. A férfi mozdulatára csak mosolyog, és előveszi korábbi életének egyik ismert mozzanatát, és pukedlizik egyet.*
- Pompás. Jobbat nem is kívánhatnék.
*Valóban nem, és nem is szeretne. Egyszerű lélek ő és ilyen végtelenül egyszerű dolgok is boldoggá tudják tenni, mint egy bájos kis szekér, egy barát mellette és az utazás. Kicsit el is érzékenyül, amit gondosan magába rejt, éppen eléggé kiöntötte már a szívét, még ez is kellőképpen zavarja.*
4312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-07 10:19:09
Üzenet elküldve: 2018-10-07 10:19:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
//Lyz//
* Denzacknak nem tűnt fel annyira, hogy elhanyagolja Lyz, hiszen még Lyz előtt senkije se volt, akit barátnak hívhatott volna, így nem is volt semmi elvárása. Persze szívesen töltött volna több időt Lyzzel, de mindig is úgy érezte, hogy nem egy világból valók. Egy ideig jól megvolt, hiszen új, kellemes dolgokat tapasztalhatott meg az erődön belül, de rá kellett jönnie, hogy kár áltatnia magát, hiszen sohasem lett volna igazán idevaló. Próbálkozott úgy viselkedni, hogy kedveljék a többiek, de ezzel sokszor önmagát tagadta meg. Sokszor kívülállónak érezte magát, még ha nem is volt az, akkor is. Persze ez a saját hibája, s ez után a szarvasos kaland után, már végképp úgy gondolta, hogy mennie kell, de Lyzt mégsem tudta volna csak úgy hátrahagyni, mint Shen tette. *
- Jól éreztem magam, csak...
* Lyznek úgy tűnik leesik a dolog, bár valószínűleg félreértette a dolgot, hiszen nem Vadvéden kívül van az a valaki, hanem pontosan az erődön belül és most is éppen vele beszélget, ezért is nem hagyta még el a helyet. *
- Zara!? Á, dehogy, alig ismertem. Jobb, ha hagyjuk is, mielőtt még kínosabbá válik számunkra ez a téma.
* Denzack elő is rántja a bort, aminek Lyz természetesen kérdőre is vonja a "származását". A sötételf vakargatni is kezdi a fejét, mert kissé kínos neki a dolog, így még nem is árul el sokat. *
- Találtam.
* Szűkszavúan ennyit válaszol csak, bár talán ezek után sejtheti is Lyz, hogy nem csak találta, hanem elcsente, de a mélységinek nem tűnik fel, hogy túlságosan bénán hazudott, hiszen az érzései olyan skálán ugrálnak, hogy egyáltalán nem tud koncentrálni. Közben az egyik cseléd lányka is megjelenik, aminek Denzack egyáltalán nem örül, hiszen nem akarta azért kellemetlen helyzetbe hozni Lyzt ezzel a borozós dologgal. Viszont a lány meglepődöttsége ellenére, igencsak hamar el is iszkol, hogy teljesítse a parancsot. Azonban Lyz továbbra is firtatja a bor titkát. *
- Igazából... Vadvédi is. Még Shennel és Xotarával csentük el a pincéből, mindenki vitt egy üveggel.
* Hamuszürke arca elvörösödik, mert szégyenli bevallani a dolgot Lyznek, de hazudozni még annyira se akar. *
//Lyz//
* Denzacknak nem tűnt fel annyira, hogy elhanyagolja Lyz, hiszen még Lyz előtt senkije se volt, akit barátnak hívhatott volna, így nem is volt semmi elvárása. Persze szívesen töltött volna több időt Lyzzel, de mindig is úgy érezte, hogy nem egy világból valók. Egy ideig jól megvolt, hiszen új, kellemes dolgokat tapasztalhatott meg az erődön belül, de rá kellett jönnie, hogy kár áltatnia magát, hiszen sohasem lett volna igazán idevaló. Próbálkozott úgy viselkedni, hogy kedveljék a többiek, de ezzel sokszor önmagát tagadta meg. Sokszor kívülállónak érezte magát, még ha nem is volt az, akkor is. Persze ez a saját hibája, s ez után a szarvasos kaland után, már végképp úgy gondolta, hogy mennie kell, de Lyzt mégsem tudta volna csak úgy hátrahagyni, mint Shen tette. *
- Jól éreztem magam, csak...
* Lyznek úgy tűnik leesik a dolog, bár valószínűleg félreértette a dolgot, hiszen nem Vadvéden kívül van az a valaki, hanem pontosan az erődön belül és most is éppen vele beszélget, ezért is nem hagyta még el a helyet. *
- Zara!? Á, dehogy, alig ismertem. Jobb, ha hagyjuk is, mielőtt még kínosabbá válik számunkra ez a téma.
* Denzack elő is rántja a bort, aminek Lyz természetesen kérdőre is vonja a "származását". A sötételf vakargatni is kezdi a fejét, mert kissé kínos neki a dolog, így még nem is árul el sokat. *
- Találtam.
* Szűkszavúan ennyit válaszol csak, bár talán ezek után sejtheti is Lyz, hogy nem csak találta, hanem elcsente, de a mélységinek nem tűnik fel, hogy túlságosan bénán hazudott, hiszen az érzései olyan skálán ugrálnak, hogy egyáltalán nem tud koncentrálni. Közben az egyik cseléd lányka is megjelenik, aminek Denzack egyáltalán nem örül, hiszen nem akarta azért kellemetlen helyzetbe hozni Lyzt ezzel a borozós dologgal. Viszont a lány meglepődöttsége ellenére, igencsak hamar el is iszkol, hogy teljesítse a parancsot. Azonban Lyz továbbra is firtatja a bor titkát. *
- Igazából... Vadvédi is. Még Shennel és Xotarával csentük el a pincéből, mindenki vitt egy üveggel.
* Hamuszürke arca elvörösödik, mert szégyenli bevallani a dolgot Lyznek, de hazudozni még annyira se akar. *
4311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-06 16:16:29
Üzenet elküldve: 2018-10-06 16:16:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Búcsú//
*Félmosollyal az arcán biccent, egy vonulaton elmélkednek, a magány és a társaság furcsán megosztott keverékén. Valójában mindketten magánzók, szeretnek elvonulni, olykor azonban érzik ennek a meglehetősen nagy hátrányát. Umon habitusa, természete és problémái miatt, Valea egyéb okból, melyek még annyira nem nyilvánosak, mindig is kerülték mások társaságát, azonban ez néha fájdalmas tud lenni. Azonban, ha két magányos lélek egymásra talál, akárha csak egy pillanat erejéig is, kivirágzik mindkettő, ez kétségtelen.*
- Majd meglátjuk, Valea. Minden ötletre szükség van, még ha butaságnak tűnhet is kimondva. De amúgy én nem értek az állatokhoz, a lovaktól is féltem, most már elviselem őket. Elsősorban Kócost. *Felnéz egy pillanatra a szekér rendezgetésből.* Kócos a lovam. *Mondja csendesen, ha esetleg a lány nem tudná.*
- Ha nem akarod, hát nem. *Vonja meg vállát az ital elnevezést illetően, ez egy gesztus lett volna.* Miért ne vennék? *Kérdezi szemöldökét felhúzva.* Ez egy név. Miért vagy zavarban tőle? *Kérdezi, s közben mindent letesz, mi a kezében van, s elindul a lány után. A kérdést jogosnak érzi, persze az ő fején is fent van a jótékony csuklya, így megérti, hogy a lány nem tud mi mögé elbújni, bár láthatóan szívesen megtenné. Időközben felérnek, s Umon is felmarkolja a maga részét, közben révetegen tekint körbe az immár üres, porlepte polcokon. Így már nem is könyvtár, csak egy helyiség. A székek és az asztalok még a helyükön vannak ugyan, de más már semmi, mindent felpakoltak. Egy pillanatig végigfuttatja gondolatait saját szobáján, nem maradt-e ott valami, de aztán rájön, hogy semmije sincs, jegyzetei csuhája zsebében, a lepárlók már szintén a szekéren. Elindulnak lefelé, addig Umon sem szól, ahogyan pakolás közben sem, élvezi a csendet.*
- Ezen segíthetünk. *Suttogja.* Most elmegyünk az istállóhoz Kócosért, aztán a műhelyben rakjuk fel a szerszámokat, utána a hordókat a pincéből. A végére, tartogatok neked egy meglepetést. *Mondja komolyan és sejtelmesen. Ha a lány még megnézné, hát megmutat ő mindent.*
- Nekem nem fog hiányozni. *Keményedik meg arcéle.* Ami volt, elmúlt, soha nem akarok visszajönni ide többé. Ez a hely sohasem volt igazán a miénk, hiába laktuk be. Megszűnt otthonomnak létezni. *Persze azért ő is végigtekint az udvaron, miközben átvágnak az istálló felé, hol Kócos boldogan nyerít fel. Az út rövid, hamar megjárják, s bár Umon sokszor nem látta, mégis némi tapasztalattal köti be a lovat a szekér elé. Komoly arca mit sem változik, mikor ismét Valeára néz:*
- Hölgyem... *hajol meg* a hintója előállt. *S teátrális mozdulattal mutat a kocsis melletti régi ruhákkal kipárnázott helyre.*
//Búcsú//
*Félmosollyal az arcán biccent, egy vonulaton elmélkednek, a magány és a társaság furcsán megosztott keverékén. Valójában mindketten magánzók, szeretnek elvonulni, olykor azonban érzik ennek a meglehetősen nagy hátrányát. Umon habitusa, természete és problémái miatt, Valea egyéb okból, melyek még annyira nem nyilvánosak, mindig is kerülték mások társaságát, azonban ez néha fájdalmas tud lenni. Azonban, ha két magányos lélek egymásra talál, akárha csak egy pillanat erejéig is, kivirágzik mindkettő, ez kétségtelen.*
- Majd meglátjuk, Valea. Minden ötletre szükség van, még ha butaságnak tűnhet is kimondva. De amúgy én nem értek az állatokhoz, a lovaktól is féltem, most már elviselem őket. Elsősorban Kócost. *Felnéz egy pillanatra a szekér rendezgetésből.* Kócos a lovam. *Mondja csendesen, ha esetleg a lány nem tudná.*
- Ha nem akarod, hát nem. *Vonja meg vállát az ital elnevezést illetően, ez egy gesztus lett volna.* Miért ne vennék? *Kérdezi szemöldökét felhúzva.* Ez egy név. Miért vagy zavarban tőle? *Kérdezi, s közben mindent letesz, mi a kezében van, s elindul a lány után. A kérdést jogosnak érzi, persze az ő fején is fent van a jótékony csuklya, így megérti, hogy a lány nem tud mi mögé elbújni, bár láthatóan szívesen megtenné. Időközben felérnek, s Umon is felmarkolja a maga részét, közben révetegen tekint körbe az immár üres, porlepte polcokon. Így már nem is könyvtár, csak egy helyiség. A székek és az asztalok még a helyükön vannak ugyan, de más már semmi, mindent felpakoltak. Egy pillanatig végigfuttatja gondolatait saját szobáján, nem maradt-e ott valami, de aztán rájön, hogy semmije sincs, jegyzetei csuhája zsebében, a lepárlók már szintén a szekéren. Elindulnak lefelé, addig Umon sem szól, ahogyan pakolás közben sem, élvezi a csendet.*
- Ezen segíthetünk. *Suttogja.* Most elmegyünk az istállóhoz Kócosért, aztán a műhelyben rakjuk fel a szerszámokat, utána a hordókat a pincéből. A végére, tartogatok neked egy meglepetést. *Mondja komolyan és sejtelmesen. Ha a lány még megnézné, hát megmutat ő mindent.*
- Nekem nem fog hiányozni. *Keményedik meg arcéle.* Ami volt, elmúlt, soha nem akarok visszajönni ide többé. Ez a hely sohasem volt igazán a miénk, hiába laktuk be. Megszűnt otthonomnak létezni. *Persze azért ő is végigtekint az udvaron, miközben átvágnak az istálló felé, hol Kócos boldogan nyerít fel. Az út rövid, hamar megjárják, s bár Umon sokszor nem látta, mégis némi tapasztalattal köti be a lovat a szekér elé. Komoly arca mit sem változik, mikor ismét Valeára néz:*
- Hölgyem... *hajol meg* a hintója előállt. *S teátrális mozdulattal mutat a kocsis melletti régi ruhákkal kipárnázott helyre.*
4310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-06 14:51:07
Üzenet elküldve: 2018-10-06 14:51:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
// Búcsú //
- Ennyi önzés szükséges.
*Teszi hozzá vigyorogva miután ő is megkapta azt a kellemes hangzású jelzőt, amitől melegség önti el mellkasát.*
- Hm, hát az én női szemem nem biztos, hogy többet látna.
*Mert bár igen, nő, de a szokatlanabbik fajtából való, nem kifejezetten a nőies típus, ezért lehet nem tudna ténylegesen hozzáadni bármit is ehhez. Talán nemesi családjából ragadt rá valami ilyen jellegű tudás, de sosem érdekelték kifejezetten ezek a dolgok, mégsem zárkózik el a lehetőségtől, hiszen lehet most majd örömét leli benne.*
- Ó jaj! Nem hinném, hogy ilyen névvel kelendő ital lenne.
*Nyög fel fájdalmasan, ahogy az italról kezd el beszélni a szerzetes, és most ő kerül olyan zavart állapotba, hogy fakó arcán megjelennek a piros foltok. Az előbb ugyan nem, de ezt hallva kedve lenne elfutni. Nem szól semmit, csak dolgát végzi és igyekszik takarni arcát. Kicsit bánja, hogy haját mindig befonja, hogy ne zavarja, most kivételesen jól jönne ha a fekete tincsek mögé bújhatna.
Ahogy szóba jön Pycta Umon kisugárzása érezhetően megváltozik, és ez még inkább felkelti az elf kíváncsiságát, ugyanakkor nem érzi alkalmasnak a pillanatot, hogy rögtön rá is kérdezzen. Az út egyébként is hosszú lesz, ideális arra, hogy az időt társalgással tölthessék el.*
- Azt hiszem még egy könnyed környi adag van fent.
*Már sarkon is fordul, hogy elinduljon a könyvtár felé az elméletileg utolsó kupacért. Kicsit elmereng az előbbieken, de igyekszik nem túlzottan elméjének iszapos mocsarában elveszni, mert nagyon nehezen tud kitalálni onnan a valóságba. Ezúttal nem beszél, nem hoz fel semmi témát, nem érzi, hogy bármit mondania kéne és számára egyáltalán nem kínos a közöttük lévő csend. Ha a szerzetesnek mondanivalója van, majd ő úgyis szólni fog. Időközben a maradékot is lehozzák a szekérről, ekkor szólal csak meg újra.*
- Szokatlan, hogy hiányozni fog az erőd, pedig igazán meg sem ismertem. A konyhán, a fürdőn, a szobámon kívül alig voltam bárhol.
*Mondja ki halkan a gondolatait, majd Umonra pillant kérdőn és várakozóan, hogy vezesse a hordókhoz. Nem tudja, hogy azok merre találhatóak.*
- Te mennyi időt töltöttél itt, Umon?
// Búcsú //
- Ennyi önzés szükséges.
*Teszi hozzá vigyorogva miután ő is megkapta azt a kellemes hangzású jelzőt, amitől melegség önti el mellkasát.*
- Hm, hát az én női szemem nem biztos, hogy többet látna.
*Mert bár igen, nő, de a szokatlanabbik fajtából való, nem kifejezetten a nőies típus, ezért lehet nem tudna ténylegesen hozzáadni bármit is ehhez. Talán nemesi családjából ragadt rá valami ilyen jellegű tudás, de sosem érdekelték kifejezetten ezek a dolgok, mégsem zárkózik el a lehetőségtől, hiszen lehet most majd örömét leli benne.*
- Ó jaj! Nem hinném, hogy ilyen névvel kelendő ital lenne.
*Nyög fel fájdalmasan, ahogy az italról kezd el beszélni a szerzetes, és most ő kerül olyan zavart állapotba, hogy fakó arcán megjelennek a piros foltok. Az előbb ugyan nem, de ezt hallva kedve lenne elfutni. Nem szól semmit, csak dolgát végzi és igyekszik takarni arcát. Kicsit bánja, hogy haját mindig befonja, hogy ne zavarja, most kivételesen jól jönne ha a fekete tincsek mögé bújhatna.
Ahogy szóba jön Pycta Umon kisugárzása érezhetően megváltozik, és ez még inkább felkelti az elf kíváncsiságát, ugyanakkor nem érzi alkalmasnak a pillanatot, hogy rögtön rá is kérdezzen. Az út egyébként is hosszú lesz, ideális arra, hogy az időt társalgással tölthessék el.*
- Azt hiszem még egy könnyed környi adag van fent.
*Már sarkon is fordul, hogy elinduljon a könyvtár felé az elméletileg utolsó kupacért. Kicsit elmereng az előbbieken, de igyekszik nem túlzottan elméjének iszapos mocsarában elveszni, mert nagyon nehezen tud kitalálni onnan a valóságba. Ezúttal nem beszél, nem hoz fel semmi témát, nem érzi, hogy bármit mondania kéne és számára egyáltalán nem kínos a közöttük lévő csend. Ha a szerzetesnek mondanivalója van, majd ő úgyis szólni fog. Időközben a maradékot is lehozzák a szekérről, ekkor szólal csak meg újra.*
- Szokatlan, hogy hiányozni fog az erőd, pedig igazán meg sem ismertem. A konyhán, a fürdőn, a szobámon kívül alig voltam bárhol.
*Mondja ki halkan a gondolatait, majd Umonra pillant kérdőn és várakozóan, hogy vezesse a hordókhoz. Nem tudja, hogy azok merre találhatóak.*
- Te mennyi időt töltöttél itt, Umon?
4309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-06 11:59:45
Üzenet elküldve: 2018-10-06 11:59:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Ishala//
- Köszi, akkor mehetünk. Arra *mutat a fegyverraktártól balra, az épület felé. Most nem akar arra gondolni hogy elhagyja az erődöt, de mégis kénytelen tenni amit Lyz kért.*
- A műhelyből hozhatunk kalapácsot, meg szegeket is
*Először a taligáért indul, jobb lesz, ha kihúzzák az udvarra.*
- Húznád Ishala? Én majd tolom.
*Már megy is a taliga mögé, hogy rátámasszon, s ha Ishala készen van, kivezethetik a kocsit. Utána visszamegy még faanyagért, amit a kocsi mellé pakolhatnak.*
- Ott abban a kupacban van még ilyen lapos palló. a hosszabbakat tegyük fel először szerintem. Mit szólsz Ishala?
*Próbál beszélgetni közben.*
- Mit csinálsz majd, ha elmegyünk innen?
*Pakol még egy két pallót a kocsi mellé, s ha megvan minden, a műhelybe indul szegekért, kalapácsért.*
- Nekem sincs senkim, de ha megyek, el sem mozdulok majd a lányok mellől. Az a két kis kölyök olyan eleven, hogy biztosan kever valami bajt. Valakinek vigyáznia kell rájuk.
//Ishala//
- Köszi, akkor mehetünk. Arra *mutat a fegyverraktártól balra, az épület felé. Most nem akar arra gondolni hogy elhagyja az erődöt, de mégis kénytelen tenni amit Lyz kért.*
- A műhelyből hozhatunk kalapácsot, meg szegeket is
*Először a taligáért indul, jobb lesz, ha kihúzzák az udvarra.*
- Húznád Ishala? Én majd tolom.
*Már megy is a taliga mögé, hogy rátámasszon, s ha Ishala készen van, kivezethetik a kocsit. Utána visszamegy még faanyagért, amit a kocsi mellé pakolhatnak.*
- Ott abban a kupacban van még ilyen lapos palló. a hosszabbakat tegyük fel először szerintem. Mit szólsz Ishala?
*Próbál beszélgetni közben.*
- Mit csinálsz majd, ha elmegyünk innen?
*Pakol még egy két pallót a kocsi mellé, s ha megvan minden, a műhelybe indul szegekért, kalapácsért.*
- Nekem sincs senkim, de ha megyek, el sem mozdulok majd a lányok mellől. Az a két kis kölyök olyan eleven, hogy biztosan kever valami bajt. Valakinek vigyáznia kell rájuk.
4308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-06 10:40:56
Üzenet elküldve: 2018-10-06 10:40:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Sadmyr//
* Nem sikerül végül a lelépés, mert a fiú aki mindig őrségben volt észreveszi, és még is szólítja az élet. Ahogy megfordul, hamarosan az is kiderül, hogy miért akadályozta a lelépésben. Egykedvűen bólint a kérdésre, valóban már indulna. A felvetésen el se gondolkodik, inkább ismét bólint, és letámasztja az íját a fal tövébe, erre most nem lesz szüksége. Addig biztos nem, amíg pakolnak. *
- Persze, szívesen segítek. * Teszi hozzá szóban is, hiszen nem siet. Nem tudja, hogy hová indult, és hogy ott mi várja, de az biztos, hogy ráér odaérni. Úgyhogy most követi a srácot, szótlanul és némán, de ha a fiú beszélgetne arra természetesen válaszol, csak ő maga nem kezdeményez. A munkához úgy áll hozzá, hogy a lehető legjobban végezzék el, és nem a lehető leggyorsabban, azaz nem siet és kapkod. Nincs is miért, nincs is kiért. Végtelen ürességet érez magában, és attól fél, hogy nem tudja betölteni semmivel. *
//Sadmyr//
* Nem sikerül végül a lelépés, mert a fiú aki mindig őrségben volt észreveszi, és még is szólítja az élet. Ahogy megfordul, hamarosan az is kiderül, hogy miért akadályozta a lelépésben. Egykedvűen bólint a kérdésre, valóban már indulna. A felvetésen el se gondolkodik, inkább ismét bólint, és letámasztja az íját a fal tövébe, erre most nem lesz szüksége. Addig biztos nem, amíg pakolnak. *
- Persze, szívesen segítek. * Teszi hozzá szóban is, hiszen nem siet. Nem tudja, hogy hová indult, és hogy ott mi várja, de az biztos, hogy ráér odaérni. Úgyhogy most követi a srácot, szótlanul és némán, de ha a fiú beszélgetne arra természetesen válaszol, csak ő maga nem kezdeményez. A munkához úgy áll hozzá, hogy a lehető legjobban végezzék el, és nem a lehető leggyorsabban, azaz nem siet és kapkod. Nincs is miért, nincs is kiért. Végtelen ürességet érez magában, és attól fél, hogy nem tudja betölteni semmivel. *
4307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-06 08:11:19
Üzenet elküldve: 2018-10-06 08:11:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Ishala//
*Végtelenül elszomorodik. Mint derült égből villámcsapás éri a hír. Nem is indul azonnal a többiek után. Lyz elviharzik, mintha menekülne, nem sokkal utána Ishala is elindul.
Banyára néz, aki a Lyzzel történt közjáték után nem szól semmit. Nincs hozzászokva, hogy ellene szólnak, vagy leoltják.
Sadmyr figyeli a zöld bőrű asszonyt, aki döngve csapja e a konyha vastag fa ajtaját, s aztán utolsóként hagyja el a termet.
Hallott egy-egy elejtett szót az erdőben történtekről, nem maradt titok, azt is látta, hogy Lyz nagyon máshol járt a napokban, így ezzel a megbeszéléssel csak helyére kerültek a kirakós darabjai, de nem fáj kevésbé.*
~Lyz néni mondta, akkor pakolunk...~
*Magába roskadva indul ki az istállóba. Előtte Ishala már a kapunál jár, mikor Sadmyr felemelve fejét a lába orra után, mást is észre vesz maga körül.*
- Héj! Ishala! *kiált az elf után.*
- Máris indulsz? *Utána toldaná szíve szerint, hogy "pajti" vagy "komám" de sajnos nem ismerte meg az elfet olyan nagyon, hogy ezt meg merje tenni, Lyzt is csak nénizni meri még. Jobban tiszteli az erődlakókat, mint hogy azonnal ilyenre ragadtassa magát.
Megszaporázva lépteit hamarosan beéri az elfet, s bár barátibb hangot nem üt meg, azért nem rest segítséget kérni.*
- Ha nem sietsz, segítenél nekem? Van egy nagyobb, oldal nélküli taliga a raktárban. Fel kellene húzni az oldalait. Nem nagy munka, ketten hamar megvan. Utána már biztosan nyergelnünk is kellene.
*Tálalja azonnal, hogy miben is kéri Ishala segítségét.*
//Ishala//
*Végtelenül elszomorodik. Mint derült égből villámcsapás éri a hír. Nem is indul azonnal a többiek után. Lyz elviharzik, mintha menekülne, nem sokkal utána Ishala is elindul.
Banyára néz, aki a Lyzzel történt közjáték után nem szól semmit. Nincs hozzászokva, hogy ellene szólnak, vagy leoltják.
Sadmyr figyeli a zöld bőrű asszonyt, aki döngve csapja e a konyha vastag fa ajtaját, s aztán utolsóként hagyja el a termet.
Hallott egy-egy elejtett szót az erdőben történtekről, nem maradt titok, azt is látta, hogy Lyz nagyon máshol járt a napokban, így ezzel a megbeszéléssel csak helyére kerültek a kirakós darabjai, de nem fáj kevésbé.*
~Lyz néni mondta, akkor pakolunk...~
*Magába roskadva indul ki az istállóba. Előtte Ishala már a kapunál jár, mikor Sadmyr felemelve fejét a lába orra után, mást is észre vesz maga körül.*
- Héj! Ishala! *kiált az elf után.*
- Máris indulsz? *Utána toldaná szíve szerint, hogy "pajti" vagy "komám" de sajnos nem ismerte meg az elfet olyan nagyon, hogy ezt meg merje tenni, Lyzt is csak nénizni meri még. Jobban tiszteli az erődlakókat, mint hogy azonnal ilyenre ragadtassa magát.
Megszaporázva lépteit hamarosan beéri az elfet, s bár barátibb hangot nem üt meg, azért nem rest segítséget kérni.*
- Ha nem sietsz, segítenél nekem? Van egy nagyobb, oldal nélküli taliga a raktárban. Fel kellene húzni az oldalait. Nem nagy munka, ketten hamar megvan. Utána már biztosan nyergelnünk is kellene.
*Tálalja azonnal, hogy miben is kéri Ishala segítségét.*
4306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-06 01:53:54
Üzenet elküldve: 2018-10-06 01:53:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
//Távozás//
*Ishala végighallgatta Lyzendra szavait, és a kérdésére adott válaszát is, ami nem töltötte el túl nagy bizalommal, vagy megnyugvással. Viszont nem áll neki kötekedni, csak egyszerűen bólint, aztán felemelkedik. Pakoljanak... mintha az ifjú elfnek lenne mit összepakolnia. Minden felszerelése nála van. Végül az udvarra sétál magányosan, ahol körbenéz. Milyen szép otthona lehetett volna itt... de szerencsére nem került közel senkihez, és nem is lakott itt sokáig, úgyhogy most könnyű a búcsú.
Ha nem tartja fel senki, akkor a kapuhoz sétál, ahol kiengedi magát. Ha ilyen egyszerű, akkor íjával a hátán, nyilak nélkül indul el az útjára, amit úgy tűnik, hogy egyedül kell megtaláljon, és végigjárjon. Nem zavarja a dolog, már elfogadta a tényt, hogy egyedül maradt. *
//Távozás//
*Ishala végighallgatta Lyzendra szavait, és a kérdésére adott válaszát is, ami nem töltötte el túl nagy bizalommal, vagy megnyugvással. Viszont nem áll neki kötekedni, csak egyszerűen bólint, aztán felemelkedik. Pakoljanak... mintha az ifjú elfnek lenne mit összepakolnia. Minden felszerelése nála van. Végül az udvarra sétál magányosan, ahol körbenéz. Milyen szép otthona lehetett volna itt... de szerencsére nem került közel senkihez, és nem is lakott itt sokáig, úgyhogy most könnyű a búcsú.
Ha nem tartja fel senki, akkor a kapuhoz sétál, ahol kiengedi magát. Ha ilyen egyszerű, akkor íjával a hátán, nyilak nélkül indul el az útjára, amit úgy tűnik, hogy egyedül kell megtaláljon, és végigjárjon. Nem zavarja a dolog, már elfogadta a tényt, hogy egyedül maradt. *
4305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-05 22:29:52
Üzenet elküldve: 2018-10-05 22:29:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
//Denzi//
*Tudja, hogy nagyon elhanyagolta jó barátját, de az erőd körüli teendők, aztán a gondolataiba férkőző Shen eltérítette egy kissé. szégyelli is magát egy részről, de van amit ennél is jobban sajnál. Csak azt em tudta, hogy Denzack is kifelé kacsingat az erődből. Úgy látta, jól kijön Zarával, aztán Zsengével is. Annak ellenére, hogy mit tartanak a mélységiekről, Denzack is és Xotara is megtalálta a az otthonát itt.*
- Elhagytad volna? Azt hittem, jól érzed magad itt *önti szavakba értetlenségét, aztán, ahogy hasonló érzéseket emleget a hamuszín férfi, Lyznek koppanni látszik a helyzet.*
- Ó. Sajnálom, nem tudtam, hogy neked is hiányzik valaki. Én… máshol jártam gondolatban, és nem vettem észre, hogy valakit megkedveltél. *Legalábbis önmagából indul ki, és emiatt arra gondol, hogy ebben csakis Denzi részéről is ilyesmi lehet. Lázasan kutat egy jel után, hogy kihez fűzheti barátját valami mélységi gyengédség, már ha létezik ez, mint fogalom.* Talán Zara hiányzik?
*Csak tippel, ám lehet, hogy nagyon tévúton jár. Lehet, hogy még véletlenül sem hasonló okból kötnének talpukra útilaput.
Mikor Denzack iszik, Lyz összehúzza szemeit.*
- Honnan van borod?*kérdi csípőből. Nem, mint ha Banyától ne kérhettek volna bármikor, vagy ne hozatott volna fel ő maga olykor-olykor a pincéből. De emlékei szerint ő kancsóban hozatta mindig.
A kérdés után, viszont az üvegért nyúl, s maga is húz egy vaskos kortyot, száját pedig csuklójával törli meg.
Halk koppantás az ajtófélfán, ami magára vonhatja a két raktárban tartózkodó figyelmét. A kertész lány áll felvont szemöldökkel, s Lyz kezében tartott borosüvegen állapodik meg pillantása. Továbbra sem beszél, de a batyuból úgy tűnik, mindene összeszedve.*
- Tae, jó hogy jössz *kezdi Lyz azonnal. Túl van azon, hogy pironkodnia kelljen egy üveg bor miatt.* Szeretném, ha a kiskert növényeit is kosarakba tennétek. Ahogyan az ingoványból hoztuk őket, nedvesen tartva. Boyta hozza majd őket. Sadmyr kezdhet nyergelni. Szólj neki légy szíves.
*A lány engedelmesen bólint, és ki is fordul az ajtóból. Tae'r'tna számos előnyei közé tartozik, hogy csendes, és dolgos. Lyz nyugodt, hogy a kérése nyomán minden úgy halad, ahogyan szeretné. Így újra Denzack felé fordulhat.*
- Mit is mondtál? Honnan a bor? Finom egyébként. Olyan, mint a vadvédi.
//Denzi//
*Tudja, hogy nagyon elhanyagolta jó barátját, de az erőd körüli teendők, aztán a gondolataiba férkőző Shen eltérítette egy kissé. szégyelli is magát egy részről, de van amit ennél is jobban sajnál. Csak azt em tudta, hogy Denzack is kifelé kacsingat az erődből. Úgy látta, jól kijön Zarával, aztán Zsengével is. Annak ellenére, hogy mit tartanak a mélységiekről, Denzack is és Xotara is megtalálta a az otthonát itt.*
- Elhagytad volna? Azt hittem, jól érzed magad itt *önti szavakba értetlenségét, aztán, ahogy hasonló érzéseket emleget a hamuszín férfi, Lyznek koppanni látszik a helyzet.*
- Ó. Sajnálom, nem tudtam, hogy neked is hiányzik valaki. Én… máshol jártam gondolatban, és nem vettem észre, hogy valakit megkedveltél. *Legalábbis önmagából indul ki, és emiatt arra gondol, hogy ebben csakis Denzi részéről is ilyesmi lehet. Lázasan kutat egy jel után, hogy kihez fűzheti barátját valami mélységi gyengédség, már ha létezik ez, mint fogalom.* Talán Zara hiányzik?
*Csak tippel, ám lehet, hogy nagyon tévúton jár. Lehet, hogy még véletlenül sem hasonló okból kötnének talpukra útilaput.
Mikor Denzack iszik, Lyz összehúzza szemeit.*
- Honnan van borod?*kérdi csípőből. Nem, mint ha Banyától ne kérhettek volna bármikor, vagy ne hozatott volna fel ő maga olykor-olykor a pincéből. De emlékei szerint ő kancsóban hozatta mindig.
A kérdés után, viszont az üvegért nyúl, s maga is húz egy vaskos kortyot, száját pedig csuklójával törli meg.
Halk koppantás az ajtófélfán, ami magára vonhatja a két raktárban tartózkodó figyelmét. A kertész lány áll felvont szemöldökkel, s Lyz kezében tartott borosüvegen állapodik meg pillantása. Továbbra sem beszél, de a batyuból úgy tűnik, mindene összeszedve.*
- Tae, jó hogy jössz *kezdi Lyz azonnal. Túl van azon, hogy pironkodnia kelljen egy üveg bor miatt.* Szeretném, ha a kiskert növényeit is kosarakba tennétek. Ahogyan az ingoványból hoztuk őket, nedvesen tartva. Boyta hozza majd őket. Sadmyr kezdhet nyergelni. Szólj neki légy szíves.
*A lány engedelmesen bólint, és ki is fordul az ajtóból. Tae'r'tna számos előnyei közé tartozik, hogy csendes, és dolgos. Lyz nyugodt, hogy a kérése nyomán minden úgy halad, ahogyan szeretné. Így újra Denzack felé fordulhat.*
- Mit is mondtál? Honnan a bor? Finom egyébként. Olyan, mint a vadvédi.
4304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-05 22:22:00
Üzenet elküldve: 2018-10-05 22:22:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három nappal később//
//Búcsú//
*Rendkívüli módon zavarban van, s ezúttal még a nem túlságosan nagy halom sem takarja ábrázatát. Kénytelen kelletlen néz a lányra, de a szemkontaktust nem tudja tartani. ~ Szedd már össze magad! ~ Hogy ki és kire parancsol gondolatban, nem tudja eldönteni, de ezúttal az önszuggesztió viszont sikerül, mert arcán lassan megnyugszanak a stigmák, s ismét egy átlagos kifejezést ölt fel. Komolyan gondolja, ami az imént elhangzott, ettől nem is lehetett volna komolyabb, jóllehet a szerzetes eddig sem beszélt soha a levegőbe. Nyugalmához hozzájárul Valea is, mert a lány nem szalad el sírva, vagy sivalkodva, sőt, a válasz, amit kap, felülmúlja minden elképzelését. Visszakomolyodó arcára ismét kiül egy félmosoly. Persze kusza gondolatait, azért nehezebben szedi össze, mint a szokásos, de azért ez az idő sem túlságosan hosszú.*
- Tökéletes. *Bólint suttogva, valamiért ismét visszavált a korábbi hanghordozásba. Ez nem jelent semmit, mert érzései arcára vannak írva. ~ Barátom. Ezt mondta. Soha nem mondta még senki... talán Lyz egyszer. ~ El is komorodik egy pillanatra, ahogy a fővadász neve eszébe jut. ~ Alvezér. ~ Szűrné fogai között, bár sokszor maga sem érti miért ilyen ellenséges az alvezér lánnyal. Talán mert azt gondolta, hogy ő mindig fog időt szakítani a barátságos csevejre és nem csak utasításokat osztogat? Lehet. Ezt nem tudja és nem is érdekli. A komor arckifejezés hamarosan visszavált a barátságosba.*
- Megtisztelsz! *Hajol meg a pergamenekkel kezében, őszinte örömmel.* És örülök. Valóban nem számítottam erre, természetesen minden segítség jól jön! De, ha már nem vagyok egyedül, az is tökéletes, ezt az apró önzést kérlek nézd el nekem, barátom. *Mosolyog a lányra. Majd elindul lefelé lassan a lépcsőn, ezúttal alaposabban megnézve a lépcsőfokokat.*
- Valójában *Kezdi menet közben.* én is inkább egy saját épületre gondoltam, persze kedves tőled, hogy a sajátodra gondoltál. Azt arra alakítanánk, amilyenre csak szeretnénk. Egy női szem mindig többet lát, annyi bizonyos. *Mondja csendesen, s már látja maga előtt, ahogyan megbeszélik a fogadó bútorzatát, berendezését, leendő pult helyét, a szeszfőzde helyét. Meg is áll a lépcső alján egy pillanatra és visszafordul:*
- Ha ez sikerül... *mondja csendesen és komoly arccal* az első ital neve "Valea álma" lesz. Nem túl erős, de komolyabb ital. Csendesen karcos és őszinte, azonban visszafogott, mégis megannyi báj szorul az ízébe. Édeskés, mégis megérzed, ha iszod, nem azonnal okoz vidámságot, előbb elmélkedős, csendes estékre szolgál, talán a tábortűz körül, talán a csillagok nézése közben.
*Suttogja csendesen, majd lassan a szekérhez ér, hogy az egyik utolsó kupacot is feltegye rá.*
- Erről jut eszembe. A szeszraktárat kiürítjük, s a hordókat is fel tervezem rakni, ide. *Lapogatja meg a szekér még kissé üres oldalát, az üvegcsés dobozok mellett.* Tudod mit? Útközben megnyitom az egyiket. Miért ne? Nincs itt Pycta, hogy eltiltson bennünket tőle. *Vonja meg a vállát, de arca immár komoly és hideg, mint mindig, mikor a volt vezér eszébe jut.*
- A Szürke csuhás. Hah... *Horkan fel egy pillanatra, arcára nem ül ki mosoly, nem nevetgél. Ez nem az a pillanat.*
- Én sohasem foglak cserbenhagyni Valea. Barátságot ígértél, ami fontos számomra. *Ezzel le is zárta az érzelgős részt.*
- Mennyi van még fent? *Kérdezi gyakorlatiasan, mert legszívesebben már szabadulna ettől a helytől, ezt a lány is láthatja rajta.*
//Búcsú//
*Rendkívüli módon zavarban van, s ezúttal még a nem túlságosan nagy halom sem takarja ábrázatát. Kénytelen kelletlen néz a lányra, de a szemkontaktust nem tudja tartani. ~ Szedd már össze magad! ~ Hogy ki és kire parancsol gondolatban, nem tudja eldönteni, de ezúttal az önszuggesztió viszont sikerül, mert arcán lassan megnyugszanak a stigmák, s ismét egy átlagos kifejezést ölt fel. Komolyan gondolja, ami az imént elhangzott, ettől nem is lehetett volna komolyabb, jóllehet a szerzetes eddig sem beszélt soha a levegőbe. Nyugalmához hozzájárul Valea is, mert a lány nem szalad el sírva, vagy sivalkodva, sőt, a válasz, amit kap, felülmúlja minden elképzelését. Visszakomolyodó arcára ismét kiül egy félmosoly. Persze kusza gondolatait, azért nehezebben szedi össze, mint a szokásos, de azért ez az idő sem túlságosan hosszú.*
- Tökéletes. *Bólint suttogva, valamiért ismét visszavált a korábbi hanghordozásba. Ez nem jelent semmit, mert érzései arcára vannak írva. ~ Barátom. Ezt mondta. Soha nem mondta még senki... talán Lyz egyszer. ~ El is komorodik egy pillanatra, ahogy a fővadász neve eszébe jut. ~ Alvezér. ~ Szűrné fogai között, bár sokszor maga sem érti miért ilyen ellenséges az alvezér lánnyal. Talán mert azt gondolta, hogy ő mindig fog időt szakítani a barátságos csevejre és nem csak utasításokat osztogat? Lehet. Ezt nem tudja és nem is érdekli. A komor arckifejezés hamarosan visszavált a barátságosba.*
- Megtisztelsz! *Hajol meg a pergamenekkel kezében, őszinte örömmel.* És örülök. Valóban nem számítottam erre, természetesen minden segítség jól jön! De, ha már nem vagyok egyedül, az is tökéletes, ezt az apró önzést kérlek nézd el nekem, barátom. *Mosolyog a lányra. Majd elindul lefelé lassan a lépcsőn, ezúttal alaposabban megnézve a lépcsőfokokat.*
- Valójában *Kezdi menet közben.* én is inkább egy saját épületre gondoltam, persze kedves tőled, hogy a sajátodra gondoltál. Azt arra alakítanánk, amilyenre csak szeretnénk. Egy női szem mindig többet lát, annyi bizonyos. *Mondja csendesen, s már látja maga előtt, ahogyan megbeszélik a fogadó bútorzatát, berendezését, leendő pult helyét, a szeszfőzde helyét. Meg is áll a lépcső alján egy pillanatra és visszafordul:*
- Ha ez sikerül... *mondja csendesen és komoly arccal* az első ital neve "Valea álma" lesz. Nem túl erős, de komolyabb ital. Csendesen karcos és őszinte, azonban visszafogott, mégis megannyi báj szorul az ízébe. Édeskés, mégis megérzed, ha iszod, nem azonnal okoz vidámságot, előbb elmélkedős, csendes estékre szolgál, talán a tábortűz körül, talán a csillagok nézése közben.
*Suttogja csendesen, majd lassan a szekérhez ér, hogy az egyik utolsó kupacot is feltegye rá.*
- Erről jut eszembe. A szeszraktárat kiürítjük, s a hordókat is fel tervezem rakni, ide. *Lapogatja meg a szekér még kissé üres oldalát, az üvegcsés dobozok mellett.* Tudod mit? Útközben megnyitom az egyiket. Miért ne? Nincs itt Pycta, hogy eltiltson bennünket tőle. *Vonja meg a vállát, de arca immár komoly és hideg, mint mindig, mikor a volt vezér eszébe jut.*
- A Szürke csuhás. Hah... *Horkan fel egy pillanatra, arcára nem ül ki mosoly, nem nevetgél. Ez nem az a pillanat.*
- Én sohasem foglak cserbenhagyni Valea. Barátságot ígértél, ami fontos számomra. *Ezzel le is zárta az érzelgős részt.*
- Mennyi van még fent? *Kérdezi gyakorlatiasan, mert legszívesebben már szabadulna ettől a helytől, ezt a lány is láthatja rajta.*
4303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-05 15:11:17
Üzenet elküldve: 2018-10-05 15:11:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
//Lyz//
* Denzack azt hitte Lyz felismerte jelenlétét, de valószínűleg túlságosan el volt foglalva a saját gondoltaival, hiszen csak akkor eszmélt fel, mikor a sötételf hozzászólt. Valójában Denzack nem teljes mértékben bánja, hogy nem kell már nagyon segíteni, hiszen így talán kicsit tud vele beszélgetni. Most látja először Lyzen, hogy mennyire megviselték a dolgok, eddig tökéletesen játszotta a kemény vezér szerepét, de Denzack saját magából kiindulva tudja, hogy hiába szilárd a jelleme, az érzések ettől nem múlnak el, sőt inkább csak bent ragadnak. Számított is rá, hogy Lyz nem fogja sokáig bírni, hiszen már a sötételf is nagyon szélsőséges hangulatban van. Teljes mértékben megérti Lyzt, hogy el akarta hagyni az erődöt, hiszen már napokkal ezelőtt is szinte nyilvánvaló volt, hogy Vadvédnek vége. *
- Megértem... s, ha őszintén akarok beszélni, én is elhagytam volna az erődöt. Sokat jelentett nekem ez a hely, de... talán nem is kell kifejtenem, hisz megérted.
* A mélységi szerint hasonlóak az érzéseik és a bánatuk, s megfelelő szavakkal se tudná kifejezni azt, amit érez. *
- Megkönnyíti? Talán... de mégis annyira fáj. Ezernyi sérülést szereztem életem során, s legtöbbjüknek mára nyoma sincs, de ez, ez fáj mind közül a legjobban és nem tudom, hogy valaha beforr-e, vagy, hogy egyáltalán túlélem-e.
* Úgy érzi nem bírja tovább, szétszakítja belülről az érzelem, s akaratlanul is a szájához emelné a boros üveget, de mielőtt az ajkaihoz érne a nedű, inkább Lyz felé nyújtja. *
- A felejtés a gyógyszere ennek az egésznek, még ha csak egy pillanatig is tart, már megérte, másként épp eszünk nem marad.
* Persze azt is megérti, ha inkább elutasítja a bort Lyz és inkább egyedül próbálna meg szembenézni a helyzettel, de talán így mégiscsak könnyebb, legalábbis Denzack szerint. *
//Lyz//
* Denzack azt hitte Lyz felismerte jelenlétét, de valószínűleg túlságosan el volt foglalva a saját gondoltaival, hiszen csak akkor eszmélt fel, mikor a sötételf hozzászólt. Valójában Denzack nem teljes mértékben bánja, hogy nem kell már nagyon segíteni, hiszen így talán kicsit tud vele beszélgetni. Most látja először Lyzen, hogy mennyire megviselték a dolgok, eddig tökéletesen játszotta a kemény vezér szerepét, de Denzack saját magából kiindulva tudja, hogy hiába szilárd a jelleme, az érzések ettől nem múlnak el, sőt inkább csak bent ragadnak. Számított is rá, hogy Lyz nem fogja sokáig bírni, hiszen már a sötételf is nagyon szélsőséges hangulatban van. Teljes mértékben megérti Lyzt, hogy el akarta hagyni az erődöt, hiszen már napokkal ezelőtt is szinte nyilvánvaló volt, hogy Vadvédnek vége. *
- Megértem... s, ha őszintén akarok beszélni, én is elhagytam volna az erődöt. Sokat jelentett nekem ez a hely, de... talán nem is kell kifejtenem, hisz megérted.
* A mélységi szerint hasonlóak az érzéseik és a bánatuk, s megfelelő szavakkal se tudná kifejezni azt, amit érez. *
- Megkönnyíti? Talán... de mégis annyira fáj. Ezernyi sérülést szereztem életem során, s legtöbbjüknek mára nyoma sincs, de ez, ez fáj mind közül a legjobban és nem tudom, hogy valaha beforr-e, vagy, hogy egyáltalán túlélem-e.
* Úgy érzi nem bírja tovább, szétszakítja belülről az érzelem, s akaratlanul is a szájához emelné a boros üveget, de mielőtt az ajkaihoz érne a nedű, inkább Lyz felé nyújtja. *
- A felejtés a gyógyszere ennek az egésznek, még ha csak egy pillanatig is tart, már megérte, másként épp eszünk nem marad.
* Persze azt is megérti, ha inkább elutasítja a bort Lyz és inkább egyedül próbálna meg szembenézni a helyzettel, de talán így mégiscsak könnyebb, legalábbis Denzack szerint. *
4302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-05 14:57:42
Üzenet elküldve: 2018-10-05 14:57:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
// Búcsú //
*Umon kis színdarabján jót vidul, mosolya teljesen kiszélesedik, még halkan és röviden fel is nevet, ez elég intenzív reakció figyelembe véve, hogy alapvetően milyen visszafogott szokott lenni. Így mondhatjuk azt, hogy a szerzetes elégedett lehet, különösen, mert ez nem csak a műsornak, de a férfi személyének is szól. Teljes egészében nem szabadult fel mellette, ez még talán senkinél sem sikerült, de sokkal nyitottabb és már ez is igen szép teljesítmény ilyen rövid idő alatt.
A figyelmetlenségből persze majdnem pofára esés lesz, és Valea nem fojtja el előbbi mosolyát, nem gondolva, hogy ezzel megbánthatná a férfit. Adott esetben magán is röhögne.*
- Hmm
*Kezd el komolyan töprengeni a szerzetes felvetésére, miközben lassan elindulnak az összeszedett cuccokkal a kezükben.*
- Felajánlanám a házunkat, ott jó helyen lennének, de ki tudja mennyi maradt abból a lázadások után, mert ugye a Gazdagnegyedben volt vagy van, kitudja.
*Furcsa a múlt idő és az is szokatlan számára, hogy bár nem szándékozott soha hazamenni, de a hely ahol felnőtt elpusztult, és ha akarna sem lenne már rá lehetősége. Arról nincs információja, hogy Artheniorban mi a jelenlegi helyzet, ezért azt sem tudja, hogy esetleg van arra esély, hogy féltestvére újjáépítse azt amijük volt egykoron.*
- Fogadó akad, ha meg akarunk szállni, de fenntartásokkal kezelem ezt a dolgot.
*Sosem tudott egyikben sem nyugodtan aludni, ahhoz túlzottan paranoiás és egyébként is jobban igényli a nyugodt környezetet mint mások. Próbálja közben előkotorni elméjéből az esetleges olyan barátok lehetőségét, akikhez fordulhatnak segítségért. Alig akad ilyen.*
- Remek ötlet, biztos van ilyen. Szerintem sok lehetőség lenne benne.
*Már kezd is elkalandozni, hogy milyen kis otthonos lakot lehetne csinálni oda.*
- Egy aprócska, rozoga épület ha foglalkoznak vele igazi otthonná tud válni.
*A szeszfőzésre csak mosolyog és bólogat. Úgy tűnik ez igencsak érdekli a szerzetest, és biztosan lenne is belőle pénz, mert alkoholra mindig van igény, az is igaz, hogy semmi tapasztalata nincs ilyen téren, de ha kell gyorsan bele tud tanulni ebbe is. Saját gondolataiból a férfi szakadatlan szóáradata ébreszti fel igazán, akinek monológja ez idő alatt már igen tekintélyesre duzzadt. Meglepetten pislog rá, nem is tud hirtelen mit reagálni rá, nem érti, hogy honnan jön ez a rengeteg bizonytalanság, a kételyeit viszont megérti.*
- Azért mert te azt feltételezed én nem mennék szívesen az nem jelenti azt, hogy igaz is.
*Ingatja meg fejét is, amiből ki tudja mennyi látszik így a könyvcipelés közben.*
- Nagyon szívesen veled tartanék, barátom. Tetszik az elképzelésed is.
*A barátom szó lett az új kedvenc Umon neve után. Mindkettő olyan kellemesen hangzik, nem hiába használta gyakran mondatában, hiszen ezek jó érzéssel töltik el. Igen, végre van egy barátja, egy ember akire számíthat és figyel rá, és ennek a kivételes személynek Umon a neve. Akármi is fog velük a későbbiekben történni, már ezért is végtelenül hálás és örökre a szívébe zárja a szerzetest.*
- Bár a szeszfőzéshez cseppet sem értek, viszont szívesen megtanulom. Újszerű élmény lenne.
*Mosolyogva igyekszik enyhíteni a férfi bizonytalanságát, közben pedig lassan leérnek a szekérhez is.*
- Én majd állatokkal szeretnék foglalkozni. Tanulmányozni őket, akár lovakat tenyészteni, ilyesmik.
*Nyilván megközelítőleg sem olyan világos elképzelések, mint társáé, de ő maga nem is szeret ennyire előre rohanni és nagyon tervezni, inkább a rögtönzés áll közelebb hozzá.*
// Búcsú //
*Umon kis színdarabján jót vidul, mosolya teljesen kiszélesedik, még halkan és röviden fel is nevet, ez elég intenzív reakció figyelembe véve, hogy alapvetően milyen visszafogott szokott lenni. Így mondhatjuk azt, hogy a szerzetes elégedett lehet, különösen, mert ez nem csak a műsornak, de a férfi személyének is szól. Teljes egészében nem szabadult fel mellette, ez még talán senkinél sem sikerült, de sokkal nyitottabb és már ez is igen szép teljesítmény ilyen rövid idő alatt.
A figyelmetlenségből persze majdnem pofára esés lesz, és Valea nem fojtja el előbbi mosolyát, nem gondolva, hogy ezzel megbánthatná a férfit. Adott esetben magán is röhögne.*
- Hmm
*Kezd el komolyan töprengeni a szerzetes felvetésére, miközben lassan elindulnak az összeszedett cuccokkal a kezükben.*
- Felajánlanám a házunkat, ott jó helyen lennének, de ki tudja mennyi maradt abból a lázadások után, mert ugye a Gazdagnegyedben volt vagy van, kitudja.
*Furcsa a múlt idő és az is szokatlan számára, hogy bár nem szándékozott soha hazamenni, de a hely ahol felnőtt elpusztult, és ha akarna sem lenne már rá lehetősége. Arról nincs információja, hogy Artheniorban mi a jelenlegi helyzet, ezért azt sem tudja, hogy esetleg van arra esély, hogy féltestvére újjáépítse azt amijük volt egykoron.*
- Fogadó akad, ha meg akarunk szállni, de fenntartásokkal kezelem ezt a dolgot.
*Sosem tudott egyikben sem nyugodtan aludni, ahhoz túlzottan paranoiás és egyébként is jobban igényli a nyugodt környezetet mint mások. Próbálja közben előkotorni elméjéből az esetleges olyan barátok lehetőségét, akikhez fordulhatnak segítségért. Alig akad ilyen.*
- Remek ötlet, biztos van ilyen. Szerintem sok lehetőség lenne benne.
*Már kezd is elkalandozni, hogy milyen kis otthonos lakot lehetne csinálni oda.*
- Egy aprócska, rozoga épület ha foglalkoznak vele igazi otthonná tud válni.
*A szeszfőzésre csak mosolyog és bólogat. Úgy tűnik ez igencsak érdekli a szerzetest, és biztosan lenne is belőle pénz, mert alkoholra mindig van igény, az is igaz, hogy semmi tapasztalata nincs ilyen téren, de ha kell gyorsan bele tud tanulni ebbe is. Saját gondolataiból a férfi szakadatlan szóáradata ébreszti fel igazán, akinek monológja ez idő alatt már igen tekintélyesre duzzadt. Meglepetten pislog rá, nem is tud hirtelen mit reagálni rá, nem érti, hogy honnan jön ez a rengeteg bizonytalanság, a kételyeit viszont megérti.*
- Azért mert te azt feltételezed én nem mennék szívesen az nem jelenti azt, hogy igaz is.
*Ingatja meg fejét is, amiből ki tudja mennyi látszik így a könyvcipelés közben.*
- Nagyon szívesen veled tartanék, barátom. Tetszik az elképzelésed is.
*A barátom szó lett az új kedvenc Umon neve után. Mindkettő olyan kellemesen hangzik, nem hiába használta gyakran mondatában, hiszen ezek jó érzéssel töltik el. Igen, végre van egy barátja, egy ember akire számíthat és figyel rá, és ennek a kivételes személynek Umon a neve. Akármi is fog velük a későbbiekben történni, már ezért is végtelenül hálás és örökre a szívébe zárja a szerzetest.*
- Bár a szeszfőzéshez cseppet sem értek, viszont szívesen megtanulom. Újszerű élmény lenne.
*Mosolyogva igyekszik enyhíteni a férfi bizonytalanságát, közben pedig lassan leérnek a szekérhez is.*
- Én majd állatokkal szeretnék foglalkozni. Tanulmányozni őket, akár lovakat tenyészteni, ilyesmik.
*Nyilván megközelítőleg sem olyan világos elképzelések, mint társáé, de ő maga nem is szeret ennyire előre rohanni és nagyon tervezni, inkább a rögtönzés áll közelebb hozzá.*
4301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-04 23:56:36
Üzenet elküldve: 2018-10-04 23:56:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Három nappal később //
//Denzi//
*Olyan pakolásban van, hogy fel sem tűnik neki először, hogy Denzack megérkezik. A kérdésre emeli fel fejét az éppen csomagolandó kupacról.*
- Igazából, már ez az utolsó csomag. Kihordani kell majd, és Sadmyrnek segíteni a lovakat nyergelni. Felmérni, hogy ki jön, ki marad, és... *sóhajt, majd az asztalra támaszkodik maga elé, s lehajtott fejjel kezdi fixírozni az egyik repedést maga előtt. Homályosodik, de aztán hamar úrrá lesz magán, s kipislogja az áruló könnycseppet. Szipog egyet, azzal erőltetve vissza magát a korábbi vezérhangyává. Még egy utolsó pár órára.*
- Tudod, szerettem ezt a helyet, de ha tegnap éjjel nem találkozunk Pyctával, én talán akkor is elhagytam volna Vadvédet.
*Shen távozásával Lyz csak árnyéka volt önmagának. Kellett egy két nap, míg rájött, mi a baja. Mitől nem ízlik neki már Banya főztje, mitől szürke minden fal, mitől kényelmetlen az ágya annyira, hogy nyúzottabban ébred, mint ahogy az álom érte.*
- Az Erdőszellem ultimátuma, csak megkönnyíti a döntést.
//Denzi//
*Olyan pakolásban van, hogy fel sem tűnik neki először, hogy Denzack megérkezik. A kérdésre emeli fel fejét az éppen csomagolandó kupacról.*
- Igazából, már ez az utolsó csomag. Kihordani kell majd, és Sadmyrnek segíteni a lovakat nyergelni. Felmérni, hogy ki jön, ki marad, és... *sóhajt, majd az asztalra támaszkodik maga elé, s lehajtott fejjel kezdi fixírozni az egyik repedést maga előtt. Homályosodik, de aztán hamar úrrá lesz magán, s kipislogja az áruló könnycseppet. Szipog egyet, azzal erőltetve vissza magát a korábbi vezérhangyává. Még egy utolsó pár órára.*
- Tudod, szerettem ezt a helyet, de ha tegnap éjjel nem találkozunk Pyctával, én talán akkor is elhagytam volna Vadvédet.
*Shen távozásával Lyz csak árnyéka volt önmagának. Kellett egy két nap, míg rájött, mi a baja. Mitől nem ízlik neki már Banya főztje, mitől szürke minden fal, mitől kényelmetlen az ágya annyira, hogy nyúzottabban ébred, mint ahogy az álom érte.*
- Az Erdőszellem ultimátuma, csak megkönnyíti a döntést.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346