Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 20:53:24
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Perzselő homok, ragyogó topáz, a hős kalandor, a kígyó és a láthatatlan szél//

*Umon mosolyogva fogadja Lyz kérdését, melyre a mellette érkező Sunuko rögtön válaszol is. A szerzetes szélesen elmosolyodik a válaszra, majd azért illendően köszönti a hölgyeket, melyre eddig még nem kerített sort:*
- Fogadjon az erdő benneteket, hölgyek, kérlek bocsássátok meg viseletem. *Gondol itt félmeztelen felsőtestére és mezítlábas viseletére.* - De a hajnali nap felkelte előtt nem gondoltam, hogy eddig eltart az edzés. Sunuko barátom jól szólt, bizony alaposan átmozgattuk magunkat, s nem győztest kerestünk.
*Ahogy Lyzen és Aenaen lopva végignéz, ismét csodálkozni kezd. Hihetetlen, hogy még ilyen korán, csak gyakorlatozáshoz készülve is ragyogó drágakőként tündökölnek a reggeli napfényben. Aenae kijelentésére felnevet:*
- Igen, valószínűleg megmaradunk mindketten!
*Aenaevel ezidáig még nem tudott beszédbe elegyedni, s talán csak az erdőben tudta magának megnézni alaposabban. Kissé telt ajkai, felette talán távoli tájakat tükröző szemekben a csodálatosan víztiszta és a halványsárga topáz keveredik, játékos színielőadást produkálva, a hajnali fagy által kicsípte hamvas arcbőrével. Bőre korábbi könnyed életet tükrözhet, alakjában és kinézetében talán a reményt sugallja a szerzetes számára, hogy vannak még dolgok, melyekért érdemes élni az életben, ehhez éles és sziporkázó humorérzéke még csak hozzátesz. Nem csodálkozik rajta, hogy vezérük gyengéd érzelmeket táplálhat a lány iránt, s ahogy feltűnés nélkül ránéz, önkéntelenül is további mosolyt csal arcára a durcás tekintet, mely kapcsán még a sikertelenség is sikernek tűnik, hiába nem ment az íjászat. A két nő egymás mellett, a tökéletesség két kontrasztjaként mutat egyikük az elf, másikuk az ember ideáljaként tündököl, legalábbis a szerzetes szemében. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy vajon akkor is meglátta volna-e csodákat, ha nem keveredik Vadvéd berkeibe? Hisz itt minden nő és minden férfi egy különlegesség. Egy pillanatra Xotarára gondol, s mosolya hirtelen kissé szomorkásabbra vált. Nem tudhatja, hogy jelenlegi érzelmei mely irányba indulnak el, s ha abba, ahová talán jelenleg sejti, lesz-e lehetőség a kiteljesedésre lelkének démoni része miatt, lehetnek-e egyáltalán valaha barátok? Elhessegeti magától a gondolatot, mert közben megérkezik Pycta, kezében a gőzölgő csipkebogyó teával. Umon mosolyogva bólint felé, majd hálásan elfogadja az egyiket és helyet foglal a lányok előtt a földön. A vezér által feltett kérdésre felnézve így szól:*
- A fáradtság másodlagos. Sok oly dolgot szereztem ma reggel, melyek életem végéig velem maradnak tapasztalásként.
*Miközben lassan a forró teát megfújja két kezében tartva, mondandójából és tiszta tekintetéből talán sejthető, hogy nem a fizikai sérülésekre gondol.*

2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 20:50:53
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Őrségben//

*Anélkül, hogy Leon vagy Xot véleményét egyáltalán kikérné a távozásáról, Seles azonnal kiillan a kapun. Most, hogy megint egyedül van, elgondolkodhat mindazon, amit eddig tett. Az erőd elé lépve nem egyenesen megkerüli a kőfal sarkát, hanem előbb elsétál addig a pontig a bozótos szélén, ahol Isqeha és ő először találkoztak Leonnal, és köpenyét maga köré vonva pillant körbe. Szinte érzi, ahogy átölelik a fák és bokrok, ahogy lábához hozzáér néhány ágacska. Nem olyan érzés ez, mint mikor Leon öleli magához, és még csak nem is olyan, mint mikor a férje ölelte át. Mindhárom teljesen különböző.
Megpróbálja felidézni, amikor a férje, Ellothor először csókolta meg. Egy fülledt nyáron volt, még este is borzasztóan meleg volt abban az évben. Seles szerette a férfit, de félt bevallani, és nem merte megtenni felé az első lépést. Ha jól emlékszik, a barátaik piszkálták a fiatal katonát, hogy próbálkozzon meg, mert csak nyerhet az ügyön. Mégis az az esti búcsúcsók olyan félénk volt, mintha Ellothor attól tartott volna, hogy karjaival összeroppantja a vékony, gyenge Selest. Emlékszik, hogy úgy szaladt be a házba utána, mint egy ijedt kismacska, de közben majdnem kiugrott a szíve.
Aztán jött a tűz, és elemésztett mindent, ami abból a csókból maradt.*
- Emlékeztek a tűzre? *Mondja a fáknak, hiszen ott voltak, ölelő karjaikba fogadták, amint futásnak eredt.
És akkor jött Leon. ~ Itt állt. ~ Emlékszik vissza Seles, és szinte ugyanott áll meg, ahol a férfi tette, ugyanarra néz, ahonnét ő bukkant fel. Egyértelmű, hogy eltalálta volna innen, mielőtt még azt mondaná, „pik makk”. Elmosolyodik azon, hogy a férfi soha nem adna neki igazat. Ez különben nem úgy történt, mint férjével, hogy ránézett, és tudta, hogy fontos neki. Valami mást érzett, ami elől azon a meleg estén elszaladt. Mióta újra szembesült a tűzzel, azt érezte, hogy bármit megszerezhet, és ha neki Leon kell, akkor őt fogja megszerezni. Persze sokáig nem bírt ezzel mit kezdeni, ezért nem tudott aludni sem. Talán a legutóbbi, immár sokadik álma, amiben férfikarok közt feküdt, adta meg a lökést, hogy végre tegyen is a dologért. Most, hogy megszerezte, amire vágyott – Vadvédet és Leont –, úgy érzi, nem áldozata az életnek, hanem ő maga alakítja azt.
- A világ van előttem, és az enyém. *Mondja ki a szavakat, és soha nem hitte volna, hogy kimondja. Már csak egy dolog hibádzik, és emlékeztetnie kell magát, hogy már egy ideje azért indult volna, hogy megtegye. Beszélnie kell Isqehával, és szeretné meglátogatni Umont, Xot barátját – ha lehet ezt mondani, mivel nagyon lesegetik egymást, kicsit gyanús neki, hogy több is van ott ennél –, hogy feltegyen neki egy kérdést.

//Vízkerék és egyebek//
//Umon, Elostor, Isqeha//

Ahogy megkerüli a falat, abban reménykedik, hogy Isqeha nem haragszik rá annyira, mint az előbb. A vízkerék mögül jól hallja, hogy ő, Umon és Ostor jót beszélgetnek, és egy kicsit szégyelli is, hogy üres kézzel érkezett a dolgozó férfiakhoz, pedig ahogy a falról látta jövés-menésüket, biztosan sok munkát fektettek a vízkerék beindításába. Megkönnyebbülten látja, hogy Isqeha a szokott kedvességével fogadja, de a puszta gondolat, hogy az imént milyen csúnyán ráripakodott, arra emlékezteti, hogy a bajokat nem fújja el a szél csak úgy. Szélesen elmosolyodik, és végignéz az eredményen. Nem csoda, hogy Isqeha olyan büszke: nem volt olyan rég, hogy ketten erre jártak, és ahhoz képest a patak gyönyörűen meg lett tisztogatva, még a víz is kékebbnek látszik, ahogy csorog a lábuk előtt. Látja, hogy sok dolgot ki kellett belőle vakargatni a kellő eredmény eléréséért, és a fiúkon is látszik, hogy elpilledtek a feladattól. Szinte már röstelli, hogy ő egész idő alatt a falon állt, és Leonnal diskurált meg romantikázott.
- Szervusztok, ha nem bánjátok, idejöttem, hogy megnézzem, mit csináltok. *Mondja mosolyogva.* Nagyon szépen kitisztítottátok a medret! *Felnéz a nagy vízkerékre.* Ha ez a sok vacak akasztotta meg, akkor most már egész biztosan el fog indulni. Minden venár örülni fog, ha ez sikerül.

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 20:53:22

2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 18:19:54
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Vízkerék és egyebek//

*Umon egyetértően bólogat, úgyhogy Isq megkönnyebbül, hogy a szerzetes lám érti, miről beszél. Okosokat is mond, bár Isqeha véleménye az, hogy annyira nem mond bölcs dolgokat, mint Kimmeri mondana. A mesterét Isq szemében nincs, aki felülmúlja. ~Na jó, talán Pycta…~ De a beszélgetés így is, úgy is jó, a gond valahogy elszáll, tovatűnik, marad a patakmeder, az erőd hátulsó, meredek fala, a vízkerék, és az, hogy igazán jó munkát végeztek itt hárman. A titkok pedig nem azért titkok, ezzel mélyen egyetért Umonnal, és egyetértését komoly, hümmögő bólogatással is kifejezi, hogy azonnal rájuk leljen az ember.
Hogy ő miért van itt, annak okát persze Umon felszólító biztatása nélkül is próbálja megtalálni, de ha a Fákban Lakó, vagy Isqeha hite szerint a Fák Őrzőjének az erdőben mindenütt jelen lévő szelleme, vagy Pycta szóhasználatával élve az Erdő Szíve vezérelte őt, sőt őket ide, okkal, akkor talán csak figyelniük kell, és megérezni azt.*
- Talán épp az a cél, hogy itt legyünk, méghozzá egyszerre legyünk itt, kivétel nélkül mindannyian. *vélekedik.*
- Olyasmi ez, mint a mágikus bájitalok. Ha minden összetevő megvan, és a ráolvasás igéiben is ott a mágia, akkor történik valami megmagyarázhatatlan!
*Aztán jó ideig csak a munkálkodásuk, és az erőfeszítéseik zaja töri meg a csendet, amíg már egészen jól nem állnak.
Isq következő kérdésére az emlékek kapcsán a szerzetes csak a fejét csóválja, és nem sokat tud mondani, a kikötőbe pedig a közeljövőben nem nagyon akar visszamenni, ez kiderül.
A félelf Xotara ügyében tett jószándékú felajánlása pedig nem fejcsóválásba, hanem annál jóval hevesebb ellenállásba ütközik. Umon egészen elfehéredik, annyira elszörnyed a gondolatra, hogy bármi is Xotara fülbe jusson az elmondottakból, és most Isqehán van a sor, hogy magában jót mosolyogjon a kedvesen és hevesen magyarázkodó tagadást hallva.*
- Nem, persze, jobban belegondolva, én sem örülnék neki, persze *látja be a másik igazát, komoly képpel, bőszen bólogatva. Magában pedig arra gondol, hogy majd meglátja. Nyilván nem fog a beszélgetésük után Xotarához sietni, hogy beavassa mindabba, amit Umon a bizalmába fogadva őt, megosztott vele. Erre semmiképpen sem kerítene sort, már csak a férfiak között ösztönösen működő kötelező szolidaritás miatt sem. Sőt még az sem biztos, hogy Xot nyílt kérdésfeltevésére ezzel kapcsolatban bármit elmondana. Ha nem érzi úgy, hogy az ott és akkor helyénvaló. De ezt csak magában gondolja. Ki tudja, hogyan lesz?*
- Lyz szépségesen gyönyörű, valóban! *pillant Elostorra, ahogy Umon épp ecseteli neki az elf íjászlány tulajdonságait. ~Ostornak fel kell kötnie a gatyáját, ha valóban vele akar kezdeni.~ vigyorog, de csak magában.*
- Mit szólnátok, ha megpróbálnánk elindítani? *fordítja figyelmét most már el véglegesen a nőkről, meg a titkokról, meg arról, miért is vannak itt, és kezd foglalkozni a jelennel.*
- Szerintem most már biztosan sikerülne a dolog! *lelkesedik.
Ebben a pillanatban ki más, mint Selestwen bukkan fel a vízkerék mögül. Isq már túl van a korábbi hangulatán, a mogorvaságát már rég maga mögött hagyva kiált oda a a lánynak, nagy büszkén.*
- Nah, mit szólsz, mit végeztünk?


A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 18:42:09

2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 18:07:18
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Őrségben//
//Leon//

*Seles a férfi testének közelségétől izgatottan hallgatja a beszámolóját, és megpróbálja elképzelni, hogy ő is egy hajón van vele. Kereskedők azt beszélték Artheniorban, hogy a hajókat mindig nagyon dobálja a tenger vize, ettől sokan rosszul is érzik magukat, de Seles képzelőereje nem olyan jó, hogy ezt, anélkül, hogy saját szemével tapasztalja, bele tudja építeni az általa elképzelt jelenetbe. Csak azt látja, hogy ott állnak, ő és Leon, és a férfi magához öleli, ahogy most is. Egy pillanatra bevillan számára ez a nő, akit már korábban is emlegetett Leon, aki elvette mindenét, és az álom össze is tört.*
~ Mi ez az érzés? ~ *Néz magába csodálkozva, és akkor érti meg, hogy valószínűleg féltékeny.* ~ Rossz férfival kezdek, ha ez ennyire zavar. ~ *Igyekszik megnyugtatni magát, és csak kiélvezni a pillanatot. Leon itt van vele, és Seles mer neki hinni, mikor azt mondja, hogy nem fog neki ártani. Most csak ez a lényeg, hogy ki, hol, mit csinált annak előtte, egyáltalán nem fontos. Bár Leon ebben a kérdésben nem is tűnik olyan érzékenynek, Selest jobban megviseli az a bizonyos múlt. Inkább csöndben, elgondolkodva figyel.*
- Nem, nagyapám nem volt harcos. *Nevet, mert még a feltételezés is tetszik neki.* Egyszerű asztalos volt, szakmáját tekintve. De azt hiszem, egy mérges asztalos elég veszélyes ember lehet. Főleg, ha bántják az egyetlen kicsi unokáját. *Azért örül, hogy Leon is egyetért a nők ügyével. Egészen védelmező típus, és ez tetszik neki. Azon azért meglepődik, hogy már megint nőket kever a mesébe.*
- Leon! *Méltatlankodik, és kibontakozik a férfi öleléséből, de csak úgy humorból, nem pedig valóban megsértődve, és a falhoz sétál, hogy ellenőrizze a kinti helyzetet. Még mindig nem támadta meg őket semmi, és a vaddisznó is távozott.* Nagyon örülnék neki, ha amíg engem csókolgatsz, más forró csókokat nem gyűjtögetnél Vadvédben. Szegény lányok! Nem elég, hogy nem veszed komolyan az erejüket, még meg is bolondítod őket! *A puszta feltételezést, hogy lányokkal csókolózzon, nem tudja mire vélni, ezért nem is reagál rá. Szoktak ilyet egyáltalán? Ő biztos nem.*
*Egy picit gondolkodik, mire feldolgozza az elhangzottakat. Leon ugyanolyan különös volt, mint az előbb, de megtudott róla (és magáról is) egy s mást.*
- Nem sok dolgot tudok, minden porcikám gyenge a tiédhez képest, ez igaz, de nagyon sokat érzek, Leon. *Mondja, nem vádló, mint inkább úgy, mintha valami bölcsességet igyekezne megosztani vele az évek tapasztalatából.* És szerintem a legtöbb nőnek is az érzése az erőssége, tisztelet a kivételnek, aki másban is jeleskedik. Ami pedig a megégetést illeti… A tűz veszélyes, sokak kezébe nem való. De aki tudja használni, az csodákra képes vele. *Morfondírozik.* A tűz melegség, és a sötétben útmutató. A tűz harag is, de szenvedély is. *Mondja szinte csak magának, de közben Leont nézi, és ez utóbbi megjegyzést egyértelműen neki intézi, mert megkeresi a tekintetét a szónál.* Az ilyen nagy harcosoknak, mint neked, érdemes vigyázni, nehogy megégessétek magatokat. *Megfogja a kezét, és rámosolyog.* Én most azt érzem, hogy a te tüzednél megmelegedhetek, és ez boldogsággal tölt el.
*Seles gyomra ekkor méltatlankodó korgásba kezd, úgyhogy a lány meg sem várja a férfi válaszát az utolsó, különös szavaira. Mivel hajnal óta fent van, tulajdonképpen alig evett valamit.*
~ Mikor lesz már ebédidő? ~ *Töpreng el, miközben az erőd faláról néz lefelé. A látási viszonyok most nem valami jók, az előbb egyszerűbb volt körülnézni. Ekkor hallja meg Xot hangját odalentről, és odakapja a fejét.* ~ Végre! ~
- Vidd csak nyugodtan, mi már éppen megbeszéltük a megbeszélnivalót. *Mondja neki, és mosolyogva int egy csókot Leon arcára, aztán távozik az épület irányába.* ~ Talán előbb megkeresem Isq-éket. ~ *Gondolkodik el hirtelen, és irányt vált.*

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 18:11:45

2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 17:25:26
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlótér//

*Xotara lépésben, hosszú száron rója a gyakorlóteret Kajtár nyergében. Gondosan ügyelve arra, hogy a kavicsos részre ne menjenek rá. Xotara kicsit rövidít a szárakon és csizmájával ügetésre ösztökéli lovát. Kajtár lendületesen trappolva üget. A lány hagyja, hogy a ló maga választott tempóban haladjon, és a lóhoz igazodva követi csípőjével a mozgását. Mikor úgy érzi, hogy Kajtár izmai bemelegedtek, és munkára készek, még egy kicsit rövidít a szárakon, miközben csizmájával előre hajtja, ezzel összeszedve lovát, hogy több munkát végezzen a hátával, és mellső lábairól levegyen némi terhet. A szárakat finoman pumpáló mozdulatokkal húzza meg, így lassabb, de összeszedettebb ügetést kérve lovától. Így ügetnek egy pár kört.
Kajtár készségesen feladott fejjel, ívelt nyaktartással mozog.
A téli napfényben pej szőre fényesen csillog, hosszú fekete sörénye, farka és bokaszőrös lábvégei kecses tánccal hullámozva követik le a termetes ló mozgását. Igen. Gyönyörű.
A munkától kimelegedett ló fehér lehelete látszik a hidegben, de Xotara egyáltalán nem fázik. Lovon sose fázik a lovas. Xotara lépésbe veszi vissza a lovát. Csípője megfeszül, kissé hátra dől, majd amennyire szükséges meghúzza a szárakat. Kajtár érti már gazdája üléséből is, hogy mit kér tőle, így már a finom szár segítség is elég, hogy lépésre váltva bandukoljon tovább. A lány enged a szárakon, hogy Kajtár kinyújtóztathassa nyakát egy kicsit, miközben gazdája dicsérően megpaskolja.
Ló és lovasa között nem esik most szó, mármint Xotara nem beszél lovához, mivel most csak testbeszéddel kommunikálnak.
A jámbor óriás mikor kicsit kifújta magát, gazdája ismét összeszedi, és ügetve folytatják a munkát. Majd kicsit enged a szárakon, csizmáit sréhen, határozottan a ló oldalához szorítja, majd csípőjével erősen megtolva beemeli vágtába lovát. Xotara hátrébb dől a nyeregben, hogy csípője szabadabban követhessen Kajtár nagyobb elánú mozgását. Vágta alatt, a lány érzi lova finom támaszkodását a szárakon, amit kézmozgásával lekövet minden egyes vágtaugrásnál. Persze, Xotarának arra is kell figyelnie, hogy irányítsa és a homokos térfélen tartsa a lovat. Kajtár lelkes hevességgel rója a vágtában a köröket, de Xotara látja lova lassan fárad, még nincs olyan munka kondíciója, hogy órákig dolgozhasson vele. Kajtár orrából fújtatva tör elő fehér lehelete. A ferde hókás ló, nyaka már finoman csillogni kezd az izzadságtól. A lány azt már nem várja meg, hogy Kajtár szügye és háta fehér habosan tajtékozzon. Xotara lassít az iramon. Felveszi a lovát ügetésbe, majd szép lassan lépésbe.
A sötételf lány elégedetten elmosolyodik. Kajtár lelkes munkájáért hosszú szárat, vakaró nyakdörgölés, és farpaskolást kap. Kajtár leengedett, kinyújtott nyakkal, homokot rugdosó patákkal bandukolva lép.*
- Jól van. Jó fiú! Most már csak lépünk.

//Dumcsi//
//Leon, Seles//

*Xotara is elengedi magát. Tartása és ülése is hanyag lesz. Kengyelből kivett lógó lábakkal, előreesett vállakkal, görnyedve tehénkedik el a nyeregben. A sötételf lánynak lova lemozgatása közben van ideje már bámészkodni, egy kicsit. Lovaglás közben nem foglakozik másokkal, csak a lovára, magára és közös munkájukra koncentrál.
Xotarának, mint egy jó őrségvezetőnek, először a védfalon szalad végig a szeme. Látja, Selesék párosát a falon, ahogy bokros őrségi teendőik mellett, szerencsére jut idejük egymással is foglalkozni. Bár, Xotarát egy kicsit meglepte barátosnéja heves elfogadó reakciójával, a kalóz ficsúrt illetően. Jó, igaz! A pimasz, pofátlan boronálásával a sötételf lánynak is ez volt a célja (mert látta, Selesen, hogy oda van a bajvívó sármőrért), csak ő se gondolta volna, hogy ennyire jól sikerül a boronálási akciója.
~Lehet nem is kellett volna adnom alájuk a lovat (mert már amúgy is alattuk volt)? Vagy lehet Seles miattam cselekedett elhamarkodottan? Én csak segíteni akartam. Bár, a kárhozatra vezető út is lehet jó szándékkal kikövezve.~
Xotara örül, ha barátosnéja örül és boldog, de azért félti is. Bár, Seles több teliholdat látott tőle, mivel idősebb Xotarától, és tudja, hogy Seles meg is tudja magát védeni, ha kell (látta Calem kocsmájában, és a kapuban is), de azt is tudja, hogy egy kicsit naiv lélek. Ami nem baj, hiszen nyilván, emiatt a tulajdonsága miatt segített neki is a kocsmában, amikor fajtája miatt belekötöttek. Egy ilyen tulajdonsággal, sokkal elfogadóbb, nyitottabb az ember máskor iránt. A naiv lelkek barátságosabbak, és népszerűbbek is. Pyctát, az epétlen elf Vezérüket is ide sorolja magában Xotara, de nem lehet mindenki ilyen. Ami Xotara szerint szintén nem baj, mert igenis szükség van olyan gyanakvó, üldözési mániás, bizalmatlan szerzetekre is, mint ő. Ez adja meg az egyensúlyt a világban. Tehát, Xotara nem tud kibújni bőréből, még barátosnéja kedvéért sem. Itt az ideje, pár szót váltania Leonnal.
Xotara megáll lovával a gyakorlótér a gerlepárhoz legközelebbi sarkában, és pimasz mosollyal odakurjant nekik: *
- Hé! Tubicáim! Elég volt már halálra ne dolgozzátok magatokat! Ebédidő van, menjetek egyetek valamit, aztán folytathatjátok tőlem!
*A mosoly eltűnik arcáról.*
Talán, levált Titeket valaki az őrségből. Bár, nem is értem Ostor hova lett!? Hogy hagyhatta el az őrposztját?!
*A sötételf lánynak fogalma sincs róla, hogy Umon hívta a vízkerékhez a félvért.
~Ő akart őrködni. Majd, ha látom megrovóm a hanyagsága miatt. Nah, de most Leonnal akarok beszélni.~*
- Leon! Kérlek, gyere ide! Beszédem van Veled. Négyszemközt. Seles, ellophatom, egy kicsit?
*Kajánul elvigyorodva hozzáfűzi.*
- Ígérem, ruhában, és egy darabban kapod vissza.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 18:37:44

2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 17:02:55
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Őrségben//
//Seles//

*Csak, hogy igazat adjon a lánynak. finoman beleharap a nyakába. Ugatni nem fog, még a végén hülyének nézi valaki.*
-Farkas, mi? *Ennyivel le is tudja a dolgot, de azért mosolyog, hogy nem macska lett végül. Azzal nem tudna megbarátkozni. Leon még olyan nőtől sem fél harcban, aki bizonyítottan jó kardforgató. Végtében, az is csak egy nő, nincs mit tenni! Seles pedig csak egy aranyos lány, semmi riasztó nincs benne, sőt ezzel a rossz oldalon lévő kardfogásával még talán mulatságos is lesz majd.* ~Jó harcmodor! Az ellenség halálra röhögi magát a furcsa látványtól!~ *Amikor a hajó dolgára térnek, Leon tekintete elréved.*
-Volt bizony! Révész volt a neve és itt volt a Kikötőben jó ideig. Azon laktam, meg minden, csak aztán találkoztam egy ismerőssel, aztán Reydissel, aki kiforgatott mindenemből! *Látni az arcán a bosszúságot, de azért egy mosoly is bujkál mögötte, hiszen artheniori napjainak a legjobbika volt az amikor még jóban volt a lánnyal.*
-Feszegetheted, nyitott könyv vagyok neked! *Ez már kiderülhetett eddig is. Leonnak nem nagyon vannak titkai azok előtt, akiket szeret. Az is kiderült, hogy kalóz, pedig normális esetben rejtegetné múltjának ezt a részét. De, hát Seles képes volt ezt is kideríteni róla! Csupán azért nem tálal ki mindent, mert életének nagy mozzanatai mind volt nőihez köthetők. Nem lenne olyan kényelmes elmondania őket, azonban ha kérdeznek, hát ő válaszolni fog!*
-Nem tudom mihez köthető, de biztos volt a múltban valami amiért azt hitték, amit. Talán egy nagyon ügyes harcos, akinek az erejét nem tudták mivel magyarázni, és csak annyit láttak, hogy rosszul fogja a kardot! Ez viszont csak az én képzelgésem. Lehet, hogy csak a falu vezetői voltak beteg emberek, akik élvezték a szenvedést! *Szerencsére ezek már mindannyian halott ember. Ebben Leonnak is volt keze.*
-Viszont, sokáig már csak hagyomány volt, hogy megégetik őket. *A kalóz sok mindent látott már élete során, de azt tudja, hogy a megégés nem egy szép dolog. Ő is gyújtott már fel embert, bár csak halottat.* ~Ha meg a házban égett valamelyik, hát az ő baja! Minek nem jött ki időben?~ *Mosolyogni viszont ezen nem tud. Nem szeretett városokat felégetni, ő a tisztességes harc és a békés rablás embere volt mindig.*
-Ha nekem lenne gyermekem, nem engedném, ha megégetnék, ez biztos! Hát még ha lányom lenne! ~Csak lenne már valaki aki szül neked Leon! Talán pont Seles lesz az.~
-Nem ártottál senkinek? Azt meg hogyan csináltad? *Őszinte érdeklődés ül ki az arcára, hiszen az ő egész gyermekkora egy szenvedés és gaztettsorozat volt. Sőt, mikor a nemes udvarokba került, ott is sok olyat követett el, amit nem kellett volna.* ~Még mindig eszembe jut az a lány! Vajon mi lehet vele? Lehet van is már gyermekem? A Tengerek Szellemére, végig kéne látogatni őket!~ *Ezt gyorsan elhessegeti. Rá sem akar gondolni, hogy azoknak a gazdag kislányoknak kölyke van tőle.* ~A fiam meg tudom, hogy jól van, és jó kezét használja, úgyhogy nem lesz gondja!~
-Örülök is neki! *Utal itt a démonokra, meg a férjére. Bőven belefér, ha csak egy ember volt előtte eddig.*
-Nagyapád jó ember volt, biztos nagy harcos lehetett akkor. *Mikor a részeg lány ügyére terelődik a szó, egyre csak azon gondolkodik Leon, hogy Isq talán másik végéről fogja a kardot, nem pedig másik kezébe.* ~Talán csak a barátnőjét féltette? Lehet meg kéne vele beszéljem ezt, mielőtt cica harcolni támadna kedve! A Szellemekre, hát akkor vele mit kezdjek, ha ilyen fura? Az ilyet lehet bántani, vagy az csak a nőkre vonatkozik? Vagy arra is, aki nőnek gondolja magát? Még akkor meg kellett volna kérdeznem ezt, amikor azzal a ferdehajlamú matrózzal beszéltem, az legalább nyitott volt. Isqehával ez olyan kínos lesz!~ *Erre a helyzetre egy csomó ilyen és ehhez hasonló kérdés merül fel benne, de most nem szeretne ebbe belefolyni így hirtelen és terelni a témát.*
-Nagyon várom már! Szeretem a részeg lányok látványát, meg a forró csókjaikat is. nem tudom, te próbáltad-e már, de egy részeg lánynál jobban nem csókol senki! *Csak, mivel így a csókról beszélnek, Leon egyszerű ember lévén meg is csókolja a lányt, azonban ez az előbbieknél sokkal hevesebb.*
-Örülök neki, hogy ilyen bátor vagy!



2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 16:15:12
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Őrségben//
//Leon//

*Végigméri őt tetőtől talpig.*
- Kutya biztos nem vagy, mert az vagy ugat, vagy harap, azt mondják minálunk, te viszont mindkettőben jeleskedsz. *Kuncog.* Talán farkas, az inkább illik hozzád. Igen, talán az.
*Úgy tűnik, Seles hiába várja, hogy Leon valaha beismerje, a lány tud veszélyes is lenni. Őszintén szólva az is eléggé valószínűtlen, hogy ha vívni próbál vele, akkor meg tudná riasztani. Sőt, általában nem riaszt meg senkit, mert mindig inkább nyílt és jószívű, és még a tolvajok és haramiák se gondolják azt róla első látásra, hogy képes lenne végezni velük. Úgy látszik, neki ez jutott, de hát senki nem állította soha, hogy egy nő élete könnyű. Azért egy kicsit eltöpreng rajta, hogy ha nyolc lépésnyire áll Leontól, akkor ő lényegesen gyorsabban elengedi azt a nyílvesszőt, mint ahogy a férfi egyáltalán azt mondaná, „pik makk”. Ezt a gondolatot azonban megtartja magának, és végleg ejti a témát.*
- Volt saját hajód is? *Kérdezi Seles meglepetten. Azt tudta, hogy miféle ember Leon, de azt nem, hogy valami úrféle, vagy akárhogy is mondják ezt kalóz körökben.* Mármint kifejezetten a tiéd? De persze nem akarom feszegetni a témát, ha nem szeretnél róla beszélni. *Teszi hozzá, mert a múltban vájkálódni nem mindig jó elfoglaltság.* Én még soha nem láttam a tengert, de biztosan gyönyörű lehet.
- De hát ez rettenetes! Hogy tehettek ilyet szegény kisgyerekekkel? *Seles szája tátva marad, mikor hallja, hogy mi történt.* Honnan vették a fejükbe egyáltalán, hogy ártanának bárkinek is? Hiszen csak gyerekek! Csak gondolj bele, ha lenne egy balkezes gyermeked, te sem arra gondolnál először, hogy rossz ember, nem igaz? És itt vagyok én példának, én, aki soha nem ártottam senkinek. *Persze nem várja Leontól, hogy annyira ismerje, hogy ezt tudja róla, de hát ez volt az igazság. Seles nem szerette az ilyesmit, ahogy a Xot ellen irányuló haraggal sem tudott mit kezdeni. Számára az ember (vagy bármi más faj) vagy jó volt, jóvá vált, vagy éppen rossz, és a rossz emberek büntetést érdemeltek, a jók pedig boldogságot. Nem véletlenül viseli férje ököl talizmánját a karjára kötve.*
*Seles hálás kicsit, hogy Leon nem nyilvánít véleményt arról, amit az imént elmondott a férjéről, de annak is örül közben, hogy nem fogta menekülőre ennyitől. Kicsit a tréfától is megenyhül.*
- Jól van, bár a démonnal továbbra sem értek egyet. Mióta megszülettem, a szüleim úgy óvtak, mint egy korai rózsát, úgyhogy biztos lehetsz benne, hogy semmi rossz dolog nem férkőzött hozzám. A nagyapám hasonló ember volt, mint te, lekaszabolta volna, aki ártani akart nekem, lehetett volna az ember, irbisz, démon vagy bármi bolondos kutyafüle. *Elmosolyodik a kedves nagyapa emlékére.*
- Oh, olyan részeg voltam aznap este, hogy csak na! *Kacag fel Seles, elég csak eszébe juttatnia Leont meg a húst.* Csak addigra te már elmentél. Először össze-vissza beszéltem, aztán Isqeha el akart menni, én pedig úgy csimpaszkodtam bele. *Komolyabban hozzáteszi.* Mielőtt félreértenéd, nem volt köztünk semmi, csak felvonszolt a galériába, és elaludtam mellette, mint a tej. Részegen egy bolond vagyok, biztosan szórakoztatónak találod majd.
*Mikor végigmondja a mondandóját, akkor veszi észre, hogy megtört a jég Leonnál, és elpirult. Valamiért az ölelése is más, sokkal követelőbb. Ha már ő zavarba jön, az lenne a furcsa, ha Seles nem tenné, szokásos paradicsomfejével néz fel rá.*
- Nos… Nem ígérek semmit, Leon. *Mondja, és nem akar részletesebben belebonyolódni, hogy kissé még megriasztja ez az egész helyzet.* De azt elmondhatom, hogy nagyon jól érzem magam veled. *Mosolyog rá hálásan.* Nálam már ez is különleges dolog. Rég voltam ilyen bátor.

2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 15:23:13
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Őrségben//
//Seles//

-Nem-e? *Egy picit meg is rezzen, ahogy hallgatja ezt a buta beszédet.* ~Még, hogy nem megoldás? Eddig mindig sikerült így elrendezni a dolgaimat! A verekedés az emberek dolga, a beszéd maradjon a nőknek!~
-Nekem bajom? Ne sértegess Kedvesem! *Hangja nem feddő csak úgy mosolyogva beszél, nem ijesztgetni vagy fenyegetni akarja a lányt.*
-Egy ilyen kis cicasimogató emberkétől nem lenne bajom, még te is levernéd szerintem! *Azért, próbálja nem komolyan mondani, hiszen még a végén felbuzdul Seles és elindul megvédeni újdonsült ura becsületét. Aztán Leon meg pépesítheti a pörköltet amíg nem szereznek fogakat valahonnan.*
-Kérlek ne hasonlítgass egy macskához! *Simít végig a lány hátán.*
-Felőlem kutya, vagy farkas, vagy bármi lehetek, de macska ne. Azokat nem szeretem annyira! *Úgy tűnik nem tudnak napirendre térni afelett, hogy megijesztette-e Seles Leont a fogpiszkálónyi nyílvesszőjével, így a kalóznak újra ismételnie kell magát.*
-Már mondtam, hogy csak meglepődtem! Ha egy ember kezében lett volna az íj, ugyanúgy megtámadtam volna mint ahogy terveztem! *Persze ezzel lehet, hogy csak elmondja, hogy milyen ostobán vakmerő, de ez hiába tűnik így, Leonnak nem fog feltűnni. Őt nem olyan fából faragták.*
-Hát, meg kell mondjam hiányzik a tenger! Sokkal kényelmesebben tudtam aludni a hajómon. Az itteni ágyak valahogy kényelmetlenek! ~Meg hidegek is Reydis nélkül, de mindegy is! Majd Seles bemelegíti neked, Leon! Amíg meg nem, addig meg Patkány!~ *Ezeket persze csak magában gondolja, hiszen nem lenne túl jó ötlet előző partneréről beszélni, aki történetesen egy hihetetlenül vonzó, rugalmas és a szó szoros értelmében mindenre kész lány volt! Mikor a lány az arcát Leon mellkasához nyomja, érezheti h a kalóz minden izma megfeszül, hiszen félreérti a jeleket, és arra gondol, hogy amaz a szégyenérzetét próbálja eltűntetni így, és nem mer belenézni a férfi szemébe. A kacaj pedig először ördöginek hangzik, csak utána érti meg, hogy miről is van szó.*
-Hát, mikor még gyerek voltam, történt ilyen, de már csak úgy elzártan égették meg őket. Úgy tudom, anyám gyermekkorában még látványosság volt, bár nem is születtek olyan gyakran ilyen furcsa lények! *Nem szeretne hazudni, még akkor sem, ha azzal megnyugtatná hölgyét. Jobb ha tudja mik vannak körülötte a világban!*
-Én magam sem tudom milyenek a démonok, de ha igaz amit hallottam, akkor elég bizarr ízlésük lehet, hogy kislányokra meg kisfiúkra fanyalodnak. Mert ugye akinek ilyen furcsa keze van, az kislánykorban derül ki! *Próbálja valami magasabb eszmefuttatásba helyezni a történést, de csak annyira amennyire tőle telhető. Annak nagyon örül, hogy Seles csak a férjével volt eddig. Sok korabeli férfiúval ellentétben neki nem a tapasztalat a fontos a nőktől, hanem az, hogy a magának valót kiképezze. Ezért is utálta mindig az örömlányokat, akik rá akartak akaszkodni úton útfélen minden egyes kikötéskor.*
-Jó, hát nem szeretném, hogy bajod essen! Marad akkor a balkéz. Ha már együtt voltál azzal a démonnal, ne hagyjuk kárba veszni a dolgot! *Nevetgél a saját viccén. Amikor a lány elkezdi a monológját a bajkeverésről, először csak puszta értetlenséget láthat a kalóz szemében, mert az próbálja magában feldolgozni, hogy minden második mondat ellentmond az elsőnek. Úgy dönt végül, hogy úgy tesz, mintha értené, de csak az utolsó egy szót veszi alapul, hiszen abból baj nem lehet.*
-Próbáljuk meg! Úgyis kíváncsi vagyok milyen lehetsz részegen! Te már láttál engem, úgyhogy most rajtam a sor! *Hatalmas vigyorral mondja ezt, és ő maga is suttog.*
-Persze, ne hidd, hogy azért akarlak leitatni, hogy valami rosszat csináljak veled! Ne hidd! Megvárom, hogy magadtól akard, úgy az igazi! *Közben próbálja elnyomni magában a régmúltból feltörő emlékeket, amikor is meg kellett ölnie egy bajtársát, amikor rajtakapta, hogy éppen egy nőt erőszakol. Ezt az egyet utálta a kalózkodásban, hogy mindenki azt hitte, hogy azt tehet, amit csak akar! Közben pedig nem így volt... Rabolni egy dolog, meg férfiakat ölni, de nőket bántani egészen más téma.* ~És milyen hálás volt az a tündérkislány, mikor kimentettem! Mondom én, ha a másik is akarja, akkor az igazi!~ *Leon ritkán pirul el, de erre az emlékre egészen belevörösödik a füle, és érzi, hogy nadrágjában sincs minden a lehető legnagyobb rendben, hiszen Reydis, az a tündérlány és legfőképpen Seles meg a démona megtették a kellő hatást!*

2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 13:57:39
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Őrségben//
//Leon//

*Seles egyre szélesebben mosolyog, ahogy szájhős kedvesét hallgatja.*
- Leon, nem gondolom, hogy az emberek elpüfölése feltétlenül megoldás, ha el akarsz simítani valami problémát. *Jegyzi meg óvatosan, mert véletlenül sem szeretné megbántani a kalózt. Azért valamennyire igyekszik pártatlan maradni, ezért igazít mondandóján.* Persze, néha muszáj, a becsület meg ilyesmi… Én megértem. Csak nem szeretném, hogy bajod essen. *Mondja, és még közelebb bújik hozzá.*
~ Meg azt se szeretném, hogy megverd Bayde-et. ~ *Ezt már nem mondja hangosan, de azért csak odagondolja. Nem ártott nekik semmit a druida, csak az irbiszt védte. Elvégre a fenséges állat nem valami kismacska. Vagy mégis olyasmi? Seles elbizonytalanodik.*
- Hát nem is tudom… Nem mernék közel menni hozzá, de lehet, hogy szereti, ha simogatják. Ha nem éhes, persze. Az kellemetlen lenne. *Ujjait végigfuttatja Leon mellkasán.* Lehet, hogy ő is olyan, mint te. Erős és vad, de azért csak szereti, ha simogatják. *Nem mondja Leonnak, de mindig az erős, hirtelen haragú férfiakat tartotta vonzónak, és úgy tapasztalta, hogy nem ez a hosszú élet titka. A férje is bajba keverte mindkettejüket amiatt, mert nem bírt a büszkeségével. Persze halottról jót vagy semmit, és Seles is tisztában volt azzal, hogy kihez ment hozzá, vállalta az ezzel járó következményeket.*
*Ahogy Leon arról beszél, hogy legyőzi, a lány keze megáll, és Seles kihívóan néz rá.*
- Lehet, hogy sokkal jobb kardvívó vagy, de erre való az íj. Az ilyen gyenge lányok, mint én, is jobb belátásra tudnak késztetni egy harcost, ha egyenesen rá céloznak, és ez a kapunál is igaz volt. *Emlékezteti a férfit, de, csak mert elég nyilvánvaló kezd lenni, hogy Vadvédben Seles egyike a legélesebb szemű venároknak.* Igaz, hogy ez is erdő, de itt legalább van fürdővíz, kandalló, meg tető is a fejünk felett. Bár önmagában is elég mulatságos, hogy itt vagyunk mindketten, egy majdnem parasztleány meg egy kalóz, távol minden szántóföldtől és víztől.
*Amikor Leon a balkezességgel kapcsolatos aggályairól kezd beszélni, Seles arcát a férfi mellkasába temeti, hogy az ne lássa a nevetését – olyan illetlenség lenne, azok a szegény megégetett balkezes emberek! –, de végül már nem tudja visszatartani. És ő még azt hitte, hogy az ő falujukban voltak az emberek igazságtalanok, mikor butának és ügyetlennek tartották emiatt!*
- Ez… Nem mostanában történt, ugye? *Kérdezi óvatosan.* Régen, igaz? A régi korokban? *Volt idő, amikor még az emberek az iskolázatlanságuk miatt ostobaságokat találtak ki.* Ugye? *Kérdezi, és nagyon reméli, hogy így van, és Leon nem fogja egy lopott pillanatban nyílt lángon megsütni, mint valami malacot.* És különben is, miért pont a balkezesek háltak démonnal? Miért nem az anyjukról hitték? *Töpreng hangosan, de közben eszébe jut, hogy esetleg ezzel növeli Leonban a gyanút, hogy valami gond van vele. Komolyan folytatja, már amennyire tőle telik.* Nem voltam démonnal. *Közben eltöpreng, és rájön, hogy azt se tudja, milyen egy démon, és abban se biztos, hogy egyáltalán léteznek-e ilyesmik?* Igazából nem tudom, milyen egy démon, de ahogy korábban mondtam, rendes lány vagyok, és nem voltam… *Elharapja a mondatot, mert rájön, hogy ez a vallomás most elég kínos, de ha már belekezdett, folytatja.* Nos, csak a férjemmel voltam. *Majd, mielőtt félreértés lenne belőle, hozzáteszi.* És ő nem démon volt, hanem ember. Pont, mint mi. Egy kifejezetten kedves ember, így hát kétlem, hogy démon lett volna. Azok biztos nagyon gonoszak.
- Mindenesetre. *Próbálja elterelni a figyelmet arról, hogy kivel volt meg kivel nem, mert már most is vörösödik a füle.* Ha most nekiállnék jobb kézzel vívni veled, attól nem tartok, hogy benned kárt tennék, de attól igen, hogy magamba szúrnám valahogy a kardot. *Mondja zavartan.* Szóval nem, egyáltalán nem jó ötlet jobb kézzel próbálkozni.
- Nos… Én nem szeretnék bajt keverni… *Mondja, lesütve a szemét.* De… Gyakran segítek a konyhán, elég könnyen mozgok ott, és biztosan meg tudnánk oldani valahogy a dolgot, ha… Szóval, ha bajt akarnánk keverni. *Mondja szerényen, de azért reménykedve pillant fel Leonra.* Amit gondolom nem akarunk, még véletlenül sem. *Arra gondol, hogy ez az egyetlen egy lehetőség, hogy alkoholt szerezzenek, és ki mással tudnák ellopni, ha nem egy kalózzal?* Szóval… *Közelebb hajol a füléhez, mintha meg akarná őt csókolni, úgy suttog.* Vívás után… Megpróbáljuk?

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 14:01:22

2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 12:13:38
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Perzselő homok, topáz, a kalandor és kígyó és a láthatatlan szél//

*Aviolan és Umon gyakorlása is véget ér, láthatóan egyikük sem szerzett maradandó sérüléseket, leszámítva egy-két horzsolást és zúzódást. A barát jól harcolt, további edzéssel és gyakorlással egy idő után hasonlóan képzett lehet, mint a csuhás. Az acél és a mágia világában, hogy a húsz lépésről is halálos nyílvesszőket ne is említsük, a pusztakezes harcosok tudása kevésnek tűnhet, de aki megfelelően képzett és gyors, elég eredményes lehet még ellenük is. A két venár a közben a hordókra csücsülő lányok felé veszi az irányt, a teraszhoz érő csuhás felvesz egy korsó gőzölgő csipkebogyó teát és két kupát a sajátján kívül és elindul a négyes felé.*
- Ez biztosan jól fog esni. *Mosolyog a venárokra, majd tölt a lányok kupájába - hisz neki volt - és a férfiaknak is. A csipkebogyó jótékony hatása ismert még a városiak között is, ilyen hidegben pedig, amellett, hogy finom az íze, még jól is jön a betegségek ellen.*
- Mindenki kellemesen elfáradt ezen a korai reggelen? *Kérdi mosolyogva, hisz Umon-nal a hajnali ködben kezdték a gyakorlást, most sem járhat túl későre az idő. És még előttük az egész nap.
Lyz kérdésére nem felel, hisz nem őt kérdezték, de haloványan elmosolyodik. Tudja, hogy mindkét fél nyert valamit a gyakorlással. Umon magabiztosabb lett, míg Aviolan átmozgathatta edzéstől elszokott izmait. De a csuhás örül, mert amíg csak gyakorlás alatt kell használniuk bármiféle harci tudásukat, addig biztos lehet benne, hogy az erdőben béke uralkodik.*

2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-28 08:47:46
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Seles//

-Úgy lesz! Egyszer úgyis meg kell vele verekednem, hogy kiderüljön melyikünknek van igaza! *Bár már nem is emlékszik, hogy miben, de az biztos, hogy volt valami gondja a macskán kívül is a fickóval.*
-Mint mondtam, ha mellettem maradsz, nem kell félned holmi nyávogó fenevadtól! Amúgy ez nem olyan mint a többi macska, hogyha megfogom a nyakán a bőrt, akkor megnyugszik? *Ugyanis Leon volt feleségének nyávogó állatja az pont olyan volt. Meg a többi szőrcsomó is amivel eddig találkozott. Ez sem lehet sokkal különb. Az edzés dolgában a kalóz már előre látja az izzadt, kipirosodott lány, ahogy a gyakorlás végeztével pihegve fogja majd a karjaiba.* ~Na, Leon! Ne gondolj ilyenekre, még a végén megrántja a kardodat, aztán nézhetsz!~
-Hiába, arra készülj azért, hogy egy nő nem győzhet le, akármennyire is sokat gyakorol! *Leont, saját maga szerint még férfi sem sok van aki legyőzi, de mostanában nem harcolt túl sokat, reméli nem rozsdállott be túlságosan.*
-Nem, mintha most nem az erdőben élnénk. *Tárja szét karjait és mutatja, hogy mindenfelé csak fák vannak, meg vaddisznók, sehogy egy valamirevaló kocsma. A bal kéz dolgára csak legyint. Ő jobbkezes, és mindig is furcsának találta ezeket a bizarr embereket, akik valahogy rosszul vannak elkészítve. A városban látott balkezes firkászokat, és a hideg is kirázza tőlük, ahogy olyan nevetségesen írnak. Csatában persze látott már balkezes kardforgatót, de azok általában hamar elhullottak. Ahogy mindenki más is, akiket anno kalózcsapatával megtámadtak. Tanítani egészen más lesz egy ilyen különc nőt.*
-Nem lenne jobb, ha jobb kézzel próbálnád? Persze, nem mondom, hogy csináld máshogy, csak nálunk a balkezeseket megégették a falumban, mert démonokkal feküdtek össze! *Ő maga ezt nem hiszi, de azt látja, hogy valami nem stimmel velük.*
-Te, ugye nem voltál még démonnal? Igaz? *Igazából az sem zavarná, csak így hirtelen elgondolkodott, hogy sértené-e a férfiúi becsületét, ha esetleg alulmaradna olyan téren egy szörnyeteggel!* ~De az is lehet, hogy jobb lennék nála, ki tudja! Azt meg egész életemben mesélhetném, hogy jobb vagyok az ágyban egy démonnál!~ *A végén már egészen szélesen vigyorog, mire kimondja az előbbi mondatokat. Azt is észreveszi, hogy a tekintete elréved a kezére, de ezt Leon inkább csak zavart szemlesütésnek véli, és szinte már biztos benne, hogy a lány valami nem e világi hatalomnak adta el ártatlanságát.*
-Tea? *A nevetésbe ő is becsatlakozik.*
-Hát, majd ránézünk Banya lakatjára, hátha meg lehet buherálni egy kicsit! Ha meg nem, jó nekem a tea is!

2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-27 23:44:50
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Zara - zárás//

*A sötételf lány őrtársát fürkészi, miközben várja annak reakcióját. Zara egész testbeszéde nemtörődömségről árulkodik, amit igazol lekezelő nevetése is. A mélységi lány nem örül, de elfogadja a másik véleményét. Elszontyolodva görgeti az üres boros üveget, majd hagyja elgurulni. Az üveg lassan gurul le az őrtoronyból, majd hallani, ahogy leesve összetörik.*
- Az.
*Feleli helyeslően, vörös csaj föld városát méltató szavaira. Akinek elbeszélését, a Pirtianesban történtekről, figyelmesen hallgatja végig. Őrtársa nem lepi meg a történettel. Szóval, nem is fűz hozzá egyebet.
Zara italra tett célzását már fel sem veszi. Csak feláll, és nyújtózkodva ropogtatja ki elgémberedett nyakát és hátát. Szótlan értetlenséggel hallgatja végig Zara magyarázatát a foglakozásáról, és annak a motivációjáról.
A sötételf lányt az anyagi javak nem igazán érdeklik, csak amennyire a függetlensége megkívánja. Megveti a mások kárán üzérkedő csalókat. Holott egykoron maga is közéjük tartozott, de a mélységi lány komoly árat fizetve letért, arról az Útról.
Xotara nem is felel semmit, mert nincs értelme. Továbbra is úgy érzi nincsenek egy hullámhosszon Zarával, ami végül is, ha bele gondol, nem akkora tragédia. Megmaradnak egymás ellenpólusának, és úgy dolgoznak együtt. Ellenjegyezve egymás döntéseit az egyensúly, és a jól szervezett őrség érdekében.
Búcsúzóul még megered a nyelve: *
- Nah, jól van. Köszi, az izgis csevegést. Megyek, járok egyet a falon. Ha gondolod, menj nyugodtan aludni! Ha jól hallottam említetted valakinek napközben, hogy reggel mennél a többiekkel vadászni. Szóval, ne hogy úgy menjél már, mint a mosott szar. Oltsd el az olajlámpát, ha elmész! Tudod, nekem nincs rá szükségem, de magaddal is viheted, hogy ne kelljen egyedül a sötétben visszabotorkálnod. Jó éjt!
*Azzal, Xotara kisétál az őrtoronyból. A pallóra lépve megtorpan.*
- Jah, és Zara! Ha a lovad újból lesántulna, kend be az inát vastagon ecetes, nedves agyaggal.
*Ez után, a sötételf lány megnyugodva folytatja éjjeli járőr sétáját a védfalon.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.27 23:55:31

2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-27 22:17:53
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Perzselő homok, topáz, a kalandor és kígyó//

- Én szóltam előre, hogy béna vagyok, szóval ez tökre nem rajtad múlik. Pycta hatok óta szenved vele, hogy megtanítson normálisan lovagolni, Banya meg, hogy krumplit pucolni. Úgy tűnik, hogy végtelenül tehetségtelen vagyok mindenben.
*Jó, a citromos süti elég jól sikerült, de az is nagyrészt a szakácsnő érdeme. A gazdagnegyed neveli ki a hozzá hasonló, tehetségtelen és béna lányokat. Akiknek egész kiszolgálószemélyzet kell ahhoz, hogy egyáltalán megéljék a másnapot.*
- Úgy általában? Semmit. És mennyire elfáradtam benne minden nap.
*Felnevet, tényleg így van.*
- Hímezgettem, teázgattam a barátnőimmel. Esténként bálba jártunk. Jó nem minden este, de sűrűn vannak ott ilyesmik, mindig meg akarja mutatni az egyik család a másiknak, hogy mennyivel szebb a palotája bálterme, mennyivel fényűzőbb vacsorát tud adni, mennyivel klasszabb zenekart tud bérelni. A gazdagok szeretik rázni a rongyot. És kivetnek maguk közül, ha már nem vagy az ő szintjükön. Anyagilag, vagy társadalmilag. Elmaradnak a barátok, aztán a meghívások is. A végén meg ott állsz és nézel az ujjaid között, mikor felmond az utolsó szobalányod is.
*Nagyot sóhajt, dióhéjban össze is foglalta, hogy mi is történt az ő családjával. Illetve annak egy részét. Többre nemigen jut idő, mert Umon és Sunuko lépnek oda hozzájuk. Rájuk mosolyog.*
- Ó, mi lényegesen rosszabbul állunk, Lyz kikapta a lehető legtehetségtelenebb tanítványt.
*Egy pillanatra a nőre néz, majd a topázsárga szempár végigszalad a két férfin azoknak sérüléseit mustrálva.*
- Azt hiszem, hogy megmaradtok, de ha halálos sebetek van, akkor szóljatok menten.
*Kiszélesedik kicsit a mosolya, örül annak, hogy a férfiak ilyen jókedvűnek tűnnek a csihi-puhi után, senki nem sérült meg annyira, hogy azonnal rohanni kelljen vele a gyengélkedőre. Pycta orrvérzése is eléggé bagatell, de ettől neki még rosszul esett látni.*

2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-27 21:31:01
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Perzselő homok, topáz, a kalandor és kígyó//

*Umon igenlő válaszát hallva nyomban is elballag porban úszó bőrzekéért, amit vagy fél percig kíméletlenül leporol és pofozgat, mielőtt föl meri venni. Saját magán még érzi a szerzetes ütései által otthagyott nyomokat, főleg a mellkasi résznél. Azonkívül még fel is dörzsölte magát a gyakorlótér kavicsos részeinél, ez még egy darabig szúrni fog. De ez most a legkevésbé sem zavarja.
Összegzésben nem tudja hová rakni Umon történetét, de még magát a stigmás barátot sem. Nyíltan beszélt, erről kétség sem fért, de mégis mit? Mennyiben befolyásolja ez a jelenlegi Umont akinek türelmével és végtelen jóakaratával már csak kézitusában mutatkozó veszélyes tehetsége lép fel? Miért érzi úgy, hogy még most is van valami, aminek, vagy ne adja sors, akinek mivoltját még senki sem fedi föl előtte? Stigmáit tanulmányozva rájött, hogy érzelmei változásának hatására a szimbólumok növekszenek, vagy éppen csökkennek. Ő mindörökké kotnyeleskedő marad, mégis úgy érzi, hogy ezek azok közé a személyes titkok közé tartozik, amelyek nem várnak megfejtésre: a választ magának a titokadónak fog kelleni megmondani. Ha eljön ez a nap.

Követve Umont a gyakorlótér célpontokkal teli részéhez érnek elég hamar, ahol a Lyz és Aenae hozzájuk hasonlóan már csak beszélgetéssel töltik az időt. Nem hibáztatja őket.*
- 'Reggelt és üdvözlet! - *Emeli szintén intésre a kezét, kissé fáradtan mosolyogva a már lassan délelőttre erősödő napfényben. Többet kellett volna aludnia.* - Ha a szerzett zúzódások és foltok nyerésnek számítanak, akkor még mindig egy fej mellett haladunk. Ez inkább törésteszt volt mint gyakorlás. Nektek hogy ment?

2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-27 20:19:26
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Xotara//

*Feltűnik neki, hogy a mélységi nő mintha nagyon törné a fejét valamin, amíg ő beszél. Próbál tippelgetni is, hogy mi lehet a gond, vagy mit mondott, amin így elgondolkodott, de ha az élete múlna rajta sem tudná megmondani.
Aztán a következő válasz az itt létét illetően sem tűnik kielégítőnek a sötételf számára, de ez már igazán nem érdekli. Ha nem tetszik neki, az nem az ő baja innentől kezdve. Zenghetne ódákat órákon keresztül túlragozva minden apróságot, de minek, Ennyi az igazság. Azon, meg hogy ezt is úgy fogja fel, mintha Zara provokálni szeretné a semmitmondó válasszal - mert ez a mosolyából és arckifejezéséből elég egyértelműn leszűrhető -, már csak nevetni tud. persze visszafogja magát, nem akar belemenni egy ilyen gyerekes vitába. Csak mosolyogva megrázza a fejét, és körmét kezdi piszkálgatni.*
- Pirtianesból... Az szar hely. *Mondja a Xotara monológja után érdektelen hangnemben.* Egyszer voltam ott, meghívtak zenélni egy lakomára. Alig akartak kifizetni, és úgy is sokkal kevesebbet adtak, mint ami a megállapodásban volt. Mocskos egy banda! Ami pedig az őrséget illeti, nem kell a kiselőadásod. Tudom, miért vagyunk itt, az alkohol még nem vette el teljesen az eszem.
*Bár veheti ezt egy célzásnak Xotara, hangja vagy stílusa most sem ellenséges, ingerült. Nevezzük ezt birkatürelemnek, érdektelenségnek vagy akárminek, Zarát elég nehéz kirobbantani a komfortzónájából.*
- Jah, az amulettem! Igen, foglalkozom olyanfajta zenéléssel is, ha a megrendelőnek épp az az igénye. De nem vallanám kifejezetten ezt a mesterségemnek. Azt csinálom, amiért pénzt kapok, ha ez egy kocsmában való zenélést jelent, akkor azt, ha pedig ki kell szednem pár információt egy gazdag hölgyből, hát azt.

2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-27 20:10:22
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Perzselő homok, topáz, a kalandor és a kígyó//

*Lyz nem haragszik, csak rosszul esik neki a mozdulat. Nem is akar erre gondolni, csak hessegetné inkább. Valahol próbálja megérteni Aenaet, de hiába, ez az egyetlen dolog, ami nagyon fontos az életében, ami miatt szembe ment szinte mindenkivel otthon.*
- Igen, azt hiszem, nekem is. Na meg, sosem tanítottam még… *Lógva hagyja a mondatot, mert nem akar szabadkozni, nem is vall rá, csak a kudarc előhozza a gyengeségét. Örül, hogy Aenae azonnal kapható a beszélgetésre, Lyznek sem akaródzik folytatni a gyakorlást.
Sokkal jobb így, hogy a hordókon üldögélnek. Inkább beszélgessenek, akkor talán mindenki ép marad, legalábbis nem szenved több csorbát egyikük önbecsülése sem, és a kapcsolatuk sem. Végül Aenae mesélni kezd, Lyz pedig meglóbássza a hordóról lelógó lábait, miközben ölében pihenő íja végével babrál, úgy figyel a hordónak támaszkodó lányra, néha oldalra sandítva.*
- Óh. És mit csináltál egy nap? Úgy általában? *Lyz a maga részéről nem tudja elképzelni, mit is csinálhatott egész álló nap Aenae, mi dolga akadhat, egy gazdagnegyedi kisasszonynak. Igen, feltételezte, hogy magasan ülnek a lovon az ottaniak, de apja sosem mesélt semmit a régi életéről. Amolyan tabu volt mindig is, mint oly sok minden. Kicsit elmorfondírozik, majd felemelve fejét, látja, hogy a fiúk befejezték a gyakorlást, és feléjük indulnak. Umon kedves intésére próbál mosolyogni, s vissza is int, bár lehet, hogy kicsit szerényre sikeredik.*
- Sziasztok fiúk! * Köszön, mikor odaér a két jómadár.*
- Mi az állás? Nyert valaki? *Nem biztos benne hogy figyeltek ilyesmit, lehet, hogy csak úgy minden nélkül püfölték egymást. Összességében Lyz hiányosságnak éli meg, hogy csak távolsági fegyverhez ért. Sem a kardforgatáshoz, sem a pusztakézhez nem ért igazán. Pedig szívesen tanulna egy két fogást alkalomadtán.*

2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-27 19:33:45
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Perzselő homok, topáz, a kalandor és a kígyó//

*Immár mindketten felállnak és jóízűen nevetnek, a korábban jelzett fáradtság már tovaszáll, a fizikai sérülések még bizonyára megmaradnak egy darabig. Egy biztos, a lelki sérülések viszont gyógyultak és nem is keveset. Umon legalábbis megkönnyebbülést érez, olyat, mint korábban talán Xotnál és Pyctánál. Ismét egy ember, aki jó szívvel fogadta, s képes elfogadni az ismeretlent is, nem kavarva fel azt további kérdésekkel. Gyors mozdulatokkal végigporolja magát, pontosabban mezítelen felsőtestére ragadt kavicsszemcséket előbb lesöpri magáról, majd előrehajolva haját is megrázza. Ezt követően fekete nadrágja következik, csak úgy száll a por a szélben, ahogy lábát csapkodja fentről lefelé, néha fel-fel szisszen egy-egy érzékenyebb részre csapva. Tetszik neki Sunuko ötlete, így rögtön a még gyakorlótéren álló lányok felé fordul, hogy megnézze őket:*
- A kardforgatás bizony érdekel. Ha nem is karddal, hanem szerzeteshez illő bottal, de szívesen venném, hogyha tanítanál majd. *Umont komolyan érdekli a fegyverforgatás tudománya és bizonyos benne, hogy új barátjától rengeteget tanulhatna. Arra gondol, hogy a kétféle harci stílust vegyítve egy pusztító erejű képzettségre tehetne szert, minden bizonnyal a gondnokság mellett másban is kivehetné a részét. Persze tudja, hogy jelenlegi ökölharc tudománya mellett sem lehet elmenni, de sosem baj, ha tovább képezi magát az ember.*
- Menjünk Sun, persze, kíváncsi vagyok Aenae hogyan halad a tanulással, úgysem láttam még közelebbről az íjászok tudományát. *Mosolyodik el magában, majd lassan elindul, s hogyha Sunuko követi, együtt sétálnak át a lányok felére. A gyakorlótér ezen részén kihelyezett célpontok segítik a célzás képességét, azonban ezeket már valószínáleg begyűjtötték. Ahogy elnézi a nők befejezték a gyakorlást, korábbi mozdulatokból ítélve nem oly nagy sikerrel, mint amire számítottak. Jelenleg hordón üldögélve beszélgetnek csendesen, így Umon nem akarja őket felesleges mondatokkal megzavarni, csak csendesen közeledik feléjük, hogy észrevehessék és befejezhessék, ha olyan dologról beszélgetnek, mely nem tartozik rá. Umon tiszteli a titkokat és a bizalmat, hisz jórészt egész élete erre épül jelenleg. Így odasétál és vidám mosollyal int a beszélgetőknek.*


2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-27 12:08:00
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//

*Saját történetét meglehetősen rövidre és lényegtelenre fogta, mégis rendkívül hála töltötte el őt, hogy Umon zokszó nélkül végighallgatta. Valószínűleg ő lesz az egyetlen személy akivel valaha is ilyen őszintén fog beszélni, úgyhogy az közeljövőben nagyon is sokat fog tenni azért, hogy a most megalkotott kétoldalú bizalomkapcsolatot el ne veszítsék.*
- Köszönöm türelmed és megértésed. Alapjából véve még nem nyíltam még meg ember előtt így, egyszerűen csak ez... kijött. - *Bökte ki magából még utószóként Umon reagálása után.
Miután barátja fölajánlja az ő történek elmesélésének lehetőségét, kétség nélkül bólint és türelmes tekintettel a stigmás szerzetesre szegezi a tekintetét.
Amikor valóban elkezdi az elbeszélést s a már említett stigmák elkezdenek vészjóslóan mozogni Umon körül, törökülésben lévő teste megrándul, s erős késztetést érez arra hogy fölálljon és megrázza a barátot, hátha csak egy rémálomszerű transzállapotba került. Még soha nem látott ilyet, s agya a lehető legbizarrabb feltevésekkel próbál válaszokat adni.
Ahogy mégiscsak helyén marad, s izmai cselekvésre készen kezdenek merevedni, úgy hallgatja tovább a mesét, le nem véve tekintetét Umonról. Bízik benne, úgy is hogy látja stigmái árny és színjátékát. Pycta amúgy sincs messze, ha elfajulnának a dolgok.
Álmok, rémálmok, gyanús árnyak. Problematikus gyermekkor? Nem, ahogy az egyre rémisztőbbé váló barát szavait hallgatja, úgy rájön, hogy valami más is folyhat itt. Negyedik szereplő talán? Elmét pusztító betegség? Vagy csak Umon képzeletének groteszk szüleményei? Története túl zavaros, nem tudja hova rakni. Ahogy egyre és egyre komorabb tekintettel hallgatja őt, úgy próbál agyalni egy realista válaszon. De amint elmélyed szürreális teóriáinak végtelen tengerében, Umon már végszavait intézi hozzá, és kezét nyújtja felé. Úgy rázza meg fejét mintha kikötői ebként a vizet akarná lerázni magáról, s minden kételkedés nélkül elfogadja azt, s föláll. többedszeri megtekintés után megállapítja, hogy a szerzetessel és a stigmáival minden rendben. Ismételten. Vajon mennyi időre?*
- Ebben az igazságtalan világban mindenkinek terhet kell cipelnie. Azért igazságtalan, mert némelyiké könnyebb mint a másiké. De ne felejtsd el, Umon: Minél nehezebb a súly, annál erősebbé válik a hátad, s mindennek a végén egyenesen az ég felé tudsz tekinteni, ahol sorsod teljessé válik. - *Mosolyodik el. Ő sem tudja, honnan jöttek ezek a furcsának hangzó szavak. Talán az egyik hóbortos druida szólásainak tekercsében olvashatta. Talán még a múlt visszhangja ismételte meg. Ez nem ma fog kiderülni.*
- Na de félretéve a szomor't, epekedve várom a következő alkalmat! Addig még kardot forgatni is megtaníthatlak! Az sem nagyobb művészet az ökölharcnál, még ha kissé szúrósabb is fegyverünk vége! - *Nevet teljes szívéből. Tisztességesen küzdött Umonnal, ezt senki nem tagadhatja le, de mindkettőjük tudja hogy ha nem tett volna be a Pyctával való gyakorlat akkor hamarabb véget ért volna a harc.* - Megnézzük hogyan bánnak az íjjal női társaink? -



2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-26 22:20:04
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlótér//

*A lihanechi hidegvérű élvezvén a dolgot dobbantva ugrál párat, egyszer bakolva megcsavarja a csípőjét is, majd vágtázni kezd. Három kör, vad vágta után a ló fújtatva vált ügetésbe. Csak úgy döng a föld az 1600 font súlyú böszme jószág alatt. A sötételf lány bemegy a térre és meghajtja még egy kicsit.
~Ez tiszta bolond. Most tök olyan, mint Manreas a sárga csődör… de hát ez egy herélt igásló… ~
A mélységi lány a gyakorlótéren ácsorogva, jót mosolyog a pajkos óriáson. Nem tud Rá haragudni, és kacagva szól lovához.*
- Lehet többször kéne szagolgatnod Umont.
~Bár, erre elég kicsit az esély. Másfél hata, hogy ismerem, és most találkozott először a lovammal. Akitől sokkot kapott. Egy amnéziás, átkozott szerzetes ismerni?... elég hülye elgondolás.~
A pej paripa, mintha megértette volna gazdája előbbi szavait, érdeklődve odamegy hozzá.*
- Nah, most mi lesz? Megeszel? Azt próbáld meg! Olyat kapsz…
*Kajtár megszaglássza a lányt, majd szájával babrálni kezd Xotara csuklóján lévő két karpereccel. Láthatóan nagyon tetszik neki a karperecek csörgése.*
- Nah, ne már, megint?! Neked valami fémcsörgőt kell vennem legközelebb a városban.
*Xotara elhessegetve lovát elindul az istálló felé, hogy kihozza a szerszámokat, és végre érdemi munkát is végezzenek. Kajtár lelkesen cammog utána, de nem tudja követni gazdáját, mert a tér szügyéig érő fakorlátja elég pszichikai gátat képez, hogy maradásra bírja a lovat.
A lány a szerszámokat a korlátra teszi. Összehajtva teríti a lópokrócot az állat hátára, közvetlenül a marja mögé. De ekkor Kajtár hátra fordulva lekapja onnan a zöld nemezt, és felcsapott fejjel, és farokkal, láthatóan magától teljesen eltelve eltrappol. A ló peckesen üget, amennyire ez lehetséges, egy ilyen kicsit trampli jószágnál. Hevesen rázza a fejét, amitől a pokróc vadul lobog.
~Persze, csinálj jó anyádból bolondot! Múltkor a kantárral csináltad ugyan ezt… de én vagyok a hülye, mert nem kötöttelek ki.~
Xotara határozott, nyugodt lépsekkel indul meg lova felé, hogy véget vessen a játékidőnek.*
- Elég! Vége a gyereknapnak! Add ide!
*Xotara nyúl a pokrócért, de Kajtár vinnyogva nyihog egyet, és elvágtat.
~Igen? Akkor teszek Rád!~
Xotara sarkon fordulva elsétál. Kajtár, mintha csak nevetne a lányon, megáll, és rázza a pokrócot. A lány meg áll, háttal a lónak. Kajtár hegyezett fülekkel figyel. Xotara tesz két lépést előre. A böszme jószág lassan bandukolva oda sétál gazdájához szájában a takaróval. A lány érzi, hogy a nemez holmi a vállához ér. Megfordul, és elveszi a lovától.*
- Csibész!
*Xotara játékosan suhint a takaróval a termetes ló felé, de az nem zavartatva magát egy helyben állva figyeli tovább a lányt.*
- Na, gyere… de most kikötlek, mert sose ülök fel ma Rád, különben.
*Xotara vezetőszárat csatolva Kajtár kötőfékjébe, kiköti az állatot.
Ellenőrzi a heveder- és a nyergehelyet, hogy biztos nem maradt e valami dzsedva az állaton, amitől sebesre feltörhetne a felszerelés alatt. Rendben talál mindent. A lópokróc a helyére kerül, és nyergel. A hevedert elővigyázatosan húz át az állat mellkasa alatt, majd baloldalon becsatolva, lassan meghúzza azt. Kajtár hevederhúzás közben kicsit csikorgatja a fogait, de mást nem tesz. Xotara leengedi és beállítja kengyeleket, majd kantárral a kezében a ló nyakához lép. Az állat nyakába akasztja a kantárszárat. Leveszi a ló fejéről a kötőféket. Bal kezével a ló szájába helyezi a zablát, a jobb kezével felhúzza a kantárt az állat tarkójára, átbújtatva annak füleit. Kajtár pajkosan kezd játszani a szájában csörgő zablával.*
- Te tényleg egy dinka mamlasz vagy!
*Majd, játékosan megdörgöli a ló ferde hókás orrhátát, ahova nyom egy puszit is, majd felszáll a jámbor óriás hátára.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.26 22:42:12

2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-26 21:23:07
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Egy hattal később//
//Leon//

- Azt hiszem, ha Bayde és az irbisz közelébe szeretnél menni, jobb, ha addig rám hagyod Patkányt, míg elsimítjátok az ellentéteket. *Mondja neki vidáman, mert azonnal jobb kedve lesz, ahogy visszaemlékszik a beszélgetésükre a kapunál. Igen, ő volt az első venár, akivel összefutottak, bár Seles nem szólt vele sokat azóta.* Azt hiszem, Patkánnyal megértenénk egymást, mert én is tartok Xauzurtól. Egyik nagy félelmem, hogy egy irbisz támad rám a vadonban, és sokakkal meg is esik ilyesmi. Bízom benne, hogy Bayde féken tudja tartani, de a társaságát nem szívesen keresem, ha nem muszáj.
*Úgy látszik, Leon már el is tervezte, hogyan készítse fel. Ennek Seles nagyon örül, mert látja, hogy a férfi komolyan veszi őt. Az ember semmit nem tanul, ha nem jár a dolog izzadtsággal, ebben teljesen igaza van a kalóznak.*
- Semmi baj, tisztában vagyok vele, mivel jár. *Nyugtatja meg.* Vállalom a kellemetlenségeket, kék foltokat, akármit. *Megsimogatja a férfi arcát.* Amiatt pedig ne aggódj, hogy nő vagyok, elég jól bírom ezeket a dolgokat. *Kicsit szomorkásan elmosolyodik, ahogy visszagondol vándoréletére, és fejét Leon vállára biccenti.* Nem mondhatnám, hogy nagyon lányos lány volnék. Hiszen eddig az erdőben éltem, a koszban, hidegben, és mindent magamnak szereztem meg. *Nem tudja, hogy Leon mennyire becsüli alá a vívási képességeit, de egyelőre nem akarja neki elárulni, hogy valószínűleg meglepetést fog okozni már az első leckéjükön is. Azért ölt már haramiát azzal a karddal... A jobbján lógó pengére pillant.*
- Oh, igen, és jó, ha tudod, hogy bal kézzel forgatom. *Úgy emlékszik, az előbb a jobbjában fogta Leon kardját, ami nem tette ezt egyértelművé. Valamiért sokan abból se találják ki, hogy melyik kezével harcol, hogy hogyan fogja az íjat, pedig azt is a jobbjában fogja éppen, nyilván, hogy a ballal illesszen rá nyílvesszőt, ha úgy adódik.* Nem ügyetlenségből fogom ballal. *Teszi hozzá szinte ösztönösen, mert sokan kinevették emiatt, mikor még kislány volt.* Az az ügyesebbik kezem, minden jobban megy a ballal.
*Valamiért a szeme a tenyerére téved, és még mindig eszébe jut a mozdulat, amivel belevágta a kést Learon birtokán. Bár a heg már nem látszik - hosszú volt az ideút -, a törés azóta is megmaradt benne, hogy ártott magának.*
~ Talán akkor én is fel akartam adni, mint Leon? Mindenesetre jó, hogy nem tettem. ~
*Nem tudja nem észrevenni Leon örömét az ital fölött. A kalóz! Még mindig emlékszik rá, mennyire részeg volt az első vacsorán, és nevetnie kell az emlékre.*
- Én igazából teára gondoltam. *Ismeri be, de kitör belőle a nevetés, mert egyszerűen látja Leonon, hogy nem arra gondolt.* De hát kinek mi, nem igaz? *Halkan súgja neki.* Én sem vetem meg a dolgot, csak Banya elzárta.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346