Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 21:40:06
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Vadászat//
//Érkezés Vadvédbe//

*Mint minden férfi, Bajdi is igen jó néven veszi ha férfiúi képességeiről emlékeznek meg elismerően. Főleg ha ezt mások előtt teszik. Ennek megfelelően vigyorog, mint a vadalma. Amikor Zara a sötéelf segítségére siet, nem is mulasztja el, hogy az alkalmat kihasználva megbámulja azt a formás hátsót. Amikor Annuliennel nekiveselkednek a nehezen megharcolt zsákmánynak, nem tudja nem észrevenni a neheztelő pillantást. Amit nem is ért. Úgy van vele, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért. Ezért aztán a lovagias viselkedést meg is hagyja a lovagoknak. Azt pedig Annulien sem gondolhatta komolyan, hogy majd ő egyedül szenved a döggel. Már csak azért sem, mert amíg Annulien előtte zihál és küzd a kötéllel, ő ismét bámészkodhat. És nagyon nehéz helyzetbe kerül. Egyszerűen képtelen eldönteni, hogy kinek van vonzóbb feneke: Zarának vagy az elfnek? Így aztán az a kényszerű helyzet állhat elő, hogy kénytelen lesz tapasztalati úton eldönteni a fogós kérdést.*
- Üdv! *mosolyog a kapu előtt állókra, amikor elérkeznek Vadvédhez. Mostanra már ő is alaposan átizzadta a ruháját. Hiába hűvös az idő, a vadkant sem egyszerű vonszolni. Ledobja válláról a kötelet és kicsit megropogtatja a tagjait. Ekkor szúr szemet neki Annulien morcos ábrázata.*
- Hát neked meg mi bajod van?

2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 21:32:37
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Barátnők//

*Xotara makacsul könyököl a korláton, az erdőt fürkészve. Amikor, hallja az érkező Selest felfelé mászni a létrán.*
~Remek. Utánam jött. El fog elküldeni a fenében.~
*A mélységi lány mereven előre néz, nem pillant Selesre, amitől úgy tűnhet, hogy nem is figyel rá. Igen, Xot kerüli barátosnéja pillantását. De, Xotara nagyon is figyel, minden szóra, ami elhagyja Seles száját, majd így szól: *
- Hiszel benne? Én nem tudok ilyen dolgokban hinni. Maximum a remélni tudok.
*Elhallgatva Seles felé fordul és barátosnéja arcát fürkészi.*
- De, tegyük fel… elméletileg, hogy hiszek. Elhiszem, hogy mindenkiben van jóság, de tudjuk az érmének mindig két oldala van, és a természet egyensúlyra törekszik. Tehát, mindenkiben van fény és sötétség. De, akkor mi van, ha valakiben több a sötétség, mint a fény, és bárhogy próbálja tagadni, szabadulni tőle, nem megy? Szóval, ilyenkor a hited, mit mond? Mit, kell hinni, hogy ez megváltozzon?
*A sötételf lány mondandója végén, úgy sóhajt fel, mintha belefáradt volna valamibe, majd témát váltva folytatja.*
- Nem tartalak hülyének, csak naivnak, de nem tartom ezt rossz tulajdonságnak. Tudom, ha nem lennél ilyen nyílt, akkor nem is barátkoztunk volna össze, és az előbbi történések után, most nem állnál itt mellettem, amiért hálás vagyok neked. Sajnálom, amiket Leonnak mondtam… de nem úgy sajnálom, ahogy Te gondolod. Sajnálom, hogy Tőlem hallottad, és remélem nem lesz igazam, de azt nem sajnálom, hogy megmondtam a véleményem, ha még az el is tér a Tiédtől. Legyen, ennek bárminemű következménye is a barátságunkra nézve.
*Szótlanul gondolja végig Seles következő félmondatát, majd így felel: *
- Védelmezés. Érdekes egy ösztön, érzés vagy gondolkozásmód? Nem is tudom. Én is meg akarlak védeni Téged, ahogy Umont is. Meg valahogy az egész erődöt is, és annak minden venárját, még azokat is, akiket annyira nem szívlelek. Nem tudom, miért van bennem ilyen erősen ez az ösztön, de így van. Ahogy, azt sem tudom, hogy Umonnal mi a fene van… de azt hiszem egy kicsit tényleg túllőttem a célon… de észre se vettem, és az egész szitut Umonnal jelenleg nem is értem… de megpróbálok a végére járni az éjjel. Van egy ötletem is, de amit korábban mondtam neked… még nem mondhatok semmit, de remélem mihamarabb megtehetem. Bár, a hittel kapcsolatban, erről talán többet is mondtam el neked, mint eddig bárkinek.

//Érkezés Vadvédbe//

*A leányzó páros eszmecseréjét, ekkor egy hangos, ám mégis nagyon bájos füttyentés szakítja félbe, amit bármelyik rikkancs megirigyelhetne. Xotara lepillantva veszi csak észre Lyzt.*
~Micsoda, figyelemfelkeltő bájos harsányság.~
*A sötételf lány vigyorogva leint Lyznek, majd hallja az érkező Zarát is, és további erdőcsörtetés zajaira is figyelmes lesz. Xotara, ezen a ponton sokatmondóan Selesre pillant: *
- Te vagy őrségben. Meg azt, hiszem jobb, ha Te fogadod az érkezőket, mert én amilyen hangulatban most vagyok… jobb, ha csendben maradok. Szóval, kislány őrségben és irány a kapu!
*Adja ki szórakozottan a parancsot, majd még hozzáfűzi: *
- Én addig, innen csendben, árgus szemekkel fürkészem a dolgokat, jó? De, ha itt a BaltásGyilkos, csak sikíts és röpülök segíteni.
*Kacsint Selesre mosolyogva, majd visszakönyököl a korlátra.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.08 21:51:26

2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 20:44:46
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Vadászat//
//Érkezés Vadvédbe//

*Nagyot ránt a kötélen, miközben villámló pillantást küld a mögötte haladó Bayde felé. Titkon remélte, hogy merő lovagiasságból majd a férfi felkínálja, hogy egyedül hozza a malacot.
Nem így lett, így most izzadtan, kócosan és elcsigázottan érkezik meg Vadvédbe.
Amint átértek a kapun elengedi a kötelet. Elhúzta a dögöt idáig, most már aztán hagyják. Hátrasöpri arcából a szemébe lógó hajzuhatagot és duzzogva, gyilkos pillantást küldve mindenki felé ül le, háttal a fal tövének támaszkodva.
Szemét a furcsa sötételfen tartja. Arra nevelték, hogy bárki fiának segítsen aki bajba jut, de hogy megossza fedelét egy mélységivel...
Elhúzza a száját és a többieket kezdi fixírozni. Iszonyúan fáj a válla a disznó húzásától és óhatatlan vágyat érez a fürdésre. De mindenekelőtt... Pihen itt egy kevéskét.*

2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 20:22:47
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Végig küzd a szituáció terhe alatt, látja, amint a sötételf megvívja harcát a benne lakozó gonosszal, s ő nem tehet semmit.*
~ Pedig már olyan jól alakult! Mindent megbeszéltünk, amit kellett. ~ *Gondolatai kuszák, sokszor nem tudja, melyek az övé és melyek azé, ki testét jelenleg bitorolja. Teljesen bizonytalan a jelenlegi helyzetben, s erre a benne lakozó valami is megerősíti semleges válaszaival. Tudja, csak össze akarják zavarni, de nem akarja hagyni magát.*
~ Xotara, saját magát ajánlja? Értem? Miattam? ~ *Gondolataira választ nem kap, a gonosz nem vele van elfoglalva, hanem epés megjegyzéseivel és a sötételfen csüggedő, kocsányon lógó szemeivel. Umon elérzékenyülne ha tudna, s ha férfiúi büszkeségét nem sértené. Ha Xotara képes saját magát ajánlani érte, akkor valóban nem haragudhat rá, akkor valóban sikerült megbeszélni mindent:*
~ Ó, Xot, bár magam lehetnék és válaszolhatnék neked! De talán még nem gyűlöltél meg engem teljesen, remélem tudod, hogy ez nem én vagyok, bár érzéseim hasonlatosak a gonoszéhoz, a kettő össze sem hasonlítható. Valahol azonban mégis én vagyok, s téged ettől kímélni kell. ~ *Saját fejében elföldelve, azonban Umon küzd, nem hagyja magát, s nem hagyja Xotarát sem bántani. A sötételf nem tudja, de a megszállt szerzetes furcsa mozdulatai, zavart fészkelődése igazából Umon mozdulatai, mellyel ujján lévő pecsétgyűrűjét próbálja elérni, mi korábban is változást okozott. Igaz a fürdőben pont fordítva hatott, de hátha most ismét fordítva reagál. Kegyetlen harc, mit magával vív, eszébe jut minden, mit korábban Pycta tanít neki. Előbb saját magát kell megismernie, előbb saját magát kell elfogadnia, s előbb saját magát kell legyőznie, ha bármit el akar érni. A benne lakozó nem sejt semmit az egészből, Xotara testén és mozdulatain legelteti szemét, így Umon is ezt teszi, csak másképpen. Mint mindig, most is csodálattal nézi a lány gazella testét, sötétzöld szemeit, mély, búgó hangját is kedveli, jóllehet érzéseivel továbbra sincs tisztában. Egyet azonban nagyon jól tud, míg a gonosz benne lakozik, nem engedhet magához közel senkit. Az esze ezt diktálja, reméli, hogy a szíve is ezt fogja. Próbálkozásasit lassan siker koronázza, másik kezén lévő ujjaival a pecsétgyűrűt eléri, érzi annak langyos, majd hogy hozzáér egyre erősebb melegét. Nem tudja mit csinál, mit kellene csinálnia, ezért csak forgatja az ujján, majd mikor a meleg kezd már elég kellemetlen lenni váratlan dolgot tapasztal, ugyanis alfele hirtelen hullámzásba kezd.*
~ Nem! Fejezd be! Nem alázhatod meg őt! Te rohadt átokfajzat! Takarodj a testemből, a Fekete Fa erejével! ~ *Dühe hirtelen ragadja el, vérvörös köd száll elméjére, s nem számít már, hogy valaki uralja azt, akárkit eltaposna, csak, hogy Xotarát ne bántsa. De a sötételfet sem kell félteni, hasonlóan reagál a szerzeteshez, azonban mikor az nyakát ragadja meg, Umon ujján lévő gyűrű forrósága tetőfokára hág, s, hogy ettől, vagy Umon haragja által kifejtett erőtől, de a kötél enged, s a szerzetes keze szabadul. A megfeszített teste és a kötél engedése különös ellenhatást eredményez, s az Umonra rontó sötételf nővel együtt lendül előre teste, melynek következtében Xotara az ülő Umon ölébe kerülhet, ha nem vigyáz. Elméje körülbelül annyi idő alatt tisztul ki, amennyi idő alatt megszállták. Stigmái lassan visszahúzódnak, s csak nyakán szorító kezeket érzi, s az ölében ülő lány melegét.*
- Xot! Xotara! *suttogja halkan a hegyes fülébe, s a szorítástól olykor elcsukló hangon, remélve, hogy azt a sötételf meghallja, s kissé enged mielőtt végleg megfojtja. Nyakán minden bizonnyal kékes-lila csík jelzi holnap, Xotara első ölelését.*
- Köszö... köszönöm, Xot. *Szürkéskék szemeiben a bánat, s arcán a bágyadt vidámságot jelző félmosoly keveredik.* - Nagyon fázom. *Kijelentése egyszerű, de mégis emberi, s rögtön ezt követően, ha Xotara kezei kissé engednek, fejével a lány vállára borulva alszik el, szinte azonnal, saját magával vívott küzdelme eredményeképpen.*

2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 20:16:27
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Nem akarnám, hogy vitatkozz miattam másokkal.
*Rázza meg a fejét, közben haloványan azért mosolyog. Tisztába van vele, ez mekkora szó az elf szájából, mert tényleg nem az a vitatkozós fajta.*
- Velem vitatkozhatsz, ha szeretnél. De csak azért, mert utána jól esik kibékülni.
*Ó igen, kibékülni a legjobb, a kibékülős összeborulás miatt már megéri egy kicsiny, jelentéktelen vita.*
- A város furcsa hely, pláne ha nem szoktál hozzá. De úgy működik, ahogy mondom. Valakinek jobb, ha nem a városban él. Kinek ezért, kinek azért. Neked sem lenne jó, pedig a te arcodat csak csodálnák.
*A férfi ölében ülve könnyű végigsimítani annak arcán, három-három ujja simít végig Pycta jobb és bal orcáján.*
- Biztosan van némi baj a fejemmel, mert teljesen megzavartad és néha nem tudok másra gondolni, csak rád!
*Persze tudja ő is, hogy itt és most nem csak fürdés esete forog fenn, ha eddig nem tudta volna, akkor a mohó csókból biztosan rájött volna. Kicsit meg is lepődik ezen, de azért simán szembefordul a férfival, karjait a nyakába fonja. Mosolyog, mikor elválnak az ajkaik.*
- Mióta lettél ilyen türelmetlen? Ilyen rossz hatással vagyok rád?
*Suttogja, mikor már csak az orruk hegye ér össze, majd kicsit hátrébb hajol, mert ilyen közelre nem tud jól fókuszálni és szeretne még gyönyörködni a férfiban. Hátát kicsit meggörbíti, könyökei nyújtva vannak, így már elegendő a távolság ahhoz, hogy tökéletesen élesen láthassa a másikat. Érdekes módon most nem olyan szégyellős már, mint az előbb volt, meg a vizes haja is a bőrére tapad, hátára és vállára meg a mellkasára. A haja szárazon világosbarna, de így vizesen olyan sötét, hogy szinte fekete. Mosolyog Pyctára, miközben ujjai a tarkójánál babrálnak a férfi hajával. Szeret a hajával babrálni, a vizes hajával meg még sosem volt alkalma babrálni, egészen új érzés.*

2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 20:03:28
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Vadászat//
//Érkezés Vadvédbe//

* Denzack eléggé kínosan, de leginkább megalázva érzi magát, hogy az egyik pillanatban még segít neki az elf nőci, majd a másikban hevesen tiltakozik bármiféle egyéb segítségnyújtástól. Nem veszi túlságosan a szívére, mert tudja, hogy az elfek már csak ilyenek, persze kivétel ez alól Lyz és Bobbir. *
- Mostanáig én se találkoztam efféle lényekkel, de remélem, hogy többet nem is fogok. Te pedig szerencsés vagy, hogy nem volt velük dolgod eddig.
* Látja, hogy nem jött be a kis színjátéka és rájöttek, hogy mégsem egy olyan erős nagy legény, mint amit próbált mutatni. Ennek ellenére azért még próbálja fenntartani ezt a látszatot, mert ez így jól esik a lelkének, mintha még lenne valamennyi önbecsülése. Megpróbál még egy pár lépést egyedül megtenni, de be kell látnia, hogy nem jutnak el túl sokáig így, ezért belekarol Zaratinateba, ami nagyban megkönnyíti számára a mozgást. A többiek pedig maradtak a disznóhúzásnál. Elég megalázó számára, hogy egy elf inkább egy disznót választ, mint őt, bár ezen egyáltalán nem lepődik meg, mert, hiszen ők már csak ilyenek. Nem is kell túl sokáig menniük, mikor meglátja az erőd falait és egy csapatnyi vándort is előtte. A látása kissé homályossá válik a távolba, valószínűleg a sérülései miatt, de amikor meghallja, hogy kik vannak előttük, rögtön hevesebben kezd el verni a szíve. Zavarodottságában rögvest arcába húzza csuklyáját, hogy lehetőleg ne ismerjenek rá. Nem szeretné, hogy Lyz ilyen rossz állapotban lássa. Titkon persze örülne a találkozásnak, de ezt nem meri még saját magának se bevallani. *

2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 19:14:17
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vadászat//
//Érkezés Vadvédbe - Lyz//

*Bayde mosolyából nem nehéz leszűrni, mi járhat a férfi fejében. És hát nagyon fáj bevallania, de igaza van.*
- Igaz, múltkor nem keserítettél el... Kivételesen.
*Annu elég szeszélyes kedvében lehet, hisz amennyire az előbb lelkesen rohant oda a férfihez segíteni, most olyan gyorsan lép hátra tudatosítva a társsaságban, hogy nem hajlandó továbbiakban bármiben is Denzack segítségére lenni.*
~Mi van cica, csak most jöttél rá, hogy sötételf?~
*Nem érti a helyzetet, de őszintén, nem is akarja. Annulien eddig egész szépen ellébecolta a napot, legalább a disznóhúzás majd megizzasztja kicsit.*
- Áh, vagy úgy, ördögnyulak. Még nem volt szerencsém hozzájuk, de téged elnézve, jobb, ha később se lesz.
*Oldalra billentett fejjel nézi végig, ahogy Denzack próbál nagyfiúnak tűnni, és eljátszani, hogy egyedül is képes visszasétálni.*
- Dehogy tudsz! *Mondja szemrehányóan, és elindul felé.* Maximum, ha holnap hajnalig itt kullogunk veled Vadvédig.
*Odamegy hozzá, hogy támogassa a visszaútig. Ha akarja, hagyja, hogy a nyakába karoljon. A disznóhúzást Baydeékre hagyja, ő elindul a mélységivel visszafelé, úgyis be fogják érni őket, amilyen lassan haladnak.
Mikor odaér, meglepetésére Lyzék is visszatértek már, épp akkor várnak ők is bebocsátásra.*
- Lyz! *Kiált oda a nőnek nagy vidáman, mintha nem is egy vérző, agyonkarmolt, harapdál férfi támolyogna mellette.*
- Nézd, hoztam neked ajándékot!
*Jegyzi meg viccelődve, ahogy közelebb érnek.*

2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 18:42:05
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Leon//

*Feldúltan távozik, sokféle érzelem kavarodik fejében. Persze igazából senkire nem tud haragudni, úgy igazából, azonban hirtelen sok volt az inger, talán el is fáradt, hisz hajnaltól talpon van és edzés után rögtön dolgozni ment. A kemény fizikai munka megviseli, s talán emiatt humorérzéke is kicsit elszáll. Most jelenleg úgy érzi, hirtelen többen is rajta nevetnek, unja már, hogy mindig ő a szerencsétlen a csapatból. Bármikor, bármit próbál segíteni, vagy csinálni, mindig valami butaság a vége. Hisz Pyctának is így mutatkozott be és Xotnak is, meg igazából a többieknek is. Felsejlik előtte, ahogy a csapattal legelőször találkozott. Tollal a szájában és fácánnal a kezében. Aztán Xot előtt esett el, majd Pycta előtt. Kész szerencsétlenség, aki elé nem szabad hordókat helyezni.*
~ Most meg ez a szendvics. Pedig csak jót akartam, s lám mi lett belőle! ~ *Sóhajtozik magában, s lassan elmerül az önsajnálat ragadós mocsarában. Tervei szerint, látva, hogy a műhelynél nincs senki, a konyha felé veszi az irányt, hogy a talán még ott lévő Isqehával egyeztesse a mai nap felfedezéseit, hátralévő feladatait. Bár eldönti, mai nap már nem akar az udvaron, vagy egyáltalán bármi gépen dolgozni. Eldönti, hogy a könyvtárba fog menni, s megkeresi azt a könyvet, mi elég időre leköti, hogy elfelejtse ezt az egészet. Kiváló tervnek tűnik, azonban hirtelen megzavarják elmélkedésében, s Leon szegezi neki kérdéseit. Először arra gondol, hogy nem is reagál a férfinak, hisz bár haragosnak nem haragos, bosszúsnak azért bosszús. Persze Umon nem az a típus, aki ezt sokáig tartani tudja, szereti megbeszélni a dolgokat, így ekképp meg is áll és Leonhoz fordul.*
- Nézd Leon! Fogalmam sincs, hogy mi zajlik le bennem, hisz egy hat és három napnyi emlékkel rendelkezem. Nem tudom mi a barátság, mi a szeretet, mi a szerelem. Idefelé jövet messzire elkerültek, mert mindenkit megrémített a kinézetem. Szerintem Aenae még most is retteg tőlem. Nem segít, ha bizonytalanságomat kifigurázzátok! *Azt gondolja, hogy Leon nincs tisztában azzal, hogy szavainak sokszor mi lehet a következménye, függetlenül attól, hogy Umon nagyon szereti a veterán kalóz humorát, ezért nem is tud haragudni rá.*
- Te gyorsan döntesz barátom, ahogy elnézem szinte mindenben. *Mosolyog halványan Leonra.* - Jelenleg meg is van mindened, mire szükséged lehet, vigasztalás, szeretet, barátság. Én csak azt érzem, hogy bármit teszek, mindig kívülálló és csak megtűrt személy lehetek közöttetek. *Még mindig mosolyog, de mosolyának már szomorkás vetülete van.*
- A Fekete Fa egyedül mit sem ér a mezőn, *kezdi, mit már Pyctának is mondott korábban* hisz a villámnak nem kell válogatni, porrá égeti azt. Azonban, ha társak állnak mellette, segítik és védik egymást. Most én vagyok a Fekete Fa, ki egyedül áll a kietlen tájon, a villámcsapásra várva. *Itt egy pillanatra elgondolkodik, hogy mennyit osszon meg Leonnal, majd gyorsan döntésre jut:*
- Xotara volt az, ki először mellém állt, ki segített rajtam. Bármilyen furcsán hangzik de érzelmileg és lelkileg is hatalmas támaszom, ő az egyetlen kinek elnézem, hogy modora nem feltétlen csiszolatlan és sokszor meggondolatlanul cselekszik. Ne bántsd kérlek! Hisz úgy gondolom, te is foggal körömmel őriznéd Selest, s kardélre hánynád ki őt bántja. Nem igaz, barátom? *Itt ismét mosolyog kissé.*
- Hisz mire mennénk nők nélkül? Nekem nem lenne támaszom, neked nem lenne témád, min nyelvedet fenhetnéd. *Itt a kétértelmű utaláson, függetlenül attól, hogy szerzetes, bizony felnevet, remélve, hogy Leon is érti, majd mivel már a csarnok ajtajához érnek, megkérdi:*
- Bejössz te is Isqehával értekezni a vízkerék szerkezeti elemeiről? *Persze kérdését követően már kacag, s Leonra nézve természetesen megvárja válaszát.*

//Isqeha//

*Felnevet, majd belép az ajtón, ha Leon követi, akkor az étkezőbe menet hellyel kínálja, ha nem, akkor Isqehával szemben leül. Umon nem eszik, nem érzi magát éhesnek.*
- Szia Isq! Jó étvágyat! - *Mosolyog a félelfre. Majd részletesen elmeséli, hogy mire jutott a konyhában és a fürdőben. Elmondja, a fal melletti tartályt, mellyel Isq korábbi gyanúját megerősíti, a csöveket, s a fürdőben lévő hiányzó tartályról is beszél.*
- Szóval azt gondolom, ha a fürdőben lévő tartályt pótoljuk, a konyhában pedig megnézzük, hogy esetleg a kemence segítségével hogyan fűthetnénk, *itt elgondolkodik egy kicsit, mert nem ért annyira hozzá, szüksége van a félelf szakértelmére* vagy esetleg mással, akkor biztosíthatnánk a folyamatos vízellátást, ráadásul a meleget. *Majd Isqehára néz, hogy ő is elmondhassa, hogy mit talált.*
- És te? Mire jutottál a fogaskerékházban? Találtál valami érdekeset? *Mosolyogva várja a választ és örül, hogy Isqeha és Elostor csatlakoztak hozzá a keréknél. Legalább van egy téma, melyről mással is tud beszélni. Így nem érzi magát oly kívülállónak.*

2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 18:26:52
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés Vadvédbe//

*A sűrű erdőben hajlonganiuk kell a gallyak elől, Lyz emellett pedig minden érzékszervével az erdőre figyel a veszélyes vadvilág miatt, s amiatt is, hogy ne háborgassák a kelleténél jobban. Szerencsére a csapat szépen csendben halad, már ami magukat illeti, csak a lovak csapnak némi zajt.
Lyz annyira az útra és az erdőre koncentrál, hogy egészen meglepődik, mikor végre kibukkannak az erőd aljában a fal mellett. Mielőtt megpillantaná az éppen soros őrt, Lyz két ujját a szájába véve, felfüttyent, hogy jelezze érkezésüket, s egy pár méter után már a kapunál is találják magukat bebocsátásra várva.*


A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.08 18:43:07

2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 17:13:22
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Érted még vitatkozni is hajlandó volnék. *Mondja mosolyogva és talán a topázszemű lány is tudni fogja, hogy ez milyen komoly és hatalmas dolog a mindig türelmes és barátságos csuhás szájából. Valóban, az elf nem az a vitatkozós fajta, főleg akkor nem, ha érzi, hogy valaki nem partner egy egészséges vitában vagy ha tudja, hogy nem képes megváltoztatni azzal semmit, ha bebizonyítja igazát. De Aenae más, látta, végigkövette fejlődését akaratos nemes kisasszonyból éretten gondolkodó ifjú nővé válásáig és ez még csak a kezdet.*
- Látod, ezért nem a mennyiség fontos, hanem a minőség. Az emberek hajlamosak nagyon furcsán viselkedni, ha sokan összejönnek. Mint a városban. Valaki azt mondja, hogy mától ez a divat és onnantól még az is ugyanezt fogja mondani, aki valójában nem is érzi annak. De maga fölé emel valakit, mert fél, hogy a saját véleménye miatt majd perifériára kerül. *Ezt már szomorúbban mondja, de csak mosolyába lop némi sötét színt a gondolat.*
- Itt az erdőben ugyanolyan törvények szerint él minden és mégsem közösítenek ki senkit. Olyan más világ az. *Int arra, amerre Arthenior-t sejti.
Aztán Aenae beszáll a dézsába és a csuhás mosolyogva vetkőzik le.*
- Semmi baj a fejeddel, de ha neked úgy kényelmesebb vagy kellemesebb, akkor tedd azt. Én nem fogok megharagudni rád. *Nyugtatja meg a lányt és tényleg nem zavarná, ha nem előtte vetkőzne le és akkor Aenae-nek sem kellene pironkodnia, ha pedig már nem lesz szégyenlős, akkor majd levetkőzik előtte.
Magán érzi a topáz szemek pillantását, miközben vetkőzik és amikor bemászik Aenae mellé, a meleg és a pillanat az ő arcát is megfesti vörösével, de ettől sokkal fesztelenebbül viselkedik a vízben.
Aztán már Aenae az ölében ül és a nyaka melletti sebet simogatja. A csuhás újonnan szerzett sebeit égeti a meleg víz, de ez apróság csak, még csak fel sem szisszen. Ahogy a topázszemű is feloldódik a gőzben, egyszer csak azon kapja magát, hogy mohón csókolja az ajkait és már tudja, hogy nem csak fürdés lesz ebből a korai tisztálkodásból.*

2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 12:27:19
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Leon//

*Seles nem tud mást tenni, csak mosolyog a sok mulatságos dolog miatt, amit Leon mond neki. Egyedül attól tart, hogy mit fog szólni Isqehával kapcsolatban, mivel még mindig nem biztos teljesen abban, hogy kéne kezelnie ezt a helyzetet. Nem gondolta volna, hogy amint betoppan Vadvédbe, máris egyszerre két probléma… Még akkor is, ha csúnya dolog így gondolkodni Leonról és Isqeháról. Mindkettejüket kedveli, bár teljesen különböző módon, és legnagyobb megkönnyebbülésére úgy tűnik, hogy ezt Leon is belátja. Elég csak a lányra nézni: ugyanolyan rajongással néz rá, mint eddig, és örül, hogy vele lehet. Amikor Leon a gyanakvásáról beszél, Seles csak forgatja a szemét, de mosolyog rá. Örül, hogy tisztázták ezt a dolgot, már így sem lehet bonyolultabb ez a nap. Volt már benne szerelem, sírás, barátság…
Seles csak kicsit követi az eseményeket, amik odalent zajlanak, mert máson kattog az agya. Először Isq, most meg Patkány… Ijedelme Leon kis barátjával kapcsolatban még nagyobb rémületbe csap át, mikor látja a férfi arcán is a félelmet. Nagyon sajnálná a kis állatkát, mert tudja, mennyire közel áll kedveséhez, és részben felelősnek is érzi magát azért, hogy elkeveredett – valahogy annyira jól szórakoztak az előbb kettesben, hogy egészen megfeledkezett Patkányról. Szíve a torkában dobog, mikor Leon keresni kezdi, és ő is aggódva kapkodja fejét, hogy végignézzen a védfalon, hátha Patkány arra szaladt. Ami ezután történik, az még ennél is jobban meglepi: a férfi közelebb lép, és őt kezdi tapogatni… Olyan helyeken, ahol nem szokták tapogatni a rendes lányokat.
Minden női ösztöne egyszerre indul be, először ijedtében hátralépne, de még időben emlékezteti magát, hogy nincs nagyon hova, mögötte már a létra van, ezért kénytelen egy helyben maradni. A második ösztöne, hogy a benne felgyülemlett feszültség és izgalom valami furcsa érzésbe vált át.*
- Leon… *Nyögi félig döbbent, félig izgatott hangon, és teljesen elpirul. Férje óta egy férfi sem érintette meg így. Ekkor előbukkan Patkány, és Leon neki adja.*
~ Legalább olyan disznó a humorod, mint a gazdádnak. ~ *Néz rá mogorván, és Patkány arcáról mintha még látná is, hogy jót mulat az eseten. Azért ad neki egy morzsát. Hirtelen azonban minden kusza szaladgálásba vált át, Umon elsiet lent, és Leon is leszáguld.*

//Egyebek//

~ Elrontotta? Mit? ~ *Seles megfordul, és látja, hogy Leon csúnya dolgokat vág Xot fejének.* ~ Mi folyik itt már megint? ~
- Leon! Nem! *Kiabálja, és már indulna utána, hogy megakadályozza Leon hősi fellángolását, de a létrához két kéz kell, neki pedig az egyikben egy patkány, a másikban pedig az uzsonnája van, arról nem is beszélve, hogy ha a többiek végre megérkeznek, neki kell kaput nyitnia, mert Elostor nincs a közelben. Úgy áll ott, mint egy bolond, először a zsákjához lép, de aztán meggondolja magát, tétován toporog.*
- Ezt nem hiszem el! *Belegondol, hogy Patkány nem szeretné, ha levinné az irbiszhez, és abba is belegondol, hogy ő maga sem mer lemenni hozzá. Ugyanakkor itt sem akarja hagyni az állatot, mert akkor azt sem tudja, hogy mit csinál, és hogy nem szalad-e egyenesen a macska szájába. Keservesen sóhajt, és az állatkára néz.*
- Most velem jössz, és nem lesz semmi bajod, megértetted? Bocsi, pajtás. *Teszi hozzá, és csak reméli, hogy Patkány nem fog rá megharagudni, ha amilyen óvatosan csak tudja, bedugja a köpenye zsebébe, és a biztonság kedvéért be is gombolja a fedelet, úgyis olyan laza, biztosan kap majd benne levegőt és fényt. Pottyant mellé egy darabot az ételéből is. Még a ruhán keresztül is megsimogatja egy picit, aztán nagy levegőt vesz. Magában elmond egy imát, hogy ne essen bántódása, és ebédjét a szájába fogva elindul lefelé a létrán, vissza oda, ahonnan az előbb Leonhoz menekült.*
~ Mire vállalkoztam, mikor ide jöttem? Miért nem volt jó nekem a kis kert, amit Learon felajánlott? Miért nem jó nekem soha semmi? ~ *Dohog magában, hangosan úgyse tudna, mert a kenyér még mindig a szájában van, ahogy sorra veszi a fokokat.* ~ Persze, Seles, menjél világot látni! Barátkozz össze mindenféle alakokkal, lakj együtt óriási macskákkal, romantikázz kalózokkal! Teljesen igazad van, minden átlagos fiatal nő ezt csinálja! ~
*Xotékhoz siet morcosan, és kivéve a szájából a szelet kenyeret nagy levegőt vesz, hogy tyúkanyó módjára ráripakodjon az egész társaságra. Érti ő, hogy nem kedvelik egymást, de azért mindennek van egy határa, és a veszekedés nem megoldás! Mikor Xot letámadja Leont, Selest magát is megbántja, a lányok éppen egymásra pillantanak. Ám mikor Seles nyitná a száját, hogy szóljon, mindenki elviharzik. Nem hagyhatja annyiban Xotot, ezért, és mert semmi kedve Xauzurhoz menni, ő is elindul fel az őrtoronyba. Mire felér, a mérge nagyrészt elpárolog, hiszen valahol érti ő, hogy Xot miért mondta azt, amit, és igaza is van a maga módján… Csak Seles filozófiája éppen az, hogy higgyen az emberekben, abban, hogy megváltozhatnak.*

//Barátnők//

*A toronyban alig van hely, ezért Seles a falnak veti a hátát, és halványan elmosolyodva nézi Xotot. Ahogy zsebébe nyúl, érzi Patkányt, és simogatja, miközben beszél.*
- Nézd, Xot… *Sóhajt nagyot, és elnéz a gyönyörű erdő felé.* Amikor először találkoztunk, azért segítettem neked, mert én hiszek benne, hogy mindenkiben van valami jó. Lehet, hogy butának tartasz… Lehet, hogy mindenki butának tart… És valahol mindenkinek igaza is van. De valahol nincs, mert itt vagyunk, és aki idetalált, az nem véletlenül tette. Én hiszek abban, hogy Leonban is van jóság, csak meg akarta védeni Umont…
*Itt elakad a szava, nem tudja, hogy mi ez az egész Umonnal, de muszáj szóba hoznia a szerzetest.*
- Nem tudom, mit rejtegetsz Umonnal kapcsolatban, és ha nem kell tudnom, nem is akarom. De ő egy jó ember, és amennyire meg tudom mondani, jó barát. Szerintem ne gyötörjük jobban, mint amennyire most is magányosnak érzi magát. *Teszi hozzá, és reméli, hogy nem bántja meg Xotot, hiszen nagyon igyekszik a lehető legkedvesebben megválogatni szavait, hogy hasson rá. Örül neki, hogy Leon beszél Umonnal, hogy valaki beszél vele. Hogy nincs egyedül.*

2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 12:21:38
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Nem hiszem, hogy nagyon vitatkoznál vele, mert nem vagy az a vitatkozós típus.
*Azért jól esik neki, hogy a férfi azt mondja, hogy vitatkozna anyjával, még akkor is ha tudja, hogy ez soha nem fog megtörténni. Egyik oka ennek az. hogy Pycta tényleg nem egy vitatkozós fajta, a másik pedig, hogy Aenae nem akarja magát olyan helyzetbe hozni, hogy ez megtörténhessen.*
- Közhely-közhely. A világ nem így működik. A halandókat nagyon is befolyásolják a külsőségek. Umonnak Artheniorban nem sok esélye lenne arra, hogy megkedveltesse magát, mert senki nem akarna szóba állni vele, vagy csak kevesek. Ha valaki nem olyan, mint mások szerint lennie kellene, akkor ki fogják közösíteni.
*A gazdagnegyed például pont így működik, bár ott nem a kinézet, hanem a vagyoni helyzet befolyásolja azt, hogy ki is lehet a közösség tagja. Más közösségeket más szempontok befolyásolnak, de az általánosan elmondható, hogy azoknak kevés esélyük van a beilleszkedésre, akik nem felelnek meg egyes szépségideáloknak. Lehet Umon bármilyen kedves, bármilyen jó szívű, ha sikítva rohannak el előle. Valószínűleg egyébként Aenae is így tenne, ha nem éppen az erdőmélyi erődben hozza össze őket a sorsuk.*
- Hátőizé...
*Elsőre csak ennyit tud kinyögni arra, hogy a férfinek feltűnt a zavara, csak áll teljesen sután, a mellkasa előtt tartott karokkal, közben meg az fut át az agyán, hogy tényleg mekkora hülyeség ez, mikor látták már egymást egy csomószor pucéran.*
- Nem az a baj, hát láttál már sokszor, nem? Magam sem tudom, hogy mi a baj, biztosan a hülye fejem.
*Ezt már akkor mondja, mikor kászálódik befelé a vízbe. Alkarját végigfekteti a dézsa peremén és úgy nézi a férfi vetkőzését, de most legalább a forró vízre tudja fogni arcának kipirulását. Szereti nézni a másikat, minden porcikáját gyönyörűnek találja, még a nyakán a sebhelyet is. Nemcsak, hogy nézni szereti, de megérinteni is, ezért pedig Pycta nagyon gyorsan azon kaphatja magát, hogy Aenae az ölébe ül és a nyakán lévő heget kezdi simogatni, azért ha akarja, akkor Aenae törleszkedését könnyű szerrel el tudja hárítani. Hátmosásról volt szó, de mindketten tudják, hogy az csak valami bénácska ürügy volt arra, hogy kettesben visszavonulhassanak ide.*

2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 10:41:20
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Aenae fejlődése éppen abban a mértékben történik, amelyben történnie kell. Ezek nem olyan dolgok, amelyeket gyorsítani vagy noszogatni lehet, hanem idő kell mindhez, van, akinek több és akad, akinek kevesebb, de mindig a megfelelő mennyiségű. Ezért sem dühös sohasem a csuhás, ha nem megy elsőre neki, mert tudja, hogy a fejlődés minden alkalommal megtörténik, de a mértéke nem Aenae hozzáállásán múlik, mert abban még nem talált hibát. Olykor a városi nemes kisasszony énje még felülkerekedik rajta, de azok az alkalmak már egyre ritkábbak.*
- Nem is hiszem, hogy valaha is alkalmunk lesz összemérni a gazdagságunkat, ezért ezzel a problémával nem is foglalkozom. Most itt vagy és nagyon remélem, hogy itt is maradsz és akkor nem kell elmennem a városig, hogy vitába kezdjek édesanyáddal. *Mosolyog a lányra, ahogy befelé haladnak.*
- Mindannyian különbözőek vagyunk, talán csak a mértéke más és a szempontok, amelyek szerint valakit másnak vagy különbözőnek titulálunk. Legalábbis én így gondolom. Umon számomra nem különbözik olyan nagy mértékben, mint számodra. A stigmái sem zavarnak, hisz a külső olykor csalfa lehet. Közhely, de valóban jól csak a szívével lát a halandó.
*A fürdős tréfa jól sikerül, Aenae nem sértődik meg újra, hogy a csuhás megint ezzel tréfálkozott, így jó hangulatban érnek be az emeleti fürdőbe. Ez a helyiség jóval kisebb, mint a földszinti, de hasonlóan felszerelt, két nagyobb dézsával, fürdőlepedőkkel és paravánokkal.
A csuhás leveti a csuháját és ruhájának felső részét. A szegycsontjánál kisebb zúzódás, a hátán és a könyökén kavics okozta sebek mutatják a reggeli gyakorlás eredményességét. A nyaka bal oldalán még mindig ugyanolyan a kéttenyérnyi, reszelős szélű, de begyógyult heg.
Az elf gyakorlatiasan kezd az egyik dézsa megtöltésébe, a helyiséget lassan belengi a párás, meleg gőz. Az egyik vödörből hideg vizet öntve a dézsába állítja be a megfelelő hőmérsékletet, de még úgy is, hogy nem néz oda, érzi Aenae zavarát.*
- Nyugodtan öltözhettél volna az egyik paraván mögött. *Mondja halkan, mosolyogva. Őt nem zavarja már a meztelenkedés, és az sem, ha a topázszemű ennyire szégyenlős, nem fog megharagudni rá, mert nem előtte öltözik át.
Aztán, amikor Aenae már elmerült a dézsában, maga is ledobja a nadrágot és belemászik a dézsába, hogy a kellemesen forró vízbe merüljön.*
- Hát, ez most nagyon jól esik. *Mosolyog a lányra, mert a reggeli hideg eléggé befészkelte magát a tagjaiba. A jó szerzetes nem érzi, de érzékeli a hideget, ám ettől még ugyanolyan hatással van rá, mint bárki másra.*

2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 08:03:54
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

-Az már biztos! Aki keres, az talál, ahogy tartja a mondás. Itt meg azért bőven vannak olyan asszonyszemélyek, akiken látszik, hogy várják az emberek társaságát! Ha érted mire gondolok! *Nevetgél saját közönséges viselkedésén, de hát nincs mit tenni, ketten vannak férfiak, itt nem kell attól félni, hogy megsért valakit. Aviolant meg ha megsérti, hát leverekedik a bosszúságot, és meg van oldva a gond!*
-Nem hinném, hogy még egyszer lesz több ezer aranyam egy hajóra, de ha mégis, akkor te leszel az első akit hívok majd! ~Ismeretlen földek, ismeretlen asszonyok, rum, sör, pénz és kincsek! Nagyon jó volt az, de az embernek így 35 felett már nem is olyan könnyű az.~ *El is réved egy fél pillanatra, hogy milyen is volt a kalózkodás, de mindig csak oda lukad ki, hogy egészében mégis rossz volt. Kezdve azzal, hogy amíg azt a rengeteg erőszakot látta, kicsit be is fásult. Nem volt már izgalmas egyszerű parasztokat és városlakókat gyilkolni többedmagával, meg folyamtatosan rémült szempárokba nézni.* ~Ha már választani kell, a legjobba a nemes udvarok kislányainak dajkálása volt! Na, azt megint szívesen választanám!~ *Azonban a függőágy és a folyamatos hajóringás mégis egy nagyon hiányzó érzés neki, amit nem pótolhat semmi.*
-Ne legyél féltékeny! Nagyon sok rosszat láttam, és kényszerből lettem hajósember. Ha minden úgy alakul, ahogy szerettem volna, most egy szigeten egy pékséget vezetnék, és egy takaros menyecske lenne mellettem, meg vagy három gyerek, meg lányok! ~Na, Leon! Ez még simán lehet most is, majd Seles szül neked, talán ő nem megy el a gyerekkel, mint a másik!~ *Állítja fel magában a legjobb végkimenetelt.*
-Szóval akkor a környékről származol! Jó is az, ha az embernek nem kell vándorolnia egész életében. Nekem csak annyim volt mindig, amit magammal vittem. Valahol, mindig arra vágytam, hogy megállapodjak egy kis malom mellett, búzamezőkkel körülvéve, de azért sose tudtam két évnál tovább maradni sehol. Hajt a vérem! *Vigyorog a férfira, miközben próbálja kitalálni, hogy mi is volt az oka amiért menekülnie kellett.* ~Vagy nem is menekült, csak eljött egyszerűen? Mert nem kedvelték ott?~
-Hát ha tippelnem kéne Sünbarátom, azt mondanám, hogy megöltél valami szerelmi riválisodat, vagy valakin vérbosszút álltál, és nem volt tovább maradásod. Pont olyan fejed van, aki előszeretettel gyilkol! Meg előbb is az a kardlengetés! Na, betaláltam? *Arról persze nem beszél, hogy azt gondolja, hogy a szerelmi riválisa holmi nő lehetett valami furcsa kapcsolatban. Nem kéne lerombolnia a kezdődő barátságot valami feltételezés okából kifolyólag.* ~Nem úgy mint Isq, akiről szinte biztos vagyok, hogy ferde! Na mindegy, majd kiderül!~
-Na, csak nem találod? Mondjuk, nem tisztességes, ha egyedül futsz, mert még a végén elfáradsz, aztán lihegő ellenfelet nem nehéz kiütni! Fussunk együtt! *És már el is kezd helyben kocogni, miközben arcán széles vigyor terül el.*

2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 08:03:48
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Egyebek//
//Umon, Leon, Ertatsnoy, Seles//
//Xotara el… az Őrtoronyba//

*Xotarának jelenleg most a három is páros. Nagy örömmel tölti el, amikor a tündéri druida odahozza a nagymacskát. Pajkos szelídítős élcére, csak vigyorogva odakacsint a druidának. Örömében, még ugrálhatnékja is támad, de persze aztán eszébe jut, hogy többek között miért is akarta jobban megnézni magának az irbiszt.*
- Júj, köszi, Ert! Bayde örülhet, hogy ilyen tanítványa van.
*Xauzur kegyesen oda vonul a sötételf lányhoz. Xotara is látja az állaton, hogy nem ugrik ki a bőréből örömében.*
- Bocs, Xauzur! Tökre megértem… én is utálom, ha alvás közben felvernek.
*Xotara úgy magyaráz a nagymacskának is, mint lovának, mintha megértenék a beszédét, persze a sötételf lány is tudja, hogy ez badarság, de nem zavartatja magát gyerekes hóbortja miatt.*
- Nah gyere, Te dúvad! Had dögönyözzelek meg már egy kicsit.
*Azzal, törökülésben lekucorodik a macska mellé. Végig simogatja a fenséges állat hátát. A sötételf lány ujjvégei elvesznek szürkésfehér bundában. Így, cirógatja elégedetten a ragadozót. Ha, a húsi darabot elfogadja a kezéből, megeheti Xauzur.
A lány, a jéghegyéről lopva Umonra pillant, hogy lássa a szerzetes, mit szól szendvicse briliáns felhasználásához. A férfi elkámpicsorodott képét látva furcsán érzi magát, de nem érti, hogy miért. Arra, a következtetésre jut, hogy nyilván Leon gúnyolódása érinti még mindig, ilyen kellemetlenül a szerzetest, amiért Xotara egy apagyilkos pillantást vetett oda a vaksi kalóznak. De, a lány direkt nem vette védelmébe a szerzetest, hiszen a kapuban történtek után teljesen egyértelmű, hogy Umon nem kér az ő védelméből. Hát, védje meg magát, ahogy tudja. Mit bánja ő. Nincs közük egymáshoz. Bár, arra nagyon kíváncsi, hogy Umon, mivel fog előrukkolni éjjeli beszélgetésükkor. Főleg, hogy egy álló hatig képes volt kerülni őt, de másokkal láthatóan nagyon jól el van.*
~Még, ezzel a kalóz ficsúrral is képes volt összebarátkozni. Remek, hatással lehetnek egymásra. Nah, mindegy, ha bocsánatot kér, kegyesen meg fogok bocsátani.~
*A sötételf lányt nem sértették meg Leon falról nekik lekurjantott szavai. Magában jót is vigyorgott az egészen, de érzi a férfiról, hogy az megveti a fajtáját, és a nemét. Többek között, ezért sem bízik a kalózban, aki így vélekedik a nőkről, mint valami alsóbbrendű lényekről, hát az nem is lehet rendes ember, mert egy ilyen ember, hogy szerethet őszintén egy nőt, ha magát előrébb valónak tartja egy ellenkező neműnél. Ha, elmúlik a kémia, Seles se lesz más, csak egy nő.*
~Apám is, eredendően, azért gyűlölt, mert lánynak születtem. Ja, és hogy nem engem lincseltek meg a bátyám helyett.~
*Mindig az jut eszébe az ilyen férfiakról, hogy ha már annyira imádják a férfi mivoltukat, nem-e olyan melegek, mint a tüzes puszta? A másik, ami miatt nem bízik Leonban, az a kalóz múltja, amiről még elképzelni sem akarja, hogy milyen véres, kegyetlen gyilkosságok szerepelhettek benne, amiket a puszta haszonszerzés motivált.*
~Kaland lenne mások kizsákmányolása? Biztos, még büszke is magára múltja miatt.~
*Amikor, csak teheti mindig oda is mar Leonnak, vagy gúnyolódik vele. Seles, miatt elviseli, de rajta tartja a szemét a férfin. Tudja, felesleges lenne Leonról hegyi beszédet tartania barátosnéjának, azzal csak azt érné el, hogy megharagudna rá a lány. Meg, ami tiltva van az annál csábítóbb, tehát Xotara nem szól bele a dologba, sőt még meg is támogatta kicsit kapcsolatukat, bár mint kiderült, nem is nagyon volt szükség az ő közreműködésére. Az a legjobb, ha Seles magától jön rá, hogy milyen ember Leon. Xotara, még ezek után is reméli valahol, hogy a kalóz ficsúr képes a jellemfejlődésre, és nem neki lesz igaza a férfival kapcsolatban.
Xotara a szerzetesre tereli vissza a gondolatait, és újból lopva pillant rá. Nem veszi elő jégvirágos modorát, mert nincs mit mondania Umonnak, de a jéghegyén ülve felmerül benne a gyanú… hogy a szerzetes vértelen válaszai mögött, talán több is van. Gondolatai közben változatlanul a nagymacskát simogatja.*
~Hmm… nem tudom… hiszen akárhányszor látom… mindig zavarban van, vagy fancsali képet vág. Tudja, fene mi baja van.~
*Ekkor, távozik az udvari társaságból, a változatosság kedvéért, a zavart Umon.*
~Lehet, a Démonja kínozza?~
*Elégedetlenül csóvája meg fejét, A Ritkán Szóhoz Jutó:*
~Jaj, Xot… Te elefánt a porcelánboltban!~
*Xotara szemeit forgatva.*
~Jaj, fogd már be! Tök kedves voltam. Felvettem a szendvicsét a földről, nem? Ahogy mondtad.~
*A Ritkán Szóhoz Jutó felháborodva: *
~Hát, Te kriminálisan egy érzéketlen hülye vagy!~
*Xot felhördülve: *
~Hogy mersz lehülyézni!?~
*A Kedvesség értetlenül: *
~Csak az bánt, hogy hülyének neveztelek?~
*A sötételf lány szintén értetlenül vállait megvonva: *
~Ige'. Me'?~
*A Kedvesség homlokon csapja magát:*
~Gvááá! Nem bírom! Ehhez, én kevés vagyok.~
*Xotara ráripakodva: *
Hagyjál már! Ő kezdte, és nekem van igazam. Takarodj!
*A Kedvesség lemondóan: *
~Örülhetsz! Úgy lesz megint, ahogy Te akarod. Megyek. Légy boldog… egyedül… a hülye Igazaddal…~
*Xotara keze megáll a simogatás közben, és úgy kapja el kezét az állat hátáról, mintha az megrázta volna. Nem érti, de valamiért keserű lesz a szájíze. Felkecmereg a földről, és pont ekkor csörtet oda elé Leon. Aki, irgalmatlanul lehordja a sárga földig. Xotara, először csak magából felmerülve értetlenül pislog Leonra.
A lány Kedvessége, viszont házon kívül van, és a kalóz szavaival csak a nyers Realitását szólítja meg.*
- Hogy, merészelsz pont Te engem kioktatni!? De, most olyan rövid és nyers leszek, hogy még a Te is biztosan felfogd. Három szavam van hozzád: Hímsoviniszta, rasszista, rablógyilkos.
*Azzal, a mélységi lány Selesre pillant sajnálkozva, majd sarkon fordul, és jobb híján felmászik megint az Elefántcsonttornyába, az őrtoronyban, előredőlve rákönyököl annak korlátjára.*

2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-08 01:20:49
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A Kulcsok Őre és a Kapu Őrzője//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Xotarának nagy összpontosításra és önuralomra van szüksége, ahhoz, hogy elfojtsa félelmét, undorát a Démonnal szemben, de még magával szemben is. Jelenleg, viszolyog magától is, hogy így felkínálja magát, ennek a gusztustalan Átokfajzatnak. Egy mocskos kormos szajhának érzi magát, de célja érdekében nem eshet ki még a szerepéből. Még nem.
~Csak éljük túl mindketten ezt az egészet, és egy hatig fogok egy forró víz dézsában ülni, míg vízköves nem lesz a hátam, megint.~
A kormos tovább kokettál az Átkozottal. Látja, annak szurokfekete szemeiben a beteges, csillogó, kíváncsiságot.*
~Ez az! Harapj rá… gyere… hát, nem akarsz… Te undorító féreg!~
*Az Átkozott ekkor válaszol ugyan, de Xotara nem is érti. Értetlenül hallgat, de aztán leesik neki, hogy a Démon, most csak is Umonnal vitatkozhat. A felismerés és a helyzet ironikussága miatt, Xotara megkönnyebbülten, kis híján elneveti magát.*
~Ez az Umon gyötörd csak! Ne csak Ő Téged.~
*A szituáció annyira szatirikus, hogy Xotarának egy fehér vizes zokni jut eszébe róla, amit kifordítottak, hogy száradjon a napon. Szerencsére, a Démon semmit nem vesz észre, a nevetést elfojtó vívódásából. Hogy, elrejtse árulkodó mimikáját, és testbeszédét gyorsan felül az őrtorony korlátjára, és az egyik tartóoszlop mögé bújva próbálja rendezni arcvonásait.*
~Komolyság! Gyerünk!~
*Az Átokfajzat vihogására már összeszedi magát. Közönyösen pillant a Féreg turhaköpetére, majd a bocsánat kérésére, így felel: *
- Ugyan, Cicus nem haragszik, majd felnyalom… lassan. Am' ne zavartassátok magatokat, persze most beszéljétek meg a dolgokat! Aztán, majd ha lesz rám is egy röpke percetek…
*Xotara közben élesen figyel a Démon száját elhagyó apró információ morzsákra, mert ez a célja. Minél több dolgot meg tudni az Átkozottról, Umonról és múltjukról. Xotara úgy véli, lehet, hogy Umon nem sokra emlékszik, de azt gyanítja ez nem véletlen. Talán, a Démon akarja így, hogy még kiszolgáltatottabb helyzetben tartsa a szerzetest, hogy még könnyebben uralkodhasson rajta. A tudás pedig hatalom. Xotara, abban reménykedik, ha minél többet meg tud Róluk, azzal növeli az esélyét, hogy valahogy kiűzzék Umonból ezt a Valamit, ha egyáltalán lehetséges. Xotara kormos ringyó képében próbál kémkedni. Ha valami olyan információt sikerülne kiénekelnie a Démon szájából, amit egy kicsit is hasznosnak vél, nem lenne rest alkalomadtán megosztani azt Pyctával. Hiszen, Xotara továbbra is úgy gondolja magáról, hogy érdemben nem tud segíteni Umonon… neki nincs meg ehhez a megfelelő tudása. De, az előkészítő munkálatok, a megpuhítás és a felderítés az már az ő asztala. Apja is, mindig őt küldte terepszemlére. A piszkos munkát meg Itaro végezte el.*
~Gyilkos? Umon? Ez miről beszél? Végül is lehet, ha évek óta tart nála ez az állapot. Megölhetett egy pár embert. Na, és aztán… nem tehet róla… itt az erődben meg hét lakat alatt tartjuk, hogy ilyen többet ne is történhessen meg.~
*Xotara, így töpreng magában a felcsipegetett féligazságokon. Majd, a Féreg gyilkos villanással szegezi rá feketén izzó szemeit, és torz arcát, a rovások fekete kuszaságként, borítják el. Már, ennyitől is meghűlt a lány ereiben a vér, de az Átkozott üvöltve, mintha a rabságból szabadulna, felé ront. A mélységi lány ültében hátra hőkölve, majdnem kizuhan a toronyból, de gyors reflexből megkapaszkodik a feje fölötti gerendában.*
~Hogy, a Hóhér hasítaná szét a fejed! Nyugi, kis lány! Ne szarj be… még jobban!~
*Nyugtatja magát Xotara, de közben már fejben tovább is viszi a gerendába kapaszkodó mozdulatát, amiben lendületből két csizmájával teljes erőből pofán rúgná a Démont. Ezt tudja, több okból sem teheti meg. Egyik, hogy nem szerzett még elég információt, másik, hogy azzal Umonnak is fájdalmas sérülést okozna. Amikor, elhangzik a Féreg szájából a gúnyos, ijesztés: *
- Naaa, Démonisztikus eksztázisom! Cicust nem ér ijesztgetni! Mert, kikaparja a szemed!
*Aztán, megint Umon tereli el az Átokfajzat figyelmét, de Xotara most, ebből a démoni dialógusból nem sokat ért.*
~Kösz Umon… a torkomból most visszacsúszhat a pájslim a helyére… ez az beszéltesd csak, hátha elcsípek valamit.~
*Attól ahogy, az Átkozott újból rá néz… újból elborzad.*
~Egy szeneslapáttal verném szét a fejét! Miről, nem tudok?~
*A magában az umoni kirakóssal szenvedve, nem is figyel fel egyből a Démon bókjára, aztán még a szerepében maradva, de sután reagál.*
- Kormos!!! Tudod kit'… *Hördül fel!*… kit érdekkel ez?! De az utóbbi nagyon bensőségesen hangzik.
*Toldja meg a végét egy hallhatóan művi, pajkos kacajjal. Az Átkozott itt kuncogni kezd, majd viszolyogtató és idegesítő köpködésbe.*
~Nem bírom! Megfojtom. Nem is, megölöm! Az én drága Őrtornyomat, már hányszor megbecstelenítette. Esik? Anyád! Mindjárt, Te fogsz innen kiesni. Röhögjél! Örülj magadnak! De, akkor is valahogy, ha csak közvetetten is, de ki foglak onnan füstölni… elég célratörő vagyok.~
*Viszont ekkor, az Átkozott Démonfajzat olyat kérdez és egy olyan utalást, tesz, amitől Xotarában felreped valami. Valami, amit nagyon régen, mélyen elfojtott magában.*
~Mi? Ez most… mi? Honnan… és hogy Umont is… de, hát én ezt… soha... nem mondtam el senkinek, SOHA! SENKINEK!~
*AZ, lehet hogy nem jó hangutánzó, de Xotarának az előadása bőven elég arra, hogy újra hallja egykori akasztókötelek, nyikorogva recsegő, megfeszülve elborzasztó hangjait, ahogy vergődő, majd elernyedő testek tehetetlenül muzsikáltak rajtuk.
A lány harci lendülete odavész, pajzsai porba hullnak, védőbástyái bedőlnek, és célját veszti lelki szemei elől.*
~Honnan? Hogyan? Csak nem látott belém, akkor? Az nem lehet. Lehet, most is csak játszik velem… és én itt hiába teszek bármit… de hogy?... az lehetetlen… de akkor mi lehetne más a magyarázat… csak az, hogy ez a rohadék féreg most is a fejemben vájkál… talán azt is hallja, amit most mondok… ~
*Xotarán az összeesküvéseket sejtő, gyanakvó üldözési mániája eluralkodik. Arcán kétség, bizonytalanság és félelem elegye látható. Szólni sem tud semmit, csak testbeszéde árulkodik lelki állapotáról. Lecsúszik a korlátról és csak tanácstalanul feszülten áll, majd úgy hallgatja a démoni dialógust tovább. Gondolkodni sem mer… meg mi értelme, ha a Démon most is a fejében lát. Ettől, a gondolattól szinte lebénul… úgy érzi, mintha Kiismerhetetlenség óvó fátylát tépték volna le róla.
Azonban, amikor az Elfajzott Átkozott undorító száját, viszolyogtatóbbnál förtelmesebb malíciával hagyják el sorjában a szavak… a mélységi lányban mélyen ébredezni kezd valami.*
~Mi? Az anyjáról beszél? Aludt közben? Mit, csinált az anyjával?~
*Elkerekednek Xotara méregzöld szemei, de mielőtt még gondolatban is végére jutna a megvilágosodásának, a Démon vérkönnyes, kéjes röhögése felébreszti Xotarában azt a valamit.*
~Ez a Átkozott Féreg itt alázza nekem vérlázítóan!~
*Xotara uralkodik magán, de felindultságából fakadóan, logikája már nem tud hatni rá. Csak záporesőként zúdulnak belőle a szavak, amik lassan viharba csapnak át.*
- Az ajánlatom? Nagyon jól tudod mi az ajánlatom! Én vagyok az ajánlat! Untatlak? Te meg ellenállhatatlannak gondolod magad!? Tudod mi vagy? Te, aki élősködsz a szerencsétlenen?! Nagy dicsőség az elesettet kínozni. Főleg, ha még a földről sem engedett soha, hogy felkeljen!
TE, EGY UNDORÍTÓAN SZÁNALMAS, GYÁVA FÉREG, EGY GUSZTUSTALAN MÉTELY VAGY, AMIT KI KELL VÁGNI A SZÍVÉBŐL!

*Xotara elméjét elárasztja a Vörös köd.
A sötét mélységből előtör, a méregzöld szemeivel szikrákat szóró, vérmes Sárkányfajzat. Tüskés taraját borzolva, kitárt szárnyakkal a Démonfajzat torkára veti magát.
Xotara két kézzel a kikötözött Umon torkának esik Ha Umon nem tesz semmit, a lány ujjai rákulcsolódnak a férfi nyakára. Hogy ezután mi történik, arról a lánynak még csak sejtése sincsen, hiszen jelenleg nincs is észen.*

2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-07 22:57:45
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Tudom.
*Baj tényleg nincsen vele, fejlődik csak nagyon lassan, illetve Aenae szerint lassan, de egy kívülálló valószínűleg azt mondaná, hogy átlagos tempóban. Mármint átlagos tempóban ahhoz képest, hogy komoly hátránnyal indult a gazdagnegyedi élet után, hiszen ott sosem kellett semmit csinálnia és ebbe az olyan apróságok is beletartoznak, minthogy beágyazzon reggelente.*
- Tudom.
*Általában nem azért szokás kedvelni vagy éppen nem kedvelni valakit, mert mások erre kérnek minket, ez egy ilyen zsigeri dolog.
A továbbiakban lesütött szemmel pironkodik Pycta szavaira, mert azért jól esik neki hallani a dicséretet.*
- Máshogy nevelkedtél te és máshogy ők, így félek, hogy a gazdagságról alkotott álláspontjaitok sosem fognak igazán közeledni egymáshoz. Mások az értékek, azt hiszem, hogy össze sem lehet hasonlítani.
*Ő megtapasztalhatta mindkétféle gazdagságot, persze jóval üresebb volt az élete régebben, ugyanakkor vannak dolgok, amik nagyon is hiányoznak neki, bár ezt valószínűleg sosem vallaná be, pláne nem Pyctának.*
- Tudod az a baj azzal ha csúnya vagy, de ne is használjuk ezt a szót. Szóval azzal, ha nagy mértékben különbözöl a többiektől, hogy akkor nehezen fogadnak be. Mert mondjuk megijeszted őket. Be kell, hogy valljam, hogy engem Umon megijeszt, nem tudnám megmagyarázni, hogy pontosan mivel, de megijeszt.
*Lelki szemei előtt megjelenik újra az előbbi jelenet.*
- Óóó jajjmár!
*Kacagva rázza a fejét, hogy Pycta milyen ügyesen kiforgatta a szavait, hiszen Aenae nem arra gondolt, hogy egyáltalán nem tudja, hogy merre a fürdő, hanem arra, hogy azt nem tudja, hogy merre az emeleti fürdő. Helyesebben azt tudja, hogy merre van, de még soha nem használta.
Amúgy ugyanolyannak tűnik, mint a földszinti, ugyanúgy fel kell töltsék vízzel azt a szimpatikus dézsát, amit kiválasztanak, és ugyanúgy le kell vetkőzni. A vetkőzéssel egyébként akad némi problémája, konkrétan pedig a megmagyarázhatatlan szégyenlősség. Ruháinak levétele közben kapja magát azon, hogy olyan vörös lesz, mint a főtt rák és, hogy a férfire sem igen mer ránézni. Nem tudná megmagyarázni, hogy konkrétan mi is ennek az oka, hiszen látták már egymást néhányszor pucéran. Talán az lehet a probléma forrása, hogy fürdeni még sosem fürödtek együtt és minden első alkalom ijesztő és furcsa. Azért valahogy csak bekászálódik a vízbe és a kulcscsontjáig el is merül, elázó haja pedig úgy hullámzik körülötte, mint valami vízinövény egy tó fenekén.*



2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-07 21:45:52
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Semmi baj nincs veled. *Mosolyog, de nem kezd bele a "az a csoda, hogy volt bátorságod változtatni és nézd meg hova jutottál" mondókába, mert arra is csak valami negatív feleletet kapna, amit megint meg kellene cáfolnia. Aenae még koránt sem találta meg magát, a célját és azt, ami értelmet ad a mindennapjainak, az erődben betöltött szerepének.*
- Nem is kértelek rá és ha ismerted volna, akkor sem kértelek volna. Nem azért volt a mesterem, hogy szeressem, de tiszteltem azért, ami volt és amit átadott nekem. Ő segített megharcolni a démonaimmal és adott erőt és tudást, hogy azzá váljak, aki most vagyok. *Felel a lánynak. Visszagondolva a vén mester sohasem mondta, hogy fiaként szereti, de még azt sem, hogy kedveli. A legtöbb esetben még csak meg sem dicsérte, de olykor az acélszürke szemekben csillogott némi elismerés. Amikor pedig elváltak útjaik, egy teljesen más embert ismert meg, mint akit addig ismert.*
- Mind különbözőek vagyunk. *Summázza és ennél több magyarázatra nincs is szükség. De épp ettől olyan szép az élet.*
- Pontosan. *Bólint jókorát, amikor Aenae elmondja, kihez fűzik érzékeny szálak.*
- De nekem sem csúnya, se büdös, se béna nem vagy, ezek csak szerinted helytálló tulajdonságok. *Nevet a topázszeműre.*
- Vagyonosabb vagyok, mint bármelyik városi nemes, mert enyém az erdő minden kincse, melyet az Erdőszellem nekünk ad, olyan kincseim vannak, mint a hajnali napfelkelte a lombok felett vagy a csillagpettyes ég egy holdtalan éjszakán. A városi nemesek ezeket sohasem láthatják. *Mondja őszinte nyugalommal, olyan kifejezéssel, amely csak azok sajátja, akik teljes szívvel hiszik, amit kimondanak.*
- Én pedig nem a családoddal szeretnél lenni, hanem veled, úgyhogy csúnyán szólva a családod érvei egyáltalán nem érdekelnek. *Teszi hozzá szégyenlős mosollyal, mert számára felfoghatatlan, hogyan lehet fontosabb a vagyon és a nemesség, mint a valódi szeretet és a lelki kapcsolat.*
- Umon is szép a maga módján. Jó szívű és kedves, őszinte és tiszta lelkű, de neki is megvannak a maga démona, amellyel meg kell küzdenie. *Jól esik kimondania az igazságot, még akkor is, ha Aenae nem fogja felismerni benne a valódi igazságot.*
- Gyere, mutatom az utat. Így már értem, miért gondoltad, hogy szagod van, amikor mind itt hagytak minket. *Mosolyodik el szélesen, tréfál, ez tisztán látszik rajta. Majd a páros elér a teraszra, ahonnan a főépületbe mennek, egészen az emeleti fürdőig.*

2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-07 21:10:18
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Seles//

-Már, hogy ne vigyáznék? Hát mi lesz velem, ha megesznek téged? *Csókolja meg a lányt, hiszen éppen, hogy megkapta a boldogságot, már nem akarja elveszteni holmi macska miatt!*
-Ahogy gondolod, én továbbra sem leszek jóban vele, azt hiszem! Talán csak ha megtanul pacsit adni. Az rendkívül mókás lenne! *Gondolkodik el egy kicsit, hiszen a tündér teljesen jól bánik ezzel a furcsa lénnyel.* ~Ertarsoly nagyon ügyes. Egy ilyennel felléphetne valami cirkuszban is, biztos siker lenne!~
-Nem becsülöm alá, ne hidd! *Pont ott kezeli ahol egy nőnek a halye van a ranglétrán szerinte. Közvetlenül az ember alatt, és egy kicsivel Patkány felett, bár valamennyire összelóg a kettő. Persze ezt hangosan nem mondja ki, hiszen volt már belőle elég baja. Kapott már elég pofont emiatt a szöveg miatt, így most hanyagolja a kioktatást. Főleg, amíg ki nem jelentődik, hogy jelenlegi asszonykájával nem csak valami fellángolás a dolog, hanem egybeállnak rendesen.*
-Én biztos nem adok okot, de ha úgy érzed, hogy gyanakszol valami miatt, hát kérdezz rá! Nagyon jó vagyok magyarázkodásban, biztos kitalálok valamit! *Vigyorog a kedvesére, és próbálja azért mutatni, hogy csak viccel. Aztán Isq kerül újra témába, mint már annyiszor. Leonnak meg kell tanulnia együtt élni ezzel, hogy vannak más "férfiak" is Seles körül, még ha azok olyanok is, amilyenek…*
-Szóval barátok! Jól van, azzal nincsen gond. *Leonnál így kiegészül arra, hogy Isq néha ráfanyalodik lányokra is, nem csak a fiús csapatban játszik, de biztos nem olyan komoly érzelmek ezek, hiszen nagyon könnyen lemondott erről a bimbózó szerelemről.*

//Egyebek//

*Leon hallgatja Xot beszédét, hogy Seles az anyja, és csak jót mosolyog rajta, miközben azon gondolkodik, hogy milyen lenne már az, hogyha két fehérnek, egy embernek meg egy nőnek fekete gyereke születik. Nagyon furcsa lenne. Ezért is megrázza a fejét, hogy kiverje belőle az értelmetlen eszmefuttatást. Leon nem látja a mélységi lány gyilkos pillantását, sőt, éppen, hogy az arcát ki tudja venni akkora távolságból amilyenben vannak tőle a többiek, de szerencsére a füle jó, azzal hallja azt a szemtelenséget, ami a lány szájából elhangzik és emiatt mélyen sértve érzi magát, még Umon helyett is, akin inkább csak valami megtörtség látszik.* ~Szegény pajtásom! Hát én nem akartam semmi rosszat! Rossz Leon!~ *Igazán azonban nem magát feddi, hanem Xotot a tekintetével. Tudta ő mindig is, hogy ezzel a lánnyal valami nincs rendben, hiszen meg merte fenyegetni őt, nő létére, és most egy férfival, még ha az csak Umon is, aki elég félszeg, szórakozik. Ez megengedhetetlen dolog! Aztán Seles kérdése zökkenti ki.* ~Hol van Patkány? Mi?~ *Nem is tudja hirtelenjében hova is kapjon, csak annyi van meg neki, hogy a rágcsáló a ruhája alá szokott bújni, így végigtapogatja magát, de nem találja.*
-Nálad volt? Nem? *Látszik az aggodalom az arcán, és bele sem gondolva mit tesz, ugyanúgy végigtapogatja Selest is, ahogy magát, semmivel sem tovább maradva azokon a részeken, ahova tisztes férfi nem nyúlkál rendes lányon, mintha magát mérné végig, sőt mozdulatai gyorsak, kimértek, de azért mindenhova eljutnak pár pillanat alatt, aztán a nagy mozgásra az említett jószág is kidugja a fejét rejtekéből, az erszényből, mire Leon elkapja és barátnője kezébe nyomja.*
-Na, fogjad meg ezt a kis bújócskázót! Nekem Umon után kell mennem, ha már elcsesztem ezt az egészet! *Ezzel meg sem várva a reakciót és a választ, egyszerűen lerohan a falról, ahol megáll Xot előtt, kihúzza magát és a lány szemébe néz.*
-Hát beléd meg semmi érzelem nem szorult? Hogy tehetsz ilyet, amit megtettél? Szerencsétlennel így viselkedni nő létedre? Rosszul érzem magam miattad! Pedig Umonnál jobbat nem fogsz találni itten, és nagyon érezzed magad megtisztelve, ha ezek után még szót vált majd veled, mert nem érdemelnéd meg! Aljas cselszövő, kisstílű gaz nőszemély! *Még egy haragos pillantás, majd szépen elvonul a csuhás után, akit remélhetőleg, nagy léptekkel beér.*
-Na, álljál már meg! Hát mi ez az egész? Hogy engedheted, hogy egy asszony így viselkedjen veled? *kérdezi, amikor már az említett nem hallja.*

2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-07 17:12:13
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egyebek//
//Leon, Xot, Ertat, Seles//

*Umon arcáról gyakorlatilag csontig lesül a bőr, bár nem szereti azokat, az igazat megvallva most bizony, ha tehetné stigmái mögé bújna, de még azok is csak szégyenlősen húzódnak a háttérbe.*
~ Az szép. Kösz, Leon! ~ *Szavainál talán csak arckifejezése egyszerűbb, melybe gyakorlatilag minden káromkodást belegyűjt, amit csak ismer, s rosszalló tekintetét korábbi ivócimborájára fordítja. Sajnálja, hogy nincs már keze ügyében semmi, amit ismét "felhajíthatna", mondjuk Leon bal szemébe, hogy ne vigyorogjon ily szemtelenül.*
- Szerel... mi?! Miről beszélsz? Én... áh! *Gyakorlatilag ebből a szituációból semmilyen magyarázattal nem mászik ki, így van annyira intelligens, hogy további szöveggel nem keseríti saját sorsát, minden bizonnyal az a bizonyos magas labda ismét le lenne csapva.*
~ Xotara gyűlöl. Ennél alaposabb és furfangosabb megalázást, talán még Leon sem tudna kitalálni. ~ *Nézi szomorúan ahogy a leesett szendvicset, mit tulajdonképpen magának hozott, de végül társainak szán, gúnyos mosoly kíséretében Xotara, az irbisz csalogatására kívánja felhasználni. Umon nem tudja megmagyarázni a lelkében és elméjében dúló és kerengő érzést, ami a zavarának, vagy Xotara viselkedésének köszönhető. Búskomorságában nem is tud egyebet kinyögni:*
- Jó ötlet! Így talán tényleg idejön, örülök, hogy segíthettem! *Mondja ki halkan, fájdalmas félmosolyt ereszt meg előbb Xotara, majd a falon álldogáló páros felé. Ertatsnoy már nincs is velük, hisz az irbisszel próbál zöld ágra vergődni, bár Umon másképp gondolja:*
~ Inkább falna fel, hogy itt se legyek. ~ *Szomorú tekintete immár arcára is kiül, nem is tudja mire számítson esti beszélgetésük alkalmával Xotarával, de minden bizonnyal sok jóra nem. Még mindig nem érti a problémát, hisz ő csak nem szerette volna, hogy Pycta Xotarát megbüntesse, akár el is küldje tőlük felesleges kirohanása miatt.
~ Azt hiszem, nagyon hiányozna. Lehet, hogy még utána is mennék. ~ Gondolja búskomoran magában, lesütött szemekkel a port bámulva lába előtt.*
~ Persze ezek után gondolom, feleslegesen. ~ *Miután látja, Ertatsnoy képességei sajnos elegendőek ahhoz, hogy az ébredező irbisz ne vesse magát Umonra, tétován álldogál:*
- Ne haragudjatok, Isq biztos vár rám, sok a dolgunk. Jó étvágyat az ebédhez, aztán vigyázzatok az irbisszel! *Bátortalanul int, közben szomorúan mosolyog fel a falra, Xotara felé nem is mer nézni, majd miután itt úgy érzi semmi keresnivalója, a műhelybe indul, hogy Isqehát megkeresse, talán felmérte már a terepet. Talán neki, legalább a vízkerék felújítása kapcsán fontos. Ezt nagyon reméli, mert most úgy érzi, semmi keresnivalója nincs itt Vadvédben, közben elképzeli, ahogy a hátára meredő cinikus tekintetek szinte átszúrják testét.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346