//Második szál//
*Kész szerencse, hogy Aenae tényleg csak hevenyészett iránymutatást adott Effynek. Amúgy sem számít a megjelenésére, de legalább tudja, hogy hol keresse, ha akarja, akkor meg bérelhet a városban egy erdőjárót, aki felismeri a mohos fánál az erdőmélyi erődbe vezető ösvényt.*
- Lehet. De Effy nevezte azt a férfit szeretőjének, de egyikük sem házas, sőt elvileg egymással akarnak összeházasodni. Szóval én arról beszélek, hogy helytelen a szeretőmnek nevezni a vőlegényem. De asszem, hogy értem, hogy Effy miért nevezte annak, mert ágyba bújt vele és nem őrizte az ártatlanságát a házasságig. Ha Effy logikája mentén megyünk, akkor de, szeretők vagyunk.
*Végigsimít a férfi arcán, orra hegyét a másik orra hegyéhez érinti.*
- Az a baj, hogy úgy gondolsz erre az intézményre, mintha a gonosz műve lenne, pedig hidd el, hogy nem az. Maradjunk annyiban, hogy megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ahogyan annak is, ami mellett te érvelsz.
*Nem akarja meggyőzni a férfit különösebben, végtére is annyira különböző közegben nőttek fel, hogy gyökeresen máshogy látnak egyes kérdéseket, így ezt is. Aenaenek nem is az elrendezett házasság intézménye ellen volt kifogása, hanem a kiszemelt ellen.
A férfi szavain elmosolyodik, újra végigsimít az elf arcán, de ezúttal csak a mutatóujja hegyével érinti.*
- Cseppet sem ismered a városikat, ugye? Sem pedig a gazdagnegyedi népeket. Vagyonos elfek nem vesznek el embereket. Abból a prózai okból, hogy az utódaik sosem tudnak majd utódot nemzeni, akkor pedig nincs aki örökölje a vagyont és a család kihal. Persze elfként elfogyaszthatsz egy-két embert míg tényleges örököst nemzel, de mi értelme lenne? Gazdag elfként inkább egy Sayqueves lányt választanál, hidd el nekem.
*Amíg beszél addig továbbra is Pycta arcát simogatja mutatóujjával, tekintete pedig követi a saját ujját és ezalatt tanulmányozza az elf vonásait.*
- Ott van Isqeha, milyen finom vonású arca van és milyen jó természete, bármelyik lány odalenne érte. Én is nagyon kedvelem, szeretek vele beszélgetni, tőle is sok mindent tanulok. De ha valakit annyira szeretsz, akkor előbb-utóbb szeretnél tőle gyereket, nem? De a félvérek sajnos senkinek nem adnak utódot, de kétségtelenül praktikus velük szerelmi viszonyba keveredni, pont azért mert elkerül a gyerekáldás amúgy is, nem csak mindenféle tinktúrák hatására. De gazdag elfként nem akarnál magtalan utódokat.
*Hogy nem-gazdagként akarna-e, azt nem tudja, Aenae csak annyit tud, hogy ő nem vágyik utódokra, bár nem azért mert félvérnek születnének, hanem azért, mert fiatalnak érzi magát az ilyesmihez, túl nagy felelősség és jóformán önmagáról sem tud gondoskodni.*
- Én szeretek veled olyan dolgokról is beszélgetni, amikben nem egyezik a véleményünk, nem fogok megharagudni azért, mert nem ugyanúgy vélekedünk egyes dolgokról.
*A vallomásra nem mond semmit, főleg mert félő, hogy valami butaság csusszan ki a száján, de a tekintetét lesüti és el is pirul egy kicsit.*
- Mák, mák.
*Helyesel mosolyogva, de összehúzott szemöldökkel.*
- Ez most lánykérés?
*Mert az imént ugye azt kérdezte, hogy Aenae akarja-e, hogy Pycta elvegye, most meg már kijelenti, hogy ő szeretné elvenni. Álmában sem gondolta volna, hogy Pycta az a típus, aki nősülne.*
- Mert ha igen, akkor ezen el kell gondolkodnom. És a vashegyi barbárt is meg kell róla kérdezd.
*Mosolyodik el újra. Ezt abban a reményben teszi hozzá, hogy esetleg eltántorítja a férfit. Mármint az, hogy a lány apjának hozzájárulása is kell a dologhoz. Illendőségből főleg.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 18:01:33