Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 23:40:36
Üzenet elküldve: 2016-11-26 23:40:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
*Kissé összezavarodottan hallgatja Sylwerant. Most vagy ő fogalmazott ennyire érthetetlenül, vagy a vezér nem figyelt rá eléggé. *
-Nem... nem kell én... mindegy. -
*Sóhajtja, mikor rájön, hogy az edzésnek még közel nincs vége. Már nem mintha fáradt lenne, de egyrészt kissé égőnek tartja az olvasás témát, másrészt erős nikotin elvonási tüneteket produkál. Végül mégis leküzdi szenvedélybetegségét és próbál odakoncentrálni a maradék pár feladatra, de elég gyérül sikerül. Valami közelharci páros feladatot kell végrehajtaniuk, de nem is igazán tudja ki a segítője és azt sem mit is kell csinálni. Gépiesen valahogy végrehajtja a feladatokat. Nem is tudja, mi az ami ennyire lefárasztotta lelkileg. Fizikailag meg... az lenne szégyen ha ennyit nem bírna. Jó hazudna ha azt mondaná, hogy nem izzadt vagy nem liheg egy kicsit, de ezek az edzés velejárói, akármilyen fitt is az ork. Végül, mikor már tényleges erőt venne rajta a fizikai fáradság, elkezd feketébe borulni minden, így egy rövid nyújtás után véget ér a mai nap. Legalább is a vörös csapatnak, ugyanis sajnos rosszkor volt rossz csapatban, így a takarítás az ő osztályrésze is. Vacsora után neki is lát. Minél hamarabb végez annál hamarabb feküdhet le és annál hamarabb tudhatja végre maga mögött ezt a napot. Ez az utolsó este, hogy még ennyit is pihenhet, ugyanis a következő napok fizikai edzései, szelemmi különórákkal fog kiegészülni. Energiának mától nincs helye az életében, de legalább elmondhatja magáról, hogy ő a legokosabb ork. Legalább is ezzel hitegeti magát. Visszaevickél a szobájába és belegondol, hogy ha már ilyen rom, akkor milyen lesz az elkövetkező hetekben. A-a hagyjuk inkább inkább a jövőre bízom, hogy eldöntse hányadán is fogok állni a pihenéssel. sokáig fekszik még, miközben várja, hogy a jótékony álom végre levegye a vállairól az ólom súlyokat, de úgy tűnik az istenek nem kegyesek. Vagy csak fel akarják készíteni az őt váró feladatokra? Ha igen nagyon jól csinálják. Viszont nagyon rossz orkkal. *
//Napváltás - Két hattal később//
~Már eltelt két hat? El sem hiszem. ~
*Gondolja, miközben ugyanazt a reggeli rutint végzi, mint két hatja minden nap. Egyedül az ébresztés maradt el, ami egyrészt furcsa, másrészt viszont nem igazán számít, mivel biológiai órája tökéletesen alkalmazkodott már életmódjához. Összeszedelődzködik, majd még reggeli előtt elindul futni. Sokkal gyorsabban végez, mint általában. Úgy tűnik, még ő is tud hova fejlődni fizikailag. Ha már úgy is benne van odalép az egyik gyakorlóbábuhoz és nekiáll a formagyakorlatok elvégzésének. Leizzadva és kissé lihegve ér vissza a lépcsőhöz, ott leül a már szokásos helyére és rágyújt a pipájára. Lassan mélyeket szív közben azon gondolkodik, honnan kéne dohányt szerezni. Ámbátor le is szokhatna. nem azt mégsem. Már csak ez az egy dolog köti őt össze a régi Sharallal és ebből nem hajlandó engedni. Miután végzett erőt vesz magán és elindul az ebédlőbe. Egy pillanatra eljátszik a jó meleg fürdő gondolatával, de nem akarja felbontani a napi rutint. Ha most nem elég erős, akkor máskor is elcsábul majd és az végzetes lenne. Megint mindent elölről... Tehát hatalmas sóhajok közepette elindul a az ebédlőbe. Mikor talál magának helyet leül. Miközben eszik azon gondolkodik, hogy miért nem történt ma még semmi. Nem is sejtette, hogy esemény dúsabb napja lesz, mint az elmúlt két hat összes napja együttvéve. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.26 23:41:03
*Kissé összezavarodottan hallgatja Sylwerant. Most vagy ő fogalmazott ennyire érthetetlenül, vagy a vezér nem figyelt rá eléggé. *
-Nem... nem kell én... mindegy. -
*Sóhajtja, mikor rájön, hogy az edzésnek még közel nincs vége. Már nem mintha fáradt lenne, de egyrészt kissé égőnek tartja az olvasás témát, másrészt erős nikotin elvonási tüneteket produkál. Végül mégis leküzdi szenvedélybetegségét és próbál odakoncentrálni a maradék pár feladatra, de elég gyérül sikerül. Valami közelharci páros feladatot kell végrehajtaniuk, de nem is igazán tudja ki a segítője és azt sem mit is kell csinálni. Gépiesen valahogy végrehajtja a feladatokat. Nem is tudja, mi az ami ennyire lefárasztotta lelkileg. Fizikailag meg... az lenne szégyen ha ennyit nem bírna. Jó hazudna ha azt mondaná, hogy nem izzadt vagy nem liheg egy kicsit, de ezek az edzés velejárói, akármilyen fitt is az ork. Végül, mikor már tényleges erőt venne rajta a fizikai fáradság, elkezd feketébe borulni minden, így egy rövid nyújtás után véget ér a mai nap. Legalább is a vörös csapatnak, ugyanis sajnos rosszkor volt rossz csapatban, így a takarítás az ő osztályrésze is. Vacsora után neki is lát. Minél hamarabb végez annál hamarabb feküdhet le és annál hamarabb tudhatja végre maga mögött ezt a napot. Ez az utolsó este, hogy még ennyit is pihenhet, ugyanis a következő napok fizikai edzései, szelemmi különórákkal fog kiegészülni. Energiának mától nincs helye az életében, de legalább elmondhatja magáról, hogy ő a legokosabb ork. Legalább is ezzel hitegeti magát. Visszaevickél a szobájába és belegondol, hogy ha már ilyen rom, akkor milyen lesz az elkövetkező hetekben. A-a hagyjuk inkább inkább a jövőre bízom, hogy eldöntse hányadán is fogok állni a pihenéssel. sokáig fekszik még, miközben várja, hogy a jótékony álom végre levegye a vállairól az ólom súlyokat, de úgy tűnik az istenek nem kegyesek. Vagy csak fel akarják készíteni az őt váró feladatokra? Ha igen nagyon jól csinálják. Viszont nagyon rossz orkkal. *
//Napváltás - Két hattal később//
~Már eltelt két hat? El sem hiszem. ~
*Gondolja, miközben ugyanazt a reggeli rutint végzi, mint két hatja minden nap. Egyedül az ébresztés maradt el, ami egyrészt furcsa, másrészt viszont nem igazán számít, mivel biológiai órája tökéletesen alkalmazkodott már életmódjához. Összeszedelődzködik, majd még reggeli előtt elindul futni. Sokkal gyorsabban végez, mint általában. Úgy tűnik, még ő is tud hova fejlődni fizikailag. Ha már úgy is benne van odalép az egyik gyakorlóbábuhoz és nekiáll a formagyakorlatok elvégzésének. Leizzadva és kissé lihegve ér vissza a lépcsőhöz, ott leül a már szokásos helyére és rágyújt a pipájára. Lassan mélyeket szív közben azon gondolkodik, honnan kéne dohányt szerezni. Ámbátor le is szokhatna. nem azt mégsem. Már csak ez az egy dolog köti őt össze a régi Sharallal és ebből nem hajlandó engedni. Miután végzett erőt vesz magán és elindul az ebédlőbe. Egy pillanatra eljátszik a jó meleg fürdő gondolatával, de nem akarja felbontani a napi rutint. Ha most nem elég erős, akkor máskor is elcsábul majd és az végzetes lenne. Megint mindent elölről... Tehát hatalmas sóhajok közepette elindul a az ebédlőbe. Mikor talál magának helyet leül. Miközben eszik azon gondolkodik, hogy miért nem történt ma még semmi. Nem is sejtette, hogy esemény dúsabb napja lesz, mint az elmúlt két hat összes napja együttvéve. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.26 23:41:03
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 21:37:15
Üzenet elküldve: 2016-11-26 21:37:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Saját szobájában //
*Így hogy a vezérrel már közölte amit szeretett volna, feltehetőleg zavartalanul állhat neki folytatni a varázstárgyak készítését. A szükséges bájitalt elfogyasztotta, nincs hát más hátra, mint a kezébe venni egy még kezeletlen amulettet, és elmondani felette a varázsigét. Úgy fújja már mint valami régen betanult versikét, de azért minden egyes alkalommal végigmondja magában mielőtt belekezd. Jó ha van önbizalma valakinek, de amikor fontos dolgok múlnak raja akkor senkinek nem szabad elbíznia magát. Nem akar több bájitalt elpazarolni, már az az egy is olyan veszteség amivel nem számolt. Az eredmény persze csak kipróbálással derülhet ki, így az ige elmondása után ki is cseréli a nyakában lógó amulettet az újonnan elkészítettel, majd az eredményről meggyőződve visszaveszi az eredetit.*
Jezabiel Tinkerin megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Így hogy a vezérrel már közölte amit szeretett volna, feltehetőleg zavartalanul állhat neki folytatni a varázstárgyak készítését. A szükséges bájitalt elfogyasztotta, nincs hát más hátra, mint a kezébe venni egy még kezeletlen amulettet, és elmondani felette a varázsigét. Úgy fújja már mint valami régen betanult versikét, de azért minden egyes alkalommal végigmondja magában mielőtt belekezd. Jó ha van önbizalma valakinek, de amikor fontos dolgok múlnak raja akkor senkinek nem szabad elbíznia magát. Nem akar több bájitalt elpazarolni, már az az egy is olyan veszteség amivel nem számolt. Az eredmény persze csak kipróbálással derülhet ki, így az ige elmondása után ki is cseréli a nyakában lógó amulettet az újonnan elkészítettel, majd az eredményről meggyőződve visszaveszi az eredetit.*
Jezabiel Tinkerin megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:59:03
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:59:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Meruwiel fogadja a kedves gratulációkat, és annak rendje s módja szerint mosolyogva viszonozza is őket egy-egy dicsérettel körítve.
Aztán nem időzik tovább, ahnem elkezd lemászni a zászlóval, hiszen Sylweran azt mondta, hogy vigyék is oda neki. Vagy legalábbis úgy emlékszik. Bárhogyan is van, ő bizony most nem ereszti ki a kezei közül.
A falvarázslat csak megszűnt eddigre, így a létrán kezd el lemászni, úgy azért lényegesen könnyebb. És ki hinné? Tray várja őt lent az utolsó fokoknál. Mosolyogva szökken a mélységi karjaiba az utolsó három foknál, vigyázva, hogy azért ne szúrja mellkason kedvesté a zászlórúddal.*
- Köszönöm. Te pedig cseles. Hogy is volt az a dolog Bolhással? *vigyorog a férfira, majd nem bírja ki, egy gyors puszit nyom a sötételf ajkaira. Jólesik neki a kézfogás, és hát naná, hogy nincs ellenére! Úgy vigyorog, mint a vadalma, miközben együtt mennek oda Sylweranhoz és a gyülekező csoporthoz.
Ott leteszi a győzedelme jeléül szorongatott zászlót, aztán már csak figyel, lehetőleg Tray mellett állva, és ha lehet még energikusabban csinálja az ezután következő feladatokat.
Aztán mire rájuk sötétedik, már kellőképpen elfárad, és úgy esik neki a vacsorának, ahogy nem szégyell. Traynak ha minden igaz takarítania kell utána majd, így fel megy pihenni egy kicsit a szobájába. csak, hogy nagyjából félóra semmittevés után nagy levegőt vegyen és elég bátorságot gyűjtsön ahhoz, hogy felkeresse a mélységi lakosztályát. Ha minden összejön... megkoronázza ezt a napot valami egészen jó zárással.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Az elmúlt hatok sokkal keményebbnek bizonyultak az elf számára, mint azt Meruwiel gondolta volna. Számított rá, hogy hamar elfárad majd, de ez sokkal hamarabb bekövetkezett, mint azt gondolta volna. Azért továbbra is lelkesen benne volt mindennel, csupa mosollyal, még ha talán ő is volt a pusztakezes harcban a legelején a legügyetlenebb. Idővel kissé belejött, de már hamar kiderül, hogy a szemtől szembeni védekezés nem olyan erőssége, mint az íj és a nyíl. Azért talán már így is meg fogja tudni védeni magát, ha nagyon szükséges.
A hirtelen jött szabadnap viszont kellemes meleg fürdőként érte gondolatban. Már minden izma fájt, teljesen elcsigázottnak érezte a testét, és már csak az elméleti része is feldobta a dolognak, hogy lesz egy napja, amikor szabadon azt csinál majd, amit csak akar. Egy kicsit azért néha ő is be tud sokallni a sok fejükbe tömött információtól, és "üsd vág nem apád" szerű harci gyakorlatokból.
Ezért ez a reggel különösen kellemesen kezdődik már. Se Sylweran, se dörömbölés... a nyakon öntés veszélye pedig egyáltalán nem fenyegeti, bár furcsa mód ennek ellenére is felpattan a szeme akkor, amikor minden reggel kelni szokott. Talán a szokás hatalma. Valószínűleg. Kezd átállni a szervezete, és ez egészen jó, azt jelenti, hogy legközelebb még erősebben kezdhet neki a dolgoknak. És, hogy a saját ágyában ébred, vagy éppen a mélységiében? Ha az előbbi, nos, akkor az egy remek indok arra, hogy felkeljen, egy lenge kis köntöst magára kapjon, és átosonjon a férfihoz, hogy ott alattomos módon befurakodjon mellé - ha még az ágyában feküdne - akár egy kisgyermek, amely megijedt a vihartól éjjel. Ha pedig az utóbbi, akkor csak jólesően nyújtózik a férfi mellett, és biztosan közelebb bújik hozzá, hogy megpróbáljon még aludni. Ha csak nem kelt fel már mellőle. A lehetőségek végtelenek... de az biztos, bárhogyan is ébred ezen a szép reggelen, nem szeretne semmi mást, csak azt, hogy a férfival tölthesse el ezt a napot. Vagy legalábbis a délelőttöt. Így vagy úgy.*
*Meruwiel fogadja a kedves gratulációkat, és annak rendje s módja szerint mosolyogva viszonozza is őket egy-egy dicsérettel körítve.
Aztán nem időzik tovább, ahnem elkezd lemászni a zászlóval, hiszen Sylweran azt mondta, hogy vigyék is oda neki. Vagy legalábbis úgy emlékszik. Bárhogyan is van, ő bizony most nem ereszti ki a kezei közül.
A falvarázslat csak megszűnt eddigre, így a létrán kezd el lemászni, úgy azért lényegesen könnyebb. És ki hinné? Tray várja őt lent az utolsó fokoknál. Mosolyogva szökken a mélységi karjaiba az utolsó három foknál, vigyázva, hogy azért ne szúrja mellkason kedvesté a zászlórúddal.*
- Köszönöm. Te pedig cseles. Hogy is volt az a dolog Bolhással? *vigyorog a férfira, majd nem bírja ki, egy gyors puszit nyom a sötételf ajkaira. Jólesik neki a kézfogás, és hát naná, hogy nincs ellenére! Úgy vigyorog, mint a vadalma, miközben együtt mennek oda Sylweranhoz és a gyülekező csoporthoz.
Ott leteszi a győzedelme jeléül szorongatott zászlót, aztán már csak figyel, lehetőleg Tray mellett állva, és ha lehet még energikusabban csinálja az ezután következő feladatokat.
Aztán mire rájuk sötétedik, már kellőképpen elfárad, és úgy esik neki a vacsorának, ahogy nem szégyell. Traynak ha minden igaz takarítania kell utána majd, így fel megy pihenni egy kicsit a szobájába. csak, hogy nagyjából félóra semmittevés után nagy levegőt vegyen és elég bátorságot gyűjtsön ahhoz, hogy felkeresse a mélységi lakosztályát. Ha minden összejön... megkoronázza ezt a napot valami egészen jó zárással.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Az elmúlt hatok sokkal keményebbnek bizonyultak az elf számára, mint azt Meruwiel gondolta volna. Számított rá, hogy hamar elfárad majd, de ez sokkal hamarabb bekövetkezett, mint azt gondolta volna. Azért továbbra is lelkesen benne volt mindennel, csupa mosollyal, még ha talán ő is volt a pusztakezes harcban a legelején a legügyetlenebb. Idővel kissé belejött, de már hamar kiderül, hogy a szemtől szembeni védekezés nem olyan erőssége, mint az íj és a nyíl. Azért talán már így is meg fogja tudni védeni magát, ha nagyon szükséges.
A hirtelen jött szabadnap viszont kellemes meleg fürdőként érte gondolatban. Már minden izma fájt, teljesen elcsigázottnak érezte a testét, és már csak az elméleti része is feldobta a dolognak, hogy lesz egy napja, amikor szabadon azt csinál majd, amit csak akar. Egy kicsit azért néha ő is be tud sokallni a sok fejükbe tömött információtól, és "üsd vág nem apád" szerű harci gyakorlatokból.
Ezért ez a reggel különösen kellemesen kezdődik már. Se Sylweran, se dörömbölés... a nyakon öntés veszélye pedig egyáltalán nem fenyegeti, bár furcsa mód ennek ellenére is felpattan a szeme akkor, amikor minden reggel kelni szokott. Talán a szokás hatalma. Valószínűleg. Kezd átállni a szervezete, és ez egészen jó, azt jelenti, hogy legközelebb még erősebben kezdhet neki a dolgoknak. És, hogy a saját ágyában ébred, vagy éppen a mélységiében? Ha az előbbi, nos, akkor az egy remek indok arra, hogy felkeljen, egy lenge kis köntöst magára kapjon, és átosonjon a férfihoz, hogy ott alattomos módon befurakodjon mellé - ha még az ágyában feküdne - akár egy kisgyermek, amely megijedt a vihartól éjjel. Ha pedig az utóbbi, akkor csak jólesően nyújtózik a férfi mellett, és biztosan közelebb bújik hozzá, hogy megpróbáljon még aludni. Ha csak nem kelt fel már mellőle. A lehetőségek végtelenek... de az biztos, bárhogyan is ébred ezen a szép reggelen, nem szeretne semmi mást, csak azt, hogy a férfival tölthesse el ezt a napot. Vagy legalábbis a délelőttöt. Így vagy úgy.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:51:10
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:51:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás - Két hattal később//
- Értsd jól.
*Hagyja rá egy mosollyal az elfre a vezérség kérdését.*
- Tudod hogy értem, más meg úgyse hallja. Amúgy is te nyúzod őket már két hatja, van elég tekintélyed ne félj. Na menjetek, nehogy miattam esteledjen rátok az erdőben! Vagyis... Nem szeretnélek feltartani, de nyilván azt csinálsz amit szeretnél, nem parancsnak szántam vagy ilyesmi.
*Baráti viccelődésnek gondolja ezt az egészet, fel sem merül benne hogy tényleg bántja a hozzáállása a férfit, ennek megfelelően vigyorog is rendesen. Könnyen lehet hogy mindenkinek más elképzelések vannak a fejében, de Jezabiel nem gondolja feljebbvalónak Sylwerant magánál, egész egyszerűen teljesen más dolgokért felelősek. Soha nem jutna eszébe a Venárok dolgaiba beleszólni, vagy a kiképzésbe, vagy abba hogy egyáltalán mihez kezdjenek magukkal, nem hozna a csapatra vonatkozó döntéseket, minden ami fontos egyértelműen Sylweran hatásköre. Ami meg a gnóm dolga, abba az elf ne szóljon bele, esetleg javaslatot tehet, elmondhatja az elképzelését, megkérheti hogy segítsen, hogy készítsen dolgokat, de ezt ő sosem vette parancsnak vagy utasításnak, akkor sem ha Sylweran nem tette hozzá hogy "légy szíves", vagy "kérlek". Az ő fejében egyikük sem parancsol a másiknak, Jezabiel most is csak kért, bár lehet hogy nem fogalmazott megfelelően... Ez bizony gyakran megesik vele, de ő már csak ilyen, nem törődik a formaságokkal, az udvariaskodással, pedig soha semmi rossz szándéka nincs. Elbúcsúzik még az elftől aztán neki is áll folytatni a munkáját az amulettekkel, lehajtja a mai első bájitalt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
- Értsd jól.
*Hagyja rá egy mosollyal az elfre a vezérség kérdését.*
- Tudod hogy értem, más meg úgyse hallja. Amúgy is te nyúzod őket már két hatja, van elég tekintélyed ne félj. Na menjetek, nehogy miattam esteledjen rátok az erdőben! Vagyis... Nem szeretnélek feltartani, de nyilván azt csinálsz amit szeretnél, nem parancsnak szántam vagy ilyesmi.
*Baráti viccelődésnek gondolja ezt az egészet, fel sem merül benne hogy tényleg bántja a hozzáállása a férfit, ennek megfelelően vigyorog is rendesen. Könnyen lehet hogy mindenkinek más elképzelések vannak a fejében, de Jezabiel nem gondolja feljebbvalónak Sylwerant magánál, egész egyszerűen teljesen más dolgokért felelősek. Soha nem jutna eszébe a Venárok dolgaiba beleszólni, vagy a kiképzésbe, vagy abba hogy egyáltalán mihez kezdjenek magukkal, nem hozna a csapatra vonatkozó döntéseket, minden ami fontos egyértelműen Sylweran hatásköre. Ami meg a gnóm dolga, abba az elf ne szóljon bele, esetleg javaslatot tehet, elmondhatja az elképzelését, megkérheti hogy segítsen, hogy készítsen dolgokat, de ezt ő sosem vette parancsnak vagy utasításnak, akkor sem ha Sylweran nem tette hozzá hogy "légy szíves", vagy "kérlek". Az ő fejében egyikük sem parancsol a másiknak, Jezabiel most is csak kért, bár lehet hogy nem fogalmazott megfelelően... Ez bizony gyakran megesik vele, de ő már csak ilyen, nem törődik a formaságokkal, az udvariaskodással, pedig soha semmi rossz szándéka nincs. Elbúcsúzik még az elftől aztán neki is áll folytatni a munkáját az amulettekkel, lehajtja a mai első bájitalt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:15:28
Üzenet elküldve: 2016-11-26 20:15:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás - Két hattal később//
//Jeza majd Ary//
*Sylweran bemegy az invitálásra, Jezabiel pedig már hozzá is fog ahhoz, amit mondani akart. Sylweran csak figyel, néha bólogat, majd elnyom egy félmosolyt.*
- Nyugodtan tartsd magadnál, én köszönöm, hogy megcsináltad. *mondja az elf.*- De vigyázz rá, meg a többire is, különösképp, amíg távol vagyok. *kacsint.
Aztán tovább figyel. És kissé elkomorodik. Neki is vannak különös érzései, igaz nem jártas a mágiában. De a kis gnómnak bizonyára még ennél is furcsább lehet. Egyetértően bólint végül.*
- Rendben, egyébként is megakartam tudni mi folyik itt. Mindenképpen utána kérdezünk. De hé! *vigyorodik el ismét.*- Mi ez az utasítgatás? Te vagy a főnök vagy én? *tréfálkozik egy kissé a gnómmal, de persze ugyanannyira komoly a kérdés mint amennyire tréfának szánt. Végül csak megcsóválja a fejét.*
- Jól van, hozunk rumot. *mondja aztán.*- Egyébként is megígértem már... Te meg addig próbáld meg felgyorsítani az amulett készítést, hátha valami olyannak az előjele a megérzésed, ami nem tenne jót az ügyben. Vigyázz a többiekre! *mondja a végén, jelezve, hogy bízik a gnómban, és szívesen rábízza a csapatot.*- Holnap este felé érkezünk.
*Ezzel búcsúzik is, és magára hagyja a lányt, hogy a szűkösebb kis folyosókon átvergődve lejusson a Nagyterembe, ahol végre összeszedheti az útitársait. Aki szemlátomást csak Aryna.
No nem baj, ha nem is jön más velük, ketten is remekül ellesznek.*
- Micsoda lusta bagázs! Te vagy az aki nem egy kardforgató típus, mégis csak Te állsz itt egyedül harcra és indulásra készen? *kérdezi is meg vigyorogva az elf nőt.*
- Na hagyjuk ezeket a naplopókat, hadd pihenjenek, mi meg induljunk! Rövidebbek lettek az utak az erdőben ugyan, de már így is ránk esteledik mire odaérünk Artheniorba. Majd holnap vásárolgatunk indulás előtt, a ma este nekünk is legyen a pihenés majd. Reméljük a fogadó már rendesen üzemel azóta... akkor csapunk majd egy kis tivornyát mi ketten! Szereted a sört? Vagy a bort? *kérdezi a lányt, miközben ha minden igaz talán már az udvaron sétálnak át, és Sylweran kivezeti Borókát az istállóból.*
- Én inkább a bort, de igazából a mézsör is nagy kedvencem. Eszünk majd valami jót, és iszunk hozzá. Legalább jobban megismerjük egymást az úton. *kacsint a lányra, miközben talán már a kapun haladnak át, Syl pedig búcsút int mindenkinek, akit esetleg látna útközben.*
- Ha kiértünk a sűrűből, ülhetsz velem Borókán, lóháton még hamarabb odaérünk. Legalább nem fogunk cammogni. Te pedig majd megvédesz engem a jó kis erőddel. *tréfálkozik kissé, ami valahol talán bók, valahol pedig tényleg mulatságos, hiszen Sylweran mégis csak a vezetőjük, aki alighanem meg tudja védeni magát.*
- Na, útra fel, siessünk, hogy hamar hazaérjünk! Kellenek a készletek télire.
*Ez a végszó, és talán ezzel együtt el is tűnnek már a rengetegben.*
//Jeza majd Ary//
*Sylweran bemegy az invitálásra, Jezabiel pedig már hozzá is fog ahhoz, amit mondani akart. Sylweran csak figyel, néha bólogat, majd elnyom egy félmosolyt.*
- Nyugodtan tartsd magadnál, én köszönöm, hogy megcsináltad. *mondja az elf.*- De vigyázz rá, meg a többire is, különösképp, amíg távol vagyok. *kacsint.
Aztán tovább figyel. És kissé elkomorodik. Neki is vannak különös érzései, igaz nem jártas a mágiában. De a kis gnómnak bizonyára még ennél is furcsább lehet. Egyetértően bólint végül.*
- Rendben, egyébként is megakartam tudni mi folyik itt. Mindenképpen utána kérdezünk. De hé! *vigyorodik el ismét.*- Mi ez az utasítgatás? Te vagy a főnök vagy én? *tréfálkozik egy kissé a gnómmal, de persze ugyanannyira komoly a kérdés mint amennyire tréfának szánt. Végül csak megcsóválja a fejét.*
- Jól van, hozunk rumot. *mondja aztán.*- Egyébként is megígértem már... Te meg addig próbáld meg felgyorsítani az amulett készítést, hátha valami olyannak az előjele a megérzésed, ami nem tenne jót az ügyben. Vigyázz a többiekre! *mondja a végén, jelezve, hogy bízik a gnómban, és szívesen rábízza a csapatot.*- Holnap este felé érkezünk.
*Ezzel búcsúzik is, és magára hagyja a lányt, hogy a szűkösebb kis folyosókon átvergődve lejusson a Nagyterembe, ahol végre összeszedheti az útitársait. Aki szemlátomást csak Aryna.
No nem baj, ha nem is jön más velük, ketten is remekül ellesznek.*
- Micsoda lusta bagázs! Te vagy az aki nem egy kardforgató típus, mégis csak Te állsz itt egyedül harcra és indulásra készen? *kérdezi is meg vigyorogva az elf nőt.*
- Na hagyjuk ezeket a naplopókat, hadd pihenjenek, mi meg induljunk! Rövidebbek lettek az utak az erdőben ugyan, de már így is ránk esteledik mire odaérünk Artheniorba. Majd holnap vásárolgatunk indulás előtt, a ma este nekünk is legyen a pihenés majd. Reméljük a fogadó már rendesen üzemel azóta... akkor csapunk majd egy kis tivornyát mi ketten! Szereted a sört? Vagy a bort? *kérdezi a lányt, miközben ha minden igaz talán már az udvaron sétálnak át, és Sylweran kivezeti Borókát az istállóból.*
- Én inkább a bort, de igazából a mézsör is nagy kedvencem. Eszünk majd valami jót, és iszunk hozzá. Legalább jobban megismerjük egymást az úton. *kacsint a lányra, miközben talán már a kapun haladnak át, Syl pedig búcsút int mindenkinek, akit esetleg látna útközben.*
- Ha kiértünk a sűrűből, ülhetsz velem Borókán, lóháton még hamarabb odaérünk. Legalább nem fogunk cammogni. Te pedig majd megvédesz engem a jó kis erőddel. *tréfálkozik kissé, ami valahol talán bók, valahol pedig tényleg mulatságos, hiszen Sylweran mégis csak a vezetőjük, aki alighanem meg tudja védeni magát.*
- Na, útra fel, siessünk, hogy hamar hazaérjünk! Kellenek a készletek télire.
*Ez a végszó, és talán ezzel együtt el is tűnnek már a rengetegben.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 19:20:42
Üzenet elküldve: 2016-11-26 19:20:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Indokolatlan Perchipfell//
~A jó ég se tudja, mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára kitettem a lábamat a többiek közé.~
*Mondja Perchipfellnek, félig nyugtalan hangnemben. Történt egy, s más mostanság, de nem velük. A pallos, és gazdája nem igazán hagyta el szobáját, amióta kiderült, hogy a lakberendezési incidense végett, nem vehet részt a kiképzésen. Egy rövid depresszív, mély, álmatlanságos letargia után, valahogy beletörődött új helyzetébe. Gondolatai hullámhosszán, Perchi csak hümmög egy legyintőt, és elhallgat. A szürkésen bederengő fény, valamint az este közeledtének szokásos illata beverekszi magát a szobába az ablakon át. Mintha a lovag csak arra várna, mikor kap végre valami feladatot, vagy futhatna ki a kiképzésre, talpig páncélban ül az ágya szélén, és kardjára támaszkodva gondolkozik.*
-Talán hetek óta meg sem szólaltam.
*Mondja hangosan, Perchinek címezve, s maga is meglepődik önnön hangján. Rég hallotta. Pallosáétól is meg lett fosztva egy kis időre, és mintha erről jutna eszébe folytatja.*
-Igaz már az is nagy szó, hogy a kis afférunk után visszakaphattalak.
*Mosolyodik el dörmögve, és erős tenyerével, kérges ujjaival végigcirógatja kardjának indaszerűen kacskaringózó keresztvasát. Persze, hogyan is hagyhatná ezt szó nélkül a szeretet tárgy tárgya, az éles élek mestere.*
~Talán ha nem ment volna el az eszed... El se kellett volna válnunk. Arról nem is beszélve hogy oda adtál annak a törpe boszorkánynak... Te hálátlan, vén, zsémbes, lovagpajtás! Te nevezed magad, gazdának és barátnak?~
*A sértődött monológot Soreyl a maga kedves mosolyával hallgatja végig. Mély hangján, halkan de biztosan szólal meg, miközben kedves arca cinkosba csap át.*
-Ennyire a szívedre vetted kemény legény?
*Igazából ötül annak is ha éppen egy acélpenge hisztizik neki. Hiányzott neki meg kell hagyni, arról nem is beszélve, hogy mostanság egyetlen társasága.*
~Nem vettem a szívemre csak...~
*Rövid hatásszünetnek szánt időtartam, kifogások keresésére, ami persze kudarccal zárul.*
~Csak, és kész!~
*Fejezi be a kard, mire lovagja felkacag. Hát inkább csak kuncog. Önnön nyomorúságán nevetgél. Nem tudja, hogy azon nevet e inkább, hogy kiderült mennyire fontos barátjának, vagy azon, milyen szégyen hogy nem megy ki a többiekhez.*
~Ereszd meg a lábad, ha nem akarsz idebent megrohadni. A többiek azt hinnék meghaltál.~
*Tanácsolja a kard, mire Soreyl egy kényelmes, egyben szomorú sóhajjal, mint a fáradt vándor ki megtérni készül fuvall ki a szájából, a keserű igazság. A kard olvas a fejében... Mégis hangosan ki kell mondania.*
-Tudod. Esteledik. Lent éppen vacsoráznak. A mai nap izgalmait tárgyalják, meg és ki. Nem kellek én oda. Csak a szívem fájna, és az övéké is. Nem akarom elrontani ezt az alkalmat. Se nekem, se nekik. Jó nekem idebent.
*Mondja, és mintha egy férfiasságtól duzzadt könnycsepp zuhanna le az arcán. Félelmetesnek rémlik, ahogy képzeletbeli gondjai fölé görnyedve csillog díszhacukájában.*
~Haza kéne menni!~
*Mondja a kard, mire Soreyl felemeli a fejét.*
-De hát otthon vagyunk.
*Perchi válasza egy kicsit felingerli a férfit.*
~Nem ide... Haza haza. A fellegekig érő hegyekbe, a havasokba. Északra, ahol minden sokkal egyszerűbb.~
*A férfi ellentmondást nem tűrően, kemény hangon, és hangosan utasítja rendre a rakoncátlan kardot.*
-Na te rendíthetetlen! Ha ember lennél, mondanám hova dugjad a honvágyadat. Nekem ez az otthonom. Még ha mostoha is olykor. A kezemmel építettem, és a szívemmel szeretem. Most hallgass! Várjuk ki míg elmennek aludni, és lemegyünk egy kicsit gyakorolni a térre... Honvágy...
~A jó ég se tudja, mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára kitettem a lábamat a többiek közé.~
*Mondja Perchipfellnek, félig nyugtalan hangnemben. Történt egy, s más mostanság, de nem velük. A pallos, és gazdája nem igazán hagyta el szobáját, amióta kiderült, hogy a lakberendezési incidense végett, nem vehet részt a kiképzésen. Egy rövid depresszív, mély, álmatlanságos letargia után, valahogy beletörődött új helyzetébe. Gondolatai hullámhosszán, Perchi csak hümmög egy legyintőt, és elhallgat. A szürkésen bederengő fény, valamint az este közeledtének szokásos illata beverekszi magát a szobába az ablakon át. Mintha a lovag csak arra várna, mikor kap végre valami feladatot, vagy futhatna ki a kiképzésre, talpig páncélban ül az ágya szélén, és kardjára támaszkodva gondolkozik.*
-Talán hetek óta meg sem szólaltam.
*Mondja hangosan, Perchinek címezve, s maga is meglepődik önnön hangján. Rég hallotta. Pallosáétól is meg lett fosztva egy kis időre, és mintha erről jutna eszébe folytatja.*
-Igaz már az is nagy szó, hogy a kis afférunk után visszakaphattalak.
*Mosolyodik el dörmögve, és erős tenyerével, kérges ujjaival végigcirógatja kardjának indaszerűen kacskaringózó keresztvasát. Persze, hogyan is hagyhatná ezt szó nélkül a szeretet tárgy tárgya, az éles élek mestere.*
~Talán ha nem ment volna el az eszed... El se kellett volna válnunk. Arról nem is beszélve hogy oda adtál annak a törpe boszorkánynak... Te hálátlan, vén, zsémbes, lovagpajtás! Te nevezed magad, gazdának és barátnak?~
*A sértődött monológot Soreyl a maga kedves mosolyával hallgatja végig. Mély hangján, halkan de biztosan szólal meg, miközben kedves arca cinkosba csap át.*
-Ennyire a szívedre vetted kemény legény?
*Igazából ötül annak is ha éppen egy acélpenge hisztizik neki. Hiányzott neki meg kell hagyni, arról nem is beszélve, hogy mostanság egyetlen társasága.*
~Nem vettem a szívemre csak...~
*Rövid hatásszünetnek szánt időtartam, kifogások keresésére, ami persze kudarccal zárul.*
~Csak, és kész!~
*Fejezi be a kard, mire lovagja felkacag. Hát inkább csak kuncog. Önnön nyomorúságán nevetgél. Nem tudja, hogy azon nevet e inkább, hogy kiderült mennyire fontos barátjának, vagy azon, milyen szégyen hogy nem megy ki a többiekhez.*
~Ereszd meg a lábad, ha nem akarsz idebent megrohadni. A többiek azt hinnék meghaltál.~
*Tanácsolja a kard, mire Soreyl egy kényelmes, egyben szomorú sóhajjal, mint a fáradt vándor ki megtérni készül fuvall ki a szájából, a keserű igazság. A kard olvas a fejében... Mégis hangosan ki kell mondania.*
-Tudod. Esteledik. Lent éppen vacsoráznak. A mai nap izgalmait tárgyalják, meg és ki. Nem kellek én oda. Csak a szívem fájna, és az övéké is. Nem akarom elrontani ezt az alkalmat. Se nekem, se nekik. Jó nekem idebent.
*Mondja, és mintha egy férfiasságtól duzzadt könnycsepp zuhanna le az arcán. Félelmetesnek rémlik, ahogy képzeletbeli gondjai fölé görnyedve csillog díszhacukájában.*
~Haza kéne menni!~
*Mondja a kard, mire Soreyl felemeli a fejét.*
-De hát otthon vagyunk.
*Perchi válasza egy kicsit felingerli a férfit.*
~Nem ide... Haza haza. A fellegekig érő hegyekbe, a havasokba. Északra, ahol minden sokkal egyszerűbb.~
*A férfi ellentmondást nem tűrően, kemény hangon, és hangosan utasítja rendre a rakoncátlan kardot.*
-Na te rendíthetetlen! Ha ember lennél, mondanám hova dugjad a honvágyadat. Nekem ez az otthonom. Még ha mostoha is olykor. A kezemmel építettem, és a szívemmel szeretem. Most hallgass! Várjuk ki míg elmennek aludni, és lemegyünk egy kicsit gyakorolni a térre... Honvágy...
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 19:18:01
Üzenet elküldve: 2016-11-26 19:18:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Sylweran határozott hangja zökkenti ki zavart elméjének magányából. Felpattan hát a földről és közelebb megy hozzá, de épp csak annyira, amennyire muszáj. Minden idegszálával rá figyel és az utasításaira, és ez a nap további részében sem változik. Gyakorlat gyakorlatot követ, majd Aryval párba állítják és úgy folytatódik a képzés. Mire a nap úgy dönt, hogy lassan lebukik a horizont alá, érzi is a kimerítő, dolgos nap hatását. Kellemesen zsibbad a fáradtságtól szinte minden tagja, így örömmel veszi, mikor végre elengedik őket. Nem felejti el a kis gnómnak tett ígéretét, és első útja oda is vezeti, miután a szobájában összeszedte a kért italokat. Nem időzik sokáig, csak beadja a csomagot és már megy is vissza a szobájába. Nincs kedve sorban állni a fürdőben, ezért gyorsan átdörgöli magát egy nedves törölközővel és tiszta ruhába bújik. A vacsora minden falatját csodásnak találja, és élvezettel eszik.*
~Csak ne kéne annyit rágni. Már ahhoz is alig maradt erőm.~
*Mégsem bánja, ahogy a vacsora utáni takarítást sem. Sőt. Éppen erre van szüksége, újabb feladatra, amire figyelhet és közben nem kell gondolkodnia. Azonban nem tart sokáig, és arra eszmél, hogy minden tiszta és a helyén van, nincs több dolog. Elégedetten vonszolja magát a szobájába és közben érzi, hogy ólmos fáradtság telepedik a testére, és a szemét már alig tudja nyitva tartani. Esze ágában sincs Gius szobájába menni, mint az elmúlt éjszakákon. Sőt, ami azt illeti, a nap folyamán hozzá se szólt a férfihez és ő sem kereste a társaságát.*
~Azt hiszem igaz a mondás, hogy minden csoda három napig tart...~
*Végre a szobájába ér, és úgy érzi semmi másra nem vágyik, csak hogy az ágyába bújhasson és két napig alhasson. De az elméje nem egészen ért egyet ezzel. Az egész nap oly gondosan elzárt érzések és gondolatok hirtelen, a szobája csendjében, úgy rohamozzák meg, mint egy megvadult warg falka. Már nincs ami lekösse, nincs, ami elterelje a gondolatait és feladatot adjon neki, és az ereje is elfogyott, hogy az akaratával szabjon nekik gátat. Megint azt érzi, hogy a mellkasára telepedett valaki, és megfullad, ezért az ablakhoz ugrik és kitárva kihajol rajta. Mélyeket kortyol a levegőből, mint szomjazó a sivatagban az oázis vizéből.*
~Mi van velem?~
*Egy darabig zihál, végül erőtlenül csúszik le a földre, az ablak alatt. Négykézláb indulna az ágy felé, de nem jut messze, az oldalára dőlve elterül a padlón.*
~Mi történik velem?~
*Forróságot érez az arcán végig folyni, és ahogy odanyúl, rájön, hogy a könnyei potyognak megállíthatatlanul. Sír.*
~Nem is emlékszem, mikor sírtam utoljára.~
*Aztán eszébe jut, és ettől valami végképp elpattan benne, és kitör belőle a zokogás. A veszteség súlya nyomja a mellkasát megint, mint régen, és a csalódottság, a visszautasítás, és a szeretet hiánya még erősebben nyomja a vállait, így ha akarna sem tudna felkelni a földről. Így hát marad, és végre szabadon engedi az érzéseit, és összegömbölyödve, halkan zokog.*
~Olyan egyedül vagyok. Annyira magányosnak érzem magam nélkületek... Anya, hiányzik a megértő, bölcs hallgatásod, és a tanácsaid a férfiakról. Úgy látszik nincs szerencsém velük, nem úgy, mint neked volt. Bárcsak itt lennél! Bárcsak segítenél, hogy ne fájjon ennyire!~
-Mit mondanál, ha ismernéd őt?
*Suttogja halkan maga elé.*
-Miért ilyen nehéz ez?
*Választ persze nem kap, és ettől a görcsös sírás újabb hullába söpör végig rajta.*
-Egyedül maradtam.
*Hiába jött el otthonról, hiába kedves vele mindenki, hiába veszik körbe ilyen sokan. Senkivel nem sikerült eddig szorosabb kapcsolatba kerülnie, és senkit nem érdekelt annyira, hogy komolyabban elbeszélgessenek, hogy kérdezzenek a múltjáról, a vágyairól, a céljairól.*
~Ez nem egészen igaz...~
*Csendül egy hang feddőn a fejében és ahogy visszaemlékszik, nem is kell sokat gondolkodnia, ki volt a kivétel.*
-Sharallt érdekelte. Ő sokszor kérdezett, de valami mindig félbe szakította a beszélgetéseket. De ő próbálkozott.
*Ahogy eljut eddig a felismerésig, a könnyei elapadnak, mintha sosem lettek volna. Némán fekszik még egy darabig az ágy mellett és az elmúlt néhány nap fényében vizsgálgatja ezt a gondolatot.*
~Lehet hogy nem akar engem, és meg tudom érteni. Annyira más vagyok, hogy nem is tudom, miért gondoltam, hogy belém szerethet. De a barátom még lehet... Talán, ha ő is akarja.~
*Nem biztos benne, hogy a férfi bármi mást is akar-e tőle, mint azt, hogy hagyja békén, de ha itt fekszik a földön és bőg, nem is fogja ezt megtudni. Összeszedi hát magát és mély sóhajjal felnyomja a testét ülő helyzetbe, majd feltápászkodik és bizonytalan léptekkel az ajtóhoz megy.*
~Úgysem fogok tudni megnyugodni addig, amíg nem tudom.~
*Biztatja magát és újra sóhajt.*
-Nem lesz semmi baj. Legrosszabb esetben rám vágja az ajtót, akkor pedig visszajövök, és kitalálok valami mást.
*Ezzel a hamis ígérettel felvértezve kilép, és egyenesen Sharall szobájához megy. Halkan bekopog, majd vár. És tovább vár. Nem tudja, hogy az ork éppen Sylwerannal tanul, ezért tétován, de valamivel hangosabban újra bekopog és fülel. Semmit nem hall a túloldalról.*
~Talán már alszik, vagy itt sincs.~
*Vár még reménykedve egy ideig, aztán visszasomfordál a szobájába és csalódottan bújik ágyba, ahol hála a hosszú és fárasztó napnak, végre elragadja a mély álom.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Nara imádja a kiképzést. Minden percét élvezi, mert végre úgy érzi, hogy halad valamerre. Nagyon sokat tanult és fejlődött az eltelt két hat alatt, és az elméleti oktatást ugyanúgy szereti, mint az izzasztó edzéseket, amik után jólesőn sajog mindene. Rájött, hogy a kemény munka közben sokkal könnyebb kiürítenie a fejét, és nem gondolni semmire, ami fájdalmat okoz. Többé nem aludt máshol, csak a saját szobájában, a saját ágyában, és bár mindenkivel kedves, és segítőkész, a legtöbb idejét a szobájában tölti, vagy az udvaron. Este, mikor már mindenki lefeküdt, rászokott, hogy ő még tesz egy kört az udvaron, és a fal körüljáróján is. Az egyre hűvösebb időben az ég azért többnyire tiszta, és egy egészen más arcát mutatja a csillagos égbolt, mint a balzsamos nyári éjszakákon. Néhány napja megjelent egy kísérője is, magányos útján. Egy éj fekete holló érkezett a hideggel és mellé szegődik a néma séta alatt. Nem tesz mást, csak az egyik gyakorló bábún várja, mikor kilép az épületből, és a levegőből követi, majd a falon üldögél, míg ő a csillagokat pásztázza. Végül egy apró biccentéssel válnak el, mikor a lány elindul lefeküdni.*
~Talán viszek neki valami ennivalót ma.~
*Fut át az agyán ébredés után. Egy ideje ez az első szabad napjuk, de mégsem tudja sokáig élvezni a puha, meleg ágyat, mert az ma is korán kiveti magából.*
-Mihez is kezdjek ezzel a nappal?
*Morfondírozik kissé, majd vállat vonva, majd meglátjuk gondolattal kezdi meg napját. Megmosakszik, felöltözik, majd lemegy az udvarra és becsületesen lefutja a napi bemelegítő köröket, utána indul csak reggelizni a nagyterembe.*
*Sylweran határozott hangja zökkenti ki zavart elméjének magányából. Felpattan hát a földről és közelebb megy hozzá, de épp csak annyira, amennyire muszáj. Minden idegszálával rá figyel és az utasításaira, és ez a nap további részében sem változik. Gyakorlat gyakorlatot követ, majd Aryval párba állítják és úgy folytatódik a képzés. Mire a nap úgy dönt, hogy lassan lebukik a horizont alá, érzi is a kimerítő, dolgos nap hatását. Kellemesen zsibbad a fáradtságtól szinte minden tagja, így örömmel veszi, mikor végre elengedik őket. Nem felejti el a kis gnómnak tett ígéretét, és első útja oda is vezeti, miután a szobájában összeszedte a kért italokat. Nem időzik sokáig, csak beadja a csomagot és már megy is vissza a szobájába. Nincs kedve sorban állni a fürdőben, ezért gyorsan átdörgöli magát egy nedves törölközővel és tiszta ruhába bújik. A vacsora minden falatját csodásnak találja, és élvezettel eszik.*
~Csak ne kéne annyit rágni. Már ahhoz is alig maradt erőm.~
*Mégsem bánja, ahogy a vacsora utáni takarítást sem. Sőt. Éppen erre van szüksége, újabb feladatra, amire figyelhet és közben nem kell gondolkodnia. Azonban nem tart sokáig, és arra eszmél, hogy minden tiszta és a helyén van, nincs több dolog. Elégedetten vonszolja magát a szobájába és közben érzi, hogy ólmos fáradtság telepedik a testére, és a szemét már alig tudja nyitva tartani. Esze ágában sincs Gius szobájába menni, mint az elmúlt éjszakákon. Sőt, ami azt illeti, a nap folyamán hozzá se szólt a férfihez és ő sem kereste a társaságát.*
~Azt hiszem igaz a mondás, hogy minden csoda három napig tart...~
*Végre a szobájába ér, és úgy érzi semmi másra nem vágyik, csak hogy az ágyába bújhasson és két napig alhasson. De az elméje nem egészen ért egyet ezzel. Az egész nap oly gondosan elzárt érzések és gondolatok hirtelen, a szobája csendjében, úgy rohamozzák meg, mint egy megvadult warg falka. Már nincs ami lekösse, nincs, ami elterelje a gondolatait és feladatot adjon neki, és az ereje is elfogyott, hogy az akaratával szabjon nekik gátat. Megint azt érzi, hogy a mellkasára telepedett valaki, és megfullad, ezért az ablakhoz ugrik és kitárva kihajol rajta. Mélyeket kortyol a levegőből, mint szomjazó a sivatagban az oázis vizéből.*
~Mi van velem?~
*Egy darabig zihál, végül erőtlenül csúszik le a földre, az ablak alatt. Négykézláb indulna az ágy felé, de nem jut messze, az oldalára dőlve elterül a padlón.*
~Mi történik velem?~
*Forróságot érez az arcán végig folyni, és ahogy odanyúl, rájön, hogy a könnyei potyognak megállíthatatlanul. Sír.*
~Nem is emlékszem, mikor sírtam utoljára.~
*Aztán eszébe jut, és ettől valami végképp elpattan benne, és kitör belőle a zokogás. A veszteség súlya nyomja a mellkasát megint, mint régen, és a csalódottság, a visszautasítás, és a szeretet hiánya még erősebben nyomja a vállait, így ha akarna sem tudna felkelni a földről. Így hát marad, és végre szabadon engedi az érzéseit, és összegömbölyödve, halkan zokog.*
~Olyan egyedül vagyok. Annyira magányosnak érzem magam nélkületek... Anya, hiányzik a megértő, bölcs hallgatásod, és a tanácsaid a férfiakról. Úgy látszik nincs szerencsém velük, nem úgy, mint neked volt. Bárcsak itt lennél! Bárcsak segítenél, hogy ne fájjon ennyire!~
-Mit mondanál, ha ismernéd őt?
*Suttogja halkan maga elé.*
-Miért ilyen nehéz ez?
*Választ persze nem kap, és ettől a görcsös sírás újabb hullába söpör végig rajta.*
-Egyedül maradtam.
*Hiába jött el otthonról, hiába kedves vele mindenki, hiába veszik körbe ilyen sokan. Senkivel nem sikerült eddig szorosabb kapcsolatba kerülnie, és senkit nem érdekelt annyira, hogy komolyabban elbeszélgessenek, hogy kérdezzenek a múltjáról, a vágyairól, a céljairól.*
~Ez nem egészen igaz...~
*Csendül egy hang feddőn a fejében és ahogy visszaemlékszik, nem is kell sokat gondolkodnia, ki volt a kivétel.*
-Sharallt érdekelte. Ő sokszor kérdezett, de valami mindig félbe szakította a beszélgetéseket. De ő próbálkozott.
*Ahogy eljut eddig a felismerésig, a könnyei elapadnak, mintha sosem lettek volna. Némán fekszik még egy darabig az ágy mellett és az elmúlt néhány nap fényében vizsgálgatja ezt a gondolatot.*
~Lehet hogy nem akar engem, és meg tudom érteni. Annyira más vagyok, hogy nem is tudom, miért gondoltam, hogy belém szerethet. De a barátom még lehet... Talán, ha ő is akarja.~
*Nem biztos benne, hogy a férfi bármi mást is akar-e tőle, mint azt, hogy hagyja békén, de ha itt fekszik a földön és bőg, nem is fogja ezt megtudni. Összeszedi hát magát és mély sóhajjal felnyomja a testét ülő helyzetbe, majd feltápászkodik és bizonytalan léptekkel az ajtóhoz megy.*
~Úgysem fogok tudni megnyugodni addig, amíg nem tudom.~
*Biztatja magát és újra sóhajt.*
-Nem lesz semmi baj. Legrosszabb esetben rám vágja az ajtót, akkor pedig visszajövök, és kitalálok valami mást.
*Ezzel a hamis ígérettel felvértezve kilép, és egyenesen Sharall szobájához megy. Halkan bekopog, majd vár. És tovább vár. Nem tudja, hogy az ork éppen Sylwerannal tanul, ezért tétován, de valamivel hangosabban újra bekopog és fülel. Semmit nem hall a túloldalról.*
~Talán már alszik, vagy itt sincs.~
*Vár még reménykedve egy ideig, aztán visszasomfordál a szobájába és csalódottan bújik ágyba, ahol hála a hosszú és fárasztó napnak, végre elragadja a mély álom.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Nara imádja a kiképzést. Minden percét élvezi, mert végre úgy érzi, hogy halad valamerre. Nagyon sokat tanult és fejlődött az eltelt két hat alatt, és az elméleti oktatást ugyanúgy szereti, mint az izzasztó edzéseket, amik után jólesőn sajog mindene. Rájött, hogy a kemény munka közben sokkal könnyebb kiürítenie a fejét, és nem gondolni semmire, ami fájdalmat okoz. Többé nem aludt máshol, csak a saját szobájában, a saját ágyában, és bár mindenkivel kedves, és segítőkész, a legtöbb idejét a szobájában tölti, vagy az udvaron. Este, mikor már mindenki lefeküdt, rászokott, hogy ő még tesz egy kört az udvaron, és a fal körüljáróján is. Az egyre hűvösebb időben az ég azért többnyire tiszta, és egy egészen más arcát mutatja a csillagos égbolt, mint a balzsamos nyári éjszakákon. Néhány napja megjelent egy kísérője is, magányos útján. Egy éj fekete holló érkezett a hideggel és mellé szegődik a néma séta alatt. Nem tesz mást, csak az egyik gyakorló bábún várja, mikor kilép az épületből, és a levegőből követi, majd a falon üldögél, míg ő a csillagokat pásztázza. Végül egy apró biccentéssel válnak el, mikor a lány elindul lefeküdni.*
~Talán viszek neki valami ennivalót ma.~
*Fut át az agyán ébredés után. Egy ideje ez az első szabad napjuk, de mégsem tudja sokáig élvezni a puha, meleg ágyat, mert az ma is korán kiveti magából.*
-Mihez is kezdjek ezzel a nappal?
*Morfondírozik kissé, majd vállat vonva, majd meglátjuk gondolattal kezdi meg napját. Megmosakszik, felöltözik, majd lemegy az udvarra és becsületesen lefutja a napi bemelegítő köröket, utána indul csak reggelizni a nagyterembe.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 16:02:10
Üzenet elküldve: 2016-11-26 16:02:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás - Két hattal később//
*Jó sokat dolgozott a napokban, de az a különös zavar amit a mindent körülvevő erőben érez csak nem akart szűnni, sőt, egyre aggasztóbbnak érzi a helyzetet. Gyakran rázta ki miatta a hideg, néha nem is tudott aludni, mintha egy másik, a háttérben meghúzódó energiavilág szét akarná magát tépni. Néha úgy érezte hogy teljesen képtelen egyszerű mágiákhoz folyamodnia, máskor pedig mintha túlcsordulna benne az energia. Emiatt lassabban is haladt a munkával, sokszor volt hogy inkább nem mert nekiállni, nehogy elpazarolja a drága bájitalokat. Most éppen hozzálátna ismét, már le is ült az asztalához, mikor Sylweran az ajtaján kopogtat.*
- Persze, gyere be.
*Szól ki emelt hangon, kivételesen nem zárta kulcsra, hiszen számított a vezér érkezésére. Az asztaltól ugyan nem kel fel, de a belépő felé fordul a székében.*
- Néhány amulett már elkészült, többek közt a tied is.
*Meg is emeli kissé a nyakában lógó medált.*
- Egyelőre kölcsönvettem, mert ezzel könnyebben el tudom készíteni a többit. Addig még magamon tartanám, ha neked nem sürgős. Viszont...
*Vált kissé komolyabb hangvételre.*
- Aggasztó érzéseim vannak. A mágiával, mármint, az energiával ami táplálja, nem stimmel valami. Az égi parádé...
*Ő csak így hívja, nem hajlandó isteneknek nevezni őket, bármilyen hatalmas entitások is.*
-... óta valahogy hullámzik az egész, és egyre intenzívebben. Ha van rá lehetőségetek, kérdezzetek utána a városban.
*A papoknak persze ebben a zűrös időszakban bizonyára 873 fontosabb dolguk is van, de valaki csak tud majd mondani valamit Sehonnai Sylweran nak.
*
- És hozzatok végre rumot...
*Ezt már vigyorogva teszi hozzá, unja hogy Dyntina minden második mondatában utalást tesz rá.*
*Jó sokat dolgozott a napokban, de az a különös zavar amit a mindent körülvevő erőben érez csak nem akart szűnni, sőt, egyre aggasztóbbnak érzi a helyzetet. Gyakran rázta ki miatta a hideg, néha nem is tudott aludni, mintha egy másik, a háttérben meghúzódó energiavilág szét akarná magát tépni. Néha úgy érezte hogy teljesen képtelen egyszerű mágiákhoz folyamodnia, máskor pedig mintha túlcsordulna benne az energia. Emiatt lassabban is haladt a munkával, sokszor volt hogy inkább nem mert nekiállni, nehogy elpazarolja a drága bájitalokat. Most éppen hozzálátna ismét, már le is ült az asztalához, mikor Sylweran az ajtaján kopogtat.*
- Persze, gyere be.
*Szól ki emelt hangon, kivételesen nem zárta kulcsra, hiszen számított a vezér érkezésére. Az asztaltól ugyan nem kel fel, de a belépő felé fordul a székében.*
- Néhány amulett már elkészült, többek közt a tied is.
*Meg is emeli kissé a nyakában lógó medált.*
- Egyelőre kölcsönvettem, mert ezzel könnyebben el tudom készíteni a többit. Addig még magamon tartanám, ha neked nem sürgős. Viszont...
*Vált kissé komolyabb hangvételre.*
- Aggasztó érzéseim vannak. A mágiával, mármint, az energiával ami táplálja, nem stimmel valami. Az égi parádé...
*Ő csak így hívja, nem hajlandó isteneknek nevezni őket, bármilyen hatalmas entitások is.*
-... óta valahogy hullámzik az egész, és egyre intenzívebben. Ha van rá lehetőségetek, kérdezzetek utána a városban.
*A papoknak persze ebben a zűrös időszakban bizonyára 873 fontosabb dolguk is van, de valaki csak tud majd mondani valamit Sehonnai Sylweran nak.
*- És hozzatok végre rumot...
*Ezt már vigyorogva teszi hozzá, unja hogy Dyntina minden második mondatában utalást tesz rá.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 15:19:36
Üzenet elküldve: 2016-11-26 15:19:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Végre megszerzik a zászlót.
Méghozzá Meruwiel, amint Sylwerannak vigyorognia kell. Az elf lány világéletében ilyen volt. Túlbuzgó, vidám, és amit megakart szerezni azt mindig meg is szerezte.*
- És győzött a Vörös csapat! *kiáltja győzedelmesen a távolból, aztán int mindenkinek, hogy menjen oda hozzá. Megvárja, amíg mindenki megérkezik, aztán kezd csak el beszélni, ahogy végre ismét összegyűlnek a gyakorlótéren. Először Sharall lép oda hozzá, mire a férfi felvonja a szemöldökét.*
- A dolgodat végeznéd? Arra elengedlek, de várlak vissza utána. Ha viszont más baj van... Szanát elengedtem, mert elég rosszul nézett ki, de egy apró félelf ereje nem vetekedhet egy orkéval. Csak azt ne mondd, hogy nem bírod! *mondja Sharallnak, és megpróbálja nyomatékosítani az orkban, hogy még nem ért véget a mai kiképzés és tanácsos volna maradnia, ha csak nem akar most itt helyben meghalni. Aztán elmosolyodik a továbbiakra.*
- Semmi gond. Megbeszéljük a kiképzés után. *mondja aztán, majd bele is fog a többiek felé fordulva, remélhetőleg úgy, hogy Sharall is ott van, vagy siet vissza a dolgáról. Nem örülne neki, ha most mindenki elkezdene nyavalyogni és felmenni a szobájába. Nem azért vannak itt.*
- Nagyon szép játék volt, mindenkinek gratulálok! Ne felejtse el majd a kék csapat, hogy vacsora után ők pakolnak el. *mondja.*
- Viszont biztosan tudjátok, hogy azért nem volt ez teljesen értelmetlen. Figyeltelek titeket közben. *magyarázza.*- Néztem, hogyan tudtok összedolgozni, miként reagáltok helyzetekre, milyen taktikákat alkalmaztok, hogyan viszonyultok a társaitokhoz, ha ellenük kell küzdeni, és még hosszan sorolhatnám. *mosolyog.*
- Azt kell mondanom, mindannyian helytálltatok, de azért néhány megjegyzést tennék. *fog bele.*
- Nara, nagyon vakmerő volt a manővered! *mosolyog a lányra.*- Ez a vakmerőség jó, és szükség is lesz rá, de fontos a testi épségünk, ezt mindig tartsátok szem előtt. Shiriqa. *most az óriásra vigyorog.*
- Nagyon jó volt az ötleted, hogy Meruwielt a karjaidban vidd, és dobd fel az őrtoronyra. De ami történt, az tökéletesen igazolja, mennyire meglepő és szokatlan helyzetekbe keveredhettek harc közben, olyanba, amilyenre igazán nem számítottatok. Nem lehet mindenre tökéletesen felkészülni, de azért sose felejtsétek el, hogy bármire számíthattok! Aryna, úgy látom Te a mágiában bontakozol ki igazán. Szép varázslatok voltak. *dicséri meg a lányt.*- Jól meglepted vele a többieket! Ügyes taktikát csinált a kék csapat, és remekül szabotáltátok a vöröseket, de nem figyelt mindenki mindenre. Például Meruwielre. *nyom el egy félmosolyt.*
- Amíg hadakoztatok, és kikerülte a mágikus falakat, felmászott az őrtornyon, és előttetek ért oda. Mindig figyeljetek a részletekre! Amikor árnyakkal küzdöttünk az erdőben, amíg arra figyeltem, hogy szemből jön felém egy bestia, és megszabadítottam az ujjaitól, kettő rám akaszkodott, és az egyik nagyon fontosnak érezte, hogy letépje a fejemet. *félrehúzza az ingét, és megmutatja a nyakán a hosszú, fehér heget, amit nem is annyira régen szerzett, nem sokkal azelőtt, hogy elindultak felépíteni Vadvédet. Habár már annyira távolinak tűnik.*
- Hibáztam, hogy nem figyeltem oda eléggé. Nektek most ez egy zászlótokba került, de a helyszínen, ahogyan velem is történt, az életetek és a társatok élete lesz a tét. Engem akkor Shiriqa megmentett. *mosolyog az óriásra kissé ellágyult vonásokkal.*
- Így azt sosem felejthetitek el, hogy éles helyzetben mindennél jobban számít a figyelem, és a társatok jelenléte és élete.
*Mond még néhány szót mindenkinek, és elmagyarázza alaposan hogyan lehettek volna még jobbak, még hatékonyabbak csapatban és egyénenként. Aztán a mai nap tanultak közül felhoz néhány példát, összekötve a küzdelemmel, végül ismét futnak néhány kört, lazítanak, aztán Sylweran elteteti a fakardokat Lealával, és párokba szervezi a többieket - ha valaki pár nélkül maradna, ahhoz ő áll be - és néhány alap pusztakezes fogást mutat mindenkinek.
A nap nagy része azzal telik, hogy ezeket nézik, tanulják és gyakorolják. Egyszer kapnak egy kis szünetet, hogy mindenki elvégezhesse a dolgát, aztán folytatják is, amíg rájuk nem esteledik. Akkor aztán Sylweran kér újra egy nyújtást mindenkitől, aztán szabadjára engedi a csapatot, emlékeztetve a kékeket, hogy vacsora után mosogatást és asztalszedés vár rájuk. Másnap pedig majd új csapat lesz, új felállás, és új mosogatóbrigád.
Miközben befelé mennek, oda lép Sharall mellé, aki remélhetőleg mégis maradt.*
- Derekasan helytálltál ma te is barátom. *kezdi egy biztatással. Majd a lényegre tér.*- Amit az írásról és az olvasásról mondtál. *fog bele.*- Bizonyosan bárki szívesen segítene neked, de én is felvállallak. *mondja.*- Itt pedig szerintem nincsenek már ork fóbiások. *vigyorog.*- Akik még nem szoktak meg Téged, majd megszoknak. Ha venár leszel, mi leszünk a családod, túl kell lépned azon, hogy ki milyen fajba tartozik. Rendben? *veregeti meg biztatóan a férfi karját.*- Na, vár a vacsorád! Holnap pedig vacsora után, és aztán minden vacsora után, egy órás olvasás és írás gyakorlás. Ha csak nagyjából tudsz, az már éppen elég lehet. *kacsint, azzal el is tűnik a Nagyterembe vezető ajtó mögött.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Az elmúlt hatokban már nagyon sok mindent csináltak. Minden nap hajnalban keltek, aki nem kelt fel az általában hideg vizet kapott, aztán gyors reggeli, egész napos edzés, néha egy kis tanulással, egy kis csapatjáték, majd amikor rájuk esteledik, vacsora, és egy kis pihenő után újra ébredés. Eddig csak a pusztakezes fogásokat gyakorolták, és kimentek párszor az erőd köré, hogy az erdőben nyomokat olvassanak, növényeket és gombákat nézegessenek, állatokat figyeljenek meg. Élesben is tájékozódhattak, vadászni tanulhattak, kibelezni és megnyúzni az állatokat, aztán egy nap néhány csapdát is megtanultak elkészíteni.
A kardokig még nem jutottak, de Sylweran azt ígérte, hogy hamarosan kapnak egy kis kimenőt, szabadnapot, aztán pedig végre belefognak a fegyveresharcba is.
Ha minden igaz, Sharallal is elkezdte már az írás olvasás órákat, és amikor csak volt ideje, egy órácskát rászántak a napból rá.
Esténként néha tüzet gyújtottak az udvaron, amikor elég felhős volt az ég, hogy a távolból ne tűnjön fel a nagy gomolygó szürkeség ami az erdő felett száll, és gyakorolták a venár jelzést - olykor kis fényes üvegekkel és pengékkel is. Olyankor nagyon kellemes tudott lenni a hangulat a meleg, lobogó lángok körül.
Azután végre elérkezett a pihenő napja is.
Sylweran senkit nem ébresztett hajnalban ezen a napon, de ő maga most is korán kel. Artheniorba megy, és egy-két valaki bizonyára jönni fog vele. Aryna például, vele még előző este megbeszélte. Legalább mindenképpen lesz társasága. A többiek biztosan legalább délig alszanak. Meg tudja érteni.
Még mielőtt elindulnának, reggeli után elindul a gnómjuk szobája felé, mert Tana szól neki, hogy Jezabiel őt hívatja. Így befúrja magát a szűkös kis szobák folyosóira, aztán kisvártatva kopog a lány ajtaján.*
- Jeza, én vagyok Sylweran. *mondja még kintről, bebocsátásra várva.*- Szerettél volna tőlem valamit még indulás előtt. Bejöhetek?
*Nem akar sokat a folyosón időzni, nehogy felébressze a végre kiadós alváshoz jutó venár jelölteket.*
*Végre megszerzik a zászlót.
Méghozzá Meruwiel, amint Sylwerannak vigyorognia kell. Az elf lány világéletében ilyen volt. Túlbuzgó, vidám, és amit megakart szerezni azt mindig meg is szerezte.*
- És győzött a Vörös csapat! *kiáltja győzedelmesen a távolból, aztán int mindenkinek, hogy menjen oda hozzá. Megvárja, amíg mindenki megérkezik, aztán kezd csak el beszélni, ahogy végre ismét összegyűlnek a gyakorlótéren. Először Sharall lép oda hozzá, mire a férfi felvonja a szemöldökét.*
- A dolgodat végeznéd? Arra elengedlek, de várlak vissza utána. Ha viszont más baj van... Szanát elengedtem, mert elég rosszul nézett ki, de egy apró félelf ereje nem vetekedhet egy orkéval. Csak azt ne mondd, hogy nem bírod! *mondja Sharallnak, és megpróbálja nyomatékosítani az orkban, hogy még nem ért véget a mai kiképzés és tanácsos volna maradnia, ha csak nem akar most itt helyben meghalni. Aztán elmosolyodik a továbbiakra.*
- Semmi gond. Megbeszéljük a kiképzés után. *mondja aztán, majd bele is fog a többiek felé fordulva, remélhetőleg úgy, hogy Sharall is ott van, vagy siet vissza a dolgáról. Nem örülne neki, ha most mindenki elkezdene nyavalyogni és felmenni a szobájába. Nem azért vannak itt.*
- Nagyon szép játék volt, mindenkinek gratulálok! Ne felejtse el majd a kék csapat, hogy vacsora után ők pakolnak el. *mondja.*
- Viszont biztosan tudjátok, hogy azért nem volt ez teljesen értelmetlen. Figyeltelek titeket közben. *magyarázza.*- Néztem, hogyan tudtok összedolgozni, miként reagáltok helyzetekre, milyen taktikákat alkalmaztok, hogyan viszonyultok a társaitokhoz, ha ellenük kell küzdeni, és még hosszan sorolhatnám. *mosolyog.*
- Azt kell mondanom, mindannyian helytálltatok, de azért néhány megjegyzést tennék. *fog bele.*
- Nara, nagyon vakmerő volt a manővered! *mosolyog a lányra.*- Ez a vakmerőség jó, és szükség is lesz rá, de fontos a testi épségünk, ezt mindig tartsátok szem előtt. Shiriqa. *most az óriásra vigyorog.*
- Nagyon jó volt az ötleted, hogy Meruwielt a karjaidban vidd, és dobd fel az őrtoronyra. De ami történt, az tökéletesen igazolja, mennyire meglepő és szokatlan helyzetekbe keveredhettek harc közben, olyanba, amilyenre igazán nem számítottatok. Nem lehet mindenre tökéletesen felkészülni, de azért sose felejtsétek el, hogy bármire számíthattok! Aryna, úgy látom Te a mágiában bontakozol ki igazán. Szép varázslatok voltak. *dicséri meg a lányt.*- Jól meglepted vele a többieket! Ügyes taktikát csinált a kék csapat, és remekül szabotáltátok a vöröseket, de nem figyelt mindenki mindenre. Például Meruwielre. *nyom el egy félmosolyt.*
- Amíg hadakoztatok, és kikerülte a mágikus falakat, felmászott az őrtornyon, és előttetek ért oda. Mindig figyeljetek a részletekre! Amikor árnyakkal küzdöttünk az erdőben, amíg arra figyeltem, hogy szemből jön felém egy bestia, és megszabadítottam az ujjaitól, kettő rám akaszkodott, és az egyik nagyon fontosnak érezte, hogy letépje a fejemet. *félrehúzza az ingét, és megmutatja a nyakán a hosszú, fehér heget, amit nem is annyira régen szerzett, nem sokkal azelőtt, hogy elindultak felépíteni Vadvédet. Habár már annyira távolinak tűnik.*
- Hibáztam, hogy nem figyeltem oda eléggé. Nektek most ez egy zászlótokba került, de a helyszínen, ahogyan velem is történt, az életetek és a társatok élete lesz a tét. Engem akkor Shiriqa megmentett. *mosolyog az óriásra kissé ellágyult vonásokkal.*
- Így azt sosem felejthetitek el, hogy éles helyzetben mindennél jobban számít a figyelem, és a társatok jelenléte és élete.
*Mond még néhány szót mindenkinek, és elmagyarázza alaposan hogyan lehettek volna még jobbak, még hatékonyabbak csapatban és egyénenként. Aztán a mai nap tanultak közül felhoz néhány példát, összekötve a küzdelemmel, végül ismét futnak néhány kört, lazítanak, aztán Sylweran elteteti a fakardokat Lealával, és párokba szervezi a többieket - ha valaki pár nélkül maradna, ahhoz ő áll be - és néhány alap pusztakezes fogást mutat mindenkinek.
A nap nagy része azzal telik, hogy ezeket nézik, tanulják és gyakorolják. Egyszer kapnak egy kis szünetet, hogy mindenki elvégezhesse a dolgát, aztán folytatják is, amíg rájuk nem esteledik. Akkor aztán Sylweran kér újra egy nyújtást mindenkitől, aztán szabadjára engedi a csapatot, emlékeztetve a kékeket, hogy vacsora után mosogatást és asztalszedés vár rájuk. Másnap pedig majd új csapat lesz, új felállás, és új mosogatóbrigád.
Miközben befelé mennek, oda lép Sharall mellé, aki remélhetőleg mégis maradt.*
- Derekasan helytálltál ma te is barátom. *kezdi egy biztatással. Majd a lényegre tér.*- Amit az írásról és az olvasásról mondtál. *fog bele.*- Bizonyosan bárki szívesen segítene neked, de én is felvállallak. *mondja.*- Itt pedig szerintem nincsenek már ork fóbiások. *vigyorog.*- Akik még nem szoktak meg Téged, majd megszoknak. Ha venár leszel, mi leszünk a családod, túl kell lépned azon, hogy ki milyen fajba tartozik. Rendben? *veregeti meg biztatóan a férfi karját.*- Na, vár a vacsorád! Holnap pedig vacsora után, és aztán minden vacsora után, egy órás olvasás és írás gyakorlás. Ha csak nagyjából tudsz, az már éppen elég lehet. *kacsint, azzal el is tűnik a Nagyterembe vezető ajtó mögött.*
//Napváltás - Két hattal később//
*Az elmúlt hatokban már nagyon sok mindent csináltak. Minden nap hajnalban keltek, aki nem kelt fel az általában hideg vizet kapott, aztán gyors reggeli, egész napos edzés, néha egy kis tanulással, egy kis csapatjáték, majd amikor rájuk esteledik, vacsora, és egy kis pihenő után újra ébredés. Eddig csak a pusztakezes fogásokat gyakorolták, és kimentek párszor az erőd köré, hogy az erdőben nyomokat olvassanak, növényeket és gombákat nézegessenek, állatokat figyeljenek meg. Élesben is tájékozódhattak, vadászni tanulhattak, kibelezni és megnyúzni az állatokat, aztán egy nap néhány csapdát is megtanultak elkészíteni.
A kardokig még nem jutottak, de Sylweran azt ígérte, hogy hamarosan kapnak egy kis kimenőt, szabadnapot, aztán pedig végre belefognak a fegyveresharcba is.
Ha minden igaz, Sharallal is elkezdte már az írás olvasás órákat, és amikor csak volt ideje, egy órácskát rászántak a napból rá.
Esténként néha tüzet gyújtottak az udvaron, amikor elég felhős volt az ég, hogy a távolból ne tűnjön fel a nagy gomolygó szürkeség ami az erdő felett száll, és gyakorolták a venár jelzést - olykor kis fényes üvegekkel és pengékkel is. Olyankor nagyon kellemes tudott lenni a hangulat a meleg, lobogó lángok körül.
Azután végre elérkezett a pihenő napja is.
Sylweran senkit nem ébresztett hajnalban ezen a napon, de ő maga most is korán kel. Artheniorba megy, és egy-két valaki bizonyára jönni fog vele. Aryna például, vele még előző este megbeszélte. Legalább mindenképpen lesz társasága. A többiek biztosan legalább délig alszanak. Meg tudja érteni.
Még mielőtt elindulnának, reggeli után elindul a gnómjuk szobája felé, mert Tana szól neki, hogy Jezabiel őt hívatja. Így befúrja magát a szűkös kis szobák folyosóira, aztán kisvártatva kopog a lány ajtaján.*
- Jeza, én vagyok Sylweran. *mondja még kintről, bebocsátásra várva.*- Szerettél volna tőlem valamit még indulás előtt. Bejöhetek?
*Nem akar sokat a folyosón időzni, nehogy felébressze a végre kiadós alváshoz jutó venár jelölteket.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-26 15:11:34
Üzenet elküldve: 2016-11-26 15:11:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy kő esik le a szívéről amikor érzi, hogy ez az amulett is sikeres volt. Egyre aggasztóbb viszont a vibrálás a manahálóban, vagy nem is igazán tudja hogyan nevezze a jelenséget. Hullámzás? Ár-apály? Azt sem igazán tudja hogy magát a mágiát ami a világot betölti hogyan nevezze. Eddig mindig jelen volt és állandó volt, fel sem igazán tűnt neki a jelenléte, csak amióta az "istenek" parádéztak az égen, azóta érzi a különös jelenséget. Mintha húznák-vonnák azt az akármicsodát ami a varázserőt táplálja, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. A mindennapi életét ez persze nem befolyásolja, de néha kellemetlen, különös, ismeretlen érzés. Tótágast áll ez az egész világ amióta a holtak felkeltek, de valamilyen szinten örül ennek az egésznek. Nehéz időkben sokkal nagyobb nevek születnek, neki pedig nagy álma hogy neve fennmaradjon az idők végezetéig. Remélhetőleg valamiféle világmegváltó találmánya miatt, és nem azért mert ő robbantja majd fel Artheniort. Ilyesmikkel persze nem ér rá most foglalkozni, szépen elrendezgeti a még elkészítésre váró amuletteket, meg a már készeket az asztalán, megigazítja a sorba állított bájitalokat, és felkészül hogy nekiálljon a következőnek.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-25 23:58:30
Üzenet elküldve: 2016-11-25 23:58:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
* Valószínűleg a csapásba beleremegő karját nagyobb fájdalom érte, mint az orkot, aki megpróbálja erőszakkal közelebb hozni egymáshoz a két nőstényt. Sajnos Dynti túl koros már Eyldanához, meg a vörös nem is igazán az a szín, amelyet szeret látni reggelente, mikor kikászálódik az ágyból, így akármennyire is akarja a másik, el kell utasítsa.
Pont úgy, ahogy az ork segítő kezét is. Na nem azért, mert nem akarja, csupán túl messze van - ha kinyújtaná, se lenne elég, még tovább is kéne nyújtóznia. Azt meg nem akarja, hogy a zöld uraság fáradjon vele, hiszen egy sunyi ütést kapott már így is.
Mindeközben úgy tűnik, a kék csapat megnyerte magának a takarítást, ugyanis Meruwiel az, ki kezében meglengeti azt a bizonyos zászlót. Való igaz, a küzdelem innentől teljesen felesleges. *
- Vajon mit tervez még Sylweran mára?
* Gondolkodik hangosan. *
* Valószínűleg a csapásba beleremegő karját nagyobb fájdalom érte, mint az orkot, aki megpróbálja erőszakkal közelebb hozni egymáshoz a két nőstényt. Sajnos Dynti túl koros már Eyldanához, meg a vörös nem is igazán az a szín, amelyet szeret látni reggelente, mikor kikászálódik az ágyból, így akármennyire is akarja a másik, el kell utasítsa.
Pont úgy, ahogy az ork segítő kezét is. Na nem azért, mert nem akarja, csupán túl messze van - ha kinyújtaná, se lenne elég, még tovább is kéne nyújtóznia. Azt meg nem akarja, hogy a zöld uraság fáradjon vele, hiszen egy sunyi ütést kapott már így is.
Mindeközben úgy tűnik, a kék csapat megnyerte magának a takarítást, ugyanis Meruwiel az, ki kezében meglengeti azt a bizonyos zászlót. Való igaz, a küzdelem innentől teljesen felesleges. *
- Vajon mit tervez még Sylweran mára?
* Gondolkodik hangosan. *
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:50:34
Üzenet elküldve: 2016-11-25 22:50:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Kezdi megszokni már a napsága bájital ízét, és a hatását is. Kár hogy nincs olyan ami minden tulajdonságát legendákba illő magasságig emelné, kíváncsi lenne milyen érzés lehet. Egyszer már volt szerencséje megtapasztalni valami hasonlót, csak hozzá jött még a paranoia és a hallucináció, még szerencse hogy Nestar meg tudta fékezni. De hát, nem panaszkodhat, hiszen az eszével már így is elég híres lett, a fizikumával is meg van elégedve, a külseje meg sosem érdekelte igazán. Szívesen kipróbálná mire is képes pontosan egy ilyen sárga bájital hatása alatt, de nem akarja kísérletezésre elpocsékolni, el kell mondania a varázsigét amíg még tart a hatása, kezébe is vesz egy újabb amulettet a kupacból és elkezdi kántálni a varázsigét. Csak remélni meri hogy nem vall többé kudarcot, drága mulatság egy ilyen erős bájital, rögtön fel is próbálja hogy kiderítse, sikerrel járt-e vagy sem. Utána persze le is veszi rögtön és elrakja a megfelelő helyre, aztán visszaveszi azt amelyiket Sylwerannak készítette. Majd akkor adja oda a vezérnek amikor már mindegyikkel végzett, addig jó segítség a többi elkészítéséhez.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott bájital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, míg negatív hatása gyengítés nélkül, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi.
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-25 21:39:46
Üzenet elküldve: 2016-11-25 21:39:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Minden eltompul körülötte. A világ beszűkül, a hangok elhalkulnak. Csak a belső zavarodottság és tanácstalanság marad. Próbál valami értelmeset kihámozni a kusza gondolatokból, de nem sok sikerrel jár.*
~Össze kell szednem magam! Még nincs vége a kiképzésnek.~
*Legszívesebben ugyanakkor láthatatlanná válna. Úgy érzi, mintha alaki a mellkasára ült volna, alig kap levegőt. Körbe tekint az udvaron, mint aki most ébredt álmából.*
~Bárcsak álom lenne. Egy rossz álom.~
*Összehúzza magát és szemével megint Sylwerant keresi, hogy új utasítást kapjanak. Ám mikor megfordul és megpillantja az elfet, az éppen elmélyülten hallgatja Sharallt, aki halkan, és gyorsan beszél hozzá, így Nara semmit nem hall belőle.*
~Vajon mit mond neki? Jaj, ne! Ugye nem?~
*Hirtelen elfogja az idegesség és a lélegzete felgyorsul. A szorítással együtt, amit a mellkasában érez, olyan, mintha fuldokolna. Visszahúzódik a fal tövébe, és hátát neki vetve a hideg kőnek, lecsúszik a földre, mintha csak pihenne a következő feladatig.*
~Szedd össze magad! Ne most ess szét, mindenki előtt! Gondolj másra! Mit is ígértél Jezabielnek? Ja igen, hogy viszek át löttyöket, ha végeztünk.~
*Tekintetét egyetlen pontra szegezi, nem sokkal maga előtt a földre, és olyan erősen próbálja mederben tartani a zabolátlan gondolatait és érzéseit, hogy összevonja a szemöldöké, és csak koncentrál. Megpróbálja fejben összeszedni melyik üvegcsék is kellenek a gnómnak.*
~Lesz egyszer 1 db Vérvörös varázsital Jezabiel Tinkerinnek , egy 1 Halványlila varázsital Jezabiel Tinkerinnek, aztán 1 db Piros varázsital Jezabiel Tinkerinnek, . Ha jól emlékszem4 db Világoszöld varázsital kell Jezabiel Tinkerinnek, és 1 db Zafírkék varázsital is Jezabiel Tinkerin tulajdonába kerül. Meg volt még kettő talán... Ja igen, 1 db Mandulabarna varázsital Jezabiel Tinkerinnek, és 1 db Ciánkék varázsital Jezabiel Tinkerinnek, és azt hiszem ennyi. Csak el ne felejtsem addig, míg elengednek minket mára!~
*Nem néz többet a vezér és az ork felé, és máshova sem. Addig fixírozza azt a pontot a földön és mantrázza a bájitalokat, amíg nem szólnak neki.*
*Minden eltompul körülötte. A világ beszűkül, a hangok elhalkulnak. Csak a belső zavarodottság és tanácstalanság marad. Próbál valami értelmeset kihámozni a kusza gondolatokból, de nem sok sikerrel jár.*
~Össze kell szednem magam! Még nincs vége a kiképzésnek.~
*Legszívesebben ugyanakkor láthatatlanná válna. Úgy érzi, mintha alaki a mellkasára ült volna, alig kap levegőt. Körbe tekint az udvaron, mint aki most ébredt álmából.*
~Bárcsak álom lenne. Egy rossz álom.~
*Összehúzza magát és szemével megint Sylwerant keresi, hogy új utasítást kapjanak. Ám mikor megfordul és megpillantja az elfet, az éppen elmélyülten hallgatja Sharallt, aki halkan, és gyorsan beszél hozzá, így Nara semmit nem hall belőle.*
~Vajon mit mond neki? Jaj, ne! Ugye nem?~
*Hirtelen elfogja az idegesség és a lélegzete felgyorsul. A szorítással együtt, amit a mellkasában érez, olyan, mintha fuldokolna. Visszahúzódik a fal tövébe, és hátát neki vetve a hideg kőnek, lecsúszik a földre, mintha csak pihenne a következő feladatig.*
~Szedd össze magad! Ne most ess szét, mindenki előtt! Gondolj másra! Mit is ígértél Jezabielnek? Ja igen, hogy viszek át löttyöket, ha végeztünk.~
*Tekintetét egyetlen pontra szegezi, nem sokkal maga előtt a földre, és olyan erősen próbálja mederben tartani a zabolátlan gondolatait és érzéseit, hogy összevonja a szemöldöké, és csak koncentrál. Megpróbálja fejben összeszedni melyik üvegcsék is kellenek a gnómnak.*
~Lesz egyszer 1 db Vérvörös varázsital Jezabiel Tinkerinnek
, egy 1 Halványlila varázsital Jezabiel Tinkerinnek, aztán 1 db Piros varázsital Jezabiel Tinkerinnek, . Ha jól emlékszem4 db Világoszöld varázsital kell Jezabiel Tinkerinnek, és 1 db Zafírkék varázsital is Jezabiel Tinkerin tulajdonába kerül. Meg volt még kettő talán... Ja igen, 1 db Mandulabarna varázsital Jezabiel Tinkerinnek, és 1 db Ciánkék varázsital Jezabiel Tinkerinnek, és azt hiszem ennyi. Csak el ne felejtsem addig, míg elengednek minket mára!~*Nem néz többet a vezér és az ork felé, és máshova sem. Addig fixírozza azt a pontot a földön és mantrázza a bájitalokat, amíg nem szólnak neki.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-25 20:30:19
Üzenet elküldve: 2016-11-25 20:30:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
//Sylweran, Nara//
*Visszafordulván, még egy keserves rándulásra telik valahol a szája szegletében. Hirtelen óriási fáradság veszi fel az eddigi adrenalin helyét, mégis az üresség sötétjében halovány sugárként világít az érzés, hogy valamit jól tett. Persze Nara utolsó mondatát nem hagyhatja szó nélkül, de kiszáradt torkán, csak nehezen jönnek ki a szavak és mintha azok is ólom súlyúak lennének, nem csak a szíve. *
-Legyen úgy. Szükséged is lesz rá. -
*Már fordulna vissza, mikor meglátja Nara mögött nem messze álló Sylwerant. Nem tudja mennyit láthatott a kis jelenetükből, de még ha látta is semmi jelét nem adja. Nem is tulajdonít túl nagy jelentőséget a vezérnek, míg eszébe nem jut, hogy mit ígértetett meg még magával reggel. És amúgy is jó katonához híven eltávot kéne kérnie. Vagy az már nem szokás? Elindulna a vezér irányába, de akkor meg el kéne sétálni Nara mellett és az sem lenne a legjobb ötlet. *
~Meg kéne tanulnom teleportálni. ~
*Gondolja keserűen, majd felvetett fejjel minden megmaradt önbecsülését összeszedve odasétál a vezér elé. Persze arra ügyel, hogy még véletlenül se nézzen a lányra. Végül sikerrel odaér, nem kapott szívrohamot és nem futott ki alóla a talaj, tehát a küldetés sikerrel zárult. *
-Ő vezér... vagyis Sylweran izé. Engedélyt kérek távozásra. -
*Veszi kissé túl katonásra a dolgot, de Syl kisugárzása még mindig előhozza belőle a leggyerekesebb énjét. *
-Jah igen és... tudod van egy kis problémám. Vagyis egy kicsinél ezért egy icipicit nagyobb problémám. Tehát mindent összevetve mégis elég nagy a baj. Tudod van egy kis bajom a betűkkel. Egy kicsit azért nagyobb bajom...ebbe inkább nem megyek bele még egyszer. A lényeg, hogy bár tudom intelligensnek nézek ki meg minden, de sajna nem tudok olvasni. Sem írni. Így kissé nehézkes lesz a tanulás. És arra gondoltam, hogy nem tudnál-e segíteni, vagy valakinek szólni, hogy segítsen. Lehetőleg olyat akinek nincs orkfóbiája. Azt nagyon megköszönném. -
*Hadarja le gyorsan egy szuszra, majd felvont szemöldökkel várja a választ. *
//Sylweran, Nara//
*Visszafordulván, még egy keserves rándulásra telik valahol a szája szegletében. Hirtelen óriási fáradság veszi fel az eddigi adrenalin helyét, mégis az üresség sötétjében halovány sugárként világít az érzés, hogy valamit jól tett. Persze Nara utolsó mondatát nem hagyhatja szó nélkül, de kiszáradt torkán, csak nehezen jönnek ki a szavak és mintha azok is ólom súlyúak lennének, nem csak a szíve. *
-Legyen úgy. Szükséged is lesz rá. -
*Már fordulna vissza, mikor meglátja Nara mögött nem messze álló Sylwerant. Nem tudja mennyit láthatott a kis jelenetükből, de még ha látta is semmi jelét nem adja. Nem is tulajdonít túl nagy jelentőséget a vezérnek, míg eszébe nem jut, hogy mit ígértetett meg még magával reggel. És amúgy is jó katonához híven eltávot kéne kérnie. Vagy az már nem szokás? Elindulna a vezér irányába, de akkor meg el kéne sétálni Nara mellett és az sem lenne a legjobb ötlet. *
~Meg kéne tanulnom teleportálni. ~
*Gondolja keserűen, majd felvetett fejjel minden megmaradt önbecsülését összeszedve odasétál a vezér elé. Persze arra ügyel, hogy még véletlenül se nézzen a lányra. Végül sikerrel odaér, nem kapott szívrohamot és nem futott ki alóla a talaj, tehát a küldetés sikerrel zárult. *
-Ő vezér... vagyis Sylweran izé. Engedélyt kérek távozásra. -
*Veszi kissé túl katonásra a dolgot, de Syl kisugárzása még mindig előhozza belőle a leggyerekesebb énjét. *
-Jah igen és... tudod van egy kis problémám. Vagyis egy kicsinél ezért egy icipicit nagyobb problémám. Tehát mindent összevetve mégis elég nagy a baj. Tudod van egy kis bajom a betűkkel. Egy kicsit azért nagyobb bajom...ebbe inkább nem megyek bele még egyszer. A lényeg, hogy bár tudom intelligensnek nézek ki meg minden, de sajna nem tudok olvasni. Sem írni. Így kissé nehézkes lesz a tanulás. És arra gondoltam, hogy nem tudnál-e segíteni, vagy valakinek szólni, hogy segítsen. Lehetőleg olyat akinek nincs orkfóbiája. Azt nagyon megköszönném. -
*Hadarja le gyorsan egy szuszra, majd felvont szemöldökkel várja a választ. *
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-25 15:07:02
Üzenet elküldve: 2016-11-25 15:07:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Szana//
*A kérdésen nem kell gondolkodnia, mágiában minden lehetséges.*
- Elképzelhető, megoldható, főleg ha bájitalról volt szó esetleg. Lehet hogy mondjuk a megivástól szépen lassan elkezd törlődni a múlt, akár az is lehet hogy egyéntől változó hogy mikor éri el a végleges állapotot. Bár nem tudok róla hogy egyáltalán létezne ilyen, de ettől függetlenül elképzelhető. Sokan kísérleteznek a világtól elzárva, és persze sok dolog van ami egész egyszerűen nem megengedett, így nyilván titokban kell tartaniuk.
*A félvér sajnálkozására csak legyint és elmosolyodik.*
- Ugyan, én sajnálom hogy nem tudok segíteni. De tényleg javaslom hogy másokkal is beszélj erről, egyrészt azért Sylwerannak nem árt tudnia róla, másrészt talán ő többet megélt már mint én, végül is, a szakmájához kapcsolódik. Lehet hogy valami átok vagy rontás van rajtad, még azt is el tudom képzelni hogy létezhet valami entitás ami az élők emlékeit szipolyozza ki. Persze ezek már nagyon valószínűtlen, elrugaszkodott fantáziaszülemények, erősen kétlem hogy bármi ilyesmiről lenne szó, de ha a holtak újra felkelnek és istennek látszó hatalmas lények harcolnak egymással az égen...
*Megvonja a vállát.*
- Minden lehetséges.
*A költői kérdésre már nem válaszol, csak felkel is nekiáll elpakolni a tea maradványait.*
- Bármikor szívesen segítek ha tudok, ebben a témában sajnos kevésbé tudok. De az biztos, hogy itt mindenki mindenben szívesen segít neked amiben csak tud. Ha pedig mégsem érzed jól magad közöttünk, ha úgy döntesz hogy ez az élet nem neked való, akkor sem fogunk máglyán elégetni.
*Mosolyogva fordul vissza Szana felé.*
- Nem köt hozzánk semmilyen eskü, ha visszamennél a városba akkor segítünk, és jó viszonyban válunk el.
*Ha Szanát sem marasztalja már semmi a konyhában akkor el is indulnak vissza a szobák felé.*
- Jobb lesz ha én is lefekszem aludni, hosszú napom volt és holnap is az lesz. Persze titeket sem irigyellek ezzel a kiképzés izével. Ha bármi gond van keress meg nyugodtan. Ha esetleg rosszabbodna a helyzet, megpróbálkozhatunk valami bájitallal vagy varázslattal segíteni rajta.
*Ezzel búcsúzik is, aztán saját szobája felé veszi az irányt, ahol kis készülődés után be is fúrja magát az ágyába.*
*Másnap sokáig alszik, szellemileg és fizikailag is kimerítő volt az előző napja. Bár időpocsékolásnak gondolja az alvást, kényszerű rossz, hiszen ha nem pihenné ki magát abból csak több nehézség származna mintha kialvatlanul dolgozik. Egy kiadós reggeli után vissza is ül folytatni a munkát amibe néhány nappal ezelőtt belekezdett. Átnézi hogy minden megvan-e, aztán neki is áll meginni a soron következő bájitalt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
*A kérdésen nem kell gondolkodnia, mágiában minden lehetséges.*
- Elképzelhető, megoldható, főleg ha bájitalról volt szó esetleg. Lehet hogy mondjuk a megivástól szépen lassan elkezd törlődni a múlt, akár az is lehet hogy egyéntől változó hogy mikor éri el a végleges állapotot. Bár nem tudok róla hogy egyáltalán létezne ilyen, de ettől függetlenül elképzelhető. Sokan kísérleteznek a világtól elzárva, és persze sok dolog van ami egész egyszerűen nem megengedett, így nyilván titokban kell tartaniuk.
*A félvér sajnálkozására csak legyint és elmosolyodik.*
- Ugyan, én sajnálom hogy nem tudok segíteni. De tényleg javaslom hogy másokkal is beszélj erről, egyrészt azért Sylwerannak nem árt tudnia róla, másrészt talán ő többet megélt már mint én, végül is, a szakmájához kapcsolódik. Lehet hogy valami átok vagy rontás van rajtad, még azt is el tudom képzelni hogy létezhet valami entitás ami az élők emlékeit szipolyozza ki. Persze ezek már nagyon valószínűtlen, elrugaszkodott fantáziaszülemények, erősen kétlem hogy bármi ilyesmiről lenne szó, de ha a holtak újra felkelnek és istennek látszó hatalmas lények harcolnak egymással az égen...
*Megvonja a vállát.*
- Minden lehetséges.
*A költői kérdésre már nem válaszol, csak felkel is nekiáll elpakolni a tea maradványait.*
- Bármikor szívesen segítek ha tudok, ebben a témában sajnos kevésbé tudok. De az biztos, hogy itt mindenki mindenben szívesen segít neked amiben csak tud. Ha pedig mégsem érzed jól magad közöttünk, ha úgy döntesz hogy ez az élet nem neked való, akkor sem fogunk máglyán elégetni.
*Mosolyogva fordul vissza Szana felé.*
- Nem köt hozzánk semmilyen eskü, ha visszamennél a városba akkor segítünk, és jó viszonyban válunk el.
*Ha Szanát sem marasztalja már semmi a konyhában akkor el is indulnak vissza a szobák felé.*
- Jobb lesz ha én is lefekszem aludni, hosszú napom volt és holnap is az lesz. Persze titeket sem irigyellek ezzel a kiképzés izével. Ha bármi gond van keress meg nyugodtan. Ha esetleg rosszabbodna a helyzet, megpróbálkozhatunk valami bájitallal vagy varázslattal segíteni rajta.
*Ezzel búcsúzik is, aztán saját szobája felé veszi az irányt, ahol kis készülődés után be is fúrja magát az ágyába.*
*Másnap sokáig alszik, szellemileg és fizikailag is kimerítő volt az előző napja. Bár időpocsékolásnak gondolja az alvást, kényszerű rossz, hiszen ha nem pihenné ki magát abból csak több nehézség származna mintha kialvatlanul dolgozik. Egy kiadós reggeli után vissza is ül folytatni a munkát amibe néhány nappal ezelőtt belekezdett. Átnézi hogy minden megvan-e, aztán neki is áll meginni a soron következő bájitalt.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-24 14:14:32
Üzenet elküldve: 2016-11-24 14:14:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Felveszi a fa kardot és az oldalára köti. Fordulna is a vezér felé, de Sharall megragadja a vállát, így kénytelen megint a szemébe nézni. Egyáltalán nem számít arra, amit hall. Szíven üti a férfi őszintesége és elkerekedett szemmel issza minden szavát.*
~Széttépem?~
*Megütközik egy pillanatra, hiszen ő nem akart semmi rosszat neki. Nem is gondolta, hogy ennyire komolyan sikerült belegyalogolnia a férfi életébe, mert nem sok jelét mutatta korábban. Ám a furcsa meglepetéseknek nincs vége.*
~Emberi? Ez meg mit akar jelenteni? Nem vagyok elég jó? Ezt eddig is tudtam... felesleges újra az orrom alá dörgölni.~
*Zavarodottan próbálja kibogozni a szavakat.*
~Nem érez... épp ez a gond, de ezt is értettem abból, hogy távol maradt. Könnyebben. Biztos, hogy az a jobb, ami könnyebb?~
*Bizonytalanul oldalra pillant Gius felé.*
~Vele olyan könnyű. Bár ha belegondolok, a kapcsolatunk eddig kizárólag fizikai jellegű volt.~
*Mélyen elpirul a gondolattól és lesüti a szemét, miközben szégyen mardossa belülről.*
~Persze, hogy könnyű, még annyit sem tudok róla és a múltjáról, mint Sharallról. Oh istenek... ostoba voltam. Megint.~
*Mire ez átvillan az agyán, az ork hirtelen odahajol hozzá és könnyed csókot lehel az ajkára, amitől Nara lába földbe gyökerezik, és a gondolatai széthullanak. Csodálkozva néz a férfire, és tétován megérinti az ajkát, ahol hozzáért. Maga is meglepődik, hogy a szíve milyen tempóban lódul meg. A szavakat azonban képtelen felfogni.*
~Minden esélyed eljátszottad... Nem én taszítottalak el téged és hagytalak elmenni. Én akartalak! Én azt akartam, hogy működjön! Én segíteni akartam, hogy túllépj a múlton! Én veled akartam lenni! Én Szeretlek!!!~
*Egy hang sem jön ki a torkán, pedig a fejében a zavaros gondolatok egyre hangosabban pörögnek és kétségbe esve próbálja összerakni, hogy mégis mi történik. Mi változott az elmúlt három napban? Mi változott a férfiban? Egyáltalán változott-e valami? Most akkor mégis együtt lehetnének? Vagy ez volt a valódi lezárás, amikor kimondta végre, hogy nem illenek össze és könnyebb neki Nara nélkül? Teljesen szétesik a világ körülötte, és a férfi utolsó szavai már alig jutnak el az agyáig, inkább csak önkéntelenül bukik ki belőle az első dolog, ami eszébe jut.*
-Még vadabb is tudok lenni, ha az kell. De sosem adtál lehetőséget, hogy megmutassam.
*A hangja kissé bizonytalan, de messze nem érződik rajta az a zavar, ami a fejében valójában van. Nem tudja mit mondhatna, mert nem ért már semmit vele kapcsolatban. Nem akarja elengedni, de nem ez a megfelelő pillanat, hogy tisztázzák a dolgokat. Főleg, hogy neki is rendbe kell szednie magát. Annyira leköti ez a pár mondat, amit az imént hallott, hogy kővé dermedve áll ott, ahol Sharall hagyja, és csak mered utána a semmibe, miközben belül darabokra tört szívét próbálja összerakni megint.*
~Ez meg mi volt? Én már semmit nem értek...~
*Felveszi a fa kardot és az oldalára köti. Fordulna is a vezér felé, de Sharall megragadja a vállát, így kénytelen megint a szemébe nézni. Egyáltalán nem számít arra, amit hall. Szíven üti a férfi őszintesége és elkerekedett szemmel issza minden szavát.*
~Széttépem?~
*Megütközik egy pillanatra, hiszen ő nem akart semmi rosszat neki. Nem is gondolta, hogy ennyire komolyan sikerült belegyalogolnia a férfi életébe, mert nem sok jelét mutatta korábban. Ám a furcsa meglepetéseknek nincs vége.*
~Emberi? Ez meg mit akar jelenteni? Nem vagyok elég jó? Ezt eddig is tudtam... felesleges újra az orrom alá dörgölni.~
*Zavarodottan próbálja kibogozni a szavakat.*
~Nem érez... épp ez a gond, de ezt is értettem abból, hogy távol maradt. Könnyebben. Biztos, hogy az a jobb, ami könnyebb?~
*Bizonytalanul oldalra pillant Gius felé.*
~Vele olyan könnyű. Bár ha belegondolok, a kapcsolatunk eddig kizárólag fizikai jellegű volt.~
*Mélyen elpirul a gondolattól és lesüti a szemét, miközben szégyen mardossa belülről.*
~Persze, hogy könnyű, még annyit sem tudok róla és a múltjáról, mint Sharallról. Oh istenek... ostoba voltam. Megint.~
*Mire ez átvillan az agyán, az ork hirtelen odahajol hozzá és könnyed csókot lehel az ajkára, amitől Nara lába földbe gyökerezik, és a gondolatai széthullanak. Csodálkozva néz a férfire, és tétován megérinti az ajkát, ahol hozzáért. Maga is meglepődik, hogy a szíve milyen tempóban lódul meg. A szavakat azonban képtelen felfogni.*
~Minden esélyed eljátszottad... Nem én taszítottalak el téged és hagytalak elmenni. Én akartalak! Én azt akartam, hogy működjön! Én segíteni akartam, hogy túllépj a múlton! Én veled akartam lenni! Én Szeretlek!!!~
*Egy hang sem jön ki a torkán, pedig a fejében a zavaros gondolatok egyre hangosabban pörögnek és kétségbe esve próbálja összerakni, hogy mégis mi történik. Mi változott az elmúlt három napban? Mi változott a férfiban? Egyáltalán változott-e valami? Most akkor mégis együtt lehetnének? Vagy ez volt a valódi lezárás, amikor kimondta végre, hogy nem illenek össze és könnyebb neki Nara nélkül? Teljesen szétesik a világ körülötte, és a férfi utolsó szavai már alig jutnak el az agyáig, inkább csak önkéntelenül bukik ki belőle az első dolog, ami eszébe jut.*
-Még vadabb is tudok lenni, ha az kell. De sosem adtál lehetőséget, hogy megmutassam.
*A hangja kissé bizonytalan, de messze nem érződik rajta az a zavar, ami a fejében valójában van. Nem tudja mit mondhatna, mert nem ért már semmit vele kapcsolatban. Nem akarja elengedni, de nem ez a megfelelő pillanat, hogy tisztázzák a dolgokat. Főleg, hogy neki is rendbe kell szednie magát. Annyira leköti ez a pár mondat, amit az imént hallott, hogy kővé dermedve áll ott, ahol Sharall hagyja, és csak mered utána a semmibe, miközben belül darabokra tört szívét próbálja összerakni megint.*
~Ez meg mi volt? Én már semmit nem értek...~
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-24 09:14:01
Üzenet elküldve: 2016-11-24 09:14:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
*Önmagát kímélve őrlődik, hogy melyik csapatot támogassa első sorban, mert habár igazán nincs kedve parkettát suvickolni, Meru öröme az ő öröme is. Kezdeti trükkje igen könnyen feloldásra kerül, eztán csak néhány lépést tesz jobbra-balra, igen buta hatást kelt, ahogy toporzékol a pálya szélén amíg középen a torony alatt szinte vérre menő küzdelem kerekedik. Csak néhány pillanatra bambul el, minimum ketten már félúton vannak a zászlóért, végeredményben viszont a kedvese kerül ki győztesen a viadalból. Úgy tűnik senki nem bánja igazán, játékként volt felfogva, a lihegésekből és mosolyokból ítélve pedig a csapat többi tagjában még nem realizálódott, hogy mi volt a tét. Elkezd mindenki befelé menni; miután Bolhást visszahessegeti az istállóhoz, az őrtorony alá áll és megvárja Meruwielt, igény esetén lesegíti, sőt, ha játékos kedvében van még ugorhat is, a mélységi tárt karokkal fogja várni, a lényeg csak, hogy ne mérje el nagyon, pont elég, ha a földtől 5 létrafoknyira van mikor leveti magát. Akárhogyan is, miután a lány leért, a kormos átkarolja a derekát és magához húzza.*
-Ügyes voltál.
*Mosolyog rá, majd karját lassan elemeli, megfogja a kezét, és ha nincs a vörösnek ellenvetése, így indul el az épület felé.*
*Önmagát kímélve őrlődik, hogy melyik csapatot támogassa első sorban, mert habár igazán nincs kedve parkettát suvickolni, Meru öröme az ő öröme is. Kezdeti trükkje igen könnyen feloldásra kerül, eztán csak néhány lépést tesz jobbra-balra, igen buta hatást kelt, ahogy toporzékol a pálya szélén amíg középen a torony alatt szinte vérre menő küzdelem kerekedik. Csak néhány pillanatra bambul el, minimum ketten már félúton vannak a zászlóért, végeredményben viszont a kedvese kerül ki győztesen a viadalból. Úgy tűnik senki nem bánja igazán, játékként volt felfogva, a lihegésekből és mosolyokból ítélve pedig a csapat többi tagjában még nem realizálódott, hogy mi volt a tét. Elkezd mindenki befelé menni; miután Bolhást visszahessegeti az istállóhoz, az őrtorony alá áll és megvárja Meruwielt, igény esetén lesegíti, sőt, ha játékos kedvében van még ugorhat is, a mélységi tárt karokkal fogja várni, a lényeg csak, hogy ne mérje el nagyon, pont elég, ha a földtől 5 létrafoknyira van mikor leveti magát. Akárhogyan is, miután a lány leért, a kormos átkarolja a derekát és magához húzza.*
-Ügyes voltál.
*Mosolyog rá, majd karját lassan elemeli, megfogja a kezét, és ha nincs a vörösnek ellenvetése, így indul el az épület felé.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-24 06:09:44
Üzenet elküldve: 2016-11-24 06:09:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Jezabiel//
*Igen ettől tart Szana is, hogy az előző Énje cselekedett ekképpen, s egyszerűen nem törődve a következményeivel. Ki tudja mi volt abban a főzetben, de ez is csak egy felvetés, nincs bizonyíték rá, lehet valami bűbáj mellékhatása.*
- Van olyan varázslat ami késleltetve fejti ki a hatását? Mivel semmilyen fiola nem volt a kezemben. Úgy gondolom ha valaki a tömeg kellős próbálna varázsolni az elég feltűnő lenne. Habár az is lehet, hogy kiejtettem a kezemből.*Elhúzza a száját.* Sajnálom, Jezabiel, hogy ennél pontosabb választ nem tudok adni.
~ Gondolom, se egyiket se másikat nem lehet megmondani, főleg ennyi idő elteltével.~
*Következő kérdésére választ kap egyből, s szinte ugyanazt fogalmazza meg szóban Jezabiel amiben Szana is hisz.*
- Mi kell ahhoz, hogy az illető már nem ugyanaz többé?
*Ezt csak a levegőbe mondja egy halovány mosollyal az arcán. Amit most boncolgatnak, az nem tudás kérdése, azonban filozófiai kérdésekről nem egy csirkét kell megkérdezni; a csirke szerepét most a félvér tölti be.*
~ Milyen igaz, de miért akarom azt ami régen elmúlt?~
*Gnóm álma felettébb szórakoztató, de valahogy nem tud rajta önfeledten kacagni.*
- Magam sem hiszek a jóslatokban.
*Ennyivel lezárja az egészet, mivel nem akarja feltartani a másikat, viszont az utolsó mondat ami elhangzik azon azért szélesebbre a mosolya.*
- Az igazság sosem fáj?
*Ezt magára érti. Közben lehúzza a teát, s elbúcsúzik.*
- Köszönöm, a segítségét. Egyelőre a szobámba megyek.
*Igen ettől tart Szana is, hogy az előző Énje cselekedett ekképpen, s egyszerűen nem törődve a következményeivel. Ki tudja mi volt abban a főzetben, de ez is csak egy felvetés, nincs bizonyíték rá, lehet valami bűbáj mellékhatása.*
- Van olyan varázslat ami késleltetve fejti ki a hatását? Mivel semmilyen fiola nem volt a kezemben. Úgy gondolom ha valaki a tömeg kellős próbálna varázsolni az elég feltűnő lenne. Habár az is lehet, hogy kiejtettem a kezemből.*Elhúzza a száját.* Sajnálom, Jezabiel, hogy ennél pontosabb választ nem tudok adni.
~ Gondolom, se egyiket se másikat nem lehet megmondani, főleg ennyi idő elteltével.~
*Következő kérdésére választ kap egyből, s szinte ugyanazt fogalmazza meg szóban Jezabiel amiben Szana is hisz.*
- Mi kell ahhoz, hogy az illető már nem ugyanaz többé?
*Ezt csak a levegőbe mondja egy halovány mosollyal az arcán. Amit most boncolgatnak, az nem tudás kérdése, azonban filozófiai kérdésekről nem egy csirkét kell megkérdezni; a csirke szerepét most a félvér tölti be.*
~ Milyen igaz, de miért akarom azt ami régen elmúlt?~
*Gnóm álma felettébb szórakoztató, de valahogy nem tud rajta önfeledten kacagni.*
- Magam sem hiszek a jóslatokban.
*Ennyivel lezárja az egészet, mivel nem akarja feltartani a másikat, viszont az utolsó mondat ami elhangzik azon azért szélesebbre a mosolya.*
- Az igazság sosem fáj?
*Ezt magára érti. Közben lehúzza a teát, s elbúcsúzik.*
- Köszönöm, a segítségét. Egyelőre a szobámba megyek.
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-23 22:18:58
Üzenet elküldve: 2016-11-23 22:18:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kiképzés//
*Ha a vörösnek nem kell a segítsége, ő nem fog könyörögni érte az biztos. Kissé mondjuk zavarja, hogy nem tudja, hogy is hívják, de ő sem volt épp bemutatkozós kedvében a vereség után, így nem neheztelhet a lányra, hogy ő sem tette meg ezt a lépést. Aki viszont nagyon körülötte lépeget, az a másik vörös, aki el is kezdi az általa földre küldöttek istápolását. *
~Tipikus. Minden jött- ment gyenge kis madárkát, meg kell védenie. Milyen jó is volt. ~
*Gondolja és nem állhatja meg, hogy ne mosolyogjon. Kissé keserű mondjuk ez a mosoly. Így a legjobb, ha gyorsan elhagyja az udvart és méreteihez képest, furcsán ügyesen vissza osonkodik a szobájába. Végül le kell mondania a könnyebbik útról, ugyanis úgy tűnik a lány nem hagyja az ork jelenést szó nélkül. *
-Segítséget? Jah, hogy azt... hát szívesen, vagy mi. Nem mintha túl nagy dolog lett volna, de így sem sikerült nyerni. Persze nem a te hibád volt, de... jah szép volt. -
*Fejezi be az előzőnél kicsit élettel telibb mosollyal. A következő kijelentése a lánynak viszont egy pillanatra lefagyasztja, majd hirtelen hatalmas kacagásban tör ki. Már nem mintha a lány olyan nevetséges dolgot mondott volna sőt... de egyszerűen annyira abszurd a helyzet, hogy vagy sírva tudna fakadni, vagy nevető görcsöt kap és úgy látszik ez nyert. Hirtelen mégis abbahagyja, mikor a lány hátat fordít neki és elsétál. *
~Az istenit, ezzel nem volt helyes. Pedig nem akartam megbántani, de... mégis én lennék a rossz? Hát ki más. ~
*Gyorsan a lány után ered, ha mást nem is, egy tisztességes lezárást megérdemel. Mikor utoléri megfogja a vállát és maga felé fordítja. *
-Én sajnálom, nem akartalak megbántani se most sem... akkor, sem soha. Csak egyszerűen annyira abszurd ez az egész helyzet. Ezer meg ezer forgatókönyvet játszottam le a fejemben, hogy vajon milyen lesz az életem és erre jössz te és széttéped az összeset. És én ezt nem értem, bár hogy is érthetném, hisz a lelki világom nulla, te pedig... te annyira emberi vagy én meg... hát nem. Főleg, hogy ork vagyok. És tudom, sok mindent nem tudok és sok mindent nem érzek, de azt tudom, hogy ennek könnyebben kéne mennie. És azt érzem, hogy ennek kéne történnie. -
*Ezzel hirtelen egy gyengéd csókot lehel a lány ajkára. (Ami elég furcsán nézhet ki, tekintetbe véve a hatalmas fogait). Majd ezzel folytatja. *
-De tudom, hogy eljátszottam minden esélyem, így nem maradt más hátra, mint hogy maradék büszkeségemet összeszedve... -
*Befejezni már nem tudja, mert valamitől( biztos a naptól) bepárásodik a szeme és mivel most papolt a büszkeségről nem akarja, hogy a lány könnyezni lássa, így elfordul és elindul a szobája felé. Hirtelen mégis megáll visszafordul és azt mondja kicsicukiorkszemekkel. *
-Egyébként ügyes voltál. Nem is tudtam, hogy ilyen... ilyen vad is tudsz lenni. -
*Majd egy félmosoly kíséretében megfordul folytatja útját befele. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.23 22:20:09
*Ha a vörösnek nem kell a segítsége, ő nem fog könyörögni érte az biztos. Kissé mondjuk zavarja, hogy nem tudja, hogy is hívják, de ő sem volt épp bemutatkozós kedvében a vereség után, így nem neheztelhet a lányra, hogy ő sem tette meg ezt a lépést. Aki viszont nagyon körülötte lépeget, az a másik vörös, aki el is kezdi az általa földre küldöttek istápolását. *
~Tipikus. Minden jött- ment gyenge kis madárkát, meg kell védenie. Milyen jó is volt. ~
*Gondolja és nem állhatja meg, hogy ne mosolyogjon. Kissé keserű mondjuk ez a mosoly. Így a legjobb, ha gyorsan elhagyja az udvart és méreteihez képest, furcsán ügyesen vissza osonkodik a szobájába. Végül le kell mondania a könnyebbik útról, ugyanis úgy tűnik a lány nem hagyja az ork jelenést szó nélkül. *
-Segítséget? Jah, hogy azt... hát szívesen, vagy mi. Nem mintha túl nagy dolog lett volna, de így sem sikerült nyerni. Persze nem a te hibád volt, de... jah szép volt. -
*Fejezi be az előzőnél kicsit élettel telibb mosollyal. A következő kijelentése a lánynak viszont egy pillanatra lefagyasztja, majd hirtelen hatalmas kacagásban tör ki. Már nem mintha a lány olyan nevetséges dolgot mondott volna sőt... de egyszerűen annyira abszurd a helyzet, hogy vagy sírva tudna fakadni, vagy nevető görcsöt kap és úgy látszik ez nyert. Hirtelen mégis abbahagyja, mikor a lány hátat fordít neki és elsétál. *
~Az istenit, ezzel nem volt helyes. Pedig nem akartam megbántani, de... mégis én lennék a rossz? Hát ki más. ~
*Gyorsan a lány után ered, ha mást nem is, egy tisztességes lezárást megérdemel. Mikor utoléri megfogja a vállát és maga felé fordítja. *
-Én sajnálom, nem akartalak megbántani se most sem... akkor, sem soha. Csak egyszerűen annyira abszurd ez az egész helyzet. Ezer meg ezer forgatókönyvet játszottam le a fejemben, hogy vajon milyen lesz az életem és erre jössz te és széttéped az összeset. És én ezt nem értem, bár hogy is érthetném, hisz a lelki világom nulla, te pedig... te annyira emberi vagy én meg... hát nem. Főleg, hogy ork vagyok. És tudom, sok mindent nem tudok és sok mindent nem érzek, de azt tudom, hogy ennek könnyebben kéne mennie. És azt érzem, hogy ennek kéne történnie. -
*Ezzel hirtelen egy gyengéd csókot lehel a lány ajkára. (Ami elég furcsán nézhet ki, tekintetbe véve a hatalmas fogait). Majd ezzel folytatja. *
-De tudom, hogy eljátszottam minden esélyem, így nem maradt más hátra, mint hogy maradék büszkeségemet összeszedve... -
*Befejezni már nem tudja, mert valamitől( biztos a naptól) bepárásodik a szeme és mivel most papolt a büszkeségről nem akarja, hogy a lány könnyezni lássa, így elfordul és elindul a szobája felé. Hirtelen mégis megáll visszafordul és azt mondja kicsicukiorkszemekkel. *
-Egyébként ügyes voltál. Nem is tudtam, hogy ilyen... ilyen vad is tudsz lenni. -
*Majd egy félmosoly kíséretében megfordul folytatja útját befele. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.23 22:20:09
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-11-23 19:18:06
Üzenet elküldve: 2016-11-23 19:18:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kiképzés//
*Amint elillan a meglepettsége, hogy a hirtelen jött ötlet bejött, és a nyakát sem törte ki, megiramodik a falon a torony felé, de nem jut túl messze. Meruwiel diadalittas kiáltására odatekint és látja a zöld zászlót lengeni a lány kezében, arcán boldog mosollyal.*
-Aaaoooh
~Olyan kicsin múlott.~
*Elhúzza a száját, aztán ahogy jött, el is múlik a pillanatnyi csalódottsága, és az ő arca is mosolyra húzódik. Lelkesen integet és odakiált Merunak.*
-Gratulálok! Nagyon ügyes voltál!
*Visszanéz az övéire, és újra elfintorodik, mert csapatának egyik fele, gyakorlatilag semmit nem csinált. Gius a mélységi, meg a szőke csaj csak a falat támasztják unottan, mintha magától nem állna meg.*
~Remélem sosem rajtatok fog múlni az életem, mert akkor végem.~
*Kissé neheztel is rájuk, ugyanakkor az ismeretlen lányka, akiről időközben kiderült, hogy minden, csak nem védtelen, nagyon kitett magáért, és Sharall sem tétlenkedett. Két ellenfelet is feltartóztatott, és mindkettőt róla szedte le, ráadásul még a falra is ő juttatta fel.*
~Jó tudni, hogy milyen jól együtt tudunk dolgozni. Jól megértjük egymást.~
*Hangosan persze nem meri kimondani. Büszkeség tölti el, ahogy erre gondol és a nagy orkra tekint, aztán rájön, hogy ennek semmi értelme, és büszkesége szomorúsággá változik.*
~Szedd össze magad!~
*Egy mély sóhajjal lemászik a falról és a két nő, meg az ork felé veszi az irányt. Nem látta a nagy esésüket, csak ahogy próbálnak feltápászkodni. Vet egy kérdő pillantást Sharall felé, hogy mégis mit tett velük, hogy mindkettő ott fekszik, de aztán csak megrázza kissé a fejét és próbál segíteni Nővérnek is felkelni.*
-Ugye azért nincs komolyabb bajotok? Gratulálok! Nagyon jó játék volt!
*Ez már nem csak Nővérnek, hanem a vörösnek is szól, aki még egy cinkos mosolyt is kap, mielőtt otthagyja őket és a falon botorkáló párjához siet. Ha meggyőződött, hogy Nővér is egyben marad, újra Sharall felé fordul.*
~Már nincs értelme levegőnek néznem. Ha fáj is, együtt kell tudnunk élni. Egy csapathoz tartozunk.~
*A férfi szemébe néz, aztán el is felejti mit akart mondani és csak hosszan nézi, közben pedig eszébe jutnak az együtt töltött napok és a torkában furcsa gombóc növekszik. Végül magához tér, és zavart torok köszörülés és egy finom mosoly kíséretében csak ennyit sikerül kinyögnie.*
-Köszönöm. Tudod... a segítséget.
*Aztán nagy szája megint járni kezd, épp ahogy szokott, amikor nem kéne, és olyat, amit nem kéne.*
-Jó páros vagyunk.
*De ahogy kimondja, megfagy a mosolya, és kissé ijedten pillant fel Sharallra mielőtt hebegni kezd.*
-Mármint... én csak... mi...
*Hangja elhal és fülig vörösödve süti le a szemét.*
~Nem hiszem el, hogy soha nem tudom befogni a szám. Most azt fogja hinni, hogy én azt hiszem, hogy még mindig velem akar lenni. Pedig elég egyértelműen adta a tudtomra az ellenkezőjét.~
*Nem messze a porban hever a kardja, így prüszköl egyet az ostobaságára, majd elindul, hogy felvegye és vissza sétáljon Sylweranhoz, közben pedig nem mer újra Sharallra nézni. De másra sem.*
*Amint elillan a meglepettsége, hogy a hirtelen jött ötlet bejött, és a nyakát sem törte ki, megiramodik a falon a torony felé, de nem jut túl messze. Meruwiel diadalittas kiáltására odatekint és látja a zöld zászlót lengeni a lány kezében, arcán boldog mosollyal.*
-Aaaoooh
~Olyan kicsin múlott.~
*Elhúzza a száját, aztán ahogy jött, el is múlik a pillanatnyi csalódottsága, és az ő arca is mosolyra húzódik. Lelkesen integet és odakiált Merunak.*
-Gratulálok! Nagyon ügyes voltál!
*Visszanéz az övéire, és újra elfintorodik, mert csapatának egyik fele, gyakorlatilag semmit nem csinált. Gius a mélységi, meg a szőke csaj csak a falat támasztják unottan, mintha magától nem állna meg.*
~Remélem sosem rajtatok fog múlni az életem, mert akkor végem.~
*Kissé neheztel is rájuk, ugyanakkor az ismeretlen lányka, akiről időközben kiderült, hogy minden, csak nem védtelen, nagyon kitett magáért, és Sharall sem tétlenkedett. Két ellenfelet is feltartóztatott, és mindkettőt róla szedte le, ráadásul még a falra is ő juttatta fel.*
~Jó tudni, hogy milyen jól együtt tudunk dolgozni. Jól megértjük egymást.~
*Hangosan persze nem meri kimondani. Büszkeség tölti el, ahogy erre gondol és a nagy orkra tekint, aztán rájön, hogy ennek semmi értelme, és büszkesége szomorúsággá változik.*
~Szedd össze magad!~
*Egy mély sóhajjal lemászik a falról és a két nő, meg az ork felé veszi az irányt. Nem látta a nagy esésüket, csak ahogy próbálnak feltápászkodni. Vet egy kérdő pillantást Sharall felé, hogy mégis mit tett velük, hogy mindkettő ott fekszik, de aztán csak megrázza kissé a fejét és próbál segíteni Nővérnek is felkelni.*
-Ugye azért nincs komolyabb bajotok? Gratulálok! Nagyon jó játék volt!
*Ez már nem csak Nővérnek, hanem a vörösnek is szól, aki még egy cinkos mosolyt is kap, mielőtt otthagyja őket és a falon botorkáló párjához siet. Ha meggyőződött, hogy Nővér is egyben marad, újra Sharall felé fordul.*
~Már nincs értelme levegőnek néznem. Ha fáj is, együtt kell tudnunk élni. Egy csapathoz tartozunk.~
*A férfi szemébe néz, aztán el is felejti mit akart mondani és csak hosszan nézi, közben pedig eszébe jutnak az együtt töltött napok és a torkában furcsa gombóc növekszik. Végül magához tér, és zavart torok köszörülés és egy finom mosoly kíséretében csak ennyit sikerül kinyögnie.*
-Köszönöm. Tudod... a segítséget.
*Aztán nagy szája megint járni kezd, épp ahogy szokott, amikor nem kéne, és olyat, amit nem kéne.*
-Jó páros vagyunk.
*De ahogy kimondja, megfagy a mosolya, és kissé ijedten pillant fel Sharallra mielőtt hebegni kezd.*
-Mármint... én csak... mi...
*Hangja elhal és fülig vörösödve süti le a szemét.*
~Nem hiszem el, hogy soha nem tudom befogni a szám. Most azt fogja hinni, hogy én azt hiszem, hogy még mindig velem akar lenni. Pedig elég egyértelműen adta a tudtomra az ellenkezőjét.~
*Nem messze a porban hever a kardja, így prüszköl egyet az ostobaságára, majd elindul, hogy felvegye és vissza sétáljon Sylweranhoz, közben pedig nem mer újra Sharallra nézni. De másra sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346