Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 07:40:18
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Fürdőzés//

*A kerekfülű pedig nem tudja, hogy a hegyesfülű nem tudja, hogy megsértette. Ha tudná sem érdekelné, hiszen ő az erősebb, ő van feljebb a ranglétrában, és nem utolsó sorban, ha ő pofon vágja Shent, akkor az már nem tudja visszaadni.*
-No, akkor majd megbeszéljük! *Ezzel lassan a borotválkozása végére ér. Elég gyorsan végzett vele, hiszen csak a tegnapi borostát kellett leszednie. Mióta itt él, mindig van ideje ilyesmikre. Egészen meglepődik azon, amikor a férfi olyan nagyon hevesen tiltakozni kezd a megfektetés ellen. Leon még egy "hőőő" hangot is kiad magából elég mélyről. Ez is egyfajta hördülés, de nem olyan, mint amilyet megszokhattak tőle. Ez inkább a meglepődés hivatott kifejezni.* ~Pedig már elkönyveltem normális férfinak! Erre kiderül, hogy nem? Mik vannak!~
-Jó, hát, bocsi, hogy feltételeztem! *A végén már egészen vidáman áll hozzá a dologhoz. Úgy tűnik, hogy itt Vadvédben az a megszokott, hogy az emberek a saját nemüket szeretik.* ~Mint valami elfajzott nemesi kúra! Na mindegy!~
-Jó, hát figyelj ide! Akkor kit akarsz megfektetni? Ertet? Tudod, ő a kis tündérfiú! Vagy, te a másik oldalon játszol? Nem is tudom ki van itt olyan, aki megfektetne téged! *Leon szerint Isq is inkább a női oldalon játszhat, de az aranyhajút, ha itt tartunk, előbb tudná elképzelni a tündérrel.*
-Az elfek gyengék! Ne akarj olyan lenni! *A kalóz ugyan nem veti meg ezeket a csekély izmú fajokat, csak egy kicsit, de azért mégsem tartja normálisnak, ha valaki nem a tökéletességre törekszik.*
-Jó, akkor majd holnap reggel becsatlakozhatsz az edzésembe! *Veti fel a dolgot, bár előre látja, hogy a fickó nem fogja bírni azt ami Leonnak csak a bemelegítés.* ~Majd külön ki kell találnom neki valamit amibe nem hal bele!~ *Oldalerszényét, amit nemrég végre felöltött, kinyitja, és kutatni kezd benne. Egy fából faragott fésűt és egy bőrszalagot vesz elő belőle.*
-Nesze akkor! Megtarthatod, nekem van több is!



2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 03:09:44
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Árnytörő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Miután kulcsra zárja az ajtót, a lány lerogy a földre. Az ajtó melletti falnak veti a hátát, felhúzza térdeit és maga elé, mered a semmibe. Az ablakon beáradó, lélekmelengetően vidám napsugarak, szikrázó örömtáncot lejtenek a szobában. A Természet is mintha csak görbe tükröt mutatna az összetört lánynak. Az éles kontraszt hatására, a lány kifejezéstelen arcán egy gyöngyházfényű könnycsepp gördül lassan végig.*
~ A megtört sziklából víz fakad. ~
*Az állán legördülő első könnycsepp lehull, ami egy pillanatig csillogva megállapodik kézfején, majd lefolyik. Xotara ezen pillanat apró látványától eszmél rá, hogy sír.*
~ Azt hittem valamiféle megkönnyebbüléssel fog járni, ha egyszer újra tudok sírni, de nem érzek ilyet, sőt talán most még kínzóbb. ~
*A lány hangtalanul felkel a padlóról és az ablakhoz lépve, a felszegelt lópokróccal hevesen elsötétít a szobáját. A művelet közben is könnycseppek sávozzák a barna arcbőrét. Alvósan lengére vetkőzve eldől az ágyában, és a takaró alatt eltűnve, próbál elbújni a világ elől, de csak csendesen könnyezve elnyomja az álom.
Xotara, amíg önmagát nem tudja elfogadni, másoktól sem várhatja el, hogy elfogadják, és amíg magát nem képes szeretni, addig másoknak sem képes szeretetet adni. *

~ *Sötétség. Villanás. Emlék.
A házuk előtti fára felakasztva lengő Marena és Zakator halottak. A lincselő tömegből többen elégedetten felkiáltanak.*
- Helyes! Hulljon a férgese! Ezek se gyilkolnak és lopnak többet. Gyújtsuk fel!f
*A kislány sokktól reszketve kucorodik össze a cserjés bozótosban. A rozoga erdei viskó szinte azonnal lángra kap és hamar porig ég. Az emberek távozása után, a kislány az egyik borkorban egyszerűen elalszik.
Villanás.*
- Xotaraaa!
*Kiáltja elbődülve Itaro. Recsegés, ropogás hallatszik az erdőszéli cserjésből. A kis Xotara azóta is ott bujkál. Apja megint a nevét kiáltja.*
- Xotaraaa!
*A kislány észhez térve azonnal előmászik a bokorból. Lélekszakadva rohan apjához, majd félúttól félszegen sétált oda hozzá. A sötételf azon nyomban arcon vágja, de úgy hogy elterül a földön.*
- Gyáva kis görcs! Hagytad egyedül meghalni őket!
*Ordítja gyűlölettől eltorzult hangon, Itaro. Fél karjánál fogva felrántja lányát a földről.*
- A tolvajbecsület megkívánta volna, hogy velük küzdj és halj!
*Üvölti szinte már tébolyultan, majd odalöki lányát az elkezdett sírgödörhöz.*
- Segítesz elföldelni őket. Áss!
*A kislány szipogva kel fel a földről, apja újra ráüvölt.*
- Ne merj bőgni, vagy kitöröm a nyamvadt kis nyakadat!
*A kis Xotara riadtan és bűnbánóan, de csendben lát hozzá az ásáshoz. Befejezi a megkezdett gödröt, apja a másikat. A kislány a sírokba is segít belefektetni az anyját és a bátyját.*
- Temesd be a sírokat!
*Itaro otthagyja egyedül lányát. A kislány mielőtt a feladathoz látna, lekuporodik a két sír közé. Lenyúlt anyjához és annak bal csuklójáról gyengéden lecsatol egy arany karperecet, amit összecsatolva könnyedén a saját csuklójára csúsztat, egy másik karperec mellé, ami pontosan olyan, mint az édesanyjáé. Utána a másik sírba is lenyúl. Bátyja füléből óvatosan kivesz egy csontkarika fülbevalót, amit lassan saját füléhez emel, majd ajkába harapva egy határozott mozdulattal átszúrja azt. Gondosan betemetni a sírokat, mire végez, apja is visszatér két kődarabbal, amikkel megjelölik a két sírhantot.
Villanás.
A holdsarlós éjszakában két sötétalak áll, fekete csuklyás köpenybe burkolózva, egy nemesi család kúriája előtt. Felmásznak a nyugati szárny egyik emeleti hálószobájába. Xotara kint őrködik az erkélyen, míg apja a szobában mételyesen latorkodik. Némi idő után lányát szólítja. Xotara a függönyön bebújva beoson a lakrészbe. Itaro éppen elvágja az ágyban alvó nemes úr torkát, kinek fiatalasszonyát egy ütéssel eszméletlené teszi. A sötételf a vállára veszi az asszonyt, majd Xotara lábai elé veti.*
- Öld meg!
*Xotara méregzöld szemei elkerekednek, és nem mozdul.*
- Vágd el a torkát! Gyerünk! Én összeszedem a zsákmányt.
*Egyikük se mozdul. Itaro dühödten indult meg lánya felé. Fél kézzel felemeli az eszméletlen asszonyt, másik karjával, háttal durván magához rántja Xotarát. Az ájult nőt a hajánál fogva emeli lánya arca elé.*
- Vedd elő a tőrt! Nem mondom, mégy egyszer!
*Xotara szótlanul engedelmeskedik.*
- Ez az! Jó kislány. Most, pedig emeld a torkához!
*Némi habozás után így tesz.*
- Jó, és most, ontsd ki a némber mocskos vérét!
*Parancsolja Itaro feszült indulattal, erősen megszorítva lányát. Egy pillanatra megremeg a tőr az asszony torkánál, majd egy szemvillanás múlva Xotara belevágja a fegyvert apja combjába, amit, egy forgatást követően ki is ránt. Itaro a támadástól elejti a nőt és elereszteti lányát, majd a fájdalomtól megrogyva a közeli falnak veteti a hátát. Lánya méregzöld szemeit megvillantva szemben fordul vele és habozás nélkül, egy erős sújtással, döfi át apja vállát, amivel odaszegezi a faldíszítő faborításhoz. Apja mérhetetlen kínjában felüvölt. Xotara egy lépéssel elhátrál. Itaro a fájdalomtól és dühtől eltorzult hangon szól.*
- Te átkozott kis szuka, ki fogom tépni a torkodat!
*Lánya letorkolja.*
- Elég volt!
*Közben kisebb sürgés hallatszik fel az udvarból. A lány fagyos nyugalommal, így folytatja.*
- Az őrség bármikor itt lehet. Tudod, apám a tolvajbecsület megkívánná, hogy itt veszek veled, és együtt végezzük a bitófán, természetesen, az őrök kegyetlen kínzásai után, de…
*Hallgat el jelentőségteljesen.*
-… én nem vagyok tolvaj, és már a lányod sem!
*Xotara hátat fordítva otthagyja apját. Az erkélyre kiszaladva leugrik és észrevétlenül kisurrant a kúria területéről, majd nyoma vész a birtokot szegélyező erdőben.
Villanás.* ~

*Xotara ismét ülve, verejtékben úszva ébred fel az ágyban. Emlékálom képeit, most nem fojtja el. Szembenéz velük és hagyja, hogy azok átjárják egész lényét, mire nemes egyszerűséggel sírva fakad. Érzi, ahogy a zsigereit fojtógörcs szorítása enyhül. A könnyek most gyógyítóan mossák át lelki sebeit, és addig zokog így, amíg újra el nem nyomja a jótékony álomtalan álom.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 03:21:01

2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:48:50
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Pycta//

*Isq valószínűleg abban a pillanatban állapította meg, hogy Aenae rossz beteg, mikor minden főzetét visszautasította. A hideg ronggyal is pont így jár el, bár ezt nem elutasítja, hanem nagyjából fél perc után úgy hajítja el, mintha égetné. A hányingere legalább elmúlik, bár valószínűleg erről nem a vizes rongy tehet. Szembefordul a férfival, kezei ezúttal már az elf felkarjain vannak, de nem kapaszkodik olyan görcsöses belé, mint az imént a dézsa falába, hüvelykjei cirógatják a másik bőrét a karjának belső részén.*
- Nahát! Itt a legeslegselymesebb a bőröd, ez miért csak most tűnik fel?!
*Biztosan nem simogatta még eleget.*
- Nézd el nekem, sokszor hallottam anyámtól. Szájon kaplak ha feleselsz, ha nem alszol. Persze mindig csak ígérte.
*Nem mozdul, már leszámítva azt, hogy Pycta karját cirógatja. Közben bólint arra, hogy a mai eset többé nem ismétlődik meg. Ha őrajta múlik, akkor valóban nem fog, mivel többé nem hagyja magát, meg a szobája ajtaján sem tárva-nyitva.*
- Tudom, hogy nem helyénvaló gondolat jelen helyzetben, de a múltkor sokkalta kellemesebb volt itt.
*Közelebb lép, hogy a fájdalommal nem törődve megölelhesse a férfit.*
- Persze ez most nem jó alkalom erre, egész biztos nem élvezném annyira, de rád nézek és csak erre tudok gondolni.
*Elmosolyodik és kicsit el is szégyelli magát, hogy ilyesmikre gondol, hamar el is hessenti hát.*
- Menjünk. Most akarod összehívni a többieket, vagy csak később? Ha később, akkor bebújhatnál kicsit az ágyba velem. Mármint tényleg csak feküdni, meg ilyenek. Szóval érted. Jó, befogom, sokat beszélek már megint. És hülyeségeket.
*Lassan vánszorog megint, de egy fokkal azért jobban érzi magát, mint idefelé jövet, a mosakodás ugyanis sokkal sokat javított az általános közérzetén.*

2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:31:54
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Fürdőzés//

*A hegyesfülű nem akar álszent lenni, de nincs tisztában azzal, hogy megsértette a kalózt, ő csak viszonozta a kedvességet, amit felé tanúsítottak. Bár lehet, hogy ez ilyen beavatási rituálé az erdei szerelemfészekben.
A nem fenyegető hangvételű fenyegetésre nem válaszol semmit, elég neki az elhatározás, hogy jóban lesz a Banyával. Két okból is. Tőle mindenki tart és nála van a kaja. Meg talán a pia is.*
- Köszi, az tök jó lenne. *motyogja a ruhák átszabásának felajánlására, bár kicsit furcsa, hogy Leon előbb még szoknyát akart rá adni, most meg átszabna neki ruhákat. Most nem tudja, hogy utálja e őt vagy haverkodni akar.*
- Jah, nem rossz. *válaszol miközben folytatja a feltörlést a ronggyal, de amikor a kalóz a megfektetéséről kezd beszélni, megáll a mozdulatban, hogy odafigyeljen Leonra.*
- Mi? Én? Neeeem. Nemá'. *hebegi. Ő még nem is gondolt arra, hogy "megfektessen" bárkit is, egyelőre megelégszik azzal, hogy nem akarják kitenni. Zavarában inkább folytatja a felmosást és lassan végez is. A fürdő padlója újra víztelen.*
- Deeee. *kezd bele homlokát ráncolva, újra a férfi felé fordulva.*
- Én nem akarok úgy kinézni, mint egy ember. Én elf vagyok. *pöcköli meg hegyes füleit.*
- Bár egy kis izom tényleg nem ártana. *forgatja meg nyeszlett karjait. Olyan a teste, mintha három hurkapálcika lenne gyengén összekötve. Volt aki azt mondta rá, hogy a nagyanyja ilyenekkel dobálta ősszel a diót, mint ő.*
- Kösz, lehet, élni fogok a lehetőséggel. *nem akar azonnal igent mondani, mert még a végén teperőgépnek nézik.*
- Nincs, megköszönném, ha adnál. *teszi le a felmosót a tükör felé bicegve.*
- Haggyá' má'. Össze szoktam kötni, akkor nem száll így. *mérgelődik. Most lehet, hogy úgy néz ki, mint egy nő, de ha felöltözik és összeköti a haját, akkor jó lesz. Nem lesz egy emberevő barbár, de nem is nézik nőnek.*

2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 20:50:48
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Földszinti folyosó//

- Patkányt bizony! Nem ártana itt egy kis takarítás, no meg néhány patkányfogót is kitehetnétek.
* Persze semmilyen patkányt se látott, de valahogy muszáj volt kihúzni magát ebből a roppant kellemetlen helyzetből. Mellesleg őt sose zavarják a patkányok, ha sikerül neki, akkor meg is rugdossa őket, bár elég fürgeléptű kis lények ezek. Örömmel hallja, hogy Lyz jól van, már ha az igazat mondja, de biztosan nem felhőtlen az ő élete sem, de ha mégis, akkor azon meglepődne a sötételf. *
- Én jól vagyok, már amennyire az én helyzetemben ezt mondani lehet. Csak a sebeim fájni néhol piszkosul, de egyébként semmi bajom. A reggelit azt megköszönöm, már úgy is kezdtem éhes lenni.
* Eddig nem is igazán gondolt az ételre, de most, hogy meglátta, egyből csillapíthatatlan éhséget érzett legbelül.*
- Lefeküdni?! Most keltem fel.
* Esze ágában sincs lefeküdni, amíg tud járni. Eleget tétlenkedett és szeretne most már valami hasznosat is csinálni, legfőképp megköszönni az illetőnek a segítséget, aki összerakta, illetve a többieknek is köszönetet nyilvánítana, aki segített neki. Köztük Lyznek is, aki nélkül talán már széttépték volna a vérnyulak. A tündér felé fordul, hogy bemutatkozzon és üdvözölje. Még mindig nem szereti annyira ezeket a formaságokat, de már kezd hozzászokni. *
- Mi még nem találkoztunk ugye? Jayzion vagyok. Kit tisztelhetek személyedben?
* Kicsit talán túlságosan is cifrán beszélt, ami kicsit aggasztja is, mert nem nézte volna ki ezt magából.*
- A szobámban fogyasztjuk el a reggelit vagy máshol?

2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 20:43:45
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Zara - Megkésett napváltás//

*Ha bánná, hogy Zara fél- illetve teljesen meztelenül parádézik előtte, akkor más társaságot keresne. Akár az irbiszét, hogy foglalkozhasson vele, akár egy maszkulinabb venárét egészen más okból, amitől az illető valószínűleg hanyatt-homlok menekülne. De ilyesmiről szó sincs, úgyhogy átkarolja a lányt, magához húzza és arcát a keblek közé fúrja.*
- Legszbb tuldssod hma szrnységd. *motyorog, mert ebben a pillanatban nem a szavak tiszta formálása a legnagyobb gondja, de amikor felnéz Zara arcába, csak elismétli* Legszebb tulajdonságod a szerénységed.
*Szerencséjére Zara nem dobja ki éjszakára, és ennek őszintén örül. Valóban nem lenne kellemes a minden bizonnyal alaposan kihűlt szobájába visszatérni, de fontosabb, hogy egyszerűen csak jólesik neki a lány közelsége, hogy a karjaiban tarthatja, és hallgathatja a megnyugvó lélegzését, ahogy Zara feje a mellkasán pihen.*
- És persze a nagylelkűséged is. *teszi még hozzá az iménti jellemzéshez, mint jó tulajdonságot, és késztetést érez rá, hogy újabb hideg talp büntetést alkalmazzon, de azért csak nem viszi rá a lélek. És Bajdi nem is akar nagyon mást tőle, mert saját magát is meglepi, hogy mennyire jóleső megnyugvás Zarát átölelve heverészni, és ujjaival a karját cirógatni.*
- Szép álmokat! *suttogja bele a vörös hajzuhatagba amikor már Zara valószínűleg mélyen alszik, és nemsorkára Bajdi is kicsit hangosabban kezdi venni a levegőt.*

*Ha nem is kora reggel, de talán még nem túl későn ébred. Zara mostanra legördült róla, épp csak jobb karját használja párnaként. Amíg szabad kezével kidörgöli az álmot a szeméből, csak elgyönyörködik a lány meztelen hátának szép ívében, egészen le a popsiig, aztán - persze nem azért, mert elszégyellte magát a leselkedés miatt - inkább betakargatja. Kicsit hűvös a reggel. Igyekszik úgy kiszabadítani a karját, hogy a másik ne ébredjen fel, aztán óvatosan kimászik az ágyból, és halkan felszisszen. A padló még a levegőnél is hűvösebb. Gyorsan magára kapkodja a ruháit, beleugrik a csizmákba és halkan kioson. A reggeli izgalmakról mit sem tud, azokat szépen átaludta, így teljes lelki békével sétál, pontosabban egyre szaporább léptekkel rohan az árnyékszék felé. Amit este elmulasztott, mert annyira jólesett a fekvés, most már nagyon sürgős. Utána pedig Xauzurt keresi fel. A biztonság kedvéért még mindig a szokásos druida trükkel indítja az ismerkedést, és csak utána indulnak meg a kapu felé. Ma nem Banya ványadt csirkéivel kell majd beérnie az irbisznek, mehet vadászni.*

2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 18:51:32
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Csajok//

- Fogalmam sem volt, hogy meddig él egy elf. *Ismeri be elpirulva Seles, mikor kiderül Lyzről az igazság. Ahogy Lyz elfek közt nőtt fel, ő emberek között, akik mindig furcsán néztek a többi népre. Annyira már tényleg nem állt velük kapcsolatban, hogy valaha megkérdezhetett volna egyet is, nála mettől meddig tart a felnőttkor. Viszont annak örül, hogy nem bántó, amit mondott – hogy is lenne, ha egyszer sokkal de sokkal kevesebb, mint az igazság.
Seles sem zavartatja magát, hogy a többi gráciával együtt vonuljon át törülközőjében a másik szobába, ha egyszer ők sem viselnek többet. Mint mindig, most is érdeklődve bámulja meg a labort, mert ritkán fordul meg erre, és idejét egy kis bámészkodással tölti, amíg mindenki összeszedelőzködik a szúráshoz. Inkább elveszi saját elkészült szivarját, és érdeklődve piszkálgatja a körmével, ujjával pedig próbálgatja, hogy hogy kéne tartani a szálat, hogy kényelmes legyen. Ha már gyertya is van, nem tudja legyőzni kíváncsiságát, meggyújtja a végét, és egy kissé beleszippant, hogy alig égjen meg a vége. A száraz, torkának ismeretlen füst azonnal köhögésre ingerli.*
- De furcsa! *Jegyzi meg, de csak azért, hogy a titkos próbálkozása sokkal határozottabb és célzottabb cselekvésnek tűnjön, mint ami volt, merő kíváncsiság. Azért még mindig úgy pillant a lányokra, mint aki rossz fát tett a tűzre. Vagy rossz dohányt tett a tűzre.*
- És mennyi idő lesz, míg történik valami? *Kérdezi Zarától halkan, elnézve a szálat. Nem akarja megzavarni Lyzt a szúrásban, sőt inkább oda se néz, ha nem muszáj. Ha hasonló a hatás, mint az alkoholé, még nem indult be, az biztos.* ~ Talán majd a következő slukknál…? ~ *Megpróbálkozik vele megint, egy kicsit óvatosabban, és közben a többiekre is igyekszik figyelni.*

2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 18:42:44
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Földszinti folyosó//

- Akkor ők nem voltak elég ügyesek Lyz!
*Válaszolja a lánynak ártatlan gyermektekintettel. Nem tudja, hogy ezzel esetleg megsértheti, megbánthatja, vagy régi, fájdalmas sebeket tépet fel az elf lelkében.*
- Az erdő nem az övék, az erdő mindenkié. Senki sem birtokolhatja, ez egy szabad hely. Szabad és veszélyes, mert sok, veszélyes faj van itt.
*Egyenlőnek tekinti magát az állatokkal, és minden más, intelligens fajt is.*
- Ahogy te is lehetsz a barátom, úgy ők is lehetnek azok. Csak tenni kell érte.
*Bólogat helyeslően. Nem érti a lány fájdalmát, de egy bátorító mosolyt küld felé.*
- Semmi baj.
*Bólogat újra, mikor a lány bocsánatot kér.*
- Látod, hogy engem azok lupus... vagy luplus... ö... villámos farkasok sem bántanak!
*Érdeklődő pillantással néz a sötételfre.*
- Igen, én is megyek!

2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 17:28:06
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Rejtélyes válaszok//
//kicsit Xot, Isq//

- Xot! *Mikor Seles meglátja barátnőjét, azonnal valami megkönnyebbüléssel vegyes megszeppent kiáltás hagyja el a száját, mert még a mai nap nem is találkoztak, és az őrület, amibe csöppentek, igazán megkívánta, hogy mindenki ügyeljen magára és a másikra. Arról nem is beszélve, hogy Selesben is körvonalazódik, és Isqeha visszautasítása meg is erősíti benne, hogy Umonról van szó. A bizonytalanság egyre jobban mardossa, ahogy a zavarodott arcú Xotra néz, és gyomra görcsbe rándul a gondolatra, hogy valami hatalmas baj lehet.* Mi történt, Xot? *Kérdezné szinte a kétségbeesés határán, de akkor nemes egyszerűséggel mindenki sietve távozik.
Seles egyedül marad a folyosón, minden kételyével és a visszautasítás miatt érzett keserűséggel.*
~ Segíteni akarok… Ugyanúgy jogom van tudni az igazságot, mint másnak. ~
*Érzi, hogy feltámad benne a harag, nem azért, mert nem árulják el neki a szörnyű titkot – valószínűleg jót tettek azzal, hogy ezidáig megkímélték tőle –, inkább a tehetetlenség vágja pofon. Mióta elvesztette mindenét, egyedül akkor érzi magát önmagának, ha másokon segíthet, de ha a saját „új” családján sem tud, ők sem hagyják segíteni, az már több a soknál. Rápillant a kezére kötött ököl talizmánra, amit még férjétől kapott.*
- Talán ez volt bennünk a közös. *Jegyzi meg fennhangon az üres folyosón, de lelkében most Ellothorhoz beszél.* Szerettük az igazságot, még akkor is, ha nincs belőle valami sok ebben a világban.

//Odakint//

*Hirtelen elhatározással, hogy kiadja a tehetetlenségből származó indulatot, és túltegye magát az odabent érzett bizonytalanságon, az udvarra siet.*
~ Az igazságot akarom, azt akarom, hogy minden jobb legyen! ~
*Keserűségében egy nyílvesszőt illeszt íjára, és onnan, ahol van, a gyakorlótér széléről, célba vesz egy táblát. Nem gondolkodik, nem méreget, csupán belesűríti minden indulatát abba az egy nyílvesszőbe, és már el is engedi.*
//Kockadobás – szerencsepróba: sikertelen//
*A nyílvessző jócskán elvéti a táblát, és üresen koppan a céltáblán túl, Vadvéd megrendíthetetlen, kemény falán – akárcsak Seles baljós gondolatai. Beszívja a hűvös levegőt, amelyet az őket körülvevő erdő tisztít meg a portól és kosztól, és szorosabbra vonja maga körül a köpenyét. Már tudja, hogy mit tesz: ugyanazt, amit akkor szokott, amikor az egész világa összeomlik. A kapuhoz siet, és ráparancsol az egyik őrre, hogy nyissa ki neki.*
- Nem megyek messze, egy kőhajításnyira leszek az erődtől, és nemsokára visszajövök.
*Mikor kimegy, tényleg nem megy messzire, és bár nincsen határozott célja, valahogy mégis ott találja magát, ahol először összetalálkozott Leonnal, és ahol előző nap is találta magát, mikor eltöprengett az életén. Leül egy kőre, és szemével végigpásztázza a csupasz ágakat.*
- Hát… Megint itt vagyok. *Mondja a fáknak könnyes szemmel.* Mindig itt vagyok, ha baj van.
*Amikor leégett a házuk, az erdőbe szökött. Amikor a szörnyű emlék minden rettenetes képével együtt, a fényekkel, a recsegő bútorokkal és gerendákkal együtt, a füsttel együtt eszébe jutott, mindig az erdő adott neki menedéket és óvta a bajtól.
Az erdő az egyetlen hely, ahol nincsenek emberek, és ahol nem szúrják hátba. Az erdőnél nem kell azon gondolkodni, hogy ki hazudik, mert az erdő vagy életben tart, vagy, ha nem ismered a szabályait, megöl. Az erdő nem fojtogat, nem korlátoz, nem kőből rakták, és nem bolygathatja senki, évezredekig áll, ha neki úgy tetszik. Seles lehunyja a szemét, és csak emlékszik, addig meditál, míg lassan arról is megfeledkezik, hogy az erőd fala, mint valami rettenetes árny, ott magasodik mögötte.
Amikor a lángok mardosta házukat elhagyva kirohant a kertbe, lába beakadt a veteményesben, és Seles megbotlott, elterült a száraz földön. Emlékezett, milyen furcsán valóságos volt a föld szaga és a talaj keménysége azután, amit az előbb látott, azután, hogy az élete parányi darabokra hullott szét, hogy Ellothor meghalt, és hogy ő nem tehetett semmit, semmit, de semmit. Feltápászkodott, és mielőtt tovább futott volna, még egyszer megfordult, és szembenézett azzal, ami történt. A lángokat nézte, pedig majdnem belevakult az erős fénybe, és még zokogni is elfelejtett a döbbenettől. Minden erejével azon volt, hogy megjegyezze ezt a képet, és legfőképpen, hogy elhiggye a rettenetes valóságot. Meg akarta jegyezni, hogy elmondhassa az őrségnek, mi történt, hogy megkeressék a rablóbandát, aki ezt tette, hogy megvárja, amíg elmennek, és szólnia kellett volna a szomszéd háznál, hogy eloltsák a tüzet. Meg kellett volna mentenie férje holttestét, hogy aztán épségben eltemethesse. Meg kellett volna keresnie a barátaikat, és a karjaikban sírni, hogy ez történt.
De ő futott. Árkon-bokron át, és soha többé nem tért vissza.*
~ Fuss el! Menekülj el, nem kellenek emberek, akikben nem bízhatsz! A világ tele van hazugsággal! ~ *Súgja most ugyanaz a kétségbeesett hang, ami akkor, és még sokszor azután megfeszítette Seles izmait, de a lány egy szikla keménységével ül tovább, meg sem hallja a rémült szavakat. Leonra gondol, Isqehára, Xotra, és mindenkire, akit még nem volt lehetősége igazán megismerni az erődben. Minden izmát megfeszítve felegyenesedik, és kihívóan néz az erdőre.*
- Soha többé nem futok el. Ha majd fázom, megmelegszem a kandallónál, ha pedig biztonságra vágyom, Leon karjaiban megnyugszom.

//Konyha//

*Azzal eltöprengve visszaindul az erődbe, és megvárja, amíg beengedik a kapun. Szemében olyan elszántság csillog, mint még soha, ahogy átvág az udvaron, belép a nagycsarnokba és beront a konyhába. Megmosakodik, és se szó, se beszéd, elkezd tésztát készíteni.*
~ Nem megyek el. Olyan leszek, mint egy odaadó anyuka. Gondoskodni fogok mindenkiről. És mivel máshogy nem tudok, mindenkinek süteményt fogok sütni. ~ *Nagyot csap a tésztára.* ~ Addig fogom tömni őket vele, amíg boldogok nem lesznek. ~ *Olyan hévvel és dühvel kezdi gyúrni a tésztát, hogy még Banya szemében is aggodalmat vél felfedezni, bár a munkastílusa az ork asszonynak semmiben nem különbözik ettől.* ~ Umonnal pedig egy egész rétest megetetek, csak gyógyuljon ki ebből a vagdalkozásból. Még annak a bolond Xotnak is adok! ~ *Félredob egy különösen szép darabot, abból lesz a legfinomabb.* ~ Elegem van már! ~

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 17:32:07

2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 17:22:23
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Aenae//

*Bármennyire is óvatos, így is okoz fájdalmat, amit Aenae halkan szenvedve tűr. Nem mond semmit miközben mossa a seb környékét. Nincs sem neki, sem a lánynak szüksége szavakra, Aenae szépen helytáll. A csuhás csak olykor sóhajt egy halkat, amikor egy-egy problémásabb területtel végez. Amikor pedig a topázszemű kiszáll a dézsából, már nyugodtabb lehet. A rosszullét említésére egy kisebb ruhát hideg vízbe márt és a nyakába teszi, ha hagyja. Kellemetlen lehet az így is reszkető lánynak, de legalább a hányást megelőzheti.*
- Pihenned kell, sok volt ez a nap. *Mondja és a leütős lehetőségre el is mosolyodik.*
- Nem foglak leütni. Érdekes, hogy mindig ezt kéred tőlem. *Nevet fel halkan, mert Aenae már az apjával való találkozás után is leütéssel szerette volna kezelni a szómenését.
Még ugyan nem tudja, hogy kik lesznek azok, akiket majd magával visz a thargok küldetésére, de az is biztos, hogy az erődben is maradnia kell pár venárnak, nem beszélve az északi felderítésről sem.
Az Umonnal kapcsolatos rész megválaszolásához kell neki pár szívdobbanásnyi idő. Addig egy pokrócot terít Aenae vállára, nehogy megfázzon a fürdés után.*
- Nyugalom lesz az erődben. Senkinek sem kell tartania attól, hogy a mai eset megismétlődik. Mellettem lesz, egy pillanatra sem veszítem szem elől és talán ki tudok találni valamit. *Maga sem tudja, hogy mit és hogyan, de a barát nem maradhat az erődben úgy, hogy ő nincs jelen.
A csuhás cseppet sem tart az Umonban rejtőző sötétségtől, meg van a tudása, hogy megvédje magát és ártalmatlanná tegye a férfit, ahelyett, hogy megölné.*
- Mehetünk? *Kérdi, miután végeztek a fürdéssel. Most Aenae a legfontosabb, de utána még tárgyalnia kell a venárokkal is.*

2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 16:28:25
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Fürdőzés//

*Leon nincsen tisztában azzal, hogy Shennek milyen élete volt eddig, így igazából ez a piszkálódás csak annak tudható be, hogy az előbb megsértette a kalózt, most meg bűnhődjön ezért!*
-Jobban is teszed! *Ez nem fenyegető hangsúllyal hangzik el, csak egyszerűen nem akarja válasz nélkül hagyni az elfet. Először amikor látja, hogy a férfi igazán elszontyolodik, megelégedést érez, hogy sikerült legalább addig elmennie, ameddig a másik a folyosón elhangzó beszólásával, aztán kezdi megszánni. Arra gondol, hogy milyen rossz lehet, hogyha tényleg tetszik neki Lyz, és közben meg ilyen kinézettel szégyen elé állni. Megint csak fia jut eszébe, aki ugyan ilyen nyámnyila, mint ez itt.*
-Ahogy gondolod, lehet, hogy tényleg nem érdemes! Ha gondolod, átszabok a méretedre pár inget meg nadrágot, nem nagy dolog! *Meg, hát szeret is az ilyesmikkel foglalkozni. Aztán ahogy újra végignéz a szomorú tekintetű elfen, arra jut, hogy valamit csinálnia kellene vele, mert rossz ránézni.*
-Te figyelj ide! Lyz jó nő! Ha meg akarod fektetni, márpedig gondolom meg akarod! Ki ne akarná akinek töke van? *Ez csak olyan költői kérdés, amire nem vár választ.*
-Akkor edzek veled, és secperc alatt felszedsz magadra izmot, és nemsokára úgy fogsz kinézni mint egy normális ember! *Ez egy elég jó felajánlás a részéről. A következő pedig egy személyes dolog.*
-Van fésűd? Adjak egyet? *Mert persze találó név az Aranyhaj, de ha az embernek ilyen hosszú haja van, azzal törődni kell!*
-Ha már vállalod, hogy ennyire nőiesen kibontva hordod, akkor legalább csinálj vele valamit!

2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 14:59:58
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Fürdőzés//

*A kinézetet nem is kell megérteni, mindenki úgy néz ki, ahogy tud. Shen is szeretne olyan szép daliás lenni, mint Leon, de ő neki ez ugyebár születési örökség, hogy ilyen vékonydongájú- Meg a nélkülözés se tesz olyan jót a lombzabálónak, s bár rengeteg lomb van Erdőmélyén, a közhiedelemmel szemben az elfek nem esznek leveleket.*
- Fú, akkor inkább feltakarítok. *húzza el a száját. Ha Banya még egy olyan fickóval is szembeszáll, mint a kalóz, akkor neki esélye sincs. Legfeljebb elfut és elbújik előle a szeneskamrában.*
- Jóvanna', nem kell szemétkedni azonnal. *csúszik vissza a vízbe a kellemetlen válasz után. Jó, most nincs csúcsformában, de eldönti, hogy ha felépült, majd megmutatja ennek a paprikajancsinak, hogy tud ő jobban is kinézni. Csak ennie kell rendesen, meg megint formába jönni. A szemétkedő válasz után sokáig meg sem szólal, csak mosakszik csendesen, tőle szokatlan módon.
A régi göncei nem érik meg a varrást, egyedül a bőrpáncélja ér még valamit, de azon is helyre kell tenni ezt-azt. Átolajozni a bőrt, a csatokat kicserélni, a szíjakat megvarrni, ezekre egyedül is képes.*
- Aha, nagyon humoros. *válaszol csendesen a szoknyás beszólásra. Nem, most nem fog nekiállni elfkedni a fickóval, de eljön még az az idő, amikor az ilyenekért ki fog állni maga mellett.
Kikászálódik a dézsából, óvatosan, lassan, majd körbetekeri magát egy törölközővel és immáron tisztán és illatosan leül a dézsa peremére kívülről, lábát meg egy széken pihenteti. A kötés ugyan átázott, de amúgy rendben van, lehet, hogy megmutatja majd a dokinak. Egy másik törölközővel a haját kezdi el szárítani, s így már nem is hasonlít annyira egy összeragadt szénakazalhoz.*
- A ruháimat inkább elégetem, mert menthetetlen, de köszi a tanácsokat, majd keresek valamit, amit fel tudok venni.
*Csak a nadrágját veszi vissza, de csak azért, hogy ne egy szál kukiban szaladgáljon az erődben. Kerít egy rongyot és elkezdi feltörölni a korábban kiloccsantott vizet. Ha a Banya a felelős a kajáért, akkor vele jóban kell lennie, ha szép nagy fejadagot akar. Leon felnyitotta a szemét, ha azt akarja, hogy tiszteljék vagy elfogadják legalább, akkor bele kell állnia a melóba és nem linkeskedhet esetleg lelép innen.*

2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 14:24:41
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Pycta//

- Jó.
*Szűri összeszorított fogai között, próbál ő veszteg maradni, de akaratlanul is meg-megrántja magát, ahogyan hozzáér a nedves rongy a seb körüli gyulladt bőrhöz. Legalább nem sikongat. Viszont elmosolyodik önmagán, hogy a füllyukasztástól bezzeg hogy jajveszékelt, pedig mennyire bagatell volt ehhez képest. Ezek után okvetlenül ki kell szúrassa a köldökét is, mert már nemigen számít eggyel több, vagy kevesebb lyuk vagy heg.
Míg Pycta vakarja az odaszáradt vért, addig ő a hasán és mellkasán szerette volna ugyanezt megtenni, de ehelyett kénytelen két kézzel kapaszkodni a dézsa két oldalába, karja remeg, ujjai egészen elfehérednek. Mikor saját magának mossa elől ugyanezt, akkor fél keze az, ami kapaszkodik és remeg. Nem szokott ő hozzá ahhoz, hogy bármi fájjon neki, igaz ugyan, hogy szinte folyamatosan izomláza van a lovagló leckéktől és az első hatokban a lába is csupa vízhólyag volt, a kezeit meg a konyhában szabdalta össze, de ha ezt mind összeadjuk és megszorozzuk öttel, még akkor sem fáj neki annyira, mint ez a félkörös vágás.*
- Igazából már a fejem is fáj. És szerintem megint hányni fogok.
*Legalábbis megint felfordul a tök üres gyomra, bár igazság szerint nem nagyon tudja, hogy mitől is, mert tényleg tök üres.
A dézsából kifelé nehezebben mászik, mint ahogyan belemászott, halkan nyöszörög meg fújtat, de végül csak sikerül.*
- Megoldjuk, biztosan. Mondjuk egy jól irányzott csapással leütsz, hogy reggelig ájultan feküdjek. És persze nem mozdulsz el mellőlem.
*Arra, hogy megbeszélik a feladatot és Pycta szerint el is vállalják, csak bólint. Ő is úgy gondolja, hogy el fogják vállalni.*
- És mit remélsz attól, hogy elviszed magaddal?
*Komoly pánik lesz rajta úrrá emiatt, de mivel arca eleve meglehetősen szenvedős, így nem nagyon látszik rajta, pedig tényleg megijed. Mert látta Umon sötét oldalát úgy, ahogy Pycta talán nem, és emiatt félti az elfet, még akkor is, ha ő tud magára vigyázni.*

2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 14:22:43
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//

*Lyz fejcsóválva pillant a serényen tekercselő Zara felé. Szorgos ujjai csakhamar végeznek az Aenaenek szánt rudacskával, hogy aztán következőt vegyék sorra. Lyz tartja magát ahhoz, hogy csak a komoly művelet után száll be a megérdemelt szórakozásba.*
- Huszonsok? Emberi években mérve, talán, de ezzel sosem foglalkoztam különösebben. *Nem nagyon tudná megmondani, hogy ha ember volna, hány éves lehetne, mivel élete nagy részét elfek közt élte, emberrel jóformán alig találkozott. Zara már közelebb van az igazsághoz. Szinte meglepetten húzza fel a szemöldökét, enyhe elismeréssel, hogy a lány tényleg elég jól tippelt, s Aenae sincs túl messze Lyz valódi korától.*
- Nem is olyan régen léptem át a hatvanat. Pontosabban… *Számol fejben, hunyorítva* Harmincöt napja. *Mondja ki az eredményt.*
- Idősebb nővér? *Pillant újra Selesre. Jól esnek neki a szavai.* Nincs vér szerinti testvérem, de a régi otthonomban, többen úgy nőttünk fel, mint a testvérek, lehet, hogy ez ütközik vissza. *Magyarázza. Talán ezért is lehet, hogy néha előtör belőle az idősebb testvér, vagy valami ahhoz hasonló, de ez sosem tudatos. Ott mocorog a felszín alatt, de nem vágyik kitörni, csak olykor söpör magának teret, amit aztán általában Lyz meg is bán.*
- Hidd el Aenae, a te hajad éppen olyan gyönyörű, egyedül csak te nem látod annak. Pedig így van. *Bólint meggyőződéssel. Mint ha emlékezne egy korábbi beszélgetésre is.* Édesapádtól is örökölnöd kellett valamit. *Lyz a maga részéről kiköpött édesanyja, de jellemében inkább látszik meg apja. Példának okáért azt a komolyságot, amit egy idegen először érezhet rajta, és azt a mehetnéket is, ami végül útjának indította erdei otthonából, egy új, más otthon felé. Ahol nem az apja lánya, nem az, aminek született, hanem azzá lehet, aki lenni szeretne. Itt vadvédben pedig maradéktalanul megtalálta, amit keresett.
Amint megmosta kezét, hogy az olajtól ne csússzanak ujjai, már fordul is a többiek felé. Megigazítja törölközőjén a csomót, kezébe rejtve a sárgás olajjal teli levélmintás üvegcsét és a fésűjét, Aenae után indul. A laborban aztán leteszi a kincseit egy üres kis asztalkára.*
- Igen, készen vagyok. *Mosolyog fejcsóválva, hát már megint mire vette rá ez a lány.*
- Rossz hatással vagytok rám. *Lép Aenae mellé* Sosem csináltam ilyet, nem feküdnöd kellene? Bár lehet, hogy így jobban kézre esik. *Leül a székre.* Szerintem, kezdheted fogyasztani azt a rudacskát.* Pillant a lányra, majd Zarára. Feltételezi, nem azonnal lesz majd hatása, így még barátkozik a feladattal, míg Aenae belekezd az erdőmélyi halványzöld fogyasztásába. Szépen keze ügyébe teszi a tűt, az ékszert, a szeszt, és a kis pamacsot. Ha Aenae nem változtat inkább mégis a pozíción, és nem köhög a vidítófűtől, Lyz már kezdi is kizárni a külvilágot, hogy csak a feladatra koncentráljon, mint a vadászatok alkalmával is.
Újra megnézi a területet, közelebb hajolva a lány hasához, vékony ujjakkal csippenti össze a bőrt, és méri be pillantása, hogy hová is kellene a tűt szúrnia. Aztán a pamacsért nyúl, s megitatja a szesszel, amivel lekeni a területet, majd áttörli a tűt, és az ékszert is. *
-Bocsánat, lehet, hogy hideg.* Szól, s vár egy kicsit, amíg elpárolog a szesz, aztán ujjai közé csippenti a tűt, másik kezével pedig újra Éné bőrét. Nem időzik sokat, essenek túl rajta mihamarabb.*
-Ne moccanj, most szúrom.*Teszi is amire kérték, és ha Aenae nem moccan, nem ficánkol, akkor csakhamar az ékszer is a helyére kerül. Hátrébb húzódva szemléli meg művét, egészen más szemmel, mint ahogyan eleddig tekintett rá.
~Nem is olyan rossz. Mondjuk egy kővel talán csinosabb volna.~ Gondol bele, hogy ha valamilyen csoda folytán magának csinálna ilyet, valószínűleg egy zöld köveset csinálna.*

2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 12:45:58
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Árnytörő//

*Xotara teljesítette feladatát, miután elhagyja az eszméletlen barát szobáját, a galérián keresztül visszatér az északi szárnyba. A becstelen sötételf lány, ahogy távolodik a déli szárnytól, a pusztító Bűntudata úgy tépi egyre vadabbul lelkének húrjait. Nem bírja tovább tartani magát.
~ A repedezett sziklafal tovább töredezik, és omladozni kezd. ~
A lány amúgy is törődött és fáradt, az éjjeli őrségben, az udvaron és az Erdőmélyén történtek után. Pirkadat előtt elaludt pár órára az őrtoronyban, de most érzi, ahogy a kialvatlanság is erőt vesz rajta. A szobájához vezető folyosóra fordulva az emésztő fekete aura úgy árad a mélységiből, mint az utána lobogó fekete köpönyege. Az ajtóhoz ér.
~ A töredezett sziklafal földindulással leomlik a mélybe. ~
Xotara eltűnik a szobájában. Az ajtóban lévő kulcs, hangos, fémesen kattanással fordul el a zárban.
~ Az elsöprő sziklaomladék belezúdul a hegyi tóba. A hegyomlás a kiismerhetetlen, feszült vízfelszínt fehéren tajtékzó hullámokkal korbácsolja fel. ~*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 12:53:45

2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 12:25:18
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Aenae//

*A mosdásban is segít, Aenae mögé állva, egy puha, nedves ruhával nagyon óvatosan tisztítja meg a seb környékét, nagyon vigyázva rá, hogy véletlen se érjen a friss sebhez.
Tudja, hogy a lány mennyire tart a meztelenkedéstől, úgy is, hogy ők ketten elég sokat látják egymást ruha nélkül, de mivel semmiféle jelét nem adja, hogy észrevette volna Aenae zavarát és teljesen tökéletesen természetesen viselkedik, így valószínűleg a lány is oldódni fog.*
- Igen, remekül. *Mondja nyugodtan, ahogy a sebtől pár centire törli le a rászáradt vért.*
- Ne mozogj, kérlek. *Kéri meg, amikor a problémásabb helyekhez ér, de mivel elég ügyes, nem történik baj.*
- A test olyanokat is kibír, amelyeket el sem tudnál képzelni, az elme törik meg előbb, a lélek adja fel. *Magyarázza mestere tanításait.*
- Fejben dől el minden, te akaratod pedig erős, annak ellenére, hogy gyengének hiszed magad. *A csuhás olyannak látja Aenae-t, amilyen valójában, erősnek, makacsnak és kitartónak.
Amikor végeztek, kerít egy fürdőlepedőt, amit odaad a lánynak, majd kisegíti a dézsából, óvatosan és nagyon figyelve.*
- Megoldjuk. Melletted leszek és kitalálunk valamit. *Mosolyog a lányra, egyelőre nem mondja el, hogy kérni fog valamit Isqeha-tól az éjszakára, mert tudja, hogy az pokoli lesz mindkettőjük számára.*
- Meg fogom beszélni velük. Szerintem elvállaljuk a feladatot. *Mondja színtelen hangon, első sorban Aenae-re figyel, segít neki, de nem mindenáron, ha látja, hogy boldogul, akkor hagyja, ne higgye azt, hogy semmire sem képes egyedül.*
- Umont pedig elviszem magammal a pusztákra, ha mellettem lesz, nem lesz baj. *Kijelent, nem tervez, de ebből kiderülhet a topázszemű számára, hogy ő valószínűleg nem megy a küldetésre.*

2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 10:50:42
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Pycta//

*Kínosan érzi magát, eleve van némi problémája a mások előtti meztelenkedéssel. Pycta előtt ugyan kicsit könnyebben műveli ezt, de nem ilyen állapotban. Máskor is jelentős önértékelési zavarokkal küzd, de most meg aztán pláne, úgy érzi magát, mint akit megrágtak és kiköptek, tartása teljesen kitekert, mert automatikusan igyekszik felvenni azt a pózt, ahogy a legkevésbé fáj, vagy húzódik. Mozgása, tartása olyan, hogy egy sánta és púpos gnóm is zokogna rajta, ha látná. Amúgy Aenae maga is zokogni szeretne.
A mosdás végül is nagyon gyorsan megy, főleg azért, mert mocskosuk fázik, bár nem azért, mert annyira hideg lenne a levegő, vagy a víz, hanem azért meg baromira fáradt.*
- Remekül?
*Az alig derékig érő vízben térdelve csutakolja magát sietve, a seb környékén azonban muszáj lassítania, mert ott jóval óvatosabban kell eljárnia.*
- Igazság szerint az ájulás határán állok.
*Jó, annyira talán nem rossz a helyzet, de tényleg kivan, meg éhes is, utoljára tegnap evett, a mai napon ez valahogy kimaradt eddig és még két rókát is sikerült dobnia. Ez egy borzasztó nap, pedig egészen jól indult, aztán az erős kezdés után igen erőteljes volt a visszaesés.*
- Csak tudnám, hogy hogy fogok így feküdni, se elől nem jó, sem hátul, egyik oldat sem.
*A másik oldala ugye csupa lila a tegnap zakózás miatt, meg a könyöke is. Arról nem is beszélve, hogy nem is nagyon merne aludni, legalábbis egyedül valószínűleg nem.*
- Mi lesz most azzal, amit meg akartál beszélni a többiekkel. Kagan Thargodar megbízásával, Krestvir dolgával?
*Még véletlenül sem mondja azt, hogy "apám", nem is jön a szájára. Mindenesetre Umon ügye miatt ezek nyilván háttérbe szorulnak valamennyire.*

2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-03 07:05:54
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Fürdőzés//

*Leon továbbra sem igazán érti, hogy ilyen kinézettel hogyan lehet élni, mint amivel ez az elf rendelkezik, de ettől a népségtől már megszokta, hogy másként tekintenek a világra, mint a normális szerzetek.*
-Oh, meghiszem azt! Még velem is leáll veszekedni, pedig én azért elég nagydarab vagyok, téged meg egy tenyeressel letaglózna! ~Mondjuk ki nem? Még Seles is leütné szegényt, pedig ő csak egy nő!~ *Nem igazán reagál a furcsa szóösszevonásra, de ha már jobb nem jutott eszébe az aranyhajúnak, hát megbékél ezzel. Egyébként is van már a számláján a fickónak egy rovás, de az még nem elég ahhoz, hogy a kalóz pofon tenyerelje.*
-Hát az meg mit érdekel téged? Lyznek tuti nem az olyan girheses jönnek be, mint te! *Sokféleképpen meg lehet sérteni valakit, de most Leonnak nem ez a terve.*
-Persze lehet próbálkozni, de előbb inkább próbálj normálisan kinézni! *Nevetgél egy kicsit, de inkább abbahagyja, mert nem olyan jó ötlet az akkor, ha az ember egy késsel borotválja éppen a nyaka szőrét.*
-Hát mondom én! Papírosom is volt róla, de azt már évekkel ezelőtt elhagytam. *Még anno az egyik nemes udvar szabója állította ki neki, hogy ezzel bárhova mehet dolgozni, ha felmutatja, de ha az embernek olyan eseménydús élete van mint a kalóznak, akkor könnyen elveszt ilyesmiket.*
-Vannak, vannak, de szerintem ilyen vállakkal női ruhákat fogsz csak találni, úgyhogy inkább összevarrom neked a régi gönceidet, ha megkérsz rá! *Vigyorog saját szellemességén.*
-De felőlem hordhatsz szoknyát is, vannak itten Vadvédben olyanok, akiknek az jön be!

2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 23:22:47
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Umon szobájában//

*Sötétség. Nem kártékony. Nem ijesztő. Csak fekete sötétség. Nem lebeg, nem zuhan. Nem húzza semmi a mélybe. Fekszik, mintha elföldelték volna, de nem érzi, hogy sírban lenne. Apái utolsó szavai élesen csengenek fülében, ahogy minden egyes álombéli perc.*
~ Szeretem ezt a helyet. Talán ma még megmetszem a gyümölcsöst. ~ *Halványan mosolyog, de nincs kedve kinyitnia a szemét.*
~ Talán inkább lustálkodom még egy picit. ~ *Aztán persze jól meg is feddi magát, hisz a szerzetesek életére minden jellemző, csak a lustálkodás nem. Általában nappal kelnek, s a holddal fekszenek, ilyen az élete és ő ezt szereti.*
~ Mikor is tértem vissza? ~ *Arra már nem emlékszik, de áldja a percet, igaz bizonytalan abba is, hogy vajon hol van az az itt, ahová hazatért. Az artheniori kitérő után minden bizonnyal megelégelte a városi nyüzsgést, s a természetbe vágyott.*
~ Az biztos. Szeretem ezt a helyet, szeretek itt mindenkit. ~ *Itt azonban elkomorodik. Van valami, amin még túl kell esnie, valami, amit meg kell magyaráznia.*
~ De még nem most. Még pihenek egy kicsit, fáradt vagyok. ~ *Nagyot nyújtózkodik a takaró alatt, kissé zavarja a fény is, ezért szorosan csukva tartja szemét. Fájdalom hasít fejébe, melyre összerezzen, s visszahúzza kimerevített lábát.*
~ A Fekete Fára. Mi a csuda történhetett? ~ *A fájdalom helyét kitapintva egy emberes dudorra lesz figyelmes, de nem tulajdonít különösebb jelentőséget neki, mert a fájdalom elmúlik, hogy helyét ismét a boldog pihenésnek adja át.*
~ Ha gyümölcsöst nem is metszek, lehet, nekiállok a műhely épületének, ráférne már a tatarozás, biztos örülnének a többiek. ~ *Ezt követően nincs megállás, hosszasan sorolja magának, vajon mi az, mit el kell még végeznie, aztán megint komorrá válik. Fogalma sincs, hogyan magyarázza meg a történteket. Vélhetően egyszerre lesznek dühösek és csalódottak is, talán még kiabálni is fognak vele, bár rájuk ez igazán nem jellemző. Egyikük sem az a típus. Ha kell idegesek persze, de általában megőrzik higgadtságukat.*
~ De mégis, amit tettem… Persze én szóltam előre. Szóltam, hogy képtelen vagyok, de nem hitte el senki sem. ~ *Saját magát védi, de érzi, hogy ezzel nem nyugtatja meg magát. Ami megtörtént, az megtörtént persze, javítani már nem tud rajta, talán idővel. Ha egy kicsit felkészültebb és erősebb lesz. De ma nem, még nem. Érzi az arcán játszó napsugarakat. Csukott szemmel meg is próbálja megfogni az egyiket, de ismét fájdalom hasít belé.*
~ Komolyan. Mit műveltem? ~ *Nem érti a helyzetet, jelenlegi állapotában nem is tudja feldolgozni azt. Fogalma sincs mi történt arcával, vagy fejével. De ismét másra koncentrál, mert a fekete leves még hátra van.*
~ Mindent meg kell magyarázni és meg is fogok. ~ *Tökéli el magában.* ~ Ha kell, kijavítok mindent. Jaj, minek győzködöm magam! Dronath mester nem fogja megérteni, hogyan tudtam elejteni azt a festményt! ~ *Megpróbál felülni az ágyában, s ezzel egy időben szemeit is végre kinyitja, most, hogy rászánja magát, hogy aztán tágra nyílt, értetlen és zavaros tekintettel nézzen szét.*
- Hol a fenében vagyok? Hol a kolostor? Hol van Dronath mester? *Miközben fájdalomtól felszisszenve felül, meglepetésében nyitva marad a szája is.*

2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-02 23:05:00
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Umon szobájában//

//É-szárny kis Leon, Seles, Xot//
//D-szárny Labor, Umon szobája Xot, Umon//

*Xotara látja füvész barátján, hogy az előbbi kéréséből a fiú már rögtön tudja, hogy miért kell a déli szárnyba menniük.*
~ Imádom, hogy ilyen agya van! Rögtön megérti, mire utalok és rendkívül empatikus. ~
*Isq is leszereli Selest és kérdés nélkül ugrik is Xot szavára, ezért a bűneitől megroppant sötételf lány jelen pillanatban erős késztetést érez, hogy hálásan a keblére ölelje a fiút. Persze, Xot nem tesz így, mert biztos félreértené, és azzal is csak drága perceket veszítenének.*
- Nagyon köszönöm, Isq!
*Amint elhagyják a folyosót, ahol Selest hagyták, Xot megnyújtja lépteit és szóban is sürget.*
- Siessünk! Umon a szobájában van.
*Útközben találkoznak azzal az venárőrrel, akit Xotara a lépcsőházba rendelt. Nem szól semmit, csak int a fejével a férfinak, hogy kövesse őket. Nagydarab, markos legény, olyan igazi 'kérdés nélkül agyoncsaplak, ha arra kaptam parancsot' típus. Umon szobájához érve Xotara meghagyja a nagydarab venárőrnek, hogy strázsáljon az ajtó előtt.
- Ne engedj senkit be és ki! Isqen, rajtam és Pyctán kívül. Amíg, Pycta vagy én másra nem utasítunk.
*Természetesen, a Vezér alapból is ezen utasítás felett áll, de jobb az ilyen félművelt 'fogd meg' embereknek mindent a szájába rágni. Nem az eszükért tartják az ilyeneket. Ezután a füvész fiúval belépnek a szobába.
Miután látja, hogy Isq túlteszi magát a sokkon és kérdőn rá néz, Xotara rövid tőmondatokkal gyorsan vázolja a történteket. Csak annyit mond, amennyit feltétlen szükségesnek tart, és amennyit egyáltalán elbír mondani.*
- Umon rátámadt Aenae-re. Pycta meg akarta ölni, de utánuk mentem. Pycta érted küldött.
*Elhallgat és Isqet fürkészi. A vizsgálat során, amikor füvész fiú lélegzete a tarkósérülésnél elakad Xotara zsigerei fojtó görcsbe rándulnak, majd amikor rá is kérdez, Xotara bűnbánóan beismeri.
- Én voltam. Meg akartam állítani... a kapuban egy...
*Idegesen és szégyenkezve az ajkába harap; nem tudja befejezni, hogy egy nagy vasfogóval dobta fejen, és azt sem tudja megkérdezni, hogy a barát túléli e, de nem is kell kérdeznie semmit, mert a füvész barátja magától válaszol mindenre, amit tudnia akar. Ebben a pillanatban megint az a erős késztetése van, hogy megölelje Isqet, de továbbra sem akarja zavarba hozni a félvér barátját. Aki láthatóan már a gyógyítás mikéntjét dolgozza ki a fejében, minden bizonnyal, a rá jellemző gondos és aprólékos hozzáértéssel. Xotarát egy kicsit leforrázza, amikor a fiú kijelenti, hogy mindjárt jön, csak összeszed pár dolgot.*
- Várj! Én… inkább menn…
*Nem tudja befejezni, mert a fiú már kiviharzik az ajtón. Nincs mit tenni, a szobában magára marad az eszméletlen Umonnal és pusztító Bűntudatával. Megfordul a fejében, hogy szó nélkül, rá jellemzően csak úgy simán otthagyjon csapot-papot (vagyis a csapott papot), de most valahogy ezt nem tudja megtenni, pedig az egész szituáció csak fokozza a becstelen sötételf lány kínzó szégyenérzetét. Azonban, félvér barátja, ahogy ígérte hamar visszatér, és neki lát ellátni Umon sérüléseit, közben pedig tárgyilagosan vázolja a barát állapotát. A mélységi lány nem szól semmit, csak csendben áll, fekete köpenyébe burkolózva, és úgy figyeli a gyógyító ténykedést, majd a hálától elismerően kifakad.*
- Elképesztő vagy Isq! Nem tudom, mihez kezdene a Vadvéd nélküled. A sötételf férfi, az a koszlott elf, Aenae és most már Umon is neked köszönhetik az életüket.
*Amikor, a Füvész Gyógyító végzett Umon ellátásával Xotara tárgyilagosan és komolyan szól.*
- Pycta azt mondta, ha végeztél, zárjuk a szobába.
~ Mindenkinek így a legbiztonságosabb. ~
-Szóval, gyere menjünk! Meghagyom az őrnek, hogy óránként nézzen rá!

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.02 23:22:23

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346