Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

40. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-02 15:56:19
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//
//Gius//

*A közelben ólálkodó Sylwerant nem veszi észre, éppen elég volt Hanarelre figyelnie, inkább nem is nézelődne, a favágásnak szenteli minden erejét. Kellemes társaság ez a Gius fickó, bár nem olyan kedélyes mint néhányan a többiek közül, de nem érzi a kényelmetlen feszengést a csend miatt. Nem kell beszélgetni ha nincs miről, ez pedig nagyon megnyugtató. A munka is egész jól halad, sikerül az első fát a talajra küldeni, ezzel persze még koránt sem értek véget a megpróbáltatásaik. Le kell gallyazni, ágazni, aztán mindent visszacipelni a táborhoz. Elhozhatták volna a fűrészt is, de most már mindegy. Ismét fejszéjére támaszkodik ahogy pihen kicsit, végignézve szerencsétlen áldozatukon, mikor Gius megtöri az eddigi csendet. Felvont szemöldökkel mosolyog felé ezzel jelezvén hogy figyel rá, az első kérdésre pedig egy bólintással válaszol. A második már nem ilyen egyszerű, de mosolya továbbra is töretlen.*
- Nem kell aggódnod miattuk, amíg én itt vagyok senkinek nem fog baja esni.
*Úgy gondolja legalábbis hogy félelemből tehette fel az ember a kérdést, így az elsődleges szempont hogy megnyugtassa, de persze azért elmeséli amire emlékszik.*
- Hogy árnyék volt-e vagy füst, vagy a kettő keveréke, nehéz lenne megmondani. Egyszerűen felfalták a tüzet amit gyújtottunk és nagyobbra nőttek tőle. Gusztustalan, bűzös fekete nyálka mozgatta őket vér helyett.
*Elhúzza a száját az emlékre, szinte érzi az orrában a szagot.*
- Valami mágia hozhatta őket létre, de bevallom túl sokat nem sikerült kiderítenünk.
*Többet is tud persze, de nem akarja riogatni társát.*
~Ezen a télen valami felébredt, aminek elmondhatatlan iszonyatát sok évig őrzi majd ez a vidék is. Minden, ami eddig volt, csak a kezdet. Egy félelmes varázslónő erejét nyögi az erdő, az ő akarata ébresztette fel a nevenincs sötétséget, mely a fánkat rágta már jó ideje. A tűzből öltenek alakot és a tűz táplálja őket. Felébreszti a holtat és kíméletlenül eltiporja az élőt. Az ő gyermekei a sötétségből születnek, az árnyékban lakoznak, és a világ gyökereit rágják.~
*Ha egy fénylő bogarakból álló óriási arc mondja ezt valakinek a sötét erdő közepén, akkor bizony igencsak beleégnek a szavak az elméjébe. Most is fel tudja idézni pontosan, de jobb ha ennek híre nem terjed el a köreikben.*
- Na gyere, essünk neki, jó lenne ha minél előbb fel tudnánk húzni valami kerítést a tábor körül.
*Ismét egy kedves, megnyugtató mosoly, aztán felkapja a fejszéjét és nekifog az aprításnak.*

39. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-02 15:49:43
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Egy új világ teremtése//

*Jezabiel eligazítása után ő is megy a neki kiosztott feladatot elvégezni.
Nem aggódik emiatt, hogy nem néznék vezérnek, amiért Jezabiel mondta el, hogy miket csináljanak. Hiszen már az elején is elmondta, hogy most ő fog irányítani, hiszen a kis zseni gnóm lány tudja, hogy mi merre hány méter. De ha harcra kerülne a sor, vagy bármely komoly döntésre, bizonyára nem vágna bele csak úgy a kis vörös, hogy ne Sylweran venné át a vezetést.
Ám de Hanarellel és Jezabiellel ki kellene választaniuk most a fákat. Mielőtt viszont ezen agyalhatna, hol is kezdjék, újdonsült elf társa lép oda hozzá.*
- Ó, nagyon köszönöm!
*A kezébe veszi a felé nyújtott faragványt, aztán őszintén elcsodálkozik annak mesteri kidolgozottságán.*
- Tanultál faragni, barátom? Tán szobrász vagy? *kérdezi meglepetten, aztán pedig elmosolyodva Hanarel felé.*
- Csodálatos mű. Még egyszer nagyon köszönöm neked! Alig várom, hogy ennél jóval hatalmasabb mását láthassam majd. Egyenest a csarnokunk közepébe fogjuk tenni! *helyezi egyik kezét a férfi bal vállára. Aztán mosolya kissé lejjebb lankad, ahogy Hanerel elmondja az álmát. Szemöldökét összevonja, és látszik rajta, hogy gondolkodóba esik.*
- Magyal bokor? Nem láttam olyat... de nem régen jártunk errefelé. Akkor találtuk meg ezt a helyet. Shiriqa, Eyldana, és egy tündér, akit Naltanának hívnak. Kissé beljebb voltunk az erdőben... de ott megtapasztalhattuk, hogy vannak lények árnyékból és füstből, és, hogy hatalmas arccá formálódnak kéken izzó rovarseregek. Olyan fa körül dongtak mely törzsét tán csak mind együtt tudtuk volna körbeérni... nem kizárt, hogy valamiféle üzenetet kaptál álmodban. Hogy jó, vagy rosszat? Nem tudom. Ezt érdemes lesz még később megvitatni, addig pedig agyalni rajta.
*Mondaná még tovább is, de ekkor Jeza odalép hozzájuk, és bejelenti, hogy veszélyes útra vállalkozik. Sylweran viszont tudja, hogy a lány igencsak tud vigyázni magára. Ennek ellenére nehéz szívvel ereszti őt el, és elveszi tőle a pecsétet, megköszönve azt. Ha ő is tudna bármilyen mágiát, vissza is adna egyet a lánynak ellenkező esetre. De szerencsére erre a dologra ott a mentálfonál. Reméli, nem lesz szüksége rá.
Nézi egy darabig a távozó lányt, aztán felsóhajt.*
- Ez nem hatalmaz fel még senkit arra, hogy egyedül mászkáljon. *mondja a körülötte lévőknek, aki éppen hallja őt.*- Ez most csak egy kivételes alkalom.
*De már menne is a dolgára. Ám Hanarel az elnézését kéri, hogy volna még egy kis elintéznivalója. Az elf nem sürgeti. Néhány perc ide vagy oda igazán nem számít. Ám meglepetten veszi észre, hogy arrafelé tart, amerre ő maga is. Shiriqa meg Gius ugyanis eszeveszetten vágják már a fát, Sylweran pedig homlok ráncolva figyeli, amint Hanarel odalép az óriás lányhoz.
Megtorpan egy pillanatra. Nincs olyan messze tőlük, és nem is hallja, hogy konkrétan miről lehet szó, csak Hanarel lágy és Shiriqa kedves hangját hallja. Na meg fél szemmel az egyik fát éppen szinte puszta kézzel kivájó Giust, aki szemlátomást nagyon jól szórakozhat valamin.
Virág... Hanarel virágot ad Shiriqának. A lány pedig mosolyog és elfogadja azt. Furcsa érzés lesz úrrá rajta, és keze automatikusan zsebéhez vándorol... majd mély levegőt vesz, és elfordul a látottaktól. Nem messze a hármastól vágtázik be az erdőbe, úgy, hogy Hanarel majd könnyen megtalálhassa, és ne is menjen messzire a többiektől... de épp elég romantikát látott az elmúlt napokban ahhoz, hogy ezt ne akarja végig nézni. Kissé dühös is ettől. Hiszen nem ezért jöttek ide. Családot alapítani, igen, de nem így! Habár Meruwiel és Tray is igencsak jól elvan egymással, de az mégsem ilyen. Az mégis más valahogy. Csak tudná hogyan.
Nem foglalkozik most ezzel, elodázza a dolgot magában. Sokkal fontosabb teendői is vannak, mint ilyen ostobaságokon agyalni. Amit pedig adni akart volna az óriásnak, talán... talán majd később odaadja. Vagy holnap. Vagy jövőhéten. Vagy bedobja egy bozótosba.
Megáll egy különösen nagy, félig már korhadt, haldoklónak tűnő öreg tölgy előtt, és a törzsére teszi a tenyerét.*
- Nagy szellemek... bocsássatok meg nekünk kérlek! Fogadjatok be minket, cserébe pedig megvédünk a veszedelmektől.
*Megfogadja, hogy innentől kezdve minden reggel egy kisebb fohászt intéz majd a fák felé. Nem tudja mennyi haszna is lehet... de több, mintha nem tenne vagy mondana semmit. Most csak abban reménykedik, hogy Hanarel hamarosan jön, és nekiláthatnak a munkának. Erre a tölgyre ő maga ráköt már egy jelző szalagot. Aztán ha megérkezik az elf társa, együtt folytathatják az erdő felmérését.*

38. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-02 09:43:42
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//

*Az elffel folytatott beszélgetésből nem hall semmit, részint a munka hangjától, részint arra figyel, hogy elfojtsa a nevetését. Azonban ahogy elmúlik a kis közjáték okozta jókedv, újra a lány előző szavain kezd töprengeni. Mikor említette az füstből születő lényeket meg bogarakból összeállt arcokat, hirtelen nem tudott mit válaszolni. Ahogy mondta, őszintének hatott. A komoly arc, a gesztusok arról árulkodtak, a lány pontosan tudja, miről beszél és mintha egy pillanatra a félelem emléke is megcsillant volna szép szemeiben. Nem, a lány nem a levegőbe beszélt. De amit mondott, annak semmi értelme nem volt. Látott már sok mocskos dolgot, egyebek mellett egy-két tehetségesebb varázshasználót is, akik jó pénzért igazán hihetetlen dolgokra voltak képesek, de azért a megelevenedő füstöt nem hiszi és a bogarakból formálódó arc sem hangzik hihetőbben. Csendben dolgozik, közben nem néz a lányra, hagyja ülepedni magában, amit hallott.*

*Ahogy egyre fogy a fa, egyre jobban beleremeg minden egyes csapásba. Végül, mikor már csak egy erős lökés hiányzik, Gius hátralép és hagyja, hogy a nála másfélszer nagyobb lány adja meg az utolsó lökést. Jó munkát végeztek, egy erős lökés után a törzs dőlni kezd, majd visszhangos puffanással ér földet. Egy percig állnak, nézik munkájuk „gyümölcsét”, a földre döntött fát. A férfinek eszébe jut, ahogy a lány megszólította a fát és elmosolyodik, de ahogy felpillant társa arcára, meggondolja magát. Akár bolond, akár nem, amit mondott, komolyan gondolta. Ha pedig lehetnek ilyen misztikus ellenfeleik, nem árt megtudni róluk ezt-azt. Ahogy a lányról sem.*
-Shiriqa, ugye így hívnak…? Kérlek, mesélj ezekről az árnylényekről!



37. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-02 05:58:56
 ÚJ
>Holdjáró Hanarel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Egy új világ kezdete//
*Nem a legmegfelelőbb pillanatot választja az udvarláshoz, de ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt végig viszi bármi áron. Tisztában van vele, hogy mit gondolhatnak az emberek egy elf-óriás kapcsolatról, de ezek az apróságok nem érdeklik. Szerencsére Riqája nem teljesen elutasító, a csokrot is elfogadja, bár érez némi kételyt a térben. Az is lehet, hogy már rég nem kapott virágot és ékes szavakat szépségéért, az ellenkező nem bugyuta képviselőitől.*
~Épelméjűek ezek? Észre nem venni eme szépséget.~
*Haja szőke, mint a folyó és kanyarogva omol vállaira. Lelke kristálytiszta, akár a hegyi patak. Szeme kékje a tengert idézi, mely hasonlóan zabolázatlanul szilaj. Ajka, akár a rózsaszirmok, hangja az ébredő természet hajnali trillája.*
-Eme virágok szívesen adják neked életüket, ahogy én is ha úgy hozza a sors. Nem tartom a haragot, nem szokásom, hadd menjen csak a saját dolgára, minél távolabb annál jobb.
*mondja, halk kacajába pajkos mosolyt csempészve*
-Igen, én is megyek dolgozni, minél hamarabb biztonságos falakat húzni magunk köré, jelenleg ez a legfontosabb. Csak szerettem volna megköszönni, hogy elvezettél ide minket és úgy voltam vele, virágot a virágnak.
*Aprócska mozdulattal fejet hajt és elindul vissza társaihoz. Most már teljesen a feladataira koncentrál, kiűzi a gondolatokat elméjéből melyek szerelméhez kötik, a feladatára kell koncentrálnia. Na meg a fára, melynek különlegesnek és erőt sugárzónak kell lennie, majdani jelképükhöz híven. Úgy hiszi, hogy miközben dolgukat végzik, bele fog botlani a magyalbokorba. Amennyiben nem járnak sikerrel a keresést illetően, kisebb expedícióra invitálja majd társait.*


36. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 22:54:29
 ÚJ
>Eyldana Sveilrun Nővér avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy új világ teremtése//
//Őrség - Estrea//

* A nap első sugaraival próbál kelni, de hát az ő korában nem úgy megy már, mint azt szeretné az ember, kicsit megkésve tápászkodik fel. Mellette szóljon, hogy előtte igen komoly utat tett meg.
Ébresztő gyanánt sétál egy kicsit a tábor mentén, a friss, nedves levegő hamar elsöpri az utolsó álomjeleneteket is. Mélyeket szippant hát belőle, amiket lassan fúj ki. Meglepően kellemesnek érzi a helyet, annak ellenére is, hogy mikor végigpillant a többieken, nem igazán tudja, mit keres itt. Sürgősen el kell kapnia Sylwerant egy menetre, ahol eldől, hogy végül marad-e, vagy hamarosan továbbáll.
Jezabiel zökkenti ki gondolataiból. *
- Persze.
* Őrködni? Mondhatjuk, hogy eddigi kis sétája alatt is már ezt csinálta. Nem éppen a legmegerőltetőbb feladat. Aminek hálás. Társnak pedig egy Estrea nevezetű valakit kap. Nos, egyelőre nem látja maga mellett, és nem olyan egyszerű minden, egyszer hallott nevet archoz kötni, ezért csak nem fog megsértődni a másik, amiért még nem tudja, hogy kit fókuszáljanak ki szemei.
Ha azonban Estrea megtalálja, akkor nem zárkózik el a kicsit részletesebb bemutatkozás elől sem. Elvégre valamikor nem árt elkezdeni szocializálódni. *


35. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 22:39:34
 ÚJ
>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//

*Niavi, a tabornál csinálja a teendőit, hogy ellása a kiadott feladatát. Nem lustálkodik ha munkáról van szó kiveszi a részét ami csak tőle telik, viszont még nem olyan ügyes. Együtt dolgozik a másik gnóm lánnyal. Nem nagyon társalog vele, de nem azért mert ellenszevesnek tartja. Csak hát... nincs mondandója a számára, és nem tudja miként kezdjen bele beszélgetésbe.*
~Bezzeg egy vadidegenhez egyből szóba tudtam elegyedni... nem nagyon szeretnék rossz benyomást tenni senki felé~
*Ha már csapatban van akkor ők lesznek a legközelebbi személyek akikre számíthat, nagyon jól tudja, hogy oda és vissza működik a dolog.*

34. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 20:40:33
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//

*Szinte érzi magán Gius tekintetét, de csak nem fordul felé. Biztos benne hogy bolondnak nézik, ő maga is bolondnak nézné saját magát, ha nem tudja hogy milyen is ez a környék. A munkát végül csak elkezdik, csattognak a fejszék, de nem hagyja nyugodni az érzés, hogy bolondnak gondolják.*
- Láttál te már füstöt és árnyékot eleven lénnyé formálódni?
*Teszi fel a kérdést mikor tart egy kis szünetet hogy baltájára támaszkodva megtörölje homlokát.*
- Láttál már milliónyi fénylő bogarat élő arccá összeállni, hogy beszéljen hozzád?
*Pár másodpercet vár és komolyan néz a fickóra, aki vélhetőleg vagy egyáltalán nem válaszol, vagy nemleges választ ad.*
- Én már láttam.
*Emeli ismét a fejszéjét, hogy meglendítve azt nagyot csapjon a fába, de nem húzza ki rögtön, csak bámulja és hozzáteszi.*
- Még egyszer nem szeretnék.
*Sokatmondó pillantást vet Giusra, aztán ismét a munkájának szenteli figyelmét. Kisvártatva Hanarel keresi fel őket, Shiriqára pedig amúgy is ráfér egy kis pihenés. Nincs amúgy semmi baja a férfival, de kissé zavarja a figyelem amit tőle kap. Feszélyezi. Tetszene neki? Lehetséges ilyesmi? De hát ő egy óriás... Ez olyan... elképzelhetetlen. Persze igyekszik nem mutatni, ugyanúgy kedves vele mint mindenki mással, a virágokat is elveszi, mert hát úgy illik, azt hiszi... Nem sok tapasztalata van ilyen téren, de megbántani semmiképp nem szeretné.*
- Köszönöm.
*Nem igazán tud mit kezdeni vele, ráadásul pont nemrég tartott szentbeszédet arról hogy csak azt veszik el amit nagyon muszáj.*
- Kedves tőled, de ha egy mód van rá feleslegesen ne öld meg az erdő növényeit.
*Nem lekezelően vagy kioktatóan mondja, kedvesen mosolyogva, nyugodtan, mint egy anya a gyermekének aki pusztán kedvességből, de rosszat csinált.*
- Nem kell nekem adnod semmit, társak vagyunk itt, egy család.
*Tényleg próbál úgy beszélni mintha mindenkinek az anyukája lenne, pedig bizonyára az összes elf jóval idősebb nála, sőt még Eyldana is. Gius fejszéje közben kopácsol rendesen, kissé rosszul érzi magát hogy a férfi serényen dolgozik, ő meg virágokkal a kezében fecseg.*
- Ne haragudj, de dolgoznom kell, a fák nem vágják ki magukat.
*Szélesebbre húzza mosolyát és a kapott virágokat a földön fekvő pajzsára helyezi, aztán ismét felkapja a fejszéjét.*
- Még egyszer köszönöm a gesztust, a táborban majd találkozunk, Sylweran már biztosan vár.
*Ezzel engedi útjára Hanarelt, ő pedig ismét a fába vágja a fejszéjét.*
~Tényleg udvarol nekem? Egy elf egy óriásnak?~
*Nehezen emészti meg ezt, még mindig azon gondolkozik hogy talán félreért valamit. Közben persze serényen dolgozik, szépen halad a munka, Gius is kitesz magáért. Shiriqa pedig újra és újra azon kapja magát hogy Sylweran jár a fejében.*

33. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 18:30:34
 ÚJ
>Holdjáró Hanarel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Egy új világ teremtése//
*Szertartásszerűen, a régi rítusoknak megfelelően körbejárja a tisztást. Nem szívesen teszi, de be kell látnia, hogy nincs választásuk, ki kell vágni az ősöreg fákat, hogy azok holtukban védelmükre keljenek. Miközben újfent szellemeikhez könyörög kegyeikért, feldereng neki a magyal mely magához csalogatta és tovatűnt. Az ősök mutatnak neki utat, vagy épp ellenkezőleg, valami gonoszsággal teli entitás térítené le szent útjáról? Fogalma sincs, de most nincs idő kétségei között őrlődnie, rengeteg véres verejtékkel teli munkanap vár még rájuk és egyelőre az a fontos, hogy minél hamarabb biztonságos falakat húzzanak maguk köré.*

A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.01 18:34:41

32. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 15:06:36
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//

*Alig melegednek bele a munkába, mikor az egyik elf közelít. Mintha Holdjárónak hívnák, de Gius nem biztos benne, még nem tudta megjegyezni a neveket. Nyilván a fák kivágásával kapcsolatban akar valamit megbeszélni, esetleg a növények lelkéről lesz szó… Nem. A férfi egy csokorral érkezik és nyújtja át az óriás lánynak, néhány kedves szó kíséretében. Mintha csak egy úri ház szalonjában kedveskedne egy úrfi egy kis hölgynek. Csak a „kis hölgy” itt most egy izzadt óriás lány, közel három méteres magassággal. Aki most lendítés közben állítja meg a fejszét és pillant az elfre. Gius egy pillanatig elnézi, ahogy áll az óriás, izzadtságtól gyöngyöző homlokkal, dagadó izmú karjai a levegőben tartják a hozzá illően hatalmas szerszámot, előtte pedig ott áll az elf, ábrándos tekintetét fejét hátrahajtva a lány arcára szegezi, kezében frissen szedett csokor virág. Aztán nagy levegőt vesz és úgy esik a fának a maga oldalán, mintha kettőjük helyett akarna dolgozni, csak úgy repked a forgács.*

*Teljes erőből csap le újra és újra és közben nagyon reméli, hogy a lihegésén és a munka hangjain nem szűrődik át a röhögése.*

31. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 14:22:28
 ÚJ
>Holdjáró Hanarel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Egy új világ teremtése//
*Az ifjonti hév ismét feltüzeli szilaj szívében megállíthatatlanul tomboló tüzet, mely teli van reménnyel, az újrakezdés mámorító szele csiklandozza bőrét, és járja át a jóleső bizsergés napbarnított bőrét, főleg ha Shiriqára néz, mely napról-napra egyre szebb lesz számára. Soha nem szeretett nőt anyján kívül, testével is csak tucatszor, de azt is csak hőn szeretett anyja elvesztése után, hiányának pótlásaként, valahogy az aktusok után sokkal könnyebben rémlettek fel neki vonásai, hangja, óvó ölelése, hangos nevetése. Érdekes módon, soha egy szót sem ejtettek az öreggel mindkét szülője elvesztéséről, mindennél jobban tisztelték egymás lelkét és nem akarták feltépni a sebeket, mire már halvány var telepedett. Megtanulta legyőzni az olcsó nőcskék utáni vágyat, azok legnagyobb bánatára. A mai napig nem tudja feldolgozni, hogy mind itt hagyták hirtelen, annyi mindent szeretne még mondani nekik. Nem túlzott, mikor az istennő szócskát használta Riqára, feléje tekint és felragyog, akár a drágakő, széles mosolyra húzódik szája, mely elűzi a komor fellegeket feje felől. Szellőhöz lép kinek megpaskolja horpaszát, magához húzza buci fejét és miközben füle tövét vakargatja, lágy csókot hint homlokára.*
-Haza értünk testvérem, aztán jól viseld magad. *dorgálja meg játékosan szeretett hátasát, mutatóujjával fenyegetve*
-Gyakorolnom kell, te pedig lakomázhatsz az üdén puha, kövér pázsitból és közben szomjadat olthatod a hajnalnak harmatával. *és kimért lépteivel elindul a tisztás közepe felé*
~Mióta elindultam nem is edzettem, rám fér egy kis mozgás~
* Egy határozott mozdulattal kihúzza könnyű kardjait tokjaikból, melyek mintha halk éneket hallatnának, ahogy szelik a levegőt. Ősi kultúrák gyermekei hagyták hátra eme harcmodort, melyet pengetánc néven ismerhet a beavatott. Mozgása kecses, tartása mégis kemény, szúrása villámgyors és halálos, egy percre sem áll meg, akrobatikus elemekkel tarkított művészi előadása után, izzadtan térdre omol és megköszöni Ősatyáik tudását. Halkan füttyent szellőnek, aki nyomába szegődik. Már viszonylag magasan jár a nap, mikor mozgolódásra figyel fel a táborban. Az aprónép Jeza kér szót, majd kezd bele mondandójába és pattogósan, bár nem hadarva osztja ki a feladatokat. Őt magát Syllel és eme tűzrőlpattant leányzóval osztja egy csoportba. A fákat kell kijelölniük, melyek kivágásra kerülnek majd. Megtisztelő számára a feladat, de legjobban annak örül, hogy Riqa közelében lehet, aki, mint favágó teljesít majd szolgálatot. A rögtönzött gyűlés tagjai lassan feloszlanak, ki-ki megy a saját dolgára. Megvárja míg vezére és fajtársa egyedül marad. Kihasználva az alkalmat elindul feléje. Mikor odaér kezét nyújtja neki, mit ha amaz elfogad, emberesen megszorítja.*
-Üdvözlet néked testvér. Kérlek fogadd el tőlem ezt az apróságot megbecsülésem jeleként. *majd bőrvértje alól lassú, szertartásos mozdulattal előveszi a bestiát, melyet oly nagy gonddal, megannyi órán át készített.*
-Megtisztelnél vele, ha munkálataink végeztével, midőn felépítettük otthonunk embernagyságú mását is elkészíthetném. Álmot láttam az éjjel, egy óriási magyal bokor hívott magához, de amint közelébe értem, eltűnt, mintha káprázat lett volna. Mond ez neked valamit? Találkoztál e hasonló növénnyel errefelé?
*Észreveszi, hogy Jeza közeledik feléjük és nem folytatja monológját. Mikor odaér már mindkettőjükhöz intézi szavait.*
-Szóljatok, ha indulunk, és ha most megbocsátotok...
*Majd Riqa felé veszi az irányt. Odafelé menet szed néhány szép virágot. Megszólítja a lányt és felé nyújtja a tarka kis csokrot.*
-Fogadd el ezeket a szépségeket tőlem, más egyebem nincs, amit adhatnék neked. *majd felé nyújtja a virágokat*

A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.01 16:40:08

30. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 13:31:12
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Egy új világ teremtése//

*Sokáig alszik, már magasan a fák fölött jár a nap, mikor felébred. Előtápászkodik a sátorból és körülpillant, de még csendes a tábor, csak néhányan mozgolódnak. Nyilván mindenkit megviselt kissé a kétnapos erdei menetelés, senki nem lehet hozzászokva ilyen nagy távolság ilyen gyors megtételéhez. Megeszegeti az Artheniorból hozott élelem maradékát és reméli, hogy ma már küldenek vadászokat és gyűjtögetőket valami ételt szerezni és később lesz közös étkezés is, különben estére már nem lesz mit ennie. Ahogy telik az idő, egyre többen tűnnek fel, elégedett nyújtózások tanúskodnak arról, hogy a többségnek nyugodt és pihentető éjszakája volt. Jezabiel is előkerül és amikor mindenki rá figyel, előadja, kinek mi lesz a feladata. Gius számára nem teljesen világos, hogy most akkor ki is tulajdonképpen a vezető, de a gnóm lányra inkább hallgat, róla legalább azt tudja, hogy veszélyes erőknek parancsol. Az építésről alkotott elképzelései tiszták és logikusak, így a férfi ellenérzések nélkül veti alá magát a „parancsainak”. Még örül is a rá osztott szerepnek, olyasmit csinálhat, ami közben nem tud máson járni az esze. A társaság ellen sincs kifogása, az óriás lány az ideúton is a megbízható és erős társ benyomását keltette.*

*Megkapja a fejszét, amivel dolgoznia kell, majd az óriás lánnyal megindulnak az elfej nyomában, akik a kivágandó fákat választják ki. Hogy ezt mi alapján végzik, nem nagyon érdekli a férfit. ~Bizonyára valami elf szertartást végeznek. Vagy megbeszélik az erdő szellemével.~ Kicsit derül magában, majd felpillant az óriás lányra. De jó, hogy normális társaságba osztották! A lány nem bíz semmit a szerencsére, pallossal, pajzzsal indul fát vágni, ami még szimpatikusabbá teszi. Hamar elérik az első fát, ahol a lány megáll és felméri a kivágandó fát. Gius úgy érzi, itt az ideje beszélgetést kezdeményezni, hiszen meg kell beszélniük, hogy álljanak a feladatnak.*

*A szó azonban a torkán akad, amikor látja, hogy a lány a fához lép és köszön neki, majd ráteszi a kezét és beszélni kezd hozzá. Döbbenten, tátott szájjal bámulja, ahogy a lány a fát győzködi, hogy nekik szükségük van rá, hogy kivágják, nem rossz szándékkal jöttek és hasonlók. Elfektől már látott hasonlót, de ez… Teljesen lefagy, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Mikor a lány befejezi, még mindig kerek szemekkel bámulja. Mikor amaz megkéri, hogy akkor álljanak neki a törzs két, ellentétes oldalán, csak bólint, szólni még nem tud mit. Lendületesen lát neki, csapásainak ütemét az óriáséhoz igazítja, de döbbenete nem múlik. Fejében folyamatosan ismétlődik ugyanaz a gondolat.*
~Ezek mind sültbolondok!~

29. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 11:46:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Szelíd

//Egy új világ teremtése//

*A hely, ahova a közösség bevette magát, teljesen egyértelmű jelét adja eleven mivoltának azok számára, akik egy picit is fogékonyak rá. Mert hát persze, Erdőmélye dugig van ritka és veszélyes bestiákkal, ragadozókkal, és tán még olyan lényekkel is, amik rosszabbak, mint a medve, a farkas, vagy az irbisz, de ezen felül a kompánia azon (egyébként mintaszerűen fohászkodó-motyogó) tagjait, akik messzire becsatangolnak az erdőbe, meg-megérintheti az érzés, hogy a kortalan fák gyökerénél tán mozoghat valami nagyobb akarat, valami olyan, amit nem okvetlen értenek, és nem is feltétlenül döbbennének rá az ottlétére, ha nem állnának neki szézilálni az erdő nyugalmát. Mert a fák öregek, olyan nagyon öregek, hogy a tapasztalt erdőjárók a csontjaikban érzik a nyugodalmas vénségüket, ha kezüket a rücskös törzsre tapasztják, vagy nekidőlnek kusza, hepe-hupás gyökereiknek megpihenni. Az ébredező tábor körüli jövés-menés közepette pedig tán történik pár olyan dolog is, amelyet jelnek vélhetnek azok, akik annyira nagyon az erdő jóindulatát vágyják benne látni:
Shiriqa érintése nyomán például alig hallgatón összezizzennek a levelek a feje fölött. Talán csak a pajkos, fák közé szökött szél játszott csak, talán madár rebbent át egy ágról a másikra, talán nem. Mindenesetre a fejszecsapást nem követi semmilyen drámai esemény, sőt, valószínűleg egyáltalán semmi sem történik, nem szakad rá az ég és a föld az óriáslányra.
Meruwiel épp a lelőtt állat mellett mormog, és népe nyelvén elsuttogott szavai kissé indokolatlan visszhangot vernek a közelben. Ezt sem követi különösebb természetfeletti történés.
Haranelnek pedig amíg a reggelire fogyasztott, szertartásos jelleggel készített csodalötty fölött mereng, bőven van ideje átgondolni azt a furcsa álmot, amit az éjjel látott, és nyugodtan belemagyarázhatja azt is, hogy ezt a felsőbb entitások küldték rá, akikkel olyan buzgón próbált szóba elegyedni: Szóval, álmában az erdőben járt, számára ismeretlen tájon, de ösztönösen érezve, hogy a szín az erdő gyomrában játszódik. Cselekmény nagyon nincs, inkább csak egy kép maradt meg a fejében: Egy ködlepte kis dombon terpeszkedő, óriási magyalbokrot lát. Ahogy felkaptat a növényhez, mintha a bokor képe délibábszerűen egyre tűnékenyebbé válna. Olyan, mintha rezgő víztükrön keresztül látná, de csak a bokrot: A táj és a szín körülötte éles és valóságszerű, miként ébren látná azt. Sajnos többre nem emlékszik a látomásból, akárhogy erőlteti.
A fentieket összességében egyébként akár biztató előjelnek is lehet venni - no persze a kompániának nem kizárólag az erdő rosszakaratától kell tartaniuk, ennél jóval prózaibb okuk is van az óvatosságra: a közvetlen és tágabb környezetük is zsúfolásig van dolgokkal, amik az óvatlan erdőjárót simán megmérgeznék, megcsípnék, megkergetnék vagy elfogyasztanák. Talán ilyen szempontból nappal ténykedni jobb választás, mint éjjel, mert az ilyesmi csúnya dolgok otthonosabban mozognak a sötétségben.*

28. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 09:59:06
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//
//Favágás//

*Pallosait és pajzsát magával cipeli, volt már egy kellemetlen kalandja erdőmélyén, nem szeretné ha valami hasonló felkészületlenül érné. Vértje viszont ahogy akkor sem, most sincs rajta, nem könnyű munka a favágás, abban pedig egyenesen elviselhetetlen lenne. Természetesen okosabb annál minthogy bárhová is egyedül menjen, Gius lépked valahol a közelében, de mivel alapvetően egyikük sem kifejezetten szószátyár személyiség, kettejük között nem sok beszélgetés folyik, legalábbis még. Sylweran és Hanarel is valahol a közelben lehet, hiszen ők azok akik erdőjáró elf bölcsességükkel kiválogatják a vágandó fákat, de a munka érdemi része az óriásra és az emberre marad, egyelőre. Fegyvereit és pajzsát leteszi az első megjelölt fa közelébe, hogy hamar elérje ha szükség lenne rá, aztán a hatalmas, hozzá méretezett fejszét ragadja meg, de még nem kezd bele a munkára, csak arra támaszkodva méricskéli a fát. Száját elhúzva vakargatja szabad kezével a feje búbját, gondolkodik hogyan is kellene belekezdeni az ilyesmibe, Gius talán bolondnak is nézi majd, de az óriás már saját bőrén tapasztalta hogy itt bizony tényleg furcsa dolgok történhetnek.*
- Szerbusz te fa.
*Kezd bele bizonytalanul a lombokat fürkészve, próbál keresni valamit amihez úgy konkrétan beszélhetne, de jobb híján marad a törzsnél magával szemben. Közelebb lép, és jobb kezének tenyerét a kéregre fekteti.*
- Ne haragudj meg ránk kérlek, ahogy az őz sem haragszik a farkasra aki rá vadászik.
*Tart egy kis szünetet hogy kitalálja a további mondandóját, nincsen szokva az ilyesmihez.*
- Csak otthonunkat szeretnénk megteremteni itt az erdőben, ahogy a vadak is akik a fák között élnek. Csak annyit veszünk el amennyit feltétlenül szükséges, és visszaadunk amennyit csak hatalmunkban áll. Nem pusztítani jöttünk, vigyázzuk a vadon épségét, de ahogy a madár fészket épít, nekünk is szükségünk van hasonlóra. Egyik szellemeddel nemrég már megismerkedtünk, ő már tudja hogy nincs bennünk rossz szándék, mesélt nekünk a gonoszról ami nemrégiben a fák közé költözött, segíteni fogunk kiűzni innen.
*Önmagát is meglepi hogy milyen szép beszédet tartott, még végig is simít a fa törzsén rajta lévő kezével, aztán leveszi róla azt és hátrébb lép. Várja, hátha történik valami, de továbbra is minden csendes. Körülnéz ismét, a fák lombjainak magasságában, és hozzátesz még egy kevésbé fennkölt, de annál őszintébb fohászt, magának Erdőmélyének címezve.*
- Rád vagyunk utalva, bízz bennünk, kérlek tűrj meg minket.
*Jöjjön aminek jönnie kell. Giusra inkább már rá sem néz, az ember biztos teljesen bolondnak képzeli ezek után. Ő még nem tudja. Nem került szembe olyasmivel mint azok a füstlények amik a múltkor megtámadták őket. Ő talán még nem fél. Shiriqára senki nem mondhatja hogy gyáva lenne, de bizony izzadó tenyérrel fogja két kézre hatalmas fejszéjét. Minden eshetőségre fel van készülve. Megereszt egy nehéz, hosszú sóhajt, nyel egyet, aztán emeli a nehéz baltát és olyat csap a fába hogy minden ága beleremeg. Lendülete nem is törik meg, nem szeretne bizonytalannak tűnni, de nem Gius előtt. Igenis tart az erdőtől. Fára viszont szükségük van, ezt itt pedig eltökélt szándéka kivágni, és ha a vele lévő fickó magától nem fog hozzá a munkához akkor megkéri hogy az ellentétes oldalon ő is álljon neki. Inkább egyel legyenek kész gyorsan mint kettővel félig, és így mindketten tudnak figyelni a másik háta mögé is.*

27. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-01 09:00:11
 ÚJ
>Holdjáró Hanarel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Vadvért-Hazatérés//
*Mivel elég korán elaludt tegnap, még jócskán éjszaka van mikor felébred. Teljesen kipihente magát, fizikailag és mentálisan is frissnek érzi magát. A többiek minden bizonnyal mélyen alszanak, bár ebben nem olyan biztos. A tábortűz még javában ég és ontja melegét a megfáradt utazókra. Nesztelen, hogy ne zavarja meg álmukat, egy kissé félrevonulva, aprócska tüzet rak, melynek lángjai hamar elfogyasztják a felkínált fahasábokat. Alvóhelyéről egy málhazsákot hoz el, ügyelve arra, hogy léptei némák maradjanak. Előbb egy fém korsót, majd fából készült mozsarat, a hozzávaló törő rudat, kisebb fa tálkát, mely sűrűn rovátkolt, legvégül egy vászon szütyőt vesz elő, ami néhány gyógynövény otthona. Míg az összetevőket morzsolja, a korsóba vizet tölt kulacsából és a forró parázs közepére helyezi. Miközben rég elfeledett rigmusokat kántál, néhány korty vizet tölt a mozsárba és kavargatni kezdi ezt az elegyet. Egyre jobban megszűnik számára a külvilág, őrült révületébe zuhan. A szent nedűt az áldozati tálkába önti, az erdő szellemét és földanyát szólítja a titkos tradíciók alapján, ahogy a vénektől tanulta. Iszik egy kortyot, majd egy bottal kihúzza a hamuból a fém edényt és a tálacska tartalmát beleönti. Mély transzba zuhan, balról-jobbra és fordítva is kevergetni kezdi az italt, mikor kihűlt szájához veszi, beleiszik de nem nyeli le, hanem fogai között a tűzbe sercenti. Fohászában lombos testvérei életét kéri, hogy holtukban őket és igaz ügyüket szolgálhassák. Egy-egy hosszabb könyörgés után szertartásosan helyezi a tűzbe a folyadékot, mely nagyokat sziszegve tovaszáll az éterbe. Az utolsó korty marad a korsóban, mi tűzbe érése után, sűrű füstpáraként egy szellemalakká áll össze számára, mely mintha bólintana egyet, áldását adva szentélyük és letelepedésük szentsége előtt.*


26. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-05-31 21:47:44
 ÚJ
>Meruwiel Berenil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

//Egy új világ teremtése//
//Tray és Baldrol//

*A vadászat szót hallva nyomban fellelkesül, és nem kell kétszer mondani neki a dolgokat.
Az eligazítás után már kapja is az íját, és indul meg Tray és Baldrol nyomában... persze Bolhással az oldalukon. A kutya meglehetősen jól nevelt, látszik, hogy a mélységi tanítgatta a vadászatra. Meruwiel úgy oson, és ugrál göcsörtről göcsörtre, gyökérről gyökérre, mintha csak egy macska volna. Nem hiába, hiszen ez az ő igazi terepe. Az erdő és a vadászat. Imádja, és igazán ért is hozzá. A többiek még nem is tudják mennyire.
Nem kell sok, hogy egy kisebb minx csordára akadjanak. Látja az elf is a lehetőséget, így Tray szavaira már csak bólint, s ha Baldroltól is megjön a beleegyezés, már húzza is fel az íját és lő... hátulról találja el az állatot, a nyakánál.
Mikor Tray magához húzza, elégedetten mosolyog, és viszonozza a csókot.*
- Majd mindjárt meglátjuk, tényleg az vagyok e. *kacsint egyet a férfira, majd rávigyorog Baldrolra is.*
- Menjünk!
*Bolhás segít nekik lekövetni a nyomot, és hamarosan már ott is vannak a minx mellett. Meruwiel nyomban otthagyja két társát, és talán különösnek találhatják, amit csinál. Ugyanis a következő pillanatban térdre rogy a még szenvedő állat mellett, s bár Tray megelőzi a kegyelemdöféssel, Meruwiel így is az állatra teszi kezeit.*
- Köszönjük, testvérünk, hogy húsoddal táplálod gyönge testünket... *kezd bele a halk, de még a többiek által is hallható susogásba.*
- Lelked most megtér a nagy és örök egészhez, nyugalomra lel, míg tested eggyé válik velünk, és bennünk él tovább ezáltal szellemed... Dýgar nín, goheno enni! Le hannon o gûr nín! Losto vae... Thilio in gîl na bâd lín... *tér át hirtelen a saját nyelvére, melyen az utóbbi mondatok annyit jelentenek: "Az én vétkem, bocsáss meg! Szívből köszönöm! Aludj jól... A csillagok ragyogják be utad..."
Eztán az állat már ki is múlik, Meruwiel pedig csak kihúzza belőle a hála az isteneknek épen maradt nyilat, majd feláll az állattól.*
- Nem volt olyan jó lövés. Máskor mindig a bal szemén megy át a nyíl... *sóhajt fel szomorkásan. Akkor az állat is kevesebbet szenvedett volna. De már nincs mit tenni.
Most jöhet a dolog többi része. De kissé meglepetten pislog eztán társaira.*
- Így nem vihetjük vissza, háromszor annyi időbe telne, mire elcipelnénk. *mondja.*- Ki kell belezni. Így a belsőségek itt maradnak az állatoknak, és sokkal könnyebb lesz a préda is. *magyarázza, aztán elvigyorodik.*
- Ennyire fáradtak vagytok? Igazából én is, jobb is lehetett volna az a lövés... *masszírozza meg a derekát. Aztán ha a belezésnél döntenek, egészen gyorsan megvan az a céleszközökkel. Talán Baldrol ért is hozzá eléggé, hiszen az a hír járja, hogy az északiak remek vadászok. Tray nyomokat keresett, ő lelőtte a vadat, szép lenne, ha Baldrol pedig pont ebben jeleskedne. Mindenesetre bárhogyan is alakul, az biztos, hogy úgy sokkal könnyebb dolguk lesz, az állat is kivérzik és nem hagy annyi nyomot, és egy szakavatott kézzel még gyorsan végeznek is vele.
Aztán a táborba visszaérve, ha úgy adódik, szívesen segít az állat elkészítésében is. De ha más dolga épp nem akad, ő is pakolászik, amit csak nő létére pakolni tud. Kiveszi a részét rendesen a munkából... a vacsorára való gondolata pedig még elegendő kitartást is adhat mindannyiuknak.*

25. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-05-31 20:41:33
 ÚJ
>Syma Crafynel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Vadvért-Hazatérés//

*Elég vad tempót diktálnak és Syma eléggé szenved az út vége felé, mikor megérkeznek le is huppan egy fa tövébe és meghúzza a vizes tömlőjét, meg önt egy kicsit a tartalmából az arcára is. Lassan szuszogva pihen, amíg a többiek sátrakat vernek, hogy legyen hol aludniuk. A kis gnóm elalszik ott is ahová lehuppant egy ültő helyébe is. Nem fog sártor állítgatással szenvedni most, főleg, hogy saját méretében biztos nincs is számára való.*

//Egy új világ teremtése//

*Másnap reggel nagy nyújtózkodással kel fel és még állva is folytatja a végtagjai nyújtózgatását. A többiek már utasításokat követnek és hát a lustálkodásból nem is lesz itt egy erőd sem, így a munkára felkészülve indul meg majd Jezabielhez, miután barátnője beszélt Sylwerannal, nem akar zavarni, biztos fontos tervezési dolgok.
Amint megkapja mit tehet-vehet, alkothat neki is kezd annak.*

24. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-05-31 19:54:01
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//
//Meruwiel, Baldrol//

*Jezabiel még szigorúbb mint ami az első benyomása volt a kapcsán. Nem veszi félvállról az építkezést, ami jó, ha szeretnék még a tűz hónapjai előtt, legfeljebb alatt lepörgetni. A neve hallatára felkapja a fejét, és különösen figyel, hogy a kis hajcsár mit oszt ki neki. Szerencsére igen testhez álló feladatot kapott, a vadászatot. De mivel ez nem napi 18 órás tevékenység, nyugodtan segédkezhet másban, így is fog tenni. Említésre sem kell méltatni a dolgot, hisz természetes. Akárhogy is, a felvezető végeztével felkeresi és összetereli a társait, a szakállas északit meg a csinoskát.*
-Oké, akkor a terv a következő.
*Kezd is bele a lényegi dologba.*
-Van csapdánk, van íjunk, meg egy Meruwielünk.
*Mosolyog a lány felé a neve említésével párhuzamosan.*
-Ezzel már gyakorlatilag a világ végéig jól lakathatnánk a csapatot. Amondó vagyok, hogy menjünk, járjuk körbe a tegnap este kihelyezett csapdákat, a nyeteseket cseréljük, közben meg nyitva tartjuk a szemünket, hátha szembe jön valami ehető nagyvad.
*Amennyiben nincs ellenvetés, vagy az újabb ötlet Tray szemszögéből is járhatóbb, mint az amit ő felvázolt, nyakukba veszik az erdőt és körbejárják a csapdákat. Tray közben megpróbálja az erdei mozgásokat tanulmányozni, mi, merre, hányan és a többi. A nagyon aprótestűek nem igazán követketőek, legalábbis a vadász jelen tudásával, így az ő jelenlétükre csak a csapdákban lógó, vagy a másféle csapdákban szerencsétlenebb sorsra jutó példányok utalnak. Be is gyűjtenek majdnem fél tucatot, mikor a mélységi értelmezhető nyomokra lesz figyelmes. Néhány letört, de még lédús apró sárga virágra hívja el a társai figyelmét, amivel akár tudnak kezdeni valamit, akár nem, odalépdel halkan, és megvizsgálja a környezetét. Szépen ívelő páros patanyomokból egy jó 4-5 párat lát, ami a tapasztalatai alapján arra engedi következtetni a mérsékelten rutinos nyomkövetőt, hogy 6-8 szarvasformával számolhatnak. A menetirány egyértelmű, hisz a nyomok nagyja egy irányba mutat, csak követni kell.*
-Halkan.
*Súgja társainak, majd elindul a nyomok után. Egyikük sem sunnyog úgy, ahogy illene, talán Bolhás a leghalkabb mindük közül, de még alatta is recseg-ropog az erdő. Rutinosan figyel előre, és próbálja hallótávon kívül észrevenni a követett csapatot. Jó két fertályórába telik, mígnem egy apró tisztáshoz érnek, egy kővel a közepén, a kő mellett egy méretes fával. A fa alatt legelészik 2 hím, 3 nőstény és 3 minx borjú, a foltos fajtából. Kis mérlegelés után Meruwielhez fordul.*
-Nézd csak.
*Mutat a hímre, akinek hatalmas, szerteágazó szarvai büszkén merednek az őrszem feje tetején.*
-Egy vesszővel meg lesz?
*Két hím van a csordában, de egy is elég, előbb utóbb úgyis elzavarná a fiatalabb az öreget, aki ránézésre is nagyon vastag combú és kopott agancsú. A lány képességeit még nem volt alkalma megtapasztalni, de ha olyan jó, mint ahogy azt állította a barakk előtt, akkor nem szabad, hogy problémát okozzon egy álló, nyakát büszkén mutató példány leterítése. A lány aljzza a fegyvert, céloz, és útjára engedi a halálos vesszőt.

Ha nem oldalról látnák, és nem indulna riadtan az utolsó útjára az állat, talán még azt is láthatná a csapat, hogy keresztülfúródik az állat nyakád a lövedék, de pontosan nem tudják még megállapítani, hogy hova fúródott.*
-Szuper vagy.
*Mondja mosolyogva a lánynak, ahogy átkarolja és közelebb húzza magához egy röpke csók erejéig. Egy a biztos, az állat perceken belül elvérzik. Kérdés, hogy meddig jut. Itt jön képbe hűséges csaholó társa, és kitűnő szimata. Odasétálnak hárman a tett színhelyére, ahol az első vérfoltok hevernek a fűben.*
-Keresd!
*A parancsszó hallatára az orrát a földre szegezve indul meg a kutya, rendes tempót diktál az erdőben és mutatja az utat, pedig nem sok szükség van most szegényre - Meruwiel olyan sebet ejtett a minxen, hogy aki az életében nem járt még városon kívül, az is tudja követni. Öt percbe sem telik, míg megtalálják az utolsókat rugó testet, riadtan pislog a közeledő vadászokra. Látszik, hogy nem tudja szegény, mit tett, amiért így kell végeznie. Szívszorító pillanat lehet ez bármelyik rutintalan vadásznak vagy állatbarátnak, de a mélységi gyorsan gyelekszik. Fegyvere hegyét a hevesen lüktető mellkasra emeli, és baljával ritunszerűen letakarja az állat szemét miközben egy határozott mozdulattal vet véget az állat szenvedéseinek.
Nagyot sóhajt a mélységi, mielőtt szóra nyitná a száját.*
-Akkor szerintem induljunk haza, mielőtt mások is megérzik a vérszagot. Segítesz, Baldrol?
*Fordul a keménykötésűnek tűnő szakállashoz, hogy ketten vigyék a nyolcvan-száz kilós testet, amíg Meruwiel viszi a néhány apróbb testő emlőst, amit a csapdákból szedtek ki.*
-Nem a legfinomabb falat, pláne nem öregen, de ne válogassunk.
*Ami út idefelé több mint fél órát vett igénybe, visszafelé tempósan megteszi fele annyi idő alatt, akkor már a csapdák biztonságos ölelésében lehetnek, pár percnyire a tábortól. Ha egy erdei nagyvad sem gondolja máshogy, épségben és zsákmányállattal a vállon, büszkén lépnek ki a fák takarásából.*
-Vigyük a tűzhöz a kajafelelősöknek.
*Dél körül lehet az idő, és hosszú még a nap. Tray leül kicsit pihenni, bár nem döglött bele a munkába a délelőtt. Helyette a nap hátralevő részében tornázik hevesebben, deszkákkal, lécekkel, karókkal és fának minden szimmetrikus, hosszú és egyenes szinonimájával.*

23. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-05-31 16:39:02
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Egy új világ teremtése//
//Sylweran//

*Mindenki próbálja emészteni a hallottakat, meg hát mindenki tanakodik, jó-e nem jó-e, ki merre és hova és hogyan menjen. Egyelőre mindenhol meg vannak elegen. Félrevonja Sylwerant egy kicsit, vált vele pár szót, egyelőre még mindenki a közelben fog kavarogni úgyhogy ő maga két egy kis eltávozási időt. Fel szeretné mérni pontosan a legrövidebb utat a folyóhoz és a terep lejtését, ugyanis valahol itt a környéken nemsokára már egy patak is fog folyni, annak meg nem mindegy hogy merre. Még mielőtt elindulna előszedi a holmijai közül az írószerszámait, a pecsétviaszt és mindent amire szüksége van. Csak egy kis pergamenlapra készít egy masszívabb pecsétet, természetesen mágiával átitatva, legyen valami mód rá hogy jelezhessenek neki ha baj van. Fordítva úgyis sokkal egyszerűbben működik az ilyesmi. A mágikus pecsétet is átnyújtja a vezérnek, aztán már indul is, visszafelé a folyó irányába, be az erdő sűrűjébe. Igen, ő mászkálhat egyedül, Sylweran is tudja jól hogy ha valakit, hát őt nem kell félteni.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként felhasznált megolvasztott viasz, pecsétzsinór és pecsétgyűrű felhasználásával egy mágikus pecsét jön létre. A pecsét feltörését (annak tényét) a varázsló megérzi, bárhol történjen is.

22. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-05-31 15:18:36
 ÚJ
>Holdjáró Hanarel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Vadvért-Hazatérés//
*Úttalan utakon, az anyatermészet által birtokba vett ösvényeken vezet tovább útjuk. Egyre nehezedik a terep, de hála Shiriqának, nekik már szinte kitaposott ösvényeken kell meneteljenek. Olykor-olykor megállnak egy kis pihenőre, akkor kicsit félrevonul, de nem messzire, csak épp annyira, hogy senki ne lássa mikor alakítgat még a kis fa szobrocskáján. Szeretné, ha Sylweran büszke lenne rá és elkészíthetné élethű mását ennek a bestiának, ami majd szent jelképük lenne vala, amint befejezik a munkálatokat. A csapat megáll és hallja, amint valaki azt mondja, megérkeztünk. Egy csodaszép tisztás kerül szemük elé, amit az ősöreg fák ölelnek kebelükre. Fáradtan, de reménnyel telve alakítják ki táborukat. Próbál úgy helyezkedni, hogy Shiriqa közelében lehessen, de ha őnagysága nem közeledik feléje, nem fogja háborgatni. Pihenniük kell, nekik is és állatainak egyaránt, de előbb még segít lepakolni a többieknek. Teljesen lecsupaszítja hát Szellőt, akinek játékosan fenekére csap. A hűséges állat csak erre a pillanatra várt, vadul rúgkapálva futja körbe a tisztást. Elkóborolni nem fog, nem szokása, mindig gazdája közelében marad, ha túl messzire merészkedne, majd füttyent neki és a jól idomított állat majd visszajön. Ágyat rögtönöz magának a lepakolt málhákból, vigyázva, hogy össze ne törjön semmit, lefekszik és úgy elnyomja az álom, hogy fel sem kel reggelig.*

21. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-05-31 12:15:24
 ÚJ
>Ranae Gius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Vadvért-Hazatérés//

*Végre fényes rés nyílik a fák között, amin keresztül tágas rétre érnek. Mintha a víz alól bukkanna fel, elönti a felszabadultság. Férfiasan be kell, hogy vallja magának, a sűrű, ember nem járta erdő még idegen, rejtélyes és ijesztő számára, de biztos hamar beleszokik. Avagy beleőrül. Mindenesetre most kedve lenne csatlakozni a sötételf kutyájához, már ami az önfeledt szaladgálást illeti, de ahogy teste ráébred, hogy vége az erőfeszítésnek, lábai rohamosan kezdenek elmerevedni. Lassan sétálgatni kezd, a többieket követve, tőlük el nem távolodva figyeli, ahogy ki-ki saját temperamentuma szerint ünnepeli a megérkezést.*

*Sylweran mondandóját félig figyelve olvassa, a fák kímélését megmosolyogja, de a kettesével járkálással nem tud eléggé egyetérteni. Mikor a sátra szóba kerülnek, dacosan felszegi a fejét. ~Elvagyok én a köpenyemmel, nem kell több~ Aztán körülnéz, ahogy mindenki nekilát a sátra felállításához, többen, ahogy végeznek, segítenek annak, aki lassabban halad. Végtére is miért kellene pusztán büszkeségből a szabad ég alatt éjszakáznia, ha felajánlották a segítséget. Így egy sóhajtással lenyeli a büszkeséget és Sylweran elé járul.*

-Én kérek egy sátrat- *Igyekszik kérő hangsúlyt megütni, de azért így is inkább hangzik kijelentésnek, mint alázatos kérésnek. Amennyiben kap, elhangzik egy „köszönöm” is, majd megfelelő sátorhely után néz. Nagyon sok tapasztala nincs a témában, de ahhoz eleget aludt már a földön, hogy tudja, fontos a megfelelően sima talaj. A másik szempont a biztonság, így az óriás lány sátra mellett táborozik le. Szinte senkiről nem tud semmit, de annyi biztos, hogy több, mint két méteres magassággal és egy fél kézzel forgatott pallossal a lány kemény ellenfele lehet akárminek, ami esetleg kijöhet a fák közül. A sátorállítással elszerencsétlenkedik vagy fél órát, de be nem vallaná senkinek, hogy nem megy neki. Ha valaki segíteni akar, csak annyit morog, hogy köszöni, de boldogul. Végül nagy nehezen elkészül. Mivel eddigre a fagyűjtők és csapdaállítók már szétrajzottak, a tűzgyújtásban segédkezik. Ezt követően a tűzbe meredve elrágcsál egy-két szeletet a hozott élelem utolsó adagjaiból, majd bebújik a sátorba és szinte azonnal mély álomba merül.*

*Nyugtalan álmában egy alaktalan sötétség üldözi, amit nem tud lehagyni, körülfonja a lábait, elsiklik pengéje alól, lassan megfojtja… Köpenyével az arcán ébred az éjszaka közepén, jobbjában a kardját markolva.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346