Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 17:18:53
Üzenet elküldve: 2018-01-22 17:18:53
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zara//
*Xotara fekete köpenyébe burkolózva, hátra vetett csuklyával szótlanul ül az őrtorony ellentétes sarkában, a vörös csajjal szemben. A sötételf lány örül, hogy a másik el van magában, a boros üveggel.
~Pff! Őrségben.~
De annak még inkább, amikor Zara elkezd babrálni hangszerén. Megtörve ezzel a kettejük közötti tömör csöndet, ami visszatér, amikor a csaj hanyagul, időnként lefirkant magának valamit. Zara a húrokat szórakozottan birizgálva, rövid dallamokat, érdekes akkordokat csihol elő hangszeréből.
Xotara zavaró kaparászást hall, majd Zara erre vonatkozó kérdését. A sötételf lány feláll és maga is a korláthoz lép, de csak fülel.*
- Nem biztos, hogy lényegtelen! Azért vagyunk itt, hogy ezt biztosan tudjuk. Jobb félni, mint megijedni.
*Próbálja kifürkészni a zajforrást.*
- Így sokat nem látok. Bocs!
*Csak, merthogy a vörös csaj írogatott az előbb. A korláttól elfordulva odalép a szögre akasztott, vakítóan világító olajlámpáshoz, és szinte lecsavarja a fényét, de a láng nem alszik ki. Egy pár pillanat kell még, hogy szemei felvegyék a fordulatot, de aztán szépen kitisztul a kép. Fürkészve, újból lepillant. Xotara egy farkasféle állatot lát, aminek a farka, mintha egy buzogányfejben végződne. Sötét bundáját, mintha néhol világosabb csíkok sávoznák.*
- Jah.
*Szól, bölcsen, majd Zarára néz, mintha a vörös csaj látná őt.
~Jah!~*
- Ez egy olyan… izé… mi a neve… vá'já, tudom pedig.
*Kérdőn pillant a lányra, de megint rájön, hogy ha Zara nem látja, ő miről beszél, nem is tudhatja mi az.*
- Jól van. Szóval, ott az egyik odvas fánál kaparászva élesíti a karmait egy farkasféle. Olyan, világosabb sávok vannak a sötét bundájában. Ilyenkor nem látom jól a színeket. Jah, és… olyan mintha a farka végén egy buzogány lenne.
*Elsétál a vörös lány mellett, és lassan felcsavarja a lángot a lámpában, majd Zarára néz.*
- Valami lupus… fülguru a neve.
*A lány élcét és nevetését hallva. Elmosolyodik.*
- Nem vagyok teljesen hülye, de elismerem normális se. Amúgy ezekről azt hallottam, hogy soha nem rivalizálnak egymással, de más farkasfélékkel szemben erősen territoriálisak, főlényes sikerrel.
*Xotara észreveszi, hogy már megint magyarázó szájmenése van. Vállat von. Elvigyorodva hozzáfűzi még.*
- Ha lennék, olyan bolond, hogy ráugorjak erre a vadállatra, hát megrázó élményben lenne részem, állítólag, és alighanem az utolsóban, de nem akarom megtudni.
*Visszaül fázósan a sarokba, majd somolyogva így szól: *
- Add már ide azt az üveget nekem is! Befagy a seggem.
*Ha a vörös csaj hozzá vágja végre a bort, akkor egy lelkes korty után tovább csacsog.*
- Azért, az durva lenne, ha egy ilyen izé véletlenül beszabadulna az erődben, de erre kicsi az esély, szóval valóban lényegtelen.
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 18:05:52
//Zara//
*Xotara fekete köpenyébe burkolózva, hátra vetett csuklyával szótlanul ül az őrtorony ellentétes sarkában, a vörös csajjal szemben. A sötételf lány örül, hogy a másik el van magában, a boros üveggel.
~Pff! Őrségben.~
De annak még inkább, amikor Zara elkezd babrálni hangszerén. Megtörve ezzel a kettejük közötti tömör csöndet, ami visszatér, amikor a csaj hanyagul, időnként lefirkant magának valamit. Zara a húrokat szórakozottan birizgálva, rövid dallamokat, érdekes akkordokat csihol elő hangszeréből.
Xotara zavaró kaparászást hall, majd Zara erre vonatkozó kérdését. A sötételf lány feláll és maga is a korláthoz lép, de csak fülel.*
- Nem biztos, hogy lényegtelen! Azért vagyunk itt, hogy ezt biztosan tudjuk. Jobb félni, mint megijedni.
*Próbálja kifürkészni a zajforrást.*
- Így sokat nem látok. Bocs!
*Csak, merthogy a vörös csaj írogatott az előbb. A korláttól elfordulva odalép a szögre akasztott, vakítóan világító olajlámpáshoz, és szinte lecsavarja a fényét, de a láng nem alszik ki. Egy pár pillanat kell még, hogy szemei felvegyék a fordulatot, de aztán szépen kitisztul a kép. Fürkészve, újból lepillant. Xotara egy farkasféle állatot lát, aminek a farka, mintha egy buzogányfejben végződne. Sötét bundáját, mintha néhol világosabb csíkok sávoznák.*
- Jah.
*Szól, bölcsen, majd Zarára néz, mintha a vörös csaj látná őt.
~Jah!~*
- Ez egy olyan… izé… mi a neve… vá'já, tudom pedig.
*Kérdőn pillant a lányra, de megint rájön, hogy ha Zara nem látja, ő miről beszél, nem is tudhatja mi az.*
- Jól van. Szóval, ott az egyik odvas fánál kaparászva élesíti a karmait egy farkasféle. Olyan, világosabb sávok vannak a sötét bundájában. Ilyenkor nem látom jól a színeket. Jah, és… olyan mintha a farka végén egy buzogány lenne.
*Elsétál a vörös lány mellett, és lassan felcsavarja a lángot a lámpában, majd Zarára néz.*
- Valami lupus… fülguru a neve.
*A lány élcét és nevetését hallva. Elmosolyodik.*
- Nem vagyok teljesen hülye, de elismerem normális se. Amúgy ezekről azt hallottam, hogy soha nem rivalizálnak egymással, de más farkasfélékkel szemben erősen territoriálisak, főlényes sikerrel.
*Xotara észreveszi, hogy már megint magyarázó szájmenése van. Vállat von. Elvigyorodva hozzáfűzi még.*
- Ha lennék, olyan bolond, hogy ráugorjak erre a vadállatra, hát megrázó élményben lenne részem, állítólag, és alighanem az utolsóban, de nem akarom megtudni.
*Visszaül fázósan a sarokba, majd somolyogva így szól: *
- Add már ide azt az üveget nekem is! Befagy a seggem.
*Ha a vörös csaj hozzá vágja végre a bort, akkor egy lelkes korty után tovább csacsog.*
- Azért, az durva lenne, ha egy ilyen izé véletlenül beszabadulna az erődben, de erre kicsi az esély, szóval valóban lényegtelen.
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 18:05:52
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 16:04:31
Üzenet elküldve: 2018-01-22 16:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//
*Akkor vége. Úgy néz ki semelyikőjük sincs már abban az állapotban, hogy ezt a harcot folytassák. És ha őszinte akar lenni magával akkor ez nem is annyira zavarja. A francba is, nincs formában. De volt ő valaha is?
Felszisszen ahogy jobb karja oldalához dörzsölődik. Mégsem sikerülhetett olyan jól az esés akkor. Most már inkább az izomláztól s a fáradtságtól remegő lábakkal, de csillogó szemekkel s mosolyogva néz Umonra, amint ő dicsérete közben fel próbál állni. Nem sok ember próbálkozik ezzel egy ilyen térdelés után, de még kevesebbnek van annyi kurázsijuk hogy rögtön azután is visszaadják a kölcsönt. Elismerően bólint és megpróbálkozik egy tiszteletadó mondattal, de szavai köhögésbe fulladnak, ugyanis felállása után még nem sikerült lélegzetét annyira összeszedni hogy válaszolni tudjon. Kezét térdeire téve próbálja összeszedni magát, szégyellve állóképességét. Talán kisebbeket kéne ütnie, és nem dőlne ki ilyen hamar. Vagy, nemes egyszerűséggel, kikerülni a csapásokat. Hogy miért nem gondolt erre?!
Umon kérdésére nem válaszol azonnal: A most már barátjának mondható barát (halványan elmosolyodik saját gondolatmenetére) arcát s stigmáit tanulmányozva gondolkodik saját válaszán. Majd rá, s tulajdon erejük végéit járó térdeire nézve beletörődötten huppan a porba, szintén törökülésbe hajlítva lábait.*
- Egyikre nehezebb válaszolni mint a másikra. De megteszem amit tudok hogy az igazat mondjam. - *sóhajt bele a gyakorlótér felkavart porával kevert levegőbe, s eddig vidámságtól csillogó tekintetében kissé elhalványul a fény.* - Előző hattól számítva majdnem három évszakja hogy ezen tér porában verettem szét magam. Bár azelőtt sem voltam itt sokáig, akkor még jóformán még jelöltnek számítottam. De hamar megszerettem ezt a helyet. Emlékszem ahogy egy vörös hajú gnóm asszony, egy örökké gyanú képű sötételf s egy gyönyörű emberlány, alig fiatalabb nálam, hozott engem ide, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Tudtad hogy majdnem összeestem amikor először jártam Erdőmélye törzsei közt? Inkább a fáradtságtól mint a félelemtől, ugyanis gyalog tettük meg az utat. Délelőtt a tűző napon indultunk a fák közé s éjjelek éjjelén értünk a hydrafejes kapuhoz. - *Maga sem tudja hogy miért, de úgy érzi hogy valakinek muszáj elmesélnie ezeket. Talán a magánytól, talán a fizikailag kimerítő edzéstől. Ha Umon végighallgatja, nem kevés ideig fog tartani a mendemonda...*
//A kalandor és a kígyó//
*Akkor vége. Úgy néz ki semelyikőjük sincs már abban az állapotban, hogy ezt a harcot folytassák. És ha őszinte akar lenni magával akkor ez nem is annyira zavarja. A francba is, nincs formában. De volt ő valaha is?
Felszisszen ahogy jobb karja oldalához dörzsölődik. Mégsem sikerülhetett olyan jól az esés akkor. Most már inkább az izomláztól s a fáradtságtól remegő lábakkal, de csillogó szemekkel s mosolyogva néz Umonra, amint ő dicsérete közben fel próbál állni. Nem sok ember próbálkozik ezzel egy ilyen térdelés után, de még kevesebbnek van annyi kurázsijuk hogy rögtön azután is visszaadják a kölcsönt. Elismerően bólint és megpróbálkozik egy tiszteletadó mondattal, de szavai köhögésbe fulladnak, ugyanis felállása után még nem sikerült lélegzetét annyira összeszedni hogy válaszolni tudjon. Kezét térdeire téve próbálja összeszedni magát, szégyellve állóképességét. Talán kisebbeket kéne ütnie, és nem dőlne ki ilyen hamar. Vagy, nemes egyszerűséggel, kikerülni a csapásokat. Hogy miért nem gondolt erre?!
Umon kérdésére nem válaszol azonnal: A most már barátjának mondható barát (halványan elmosolyodik saját gondolatmenetére) arcát s stigmáit tanulmányozva gondolkodik saját válaszán. Majd rá, s tulajdon erejük végéit járó térdeire nézve beletörődötten huppan a porba, szintén törökülésbe hajlítva lábait.*
- Egyikre nehezebb válaszolni mint a másikra. De megteszem amit tudok hogy az igazat mondjam. - *sóhajt bele a gyakorlótér felkavart porával kevert levegőbe, s eddig vidámságtól csillogó tekintetében kissé elhalványul a fény.* - Előző hattól számítva majdnem három évszakja hogy ezen tér porában verettem szét magam. Bár azelőtt sem voltam itt sokáig, akkor még jóformán még jelöltnek számítottam. De hamar megszerettem ezt a helyet. Emlékszem ahogy egy vörös hajú gnóm asszony, egy örökké gyanú képű sötételf s egy gyönyörű emberlány, alig fiatalabb nálam, hozott engem ide, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Tudtad hogy majdnem összeestem amikor először jártam Erdőmélye törzsei közt? Inkább a fáradtságtól mint a félelemtől, ugyanis gyalog tettük meg az utat. Délelőtt a tűző napon indultunk a fák közé s éjjelek éjjelén értünk a hydrafejes kapuhoz. - *Maga sem tudja hogy miért, de úgy érzi hogy valakinek muszáj elmesélnie ezeket. Talán a magánytól, talán a fizikailag kimerítő edzéstől. Ha Umon végighallgatja, nem kevés ideig fog tartani a mendemonda...*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 15:23:58
Üzenet elküldve: 2018-01-22 15:23:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
*Miután sikrült magát újra nevetségessé tenni, lelombozva indul a fegyvereiért.*
~Csak ezt tudnám elhagyni. Ezt az eszeveszett hajbókolást, meg uramozást. Jó is lesz most őrségbe állnom, legalább elvonulhatok saját gondolataimban.~
*Kénytelen most bárkinek bármit is válaszolni, visszaszólni. Csendben feloson a falvédre és próbál észrevétlen maradni.*
~Sok volt mára a jóból.~
*Miután sikrült magát újra nevetségessé tenni, lelombozva indul a fegyvereiért.*
~Csak ezt tudnám elhagyni. Ezt az eszeveszett hajbókolást, meg uramozást. Jó is lesz most őrségbe állnom, legalább elvonulhatok saját gondolataimban.~
*Kénytelen most bárkinek bármit is válaszolni, visszaszólni. Csendben feloson a falvédre és próbál észrevétlen maradni.*
~Sok volt mára a jóból.~
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 15:20:30
Üzenet elküldve: 2018-01-22 15:20:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Városi túra//
~ Csak nehéz időben is tartsd meg ezt a szellemet. ~ *Érzi hogy talán túl direkten fogalmazta meg véleményét, ami meg is látszódhatott Pycta válaszán. Ismételten csak kifejezéstelenül hümmög és bólint egyet. El is mosolyodik az elfvezető utolsó kijelentésén. Bárcsak ő benne is virágozna már az az optimizmus, az emberekkel szemben tanusított türelem s jószívűség, mint ahogy azt abban a zöld szempárban látja. Ki tudja, ha netán ő is megél egy száz évet lehet hogy csak lesz olyan törhetetlenül hívő mint ő. Ki tudja.
Meglepődve de minden hozzászólás nélkül veszi el a Pyctától kapott élelemcsomagot (ezt már talán az úton elfogyasztja, farkasétvágyú gyomrát ismerve) de még nem moccan. Úgy érzi, valamit vészesen elfelejtett s szinte lehetett hallani ahogy agyában forognak a kerekek. Hirtelen rájön, s cifrát káromkodva a nagycsarnok bejárata felé ugrik.*
- Egy pillanat és itt leszek! - *S behoran az épületbe.
Valóban nem teketóriázik; átcsörtetve az asztalok mellet s felkapkodva magát a lépcsőkön hamar a szobájában terem, s ládáját feltépve magához kapja hosszúkardját s íját. Köpenyét is magára teríti, s ugyanolyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan jött. Kis híján nyakát töri a lépcsőknél, s kissé kipirultan újra az udvaron teremve kezével int mindenkinek, akit meglát (még a falakon lévőket is észreveszi), s majdani útitársait követve az istállóba siet. Megtalálja magának azt az éjfekete példányt, amire még három nappal ezelőtt szemet vetett, s kíméletesen, de gyorsan rászereli a nyerget, s a tekintélyt parancsoló hátas nyakát megpaskolva fölpattan rá. Nem hiába volt még lovagjelölt abban a kolostorban, amiről nem szívesen mesélt senkinek. Pycta hátasa mögött léptetve ő is elhagyja az erőd kapuját, majd látóterét, készen arra, hogy oly sok hónap után ismét egy látogatást tegyen Arthenior örökké eseménydús városában.*
//Városi túra//
~ Csak nehéz időben is tartsd meg ezt a szellemet. ~ *Érzi hogy talán túl direkten fogalmazta meg véleményét, ami meg is látszódhatott Pycta válaszán. Ismételten csak kifejezéstelenül hümmög és bólint egyet. El is mosolyodik az elfvezető utolsó kijelentésén. Bárcsak ő benne is virágozna már az az optimizmus, az emberekkel szemben tanusított türelem s jószívűség, mint ahogy azt abban a zöld szempárban látja. Ki tudja, ha netán ő is megél egy száz évet lehet hogy csak lesz olyan törhetetlenül hívő mint ő. Ki tudja.
Meglepődve de minden hozzászólás nélkül veszi el a Pyctától kapott élelemcsomagot (ezt már talán az úton elfogyasztja, farkasétvágyú gyomrát ismerve) de még nem moccan. Úgy érzi, valamit vészesen elfelejtett s szinte lehetett hallani ahogy agyában forognak a kerekek. Hirtelen rájön, s cifrát káromkodva a nagycsarnok bejárata felé ugrik.*
- Egy pillanat és itt leszek! - *S behoran az épületbe.
Valóban nem teketóriázik; átcsörtetve az asztalok mellet s felkapkodva magát a lépcsőkön hamar a szobájában terem, s ládáját feltépve magához kapja hosszúkardját s íját. Köpenyét is magára teríti, s ugyanolyan gyorsan távozik, amilyen gyorsan jött. Kis híján nyakát töri a lépcsőknél, s kissé kipirultan újra az udvaron teremve kezével int mindenkinek, akit meglát (még a falakon lévőket is észreveszi), s majdani útitársait követve az istállóba siet. Megtalálja magának azt az éjfekete példányt, amire még három nappal ezelőtt szemet vetett, s kíméletesen, de gyorsan rászereli a nyerget, s a tekintélyt parancsoló hátas nyakát megpaskolva fölpattan rá. Nem hiába volt még lovagjelölt abban a kolostorban, amiről nem szívesen mesélt senkinek. Pycta hátasa mögött léptetve ő is elhagyja az erőd kapuját, majd látóterét, készen arra, hogy oly sok hónap után ismét egy látogatást tegyen Arthenior örökké eseménydús városában.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 12:11:04
Üzenet elküldve: 2018-01-22 12:11:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Xotara//
*Akkor éjjel pont a mélységi nővel van együtt őrségben. Viszonylag nyugodt minden, mint mindig. Az erdő közepén nem is érti, ki akarná őket éjszaka.
Kicsit összébb húzza magán a kabátját, ahogy a hűvös szél megcsapja. A sarokban lévő borosüveg után nyúl, hogy egy nagyot kortyoljon belőle. Nincs is jobb egy kis alkoholnál ilyenkor, ébren tartja és fel is melegíti.
Aztán magához veszi hangszerét, és halkan véletlenszerű dallamokat kezd játszani, majd az előtte lévő kis füzetbe firkant valamit. Így megy ez egy darabi, lassacskán kezdenek a dallamok összeállni eggyé, a füzetben pedig megtelnek az oldalak egy idegen számára értelmezhetetlen jelekkel, amik hangjegyeket hivatottak ábrázolni elég sajátos módon.
Egyszer csak valami zajra lesz figyelmes. Abbahagyja a zenélést, és fülel, közben Xotarára pillant.*
- Hallod ezt?
*Óvatosan a korláthoz lép, hogy lepillantson, de nem lát semmit sem. A zaj abbamarad, aztán pár pillanat múlva újra hallani lehet, de most már egyértelműen valami kaparászásra tippelne.*
- Lényegtelen. Biztos valami állat volt csak. Csak nehogy őt is letámadd! *Teszi hozzá végül halkan felnevetve.* Csak viccelek, ne kapd fel a vizet!
//Xotara//
*Akkor éjjel pont a mélységi nővel van együtt őrségben. Viszonylag nyugodt minden, mint mindig. Az erdő közepén nem is érti, ki akarná őket éjszaka.
Kicsit összébb húzza magán a kabátját, ahogy a hűvös szél megcsapja. A sarokban lévő borosüveg után nyúl, hogy egy nagyot kortyoljon belőle. Nincs is jobb egy kis alkoholnál ilyenkor, ébren tartja és fel is melegíti.
Aztán magához veszi hangszerét, és halkan véletlenszerű dallamokat kezd játszani, majd az előtte lévő kis füzetbe firkant valamit. Így megy ez egy darabi, lassacskán kezdenek a dallamok összeállni eggyé, a füzetben pedig megtelnek az oldalak egy idegen számára értelmezhetetlen jelekkel, amik hangjegyeket hivatottak ábrázolni elég sajátos módon.
Egyszer csak valami zajra lesz figyelmes. Abbahagyja a zenélést, és fülel, közben Xotarára pillant.*
- Hallod ezt?
*Óvatosan a korláthoz lép, hogy lepillantson, de nem lát semmit sem. A zaj abbamarad, aztán pár pillanat múlva újra hallani lehet, de most már egyértelműen valami kaparászásra tippelne.*
- Lényegtelen. Biztos valami állat volt csak. Csak nehogy őt is letámadd! *Teszi hozzá végül halkan felnevetve.* Csak viccelek, ne kapd fel a vizet!
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:51:34
Üzenet elküldve: 2018-01-22 11:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Umon, Seles, Leon//
*Bármilyen alaposan nézelődnek, el kell fogadják, hogy a fogaskerékházból kifelé, az erődön kívülre nem vezet kijárat, sem semmilyen rejtekajtó. A hatalmas szerkezet viszont lenyűgöző.*
- Hát, ártani nem árt, az biztos. *válaszol Umonnak a vaspántos felvetésre.* - De először legalább rendbe kell tenni *veszi szemügyre a sérült ajtót. Nagy meglepetésére a kulcsot ott találja, belülről, a zárban. Valaki nyilván járt itt azóta, és kinyitotta, benne hagyva a kulcsot belülről az ajtóban, mióta Isqeha pár napja megpróbált bejutni. ~Lehet, hogy épp Pycta volt az.~*
- Nézd csak, itt van a kulcs, a zárban, belülről! *mutatja Umonnak. Aztán tovább egyelőre nem időznek a műhelyben, összeszedik a szerszámokat, talicskába pakolják, és elindulnak a kapuhoz, hogy kimenjenek újra hátra, a patakmederhez.*
- Persze, persze! Majd odakint megvárlak! *válaszolja Isqeha, nem is nagyon figyelve Umonra, mert az udvarra kiérve más köti le a figyelmét. Seles ott áll a kapunál, fenn, a járőrpallón, a haját kicsit meglebbenti a szél, és Leon átöleli mindkét karjával a lányt. Isqehában belül valami nagyot döndül, és a szája keserű ízű lesz. ~Az a kalóz... egyáltalán nem hozzá való! Bárki jó lenne neki... egyáltalán nem Selest akarja!~ füstölög magában, elfelejtkezve róla, hogy nemrégiben, az erdőben még pont ő vigasztalta azzal a lányt, hogy idővel jönnek majd olyan napok, amik elfeledtetik majd vele a férje halála miatt érzett nyomasztó szomorüságot. Megrázza a fejét, és elkapja a tekintetét az ölelkező párról. Xotara épp ekkor tűnik el az istállóban, valamiről beszélgetett velük, az behallatszott a műhelybe, de most márcsak az istállóból kihallatszó hangos nevetést hallani. ~Úgy látszik, őt egyáltalán nem zavarja a dolog!~ jön rá keserűen Isqeha. Ekkorra a kapuhoz ér. A kapunyitást mogorván megköszöni, legalábbis sokkal mogorvább képet vág, mint az előbbi alkalommal, akkor is, ha Seles, akkor meg kifejezetten, ha Leon nyitja ki neki a hatalmas, masszív kaput.*
- Lehet, hogy még jönni fogok egy párszor. *veti még oda. Az szemmel látható, hogy valami baja van a félelfnek.* - Seles! *fogna bele hangosan is a mondókájába, de aztán Leonra pillant, odafentre, ha ott van, aztán csak legyint.* - Nem érdekes! Te tudod, mit csinálsz... *néz mérgesen Selesre.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 11:56:45
//Umon, Seles, Leon//
*Bármilyen alaposan nézelődnek, el kell fogadják, hogy a fogaskerékházból kifelé, az erődön kívülre nem vezet kijárat, sem semmilyen rejtekajtó. A hatalmas szerkezet viszont lenyűgöző.*
- Hát, ártani nem árt, az biztos. *válaszol Umonnak a vaspántos felvetésre.* - De először legalább rendbe kell tenni *veszi szemügyre a sérült ajtót. Nagy meglepetésére a kulcsot ott találja, belülről, a zárban. Valaki nyilván járt itt azóta, és kinyitotta, benne hagyva a kulcsot belülről az ajtóban, mióta Isqeha pár napja megpróbált bejutni. ~Lehet, hogy épp Pycta volt az.~*
- Nézd csak, itt van a kulcs, a zárban, belülről! *mutatja Umonnak. Aztán tovább egyelőre nem időznek a műhelyben, összeszedik a szerszámokat, talicskába pakolják, és elindulnak a kapuhoz, hogy kimenjenek újra hátra, a patakmederhez.*
- Persze, persze! Majd odakint megvárlak! *válaszolja Isqeha, nem is nagyon figyelve Umonra, mert az udvarra kiérve más köti le a figyelmét. Seles ott áll a kapunál, fenn, a járőrpallón, a haját kicsit meglebbenti a szél, és Leon átöleli mindkét karjával a lányt. Isqehában belül valami nagyot döndül, és a szája keserű ízű lesz. ~Az a kalóz... egyáltalán nem hozzá való! Bárki jó lenne neki... egyáltalán nem Selest akarja!~ füstölög magában, elfelejtkezve róla, hogy nemrégiben, az erdőben még pont ő vigasztalta azzal a lányt, hogy idővel jönnek majd olyan napok, amik elfeledtetik majd vele a férje halála miatt érzett nyomasztó szomorüságot. Megrázza a fejét, és elkapja a tekintetét az ölelkező párról. Xotara épp ekkor tűnik el az istállóban, valamiről beszélgetett velük, az behallatszott a műhelybe, de most márcsak az istállóból kihallatszó hangos nevetést hallani. ~Úgy látszik, őt egyáltalán nem zavarja a dolog!~ jön rá keserűen Isqeha. Ekkorra a kapuhoz ér. A kapunyitást mogorván megköszöni, legalábbis sokkal mogorvább képet vág, mint az előbbi alkalommal, akkor is, ha Seles, akkor meg kifejezetten, ha Leon nyitja ki neki a hatalmas, masszív kaput.*
- Lehet, hogy még jönni fogok egy párszor. *veti még oda. Az szemmel látható, hogy valami baja van a félelfnek.* - Seles! *fogna bele hangosan is a mondókájába, de aztán Leonra pillant, odafentre, ha ott van, aztán csak legyint.* - Nem érdekes! Te tudod, mit csinálsz... *néz mérgesen Selesre.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.22 11:56:45
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 05:56:24
Üzenet elküldve: 2018-01-22 05:56:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Isqeha//
*Mikor a por elül, Umon csak akkor mer megmozdulni. Tart attól, hogy esetleg tovább szakadhat befelé, vagy lefelé. Kényszeredett vigyort ereszt a meghökkent Isqeha felé:*
- Ne aggódj! Már kezdem megszokni. *Elfogadja a felkínált kezet, majd feltápászkodik a földről és leporolja magát. Csak ezután tekinti meg, hová is szakadt be tulajdonképpen. Óvatosan lép beljebb a jelenleg csendes gépházba, ahol fogaskerekek áttétek, vezérszíjak láthatóak, kissé megkopott, régi fényükben. Umon érdeklődve simít végig rajtuk, azonban jelenleg most nem ez érdekli. Az ajtóval szemközti falhoz szalad, hogy kezeivel réseket, vagy egyéb ajtónak tűnő alkalmatosságot keressen, de csalódnia kell.*
- Mindenhol csak szikla! *lemondóan legyint* - Isqe, azt hiszem kerülnünk kell minden egyes alkalommal. *Kissé csalódott, szeretne felfedezni, valami különlegeset, de most, hogy nem sikerült, nem is akar rajta lovagolni. Azért még egyszer körülnéz, azonban a vízkerék tengelyének vágott szűk nyíláson kívül, mely a fal mindkét oldalán hézag nélkül, szinte tökéletesen illeszkedik semmi egyebet nem talál.*
- Azt az ajtót meg kell erősítenünk, akár fémpántokkal is kívülről! *Javasolja, utalva a korábbi incidensre, hisz nem akarják, hogy bárki, akár hosszú hatok alatt falat bontva megérkezzen, jóllehet a venár őrök az első órában kiszúrnák, de fő a biztonság.*
- Mindenesetre most azt javaslom, fogjuk a szerszámokat és menjünk partot ásni, ha még estig akarunk végezni valamivel. *Mosolyog munkatársára, majd egy utolsót porol magán és megindul kifelé, felkapva egy csákányt és két ásót, nyelénél fogva, hogy a patak medrét formára vághassa. Azért útközben még visszatekint, hogy Isqeha követi e, illetve van e még általa javasolt dolog, amit el kellene végezniük. Majdnem szólásra nyitja a száját, mert a kapun keresztül átjőve Isqeha arcán olyan gondolatokat lát meg, melyeket nem ért. A félelf úgy tekintgetett felfelé, mintha várna, vagy keresne valakit, akit akár csak egy pillanatra is, de megláthasson, aztán csendben marad. Nem ismerik még egymást annyira, hogy kifaggassa és nem is akar indiszkrét lenni. Azonban egy dolgot még hozzáfűz. Az imént Xotara hangját hallotta az udvarról:*
- Viszont lenne egy kérésem. Kifelé menet szeretnék egy gyors kitérőt tenni az istálló felé, ha nem baj, utána azonnal mennék a partra, rendben van? *Ezt követően Isqeha válaszára várva türelmesen álldogál és a betört ajtóval szemezget.*
//Isqeha//
*Mikor a por elül, Umon csak akkor mer megmozdulni. Tart attól, hogy esetleg tovább szakadhat befelé, vagy lefelé. Kényszeredett vigyort ereszt a meghökkent Isqeha felé:*
- Ne aggódj! Már kezdem megszokni. *Elfogadja a felkínált kezet, majd feltápászkodik a földről és leporolja magát. Csak ezután tekinti meg, hová is szakadt be tulajdonképpen. Óvatosan lép beljebb a jelenleg csendes gépházba, ahol fogaskerekek áttétek, vezérszíjak láthatóak, kissé megkopott, régi fényükben. Umon érdeklődve simít végig rajtuk, azonban jelenleg most nem ez érdekli. Az ajtóval szemközti falhoz szalad, hogy kezeivel réseket, vagy egyéb ajtónak tűnő alkalmatosságot keressen, de csalódnia kell.*
- Mindenhol csak szikla! *lemondóan legyint* - Isqe, azt hiszem kerülnünk kell minden egyes alkalommal. *Kissé csalódott, szeretne felfedezni, valami különlegeset, de most, hogy nem sikerült, nem is akar rajta lovagolni. Azért még egyszer körülnéz, azonban a vízkerék tengelyének vágott szűk nyíláson kívül, mely a fal mindkét oldalán hézag nélkül, szinte tökéletesen illeszkedik semmi egyebet nem talál.*
- Azt az ajtót meg kell erősítenünk, akár fémpántokkal is kívülről! *Javasolja, utalva a korábbi incidensre, hisz nem akarják, hogy bárki, akár hosszú hatok alatt falat bontva megérkezzen, jóllehet a venár őrök az első órában kiszúrnák, de fő a biztonság.*
- Mindenesetre most azt javaslom, fogjuk a szerszámokat és menjünk partot ásni, ha még estig akarunk végezni valamivel. *Mosolyog munkatársára, majd egy utolsót porol magán és megindul kifelé, felkapva egy csákányt és két ásót, nyelénél fogva, hogy a patak medrét formára vághassa. Azért útközben még visszatekint, hogy Isqeha követi e, illetve van e még általa javasolt dolog, amit el kellene végezniük. Majdnem szólásra nyitja a száját, mert a kapun keresztül átjőve Isqeha arcán olyan gondolatokat lát meg, melyeket nem ért. A félelf úgy tekintgetett felfelé, mintha várna, vagy keresne valakit, akit akár csak egy pillanatra is, de megláthasson, aztán csendben marad. Nem ismerik még egymást annyira, hogy kifaggassa és nem is akar indiszkrét lenni. Azonban egy dolgot még hozzáfűz. Az imént Xotara hangját hallotta az udvarról:*
- Viszont lenne egy kérésem. Kifelé menet szeretnék egy gyors kitérőt tenni az istálló felé, ha nem baj, utána azonnal mennék a partra, rendben van? *Ezt követően Isqeha válaszára várva türelmesen álldogál és a betört ajtóval szemezget.*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-22 00:36:03
Üzenet elküldve: 2018-01-22 00:36:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Városi túra//
*A vadvédben eltöltött idő alatt annyira már sikerült kiismernie a férfit, hogy nem kerüli a munkát, pláne, ha a kérés mellé kedves női mosoly is csillan, mint például most is. Lyz minden kedvességét összeszedve kéri meg a szívességre, s örömmel hallja, hogy számíthat Bajdira, így nem kell aggódnia, hogy valaki védtelenül megy ki gyűjtögetni, vagy vadászni.*
- Örök hála Bayde! Nagyon köszönöm! *Elpillant a vezér felé, majd vissza.* Sietnem kell… szia!
*Siet is. Hamarosan három társával együtt lovagol ki a kapun, odaintve a többieknek, otthon maradnak. ~Otthon. ~Ízlelgeti kicsit, hiszen egy erdei otthona már van, s most itt ez a másik, ami cseppet sem hasonlít a régire, mégis máshogy érzi itt magát. Az igazat megvallva azt sem tudja, hogy akiket hátra hagyott, élnek-e még a régi helyen, de Vadvéd is az otthona lett, és nem vágyik innen sehová. Ez az érzés, ami korábbról hiányzott. A nyugodt, elégedettség érzése. Hátrapillant, amikor becsukódik mögöttük a kapu, s a honvágy úgy moccan meg lelke mélyén, akárcsak egy félénk madár a csipkebogyóbokor tövében.*
//Városi túra//
*A vadvédben eltöltött idő alatt annyira már sikerült kiismernie a férfit, hogy nem kerüli a munkát, pláne, ha a kérés mellé kedves női mosoly is csillan, mint például most is. Lyz minden kedvességét összeszedve kéri meg a szívességre, s örömmel hallja, hogy számíthat Bajdira, így nem kell aggódnia, hogy valaki védtelenül megy ki gyűjtögetni, vagy vadászni.*
- Örök hála Bayde! Nagyon köszönöm! *Elpillant a vezér felé, majd vissza.* Sietnem kell… szia!
*Siet is. Hamarosan három társával együtt lovagol ki a kapun, odaintve a többieknek, otthon maradnak. ~Otthon. ~Ízlelgeti kicsit, hiszen egy erdei otthona már van, s most itt ez a másik, ami cseppet sem hasonlít a régire, mégis máshogy érzi itt magát. Az igazat megvallva azt sem tudja, hogy akiket hátra hagyott, élnek-e még a régi helyen, de Vadvéd is az otthona lett, és nem vágyik innen sehová. Ez az érzés, ami korábbról hiányzott. A nyugodt, elégedettség érzése. Hátrapillant, amikor becsukódik mögöttük a kapu, s a honvágy úgy moccan meg lelke mélyén, akárcsak egy félénk madár a csipkebogyóbokor tövében.*
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 23:51:00
Üzenet elküldve: 2018-01-21 23:51:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Bayde//
*Úgy látszik, szabadon választhat. Semmi kedve visszamenni abba az otromba városba, a többi név közül pedig csak Xotara és Umon ismerős. Őrlödése közepette hallja meg a már jól ismert orgánumot. Felkapja a fejét és Bayde felé integet.*
-Vadászni? Akkor neked a legjobb ember kell. *Kiabálja a druida felé. Vaskos hazugság, soha sem vadászott még és nem is leli nagy örömét az állatok életének kiontásában. De valamikor ezt is el kell kezdeni, elvégre a húst nem veti meg.*
-Bár vadászfegyvernek híján vagyok... *Húzza el a száját, mintha bármit is számítana. Sosem volt még íj a kezében, dárda pedig még annyira se. Közben Pyctáék távoznak, így ha nem akar hoppon maradni, csak a férfiben bízhat.*
-Nos, indulhatunk?
*Néz Baydere várakozóan. Valójában kissé izgatott is és nem csak a vadászat miatt. Nem sok hasznosat tett hozzá eddig Vadvéd életéhez és ha ehhez az kell, hogy elejtsen egy őzet vagy micsodát akkor megteszi.*
//Bayde//
*Úgy látszik, szabadon választhat. Semmi kedve visszamenni abba az otromba városba, a többi név közül pedig csak Xotara és Umon ismerős. Őrlödése közepette hallja meg a már jól ismert orgánumot. Felkapja a fejét és Bayde felé integet.*
-Vadászni? Akkor neked a legjobb ember kell. *Kiabálja a druida felé. Vaskos hazugság, soha sem vadászott még és nem is leli nagy örömét az állatok életének kiontásában. De valamikor ezt is el kell kezdeni, elvégre a húst nem veti meg.*
-Bár vadászfegyvernek híján vagyok... *Húzza el a száját, mintha bármit is számítana. Sosem volt még íj a kezében, dárda pedig még annyira se. Közben Pyctáék távoznak, így ha nem akar hoppon maradni, csak a férfiben bízhat.*
-Nos, indulhatunk?
*Néz Baydere várakozóan. Valójában kissé izgatott is és nem csak a vadászat miatt. Nem sok hasznosat tett hozzá eddig Vadvéd életéhez és ha ehhez az kell, hogy elejtsen egy őzet vagy micsodát akkor megteszi.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:16:21
Üzenet elküldve: 2018-01-21 21:16:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Udvaron keresztül//
//Seles, Leon//
*Xotara a nagycsarnokból kilépve látja, hogy az udvar reggeli nyüzsgése már elült.
Nyilván, Pyctáék úton vannak Artheniorba, és Baydék vadászcsapata pedig az erdő mélyét járja.
A nappali őrséget pedig, minden bizonnyal, gondos lelkiismeretességgel látják el a feladatra (Xotara által) beosztott venárok. Hiszen, egy jó őrségvezetőnek a beosztottjai is jól végzik el a munkájukat. Ha ez pedig, valamilyen oknál fogva, nem így lenne, akkor az csakis az őrségvezetőt minősíti, és annak a hibája. Arról, meg már nem is beszélve, ha az őrségvezető direkt követ el egy ilyen hibát. Katonai berkekben, ezt úgy nevezik, hogy szándékos felelősség mulasztás. Viszont, amíg egy ilyen mulasztásba nem sérül meg vagy hal bele valaki, Xotara szerint belefér. Látszik, hogy a sötételfre, milyen jellemfejlesztően nagy hatással voltak a szürke csuhás elf szavai. Xotara örül, hogy sikerült lejjebb adnia pirtianes-i vaskalaposságából, hála Vezérüknek.
~Köszönöm, Pycta!~
Xotara érdeklődve pásztázza végig a falakat, hogy azért minden rendben van e, de hát miért ne lenne, hiszen Zara is kötelességtudó őrségvezető. Mikor, megpillantja a falon az ölelkező gerlepárt, örömtől elégedett fülig érő vigyor terül szét pimasz pofáján. Komolyságot erőltet magára, majd felöltve hivatalos modorát, oda kurjant neki.*
- Szép munka, Seles! Leon! Biztos nem akarsz a vadvédi őrségben szolgálni? Többször nem kérdezem már meg.
*Már nem bírja, csak somolyogva folytatni.*
-… de kötelességem figyelmeztetni, hogy nagyon nehéz munka. Látod, a lány is milyen keményen dolgozik.
*Költői kérdésére, választ sem várva int a gerlepárnak, majd az istállóba lépve elneveti magát, amit biztos kint is hallani. Persze, ez a nevetés se nem gúnyos, se nem rosszmájú, csupán egyszerű örömből fakadó.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 21:19:05
//Seles, Leon//
*Xotara a nagycsarnokból kilépve látja, hogy az udvar reggeli nyüzsgése már elült.
Nyilván, Pyctáék úton vannak Artheniorba, és Baydék vadászcsapata pedig az erdő mélyét járja.
A nappali őrséget pedig, minden bizonnyal, gondos lelkiismeretességgel látják el a feladatra (Xotara által) beosztott venárok. Hiszen, egy jó őrségvezetőnek a beosztottjai is jól végzik el a munkájukat. Ha ez pedig, valamilyen oknál fogva, nem így lenne, akkor az csakis az őrségvezetőt minősíti, és annak a hibája. Arról, meg már nem is beszélve, ha az őrségvezető direkt követ el egy ilyen hibát. Katonai berkekben, ezt úgy nevezik, hogy szándékos felelősség mulasztás. Viszont, amíg egy ilyen mulasztásba nem sérül meg vagy hal bele valaki, Xotara szerint belefér. Látszik, hogy a sötételfre, milyen jellemfejlesztően nagy hatással voltak a szürke csuhás elf szavai. Xotara örül, hogy sikerült lejjebb adnia pirtianes-i vaskalaposságából, hála Vezérüknek.
~Köszönöm, Pycta!~
Xotara érdeklődve pásztázza végig a falakat, hogy azért minden rendben van e, de hát miért ne lenne, hiszen Zara is kötelességtudó őrségvezető. Mikor, megpillantja a falon az ölelkező gerlepárt, örömtől elégedett fülig érő vigyor terül szét pimasz pofáján. Komolyságot erőltet magára, majd felöltve hivatalos modorát, oda kurjant neki.*
- Szép munka, Seles! Leon! Biztos nem akarsz a vadvédi őrségben szolgálni? Többször nem kérdezem már meg.
*Már nem bírja, csak somolyogva folytatni.*
-… de kötelességem figyelmeztetni, hogy nagyon nehéz munka. Látod, a lány is milyen keményen dolgozik.
*Költői kérdésére, választ sem várva int a gerlepárnak, majd az istállóba lépve elneveti magát, amit biztos kint is hallani. Persze, ez a nevetés se nem gúnyos, se nem rosszmájú, csupán egyszerű örömből fakadó.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 21:19:05
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:28:04
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:28:04
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Seles, amennyire tudja és a szeme sarkából látja, megpróbálja megsimogatni a vállán ülő Patkány fejét.*
- Sajnos azt nem ígérhetem, hogy egyhamar ilyen viszonyba fogunk kerülni. *Mondja a patkánynak.* De kiengesztelésül sütök még neked olyan kalácsot, mint amit az előbb Xottól kaptál. *Egy pillanatra eszébe jut a mélységi lány, és ha nem épp az erdő felé nézne Leon válla felett, most tekintetével elpillantana arra is, amerre Xot lakik. Ha netán erre nézne épp és meglátná… El se tudja képzelni, barátnője mit reagálna. Hogy mit fog, ha ezt megtudja, mert úgyis meg fogja. Talán semmit. Nem, ez nem Xot szokása… Talán nevetne. Nagyon. Boldogan.* ~ Majd meglátjuk. ~
*Amikor Leon arról beszél, hogy majd megvédi, felnevet. A kalóz mindig nagyzol azzal, hogy mekkora hős, de ahogy Seles a szemébe néz, tudja, hogy tényleg megtenné, és melegség fut rajta keresztül. Aztán a férfi még át is karolja hátulról, és végképp örömmel tölti el a dolog. Milyen furcsa érzéseket talál meg, és milyen furcsa helyeken… Karját a férfi karjára teszi.*
- Nem, nem zavar, ha meglátnak. *Mondja, miközben érzi a nyakán a férfi leheletét.* Ha téged nem zavar. *Teszi hozzá rendkívül kompromisszumra készen, habár biztos benne, hogy őt sem zavarja. Talán jobb elfelejteni most mindenkit és mindent. A többieket, a múltat… Kicsit szabadabbnak érzi magát néhány pillanatra, még ha ez a szabadság új és izgalmas is. Végtére is senki sem ismeri annyira, hogy tudja, miken ment keresztül, nem mesélt nekik a veszteségeiről. A veszteségeknek pont az a lényege, hogy elvesztek, és nem jönnek vissza többé. Elégtek egy tűzben, és a hamu pedig elszáll a széllel. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szerette azt az életet, ahol mással volt boldog… Szerette… Csak ebben a pillanatban, Leon karjaiban úgy érzi, hogy így is minden rendben van. Egy ideig. Nem számít, meddig, amíg tart.*
- Ostor? Nem tudom, láttam fentről, hogy elment Pyctához, de azóta nem tudom, mi a terve. Elméletileg idejön. Nem ismerem annyira, de kedvesnek tartom. *Egy darabig még töpreng, aztán fejét a patkánymentes irányba fordítva Leonénak biccenti. Ekkor hallja, hogy Pycta távozik, és egy kicsit megfeszül.* A vezérünk minket néz. *Mondja, de Pycta csalhatatlan elf-szeme úgy siklik át a tény felett, hogy az őrei éppen ölelkeznek, mintha nem is akarna róla tudomást venni. Seles hálásan felnevet.* Itt mindenki olyan mulatságos. Most először érzem úgy, hogy vannak barátaim. *Árulja el, és tudja, hogy most mondania kéne valamit Leonnak is, ami a barátokon túl van, de egyelőre nem tudja, hányadán állnak. A férfi talán megbocsátja neki.* Én… rég nem voltam ennyire felszabadult. *Mondja neki.* Nagyon örülök, hogy feljöttél velem az őrségbe.
//Leon//
*Seles, amennyire tudja és a szeme sarkából látja, megpróbálja megsimogatni a vállán ülő Patkány fejét.*
- Sajnos azt nem ígérhetem, hogy egyhamar ilyen viszonyba fogunk kerülni. *Mondja a patkánynak.* De kiengesztelésül sütök még neked olyan kalácsot, mint amit az előbb Xottól kaptál. *Egy pillanatra eszébe jut a mélységi lány, és ha nem épp az erdő felé nézne Leon válla felett, most tekintetével elpillantana arra is, amerre Xot lakik. Ha netán erre nézne épp és meglátná… El se tudja képzelni, barátnője mit reagálna. Hogy mit fog, ha ezt megtudja, mert úgyis meg fogja. Talán semmit. Nem, ez nem Xot szokása… Talán nevetne. Nagyon. Boldogan.* ~ Majd meglátjuk. ~
*Amikor Leon arról beszél, hogy majd megvédi, felnevet. A kalóz mindig nagyzol azzal, hogy mekkora hős, de ahogy Seles a szemébe néz, tudja, hogy tényleg megtenné, és melegség fut rajta keresztül. Aztán a férfi még át is karolja hátulról, és végképp örömmel tölti el a dolog. Milyen furcsa érzéseket talál meg, és milyen furcsa helyeken… Karját a férfi karjára teszi.*
- Nem, nem zavar, ha meglátnak. *Mondja, miközben érzi a nyakán a férfi leheletét.* Ha téged nem zavar. *Teszi hozzá rendkívül kompromisszumra készen, habár biztos benne, hogy őt sem zavarja. Talán jobb elfelejteni most mindenkit és mindent. A többieket, a múltat… Kicsit szabadabbnak érzi magát néhány pillanatra, még ha ez a szabadság új és izgalmas is. Végtére is senki sem ismeri annyira, hogy tudja, miken ment keresztül, nem mesélt nekik a veszteségeiről. A veszteségeknek pont az a lényege, hogy elvesztek, és nem jönnek vissza többé. Elégtek egy tűzben, és a hamu pedig elszáll a széllel. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szerette azt az életet, ahol mással volt boldog… Szerette… Csak ebben a pillanatban, Leon karjaiban úgy érzi, hogy így is minden rendben van. Egy ideig. Nem számít, meddig, amíg tart.*
- Ostor? Nem tudom, láttam fentről, hogy elment Pyctához, de azóta nem tudom, mi a terve. Elméletileg idejön. Nem ismerem annyira, de kedvesnek tartom. *Egy darabig még töpreng, aztán fejét a patkánymentes irányba fordítva Leonénak biccenti. Ekkor hallja, hogy Pycta távozik, és egy kicsit megfeszül.* A vezérünk minket néz. *Mondja, de Pycta csalhatatlan elf-szeme úgy siklik át a tény felett, hogy az őrei éppen ölelkeznek, mintha nem is akarna róla tudomást venni. Seles hálásan felnevet.* Itt mindenki olyan mulatságos. Most először érzem úgy, hogy vannak barátaim. *Árulja el, és tudja, hogy most mondania kéne valamit Leonnak is, ami a barátokon túl van, de egyelőre nem tudja, hányadán állnak. A férfi talán megbocsátja neki.* Én… rég nem voltam ennyire felszabadult. *Mondja neki.* Nagyon örülök, hogy feljöttél velem az őrségbe.
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:20:33
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Bara + Városi túra//
*Pycta magára hagyja az orkkal, ő meg nagyon igyekszik azon, hogy ne remegjen sem a hangja, sem pedig a keze. A remegésnek nem csak a betegének a faja lenne az oka, hanem az is, hogy az első betegéről van szó, így igen nagy rajta a nyomás. A nyomás nemigen enyhül azután sem, hogy a fiatal félvér odalép hozzájuk, Aenae meg hirtelen azt sem tudja, hogy mit csináljon, így nagy nehezen kinyögi azt, hogy:*
- Rendben.
*Topázsárga tekintete visszafordul Barára.*
- Gyere velem.
*Ha az ork nem akadékoskodik, akkor az alkimista műhelybe vezeti, felajánlja a fájdalomcsillapítás lehetőségét. Aztán elkezd mókolni a kezén, cseppet sem finom mozdulatokkal kezdi helyre masszírozni a rossz helyen lévő csontot, addig sanyargatva, míg a forradásnak indult részek is elmozdulnak, és végül minden a helyére kerül. Fájdalmas művelet és nem is megy olyan gyorsan. Mikor végzett, akkor bekeni egy hűsítő kencével, majd sínbe teszi. Egy üvegcsét is az ork kezébe ad.*
- Teában igyad. Ha visszajöttem, akkor megnézzük, hogy ügyes voltam-e. Remélem, hogy az voltam.
*Mosolyodik el, azzal megkezdi a hím kiterelését a helyiségből, a konyha felé lökdösi, ott kaphat teát, hogy legyen mivel megigya a fagyos xadotból készült tinktúrát.
Ezek után futólépésben érkezik az istállóhoz, nyergeli a lovát, a nyeregtáskát megtölti a konyháról szerzett mindenféle földi jóval (étellel és vízzel). Az istálló előtt száll nyeregbe, köszönésül biccent a maradóknak, aztán inkább koncentrál, arcán is látszik ez, így remélhetőleg senki nem akar majd hosszasan beszélgetni vele.
A lovagló óráknak hála nem kell már megküzdenie a nyeregben maradásért, de azért továbbra sem ő a legügyesebb lovas a vidéken, mert a tartása slendrián és nem is mindig sikerül elkapnia hátasa járásának ütemét, ezért aztán igyekszik a sor végére állni, hogy senki ne lássa a szerencsétlenkedését.*
//Bara + Városi túra//
*Pycta magára hagyja az orkkal, ő meg nagyon igyekszik azon, hogy ne remegjen sem a hangja, sem pedig a keze. A remegésnek nem csak a betegének a faja lenne az oka, hanem az is, hogy az első betegéről van szó, így igen nagy rajta a nyomás. A nyomás nemigen enyhül azután sem, hogy a fiatal félvér odalép hozzájuk, Aenae meg hirtelen azt sem tudja, hogy mit csináljon, így nagy nehezen kinyögi azt, hogy:*
- Rendben.
*Topázsárga tekintete visszafordul Barára.*
- Gyere velem.
*Ha az ork nem akadékoskodik, akkor az alkimista műhelybe vezeti, felajánlja a fájdalomcsillapítás lehetőségét. Aztán elkezd mókolni a kezén, cseppet sem finom mozdulatokkal kezdi helyre masszírozni a rossz helyen lévő csontot, addig sanyargatva, míg a forradásnak indult részek is elmozdulnak, és végül minden a helyére kerül. Fájdalmas művelet és nem is megy olyan gyorsan. Mikor végzett, akkor bekeni egy hűsítő kencével, majd sínbe teszi. Egy üvegcsét is az ork kezébe ad.*
- Teában igyad. Ha visszajöttem, akkor megnézzük, hogy ügyes voltam-e. Remélem, hogy az voltam.
*Mosolyodik el, azzal megkezdi a hím kiterelését a helyiségből, a konyha felé lökdösi, ott kaphat teát, hogy legyen mivel megigya a fagyos xadotból készült tinktúrát.
Ezek után futólépésben érkezik az istállóhoz, nyergeli a lovát, a nyeregtáskát megtölti a konyháról szerzett mindenféle földi jóval (étellel és vízzel). Az istálló előtt száll nyeregbe, köszönésül biccent a maradóknak, aztán inkább koncentrál, arcán is látszik ez, így remélhetőleg senki nem akar majd hosszasan beszélgetni vele.
A lovagló óráknak hála nem kell már megküzdenie a nyeregben maradásért, de azért továbbra sem ő a legügyesebb lovas a vidéken, mert a tartása slendrián és nem is mindig sikerül elkapnia hátasa járásának ütemét, ezért aztán igyekszik a sor végére állni, hogy senki ne lássa a szerencsétlenkedését.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:02:58
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:02:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
*Patkány, mint mindig, most is belekontárkodik a magánéletébe. Valahogy mindig eltalálja a legjobb pillanatot, hogy beleszuszogjon a csókjelenetekbe, de legalább most diszkréten megvárta míg gazdája végez és csak után próbálkozott be.*
-Patkány is kér egy puszit! *Nevet a lánnyal együtt, de nem mozdul egyelőre. Aztán mikor arról van szó, hogy megtámadták őket, Leon csak kis vállrándítással válaszol.*
-Nem kell félned, bárki is támadna, majd én megvédelek! *Persze ez egy elég elcsépelt mondat. Végül elengedi Selest, de csak egy pillanatra, hogy a háta mögé kerüljön, úgy ölelje át a dereka alatt.*
-Na, tessék így már szabad a kezed! *Kezét nem mozgatja, csak úgy átkarolja újdonsült asszonyát.*
-Na, és most mi lesz? Nem úgy volt, hogy jön Ostor? Nem zavarna, ha meglátna valaki? *Persze ez csak költői kérdés, hiszen ha zavarná, nem történt volna meg ami történt, és főleg nem a legmagasabb, legjobban látható pontján Vadvédnek.*
-Nagyon örülök neki, hogy feljöttem ide az őrségbe. Ez a nap egyre jobb lesz! *Ezután csak bambul maga elé, hiszen azért vannak itt fent, hogy kémleljék a láthatárt, nem pedig azért, hogy enyelegjenek. Még a végén jön egy Leonhoz hasonló bandita és ellopja a zsákmányát.* ~Szegény Isq, pedig ha gyorsabb lett volna! Na mindegy, Seles már az enyém!~
//Seles//
*Patkány, mint mindig, most is belekontárkodik a magánéletébe. Valahogy mindig eltalálja a legjobb pillanatot, hogy beleszuszogjon a csókjelenetekbe, de legalább most diszkréten megvárta míg gazdája végez és csak után próbálkozott be.*
-Patkány is kér egy puszit! *Nevet a lánnyal együtt, de nem mozdul egyelőre. Aztán mikor arról van szó, hogy megtámadták őket, Leon csak kis vállrándítással válaszol.*
-Nem kell félned, bárki is támadna, majd én megvédelek! *Persze ez egy elég elcsépelt mondat. Végül elengedi Selest, de csak egy pillanatra, hogy a háta mögé kerüljön, úgy ölelje át a dereka alatt.*
-Na, tessék így már szabad a kezed! *Kezét nem mozgatja, csak úgy átkarolja újdonsült asszonyát.*
-Na, és most mi lesz? Nem úgy volt, hogy jön Ostor? Nem zavarna, ha meglátna valaki? *Persze ez csak költői kérdés, hiszen ha zavarná, nem történt volna meg ami történt, és főleg nem a legmagasabb, legjobban látható pontján Vadvédnek.*
-Nagyon örülök neki, hogy feljöttem ide az őrségbe. Ez a nap egyre jobb lesz! *Ezután csak bambul maga elé, hiszen azért vannak itt fent, hogy kémleljék a láthatárt, nem pedig azért, hogy enyelegjenek. Még a végén jön egy Leonhoz hasonló bandita és ellopja a zsákmányát.* ~Szegény Isq, pedig ha gyorsabb lett volna! Na mindegy, Seles már az enyém!~
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:48:20
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:48:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Városi túra//
*Sok dolog és kevés az idő. Az idő már jócskán a délelőttben jár, mindenki a dolga után néz, itt az ideje a csuhásnak is azt tennie. Aviolan-nal meg tudják vitatni ezt a vezéres dolgot út közben is, ezért azt későbbre halasztja.*
- Itt az ideje indulni, mert tényleg az erdőben fogunk éjszakázni. *Dörzsöli meg a halántékát, majd kiosztja az élelemet, amit még Banya csomagolt össze nekik a konyhában. Felveszi a hátára a zsákot, megigazítja a csuha fölött viselt állatbőrből varrt mellényt, majd jobbjába fogja az embermagas vándorbotot.*
- Lyz, indulunk! *Jelez az elf lánynak, majd ha minden igaz, Aenae-vel, Aviolan-nal és Ssyleana-val elindul kifelé az erődből.
Bayde épp akkor hívja fel magára a figyelmet, a csuhás megáll mellette vagy alatta, ha a férfi a falon van és onnan intéz hozzá pár szót.*
- Bayde, kérlek, viseld a gondjukat, amíg visszatérek, figyelj rájuk. Sietünk, ahogy tudunk. *Mondja a druidának. Odainteget mindenkinek, Ertatsnoy-nak, Seles-nek, Leon-nak és azoknak, akik a falon vagy az udvaron vannak. Zarának is integet, hisz ő is az egyik rangidős Vadvédben, ráadásul láthatóan az őrséget vezető duó ébren lévő tagja.
Magában mosolyognia kell, hogy mennyien lettek hirtelen, de azért örül, hogy kicsit kiszabadul és újra az erdőben lehet, ha rövid ideig is.*
- Menjünk. *Ha mindenki követi, az istállónál nyeregbe pattan és kinyitva vagy megvárva, míg valaki kaput nyit nekik, még egyszer visszanéz remélve, hogy amikor visszajönnek, nem egy füstölgő romhalmazt fog találni az erőd helyén. Rövid fohászt mormol az Erdő Szívéhez ennek érdekében, majd kiléptet Vadvédből, hogy a rejtett úton Arthenior felé induljon mögötte a kis csapattal.*
//Városi túra//
*Sok dolog és kevés az idő. Az idő már jócskán a délelőttben jár, mindenki a dolga után néz, itt az ideje a csuhásnak is azt tennie. Aviolan-nal meg tudják vitatni ezt a vezéres dolgot út közben is, ezért azt későbbre halasztja.*
- Itt az ideje indulni, mert tényleg az erdőben fogunk éjszakázni. *Dörzsöli meg a halántékát, majd kiosztja az élelemet, amit még Banya csomagolt össze nekik a konyhában. Felveszi a hátára a zsákot, megigazítja a csuha fölött viselt állatbőrből varrt mellényt, majd jobbjába fogja az embermagas vándorbotot.*
- Lyz, indulunk! *Jelez az elf lánynak, majd ha minden igaz, Aenae-vel, Aviolan-nal és Ssyleana-val elindul kifelé az erődből.
Bayde épp akkor hívja fel magára a figyelmet, a csuhás megáll mellette vagy alatta, ha a férfi a falon van és onnan intéz hozzá pár szót.*
- Bayde, kérlek, viseld a gondjukat, amíg visszatérek, figyelj rájuk. Sietünk, ahogy tudunk. *Mondja a druidának. Odainteget mindenkinek, Ertatsnoy-nak, Seles-nek, Leon-nak és azoknak, akik a falon vagy az udvaron vannak. Zarának is integet, hisz ő is az egyik rangidős Vadvédben, ráadásul láthatóan az őrséget vezető duó ébren lévő tagja.
Magában mosolyognia kell, hogy mennyien lettek hirtelen, de azért örül, hogy kicsit kiszabadul és újra az erdőben lehet, ha rövid ideig is.*
- Menjünk. *Ha mindenki követi, az istállónál nyeregbe pattan és kinyitva vagy megvárva, míg valaki kaput nyit nekik, még egyszer visszanéz remélve, hogy amikor visszajönnek, nem egy füstölgő romhalmazt fog találni az erőd helyén. Rövid fohászt mormol az Erdő Szívéhez ennek érdekében, majd kiléptet Vadvédből, hogy a rejtett úton Arthenior felé induljon mögötte a kis csapattal.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:33:12
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:33:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
*Eddig szíve a torkában dobogott, részben az izgalomtól, részben a tánctól, de mikor ajkaik összeérnek, hirtelen mintha az idő és a vére is megtorpant volna, hogy aztán újrainduljon. Seles Leon ölelését nagy örömmel fogadja, ő is átfogja a nyakát, fejét a fejéhez biccenti, és kiélvezi a pillanatot, hogy csak állnak ott, csöndben, amíg Patkány bele nem szimatol a fülébe. Kuncog egy kicsit a csiklandós érzéstől.*
- Elég pocsék őr vagyok. *Jegyzi meg, mivel már rengeteg ideje nem figyel semmire, csak Leonra. Ettől függetlenül nem igazán akar elmenni, ezért hagyja, hogy a férfi továbbra is ölelgesse. Várakozva néz rá, orruk szinte összeér, kíváncsi, hogy mit szól ehhez az egész felforduláshoz, és még valahol mélyen mindig tudni szeretné, hogy egyáltalán lehet-e köztük valami. A kezdet eddig jó, de még mindig nem ismeri annyira Leont, hogy tudja, mi kerekedik majd ebből.* Már biztos megtámadták a várat, csak én nem tudok róla. *Suttogja viccelődve.*
//Leon//
*Eddig szíve a torkában dobogott, részben az izgalomtól, részben a tánctól, de mikor ajkaik összeérnek, hirtelen mintha az idő és a vére is megtorpant volna, hogy aztán újrainduljon. Seles Leon ölelését nagy örömmel fogadja, ő is átfogja a nyakát, fejét a fejéhez biccenti, és kiélvezi a pillanatot, hogy csak állnak ott, csöndben, amíg Patkány bele nem szimatol a fülébe. Kuncog egy kicsit a csiklandós érzéstől.*
- Elég pocsék őr vagyok. *Jegyzi meg, mivel már rengeteg ideje nem figyel semmire, csak Leonra. Ettől függetlenül nem igazán akar elmenni, ezért hagyja, hogy a férfi továbbra is ölelgesse. Várakozva néz rá, orruk szinte összeér, kíváncsi, hogy mit szól ehhez az egész felforduláshoz, és még valahol mélyen mindig tudni szeretné, hogy egyáltalán lehet-e köztük valami. A kezdet eddig jó, de még mindig nem ismeri annyira Leont, hogy tudja, mi kerekedik majd ebből.* Már biztos megtámadták a várat, csak én nem tudok róla. *Suttogja viccelődve.*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:33:08
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:33:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Aenae//
*Időbe telik, mire megszokja a tömeget, de ez az egy hat segít neki abban, hogy legalább is ne vonuljon el mindig egyedül egy sarokba, még ha nem is igazán beszél senkivel ez idő alatt. A köszönésekre csak int, Xotara megjegyzésére pedig csak elmosolyodik, és felmutatja középső ujját, kifejezve nem tetszését. A vezér szava váratlanul éri, össze is rezzen kicsit, főleg mikor rájön, hogy mi lesz a beszélgetésük témája. Viszont a Pycta nem áll le vele beszélni, ezer meg egy dolga akadhat most, hogy visszautaznak Artheniorba, legalább is, ha jól emlékszik, ami lássuk be orkunknál nem feltétlen mérvadó, és bár Pycta nem foglalkozik tovább Barával, de a közelében marad, így ugyan csak passzívan, de másodlagos célponttá válik ő is. Próbál egyre nagyobb füstöt fújni maga köré, amiben lehetőleg el tud rejtőzni, de a második szívásnál, olyan köhögési roham jön rá, ami majdnem kiszakítja, a még meglévő tüdőszerű szerveit, így hamar kudarcba fullad, a láthatatlanság elérésének, eme furcsa fajtája. Olyannyira balul sül el a terve, hogy a vezér macája is felfigyel rá, aki valami kuruzsló lehet, mert egyből a sebesült testrészt kezdi vizslatni. Bara egy mély sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy jobban jár, ha készséggel engedelmeskedik, ugyanis akkor valószínűleg gyorsabban szabadul. Odanyújtja a kezét, és megpróbálja legjobb ork tudása szerint megmagyarázni a helyzetet. *
- Még egy hattal ezelőtt történhetett valamikor. Nem tudom, talán... talán, az asztalos incidens az oka, vagy valamikor máskor történhetett az este folyamán.
*Majd kérdőn néz a nőre, hogy vajon mit tesz ennek az információnak a tudatában. *
//Aenae//
*Időbe telik, mire megszokja a tömeget, de ez az egy hat segít neki abban, hogy legalább is ne vonuljon el mindig egyedül egy sarokba, még ha nem is igazán beszél senkivel ez idő alatt. A köszönésekre csak int, Xotara megjegyzésére pedig csak elmosolyodik, és felmutatja középső ujját, kifejezve nem tetszését. A vezér szava váratlanul éri, össze is rezzen kicsit, főleg mikor rájön, hogy mi lesz a beszélgetésük témája. Viszont a Pycta nem áll le vele beszélni, ezer meg egy dolga akadhat most, hogy visszautaznak Artheniorba, legalább is, ha jól emlékszik, ami lássuk be orkunknál nem feltétlen mérvadó, és bár Pycta nem foglalkozik tovább Barával, de a közelében marad, így ugyan csak passzívan, de másodlagos célponttá válik ő is. Próbál egyre nagyobb füstöt fújni maga köré, amiben lehetőleg el tud rejtőzni, de a második szívásnál, olyan köhögési roham jön rá, ami majdnem kiszakítja, a még meglévő tüdőszerű szerveit, így hamar kudarcba fullad, a láthatatlanság elérésének, eme furcsa fajtája. Olyannyira balul sül el a terve, hogy a vezér macája is felfigyel rá, aki valami kuruzsló lehet, mert egyből a sebesült testrészt kezdi vizslatni. Bara egy mély sóhaj kíséretében veszi tudomásul, hogy jobban jár, ha készséggel engedelmeskedik, ugyanis akkor valószínűleg gyorsabban szabadul. Odanyújtja a kezét, és megpróbálja legjobb ork tudása szerint megmagyarázni a helyzetet. *
- Még egy hattal ezelőtt történhetett valamikor. Nem tudom, talán... talán, az asztalos incidens az oka, vagy valamikor máskor történhetett az este folyamán.
*Majd kérdőn néz a nőre, hogy vajon mit tesz ennek az információnak a tudatában. *
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:10:20
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:10:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Egy ideig emésztgeti, amit Umon útközben mond magáról. Hogy nem emlékszik a múltjából semmire. Egyelőre nem akar a dologra rákérdezni, de most már kezdi kapisgálni, mire is célozhatott Xotara.
A félelf megörül, amikor Seles nyit kaput nekik, de aztán hamar legörbed kicsit a szája, ahogy a lány kedvesen üdvözölve mindkettejüket, azonnal fordul is, hogy visszatérjen a falra. Felnéz, odafönt Leon áll, és vár, úgy, mint aki odacövekelt. Elfordul, maga sem tudja, mit érez. Pontosabban miért érez szomorúságot kettejük látványa miatt. ~Jó lenne több időt töltenie Selessel, olyan kedves lány! Dehát mindenkivel ugyanolyan kedves, nemcsak velem. Egyszerűen ilyen a természete! Igazán nem kellene ezért haragudjak rá...~
Aztán megy gyorsan Umon nyomában, szerencsére a vízkerék gondja eltereli a figyelmét Selesről.
A műhelybeli közjátékból, szerencséjére vagy szerencsétlenségére, Isqeha nem hall semmit, a könyvtárba nem hallatszik el a szerzetes belső tusakodása az őt uralni igyekvő démonnal. Ha nem így lenne, valószínű észveszejtve rohanna Pyctához, hogy elmondja, amit hallott. Amíg ő a kulcs után kutakodik, Umon addig begyűjti a célszerszámokat, aminek Isqeha megörül, amikor meglátja őket. Annak már kevésbé, hogy Umon sem járt sikerrel.
Ezután viszont történik valami érdekes! Az ajtó kinyílik! Umon meg nagy csatazajjal beesik rajta, ahogy nekitámaszkodott.*
- Hurrá! *mondja Isqeha, igazán nem Umon hátraszaltójának szánva a lelkesedést, aztán a port elhessegetve a szeme elől, kezét nyújtva segít feltápászkodni a szerzetesnek.*
- Érdekes! Megesküdtem volna rá, hogy zárva van. Furcsa. *hümmög, miközben nekiáll körülnézni odabent.*
*Egy ideig emésztgeti, amit Umon útközben mond magáról. Hogy nem emlékszik a múltjából semmire. Egyelőre nem akar a dologra rákérdezni, de most már kezdi kapisgálni, mire is célozhatott Xotara.
A félelf megörül, amikor Seles nyit kaput nekik, de aztán hamar legörbed kicsit a szája, ahogy a lány kedvesen üdvözölve mindkettejüket, azonnal fordul is, hogy visszatérjen a falra. Felnéz, odafönt Leon áll, és vár, úgy, mint aki odacövekelt. Elfordul, maga sem tudja, mit érez. Pontosabban miért érez szomorúságot kettejük látványa miatt. ~Jó lenne több időt töltenie Selessel, olyan kedves lány! Dehát mindenkivel ugyanolyan kedves, nemcsak velem. Egyszerűen ilyen a természete! Igazán nem kellene ezért haragudjak rá...~
Aztán megy gyorsan Umon nyomában, szerencsére a vízkerék gondja eltereli a figyelmét Selesről.
A műhelybeli közjátékból, szerencséjére vagy szerencsétlenségére, Isqeha nem hall semmit, a könyvtárba nem hallatszik el a szerzetes belső tusakodása az őt uralni igyekvő démonnal. Ha nem így lenne, valószínű észveszejtve rohanna Pyctához, hogy elmondja, amit hallott. Amíg ő a kulcs után kutakodik, Umon addig begyűjti a célszerszámokat, aminek Isqeha megörül, amikor meglátja őket. Annak már kevésbé, hogy Umon sem járt sikerrel.
Ezután viszont történik valami érdekes! Az ajtó kinyílik! Umon meg nagy csatazajjal beesik rajta, ahogy nekitámaszkodott.*
- Hurrá! *mondja Isqeha, igazán nem Umon hátraszaltójának szánva a lelkesedést, aztán a port elhessegetve a szeme elől, kezét nyújtva segít feltápászkodni a szerzetesnek.*
- Érdekes! Megesküdtem volna rá, hogy zárva van. Furcsa. *hümmög, miközben nekiáll körülnézni odabent.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:09:53
Üzenet elküldve: 2018-01-21 18:09:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
-Igen? Akkor majd őt is bevonjuk! *Válaszol, holott valahogy úgy emlékszik, mintha látta volna a fiú furulyáját mikor jöttek. Mikor a lány válaszol, hogy tudja, hogy róla beszélt, arra Leon már nem tud mit mondani. Egyszerűen nem jön ki hang a száján addig, amíg homlokon nem csókolja. Ezután táncolnak és Leon ezekben a pillanatokban rájön, hogy nagyon is kár lett volna eldobnia az életét, és hálát a Tengerek Szellemének és ennek az újnak, aki valószínűleg az ő istenének valami testvére lehet, az Erdő Szívének, vagy hogy is hívta Pycta, sőt még Umon Fájának is ezért a pillantért.* ~Igen, ennek így kellett lennie, bár azt hiszem Isqeha haragudni fog!~ *De most ezzel törődik a legkevésbé. A fiú nem használta ki az alkalmat, hogy meghódítsa Selest, így lekésett erről! Nagy nehezen állja csak meg, hogy ölébe kapja a lányt, de azért tudatosul benne, hogy egy falon vannak, és már nem akar meghalni. Aztán, amikor véget ér, Leon csak úgy pihegve néz a nőre és nem szól először semmit, hagyja őt beszélni.*
-Hát, ha valakivel már egy dallamon szól az ember szíve, azzal kénytelen táncolni! *Dönti kissé oldalra a fejét miközben mosolyog. Ekkor a lány újra csókhoz készül, ám ekkor Leon nem hunyja le a szemét, mint előbb.* ~Na azt nem, ha megint meg mersz puszilni, levetem magam!~ *Ajkait és arcát szándékosan úgy fordítja, hogyha puszi is lenne a dologból, ő megváltoztathassa a helyzetet. Ám amikor érzi ajkaikat összeforrni, nem próbálkozik semmivel, csak átadja magát a lány kezdeményezésének.* ~Na, végre már!~ *Ezzel finoman karjaiba is vonja Selest, persze ügyelve arra, nehogy túlzottan erőszakos legyen.*
//Seles//
-Igen? Akkor majd őt is bevonjuk! *Válaszol, holott valahogy úgy emlékszik, mintha látta volna a fiú furulyáját mikor jöttek. Mikor a lány válaszol, hogy tudja, hogy róla beszélt, arra Leon már nem tud mit mondani. Egyszerűen nem jön ki hang a száján addig, amíg homlokon nem csókolja. Ezután táncolnak és Leon ezekben a pillanatokban rájön, hogy nagyon is kár lett volna eldobnia az életét, és hálát a Tengerek Szellemének és ennek az újnak, aki valószínűleg az ő istenének valami testvére lehet, az Erdő Szívének, vagy hogy is hívta Pycta, sőt még Umon Fájának is ezért a pillantért.* ~Igen, ennek így kellett lennie, bár azt hiszem Isqeha haragudni fog!~ *De most ezzel törődik a legkevésbé. A fiú nem használta ki az alkalmat, hogy meghódítsa Selest, így lekésett erről! Nagy nehezen állja csak meg, hogy ölébe kapja a lányt, de azért tudatosul benne, hogy egy falon vannak, és már nem akar meghalni. Aztán, amikor véget ér, Leon csak úgy pihegve néz a nőre és nem szól először semmit, hagyja őt beszélni.*
-Hát, ha valakivel már egy dallamon szól az ember szíve, azzal kénytelen táncolni! *Dönti kissé oldalra a fejét miközben mosolyog. Ekkor a lány újra csókhoz készül, ám ekkor Leon nem hunyja le a szemét, mint előbb.* ~Na azt nem, ha megint meg mersz puszilni, levetem magam!~ *Ajkait és arcát szándékosan úgy fordítja, hogyha puszi is lenne a dologból, ő megváltoztathassa a helyzetet. Ám amikor érzi ajkaikat összeforrni, nem próbálkozik semmivel, csak átadja magát a lány kezdeményezésének.* ~Na, végre már!~ *Ezzel finoman karjaiba is vonja Selest, persze ügyelve arra, nehogy túlzottan erőszakos legyen.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:43:03
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:43:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Leon//
- Isqeháról tudom, hogy hozzád hasonlóan játszik furulyán. *Válaszol még neki a csókos incidens előtt, de már mással van elfoglalva, ezért nem igazán gondolja át, hogy valószínűleg Leon ezt tudja magától is.*
*Mikor kinyitja a másik „flótás”-nak a kaput Seles érzi, hogy furcsán jött ki a dolog, de a csók kicsit elsietett lett volna számára, viszont valahogy mégis jónak, helyesnek tűnt, hogy ilyen közel került a bánkódó férfihoz. Talán a hasonló fájdalom emléke vitte rá, talán valami névtelen ostobaság, nem tudta, de nem is nagyon érdekelte, elégedett volt magával, hogy kifejezhette érzéseit. Mikor visszaindult a létrán, arra gondolt, hogy érezte Leon szívesen viszonozta volna a gesztust, ezért ennek tudatában lépett újra hozzá. Még elcsípte az utolsó mondatot.*
- Tudom, hogy rólam beszéltél… *Mondja neki, de elakad a szava, mert akkor Leon elindul felé, és a lány azt hiszi, hogy tényleg megcsókolja. Furcsa bizsergés fut végig rajta, és vegyesek az érzései azzal kapcsolatban, hogy jó vagy rossz-e, hogy nem ez történik, mert csak a homlokára hint egy csókot. Utólag meggondolva, mégis túl gyors lett volna, ha egyből a csóknál kezdik. Egy kicsit összezavarodik. Mintha kicserélték volna, Vadvéd megváltoztatta az életét, Leon igazat mond. Mindent újra lehet kezdeni… Kezét a férfi kezébe teszi, és óvatosan, nehogy lepottyanjanak, elkezd vele táncolni, és csak hagyja, hogy a vidám érzés átjárja, és a hűvös télies szél kisöpörje fejéből a sok rossz dolgot. Úgy látja, Leon is hasonlóan élvezi a dolgot. Nevetni kezd, és ő is elkezdi énekelni a dalt, de ezúttal szöveggel együtt. Mikor vége a dalnak, és közelebb állnak egymáshoz, mosolyogva megkérdezi:*
- Mi jött ránk hirtelen? *Abban a hitben volt eddig, hogy a férfi marcona nőcsábász. Lehet, hogy most is az, csak a jobb oldalát mutatja? Lehet, hogy óvatosabbnak kéne lennie… Vagy nem… Vagy…
Azzal feladja a magával folytatott küzdelmet, és hacsak nem ellenkezik, megcsókolja.*
//Leon//
- Isqeháról tudom, hogy hozzád hasonlóan játszik furulyán. *Válaszol még neki a csókos incidens előtt, de már mással van elfoglalva, ezért nem igazán gondolja át, hogy valószínűleg Leon ezt tudja magától is.*
*Mikor kinyitja a másik „flótás”-nak a kaput Seles érzi, hogy furcsán jött ki a dolog, de a csók kicsit elsietett lett volna számára, viszont valahogy mégis jónak, helyesnek tűnt, hogy ilyen közel került a bánkódó férfihoz. Talán a hasonló fájdalom emléke vitte rá, talán valami névtelen ostobaság, nem tudta, de nem is nagyon érdekelte, elégedett volt magával, hogy kifejezhette érzéseit. Mikor visszaindult a létrán, arra gondolt, hogy érezte Leon szívesen viszonozta volna a gesztust, ezért ennek tudatában lépett újra hozzá. Még elcsípte az utolsó mondatot.*
- Tudom, hogy rólam beszéltél… *Mondja neki, de elakad a szava, mert akkor Leon elindul felé, és a lány azt hiszi, hogy tényleg megcsókolja. Furcsa bizsergés fut végig rajta, és vegyesek az érzései azzal kapcsolatban, hogy jó vagy rossz-e, hogy nem ez történik, mert csak a homlokára hint egy csókot. Utólag meggondolva, mégis túl gyors lett volna, ha egyből a csóknál kezdik. Egy kicsit összezavarodik. Mintha kicserélték volna, Vadvéd megváltoztatta az életét, Leon igazat mond. Mindent újra lehet kezdeni… Kezét a férfi kezébe teszi, és óvatosan, nehogy lepottyanjanak, elkezd vele táncolni, és csak hagyja, hogy a vidám érzés átjárja, és a hűvös télies szél kisöpörje fejéből a sok rossz dolgot. Úgy látja, Leon is hasonlóan élvezi a dolgot. Nevetni kezd, és ő is elkezdi énekelni a dalt, de ezúttal szöveggel együtt. Mikor vége a dalnak, és közelebb állnak egymáshoz, mosolyogva megkérdezi:*
- Mi jött ránk hirtelen? *Abban a hitben volt eddig, hogy a férfi marcona nőcsábász. Lehet, hogy most is az, csak a jobb oldalát mutatja? Lehet, hogy óvatosabbnak kéne lennie… Vagy nem… Vagy…
Azzal feladja a magával folytatott küzdelmet, és hacsak nem ellenkezik, megcsókolja.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:19:44
Üzenet elküldve: 2018-01-21 17:19:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
//Seles//
-Részemről a szerencse! *A zenélés lehetőségének hallatán egészen izgalomba jön.*
-Ez egy nagyon jó ötlet! Tudsz még valakit, aki tud itten zenélni? Vagy te játszol valami harangszeren, vagy valamin? *Ugyan nem érti min nevet Seles, de vele kell nevetnie minden alkalommal, hiszen ez egy ragadós dolog.*
-Hát, most itt egy új élet, mindent újra lehet kezdeni, ha akarjuk! *Mikor aztán megfogja Leon kezét, a kalóz érzi, hogy ez az a bizonyos pillanat amikor tennie kell valamit, hogy megszerezze az asszonyt, akit kinézett magának az előbb. Ekkor már indul is felé a lány arca, Leon pedig mikor kinyitja a szemét, tátott szájjal mered a lányra, aki egyszerűen megfordul és otthagyja.*
-De hát! Te vagy az a valaki. *Mondja, de alig jön ki hang a száján, hiszen úgy helybenhagyta Seles ezzel az előbbivel. Csak ott áll, lecövekelve a falon, és a száját, amit csókra nyitott, csak akkor csukja be, amikor a lány már jön visszafelé.*
-Ömm, izé… *Nem igazán tudja mit mondjon, úgyhogy odalép a lányhoz és egy csókot nyom a homlokára.*
-Nem igazságos, hogy csak te vigasztalsz engem! *Ezután kezébe kapja a lány kezét és elkezdi dúdolni a dallamot amit előbb tanult.*
-Tudsz táncolni Seles? Úgy hallottam, hogy a tánc egy olyan dolog, ami közelebb hozza az emberek lelkét egymáshoz, és segít a bánatot feledtetni! *Úgyhogy egy fél lépést hátralép, még mindig tartva a lányt, és meghajol.*
-Felkérhetlek?
//Seles//
-Részemről a szerencse! *A zenélés lehetőségének hallatán egészen izgalomba jön.*
-Ez egy nagyon jó ötlet! Tudsz még valakit, aki tud itten zenélni? Vagy te játszol valami harangszeren, vagy valamin? *Ugyan nem érti min nevet Seles, de vele kell nevetnie minden alkalommal, hiszen ez egy ragadós dolog.*
-Hát, most itt egy új élet, mindent újra lehet kezdeni, ha akarjuk! *Mikor aztán megfogja Leon kezét, a kalóz érzi, hogy ez az a bizonyos pillanat amikor tennie kell valamit, hogy megszerezze az asszonyt, akit kinézett magának az előbb. Ekkor már indul is felé a lány arca, Leon pedig mikor kinyitja a szemét, tátott szájjal mered a lányra, aki egyszerűen megfordul és otthagyja.*
-De hát! Te vagy az a valaki. *Mondja, de alig jön ki hang a száján, hiszen úgy helybenhagyta Seles ezzel az előbbivel. Csak ott áll, lecövekelve a falon, és a száját, amit csókra nyitott, csak akkor csukja be, amikor a lány már jön visszafelé.*
-Ömm, izé… *Nem igazán tudja mit mondjon, úgyhogy odalép a lányhoz és egy csókot nyom a homlokára.*
-Nem igazságos, hogy csak te vigasztalsz engem! *Ezután kezébe kapja a lány kezét és elkezdi dúdolni a dallamot amit előbb tanult.*
-Tudsz táncolni Seles? Úgy hallottam, hogy a tánc egy olyan dolog, ami közelebb hozza az emberek lelkét egymáshoz, és segít a bánatot feledtetni! *Úgyhogy egy fél lépést hátralép, még mindig tartva a lányt, és meghajol.*
-Felkérhetlek?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346