Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-07 12:07:19
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Venár Vacsora//

*Nem tud mit tenni. Pedig Perchipfell tele üvölti az agyát mindennel. De mindennel a világon, míg Soreyl nézi ahogy a pofátlan barom elsétál. Nem tehet mást. Fogadalma van, ha még esküje nincs is. Megígérte, hogy szót fogad, hogy itt maradhasson. De ez egy pillanatra sem tudja lecsitítani az őrjöngő pallost.*
~Bezzeg, ha Guis még itt lenne. Úgy döfte volna le, hogy megszólalni sem tudna!~
*Bosszankodik hangosan. Soreyl már nem bírja tovább, s félhangosan szűri ki fogai között feszülten.*
-Perci! Hallgass. Nem tehetek semmit.
*Néhányan hallhatják akik közel állnak hozzá. Talán Sylweran, és Mirasyn, aki csak most tűnik fel neki. Még nem találkoztak. Talán a vacsora jó alkalom lenne, megismerkedni az újakkal. Bár neki ez most egy hallgatag vacsorának ígérkezik. Kitette a lábát a szobából, azóta megtámadta egy óriás vadvédet, és Niavi haláláról is hírt kapott. Most pedig legszívesebben visszazárkózna napderengette szobájába, de a haragja kint tartja. Meg akarja mondani vezérének, hogy ez nem volt szerinte jó döntés. Habár. Ez neki sem lehetett könnyű. Lehet mégsem zargatja vele. Ezen töri a fejét amíg a nagyteremben üldögélve, pipával próbálja nyugtatni magát. Kicsit sikerül is. De nem igazán. Díszvértjében pallosával, ő az első, aki ott lesz a vacsorán.*

1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-06 23:58:23
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Venár Vacsora//

*Néha pillant csak a falon belülre, bízik benne hogy társai uralják a helyzetet, inkább a keleti tájat fürkészi tekintetével, noha a ma esti felhős sötétségben sokat nem remélhet. A fülei azért persze továbbra is minden irányba működnek, így hallja hogy mi történik az udvaron. Hallja hogy az óriás elindul, és Shiriqa segít is kinyitni a nagykaput, hogy mire az idegen odaér, már szabad járása legyen kifelé. Egy darabig még néz utána ahogy eltűnik a sötétségben, isten óvja a viharban erdőmélyén éjszaka, de végül rácsukja a nagykaput és Sylweranhoz siet.*
- Visszatérhet, akár többedmagával. Kint maradok ma este Trayakkal, csak felveszek valami melegebbet, ebben a sötétben nem árthat több szem.
*Már indulna is, de ahogy eltekint a vezérről észreveszi a mérete miatt rászegeződő tekinteteket, így visszahőköl.*
- Avasd be őket kérlek.
*Egy mosollyal indul ismét, de megint csak egyet lép, aztán újra vissza.*
- Amibe csak jónak látod.
*Ezzel rábízza az est minden fontos hírét Sylweranra, egyúttal így szeretné jelezni hogy őt nem zavarja, ha kitudódnak a szobájában történtek. Most viszont már tényleg az épületbe megy, a szobája felé tart, hogy szavainak megfelelően magára öltsön valami melegebbet.*

1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-06 13:59:41
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Venár Vacsora//

*Eltelik nagyjából fél óra, és Sylweran már bent áll a Nagyteremben a vacsora asztalnál, várva, hogy mindenki megérkezzen.
A gyakorlás és a beszélgetés ugyan félbe szakadt, de egy ilyen óriás érkezése után értelemszerűen nem sok kedve volt senkinek sem folytatni. Szerencsére a fickó amilyen hamar jött, olyan hamar ment is. A fal helyrehozására ez a gyorsaság már nem mondható. Kell majd két-három nap, hogy újra a régi legyen. Ki kell venni a teljes léceket onnan, ahol csak egy is megsérült, és újat tenni a helyükre. Szerencsére nem olyan nagy a baj, mint eleinte látszott.
Egy kicsit rendet tett az udvaron többed magával, Trayt pedig külön felkereste és megdicsérte a lélekjelenlétéért, majd elmondta neki nagyjából miről lesz szó a vacsoránál, hogy visszatérhessen őrségébe. Majd küldet neki a desszertből, ezt még hozzátette, mielőtt elindult volna, hogy kikiabálja, most aztán már tényleg mindenki vályúhoz.
Sokkal eseménydúsabb lett ez a nap, mint azt szerette volna. Hiszen mi is történt? Találkozott egy régi baráttal, s Arynával és annak társával indultak vissza. Átvágtak az ingovány egy részén és Erdőmélyén, hogy hazajussanak. A közelgő vihar szele elől érkeztek meg, hogy aztán rárontson egy törpe Shiriqa, és kiteregesse, ő Sylweran, az érzéseit, amelyekre igazán furcsa és felfoghatatlan reakciók érkeztek. Még most sem tudja, hogy mi a helyzet. Soreylnak elmondta, hogy mi történt Niavival, aztán gyakorolni kezdtek, és rájuk tört egy óriás, aminek már a gondolata is abszurd. Legalább hat irbisznek fel kellett volna falnia útközben.
Most pedig végre elérkeznek addig, hogy felmérjék a károkat, aztán összegyűljenek a vacsorához, ahol Sylweran bemutathatja az újakat, megtudakolhatja ki mit szeretne, történt e bármi lényeges amíg távol voltak, valamint elmesélheti mi történt Niavival, hogy távozott pár ember, és azt, hogy hamarosan véget ér a kiképzés, és kezdődik a próba. Sok megbeszélni valójuk akad még.
S amikor elindulnak az udvarról, épp a semmiből a nyakukba szakad az eső, egyik pillanatról a másikra, mintha dézsából öntenék. De most már legalább bent áll a meleg kandallók által befűtött teremben, és vár. Remélhetőleg nem olyan sokáig.*

1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-05 19:07:13
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal és egy nappal később//

*Amíg ő úgy döntött, ahelyett, hogy mint egy normális, kulturált és tanult emberi lény, az asztal melletti széken foglalna helyet, inkább annak lapjára feküd fel, addig a szoknyája végéből egy cérnaszál, hasonló hangulatában úgy találta, egyezséget köt egy szálkával. Mit is érne egy nap, ha nem szakadt ruhában indítaná egyszer? Nem is foglalkozik vele tovább egy vállrántásnál, majd a könyökölve, állát az öklén pihentetve hallgatja, azt, amire nem nagyon volt még példa, Khan tényleg a múltja egy részéről beszél.*
- Vannak testvéreid? *Olyanná válik a tekintete, amiről a külső szemlélő is könnyedén olvashat, gondolatban éppen az öcsikék és húgocskák kinézetéről mereng. Egy egész családnyi Khan Lero (még akkor is, ha valójában nem is ez lehet a családneve, minthogy hasonlóra már utalt). Ha mindegyik hasonló külsőségekkel, vigyorral vagy éppen humorral rendelkezik, máris szerencsésebb a világ.*
- Gondolod, hogy nagyot repülnénk, ha megtudnák, hogy nem is jár hozomány? *Nem hogy hozománya, de még egy darab ép ruhája sincs. Az viszont, hogy a férfi is korán került el az otthonából, és lényegtelen, hogy teljesen más indítékkal, de mégis csak megmagyaráz kettejük között némi hasonlóságot. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő állítana haza az újdonsült férjével. Ha a nagyanyja még élne (bár Dynti egészen biztos benne, hogy még él, mivel a gonosz sosem hal meg) vélhetőleg az egész napját azzal töltené, hogy kedves viccek mögé ágyazott gúnyos beszólásokkal illetné az unokája választottját, az anyja és a húga viszont vélhetőleg minden szaván csüngenének, míg a bátyja inkább kihívná egy párbajra, az apja pedig megpróbálná lepénzelni, hogy tűnjön el minél messzebb. Ez a kellemes családi idill persze csak abban a dimenzióban létezne, ahol a vöröske nem lenne már egyébként is házas. A kőkemény valóságban ugyanis nem jutnának el úgysem Lihanechig, legalábbis a fejükkel a nyakukon biztos nem. Így máris is szimpatikusabb Khan hozományvadász, de szerény családja.* Talán jobban örülnének egy tisztességes, nem csak nemesi vérű, de hasonló anyagi helyzetű menyecskének. Bár… Áh, miket beszélek. Még annak sem lehetne ilyen feszes a hátsója! *Azzal pedig színpadiasan rá is mutat az említett testrészre. Ha már pénzben vagy világi tudásban nem is, de az önbizalomban bővelkedik rendesen.*
- Valaki nagyon telhetetlen ma. *Bár az ötlet zseniális, és a morcosan megráncolt orr inkább saját magának szól, amiért nem neki jutott eszébe hamarabb. Még az asztalra is rácsapna, de attól talán a férfi érezné úgy, hogy ő bosszantotta fel valamivel.
Hallgatja, és hallgatná is még tovább a megkezdett történetet, minden véres és apró részletével együtt, mert hát bár lány létére szereti a tündérmeséket, a valóság jobban lenyűgözi. Amellett viszont nem tud elmenni, és nem is fog, hogy érezhetően megcsappant szeretett hitvese hangulata az utolsó mondatával. Ennek hatására félre is tol minden útjában levő akadályt az asztalról, legyen az tányér, morzsa, vagy pohár, hogy lecsusszanhasson. Na most sem a széket használja, legalábbis nem közvetlenül, hanem a Félszemű (ez a ragadvány név úgy tűnik megmarad) ölébe érkezik. Vagy egy olyan pontjához ért életének történetében, ami nyomasztó emléket hagyott maga után, vagy csak annak tudata árnyékolja be a hangulatát, hogy ezek az idők már elmúltak, a Vöröske nem kérdez rá. Legalábbis nem egyből. A nyaka köré átvetve kezeit, a tarkójának cirógatásába kezd, és persze beszédbe.*
- Meséltem már neked arról, hogyan lettem nyakmetsző? *Megköszörüli a torkát, mint a mesemondók szokták.* Alig lehettem hét, talán nyolc esztendős. Volt egy család, a nevükre sem emlékszem, de azt tudom, hogy igen befolyásosak voltak, az övék volt a legnagyobb erdőség Lihanech közelében, így a fakereskedelemből rendesen megszedték magukat. Emiatt persze apám folyamatosan vendégül látta őket. A lányuk… uh várj… azt hiszem Mersia, vagy Mersilla. Na mindegy. Kövér kis pi… pióca volt. Komolyan, nagydarab, egy disznó nyomott orrával, rozsdavörös száraz hajjal, foltos képpel. Egyszerűen csúnya volt, de elég megtermett. Ez a kis pi… pióca, folyamatosan szekálta a húgomat. Miani olyan, mint én, ha nem volt még annál is véznább. Ő volt a „báj” a családban, sosem bántott volna senkit, így magát sem tudta megvédeni. Emiatt persze, amikor kérdeztük miért sáros a ruhája, miért kék-zöld foltos a karja, vagy a lába, mindig azt mondta elesett. De én tudtam, hogy ez lehetetlen, hiszen mindig úgy vigyázott a ruháira. Aztán egyszer rajta is kaptam azt a dagadt kis kur… kurtizánt, ahogy lökdösi, rugdossa őt. Hát több sem kellett, odarohantam, és elkezdtem ütni. Gondolhatod mennyit értem el vele, simán a földre dobott engem is, hogy folytassa, amit Mianival elkezdett. Mivel puszta erővel nem értem semmit, kerestem egy nagyobb ágat és tarkón vágtam vele. *Ezt szemlélteti is egy apró, inkább legyintésnek mondható mozdulattal Khan tarkóján.* Ettől összerogyott, mint a több mázsás krumplival megpakolt zsák és elterült a földön. *Hagy némi hatásszünetet és csak utána folytatja.* Nem, nem halt meg. De akkor döbbentem rá, hogy mennyire sajnálom, hogy életben maradt és, hogy az ilyen kis moslékoknak legszívesebben a gyomrát is kiforgatnám a helyéről. Persze innentől fogva a családjuk még az esküvőmre sem jött el, betegségre hivatkozva. A lényeg igazából, hogy amikor sor került arra, hogy az első patkányt a túlvilágra juttassam, nem okozott nagy lelki traumát. ÉS nem azért, mert őt képzeltem a helyére, hanem, mert már hét évesen rádöbbentem, hogy le tudok győzni másokat. *Nem azért meséli el, hogy bármi bölcsességet akarjon árasztani magából, hanem, hogy egy röpke pillanatra is kiugrassza a férfit az állapotából, amibe a történet végén rögtön vissza is rángatja (a mesélésbe, nem a letörtségbe).*
- Szóval Ifjú Sólyom?

1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-04 09:37:53
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Két hattal és egy nappal később//

*A szalonnareggelit, miután alávetette az ételpróbának és egy szerényebb falatot lecsípett a végéből, már tagadhatatlan bizalommal fogyasztja és kárpótolandó a kutyáknak maradt tojást, kér is még néhányat abból a megkezdett szárból, amiről Dyn úgy találta, hogy ez nekik így jár. Katonai közegben az ilyesmi a hadtápos feladatai közé tartozik és bár Vadvéd venárjai és tanoncai messze nem egy militáris alakulat tagjai, az a fajta rend amit itt várnak el, mégis arra emlékezteti Khant, hogy milyen volt egy háborúról háborúra járó embernek lenni. Ha van is konyhafelelős, első körben majd neki kell elszámolniuk a „lopással”, aztán nyilván felterjesztik őket felsőbb hatóságok felé is, aminek a végpontja minden esetben a nyurga elf, Sylweran.*
- Nem önszántamból és néhány év után megtanultam mit jelent megbocsátani az otthoniaknak, amiért a küszöb túloldalára löktek. *A tányérról feltörli a zsírt, nehogy bármi is kárba vésszen. Nem mellesleg pedig a reggel-délelőtti lepedőgyűrés is kivett egy keveset az erejéből és mivel még csak napközép után járnak, dédelget még olyan terveket, amelyek nagyjából hasonló mintát követnek az egyedi, reggeli edzésformához.*
- Praktikusan nézve én is csak egy éhes száj voltam, de pechemre az első, akit anyám megszült, így amikor testvéreim száma néhány év alatt túl nagyra nőtt, eljött az ideje, hogy a legidősebb saját talpára álljon és körülnézzen a nagyvilágban. *Ez idillikusan, már-már vadregényesen hangzik, hisz hány költemény szól olyan férfiakról és nőkről, akik hasonló indulással szereztek halhatatlan hírnevet. Khan nem tartozik közéjük, egy középszerű férfiember középszerű életútját járta be, legérdekesebb tette pedig talán az volt, amikor a ráterített halotti leplet lerúgta magáról az emberevők szigetén és hajót fogva visszatért Vöröséhez.*
- Egyébként biztosan büszkék lennének rám, hogy egy nemesvérű menyecskét szedtem össze magamnak. Mit büszkék? Szerintem még vissza is hívnának a házhoz, hátha akad valami csinos hozomány amiből futná egy kicsit a tatarozásra meg talán egy új parcellát is hozzácsaphatnának ahhoz a falatnyi kis földhöz, ami olyan szikkadt mint egy öregasszony méhe. *Teletömött arccal elmorog valami olyat közben Dynnek arról is, hogy idelent feleslegesen keres szeszt: ha tartanának abból éppen itt, az éléskamrában valamit, már mások is rájártak volna és most nem tölthetnének el ilyen meghitt perceket magányban. Továbbá nyugodtan rábízhatja magát abban a tekintetben, hogy amikor és ahol kell, majd előállítja az örökké vágyott italt, de addig gyakorolja csak szépen az önmegtartoztatást vagy irányítsa át ebből fakadó energiáit más csatornákba.*
- Mára elengedem a dolgot, de majd visszatérünk rá, ha legközelebb ködös és nehéz lesz a fejed a piától. Úgy vettem észre, hogy akkor nagyobb hajlandóságot mutatsz… bármire. *Viszonozza a nyelvöltést ő is, de csak úriasan, visszafogottan (még a végén kiesne a száján a kaja).* Desszertnek szervírozod magad, aranyom?
*Némi csalódással vegyes él költözik a hangjába, amikor rájön, hogy nem erről van szó és hogy a lány csak kényelmesebb helyet keres magának ahhoz, ahol végighallgathatja, mi történt azután, hogy begyűjtötte a pénzt a Lovagzúzóért. Világrengető sóhajt követően, olyan hévvel ejti előre a fejét bólintást imitálva, mintha azonnal le is akarna esni a fejéről.*
- Az ostromot, ahogy mondtam, otthagytam azután. Nem volt már miért maradnom úgy, hogy egy másik hadjárat zsoldját is megkerestem két kardcsapással. Néhány napra rá, egy mezőn értek utol az események, egy Szépmező nevű helyen, Lihanechtől nyugatra. Rajtamütött néhány lovas, akik könnyű prédát sejtettek bennem, de hát ki nem bízna a saját magában, ha van még három másik társa, velük szemben meg csak egy, aki a hátán keresztbe vetve hordja a kardját és az oldalán egy akkora zsák arany van, mint egy tehén gyomra? *Elmondja, hogyan nyeste le az első nyargaló karját, amikor rárontott és hogyan torpantak meg a többiek, nem tudván, hogy milyen sátánfattyával hozta össze őket a balsors. Khan horkantva felnevet, előre jelezve, hogy a történet itt érkezik el a fordulópontjához.*
- Mint nemsokára megtudtam, ez ugyanaz a zsoldoskompánia volt, akik ellen napokkal azelőtt harcoltam az ostromban. Az ő oldalukon állt a Lovagzúzó. A vezetőjüket az Ifjú Sólyomnak hívták. *Még nem tudja pontosan hogy miért, de a név kiejtése nyomán komor hangulat telepszik meg rajta, olyan nyomasztó szomorúság, amilyennel már rég nem találkozott. Emlékszi a történetre, a nevekre és a helyszínekre, de azzal nem bír el, hogy miért érez az egyes szereplők iránt így.*
~ Már nem az a férfi vagy, máris elfelejtetted volna? ~

1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-03 00:34:03
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Nem tudja mire vélni a hatalmas töketlenkedést. Most vagy öljék meg, vagy hagyják futni.
Át dob egy erszényt, amiben 100 arany van Sehonnai Sylweran - nak . Hogy az kiszámolhassa a zsákmányát. Aztán ha nincs semmi, és végre nyílik a rendőrsorfal, ő már trappol is kifelé a kapun át. Vissza se néz. Nem érdekli az egész. Dolga van, nem ér rá hogy itt őszüljön meg amíg az elf kinyögi hogy mit akar.*
~ Marharép'a agyú elfek. Ehh, na húzzunk a vérbe ~
*Hatalmas bakancsain pedig már Arthenior felé robog. Nem grasszál többet semerre. Irány a kovács. Várja az új vértje, felszerelése, megbízása amiből zsold lesz.*

1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:48:42
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Micsoda csemege. Még meg sem melegedtek itt, de máris láthatja, hogy működik a társaság vészhelyzetben. A vezér az arcvonalban, a többség pedig az események gócpontjában. Azért vannak, akik még idebent tüsténkednek. Az egyik a vörös, akit valószínűleg épp fürdő utáni lengeségben már láttak, amikor megérkeztek, és (mily meglepő) egy másik vörös. Yeza őt is elfnek nézi, bár egészen eddig ritkának hitte ezt a hajszínt a hosszúéletűeknél. A nomádforma férfi pillantása elől hátrébb húzódik, mint egy szende kamaszlány. Nem mintha jellemző lenne rá az ilyesmi, de a helyzet őt is a tanult praktikákhoz vonzza.
A félköríves erkélyről egészen jól belátni a terepet és az épületben ki-be járók mozgolódását is viszonylag. Yeza az ajtófélfához simul féloldalasan. Figyelmét azonnal magára vonja a hórihorgas szöszke.
~Nocsak.~
Elmosolyodik a módon, ahogy a lány egy pillanat alatt rendezi a maga részét. Igen, bizony. A zsák, meg a foltja. Sylweran viszi a prímet, de a háttértáncosokat és a díszletet a hölgy dirigálja. Ő az, aki Vadvéd hátát figyeli.
A barna pillantás a nagyterem felé kúszik. Felettébb csábítja a gondolat, hogy kihasználja a helyzetet és egy kicsit körülnézzen a szállásokon. Ám megállítja a lépteit, mikor tarkón vágja a józan ész. Ha minden rendben alakul, ez lesz az új otthonuk. El kell felejtenie a beidegződéseket, vagy mindent elszúrhat. Akkor pedig Wäor fogja kifilézni.
Mélyet sóhajt és szemügyre veszi a homlokzatot. Szívesen felkapaszkodna a tetőre, hogy egészen belássa a helyet. De még csak az hiányozna, hogy tévedésből nyilat kapjon. Elvégre még nem lettek bemutatva. A hír viszont már ezek szerint körbejárt róluk, hiszen senki nem nézte még idegennek.*

1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:28:51
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Annyira el van foglalva az óriás méregetésével és mozdulatainak megfigyelésével, hogy lejjebb nem is néz, így Shiriqa hangja váratlanul alacsony magasságból érkezik számára. Meglepetten pislog körbe, míg észre nem veszi a szőke fejet.*
~Mi a büdös franc történt vele?!~
*Gondolja, de hang nem jön ki a torkán, csak elkerekedett szemmel és illetlen módon szájjal bámul a kék szemekbe. A kelleténél tovább is, és csak nagy nehezen zökken ki ámulatából.*
~Oké, ezt valakinek majd meg kell magyaráznia.~
*Kérdés nélkül a déli fal felé indul, de mielőtt felérne, kétségei támadnak.*
~Éppen én? Ha erről még egy óriás jön, az ellen sem tudnék mit kezdeni, nemhogy megállítani. Ennyire haszontalan lennék? Nem értem. Fura.~
*Nem rágódik azonban sokáig. A fal tetején megállva, szemét összehúzva alaposan körbepásztázza az erdőt, készen arra, hogy bármilyen mozgásra elkiáltsa magát.*

1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:02:21
 ÚJ
>Baldrol Dawmornn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*És ha már úgy hiányolta a szöszkét, hát meg is kapja. A pattogós felszólítást ugyan megérti, valóban alaposabb is lehetett volna a házban, de kicsábította a levegőre a váratlan fordulat.*
- A többiek a konyhában vannak.
*Érti a többieket a Banyán, Teán és Lealán akik hozzá futottak be meglepettségükben. Innentől kezdve nem féltette őket, az ablakokon kinézve sem látott semmi szokatlant, de Shiriqának igaza van. Minden eshetőségre fel kell készülni. Ha egy ekkor hústornyot csak úgy idevetett a lába, további meglepetések is érhetik még a csapatot. Akár követhették is a szerencsétlent vagy pont hogy előre küldték kitaposni a terepet.*
~És lerombolni.~
*Pillant fel mérgesen a sérült falra.*
- Máris.
*Siet el végül a számára kijelölt irányba, hogy aztán onnan fentről is megbizonyodhassanak arról, hogy senki más nem akar visszaélni mérhetetlenül kedves vendégszeretetükkel. Ha mégis így lenne, azt szíves örömest lepöcköli a falról. Persze Sylweran nyilván jobban örülne neki, ha utána ki is hallgathatná őket, de ennyire nem szaladhat előre gondolatban. Egyelőre elég, ha egyik baltájával a kezében mindent alaposan leellenőriz.*
~Ecc pecc kimehetsz, ide ugyan nem jöhetsz...~
*Elriasztani azért kár lenne bárkit is, így a lehető leghalkabb léptekkel igyekszik végigosonni, fenn az északi falon.*

1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-02 10:15:03
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Életútját számítva nem sok ideje van az erdő mélyén, új otthonában. Néhány megfigyelést azért már tett a környék időjárásával kapcsolatban. Néha feltámad az északi szél, szárnyára vesz néhány, a fák sűrűje mellett legelésző óriás díszmarhát - azt a fajtát, amit az elfeledett régi világokban, mára már az idő esője által rég elmosott nyelveken gigantikusz arrogantusz tökfejusznak hívtak -, lágyan átlebegteti őket Erdőmélye felett, hogy a vidéket uraló roppant veszély még véletlenül se fenyegesse őket. S mert jól lebegnek, a szelek ura jutalmul megajándékozza őket egy jó adag szerencsével is, hogy felleljenek egy tűt a szénakazalban. Csak úgy, minden ellenszolgáltatás nélkül, mert a szelek ura roppant jó fej. Észt sajnos nem tud osztani, ezért előfordulhat, hogy miután a szél lerakja az erőd egyébiránt roppant magas fala mellett, a díszmarha bolhának képzeli magát, és mindenfélén átpattog. De a nehézség ura, aki a földben lakozik, pont ezt kedveli, ezért felruházza a díszmarhát a mindent leszakítás igencsak hasznos képességével, ami igencsak menő, mert így nem kell többé azzal foglalkoznia, hogy a való világban hogyan működnek a dolgok. A nehézség ura persze jó fej, szereti az övéit. Összegezve: a természet működését és erőit figyelembe véve csak így kerülhetett közéjük a koponyás antitörpe.

Természete viszont sajnos neki is van. Az meg azt sugalltatja vele, hogy az egész kutyakomédia többszörösen van exkrementumba panírozva. Alkudozás? Kártérítés? Ez nem az ő műfaja. Arra nevelték, hogy mindig érdemes úgy gondolkodni egy ügyben, hogy abból a legjobbat és a legrosszabbat is feltételezhesse. Arra nevelték, hogy gondolkodjon bátran az ellenség fejével, az sosem árt. Van egy fickó, aki valamilyen csoda, no meg a természet révén bekeveredik ide, rombolva, pimaszul, és még csak azt sem mondja, hogy instállom alássan, hát hogy a tikba keveredtem én ide, ezer bocskölyök. Mi rá a garancia, hogy a csodára, no meg a természetre hivatkozva hasonszőrűeket szabadítson rájuk? Számára egyértelmű, hogy díszmarhákat kifelé már nem fúj a szél. Teljesen egyetért a hozzá közel álló Darennel. Maga is a vezérhez lép, s halkan közli vele, tisztelve természetesen a döntését.*
- Nem tudhatjuk, dolgozik-e valakinek.
*Egyértelműen arra utal, hogy földszintes toronynak bizony nem szabad elmennie innen. Fogság vagy íjjal-karrdal csipkézés? Nem az ő dolga eldönteni, utóbbiban természetesen szívesen segédkezik. Az információ kinyerésére is vannak remek eszközök, bámulatos például, hol tart már a mágia e téren. A pénzt ettől még kifizetheti, a kártérítés természetesen jár.
Az erszényes töketlenkedést mindamellett, mint örök gyanakvó, puszta trükknek tartja. Közel hívni a vezért, egy ilyen gagyi ügyeskedéssel, hogy támadhasson? Na ne már.*
- Nézzétek már, olyan aranyos, és jólelkű, biztos nem akar támadni közelről *forog vissza a szituációba, jelezve a többiek számára kétségeit.*
- Szerintem bölcs dolog volna gyorsan megtanulni számolni. Gondolom, amúgy sem szeretnéd, hogy véletlenül összekeverjük a dolgokat, és egy kevéssel, vagy sokkal többet számoljunk ki.
*Ez már az óriásnak szól. A Leser-kard derengése szép vörös, biztos jól mutatna a fénypengén némi valódi vörös szín is, az együtt nem működés eme csodás árnyalata. Neki az is jó, ha az ész és magasság szorzatának állandóságát kiválóan bizonyító faltörő a saját koponyaövén végzi.*

1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-01 19:14:55
 ÚJ
>Fényvér Shiriqa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Az épületből kiérve csak gyorsan futtatja végig szemeit az est fénypontján. Óriás, rendben, valahol örül is, hiszen ő is óriás, mindig jó egy fajtársat látni. Valahol pedig rettentően mérges, és szomorú. Pont az ilyen óriások miatt nézték őt is ki mindig mindenhonnan. Ezért is döntött úgy, hogy jobb lesz az élet apróbb méretben, már amennyire az emberek között egy 180-185cm körüli lány aprónak minőül... Még mindig jobb mint amikor 280 volt. Meg is feledkezik erről az egészről a hirtelen vészhelyzetben, pedig titkolni akarta, azaz a vacsorán szeretett volna először megjelenni a többiek előtt ebben az új méretében. Most viszont, igazi vezetőként, vagyis igazi másodikként ront ki az épület ajtaján, kezeiben két pallosával. A legfontosabb problémával Sylweran foglalkozik és vannak még ott elegen, nem félti a vezért, van viszont más probléma ami úgy látszik mindenki figyelmét elkerülte. Az ajtótól úgy öt méterre áll meg és onnan fordul vissza az épület felé, bár bizonyára mindenkinek különös lesz hogy egy méterrel kisebb mint kellene lennie, a kiállása ugyanolyan szilaj mint eddig, és hiába lett apróbb, úgy tartja két pallosát mintha pehely súlyuk volna.*
- Nara, a déli falra, többen is lehetnek!
*Nem szokása parancsolgatni, de vészhelyzetben intézkednie kell, ráadásul tudja hogy a jelenlévők közül talán ő tehet a legkevesebbet egy óriással szemben, sokkal több haszna lenne a szemeinek.*
- Baldrol, az északira!
*Nemrég ugyan azt kérte hogy a férfi a házat őrizze, de ha már kijött, nem fogja visszaküldeni. Shiriqa is tovább rohan ezután, a keleti falra siet fel és az udvar helyett kifelé fordítja figyelmét. Kellemetlen lenne ha kint még három-négy, tíz-húsz, vagy akárhány ilyen ólálkodna az alkalomra várva.*

1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-01 18:35:45
 ÚJ
>Baldrol Dawmornn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Érdekes módon benne is felmerült a sok vörös hölgy itteni jelenlétének érdekessége. Ahogy kitette a lábát Shiriqa szobájából és körbefutott az erdődben, úton útfélen beleakadt egy-egy vöröslő loboncba.
Ez akkor sem változik, mikor kiér a bejárat elé. Figyelme elsősorban ugyan a behatolóra és a körülötte összegyűlt társaira összpontosul, de a két új érkező is kap belőle egy pillanatot. Az egyik vörös láthatóan új, minden bizonnyal a legutóbbi csapattal együtt érkezhetett, a másik viszont Nara. Milyen régen látta. Az az egyszeri, rövid beszélgetés pedig nem folytatódhatott önön hibájából. A bajsza alatt enyhén elmosolyodik és biccent neki egyet, de mivel férfiból van és bajtársai mind feszülten állnak körbe egy óriást, így neki is ezt kell tennie. Készenlétben kell állnia, felkészülve minden meglepő fordulatra.
Régen érzett ekkora feszültséget ezen a területen. Szinte sajnálja, mikor a behemót leereszti a fegyverét és megadja magát a túlerőnek. Szívesen titulálná ostoba óriásnak, de ez a jelzőt már csak Shiriqa miatt sem gondolná helyesnek. Apropó. Vicces, hogy ebben a helyzetben senkinek sem tűnik fel a lány, csak a vacsorára tartogatott meglepetése. Rögtön el is kezdi keresni a szöszkét a tekintetével.
Ha már a pénzről van szó az órisssal, Sylweran biztosan megtudja oldani. Azért azokat a dörgedelmes szavakat nem szívesen hallaná magával szemben. Ebből is látszik, hogy vezére tud olyan kemény lenni, mint aminek képzeli.*

1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-01 18:10:07
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Peckesen áll vezére mögött, és már cseppet sem izgul. Jelentőségteljesen néz, és ő volna az első aki rávetné magát arra a bugyuta ökörre aki "nekisétált" az otthonának. Arról nem is beszélve, hogy félbeszakította az edzését Sylwerannal. A férfi beszédét egy fölényesre elhúzódó félmosollyal hallgatja, és hallgatja Perchi szitkait.*
~Ez tényleg az íjászoktól fél? Nem mondom Meruwiell nem egy kétbalkezes félvak ugyan, de nézzen már körül a bamba szemeivel ez az esztelen, eszetlen szellemgyenge, tohonya, állat, hátha eljut az agyáig, hogy hamarabb lesz lapossá préselve, mint hogy felemelné azt a husángot. Egyáltalán hogy jutott eszébe? Egyedül egy erőd ellen? Talán az életkedve kezdett mélyrepülésbe, vagy az agyműködése? Meg akar dögleni, vagy ennyire ostoba? Mit képzelt magáról ez a nagy, barom, állat? Ha nem Sylweran szecskázza fel, mint Gius a répát, akkor mi, de a végeredmény hogy megfőzi a banya erőlevesnek.~
*Szitkának a vezér szavai vetnek véget. Azaz véget nem is, csak másfelé terelik azt.*
~Hogyan? Nem mondhatja, hogy csak úgy elmehet! Milyen száz arany, az nekünk több napi munka mire rendbe hozzuk. Tégy már valamit Soreyl!~
*Bizony a férfi igazságérzetének pajzsán is lyuk keletkezik. Otthonának háborgatása nem megvásárolható. De Perchipfellel ellentétben, ő nem akarja megölni.*

//Sylweran//

*Egy lépéssel Slweran mellett terem, és a füléhez hajolva súgja.*
-Legalább tartsuk itt. Tegye rendbe amit szétvert.
*Mondja, alázatos hangon, elég egy intés és már hátra is lép. Azonban örülne ha vezére elgondolkozna az ötleten.*

A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.01 18:16:11

1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-01 17:20:22
 ÚJ
>Mylnara Regnae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*A lépcsőn lefelé összefut Meruwiellel, és gyors mosollyal és biccentéssel nyugtázza, hogy az elf lány az íjáért megy. Nála jobb íjászt még sosem látott, és úgy véli, még a lány tehetségéből is csupán ízelítőt kaphatott a kiképzés során.*
~Ez azért megnyugtató.~
*Lefelé menet még felvillannak előtte arcok, Vadvéd lakói. Vannak köztük rettenthetetlen harcosok, igazi veszélyes, de higgadt profik, és ártatlan, védtelen teremtések is. A nagyterem előtt elrohanva még hallja Banya öblös mély hangját káromkodva zengeni.*
-Ho' a retkes varangy here verje ki a fogit anna' aki vacsorakó' gyün! Há' nem rohad le a pofája, he?! Kihű' a zaba, eze' meg itt futkosna' miatta!
~Nos, van benne igazság. Nem a legjobb időzítés, lassan éhen halok és gondolom nem csak én.~
*Nem foglalkozik azonban az ork nővel, hiszen már ránézésre se a védtelen kategóriába tartozik. A kapun kiérve lassít és nem is megy sokkal messzebb. Eltökélten szorongatja a botját és próbálja felvenni a beszélgetés fonalát.*
~Ezen a kapun Sylweran engedélye nélkül senki nem megy be, csak a halott testemen átlépve.~
*Dacos, és elszánt tekintettel méregeti az udvar népét és kiváltképp az óriást. Büszkeség önti el a sok bátor venár jelölt láttán és ettől ő maga is erősebbnek érzi magát. Az óriás azonban úgy tűnik nemcsak csúnyán érkezett, de tiszteletlen is lehetett, mert Sylweran olyan hangon teszi helyre amit még sosem hallottak tőle.*
~Ezek után végképp senki nem akarja majd kihozni a sodrából.~
*Hideg borzongás fut végig rajta, de nem mozdul. A szeme sarkából még látja megjelenni az újak egyikét és nem is bánja, hogy a nő hátul marad.*
~Újabb vörös? Sylweran vonz minket, mint a mágnes.~
*Fut át agyán a felismerés, de közben megjelenik az ajtóban Baldrol. Nara az első lakoma estélye óta nem beszélt vele és egy egy villanást leszámítva nem is látta. Úgy hallotta betegeskedett, de ki tudja mi az igazság.*
~Most azonban láthatóan ereje teljében van. Ma talán a vacsorán lesz alkalmam váltani vele pár szót.~
*Elmélázik egy pillanatra a férfin, és finom mosoly is megjelenik az arcán, de most nincs idő mélázni, ezért megrázza a fejét és megint az óriásra koncentrál, aki úgy tűnik elbizonytalanodott a hirtelen megjelenő harcosok láttán, mert engedni látszik a kemény szavaknak és Sylweran haragjának.*
~Talán megússzuk vérontás nélkül és mehetünk békésen vacsorázni.~
*Erre a gondolatra pedig gyomra helyeslőn, de túl hangosan kordul meg, amibe bele is pirul kissé.*

1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-01 09:02:29
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Beköltözés//

*A holmik nagy része már a helyére került, bár még minden elég ideiglenesnek tűnik. Időbe telik majd, míg hozzászokik a gondolathoz, hogy nem átmeneti szállásról van szó. De addig jó, amíg ez nem realizálódik benne, mert ha egy fehérnép nekilát a berendezkedésnek...
Már csak azt kéne eldöntenie, mit vegyen fel a vacsorához. És ami azt illeti, szívesen fel is frissítené magát egy kicsit a hosszú út után.
Ahogy válogat a holmik között, egyszer csak meglát valamit a szeme sarkából.
-Patkány!
Mire is gondolhatna másra, hiszen feléjük nem igazán lehetett látni egeret, csak nagy, kövér patkányokat. Ezt a betolakodót pedig csak egy pillanatra látta, ahogy eltűnik a szekrény mögött.
Már szökken is fel a ruhás láda tetejére. Pillantása a dögöt keresi, kezeiben pedig idegesen gyűröget egy mohazöld ruhát, ami esélyes volt rá, hogy a vacsorán viselje, de most kész fegyverként használni.
Szerencsére nagyon úgy tűnik, megmenti valami fennforgás.*
- Öhmm... megnézem mi az, te addig *mutogat a szekrény alja felé, ahol a betolakodót látta eltűnni* - intézd el azt az állatot! Valahova oda szaladt be.
*Természetesen úgy tesz, mintha csak a jobb rálátás miatt tanyázna a láda tetején, de a szeme már a biztos menekülőutat keresi. Olyan gyorsan slisszol ki a köpenyét felmarva, hogy ha az az egér látja, biztos leesik az álla.*

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Ahogy nézi, elég sokan csődültek össze. Az okát elég könnyű észrevenni. Biztos távolban marad az eseményektől, de leginkább azért, mert a vészharang benne is megszólal. Bár a céh leginkább a törpék, emberek és mélységiek körében tevékenykedett, Wegtorenben az óriások mellett ők csak kisebbség voltak, így nem volt ritka, ha belefolytak olykor az ügyekbe. A torkában dobog a szíve, ha arra gondol, máris rájuk találtak. Takarásba húzódik. Úgy figyeli a történéseket. Keze azért a tőrére kúszik és fülel. Pillantása körbejár, nem marad a ribillió gócpontján.*

1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-01 05:43:58
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Farkas vicsort villant az elfre, válaszként a monológra, szemében sötét harag gyűlik, s már-már neki is lendülne hogy péppé zúzza a nagy becsű egybegyűlteket. Végül azonban a husáng földre ereszkedik, óriásunk meg rátehénkedik, s igazi filozófusként, állát dörgölve gondolkodó állást vesz fel. Eszébe jutott egy aggasztó dolog, s ez olyannyira zavarja, hogy teljesen megfeledkezik mindenről. Homlokán csak úgy sűrűsödnek a ráncok.*
~ Efelejtett'm, már megint a rohadt büdös, megint ~
*Ugyanaz van mint a barakkban, amikor a csőrmesternek akart nekimenni. Ott a fegyverét hagyta el, most meg a hülye vértért nem ment vissza a kovácshoz. Pedig meg is rendelte. Ha az itt lenne.*
-Íjászaid vanna', mi?*Sóhajt lemondóan, s választ sem várva legyint.*
-Jóva csipisz. Nyerté. Megado' magam.*Jelenti be, s megrántja a vállát. Egyszer fent, egyszer lent.
Tény és való, a távolról lövöldöző csipiszekkel nem szeret játszani, múltkor is kapott kettőt a hátába, és nem volt egy élmény kibányászni. Na meg pont ezért csináltatta a nyíl álló mellényt a kováccsal. De ha most sündisznóra lövik, mi értelme volt az egésznek?*
-Ehh, rohadt élet.*Nyugtázza még a dolgot, leginkább magának, s tekintetét újra lefelé kormányozza.*
-100 arany, izé, hát, igazábó'. Nem sok az egy kicsit egy ilyen kis falér?*Megfordul hogy megtekintse művet.*
~Az anny'á elég rand'a, de talá nem látják rendesen a sötétbe' ~
*Megvakarja a fejét.*
-Jóva' oke, nem mondom, kicsit behorpadt, khm. Itt-ott.*Előveszi az erszényét, majd lehajol, hogy kicsit lehalkíthassa a hangját.*
-Nem tudo' mennyi a 100. Izé, khm. Leszámol'd neke ha oda ad'm?*Kérdezi bizalmasan az elftől. A kovácsnál is mindig ez van. Ő marékban méri, nem darabban, mint az apró népek.*

1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-31 23:15:48
 ÚJ
>Sehonnai Sylweran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38

Játékstílus: Megfontolt

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Nem kell sok, és már hallja is, hogy érkezik az erősítés. Na nem mintha nagyon aggódott volna, hiszen Soreyl és Tray már itt volt az oldalán. És sokkal félelmetesebb dolgokkal is nézett ő már szembe egymaga.
Arra számít első körben, hogy az óriás ha eddig elég bugyuta volt ahhoz, hogy felfogja hová jön, majd most észhez tér, és sűrű bocsánatkérések közepette távozik. Ám nem így történik a dolog. Sőt, még meg is rongálja érkezésével az épületet. Ez pedig nagyon nem tetszik Sylwerannak. Abba már bele sem gondol, hogy az erdő mit fog szólni ehhez a dúvadhoz. Ugyanis őket is csak valószínűleg annak árán fogadta el az erdőszellem, hogy megmentették őt az árnyaktól. De egy ilyen rongáló, figyelmetlen és jócskán nagynak számító fickót... hát bizonyára nem fogják kedvelni a vadak. Nem is érti, hogyan jutott el idáig.*
- Válogasd meg a szavaidat ha velem beszélsz! *hördül fel, olyan hangon amilyennek még nem nagyon hallhatták őt a többiek. Arca még az eddiginél is komorabb lesz, szemeiben pedig valamiféle vadállatias fény villan.*
- A kaput pedig ott találod. *mutat az irányba.*- Mint minden építményen, ezen is van, bármily meglepő. Arra távozhatsz. Épségben. Természetesen csak miután megfizetted a nekünk okozott károkat. Száz arany... szerintem éppen megtenné azért cserébe, hogy az erdő jó szándékát használjuk ki ha újabb fákat kell kivágnunk a javításhoz.
*Hangja szigorú és ellentmondást nem tűrő. Árnykarom és Iolla Könnye pedig nem ereszkedik alább kezeiben, de még egyelőre nem támad. Egyelőre. És érzi, hogy a többiek idegszálai is pattanásig feszülnek. Csak a parancsra várnak.*
- Nem szórakozom én, biz' istenekre. *fújja ki hangosan a levegőt az óriás további szavaira. A fickó hírből sem ismeri a tiszteletet úgy tűnik. Betör az otthonukba, és még neki áll feljebb?*
- Ez pedig nem csak egy fal, hanem mint látod, egy erőd védelme. *mutat a szép nagy épület felé.*- Az otthonunk védelme. És nem az enyém, hanem a miénk. *hangsúlyozza ki az utolsó szót.*- Ahogyan már említettem, a Vadvért Klán területén vagy. De nem tartozom neked magyarázattal. Ami pedig a "nekisétálást" illeti... azt, hogy betoppansz hozzánk kérés és illem nélkül, nem nevezném egyszerű sétálásnak.
*Nagy levegőt vesz aztán folytatja.*
- Betörtél az otthonunkba, megrongáltad a falunkat, tiszteletlenül beszélsz velem és nem mutatsz fikarcnyi megbánást sem. Ez elég ok ahhoz, hogy kitessékeljünk innét ha akarod, ha nem. És nagyon kedvesek vagyunk, amiért hagyunk elmenni száz arany fejében sértetlenül. Most még van rá lehetőséged. Nem akarunk itt látni többé. Ez az utolsó esélyed.
*Szavai után egy pillanatra néma csönd lesz. Feszültség izzik a levegőben. Tudja, hogy már csak egyetlen mozdulat, egyetlen szó kell, hogy ugorjanak a többiek. És azonnal megfogják tenni, bármi jelét adja... vagy az óriás az ártó szándéknak.*

1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-31 23:09:33
 ÚJ
>Baldrol Dawmornn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora előtt - Shiriqa szobája//

*Shiriqa arckifejezései nem éppen megnyugtatóak az északi fickó számára, főleg miután elkezd neki arról magyarázni, hogy mit is kéne tennie.*
~Én nem is úgy értettem vagy izé... Nem pont úgy, szóval.~
*Kívülről ebből annyi jön le, hogy a kezei helyett most már a csizmáit pásztázza és érthetetlenül dünnyög maga elé.
Nem, nem ismeri, de most mi van? Csak Shiriqa utolsó mondata...
Ekkor azonban valami furcsa és szokatlan dolog történik. Kintről valami nagyot puffan, a hajdani óriás lányka szélvészsebesen az ablakhoz száguld, majd a vészjelző is megszólal.*

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Shiriqa ahogy volt, most úgy tűnik el. Még szerencse, hogy ekkora lendületet a mostani mérete jobban preferál. Utána persze jó maga is kinéz az ablakon, ha már felpattant az ágyról. Kinéz, és nem akar hinni a szemének. Gyors léptekkel visszarohan a szobájába, két szeretett bárdját magához veszi és már rohan is le a bejárat felé. Ugyan utasítást kapott, de... Azért de. Előbb gyorsan körbenéz vadvédben, hátha valóban cselhez folyamodva akarna valaki betörni szerény hajlékukba. Csak tudná ki akar csalinak használni egy ekkora behemótot!
Miután a ház benti népéről megbizonyosodik, hogy jól vannak, a bejárat elé siet, hadd láthassa a saját szemével, mi is történik odakint az udvaron. A nem mindennapi nyaklánc láttán már most viszketnek bárdot tartó tenyerei.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.03 17:33:09, a következő indokkal:
Durva/tömeges helyesírási hibák.

1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-31 22:33:35
 ÚJ
>Trayäk, a nyomolvasó avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Tray óvatos léptekkel próbálja irányítani az áldozata mozgását; mintha most is vadászna, a kutyájával, és társaival együtt igyekszik azt az érzést kelteni a bestiában, hogy az egyetlen lehetséges út az ajtó felé van. Baljával egy gyors mozdulattal az ajtó felé inti Bolhást, aki oldalazva, s tovább ugatva fedi le azt az irányt is, miközben a kormos szembe helyezkedik a behatolóval, hogy annak balján egyenes és tiszta út vezessen a kapuig. A beszédet Sylweranra bízza, hisz egyfelől ez az ő birtoka, másfelől kettejük közt inkább ő beszéljen kétszer, mint, hogy Traynek is fel kelljen szólalnia. A fegyvert nem ereszti le, továbbra is bármi jelét várja annak, hogy bűntudat nélkül az óriás kulcscsontja alá segíthesse a fém pengét. Szíve szinte a torkában dobog - rég nem érezte az igazi vadászat hevét, s most, hogy újra belekóstólt többre vágyik. Újra nagyvadakat, griffmadarakat és társait akar diadalittasan lándzsavégre tűzni, hagyni vadhúst másra, s trófeát gyűjteni a padlásra!*

A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.31 22:35:30

1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-31 21:50:59
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Kora esti behatolás, vacsora előtt az Északi falon keresztül//

*Gyakorlásukat félbeszakítja egy hatalmas dördülés. Elkomorul az arca, mely Sylweranra szegeződik, s eztán őt követi, akárha személyes testőre volna. Balfélen, háta mögött megy utána, tartva a tempót, s Perchipfellt nem teszi le a kezéből. Erősen szorítja pallosát, és nem hisz a szemének, mikor látja mi történik. Elkerekülő szemmel nézi az eseményeket. Minden porcikája mozgásra kész.*
~Ki az isten ez a hatalmas mandró, és mi a jó égért nem tanul meg beszélni ha már kinyitja azt a randa, nagy, büdös pofáját? És Sylweran miért tűri hogy szétveri az otthonunk? Csapjuk la az egyik karját.~
*Tanácsolja, a szintúgy meghökkent kard. Soreyl azonban leinti magában. Ő bízik vezérében, és várja a parancsot. A pofa sör gondolatára azonban hangosan felkacag, de olyan lenéző hangsúllyal, hogy ő maga is Perchipfellének érzi ezt a nevetést. Majd körbenéz.*
~Perchi! Nézd mennyien összegyűltünk. Nem lesz itt baj. Bízd az ügyet Sylweranra.~
*Ettől meg karja nem ernyed. Csak egy intésre vár, és már ugrik is.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346