Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 08:55:35
Üzenet elküldve: 2018-01-09 08:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az étkező//
*Lassan jut el a tudatáig, amit a csuklyás mond. De nem tud, és nem is akar ezzel vitatkozni.*
-Félreértettél, Umon úgy érzem. Nem védeni akarlak, csak alkalmasint beszélhetnénk négy szem közt.
*Válaszol suttogva, majd látván hogy, a csuklyás előre megy nem firtatja tovább a dolgot.*
~Egyszer még találkozunk itt. Vagy bárhol. Szükségem van a tudásodra.~
*Lassan ballag az étkező felé. Leül egy különálló asztalhoz, végre átvizsgálhatja a ruházatát. A nadrág még nyomokban saras, de azért elviselhető. Smaragdzöld felöltője, és köpenye kifogástalan.*
~Hiába kutatom, nincs rajtam semmi kivetnivaló. Legalább a külsőm rendben van. Bár tudhatnám, mikor leszek újra egyensúlyban. Bár ez a hely, és ez a társaság igazán jó. Lehet nem kellett volna a mélységi pártját fognom? De ha egyszer így éreztem helyesnek, nem köphetek a saját arcomba. Az alakoskodást meg külön nem nekem találták ki. Eeyr adj erőt!~
*Ameddig magán monológját folytatja lassan visszatérnek a többiek is. Látja Bara kimosakodott a csetepaté után, őt egy szőke elf nő követi.*
~Végre valaki a fajtánkból. Vajon hány elf lehet itt?~
*Lassan jut el a tudatáig, amit a csuklyás mond. De nem tud, és nem is akar ezzel vitatkozni.*
-Félreértettél, Umon úgy érzem. Nem védeni akarlak, csak alkalmasint beszélhetnénk négy szem közt.
*Válaszol suttogva, majd látván hogy, a csuklyás előre megy nem firtatja tovább a dolgot.*
~Egyszer még találkozunk itt. Vagy bárhol. Szükségem van a tudásodra.~
*Lassan ballag az étkező felé. Leül egy különálló asztalhoz, végre átvizsgálhatja a ruházatát. A nadrág még nyomokban saras, de azért elviselhető. Smaragdzöld felöltője, és köpenye kifogástalan.*
~Hiába kutatom, nincs rajtam semmi kivetnivaló. Legalább a külsőm rendben van. Bár tudhatnám, mikor leszek újra egyensúlyban. Bár ez a hely, és ez a társaság igazán jó. Lehet nem kellett volna a mélységi pártját fognom? De ha egyszer így éreztem helyesnek, nem köphetek a saját arcomba. Az alakoskodást meg külön nem nekem találták ki. Eeyr adj erőt!~
*Ameddig magán monológját folytatja lassan visszatérnek a többiek is. Látja Bara kimosakodott a csetepaté után, őt egy szőke elf nő követi.*
~Végre valaki a fajtánkból. Vajon hány elf lehet itt?~
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 06:10:59
Üzenet elküldve: 2018-01-09 06:10:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az étkező//
//Elostor, Zara, Bara, Lyz, talán Sunuko, Aenae, közben Xotara//
*Umon miközben elindulnak immár békében és nyugalomban, mosolyogva Zarára néz:*
- Kinek hangszeres játéka és énekhangja megmosolyogtatja a holdat, s a lelket így felszabadítja, számomra csak énekesmadár, vagy hercegnő lehet!
*Nevetését követően hamarosan arcára fagy a mosoly, mikor meghallja Elostor hozzá intézett kérdését. Egy pillanatig meggondolja a hallottakat, majd suttogva, úgy séta közben válaszol:*
- Sokszor akkor érezzük egyensúlyban az életet, ha a kapott rosszra, ugyanolyan hatású rosszal felelünk. Ez azonban csak a rossz irányába mozdítja el a mérleget. Vegyünk egy példát: ha oroszlánüvöltésre, a nyúl szintén üvöltéssel, vagy harapásával válaszolna, minden bizonnyal utolsó perceit töltené büszkén és délcegen. A másik, hogy nincs szükségem védelemre. Vadvért klán méltán híres jelmondatairól: "Tiszteld az életet és az erdőt!
Lásd meg a szörnyetegben a jót, a szépségben a gonoszt! Cselekedj mindig helyesen! Természetesen harcolj a végsőkig, ha kell! Ez esetben azonban Bara őszinte véleményét mondta el csupán, mely tiszteletet érdemel, nem pedig támadást!
*Hagyja, hogy a félelf megeméssze a hallottakat, nem kívánja meggyőzni igazáról, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Kissé előresiet, látja, ahogy Bara Lyzzel találkozik, aki rögtön a fürdőbe kíséri őt, korábban Zara, mintha az étkezőt ígérte volna számukra. Csendesen csóválja meg fejét, nem ért egyet ő sem ezzel a fene nagy bizalmassággal. Korábban még büszkén gondolt magára, mikor meggyőzte az újonnan érkezőket, hogy esetükben fegyvertelenül várni kell a vezérre, várakozásuk helyszíne pedig a csarnok előtti terület lenne. Most meg mi történik? A vándorokat kettéválasztják és egyesével biztosítják. Megvonja a vállát:*
~ Mindegy, talán a többiek bizalma és helyzetmegítélése jobb, mint az enyém. Pycta, majd úgy intézi, ahogy gondolja.~
*Immár ismét szomorkásan mosolyog, eszében jut saját érkezése, azok a történések, amiket saját maga kreált. Lehet, hogy magával szemben érzett érzései miatt ilyen bizonytalan és bizalmatlan? Mindenesetre a nap már erősen felfelé igyekszik, gyomra is nagyot kordul, vélhetően a visszaérkezők is éhesek lesznek és ki tudja hány óra van már. Úgy emlékszik Pycta valamiféle gondnoki munkáról beszélt, melynek meg kíván felelni, így a közben közelükbe érkező Aenaehez és a többiekhez is intézi szavait:*
- Zara, Aenae, Elostor! Az étkezőben megbeszélem Banyával, hogy üssön össze számunkra valamit ebédre, gondolom Pyctáék is éhesek lesznek, ha végre hazatérnek. Rakok a tűzre is, hogy vendégeink kissé felmelegedhessenek.
*Nem várva meg a választ előre siet, majd a házsártos ork asszonysággal egyeztet, akitől egyébként kirázza a hideg, főleg mikor az általa becézett "randa, kicsíkozott pofájára" tesz megjegyzést.*
~Bah... néztél már tükörbe?~
* Persze hangosan nem mondja ki, egy konfliktus elég egy napra, így egyelőre a csarnokban, alaposan megrakja a kandallót, majd mellé húzódik, kezét csuhájában összefonva, annak falához támaszkodik, hogy a lassan egyre jobban izzó parázsban mélyedjen el tekintete.*
//Elostor, Zara, Bara, Lyz, talán Sunuko, Aenae, közben Xotara//
*Umon miközben elindulnak immár békében és nyugalomban, mosolyogva Zarára néz:*
- Kinek hangszeres játéka és énekhangja megmosolyogtatja a holdat, s a lelket így felszabadítja, számomra csak énekesmadár, vagy hercegnő lehet!
*Nevetését követően hamarosan arcára fagy a mosoly, mikor meghallja Elostor hozzá intézett kérdését. Egy pillanatig meggondolja a hallottakat, majd suttogva, úgy séta közben válaszol:*
- Sokszor akkor érezzük egyensúlyban az életet, ha a kapott rosszra, ugyanolyan hatású rosszal felelünk. Ez azonban csak a rossz irányába mozdítja el a mérleget. Vegyünk egy példát: ha oroszlánüvöltésre, a nyúl szintén üvöltéssel, vagy harapásával válaszolna, minden bizonnyal utolsó perceit töltené büszkén és délcegen. A másik, hogy nincs szükségem védelemre. Vadvért klán méltán híres jelmondatairól: "Tiszteld az életet és az erdőt!
Lásd meg a szörnyetegben a jót, a szépségben a gonoszt! Cselekedj mindig helyesen! Természetesen harcolj a végsőkig, ha kell! Ez esetben azonban Bara őszinte véleményét mondta el csupán, mely tiszteletet érdemel, nem pedig támadást!
*Hagyja, hogy a félelf megeméssze a hallottakat, nem kívánja meggyőzni igazáról, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Kissé előresiet, látja, ahogy Bara Lyzzel találkozik, aki rögtön a fürdőbe kíséri őt, korábban Zara, mintha az étkezőt ígérte volna számukra. Csendesen csóválja meg fejét, nem ért egyet ő sem ezzel a fene nagy bizalmassággal. Korábban még büszkén gondolt magára, mikor meggyőzte az újonnan érkezőket, hogy esetükben fegyvertelenül várni kell a vezérre, várakozásuk helyszíne pedig a csarnok előtti terület lenne. Most meg mi történik? A vándorokat kettéválasztják és egyesével biztosítják. Megvonja a vállát:*
~ Mindegy, talán a többiek bizalma és helyzetmegítélése jobb, mint az enyém. Pycta, majd úgy intézi, ahogy gondolja.~
*Immár ismét szomorkásan mosolyog, eszében jut saját érkezése, azok a történések, amiket saját maga kreált. Lehet, hogy magával szemben érzett érzései miatt ilyen bizonytalan és bizalmatlan? Mindenesetre a nap már erősen felfelé igyekszik, gyomra is nagyot kordul, vélhetően a visszaérkezők is éhesek lesznek és ki tudja hány óra van már. Úgy emlékszik Pycta valamiféle gondnoki munkáról beszélt, melynek meg kíván felelni, így a közben közelükbe érkező Aenaehez és a többiekhez is intézi szavait:*
- Zara, Aenae, Elostor! Az étkezőben megbeszélem Banyával, hogy üssön össze számunkra valamit ebédre, gondolom Pyctáék is éhesek lesznek, ha végre hazatérnek. Rakok a tűzre is, hogy vendégeink kissé felmelegedhessenek.
*Nem várva meg a választ előre siet, majd a házsártos ork asszonysággal egyeztet, akitől egyébként kirázza a hideg, főleg mikor az általa becézett "randa, kicsíkozott pofájára" tesz megjegyzést.*
~Bah... néztél már tükörbe?~
* Persze hangosan nem mondja ki, egy konfliktus elég egy napra, így egyelőre a csarnokban, alaposan megrakja a kandallót, majd mellé húzódik, kezét csuhájában összefonva, annak falához támaszkodik, hogy a lassan egyre jobban izzó parázsban mélyedjen el tekintete.*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-09 00:30:28
Üzenet elküldve: 2018-01-09 00:30:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezők//
//Bara, talán Sunuko//
*Nem is érti, miről beszél az ork férfi. Aztán persze megérti, csak mégsem tudja hová tenni. ~Xot nekiment, ő meg védi... esetleg kihúzta a gyufát... hmm... ~ Azt ugyan nem hallotta, hogy miről folyt a szó, és nem tisztje igazságot tenni, csak reméli, hogy lerendezik egymás közt. Úgyis kiderül, majd Pycta határoz. *
- Rendben, Bara. *Ismétli a férfi nevét. * Engem pedig szólíts Lyznek. Ne aggódj, Xotarának nem lesz baja... remélhetőleg.
* Hallja, amint Zara odaszól nekik.*
-Rendben, máris megyünk Zara *Szól vissza, s feltett szándéka csatlakozni, csak előbb jó volna, ha Bara eltüntetné a vért magáról.*
- Amennyit tudok, szívesen mesélek, de valójában, én sem régen vagyok itt. A vezérünk viszont biztosan szívesen felvilágosít mindenről, sőt. Nem vagy egyedül a kíváncsiságoddal, akik szeretnének többet tudni Vadvédről.
*Mondja komolyan, miközben lassan a fürdő rövidke folyosóján sétálnak végig, s oda is érnek. Lyz megáll, s kitárja az ajtót a férfinak.*
- Nyugodtan mosakodj meg, vegyél el egy törölközőt, ott vannak a hordón. Mire végzel, ott leszek a folyosó végén. *Int baljával abba az irányba.* Rendben? *Szól még a férfinak, s becsukja az ajtót.
Csak azért meri otthagyni Barát, mert szobája egy lépésre van csak a folyosó végétől, így mindenképpen hallaná a férfi lépteit, ha az hamarabb indulna vissza. A folyosó sehova máshová nem vezet, csak egy irányba és több ajtó sincs rajta, itt eltévedni lehetetlen.
Néhány hosszú lépéssel ér a szobájához, aminek az ajtaját hasonló lendülettel löki be. Két lépéssel a szekrénynél van, ahonnan kikapja sorcsatos övét, arról egy mozdulattal pattintja le vizes tömlőjét és erszényét, melyeket egy mozdulattal dobja az asztalára, s már az övcsatokkal bíbelődve lép ki a szobából, a folyosóra.
Ott aztán kilép a fürdőhöz vezető folyosó elé, ahol talán már jön is Bara. Addig is, míg az ork odaér, gyakorlott mozdulatokkal csatolgatja be az övet, néha oda-oda pillantva, s ha hamarabb végzett a csatokkal, csak türelmesen várakozik, ahogy megígérte.*
//Bara, talán Sunuko//
*Nem is érti, miről beszél az ork férfi. Aztán persze megérti, csak mégsem tudja hová tenni. ~Xot nekiment, ő meg védi... esetleg kihúzta a gyufát... hmm... ~ Azt ugyan nem hallotta, hogy miről folyt a szó, és nem tisztje igazságot tenni, csak reméli, hogy lerendezik egymás közt. Úgyis kiderül, majd Pycta határoz. *
- Rendben, Bara. *Ismétli a férfi nevét. * Engem pedig szólíts Lyznek. Ne aggódj, Xotarának nem lesz baja... remélhetőleg.
* Hallja, amint Zara odaszól nekik.*
-Rendben, máris megyünk Zara *Szól vissza, s feltett szándéka csatlakozni, csak előbb jó volna, ha Bara eltüntetné a vért magáról.*
- Amennyit tudok, szívesen mesélek, de valójában, én sem régen vagyok itt. A vezérünk viszont biztosan szívesen felvilágosít mindenről, sőt. Nem vagy egyedül a kíváncsiságoddal, akik szeretnének többet tudni Vadvédről.
*Mondja komolyan, miközben lassan a fürdő rövidke folyosóján sétálnak végig, s oda is érnek. Lyz megáll, s kitárja az ajtót a férfinak.*
- Nyugodtan mosakodj meg, vegyél el egy törölközőt, ott vannak a hordón. Mire végzel, ott leszek a folyosó végén. *Int baljával abba az irányba.* Rendben? *Szól még a férfinak, s becsukja az ajtót.
Csak azért meri otthagyni Barát, mert szobája egy lépésre van csak a folyosó végétől, így mindenképpen hallaná a férfi lépteit, ha az hamarabb indulna vissza. A folyosó sehova máshová nem vezet, csak egy irányba és több ajtó sincs rajta, itt eltévedni lehetetlen.
Néhány hosszú lépéssel ér a szobájához, aminek az ajtaját hasonló lendülettel löki be. Két lépéssel a szekrénynél van, ahonnan kikapja sorcsatos övét, arról egy mozdulattal pattintja le vizes tömlőjét és erszényét, melyeket egy mozdulattal dobja az asztalára, s már az övcsatokkal bíbelődve lép ki a szobából, a folyosóra.
Ott aztán kilép a fürdőhöz vezető folyosó elé, ahol talán már jön is Bara. Addig is, míg az ork odaér, gyakorlott mozdulatokkal csatolgatja be az övet, néha oda-oda pillantva, s ha hamarabb végzett a csatokkal, csak türelmesen várakozik, ahogy megígérte.*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-08 21:06:24
Üzenet elküldve: 2018-01-08 21:06:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*A szerzetes kezdi érezni a harc és az edzés örömét, szinte mámoros mozdulatokkal kezd bele korábban az alkalmazott technikába. Menet közben érzi Pycta reakcióját, különösebben nincs is meglepve, mikor Pycta dőlésével együtt indul meg feje felett.*
~Ügyes... nagyon ügyes~
*Magában jegyzi meg, szinte röptében, majd egy pillanatra azért végigfut fejében minden, mikor a karjára fogó karok nem engednek és satuként szorítják, a kimerevített lábak oszlopokként feszülnek a talajba. Umon támadása hozzá és tulajdonságaihoz képest rendkívül összetett volt, így a támadás ebben a fázisában már nem marad ideje védekezni, tekintettel azonban, hogy ő volt a kezdeményező, abban a pillanatban, ahogy a venár vezér húzását érzékeli, mindkét lábával ellöki magát, tulajdonképpen helyből elugrik. A külső szemlélődőnek most úgy tűnhet, mintha két akrobata gyakorolná bazári mutatványát, azonban ez jóval több, mint mutatvány. A ugrás következtében, Pycta által kifejtett lendülettől további erőt kap, mely kapcsán a repülésből kisebb bukfenc alakul ki. Umon földet érése nem kellemes, de lefogott két keze között fejét átdugva, szinte talpára érkezik, azonban azért kismértékben a háta is kap az esésből, még a fagyott földön is porfelhőt verve fel.*
- Gyerünk tovább!
*Szinte földöntúli a hangja, ám ezúttal jó értelemben, nagyon élvezi a mozgást, hogy a vezérrel edzhet, így a fájdalmat is kevésbé érzékeli már, jóllehet azt is érzi a küzdelem már nem tart sokáig. Kijelentéséhez híven, földet érésekor szinte azonnal fordul tovább jobbra tengelye körül, hogy hasára érkezzen. Pycta, ha nem fordul vele, kezei immár keresztben lesznek feje mögött úgy, hogy a hátán fekszik, Umon azonban már guggolóállásba lövi magát. Nem várja meg, míg fenti fekvés kiderül, Pycta kezére rámarkolva, a hason, vagy keresztbe tett kézzel háton fekvő venár vezér hasán (vagy hátán) Pycta kezein megtámaszkodva, azokat továbbra is szorítva alkalmaz immár egy előre bukfencet. Umon ereje szintén jó, így Pyctáéhoz hasonlóan szorítása erős, ha bukfence következtében sikerül magával húznia a szerzetest, ha az még a hasán fekszik, groteszk homorított testhelyzetbe kényszerül, melyből kezeit hirtelen elengedve visszacsapódhat hasára, azonban ha a hátán, akkor Umon ülő helyzetbe rántja, hogy a szerzetes megfeszített derekának csapódjon. Ez utóbbi talán csak az orrnak kellemetlen, viszont annak nagyon. Umon erejének végét járja már, borzasztóan fárad és ízületeit megterhelik a szokatlan mozdulatok, melyekről fogalma sincs, hogy honnan, vagy miből érkeznek. Furcsa érzés ez számára, de a venár vezár ismét tudott valami újat mutatni, mely érdekes módon egyben régi is, hisz korábbi emlékei törnek előtérbe. A szerzetes nem bízza el magát, de nem is keseredik el, ha mozdulatai sikerülnek, vagy esetleg nem. Számára már győzelemként könyvelődik el ez a nap, s immár biztos benne, ahogy a gyakorlótér szelíd ködén áttűz a nap, elméjére borult fátyol sem áthatolhatatlan, kitartással és kis segítséggel, legyőzi a gonoszt.*
//Fájdalomtűrés (jó):7-1 (első kör: gáncs)-3(második kör: gyomorütés, nyakütés)-1(harmadik kör: átdobás)=2//
//A szél és a kígyó//
*A szerzetes kezdi érezni a harc és az edzés örömét, szinte mámoros mozdulatokkal kezd bele korábban az alkalmazott technikába. Menet közben érzi Pycta reakcióját, különösebben nincs is meglepve, mikor Pycta dőlésével együtt indul meg feje felett.*
~Ügyes... nagyon ügyes~
*Magában jegyzi meg, szinte röptében, majd egy pillanatra azért végigfut fejében minden, mikor a karjára fogó karok nem engednek és satuként szorítják, a kimerevített lábak oszlopokként feszülnek a talajba. Umon támadása hozzá és tulajdonságaihoz képest rendkívül összetett volt, így a támadás ebben a fázisában már nem marad ideje védekezni, tekintettel azonban, hogy ő volt a kezdeményező, abban a pillanatban, ahogy a venár vezér húzását érzékeli, mindkét lábával ellöki magát, tulajdonképpen helyből elugrik. A külső szemlélődőnek most úgy tűnhet, mintha két akrobata gyakorolná bazári mutatványát, azonban ez jóval több, mint mutatvány. A ugrás következtében, Pycta által kifejtett lendülettől további erőt kap, mely kapcsán a repülésből kisebb bukfenc alakul ki. Umon földet érése nem kellemes, de lefogott két keze között fejét átdugva, szinte talpára érkezik, azonban azért kismértékben a háta is kap az esésből, még a fagyott földön is porfelhőt verve fel.*
- Gyerünk tovább!
*Szinte földöntúli a hangja, ám ezúttal jó értelemben, nagyon élvezi a mozgást, hogy a vezérrel edzhet, így a fájdalmat is kevésbé érzékeli már, jóllehet azt is érzi a küzdelem már nem tart sokáig. Kijelentéséhez híven, földet érésekor szinte azonnal fordul tovább jobbra tengelye körül, hogy hasára érkezzen. Pycta, ha nem fordul vele, kezei immár keresztben lesznek feje mögött úgy, hogy a hátán fekszik, Umon azonban már guggolóállásba lövi magát. Nem várja meg, míg fenti fekvés kiderül, Pycta kezére rámarkolva, a hason, vagy keresztbe tett kézzel háton fekvő venár vezér hasán (vagy hátán) Pycta kezein megtámaszkodva, azokat továbbra is szorítva alkalmaz immár egy előre bukfencet. Umon ereje szintén jó, így Pyctáéhoz hasonlóan szorítása erős, ha bukfence következtében sikerül magával húznia a szerzetest, ha az még a hasán fekszik, groteszk homorított testhelyzetbe kényszerül, melyből kezeit hirtelen elengedve visszacsapódhat hasára, azonban ha a hátán, akkor Umon ülő helyzetbe rántja, hogy a szerzetes megfeszített derekának csapódjon. Ez utóbbi talán csak az orrnak kellemetlen, viszont annak nagyon. Umon erejének végét járja már, borzasztóan fárad és ízületeit megterhelik a szokatlan mozdulatok, melyekről fogalma sincs, hogy honnan, vagy miből érkeznek. Furcsa érzés ez számára, de a venár vezár ismét tudott valami újat mutatni, mely érdekes módon egyben régi is, hisz korábbi emlékei törnek előtérbe. A szerzetes nem bízza el magát, de nem is keseredik el, ha mozdulatai sikerülnek, vagy esetleg nem. Számára már győzelemként könyvelődik el ez a nap, s immár biztos benne, ahogy a gyakorlótér szelíd ködén áttűz a nap, elméjére borult fátyol sem áthatolhatatlan, kitartással és kis segítséggel, legyőzi a gonoszt.*
//Fájdalomtűrés (jó):7-1 (első kör: gáncs)-3(második kör: gyomorütés, nyakütés)-1(harmadik kör: átdobás)=2//
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-08 15:21:15
Üzenet elküldve: 2018-01-08 15:21:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Feldúlja a Xotarával esett csendes szóváltás. Alapvetően tényleg próbál nyitott és befogadó lenni, de valahogy nem megy, vagyis Xotarával nem megy, valószínűleg pont azért, mert az azzal kezdte, hogy a torkának ugrott és megvádolta azzal, hogy utálja. Hogy azért utálja, mert mélységi. Még csak azért sem utálja, mert ezt az alaptalan vádat a fejéhez vágta. Persze visszaugathatott volna, lehet hogy Xotarának nem csak önmagára, de Aenaere is lett volna egynéhány sztereotípiája, amit kinyilatkoztat. Például megspékelhette volna olyasmivel, hogy azért van ez a gyűlölet, mert ő embernek született. Vagy azért mert jómódú családba született, bár erről Xotarának valószínűleg nincsenek információi és Aenae nem is igen hirdeti, ezért is titkolja el a nevét. Jobban belegondolva ebben a titkolózósdiban nem is az a legrosszabb, hogy Xotarának nem mondja el, hanem az, hogy Pyctának sem. Eddig nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, de a Xotarával való beszélgetés valahogy átértékelt benne dolgokat, főként a titkokról. Illetve arról az egy titkáról, ami van.
Igen! Most azonnal el kell neki mondania. Illetve nem akar rögtön Xotara után rohanni, így aztán kivár pár percet, hogy amaz biztosan eltávolodjon és ne kelljen átélni egy újabb kínos jelenetet, hogy találkoznak. Még a könyvébe sem tud belemélyedni, olyannyira megzizzen, jobbjának ujjai idegesen dobolnak az asztalon maga mellett. Mikor úgy ítéli meg, hogy a nőstény már elég messze járhat akkor indul csak el, hogy megkeresse Pyctát és valljon neki. Vannak tippjei, hogy hol találhatja meg, ezek között pedig az erőd udvara dobogós helyen szerepel és nem is kell csalódnia.
Viszont azt egyből látja, hogy nem lesz lehetősége most arra, hogy előálljon a farbával, ugyanis Pycta éppen Umonnal verekszik. A gyakorlótéren. Vagyis csak gyakorolnak. Mikor a lány az udvarra ér, akkor Umon épp készül Pyctára támadni. Az ő érkezésével valószínűleg nemigen foglalkoznak jelen pillanatban, és nem is akarná megzavarni őket ezért csak megáll az eddigi egyetlen nézőjük, Sunuko mellett. Őt is csak biccentéssel üdvözli, mert ami azt illeti nem mer megszólalni. Karjait összefonja a mellkasa előtt és kiszáradó szájjal nézi őket, illetve főleg Pyctát, akit még nem is látott harcolni, mert az csak ujjgyakorlat volt neki, mikor Aenae kezéből kicsavarta a gyakorlótőrt. Ez most cseppet komolyabbnak tűnik annál, hiszen az ellenfele sokkal jobban képzett, mint az egész életében csak hímezgető Aenae. Mindent összevetve nincsen ínyére a látvány, azonban mégsem moccan, hogy máshol dolog után nézhessen. Arca merev, próbálja nem elképzelni, hogy mennyire meg lehet sebesülni még egy ilyen baráti bunyó során is.*
//A szél és a kígyó//
*Feldúlja a Xotarával esett csendes szóváltás. Alapvetően tényleg próbál nyitott és befogadó lenni, de valahogy nem megy, vagyis Xotarával nem megy, valószínűleg pont azért, mert az azzal kezdte, hogy a torkának ugrott és megvádolta azzal, hogy utálja. Hogy azért utálja, mert mélységi. Még csak azért sem utálja, mert ezt az alaptalan vádat a fejéhez vágta. Persze visszaugathatott volna, lehet hogy Xotarának nem csak önmagára, de Aenaere is lett volna egynéhány sztereotípiája, amit kinyilatkoztat. Például megspékelhette volna olyasmivel, hogy azért van ez a gyűlölet, mert ő embernek született. Vagy azért mert jómódú családba született, bár erről Xotarának valószínűleg nincsenek információi és Aenae nem is igen hirdeti, ezért is titkolja el a nevét. Jobban belegondolva ebben a titkolózósdiban nem is az a legrosszabb, hogy Xotarának nem mondja el, hanem az, hogy Pyctának sem. Eddig nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, de a Xotarával való beszélgetés valahogy átértékelt benne dolgokat, főként a titkokról. Illetve arról az egy titkáról, ami van.
Igen! Most azonnal el kell neki mondania. Illetve nem akar rögtön Xotara után rohanni, így aztán kivár pár percet, hogy amaz biztosan eltávolodjon és ne kelljen átélni egy újabb kínos jelenetet, hogy találkoznak. Még a könyvébe sem tud belemélyedni, olyannyira megzizzen, jobbjának ujjai idegesen dobolnak az asztalon maga mellett. Mikor úgy ítéli meg, hogy a nőstény már elég messze járhat akkor indul csak el, hogy megkeresse Pyctát és valljon neki. Vannak tippjei, hogy hol találhatja meg, ezek között pedig az erőd udvara dobogós helyen szerepel és nem is kell csalódnia.
Viszont azt egyből látja, hogy nem lesz lehetősége most arra, hogy előálljon a farbával, ugyanis Pycta éppen Umonnal verekszik. A gyakorlótéren. Vagyis csak gyakorolnak. Mikor a lány az udvarra ér, akkor Umon épp készül Pyctára támadni. Az ő érkezésével valószínűleg nemigen foglalkoznak jelen pillanatban, és nem is akarná megzavarni őket ezért csak megáll az eddigi egyetlen nézőjük, Sunuko mellett. Őt is csak biccentéssel üdvözli, mert ami azt illeti nem mer megszólalni. Karjait összefonja a mellkasa előtt és kiszáradó szájjal nézi őket, illetve főleg Pyctát, akit még nem is látott harcolni, mert az csak ujjgyakorlat volt neki, mikor Aenae kezéből kicsavarta a gyakorlótőrt. Ez most cseppet komolyabbnak tűnik annál, hiszen az ellenfele sokkal jobban képzett, mint az egész életében csak hímezgető Aenae. Mindent összevetve nincsen ínyére a látvány, azonban mégsem moccan, hogy máshol dolog után nézhessen. Arca merev, próbálja nem elképzelni, hogy mennyire meg lehet sebesülni még egy ilyen baráti bunyó során is.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-08 15:18:55
Üzenet elküldve: 2018-01-08 15:18:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Ez tényleg elfelejteti vele céltudatlanságos problémáját. De még mennyire! Egyetlen szó nélkül, jól kimért távolságból, mint egy szellem nézi a két, nála jóval nagyobb képességű ökölvívó viadalát. nem tudta mire számított, de a kegyetlen, majdnem valóságosnak tűnő harc ami közöttük folyik túlszárnyalta elképzeléseit a puszta "gyakorlást" illetően. De ezt nem rosszalja. Sőt! Ő mindig híve volt az éles helyzetekben történő konfliktusok lejátszásának, ami nem csak kis horzsolásokkal és foltokkal jár. Így a kliens hozzászokik a megerőltetéshez, s így mind testben s lélekben erősödik. Na de mintha más is folyna az elf vezér s szerzetes stigmás barátja közt. Bár úgy érzi hogy már nem fog sokáig tartani a mérkőzés. Összehúzott szemöldökkel elemzi a testartásokat, mozdulatokat, csapásokat. Az száraz tény, hogy mindketten értik amit tesznek, s az is, hogy ő maga nem ér fel hozzájuk. A kardot már rég jól forgatja, s se tűrőképességére, se reflexeire nincs panasz, de puszta kezeivel jóval kevesebbet tudna ártani. Ezért is van a gyakorlás. Ha végeznek, most már biztos hogy felkéri valamelyiket. Feltéve, ha bármelyikük abban az állapotban marad a végére. Addig is hátát az épület falának vetítve tovább szemléli a kettőt. Persze megfordul a fejében hogy belemotoszkálhatna, (Az élet "kiszámíthatatlansága" jó lecke lenne mindkettőjüknek) de hamar elveti az ötletet. Pycta elég hamar meghallaná, Umon pedig már így is eleget kapott. lehet hogy nem csak az elftől, hanem a sorstól is?*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 15:20:57
//A szél és a kígyó//
*Ez tényleg elfelejteti vele céltudatlanságos problémáját. De még mennyire! Egyetlen szó nélkül, jól kimért távolságból, mint egy szellem nézi a két, nála jóval nagyobb képességű ökölvívó viadalát. nem tudta mire számított, de a kegyetlen, majdnem valóságosnak tűnő harc ami közöttük folyik túlszárnyalta elképzeléseit a puszta "gyakorlást" illetően. De ezt nem rosszalja. Sőt! Ő mindig híve volt az éles helyzetekben történő konfliktusok lejátszásának, ami nem csak kis horzsolásokkal és foltokkal jár. Így a kliens hozzászokik a megerőltetéshez, s így mind testben s lélekben erősödik. Na de mintha más is folyna az elf vezér s szerzetes stigmás barátja közt. Bár úgy érzi hogy már nem fog sokáig tartani a mérkőzés. Összehúzott szemöldökkel elemzi a testartásokat, mozdulatokat, csapásokat. Az száraz tény, hogy mindketten értik amit tesznek, s az is, hogy ő maga nem ér fel hozzájuk. A kardot már rég jól forgatja, s se tűrőképességére, se reflexeire nincs panasz, de puszta kezeivel jóval kevesebbet tudna ártani. Ezért is van a gyakorlás. Ha végeznek, most már biztos hogy felkéri valamelyiket. Feltéve, ha bármelyikük abban az állapotban marad a végére. Addig is hátát az épület falának vetítve tovább szemléli a kettőt. Persze megfordul a fejében hogy belemotoszkálhatna, (Az élet "kiszámíthatatlansága" jó lecke lenne mindkettőjüknek) de hamar elveti az ötletet. Pycta elég hamar meghallaná, Umon pedig már így is eleget kapott. lehet hogy nem csak az elftől, hanem a sorstól is?*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 15:20:57
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:55:19
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:55:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*A gyomorszájra mért ütés ül, így az előredőlő test már eszményi célpontot kínál a könyökkel bevitt ütésre, azaz ezúttal nem a könyökkel, hanem a kemény, de a csontnál puhább alkarizommal, amely okoz pár kellemetlen pillanatot ellenfelének.
Umon lába alól kiszalad a talaj, a gyakorlótér durva, kavicsos talaján fog földet, pár pillanatra tisztán látszik a szemén, hogy nem tudja, hol van. A nyakra bevitt ütés ugyan kevésbé pusztító, mintha az állcsontra mért, de így is elég kellemetlen. Egy átlagos halandót talán már az ájulás ködébe is taszítana. De a szerzetes nem átlagos ember, kiképzésének alapjai erősek, de még nem ért el útjának végére.
A csuhás nem mozdul, az utolsó ütés végpontjába merevedve figyeli az elterülő barátot, állása, tartása mit sem változik, mint egy élethű szobor strázsál a gyakorlótér közepén, csak a lombszín szemek követik a lassan magához térő szerzetest. Sohasem ütne vagy rúgna meg egy földön fekvő ellenfelet, akkor sem, ha az az egész erdőt irtotta volna ki, olyan mélyre talán soha nem tudna süllyedni.
Aztán Umon felegyenesedik előtte és újra felveszi a harci állását. A csuhás nem mozdul, csak tartásán változtat, újra visszaáll ő is harci pozíciójába. Az átkozott szerzetesnek nem kell mozognia, ha le akarja követi a csuhás állását, mert ő nem mozdul. Még akkor sem, amikor Umon lopni kezdi a közöttük fennálló távolságot. Ez a támadás már egészen más. Eddig kétszer rontott neki, előbb egy terv nélküli rohammal, másodszor egy ugrásból végrehajtott fordulórúgással. Ezúttal viszont sokkal meggondoltabb, s amikor ütéstávolságba ér, két színlelt ütéssel támad. A csuhás kezei mozdulnak, hogy védekezzenek, de nincs rájuk szükség, az ütések nem érik el, viszont meglepetésére a barát rálép a lábára és közvetlen utána két kézzel meg is löki hátra.
Egy pillanatra elkerekednek a lombzöld szemek, lefogott lába miatt nem tud elmozdulni hátra, így elkezd dőlni, de a reakció nem marad el. Mindkét kezével megpróbál belekapaszkodni Umon karjaiba, ráfogva az alkarokra, szabad lábának talpát beékelné ellenfele gyomrába és magával rántaná estében.
Ugyan az ereje csak jónak mondható, de kihasználja Umon és a saját lendületét a dőlésben, beékelt lábát kiegyenesítve megtámasztja és földet érve átdobja maga felett a szerzetest, ha mindez sikerül neki.
Ha sikerül a mozdulatsor, akkor ugyan kellemetlen horzsolásokat szerez a hátán a talajfogás miatt, de Umon hasonlóan rosszul - ha nem rosszabbul járhat -, amikor földet ér.
Hogy Umon földet érését nehezítse, nem engedné el a lefogott karokat, ezzel is megnehezítve számára az esés tompítását, hisz így nem tudja karjaival elvezetni a zuhanás energiáját.
Mindketten a földre kerülhetnek, egymásnak fejjel, a harc innen folytatódhat.*
//Fájdalomtűrés (nagyon jó): 8-1(első kör: ütés)-1(második kör:hanyatt esés)=6//
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 15:04:42
//A szél és a kígyó//
*A gyomorszájra mért ütés ül, így az előredőlő test már eszményi célpontot kínál a könyökkel bevitt ütésre, azaz ezúttal nem a könyökkel, hanem a kemény, de a csontnál puhább alkarizommal, amely okoz pár kellemetlen pillanatot ellenfelének.
Umon lába alól kiszalad a talaj, a gyakorlótér durva, kavicsos talaján fog földet, pár pillanatra tisztán látszik a szemén, hogy nem tudja, hol van. A nyakra bevitt ütés ugyan kevésbé pusztító, mintha az állcsontra mért, de így is elég kellemetlen. Egy átlagos halandót talán már az ájulás ködébe is taszítana. De a szerzetes nem átlagos ember, kiképzésének alapjai erősek, de még nem ért el útjának végére.
A csuhás nem mozdul, az utolsó ütés végpontjába merevedve figyeli az elterülő barátot, állása, tartása mit sem változik, mint egy élethű szobor strázsál a gyakorlótér közepén, csak a lombszín szemek követik a lassan magához térő szerzetest. Sohasem ütne vagy rúgna meg egy földön fekvő ellenfelet, akkor sem, ha az az egész erdőt irtotta volna ki, olyan mélyre talán soha nem tudna süllyedni.
Aztán Umon felegyenesedik előtte és újra felveszi a harci állását. A csuhás nem mozdul, csak tartásán változtat, újra visszaáll ő is harci pozíciójába. Az átkozott szerzetesnek nem kell mozognia, ha le akarja követi a csuhás állását, mert ő nem mozdul. Még akkor sem, amikor Umon lopni kezdi a közöttük fennálló távolságot. Ez a támadás már egészen más. Eddig kétszer rontott neki, előbb egy terv nélküli rohammal, másodszor egy ugrásból végrehajtott fordulórúgással. Ezúttal viszont sokkal meggondoltabb, s amikor ütéstávolságba ér, két színlelt ütéssel támad. A csuhás kezei mozdulnak, hogy védekezzenek, de nincs rájuk szükség, az ütések nem érik el, viszont meglepetésére a barát rálép a lábára és közvetlen utána két kézzel meg is löki hátra.
Egy pillanatra elkerekednek a lombzöld szemek, lefogott lába miatt nem tud elmozdulni hátra, így elkezd dőlni, de a reakció nem marad el. Mindkét kezével megpróbál belekapaszkodni Umon karjaiba, ráfogva az alkarokra, szabad lábának talpát beékelné ellenfele gyomrába és magával rántaná estében.
Ugyan az ereje csak jónak mondható, de kihasználja Umon és a saját lendületét a dőlésben, beékelt lábát kiegyenesítve megtámasztja és földet érve átdobja maga felett a szerzetest, ha mindez sikerül neki.
Ha sikerül a mozdulatsor, akkor ugyan kellemetlen horzsolásokat szerez a hátán a talajfogás miatt, de Umon hasonlóan rosszul - ha nem rosszabbul járhat -, amikor földet ér.
Hogy Umon földet érését nehezítse, nem engedné el a lefogott karokat, ezzel is megnehezítve számára az esés tompítását, hisz így nem tudja karjaival elvezetni a zuhanás energiáját.
Mindketten a földre kerülhetnek, egymásnak fejjel, a harc innen folytatódhat.*
//Fájdalomtűrés (nagyon jó): 8-1(első kör: ütés)-1(második kör:hanyatt esés)=6//
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 15:04:42
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-08 13:44:44
Üzenet elküldve: 2018-01-08 13:44:44
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Xotara elfogadóan bólint, majd így szól: *
- Értem. Rendben. Akkor köszönöm, hogy végig hallgattál. Sajnálom, hogy az ostoba agymenésemmel és a nevetséges érzéseimmel zavartalak, zaklattalak. Mindazonáltal örülök, hogy tisztáztuk a helyzetet. Bármennyire hihetetlen, de ezért hálás vagyok. Ígéretem megtartom. Így viszonyunk ezután közönyösen semleges lesz, részemről.
*A lány kérdésére nem válaszol, mert nincs értelme tovább szaporítani a szavakat. Sajnos nem értik meg egymást. Elbeszélnek egymás mellett, és a sötételf lány nem akarja még tovább feltartani Őt, az irritáló jelenlétével. Xotara szembefordul Aenae-nel, tekintetét a lányon tartva. Jobb lábával a bal mögé lépve, kezeit széttárva meghajol előtte.*
- A Fában Lakó legyen veled!
*Azzal Xotara sarkon fordulva távozik az alkimista laborból, és folytatja útját a csendes, de számtalan ajtóval szegélyezett folyosókon.*
//Zárás//
*Xotara elfogadóan bólint, majd így szól: *
- Értem. Rendben. Akkor köszönöm, hogy végig hallgattál. Sajnálom, hogy az ostoba agymenésemmel és a nevetséges érzéseimmel zavartalak, zaklattalak. Mindazonáltal örülök, hogy tisztáztuk a helyzetet. Bármennyire hihetetlen, de ezért hálás vagyok. Ígéretem megtartom. Így viszonyunk ezután közönyösen semleges lesz, részemről.
*A lány kérdésére nem válaszol, mert nincs értelme tovább szaporítani a szavakat. Sajnos nem értik meg egymást. Elbeszélnek egymás mellett, és a sötételf lány nem akarja még tovább feltartani Őt, az irritáló jelenlétével. Xotara szembefordul Aenae-nel, tekintetét a lányon tartva. Jobb lábával a bal mögé lépve, kezeit széttárva meghajol előtte.*
- A Fában Lakó legyen veled!
*Azzal Xotara sarkon fordulva távozik az alkimista laborból, és folytatja útját a csendes, de számtalan ajtóval szegélyezett folyosókon.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-08 13:24:48
Üzenet elküldve: 2018-01-08 13:24:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lyz//
*Már csak le szeretne ülni a hóba, hogy a hideg áldásos érzete, kikapcsolja az idegeit és elfeledtesse testével, a fájdalomnak, még a gondolatát is. Viszont aludni is jó lenne végre. azt viszont nem szívesen tenné a a hóban, szereti a hideg áldásos hatásait, de a hipotermiával a mai napig nem sikerült baráti viszonyba kerülnie. Ekkor meg pillant egy szőke elf nőt, amint felé, legalább is valószínűleg felé, rohan. Már is megkapná a büntetését? Ha igen az biztos, hogy ilyen börtönőrre nem számított. Mindenesetre jobb hamarabb túlesni rajta. *
-Az egész az én hibám volt. A nőnek ehhez semmi köze. Mármint a mélységinek. Egy cseppet talán... elragadtattam magam. -
*De, mint később kiderül, a nő, akit Lyznek hívnak, csak azért jön, hogy segítsen neki rendbe tenni magát. Amire egyébként semmi szükség, egy kis vér még senkinek nem ártott meg, de ki tudna nemet mondani neki? *
-Bara'agh Achys vagyok, de hívj csak Barának. Azt hiszem... nem egészen úgy kezdődött az itt létem, ahogy terveztem. Már van 2 ellenségem, de barát még... de hát kinek is kell az, mikor ilyen ellenségei vannak? -
*Nevet fel kényszeredetten. Kicsit feszélyezve érzi, magát és tudja, hogy csak egyre rosszabb lesz, ha tovább beszél, így az a logikus lépés, ha a lányt beszélteti, ő meg megpróbál majd úgy tenni, mint aki mindent ért. *
-Igazából kérni szeretnék egy szívességet. Mesélnél nekem erről a helyről? -
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.10 18:50:58, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás, igényesség a hozzászólásaiddal szemben.
*Már csak le szeretne ülni a hóba, hogy a hideg áldásos érzete, kikapcsolja az idegeit és elfeledtesse testével, a fájdalomnak, még a gondolatát is. Viszont aludni is jó lenne végre. azt viszont nem szívesen tenné a a hóban, szereti a hideg áldásos hatásait, de a hipotermiával a mai napig nem sikerült baráti viszonyba kerülnie. Ekkor meg pillant egy szőke elf nőt, amint felé, legalább is valószínűleg felé, rohan. Már is megkapná a büntetését? Ha igen az biztos, hogy ilyen börtönőrre nem számított. Mindenesetre jobb hamarabb túlesni rajta. *
-Az egész az én hibám volt. A nőnek ehhez semmi köze. Mármint a mélységinek. Egy cseppet talán... elragadtattam magam. -
*De, mint később kiderül, a nő, akit Lyznek hívnak, csak azért jön, hogy segítsen neki rendbe tenni magát. Amire egyébként semmi szükség, egy kis vér még senkinek nem ártott meg, de ki tudna nemet mondani neki? *
-Bara'agh Achys vagyok, de hívj csak Barának. Azt hiszem... nem egészen úgy kezdődött az itt létem, ahogy terveztem. Már van 2 ellenségem, de barát még... de hát kinek is kell az, mikor ilyen ellenségei vannak? -
*Nevet fel kényszeredetten. Kicsit feszélyezve érzi, magát és tudja, hogy csak egyre rosszabb lesz, ha tovább beszél, így az a logikus lépés, ha a lányt beszélteti, ő meg megpróbál majd úgy tenni, mint aki mindent ért. *
-Igazából kérni szeretnék egy szívességet. Mesélnél nekem erről a helyről? -
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.10 18:50:58, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás, igényesség a hozzászólásaiddal szemben.
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-08 09:28:29
Üzenet elküldve: 2018-01-08 09:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae próbál nyitott lenni a világra és annak minden lakójára, legyen az sötételf, vagy ork, legyen közrendű, vagy nemes. Vadvéd erdőmélyi erődjében nagyon sokat tanult a nyitottságról, a mások elfogadásáról. Ennek ellenére nem tetszik neki Xotara stílusa, futkos tőle a hideg a hátán, és tényleg nem azért, mert mélységinek született, hanem azért mert a habitusa olyannyira különbözik Aenae habitusától.*
- Nem gondolnám, hogy megcáfolnál ezzel bármit is, hiszen egy szóval sem mondtam, hogy sosem töltök időt másokkal.
*Természetesen tölt időt másokkal, mert az ember társas lény, mindazonáltal nem érti Xotarát, letámadja, számon kéri, holott Aenae egy kezén meg tudja számolni, hogy mennyi interakció volt közöttük. Bármennyire is próbál nyitottan hozzáállni Xotarához, és ahhoz amit itt és most előad, de valahogy mégsem megy.
Letámaszkodik maga mögött az asztal szélén két könyékkel, ujjait a hasa előtt összefonja. Ezúttal azt az ingert kell legyőzze, hogy állítható magasságú széken ne kezdjen jobbra-balra forogni. Ha eddig közömbös volt számára a sötételf, hát most már kifejezetten irritálja. Fél szemöldöke felszalad a válaszra. Kicsit dilemmában van, mert nem akar ő senkivel rosszban lenni, de Xotara személyisége mégis taszítja.*
- Úgy. Akkor ha dönthetek erről, akkor inkább megkérnélek, hogy ne keresd a társaságom, én sem fogom keresni a tiédet.
*Ő tényleg nem akarta egy pillanatig sem megmondani a másiknak, hogy mit csináljon, vagy mit ne csináljon, de ha a mélységi ennyire ragaszkodik egy tiltó, vagy megengedő válaszhoz, akkor legyen.*
- Egyébként mindenkit sorra jársz, vagy csak az én torkomnak ugrottál neki?
*Ezt már csak úgy mellékesen kérdezi, mert elvileg megbeszéltek mindent, amit Xotara meg akart beszélni. Aenae topázsárga tekintete a mélységire szegeződik. Gondolatban elmosolyodik azon, hogy a régi énje milyen könnyen kezelte volna ezt a problémát. Vállrándítással elzavarta volna a másikat, még ki is nevette volna, netalántán számon kéri rajta, hogy mégis hogy merte megszólítani?! Mostanra nem vetemedne ilyesmire, hiszen tudja, hogy az erdőmélyi erődben csak egymásra számíthatnak, ezért aztán jobb lenne ha baráti viszonyt ápolnának, vagy legalább semlegest.*
*Aenae próbál nyitott lenni a világra és annak minden lakójára, legyen az sötételf, vagy ork, legyen közrendű, vagy nemes. Vadvéd erdőmélyi erődjében nagyon sokat tanult a nyitottságról, a mások elfogadásáról. Ennek ellenére nem tetszik neki Xotara stílusa, futkos tőle a hideg a hátán, és tényleg nem azért, mert mélységinek született, hanem azért mert a habitusa olyannyira különbözik Aenae habitusától.*
- Nem gondolnám, hogy megcáfolnál ezzel bármit is, hiszen egy szóval sem mondtam, hogy sosem töltök időt másokkal.
*Természetesen tölt időt másokkal, mert az ember társas lény, mindazonáltal nem érti Xotarát, letámadja, számon kéri, holott Aenae egy kezén meg tudja számolni, hogy mennyi interakció volt közöttük. Bármennyire is próbál nyitottan hozzáállni Xotarához, és ahhoz amit itt és most előad, de valahogy mégsem megy.
Letámaszkodik maga mögött az asztal szélén két könyékkel, ujjait a hasa előtt összefonja. Ezúttal azt az ingert kell legyőzze, hogy állítható magasságú széken ne kezdjen jobbra-balra forogni. Ha eddig közömbös volt számára a sötételf, hát most már kifejezetten irritálja. Fél szemöldöke felszalad a válaszra. Kicsit dilemmában van, mert nem akar ő senkivel rosszban lenni, de Xotara személyisége mégis taszítja.*
- Úgy. Akkor ha dönthetek erről, akkor inkább megkérnélek, hogy ne keresd a társaságom, én sem fogom keresni a tiédet.
*Ő tényleg nem akarta egy pillanatig sem megmondani a másiknak, hogy mit csináljon, vagy mit ne csináljon, de ha a mélységi ennyire ragaszkodik egy tiltó, vagy megengedő válaszhoz, akkor legyen.*
- Egyébként mindenkit sorra jársz, vagy csak az én torkomnak ugrottál neki?
*Ezt már csak úgy mellékesen kérdezi, mert elvileg megbeszéltek mindent, amit Xotara meg akart beszélni. Aenae topázsárga tekintete a mélységire szegeződik. Gondolatban elmosolyodik azon, hogy a régi énje milyen könnyen kezelte volna ezt a problémát. Vállrándítással elzavarta volna a másikat, még ki is nevette volna, netalántán számon kéri rajta, hogy mégis hogy merte megszólítani?! Mostanra nem vetemedne ilyesmire, hiszen tudja, hogy az erdőmélyi erődben csak egymásra számíthatnak, ezért aztán jobb lenne ha baráti viszonyt ápolnának, vagy legalább semlegest.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 23:59:05
Üzenet elküldve: 2018-01-07 23:59:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadás//
*Xotara bocsánatkérésére nem felel semmit. Nem is tőlük kéne legfőképp bocsánatot kérnie, de ez már nem Zara dolga.*
~Majd megoldja, ahogy akarja, engem nem érdekel.~
*Na meg Umon költői hasonlata bőven elég volt. A férfi elkéri a fél-elftől fegyvereit, amit így utólag Zara elég okos ötletnek tart. Már csak az előbbiek miatt is.*
- Akkor menjünk. Xotara, szólj, ha Pyctáék visszajöttek! Lenne pár megbeszélnivaló az érkezők miatt.
*El is indul, kicsivel a két férfi előtt haladva. Tervei szerint az étkezőbe vezeti Barát és Elostort is, és amíg Pycta vissza nem jön, megkérhetik Banyát, hogy gyorsan dobjon nekik össze valamit.
Int nekik hogy kövessék őt, meg Baráéknak is odaszól, hogy ha végeztek Lyzzel, akkor majd csatlakozzanak hozzájuk.*
~Xotara megoldása jobb...? Ez hülyeség! Nem is csinált Bara semmit. A beszólása meg még tetszett is~
*Szereti a gonosz kis vicceket, mint például Bayde kis bemutatója Aenaeén. Azon is jót szórakozott.*
- Foglaljatok helyet addig, amíg a vezérünk megérkezik.
*Mondja, mikor a az étkezőbe érnek.*
*Xotara bocsánatkérésére nem felel semmit. Nem is tőlük kéne legfőképp bocsánatot kérnie, de ez már nem Zara dolga.*
~Majd megoldja, ahogy akarja, engem nem érdekel.~
*Na meg Umon költői hasonlata bőven elég volt. A férfi elkéri a fél-elftől fegyvereit, amit így utólag Zara elég okos ötletnek tart. Már csak az előbbiek miatt is.*
- Akkor menjünk. Xotara, szólj, ha Pyctáék visszajöttek! Lenne pár megbeszélnivaló az érkezők miatt.
*El is indul, kicsivel a két férfi előtt haladva. Tervei szerint az étkezőbe vezeti Barát és Elostort is, és amíg Pycta vissza nem jön, megkérhetik Banyát, hogy gyorsan dobjon nekik össze valamit.
Int nekik hogy kövessék őt, meg Baráéknak is odaszól, hogy ha végeztek Lyzzel, akkor majd csatlakozzanak hozzájuk.*
~Xotara megoldása jobb...? Ez hülyeség! Nem is csinált Bara semmit. A beszólása meg még tetszett is~
*Szereti a gonosz kis vicceket, mint például Bayde kis bemutatója Aenaeén. Azon is jót szórakozott.*
- Foglaljatok helyet addig, amíg a vezérünk megérkezik.
*Mondja, mikor a az étkezőbe érnek.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 23:08:08
Üzenet elküldve: 2018-01-07 23:08:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadás//
*A fene nagy forgatagban, érkezése sem volt normálisan lereagálni magában a dolgokat. Xotara a mélységi, teljesen nekiugrik az orknak. -teljesen érthető okokból. Erre megjelenik egy csuklyás fickó, és pillanatok alatt leállítja. Az ork még vissza sem támad. *
~Hát ez nem megszokott, sőt inkább furcsa. Érdemes lesz Barát szemmel tartani. ~
*Gondolatbéli összegzőjét, a csuklyás bemutatkozása, és teátrális üdvözlése zavarja meg. *
- Ha ez a rend, legyen.
*Leadja fegyvereit, még rejtett parittyáját is átadja. Közben Umon az ork után indul. Lépést tartva velük, próbál szót érteni a férfival.*
-De most, ha lehet kérdeznék. Mindenkit így lecsendesítesz, aki az erődöt védeni próbálja? Egyébként, teljes mértékben Xotara megoldása a szimpatikusabb. Bár, ha elfajultak volna a dolgok nem hiszem, hogy jól jött volna ki belőle. Ne haragudj, nem sértegetni szeretnélek titeket. Csak nem értem.
*Vizslatóan néz, az orkra.*
-Ne haragudj, nem veled van bajom Bara.
*Képtelen megállni, hogy ne Zara hátsóját bámulja séta és beszélgetés közben.*
~Jó ideje nem volt dolgom nővel. Pedig már rám férne.~
*A fene nagy forgatagban, érkezése sem volt normálisan lereagálni magában a dolgokat. Xotara a mélységi, teljesen nekiugrik az orknak. -teljesen érthető okokból. Erre megjelenik egy csuklyás fickó, és pillanatok alatt leállítja. Az ork még vissza sem támad. *
~Hát ez nem megszokott, sőt inkább furcsa. Érdemes lesz Barát szemmel tartani. ~
*Gondolatbéli összegzőjét, a csuklyás bemutatkozása, és teátrális üdvözlése zavarja meg. *
- Ha ez a rend, legyen.
*Leadja fegyvereit, még rejtett parittyáját is átadja. Közben Umon az ork után indul. Lépést tartva velük, próbál szót érteni a férfival.*
-De most, ha lehet kérdeznék. Mindenkit így lecsendesítesz, aki az erődöt védeni próbálja? Egyébként, teljes mértékben Xotara megoldása a szimpatikusabb. Bár, ha elfajultak volna a dolgok nem hiszem, hogy jól jött volna ki belőle. Ne haragudj, nem sértegetni szeretnélek titeket. Csak nem értem.
*Vizslatóan néz, az orkra.*
-Ne haragudj, nem veled van bajom Bara.
*Képtelen megállni, hogy ne Zara hátsóját bámulja séta és beszélgetés közben.*
~Jó ideje nem volt dolgom nővel. Pedig már rám férne.~
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 21:38:20
Üzenet elküldve: 2018-01-07 21:38:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Xotara szeme sarkából érzékeli, amikor hozzá hasonlóan Aenae is elfordul tőle, bár csak egy rövid időre. Ezen önkéntelenül is elmosolyodik, arra a pár pillanatra, amit persze másik nem láthat.
A mélységi lány végig hallgatja Aenae-t, és mindenre szépen sorban, közönyösen felel, hiszen „fegyvereit” eltette.
Hallotta, a lány kimért válaszát.*
- Nem is kell, hiszen nem is kértem, és valóban semmi közöm hozzá. Csupán tényeket közöltem, amiknek a szerepe egyszerű cáfolat volt.
*Xotara nem tudja hova igyekeztek a lányok a konyhából, így azt sem tudja, mit csináltak utána. Fürdőzésről is csak druidától hallott a nagycsarnokban.
Válaszolva, a lány nyugodtnak ható, mégis érezhetően indulatos kérdésére.*
- Nem. Ez most, hogy itt beszélünk nem nyitás, hanem tisztázás, sőt letámadásnak is lehet értelmezni. Nyitásnak viszont semmiképpen sem. Mint korábban mondtam, nem hagytad még, hogy nyissak feléd.
*Hallotta, Aenae megnyilatkozását a neve iránti érzéséről.*
- Értem. Rendben. Akkor nem szólítalak, többé Kagaenae-nek, csak Aenae-nek.
*Hallotta, Aenae kijelentését a hatalmi tilalomról.*
- Nem kértem engedélyt semmihez, és nem akarnám, hogy miattam bármiféle hatalmi terhe nyomja a vállaidat. Így nincs is értelme arról beszélni, hogy megtilthatsz e nekem bármit is. Csupán egy választást ajánlottam fel, amiről szabadon dönthetsz, de most ízelítőt is adtam belőle, hogy legyen viszonyítási alapod. Minden lanawininak joga van a személyes térhez, és mindenki eldöntheti, hogy kit kíván oda beengedni.
*Pár pillanatra elhallgat, miközben újra Aenae-re emeli a tekintetét. Xotara közönyösségét elhagyva újra magához hű modorára vált.*
- Szóval, akkor most mi a jó büdös fészkes fekete fene legyen?
*Ha Aenae arra kéri, hogy hagyja békén, Xotara habozás nélkül távozik a laborból, vagy ha Aenae-nek más mondani valója van, a sötételf lány meghallgatja, és annak fényében reagál.*
*Xotara szeme sarkából érzékeli, amikor hozzá hasonlóan Aenae is elfordul tőle, bár csak egy rövid időre. Ezen önkéntelenül is elmosolyodik, arra a pár pillanatra, amit persze másik nem láthat.
A mélységi lány végig hallgatja Aenae-t, és mindenre szépen sorban, közönyösen felel, hiszen „fegyvereit” eltette.
Hallotta, a lány kimért válaszát.*
- Nem is kell, hiszen nem is kértem, és valóban semmi közöm hozzá. Csupán tényeket közöltem, amiknek a szerepe egyszerű cáfolat volt.
*Xotara nem tudja hova igyekeztek a lányok a konyhából, így azt sem tudja, mit csináltak utána. Fürdőzésről is csak druidától hallott a nagycsarnokban.
Válaszolva, a lány nyugodtnak ható, mégis érezhetően indulatos kérdésére.*
- Nem. Ez most, hogy itt beszélünk nem nyitás, hanem tisztázás, sőt letámadásnak is lehet értelmezni. Nyitásnak viszont semmiképpen sem. Mint korábban mondtam, nem hagytad még, hogy nyissak feléd.
*Hallotta, Aenae megnyilatkozását a neve iránti érzéséről.*
- Értem. Rendben. Akkor nem szólítalak, többé Kagaenae-nek, csak Aenae-nek.
*Hallotta, Aenae kijelentését a hatalmi tilalomról.*
- Nem kértem engedélyt semmihez, és nem akarnám, hogy miattam bármiféle hatalmi terhe nyomja a vállaidat. Így nincs is értelme arról beszélni, hogy megtilthatsz e nekem bármit is. Csupán egy választást ajánlottam fel, amiről szabadon dönthetsz, de most ízelítőt is adtam belőle, hogy legyen viszonyítási alapod. Minden lanawininak joga van a személyes térhez, és mindenki eldöntheti, hogy kit kíván oda beengedni.
*Pár pillanatra elhallgat, miközben újra Aenae-re emeli a tekintetét. Xotara közönyösségét elhagyva újra magához hű modorára vált.*
- Szóval, akkor most mi a jó büdös fészkes fekete fene legyen?
*Ha Aenae arra kéri, hogy hagyja békén, Xotara habozás nélkül távozik a laborból, vagy ha Aenae-nek más mondani valója van, a sötételf lány meghallgatja, és annak fényében reagál.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 21:34:50
Üzenet elküldve: 2018-01-07 21:34:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Az első, amit érez a levegő, melybe lába ütközik, azaz ütközne, azonban nincs akadály, melyre számít. A második érzés apróbb zuhanás, mely még kellemes is lehetne, ha nem követné izzó fájdalom gyomortájékon. A szerzetes előtt már ekkor elsötétül a világ, fájdalomtűrése jó, de ekkora ütést nem tud feldolgozni.*
~Uhm...~
*Képzésének köszönhetően összeszorított foggal tűri, de kegyetlen élményben van része, s ha ez még nem lenne elég, követi a következő nyakára mért ütés, melyet előredőlő teste következtében szintén esélytelen kivédeni. Egy pillanatra talán eszméletét is veszti.*
~ Mit csinálsz? Erre tanítottalak?~
*A gondolat szikrája meglepetésszerűen éri, ez nem démona, a Kígyó hangja volt, hanem egészen más. Sokkal kedvesebb, sokkal szerényebb, sokkal gondoskodóbb. Úgy hangzott, mintha apa oktatná fiának a fafaragás művészetét egy-egy elrontott vágás után, holott biztos benne, hogy nem valódi apja szól hozzá.*
~Élj hát, Umon... Palasan!~
*Néhány pillanat telt el csupán, ő azonban hosszú perceknek érzi, tüdeje szinte sípolva kiált levegőért, nagy kegyesen teljesíti e kívánságát és hosszú, kitartott sóhajjal ébred az apró zúzalékos földön. Négykézláb térdel, majd lassan elvánszorog biztonságos távolságba, ahol a szájába tömődött kavicsokat kiköpködheti, nyakára mért ütéstől kissé csengő fülét elhallgattathatja. Mellkasa minden bizonnyal zúzódott, sötét folt lesz ott másnapra, ahogy vélhetően nyakán is. Nem néz fel gyakorlótársára, tudja, hogy kivár, míg összeszedi magát, elf vérébe és természetébe nem fér bele a földön téblábolók rugdosása, azonban nem akar sokáig pihenni, így lassan összeszedi magát és gondolatait is. Az előbb messze járt, mind időben és térben is, bár tudná, hogy hol, az ott elhangzottak viszont erővel töltik fel és motivációval. Van még remény, az emlékezésre. Ezúttal Pycta szavaira nem reagál, nem tereli el élőszóval saját figyelmét, ahogy a nap lassan teljes aranyszín körét megmutatja a világnak, úgy éled újjá Umon gyakorlatilag poraiból. Lassan feláll, s az elftől nem messze alapállást vesz fel. Jól tudja, hogy neki kell ismét támadnia, hisz az elf annyival erősebb és tapasztaltabb, hogy esélytelen mellette, de jelen harcukban nem is az elsőbbség a lényeg. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy markában hagy egy jó adag kavicsos homokot, azonban rögtön elveti az ötletet. Tisztán akar játszani, oly tisztán, melynek borult elméjét szeretné. Az alapállásból immár nem indul semerre, inkább határozottan az elf közelébe lép, feszülten figyelve annak minden mozdulatát. Ha az elf elmozdul, ő is vele mozog, ha megáll, ő is megáll, így követve szinte árnyékként a megfelelő pillanatra várva. A külső személő esetleg azt hiheti, hogy az elf és az ember pantomim táncát járja, vagy mintha e különös tánc a kommunikáció formája lenne. Pontosan erről van szó. A test test elleni küzdelemben az elme és a lélek párban jár és a küzdő féllel kommunikál. Mozdulat mozdulatot, gondolat gondolatot követ. Umon taktikát vált, ezúttal bonyolultabb formációba sűríti összes támadásra szánt idejét. Ha Pycta engedi olyan közel férkőzik hozzá, hogy csak egy-másfél lépés válassza el őket egymástól, ravasz technikájához elengedhetetlen a közelség. A szemkontaktust végig fenn akarja tartani, mert a kölcsönös figyelem szintén elengedhetetlen. Mintegy végszóra madártrilla harsan az egyik közeli faágon, talán a párját hívja, vagy csak spontán életteli énekét kezdené meg, de az is lehet, hogy a szerzetesnek zengi az indulót. Umon eleget várt, alaphelyzetben tartott jobb kezével támadást, ütést színlel, azonban ezt a mozdulatsort félúton abba is hagyja, így nem pazarolva rá több energiát. Mindegy, hogy Pycta védekezéssel, vagy támadással reagál, bal kezével ismét szúrja a színleg befejező mozdulatot. Az ütésváltás második részét sem kívánja befejezni a cél, hogy Pycta jobb lába kissé előrébb lépjen és a súlypont rá helyeződjön. Ha ez megtörténik, Umon, tekintve, hogy utolsó mozdulatát bal kézzel teszi, bal lába ütemre lép előre, reményei szerint erőteljesen a venár vezér jobb lábára, lent tartva azt, hogy ütésre lendített bal keze mellé párhuzamosan jobb keze is megérkezzen, s két kézzel lökjön egyet az elfen. Umon ereje jó, így átlag feletti erőt képes kifejteni, tekintve, hogy a lendület és a helyzeti előny is az övé (feltéve, ha nem ismerték ki szándékát), reményei szerint a lökése következtében Pycta hátraesik. Ha ez így történik Umon, Pycta lábaira figyelve próbál ismét biztonságos távolságba oldalazni, várva annak válaszát.*
//A szél és a kígyó//
*Az első, amit érez a levegő, melybe lába ütközik, azaz ütközne, azonban nincs akadály, melyre számít. A második érzés apróbb zuhanás, mely még kellemes is lehetne, ha nem követné izzó fájdalom gyomortájékon. A szerzetes előtt már ekkor elsötétül a világ, fájdalomtűrése jó, de ekkora ütést nem tud feldolgozni.*
~Uhm...~
*Képzésének köszönhetően összeszorított foggal tűri, de kegyetlen élményben van része, s ha ez még nem lenne elég, követi a következő nyakára mért ütés, melyet előredőlő teste következtében szintén esélytelen kivédeni. Egy pillanatra talán eszméletét is veszti.*
~ Mit csinálsz? Erre tanítottalak?~
*A gondolat szikrája meglepetésszerűen éri, ez nem démona, a Kígyó hangja volt, hanem egészen más. Sokkal kedvesebb, sokkal szerényebb, sokkal gondoskodóbb. Úgy hangzott, mintha apa oktatná fiának a fafaragás művészetét egy-egy elrontott vágás után, holott biztos benne, hogy nem valódi apja szól hozzá.*
~Élj hát, Umon... Palasan!~
*Néhány pillanat telt el csupán, ő azonban hosszú perceknek érzi, tüdeje szinte sípolva kiált levegőért, nagy kegyesen teljesíti e kívánságát és hosszú, kitartott sóhajjal ébred az apró zúzalékos földön. Négykézláb térdel, majd lassan elvánszorog biztonságos távolságba, ahol a szájába tömődött kavicsokat kiköpködheti, nyakára mért ütéstől kissé csengő fülét elhallgattathatja. Mellkasa minden bizonnyal zúzódott, sötét folt lesz ott másnapra, ahogy vélhetően nyakán is. Nem néz fel gyakorlótársára, tudja, hogy kivár, míg összeszedi magát, elf vérébe és természetébe nem fér bele a földön téblábolók rugdosása, azonban nem akar sokáig pihenni, így lassan összeszedi magát és gondolatait is. Az előbb messze járt, mind időben és térben is, bár tudná, hogy hol, az ott elhangzottak viszont erővel töltik fel és motivációval. Van még remény, az emlékezésre. Ezúttal Pycta szavaira nem reagál, nem tereli el élőszóval saját figyelmét, ahogy a nap lassan teljes aranyszín körét megmutatja a világnak, úgy éled újjá Umon gyakorlatilag poraiból. Lassan feláll, s az elftől nem messze alapállást vesz fel. Jól tudja, hogy neki kell ismét támadnia, hisz az elf annyival erősebb és tapasztaltabb, hogy esélytelen mellette, de jelen harcukban nem is az elsőbbség a lényeg. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy markában hagy egy jó adag kavicsos homokot, azonban rögtön elveti az ötletet. Tisztán akar játszani, oly tisztán, melynek borult elméjét szeretné. Az alapállásból immár nem indul semerre, inkább határozottan az elf közelébe lép, feszülten figyelve annak minden mozdulatát. Ha az elf elmozdul, ő is vele mozog, ha megáll, ő is megáll, így követve szinte árnyékként a megfelelő pillanatra várva. A külső személő esetleg azt hiheti, hogy az elf és az ember pantomim táncát járja, vagy mintha e különös tánc a kommunikáció formája lenne. Pontosan erről van szó. A test test elleni küzdelemben az elme és a lélek párban jár és a küzdő féllel kommunikál. Mozdulat mozdulatot, gondolat gondolatot követ. Umon taktikát vált, ezúttal bonyolultabb formációba sűríti összes támadásra szánt idejét. Ha Pycta engedi olyan közel férkőzik hozzá, hogy csak egy-másfél lépés válassza el őket egymástól, ravasz technikájához elengedhetetlen a közelség. A szemkontaktust végig fenn akarja tartani, mert a kölcsönös figyelem szintén elengedhetetlen. Mintegy végszóra madártrilla harsan az egyik közeli faágon, talán a párját hívja, vagy csak spontán életteli énekét kezdené meg, de az is lehet, hogy a szerzetesnek zengi az indulót. Umon eleget várt, alaphelyzetben tartott jobb kezével támadást, ütést színlel, azonban ezt a mozdulatsort félúton abba is hagyja, így nem pazarolva rá több energiát. Mindegy, hogy Pycta védekezéssel, vagy támadással reagál, bal kezével ismét szúrja a színleg befejező mozdulatot. Az ütésváltás második részét sem kívánja befejezni a cél, hogy Pycta jobb lába kissé előrébb lépjen és a súlypont rá helyeződjön. Ha ez megtörténik, Umon, tekintve, hogy utolsó mozdulatát bal kézzel teszi, bal lába ütemre lép előre, reményei szerint erőteljesen a venár vezér jobb lábára, lent tartva azt, hogy ütésre lendített bal keze mellé párhuzamosan jobb keze is megérkezzen, s két kézzel lökjön egyet az elfen. Umon ereje jó, így átlag feletti erőt képes kifejteni, tekintve, hogy a lendület és a helyzeti előny is az övé (feltéve, ha nem ismerték ki szándékát), reményei szerint a lökése következtében Pycta hátraesik. Ha ez így történik Umon, Pycta lábaira figyelve próbál ismét biztonságos távolságba oldalazni, várva annak válaszát.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 16:42:41
Üzenet elküldve: 2018-01-07 16:42:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*A legjobb védekezés a támadás, tartja a mondás egyes helyeken és ez így önmagában bizony igazság. Ezúttal is bejön a csuhás számítása, a csuklójára fonódó ujjak engednek, nem is kell hajolnia, Umon pedig egy akrobatikus hátra bukfenccel gurulja ki az esést, tompítva az elszenvedett sebesüléseket, majd fel is pattan.
A hosszúéletű elméjében a harc tovább folytatódik, ha ez valóban harc és nem gyakorlás volna, most máris lépne a guruló szerzetes után, hogy amikor az felállva igyekszik visszaszerezni egyensúlyát, és még nem sikerült elvezetnie a gurulás adta lendületet, egy tolórúgással mellbe taszítsa. Így még több lendületet kapna a meglévő mellé és akkor valószínűleg már nem tudna újabb bukfencet vetni, menthetetlenül elesne.
Ám ez most gyakorlás, a csuhás a helyén marad és hagyja felegyenesedni Umont.*
- Az oktalanok keseregnek a sors kihívásain, a harcos figyel, tapasztal és tanul. Ha meg van a cél, akkor nem számítanak az akadályok, hisz az út maga a cél. És nem számít az sem, hogy meddig jutsz el, ha az úton maradsz. *Micsoda fintora a sorsnak. Ezeket a gondolatok Bayde, az élvhajhász druida szájából hangzottak el valamikor, a bennük rejlő igazság múlhatatlan.*
- Akik megismernek és elfogadnak, azokban nem csalatkozhatsz, akik pedig kételkednek benned, azok sohasem lesznek a barátaid. *Válaszolja meg a kérdést, de továbbra is tartja a harci állást, ugyanúgy követi le Umon mozgását.
Aviolan megjelenését csak egy pillantással nyugtázza, más esetben biztosan viszonozná a köszöntést, de tart tőle, hogy az átkozott szerzetest éppen akkor sarkallná cselekvésre a démon, hogy felvigyázója ellen ugrassza Umont, de semmiféle rosszallás vagy harag nem látszik arcán a férfi megjelenését illetően. Meg fogja érteni.
Ám a szerzetes támad, erőteljes, ugrásból végrehajtott pörgőrúgás, amelynek a rúgás útja, a lendület megsokszorozza az erejét. Ám az út hossza miatt lassabb és a csuhás ezt használja ki. Berogyasztja térdeit és hagyja, hogy a pusztító erejű rúgás elszálljon felette, ha le akarná védeni, talán átlagos emberekéhez mért ereje nem is volna elég. Persze hátra is lép, hogy a lendületben lévő Umon nehogy ráugorjon így, amikor pedig az átkozott szerzetes földet ért, támadásba lendül.
Az első, egy bal kézzel indított, kurta, robbanásszerű ütés Umon gyomorszája felé, ökleinek első két bütyke az ütés felülete. Csípője az ütéssel együtt mozog, erőt kölcsönözve neki, a bő nadrágot tartó durva kötél végei harciasan lengenek lekövetve a csípő mozgását, de ostorként csapódva, lemaradva kissé. Ha sikeres az ütés, akkor nagy valószínűséggel kiszorítja a levegőt Umon mellkasából és előre görnyedésre készteti őt.
A második ütést éles harcban a könyökével vinné be, a csípő ezúttal is mozdul, ám a könyök helyett most az alkar izmával találna, ha sikerrel jár. Ha Umon előre dől korábbi ütése okén, akkor szinte meg sem kell mozdulnia, csak a csípője lendületét belevinni, ha nem vagy a szerzetesnek sikerül azt az ütést hárítania, akkor kissé előredől, ha kell lép is, úgy viszi be az ütést az áll és a nyak közé. Ha minden sikerül, Umon gazdagabb lesz egy kellemetlen légszomjjal a mellkasában és egy tompa, de szédítő erejű ütéssel a nyakán.*
//A szél és a kígyó//
*A legjobb védekezés a támadás, tartja a mondás egyes helyeken és ez így önmagában bizony igazság. Ezúttal is bejön a csuhás számítása, a csuklójára fonódó ujjak engednek, nem is kell hajolnia, Umon pedig egy akrobatikus hátra bukfenccel gurulja ki az esést, tompítva az elszenvedett sebesüléseket, majd fel is pattan.
A hosszúéletű elméjében a harc tovább folytatódik, ha ez valóban harc és nem gyakorlás volna, most máris lépne a guruló szerzetes után, hogy amikor az felállva igyekszik visszaszerezni egyensúlyát, és még nem sikerült elvezetnie a gurulás adta lendületet, egy tolórúgással mellbe taszítsa. Így még több lendületet kapna a meglévő mellé és akkor valószínűleg már nem tudna újabb bukfencet vetni, menthetetlenül elesne.
Ám ez most gyakorlás, a csuhás a helyén marad és hagyja felegyenesedni Umont.*
- Az oktalanok keseregnek a sors kihívásain, a harcos figyel, tapasztal és tanul. Ha meg van a cél, akkor nem számítanak az akadályok, hisz az út maga a cél. És nem számít az sem, hogy meddig jutsz el, ha az úton maradsz. *Micsoda fintora a sorsnak. Ezeket a gondolatok Bayde, az élvhajhász druida szájából hangzottak el valamikor, a bennük rejlő igazság múlhatatlan.*
- Akik megismernek és elfogadnak, azokban nem csalatkozhatsz, akik pedig kételkednek benned, azok sohasem lesznek a barátaid. *Válaszolja meg a kérdést, de továbbra is tartja a harci állást, ugyanúgy követi le Umon mozgását.
Aviolan megjelenését csak egy pillantással nyugtázza, más esetben biztosan viszonozná a köszöntést, de tart tőle, hogy az átkozott szerzetest éppen akkor sarkallná cselekvésre a démon, hogy felvigyázója ellen ugrassza Umont, de semmiféle rosszallás vagy harag nem látszik arcán a férfi megjelenését illetően. Meg fogja érteni.
Ám a szerzetes támad, erőteljes, ugrásból végrehajtott pörgőrúgás, amelynek a rúgás útja, a lendület megsokszorozza az erejét. Ám az út hossza miatt lassabb és a csuhás ezt használja ki. Berogyasztja térdeit és hagyja, hogy a pusztító erejű rúgás elszálljon felette, ha le akarná védeni, talán átlagos emberekéhez mért ereje nem is volna elég. Persze hátra is lép, hogy a lendületben lévő Umon nehogy ráugorjon így, amikor pedig az átkozott szerzetes földet ért, támadásba lendül.
Az első, egy bal kézzel indított, kurta, robbanásszerű ütés Umon gyomorszája felé, ökleinek első két bütyke az ütés felülete. Csípője az ütéssel együtt mozog, erőt kölcsönözve neki, a bő nadrágot tartó durva kötél végei harciasan lengenek lekövetve a csípő mozgását, de ostorként csapódva, lemaradva kissé. Ha sikeres az ütés, akkor nagy valószínűséggel kiszorítja a levegőt Umon mellkasából és előre görnyedésre készteti őt.
A második ütést éles harcban a könyökével vinné be, a csípő ezúttal is mozdul, ám a könyök helyett most az alkar izmával találna, ha sikerrel jár. Ha Umon előre dől korábbi ütése okén, akkor szinte meg sem kell mozdulnia, csak a csípője lendületét belevinni, ha nem vagy a szerzetesnek sikerül azt az ütést hárítania, akkor kissé előredől, ha kell lép is, úgy viszi be az ütést az áll és a nyak közé. Ha minden sikerül, Umon gazdagabb lesz egy kellemetlen légszomjjal a mellkasában és egy tompa, de szédítő erejű ütéssel a nyakán.*
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 16:15:33
Üzenet elküldve: 2018-01-07 16:15:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadás//
//Xotara el//
*Xotara szótlanul hallgatja Umon szavait. Nem válaszol a hegyi beszédre, hiszen azok olyan igazak, mintha csak a férfi megérezte volna, és helyette szavakba öntötte volna az előbbi érzéseit. Umon mindkét okos ötletére, kérésére, bólint, majd együttműködően a barátra mosolyog.*
- Persze.
*Azzal az íjász férfihoz lép.*
- Íjász Testvérem! Árnytörő Xotara vagyok, ha jól értettem a neved Elostornak hívnak. Bocsáss meg, hogy miattam kénytelen voltál részese lenni az előbbinek. Ha megengeded, kérem az íjadat, és a tegezed.
*Nyújtja kezeit a fegyverekért, ha Elostor átadja őket Xotara az egyik közelben álló venár őrre pillantva, szól: *
- Venár testvér! Hozd a két hajítóbárdot.
*Xotara véletlenül se akarna kárt tenni a félvér íjában, a két bárddal még a kezeiben. Azzal elindul a venár őrrel a raktárba. Elpakolják a fegyvereket, majd Xotara felmászik az őrtoronyba, ahol a jelzőharang is van, amivel rögtön tudja jelezni, ha bárki érkezik az erőd kapujához.*
//Xotara el//
*Xotara szótlanul hallgatja Umon szavait. Nem válaszol a hegyi beszédre, hiszen azok olyan igazak, mintha csak a férfi megérezte volna, és helyette szavakba öntötte volna az előbbi érzéseit. Umon mindkét okos ötletére, kérésére, bólint, majd együttműködően a barátra mosolyog.*
- Persze.
*Azzal az íjász férfihoz lép.*
- Íjász Testvérem! Árnytörő Xotara vagyok, ha jól értettem a neved Elostornak hívnak. Bocsáss meg, hogy miattam kénytelen voltál részese lenni az előbbinek. Ha megengeded, kérem az íjadat, és a tegezed.
*Nyújtja kezeit a fegyverekért, ha Elostor átadja őket Xotara az egyik közelben álló venár őrre pillantva, szól: *
- Venár testvér! Hozd a két hajítóbárdot.
*Xotara véletlenül se akarna kárt tenni a félvér íjában, a két bárddal még a kezeiben. Azzal elindul a venár őrrel a raktárba. Elpakolják a fegyvereket, majd Xotara felmászik az őrtoronyba, ahol a jelzőharang is van, amivel rögtön tudja jelezni, ha bárki érkezik az erőd kapujához.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 15:51:57
Üzenet elküldve: 2018-01-07 15:51:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*A szerzetest meglepi a mozdulat, ahogy Pycta ütésébe tulajdonképpen belelép, így még amit akar, közepes erejét sem tudja rendesen kifejteni. Függetlenül attól, hogy az elf mellkasán koppannak csontos ujjai, minden bizonnyal ebből az vajmi keveset érez. Nagyobb gondot jelent viszont számára, a mögé tett láb és a taszítás, mellyel Pycta él védekezésként, mely tulajdonképpen egy álcázott visszatámadás. Ebben a helyzetben nincs mit tenni, mint a távolságot növelni kell, minél messzebb a küzdő karoktól és gáncsoló lábaktól, így Umon kénytelen kelletlen a lefogott jobb kart elengedi, majd hagyja magát hátradőlni úgy, hogy súlypontját derekához helyezi. Ha sikerül átbillennie, egy erőteljes hátra bukfenccel, két kezét vállai felett szintén hátratéve löki el magát, hogy aztán végül egy teljes fordulat után guggoló állásban talpra érkezzen. A fordulat közben tarkójára hatalmas erő nehezedik, pár csúnyább horzsolás lesz a vége. A kavicsok szertefreccsennek a mozdulatra, némelyik hátára tapadva, bőrébe nyomódva várja, hogy leeshessen. Nem sokáig tétlen, felpattan, majd ismét körözni kezd Pycta körül. Egy pillanatra körbenéz, de a napot nem tudja felhasználni, nincs elég magasan, korán van még és a köd is jórészt teljes fényét tompítja. Kezei fel-le mozognak, rejtett energiákra összpontosít, fülében a csend játssza dallamát, melyet néha zavar csak meg egy-egy madárfütty, kik a napfelkeltét jelzik. Ezen a csodálatos reggelen, Umon Palasan élvezni kezdi a mozgást és, hogy ura önmagának. Nem kíván birokra kelni, vagy versenybe szállni a vezetővel, koncentrálni és tanulni akar. Nem érdekli a gyakorlás kimenetele.*
- Ha van, mi szemed előtt lebeg, nevezzük sorsnak, van célod. De mi van, akkor, ha szemed előtt a cél, csak ritkán jelenik meg, mert van, ami a kilátást akadályozza? Mi van akkor, ha elindulsz célod felé, de lábaid valami folyton elgáncsolja? Mi van akkor, ha célod téves és nincs ki rávilágítson? Hogy találsz utadra?
*Umon a körzést abbahagyja és két lépést előrébb lép, súlypontját ezúttal elöl lévő bal lábára helyezi, hogy hátul lévő jobb lába lazán mozoghasson. Kezeit ismét támadó állásba emeli, bal kéz elöl, jobb kéz hátrébb, s csendben figyel. Hátára és nadrágjára tapadt kavicsszemek komótos lassúsággal peregnek le, apró zizzenéssel érve földet. Nem veszi észre a közben csendesen megérkező Sunukot, aki láthatóan egyelőre nem kívánja megzavarni a küzdő feleket.*
- Mert mi van akkor, ha én ismerem rendeltetésem, de mások ezt nem értik meg? Elvakítja őket mindaz, mit tettem, vagy tenni fogok?
*Hirtelen rugaszkodik el bal lábáról, annyit lép, hogy ugrása Pyctát elérje, a mozdulat előtt jól tudja, hogy ebbe az egyetlen technikába sűríti össze összes támadásra szánt idejét, így védekezésre sem marad ideje, ha a támadás sikertelen. Harci technikája nagyon jó, ereje jó, így azzal nincs probléma, kérdés azonban, hogy átlagos gyorsasága és ügyessége elegendő-e a kivitelezéshez, minden bizonnyal nem. Ahogy bal lábáról elrugaszkodik, hátul lazán lévő jobb lábát balra lendíti, törzsét kezeivel ellensúlyozva szintén balra fordítja, hogy lábai is vele forduljanak. Teljes fordulatot tesz így a levegőben, s miközben a lendület tovább viszi immár kinyújtott bal lábbal próbál nyakszirtre támadni. Ha a támadás sikeres, átlagos erővel megingathatja a vezért, talán még egyensúlyából is kibillentheti, azonban, ha sikertelen, nos annak csúnya esés lesz a vége, s kérdés, hogy elég ügyes-e ahhoz, hogy azt tompítsa.*
//A szél és a kígyó//
*A szerzetest meglepi a mozdulat, ahogy Pycta ütésébe tulajdonképpen belelép, így még amit akar, közepes erejét sem tudja rendesen kifejteni. Függetlenül attól, hogy az elf mellkasán koppannak csontos ujjai, minden bizonnyal ebből az vajmi keveset érez. Nagyobb gondot jelent viszont számára, a mögé tett láb és a taszítás, mellyel Pycta él védekezésként, mely tulajdonképpen egy álcázott visszatámadás. Ebben a helyzetben nincs mit tenni, mint a távolságot növelni kell, minél messzebb a küzdő karoktól és gáncsoló lábaktól, így Umon kénytelen kelletlen a lefogott jobb kart elengedi, majd hagyja magát hátradőlni úgy, hogy súlypontját derekához helyezi. Ha sikerül átbillennie, egy erőteljes hátra bukfenccel, két kezét vállai felett szintén hátratéve löki el magát, hogy aztán végül egy teljes fordulat után guggoló állásban talpra érkezzen. A fordulat közben tarkójára hatalmas erő nehezedik, pár csúnyább horzsolás lesz a vége. A kavicsok szertefreccsennek a mozdulatra, némelyik hátára tapadva, bőrébe nyomódva várja, hogy leeshessen. Nem sokáig tétlen, felpattan, majd ismét körözni kezd Pycta körül. Egy pillanatra körbenéz, de a napot nem tudja felhasználni, nincs elég magasan, korán van még és a köd is jórészt teljes fényét tompítja. Kezei fel-le mozognak, rejtett energiákra összpontosít, fülében a csend játssza dallamát, melyet néha zavar csak meg egy-egy madárfütty, kik a napfelkeltét jelzik. Ezen a csodálatos reggelen, Umon Palasan élvezni kezdi a mozgást és, hogy ura önmagának. Nem kíván birokra kelni, vagy versenybe szállni a vezetővel, koncentrálni és tanulni akar. Nem érdekli a gyakorlás kimenetele.*
- Ha van, mi szemed előtt lebeg, nevezzük sorsnak, van célod. De mi van, akkor, ha szemed előtt a cél, csak ritkán jelenik meg, mert van, ami a kilátást akadályozza? Mi van akkor, ha elindulsz célod felé, de lábaid valami folyton elgáncsolja? Mi van akkor, ha célod téves és nincs ki rávilágítson? Hogy találsz utadra?
*Umon a körzést abbahagyja és két lépést előrébb lép, súlypontját ezúttal elöl lévő bal lábára helyezi, hogy hátul lévő jobb lába lazán mozoghasson. Kezeit ismét támadó állásba emeli, bal kéz elöl, jobb kéz hátrébb, s csendben figyel. Hátára és nadrágjára tapadt kavicsszemek komótos lassúsággal peregnek le, apró zizzenéssel érve földet. Nem veszi észre a közben csendesen megérkező Sunukot, aki láthatóan egyelőre nem kívánja megzavarni a küzdő feleket.*
- Mert mi van akkor, ha én ismerem rendeltetésem, de mások ezt nem értik meg? Elvakítja őket mindaz, mit tettem, vagy tenni fogok?
*Hirtelen rugaszkodik el bal lábáról, annyit lép, hogy ugrása Pyctát elérje, a mozdulat előtt jól tudja, hogy ebbe az egyetlen technikába sűríti össze összes támadásra szánt idejét, így védekezésre sem marad ideje, ha a támadás sikertelen. Harci technikája nagyon jó, ereje jó, így azzal nincs probléma, kérdés azonban, hogy átlagos gyorsasága és ügyessége elegendő-e a kivitelezéshez, minden bizonnyal nem. Ahogy bal lábáról elrugaszkodik, hátul lazán lévő jobb lábát balra lendíti, törzsét kezeivel ellensúlyozva szintén balra fordítja, hogy lábai is vele forduljanak. Teljes fordulatot tesz így a levegőben, s miközben a lendület tovább viszi immár kinyújtott bal lábbal próbál nyakszirtre támadni. Ha a támadás sikeres, átlagos erővel megingathatja a vezért, talán még egyensúlyából is kibillentheti, azonban, ha sikertelen, nos annak csúnya esés lesz a vége, s kérdés, hogy elég ügyes-e ahhoz, hogy azt tompítsa.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 14:51:34
Üzenet elküldve: 2018-01-07 14:51:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*Pár napi itt tartózkodás után, maga sem tudja miért, felriad ágyából. Sokáig tartott, míg eljutott tudatáig, hogy még reggel sincs; erre nem időérzéke, hanem a kis ablakon át beszűrődő fény teljes hiánya miatt jött rá. El is tartott egy darabig, míg szeme hozzászokott a fényviszonyokhoz: Addig is felül (fájdalmasan lassan; fejének még mindig ki kell tisztulnia az álmatlan álmok üres mezejéből) s az ajtóra mered. Maga sem tudja miért, de úgy érzi, most nem fog tudni olyan könnyedén visszaaludni, mint ahogy az előző éjszakákon tette.
Mégis mit csinál? Esztelenül fogja magát és visszatér ide, s még nem is hasznosítja magát? Azóta, hogy betette ide a lábát, idejét vagy az erőd körüli feladatok beteljesítésével töltötte, vagy a könyvtárba barikádozta magát, vakon meredve a minden nappal egyre jobba sárguló pergamenek s papiruszok halvány tintáira, akár több órán át. Nem kereste a társaságot, s a vacsora végeztével ő volt az első, aki fölment szobájába, ki tudja mennyi ideig meredve a plafonra csak feküdve az ágyon, mire elnyomta az álom. Ez így nincs rendben, s ezt még ő is tudja.
Egy örökkévalósággal később fölkel a faszerkezetről, magára aggatva az ágy melletti ládában található ruháinak egy részét. Köpenyén kívül mindent fölvesz (lehet hogy új rongyokat kéne szereznie...) s fegyvereit szintén a tárolóeszközben tartva elhagyja a helyiséget. Sétálnia kell. Muszáj.
Halk léptekkel közlekedik a folyosón a nagycsarnok felé vezető lépcsősor felé, igyekszik nem fölkelteni az erőd lakosait. Bár ki tudja, az ablakokon át semmiből előjött, beszűrődő fényből ítélve már amúgy is reggelre közeledik az idő. Magát sem érzi oly fáradtnak. Eléri, majd el is hagyja a nagycsarnok hosszú asztalait; csak egy gyors pillantást vet a hydrás faragványra, szinte csak szokásból ellenőrizve azt, hogy a helyén van e még.
Az udvaron találja magát, céltalanul ballagva föl-alá az épületek közt, mintha a csendtől kért volna tanácsot. A csendtől, amit a kavicsok gurulása s por kavargása tört meg.
Fejét a hang irányába kapja föl s szemét összesűrítve a forrást keresi. Nem mintha olyan messze lett volna a gyakorlótérnél álló két figurától, mindössze nagy melankóliájában teljesen figyelmén kívül hagyta környezetét. Miután szívét masszírozva meggyőzte magát hogy nem betörőkkel van dolga, még hangfoszlányokat is vélt hallani tőlük. Egymással lehetnek elfoglalva, hogy eddig nem vették észre őt. Na de ez nemsokára változni fog.
Komótosan és nagyokat lépve kezd feléjük haladni, nem törődve azzal ha fölhívja magára a figyelmet. Időközben fölismerte az egyik személyben vezetőjüket, Pyctát is, úgyhogy tudja, hogy így is úgy is tudna a jelenlétéről az elf kiváló hallása miatt. Pár lépésnyire megállva tőlük Umont is fölismeri, s mindkettőnek széles intéssel köszön, a következő szavakat intézve hozzájuk:*
- Ne zavartassák magukat; csak nézőközönség képében tartózkodom. Vagy ha akarják, a soromra is várhatok. - *Veti föl az ajánlatot. Nem tudja, mennyire személyes "edzést" szakíthatott most félre, mindössze azt tudja, hogy ha a lehetőség fönn áll, szíves örömest részt vesz egy kis ökölpárbajban. Az adrenalin és az izmai megerőltetése lehet az egyetlen dolog, ami el tudja terelni az agyát
saját magatehetetlenségétől.*
//A szél és a kígyó//
*Pár napi itt tartózkodás után, maga sem tudja miért, felriad ágyából. Sokáig tartott, míg eljutott tudatáig, hogy még reggel sincs; erre nem időérzéke, hanem a kis ablakon át beszűrődő fény teljes hiánya miatt jött rá. El is tartott egy darabig, míg szeme hozzászokott a fényviszonyokhoz: Addig is felül (fájdalmasan lassan; fejének még mindig ki kell tisztulnia az álmatlan álmok üres mezejéből) s az ajtóra mered. Maga sem tudja miért, de úgy érzi, most nem fog tudni olyan könnyedén visszaaludni, mint ahogy az előző éjszakákon tette.
Mégis mit csinál? Esztelenül fogja magát és visszatér ide, s még nem is hasznosítja magát? Azóta, hogy betette ide a lábát, idejét vagy az erőd körüli feladatok beteljesítésével töltötte, vagy a könyvtárba barikádozta magát, vakon meredve a minden nappal egyre jobba sárguló pergamenek s papiruszok halvány tintáira, akár több órán át. Nem kereste a társaságot, s a vacsora végeztével ő volt az első, aki fölment szobájába, ki tudja mennyi ideig meredve a plafonra csak feküdve az ágyon, mire elnyomta az álom. Ez így nincs rendben, s ezt még ő is tudja.
Egy örökkévalósággal később fölkel a faszerkezetről, magára aggatva az ágy melletti ládában található ruháinak egy részét. Köpenyén kívül mindent fölvesz (lehet hogy új rongyokat kéne szereznie...) s fegyvereit szintén a tárolóeszközben tartva elhagyja a helyiséget. Sétálnia kell. Muszáj.
Halk léptekkel közlekedik a folyosón a nagycsarnok felé vezető lépcsősor felé, igyekszik nem fölkelteni az erőd lakosait. Bár ki tudja, az ablakokon át semmiből előjött, beszűrődő fényből ítélve már amúgy is reggelre közeledik az idő. Magát sem érzi oly fáradtnak. Eléri, majd el is hagyja a nagycsarnok hosszú asztalait; csak egy gyors pillantást vet a hydrás faragványra, szinte csak szokásból ellenőrizve azt, hogy a helyén van e még.
Az udvaron találja magát, céltalanul ballagva föl-alá az épületek közt, mintha a csendtől kért volna tanácsot. A csendtől, amit a kavicsok gurulása s por kavargása tört meg.
Fejét a hang irányába kapja föl s szemét összesűrítve a forrást keresi. Nem mintha olyan messze lett volna a gyakorlótérnél álló két figurától, mindössze nagy melankóliájában teljesen figyelmén kívül hagyta környezetét. Miután szívét masszírozva meggyőzte magát hogy nem betörőkkel van dolga, még hangfoszlányokat is vélt hallani tőlük. Egymással lehetnek elfoglalva, hogy eddig nem vették észre őt. Na de ez nemsokára változni fog.
Komótosan és nagyokat lépve kezd feléjük haladni, nem törődve azzal ha fölhívja magára a figyelmet. Időközben fölismerte az egyik személyben vezetőjüket, Pyctát is, úgyhogy tudja, hogy így is úgy is tudna a jelenlétéről az elf kiváló hallása miatt. Pár lépésnyire megállva tőlük Umont is fölismeri, s mindkettőnek széles intéssel köszön, a következő szavakat intézve hozzájuk:*
- Ne zavartassák magukat; csak nézőközönség képében tartózkodom. Vagy ha akarják, a soromra is várhatok. - *Veti föl az ajánlatot. Nem tudja, mennyire személyes "edzést" szakíthatott most félre, mindössze azt tudja, hogy ha a lehetőség fönn áll, szíves örömest részt vesz egy kis ökölpárbajban. Az adrenalin és az izmai megerőltetése lehet az egyetlen dolog, ami el tudja terelni az agyát
saját magatehetetlenségétől.*
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:48:19
Üzenet elküldve: 2018-01-07 13:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//érkezők - páholy//
*Úgy látszik, hogy tényleg nem volt őrá szükség amott a kapunál, mert Lyz még oda sem ér, mikorra már megoldódni látszik a helyzet. Aenae előrehajol, és a terasz korlátjára támaszkodva figyeli a lassan visszafelé sorjázó népeket.
Nem tudja mire vélni a kapunál történteket, meggyőződése, hogy áll valami a háttérben, ami miatt ez megesett, máskülönben épeszű lények nem ugranak le a gyilokjáróról, mi lett volna, ha kitörik a lába? Vagy a nyaka?! Mi lett volna ha az érkező nyúvad meg attól, hogy valaki ráugrik a falról? Akkor aztán tuti akkor toppant volna be Pycta, mikor próbálják elkaparni az istálló mellett. Jó, nyilván nem akarták volna egyből elásni és töredelmesen bevallották volna, hogy mi is történt. Kész szerencse, hogy nem történt semmi. Felesleges is ezen gondolkodnia, és szerencsére nem is az ő gondja, majd Xotara, vagy az ork beszámol erről a kis intermezzoról Pyctának, hiszen ők voltak a résztvevők.
Umon int neki, ő pedig visszaint a fura arcú férfinak. Talán nincs akkora baj, végül is nem rohangál mindenki fejvesztve, és mindenki a lábán jön, következésképpen senki lába nem tört ki. Jó jel. Vagy talán nem olyan rossz jel. Ő mindenesetre nem mozdul a helyéről, addig legalábbis egészen biztosan nem, míg társai és az újonnan érkezettek az épületen belülre nem kerülnek. Egyebekben meglehetősen ambivalensek az érzései, mert ha valaki megsebesült volna kicsit - csak annyira, hogy ellátást igényeljen, de ne fenyegesse az életét, vagy életminőségét -, akkor végre gyakorlatban is kipróbálhatta volna azt az elméletet, amit az utóbbi hatokban igyekezett magáévá tenni minden szabadidejében. Bár az is lehet, hogy menten pánikba esett volna. Következésképpen szüksége van arra, hogy mikor majd bevesse ezt a tudást, akkor az örökké higgadt Pycta a közelben legyen. Úgy tűnik, hogy a férfi olyannyira a lelkébe ivódott, hogy semmit nem tud elképzelni nélküle, nem arra vágyik egyébként, hogy minden pillanatban fogja a kezét, hanem arra, hogy tudja azt mindig a közelben legyen a megfontoltságával. Egyébként Lyz is eléggé higgadtan kezelte a dolgot, lehet, hogy az elf-vérnek van ehhez köze? Bár elf lehetne.
Mikor az érkezők közelebb érnek, akkor már látja, hogy az ork orknak csakugyan kicsi és, hogy a másik talán félvér lehet. Biccent nekik ha már elég közel vannak, csak ezután indul el befelé.*
*Úgy látszik, hogy tényleg nem volt őrá szükség amott a kapunál, mert Lyz még oda sem ér, mikorra már megoldódni látszik a helyzet. Aenae előrehajol, és a terasz korlátjára támaszkodva figyeli a lassan visszafelé sorjázó népeket.
Nem tudja mire vélni a kapunál történteket, meggyőződése, hogy áll valami a háttérben, ami miatt ez megesett, máskülönben épeszű lények nem ugranak le a gyilokjáróról, mi lett volna, ha kitörik a lába? Vagy a nyaka?! Mi lett volna ha az érkező nyúvad meg attól, hogy valaki ráugrik a falról? Akkor aztán tuti akkor toppant volna be Pycta, mikor próbálják elkaparni az istálló mellett. Jó, nyilván nem akarták volna egyből elásni és töredelmesen bevallották volna, hogy mi is történt. Kész szerencse, hogy nem történt semmi. Felesleges is ezen gondolkodnia, és szerencsére nem is az ő gondja, majd Xotara, vagy az ork beszámol erről a kis intermezzoról Pyctának, hiszen ők voltak a résztvevők.
Umon int neki, ő pedig visszaint a fura arcú férfinak. Talán nincs akkora baj, végül is nem rohangál mindenki fejvesztve, és mindenki a lábán jön, következésképpen senki lába nem tört ki. Jó jel. Vagy talán nem olyan rossz jel. Ő mindenesetre nem mozdul a helyéről, addig legalábbis egészen biztosan nem, míg társai és az újonnan érkezettek az épületen belülre nem kerülnek. Egyebekben meglehetősen ambivalensek az érzései, mert ha valaki megsebesült volna kicsit - csak annyira, hogy ellátást igényeljen, de ne fenyegesse az életét, vagy életminőségét -, akkor végre gyakorlatban is kipróbálhatta volna azt az elméletet, amit az utóbbi hatokban igyekezett magáévá tenni minden szabadidejében. Bár az is lehet, hogy menten pánikba esett volna. Következésképpen szüksége van arra, hogy mikor majd bevesse ezt a tudást, akkor az örökké higgadt Pycta a közelben legyen. Úgy tűnik, hogy a férfi olyannyira a lelkébe ivódott, hogy semmit nem tud elképzelni nélküle, nem arra vágyik egyébként, hogy minden pillanatban fogja a kezét, hanem arra, hogy tudja azt mindig a közelben legyen a megfontoltságával. Egyébként Lyz is eléggé higgadtan kezelte a dolgot, lehet, hogy az elf-vérnek van ehhez köze? Bár elf lehetne.
Mikor az érkezők közelebb érnek, akkor már látja, hogy az ork orknak csakugyan kicsi és, hogy a másik talán félvér lehet. Biccent nekik ha már elég közel vannak, csak ezután indul el befelé.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 12:16:33
Üzenet elküldve: 2018-01-07 12:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szél és a kígyó//
*A támadás elvezetése sikeres, így a tovarobogó Umon csak méterekkel később tud lefékezni, újabb kavicsáradattal szórva meg a gyakorlótér szélét. A csuhás gyors mozdulattal fordul utána, hogy szembenézhessen a felegyenesedő Umonnal. Nem látszik rajta elégedettség a védekezést illetően vagy káröröm a sikertelen támadás miatt. Ugyanolyan kifejezéstelen, mint eddig, legfeljebb feszült koncentrációt lehetne leolvasni arcáról, összeszorított, keskeny ajkairól.
Aprót bólint a szerzetes beleegyezésére a gyakorlást illetően, hisz nem harcolni kívánnak, pusztán egymás képességeit - és a démon erejét - felmérni. Amikor Umon elindul balra, akkor a hosszúéletű jobbra követi le a mozgását, mintha egy képzeletbeli középpont körül rónák tánchoz hasonlatos harcukat.*
- Ez nem arról szól, hogy melyikünk sorsa a nehezebb. Élsz, emlékezel és érzel, vannak ennél sokkalta rosszabb sorsok. Rajtunk múlik, hogy merre tekintünk. *Ugyanúgy mozog, mint ellenfele, ha ő megáll, akkor a csuhás is, mindig szembe fordulva a másikkal.*
- Nem az a kérdés, hogy a többiek érteni fogják-e, hanem az, hogy te érted-e. *Teszi hozzá. A venárok bármit tehetnek, ha Umon nem fogadja el saját magát, a sorsát és nem néz szembe a félelmeivel. Ha hagyja, hogy belülről rágják szét, ahelyett, hogy tenne ellene, akkor végleg elveszíti a harcot a belsejében megbúvó iszonyat ellen.
A meghajlást ezúttal nem viszonozza, a kötelező köröket lefutották már, az első ütésváltás is megtörtént, így felkészülten fogadja az újabb támadást. Ám ezúttal nem tér ki, hanem hagyja, hogy Umon megragadja a jobb csuklóját és leszorítsa, sőt másik kezével még csak nem is védekezik, hanem előrelép, így az ütés eléri a szegycsontját még az ütés végpontja előtt. A kemény ujjízületek a mellkasának közepén csattannak, fájdalomtűrése kétszer jobb egy átlagos emberénél, ez még belefér, legfeljebb szerez egy zöldeskék foltot.
Amikor közvetlen közelről néz farkasszemet ellenfelével, egy gyors mozdulattal bal lábát Umon bal lába - ha tudja mindkét lába - mögé helyezi és felsőtesttel erőteljeset lök rajta. Mivel a lába Umon lába mögött van, megakadályozva a hátralépést, balja pedig az elf csuklójára kulcsolva, így nem tud egyensúlyozni vele, nagy eséllyel a lökéstől hanyatt esik. A csuhás természetesen utána lép, nehogy a földre rántsa a másik, ha kell kissé előre is hajol. Bár ha Umon nem engedi el és nem tompítja kézzel az esést vagy gurulja ki, akkor nagyobb sérülést is szenvedhet.*
//A szél és a kígyó//
*A támadás elvezetése sikeres, így a tovarobogó Umon csak méterekkel később tud lefékezni, újabb kavicsáradattal szórva meg a gyakorlótér szélét. A csuhás gyors mozdulattal fordul utána, hogy szembenézhessen a felegyenesedő Umonnal. Nem látszik rajta elégedettség a védekezést illetően vagy káröröm a sikertelen támadás miatt. Ugyanolyan kifejezéstelen, mint eddig, legfeljebb feszült koncentrációt lehetne leolvasni arcáról, összeszorított, keskeny ajkairól.
Aprót bólint a szerzetes beleegyezésére a gyakorlást illetően, hisz nem harcolni kívánnak, pusztán egymás képességeit - és a démon erejét - felmérni. Amikor Umon elindul balra, akkor a hosszúéletű jobbra követi le a mozgását, mintha egy képzeletbeli középpont körül rónák tánchoz hasonlatos harcukat.*
- Ez nem arról szól, hogy melyikünk sorsa a nehezebb. Élsz, emlékezel és érzel, vannak ennél sokkalta rosszabb sorsok. Rajtunk múlik, hogy merre tekintünk. *Ugyanúgy mozog, mint ellenfele, ha ő megáll, akkor a csuhás is, mindig szembe fordulva a másikkal.*
- Nem az a kérdés, hogy a többiek érteni fogják-e, hanem az, hogy te érted-e. *Teszi hozzá. A venárok bármit tehetnek, ha Umon nem fogadja el saját magát, a sorsát és nem néz szembe a félelmeivel. Ha hagyja, hogy belülről rágják szét, ahelyett, hogy tenne ellene, akkor végleg elveszíti a harcot a belsejében megbúvó iszonyat ellen.
A meghajlást ezúttal nem viszonozza, a kötelező köröket lefutották már, az első ütésváltás is megtörtént, így felkészülten fogadja az újabb támadást. Ám ezúttal nem tér ki, hanem hagyja, hogy Umon megragadja a jobb csuklóját és leszorítsa, sőt másik kezével még csak nem is védekezik, hanem előrelép, így az ütés eléri a szegycsontját még az ütés végpontja előtt. A kemény ujjízületek a mellkasának közepén csattannak, fájdalomtűrése kétszer jobb egy átlagos emberénél, ez még belefér, legfeljebb szerez egy zöldeskék foltot.
Amikor közvetlen közelről néz farkasszemet ellenfelével, egy gyors mozdulattal bal lábát Umon bal lába - ha tudja mindkét lába - mögé helyezi és felsőtesttel erőteljeset lök rajta. Mivel a lába Umon lába mögött van, megakadályozva a hátralépést, balja pedig az elf csuklójára kulcsolva, így nem tud egyensúlyozni vele, nagy eséllyel a lökéstől hanyatt esik. A csuhás természetesen utána lép, nehogy a földre rántsa a másik, ha kell kissé előre is hajol. Bár ha Umon nem engedi el és nem tompítja kézzel az esést vagy gurulja ki, akkor nagyobb sérülést is szenvedhet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346