//Egy új világ teremtése//
//Félúton//
//Shiriqa//
*Sylweran fáradt.
Nem mutatja a többiek előtt, talán csak Shiriqa az, aki esténként láthatja rajta, hogy elfárasztotta ez a kis kalandjuk, ami már hosszú hatok óta tart.
Ugyan a csapat jó részen nem sokat láthat belőle, hogy mennyit dolgozik, talán csak azt veszik észre, hogy Jezabiel irányít mindent... de ez közel sem így van. Sylweran ugyanis ugyanannyira felelős a vezetésért, ha nem is pont azokban, amiknek a gnóm lány hangot ad nap mint nap. És emellett még ő is dolgozik minden egyes nap... fát jelöl, majd vág, darabol, csiszol és méretezik, Jezabiellel egyeztet, aztán ismét csiszol és méretez, pakol, átrak, visszatesz, elvisz, felcipel, helyére illeszt, szögel és kalapál, lefarag vagy átfarag, és így tovább.
Eközben fél szemét mindig a többieken kell tartania, hogy ne csináljanak véletlenül se butaságot, ne menjenek el egyedül, és senki ne egyen olyan, amire allergiás vagy a többiek szeme láttára majd kihányja, ha kiderül, hogy olyan van benne, amit nem szeret. Kijelöli a helyet az állatbőrök kifeszítésére, aztán segít elmosni a bográcsot, vizet hordani, fűszert adni az ebédhez... utána pedig elsimít egy nézeteltérést, vagy meghallgat egy lelki panaszt és megbeszél valami nagyon fontosnak ható ügyet, ami igazából a klán szempontjából nem az, de minden egyénnek fontos a maga dolga. Kardozik ha kell, párbajozik, harcol, küzd és tanít, eltört csapdákat javít, és ott van nagyjából mindig mindenhol. A fát vágó Gius kezébe adja a fejszét, vagy Shiriqához lépve emel fel egy farönköt... Jezabiellel görnyed a tervrajzok felé, aztán már Baldrollal beszél a csapdákról, Trayakkal a vadászatról és Meruwiellel a vacsoráról, hogy fél pillanattal később már a Nővérnek segítsen a főzésben.
Megnézi Hanarel munkáját, utána Niavinak mutatja meg, hogy merre vannak kifeszítve a már használható bőrök, amikről épp nem régen beszélt Symával, majd már megy is tovább Soreylhez, hogy vele is szót váltson.
És így telik el a nap. Minden nap.
Sylweran megeszi a vacsorát, amilyen gyorsan csak tudja, majd iszik pár korty bort, mert szükséges, és már vonszolja is magát a sátorhoz.
Mibe bebújva éppen egy nagy, fehér háttal szembesül. Annyira fáradt, hogy zavarba esnie sem sikerül, csak megköszörüli a torkát, és illedelmesen lekapja tekintetét az eltűnő meztelen bőrről.*
- Neked is szia.
*Mire bent van, Sjiriqára hála az égnek már felkerül a felsője. Nem akar bocsánatot kérni... a lány végül is számíthatott rá, hogy majd jönni fog, na meg nem is látott semmi olyat.
Ennek örömére pedig ő elhelyezkedve gyorsan lerúgja csizmáit, és a következő pillanatban megszabadul minden felső ruházatától, hogy félmeztelenül nyúljon el az óriás mellett, és a sátor tetejét bámulja azúr szemeivel.
A lány elhelyezkedik mellette, Sylweran pedig felsóhajt. Hogy telt a napja?*
- Hosszú volt. *mosolyodik el, továbbra is a plafont bámulva.*- De már nagyon jól állunk. Őszintén szólva nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog, vagy így fog sikerülni, ahogyan eddig. *nyom el egy halvány félmosolyt.*
- De a többiek felülmúlták a várakozásaimat. Remek csapat. Jobbat nem is kívánhatnék. *vet egy oldalpillantást a lányra. Aztán egy kis szünet következik.*
- Na és a Te napod? *kérdezi aztán.*
- Ne haragudj, hogy még mindig a Te nyakadon vagyok itt a sátorban... nagyjából azóta, hogy ide jöttünk. De az a sajnálatos eset azzal a férfival...
*Ismét egy sóhaj.*
- De már készen vannak a szobák. Hamarosan a berendezésük is, és mehet majd egy másik karaván is lassan vissza a városba néhány plusz holmiért... úgyhogy... azt hiszem holnap átköltözöm a házba. *mosolyog Shiriqára.*- Nyugodtan aludhatsz ezután. És köszönöm, hogy befogadtál.