Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 194 (3861. - 3880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3880. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 12:22:15
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap//
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Sythra, Aranyhaj, szemmel verés szintjén Lyz és Ish//

- Nem késtem én. Épp akkor érkeztem, amikor akartam.
*Emeli meg fejét, ám ajkán mosoly játszik, és magában jól mulat ezen a tettetett sértődésen is. Az is tény, hogy tényleg elaludt, mert elszokott már attól, hogy egy építményben, ágyon aludjon, ez pedig könnyen elkényelmesíti az embert. De megjegyzi magának, hogy ezen változtatni fog, és újra a hajnali nappal fog kelni, hogy reggelente edzhessen kicsit, mielőtt bármi komolyabba is belefog. Szíve szerint még azt is kipróbálná, hogy innen, az őrtoronyból milyen ügyesen tudna beletalálni a céltáblákba, ahol a vörös csuhás elf és minden alávalószínűség szerint Aranyhaj szív-szerelme gyakorlatozik.*
- Hát gondolom, tökéletes, meg gyönyörű, ha ez az eseted.
*Vállat von, de kuncog is közben, majd ugyanúgy megtámaszkodik, mint Shen, csak kevésbé csöppen el a szerelemtől korláton. Kissé feszélyezi is ez a túláradóan szerelmes Aranyhaj itt mellette, mert attól, aki tegnap úgy zabálta a húsokat, mint egy vérmes ork, pont nem ilyen viselkedésre számítana, de hát mindenki olyan, mint amilyen, emiatt pont a fattyú nem panaszkodhat.*
- Hát menj oda, fogd kézen, aztán vonultasd félre. Nem tűnik olyan nehéznek.
*Na persze, mit tudhat egyébként Sythra arról, hogyan működnek az ilyen dolgok, sosem kellett hasonló dilemmákba bocsátkoznia, és még szerelmes sem volt soha, szóval ezt csak olyan félvállról dobja be Aranyhajnak, mert egyébként azt sem tudja, beválik-e ez a taktika. De ha meg annyira szerelmes Shen, akkor oldja meg magának, ne egy fogalmatlan fattyúnak kelljen találgatnia, mi-hogy működik.
Aranyhaj aztán vidám lendülettel fejel bele a gerendába, mire Sythra újra halkan felnevet, mert valójában nem akarja kinevetni fájdalmát, de ez az előbbi elfolyós Shen-hez képest szánalmasan nevetséges.*
- Nem, nem látja, ne aggódj. Épp azzal a nyikhajjal foglalatoskodik.
*Még mindig kicsit nevetve közli az eseményeket Shennel, mert Lyz tényleg csak integetés szintjén vesz róluk tudomást, aztán már folytatja is a vörös rucis elf tanítgatását.
Végigfut fejében, hogy talán neki is szüksége lenne egy kis trenírozásra, de valójában büszkébb annál, hogy egy elf nő segítségét kérje ebben, ráadásul nem is gondolja, hogy olyan rosszul bánna az íjjal, hogy különórákat akarjon venni.*
- Látod Aranyhaj, a szerelem fájdalmas.
*Hümmög egyet, mert hát... még mindig nincs ebben tapasztalata, csak úgy dobálja ezeket a gondolatokat, amiket talán régebben hallott valakitől, vagy még apja traktálta kimerítő részletességgel az élet működéséről... nem emlékszik már.*

3879. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 11:07:40
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Céltáblánál//
//Lyz, és a kíváncsi Shen'eriel, Sythra//

*Szokatlan élmény, ahogy teljesen vakon kell próbálkozzon, de szereti a kihívásokat, úgyhogy rendületlen próbálkozik. Ahelyett, hogy kedvét szegné, épp ellenkezőleg, felcsigázza ez a fajta tanítási módszer, ami teljesen új, és még sosem volt része hasonlóban. Igyekszik minden instrukciót követni, és természetesen semmit nem vesz észre abból, hogy egyre népesebb figyelőtábora akadt. Az, hogy megint csak nem mondott butaságot, elégedettséggel tölti el, ahogy az is, hogy úgy tűnik egyre jobban alkalmazkodik a helyes tartáshoz. Persze ez csak ideiglenes, holnapra lehet teljesen elfelejti, úgyhogy még sok-sok gyakorlás áll előtte, mire megtanulja, amit a nő tanítani szeretne neki. Mindenesetre most boldogan zsebeli be a dicséreteket, és a bátorító szavakat. *
- Igyekezni fogok. *Bólogat, miközben lekerül a csuklya a fejéről, és most már a nő szemébe tud nézni a beszélgetés közben. A nő szavaira kissé szomorkás mosollyal felel.*
- Az én apám is vadász volt, de nem mondanám nagynak. Egyszerű vadakra vadásztunk, mindig elejtettük amit szerettünk volna, de sosem tanította egy mester sem, és ő sem volt az, hogy úgy taníthasson. *Még mindig nagyon hiányzik neki édesapja, de úgy érzi, hogy ez már így lesz élete végéig. Unalomig ismételt mondatát, hogy nemrég halt meg, nem teszi hozzá, a nő már tudja jól, megosztotta vele tegnap a történetét. * Nálunk is elvárás volt, hogy tudjak bánni az íjjal, de nem azért, hogy a jóhírünket védjük, hanem azért, hogy legyen étel az asztalon. És mindig imádtam az erdőt járni, úgyhogy az is fontos volt, hogy meg tudjam védeni magam. *Erre már felnevet, és bele se gondol, hogy akár bántó is lehetett az előző mondata, amit a hírnévről mondott. Nem annak szánta, csak megállapította, hogy más férfiak nevelték őket, de úgy gondolja, mindketten a lehető legtöbbet nyújtották, és ez az egyetlen dolog, ami igazán számít. Ahogy befejezik a szünetet, a barátságos és boldog mosoly eltűnik az arcáról, és az összpontosítás veszi át a helyét. Igyekszik ismét felvenni azt a testtartást, amit fáradhatatlanul gyakorolnak, és kivár egy kicsit, mielőtt elengedné a nyilat, hátha elrontott valamit. Ezt minden lövés előtt megteszi, miközben sorban engedi útjára a nyilakat, elégedetten figyelve, hogy ha nem is eget rengetően, de mégis fejlődött a pontossága a nő útmutatásának hála. Félelmetes, hogy ha ennyit tud javítani rajta egy reggel alatt, akkor mi mindent érhetnek el, ha gyakran jönnek gyakorolni. Persze ez önző gondolat, és tudja jól, hogy a nőnek vannak fontosabb dolgai, épp ezért nem fog mindig a nyakára járni a gyakorlással kapcsolatban. Sőt, egy idő után az is elég, ha egyedül jön le gyakorolni. *

3878. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 10:30:28
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap//
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Sythra, Aranyhaj, szemmel verés szintjén Lyz és Ish//

- Szevasz, Sythi. Nem illik ám az első őrségből elkésni. *mondja oda a megérkező Sythrának, amikor a félvér lány befut a toronyba. Azt természetesen elhallgatja, hogy alig pár perce érkezett meg maga is.
Az asztalon egy félig megrágott húsos cipó, amelyről a paprikákat akkurátusan leszedegették a fatál szélére, a sarokban tegez és íj, Sheni meg befelé bambul az udvar felé.*
- Áh, az a szőke szépség, Lyz. Ugye milyen tökéletes, milyen gyönyörű? *sóhajtja, ahogy lefolyik a korlátra és a kézfejein támasztja meg a fejét, úgy bambul.*
- Nem örülök, hogy ilyen kis nyikhaj elfeket taperol, inkább taperolna engem. De én profi vagyok íjászatban, nekem már nem tud újat mutatni. De én neki igen, ha érted, mire gondolok. *kacsintgat felélénkülve a lányra félreérthetetlenül.*
- De sose volt még alkalmam elbeszélgetni vele, mindig volt ott valaki, aki megzavart, pedig már egész jól haladok nála. Azt mondta, egyszer vele is alhatok. *ha lehet még szélesebben vigyorog, majd amikor Lyz feléjük néz, hirtelen felegyenesedik, mert ne lássa már az alvezér, aki történetesen szíve szottya, hogy ő meg a toronyban lazsál, de a mozdulat olyan hirtelenre sikerül, hogy beveri a fejét a torony tetejét alátámasztó gerendába.
Persze csak odainteget Lznek, mintha mi se történt volna, de Sythra láthatja, ahogy könnybe lábad a szeme. Majd amikor a fővadász visszafordul Ishala felé, leguggol, hogy a fal eltakarja és elkezdi simogatni a kobakját.*
- Az erdei kísértetre, de fáj. *hisztizik.*
- Ugye nem látta? *kérdi a biztonság kedvéért.*

3877. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 10:11:31
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Csemetefánál, Labor//

- Ó, jó reggelt, Aryna! *felel Isq felnézve a köszönésre a gyönyörű elf lánynak, és szélesen elmosolyodik.*
- Hoztunk haza jó néhány gyógynövényt egészben a mocsárból, de találtam Mezei Harmatkát is a tanyánál, ahol éjszakáztunk. A lápban szedetteket ki akarom ültetni a zsiliphez. De ezt a Mezei Harmatkát ide gondoltam, a kis fához *magyarázza.* - Itt jó helye lesz, Pycta biztosan nem bánja. Ha van kedved, hozhatnál egy csöbör vizet, mindjárt készen vagyok. Ott van a csöbör a fal mellett *int arrafelé Isq, és ha már meg is locsolta a Mezei Harmatka tövet, akkor elégedetten szemléli meg a művét. Aztán egy cseppet meghajol a kis fa felé, belül örülve, és visszaindul a laborba.*
- Ha van kedved, és nincsen más dolgod, velem tarthatnál! Legalább lesz kivel beszélgetnem munka közben. *pillant Arynára.*
- És megismerkedtél már valakivel az erődben élők közül? Hogy érzed most magad? *érdeklődik őszintén, hiszen amikor utoljára beszéltek, a kedves elf lány egészen fel volt zaklatva amiatt, hogy a régiek, akik itt éltek, amikor elment az erdőbe tanulni, most, hogy visszatért, már mind elmentek az erődből.*
- Oda le tudsz ülni! *kínálja hellyel a laborban a lányt egy magas, kerek kis széken, ő meg letisztítja a kezét, és újra nekifog a munkának.*
- Bocsánat, hogy ennyire büdös, nagyon sajnálom! De muszáj ezt elkészítenem, még mielőtt elindulunk a maihhinek befogására a Pusztába *szabadkozik, azzal nekilát, hogy kibontsa az első Vadhorgászt a nedves vászonból, amibe bebugyolálta, és óvatosan, vékonyan lehántja a külső részét. A büdösgomba, ahogy Seles elnevezte, bizony erős bűzt áraszt magából. Aztán egy vastag, erős vászont köt maga elé, mert nem akarja, hogy a ruhája teljesen átitatódjon a bűzzel, és nekilát, hogy a vasreszelőn lereszelje a taplószerű növényt, sorban mindhármat.
Azután az egész bűzös reszeléket beletolja az Ezüstcsörgő levébe, lefedi, majd újra alágyújtva forráspontig hevíti az egészet. Aztán leveszi a tűzről, és félreteszi, hadd hűljön.
Közben tovább folytatja a beszélgetést.*
- Mondd csak, Aryna, ismersz ilyen gyógyító varázslatokat is? Gyógyítással nem foglalkozol? *kérdezi meg. Ő nem tudja, hogy Aryna van, amire egyáltalán nem emlékszik, vagy hogy mennyire tért vissza az emlékezete, mert az első találkozásukkor nagyon keveset beszélgettek.*
- Képzeld, a régi Karavánpihenő romjainál összetálkoztunk egy elf lánnyal, mágus ő is! Már járt itt Vadvédben, de elment. Annunak hívják, meséltem neki rólad. De nem maradt itt most sem, pedig nagyon szerettem volna... Visszaindult a romokhoz tegnap.
- Nem is tudom, hogy van-e így más Vadvédben rajtunk kívül, aki műveli a mágiát. *sóhajt.* - Pedig jó lenne egymástól tanulni, meg egymást tanítani, nem?
*néz fel Aryra, miközben megkevergeti az ázó keveréket, az egyik kis szekrénykéből felnyúlva kivesz két apró, lezárt üveget, az egyik csigatojás hamuját rejti, a másik egy titkos összetevő. Tesz mindkettőből hozzá, azután pedig nekiáll, hogy lassan, többször is átszűrje a sötét, bűzös oldatot.
A harmadik szűrés után aláhevít a lepárlónak, az elkészült oldat harmadával lassan feltölti, aztán csendben várakozik, és figyel, hogy mi történik, időnként igazítva a tűz fokán.
A tűz hatására a lepárlóban a sötét oldat lassan egyre előrébb és előrébb kúszik, de azért jó időbe beletelik, amíg az első sűrű, sötét, mézre emlékeztető cseppek megjelennek a lepárló végénél, és lassan gyűlni kezdenek az oda helyezett hófehér porcalántálkában. Végül ott áll három porcelántálkában három adag borostyánsötét, ragyogó párlat a labor asztalán.*

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 10:18:35

3876. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 08:38:03
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//

- Ha nem mond el valamit valaki, bizonyosan jó oka van rá. Akik itt vannak, mind jók, az Erdő Szíve befogadta őket. A világunk, Zsenge, nem csak fekete és fehér, nem csak jó és rossz, hanem megszámlálhatatlan érdek, érzelem és elv vezérli a halandókat, sarkallja őket cselekvésre és olykor roppant nehéz eldönteni, hogy mi számít jónak és mi számít rossznak. Ha valaki elhallgat valamit előled, az még nem jelenti azt, hogy hazudott. *Magyarázza türelmesen. Nem képzelte Zsengéről, hogy ennyire kislány, hogy ennyire nincs tisztában a világgal. Nem így ismerte meg, azt nem merné feltételezni róla, hogy alakoskodik.
El sem tudja képzelni, milyen közösségben nőtt fel, mert az elfek általában nem ilyen földől elrugaszkodottak, ő maga is egy elf közösségben nőtt fel, de még a vezető gyermekei sem voltak így félrenevelve.
Kissé zagyvaságnak tartja az elhangzottakat, a történetet, amit Zsenge mond, de nem gyanítja, hogy hazudna, ám egy csomó ellentmondás fűszerezi. Korábban még azt mondta, hogy kegyeskedve hagyná, hogy a vadvédiek hozzászóljanak, most pedig azt mondja, hogy ő mindig normális akart lenni. Hogy hercegnőnek nevelték, ezért nem tud "normálisan" viselkedni, de ő ki szeretett volna kerülni a palotából, hogy vadász lehessen. Furcsa. Halkan sóhajtva konstatálja a problémát.*
- Nincs kegyes vagy kegyetlen őszinteség, ahogy igazság sem. *Szúrja közbe, mert valóban nincs különbség a kettő között, legfeljebb az, hogy melyik oldalon állunk, aki mondja vagy aki kapja.*
- Az egyetlen elf, aki azonnal és végérvényesen képes változtatni rajtad, az nem én vagyok, hanem te magad. *Mutat újra Zsengére a csuhás.*
- Minden elhatározás kérdése, felejtsd el, hogy mi voltál, honnan jöttél és hallgass a szívedre, az érzéseidre és máris tudni fogod, mi a helyes, hogyan kell viselkedned. Itt senki sem "normális" vagy "átlagos", itt mindenki egy külön személyiség, külön múlttal és jelennel, egy szomorú vagy vidám történettel, egy fájdalmas emlékkel. Figyelj és tanulj, hallgass, mert ha sokat gondolkodsz, beszélsz, nem hallod meg őket. *Fejezi be a tanítást egy halovány mosollyal. Kedveli Zsengét, de nem is sejtette, hogy ilyen problémák húzódnak meg a háttérben.*
- Lehet, hogy úgy történt volna, de Pyr már büntetésben van a tetteiért és ezen sem te, sem én nem változtathatunk. Neked pedig tanulnod kell a történtekből, s mindezt úgy, hogy nem hordod a büntetés terhét. *Hogy ez számára előnyös vagy hátrányos, ennek eldöntését Zsengére bízza.*

3875. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 07:34:11
 ÚJ
>Aryna Yji avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

-Én sem láttam még szülést, érdekes lesz az biztos. *Szögezi le, majd mikor hallja, hogy van itt, aki segíthet már nincs is úgy elkenődve.*
-Tényleg? Szerintem pont elkerültem eddig ezt a Bajdit, de mindenképp meg kell ismerjem és ki kell kérdeznem ezzel kapcsolatban. *Akkor nem kell a városban a piacra menni, elég csak a templomot meglátogatni, hogy segíthessen Pyr tanulásában majd.*
-Kérdezz bátran, amiben tudok segítek szívesen és természetesen köztünk marad a dolog. *Elmosolyodik és rákacsint a tündérre is, nem sokan keresik meg a titkaikkal, na de Aryna nem élne vissza semmivel, amit tudott a tündérről azt sem mondta el senkinek, bár hamarabb is kezelhette volna a szárnyai helyét, ha többet kérdez, de nem szerette volna azzal bántani szegényt, elég érzelmes, ami kell is ha valaki állatokkal foglalkozik.*

3874. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 07:22:36
 ÚJ
>Mirazsik a Zsenge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//

-Ő, én még csak mesékben hallottam tündérekről, ott mindig volt szárnyuk... A mi közösségünkben csak elfek éltek, de egyiknek sem lett sötét a bőre, szóval nem voltak elkeseredve, nem lettek olyanok, mint Jayzion... Bár Ishala azt mondta, hogy ők a mélyből jöttek, de Jayzion nem mesélte, hogy élt lent is, egyáltalán egy elf miért élne a föld alatt? *Eléggé össze van zavarodva, most akkor Ertavalaki, nem is ember, hanem tündér, meg most a végén kiderül, hogy Jayzion is hazudott neki és nem is elf, hanem valami más?*
-De szeretnék olyan kedves lány lenni, aki nem hisztizik folyton és egy közösség tagja, nem pedig egy elkényeztetett kis hercegnő, éppen ezért mondtam el, hogy milyen voltam, de látod fejlődöm, már odamentem az udvaron is a többiekhez és próbáltam mindenkivel udvarias lenni. *Bár már nem biztos benne, hogy sikerült is, eléggé csak egy dolgon járt az esze, na de ott maradt még beszélgetni kicsit.*
-Hát, tudod a fára úgy kerültem fel, hogy a bátyám meghalt és utolsó pillanataiban azt kérte meneküljek és másszak fel a fára, majd onnan másszak át másikra és meg se álljak. Nálunk ilyenkor a feleség visszakerül a saját családi szintjére és a következő egyenes ági rokon következik, ha nincs senki, akkor maradhat az özvegy. Az a nő nagyon szeretett uralkodni és annyira igazságos volt, sokan szeretik is, szóval ha nem megyek haza, akkor ő marad és azzal jobban jár a nép... Én meg végre lehetek normális, mindig az akartam lenni. Bátyámmal ezért jöttünk ki erdőmélyébe vadászni, hogy megnyerjem a legfiatalabb és legjobb vadász címet, hát ha akkor kikerülhetek a palotából a vadászok közé. *Lesüti a szemét, még mindig fáj beszélnie testvéréről, na de most muszáj, mert ő tényleg itt szeretne maradni és ahhoz nem elég, hogy jó íjászatban.*
-Én önző voltam és veszekedtünk, majd el akartam futni a probléma elől, ekkor Sadmyr kegyetlenül őszintén hozzám vágott pár mondatot és tudtam, hogy igaza van, nem akarok önző lenni, de nem is fogok egyik napról a másikra megváltozni, bármennyire is szeretném, látod a terveket is Pyrrel kellett volna megmutatnom, mégis egyedül jöttem, mert ő büntetésben van... Ha nem lettem volna önző, akkor lehet nem is került volna büntibe. *Keres egy kendőt, amibe kifújhatja az orrát.*

3873. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 06:43:07
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Másnap//
//Az irbisz ketrecénél//

*Az ingét már régen levette, mert függetlenül a hajnali hidegtől bizony hamar kimelegedik. Bőszen csapkodja a kiszemelt rönköt, az elején szinte kedve szottyanna dúdorászni, de ugye a tiltás miatt egy hang sem hagyhatja el a száját. Így csak némán dolgozik, csak olykor szisszen fel, mikor egy kicsit félrecsap. A szikkadt fa feldolgozása keserves munkának tűnik, némelyik olyan göcsörtös, hogy egy ép felületet nem látni rajta, a vihar ereje inassá tette, s az inakat megcsavarta, mikor kitépte a földből. A szekerce minduntalan megcsúszik, vagy beleakad, Pyr hamar elfárad, nem szokott hozzá. Homlokát törli meg, hátán a fáradtság cseppjei csillognak, s a felkelő napfény hiába cirógatja, ezúttal nem élheti át minden meleg percét. A csépelésben nem tűnik fel neki, hogy Zsenge mögötte megérkezik és figyeli. Ami azt illeti akkor biztosan még keményebben csépelné, hogy megmutassa milyen erős, de azért így sem adja fel. Még néhány erőteljes csapás és az első rönk kettéhasad. A hasadás széle nem egyenletesek, mint a normál tuskónál, szakadtak, szálak kusza sorozata. Pyr nekigyürkőzik, hogy legörgesse a farakásról, immár van támasza, amin a többit apríthatja, így ezt nem kívánja hasábokba vágni, hanem leállítja maga elé. Erre húzza rá a levágott darabot. Nagyon megörül, s hatalmas ütésre emeli a szekercét, de ahogy lecsap fájdalom hasít tenyerébe. ~ Szzzzz. ~ Szisszen fel, majd letámasztva a szekercét megnézi a tenyerét, melyen apró vízhólyag-kezdemények keletkeznek lassan, de biztosan. Néhányat megpiszkál, majd megrázza a fejét. ~ Nem érdekel. ~ A következő csapások fájdalmasak ugyan, de a tündért nem érdekli, olykor felszisszen persze, de egy hang sem hagyja el a száját. Volt már kitagadva s kiközösítve. Az biztos, hogy nem vízhólyagok miatt lesz legközelebb. ~ Nem cseszem el. Nem... cseszem el! Nem... cseszem... el! ~ Gondolatban önmagát motiválja, s ütemesen csap le a fejszével. Néhány hólyag ugyan kifakad, de nem érdekli. Feladata van, melyet rábíztak, elméjét uralhatja, de testét nem mindig. Azért a fájdalom néha könnycseppet csal a szemébe.*

3872. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-11 06:14:49
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlótér//
//Seles, Umon, picit Zsenge//

- Akkor Pyrt is köszönet illeti! *Bólint mosolyogva, mert a lány kijavítja őt.* Pycta komolyan veszi Erdőmélye védelmét és az erdőszellem tiszteletét, legjobban úgy tudod kivívni elismerését, ha ezeknek eleget teszel.
*A fintorra már majdnem felnevet, de türtőzteti magát, s a szerzetesi faarc nem sokat változik.*
- Menj csak. *Suttogja halványan mosolyogva, majd Seleshez fordul.*
- Leon? *Mosolyog.* Kiváló apa lehetne, ha elhinné magáról. *Réveteg tekintettel néz valahová a falak fölé.*
- Biztos vagyok benne Seles, hogy így lesz. *Mondja, s kezével barátságosan megszorítja a lány vállát.* Semmi esetre sem hagyná ki, ebben biztos vagyok. Az más kérdés persze, hogy Xot mit kezdene egy kis bömbölő csecsemővel, de boldogan megnézné.
*Néz vissza a lányra. ~ Érdekes ember. ~ mereng el Seles szemeit fürkészve. ~ Talán túlságosan is érzelmei rabja, a szívéből osztani lehetne néhány artheniorinak. ~ Xotarát illető megjegyzése kapcsán egy kissé hosszabban gondolkodik:*
- Xotara megváltozott. Hogy az idő, a hely, vagy a körülmények, vagy én? Nem lehet tudni, de valami eltört. Az utóbbi időben nem találta a helyét, ez jól látszódott. Bár, ami azt illeti szinte semmit nem találkoztunk mióta... Aenae...
*Kissé elkomorodik, úgyhogy koccintás után inkább belekortyol a meggyszörpbe:*
- A gyarapodó venárokra! Nagyon finom. *Mosolyog a lányra.* Honnan szereztél meggyet? *Kérdezi hirtelen, mert neki meg a pálinkafőzés miatt lenne fontos ezt megtudni, közben az Artheniort érintő kérdés kapcsán sok gondolat jár a fejében.*
- Kín. Szenvedés. Halál. Meg nem értettség. *Suttogja révetegen.* Az a furcsa, hogy volt alkalmam kimenni a folyópartra, ami még soha nem volt ilyen csendes. Eltűntek az utcagyerekek is, pedig ők aztán végképp nem tudhatják mi végre zajlik ez az egész. A Pegazusba beszorultunk, de végül a nép elkerült bennünket, könnyen bent éghettünk volna. De itt vagyunk. *Jelenti ki határozottan.* A legjobb helyen! És meggyszörpöt iszunk, mert mi tudjuk, hogy számítanunk kell egymásra. Mindig. Néha csak egy apróságban, néha pedig az életünkkel. *Immár bátrabban mosolyog Selesre, talán soha nem beszélt még vele ilyen hosszan. De Leonnal viszont igen, onnan tudja, hogy Seles igazán emocionális nő, megérdemli a tiszteletet és a szeretetet. Főleg ebben a korban, mikor ez már lassan kihal.*

3871. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 23:52:17
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

- Igen, ezzel egyet értek.
*Bólint egy halvány mosollyal.*
- Soha nem láttam még születést. Öhm... a sajátomat kivéve, de arra ugye nem emlékszek.
*Megrántja a vállát, közben pedig elveszik a tekintete abban, ahogyan a lány piszkálja a haját.*
~Gyönyörű haja van.~
*Mélázik el egy kis időre, de szinte azonnal ki is zökken az állapotból.*
- Szerintem elég, ha megkérdezzük Bajdit, ő sokkal jobban ért az állatokhoz, mint én. Biztos, hogy tudni fogja, mit kell tenni.
*Úgy érzi, hogy ez egy sokkal egyszerűbb megoldás, mint a városba menni, és ott kutakodni. Persze végső esetben maradhat az is, csak hát a város messze van, Ert pedig lusta odáig ellovagolni.
Közben leül Ary mellé egy székre.*
- Figyelj én... én kérdezni akartam valamit. Te jól értesz ezekhez a lelki izékhez, meg amúgy is lány vagy.
*Elég nehezen jönnek a szájára a szavak, utál az érzéseiről beszélni, de most hogy csak ketten vannak, talán kérhetne újra tanácsot a lánytól.*
- Múltkor is segítettél szóval... Csak ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek sem!

3870. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 23:12:33
 ÚJ
>Relild Yeasgha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

*Úgy kezdi a reggelt, mint eddig mindig. Nem számít neki, hogy éppen hol van, merre van és ki nézi, a reggeli edzéseket soha nem hagyja ki. Soha.
Azzal kezdi, hogy szép köröket fut az udvaron körbe-körbe-körbe és körbe, addig, amíg már nem liheg.
Ezek után félreáll valahova, hogy az alap mozdulatokat átismételje bemelegítésként. Először csak simán, utána megismétli féllábon is úgy, hogy a bal, majd a jobb térdét húzza fel.
Ami megfigyelhető, hogy óriás létére egész finoman mozog - persze lehetne könnyedebben, és lehetne finomabban is csinálni, és nem is csinálja tökéletesen, de nem olyan merev, mint ahogy gondolnák róla. A mozdulatai nem tartalmaznak blokkolást, csak ékeléseket, elterelést, leforgást. Mikor üt, a könyökét egészen behúzza maga elé, így a keze furán egyenesen, akár egy léc. A lábai is különösen állnak: egyik elől a másik hátul, de mindkettő kicsit oldalra néz, csípője mégis előre, térdei be vannak hajlítva. Ha felemelné az első lábát a teste nem mozdulna, ebből ki is derülne rögtön, hogy egyáltalán nincs rajta súly.
Mikor végez keres egy fát, és partner híján azon gyakorol tovább. Kis idő múlva alkarjait kezdi veregetni szegény fába egészen addig, amíg ki nem vörösödnek. Következik a lábszára, mire végez, már szépen piros mindenhol.
Mikor kellően elfáradt boldoan leül a fa tövébe, és eszébe jut, hogy fürödni kellene, csak egy a baj: nem tudja, hogy ezt hol teheti meg.*

3869. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 23:10:14
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Céltábláknál//
//Ishala, távolban Shen'eriel, Sythra//

*Örömmel konstatálja, hogy Ishala megpróbálkozik azzal, amiről már lelkiekben le is mondott, s csak az ideg feszítéséig engedi a gyakorlatot. Kendő helyett a csuklyát használja Ishala, ami éppen most megteszi, de nem az igazi. Lyz szerint ez a fejtartásban nem a legszerencsésebb. A kendő szabadabban hagyná a fejét úgy állni, ahogy kell, a csuklya kicsit behatárolja a mozdulatokat. Lyz elgondolkodva húzza el a száját, végül jobb nem lévén, hát…*
- Jó, legyen a csuklya, más úgysincs. Csak ne lődd el, mindig csak feszít, leenged, feszít, leenged. Rendben?
*Ishala nagyon lelkiismeretes tanítványnak bizonyul. Lyz segít a vesszőt felhelyezni, de a az alap fogással nem is voltak gondjai Ishalának. Inkább a tartására figyel inkább.*
- Alakul ez *mondja, amikor szemből nem lát semmi rendhagyót már. Ishala mögé sétál, hogy onnan segítse az apróbb elcsúszásokat. A tegezéből egy vesszőt vesz ujjai közé, azzal játszik, ahogy figyeli a gyakorló fiút. Mikor a vállát nagyon felhúzza, vállát érintve jelzi, hogy ne húzza annyira fel, sőt! De már tudja is, hogy lefeszítve jobban megy majd. Aztán elhúzza száját, kicsit távolabb lép, ahogy nézi a rendületlenül gyakorló fiút. *
- Még ezt a lábadat egy picit beljebb. *Lép is közelebb és a vessző tollával megkocogtatja a Ishala lábszárát. Mikor mindent jónak ítél, csak akkor néz fel egy pillanatra, mint ha nem volna egyedül. Illetve persze, hogy nincs egyedül, hiszen Ishaláal gyakorol, de mint ha a maga köré vont kis burkon kívül és volna élet. Annyira belefeledkezett eddig a tanításba, hogy azt is elfelejtette, hogy egy erdőmélyi erődben bűvészkedik egy nyílvesszővel.*
- Úgy, jó *mondja monoton, de pillantása egészen a fal felé siklik, ahol Shen'eriel posztol, s aki mellett Sythra épp feléjük néz. Odaint nekik, halványan elmosolyodik, de aztán újra tanítványára figyel. Az első, a feladat.*
- Igen, az volna, hogy mint a táncosok a lépéseket is, zsigerig tanuld meg. Néhány apróságot kell csak valahogy kijavítanod, szerintem tényleg menni fog. Igen, ösztönösen megy majd , sőt, akár bekötött szemmel is.
*A tudományát méltató szavakra, elpirulva válaszol.*
- Nagyapám nagy vadász volt a maga idejében. Mindent tőle tanultam. Talán a módszerei furcsák, vagy butaságnak tűnhetnek, de nálam használt. Ezért gondolom, hogy érdemes, legalább kipróbálni. Sok tanítványa volt, de én folyton rajta lógtam… *Halkan felnevet, ahogy felidézi az emléket, miközben az elf hátrahajtja a csuklyáját.* Igazából elvárás is volt, hogy tudjak bánni az íjjal, valamennyire. Szégyen lett volna, ha nem így van.
*Erről persze eszébe jut, hogy apja mennyire nőiesebb területek felé akarta terelni, és mennyire nem sikerült neki, de a vörös elf, szinte még idegen, és nem szeretne azonnal kitárulkozni. Sokak még ennyit sem tudnak róla itt az erődben. Már többet mondott, mint tervezte, csak hát a nosztalgia kicsit elszédítette.*
- Na, de vissza a gyakorláshoz *rázza meg magát, kievickélve az emlékáradatból, s int a tábla felé az ujjai közt forgatott nyílvesszővel. * Most már kioldhatod, lássuk, mit érzel most?
*Azzal felül a hordóra, egyik lábát maga alá húzza, a másik csak úgy lóg, de a kezéből nem ereszti a vesszőt, ahogy Ishala lövöldözni kezd, továbbra is ujjai közt játszik vele. Csak szeme sarkából sandít a védfal felé, olykor.*

3868. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:48:13
 ÚJ
>Sheldat Belril avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Étkezőben - vacsora//

* A közös munka meghozza az ember étvágyát, s elviszi a haragot. Legalábbis ebben az esetben így van, mert sikerül megbeszélniük a kis összezörrenésüket. Miután végeznek együtt sétálnak le az étkezőbe, ahol egy nagyobb társaság és bőséges ételadag várja már őket. Sheldatot nem kell félteni, van étvágya, de persze ő is hegyezi a fülét, s figyel a rend szabályaira. *
- Nélkülem nem is.
* Mondja mosolyogva, s megveregeti finoman a lány kézfejét. Persze kísérő nélkül ő sem bolyongana szívesen még az erőd közvetlen közelében sem egyedül. *
- Jó ötlet, egy fürdő nekem is jól esne. Holnap viszont okvetlenül beszélnem kell Pyctával, mert említette, hogy volna itt egy kovácsműhely, amiben kellene egy kovács is.
* Válaszolja, majd valószínűleg lassan visszatérnek a szobájukba megejeni a várva várt beszélgetést. *


3867. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:37:06
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//

- És ha nincs, akkor már nem is lehet tündér? *Teszi fel a kérdést, ami már kimondva is butaságnak tűnik. Legalábbis azt hinni, hogy valakit csak az tesz tündérré, mert szárnya van. Olyan, mintha Zsenge egy burokban nőtt volna fel és vagy érdektelenségből vagy jó megfontolásból nem is kívánt ismerkedni a külvilággal. Csak akkor nem érti, hogyan készülhetett uralkodónak. Nincs meg benne az uralkodókra jellemző határozottság, tudás, mintha csak direkt egy elkényeztetett hercegnőnek szánták volna. Ennyire még Aenae sem volt tudatlan az őt körülvevő világ dolgaival, pedig ő is megérte a pénzét a selyemruhájában és a topánkájában.*
- Kegyes leszel? *Kérdez vissza, mert amit hall, az nem való az erdő békéjébe.*
- Az a Zsenge, akit most hallok egy cseppet sem emlékeztet arra a megszeppent, kedves lányra, akit a karomban hoztam el Vadvédig, mert felmászott a fára és nem tudott lemászni. *Mondja szomorú mosollyal. Olyan, mintha Zsenge valami tudathasadásban volna. Egyszer szénmaszatos arccal tesz elé mindenféle papírost, másszor pedig kegyeskedve hagyja, hogy megszólítsák. Kezdi azt hinni, nem Umon az egyetlen átkozott az erődben.*
- Miért nem szeretnél hazamenni? *Teszi fel a kérdést, amely talán kibillenti ebből a kettős állapotból Zsengét.*
- Otthon az lehetnél, akinek neveltek, a kegyes hercegnő, aki uralkodik a népe felett. Kényelmesebb életed volna, körülötted forogna a világ, ahogy szeretnéd. Nem kellene "normálisnak", átlagosnak lenned, lehetnél uralkodó. Akkor miért nem szeretnél hazamenni? *Reméli, hogy nem Pyr lesz a válasz, mert azt Zsenge sem hinné el, hogy csak a tündér miatt maradt Vadvédben. A csuhás famulusa nincs olyan rég az erődben.*
- Ha úgy érzed, akkor valószínűleg úgy is van, de Pyr a tetteiért bűnhődik, te pedig nem tettél semmi olyat, amiért felelősségre vonhatnálak. Legalábbis úgy tudom, Nem így van? *Kérdez erre is rá, mert itt az ideje, hogy végre tisztán láthasson.*

3866. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:33:09
 ÚJ
>Sythra Nyrinath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Az étkezőben – vacsora//

*Végül is morcos és szomorkás hangulata valamennyire alább hagy, és egy idő után már nem is próbálja tettetni, hogy nem szórakoztatja Aranyhaj létezése. Időnként kuncog, vagy szélesen mosolyog, esetleg elvigyorodik szavain, tettein és viselkedésén, de hangosan hahotázni azért nem látja és nem hallhatja senki. Közben csak figyeli a sürgést és forgást, rengetegen vannak számára, de jól megbújik Shen túláradó személyiségének árnyékában, és ezért még kicsit hálás is neki, mert legföljebb pillantás szintjén észlelik a fattyút. Ennél több figyelem pedig nem is kell neki.
Mire Aranyhaj befejezi a vacsoráját, már Sythra is elmajszolta a kis cipóját, megitta a vizét, meg kiszórakozta magát és el is fáradt. Azért mégiscsak tataroztak ma, kis építkezés, kis ismerkedés, ez pedig az első itt töltött napján rendesen lefárasztotta.*
- Jó éjszakát mindenkinek.
*Már persze annak, aki távozásakor még ott van, meg figyel, meg hallja, aztán eltávozik az előző éjszaka kijelölt szobájába, ami, ha jól emlékszik Valea szobája mellett van.*
~Nem is láttam mióta Arynával elmentünk a raktárba.~
*Persze sokakat nem látott az építkezés óta, vagy csak nem vette észre őket, mert Shenre figyelt, de ekkora forgatagban azért előfordulnak ilyenek.
Kellemes sóhajjal lép be a szobájába, lecsatolja övét, tőrét nagy gondossággal íja mellé fekteti, aztán kibújik csizmájából és nadrágjából is.
Eszébe jut, hogy evés közben azon gondolkodott, mennyire lehet lefogyva, így hát megvizsgálgatja hasát és bordáit az ing alatt, lebiggyedő ajkakkal megállapítja, hogy tényleg elég borzasztó állapotban van. Persze ezt jótékonyan elfedik a kifogyott ruhák, melyek épp csak nem lógnak rajta, így aztán senki meg nem mondhatja róla, hogy amúgy nem éppen versenysúlyban van.
Miután ezt megejtette, bedől az ágyába, kicsit sóhajtozik meg mormog még magában, aztán nyugtalan, de álomtalan álomba merül.*

//Másnap//
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Aranyhaj, szemmel verés szintjén Lyz és Ish//

*Nagyon kényelmetlen testhelyzetben ébred, annál is inkább, mert nem az ágyon, hanem mellette a földön hempereg.*
~Hát ezért volt olyan kényelmetlen ez az ágy.~
*Sóhajtozva feltápászkodik, majd kipillant az ablakon és morogva konstatálja, hogy elég későre jár, neki meg őrségben kellene már lennie Shennel. Magára kapkodja gönceit, vértestül, mindenestül, tőrt az oldalára, tegez meg íj a hátára, aztán kocog is őrségbe. Épp akkor érkezik meg Aranyhaj társaságába, mikor a roppant figyelemre méltó, és nem kevésbé különös "dikmá'zsa" szavak hagyják el az elf száját, Sythra pedig szemeivel követi Shen nézésének vonalát, és meg is találja az említett kifejezés célzottjait.*
- Jó reggelt Aranyhaj!
*Félrebillenti fejét és összefonja karjait mellkasa előtt.*
- Melyik elf miatt főddögél éppen a fejed?
*Vigyorodik el, mert abban azért szinte biztos, hogy a vörös ruhás elf zavarja a férfit.*

A hozzászólás írója (Sythra Nyrinath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 22:35:06

3865. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:08:09
 ÚJ
>Mirazsik a Zsenge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//

-De a tündéreknek van szárnya is nem? *Kérdez vissza értetlenül, mert nem érti a dolgot, hisz Pyrnek is van és hát nem mondta neki, hogy léteznének szárny nélküli tündérek.*
-Tudom, de eleinte úgy voltam vele, hogy majd odajönnek hozzám és akkor kegyes leszek beszélgetni velük, de erre már rájöttem, hogy nem megszokott, nekem kéne felkeresni másokat és ismerkednem, de elég kevesen maradtak itt és Pyrrel meg olyan jól elvoltunk, persze sok mindent ő tanított nekem és azóta könnyebb normálisnak lenni, ő is változott közben, hisz már inget hord, mint mindenki más és nem félmeztelen repked. *Jó hatással voltak egymásra, most egyedül kéne tovább vinnie a jellemfejlődését Zsengének, fél is a nagy feladattól, na de talán ahogy végez, már megérdemli majd a tündért, már ha szeretni fogja még őt.*
-Már nem vagyok igaz, de nehéz a változás, és én nem szeretnék sokat hibázni közben, legalábbis úgy nem, hogy közben másoknak ártok. *Szegény Seles is hogy kiakadt, mikor távozni akart önzőségből, nem szabad ilyen ostobaságokat csinálnia.*
-Annyira máshogy megy itt minden, nem szeretnék hazamenni, remélem megtalálom önmagam és kiérdemlem hogy venár lehessek. *Az íjász tudása mit sem ér, ha nincs tisztában önmagával és kiszámíthatatlan lesz emiatt. Majmolni sem akar senkit, de megfigyelni azért tud, csak sikerüljön levonnia a tanulságot.*
-Köszönöm az útmutatást, remélem nem okozok majd csalódást. *Kicsit szomorú, na de nincs annyira elkeseredve már, az idő majd segít neki, unalmas lesz, az biztos, na de hasznos az itteni életét nézve.*
-Pycta, úgy érzem én is tehetek arról, ami Pyrrel történt és lelkiismeret furdalásom van, hogy csak ő kapott büntetést. *Nem szeret maga ellen beszélni, nem szeretne ő is büntetést kapni, de úgy érzi ő miatta történt az a valami, legyen az bármi, amit nem mondanak el neki.*

3864. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:44:42
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Céltábláknál//
//Lyz//

*A fiatal elfnek olyan érzése van, mintha a nő örülne neki, hogy sikeresebb lett a lövése, ami büszkeséggel, és boldogsággal tölti el. A dicséretre kicsit elpirul, apja sosem túlzott a bátorító szavakkal, de azért háláját is igyekszik kimutatni.*
- Rendben, próbáljuk csak a tartást. *Bólint, és figyeli, ahogy a nő valamit keres, nem tudja, mi lehet az, de hamarosan megkapja a választ, egy kendőt szeretett volna elővenni. Viszont a szavak után már érti, hogy mi lett volna a cél, és látja, hogy most tényleg nem a pontosság a lényeg, hanem a helyes testtartás, amit az előbb kijavított nála a fővadász. A bemutatás végén bólint, és íját megtámasztja a lábánál, ahogy hátra nyúl, és egészen előre húzza a csuklyáját, és lehajtja, hogy az orráig érjen, és ne lásson semmit, csak a lába hegyét, ha lefele néz.*
- Így jó lesz kendő helyett? *Kérdezi, azért az kilátszik a csuklya alól, hogy boldogan mosolyog. Bár komoly, de azért mégis kicsit úgy fogja fel, mint egy játékot. Ha a nő elfogadja a rögtönzést, akkor lenyúl az íjért, és ismét nagyjából a cél felé fordul, bár már nem látja pontosan, hogy merre lehet, a földön lévő nyomok alapján szeretne tájékozódni. Ezen kívül tudja, hogy a nő úgyis szólna, ha rossz irányba nézne.
Ahogy megvan, igyekszik leutánozni a testtartást és a mozdulatot, amit az előbb mutatott a nő, bár tényleg nem tudja most, hogy mennyire sikerül. Nem látja azt se, hogy miként tartja az íjat, és nagyon nehéz a nyilat is jó helyre helyezni, utána pedig kicsit bénázva tapogat, mire megtalálja az ideget. Amikor megvan, akkor már kicsit magabiztosabban feszít, és bár az ösztönös mozdulatot, amit meg szokott meg tudja csinálni, de az előbb kijavították, hogy az nem jó, és most igyekszik ő is javítani, bár nem tudja, hogy mennyire sikerül. Amikor úgy érzi, hogy eltalálta, akkor megáll és vár, bár sejti, hogy nem sikerült. Várja a nő útmutatását, hogy miképp tovább. Szerencsére a nő ott van, és segít, mindig jó álláspontba állítja. Mindig, amikor sikerül a helyes testtartás, akkor igyekszik megjegyezni, bár kicsit csalni próbál, és arra is figyel, hogy miképp feszül rajta a ruha, mert az is segítséget jelenthet. Fáradhatatlanul feszít, és hagyja, hogy kijavítsák, és nem is unja a folyamatot. A kérdésre mielőtt felelne, egy kicsit elgondolkodik. *
- Nehéz, hogy nem látom, de hát ez a célja is, nem? Szokták mondani, hogy csukott szemmel is képes vagyok rá… Ez is ilyen, ha még csukott szemmel is megy, akkor, ha látok már nem kell erre figyeljek, hanem ösztönösen ezt a tartást veszem majd fel, nem? Szóval tudom, hogy nehéz, de megértem, hogy miért. És nem kételkedem abban, hogy több tapasztalatod van a lövés terén, hiszen a saját szememmel is láttam, hogy mennyivel jobb vagy, ezért nem is fogom kétségbe vonni a tanítási módszereidet. Szeretnék én is olyan jól lőni, mint te, Lyzendra. *Feleli őszintén, és úgy érzi, hogy ezzel mindent elmondott. Mivel beszélgetni kezdtek, ezért úgy érzi, hogy kicsit hátra hajthatja a csuklyát, már ha a nő nem parancsolta le róla már korábban, hogy a nő szemébe nézhessen, és úgy feleljen. *

3863. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:38:29
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Az étkezőben – vacsora//
//Relild, Shen, Syth, Ishala, Isqeha, Lyz, Zsenge//

*Az asztalnál tök jól alakul a beszélgetés, nemsokára Seleske is megérkezik és ugyanolyan vehemenciával kezd enni, mint Sheni. A hegyesfülű nyakig zsírosan, kezében egy cupákkal integet oda neki kifejezve elismerését. Egy nő, aki tud rendesen enni.
Amikor a fővadász az asztalukhoz lép, Shen felveszi a komoly fejet, kissé összevont szemekkel hallgajta Lyzt, miközben kezei és benne a cupákot az ölébe ejti. Csendben hallgat, olykor bólint egyet, amíg az alvezér, akinek szerinte a fővezérnek kellene lennie, eligazítást tart az újaknak. Bár elég nehéz komolyan venni zsíros szájjal és valami maszattal a baloldalon, a felső ajka mellett.
Aztán amikor elköszön és elindul, még kedvesen rámosolyog, mert nem felejtette ám el, azt a kulcsot, és amikor távozott, sóhajtva néz a többiekre.*
- Tuti jó nő, mi? *kérdi és elmélázva folytatni kezdi a táplálkozást.*
- Ez a kaja azért nem borzalmas. *válaszol vigyorogva izéRelildnek, mert Banya főztje sok minden, de nem borzalmas.*
- Szerintem önmagadat kell megtalálnod. *mondja ki a korábban feszegetett témával kapcsolatban, hogy az óriást miért küldték a mesterei.*
- Jó, tudom, hogy magadat nem kell megtalálni, mer' megvagy, de érted. Úgy kell magadat megtalálni, hogy már megvagy, de te nem tudod, hogy mi is vagy valójában. *nagyon spirituális előadásmóddal fűszerezi mondanivalóját. Aztán elmar még egy sültet és elkezdi tömni a szájába.*
- É'ted má'. *alig lehet érteni, amit mond.
Közben Sythra is beleegyezik az őrséges dologba, aminek Sheni kifejezetten örül, mert nem túl mókás egyedül őrködni.*
- Ez a beszéd, Sythi! *nyújtja maszatos öklét egy öklösre.*
- Ó, sajnálom, hogy nincsenek. *szomorodik el, de a sült és Sythra odasúgása feledteti vele.*
- Hát, örül, de hadd örüljön. *súgja vissza maszatos képpel.
A kis elf csaj is beesik, Ropogós, vagy ki és Selessel kezd dumálni, Shen pedig kezd kipukkadni, úgyhogy jóleső böfögéssel dobja le a sültet a tányérjára és dől hátra.*
- Fú, de jól esne most egy pohár bor. *szomorkodik, de sajnos nem látja Jayzi haverját, Kormi meg lelépett a mocsárban. Aztán a doki is beesik, de mintha szomorú lenne, viszont Shen szempilláit már húzza a bóbis, így nem nagyon tud rá figyelni.*
- Bocs, skacok, le kell feküdnöm, hosszú volt a nap és izgalmas. *ásít egyet, majd felkel az asztaltól.*
- Sythi, holnap reggel tali a falon. *kacsint a lányra, s már nincs ott, amikor a krix-kraxos arcú csávó kiosztja a szobákat. Neki amúgy is van szobája és a csávótól kirázza a hideg.
Megmosakszik a lenti fürdőben, majd felvonszolja magát a szobájába, van még lélekjelenléte, hogy lerúgja a csizmáját, nem akar újra zsibbadt lábbal ébredni, majd ahogy az erdei kísértet megadta, bedől az ágyba. Még azt is elfelejti, hogy Lyzi mellett akart aludni.*

//Másnap//
//Udvar//
//Falon - őrség//
//Lyzi és Ishala//

*Reggel elég későn kel, így sietnie kell, hogy beérje az őrséget. Már elkésett, úgyhogy csak kimossa a pofáját, magára aggatja a felszereléseit és lógó gatyával felmászik a falra.*
- Bocsika, itt vagyok. *mondja a szolgálatos őrnek, majd átveszi a posztot és a toronyban végre rendbe szedi magát.*
- Nemá', nem szeretem a paprikát. *finnyáskodik a Banyának a reggelit látva, de az ork szakácsnő javaslatának inkább nem tesz eleget, és nem keni a hajára.
Az idő a toronyban lassan telik és Sythra se érkezett még meg, hogy együtt őrködjenek, így eléggé uncsi. Aztán megjelenik Lyz, álmai elf nője és a gyakorlótérhez mennek Ishalával, az újonc elf sráccal. Íjászkodás lesz, kár, hogy Sheni őrségben van, de amikor Lyz a fickó csípőjét kezdi tapogatni, akkor csak egy szó esik ki a hegyesfülű száján, amikor megpillantja.*
- Dikmá'zsa.

3862. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:37:06
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Az Erdő Szívének oltáránál//

- Talán. Alkalomadtán kérdezd meg majd tőle. *Mondja lágy hangon, amikor Zsenge elgondolkodva Csillagra gondol.*
- És ő nem egy kis ember, hanem egy tündér és Ertatsnoy-nak hívják. *Javítja ki.*
- Úgy elég nehéz beilleszkedni, hogy nem veszed a fáradtságot, hogy megismerd a körülötted élőket. Elég régóta vagy Vadvédben és tényleg csak annyit tudsz Ertatsnoy-ról, hogy egy "alacsony ember"? *Kérdi és a kérdés eléggé elgondolkodtató, amely rámutat több olyan dologra is, amelyet korábban a csuhás felsorolt Zsengének.
Látja a kis elfen a meglepődést, hogy elutasította az ölelést, de rá kell jönnie, hogy nem így működnek a dolgok. Nem mindent kaphat meg azért, mert ő igényli, ideje felnőnie és neki magának is kivennie a részét a szocializálódásból.
Meglepődik azon, amit Zsenge a továbbiakban mond. Fogalma sem volt arról, hogy az elf lányt hercegnőnek nevelték, de érzelmeit nem hagyja kiülni arcára.*
- De te nem vagy hercegnő és hogyan szerettél volna gondoskodni másokról, ha mindig csak magad helyezed a középpontba. A világ sem a hercegnők körül forog, egy vezérnek néha olyan nehéz döntéseket is meg kell hoznia, amelyekkel egyeseknek rosszat tesz, de neki a nagyobb jót kell néznie, a közösség érdekeit, nem a saját magáét, nem a saját boldogságát, hanem másokét. De önző senki sem lehet, még a hercegek és királyok sem. *Mondja, de nem gondolja, hogy ezt magyaráznia kellene, mert mindenkinek éreznie kell legbelül, hogy amit tesz, az jó vagy rossz.*
- Ne butáskodj, Zsenge. Azt hiszed, könyvekből majd kiolvasod, hogyan kell átlagosnak lenni? *Kérdi, de nem nevetve, inkább zavartan.*
- Bár a könyvtár tele könyvekkel, de nem hiszem, hogy van benne olyan könyv, amiben ez benne volna. De még a szögek beveréséről sincsenek könyvek. Figyelsz, tanul és gyakorolsz. Ez a módja mindennek. Az első szöget nem tudod beverni a fába, az rendben, de ha az ezrediket sem, akkor csakis magadban van a hiba és erre nem magyarázat az, hogy téged hercegnőnek neveltek. Elbújhatsz ezek mögé a kifogások mögé, de egyszer szembe kell nézned önmagaddal. *Fejezi be a magyarázatot. Még mindig a térdén ül a földön, figyeli Zsengét, lombzöld tekintete az értés jeleit keresik a fiatal elf arcán.*

3861. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-06-10 21:25:11
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Udvar//
//Céltábláknál//
//Ishala//

*Az első igazítások után pontosabban ér célt Ishala kilőtt nyila. Lyz határtalanul boldog, bár ez inkább csak kisugárzásán érződhet, az arcán csak halvány mosoly látszik. Az első sikerélménye. Aenaevel vallott kudarca óta most végre sikerül tanítania valamit.*
- Ügyes vagy, menni fog az szerintem. Benned van, én csak picit segítek előcsalni. *mosolyog a vörös ruhás elfre. *
- Próbáljuk meg, hogy csak a tartást gyakoroljuk. Ha nem megy, nem erőltetem. Jó? *határoz. Még egy esélyt megér a dolog, bármennyire is rosszul esett neki, amikor Aenae földhöz csapta íját.*
- A lényege az volna, hogy… *övéhez nyúl, hogy a kendőt leoldja, de hiába az ösztönös mozdulat, amikor tudja ő is, hogy a kendő egyik fele a kis fán lengedez, áldozati ajándékként, a másik fele, pedig Shen'erielnél van. Lyz övénél, csak az apró titkos zsebben a dobókocka pihen, amit ezért cserébe kapott a fiútól. Így viszont nem tudja bekötni Ishala szemét.*
- Nincs nálam kendő, de… szóval a gyakorlat lényege, hogy nem törődsz a céllal, mert nem is látod. Csak a kezeidre, a tartásodra figyelsz, és ezt addig ismétled, amíg nem megy zsigeri szinten a mozdulat. * Egészen beleéli magát, de a veszélye így is megvan, hogy Ishala a rosszul rögződött mozdulatokat nem tudja olyan könnyen levetkezni.* Mutatom.
*Azzal Lyz szembe áll a táblával, lehunyja szemeit, s ellövi a vesszőt. Nem talál középre, sőt, még a holdudvarba sem, csak egyel kijjebbi sávba. Hiába, csukott szemmel, még Lyznek sem megy olyan pontosan, de éppen azt mutatja meg, ami a lényeg. *
- Próbáld te is, csak ne lődd még el *mondja, hogy megfigyelje csak azt a mozdulatot, amivel megfeszíti a fiú az íjat. * csak a feszítést nézem most jó? *Figyeli a lábait, a vállát, az alkart és mindent megigazít, amit egyébként észrevesz hibalehetőségként. Újra és újra, fáradhatatlanul sertepertél a megfelelő ütemben, amikor lövés nélkül maradnak Ishala mozdulatai.*
- Biztos vagyok benne, hogy hasznos tagja leszel a vadász csapatomnak *jegyzi még meg, majd odagörget egy hordót, hogy felhuppanjon rá, onnan figyelje a mozdulatokat, csak a sokadik után szólal meg.*
- Mit érzel? Nagyon zavar, hogy csukott szemmel kell lőnöd? Vagy segít a tartásra koncentrálni?
*Kicsit aggódva kérdezi, de nagyon szeretné tudni Ishala őszinte válaszát. Nem szeretne olyat erőltetni, ami visszaveti a gyakorlást esetleges eredményeit.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346