//Vadvédbe érve//
//Tanácsterem//
*A göthös tündér megnyilatkozását hallva, Xotara az előbb mindenki által jól hallható hangon, közvetlenül a fán lakóhoz szól.*
~ Noh, őszinték vagyunk? Ezt már szeretem, akkor én is az leszek. ~
- Pyr! Fenyeget a rossz nyavalya!
*Rántja meg a vállait a sötételf lány. Neki fel sem tűnik, hogy kisugárzásával még mindig képes halálra rémíteni másokat, még akkor is, amikor éppen baromira viselkedni próbál.*
- Taknyos! A halált nem én osztom, de tudom, hogy az Erdő, hogyan szokta megleckéztetni az erre tévedő botor alakokat. Láttam nem egyszer.
*Gondol itt venártársai közül, Shennel, Denzackal, Erttel történtekre, de még a saját medvés kalandja is az eszébe jut.*
- Nyilván segítségre van szükséged, de ha nem kérsz belőle, akkor én biztos nem fogok neked bazseválva könyörögni. Nem azért vagyok itt, hogy jópofizak Veled, hanem, hogy tegyem, amire utasítottak.
*Xotara rá jellemzően tovább fűzi a szót, és helyre teszi ezt a tündér fiút, úgy ahogy Ertet is le akarta teremteni, bár a csókaszemű tündér barátja nem volt ilyen nagyképű, csak naiv.*
- Csak azt nem értem, ha olyan csuda nagy erdőlakó vagy, hogy az eredarba tudtál, így megtaknyosodni?! Azt pedig, hogy erdőlakó létedre még csak nem is hallottál a venárokról, szintén arra utal, hogy nem régóta lakhatsz ebben az erdőben.
*Amikor, Pyr lemászik végre a fáról Xotara még ennyit vet oda neki, majd fejével int a kapuféle Isqnek, aztán tovább sétál.*
- Egészen nyugodt lehetsz. Három lépésnél közelebb én se vágyom a közeledbe menni.
*Tudja, innentől Isq már rendezi a bennszülött tündérrel a dolgokat. Nem is szól bele kettejük diskurálásába. Isq mellette kiálló szavaira, egy hálás pillantást küld a félvér fiú felé, akinek a helyzet ironikuságára, való megjegyzésére, azért hasonló iróniával felel.*
- Szerintem, nyissunk egy fizetős ispotályt, majd én szedem az aranyat. Lehet, a tanácsban is felvetem az ötletet. Pont, olyan helyzetben vagyok, hogy ezt meg tegyem.
*Villant egy vigyort Isqehára és előre siet kaput nyitni. Mikor, mind a hárman betértek a Vadvédbe, Xotara gondosan visszazárja a kaput, és hallótávolságon belül maradva kíséri a párost. Megvárja, míg Isq elrendezi a taknyos tündért, aztán ha a füvész fiú végzett együtt visszatérnek a tanácsterembe. Xot leül előbbi helyére, ahonnan vet egy pillantást Selesre, látja a lány még mindig meg van sértődve rá a korábban történtek miatt de, ezzel Xot nem tud mit kezdeni. Láthatóan, hogy rosszul esik Selesnek, két barátja nyilván való titkolózása. Megérti valahol barátosnéját, de továbbra is úgy véli, amit lehetett elmondott neki és büszke magára, hogy nem kivételezik ilyen dolgokban, még Vele sem. Pedig, hát Xotarának is sokkal kellemesebb, sőt jelen esetben kész megkönnyebbülés lenne beavatni a dolgokba Selest, de nem teheti, és több ígéretet már nem fog megszegni.
~ Majd, megérti és meg békél. Remélem. ~
Tehát, Xot szótlanul, a széken hátra dőlve várja, hogy kezdődjék a tanácskozás, és végre túl essenek rajta, mint egy foghúzáson vagy egy rossz nyavalyán.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.06 10:50:53