Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 15:02:55
Üzenet elküldve: 2018-04-15 15:02:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Ahogy gondolod, pedig én meg tudnám győzni! *tárja szét kezeit.*
-Bizony! Nekem ugyan nem lehet ellenállni! *Mutatja fel bicepszeit, amit kicsit meg is lapogat, hogy lássa a szerzetes, hogy bizony egy ilyen test akármelyik asszonyszemélyt képes bevonzani, még ha az olyan is mint Xot!*
-Gát, figyelj! Ha neked ráül az arcodra valaki, akkor nem a szemét kell bámulni, ember! *Röhög továbbra is, mert úgy tűnik, Umon nem igazán értette meg, hogy miről is beszél. Ahogy a csuhás beszél, úgy kerekedik el a szeme is szépen lassan. Ilyesmibe bele sem gondolt.*
-Hát, majd addig nem szívogatom! Tudok én várni! Addig majd csinálok vele mást! Mit bánom én! *Legyinti le a dolgot, mert ugyan ilyesmibe nem ásta bele magát.*
-Ha le kell mondanom erről, hogy legyen baba, akkor ekkora áldozatot képes vagyok meghozni! *Majd színpadiasan meg is hajol, de a végén már röhög ő is nagy erőkkel. Ezután be a vízbe, ahol is végig hallgatja Umon beszédét és enyhe hányingere támad, és gyorsan ki is menekül a vízből.*
-Mész te a büdös fenébe, csuhás! *Kiált be neki a vízbe.*
-Úszik veled a bánat te! *Azért még röhög egy kicsit, de már kelletlenül az előbbi miatt.*
-Ahogy gondolod, pedig én meg tudnám győzni! *tárja szét kezeit.*
-Bizony! Nekem ugyan nem lehet ellenállni! *Mutatja fel bicepszeit, amit kicsit meg is lapogat, hogy lássa a szerzetes, hogy bizony egy ilyen test akármelyik asszonyszemélyt képes bevonzani, még ha az olyan is mint Xot!*
-Gát, figyelj! Ha neked ráül az arcodra valaki, akkor nem a szemét kell bámulni, ember! *Röhög továbbra is, mert úgy tűnik, Umon nem igazán értette meg, hogy miről is beszél. Ahogy a csuhás beszél, úgy kerekedik el a szeme is szépen lassan. Ilyesmibe bele sem gondolt.*
-Hát, majd addig nem szívogatom! Tudok én várni! Addig majd csinálok vele mást! Mit bánom én! *Legyinti le a dolgot, mert ugyan ilyesmibe nem ásta bele magát.*
-Ha le kell mondanom erről, hogy legyen baba, akkor ekkora áldozatot képes vagyok meghozni! *Majd színpadiasan meg is hajol, de a végén már röhög ő is nagy erőkkel. Ezután be a vízbe, ahol is végig hallgatja Umon beszédét és enyhe hányingere támad, és gyorsan ki is menekül a vízből.*
-Mész te a büdös fenébe, csuhás! *Kiált be neki a vízbe.*
-Úszik veled a bánat te! *Azért még röhög egy kicsit, de már kelletlenül az előbbi miatt.*
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 14:32:30
Üzenet elküldve: 2018-04-15 14:32:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nehogy beszélj vele!! *Integet ijedten kezével, már Isqeha is felkínálta a lehetőséget, de esze ágában sincs élni vele.* Még az hiányzik, hogy kerítőt játssz nekem! *Vigyorog, mint a vadalma, de azért ijedtsége őszinte.*
- Gondolod... gondolod, hogy rád ülne?! *Pukkadozik magában, s közben Leonra mutogat, közben majd elgurul.* Mondjuk azokban az achátszemekben el lehet veszni, az szent bizony, de szerintem a te nyakadra kicsit erősebben ülne rá, mint az enyémre. *Röhög tovább, mint, aki megbolondult.*
- Minden csecsemő pocakmatyi kicsit. *Göcög tovább.* Az bennük a szép. A kolostorban is amolyan vízhasú volt a kislány, ahogy ment csak úgy csúcsosodott a hasa előre! De először tejet fog inni, bizony. Seles... *Majd megint elkezd röhögni, mint egy félnótás.* Nem fog zavarni, hogy már nem csak a tiéd lesz? *Kérdezi rötyögve.* Hogy már más is fogja szívogatni? *De erre már a térdét csapkodja.* Jajj, ne... ne haragudj! Nem bírtam ki... *Könnyei is folynak, s itt jön el az idő a felfrissülésre, csak úgy csobban feneke a patakban. Szerencsére Leon is követi, mikor feljön a víz alól, így kevésbé érzi magát bolondnak.*
- Gondolod... gondolod, hogy ebből innánk?! *Kérdezi hüledezve.* Hát az gond. *Mélázik el a víz felszín alá tekintve, majd ismét kitör belőle a röhögés.* Mert hát az az idő messze volt, mikor a susnyásban ijesztgettél. *Teszi fel a kezét.* De a hideg víz miatt van... *Röhög, s úszkál.* Nem bírtam... nem bírtam tartani! *A végén már inkább visít csak, alig lehet érteni, amit mond, majd hirtelen borzasztóan elkomolyodik.*
- Te, el kellene menni szeszért. A demizson porzik, mint a dél sivataga. *Közben úszkál, mint az ebihal.* Persze nem most azonnal, még úszkáljunk kicsit, míg megtervezzük az akciót.
- Nehogy beszélj vele!! *Integet ijedten kezével, már Isqeha is felkínálta a lehetőséget, de esze ágában sincs élni vele.* Még az hiányzik, hogy kerítőt játssz nekem! *Vigyorog, mint a vadalma, de azért ijedtsége őszinte.*
- Gondolod... gondolod, hogy rád ülne?! *Pukkadozik magában, s közben Leonra mutogat, közben majd elgurul.* Mondjuk azokban az achátszemekben el lehet veszni, az szent bizony, de szerintem a te nyakadra kicsit erősebben ülne rá, mint az enyémre. *Röhög tovább, mint, aki megbolondult.*
- Minden csecsemő pocakmatyi kicsit. *Göcög tovább.* Az bennük a szép. A kolostorban is amolyan vízhasú volt a kislány, ahogy ment csak úgy csúcsosodott a hasa előre! De először tejet fog inni, bizony. Seles... *Majd megint elkezd röhögni, mint egy félnótás.* Nem fog zavarni, hogy már nem csak a tiéd lesz? *Kérdezi rötyögve.* Hogy már más is fogja szívogatni? *De erre már a térdét csapkodja.* Jajj, ne... ne haragudj! Nem bírtam ki... *Könnyei is folynak, s itt jön el az idő a felfrissülésre, csak úgy csobban feneke a patakban. Szerencsére Leon is követi, mikor feljön a víz alól, így kevésbé érzi magát bolondnak.*
- Gondolod... gondolod, hogy ebből innánk?! *Kérdezi hüledezve.* Hát az gond. *Mélázik el a víz felszín alá tekintve, majd ismét kitör belőle a röhögés.* Mert hát az az idő messze volt, mikor a susnyásban ijesztgettél. *Teszi fel a kezét.* De a hideg víz miatt van... *Röhög, s úszkál.* Nem bírtam... nem bírtam tartani! *A végén már inkább visít csak, alig lehet érteni, amit mond, majd hirtelen borzasztóan elkomolyodik.*
- Te, el kellene menni szeszért. A demizson porzik, mint a dél sivataga. *Közben úszkál, mint az ebihal.* Persze nem most azonnal, még úszkáljunk kicsit, míg megtervezzük az akciót.
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 14:20:24
Üzenet elküldve: 2018-04-15 14:20:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Novus kiképzés//
//Pyr, Denzack//
~ Megdicsért! Megdicsért! ~ *Ujjon magában valódi örömmel, mert nem szokta meg a dicsérő szavakat, főleg nem egy vélhetően mesterien kardot forgató embertől. Irul-pirul, még fejét is lehorgasztja büszkén. Bár nem minden dobása talált, de úgy véli, hogy sikerült egy picit lenyűgözni a szemlélődőket.*
- Akkor mégsem vagyok olyan hasznavehetetlen? *Kérdezi huncut mosollyal. Majd a rá reagáló Jayzionra néz és nevet a földet söprő szakáll hasonlatán:*
- Legalább tiszta lesz minden! *Kacag miközben Jayzi kezet ráz vele.*
~ Mégsem olyan morcos, hogy miért tartanak a sötételfektől? Tök kedves! ~ *Gondolja magában, s néz vidám tekintettel a sötételfre.*
- Már hogyne lenne kedvem? Szuper ötlet, oh és... *Fordul hirtelen Zara felé, majd mélyen meghajol, ahogy másoktól láthatta.* Köszönöm mester a segítséget! Elképesztő, hogy ilyen gyönyörű nők is mesterien forgatják a kardot! *Bókol őszintén, közben lopva Zara arcára néz, nem bántja-e meg. Tényleg szépnek tartja a nőt, mondjuk eddig minden nőt gyönyörűnek gondol Vadvédben, persze sok viszonyítási alapja nincs. Közben visszafordul Jayzi felé.*
- Neked is köszönöm a segítő szavakat, nem akarnék haszontalan lenni! Bármikor szívesen gyakorolnék veled! *Mondja boldogan. Majd az étkező felé tekint.*
- Ha most megbocsátotok, borzasztó éhes lettem, *fújtat, mint aki hegyet mászott, majd lefelé szaladt.* ti nem jöttök?
//Pyr, Denzack//
~ Megdicsért! Megdicsért! ~ *Ujjon magában valódi örömmel, mert nem szokta meg a dicsérő szavakat, főleg nem egy vélhetően mesterien kardot forgató embertől. Irul-pirul, még fejét is lehorgasztja büszkén. Bár nem minden dobása talált, de úgy véli, hogy sikerült egy picit lenyűgözni a szemlélődőket.*
- Akkor mégsem vagyok olyan hasznavehetetlen? *Kérdezi huncut mosollyal. Majd a rá reagáló Jayzionra néz és nevet a földet söprő szakáll hasonlatán:*
- Legalább tiszta lesz minden! *Kacag miközben Jayzi kezet ráz vele.*
~ Mégsem olyan morcos, hogy miért tartanak a sötételfektől? Tök kedves! ~ *Gondolja magában, s néz vidám tekintettel a sötételfre.*
- Már hogyne lenne kedvem? Szuper ötlet, oh és... *Fordul hirtelen Zara felé, majd mélyen meghajol, ahogy másoktól láthatta.* Köszönöm mester a segítséget! Elképesztő, hogy ilyen gyönyörű nők is mesterien forgatják a kardot! *Bókol őszintén, közben lopva Zara arcára néz, nem bántja-e meg. Tényleg szépnek tartja a nőt, mondjuk eddig minden nőt gyönyörűnek gondol Vadvédben, persze sok viszonyítási alapja nincs. Közben visszafordul Jayzi felé.*
- Neked is köszönöm a segítő szavakat, nem akarnék haszontalan lenni! Bármikor szívesen gyakorolnék veled! *Mondja boldogan. Majd az étkező felé tekint.*
- Ha most megbocsátotok, borzasztó éhes lettem, *fújtat, mint aki hegyet mászott, majd lefelé szaladt.* ti nem jöttök?
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 13:06:50
Üzenet elküldve: 2018-04-15 13:06:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Novus kiképzés//
//Pyr, Denzack//
-Hát, elég vicces látvány lenne egy hosszú szakáll, de legalább repülés közben felsepernéd vele a földet. Egyébként meg köszönöm Zaratinate, majd akkor esténként, ha lesz időnk gyakorolhatunk.
* Közben Pyr öreg varázsló imitálásán jót mosolyog, pedig nem gondolta volna, hogy el tudja szórakoztatni az efféle hülyeség, de Pyr kétség kívül egy bohóc. *
- Nem is volt háború, hogy békét kellene kössünk, de azért legyen.
* Ráz kezet a tündérrel. Majd Pyr mutatványa egészen lenyűgözi, a sötételfet mert úgy érzi, hogy ebből még lehet valami. *
- Szerintem ezzel igencsak sok mindent lehetne még kezdeni Pyr, majd ha lesz kedved, akkor segíthetek neked gyakorolni és kifejleszteni új technikákat a harchoz. Mit szólsz?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.04.20 21:45:42, a következő indokkal:
Alapvető igényesség, helyesírás-ellenőrző használata.
//Pyr, Denzack//
-Hát, elég vicces látvány lenne egy hosszú szakáll, de legalább repülés közben felsepernéd vele a földet. Egyébként meg köszönöm Zaratinate, majd akkor esténként, ha lesz időnk gyakorolhatunk.
* Közben Pyr öreg varázsló imitálásán jót mosolyog, pedig nem gondolta volna, hogy el tudja szórakoztatni az efféle hülyeség, de Pyr kétség kívül egy bohóc. *
- Nem is volt háború, hogy békét kellene kössünk, de azért legyen.
* Ráz kezet a tündérrel. Majd Pyr mutatványa egészen lenyűgözi, a sötételfet mert úgy érzi, hogy ebből még lehet valami. *
- Szerintem ezzel igencsak sok mindent lehetne még kezdeni Pyr, majd ha lesz kedved, akkor segíthetek neked gyakorolni és kifejleszteni új technikákat a harchoz. Mit szólsz?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.04.20 21:45:42, a következő indokkal:
Alapvető igényesség, helyesírás-ellenőrző használata.
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 12:50:14
Üzenet elküldve: 2018-04-15 12:50:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
//Xotara, Shen, Denzack//
- Hát persze, minden fejlődik. Én is csak egy régi könyvből olvastam ezeket.
* Valójában ezt a fejlődő dolgot egy hatalmas nagy baromságnak tartja, látszik, hogy az elf egy cseppet sem ért a mérgekhez. Ez olyan, mintha azt mondta volna, hogy a madarak nem fognak többé repülni, mert fejlődik a világ. Denzack megpróbál egy mosolyt erőltetni az arcára, hogy elrejtse saját felháborodottságát. *
- Hát bizony, elég bársonyosnak tűnik, csak nem bioszappant használsz? Vagy valami boszorkány lennél, aki ellopja mások fiatalságát?
* Próbál valami poénosat is mondani. Egyébként meg biztosra veszi, hogy ismerik a többiek ezt a boszorkányos történetet, mert ez egy klasszikus mese. *
- Felőlem ihatsz, de aztán magadnak töltöd újra a korsód.
* Bár így elveszíti a játék az értelmét, de a lényeg most a szórakozás, a sötételf nem akar jelenleg semmit sem ráerőltetni az elfre. *
- Viszont Xot, most tényleg Shennek van igaza, szóval elő a késsel és láss hozzá!
* Ezután kicsit gondolkozok, hogy mégis mit kéne válaszolnom erre a kérdésre, mert az igazat azért mégsem mondhatom el, legalábbis teljesen nem. Közben Xot hoz mindenkinek egy-egy üveg bort, hogy ne kelljen állandóan szaladgálni érte, bár Shent eddig se nagyon fenyegette ez a veszély. *
- Nos, tulajdonképpen meggyilkolták őket vagy egymást szúrták le, pontosan nem lehet tudni, de nekem nagyon jól jött ez az egész. A szüleim összes vagyonát az orkra bíztam és ezzel kiváltottam magam a rabszolgaságból.
* A történet lényegében teljesen igaz, hiszen meggyilkolták őket, csak azt nem említette Denzack, hogy ő végzett velük. Vár egy kicsit és válaszol az esetlegesen felmerülő kérdésekre, majd kiissza kupája tartalmát. *
- Nos Shen, mit bántál meg legjobban az életedben?
* Próbál valami izgalmas kérdést feltenni, de semmi jó nem jut az eszébe, így jobb híján ezt kérdezi. *
//Lehetetlen küldetés//
//Xotara, Shen, Denzack//
- Hát persze, minden fejlődik. Én is csak egy régi könyvből olvastam ezeket.
* Valójában ezt a fejlődő dolgot egy hatalmas nagy baromságnak tartja, látszik, hogy az elf egy cseppet sem ért a mérgekhez. Ez olyan, mintha azt mondta volna, hogy a madarak nem fognak többé repülni, mert fejlődik a világ. Denzack megpróbál egy mosolyt erőltetni az arcára, hogy elrejtse saját felháborodottságát. *
- Hát bizony, elég bársonyosnak tűnik, csak nem bioszappant használsz? Vagy valami boszorkány lennél, aki ellopja mások fiatalságát?
* Próbál valami poénosat is mondani. Egyébként meg biztosra veszi, hogy ismerik a többiek ezt a boszorkányos történetet, mert ez egy klasszikus mese. *
- Felőlem ihatsz, de aztán magadnak töltöd újra a korsód.
* Bár így elveszíti a játék az értelmét, de a lényeg most a szórakozás, a sötételf nem akar jelenleg semmit sem ráerőltetni az elfre. *
- Viszont Xot, most tényleg Shennek van igaza, szóval elő a késsel és láss hozzá!
* Ezután kicsit gondolkozok, hogy mégis mit kéne válaszolnom erre a kérdésre, mert az igazat azért mégsem mondhatom el, legalábbis teljesen nem. Közben Xot hoz mindenkinek egy-egy üveg bort, hogy ne kelljen állandóan szaladgálni érte, bár Shent eddig se nagyon fenyegette ez a veszély. *
- Nos, tulajdonképpen meggyilkolták őket vagy egymást szúrták le, pontosan nem lehet tudni, de nekem nagyon jól jött ez az egész. A szüleim összes vagyonát az orkra bíztam és ezzel kiváltottam magam a rabszolgaságból.
* A történet lényegében teljesen igaz, hiszen meggyilkolták őket, csak azt nem említette Denzack, hogy ő végzett velük. Vár egy kicsit és válaszol az esetlegesen felmerülő kérdésekre, majd kiissza kupája tartalmát. *
- Nos Shen, mit bántál meg legjobban az életedben?
* Próbál valami izgalmas kérdést feltenni, de semmi jó nem jut az eszébe, így jobb híján ezt kérdezi. *
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 12:46:39
Üzenet elküldve: 2018-04-15 12:46:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Ertatsnoy szobája//
-A kikötőben? *Kérdi ijedten, mert hát az egy rémes hely és szörny, ha valaki nem átutazóban van ott, hanem ott lakik. Elég sokkoló, na de már itt van és biztonságban is.*
-Amilyen állapotok vannak arra, jobb is hogy eljöttél, ez okos döntés volt. *Nem is félelemnek nyilvánítani, hisz aki fél, az nem meri ilyesmire rászánni sem magát.*
-Itt megtanítunk mindenre és majd kimehetsz biztos medvét szelídíteni is, persze nem egyedül mehetnél akkor sem. *Bizony, itt vigyáznak egymásra, erről is szól venárnak lenni.*
-Szerencsések vagytok, hogy ott volt Xotara akkor. *Ezek szerint elég sok elf van itt az erődben most.*
-Később szívesen segítek és ha van hozzá érzéked, akkor tanulható a dolog természetesen. *Ideje lenne visszavonulnia, hisz elég fáradt, egy ásítást el is nyom magában.*
-Bocsáss meg, de reggel érkeztem vissza és elég fáradt vagyok még, visszamennék pihenni a szobámba, de később felkereslek! Én a könyvtárban szoktam lenni, ott megtalálhatsz. *Köszön el és távozóra fogja, ha nem marasztalják.*
-A kikötőben? *Kérdi ijedten, mert hát az egy rémes hely és szörny, ha valaki nem átutazóban van ott, hanem ott lakik. Elég sokkoló, na de már itt van és biztonságban is.*
-Amilyen állapotok vannak arra, jobb is hogy eljöttél, ez okos döntés volt. *Nem is félelemnek nyilvánítani, hisz aki fél, az nem meri ilyesmire rászánni sem magát.*
-Itt megtanítunk mindenre és majd kimehetsz biztos medvét szelídíteni is, persze nem egyedül mehetnél akkor sem. *Bizony, itt vigyáznak egymásra, erről is szól venárnak lenni.*
-Szerencsések vagytok, hogy ott volt Xotara akkor. *Ezek szerint elég sok elf van itt az erődben most.*
-Később szívesen segítek és ha van hozzá érzéked, akkor tanulható a dolog természetesen. *Ideje lenne visszavonulnia, hisz elég fáradt, egy ásítást el is nyom magában.*
-Bocsáss meg, de reggel érkeztem vissza és elég fáradt vagyok még, visszamennék pihenni a szobámba, de később felkereslek! Én a könyvtárban szoktam lenni, ott megtalálhatsz. *Köszön el és távozóra fogja, ha nem marasztalják.*
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 12:20:47
Üzenet elküldve: 2018-04-15 12:20:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Novus kiképzés//
//Pyr, Denzack//
- Nem, ez nem az a varázslat...
*Mondja kuncogva. Kétségkívül nagyon elszórakoztatja Pyr hülyesége. Az mondjuk meggondolandó, hogy a tündér ezt csak viccből csinálja, vagy komolyan is gondolja, bár ez Zarát addig nem igazán érdekli, amíg nem válik túl sokká.
Egyszer csak a férfi felröppen, előszed gyorsan pár dobókeresztet, és a bábu felé hajítja őket, a háromból kettő célba is talál.*
- Nem rossz! *Biztatóan mosolyog Pyrre.* A célzásodon kell egy kicsit csiszolni, és ez akkor már tökéletes l esz. Abban viszont magadra vagy utalva, nem hiszem, hogy tudok bármit is segíteni. Egészen más a levegőből célozni egy dobócsillaggal, mint a földön egy karddal.
//Pyr, Denzack//
- Nem, ez nem az a varázslat...
*Mondja kuncogva. Kétségkívül nagyon elszórakoztatja Pyr hülyesége. Az mondjuk meggondolandó, hogy a tündér ezt csak viccből csinálja, vagy komolyan is gondolja, bár ez Zarát addig nem igazán érdekli, amíg nem válik túl sokká.
Egyszer csak a férfi felröppen, előszed gyorsan pár dobókeresztet, és a bábu felé hajítja őket, a háromból kettő célba is talál.*
- Nem rossz! *Biztatóan mosolyog Pyrre.* A célzásodon kell egy kicsit csiszolni, és ez akkor már tökéletes l esz. Abban viszont magadra vagy utalva, nem hiszem, hogy tudok bármit is segíteni. Egészen más a levegőből célozni egy dobócsillaggal, mint a földön egy karddal.
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-15 10:06:43
Üzenet elküldve: 2018-04-15 10:06:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Na, ez a beszéd! *Így már Leon is megnyugodhat, mert nem kell megcsapkodni barátját. Pedig végső esetben megtette volna, biztos ami biztos alapon. Ahogy hallgatja Umon beszédét, először egy kissé megrándul a szája szegletem, ahogy elképzeli a jelenetet, de végül arra jut, hogy ő is megengedné, hogy ráüljön Xot.* ~Persze, csak ha nem lenne Seles, ugye! Mert azért az ő lábai sokkal jobbak!~
-Na, ha már ennyire akarod, hogy rád üljön, akkor beszélek én vele! Megmondom neki, hogy ez a legnagyobb vágyad! Higgyed el, én arról is meggyőzöm, hogy az arcodra üljön, ha ez a vágyad! *Ezután olyan ocsmány kocsmatöltelék módon kezdi el a röhögést, hiszen, ha már disznó humor, akkor nem maradhat meg az illedelmes nevetgélésnél.* ~Nem is gondoltam, hogy ez a fickó ilyen! Miket meg nem tud az ember egy jó ital mellett!~
-Nem odalépek, hanem még a nyakadra is, ha az kell! *Nevetgél továbbra is, gyakorlatilag egy perc levegővételt sem adva magának, de amilyen bika tüdeje van, meg sem kottyan neki.*
-Emberek vagyunk mi mind a ketten, csak fura emberek! Mindenkinek van itten hibája Vadvédben! Egyeseknek nagyobb, másoknak meg csak annyi, hogy nem ülnek rád! *nevetgél még mindig, annyira megtetszett neki ez a dolog, hogy alig bír röhögésével. Amikor eltalálja a fadarab, ami elől hatalmas lendülettel akar kitérni, egyszerűen oldalra dől, és a földön nevet tovább, és fel sem kel egy ideig, mert teljesen jó neki ott.*
-Nézzed, én is elterültem! lehet mindjárt jön Xot is, hogy kihasználja a fekvő helyzetemet! *Rötyög a földön, és még hörög is, ha az első nem lenne elég. Nem részeg, csak elengedte magát, és hagyja kibontakozni méltán hírhedt, pocsék humorát.*
-Az bizony, csak tudod mitől félek? A kicsi, olyan lenne mint egy töltött galamb! Láttad, hogy nézek ki? Meghíztam! Én is meg Patkány is! Pedig mi edzünk, meg mozgunk eleget! Gondj bele, ha lányom lesz! Hát, ha minden nap kaláccsal tömi? *El is képzeli a barna, hosszú hajú kislányt, álmai kislányát, ahogy reng rajta a háj, és panaszkodik apjának, hogy csúnya.*
-Na azt már nem! Én fogok neki főzni! Csupa egészséges vacakot! *Ezután következik be a jelenet, Umon ugrása, vetkőzése, amin Leon először csak kikerekedett szemmel borzad, utána ledobja fölsőjét, és úgy nadrágostól belegázol a vízbe.*
-Én csak azt az egyet remélem, hogy nem ez az ivóvizünk! Mert akkor aztán bele is fojtalak! *Aztán ahogy megáll ott a vízben, egy kicsit elgyönyörködik izmaiban, ahogyan mindig szokta, ha éppen ruha nélkül találja magát.*
-Na, ez a beszéd! *Így már Leon is megnyugodhat, mert nem kell megcsapkodni barátját. Pedig végső esetben megtette volna, biztos ami biztos alapon. Ahogy hallgatja Umon beszédét, először egy kissé megrándul a szája szegletem, ahogy elképzeli a jelenetet, de végül arra jut, hogy ő is megengedné, hogy ráüljön Xot.* ~Persze, csak ha nem lenne Seles, ugye! Mert azért az ő lábai sokkal jobbak!~
-Na, ha már ennyire akarod, hogy rád üljön, akkor beszélek én vele! Megmondom neki, hogy ez a legnagyobb vágyad! Higgyed el, én arról is meggyőzöm, hogy az arcodra üljön, ha ez a vágyad! *Ezután olyan ocsmány kocsmatöltelék módon kezdi el a röhögést, hiszen, ha már disznó humor, akkor nem maradhat meg az illedelmes nevetgélésnél.* ~Nem is gondoltam, hogy ez a fickó ilyen! Miket meg nem tud az ember egy jó ital mellett!~
-Nem odalépek, hanem még a nyakadra is, ha az kell! *Nevetgél továbbra is, gyakorlatilag egy perc levegővételt sem adva magának, de amilyen bika tüdeje van, meg sem kottyan neki.*
-Emberek vagyunk mi mind a ketten, csak fura emberek! Mindenkinek van itten hibája Vadvédben! Egyeseknek nagyobb, másoknak meg csak annyi, hogy nem ülnek rád! *nevetgél még mindig, annyira megtetszett neki ez a dolog, hogy alig bír röhögésével. Amikor eltalálja a fadarab, ami elől hatalmas lendülettel akar kitérni, egyszerűen oldalra dől, és a földön nevet tovább, és fel sem kel egy ideig, mert teljesen jó neki ott.*
-Nézzed, én is elterültem! lehet mindjárt jön Xot is, hogy kihasználja a fekvő helyzetemet! *Rötyög a földön, és még hörög is, ha az első nem lenne elég. Nem részeg, csak elengedte magát, és hagyja kibontakozni méltán hírhedt, pocsék humorát.*
-Az bizony, csak tudod mitől félek? A kicsi, olyan lenne mint egy töltött galamb! Láttad, hogy nézek ki? Meghíztam! Én is meg Patkány is! Pedig mi edzünk, meg mozgunk eleget! Gondj bele, ha lányom lesz! Hát, ha minden nap kaláccsal tömi? *El is képzeli a barna, hosszú hajú kislányt, álmai kislányát, ahogy reng rajta a háj, és panaszkodik apjának, hogy csúnya.*
-Na azt már nem! Én fogok neki főzni! Csupa egészséges vacakot! *Ezután következik be a jelenet, Umon ugrása, vetkőzése, amin Leon először csak kikerekedett szemmel borzad, utána ledobja fölsőjét, és úgy nadrágostól belegázol a vízbe.*
-Én csak azt az egyet remélem, hogy nem ez az ivóvizünk! Mert akkor aztán bele is fojtalak! *Aztán ahogy megáll ott a vízben, egy kicsit elgyönyörködik izmaiban, ahogyan mindig szokta, ha éppen ruha nélkül találja magát.*
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-14 15:22:00
Üzenet elküldve: 2018-04-14 15:22:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Jól van, jól van, nem kell durvulni, akkor nem kesergek! *Nevet a szerzetes igazán jóízűen, közben feltéve mind két kezét játékosan félelmet színlel.*
- Xot vérmes. Szókimondó, határozott. De aranyból van a szíve és azok a lábak... te... ha azok rajtam ülhetnének. *Mélázik el, majd ismét megrázza magát.*
- Amúgy egyszer már ült az ölemben. *Biggyeszti le száját.* Csak aludtam, úgyhogy sokat nem éreztem belőle. *Erre fél szemmel felnéz Leonra, hogy mit reagál, majd saját szerencsétlenségén buggyan ki belőle a röhögés. Nevet, úgy próbálja elmondani:*
- Most... most képzeld el... ott ül az ölemben... ölelgetem... és elalszom bakker! Hát éltél már ilyet? Pedig nem is ittam! Először ült ott... *Majd leesik ültéből úgy nevet, mert hát valóban így volt, most mit szépítse. Miután megnyugszik kicsit, csak legyint.*
- Ez az én formám. De nem kesergek többet. *Majd ismét pukkadozik a kalóz merőkanál hasonlatán, közben kikerekedett szemekkel hallgatja a férfi szavaiból sütő gúnyt, mellyel a szerzetes tisztában van, hogy rá próbál mutatni valamire és nem csúfolódik. Némán bólogat fejét lehajtva.*
- Igazad lehet. Az önsajnálat sohasem jó dolog. De az ember hajlamos benne elmerülni, ha senki nem lép oda hozzá, tudod? *Néz fel ismét a szokásos kitekintéssel Leonra.*
- Te vagy az első, aki megkérdezte mi bajom van. Lehet ennyi elég is volt, hogy visszatérjek a valóságba. Én ember akarok maradni mindig, minden körülmények között. Magamért és értetek. Még érted is, bár néha borzasztóan idegesítő figura tudsz lenni! *S közben rötyögve odavág egy fadarabot a kalózhoz, csak, hogy érezze a törődést. A pocakfújkáláson tovább nevet, már ég felé fordított fejjel hahotázva, mert ő is elképzeli saját magát, ahogy Leon vizslató tekintettel, kissé félszegen átadja számára a csecsemőt, hogy ő a pocakját fújkálja.*
- Seles biztos mondaná: "fiúk, ti sosem változtok meg, mindig a hülyeség"! *Közben ő is elváltoztatja a hangját Selessé.* Közben persze amolyan anyuka módjára büszke mosollyal és csípőre tett kézzel nézné, hogy mit ügyködünk. Tudod, azzal az angyali mosollyal arcán. *Nevet nagyokat, közben bökdösi cimboráját.*
- Tudod mi fiatalít? Na tudod mi? *Mondja, majd hirtelen feláll, kissé meg is szédül a szesztől, de uralkodik magán.* Elegem van. Tényleg össze kell szednem magam, nézz rám, hogy nézek ki! Csupa kosz, rongyokba tekert szurokbaba. Na ezt figyeld! *S azzal a lendülettel ledobja magáról a ruhát, s nem várva meg mit mond a vélhetően meglepett férfi egy anyaszült meztelen szerzetes látványára, nekifut és térdeit megmarkolva ugrik seggest a patakba, még az is lehet, hogy Leont beterítve ezzel.*
- Huhúúúú! Ez már igen! Éjszakai fürdőzés! Ez aztán lemossa még a bűnt is rólad. A kolostorban ezt a figurát golyónak hívták! *Majd hirtelen nyakáig elmerülve a vízben csak mutatóujját emeli ki egy pillanatra, s kioktató hangnemben szólal meg.*
- De ha bejössz, akkor tartsd a négy lépés távolságot! Még az hiányzik, hogy hírbe hozzanak! *Mondja, majd víz alá bukva úszik el a vízkerék felé. A holdsugarak néha megcsillannak a fel-felszálló buborékokon, melyek jelzik az eddig magába fordult szerzetes, még víz alatt is tartó vidámságát.*
- Jól van, jól van, nem kell durvulni, akkor nem kesergek! *Nevet a szerzetes igazán jóízűen, közben feltéve mind két kezét játékosan félelmet színlel.*
- Xot vérmes. Szókimondó, határozott. De aranyból van a szíve és azok a lábak... te... ha azok rajtam ülhetnének. *Mélázik el, majd ismét megrázza magát.*
- Amúgy egyszer már ült az ölemben. *Biggyeszti le száját.* Csak aludtam, úgyhogy sokat nem éreztem belőle. *Erre fél szemmel felnéz Leonra, hogy mit reagál, majd saját szerencsétlenségén buggyan ki belőle a röhögés. Nevet, úgy próbálja elmondani:*
- Most... most képzeld el... ott ül az ölemben... ölelgetem... és elalszom bakker! Hát éltél már ilyet? Pedig nem is ittam! Először ült ott... *Majd leesik ültéből úgy nevet, mert hát valóban így volt, most mit szépítse. Miután megnyugszik kicsit, csak legyint.*
- Ez az én formám. De nem kesergek többet. *Majd ismét pukkadozik a kalóz merőkanál hasonlatán, közben kikerekedett szemekkel hallgatja a férfi szavaiból sütő gúnyt, mellyel a szerzetes tisztában van, hogy rá próbál mutatni valamire és nem csúfolódik. Némán bólogat fejét lehajtva.*
- Igazad lehet. Az önsajnálat sohasem jó dolog. De az ember hajlamos benne elmerülni, ha senki nem lép oda hozzá, tudod? *Néz fel ismét a szokásos kitekintéssel Leonra.*
- Te vagy az első, aki megkérdezte mi bajom van. Lehet ennyi elég is volt, hogy visszatérjek a valóságba. Én ember akarok maradni mindig, minden körülmények között. Magamért és értetek. Még érted is, bár néha borzasztóan idegesítő figura tudsz lenni! *S közben rötyögve odavág egy fadarabot a kalózhoz, csak, hogy érezze a törődést. A pocakfújkáláson tovább nevet, már ég felé fordított fejjel hahotázva, mert ő is elképzeli saját magát, ahogy Leon vizslató tekintettel, kissé félszegen átadja számára a csecsemőt, hogy ő a pocakját fújkálja.*
- Seles biztos mondaná: "fiúk, ti sosem változtok meg, mindig a hülyeség"! *Közben ő is elváltoztatja a hangját Selessé.* Közben persze amolyan anyuka módjára büszke mosollyal és csípőre tett kézzel nézné, hogy mit ügyködünk. Tudod, azzal az angyali mosollyal arcán. *Nevet nagyokat, közben bökdösi cimboráját.*
- Tudod mi fiatalít? Na tudod mi? *Mondja, majd hirtelen feláll, kissé meg is szédül a szesztől, de uralkodik magán.* Elegem van. Tényleg össze kell szednem magam, nézz rám, hogy nézek ki! Csupa kosz, rongyokba tekert szurokbaba. Na ezt figyeld! *S azzal a lendülettel ledobja magáról a ruhát, s nem várva meg mit mond a vélhetően meglepett férfi egy anyaszült meztelen szerzetes látványára, nekifut és térdeit megmarkolva ugrik seggest a patakba, még az is lehet, hogy Leont beterítve ezzel.*
- Huhúúúú! Ez már igen! Éjszakai fürdőzés! Ez aztán lemossa még a bűnt is rólad. A kolostorban ezt a figurát golyónak hívták! *Majd hirtelen nyakáig elmerülve a vízben csak mutatóujját emeli ki egy pillanatra, s kioktató hangnemben szólal meg.*
- De ha bejössz, akkor tartsd a négy lépés távolságot! Még az hiányzik, hogy hírbe hozzanak! *Mondja, majd víz alá bukva úszik el a vízkerék felé. A holdsugarak néha megcsillannak a fel-felszálló buborékokon, melyek jelzik az eddig magába fordult szerzetes, még víz alatt is tartó vidámságát.*
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-14 15:00:57
Üzenet elküldve: 2018-04-14 15:00:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//
//Xotara, Shen, Denzack//
- A világ változik, kedves Jayzion, fejlődik, modernebb lesz, így lehet, hogy a mérgek is fejlődtek, mióta te... izé, szóval érted. *bökdösi meg mutatóujjával a halántékát, jelezve, hogy van ott ám tüdő, de azért a mondat végét elharapja. Fogalma sincs, hogy a kormos férfi miért ért ennyire a mérgekhez, de ha igazat mond, akkor biztos valami olyan szakmát művel, ahol felételezni bármit is, sértés.
A következő fejtegetést a bódult és egyben felajzott adrenalinban úszó alanyokról, csak meglehetős homlokráncolás közben hallgatja végig, de az is igyekszik elrejteni a kupája pereme mögé.
Aztán újabb kör érkezik és Sheni megteszi, ami tőle telik, válaszol, iszik és még tőrrel is zsonglőrködik, de a végén nem elismerés, hanem letolás jár neki.*
- Jóvammá', csak meg akartam mutatni, hogy megy ez így egyben is. *tárja szét sértődötten a karjait, hogy a kupájából majd kilöttyen a bor.
Kormitól is megkapja a maga kis lebaszását, amire azért pozitívan reagál.*
- Ugyehogyugye? *mutogatja valóban kecses ujjait. Hát tényleg nem lett rajta bőrkeményedés a lapátolástól mondjuk.*
- Benned? *kérdez vissza a pajkos kérdésre rákacsintva Xotarára.
Legbelül nagyon sajnálja, hogy nem sikerült más történettel elkápráztatni a hallgatóságát, de nem mindenkit nevelnek fel orkok és sárkányok vagy hasonlók. Akkor ott neki éppen eléggé félelmetes és ijesztő volt a helyzet. Örül neki, hogy nem vágták le valamelyik ujját és a kis sebhely még az ellenkező nemnél is igen kívánatossá tette az amúgy is kelendő elf ajkakat.
A játék szabályainak feleslegesen bonyolult magyarázatát roppant komoly képpel hallgatja végig, de a megivott lőre már kezd meglátszani rajta, amely abban nyilvánul meg, hogy az egyik szeme félig csukva van, míg a másik teljesen nyitva. Önkéntelen, láthatóan nem a hegyesfülű produkálja.*
- Heh? Nem lehet, hogy én mindig iszok? *biggyeszti le ajkait sírósan.
A kérdésére kapott válaszra hangosan felröhög, hogy aztán ijedten tapassza szájára szabad kezét.*
- Haggyá' má'! *mondja fojtott röhögéssel.*
- Nem azt kérdeztem, hogy van-e valakid, hanem, hogy ki az, akiért a sötét szíved dobog? Nagy különbség! *mutat rá a tévedésre, mert ő nem ezt kérdezte.*
- Úgyhogy hazudtál vagy mi, úgyhogy igyál vagy szurkálj, vagy bánomisén. *vigyorog, ahogy átveszi az üveget, ami sokkal gazdaságosabb és senkinek se kell kétpercenként rohangálnia.*
//Lehetetlen küldetés//
//Xotara, Shen, Denzack//
- A világ változik, kedves Jayzion, fejlődik, modernebb lesz, így lehet, hogy a mérgek is fejlődtek, mióta te... izé, szóval érted. *bökdösi meg mutatóujjával a halántékát, jelezve, hogy van ott ám tüdő, de azért a mondat végét elharapja. Fogalma sincs, hogy a kormos férfi miért ért ennyire a mérgekhez, de ha igazat mond, akkor biztos valami olyan szakmát művel, ahol felételezni bármit is, sértés.
A következő fejtegetést a bódult és egyben felajzott adrenalinban úszó alanyokról, csak meglehetős homlokráncolás közben hallgatja végig, de az is igyekszik elrejteni a kupája pereme mögé.
Aztán újabb kör érkezik és Sheni megteszi, ami tőle telik, válaszol, iszik és még tőrrel is zsonglőrködik, de a végén nem elismerés, hanem letolás jár neki.*
- Jóvammá', csak meg akartam mutatni, hogy megy ez így egyben is. *tárja szét sértődötten a karjait, hogy a kupájából majd kilöttyen a bor.
Kormitól is megkapja a maga kis lebaszását, amire azért pozitívan reagál.*
- Ugyehogyugye? *mutogatja valóban kecses ujjait. Hát tényleg nem lett rajta bőrkeményedés a lapátolástól mondjuk.*
- Benned? *kérdez vissza a pajkos kérdésre rákacsintva Xotarára.
Legbelül nagyon sajnálja, hogy nem sikerült más történettel elkápráztatni a hallgatóságát, de nem mindenkit nevelnek fel orkok és sárkányok vagy hasonlók. Akkor ott neki éppen eléggé félelmetes és ijesztő volt a helyzet. Örül neki, hogy nem vágták le valamelyik ujját és a kis sebhely még az ellenkező nemnél is igen kívánatossá tette az amúgy is kelendő elf ajkakat.
A játék szabályainak feleslegesen bonyolult magyarázatát roppant komoly képpel hallgatja végig, de a megivott lőre már kezd meglátszani rajta, amely abban nyilvánul meg, hogy az egyik szeme félig csukva van, míg a másik teljesen nyitva. Önkéntelen, láthatóan nem a hegyesfülű produkálja.*
- Heh? Nem lehet, hogy én mindig iszok? *biggyeszti le ajkait sírósan.
A kérdésére kapott válaszra hangosan felröhög, hogy aztán ijedten tapassza szájára szabad kezét.*
- Haggyá' má'! *mondja fojtott röhögéssel.*
- Nem azt kérdeztem, hogy van-e valakid, hanem, hogy ki az, akiért a sötét szíved dobog? Nagy különbség! *mutat rá a tévedésre, mert ő nem ezt kérdezte.*
- Úgyhogy hazudtál vagy mi, úgyhogy igyál vagy szurkálj, vagy bánomisén. *vigyorog, ahogy átveszi az üveget, ami sokkal gazdaságosabb és senkinek se kell kétpercenként rohangálnia.*
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-13 18:58:57
Üzenet elküldve: 2018-04-13 18:58:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A szandál kérdésére legyint egyet, majd vigyorogva hozzáteszi.*
-Már a védjegyeddé vált a lábbelid! Ne cseréld le! *Leon sokszor már egyébként is csuhásként, vagy a szandálosként emlegeti. Ha most bakancsra váltana, lehet aki nem ismeri annyira Umont, meg sem értenék, hogy kiről beszél Leon.*
-Hát, ha ez nem jön be, akkor találj ki valamit, de ne keseregjél, mert nyakon váglak! *Emelkedik fel kissé, de persze elneveti magát, és miután egy kissé szomorkodik a kiürült boron, végül előveszi a rumot és kortyol belőle, majd félve a szandálosnak nyújtja, de azért érezni rajta, hogy csupán illemből teszi ezt. Hiába Umontól kapta, legszívesebben elrakná saját magának az italt, hogy aztán elkortyolgathassa.*
-Hát, ha olyan vérmes! Nem is lehet vele beszélni, mert egyből elkezd kajabálni, hogy így meg úgy, meg mit tudom én! *Hörren is fel mellé rosszindulatúan, hiszen gyakorlatilag akkor mit csinált eddig, a mélységi mindig megszólta, hiába próbál ő lenni a legjobb férfi Seles életében.*
-Na ja! Banya az teljesen más tészta. Az nem vágna az ember után fogót, az biztos. Egy merőkanál meg ugye csak kisebbet üt! *neveti el magát saját humorán, ami már már mesterire sikerült Leon szerint.*
-Oh, oké, sokkal jobb, hogy itt iszol egymagadban és olyan, mintha itt sem lennél, értem! *Hangjából még a legostobábbak is kivehetik az iróniát, így a csuhásnak ez nem okozhat gondot.*
-Jobb, mintha rendbe jönne az életed, az biztos! *Mosolyog keserűen.*
-Ha már lélekben nem vagy itt, mit bános, ha testben sem leszel, ember? Az életben vannak hegyek, amiket meg kel mászni, mert a tetején ott a boldogság! Ha leállsz a közepén, mert valami rossz történik, sosem leszel igazán boldog! Aztán, ha leesel a hegyről, mert éppen úgy alakul, akkor keresel másik utat, és újra próbálkozol! *Még egyet húz a rumból.*
-Ha én annak idején, mikor kölökkoromban, anyám halálakor ottmaradok ahol születtem, most nem lennék itt. Nem lenne nekem Seles, és nem lenne egy ilyen szandálos cimborám! Tudod mi lenne? Semmi. Koldulhatnék, vagy mit tudom én! *Az alkohol hatására elég szószátyárrá válik általában, és ez most sincs másképpen. Aztán a pocakfújás már egészen más téma! Az vidám dolog, ahogy általában a gyermekekkel és lányokkal kapcsolatos összes dolog az. Végighallgatva Umon mondatait, Leon csak bárgyún mosolyog egy ideig, ahogy elképzeli a stigmás férfit egy csecsemővel a kezén, ahogy fújkálja a hasát, hogy az nevessen. Igazán mókás látványnak véli, még, ha csak így fantáziakép is a dolog.*
-Ha lesz gyerekem vagy lányom, akkor megengedem neked, hogy fújkáljad, hogy kiderítsem, tényleg jó-e az neki! Aztán ha úgy látom, hogy nevet rajta, akkor játszhatsz vele máskor is! *Furcsa is lenne, ha egy ilyen közösségben ahol vannak, nem engedné, hogy más hozzányúljon az utódjához, de azért nem tudja a kalóz, hogy ez tényleg jó-e egy csöppségnek.*
-Remélem igazad lesz, mert én már azért nem vagyok fiatal, azt be kell látni!
*A szandál kérdésére legyint egyet, majd vigyorogva hozzáteszi.*
-Már a védjegyeddé vált a lábbelid! Ne cseréld le! *Leon sokszor már egyébként is csuhásként, vagy a szandálosként emlegeti. Ha most bakancsra váltana, lehet aki nem ismeri annyira Umont, meg sem értenék, hogy kiről beszél Leon.*
-Hát, ha ez nem jön be, akkor találj ki valamit, de ne keseregjél, mert nyakon váglak! *Emelkedik fel kissé, de persze elneveti magát, és miután egy kissé szomorkodik a kiürült boron, végül előveszi a rumot és kortyol belőle, majd félve a szandálosnak nyújtja, de azért érezni rajta, hogy csupán illemből teszi ezt. Hiába Umontól kapta, legszívesebben elrakná saját magának az italt, hogy aztán elkortyolgathassa.*
-Hát, ha olyan vérmes! Nem is lehet vele beszélni, mert egyből elkezd kajabálni, hogy így meg úgy, meg mit tudom én! *Hörren is fel mellé rosszindulatúan, hiszen gyakorlatilag akkor mit csinált eddig, a mélységi mindig megszólta, hiába próbál ő lenni a legjobb férfi Seles életében.*
-Na ja! Banya az teljesen más tészta. Az nem vágna az ember után fogót, az biztos. Egy merőkanál meg ugye csak kisebbet üt! *neveti el magát saját humorán, ami már már mesterire sikerült Leon szerint.*
-Oh, oké, sokkal jobb, hogy itt iszol egymagadban és olyan, mintha itt sem lennél, értem! *Hangjából még a legostobábbak is kivehetik az iróniát, így a csuhásnak ez nem okozhat gondot.*
-Jobb, mintha rendbe jönne az életed, az biztos! *Mosolyog keserűen.*
-Ha már lélekben nem vagy itt, mit bános, ha testben sem leszel, ember? Az életben vannak hegyek, amiket meg kel mászni, mert a tetején ott a boldogság! Ha leállsz a közepén, mert valami rossz történik, sosem leszel igazán boldog! Aztán, ha leesel a hegyről, mert éppen úgy alakul, akkor keresel másik utat, és újra próbálkozol! *Még egyet húz a rumból.*
-Ha én annak idején, mikor kölökkoromban, anyám halálakor ottmaradok ahol születtem, most nem lennék itt. Nem lenne nekem Seles, és nem lenne egy ilyen szandálos cimborám! Tudod mi lenne? Semmi. Koldulhatnék, vagy mit tudom én! *Az alkohol hatására elég szószátyárrá válik általában, és ez most sincs másképpen. Aztán a pocakfújás már egészen más téma! Az vidám dolog, ahogy általában a gyermekekkel és lányokkal kapcsolatos összes dolog az. Végighallgatva Umon mondatait, Leon csak bárgyún mosolyog egy ideig, ahogy elképzeli a stigmás férfit egy csecsemővel a kezén, ahogy fújkálja a hasát, hogy az nevessen. Igazán mókás látványnak véli, még, ha csak így fantáziakép is a dolog.*
-Ha lesz gyerekem vagy lányom, akkor megengedem neked, hogy fújkáljad, hogy kiderítsem, tényleg jó-e az neki! Aztán ha úgy látom, hogy nevet rajta, akkor játszhatsz vele máskor is! *Furcsa is lenne, ha egy ilyen közösségben ahol vannak, nem engedné, hogy más hozzányúljon az utódjához, de azért nem tudja a kalóz, hogy ez tényleg jó-e egy csöppségnek.*
-Remélem igazad lesz, mert én már azért nem vagyok fiatal, azt be kell látni!
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-13 07:37:52
Üzenet elküldve: 2018-04-13 07:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*Ahogy végighallgatja a karcolás rövid történetét, bólint a végén. Furcsállta is, hogy az a nagy macska ilyen kis sebet ejt. Pedig volt asszonya macskája kisebb volt, és még az is karmolta meg úgy, hogy heg maradt a végén. Pedig az szelíd egy állat volt, csak Leon nem szívlelte annyira a patkánya miatt.*
-Én ugyan nem közeledek felé! Mi dolgom lenne egy olyan szőrzsákkal? Talán ha ki akarnám ugrasztani a bundájából, de akkor meg nem csak úgy odamennék! *Ötlete sincs, hogy miért lenne óvatlan, amikor ölre megy egy nagyvaddal, de ha a férfi mondja, biztos kell lennie értelmes magyarázatnak, ugyanis Bajdiról már tudja, hogy nem hülye, csupán roppantmód nehéz jellem. A kalóz egészen meglepődne, ha tudná, hogy őrtársa nem is olyan nagy bejkeverő és harcias, mint gondolta róla.*
-Zarával? *Egy pillanatra elgondolkodik, hogy az melyik asszony is lehet, de aztán rájön, hogy bizonyosan az, amelyiket valamelyik reggel Baydeval látta.* ~A vörös hajú, igaz?~
-Áh igen! Ő kifejezetten érzéki alakkal rendelkezik, és a hangja is csábító, énekléshez való. Ugyan még nem hallottam játszani, de nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy jobban játszik mint én! *Kifejezetten ügyesnek gondolja ugyanis a lányt, bár egyáltalán nem ismeri.*
-Na, de azért ne tévedjünk el, Selesnél biztos nem jobb nő, de azért hmm... muzsikálnék én is rajta! *Neveti el magát.*
-Persze, ha nem lenne Seles, ugyebár! *Teszi ezt még hozzá, a korrektség kedvéért, hiszen ő tökéletesen bízik a maga monogámiájában. Amíg valamelyik nővel van, csak annak külön kérésére áll össze másik asszonyszeméllyel.*
-Jó vagyok a szavakban is, de általában nem úgy kierőszakolom magamból, hanem várom, hogy jöjjön. Egy dal már volt a fejemben, de aztán valahogy el is tűnt, nem tudom miért! ~Talán mert lukas a fejed, te idióta! Ha nem írod le a szövegeket, nem fogod megjegyezni!~
*Ahogy végighallgatja a karcolás rövid történetét, bólint a végén. Furcsállta is, hogy az a nagy macska ilyen kis sebet ejt. Pedig volt asszonya macskája kisebb volt, és még az is karmolta meg úgy, hogy heg maradt a végén. Pedig az szelíd egy állat volt, csak Leon nem szívlelte annyira a patkánya miatt.*
-Én ugyan nem közeledek felé! Mi dolgom lenne egy olyan szőrzsákkal? Talán ha ki akarnám ugrasztani a bundájából, de akkor meg nem csak úgy odamennék! *Ötlete sincs, hogy miért lenne óvatlan, amikor ölre megy egy nagyvaddal, de ha a férfi mondja, biztos kell lennie értelmes magyarázatnak, ugyanis Bajdiról már tudja, hogy nem hülye, csupán roppantmód nehéz jellem. A kalóz egészen meglepődne, ha tudná, hogy őrtársa nem is olyan nagy bejkeverő és harcias, mint gondolta róla.*
-Zarával? *Egy pillanatra elgondolkodik, hogy az melyik asszony is lehet, de aztán rájön, hogy bizonyosan az, amelyiket valamelyik reggel Baydeval látta.* ~A vörös hajú, igaz?~
-Áh igen! Ő kifejezetten érzéki alakkal rendelkezik, és a hangja is csábító, énekléshez való. Ugyan még nem hallottam játszani, de nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy jobban játszik mint én! *Kifejezetten ügyesnek gondolja ugyanis a lányt, bár egyáltalán nem ismeri.*
-Na, de azért ne tévedjünk el, Selesnél biztos nem jobb nő, de azért hmm... muzsikálnék én is rajta! *Neveti el magát.*
-Persze, ha nem lenne Seles, ugyebár! *Teszi ezt még hozzá, a korrektség kedvéért, hiszen ő tökéletesen bízik a maga monogámiájában. Amíg valamelyik nővel van, csak annak külön kérésére áll össze másik asszonyszeméllyel.*
-Jó vagyok a szavakban is, de általában nem úgy kierőszakolom magamból, hanem várom, hogy jöjjön. Egy dal már volt a fejemben, de aztán valahogy el is tűnt, nem tudom miért! ~Talán mert lukas a fejed, te idióta! Ha nem írod le a szövegeket, nem fogod megjegyezni!~
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-12 21:50:40
Üzenet elküldve: 2018-04-12 21:50:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fácskánál//
*Olykor úgy gondoltja a csuhás, hogy a nyugalom ritka vendég az erődben és minden percét meg kell becsülniés értékelni, bármikor is adódjon rá lehetőség. Ez a pillanat is ilyen. Szerencsére ez a pillanat, most hosszúra nyúlik, mert korábban Isqeha-val és most Lyzendra-val is el tud beszélgetni a törékeny nyugalom burka alatt. Xauzur halkan dorombolva sütteti a hasát a napon, mit sem törődve a két elf párbeszédével.*
- Igen. *Mosolyodik el Lyz szavaira szégyenlősen.*
- Elsősorban az Erdő Szívének szerzetese vagyok és csak másodsorban venár vezér. Ám ezért olykor magammal is kompromisszumot kell kötnöm és átértékelni az elveimet. *Sóhajtja. Persze sohasem fordulhat elő az, hogy bármit is Erdőmélye elé helyezzen, s ha a Fákban Lakó úgy akarja, akkor ez a pillanat sohasem jön el, hogy döntenie kelljen egyik vagy másik között. Úgy érzi, ez a kettő összeolvadt, egy egészet alkotott, amely már elválaszthatatlan egymástól. És most éppen ebbe szeretné belevonni a fővadászt is.*
- Úgy nagyon nehéz elvárni dolgokat és feladatokat kiosztani, ha olykor akkor is meg kell tenned, amikor nem épp alkalmas rá az idő. De szerencsére ezt nem nagyon tapasztalom itt, mindenki lelkiismeretesen kiveszi a részét a feladatokból. Bár őrködni nem mindenki szeret. *Mosolyodik el. Talán őrség sem nagyon kellene, de jobb, ha felkészülnek mindenre, minthogy meglepődjenek.*
- Szerencsémre ilyet sohasem tapasztaltam meg, de elhiszem neked és tanúsítom, hogy bármilyen skatulyában is voltál egykor, már régen nem vagy benne. *Hajol meg Lyz előtt, de szavai, hangja tréfásan csengenek.*
- Köszönöm, tényleg sokat jelent ez nekem. *A hangja is megkönnyebbül, amikor Lyz kimondja, hogy vállalja a feladatot és a tisztséget. Reméli, hogy nem fogja megutálni érte.*
- Valójában nem tudom. *Vallja be mosolyogva.*
- Talán attól, hogy nem vállalod el, hogy magyarázkodnom kell és abban nem vagyok jó. *Nevet fel, amire az irbisz felkapja a fejét.*
- Nem szívesen osztok tisztségeket másokra, mert tudom, hogy mivel járnak és akarata ellenére senkit sem szeretnék terhelni. Szoknom kell még mindig a szerepemet, bármennyire is mondjátok, hogy jól csinálom. *Újra szerény mosolyra vált. Nem szeretné magát dicsérni, ő csak a lehető legjobbat szeretné mindenkinek. Az Erdő Szívének, az erdőnek, a venároknak és minden tagnak egyenként. Előre féli a pillanatot, amikor ezek közül az egyiket kell választani a többi kárára.*
//A fácskánál//
*Olykor úgy gondoltja a csuhás, hogy a nyugalom ritka vendég az erődben és minden percét meg kell becsülniés értékelni, bármikor is adódjon rá lehetőség. Ez a pillanat is ilyen. Szerencsére ez a pillanat, most hosszúra nyúlik, mert korábban Isqeha-val és most Lyzendra-val is el tud beszélgetni a törékeny nyugalom burka alatt. Xauzur halkan dorombolva sütteti a hasát a napon, mit sem törődve a két elf párbeszédével.*
- Igen. *Mosolyodik el Lyz szavaira szégyenlősen.*
- Elsősorban az Erdő Szívének szerzetese vagyok és csak másodsorban venár vezér. Ám ezért olykor magammal is kompromisszumot kell kötnöm és átértékelni az elveimet. *Sóhajtja. Persze sohasem fordulhat elő az, hogy bármit is Erdőmélye elé helyezzen, s ha a Fákban Lakó úgy akarja, akkor ez a pillanat sohasem jön el, hogy döntenie kelljen egyik vagy másik között. Úgy érzi, ez a kettő összeolvadt, egy egészet alkotott, amely már elválaszthatatlan egymástól. És most éppen ebbe szeretné belevonni a fővadászt is.*
- Úgy nagyon nehéz elvárni dolgokat és feladatokat kiosztani, ha olykor akkor is meg kell tenned, amikor nem épp alkalmas rá az idő. De szerencsére ezt nem nagyon tapasztalom itt, mindenki lelkiismeretesen kiveszi a részét a feladatokból. Bár őrködni nem mindenki szeret. *Mosolyodik el. Talán őrség sem nagyon kellene, de jobb, ha felkészülnek mindenre, minthogy meglepődjenek.*
- Szerencsémre ilyet sohasem tapasztaltam meg, de elhiszem neked és tanúsítom, hogy bármilyen skatulyában is voltál egykor, már régen nem vagy benne. *Hajol meg Lyz előtt, de szavai, hangja tréfásan csengenek.*
- Köszönöm, tényleg sokat jelent ez nekem. *A hangja is megkönnyebbül, amikor Lyz kimondja, hogy vállalja a feladatot és a tisztséget. Reméli, hogy nem fogja megutálni érte.*
- Valójában nem tudom. *Vallja be mosolyogva.*
- Talán attól, hogy nem vállalod el, hogy magyarázkodnom kell és abban nem vagyok jó. *Nevet fel, amire az irbisz felkapja a fejét.*
- Nem szívesen osztok tisztségeket másokra, mert tudom, hogy mivel járnak és akarata ellenére senkit sem szeretnék terhelni. Szoknom kell még mindig a szerepemet, bármennyire is mondjátok, hogy jól csinálom. *Újra szerény mosolyra vált. Nem szeretné magát dicsérni, ő csak a lehető legjobbat szeretné mindenkinek. Az Erdő Szívének, az erdőnek, a venároknak és minden tagnak egyenként. Előre féli a pillanatot, amikor ezek közül az egyiket kell választani a többi kárára.*
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-12 15:09:43
Üzenet elküldve: 2018-04-12 15:09:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fácskánál//
*Eddig talán még sosem beszélgettek Pyctával ilyen nyugalommal körülvéve. Hiába élnek az erdő közepén, feladat mindig akad, Lyznek is és a vezérnek is. De a mai dél előtt nem csak ezért különleges.*
- Szerintem az nem baj, hogy máshogy látsz dolgokat, mert magányosan éltél. Ennek az erőd nagyon sok előnyét élvezi a kezeid alatt. Főként az erdőt veszed figyelembe, és ez így van jól. Mi itt vendégek vagyunk, és ezt nem szabad elfelejteni. *Komoly pillantással fejti ki Pyctának a véleményét.* És a magam részéről, nagyon örülök, hogy nem hagytad el ezt a helyet a régiekkel. Akkor lehet, hogy csak bozóttal benőtt falakat találtunk volna itt Jayzionnal.
- Igen, én többnyire közösségben éltem. Csak pár hónapja jöttem el. *Egy pillanatra elmereng. Sokkal többnek tűnik. Mint ha már sokkal régebben élne az erődben. Akár évek óta.* Örülök, ha így látod, de az igazat megvallva, nem vettem észre, és egy vezérnek nem kell barátnak is lennie. Fontosabb, ha tisztelik, és adnak a szavára *mosolyog a hosszúéletűre.*
- Biztosan nem az vagyok, de azért a skatulyák piszok erősek tudnak ám lenni. Ha valaki bele kerül egybe, elf legyen a talpán, ha ki tudja verekedni magát belőle.
*Szusszant, s közben kissé megcsóválja a fejét. Neki sem sikerült teljesen kilábalnia a sajátjából, csak részben, s ezt sosem tartotta elegendőnek. Sok év tízed alatt sem ment, miért ment volna később?*
- Természetesen számíthatsz rám Pycta *biztosítja a vezért támogatásáról. Tudja jól, hogy sok a feladat, de ha megoszlanak a terhek, máris kevésbé nyomasztó.*
- Miért tartottál tőle? *mosolyodik el újra.* Nem hitted, hogy elvállalom?
//A fácskánál//
*Eddig talán még sosem beszélgettek Pyctával ilyen nyugalommal körülvéve. Hiába élnek az erdő közepén, feladat mindig akad, Lyznek is és a vezérnek is. De a mai dél előtt nem csak ezért különleges.*
- Szerintem az nem baj, hogy máshogy látsz dolgokat, mert magányosan éltél. Ennek az erőd nagyon sok előnyét élvezi a kezeid alatt. Főként az erdőt veszed figyelembe, és ez így van jól. Mi itt vendégek vagyunk, és ezt nem szabad elfelejteni. *Komoly pillantással fejti ki Pyctának a véleményét.* És a magam részéről, nagyon örülök, hogy nem hagytad el ezt a helyet a régiekkel. Akkor lehet, hogy csak bozóttal benőtt falakat találtunk volna itt Jayzionnal.
- Igen, én többnyire közösségben éltem. Csak pár hónapja jöttem el. *Egy pillanatra elmereng. Sokkal többnek tűnik. Mint ha már sokkal régebben élne az erődben. Akár évek óta.* Örülök, ha így látod, de az igazat megvallva, nem vettem észre, és egy vezérnek nem kell barátnak is lennie. Fontosabb, ha tisztelik, és adnak a szavára *mosolyog a hosszúéletűre.*
- Biztosan nem az vagyok, de azért a skatulyák piszok erősek tudnak ám lenni. Ha valaki bele kerül egybe, elf legyen a talpán, ha ki tudja verekedni magát belőle.
*Szusszant, s közben kissé megcsóválja a fejét. Neki sem sikerült teljesen kilábalnia a sajátjából, csak részben, s ezt sosem tartotta elegendőnek. Sok év tízed alatt sem ment, miért ment volna később?*
- Természetesen számíthatsz rám Pycta *biztosítja a vezért támogatásáról. Tudja jól, hogy sok a feladat, de ha megoszlanak a terhek, máris kevésbé nyomasztó.*
- Miért tartottál tőle? *mosolyodik el újra.* Nem hitted, hogy elvállalom?
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-12 06:13:10
Üzenet elküldve: 2018-04-12 06:13:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hehe! *Nevet fel ismét.* Azt hiszem be kell szereznem egy cipőt. *Néz mosolyogva szandálos lábára.* Így elég röhejesen hangzott a mondatod. De nem gondolnám, hogy ez ennyire egyszerű lenne a történet. Xotara és az én kapcsolatom meglehetősen bonyolult. *Az eltorzított hangra ismét csak nevet.*
- Nem is ilyen a hangom! Az étcsokoládéra pedig valószínűleg egy nyílvessző állna a jobb szemembe! Vagy fogó! *Vigyorog.* De értem mire gondolsz! *Xotarát illető szavakra valamiért azt gondolja meg kell védenie, így Leonhoz fordul.*
- Nem is ismered a nőt, persze, hogy nem látsz benne semmit, eddig jó formán csak veszekedtetek. *Mosolyog a kalózra.* De Banyát én is kedvelem, valami furcsa oknál fogva azt gondolom, hogy ő is engem. *Néz tűnődve.* Sokat dolgoztunk együtt annak idején.
*Ismét az eget és a csillagokat nézi, mintha ki akarna olvasni belőlük valamit, de sem i nem történik, segítséget sem kap, így kénytelen kelletlen válaszol Leonnak:*
- Az elutasítástól félek. Attól, hogyha felhozom a történteket meg fognak kérni, hogy hagyjam őket, hogy menjek el innen. De akkor végképp nem tudnék mit csinálni, voltam már ebben a cipőben, vagy szandálban. Valahol megszoktam, fejlődtem, szerettek, aztán egyik napról a másikra kitettek a város főterén. *Meséli el Leonnak, mikor apái a kolostorból elbocsátották.*
- Az ember azt gondolná tökéletesen készen áll az életre, aztán az első buktatókon orra esik. *Rázza meg fejét.*
- Igen kesergek. De mindegy, hagyjuk is. *Legyint lemondóan, egyelőre jobban fémjelzi érzéseit a beletörődés az önsajnálat és az alkohol iránti vágy, melynek indíttatására a boros demizsont is felveszi, azonban üresen kottyan meg kezében.*
- Eh. Elfogyott. *Majd Leont nézi bánatos képpel, de nem akarja visszakérni a rumját, amit imént adott neki. Persze mikor a férfi nem érti a pocakfújás lényegét már felnevet.*
- Nem az a lényeg, hogy felfújd, *nagyon nevet* ahogy a borostás képeddel a pocakjához teszed a szád, ha megfújod rezeg, az meg csikizi. Nagyon szeretik a gyerekek, legalábbis a felnőttek azt gondolják. *Nevet, mert valóban nem biztos benne, hogy tényleg szeretik a gyerekek.* Ami azt illeti egyszer láttam egy babát, a kolostorban született, az anya terhes volt, mikor befogadták. Sokat gondoskodtam róla. *Tűnődik el.* Szívemhez nőtt.
- Olyan sok idő nem kell Selesnek, hidd el nem lesz aggastyán, de ha vártok még egy pár hatot, akár egy évszakot, biztos belátóbb lesz, mint most. Az nem sok idő. *Bólogat megértően Leon felé.*
- Hehe! *Nevet fel ismét.* Azt hiszem be kell szereznem egy cipőt. *Néz mosolyogva szandálos lábára.* Így elég röhejesen hangzott a mondatod. De nem gondolnám, hogy ez ennyire egyszerű lenne a történet. Xotara és az én kapcsolatom meglehetősen bonyolult. *Az eltorzított hangra ismét csak nevet.*
- Nem is ilyen a hangom! Az étcsokoládéra pedig valószínűleg egy nyílvessző állna a jobb szemembe! Vagy fogó! *Vigyorog.* De értem mire gondolsz! *Xotarát illető szavakra valamiért azt gondolja meg kell védenie, így Leonhoz fordul.*
- Nem is ismered a nőt, persze, hogy nem látsz benne semmit, eddig jó formán csak veszekedtetek. *Mosolyog a kalózra.* De Banyát én is kedvelem, valami furcsa oknál fogva azt gondolom, hogy ő is engem. *Néz tűnődve.* Sokat dolgoztunk együtt annak idején.
*Ismét az eget és a csillagokat nézi, mintha ki akarna olvasni belőlük valamit, de sem i nem történik, segítséget sem kap, így kénytelen kelletlen válaszol Leonnak:*
- Az elutasítástól félek. Attól, hogyha felhozom a történteket meg fognak kérni, hogy hagyjam őket, hogy menjek el innen. De akkor végképp nem tudnék mit csinálni, voltam már ebben a cipőben, vagy szandálban. Valahol megszoktam, fejlődtem, szerettek, aztán egyik napról a másikra kitettek a város főterén. *Meséli el Leonnak, mikor apái a kolostorból elbocsátották.*
- Az ember azt gondolná tökéletesen készen áll az életre, aztán az első buktatókon orra esik. *Rázza meg fejét.*
- Igen kesergek. De mindegy, hagyjuk is. *Legyint lemondóan, egyelőre jobban fémjelzi érzéseit a beletörődés az önsajnálat és az alkohol iránti vágy, melynek indíttatására a boros demizsont is felveszi, azonban üresen kottyan meg kezében.*
- Eh. Elfogyott. *Majd Leont nézi bánatos képpel, de nem akarja visszakérni a rumját, amit imént adott neki. Persze mikor a férfi nem érti a pocakfújás lényegét már felnevet.*
- Nem az a lényeg, hogy felfújd, *nagyon nevet* ahogy a borostás képeddel a pocakjához teszed a szád, ha megfújod rezeg, az meg csikizi. Nagyon szeretik a gyerekek, legalábbis a felnőttek azt gondolják. *Nevet, mert valóban nem biztos benne, hogy tényleg szeretik a gyerekek.* Ami azt illeti egyszer láttam egy babát, a kolostorban született, az anya terhes volt, mikor befogadták. Sokat gondoskodtam róla. *Tűnődik el.* Szívemhez nőtt.
- Olyan sok idő nem kell Selesnek, hidd el nem lesz aggastyán, de ha vártok még egy pár hatot, akár egy évszakot, biztos belátóbb lesz, mint most. Az nem sok idő. *Bólogat megértően Leon felé.*
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-11 22:02:11
Üzenet elküldve: 2018-04-11 22:02:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
- Hogy? *kapja oda a fejét a kérdésre, mert elsőre valóban nem érti, hogy Leon mire céloz. Aztán mégis.* Ó, dehogy, ez csupán néhány karcolás. Mindenkivel előfordul. Meg aztán Xauzurnak semmi köze hozzá. Ha tudományom *kicsit utánozza a másik gúnyos hanghordozását* előtte hagyott volna cserben, akkor sokkal cefetebbül néznék ki. Akárcsak te, ha meggondolatlanul próbálnál közeledni hozzá. Amitől azért óva intelek!
*Nem is sejti, hogy micsoda indulatok dúlnak Leonban. Miért is sejtené? Ő nem akar ölre menni vele. Az íjjal ugyan elég jól elboldogul, de a kurta penge inkább csak arra az esetre van, ha minden kötél szakadna. Persze odáig soha nem szeretne eljutni. Az ökle pedig... ha jobban belegondol, még soha nem ütött meg senkit komolyabban. De eddig mindig meg tudta magát védeni valahogy. Ha másként nem, hát meg tudta győzni azt aki ártani akart volna neki, hogy ezt mégsem szeretné megtenni.
Amikor pedig Leon muzsikálni kezd, elmosolyodik a kissé édeskés dallamokra. Sejti, hogy kinek fog szólni és mi lesz a célja. A sejtést pedig Leon is megerősíti.*
- Nem is rossz. *bólint amikor az akkordok elhalnak* Össze kéne állnotok Zarával, sohasem unatkoznánk.
*A megjegyzésre még szélesebb lesz a mosoly, kicsit fel is kuncog.*
- Ugyan, aki dallamot tud életre hívni, annak a szavakkal sem lehet gondja.
*Úgy gondolja, hogy Leon érzelmes szöveget is szeretne a dalocskához, erre céloz.*
- Vagy esetleg segítségre szorulnál? Nem szégyen az, senki sem lehet mindenben egyformán jó.
- Hogy? *kapja oda a fejét a kérdésre, mert elsőre valóban nem érti, hogy Leon mire céloz. Aztán mégis.* Ó, dehogy, ez csupán néhány karcolás. Mindenkivel előfordul. Meg aztán Xauzurnak semmi köze hozzá. Ha tudományom *kicsit utánozza a másik gúnyos hanghordozását* előtte hagyott volna cserben, akkor sokkal cefetebbül néznék ki. Akárcsak te, ha meggondolatlanul próbálnál közeledni hozzá. Amitől azért óva intelek!
*Nem is sejti, hogy micsoda indulatok dúlnak Leonban. Miért is sejtené? Ő nem akar ölre menni vele. Az íjjal ugyan elég jól elboldogul, de a kurta penge inkább csak arra az esetre van, ha minden kötél szakadna. Persze odáig soha nem szeretne eljutni. Az ökle pedig... ha jobban belegondol, még soha nem ütött meg senkit komolyabban. De eddig mindig meg tudta magát védeni valahogy. Ha másként nem, hát meg tudta győzni azt aki ártani akart volna neki, hogy ezt mégsem szeretné megtenni.
Amikor pedig Leon muzsikálni kezd, elmosolyodik a kissé édeskés dallamokra. Sejti, hogy kinek fog szólni és mi lesz a célja. A sejtést pedig Leon is megerősíti.*
- Nem is rossz. *bólint amikor az akkordok elhalnak* Össze kéne állnotok Zarával, sohasem unatkoznánk.
*A megjegyzésre még szélesebb lesz a mosoly, kicsit fel is kuncog.*
- Ugyan, aki dallamot tud életre hívni, annak a szavakkal sem lehet gondja.
*Úgy gondolja, hogy Leon érzelmes szöveget is szeretne a dalocskához, erre céloz.*
- Vagy esetleg segítségre szorulnál? Nem szégyen az, senki sem lehet mindenben egyformán jó.
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-11 07:40:44
Üzenet elküldve: 2018-04-11 07:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Leon felhúzza a szemöldökét, és kortyol még egyet.*
-Hát miért nem tudsz? felemeled a szandálos lábaidat, odamész hozzá, aztán mondod neki, hogy Xot, tetszel nekem, éjszaka várlak! *Még a hangját is kissé Umonéhoz igazítja, hogy könnyebb legyen elképzelni a jelenetet.*
-Vagy olyasmit, hogy szívem szerelme, édes étcsokoládém, engedd meg, hagy melengesselek meg szerelmemmel, hogy elolvadhasson végre az a kemény szíved! Ő is lányból van, azok meg élnek halnak az ilyen csöpögős baromságokért! Bár, az elsőt mégis inkább kinézem belőle! ~Xot pont olyan lehet, akivel nem kell köntörfalazni!~ *Először nem is válaszol Umonnak, hanem végighallgatja a mondandóját.*
-Ékesen szólsz, csuhás! A felét nem is értem, de értékelem, hogy próbálkozol! *Nevetgél a kalóz.*
-No, hát a gnómoknál én is többre tartom magam, fura egy népség a kis tömzsi kezeikkel! Na meg aztán nem mindenkivel vagyok kedves, nehogy azt hidd! csak akiben meglátok valamit. Xotba például nincs is ilyen, vele nem vagyok kedves! *Próbál magyarázkodni, bár a fonalat már elvesztette amikor Umon a fáról kezdett el beszélni.* ~Ejj Leon, újra el kéne kezdened olvasni, mert ahogy öregszel, tompul a fejed!~
-Hellyel közel, ahogy mondtam! *Azért nevet ő is, mert egyébként senki nem normális az itteniek közül.*
-Tán a legértelmesebb mind közül itt a falakon belül, az Banya! Róla legalább tudom, hogy mit akar, és mit miért csinál! *Leon egyébként kedveli a szakácsnőjük, hiába ocsmány mint a cipőtalp, a szíve legalább jó.*
-Ha tudnám sem mondanám meg csuhás! Tűrjed fel a ruhád ujját, embereld meg magad és kérdezzed meg tőlük! *Vigyorog őszintén, összes fogát kivillantva.*
-Aztán mi baj lehet? Félsz, hogy megharapnak, vagy mi? *Neveti el magát. Nem tudja mire vélni ezt az egészet. Ha ő hibázik, akkor utána odaáll és elmondja mi történt, mit miért csinál, és miért nem fogja többet. Ez így működik jobb helyeken.*
-Ha keseregsz magadban, azzal beismered, hogy jól teszik, ha nem beszélned veled! A fiamnak is mindig ezt mondtam! Ha valakivel összevész, aki fontos neki, akkor azt meg kell beszélni! Neked okos fejed van, Umon! *Nem úgy mint Leonnak, akinek az anyja ugyan ezt mondta, és a vége mindig az lett, hogy addig ütötte a környékbeli gyerekeket, amíg újra jóban lettek vele. Aztán ahogy Selesre terelődik a szó, most ő hallgatja a másikat, gyakorlatilag pont ugyan olyan citromba harapott képpel, mint az előbb a szandálos.*
-Jó, én adok neki időt, bár már öregszem, nem lesz olyan sok időm! *Bár nem látszik rajta, azért tényleg halad élete dele felé, ha nem hagyta már el egyébként. Attól, hogy kifejezetten jól tartja magát, és fiatalosnak néz ki, azért az idő vasfogai őt is elhasználják. A gyerek hasába fújáson viszont felemelkedik kissé, úgy meglepődik, és egy ideges hörrenés hagyja el a száját.*
-Mit fújok? Az nem köcsögduda, hanem a kislányom! Úgy beszélj Umon, hogy a végén nem foglak odaengedni hozzá, mert a végén felfújod! *Tényleg nem érti a helyzetet, és zavar látszik az arcán. Nem képes kinézni a csuhásból ilyesmit.*
-Láttál te már maga alá piszkító kölkök? Az minden, csak nem tiszta!
*Leon felhúzza a szemöldökét, és kortyol még egyet.*
-Hát miért nem tudsz? felemeled a szandálos lábaidat, odamész hozzá, aztán mondod neki, hogy Xot, tetszel nekem, éjszaka várlak! *Még a hangját is kissé Umonéhoz igazítja, hogy könnyebb legyen elképzelni a jelenetet.*
-Vagy olyasmit, hogy szívem szerelme, édes étcsokoládém, engedd meg, hagy melengesselek meg szerelmemmel, hogy elolvadhasson végre az a kemény szíved! Ő is lányból van, azok meg élnek halnak az ilyen csöpögős baromságokért! Bár, az elsőt mégis inkább kinézem belőle! ~Xot pont olyan lehet, akivel nem kell köntörfalazni!~ *Először nem is válaszol Umonnak, hanem végighallgatja a mondandóját.*
-Ékesen szólsz, csuhás! A felét nem is értem, de értékelem, hogy próbálkozol! *Nevetgél a kalóz.*
-No, hát a gnómoknál én is többre tartom magam, fura egy népség a kis tömzsi kezeikkel! Na meg aztán nem mindenkivel vagyok kedves, nehogy azt hidd! csak akiben meglátok valamit. Xotba például nincs is ilyen, vele nem vagyok kedves! *Próbál magyarázkodni, bár a fonalat már elvesztette amikor Umon a fáról kezdett el beszélni.* ~Ejj Leon, újra el kéne kezdened olvasni, mert ahogy öregszel, tompul a fejed!~
-Hellyel közel, ahogy mondtam! *Azért nevet ő is, mert egyébként senki nem normális az itteniek közül.*
-Tán a legértelmesebb mind közül itt a falakon belül, az Banya! Róla legalább tudom, hogy mit akar, és mit miért csinál! *Leon egyébként kedveli a szakácsnőjük, hiába ocsmány mint a cipőtalp, a szíve legalább jó.*
-Ha tudnám sem mondanám meg csuhás! Tűrjed fel a ruhád ujját, embereld meg magad és kérdezzed meg tőlük! *Vigyorog őszintén, összes fogát kivillantva.*
-Aztán mi baj lehet? Félsz, hogy megharapnak, vagy mi? *Neveti el magát. Nem tudja mire vélni ezt az egészet. Ha ő hibázik, akkor utána odaáll és elmondja mi történt, mit miért csinál, és miért nem fogja többet. Ez így működik jobb helyeken.*
-Ha keseregsz magadban, azzal beismered, hogy jól teszik, ha nem beszélned veled! A fiamnak is mindig ezt mondtam! Ha valakivel összevész, aki fontos neki, akkor azt meg kell beszélni! Neked okos fejed van, Umon! *Nem úgy mint Leonnak, akinek az anyja ugyan ezt mondta, és a vége mindig az lett, hogy addig ütötte a környékbeli gyerekeket, amíg újra jóban lettek vele. Aztán ahogy Selesre terelődik a szó, most ő hallgatja a másikat, gyakorlatilag pont ugyan olyan citromba harapott képpel, mint az előbb a szandálos.*
-Jó, én adok neki időt, bár már öregszem, nem lesz olyan sok időm! *Bár nem látszik rajta, azért tényleg halad élete dele felé, ha nem hagyta már el egyébként. Attól, hogy kifejezetten jól tartja magát, és fiatalosnak néz ki, azért az idő vasfogai őt is elhasználják. A gyerek hasába fújáson viszont felemelkedik kissé, úgy meglepődik, és egy ideges hörrenés hagyja el a száját.*
-Mit fújok? Az nem köcsögduda, hanem a kislányom! Úgy beszélj Umon, hogy a végén nem foglak odaengedni hozzá, mert a végén felfújod! *Tényleg nem érti a helyzetet, és zavar látszik az arcán. Nem képes kinézni a csuhásból ilyesmit.*
-Láttál te már maga alá piszkító kölkök? Az minden, csak nem tiszta!
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-11 07:14:49
Üzenet elküldve: 2018-04-11 07:14:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*Leon bizony pontosan jól tudja, hogy mi a baja Bajdival, de annyira már nem is foglalkozik vele, hogy ezt megbeszélje a férfival. Hanem a köpésre sokkal inkább felemeli fejét. Még ha neki szólna is, az sem zavarná különösebben, hiszen egész életét köpködő emberek között töltötte, szinte már szokatlan is volt neki, hogy sem a városban, sem itt nem csinál ilyesmit senki. Ha hallaná a gondolatait, viszont inkább megsértődne, hiszen magát pontosan tündöklően szépnek tartja, ahogyan azt ennek a férfinak is gondolnia kéne. Hiába, a szemét nem csalhatja meg!*
-Hát, én szívesen csinálnék belőle köpenyt, de nem nyúzhatom meg, mert Pycta, és Ert is szereti azt a macskát. Majd ha valakit bánt, akkor lenyakazom! *Vigyorog, hiszen várja már azt a pillanatot, hogy párbajra hívhassa Vadvéd kabala cicáját.*
-Tán oda a tudományod, és megrágott, vagy mi történt? *Hangja nem aggódó, hanem sokkal inkább gunyoros, hiszen így legalább lenne oka neki is megharapni a nagydarab macskát.*
-Hát, igen, ez már csak ilyen, ha az ember egy ilyen erdő közepében tanyázik. *Ért egyet az őrtársával, bár neki inkább tetszik, hogy senki nem zavarja őket. Itt van majdnem mindenki, aki fontos neki, kint meg azok, akik csak fárasztanák. Ugyan, abból van itt is pár, de jóval kevesebb mint a Kikötőben vagy Artheniorban. Ahogy a zenére terelődik a szó, bele is kezd abba, amit előbb próbált. Lágy zene, melyből szöveg hiányában is ki lehet találni, hogy valami szerelmes dalocska lesz egyszer.*
-Eddig ennyi van. Selesnek próbálok írni, de semmi jó nem jut eszembe! *Nincs nagyon kedve beszélgetni, de Bajdi pont olyannak tűnik aki ért a verseléshez, rímvetéshez. Ha nem beszél, majd kiüti belőle!* ~Mire visszaér, kéne már valamit kiügyködni! Még a végén oda a jó éjszakám!~
*Leon bizony pontosan jól tudja, hogy mi a baja Bajdival, de annyira már nem is foglalkozik vele, hogy ezt megbeszélje a férfival. Hanem a köpésre sokkal inkább felemeli fejét. Még ha neki szólna is, az sem zavarná különösebben, hiszen egész életét köpködő emberek között töltötte, szinte már szokatlan is volt neki, hogy sem a városban, sem itt nem csinál ilyesmit senki. Ha hallaná a gondolatait, viszont inkább megsértődne, hiszen magát pontosan tündöklően szépnek tartja, ahogyan azt ennek a férfinak is gondolnia kéne. Hiába, a szemét nem csalhatja meg!*
-Hát, én szívesen csinálnék belőle köpenyt, de nem nyúzhatom meg, mert Pycta, és Ert is szereti azt a macskát. Majd ha valakit bánt, akkor lenyakazom! *Vigyorog, hiszen várja már azt a pillanatot, hogy párbajra hívhassa Vadvéd kabala cicáját.*
-Tán oda a tudományod, és megrágott, vagy mi történt? *Hangja nem aggódó, hanem sokkal inkább gunyoros, hiszen így legalább lenne oka neki is megharapni a nagydarab macskát.*
-Hát, igen, ez már csak ilyen, ha az ember egy ilyen erdő közepében tanyázik. *Ért egyet az őrtársával, bár neki inkább tetszik, hogy senki nem zavarja őket. Itt van majdnem mindenki, aki fontos neki, kint meg azok, akik csak fárasztanák. Ugyan, abból van itt is pár, de jóval kevesebb mint a Kikötőben vagy Artheniorban. Ahogy a zenére terelődik a szó, bele is kezd abba, amit előbb próbált. Lágy zene, melyből szöveg hiányában is ki lehet találni, hogy valami szerelmes dalocska lesz egyszer.*
-Eddig ennyi van. Selesnek próbálok írni, de semmi jó nem jut eszembe! *Nincs nagyon kedve beszélgetni, de Bajdi pont olyannak tűnik aki ért a verseléshez, rímvetéshez. Ha nem beszél, majd kiüti belőle!* ~Mire visszaér, kéne már valamit kiügyködni! Még a végén oda a jó éjszakám!~
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-10 21:56:39
Üzenet elküldve: 2018-04-10 21:56:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Én... én nem tudok ostromolni. *Rázza meg fejét szerencsétlenül.* Az az olyanok kiváltsága, mint te vagy. De kedves tőled, hogy egy lapon említesz magaddal. *Mosolyodik el, miközben félszemmel Leonra tekint.*
- Nem tartod sokra magad, azt gondolom, de nincs igazad. *Ismét elréved a tűzbe tekintve, s közben egy apró ággal felpiszkálja azt, lassan parázsig ég, így tesz rá néhány ágat, hogy ismét fellobbanjon. Közben azért lopva Leonra néz. A férfi érdekes módon nem tartja többre magát egy izomkötegnél, büszkén beszél erről, de a szerzetes szerint többre vágyna.*
- A fej tartalmát nem mindig a tudományok és a művészetek teljes tudása adja. Tudás kell ahhoz is, hogy meglásd, mikor van szüksége valakinek a másikra. Tudás kell ahhoz is, hogy felmérd a másik gyengéjét, ahogy ahhoz is, miként kell múltadat elhagynod, hogy új életet kezdj, szíved hölgyével. Seles megérdemel téged, ahogy te is Selest, efelől nincs kétségem. A Fekete Fa ágaira tekintve olykor csak sűrűséget lát az ember, pedig a sűrűben ott a frissen kihajtó ág, mit a sűrű ugyan takar, de a legszebb és legékesebb, csak meg kell lelni. Ne becsüld alá magad, én többre tartalak egy mindentudó gnóm feltalálónál. *Nevet fel egy pillanatra, majd a kalóz további mondandójára folytatja is.*
- Egyszer megerőltethetnéd magad és válaszolhatnál komolyan is! *Nevet, mert Leon elsősorban ivócimboraként hozakodik elő vele, bár Umon jól tudja ettől nyilván többről van szó.* És ráadásul én vagyok a normális?! *Ezen már majdnem térdét csapkodja, oly hihetetlennek tűnik a gondolat. Ő, mint normális. Eddig talán csak Pycta és Xotara látta meg benne ezt, talán Lyz. A többiekkel szinte nem is beszélt. Ezen aztán ismét elkomorodik.*
- Azt... azt nem tudod véletlen mit beszélnek rólam most? Mindenki gyűlöl, igaz? Aenae soha sem fog nekem megbocsátani. *Hajtja le fejét, pedig annyira megszerette azt a nőt, a maga eminens bájával és önértékelési zavaraival.*
- Hogyan fogok ebből kimászni? Mert most azt érzem csak lefelé tartok. *Aztán ismét megrázza magát, mert elterelte a témát. A férfi szavaira szomorúan elmosolyodik:*
- Ki érti a nőket? De a számon lakat, ki hinné el egyébként is, hogy egy éjszakán át beszélgettél Umonnal az őrült szerzetessel és még csak egy harapás nyom sincs rajtad. *Kacag fel komoran, majd Leonra nézve folytatja.* Seles bizonytalan. Friss neki még az élmény. Ahogy megjött egyből egymásra találtatok, a bizalomhoz idő kell, de az idővel szárba szökken, mint a búzacsíra az esőcseppben. Lány, fiú, oly mindegy, ha látod nevetni egy esős éjszakán, s csilingelő kacagása tölti meg a szobát, miközben a pocakjába fújod a szádat. *Közben utánozza a hangot, ezen jót nevet magában.*
- Csodálatosak a gyermekek, tiszták és ártatlanok! Az ember úgy érzi minden bűnét lemossák egy könnycseppjükkel.
- Én... én nem tudok ostromolni. *Rázza meg fejét szerencsétlenül.* Az az olyanok kiváltsága, mint te vagy. De kedves tőled, hogy egy lapon említesz magaddal. *Mosolyodik el, miközben félszemmel Leonra tekint.*
- Nem tartod sokra magad, azt gondolom, de nincs igazad. *Ismét elréved a tűzbe tekintve, s közben egy apró ággal felpiszkálja azt, lassan parázsig ég, így tesz rá néhány ágat, hogy ismét fellobbanjon. Közben azért lopva Leonra néz. A férfi érdekes módon nem tartja többre magát egy izomkötegnél, büszkén beszél erről, de a szerzetes szerint többre vágyna.*
- A fej tartalmát nem mindig a tudományok és a művészetek teljes tudása adja. Tudás kell ahhoz is, hogy meglásd, mikor van szüksége valakinek a másikra. Tudás kell ahhoz is, hogy felmérd a másik gyengéjét, ahogy ahhoz is, miként kell múltadat elhagynod, hogy új életet kezdj, szíved hölgyével. Seles megérdemel téged, ahogy te is Selest, efelől nincs kétségem. A Fekete Fa ágaira tekintve olykor csak sűrűséget lát az ember, pedig a sűrűben ott a frissen kihajtó ág, mit a sűrű ugyan takar, de a legszebb és legékesebb, csak meg kell lelni. Ne becsüld alá magad, én többre tartalak egy mindentudó gnóm feltalálónál. *Nevet fel egy pillanatra, majd a kalóz további mondandójára folytatja is.*
- Egyszer megerőltethetnéd magad és válaszolhatnál komolyan is! *Nevet, mert Leon elsősorban ivócimboraként hozakodik elő vele, bár Umon jól tudja ettől nyilván többről van szó.* És ráadásul én vagyok a normális?! *Ezen már majdnem térdét csapkodja, oly hihetetlennek tűnik a gondolat. Ő, mint normális. Eddig talán csak Pycta és Xotara látta meg benne ezt, talán Lyz. A többiekkel szinte nem is beszélt. Ezen aztán ismét elkomorodik.*
- Azt... azt nem tudod véletlen mit beszélnek rólam most? Mindenki gyűlöl, igaz? Aenae soha sem fog nekem megbocsátani. *Hajtja le fejét, pedig annyira megszerette azt a nőt, a maga eminens bájával és önértékelési zavaraival.*
- Hogyan fogok ebből kimászni? Mert most azt érzem csak lefelé tartok. *Aztán ismét megrázza magát, mert elterelte a témát. A férfi szavaira szomorúan elmosolyodik:*
- Ki érti a nőket? De a számon lakat, ki hinné el egyébként is, hogy egy éjszakán át beszélgettél Umonnal az őrült szerzetessel és még csak egy harapás nyom sincs rajtad. *Kacag fel komoran, majd Leonra nézve folytatja.* Seles bizonytalan. Friss neki még az élmény. Ahogy megjött egyből egymásra találtatok, a bizalomhoz idő kell, de az idővel szárba szökken, mint a búzacsíra az esőcseppben. Lány, fiú, oly mindegy, ha látod nevetni egy esős éjszakán, s csilingelő kacagása tölti meg a szobát, miközben a pocakjába fújod a szádat. *Közben utánozza a hangot, ezen jót nevet magában.*
- Csodálatosak a gyermekek, tiszták és ártatlanok! Az ember úgy érzi minden bűnét lemossák egy könnycseppjükkel.
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-04-10 20:43:29
Üzenet elküldve: 2018-04-10 20:43:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Leon egyedi köszöntésére majdnem lenyeli a rögtönzött kötést a karján, mivel épp a fogaival húzta meg rajta a csomót. Van az úgy, hogy az ember nem tudja megmondani, hogy miért ellenszenves neki valaki. Nem tett ellene semmit, nem gonosz vagy tenyérbemászóan jóságos, nem csúnyább a nagy átlagnál vagy nem is tündöklően szép, de mégis ott van ez az érzés. Leonnal pontosan így van. Már az első találkozáskor érezte, hogy nem fogják kedvelni egymást, és a jelek szerint igaza lett. Legalábbis az egykori kalóz gunyorosnak ható szavai szerint nincs egyedül ezzel az érzéssel.*
- Egyszer szívesen megnézném, hogy miként boldogulsz azzal a cicával. *mosolyodik el, és köp egyet a falon túlra. Ez történetesen nem valami lekicsinylő gesztus, egyszerűen csak a fogai között akadt egy apró ruhafoszlány.*
- Ha pedig ilyen apró karcolásokkal megúszod a barátkozást, *megemeli a karját* elismerem, hogy valóban egy kis cicuska. Egyébként nincs semmi különös. Ahhoz képest, hogy az elmúlt napokban szinte egymás sarkát taposták a kapuban az érkezők, majdnem ijesztő a nyugalom. Mintha egyedül lennénk egész Lanawinen.
*Elnéz az erdő felett, és ha jobban belegondol, a világnak ezen az eldugott pontján könnyen támadhat ilyen érzése az embernek. Feltéve, hogy nem érkeznek csőstül vendégek. Aztán visszafordul és Leon hangszerére vet egy pillantást.*
- Ne fogd vissza magad! *vigyorog* Szívesen vennék valami kellemes muzsikát!
*Leon egyedi köszöntésére majdnem lenyeli a rögtönzött kötést a karján, mivel épp a fogaival húzta meg rajta a csomót. Van az úgy, hogy az ember nem tudja megmondani, hogy miért ellenszenves neki valaki. Nem tett ellene semmit, nem gonosz vagy tenyérbemászóan jóságos, nem csúnyább a nagy átlagnál vagy nem is tündöklően szép, de mégis ott van ez az érzés. Leonnal pontosan így van. Már az első találkozáskor érezte, hogy nem fogják kedvelni egymást, és a jelek szerint igaza lett. Legalábbis az egykori kalóz gunyorosnak ható szavai szerint nincs egyedül ezzel az érzéssel.*
- Egyszer szívesen megnézném, hogy miként boldogulsz azzal a cicával. *mosolyodik el, és köp egyet a falon túlra. Ez történetesen nem valami lekicsinylő gesztus, egyszerűen csak a fogai között akadt egy apró ruhafoszlány.*
- Ha pedig ilyen apró karcolásokkal megúszod a barátkozást, *megemeli a karját* elismerem, hogy valóban egy kis cicuska. Egyébként nincs semmi különös. Ahhoz képest, hogy az elmúlt napokban szinte egymás sarkát taposták a kapuban az érkezők, majdnem ijesztő a nyugalom. Mintha egyedül lennénk egész Lanawinen.
*Elnéz az erdő felett, és ha jobban belegondol, a világnak ezen az eldugott pontján könnyen támadhat ilyen érzése az embernek. Feltéve, hogy nem érkeznek csőstül vendégek. Aztán visszafordul és Leon hangszerére vet egy pillantást.*
- Ne fogd vissza magad! *vigyorog* Szívesen vennék valami kellemes muzsikát!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346