Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 215 (4281. - 4300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4300. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-04 18:36:19
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
//Lyz//

* A raktárba érve meg is pillantja Lyzt, aki lázasan pakolja össze a felszerelést, ami Vadvéd raktárában összegyűlt. A szomorúság mellett, kissé viccesnek is találja a helyzetet, hiszen úgy fest az egész, mintha épp vándorárusnak akarna állni az elf leány, na meg azt is mókásnak találja, hogy magában motyog a lány. Legalábbis ezzel a vicces elképzeléssel próbálja tartani magában a lelket a mélységi. Közelebb sétál Lyzhez, s közben a borosüveget végig a kezében szorongatja, mintha csak odanőtt volna. *
- Tudok segíteni valamiben?
* Szeretné megkönnyíteni Lyz dolgát, s közben kicsit beszélgetni is szándékozik a helyzetről, hiszen most neki van szüksége valakire, akivel megbeszélheti ezt, de talán Lyz is kölcsönösen érez, nem tudhatja, hiszen az elf lány még most is elég határozottnak tűnik, s ezt csodálja is benne Denzack. *

A hozzászólás írója (Denzack, a kegyetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.04 19:24:47

4299. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-04 16:38:06
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Mosolya abban a pillanatban szélesedik kissé, mikor a lány felnevet, a csengő kacaj jó érzést kelt benne, s a folyamatos komorságot felváltja a gerincén végigfutó kellemes és bizsergető érzés. Persze ő nem nevet fel, ahhoz még sok minden kell, túl hosszú ideig volt egyedül, s magányosan. Megszokta már a mélabús hangulatot.*
- Hát majd kiderítjük. *Bólint, s komolyan is gondolja. Valea szimpatikus számára, ez az elmúlt néhány pillanatban saját maga számára is kiderült. Talán pont ez a hasonlóság az, ami kissé közelebb hozza őket egymáshoz, bár tény, ha mindketten depressziósak lennének, ez a kapcsolat meg is ragadna néhány kósza kacajnál. Az is kérdés persze, hogy egymást támogatva túl tudnak–e lendülni társaságkerülő mivoltjukon, vagy beleragadnak ebbe, mindenki mást kizárva? Hát majd kiderül.*
- Igen. A szenvedés az életem. *Göcög fel, s felfelé menet a lépcsőn visszatekint a lányra, hogy erőltetett fájdalmas képet vágva vánszorogjon felfelé, mintha valamit cipelne a vállán. Emiatt az utolsó lépcsőfokok egyikében megint majdnem elesik, hogy aztán zavartan tekintsen hátra a lányra, hogy vajon látta-e. Furcsa, de mintha ismét kezdene kissé visszatérni a régi énje, s az új engedné picit felülírni magát. ~ Ennyi elegendő volna? Egy társ, aki beszélget velem. Vagy aki szimpatikus? ~ Nem igazán tud elmenni gondolatai tengerében, de túlságosan belemerülni sem akar, egyrészt mert figyeli Valea mondandóját, másrészt pedig nem akar elesni a küszöbön szégyenszemre, mint az előbb majdnem. Bár tény, hogy akkor is vidám pillanat kerekedett belőle és egyáltalán nem érezte, hogy a lány rajta nevetne, mintsem inkább vele. Emiatt csak úgy hátrapillant ismét, s egy kósza mosoly ül ki arcára, miközben a lányra néz, de szólni nem szól semmit. Inkább belép a könyvtárba, hogy egy újabb kupacot markoljon fel, ezúttal kevesebbet, mint az imént. Megáll kezében a pergamenekkel, majd megvárja, míg a lány is felkapja sajátját, s csak azután válaszol.*
- Háát… ebben, lehet segíthetnél ha tudsz. Kell egy hely, ahol mindezt a rengeteg holmit eltároljuk. Elképzelésem sincs, hol találunk ilyet, meg későn érkezünk így ott is kellene tölteni legalább egy éjszakát, aztán majd meglátjuk. *Vonja meg a vállát.*
- Arra is gondoltam, hogy veszek egy kisebb házat magamnak. Mindegy hol. Talán Arthenior közelében akad eladó tanya, esetleg az erdőben, egy erdészház. Mindig is akartam egy amolyan útszéli kis eszegetőt, iszogatót. *Elmereng, s közben a gondolat akaratlanul is mosolyt csal az arcára.* Ott főzhetnék mindenféle szeszt, amit aztán eladhatnék. Muszáj a lábamra állnom. Ami azt illeti… *Nem is tudja, hogy hogyan fogalmazzon, rendesen zavarba is jön, mert érzi, hogy a lány figyel.* Szóval… esetleg segíthetnél nekem ott is, mindenfélét. De csak, amihez kedved van, semmi különöset. De akkor talán nem lennénk egyedül. Jó így is azért! Persze, ha nem akarsz és csak segítesz lepakolni meg ilyenek, aztán elmész, azt is elfogadom, sőt... meg is értem... én sem mennék magammal. *Elindul a szóáradat, amit csak Valea tudna megfékezni, Umon már belekeveredik rendesen.* Szóval tudom, hogy nem akarsz, de nem sértődöm meg rajta egyáltalán, meg hát nagyon is előreszaladtam, miért is gondolnám, hogy néhány órás beszélgetés után máris mellém szegődne valaki. Umon, meg a világmegváltó tervei. Áhh… hülyeség! *Legszívesebben legyintene, úgy sokkal teátrálisabb, de nem tud a sok papírtól, amitől még jobban elvörösödik és most még elbújni sem tud. Így kénytelen kelletlen ismét szóra nyitja a száját, hogy folytassa a magyarázkodást, bár, hogy ebből mi sülne még ki, azt nem lehet tudni. ~ Mondj valamit, mondj valamit, mondj valamit! ~ Gondolatban a lányt szuggerálja, mert elég kétségbeesetten érzi magát.*

4298. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-04 09:20:26
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //

*A raktárban erszényébe gyűjti az amuletteket, függőket. Aztán áttér a fegyverekre, melyeket gondosan csomagolni kezd, leakasztja a tárolókról, csokorba fűzi a kardokat, nyelénél a pallosokat és mindent, amit amúgy talál. Széles bőrökbe tekerve, összekötözve végzik mind halomban. Közben pedig jár az agya lázasan. Inkább tervezget, mert félő, hogy ha nem tenné, lekuporodna az egyik sarokba, és összetörve bőgné vörösre szemeit ettől az egésztől.*
- Boyta, Csutka *szipog egy kettőt* Sunuko lova, Shayenn, az nyolc kosár és négy batyu, egy-egy utassal *oszt szoroz magában, félhangosan, ha csak valaki nem tartott vele, mert akkor az fültanúja lehet a motyogásnak.*
- Gyerekek, lányok lovon, harcosok gyalog mellettük… elég lesz vajon?

4297. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-02 21:30:21
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

*Valea aligha érzékel bármit is Umon kínjából a lépcsőn lefelé haladva, bár sejthető volt, hogy ez lesz a dolgok kimenetele. Aztán leérve a biztonságos területre, ahol már a szerzetes sem kell küzdjön a testi épségéért végre tényleg úgy tűnik egy valamiben hasonlóan gondolkodtak, ezt az elf lány csak mosolyogva fogadja, ahogy a további mutatványt. Egyre csak küzd vigyorával, az pedig eszébe sem jutna, hogy segítsen, ahhoz túlzottan jól szórakozik.
Önuralma egészen addig tart, amíg közeledésére a férfi meg nem lepődik. Itt kiszakad belőle egy kellemes nevetés, részben pedig felfedezi magát is benne, mintha éppen tükröt tartanának elé. Jó kedélye egészen addig tart, amíg újra kissé komolyabb témához érkeznek, ami megköveteli, hogy ne kacarásszon közben.*
- Nem tudom, hogy előny vagy hátrány az, hogy ebben ennyire hasonlóak vagyunk.
*Ad hangot gondolatainak, remélve, hogyha ő nem is, de a szerzetes tud erre bármi választ. A hasonlóságból fakadóan szimpatizál a férfival, könnyebben együttérez vele, amikor viszont társas interakcióra kerül sor vak vezet világtalant bukdácsolások következnek. Persze ennek megvan a maga bája.*
- Szólhattál volna akár, hogy segítsek, de neeeem, inkább szenvedtél.
*Mosolyogva ingatja fejét, azt már nem téve hozzá, hogy az előbb is milyen komisz módon élvezte az előadást.*
- Igen, igazad van, egyetértek.
*Teszi hozzá és elindul ő is vissza, hogy folytassák a pakolást.*
- Azt mondtad a városba megyünk. Van valami terv a jövőt illetően? Bármi elképzelés?
*Kérdezi miközben kitartóan mássza a lépcsőfokokat, hogy utána rutinosan lépjen oda a legközelebbi kupachoz és markolja fel.*

4296. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-01 19:45:20
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Szótlan mennek le a lépcsőn, Umon gyakorlatilag artistaként kell, hogy egyensúlyozzon. Lassan átkozza magát ötletéért, hogy könyvek mögé próbált elbújni, mert így azt érzi, pillanatokon belül bekövetkezik a katasztrófa és csattogó szandáljában megcsúszva a lépcsőfordulóban, még idiótább lesz és még zavartabb. Szerencsére ő van hátul, persze így még óvatosabb. Annál kellemetlenebb nem is lehetne, ha Valeára esik rá könyvestül csuhástul. A földszinten aztán a csendet szeretné megtörni, vészterhesen közeledik a pillanat, amikor érzi, hogy ajkai egy szót próbálnak formálni, s mikor már azt gondolja, hogy készen áll, saját magát kényszeríti, hogy azt az egyetlen szót ki tudja nyögni. Talán ezzel nem ront el semmit:*
- Sajnálom. *Kórusban. Abban a pillanatban, mikor Valea is kimondja, talán olybá tűnhet, hogy ezúttal összebeszéltek, s a hullámhosszok lassan a két némasági fogadalmat tett próféta között helyreállnak. A csend tehát félbeszakad, hallja ő Valea hangját is, s közben próbál kitekinteni a pergamengyűjtemények és kötött lapok közül. Félig-meddig sikerül is neki, így a lány megláthatja valóban zavart ábrázatát, melyeket a jótékonyan tekergőző stigmák rejtenek el. Azonban ezen az arcon jelenleg játszi mosoly mutatkozik meg, köszönhetően a lány ezt követő reakciójának.*
- Valóban... olyanok. *Suttogja, s a mosoly talán mintha kicsit szélesebb lenne. Nem vált persze ki óriási hatást, vagy jóízű nevetést, de talán ez a szerzetes személyiségéből adódóan érthető is. Már ez is óriási érzelmi megnyilvánulás. A lány közeledtére egy pillanatra hátrahőköl, nem számított hasonló reakcióra, ennek következtében hirtelen egyensúlyoznia kell a pergamenekkel, ami kapcsán egy pergő ritmusú szerzetes táncot lejt. Miután kicsit összeszedi magát, elkerekedett, aztán lassan megnyugvó tekintettel néz a lányra, de nem szúrósan, csak úgy szerzetesen.*
- Örülnék, ha velem jönnél. *Bólint immár komolyabban, de érdeklődéssel szemében, apró szuszogások közepette az iménti attrakciótól.
~ Megérteni? Engem? ~ Eddig nem vette észre, hogy bárki ezt szerette volna. Megismerni, azt igen, többnyire sokan kíváncsiak Umon életére, főleg abból az indíttatásból, hogy kigyógyítsák küzdelmeiből. De megérteni? Jó érzéssel tölti el.*
- Semmi baj. Deee... igazából hasonlóan gondolkodom én is felőled. Nekem már azt nehezemre esik feldolgozni, hogy valaki egyáltalán hozzám szól a kirohanásaim után. *Suttogja, majd aprót kuncog hozzá, s közben azt a hatalmas stócot leteszi a szekérre, majd felsóhajt.*
- Örülök, hogy le tudtam rakni. Ott fent nagyon féltem, hogy a nyakadba zúdítom nagy igyekezetemben. *Vallja be őszintén és kicsit ismét zavarba jön.*
- Még csak most beszélgetünk igazán. Nem várható el, hogy azonnal felismerjük a másik reakcióit, ezt igazán nem róhatjuk fel magunknak. *Mosolyog ismét.*
- Szerintem jó úton haladunk. *Talán csendesebben is suttogja, mint szokta, mintha csak magának mondaná, aztán ismét a bejárat felé int kérdőn, hogy lehozzák a következő adagot. Ha a lány vele tart, már jóval nyugodtabb szívvel indul felfelé a lépcsőn.*

4295. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-01 17:37:13
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

*Nem várt hatást ér el szavaival, amivel nem is volna gond, ha éppen nem kellemetlen érzéseket szülne ezzel a szerzetesben. Gondolatban már átkozza is magát, mert megint ostobán viselkedett, holott nem akart ő bántó lenni. Valea a reakcióból azt szűri le, hogy megbántotta Umont, amitől maró bűntudata támad. A csuklya visszahúzásának is jelentőséget tulajdonít, ahogy annak ahogy az előbb megszabadult tőle a férfi. Ezt most úgy értelmezi, hogy rejtőzködik, elzárkózik tőle.*
- Sajnálom.
*Bukik ki száján. Fájdalmasan felnyög, mert eléggé úgy tűnik rendszerint félreértelmezik egymást, és nem tud úgy viselkedni ahogy az megfelelő lenne. Nem hiába pörkölték meg fakó bőrét, hiszen olyan szerencsétlen, hogy a legjobb az lett volna ha meg sem születik.*
- Olyanok vagyunk, mint egy rossz vicc szereplői, amiben a két hülye beszélget.
*Próbálkozik egy hasonlóan rossz viccel, hátha sikerül feloldani a kínosan feszült levegőt. Közben már halad kifele, ez talán kicsit segít, hogy ne fagyjanak bele annyira a szituációba. A szekérhez megérkezve felteszi arra a könyveket, amit a szerzetes majd úgy rendezgethet el, ahogy neki kényelmes. Megragadja ezt a lehetőséget, amit a kis szünet kínál fel neki.*
- Szeretnék veled menni, és szeretnélek megérteni, ha megengeded nekem.
*Szól a férfinak halkan, kissé közelebb lép, ezzel együtt elhagyva komfortzónáját, de mindezt csak azért teszi, mert a szavak bizalmasak és igyekszik ezt úgy is kezelni.*
- Sajnálom, hogy nem mindig reagálok megfelelően, csak nem látom mi zajlik benned, és nem tudom mivel ártok vagy teszek jót, érted.
*Nem mintha egyébként tudná, de ez különösen nagy fejtörés neki, hiszen Umon különleges és összetett. Zavarában elhúzza száját, és tarkójához nyúl. Fejét lehajtva igyekszik elrejteni arcát, amin a megbánás jelei láthatóak.*

4294. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-01 06:23:05
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Arra számított a lány lesz ledermedve, aztán kiderül, hogy igazából ő süllyed meg szép lassan az érzelmi ingoványban, mit magának ásott. ~ Mit is mondtam az imént? ~ Görcsösen járatja elméjét, hogy felidézze a szavakat, közben egyik szabad kezével nedves ajkát törli meg, hogy aztán az is újabb kérdést vessen fel számára. ~ Bántották. Én meg segíteni akartam? ~ Teszi fel a kérdést, mert a korábbi dialógus oly távolinak tűnik, mintha nem is most történt volna. "Megszabni", "nem szabad", "részegség", "bolondság" mind olyan szavak, melyek egyesével is épp elég kellemetlenek nem, hogy így együtt felsorakoztatva egymás után. Alaposan meg is zavarodik így örül annak, hogy épp végeznek, mert így szokásos módon össze tudja maga előtt fűzni kezét, hogy visszafordulva biccentsen a lánynak. Aztán rájön, hogy így meg olyan, mintha elvárná tőle, hogy az összes könyvet egyedül cipelje le, így gyorsan széttárja kezeit, de ez meg olyan, mintha most meg épp ölelkezni akarna. ~ Nagyszerű, Umon, így kell lerombolni egy kártyavárat. ~ Hirtelen nem is jut sok minden az eszébe, így csak fejét vakarja meg gyorsan, majd visszacsapja a csuklyát a szemébe:*
- Khm... tudtommal nem ittam. *Kezdi suttogva, bár jelenleg ő sem biztos ebben a kijelentésben, hogy aztán egy rettentő elmés mondat jusson az eszébe.*
- Igazság szerint én ilyen hülye vagyok. Ne haragudj rám. *Mondja, stigmái ezúttal nem a méregtől, hanem inkább a zavartól kezdenek fodrozódni, legszívesebben levakarná őket a képéről, mert nincs hová bújnia. A lány nem ismeri őt eléggé, hogy megértse kusza gondolatait, melyeket olykor a meditációknak köszönhetően általában legyűr, de megnyilvánulni, mindkét oldala meg szokott, hisz jelenleg úgy gondolja, valahogy mindkettő Umon.*
- Szóval... amint végeztünk én elindulok. *Igyekszik visszafordítani iménti mondatát, s közben megragadva egy jókora adag könyvet, igyekszik olyan tornyot cipelni, hogy feje ezúttal nem látszódjon, így csupán egy sután mozgó könyvhalomnak tűnik a lány mögött. Persze közben is gondolkodik, s a korábban levetett csigaházba húzódik vissza, a csuklya jótékony és rejtő homályába, kiegészítve a könyvekkel és a csend hatalmával. Ismét csak arra kell eszmélnie, hogy képtelen a társas dialógusokra. Így inkább hallgat, nem töri meg a csendet. Azzal nem okoz sem magának, sem másoknak kellemetlen helyzetet.*

4293. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-30 23:50:58
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

*Valeát cseppet sem zaklatták fel az emlékek, ezt a szerzetes láthatja is szemeiben és érezheti tényközlő hangjában, sőt egészen úgy tűnik kettejük közül a férfi válik zaklatottá, ami igen kínosan érinti az elfet. Az túlzás lenne, hogy megrémült a férfitól, de nehezen tudja hová tenni ökölbe szorított kezét, dühös mereven figyelő tekintetét, és ahogy megnyalta ajkát. Ezek mind fenyegetőek és kapcsol is valami agyában, ami óvatosságra intené, ugyanakkor össze van zavarodva, mert ismeri Umont. Legalábbis ő azt hiszi.
Feláll, ahogy azt a férfi kívánja, egyébként is elég szokatlan lentről felfelé nézni rá. Vonásai megkeményednek ahogy Umon állánál fogva arra kényszeríti, hogy ránézzen, ettől kissé megalázva érzi magát, de csak mert eddig negatív vonzatban ismerkedett meg ezzel a gesztussal.
A kérdés feltételekor már sejti, hogy miért fontos az, bár bízik az ellenkezőjében.*
- Nem, már nem él.
*Próbál nem haragudni, megértő lenni, és nem meggondolatlan dolgokat mondani, de arcának képtelen parancsolni, túlzottan az őszinteséghez szokott és most megmutatkozik ugyanaz a dacosság, eltökéltség, mint amikor a tisztáson eldöntötte, hogy marad.*
- Umon, ne vedd rossz néven, és értékelem a törődésedet, de ehhez úgy igazán nincs közöd, hogy beleavatkozz.
*Megrándul az érintésre, nem szokta meg, hogy sebhelyes felületéhez nyúlnak. Ezúttal sem húzódik el, jelezve a szerzetes számára bizalmát, annak ellenére, hogy talán az előbbiekben nem értenek egyet. Felszisszen ahogy vizualizálódik szemei előtt az a bizonyos új formájú kéz. A szerzetes visszatér munkájához, Valea azonban emésztgeti a látottakat és hallottakat. Ezen a ponton kezd rájönni, hogy nem ismeri elég jól Umont, de ez nem elég ahhoz, hogy eltántorodjon. Többet is hajlandó volt megtenni azokért, akik fontosak voltak neki, ehhez is csak idő kell amíg megtanulja kezelni.
Kissé megkésve nekilát a munkának az utolsó polcnál. Kezd is lecsillapodni, amikor is a férfi folytatja a beszélgetést, és parancsolóbb stílusban, mint ahogy azt Valea szereti.*
- Umon, elég sokat éltem mások akarata szerint, biztos vagy benne, hogy meg akarod szabni ezt nekem?
*Inkább figyelmeztetésnek szánja, hogy ez nem kifejezetten kedvére való, de több szót nem is szaporítana rá.*
- Miért ragaszkodsz ehhez ennyire? Látsz bennem valamit, amit nem lenne szabad?
*Persze egyetért azzal, hogy mindenkiben van téboly, bólogat is hozzá, na de egy Lyzendra és egy Umon egészen más szinten kezelendő téboly.*
- Különleges?
*Egy széles vigyor kerekedik arcára, éppen csak sikerül nem elnevetnie magát.*
- Aligha.
*Suttog ő is, ahogy egyébként a férfi szokott, ellenben most inkább azért téve így, hátha az nem hallja meg szavait és nem kezdi el az ellenkezőjét bizonygatni. Talán életében először el is vörösödik arca, ahogy a létezésének hiánya okozta űr is feljön. Soha ehhez hasonló kedvességben nem volt része, és képes lenne elájulni is, de leginkább elfutna, mert más megoldás nem jut eszébe. Tehetetlennek érzi magát, mint akit lefegyvereztek egy ismeretlen terepen.*
~ Most mondanom kéne valamit? ~
- Jó, meg kell kérdeznem, és ne haragudj meg érte, de részeg vagy, Umon? Mert nem úgy nézel ki, de bolondságokat beszélsz.
~ Rám kacsintott? Komolyan rám kacsintott vagy már képzelődöm is? ~
*Értetlenül pislog a csípőre tett kézzel rábámuló férfira, és hogy inkább szabaduljon már guggol is le egy stóc könyvért, hogy aztán sarkon fordulva bevárja a szerzetest, majd azután fürge léptekkel indul el, hogy minél hamarabb hordhassák le a szekérhez az összeszedett könyveket.*

4292. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-29 23:07:27
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Udvar majd Kapu//
//Napváltás//

*Másnap tisztességesen megfürdik, ha már nagy útra készülnek, de még így is hamarabb felkel, mint a többiek. Gondoskodik róla, hogy a levelet a kis segédek valamelyike eljuttassa Lyznek, ha majd megérkezik, aztán mindenki más előtt kisétál az erdőbe. A nap még alig tünedezik elő a fák levelei közül, de Seles nem tudja megállni, Cserfessel együtt még utoljára feláll a kis emelkedőre, ahol először találkozott Leonnal. Ezúttal nem meditál rajta, csak csöndben áll, némán adózik a kedvességnek, amelyet itt kapott, és amely megtanította újra élni.*
- Köszönöm. *Suttogja. Ezen kívül már nincs szükség szavakra, felpattan a nyeregbe, és lassan továbbindul, tudja, hogy a többiek úgyis utolérik.*

4291. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-29 00:10:22
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Napváltás//

* Ahogy visszaér akár a csapattal, akár utánuk egyedül, de szótlanul keresi meg a megszokott helyét a fal tövében, ahol leroskadhat. Bele se gondol, hogy mióta nem ivott, és abba se, hogy mióta nem evett. Ha bárki beszélni próbál vele, vagy segíteni, bár nem hiszi, hogy ilyen történne, de igyekszik lerázni magáról a baráti kezeket, és nem reagál a szavakra sem. Ha szükséges, akkor megtört tekintetével kéri némán, hogy hagyják magára. Nem sír, és nem is keresi a feltűnést, próbál a lehető legkevésbé kitűnni, még vörös köpenyét is leveszi, és összegyűri kifordítva, hogy az se vonzza a tekinteteket. Az első napja így telik el, teljesen némán ülve, és maga elé bámulva, étlen-szomjan. Második nap már iszik a kulacsából, és kevésbé sápadt. Az előző napi felhúzott lábas ülést felváltja a háton fekvés, és az ég, illetve a csillagok bámulása, feje alá a köpenyét húzza. Nem érdekli az éjszakai hideg sem, azóta se vette fel. Túl sok minden kavarog a fejében ahhoz, és túl összetett gondolatok, hogy szavakba lehessen önteni. A második nap estéjén már aludni is képes. Nem sokat, alig néhány órát, és a hajnal első napfényével már ébred is.
A harmadik nap reggelén már a konyhát is felkeresi, hogy egyen valamit. Legyengült gyomrát egy kis kenyérrel, és levessel próbálja nyugtatni. Ügyel rá, hogy ne egyen túl sokat, azután pedig egy éles kést keres, amit magával vihet az udvarra. Kifordított ruháját két gyors mozdulattal alakítja mellénnyé kabátból. Nem akar többé vörös színekben pompázni, nem akar feltűnő lenni. Köpenyét pedig az istállóba viszi, hogy a lópokrócok közé dobja. Nincs rá többé szüksége. Egy lemondó sóhajjal indul a gyakorlótér felé, bízva benne, hogy talál ott nyilakat, amikkel gyakorolhat. Saját tegeze és nyilai valahol Erdőmélyén fekszenek. De nem jut túl messze, mert a saját nevét hallja, amire felkapja a fejét. Újabb lemondó sóhaj, ahogy az ebédlőbe indul. *

A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 00:13:20

4290. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-26 20:22:59
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Valamiért bizonytalan. Egyszerűen nem akaródzik felmennie a lépcsőn. Nem mondaná, hogy a szíve összeszorul, de furcsa érzés szállja meg, mintha máris hiányérzete lenne.*
- Eh... *Legyint egyet látványosan, majd elindulna, azonban megszólítják. Kissé kelletlenül fordul oda a hangra, aztán arca, már amennyi látszik belőle megenyhül kicsit. Semmi kedve magyarázkodni, vagy elmesélnie az éjszakáját, nem is igazán gondolja, hogy bárki másnak köze lenne hozzá. Másrészt azonban meg is lepődik, hisz hosszú ideje nem kereste senki a társaságát, most pedig mégis van egy bátor jelentkező. Aki ráadásul szemmel láthatóan még örül is neki, amitől kissé zavarba is jön.*
- Szia... Valea... *Suttogja csendesen, mintha épp csak az imént váltak volna el, jóllehet napok óta nem látta a lányt. A kérdésre először nem is tud mit válaszolni.
~ Hogy lennék?! Miféle kérdés ez?! ~ Első gondolata ez, aztán elhessegeti magától, hisz a lány csak kedves akar lenni vele.*
- Komolyan érdekel? *Néz rá hitetlenkedve, aztán fejét rázza meg.* Ne haragudj. *Böki oda mogorván.* Nem sokan kérdezték meg mostanában. Jól vagyok. És pakolok. *Fűzi gyorsan hozzá, majd elindul a csigalépcső felé, de csak egy határozatlan lépést, majd ismét visszatekint.*
- Öhm... segítesz? *Igazából valóban jól jönne neki egy dolgos kéz, vagy, ha legalább beszélnének hozzá, kezd elmerülni a magány bús tengerében. Valival egy síkon mozognak, tisztában van azzal, hogy a lánnyal bőségesen kijönnének egy nap két mondatból is, s már akkor is azt mondanák mindketten, hogy egy kiválót beszélgettek.*
- A könyveket akarom lehozni. Oda. *Mutat a szekérre, amin már a rengeteg üvegcse dobozban sorakozik. Nem indul el, vár a lányra.*

4289. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-25 20:56:22
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Udvar //

*Csak átvolról szemléli Shen'eriel távozását, amikből csak az összepakolt táskát és a meghitt beszélgetést érzékeli, majd a kapukon való kisétálást. Egy pillanatig talán sírni lenne kedve, na nem a többiek miatt, inkább magát sajnáltatva. De nem tud sírni, nagyon régóta nem, és nem is szeretne, mert ez nem lenne több hisztinél, csupán fáj neki, hogy akárhova lép minden tönkremegy. Komor gondolataiból kilépve Lyzendrához sétál, hogy sajnálatát fejezze ki. Láthatóan letört, és ha kell megöleli, vagy ami éppen kényelmes és segít neki.*
- Lepihenek Lyz. Te is tégy úgy!
*Javasolja, hiszen a megbeszélés most túl korai lenne mindenkinek, mondanivalóját majd megtartja akkora. Egy biccentést követően pedig távozik a fürdő, majd szobája felé.*

// Három nappal később //

*Sikerült az egyedül töltött idő alatt kitisztítania az agyát, és bár nem lett lelkesebb, de összeszedettebb és lelkileg kipihentebb. Az erőd kísértetiesen csendes volt, ahhoz képest amilyen nyüzsgés volt első nap, ezen felbátorodva pedig felfedezőútra is indul, hogy a saját szobáján, a konyhán és a fürdőn kívül is feltérképezhesse ajtók titkait. Egyébként is bőven eleget pihent, most pedig már hajtja a tettvágy. Éppen az étkezőbe lép, amikor megpillantja a szerzetest, akit nem habozik megszólítani, mert már hiányolta jelenlétét.*
- Á Umon!
*Kiált oda a férfinak vidáman, mindig örülve annak, hogy láthatja. Sokat gondolt rá, elmélkedett a történteken és ezután csak még inkább megérti őt.*
- Hogy vagy ma? Nocsak, mi jót csinálsz éppen?
*Kérdezi magához képest mondhatni már bőbeszédűen, miközben a férfi felé sétál. Nem feltételezi, hogy esetleg zavarná jelenléte már csak saját magányából kiindulva, de nem lepné meg, ha elzavarná, hiszen egészen úgy tűnik a stigmásnak nem túl rózsás a hangulata.*

4288. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-25 20:53:40
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Visszatérve Shen el//

- Ne mondd ezt. Engem, sosem érdekelt, hogy ki milyen nyeremény.
*Leforrázva áll. Tényleg minden széthullik körülötte. Szerette a lopott pillantásokat, és a pillangószárnyakat amikor Shen a környéken volt. Most pedig választania kell, és képtelen úgy dönteni, ahogy szíve diktálná. Csak emellett azt is érzi, hogy valami hiba csúszott a gépezetbe. Azt érzi, megbánja még ezt, és mégsem lép. Az erődre néz, az emlékekre, ami a falak közt érték. Ilyen gyorsan nem tud lépni. Itt hagyni mindent. Végtelen szomorú smaragdszín szemei kérlelőn néznek az acélokra, de látja, hogy az elhatározás, megmásíthatatlan.*
- De, ott voltam. Lehet, de én nem ilyen vagyok. Ha egy mód van rá… *Reménytelen a helyzet. az erőd dolgában is az, csak Lyz szakad el nehezen. Túl friss még az erdei kaland, még ideje sem volt átgondolni, megemészteni. Pedig egyre rosszabb érzése van, és most tetőzik, hogy elveszít valakit, aki számára nagyon fontos. Ujjai kihűlnek, s mikor Shen elengedi kezét, fázósan fonja össze maga előtt. karjait. Nem tud mit mondani, a fejéből kifolytak a szavak. Csak bámul maga elé.
~Majd…~ Mint megannyi ígéret, amit vagy betartanak, vagy nem. Tudja jól, hogy a szeleburdi elf szája sokszor nagyobb volt, mint valódi bátorsága vagy ereje, de amennyire bosszantotta ez is Lyzt, éppen annyira szórakoztatta is. Ezért féli a jövőt. Vajon betartja-e az ígéretét, vagy ködbe vész, mint a felszáradó harmat nyomtalanul?
~Majd, biztosan.~
A búcsúcsókot viszonozza, kezeit pedig a fiú nyaka köré fonja. Még egyszer utoljára beszívja az illatát is, mikor a csók után, ölelésébe vonja. Nem akaródzik elengedni, de ha menni akar, nem állja útját. Tudja jól, ez nem börtön.
~ És én, hogyan talállak meg? ~
Hátrál, amikor a fiú elindul a kapu felé, de mielőtt szavak formálódnának, a fiú hosszú lábaival pillanatok alatt kint van a kapun. Vagy csak Lyz fagyott a pillanatba.
Hogy hogyan kerül a szobájába, meg nem tudná mondani, de nadrágját levetve, az ágya mellé ejtve hagyja. Csizmája egyik itt, a másik ott, inge is valahol ledobva várja Leallát. Úgy nyomja el az álom, mosdatlanul, reményt vesztve, és éri zaklatottan a reggel.*

4287. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-25 20:11:17
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//

*Arca mit sem változott az éjszaka óta. Talán még megviseltebb, stigmái egész éjjel jártak. Gondolataiba temetkezve készítette elő a szekeret is az udvarra, Kócost már korábban befogatta Sadmyrrel. Napok óta nem váltott szót senkivel, általában ideje jelentős részt vagy a gyakorlótéren, vagy a falon töltötte. Megtanulta legyőzni saját magát, persze fájdalmas és kitartó munkával. Mert kegyetlen volt, annyi biztos. Persze volt rá ideje, a dögtisztás óta senki sem zavarta meg magányát, miért is tették volna? Láthatóan idegbeteg állat módjára viselkedett. Persze bántja, hogy ettől függetlenül senki sem nézett felé, ismét egyedül volt, mint korábban, mint azelőtt, hogy Vadvédbe került volna. Ezen az éjszaka sem sokat változtat. Sok mindent megbeszéltek, de valójában semmire sem jutottak, csak az a biztos, ami már eddig is az volt. Umon másokhoz hasonlóan távozik. Ezúttal nem csak egy kis batyuval, hanem az utasításnak megfelelően számos egyéb más holmival. A raktárt és a labort már kipakolta, kis dobozok roskadoznak a különböző üvegcséktől, most a kedvenc része következik. Nagyot szusszan, s lassan az épület felé indul. A könyvtár nem kis munka, főleg így egyedül. Jól jönne némi segítség, persze senkit nem fog kényszeríteni, de még megszólítani sem. Lassan az étkező ajtaja felé indul, s belöki azt, hogy folytassa munkáját és a könyvtár felé vezető csigalépcső irányába fordul.*

4286. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-25 12:53:48
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Visszatérve és el//

*Az a rohadt fa. Azaz nem rohadt, csak pont ott? Az a fa fontos mérföldköve volt a kapcsolatuknak, azaz nem is a fa, hanem az, ami ott zajlott és most ott kell megmondania neki, hogy elmegy.
Shen szomorúan adja elő jövetelének okát és felteszi a nagy kérdést, amire már amúgy is tudja a választ. De soha nem bocsátaná meg magának, ha nem tenné fel.
Számított bizonyos "ellenállásra", de nem arra, hogy Lyzi kérni fogja, maradjon. Ettől még csak nehezebbá válik a dolog, de már döntött. Már csak az a kérdés, hogy egyedül megy vagy kettesben.*
- Az a csávó nem százas. Nem szeretném, hogy bajod essen, ne bízz meg benne. *az a "kérlek" késpengeként hatol a szívébe és hideget áraszt a mellkasában.
Persze az erőd, az erdő. Jönnek a szavak, a nehezítő tényezők és Shen teljesen megérti. Lyznek előbb volt az erdő, aztán az erőd és csak azután jön a hegyesfülű, akivel eleinte csak a baj volt és most megint.*
- Én nem vagyok egy főnyeremény, tudom, de érted... veled. Veled van esélyem megváltozni. *nem tudja, mit mondjon, csak válogatás nélkül kimondja, ami az eszébe jut és csak reméli, hogy közöttük lesz legalább egy használható indok.*
- Keresünk egy nyugodt erdőt, ahol nem akar megenni semmi és építünk egy házat, vagy ha a városba akarsz menni, akkor menjünk oda. Szerintem, szerintem, menne nekünk. *sorolja, de egyre inkább csak elkeseredik. Nem olyan jó parti ő.*
- Cserben? *hökken meg kissé.*
- Te nem voltál ott azon a dögtisztáson? Mind cserbenhagytak téged. *legalábbis ő így érzi, mert bár nehéz döntést hozott, mégsem állt mellé senki, csak ő, amire őt meg szinte szétcincálták és fontoskodó seggnyalónak nevezték.*
- Ez a hely. *mutat körbe* Kezd szétesni, te nem látod? Az a fazon se jött vissza mióta és ne mondd, hogy nincs igazam. Nem számítasz neki, de nekem igen. *engedi el Lyz kezeit.*
- Nekem is szükségem van rád. *szinte már suttogja a szavakat, ahogy lehorgasztja a fejét.*
- Én nem akarok maradni. Elmegyek. De... majd. Majd találkozunk még, biztosan. Majd keresni foglak és meg is talállak. Ígérem. *ez se megy neki hangosabban, még a hangja is elakad egy pillanatra. Mintha nem tudna beszélni.*
- Az istenek vigyázzanak rád, királynőm. *néz fel, majd ha Lyz engedi, meg is csókolja. Lassan, mintha utoljára tenné.
Aztán elfordul és hogy az elf fővadász ne láthassa a szemébe gyűlő könnyeket, elindul a kapu felé. Neki itt nincs lova, úgyhogy ahogy jött, úgy távozik.
Sadmyrnek odainteget, szomorúan, összetört szívvel, csak ő láthatja, hogy könnyek gördülnek le az arcán, majd kilép a kapun és elindul a város felé. Leesett vállal, révületben szinte. Elbúcsúzott és elindult.*

4285. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-24 21:11:15
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Visszatérve//

*Shen'eriel közeledik, ő pedig felállva a kis fa mellett várja be. Láthatóan zavarban van, Lyz is, de látja a fiún, hogy kínlódik. Nem lehet nem észrevenni. Az első szavak egyenesen mellkasára ülnek, és mázsaként nehezednek rá.
~Tényleg elmegy. Itt hagy.~
Szúr és mar egyszerre, de smaragdszín pillantása csak kérdőn néz vissza az acél színűekre. Kicsit talán kérlelőn is, s még fejét is megrázza kicsit.*
- Nem keversz bajt, meg tudjátok beszélni. Umon... hiszem, hogy rendezni tudjátok. Ne menj *összeszorul a torka, egy pillanatra el is akad a szava.* Kérlek *z utolsó szót, már csak suttogja.
Shen a kezéért nyúlva folytatja mondandóját, bár egy kissé dadog, ahogy arra kéri, hogy tartson vele. Lyz erre hirtelen nem tud mit mondani. Mint ha megszűnne az idő. Csak ő van, Shen, és a döntése, mert a fiú már döntött.*
- Shen... én... nekem... *kezeivel megszorítja Shenét.* Az erőd. Az erdő.
*Mint, ha ketté akarnák tépni. Megtalálta a helyét, megtalálta a családját, de most, aki észrevétlen férkőzött hozzá közel, akivel sosem tudott mit kezdeni, aki összezavarta, egyszerre dühítette és késztette mosolyra is, éppen arra kéri, tartson vele. Repes, és megszakad.*
- Nem hagyhatom cserben őket *de érzi, hogy ez éppen most nem túl meggyőző. Bőven lenne miért elindulnia.*
- Mi lesz, ha Pycta nem tér vissza? Ki tartja rendben, ki igazgatja el? Szükség van rám.
*Jobb kezét, Shen arcára simítja, majd tovább, s hajából, egy száraz levelet emel ki, hogy aztán a földre ejtse.*
- Ne menj, vagy ne máris. Adj egy kis időt... *kérleli csendesen.*

4284. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-24 12:38:21
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Visszatérve//

*Sadmyrt sem akarja megbántani, de most nem tudna neki mit mondani. Persze Lyzzel nehezebb lesz közölni a döntését, de nagyon megszerette a kócos kölyköt, ha lehetne, őt is magával vinné. De aztán rá kell jönnie, hogy magára se tud vigyázni, akkor hogyan tudna egy fiúra? Ettől még szomorúbb lesz, ahogy az udvarra ér. Reméli, hogy senkivel se fut össze, főleg nem Umonnal, mert mióta visszatért, újra végigjátszódott benne a közeli múlt a dögökkel körbevett tisztáson és le kellett ülnie, mert kiszaladtak alóla a lábai.
Az udvaron látja Valit, de nem meg felnézni rá, csak egy lopott, szégyenlős pillantással néz rá, majd robog tovább Lyz felé, de minden lépéssel nehezebb és nehezebb lesz az útja, de végül csak odaér elé.*
- Figyelj, sajnálom, ami történt, de Umon... *folytatná, de elakad a szava. Hisz mit mondhatna? Hogy csak segíteni akart és még nagyobb galibát okozott? Hogy berezelt? Hogy jobb lett volna, ha meg sem szólal?*
- Figyi, én tényleg elmegyek. *böki ki nagy nehezen és olyan szomorú kiskutyaszemekkel néz Lyzre, mint még soha.*
- Nagyon sokat köszönhetek nektek, meg ennek a helynek, de én nem vagyok ide való. Nem akarok több bajt keverni és mindenkinek jobb lesz, ha elmegyek és arra gondoltam... szóval arra, hogy esetleg... *bármennyire is nem szeretné, de elkezd dadogni, valahogy a szavak nem jönnek sebzett ajkára, talán mert fél a választól.*
- Gyere el velem. Majd az a csávó elvezeti az erődöt, tudod, az az elf csóka. De én nagyon szeretném, ha eljönnél velem. Nem akarlak elveszíteni. *zúdulnak a szavak, csak ömlik belőle, aztán végül elapad. Maga sem tudja, mikor, de valamikor Lyz kezéért nyúlt és ha ő engedte, megfogta mindkettőt.
A keze szinte remeg és azt kívánja, bárcsak nem mondta volna ki, bárcsak újra az őrült Umon előtt állna és az széttépte volna, hogy soha ne jöjjön el ez a pillanat. Hogy újra mennie kell.*

4283. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-24 00:07:49
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Udvar //

*Borzasztó hangulat uralkodik a megérkezők között, mindenki fáradt és letört. Ez természetesen Valea hangulatára is hatással van. Sadmyrnak biccent egyet, majd a kapun beérve leszáll a hátasról. A többiekkel együtt segédkezik a lovak körül, ha kell mások helyett is, most kapkodásra sincs szükség.
Ezután tétlenül áll és próbálja eldönteni, hogy hova mehetne. Egyáltalán nem fáradt, túl sok gondolat kavarog ahhoz a fejében, hogy pihenni tudjon, ezért Denzack hangjait követve az udvarra sétál. Látja a távolból Lyzendrát is, de egyiküket sem zavarja meg, ahogy Shen'eriel felbukkanásakor sem csatlakozik, mert úgy érzi csak útban lenne. Mondjuk eddig majdnem végig úgy érezte, ezért is hálás azokért akik befogadták és törődtek vele. Például Pycta is, akit már nem is tudja mióta nem látott.
~ Vajon hol lehet Umon? ~
Merül fel benne miközben a többieket szemléli mélán. A szerzetes nagyon zaklatottan elviharzott, és hirtelen nem tudja eldönteni, hogy menjen utána és keresse meg, vagy napolja el és inkább térjen vissza szobájába kicsit kitisztítani fejét.*

4282. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-23 23:02:33
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//
//Visszatérve//

*Lyz zárja a sort. Alig várja, hogy beérjenek. A maga részéről, is, csak odaadja Sadmyrnek a kantárt, hadd vigye Boytát a többi hátassal pihenni. A kérdő pillantásokra nem szeretne válaszolni.*
- Később megbeszéljük, Sadmyr *zárja rövidre, majd szótlanul segít a fiúnak a lovak körül.
Syth és Medve az erőd mellett mégis más irányba fordultak, de bízik benne, hogy hamarosan megérkeznek, amint sikerült megbeszélniük mindent. A gondolatból Sadmyr riasztja.*
- Köszönöm Sadmyr *köszöni, de már semmi ereje mosolyogni is mellé.
Mikor végeznek a lovakkal, elindul a főépület felé, de a kis fánál megáll. Szépen rendben van a környéke, mint ha most gyomlálták volna.
Ott térdre ereszkedik, hogy rövid imát rebegjen, valahol köszönetet is, hogy épségben hazaértek.
Térdeltében az imával már régen végzett, de az események képei peregnek a fejében. Másoknak úgy tűnhet, kifejezéstelenül nézi, ahogy a szél bele-bele kap a zöld kendő-szalagba, amit a fa ágára kötött. Nem tudja, mióta térdel ott. Csak emészti, hogyan csúszhatott ennyire félre minden. Láthatóan, mindenkit megviselt ez a kiruccanás, még a leginkább szótlan Denzack is dühét tölti, melyet Lyz meg is ért. Talán neki is ezt kellene. Ehelyett visszafojtja és latolgat. *
~Hogyan tovább? Vajon Shen tényleg elmegy? Vajon a küldetéses csapattal minden rendben van? Visszajönnek, még valaha? Isq is elment volna? Kik áldoznak emberölő állatoknak? Miért gyártanak kupacot, a vad tetemekből?~
Rengeteg a kérdés, és nincs válsz szinte egyikre sem. Csak térdel, és hallgatja Denzack csépelésének zajait, nézi, ahogy a szél belekap a szalagba. Ujjait önkéntelen simítja bőrövére, annak titkos kis zsebe fölé.*
~Holnap, ha alszunk egyet rá, jobb lesz. Most mindenki fáradt, és ingerült és ijedt. Holnap beszélek Umonnal is, Shennel is. Jayzionnal talán még most.~
Hiszi, hogy ezt meg kell tudniuk beszélni, és nagyon akarja is, hogy minden rendeződjön. Egyszerűen nem lehet másképp.
Bármilyen csendes a közeledő, Lyz neszezésre fordítja oldalra a fejét, s meg is látja Shent. Batyuval. Keze alatt a kis titkos zsebben a kis kocka, mint ha izzani kezdene.*

4281. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-09-23 22:35:37
 ÚJ
>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon?//
//Otthon//
//Udvar//
//Visszatérve//

*Kinyitja a kaput Isqehának, aki egy zsákkal távozik. Kérdezné, hogy hová, legalább Lyznek tudjon mondani valamit, de a füvész fiú nem tűnik túl közlékenynek.*
- Elmész? Ha Lyz visszajön, üzensz neki valamit? * S bár választ nem kap, vissza nem tartja a füvész mestert. Erőd, nem börtön.

Tűkön ül, és nem is sokat kell várnia, mikor feltűnik az első lovas. Megkönnyebbülten lélegzik fel.*
- Héj! Végre! *örömében szinte kurjant, mikor meghallja Umon kiáltását. Gyorsan szedi a lábát, kaput nyitni, és nyitja is sarkára. Egymás után robognak be az erdei lovasok. Umon ábrázatából is látja, hogy valami történt. Szó nélkül tovább megy, és a fa körül kezd gyomlálni, Jayzion, nekiesik a gyakorlóbábunak, és a mindig zizegős Shen is csak magába fordulva hagyja maga mögött az udvart. Kérdő pillantással néz a beérkezőkre, de a jeges hangulat, ami velük együtt érkezik, megakasztja. Inkább gyorsan elmondta, amit tud, hogy a vezér ne maradjon információ nélkül.*
- Lyz néni, Leon, és Seles visszajöttek. Aztán Isqeha is, de ő nem sokkal később távozott is, batyuval a hátán. Nem mondott semmit, csak ment. amúgy semmi mozgás nem volt.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346