//Másnap//
//Zárás//
*Szerencsére Aenae már levetkőzte egyik-másik, gazdagnegyediekre oly jellemző szokását, így például nem háborodik fel azon, hogy Isqehának gőze sincs arról, hogy merre is áll a családi palota.*
- Hát én csak egy gazdag sötételf családról tudok, a Dwirinthalenekről. Ők olyan félelmetesek amúgy. Tudod, büszkén felhúzzák az orruk, főleg a nőstények. Mert náluk azok a családfők.
*Kihallani véli a félvér szavaiból a sötételfekkel szemben ellenérzést, viszont nem kommentálja. Ő csak az egy darab Xotarát ismeri ebből a fajból és vele sem az a baja, hogy sötételfnek született, hanem az hogy túl harsány személyiség.*
- De az embernek a hideg futkos tőlük hátán. Vannak gazdag elfek is amúgy. Pedig a mesékből inkább olyannak képzelném az összes elfet, mint Lyz vagy Pycta.
*Valahogy az erdőbe sokkal jobban illenek, mint egy csilivili kúriába, vagy ódon palotába.*
- Jó, azért megnézném Pyctát térdnadrágban és zsabós ingben.
*Elvigyorodik és nem bír ellenállni a nevetésnek. Rögtön meg is bánja, mert belenyilall a sebébe a fájdalom.*
- Bah, már nevetnem sem szabad?!
*Dohog szenvedő arccal.*
- Nem, sajnos nem nagyon ismerem az utcákat. Tudod azelőtt mindenhová hintóval mentem. Szinte még a szomszédba is.
*Azelőtt, hogy tellett kocsisra meg lovászra, meg mindenféle rongyrázásra.*
- Hát tudod anyám férjhez akart adni. Csak én nem akarok férjhez menni, ahhoz a fickóhoz meg pláne nem.
*Kirázza a hideg, ahogy a fekete fogú férfire gondol, ahogy a combját markolássza és arról mesél neki, hogy a magafajta lányokat verni kell ahhoz, hogy tudják, hogy hol a helyük.*
- Erdőmélyi bált, nem is rossz ötlet. Zara majd húzza a talpalávalót. Pycta meg térdnadrágot húz és zsabós inget.
*Ezúttal már csak mosolyog.*
- Én apámat nem ismertem. A valódit. Anyám férjét hívtam mindig is apámnak. Meghalt pár hattal ezelőtt.
*Az igazsághoz az hozzátartozik, hogy azóta megismerte a valódi apját, de ez még a számára is félelmetes, nem traktálna ezzel másokat. Meg jobb is az, hogy titokban marad.*
- Köszönöm Isqeha. A könyvet is és a beszélgetést is.
*Búcsúzik ő is a félvértől, mikor annak gyorsan mehetnékje támad. Aenae nem érti igazán, hogy miért szaladna el, de ha menni akar, akkor Aenae nem fogja tartóztatni.*
//Egy hattal később//
*Amióta megérkezett az erődmélyi erődbe, azóta mindig nagyon jól aludt. A legjobban mindig akkor, mikor Pyctával töltötte az éjszakát, azonban az elmúlt napokban kénytelen egyedül aludni, ez pedig nagyon megviseli. Retteg, ugyanis álmaiban számtalanszor felbukkan Umon, ilyenkor pedig verejtékben úszva riad fel, néha sikít is. A rossz álmait tetézte a folyton lüktető sebe, de legalább a seb jó ütemben gyógyult, a fájdalom folyamatosan csökkent, mostanra viszont eszméletlenül viszket.
Az elmúlt egy hatban nemigen dugta ki az orrát a szobájából - illetve a Pyctával közös szobájukból -, de minden látogatót szívesen fogadott, különösen ha azok maradtak egy kicsit beszélgetni. A sebe lassan behegedt és előző este Isqeha már úgy ítélte meg, hogy ki lehet húzkodni a cérnát. A viszketés ezzel sem csökkent ugyan, de legalább már nem húzódik annyira és ezáltal könnyebben is mozog. Könnyen mosakszik, könnyen fésülködik, könnyen öltözködik. A ruha lötyög rajta, az elmúlt egy hatban ugyanis sokkal kevesebbet evett annál, mint amennyi szükséges lenne, de ő alapvetően is rossz evő és most kellőképpen rossz passzban volt ahhoz, hogy még rosszabb evővé váljon. A tetejében meg rendre ki is hányta azt, amit megevett, vagy annak egy részét. Amúgy sem a legkiegyensúlyozottabb lélek az erődben, de az őt ért támadás nagyon megviselte lelkileg. Beszélni viszont nemigen beszélt erről senkivel és nem is tervezte, hogy ezt megtegye, inkább szeretné elfelejteni, de az álmai nem hagyják. Ha Pycta karjai között alhatott volna, akkor valószínűleg nyugodtabb lett volna az álma, de a férfi még nem érkezett haza.*
//Őrségváltás//
*Az elmúlt egy hatban ráadásul ágyfogságra ítélték, ezért érthető okokból nemigen mozdult ki onnan, csak, hogy a legszükségesebb dolgait elintézze. De legalább horgolt magának egy igen szép és meleg kendőt, amit most a vállára terített. Arca beesett, szeme karikás, ma is egy borzalmas éjszaka áll a háta mögött és ez látszik is rajta. Bár nem csak az éjszaka, de az elmúlt egy hat is. Egyetlen haszna a horgolt vállkendő.
A beszélgető Xotarát és Baydét veszi irányba, tervei szerint elbámulna a látóhatár irányába abban a reményben, hogy egyszer csak felbukkan Pycta.*
- Jó reggelt! Még nem jönnek?
*Hangja reménykedő, hátha azok már látták közeledni az elfet.*