Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 10:35:42
Üzenet elküldve: 2017-03-07 10:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa Szobája//
*Adjon egy percet... jól van, ad egy percet. De csak egyet! Mert ezek után... ilyen hosszú idő, és ezen elmúlt fél óra után, már igazán nem bírná tovább, és ezt nem is vethetjük szegény elfünk szemére.
Megtört, szerencsétlen férfinak érzi magát, akit az ujjai köré csavart egy nő. Rosszabb bármilyen fenevadnál... átkozott szerelem!*
- Hogy érted azt, hogy nem tudod levenni? *fakad ki aztán.*- De ha így nem jó, levenni meg nem tudod...
*Gondolatban már látja is, amint fehér hajára látványosan megőszül, és még szakállt is növeszt.*
- Mágus... *morogja aztán a szót. Végül Shiriqa lassan odalép hozzá, és közli is vele, hogy "lassan". Azt újabb csók következik. Habár Sylweran vére heves ütemet diktál, megértette, hogy a lánynak időre van szüksége. Így próbál alkalmazkodni hozzá, és úgy élvezni, ahogyan Shiriqa szeretné. Nem megy könnyen. Egyáltalán nem. Minden erőfeszítésére szüksége van, hogy tartani bírja magát. Aztán a lány újra ellép tőle, leül az ágyra, közli, hogy jó volt, és a barátjáról kezd beszélni.*
~Hogy mi van?~
- Igen...
*Mintha mi sem történt volna. Mintha Shiriqa nem ment volna össze a mosásban, mintha nem veszekedtek volna egy mind eddigieknél nagyobbat, és mintha nem történt volna semmilyen szerelmi vallomás, kifakadás és csók. Semmi. Sylweran csak megrázza kicsit a fejét, ahogy ott áll. Próbálja összeszedni a gondolatait. Amik egymással fogócskázva lepkét kergetnek a fejében, idétlenül vihogva, miközben neki fogalma sincs már az egészről, ami itt folyik.*
- Egy régi barátom... eljött velünk a társával... én most... *próbál mosolyt erőltetni az arcára, de nem igazán sikerül neki.*
- Magadra is hagylak, hogy szokd egy kicsit a helyzetet... még rendbe kell hoznom magam a vacsorához... a hajam, mint egy madárfészek... nem éppen férfihoz méltó. *próbál derűsnek tűnni, de igazából nagyon is gond terhelt. És most, hogy itt áll, Shiriqátlanul, sehogyan sem, egyre inkább azzá válik.*
- És... amúgy is... a többieknek épp elég meglepetés leszel ma Te, nem kellek még én is a képbe... ez a Te napod. *mondja kedvesen. Próbálja leplezni, hogy valami nem stimmel.*
- Pi... pihenj egy kicsit még. *kezd hátrálni lassan, és ha a lány beleegyezik, akkor biztos, hogy egy biccentés után menten kiiszkol a szobából... persze csak amennyire nem feltűnő a villámsebessége.*
*Adjon egy percet... jól van, ad egy percet. De csak egyet! Mert ezek után... ilyen hosszú idő, és ezen elmúlt fél óra után, már igazán nem bírná tovább, és ezt nem is vethetjük szegény elfünk szemére.
Megtört, szerencsétlen férfinak érzi magát, akit az ujjai köré csavart egy nő. Rosszabb bármilyen fenevadnál... átkozott szerelem!*
- Hogy érted azt, hogy nem tudod levenni? *fakad ki aztán.*- De ha így nem jó, levenni meg nem tudod...
*Gondolatban már látja is, amint fehér hajára látványosan megőszül, és még szakállt is növeszt.*
- Mágus... *morogja aztán a szót. Végül Shiriqa lassan odalép hozzá, és közli is vele, hogy "lassan". Azt újabb csók következik. Habár Sylweran vére heves ütemet diktál, megértette, hogy a lánynak időre van szüksége. Így próbál alkalmazkodni hozzá, és úgy élvezni, ahogyan Shiriqa szeretné. Nem megy könnyen. Egyáltalán nem. Minden erőfeszítésére szüksége van, hogy tartani bírja magát. Aztán a lány újra ellép tőle, leül az ágyra, közli, hogy jó volt, és a barátjáról kezd beszélni.*
~Hogy mi van?~
- Igen...
*Mintha mi sem történt volna. Mintha Shiriqa nem ment volna össze a mosásban, mintha nem veszekedtek volna egy mind eddigieknél nagyobbat, és mintha nem történt volna semmilyen szerelmi vallomás, kifakadás és csók. Semmi. Sylweran csak megrázza kicsit a fejét, ahogy ott áll. Próbálja összeszedni a gondolatait. Amik egymással fogócskázva lepkét kergetnek a fejében, idétlenül vihogva, miközben neki fogalma sincs már az egészről, ami itt folyik.*
- Egy régi barátom... eljött velünk a társával... én most... *próbál mosolyt erőltetni az arcára, de nem igazán sikerül neki.*
- Magadra is hagylak, hogy szokd egy kicsit a helyzetet... még rendbe kell hoznom magam a vacsorához... a hajam, mint egy madárfészek... nem éppen férfihoz méltó. *próbál derűsnek tűnni, de igazából nagyon is gond terhelt. És most, hogy itt áll, Shiriqátlanul, sehogyan sem, egyre inkább azzá válik.*
- És... amúgy is... a többieknek épp elég meglepetés leszel ma Te, nem kellek még én is a képbe... ez a Te napod. *mondja kedvesen. Próbálja leplezni, hogy valami nem stimmel.*
- Pi... pihenj egy kicsit még. *kezd hátrálni lassan, és ha a lány beleegyezik, akkor biztos, hogy egy biccentés után menten kiiszkol a szobából... persze csak amennyire nem feltűnő a villámsebessége.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 10:00:39
Üzenet elküldve: 2017-03-07 10:00:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, bárki//
//Gyakorlótársat keresve//
*Lassanként belefeledkezik táncszerűre koreografált mozgáskombinációiba. Pont úgy mozog kezében Perchipfell mintha valóban valóban élne. A profin begyakorolt mozdulatsorok repetitív csapásaiba kerülve nehezen szökhet el az áldozat, már ránézésre is. Kívülről egy erős, precíz, folyamatos harci tánc látható. Belsőleg azonban ennél furcsább a helyzet. Soreyl agyának zegzugában pallosa hangja zeng, minden izom munkája előtt.*
~Jobbra fel! Most tovább fordulsz és tekerd a könyököt. Jobban, hogy forduljak balra. Most fel, és át balra. Hárit, üt hárít visszatámad. Figyelj!~
*S míg ez kimondva egy percbe is beletelhet, ez pont olyan gyors mint a gondolat. Hiszen az is. Annyira belefeledkezik a harcitangóba, rituáléiba hogy észre sem vételezi: a napnak korongja már félig öleli a horizontot. Elkerekülő szemmel nézi a vakító, narancssárga félkört. Pallosának keresztvasára támaszkodva piheg, és félhangosan mondja.*
-Jól eltáncoltuk az időt barátom. Legalább nem jövünk ki a gyakorlatból.
*A maximalizmus cinuzmusa hat ki kardja hangjából.*
~Gyakorlunk, de nem fejlődünk. Sosem leszel legendás kardforgató, ha nem fejlődsz csak gyakorolsz.~
*A lovag borosta simogatósra gondolkodja magát.*
-Igazad lehet.
*Dörmögi.*
-Kellene egy érdemben hasznos társ. Egy húzóerő. Nem láttam, se hallottam Giust egy ideje. Pedig biztos kapna az alkalmon.
*Mondja és elindul az épület felé. Agya azon jár, hogy kivel lehetne építő gyakorlatot folytatni.*
//Gyakorlótársat keresve//
*Lassanként belefeledkezik táncszerűre koreografált mozgáskombinációiba. Pont úgy mozog kezében Perchipfell mintha valóban valóban élne. A profin begyakorolt mozdulatsorok repetitív csapásaiba kerülve nehezen szökhet el az áldozat, már ránézésre is. Kívülről egy erős, precíz, folyamatos harci tánc látható. Belsőleg azonban ennél furcsább a helyzet. Soreyl agyának zegzugában pallosa hangja zeng, minden izom munkája előtt.*
~Jobbra fel! Most tovább fordulsz és tekerd a könyököt. Jobban, hogy forduljak balra. Most fel, és át balra. Hárit, üt hárít visszatámad. Figyelj!~
*S míg ez kimondva egy percbe is beletelhet, ez pont olyan gyors mint a gondolat. Hiszen az is. Annyira belefeledkezik a harcitangóba, rituáléiba hogy észre sem vételezi: a napnak korongja már félig öleli a horizontot. Elkerekülő szemmel nézi a vakító, narancssárga félkört. Pallosának keresztvasára támaszkodva piheg, és félhangosan mondja.*
-Jól eltáncoltuk az időt barátom. Legalább nem jövünk ki a gyakorlatból.
*A maximalizmus cinuzmusa hat ki kardja hangjából.*
~Gyakorlunk, de nem fejlődünk. Sosem leszel legendás kardforgató, ha nem fejlődsz csak gyakorolsz.~
*A lovag borosta simogatósra gondolkodja magát.*
-Igazad lehet.
*Dörmögi.*
-Kellene egy érdemben hasznos társ. Egy húzóerő. Nem láttam, se hallottam Giust egy ideje. Pedig biztos kapna az alkalmon.
*Mondja és elindul az épület felé. Agya azon jár, hogy kivel lehetne építő gyakorlatot folytatni.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-07 00:47:30
Üzenet elküldve: 2017-03-07 00:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Shiriqa Szobája//
*Hasonló reményei voltak az óriásnak is, igazán nem a férfi ellen szól a rosszulléte, csak hát szoknia kell még az idegeinek ezt az aprólétet.*
- Csak adj egy percet...
*Felegyenesedik és csukott szemmel nekidönti hátát a falnak, mélyeket lélegzik, magában pedig jobb híján azt kántálja, hogy "minden rendben".*
- Nem tudom levenni.
*Igyekszik a lehető legnyugodtabban beszélni, még mindig csukott szemmel.*
- Mármint, persze le lehet, ne aggódj, csak nem egyszerű. Kell egy mágus hozzá.
*Orron be, szájon ki, majd végre kinyitja a szemeit is. Még mindig minden más, még mindig furcsa és szokatlan, de legalább a félelme elmúlt, az esendősége, a gyengeségérzet... Ki kell majd próbálnia hogy milyen erő maradt benne, attól talán majd jobban érzi magát, vagy esetleg csalódnia kell majd? Most nem számít. Most csak egyetlen dolog számít, hogy végre itt állnak egymással szemben, és közéjük férkőzik egy ilyen váratlan közjáték. Lassan eltolja magát a faltól és ismét a férfi elé lép.*
- Ne haragudj, minden rendben, csak... Lassan.
*Sylweran kezeiért nyúl finoman, a férfival ellentétben ő sokkal inkább bizonytalan mint heves. Sokkalta kevesebb év és sokkalta kevesebb, pontosabban leginkább nulla tapasztalat van a háta mögött, bármennyire is akarja ezt. A méretbeli különbség persze így is problémát jelent, csak most az eredeti helyzethez képest fordítva, de így mégis valahogy természetesebb. Így ahogy van nem érné fel a férfit, hát gyengéden húzni kezdi a kezeit lefelé, ezzel kérvén segítséget a magasság áthidalására. Kissé talán gyermeteg így az esemény, nem olyan vad és mohó mint ahogy azt Sylweran szeretné, hiszen csak fogják egymás kezeit és van egy fél lépés távolság is kettejük között, de ha Syl enged az irányításnak akkor lehajolván egy sokkal finomabb csókot válthatnak az előbbinél. Hosszúra is nyúlik ahogy lassan egyre jobban belemelegednek, bár nagy hevességet így sem remélhet a férfi. Shiriqa számára már ez is egy csoda, egy új élmény több szempontból is, méghozzá micsoda élmény... Azért szűk fél perc múlva közelebb lép végre és csak hozzásimul az elfhez, de a kezeit továbbra is fogja, így azok nem kalandozhatnak el másfelé. Nem szeretne semmit elkapkodni, de amikor megint eltávolodnak egymástól, az előbbitől eltérően széles mosoly virágzik az arcán.*
- Hozzá fogok szokni. Mármint, a méretemhez...
*Kezd rögtön szabadkozni, nehogy valamit félreértsen a férfi.*
- A... szóval... az... ez. Ez nagyon jó volt.
*Talán az izgalmak, vagy talán a varázstárgy hatása, de kissé szédülni kezd.*
- Bocs, de le kell ülnöm egy kicsit.
*Még szerencse hogy az ágya csak egy-két lépésre van. Most látja csak mennyire hatalmas. Most érti csak meg, hogyan láthatják ők a többiek.*
- Amúgy, üdv itthon.
*Vigyorog fel már az ágya szélén ülve.*
- Ezt eddig nem is mondtam még.
*Legszívesebben persze ő is azt folytatná amit elkezdtek, de be kell látnia hogy valami nem stimmel, nincs jól, azt pedig nem szeretné ha még egyszer az előbbi pánikhoz hasonló érzés öntené el.*
- Találkoztál valami barátoddal? Mintha ezt hallottam volna.
*Hogy még az ablakból leskelődve, vagy már Sylweran mondta volna neki, arra nem emlékszik, de az biztos hogy látott odakint idegeneket.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 00:51:46
*Hasonló reményei voltak az óriásnak is, igazán nem a férfi ellen szól a rosszulléte, csak hát szoknia kell még az idegeinek ezt az aprólétet.*
- Csak adj egy percet...
*Felegyenesedik és csukott szemmel nekidönti hátát a falnak, mélyeket lélegzik, magában pedig jobb híján azt kántálja, hogy "minden rendben".*
- Nem tudom levenni.
*Igyekszik a lehető legnyugodtabban beszélni, még mindig csukott szemmel.*
- Mármint, persze le lehet, ne aggódj, csak nem egyszerű. Kell egy mágus hozzá.
*Orron be, szájon ki, majd végre kinyitja a szemeit is. Még mindig minden más, még mindig furcsa és szokatlan, de legalább a félelme elmúlt, az esendősége, a gyengeségérzet... Ki kell majd próbálnia hogy milyen erő maradt benne, attól talán majd jobban érzi magát, vagy esetleg csalódnia kell majd? Most nem számít. Most csak egyetlen dolog számít, hogy végre itt állnak egymással szemben, és közéjük férkőzik egy ilyen váratlan közjáték. Lassan eltolja magát a faltól és ismét a férfi elé lép.*
- Ne haragudj, minden rendben, csak... Lassan.
*Sylweran kezeiért nyúl finoman, a férfival ellentétben ő sokkal inkább bizonytalan mint heves. Sokkalta kevesebb év és sokkalta kevesebb, pontosabban leginkább nulla tapasztalat van a háta mögött, bármennyire is akarja ezt. A méretbeli különbség persze így is problémát jelent, csak most az eredeti helyzethez képest fordítva, de így mégis valahogy természetesebb. Így ahogy van nem érné fel a férfit, hát gyengéden húzni kezdi a kezeit lefelé, ezzel kérvén segítséget a magasság áthidalására. Kissé talán gyermeteg így az esemény, nem olyan vad és mohó mint ahogy azt Sylweran szeretné, hiszen csak fogják egymás kezeit és van egy fél lépés távolság is kettejük között, de ha Syl enged az irányításnak akkor lehajolván egy sokkal finomabb csókot válthatnak az előbbinél. Hosszúra is nyúlik ahogy lassan egyre jobban belemelegednek, bár nagy hevességet így sem remélhet a férfi. Shiriqa számára már ez is egy csoda, egy új élmény több szempontból is, méghozzá micsoda élmény... Azért szűk fél perc múlva közelebb lép végre és csak hozzásimul az elfhez, de a kezeit továbbra is fogja, így azok nem kalandozhatnak el másfelé. Nem szeretne semmit elkapkodni, de amikor megint eltávolodnak egymástól, az előbbitől eltérően széles mosoly virágzik az arcán.*
- Hozzá fogok szokni. Mármint, a méretemhez...
*Kezd rögtön szabadkozni, nehogy valamit félreértsen a férfi.*
- A... szóval... az... ez. Ez nagyon jó volt.
*Talán az izgalmak, vagy talán a varázstárgy hatása, de kissé szédülni kezd.*
- Bocs, de le kell ülnöm egy kicsit.
*Még szerencse hogy az ágya csak egy-két lépésre van. Most látja csak mennyire hatalmas. Most érti csak meg, hogyan láthatják ők a többiek.*
- Amúgy, üdv itthon.
*Vigyorog fel már az ágya szélén ülve.*
- Ezt eddig nem is mondtam még.
*Legszívesebben persze ő is azt folytatná amit elkezdtek, de be kell látnia hogy valami nem stimmel, nincs jól, azt pedig nem szeretné ha még egyszer az előbbi pánikhoz hasonló érzés öntené el.*
- Találkoztál valami barátoddal? Mintha ezt hallottam volna.
*Hogy még az ablakból leskelődve, vagy már Sylweran mondta volna neki, arra nem emlékszik, de az biztos hogy látott odakint idegeneket.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 00:51:46
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:53:24
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa Szobája//
*Hát... nem egészen így képzelte el a dolgot.
Mágikus szikrák, meg fellobbanó tűz, hullócsillagok és miegymás... Sylweran végre kiadja magát, végre elég bátorsága lesz hozzá, hogy ennyi idő után színt valljon, és végre megkapja amire annyira vágyott... erre pedig ez történik. Eltaszítják.
Az elf pedig olyan arcot vág, mintha pofon vágták volna. Az érzés pedig... mint amikor egy éhező kisgyerek elől elveszik az édességet. Kapkodja a levegőt, és még az előbbieknél is kócosabbnak tűnik, mintha ezalatt a kis idő alatt megtett volna még egy utat Artheniorból.*
- Hogy mih...? *hörög erőtlenül, és nézi a kezét rázogató lányt. Oké... kéz... csukló... mágikus kacat... de mi van vele? Nem nagyon maradt vér az agyában.*
- Nem... nem akarod? *kérdezi, aztán lassan kezd kibontakozni előtte a dolog mivoltja.*
- A... a lánc? *kérdezi aztán.*- Hát akkor szedd le! *lép közelebb Shiriqához.*
- Tépd le, szabadulj meg tőle, engem nem érdekel mekkora vagy! *mondja kissé talán sürgetően. És érthető, hogy sürgetően... hiszen itt van, elmondta mit érez, elvileg a lány is úgy érez, végre megcsókolta... erre ez a vacak közéjük áll? Vagy ez csak egy idióta kifogás? Talán meggondolta magát?*
*Hát... nem egészen így képzelte el a dolgot.
Mágikus szikrák, meg fellobbanó tűz, hullócsillagok és miegymás... Sylweran végre kiadja magát, végre elég bátorsága lesz hozzá, hogy ennyi idő után színt valljon, és végre megkapja amire annyira vágyott... erre pedig ez történik. Eltaszítják.
Az elf pedig olyan arcot vág, mintha pofon vágták volna. Az érzés pedig... mint amikor egy éhező kisgyerek elől elveszik az édességet. Kapkodja a levegőt, és még az előbbieknél is kócosabbnak tűnik, mintha ezalatt a kis idő alatt megtett volna még egy utat Artheniorból.*
- Hogy mih...? *hörög erőtlenül, és nézi a kezét rázogató lányt. Oké... kéz... csukló... mágikus kacat... de mi van vele? Nem nagyon maradt vér az agyában.*
- Nem... nem akarod? *kérdezi, aztán lassan kezd kibontakozni előtte a dolog mivoltja.*
- A... a lánc? *kérdezi aztán.*- Hát akkor szedd le! *lép közelebb Shiriqához.*
- Tépd le, szabadulj meg tőle, engem nem érdekel mekkora vagy! *mondja kissé talán sürgetően. És érthető, hogy sürgetően... hiszen itt van, elmondta mit érez, elvileg a lány is úgy érez, végre megcsókolta... erre ez a vacak közéjük áll? Vagy ez csak egy idióta kifogás? Talán meggondolta magát?*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:43:19
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Shiriqa Szobája//
~Fogjam be?~
*Valahogy mindig sikerül olyat mondania az elfnek amivel elveszi a kedvét, de ahogy megragadja, az mégis ellentmond a szavaknak. Különös érzés, kifejezetten különös, még sosem érzett ilyet, és ez most nem a szerelemre fogható. Sylweran nagy, ő kicsi, és mintha semmi súlya vagy beleszólása nem lenne a dolgokba, úgy tudja a férfi magához vonni. Új, félelmetes, szokatlan... kellemetlen. Hirtelen valamiféle szorongás uralkodik el rajta. Úgy érzi mintha egyetlen mozdulattal összeroppanthatnák, és ettől a lehető legrosszabb pillanatban uralkodik el rajta a pánik. Pedig ezt akarta, erre vágyott, de az élmény annyira idegen, mintha nem önmaga lenne. Arcán ebből persze mind csak a zavar látszik, ami valljuk be, nem is meglepő ebben a helyzetben. Sokszor elképzelte már ő is a csókot, sőt, ő még így is, ilyen méretekkel, hiszen tudta hogy mit tervez, de arról fogalma sem volt hogy az érzés ilyen lesz. A meglepetés ereje persze felülkerekedik rajta, és a puszta ténye is annak ami történik, de amit érez, az éppen a kellemes szöges ellentéte, és ebből fakadó ügyetlenségét bizonyára a férfi is megérzi. Józan esze szerencsére nem hagyja cserben, nagyon jól tudja hogy ő akarja ezt, és hogy a férfitől nem kell tartania, mégis minden idegszála szabadulna a fogságból. Ennek megfelelően ő az aki végül elhúzódik és tolni kezd, nem indulatból, fékezi magát, csak a jelzés végett. Ha engedik hátra is lép, nem is egyet, egészen a falig hátrál, közben saját magát öleli át a karjaival.*
- Ne haragudj nem... Ez nem...
*Egyre nehezebben kap levegőt is, inkább nem hebeg habog amíg össze nem szedi gondolatait, csak jobbját emeli fel hogy lecsússzon rajta az inge ujja és kivillanjon a ráfont amulett.*
- Csak ez...
*Meglengeti kissé a karját hogy egyértelmű legyen, aztán előre dől és a térdeire támaszkodik. Próbál mélyeket lélegezni, a földet bámulja görnyedten, majd ügyetlenül végigmutat saját magán.*
- Ez... Ez a szokatlan.
*Vagy csak az elmúlt pár perc huzavonája miatt felgyülemlett stressz talált végre utat magának hogy előtörjön. Igyekszik összeszedni magát és valamelyest sikerül is lassan.*
- Ne értsd félre kérlek, csak minden olyan más lett...
~Fogjam be?~
*Valahogy mindig sikerül olyat mondania az elfnek amivel elveszi a kedvét, de ahogy megragadja, az mégis ellentmond a szavaknak. Különös érzés, kifejezetten különös, még sosem érzett ilyet, és ez most nem a szerelemre fogható. Sylweran nagy, ő kicsi, és mintha semmi súlya vagy beleszólása nem lenne a dolgokba, úgy tudja a férfi magához vonni. Új, félelmetes, szokatlan... kellemetlen. Hirtelen valamiféle szorongás uralkodik el rajta. Úgy érzi mintha egyetlen mozdulattal összeroppanthatnák, és ettől a lehető legrosszabb pillanatban uralkodik el rajta a pánik. Pedig ezt akarta, erre vágyott, de az élmény annyira idegen, mintha nem önmaga lenne. Arcán ebből persze mind csak a zavar látszik, ami valljuk be, nem is meglepő ebben a helyzetben. Sokszor elképzelte már ő is a csókot, sőt, ő még így is, ilyen méretekkel, hiszen tudta hogy mit tervez, de arról fogalma sem volt hogy az érzés ilyen lesz. A meglepetés ereje persze felülkerekedik rajta, és a puszta ténye is annak ami történik, de amit érez, az éppen a kellemes szöges ellentéte, és ebből fakadó ügyetlenségét bizonyára a férfi is megérzi. Józan esze szerencsére nem hagyja cserben, nagyon jól tudja hogy ő akarja ezt, és hogy a férfitől nem kell tartania, mégis minden idegszála szabadulna a fogságból. Ennek megfelelően ő az aki végül elhúzódik és tolni kezd, nem indulatból, fékezi magát, csak a jelzés végett. Ha engedik hátra is lép, nem is egyet, egészen a falig hátrál, közben saját magát öleli át a karjaival.*
- Ne haragudj nem... Ez nem...
*Egyre nehezebben kap levegőt is, inkább nem hebeg habog amíg össze nem szedi gondolatait, csak jobbját emeli fel hogy lecsússzon rajta az inge ujja és kivillanjon a ráfont amulett.*
- Csak ez...
*Meglengeti kissé a karját hogy egyértelmű legyen, aztán előre dől és a térdeire támaszkodik. Próbál mélyeket lélegezni, a földet bámulja görnyedten, majd ügyetlenül végigmutat saját magán.*
- Ez... Ez a szokatlan.
*Vagy csak az elmúlt pár perc huzavonája miatt felgyülemlett stressz talált végre utat magának hogy előtörjön. Igyekszik összeszedni magát és valamelyest sikerül is lassan.*
- Ne értsd félre kérlek, csak minden olyan más lett...
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:51:59
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:51:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa Szobája//
*Sylweran már meg se hallja a vigyorgó lány szavait. Csak vigyorog ő is, maga sem tudja, hogy meddig őszintén és meddig erőltetett zavartan. Folyton csak azt mondogatja, hogy engedje el őt, és mikor végre ezt megteszi, és a kezét is elereszti, úgy érzi újra visszakapta a szabadságát, és talán nem fog ebbe az egészbe beleőrülni. Meg se hallja a mondandók felét.*
- Azt szeretném, hogy fogd be végre... *mondja erőtlenül, ám ahogyan jobb kezével megragadja a lányt és magához húzza, abban már nincs semmi erőtlen. Bár sosem így képzelte el... nem is tudta volna. Habár az egyik álmában egyszer Shiriqa akkora volt csak, mint ő, a gondolataiban nem szerepelhetett másképp, mint amilyen valójában. A gondolataiban... hát mondjuk úgy, elég nehezen tudta volna bárhogyan is legyűrni a lányt. Most viszont Shiriqa megadta neki ezt az esélyt... és ő nem fogja elszalasztani. Nem, ha már eddig eljutottak.
Egy pillanatra megtorpan, ahogyan összesimulnak, ha csak a lány nem ellenkezik. Átkarolja baljával, jobb tenyere pedig a lány arcára siklik, és vesz még néhány mély lélegzetet, mint egy fuldokló...
Aztán nem bírja tovább. Az elmúlt időszak, a hosszú év, a hónapok és a hatok... mind-mind elhalványulnak. Az a hosszú idő... az az oly hosszú várakozás... a magába fojtott szenvedély és vágy... egyetlen sürgető csókba sűrítve. Egyetlen, hosszú, fékezhetetlen, egyszerre gyöngéd és zabolázatlanul vad csókba. Minden gondolata elszáll a semmibe. Mintha soha nem is léteztek volna. Mintha soha nem gondolkozott volna, beszélt volna... járt vagy énekelt volna... mintha nem is létezett volna eddig. Eddig. Egészen eddig az egyetlen egy pillanatig.*
*Sylweran már meg se hallja a vigyorgó lány szavait. Csak vigyorog ő is, maga sem tudja, hogy meddig őszintén és meddig erőltetett zavartan. Folyton csak azt mondogatja, hogy engedje el őt, és mikor végre ezt megteszi, és a kezét is elereszti, úgy érzi újra visszakapta a szabadságát, és talán nem fog ebbe az egészbe beleőrülni. Meg se hallja a mondandók felét.*
- Azt szeretném, hogy fogd be végre... *mondja erőtlenül, ám ahogyan jobb kezével megragadja a lányt és magához húzza, abban már nincs semmi erőtlen. Bár sosem így képzelte el... nem is tudta volna. Habár az egyik álmában egyszer Shiriqa akkora volt csak, mint ő, a gondolataiban nem szerepelhetett másképp, mint amilyen valójában. A gondolataiban... hát mondjuk úgy, elég nehezen tudta volna bárhogyan is legyűrni a lányt. Most viszont Shiriqa megadta neki ezt az esélyt... és ő nem fogja elszalasztani. Nem, ha már eddig eljutottak.
Egy pillanatra megtorpan, ahogyan összesimulnak, ha csak a lány nem ellenkezik. Átkarolja baljával, jobb tenyere pedig a lány arcára siklik, és vesz még néhány mély lélegzetet, mint egy fuldokló...
Aztán nem bírja tovább. Az elmúlt időszak, a hosszú év, a hónapok és a hatok... mind-mind elhalványulnak. Az a hosszú idő... az az oly hosszú várakozás... a magába fojtott szenvedély és vágy... egyetlen sürgető csókba sűrítve. Egyetlen, hosszú, fékezhetetlen, egyszerre gyöngéd és zabolázatlanul vad csókba. Minden gondolata elszáll a semmibe. Mintha soha nem is léteztek volna. Mintha soha nem gondolkozott volna, beszélt volna... járt vagy énekelt volna... mintha nem is létezett volna eddig. Eddig. Egészen eddig az egyetlen egy pillanatig.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:38:02
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:38:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Shiriqa Szobája//
*És megint, az elfnek megint sikerül elbizonytalanítania, pedig ezek után ehhez már igazi művész kell. Az a nevetés... mintha még mindig nem értené mi folyik itt, de ezek után ez még lehetséges? Az érintésre persze enged a csuklója, az ing helyett az elf ujjaiban kapaszkodva meg.*
- Mondjam ki én is, az kell hogy megértsd végre?
*Nem tudja a mosolyát levakarni az arcáról, igazából észre sem veszi hogy mosolyog, de ha észrevenné, akkor sem akarná. Vesz egy nagy levegőt ahogy a férfi szemeibe fúrja tekintetét, de kell még hozzá pár pillanat... kell még egy kis erőt gyűjtenie, bár már teljesen egyértelműen utalt rá, mégis konkrétan kimondani más. Kissé meg is szorítja a kezet amibe kapaszkodik, de talán önkéntelenül, talán észre sem veszi, csak az izgalom miatt.*
- Szeretlek téged.
*Ha akarná se tudná olyan szépen cicomázni mint ahogy Sylweran tette, meg sem próbálja csűrni csavarni, a lényeg a lényeg.*
- Mint nagy nehezen kiderült végre, te is szeretsz engem.
*Ezt már talán csak önmagának mondja, a tények tisztázása végett, és ezzel rá is ülepszik ennek az egésznek a súlya.*
- Hogy...
*Kissé elgondolkodik és elereszti végre az elf kezét.*
- Te... Te mit szeretnél? Mármint ho... Hogyan tovább?
*Az rendben van hogy végre kiderült hogy a másik mit érez, de az még tisztázatlan hogy mit szeretne kezdeni ezzel az egésszel. Talán nem szeretné ezt a többiek elé tárni... Talán... Talán... Fogalma sincs, mit kellene, mit szokás ilyenkor megbeszélni, mit kellene tenni, számára teljesen új még ez a helyzet.*
*És megint, az elfnek megint sikerül elbizonytalanítania, pedig ezek után ehhez már igazi művész kell. Az a nevetés... mintha még mindig nem értené mi folyik itt, de ezek után ez még lehetséges? Az érintésre persze enged a csuklója, az ing helyett az elf ujjaiban kapaszkodva meg.*
- Mondjam ki én is, az kell hogy megértsd végre?
*Nem tudja a mosolyát levakarni az arcáról, igazából észre sem veszi hogy mosolyog, de ha észrevenné, akkor sem akarná. Vesz egy nagy levegőt ahogy a férfi szemeibe fúrja tekintetét, de kell még hozzá pár pillanat... kell még egy kis erőt gyűjtenie, bár már teljesen egyértelműen utalt rá, mégis konkrétan kimondani más. Kissé meg is szorítja a kezet amibe kapaszkodik, de talán önkéntelenül, talán észre sem veszi, csak az izgalom miatt.*
- Szeretlek téged.
*Ha akarná se tudná olyan szépen cicomázni mint ahogy Sylweran tette, meg sem próbálja csűrni csavarni, a lényeg a lényeg.*
- Mint nagy nehezen kiderült végre, te is szeretsz engem.
*Ezt már talán csak önmagának mondja, a tények tisztázása végett, és ezzel rá is ülepszik ennek az egésznek a súlya.*
- Hogy...
*Kissé elgondolkodik és elereszti végre az elf kezét.*
- Te... Te mit szeretnél? Mármint ho... Hogyan tovább?
*Az rendben van hogy végre kiderült hogy a másik mit érez, de az még tisztázatlan hogy mit szeretne kezdeni ezzel az egésszel. Talán nem szeretné ezt a többiek elé tárni... Talán... Talán... Fogalma sincs, mit kellene, mit szokás ilyenkor megbeszélni, mit kellene tenni, számára teljesen új még ez a helyzet.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:19:14
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:19:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa Szobája//
*Hazudnánk, ha azt mondanánk, Sylweran rögtön elkezdi érteni a dolgokat. Habár Shiriqa megragadja az ingét, de mégis csak tartja a távolságot. És az a mosoly... nem tud hirtelen mit kezdeni vele. Ijedten bámul a lányra, és hallgatja szavait. Megint csak lehülyézi őt. De aztán azt mondja, nem akarja, hogy elmenjen.
Nem akarja? Tényleg? Hát akkor meg mégis mi a fene folyik itt?*
- Ne szórakozz velem... *mondja halkan, aztán egy erőtlen mosoly telepszik végre az arcára, és megcsóválja a fejét.*
- Ne szórakozz velem. *nevet egy aprót és kissé erőltetettnek tűnőt, ahogyan már kínjában teszi.*
- Shiriqa, ne szórakozz velem! *nevet újra, és rázni kezdi a fejét.*- Ezt most ne... most ne... engedj... *kapja el a lány ingét markoló csuklóját, és megpróbálja lágyan lefejteni azt magáról.*
- Engedj el! *mondja játékos fenyegetően.*- Engedj el, vagy megbánod! *mondja, miközben láthatóan kezd valamennyire felengedni. De a szíve majd kiszakad a mellkasából. Szinte hallhatóan dörömböl a bordáin át.*
- Muszáj most elengedned!
*Hazudnánk, ha azt mondanánk, Sylweran rögtön elkezdi érteni a dolgokat. Habár Shiriqa megragadja az ingét, de mégis csak tartja a távolságot. És az a mosoly... nem tud hirtelen mit kezdeni vele. Ijedten bámul a lányra, és hallgatja szavait. Megint csak lehülyézi őt. De aztán azt mondja, nem akarja, hogy elmenjen.
Nem akarja? Tényleg? Hát akkor meg mégis mi a fene folyik itt?*
- Ne szórakozz velem... *mondja halkan, aztán egy erőtlen mosoly telepszik végre az arcára, és megcsóválja a fejét.*
- Ne szórakozz velem. *nevet egy aprót és kissé erőltetettnek tűnőt, ahogyan már kínjában teszi.*
- Shiriqa, ne szórakozz velem! *nevet újra, és rázni kezdi a fejét.*- Ezt most ne... most ne... engedj... *kapja el a lány ingét markoló csuklóját, és megpróbálja lágyan lefejteni azt magáról.*
- Engedj el! *mondja játékos fenyegetően.*- Engedj el, vagy megbánod! *mondja, miközben láthatóan kezd valamennyire felengedni. De a szíve majd kiszakad a mellkasából. Szinte hallhatóan dörömböl a bordáin át.*
- Muszáj most elengedned!
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:06:14
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:06:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Shiriqa Szobája//
- Ééén?!
*Nagy szemeket meresztve nyújtja el a kérdést, de továbbra is szélesen mosolyog.*
- Én játszom az idegeiddel? Én?
*Ez már egyértelműen nem számonkérés, ez már sokkal inkább valami játékos élcelődés. Ujjaival érzi a férfi mellkasán hogy hátrébb lépne, ő pedig szabad kezével rásegítve tolja el magát gyorsan az ablak párkányától hogy tartsa a távot akkor is, ha Sylweran hátrálni kezd. Az előre nyújtott keze sem rest cselekedni, megragadja az elf ingét és bizony nem ereszti, de egyelőre nincs más terve csak az, hogy ne változzon kettejük között a távolság.*
- Szóval tényleg hülye vagy, rendben. Nem baj.
*Ezt a két szót úgy mondja mint egy gyereknek akit nyugtatni kell, még fejét is megcsóválja közben, lágyan mosolyogva hozzá.*
- Emiatt ne aggódj, a többiek előtt eddig is jól titkoltad, ezután sem lesz gond.
*Megáll végre, már ha eddig közösen meneteltek, és mivel fogja az elf ingét, aki vélhetőleg nem szeretné azt elszakítani, ő is kénytelen felhagyni a hátrálási szándékával.*
- Elmagyarázzam, vagy felfogtad végre, hogy mit szerettem volna megtudni a szobádban? Hogy miért szerettem volna megtudni? Segítek. Nem akarom hogy elmenj.
*Ennek nyomatékosítására röviden maga felé húzza az elf ingét, persze csak finoman, gyengén, csupán egy röpke jelzés erejéig. Távolabb nem akarja ereszteni, igazából talán akkor is ellenállna ha a férfi közeledni próbálna, egyelőre kényelmes ez a távolság így. A játékos incselkedésből viszont ábrázata és hangja is egy fokkal komolyabbra vált.*
- Nem kell beszélnünk róla, ha nem akarsz, csak az a fontos, hogy tudjuk.
*Tekintete ismét kérdőre vált, kíváncsi hogy leesett-e végre az elfnek, hogy ráébredt-e végre mi is volt ennek a félreértésnek a hátterében, akkor bizonyára ő is másként fogja már látni ezt az egészet. Meg persze választ is vár... Valamit. Valami megnyugtatót végre.*
- Ééén?!
*Nagy szemeket meresztve nyújtja el a kérdést, de továbbra is szélesen mosolyog.*
- Én játszom az idegeiddel? Én?
*Ez már egyértelműen nem számonkérés, ez már sokkal inkább valami játékos élcelődés. Ujjaival érzi a férfi mellkasán hogy hátrébb lépne, ő pedig szabad kezével rásegítve tolja el magát gyorsan az ablak párkányától hogy tartsa a távot akkor is, ha Sylweran hátrálni kezd. Az előre nyújtott keze sem rest cselekedni, megragadja az elf ingét és bizony nem ereszti, de egyelőre nincs más terve csak az, hogy ne változzon kettejük között a távolság.*
- Szóval tényleg hülye vagy, rendben. Nem baj.
*Ezt a két szót úgy mondja mint egy gyereknek akit nyugtatni kell, még fejét is megcsóválja közben, lágyan mosolyogva hozzá.*
- Emiatt ne aggódj, a többiek előtt eddig is jól titkoltad, ezután sem lesz gond.
*Megáll végre, már ha eddig közösen meneteltek, és mivel fogja az elf ingét, aki vélhetőleg nem szeretné azt elszakítani, ő is kénytelen felhagyni a hátrálási szándékával.*
- Elmagyarázzam, vagy felfogtad végre, hogy mit szerettem volna megtudni a szobádban? Hogy miért szerettem volna megtudni? Segítek. Nem akarom hogy elmenj.
*Ennek nyomatékosítására röviden maga felé húzza az elf ingét, persze csak finoman, gyengén, csupán egy röpke jelzés erejéig. Távolabb nem akarja ereszteni, igazából talán akkor is ellenállna ha a férfi közeledni próbálna, egyelőre kényelmes ez a távolság így. A játékos incselkedésből viszont ábrázata és hangja is egy fokkal komolyabbra vált.*
- Nem kell beszélnünk róla, ha nem akarsz, csak az a fontos, hogy tudjuk.
*Tekintete ismét kérdőre vált, kíváncsi hogy leesett-e végre az elfnek, hogy ráébredt-e végre mi is volt ennek a félreértésnek a hátterében, akkor bizonyára ő is másként fogja már látni ezt az egészet. Meg persze választ is vár... Valamit. Valami megnyugtatót végre.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:00:38
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:00:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Zsongító a tenger tudnivaló, mi árnak erejével tör rájuk. Nevek, történetek, helyszínek, megjegyezni valók garmadája. Egy részét el is engedi a füle mellett, csak a praktikumokra koncentrál. Pakolás, tea, szálláskeresés. Ezek a súlypontok. A fegyver marad, nem bizalmatlanság okán, egyszerűen szorosan hozzánőtt penge és számszeríj egyaránt. Csak némi malícia mondathatná vele, hogy lesz egy veszedelmes jószág a szobájában, kinek társaságában tanácsos ilyesmit tartani. Ki tudja, mikor szemtelenedik el. Magához veszi az egyik teát, jóllehet nem annak az alkatnak tűnik, aki ilyen úri italokkal öblögeti a torkát, mégis elegánsan áll a kezében.*
- Jobb oldal. Egyértelműen a jobb oldal *forgatja ujjaival elgondolkodón a csészét. A tágasság mindennél elébb való. Házat, szobát, olyannak gondol, mely az embernek bő teret ad. A Céh és a kiképzés ettől megfosztja az embert, mivel alapvetően az a cél, hogy kitartóvá, nélkülözést tűrővé és keménnyé formálják őket. Szűk, sötét helyekre való bezárások, gúzsba kötések szolgálták egykor ennek elérését. Ez azonban már a múlt, levetheti magáról annak kötelékeit. Reményei szerint meg is kapják, s akkor málhájával egyetemben indul meg új otthonuk irányába, és ha szerencsésen alakulnak a dolgok, oda is érnek, csak birtokba kell venniük.*
- Éppenséggel türtőztethetnéd magad egy kevéssé *fricskázza meg közben Yezát. Legutóbb, amikor felette a vörös kamráját, maga is kapott hasonlót.*
- Különben is, jelentős érzelmi kötelék fűz a tinókhoz. Nem volna jó, ha csak úgy hipp-hopp, hirtelen befalnád őket. Tudod, anyám mindig azt mondogatta nekem: Tanulj Tineogh, ökör lesz belőled!
*Éppenséggel kaphat tőle étket a lány az éjjel, másfélét, de tartalmasat.*
- Jobb oldal. Egyértelműen a jobb oldal *forgatja ujjaival elgondolkodón a csészét. A tágasság mindennél elébb való. Házat, szobát, olyannak gondol, mely az embernek bő teret ad. A Céh és a kiképzés ettől megfosztja az embert, mivel alapvetően az a cél, hogy kitartóvá, nélkülözést tűrővé és keménnyé formálják őket. Szűk, sötét helyekre való bezárások, gúzsba kötések szolgálták egykor ennek elérését. Ez azonban már a múlt, levetheti magáról annak kötelékeit. Reményei szerint meg is kapják, s akkor málhájával egyetemben indul meg új otthonuk irányába, és ha szerencsésen alakulnak a dolgok, oda is érnek, csak birtokba kell venniük.*
- Éppenséggel türtőztethetnéd magad egy kevéssé *fricskázza meg közben Yezát. Legutóbb, amikor felette a vörös kamráját, maga is kapott hasonlót.*
- Különben is, jelentős érzelmi kötelék fűz a tinókhoz. Nem volna jó, ha csak úgy hipp-hopp, hirtelen befalnád őket. Tudod, anyám mindig azt mondogatta nekem: Tanulj Tineogh, ökör lesz belőled!
*Éppenséggel kaphat tőle étket a lány az éjjel, másfélét, de tartalmasat.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:41:11
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:41:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa Szobája//
*Az elf csak beszél és beszél, Shiriqa pedig továbbra is közömbös.
Majd már nem közömbös, hanem meglepett. Hát persze, hogy meglepett! Még ő maga is az. Aztán pedig... nemes egyszerűséggel lehülyézi őt?
Itt a vég... biztosan itt a vég. Ennyi volt. Elszúrta. A lány még a kezével is távolságot tart tőle, aztán meg szinte kiröhögi, és úgy leoltja, mint annak a rendje. Sylweran pedig csak pislog rá.*
- Mi?
*Most már teljesen nem ért semmit.*
- Mi? *pislog.*- Shiriqa, ne szórakozz velem! *mondja, zavartan nevetve egy kicsit már kínjában. Ő itt kiontja a szívét, a lány erre meg itt összevissza hadovál.*
- Ne játssz az idegeimmel! Miről beszélsz? *lép is hátra párat, tiszteletben tartva a lány döntését, ami a távolságot illeti.*
- Én itt... én... *mostanra már teljességgel sikerül összezavarodnia, habár az elmúlt félórában annyiszor zavarodott már meg, hogy számolni sem tudná.*
- Ha nem akarsz erről hallani többet, csak azt mondd! *nyögi ki végül. Annyira feszült már, és annyira nem kap levegőt, hogy vér se marad az agyában. Egyszerűen nem tud gondolkodni, és még ennyire sem ért már semmit, mint eddig. Még akkor sem volt ennyire zaklatott, amikor egy tretilt kellett levadásznia. A bestiákkal szemben bezzeg tud hidegvérrel viselkedni... de ez itt most... ez egy teljesen lehetetlen helyzet a számára.*
- Akkor pedig elmegyek... elmegyek, és soha többet... el is felejtheted... komolyan mondom...
*Az elf csak beszél és beszél, Shiriqa pedig továbbra is közömbös.
Majd már nem közömbös, hanem meglepett. Hát persze, hogy meglepett! Még ő maga is az. Aztán pedig... nemes egyszerűséggel lehülyézi őt?
Itt a vég... biztosan itt a vég. Ennyi volt. Elszúrta. A lány még a kezével is távolságot tart tőle, aztán meg szinte kiröhögi, és úgy leoltja, mint annak a rendje. Sylweran pedig csak pislog rá.*
- Mi?
*Most már teljesen nem ért semmit.*
- Mi? *pislog.*- Shiriqa, ne szórakozz velem! *mondja, zavartan nevetve egy kicsit már kínjában. Ő itt kiontja a szívét, a lány erre meg itt összevissza hadovál.*
- Ne játssz az idegeimmel! Miről beszélsz? *lép is hátra párat, tiszteletben tartva a lány döntését, ami a távolságot illeti.*
- Én itt... én... *mostanra már teljességgel sikerül összezavarodnia, habár az elmúlt félórában annyiszor zavarodott már meg, hogy számolni sem tudná.*
- Ha nem akarsz erről hallani többet, csak azt mondd! *nyögi ki végül. Annyira feszült már, és annyira nem kap levegőt, hogy vér se marad az agyában. Egyszerűen nem tud gondolkodni, és még ennyire sem ért már semmit, mint eddig. Még akkor sem volt ennyire zaklatott, amikor egy tretilt kellett levadásznia. A bestiákkal szemben bezzeg tud hidegvérrel viselkedni... de ez itt most... ez egy teljesen lehetetlen helyzet a számára.*
- Akkor pedig elmegyek... elmegyek, és soha többet... el is felejtheted... komolyan mondom...
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:22:09
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:22:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Shiriqa Szobája//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~ Nem úgy... ~
*Hát persze. Persze hogy nem, már éppen feltörne belőle egy újabb lemondó sóhaj, már éppen lehunyja a szemeit és kezdi megcsóválni a fejét, már éppen nyitná a száját, hogy csendben megkérje Sylwerant a távozásra. Már éppen... De... De?*
~ De? ~
*Most már végképp kezdi unni. Biztos hogy nem... de talán mégis... jaj dehogy, csak mint a többieket... vagy mégsem? Ó, nem úgy értette... De, igen úgy... Kínjában már arcához emeli tenyerét, bár nem igazán tudja mit remélhet annak dörzsölésétől, nem lesz se jobb se könnyebb, se tisztább a helyzet, de valahogy magától jön a mozdulat. Közben az elf már arról beszél, hogy épp most ront el mindent, ő pedig már azt sem tudja hogy ez az egésznek vajon a füle vagy a farka, de abban biztos, hogy nem az lesz a vége mint amit ő szeretne. Hogy ismét valami teljesen másra fog Sylweran kilyukadni. A barátságnak vége, ennyi eljut azért a tudatáig, talán már az elfnek is elege van belőle és egyszerűen kiteszi a szűrét, de már ez sem érdekli. Csak öt perc nyugalmat szeretne végre, esetleg tízet. Harmincat... Mennyi lehet egy nap? Ezer négyszáz körül... sosem volt a gyors számolás bajnoka, és most már a feje is kezd megfájdulni, nem is ez a lényeg. Arcáról elemelt kezével csak legyint a férfi felé ahogy az elkezd közeledni, már nem is érti hogy miről beszél, már nem is érdekli. Nem bírja kimondani. Mégis mit? Nem kell őt sajnálni, küldje el ha küldené, ő eddig is túlélt egyedül, nem kell félteni. Megpróbál azért ismét figyelni, minél hamarabb zárják le annál hamarabb lehet végre nyugalomban. Milyen különös így, hogy Sylweran a nagyobb. Teljesen máshogy fest alulról, el is veszik megint abban hogy ezt vizsgálgatja.*
~ Hogy mi? ~
*Pislog párat, valami szerettekről volt szó, aztán...*
~ Mi? ~
*Ezt már nem lehet félreérteni, ezek a szavak már... Neki szólnak, tényleg? Ezután a hullámzás után már az sem lepné meg ha Naráról beszélne, csak azon aggódik hogy ha Shiriqát elküldi akkor Nara megharagszik rá. Kissé megrázza a fejét és szemeit is leemeli a férfiról ahogy hátrébb lép, közelebb simulva az ablak párkányához. Ez is csak valami kifacsart félreértés lesz. Aztán eljut az ivásig, az ütésig, a magasságig, és bármennyire is gondolkodik az óriás, ez már senki másra nem illik.*
~ Én? ~
*Ezt a "te" elég egyértelművé teszi, innentől már a szavakhoz nem férhet kétség, de vajon valódi a jelentésük is?*
~ Méltó? Szenvedést? ~
*Felpillant végre ismét. Fel. Szokatlan ez neki, de már felfelé kell emelnie a fejét hogy a másik szemébe nézzen. A távolság pedig egyre csak fogy, és Shiriqa homlokára ismét ráncok szöknek. Szúrós tekintettel bámul a közeledő férfira, aztán amikor már csupán karnyújtásnyira van, akkor fel is emeli a kezét, egészen az elf mellkasához. A mozdulat ugyan finom, de a célja a távolság megtartsa, nem több. Nem akarja hogy közelebb lépjen, neki is lenne még mondandója azelőtt. Hagy azért vagy öt másodpercnyi szünetet, közben végig a másik tekintetét lesi, próbál minél mélyebben belelátni az elf lelkének tükrébe.*
- Te hülye vagy?
*Hihető őszinteséggel és komolysággal teszi fel a kérdést, még kissé meg is dönti a fejét, mintha értene ennek a megállapításához, mintha azt vizsgálná, hogy látja-e az erre utaló jeleket.*
- Te tényleg hülye vagy? Vagy csak süket? Megvertek a városban, vagy elittad az eszed? Te mit gondolsz, mi a faszról beszéltem én a szobádban? Mármint, nem baj... Ezzel együtt tudok élni...
*Eddig tőle szokatlan hitelességgel játszott, de itt már görbülnek felfelé az ajkai.*
- Csak jó lenne tudni még így előre, hogy esetleg lassabban beszéljek, vagy tudom is én, írásban közöljem a fontos dolgokat, hogy többször is átolvashasd míg megérted.
*Hangján is hallatszik hogy már szinte nevet.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~ Nem úgy... ~
*Hát persze. Persze hogy nem, már éppen feltörne belőle egy újabb lemondó sóhaj, már éppen lehunyja a szemeit és kezdi megcsóválni a fejét, már éppen nyitná a száját, hogy csendben megkérje Sylwerant a távozásra. Már éppen... De... De?*
~ De? ~
*Most már végképp kezdi unni. Biztos hogy nem... de talán mégis... jaj dehogy, csak mint a többieket... vagy mégsem? Ó, nem úgy értette... De, igen úgy... Kínjában már arcához emeli tenyerét, bár nem igazán tudja mit remélhet annak dörzsölésétől, nem lesz se jobb se könnyebb, se tisztább a helyzet, de valahogy magától jön a mozdulat. Közben az elf már arról beszél, hogy épp most ront el mindent, ő pedig már azt sem tudja hogy ez az egésznek vajon a füle vagy a farka, de abban biztos, hogy nem az lesz a vége mint amit ő szeretne. Hogy ismét valami teljesen másra fog Sylweran kilyukadni. A barátságnak vége, ennyi eljut azért a tudatáig, talán már az elfnek is elege van belőle és egyszerűen kiteszi a szűrét, de már ez sem érdekli. Csak öt perc nyugalmat szeretne végre, esetleg tízet. Harmincat... Mennyi lehet egy nap? Ezer négyszáz körül... sosem volt a gyors számolás bajnoka, és most már a feje is kezd megfájdulni, nem is ez a lényeg. Arcáról elemelt kezével csak legyint a férfi felé ahogy az elkezd közeledni, már nem is érti hogy miről beszél, már nem is érdekli. Nem bírja kimondani. Mégis mit? Nem kell őt sajnálni, küldje el ha küldené, ő eddig is túlélt egyedül, nem kell félteni. Megpróbál azért ismét figyelni, minél hamarabb zárják le annál hamarabb lehet végre nyugalomban. Milyen különös így, hogy Sylweran a nagyobb. Teljesen máshogy fest alulról, el is veszik megint abban hogy ezt vizsgálgatja.*
~ Hogy mi? ~
*Pislog párat, valami szerettekről volt szó, aztán...*
~ Mi? ~
*Ezt már nem lehet félreérteni, ezek a szavak már... Neki szólnak, tényleg? Ezután a hullámzás után már az sem lepné meg ha Naráról beszélne, csak azon aggódik hogy ha Shiriqát elküldi akkor Nara megharagszik rá. Kissé megrázza a fejét és szemeit is leemeli a férfiról ahogy hátrébb lép, közelebb simulva az ablak párkányához. Ez is csak valami kifacsart félreértés lesz. Aztán eljut az ivásig, az ütésig, a magasságig, és bármennyire is gondolkodik az óriás, ez már senki másra nem illik.*
~ Én? ~
*Ezt a "te" elég egyértelművé teszi, innentől már a szavakhoz nem férhet kétség, de vajon valódi a jelentésük is?*
~ Méltó? Szenvedést? ~
*Felpillant végre ismét. Fel. Szokatlan ez neki, de már felfelé kell emelnie a fejét hogy a másik szemébe nézzen. A távolság pedig egyre csak fogy, és Shiriqa homlokára ismét ráncok szöknek. Szúrós tekintettel bámul a közeledő férfira, aztán amikor már csupán karnyújtásnyira van, akkor fel is emeli a kezét, egészen az elf mellkasához. A mozdulat ugyan finom, de a célja a távolság megtartsa, nem több. Nem akarja hogy közelebb lépjen, neki is lenne még mondandója azelőtt. Hagy azért vagy öt másodpercnyi szünetet, közben végig a másik tekintetét lesi, próbál minél mélyebben belelátni az elf lelkének tükrébe.*
- Te hülye vagy?
*Hihető őszinteséggel és komolysággal teszi fel a kérdést, még kissé meg is dönti a fejét, mintha értene ennek a megállapításához, mintha azt vizsgálná, hogy látja-e az erre utaló jeleket.*
- Te tényleg hülye vagy? Vagy csak süket? Megvertek a városban, vagy elittad az eszed? Te mit gondolsz, mi a faszról beszéltem én a szobádban? Mármint, nem baj... Ezzel együtt tudok élni...
*Eddig tőle szokatlan hitelességgel játszott, de itt már görbülnek felfelé az ajkai.*
- Csak jó lenne tudni még így előre, hogy esetleg lassabban beszéljek, vagy tudom is én, írásban közöljem a fontos dolgokat, hogy többször is átolvashasd míg megérted.
*Hangján is hallatszik hogy már szinte nevet.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:41:54
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:41:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa Szobája//
*Sylweran csak beszél és beszél, és egyre kétségbe esettebb, Shiriqa pedig látszólag már tényleg tesz az egészre. De nem, nem hagyhatja ezt most annyiban! Igenis a végére fog járni, hogy mi van, mert már nagyon idegesíti a dolog, és egyszerűen tudni akarja. Így pedig, ahogyan csak beszél, és zavarban van, mond mindenfélét összevissza, magyaráz jobbra balra... és a végén olyat mond ki, amit nem kellett volna. Még ő is meglepődik... ahogyan látszólag Shiriqa is. Végre rá néz. És végre megszólal. És kérdez.*
- Ne... nem... nem úgy értettem... *hebeg továbbra is, rémülten nézve a lány reakcióját. És csak vár, vár a némaságban... aztán elkomorodik az arca.*
- Tudod, mit? De. De igen, pontosan úgy értettem. *mondja kissé színtelen hangon. Próbálja magára erőszakolni azt, amit most tenni készül. Tudta, hogy egyszer elérkezik majd ez az idő... és próbálta halogatni, amennyire csak lehet... de már egy ideje maga is tudja az igazságot, még ha állandóan át is lépett felette. De most már késő visszakozni.*
- Most tudom... tudom, hogy most rontok el mindent! *tárja szét a karjait újra egy pillanatra, és lép egyet a lány felé.*
- Tudom, hogy most teszem tönkre mind azt, amit felépítettünk, és mindent ami eddig közöttünk volt, és most... most ennek az egésznek vége... a barátságunknak vége... *lesz elszánt az arckifejezése.*
- Mert egyszer és mindenkorra... itt vagyok! Itt vagyok, és tudni akarom, hogy mi van! És amikor kisétálok azon az ajtón, akkor vagy nem leszünk többek egyszerű társaknál... vagy pedig... *megcsóválja a fejét.*
- Látod? Most sem bírom kimondani! Nem tudok róla beszélni, és ez az én hibám. Az én hibám, mert nem vagyok erre képes, mert félek! Félek, hogy elveszítem a barátomat! Félek, hogy elveszítem egy szerettemet, a társamat, a családomat... a nőt, akit szeretek! Kezdettől fogva! Az erejéért, az erős jelleméért, a reményért, amit sugároz... a tréfáiért, a szavaiért... a szemeiért, és a mozdulataiért... azért, hogy az asztal alá iszik engem is ha kell! *nevet fel zavartan.*- Hogy ő az egyetlen, aki úgy tud megütni, hogy érezzem, még akkor is, ha már nem olyan magas... de számomra... mindig ő lesz a legnagyobb... mindig Te vagy a legnagyobb Shir... a leghatalmasabb dolog az életemben... *tesz még egy lépést a lány felé.*
- És nem akarom, hogy úgy haljak meg egy fenevad karmai által, hogy ezt sosem tudtad... tudom, hogy nem vagyok méltó rád... tudom, hogy csak szenvedést okoznék... tudom, hogy minden más lenne... de ez van. És sajnálom, ha ez most túl sok volt... de szeretlek. *indul meg ismét a lány felé, és minden egyes szavával közelebb lép egyet.*
- Szeretlek... szeretlek... és egyetlen percet sem akarnék nélküled tölteni többé... de ha Te nem így érzel... ha nem ezt akarod... *mondja erőtlenül.*- Akkor csak egy szavadba kerül... és soha többé nem hallasz erről...
*Összeszorul a mellkasa. Úgy érzi nem kap levegőt, és mentem meghal infarktusban. Mintha jeges kézzel szorítanák a szívét. Még talán szédül is. Beleszédült ebbe az egészbe. Az egész ostobaságba...
Idióta... idióta, hogy ezt elmondta, csak ez jár a fejében. Szétzilál mindent, és semmi nem lesz többé ugyanolyan... csak azért, mert ő nem tudott többé uralkodni magán... mert nem tudta azt látni a lány szemében, amit látott... és idáig jutott ezzel...
Ostoba Sylweran!*
*Sylweran csak beszél és beszél, és egyre kétségbe esettebb, Shiriqa pedig látszólag már tényleg tesz az egészre. De nem, nem hagyhatja ezt most annyiban! Igenis a végére fog járni, hogy mi van, mert már nagyon idegesíti a dolog, és egyszerűen tudni akarja. Így pedig, ahogyan csak beszél, és zavarban van, mond mindenfélét összevissza, magyaráz jobbra balra... és a végén olyat mond ki, amit nem kellett volna. Még ő is meglepődik... ahogyan látszólag Shiriqa is. Végre rá néz. És végre megszólal. És kérdez.*
- Ne... nem... nem úgy értettem... *hebeg továbbra is, rémülten nézve a lány reakcióját. És csak vár, vár a némaságban... aztán elkomorodik az arca.*
- Tudod, mit? De. De igen, pontosan úgy értettem. *mondja kissé színtelen hangon. Próbálja magára erőszakolni azt, amit most tenni készül. Tudta, hogy egyszer elérkezik majd ez az idő... és próbálta halogatni, amennyire csak lehet... de már egy ideje maga is tudja az igazságot, még ha állandóan át is lépett felette. De most már késő visszakozni.*
- Most tudom... tudom, hogy most rontok el mindent! *tárja szét a karjait újra egy pillanatra, és lép egyet a lány felé.*
- Tudom, hogy most teszem tönkre mind azt, amit felépítettünk, és mindent ami eddig közöttünk volt, és most... most ennek az egésznek vége... a barátságunknak vége... *lesz elszánt az arckifejezése.*
- Mert egyszer és mindenkorra... itt vagyok! Itt vagyok, és tudni akarom, hogy mi van! És amikor kisétálok azon az ajtón, akkor vagy nem leszünk többek egyszerű társaknál... vagy pedig... *megcsóválja a fejét.*
- Látod? Most sem bírom kimondani! Nem tudok róla beszélni, és ez az én hibám. Az én hibám, mert nem vagyok erre képes, mert félek! Félek, hogy elveszítem a barátomat! Félek, hogy elveszítem egy szerettemet, a társamat, a családomat... a nőt, akit szeretek! Kezdettől fogva! Az erejéért, az erős jelleméért, a reményért, amit sugároz... a tréfáiért, a szavaiért... a szemeiért, és a mozdulataiért... azért, hogy az asztal alá iszik engem is ha kell! *nevet fel zavartan.*- Hogy ő az egyetlen, aki úgy tud megütni, hogy érezzem, még akkor is, ha már nem olyan magas... de számomra... mindig ő lesz a legnagyobb... mindig Te vagy a legnagyobb Shir... a leghatalmasabb dolog az életemben... *tesz még egy lépést a lány felé.*
- És nem akarom, hogy úgy haljak meg egy fenevad karmai által, hogy ezt sosem tudtad... tudom, hogy nem vagyok méltó rád... tudom, hogy csak szenvedést okoznék... tudom, hogy minden más lenne... de ez van. És sajnálom, ha ez most túl sok volt... de szeretlek. *indul meg ismét a lány felé, és minden egyes szavával közelebb lép egyet.*
- Szeretlek... szeretlek... és egyetlen percet sem akarnék nélküled tölteni többé... de ha Te nem így érzel... ha nem ezt akarod... *mondja erőtlenül.*- Akkor csak egy szavadba kerül... és soha többé nem hallasz erről...
*Összeszorul a mellkasa. Úgy érzi nem kap levegőt, és mentem meghal infarktusban. Mintha jeges kézzel szorítanák a szívét. Még talán szédül is. Beleszédült ebbe az egészbe. Az egész ostobaságba...
Idióta... idióta, hogy ezt elmondta, csak ez jár a fejében. Szétzilál mindent, és semmi nem lesz többé ugyanolyan... csak azért, mert ő nem tudott többé uralkodni magán... mert nem tudta azt látni a lány szemében, amit látott... és idáig jutott ezzel...
Ostoba Sylweran!*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:21:26
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:21:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Shiriqa Szobája//
*Egy ideig nem érkezik válasz, így már éppen csukná is az ajtót, feltételezve hogy letudták ezt a beszélgetést, de csak meghallja a lépteket, és Sylweran vehemenciáját látva inkább hátrébb is lép, főleg most, hogy a férfi majd' a duplájára nőtt a számára eddig megszokotthoz képest.*
~ Neked milyen nehéz?! ~
*Látszik rajta hogy lenne ehhez hozzáfűznivalója, de nem akar a másik szavába vágni. Ez nehéz? Nehéz lenne egy teljesen egyértelmű kérdésre úgy válaszolni, hogy már tudja a másik álláspontját? Nem, a nehéz az, amikor fel kell tenni egy kérdést úgy, hogy fogalmunk sincs milyen reakció jön majd rá. De nem, bár igazán kedve lenne hozzá, nem vágja a férfi fejéhez, csak hallgatja egyelőre.*
~ Fontos?! ~
*Ebben sosem kételkedett, tudja jól hogy fontos a férfinak, ugyanúgy ahogy mindenki más is itt a Véd-ben... Ezután viszont végre eljutnak olyan szavakig, amiknek már van is értelme. Romantika? Sosem várt romantikát ő sem, egyszerű szavakat várt csak, félreérthetetlen, félreértelmezhetetlen szavakat, mert egy gesztus lehet bármi, de a szavak éppen azért szavak hogy egyértelműen lehessen kommunikálni egymás közt. Már éppen kezdene reménykedni valami pozitív végkimenetelben, hogy ez az egész csak egy félreértés, amikor ismét előjön a család. Ez az egész közösség egy nagy család. Igen. És ő is az. Igen. Ismét vissza az elejére, vissza oda, hogy bár talán valamivel szorosabb kötelék fűzi Sylwerant hozzá, csupán a családjának tekinti. Különös dolog ez, régen másra sem vágyott mint egy családra, most pedig, az elf szájából legalábbis, ennél rosszabbat nem is hallhatna. Szemforgatva fordít hátat még az "és"-ek előtt és beljebb lépked, egészen az ablakáig, hogy a párkányra támaszkodva kifelé fordítsa figyelmét. Ezek után már szinte meg sem hallja a habogást. Már nem is figyel, nem akarja hallani újra és újra ugyanazt. A halkabbra vett hangon már azért hátrapillant, de csak szemeivel, amivel persze ő sem ér el semmit, és Sylwerannak sem látszik. *
~ Nem vagy könnyű eset?! ~
*Késztetést érez hogy vehemensen helyeseljen az állításon, de ahogy eddig, most sem akar közbeszólni, nem akar veszekedni, legyen egyszerűen vége, hadd maradjon magára végre. Épp a veszélyességről folytat magában egy hosszabb értekezést, mikor a férfi végre kinyögi azt a szót a végén. Először fel sem fogja, csak a csend tűnik fel neki, az zökkenti ki a magában fortyogástól, és csak ekkor kezdi visszapörgetni azt, hogy mit is hallott az imént.*
~ Mi? ~
*Kissé értetlenül fordul meg végre, nem biztos benne hogy tényleg azt hallotta amire emlékszik.*
- Tessék?
*Ismét őszinte érdeklődés és értetlenség tükröződik arcán. Az a fránya remény, már megint itt van... Biztos benne hogy ha azt is mondta amit, akkor sem úgy értette ahogyan ő szeretné... Biztos csak úgy, mint mindenki mást, az imént említett családját. De talán... talán mégis...*
*Egy ideig nem érkezik válasz, így már éppen csukná is az ajtót, feltételezve hogy letudták ezt a beszélgetést, de csak meghallja a lépteket, és Sylweran vehemenciáját látva inkább hátrébb is lép, főleg most, hogy a férfi majd' a duplájára nőtt a számára eddig megszokotthoz képest.*
~ Neked milyen nehéz?! ~
*Látszik rajta hogy lenne ehhez hozzáfűznivalója, de nem akar a másik szavába vágni. Ez nehéz? Nehéz lenne egy teljesen egyértelmű kérdésre úgy válaszolni, hogy már tudja a másik álláspontját? Nem, a nehéz az, amikor fel kell tenni egy kérdést úgy, hogy fogalmunk sincs milyen reakció jön majd rá. De nem, bár igazán kedve lenne hozzá, nem vágja a férfi fejéhez, csak hallgatja egyelőre.*
~ Fontos?! ~
*Ebben sosem kételkedett, tudja jól hogy fontos a férfinak, ugyanúgy ahogy mindenki más is itt a Véd-ben... Ezután viszont végre eljutnak olyan szavakig, amiknek már van is értelme. Romantika? Sosem várt romantikát ő sem, egyszerű szavakat várt csak, félreérthetetlen, félreértelmezhetetlen szavakat, mert egy gesztus lehet bármi, de a szavak éppen azért szavak hogy egyértelműen lehessen kommunikálni egymás közt. Már éppen kezdene reménykedni valami pozitív végkimenetelben, hogy ez az egész csak egy félreértés, amikor ismét előjön a család. Ez az egész közösség egy nagy család. Igen. És ő is az. Igen. Ismét vissza az elejére, vissza oda, hogy bár talán valamivel szorosabb kötelék fűzi Sylwerant hozzá, csupán a családjának tekinti. Különös dolog ez, régen másra sem vágyott mint egy családra, most pedig, az elf szájából legalábbis, ennél rosszabbat nem is hallhatna. Szemforgatva fordít hátat még az "és"-ek előtt és beljebb lépked, egészen az ablakáig, hogy a párkányra támaszkodva kifelé fordítsa figyelmét. Ezek után már szinte meg sem hallja a habogást. Már nem is figyel, nem akarja hallani újra és újra ugyanazt. A halkabbra vett hangon már azért hátrapillant, de csak szemeivel, amivel persze ő sem ér el semmit, és Sylwerannak sem látszik. *
~ Nem vagy könnyű eset?! ~
*Késztetést érez hogy vehemensen helyeseljen az állításon, de ahogy eddig, most sem akar közbeszólni, nem akar veszekedni, legyen egyszerűen vége, hadd maradjon magára végre. Épp a veszélyességről folytat magában egy hosszabb értekezést, mikor a férfi végre kinyögi azt a szót a végén. Először fel sem fogja, csak a csend tűnik fel neki, az zökkenti ki a magában fortyogástól, és csak ekkor kezdi visszapörgetni azt, hogy mit is hallott az imént.*
~ Mi? ~
*Kissé értetlenül fordul meg végre, nem biztos benne hogy tényleg azt hallotta amire emlékszik.*
- Tessék?
*Ismét őszinte érdeklődés és értetlenség tükröződik arcán. Az a fránya remény, már megint itt van... Biztos benne hogy ha azt is mondta amit, akkor sem úgy értette ahogyan ő szeretné... Biztos csak úgy, mint mindenki mást, az imént említett családját. De talán... talán mégis...*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:54:21
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:54:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Folyosó, majd Shiriqa Szobája//
*Azt várja, hogy a lány majd mond erre valamit végre... hogy felvilágosítja, hogy végre megtudhatja mégis mi a franc folyik itt. De ez nem történik meg. Sőt... Shiriqa közönyös. Majdhogynem hideg... és egyetlen satnya, semmitmondó semmilyen mondaton kívül semmit nem képes mondani. Sylweran pedig teljesen kétségbeesik. Nem látta még ilyennek a lányt. Aki úgy tűnik, faképnél akarja hagyni.*
- Shir! *lesz hangosabb a hangja, de a lányt úgy tűnik letudja ezt az egész dolgot, és becsukódik az ajtó. Legalábbis a férfi úgy látja. Ingerülten pördül egyet, háttal megállva a lány ajtajának, és kezeivel végig simít arcán. Aztán visszanéz az "óriás" hűlt helyére... majd hirtelen visszafordul a lány ajtaja felé, és erős, vehemens léptekkel indul meg abba az irányba. Tekintete elszánt, és még szerencse, hogy nem csukódott be igazán az az ajtó, mert így csak behajtja, és nem betöri. Remélhetőleg Shiriqa nincs túl közel hozzá, habár azért még távol áll a mozdulat attól hogy valakit megöljön vele.*
- Beszélek Shiriqa! *folytatja, még mindig kissé hangosabban.*- Beszélek! Hozzád beszélek! Erről beszélek! Hát nem látod, hogy nekem ez milyen nehéz? *fakad ki, továbbra is kétségbe esett arccal.*
- Érzelmekről beszélek, amiknek semmi... az égvilágon semmi értelmük, én mégis próbálom... próbálom ezt az egész... agyrémet *robban ki belőle a szó.*- felfogni és megmagyarázni, és elmondani, mennyire fontos vagy nekem! Romantikus alkatnak tűnök? Igen? Hát nem vagyok az! Akárhányszor igazán az voltam, nem csak udvariasságból vagy kedvességből, katasztrófa lett a vége! Az érzelmek nem az én asztalom! Az, hogy a barátom vagy... a legjobb barátom... az számomra többet jelent mindennél! Sokkal többet, mint azt Te valaha is el tudnád képzelni! Ez egy egész család, ők itt mind a családom... és Te is az vagy! És... *elcsuklik a hangja.*
- És még...
*Nagyon a nyelve hegyén van, hogy kimondja, de valahogy nem megy. Nem sikerül.*
- Shir... *szólal meg immáron halkabban, elgyötört hangon.*- Ne csináld ezt kérlek... *nyögi.*
- Nem tudom mivel okoztam ezt... nem tudom hol rontottam el... nem is értem ezt az egészet... *mély levegőt vesz.*
- Csak azt tudom, hogy nem akarok veled veszekedni... nem akarom, hogy rosszul érezd magad, vagy, hogy mást gondolj rólam, mint ami vagyok... én... nem vagyok egészen... nem vagyok könnyű eset... és egyszerű sem... sem pedig veszélytelen... én...
*Ismét nagy levegőt vesz.*
- Ó, az istenekre, szeretlek!
*Azt várja, hogy a lány majd mond erre valamit végre... hogy felvilágosítja, hogy végre megtudhatja mégis mi a franc folyik itt. De ez nem történik meg. Sőt... Shiriqa közönyös. Majdhogynem hideg... és egyetlen satnya, semmitmondó semmilyen mondaton kívül semmit nem képes mondani. Sylweran pedig teljesen kétségbeesik. Nem látta még ilyennek a lányt. Aki úgy tűnik, faképnél akarja hagyni.*
- Shir! *lesz hangosabb a hangja, de a lányt úgy tűnik letudja ezt az egész dolgot, és becsukódik az ajtó. Legalábbis a férfi úgy látja. Ingerülten pördül egyet, háttal megállva a lány ajtajának, és kezeivel végig simít arcán. Aztán visszanéz az "óriás" hűlt helyére... majd hirtelen visszafordul a lány ajtaja felé, és erős, vehemens léptekkel indul meg abba az irányba. Tekintete elszánt, és még szerencse, hogy nem csukódott be igazán az az ajtó, mert így csak behajtja, és nem betöri. Remélhetőleg Shiriqa nincs túl közel hozzá, habár azért még távol áll a mozdulat attól hogy valakit megöljön vele.*
- Beszélek Shiriqa! *folytatja, még mindig kissé hangosabban.*- Beszélek! Hozzád beszélek! Erről beszélek! Hát nem látod, hogy nekem ez milyen nehéz? *fakad ki, továbbra is kétségbe esett arccal.*
- Érzelmekről beszélek, amiknek semmi... az égvilágon semmi értelmük, én mégis próbálom... próbálom ezt az egész... agyrémet *robban ki belőle a szó.*- felfogni és megmagyarázni, és elmondani, mennyire fontos vagy nekem! Romantikus alkatnak tűnök? Igen? Hát nem vagyok az! Akárhányszor igazán az voltam, nem csak udvariasságból vagy kedvességből, katasztrófa lett a vége! Az érzelmek nem az én asztalom! Az, hogy a barátom vagy... a legjobb barátom... az számomra többet jelent mindennél! Sokkal többet, mint azt Te valaha is el tudnád képzelni! Ez egy egész család, ők itt mind a családom... és Te is az vagy! És... *elcsuklik a hangja.*
- És még...
*Nagyon a nyelve hegyén van, hogy kimondja, de valahogy nem megy. Nem sikerül.*
- Shir... *szólal meg immáron halkabban, elgyötört hangon.*- Ne csináld ezt kérlek... *nyögi.*
- Nem tudom mivel okoztam ezt... nem tudom hol rontottam el... nem is értem ezt az egészet... *mély levegőt vesz.*
- Csak azt tudom, hogy nem akarok veled veszekedni... nem akarom, hogy rosszul érezd magad, vagy, hogy mást gondolj rólam, mint ami vagyok... én... nem vagyok egészen... nem vagyok könnyű eset... és egyszerű sem... sem pedig veszélytelen... én...
*Ismét nagy levegőt vesz.*
- Ó, az istenekre, szeretlek!
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:37:36
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:37:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Folyosó, majd Shiriqa Szobája//
*Éppen az ajtaját nyitotta mikor meghallotta Sylweranét, így még nem ment be rajta, csak áll ott, kezével megint egy kilincsen, arcával fordulva csupán az elf felé. A neve hallatán még nyel is egyet, felvont szemöldökén kívül ábrázata most leginkább érdektelen. Érdektelen, mert ezt erőlteti magára, és bár jó eséllyel kibírná ezt az egészet ha magára hagynák a szobájában, így hogy a férfi utána jön firtatni a helyzetet egyre nehezebben tudja legyűrni a sírást. A következő szavakat viszont egyértelmű rosszallással fogadja, nem is a jelentésük miatt, csupán a hely, a folyosó nem éppen a legalkalmasabb ennek a megbeszélésére. Hogy csodás, meg fantasztikus, meg tökéletes... Szép szavak, de későn érkeznek, és a hallottak után már jelentőségük sincsen. Azt persze ő is érzi hogy ez az összeszedetlen viselkedés idegen a vezérnek, de biztosan csupán a kellemetlen helyzet teszi. Ahogy ő is mondja, "nem akarja szomorúnak látni". Azért annyit legalább elér ezzel az egésszel, hogy az elején még rosszalló tekintete megenyhül, de ismét csak az érdektelenség, vagyis inkább a ránézésre is egyértelműen csupán tettetett nyugalom veszi át a helyét, és a hozzá tartozó, megfelelni vágyó mosoly.*
- Nem kell bizonyítanod semmit, csak kérdeztem valamit, te válaszoltál, ennyi.
*Igazából nincs miért mérgesnek lennie, ha egyoldalúak az érzései arról a férfi nem tehet. Ez nem egy döntés vagy választás kérdése, ez vagy van, vagy nincs, ha pedig nincs, azért nem okolhatja az elfet. Be is lép eztán a szobájába, ha esetleg lenne folytatása a jelenetnek azt nem szeretné a folyosón hallgatni, de bentről még nyitva tartja az ajtót és vár, nem fogja rácsukni azt a vezérére.*
*Éppen az ajtaját nyitotta mikor meghallotta Sylweranét, így még nem ment be rajta, csak áll ott, kezével megint egy kilincsen, arcával fordulva csupán az elf felé. A neve hallatán még nyel is egyet, felvont szemöldökén kívül ábrázata most leginkább érdektelen. Érdektelen, mert ezt erőlteti magára, és bár jó eséllyel kibírná ezt az egészet ha magára hagynák a szobájában, így hogy a férfi utána jön firtatni a helyzetet egyre nehezebben tudja legyűrni a sírást. A következő szavakat viszont egyértelmű rosszallással fogadja, nem is a jelentésük miatt, csupán a hely, a folyosó nem éppen a legalkalmasabb ennek a megbeszélésére. Hogy csodás, meg fantasztikus, meg tökéletes... Szép szavak, de későn érkeznek, és a hallottak után már jelentőségük sincsen. Azt persze ő is érzi hogy ez az összeszedetlen viselkedés idegen a vezérnek, de biztosan csupán a kellemetlen helyzet teszi. Ahogy ő is mondja, "nem akarja szomorúnak látni". Azért annyit legalább elér ezzel az egésszel, hogy az elején még rosszalló tekintete megenyhül, de ismét csak az érdektelenség, vagyis inkább a ránézésre is egyértelműen csupán tettetett nyugalom veszi át a helyét, és a hozzá tartozó, megfelelni vágyó mosoly.*
- Nem kell bizonyítanod semmit, csak kérdeztem valamit, te válaszoltál, ennyi.
*Igazából nincs miért mérgesnek lennie, ha egyoldalúak az érzései arról a férfi nem tehet. Ez nem egy döntés vagy választás kérdése, ez vagy van, vagy nincs, ha pedig nincs, azért nem okolhatja az elfet. Be is lép eztán a szobájába, ha esetleg lenne folytatása a jelenetnek azt nem szeretné a folyosón hallgatni, de bentről még nyitva tartja az ajtót és vár, nem fogja rácsukni azt a vezérére.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:10:25
Üzenet elküldve: 2017-03-06 19:10:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Sylweran Szobája//
*Sylweran egy egészen egyszerű és őszinte választ ad. Hiszen... ez volt a kérdés nem? Hogy mi van velük? Barátok... hát miért ne lennének barátok? És társak. És legjobb barátok, hiszen ezt már annyiszor bizonyították egymásnak... ez a mondata pedig azt akarta tanúsítani, hogy mennyire fontos neki a lány. De a hatás elmarad. Azt hitte majd ettől felderül. De nem. Csak szomorú lesz. De miért?*
- Nem zavartál... *mondja csöndes meglepetten, ahogyan a lány elindul az ajtó felé. Aztán jön a zárómondat, Sylweran meg pofon ütve áll az ablak előtt, és nézi a becsukódó ajtót.*
- Hogy mi van? *hangzik fel a kérdés kisvártatva, és felszalad a szemöldöke. Aztán egyszeriben mérges lesz.*
- Mi van?
*És megindul az ajtó felé. Kicsit talán határozottabban nyitja ki azt a kelleténél, és talán még elcsípi a lányt mielőtt belépne az a szobájába. Ha így van, akkor megáll a szobája előtt, és onnan szól utána.*
- Shir!
*Lassan megindul a lány felé.*
- Miről beszélsz? Mi az, hogy hasznosabb? Azt gondolod ennyi vagy nekünk? Nekem? Hasznos? Most mondtam, hogy a legjobb barátom vagy! *tárja szét a karjait.*- Teszek rá, hogy mennyire vagy hasznos vagy sem! Jó, persze nem árt, ha nem öletsz meg minket valami vadászaton... *küld egy bátorító, satnya tréfával keretezett mosolyt a lány felé.*- De nem ez a lényeg! Egyáltalán nem!
*Megtorpan pár méterre a lánytól.*
- Emlékszel, amikor először találkoztunk? Szerinted azért vándoroltam veled olyan sokáig mert hasznos voltál? Azért lettél a társam? Azért építettük fel együtt ezt az egészet? *mutat karjaival a folyosóra, amivel Vadvédet szimbolizálja.*
- Mit akarsz mégis hallani tőlem? Mert úgy érzem, hogy bizonyítanom kell valamit, és esküszöm neked, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy megtegyem, de nem tudom, ha azt se tudom mit kellene. *felmorran.*
- Shir... most értem haza... azt sem tudom még hol áll a fejem, egy barátom jött velem a társával... még le sem pakoltam, és Te beállítasz... így! *mutat a lányra.*
- Ami... ami ami csodás... *kezd hadarni, ami egyáltalán nem jellemző rá.*- És fantasztikus... de egyáltalán nem számítottam rá, és nem is értem miért csináltad, mert ugyanolyan tökéletes voltál ezelőtt is! Nem kell hülye ökröket felkapkodnod, ne forgasd ki a szavaimat... kérlek!
*Egészen kétségbe esett lesz az arca a végére. Aztán szemmel láthatóan ráébred, hogy miket beszél, és teljesen zavarba jön saját magától.*
- Szóval azt akarom mondani... ezzel csak azt akarom mondani... csak annyit akarok... *hebeg habog össze vissza. Végül egy hatalmas sóhaj szakad fel belőle, és csak nézi a lányt.*
- Nem akarlak szomorúnak látni...
*Semmi köze nincs ahhoz, amit eleinte mondani akart, de legalább igaz.*
*Sylweran egy egészen egyszerű és őszinte választ ad. Hiszen... ez volt a kérdés nem? Hogy mi van velük? Barátok... hát miért ne lennének barátok? És társak. És legjobb barátok, hiszen ezt már annyiszor bizonyították egymásnak... ez a mondata pedig azt akarta tanúsítani, hogy mennyire fontos neki a lány. De a hatás elmarad. Azt hitte majd ettől felderül. De nem. Csak szomorú lesz. De miért?*
- Nem zavartál... *mondja csöndes meglepetten, ahogyan a lány elindul az ajtó felé. Aztán jön a zárómondat, Sylweran meg pofon ütve áll az ablak előtt, és nézi a becsukódó ajtót.*
- Hogy mi van? *hangzik fel a kérdés kisvártatva, és felszalad a szemöldöke. Aztán egyszeriben mérges lesz.*
- Mi van?
*És megindul az ajtó felé. Kicsit talán határozottabban nyitja ki azt a kelleténél, és talán még elcsípi a lányt mielőtt belépne az a szobájába. Ha így van, akkor megáll a szobája előtt, és onnan szól utána.*
- Shir!
*Lassan megindul a lány felé.*
- Miről beszélsz? Mi az, hogy hasznosabb? Azt gondolod ennyi vagy nekünk? Nekem? Hasznos? Most mondtam, hogy a legjobb barátom vagy! *tárja szét a karjait.*- Teszek rá, hogy mennyire vagy hasznos vagy sem! Jó, persze nem árt, ha nem öletsz meg minket valami vadászaton... *küld egy bátorító, satnya tréfával keretezett mosolyt a lány felé.*- De nem ez a lényeg! Egyáltalán nem!
*Megtorpan pár méterre a lánytól.*
- Emlékszel, amikor először találkoztunk? Szerinted azért vándoroltam veled olyan sokáig mert hasznos voltál? Azért lettél a társam? Azért építettük fel együtt ezt az egészet? *mutat karjaival a folyosóra, amivel Vadvédet szimbolizálja.*
- Mit akarsz mégis hallani tőlem? Mert úgy érzem, hogy bizonyítanom kell valamit, és esküszöm neked, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy megtegyem, de nem tudom, ha azt se tudom mit kellene. *felmorran.*
- Shir... most értem haza... azt sem tudom még hol áll a fejem, egy barátom jött velem a társával... még le sem pakoltam, és Te beállítasz... így! *mutat a lányra.*
- Ami... ami ami csodás... *kezd hadarni, ami egyáltalán nem jellemző rá.*- És fantasztikus... de egyáltalán nem számítottam rá, és nem is értem miért csináltad, mert ugyanolyan tökéletes voltál ezelőtt is! Nem kell hülye ökröket felkapkodnod, ne forgasd ki a szavaimat... kérlek!
*Egészen kétségbe esett lesz az arca a végére. Aztán szemmel láthatóan ráébred, hogy miket beszél, és teljesen zavarba jön saját magától.*
- Szóval azt akarom mondani... ezzel csak azt akarom mondani... csak annyit akarok... *hebeg habog össze vissza. Végül egy hatalmas sóhaj szakad fel belőle, és csak nézi a lányt.*
- Nem akarlak szomorúnak látni...
*Semmi köze nincs ahhoz, amit eleinte mondani akart, de legalább igaz.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 18:45:09
Üzenet elküldve: 2017-03-06 18:45:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran Szobája//
*Fejében persze mindenre válaszolt amit Sylweran hozzá tudott fűzni a "miért" kérdéséhez, de szavakba nem öntötte ezeket a gondolatait. Kevésbé fogadnák el? Nem, ezt nem hitte. Zavarta volna őket? Talán. Talán igen, még akkor is ha maguknak sem vallanák be. De más volt. Nagyon más, és bár bizonyára Jezabielnek is meggyűlik néha a baja az ilyesmivel, az valahogy... természetesebb. Persze talán csak neki, egy apró lány nem olyan különleges, főleg ha legalább annyi ereje van mint a nagyobbaknak... Kicsiként egy nagy helyen élni még akár jó is lehet, hiszen sokkal több a tér, több a hely, tágasabb minden... Egyszerűen más. Más mint nagyként kis helyen élni, főleg egy nőnek más. Más és kész, ennek a miértjét nem tudná szavakba foglalni. A hárombetűs válaszára pedig olyanokról kezd beszélni az elf, aminek már semmi köze semmihez. Persze értelme ez lenne, ha valaki kívülállóként hallgatná ezt az egészet, csak neki nincsen, hiszen ő nem is igazán arra válaszolt amit Sylweran kérdezett, a férfi a hallottak alapján mégis úgy vette... Az ő szemszögéből persze nyilvánvaló minden, és az elf a hülye amiért nem tudja felfogni mire utalt, de nem állt neki fennakadni ezen, fontosabb gondolatai és érzései voltak annál, minthogy ezen veszekedjen. Most pedig már csak áll, és vár. Vár, hogy végre minden kétséget kizáróan, kerek perec kiderüljön mi is ez.*
~ A legjobb barátom... ~
*Ezt már korábban is hallotta, akkor sem esett jól neki, de akkor még mögé tudott magyarázni bármit, hiszen a helyzet is teljesen más volt. Most viszont? Ez most teljesen egyértelmű.*
- Értem.
*Egy szívdobbanásnyit még néz a másik szemeibe, aztán megint a földre pillant, közben arcára is kiül a komorság.*
- Rendben.
*Csupán egy másodpercnyi szünet után követi az első szót a második, ismét feltekintve, valami erőltetett mosolyféle is átsuhan az arcán ahogy a férfi szemeibe réved. A pillanatban azonban nem időzik, már löki is el magát az asztaltól és ismét az ajtó felé indul.*
- Biztosan fáradt vagy, nem akartam zavarni, pihenj nyugodtan. Ettől meg...
*Bök fejével már az ajtó felé fordulva a keze irányába miközben a kilincsért nyúl. Hangja kedélyesebb és könnyedebb, mintha mi sem történt volna.*
- akkor megszabadulok. Nyilván sokkal hasznosabb, ha ökröket tudok a hónom alá kapni.
*Az utolsó mondatot csak úgy mellékesen teszi még hozzá miközben az ajtó már nyílik, de az imént feltűnő kedélyességnek nyoma sincsen benne. Eszében sincs ismét a férfi felé fordulni, egyszerűen kinyitja az ajtót, kilép és behúzza azt maga mögött, hogy visszamenjen a saját szobájába. Jelenleg legalábbis ez a szándéka, hacsak valami el nem tántorítja ettől.*
*Fejében persze mindenre válaszolt amit Sylweran hozzá tudott fűzni a "miért" kérdéséhez, de szavakba nem öntötte ezeket a gondolatait. Kevésbé fogadnák el? Nem, ezt nem hitte. Zavarta volna őket? Talán. Talán igen, még akkor is ha maguknak sem vallanák be. De más volt. Nagyon más, és bár bizonyára Jezabielnek is meggyűlik néha a baja az ilyesmivel, az valahogy... természetesebb. Persze talán csak neki, egy apró lány nem olyan különleges, főleg ha legalább annyi ereje van mint a nagyobbaknak... Kicsiként egy nagy helyen élni még akár jó is lehet, hiszen sokkal több a tér, több a hely, tágasabb minden... Egyszerűen más. Más mint nagyként kis helyen élni, főleg egy nőnek más. Más és kész, ennek a miértjét nem tudná szavakba foglalni. A hárombetűs válaszára pedig olyanokról kezd beszélni az elf, aminek már semmi köze semmihez. Persze értelme ez lenne, ha valaki kívülállóként hallgatná ezt az egészet, csak neki nincsen, hiszen ő nem is igazán arra válaszolt amit Sylweran kérdezett, a férfi a hallottak alapján mégis úgy vette... Az ő szemszögéből persze nyilvánvaló minden, és az elf a hülye amiért nem tudja felfogni mire utalt, de nem állt neki fennakadni ezen, fontosabb gondolatai és érzései voltak annál, minthogy ezen veszekedjen. Most pedig már csak áll, és vár. Vár, hogy végre minden kétséget kizáróan, kerek perec kiderüljön mi is ez.*
~ A legjobb barátom... ~
*Ezt már korábban is hallotta, akkor sem esett jól neki, de akkor még mögé tudott magyarázni bármit, hiszen a helyzet is teljesen más volt. Most viszont? Ez most teljesen egyértelmű.*
- Értem.
*Egy szívdobbanásnyit még néz a másik szemeibe, aztán megint a földre pillant, közben arcára is kiül a komorság.*
- Rendben.
*Csupán egy másodpercnyi szünet után követi az első szót a második, ismét feltekintve, valami erőltetett mosolyféle is átsuhan az arcán ahogy a férfi szemeibe réved. A pillanatban azonban nem időzik, már löki is el magát az asztaltól és ismét az ajtó felé indul.*
- Biztosan fáradt vagy, nem akartam zavarni, pihenj nyugodtan. Ettől meg...
*Bök fejével már az ajtó felé fordulva a keze irányába miközben a kilincsért nyúl. Hangja kedélyesebb és könnyedebb, mintha mi sem történt volna.*
- akkor megszabadulok. Nyilván sokkal hasznosabb, ha ökröket tudok a hónom alá kapni.
*Az utolsó mondatot csak úgy mellékesen teszi még hozzá miközben az ajtó már nyílik, de az imént feltűnő kedélyességnek nyoma sincsen benne. Eszében sincs ismét a férfi felé fordulni, egyszerűen kinyitja az ajtót, kilép és behúzza azt maga mögött, hogy visszamenjen a saját szobájába. Jelenleg legalábbis ez a szándéka, hacsak valami el nem tántorítja ettől.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:42:12
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:42:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Sylweran Szobája//
*A mágustorony... rendben. Ez azért némiképp megnyugtatja a férfit. Ám az, hogy jobb e mindenkinek...*
- Shir, remélem nem hitted azt, hogy kevésbé fogadunk el azért, mert nagyobb vagy nálunk? Ez minket egyáltalán nem zavart... soha! *fordul a lány felé meglepetten.*- Ha ilyet teszel, azt magadért tedd, ne azért mert "mindenkinek" jobb. Mindenkinek úgy jó, ha neked is jó. *mondja mielőtt visszafordulna az ablakhoz. Aztán jön a kérdés, hogy milyen érzés, és olyan választ kap amit nem várt. Felvonja a szemöldökét, és a lány felé fordul végre, nekidőlve az ablaknak.*
- Komolyan? *pislog.*- Akkor meg mi a fenének csináltad? Azt hittem azért, mert erre vágytál? Mégis minek lesz kisebb valaki, aki azelőtt fel tudott kapni a hóna alá egy ökröt is, ha nem azért, mert neki úgy jó? *teszi fel őszintén a kérdést. Nem érti a lányt. Kezdi nem érteni ezt az egészet. És azt sem érti, hogy miért néz így. Egy pillanatig azt hiszi, Shiriqa kimegy a szobából, aztán egyszer csak megindul és az asztalához megy. Szemmel követi a nőt. Mennyire kecses a járása! Nagyobb termetével észre sem vette ennyire feltűnően. Persze abban is volt azért nőiesség, mint minden nőnek, akkor is ha leplezni akarja, vagy nem tanult kisasszonyos járást... de így, apróbb méretben... még mindig nem tudja felfogni ezt az egészet.
Csak nézi, ahogy a lány áll ott, és a földet bámulja. Mondani akar valamit... de aztán Shiriqa megelőzi. Méghozzá olyasvalamivel, amivel nem tud mit kezdeni.
Nem érti, már a kérdést sem. Sem pedig az indíttatást. Nem érti ezt az egészet.*
- Mi?
*Ezt a kulturált és meglepett kérdést köhögi fel először.*
- Hogy... kettőnk között? *bukik ki belőle kisvártatva. Hirtelen ezerfelé cikáznak a gondolatai. De aztán sorra minden lehetőséget elvet.*
- Persze... *mondja aztán kissé bizonytalanul és óvatosan.*
- Te vagy a legjobb barátom... *lesz egyre halkabb a hangja. Csak áll, és nézi a lányt, rezzenéstelen arccal. Még a levegő is megáll a szobában. Odakint pedig a fákat nyikorgatva fújni kezd a szél. Talán vihar közeleg.*
*A mágustorony... rendben. Ez azért némiképp megnyugtatja a férfit. Ám az, hogy jobb e mindenkinek...*
- Shir, remélem nem hitted azt, hogy kevésbé fogadunk el azért, mert nagyobb vagy nálunk? Ez minket egyáltalán nem zavart... soha! *fordul a lány felé meglepetten.*- Ha ilyet teszel, azt magadért tedd, ne azért mert "mindenkinek" jobb. Mindenkinek úgy jó, ha neked is jó. *mondja mielőtt visszafordulna az ablakhoz. Aztán jön a kérdés, hogy milyen érzés, és olyan választ kap amit nem várt. Felvonja a szemöldökét, és a lány felé fordul végre, nekidőlve az ablaknak.*
- Komolyan? *pislog.*- Akkor meg mi a fenének csináltad? Azt hittem azért, mert erre vágytál? Mégis minek lesz kisebb valaki, aki azelőtt fel tudott kapni a hóna alá egy ökröt is, ha nem azért, mert neki úgy jó? *teszi fel őszintén a kérdést. Nem érti a lányt. Kezdi nem érteni ezt az egészet. És azt sem érti, hogy miért néz így. Egy pillanatig azt hiszi, Shiriqa kimegy a szobából, aztán egyszer csak megindul és az asztalához megy. Szemmel követi a nőt. Mennyire kecses a járása! Nagyobb termetével észre sem vette ennyire feltűnően. Persze abban is volt azért nőiesség, mint minden nőnek, akkor is ha leplezni akarja, vagy nem tanult kisasszonyos járást... de így, apróbb méretben... még mindig nem tudja felfogni ezt az egészet.
Csak nézi, ahogy a lány áll ott, és a földet bámulja. Mondani akar valamit... de aztán Shiriqa megelőzi. Méghozzá olyasvalamivel, amivel nem tud mit kezdeni.
Nem érti, már a kérdést sem. Sem pedig az indíttatást. Nem érti ezt az egészet.*
- Mi?
*Ezt a kulturált és meglepett kérdést köhögi fel először.*
- Hogy... kettőnk között? *bukik ki belőle kisvártatva. Hirtelen ezerfelé cikáznak a gondolatai. De aztán sorra minden lehetőséget elvet.*
- Persze... *mondja aztán kissé bizonytalanul és óvatosan.*
- Te vagy a legjobb barátom... *lesz egyre halkabb a hangja. Csak áll, és nézi a lányt, rezzenéstelen arccal. Még a levegő is megáll a szobában. Odakint pedig a fákat nyikorgatva fújni kezd a szél. Talán vihar közeleg.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:22:57
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran Szobája//
- A mágustoronyból.
*Ezzel remélhetőleg eloszlatja Sylweran kételyeit a biztonságos használat felől.*
- És hát...
*A sok kérdés közül nem tudja hirtelen melyikre válaszoljon, így a számára legkevésbé kellemetlennel foglalkozik.*
- Jobb...
*Vállat von megint.*
- Mindenkinek.
*Arról nem is tudna beszélni, hogy az apróbb termet lett volna az álma, hiszen ez végtére is csupán az eszköz. Az álma egy normális élet lenne. Ez lehetne ismét óriások között, de persze nem tudná már itt hagyni új családját... Lehetne úgy, ha minden és mindenki más nőne meg, azt meg belátja, hogy az ténylegesen lehetetlen. Ez maradt az egyetlen lehetséges megoldás, hiszen mint kiderült, lehetséges. Ezután már csak izgatottan figyeli ahogy Sylweran látszólag töprengeni kezd, ahogy felkel, aztán... elfordul. Elhatárolódik? Ennyire nem tetszik neki a helyzet, hogy még rá sem bír nézni, és csak így, a másik irányba tud valami bölcsnek tűnő hazugságot összeszedni?*
~ Én annak örülök, ha boldog vagy... ~
*Ez mégis mintha jelentene valamit, vagy csak ő hall bele többet? Hiszen minden bizonnyal az összes itt lakónak ezt mondaná... A fegyverek említésére aztán összeráncolja homlokát. Mintha egy kis méreg, valami sértődöttségféle gyülekezne benne. Sylwerannak ez az egész csak annyit számít, hogy keresnek neki új fegyvereket... Ennyi lenne ez az egész? A gondolatra azért kissé el is kalandozik, nem szeretne megválni régi rozoga pallosaitól, de az igazság az, hogy maga sem tudja képes lenne-e így bánni velük. Nem próbálgatta az erejét, vajon megmaradt a régi még így is, hiszen ez az egész csupán mágia? Vagy Méretével arányosan az is lecsökkent? A rövid kitérő persze nem elég ahhoz hogy megenyhüljön, Sylweran újabb pillantása vissza is rántja ahhoz, ami most sokkal fontosabb, de megint elfordul hogy az ablakhoz lépjen. Igen, most már biztos hogy sértettség volt amit az előbb is érzett, ráadásul csalódottsággal keveredve.*
- Szar.
*Már-már érzelemmentesen, de inkább tényleg sértetten hangzik a kérdésre a válasz, közben le is nyomja háta mögött a kilincset.*
~ Ezt most kimondtam?! ~
*El kell gondolkodnia rajta, az biztos hogy gondolt rá, de vajon tényleg hangot is adott az érzésnek? Úgy meglepődik saját magán, hogy még arcára is kiül a változás. Benne van a mozdulat ahogy az ajtót kinyitja és dúlva-fúlva kirobog rajta, de csak nem mozdul, csak áll, lenyomott kilinccsel, zavart ábrázattal, pár másodpercig némán. Minden végigfut rajta. Csalódottság, düh, szomorúság... De végül a fáradtság az, ami elmossa mindet. Belefáradt. Belefáradt ebbe, az állandó agyalásba, abba hogy a férfi minden mondatát hetvenhétszer kielemezze magában azon töprengve, vajon szánt-e valamibe mélyebb értelmet, vagy csak ugyanúgy rendes vele is, mint a többiekkel. Belefáradt, hogy saját mozdulatait, saját szavait utólag megkérdőjelezze, hogy állandóan azon aggódjon megfelelő-e amit tesz vagy mond, belefáradt a gondolatokba, a tervezgetésbe, a reménybe, és a mély lélegzetvétel után lassan, hosszan kifújt levegőben ez most mind benne is van. Szemeit is lehunyja közben, arca megenyhül, a kilincsről pedig egyszerűen lecsúsznak az ujjai, amitől az halk kattanással ugrik vissza a helyére.
Ellöki magát az ajtótól, onnan arrébb kell mennie, különben egy gyengébb pillanatában még ki talál rohanni. Sylweran asztalához sétál és újdonsült méretét és súlyát próbálgatva annak lapjának dőlve foglal helyet, karjait mellkasa előtt egymásba fonja, de továbbra sem néz az elfre, csak a padlót bámulja a csizmái előtt.*
- Syl,
*Kezdi halkan, már-már lemondóan, mégis határozottan, de szinte nem is hagy szünetet, csak egy egészen aprónyit*
- mi van kettőnk között?
*Itt akad egy-két néma másodperc, közben végre felpillant, és fejét oldalra fordítva az elf tekintetét keresi.*
- Van valami kettőnk között?
*Ennél a bizonytalan huzavonánál minden csak jobb lehet... Ha a válasz nemleges, akkor... akkor majd megint kényelmetlen napok elé néz, mint anno Giussal, aztán jól berúg, aztán... majd lesz valami. Az úgy tűnik bevált, jobb ötlete nincs. Most viszont csak kérdő, komoly, talán egészen enyhén szomorú tekintettel vár valamiféle választ.*
- A mágustoronyból.
*Ezzel remélhetőleg eloszlatja Sylweran kételyeit a biztonságos használat felől.*
- És hát...
*A sok kérdés közül nem tudja hirtelen melyikre válaszoljon, így a számára legkevésbé kellemetlennel foglalkozik.*
- Jobb...
*Vállat von megint.*
- Mindenkinek.
*Arról nem is tudna beszélni, hogy az apróbb termet lett volna az álma, hiszen ez végtére is csupán az eszköz. Az álma egy normális élet lenne. Ez lehetne ismét óriások között, de persze nem tudná már itt hagyni új családját... Lehetne úgy, ha minden és mindenki más nőne meg, azt meg belátja, hogy az ténylegesen lehetetlen. Ez maradt az egyetlen lehetséges megoldás, hiszen mint kiderült, lehetséges. Ezután már csak izgatottan figyeli ahogy Sylweran látszólag töprengeni kezd, ahogy felkel, aztán... elfordul. Elhatárolódik? Ennyire nem tetszik neki a helyzet, hogy még rá sem bír nézni, és csak így, a másik irányba tud valami bölcsnek tűnő hazugságot összeszedni?*
~ Én annak örülök, ha boldog vagy... ~
*Ez mégis mintha jelentene valamit, vagy csak ő hall bele többet? Hiszen minden bizonnyal az összes itt lakónak ezt mondaná... A fegyverek említésére aztán összeráncolja homlokát. Mintha egy kis méreg, valami sértődöttségféle gyülekezne benne. Sylwerannak ez az egész csak annyit számít, hogy keresnek neki új fegyvereket... Ennyi lenne ez az egész? A gondolatra azért kissé el is kalandozik, nem szeretne megválni régi rozoga pallosaitól, de az igazság az, hogy maga sem tudja képes lenne-e így bánni velük. Nem próbálgatta az erejét, vajon megmaradt a régi még így is, hiszen ez az egész csupán mágia? Vagy Méretével arányosan az is lecsökkent? A rövid kitérő persze nem elég ahhoz hogy megenyhüljön, Sylweran újabb pillantása vissza is rántja ahhoz, ami most sokkal fontosabb, de megint elfordul hogy az ablakhoz lépjen. Igen, most már biztos hogy sértettség volt amit az előbb is érzett, ráadásul csalódottsággal keveredve.*
- Szar.
*Már-már érzelemmentesen, de inkább tényleg sértetten hangzik a kérdésre a válasz, közben le is nyomja háta mögött a kilincset.*
~ Ezt most kimondtam?! ~
*El kell gondolkodnia rajta, az biztos hogy gondolt rá, de vajon tényleg hangot is adott az érzésnek? Úgy meglepődik saját magán, hogy még arcára is kiül a változás. Benne van a mozdulat ahogy az ajtót kinyitja és dúlva-fúlva kirobog rajta, de csak nem mozdul, csak áll, lenyomott kilinccsel, zavart ábrázattal, pár másodpercig némán. Minden végigfut rajta. Csalódottság, düh, szomorúság... De végül a fáradtság az, ami elmossa mindet. Belefáradt. Belefáradt ebbe, az állandó agyalásba, abba hogy a férfi minden mondatát hetvenhétszer kielemezze magában azon töprengve, vajon szánt-e valamibe mélyebb értelmet, vagy csak ugyanúgy rendes vele is, mint a többiekkel. Belefáradt, hogy saját mozdulatait, saját szavait utólag megkérdőjelezze, hogy állandóan azon aggódjon megfelelő-e amit tesz vagy mond, belefáradt a gondolatokba, a tervezgetésbe, a reménybe, és a mély lélegzetvétel után lassan, hosszan kifújt levegőben ez most mind benne is van. Szemeit is lehunyja közben, arca megenyhül, a kilincsről pedig egyszerűen lecsúsznak az ujjai, amitől az halk kattanással ugrik vissza a helyére.
Ellöki magát az ajtótól, onnan arrébb kell mennie, különben egy gyengébb pillanatában még ki talál rohanni. Sylweran asztalához sétál és újdonsült méretét és súlyát próbálgatva annak lapjának dőlve foglal helyet, karjait mellkasa előtt egymásba fonja, de továbbra sem néz az elfre, csak a padlót bámulja a csizmái előtt.*
- Syl,
*Kezdi halkan, már-már lemondóan, mégis határozottan, de szinte nem is hagy szünetet, csak egy egészen aprónyit*
- mi van kettőnk között?
*Itt akad egy-két néma másodperc, közben végre felpillant, és fejét oldalra fordítva az elf tekintetét keresi.*
- Van valami kettőnk között?
*Ennél a bizonytalan huzavonánál minden csak jobb lehet... Ha a válasz nemleges, akkor... akkor majd megint kényelmetlen napok elé néz, mint anno Giussal, aztán jól berúg, aztán... majd lesz valami. Az úgy tűnik bevált, jobb ötlete nincs. Most viszont csak kérdő, komoly, talán egészen enyhén szomorú tekintettel vár valamiféle választ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346