Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 217 (4321. - 4340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4340. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-21 20:28:59
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//
//Mindenki//

* Segít Lyznek még kihordani a maradék fegyvert, majd megvárja, míg Lyz minden felszerelését összepakolja. Ez idő alatt Denzack még a gyakorlópályánál tesz egy kört, miközben a bábuk sérülésein húzza végig hamuszín ujjait. Már nem fogják el túlságosan a nosztalgikus érzések, hiszen ő már készen áll, készen, hogy maga mögött hagyja a múltat és ezzel együtt Vadvédet. Ő már elbúcsúzott a helytől. Lassan mindenki összegyűlik a szekér körül, így ő is odasiet. Lyz parancsára ki is választ egy lovat, méghozzá azt amelyiknek a szeme a legtöbb bátorságot sugározza. Kezét párszor végighúzza a ló oldalán, majd mikor Lyz odalép hozzá az arannyal, egészen meglepődik. Néhány pillanatig csak némán bámul az aranyra, hiszen az itt töltött idő alatt talán egy pillanatig se gondolt az aranyra. Elveszi a vezértől az aranyat, majd biccent felé köszönetképpen. Ezek után már csak az indulásra várakozik. Végül mind elindulnak ki a kapun, hogy találjanak valamit, amit talán ismét otthonnak nevezhetnek. *

4339. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-21 15:56:41
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//
//Lyz, Valea, Umon//

* Ahogy mindennel végeznek, újabb utasítás érkezik még a vezetől. A fiúnak most meg se fordul a fejében, hogy ellenkezzen. A legközelebbi lóhoz lép, és felpattan a nyeregbe, jelezve, hogy megvan amit választott. Az aranyra hálásan bólint, nincs oka elutasítani. Jól fog jönni neki, és a nőnek láthatóan nincs rá szüksége. Talán tud majd venni belőle tegezt és nyilakat. A búcsúzkodás az ifjú elf számára felesleges, nem is bánja, hogy a csuhás és a nő akinek a nevét se tudja elindul a másik irányba egy szó nélkül. Kérdő tekintettel nézi a szőke elfet, és ha indulásra ad jelet, akkor így is tesz. Amikor viszont megjelenik a férfi akkor felvonja a szemöldökét. Nem érti a jelenetet, de hamarosan aktív részese lesz. Megvonja a vállát a szavakra, először Lyzendrára, majd vissza Umonra emeli a tekintetét. *
- Szerintem nincs szüksége a védelmemre, amitől én óvni tudnám, azzal ő is el tud bánni. Erős nő, nálam sokkal erősebb. De ha a szükség úgy hozta, hogy segíthetek neki, bármikor, akkor kérnie se kell. Tisztelem és szeretem. * Mondja csendesen, bele se gondolva, hogy mások számára a szeretet mást is jelenthet, mint az ifjú elfnek. Elfordul, vissza az út felé, mert elmondta amit akart. *

4338. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-21 15:40:48
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//
//Lyz, Ishala, Valea//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Azt hitte sokkal egyszerűbb, eddig eszébe sem jutott, hogy bármennyire is megviseli a távozás. Valea hangját meg sem hallja, összeszorított szájjal markolja a gyeplőt, s nagyobb vágtára sarkallja a lovat. Egészen addig, míg már csak hátuk látszódhat. Kósza gondolatai kuszák és értelmezhetetlenek, az inger lentről érkezik, mellkasa táján szorít, s Valea egyik pillanatról a másikra Umon ijedt arcát láthatja, mi tán esdeklően elcsigázott és rettegő. Szemeibe kúszó félelemre elébb magyarázatot nem talál, stigmái rémült táncát nem szakítja meg semmi sem. Oly egyszerű lenne, oly könnyű, ha csak elhajthatna, minden tehertől mentesen, s Valea szemeibe nézve, mindent látna a jövőből. De nem így van, s a gyeplőre szorult kezek visszafelé húznak, mi korábban megtörtént, már nem lehet semmis, de lehet sokkal enyhébb. Valeára néz, a benne töretlenül megbízó lányra, a gyönyörű arcra, a szomorkás, de rá vidáman tekintő szemekre, s ajkai megfeszülnek:*
- Nem! A kurva életbe! *Kiáltásával egy időben rántja meg a gyeplőt.* Hóóóó! Kócos, hóóóó! *Nagyot rándul a szekér, s a ló nyihogva fogja vissza magát. Umon Valeára néz mélyen és idegesen, aztán hátra az erőd felé, hol Lyzendra és csapata is hamarosan indulásra kész. Markában még ott csörög a búcsúból kapott arany, melyet azonnal csuhájába rejt.*
- Egy pillanat! *Emeli fel könyörgőn kezét.* Csak egy pillanat és mehetünk! *Hátraveti magát a szekérre, s a korábban odacsúsztatott ruhás ládát túrja fel, majd miután megtalálja mit keresett, futva ugrik le a szekérről, s rohanvást indul meg Lyzendráék felé. Mit tenyerében szorongat sokat jelent számára, s most végképp be akarja teljesíteni sorsát. Szinte sípoló tüdővel rohan, s már messziről kiált:*
- Lyz! Lyz várjatok! *Ha utoléri őket, enyhén térdére támaszkodva pihen meg, hogy aztán lassan felemelkedve lépjen oda a lányhoz, s barna tekintetét a zöldekbe fúrja. Egy pillanatnyi várakozás után keze lassan, idegesen megindul az aranyló fürtök felé, szemében fájdalommal, aztán a mozdulat félúton megakad, s keze visszahanyatlik.*
- Meg... megváltoztam. *Mondja ki végül.* Nem... tudom, hogy van-e visszaút, Lyz... nem tudom. *Szemeibe fájdalom gyűl, ahogy a lányra néz, s saját, remegő két kezére mered. Pillanatra változik az arca ismét dühössé, hogy aztán fejét rázva gyűrje le. Hirtelen előrenyúl, s, ha a lány engedi, kezét fogja meg, s tenyereit nyitja szét.*
- Emlékezz ezekre, emlékezz rá ki vagyok, s miért nem lehetek most melletted! *Hangja szigorú, de egyben szomorú és fájdalmas is.* Hogy miért nem élvezhetem társaságod, hogy miért nem dalolhatom a strófákat. *Lehajtja fejét, s kezeit elveszi, a Lyz tenyerén fekvő fekete dobócsillagokon megcsillanó a napfény a szemébe tükröződik.*
- Veled akarok menni, de nem tehetem... még nem. *Rázza meg lassan lehajtott fejét, s a jól látható arcára gyűlő szégyen árnyai vetekednek stigmái apró mozgásával.* Kérlek... bocsáss meg nekem, gyönyörű vezérem! *Arcát csuhája ujjával takarja el pillanatra, s mikor ismét felnéz, szemei nedvesek ugyan, de tekintete büszke és határozott, melyek pont Ishalára néznek:*
- Vigyázz rá ifjú, míg vissza nem térek! *Mondja hangosan és elszántan.* A haja szála ne görbüljön, mert fontos nekem, fontosabb, mint, hogy a nap este lemenjen, s felkeljen reggel... mindenkinél fontosabb. *Emeli fel kezét feddőn.* Náladnál is, ifjú, ezt sohase feledd! SOHA! * Csattan az utolsó szó, mint a korbács. Szavai mindent elárulnak, talán azt is, mi történik, ha esetleg a szerzetes visszatérésekor azzal szembesül, hogy Lyzendrának bármi baja esett. Umon nem tudja meghazudtolni önmagát, s egyik énjét sem, csak egyetlen választ ismer a kudarcra. Ismét kényszerítve magát lassan, szeretettel fordul fejével az elf lány felé, keze ismét megindulna, de képtelen szeretetteljes érintésre, csak szemeiben látszik a búcsú fájdalma. Szótagolva és halkan szólal meg, kissé zavarban, mint egy gyermek, ki nemrég tanult versét próbálja előadni:*
- Me'... o... chass... *Kiejtése durva és hibás, de talán a lány érteni fogja.* Sivatag tündöklő virágszirma, csak úgy vigyázhatok rád, ha nem vagyok melletted. Akkor vagy a legnagyobb biztonságban, ezt meg kell értsd! *Félmosoly fut végig arcán, ahogy az aranyló fürtök esésén fut végig tekintete.*
- Arthenior közelében, Lyz. Az elhagyatott tanyán, mit mondtál, figyeld a sűrű, szürke füstöt, ha látod, gyere hozzám, s ha hívni akarsz te is ekképp jelezz! Ismered az erdőt, tudod melyik növény kell hozzá. Megalapítjuk az új hazát Lyz, megalapítjuk majd együtt. *Pillant fel a kis csapatra, s hátranézve Valeára, majd kissé megvonja vállát.* Addig maradunk csupán... hontalanok. *A fájdalmas szemek alatt, optimista a félmosoly, de nem elég erős, még nem. Hirtelen csattan fel a hangja, ahogy lassan immár hátrálni kezd, színpadiasan hajol meg, séta közben:*
- Ne feledd, mit mondtam ifjú! Sohase feledd! *Villámló tekintettel fordul meg, s iramodik a szekér felé, nem akarja, hogy lássák ahogy elöntik az érzelmek, hogy gyenge, hogy erőtlen. Hogy uralkodjon magán, rengeteg erőt kivesz belőle... talán túl sokat is. A szekérre ugyanúgy ugrik fel, ahogyan elhagyta azt, Kócos meglepetten kapja hátra a fejét. De Umon még nem végzett, arcát megtörölve dühösen fordul Valea felé, s durván ragadja meg az egyik kezét, hogy maga felé húzza:*
- Tedd el, a tiéd, ha valóban velem tartasz, erre szükséged lesz! *Sziszegi, s Valea tenyerébe rejtett Fekete Fát körbeölelő kígyót ábrázoló pecsétgyűrűjére rázárja a lány ujjait, de még nem engedi el, talán kissé fájdalmasan szorítja:*
- Ha izzani kezd... ölj meg!! Azonnal ölj meg!! *Fúrja tekintetét a lányéba, majd egy pillanattal később elengedi a kezet, s a gyeplőn hatalmasat rántva indul meg.*
- Gyáááá!!! Gyerünk! Indulás! *A gyeplő csattan, a szekér megrándul. A szerzetes többé már nem néz hátra, de Valeára sem, csak felszegett fejjel, előremeresztett tekintettel, érzelemmentes arccal a jövőbe néz.*

4337. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-20 21:39:29
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//
//Mindenki//

*Rövid párbeszéd csupán, ami csak a lényegre szorítkozik. Indulás előtt csak ennyi jut nekik. Lyz lassan beleszokik, nem vergődik tovább benne, mert újra erdőmélyére lépnek majd, ahol nem vonhatja el a figyelmét semmi. *
- Lealla, Tae és a fiúk, szekérre *osztja el a helyeket. Tudja, hogy a szekérrel mind a négyen elboldogulnak, ám Ishalára és Denzackra és Sadmyrre más minőségben van szükség.*
- Ishala, Jayzion, Sadmyr válasszatok lovat *szól színtelen.
Közben Sadmyr kaput nyit, Umon még egy utolsó körre visszaszalad az erődbe. Ha mindenki megtalálta a helyét, maradék két lovat Lyz esetleges segítséggel a szekér elé fogja, s mire Umon visszaér, addigra Lyz a kapuban várja az indulókat, hogy utolsóként hagyhassa el az erődöt.*
- Vali, fogadd el kérlek. *azzal Valea lae'Natar, 100 arannyal lesz gazdagabb, mikor Lyz az erszényébe markol, s egy marék aranyat nyújt a lány felé. *
- Ishala, tessék * nyújt 100 aranyat Ishala Hietzyl felé. *
- Jayzion, ez a tied, az útra * S Denzack, a kegyetlen szintén 100 csengő aranyat kap.
Szépen sorra vesz mindenkit, egyformán lát el útravalóval. Nem feledkezik meg Umonról sem.*
- Umon, tedd el kérek. * nyújt Umon Palasan felé további 100 aranyat.
Lehet, hogy nincs szüksége mindenkinek aranyra, de ez igazán csekély útravaló, ami viszont Lyz lelkét könnyebbé tenné valamelyest.
A kapu tárva várja, hogy Lyz becsukja maga mögött, Tae kivezeti a szekeret, s Umon is gyeplővel ad nyomatékot a lovaiknak, hogy induljanak. Ám egész más irányba indul el, mint amerre a csapás vezet. Lyz bólintva veszi tudomásul, hogy ő sem tart az egyre fogyó csapattal. Végül ha mindenki kint van, Lyz becsukja maguk mögött a kaput, hátrahagyva Banyát, és Boytára kapva elindul, hogy kivezesse a csapatot Vadvédből.*

4336. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-19 00:53:13
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //
// Umon és Lyzendra, említés szintjén Ishala //

*A Pyctának tett ígéretre felfigyel. Lyzendra szavaiból az is kiderül, hogy Umonnak a mellette való maradás lehetett a dolga, ez pedig érdekes. Ezek szerint Pyctával nem lesz többé alkalma beszélgetni, amit kicsit bán, hiszen amit megismert a férfiból, az kedvére való volt. Emlékszik arra is, hogy milyen tisztán és mélyen hitt, és erről milyen örömmel mesélt neki.
A szerzetes távozik, de ez nem lepi meg, korábban már említette neki, hogy még szeretné megnézni magának a szobákat, ő pedig igazán nem siet sehova, ezért a türelmes várakozással sincs komoly problémája. Addig is tisztelettel elbúcsúzhat Lyztől, mert úgy néz ki, hogy útjukat külön teszik majd meg. Addig jól szemügyre veszi magának fajtársát, aki merőben más, mint amilyennek előtte futólag látta, a hozzájuk intézett szavak és egyszerűen csak külsőleg is egyértelmű, hogy mennyire megviselték a közelmúlt eseményei. Megsajnálja, de szavakat nem intéz hozzá, nem tudna mit mondhatna amivel nem ártana inkább.
Távolabb felfigyel a szerzetesre, aki igyekezve szedi a lábait, és éppen olyan nyugodtnak, stabilnak tűnik, mint mindig. Miután útitársa újra mellette ül az aranyhajú elfre pillant még utoljára, és kicsit hosszabb ideig Ishalát bámulva, akit meg sem ismert, csak pár kedves pillanatot látott belőle. Összefacsarodik szíve, de lenyeli fájdalmát. Készen áll elindulni, kész az utazásra és valami újba belevágni.*
- Remélem még találkozunk.
*Jegyzi meg mint egy mellékesen, mert hát nem túl jó az érzelem kinyilvánításban, és főleg nem a búcsúzkodásban. A szekér meglódul alattuk és kicsit leszakadnak a többiektől, csak ekkor kezd el újra beszélni, de nem kényszerből, csak mert szeretne.*
- Most a meglepetéshez megyünk? Tudhatom már, hogy mi az?

4335. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-18 08:42:37
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Könyökével térdére támaszkodva figyeli a fejleményeket, lassan mindenki megérkezik, s a hűvös tekintetet sajátjával viszonozza, faarccal. Hogy kinek mihez van kedve, nem foglalkoztatja különösen, egyelőre Umon saját világában él, saját maga által felállított korlátok alapján, ebbe talán némiképp Valeát engedi be, mert a lány úgy fogadta el, ahogy van. Nem kérdezett, bár neki talán már válaszolt volna. Egy pillanatra végigfut elméjén, hogy talán fájdalmat, vagy feszültséget kellene éreznie, hogy így összeomlott minden, de semmit nem érez, a hatalmas űrt nem tölti be semmi szívében, csak stigmái játéka árulkodnak néhány kósza gondolatról. Az érkező Banya reakcióján azért halvány mosoly végigfut az arcán, szerette ezt az ork asszonyságot, s ahogy elnézi távolodó alakját, miközben átveszi a kapott útravalót, merengő gondolatait Lyz szakítja félbe. Lustán pillant fel, szemei villanásán csak egy pillanatra látszik, hogy legszívesebben mondana valamit, régi énje kitörni készül, hogy regéket és mondákat szavaljon, elnézi a nő aranyló haját, s megfáradt tekintetét. Látható, hogy megviselték az utóbbi napok, hatok. A szerzetes gondolataiban az is felmerül, talán nem csak ő érzi egyedül magát, de akkor miért sodródtak el így egymástól, ahelyett, hogy az éjszakai csillagokon merengenének beszélgetve, kettesben. Szólásra nyílik a szája, hogy néhány vigasztaló szó, esetleg vallomás hagyja el, aztán félúton meggondolja magát, tekintete meg keményszik, csak kurtán biccent.*
- Ahogy kívánod, alvezér. *Suttogja.* De szükségem van még néhány percre. Valea, várj meg kérlek! Sietek. *Emeli a mellette ülő lányra tekintetét, s némán bólint, majd azzal a lendülettel veti le magát a szekérről, s az Udvarház felé iramodik. Egy percnél tovább sem akar itt időzni, de egy valamit még muszáj megtennie.*

//A szoba//

*Célirányosan halad, míg a többiek esetleg kint búcsúzkodnak. Az előtér ajtaját vállal löki be és pontosan tudja, hogy hová indul. Stigmái veszett táncba kezdenek arcán, nem is kívánja koordinálni magát, szája szinte végtelen mosolyra húzódik. Nem húzza az időt, amit akar, azt véghezviszi. Pycta és Aenae szobája nincs messze, az ajtó nyitva, így nincs akadálya, hogy behatoljon. A küszöbön megáll, s csuklyáját leveti fejéről, sötét tekintetét a szobán hordozza végi. Bamm! Az ajtó rövid nyikorgás után lassú mozdulattal csapódik be mögötte, de még mindig nem mozdul, csak szeme cikázik a sarkokban, az ágyon, néhány ott hagyott ruhán, a becsukott ablakon. Halványan futtatja végig nyelvét száján, mikor meglátja, mit keres, s komótos mozdulatokkal indul meg az egyszerű ruhásláda felé. Egy pillanattal később már előtte áll, s félrefordított fejjel, merengőn merül el minden egyes redőben és szálkában, a láda sarokpántjai ívén, arcára álmodozó ráncok vegyülnek. Stigmái persze táncukat járják, mintha sietnének valahová, veszettül köröznek homlokától a nyakáig. Ahogy a fedél felé nyúl, kézfején is megjelenik néhány, majd egy határozott mozdulattal vágja fel a láda tetejét, csattanása visszhangzik az üres szobában. Tompa vigyorra húzódik szája, mikor meglátja, mit keresett. Lustán túr bele, s szinte szertartásos mozdulatokkal veszi magához elrejtett dobócsillagjait messze maga elé tartva őket ujjai között. ~ Hát ide tetted… Aenae. ~ Kuncogás hallik, mely a szerzetesből tör fel, s az egyik dobócsillagot a fény felé tartva veszi észre rajta a lány, már rászáradt egykor vörösen buzgó vérét. Bután tekint rá, mint, aki nem érti mi történik, óvatosan körbenéz, mintha azt keresné látja-e valaki, s előbb épp csak nyelve hegyével illeti a csillag alvadt véres felét, hogy aztán hirtelen mozdulattal ajkával is illesse. Szemei a plafon felé fordulnak, s halk kéjes morranás tölti be a teret, ami apró, nedves cuppanással keveredik. ~ Mit csinálsz?! Nem szabad! ~ A fejében felkiáltó hang váratlanul éri, s egy pillanatra azt gondolja, hogy valaki bejött utána az ajtón úgy, hogy nem vette észre, s zavartan csuhája redőibe rejti megtalált dobófegyverét.*
- Semmit… semmit! Csak kerestem valamit! *Mozdulatlan stigmákkal arcán fordul meg, még halvány mosoly is látszik arcán.* De már megvan... indulok... *Suttogja az üres, kongó szobának. De nincs ott senki más. A szoba üres, egyedül csak ő áll a közepén, sután. Lassan elindul, de aztán meggondolja magát, s a ládában lévő ruhákat batyuba csomagolja össze, melyet egy szakadt zsákban rejt el.*
- Szervusz, kicsi Aenae... még találkozunk! Hamarosan… *A küszöbről visszaforduló suttogó szerzetes arcáról a hangtalan kacagással vegyített kegyetlen vigyor nyomtalanul tűnik el, mikor már a folyósón siet.*

//Néma búcsú//

*Már messziről láthatják, ahogy siet, néhány percnél többet nem időzött a szobában, arca üres és érzelemmentes, nem néz hátra, nem figyel meg semmit. Amint a szekérhez ér, lusta mozdulattal dobja hátra az összekészített batyut, majd felül Valea mellé, s apró mosollyal pillant a lányra, aztán Lyzre néz:*
- Indulunk. *S a nyíló kapu leíró félkörét figyeli.* Valea? *Pillant a lányra, ha szeretne valamit mondani, még megteheti, azt türelmesen kivárja, aztán búcsúját a végére hagyja.*
- Ég veletek! *Nem ígér legközelebbi találkozást, nem ígér semmit. Kósza biccentés csupán, mit hátrahagy, miközben ismét átveszi a gyeplőt Valeától, mert az utat amin indulnak, kettejük közül csak ő ismeri.*
- Na, gyerünk, gyiaa!! *Kiáltó, határozott hangja meglepő lehet, ahogy a gyeplővel való csettintése is, s hirtelen rándul a szekér, ahogy Kócos megindul. Rövidesen már csak Umon és Valea távolodó hátát láthatják, ahogyan az Erdőmélye rejtekén meghúzódó titkos erdei ösvény felé fordul, azonban nem az ingovány irányába. Korábban tett egy ígéretet, amit meg fog tartani.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.18 08:50:37

4334. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-17 20:41:04
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//
//Mindenki//

*Lyz batyuval a vállán, meg sem áll az istállónál ácsorgókig. A szekér mellett Sadmyr, és a közelben Tae, a kertészlány, Lealla, és annak két fia várakozik. Denzack is és reményei szerint Ishala is előkerül, mire a lényegi dolgokra rátérne. Vár egy pillanatot még, mert az udvar végében Umnék is feltűnnek a szekérrel.
Hűvös zöld szemeit végighordozza a csapaton, s látszólag Umon alvezéri megnevezésére nem reagál érdemben. Csak egy bólintás a jussa, s legbelül a tudomásulvétele annak, hogy előmenetelét itt az erődben sem fogadta el mindenki. Nem számít ez már, csak annyiban, hogy a világ egy erdei közösségben éppen ugyan olyan, mint itt is éppen olyan, mint Lyz régi otthonában. Ha belegebed, akkor sem fogadja el mindenki. Ehhez pedig semmi kedve sincs tovább.
Tartása egyenes, hangja pedig tárgyilagos. A fájdalom legjobb elrejtésének módja, ha ridegség mögé bújtatják.*
- Ki van indulásra készen? *hordozza végig pillantását, de a folytatásban megakasztja Banya alakja, aki az épületből két nagy zsákkal közeledik. Lyz a reggeli vita után csendben várakozik, feltételezi, az ork szakácsnő is velük kíván tartani, de mikor odaér, világossá válik, hogy csak egy kis útravalót hozott nekik. Lyz egyik zsákot az egyik szekérre, a másikat a másikra rendel.*
- Köszönjük Banya *teszi meg az udvarias kört.*
- Ögyétek! Éljetek békibe! *azzal hátat is fordít nekik, és elnyeli az épület. Banya egyértelműen útnak indította utolsó csapatát, akiknek élelmezését mint mindig bőséggel látta el, de hogy ő maga ne tart velük, az is begyértelművé vált a kis közjátékból.*
- Az Erdőszellem óvjon. *szól, s mikor méterekre távolodott banya, visszafordul, hogy folytassa.*
- Umon, felmentelek Pyctának tett ígéreted alól. Nem kell mellettem legyél tovább.
*Nem szeretné magához láncolni úgy hogy érezhető köztük a szakadék.*
- Köszönöm Valea, de már minden megvan.
*Sokat segíthetett Umnnak a lány, és valóban minden készen van részéről. Most már Lyz is nagyon menne. Bárhová, csak el. Az egyetlen fontos dolgot engedte kicsúszni a kezei közül. Nincs tovább maradása az egyre ridegebb falak közt.
Aztán a többiekre pillant. A csomagokra, a szekerekre.*
- Ha mindenki kész, indulhatunk. Elöl a lovasok aztán a szekerek. Sadmyr, nyiss kaput kérlek. *A fiú mint mindig, Lyzhez hűen indul a kapu felé. Lyzendra pedig áll még egy darabig, bárkinek mondandója volna, szán még annyi időt, hogy meghallgassa.*

4333. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-17 17:58:58
 ÚJ
>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//
//Umon, Vali, Ishala, Lyz, Denzack//

- Te tudod Ishala, ha nem akarsz lovat magadnak. Biztosan jut hely a szekéren is.
*Dolgos kezek hamar haladnak a nyergeléssel. Sadmyr az utolsó lovat vezeti ki az istállóból, mikor harsan a dallamos figyelemfelkeltő füttyszó. Azonnal fordul a hang irányába.*
- Szerencse hogy végeztünk. *fújja ki a levegőt, aztán türelmesen várakozik hisz Lyz is éppen felé tart. Hamarosan a másik szekérrel Umonék is megérkeznek, a maguk melankolikus hangulatában.*


A hozzászólás írója (Sadmyr A'Cahiss [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.17 18:02:55

4332. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-16 23:12:59
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //
// Umon és Lyzendra //

- Lehet, de te szórakoztatóbb voltál.
*Végül is tényleg nem egy nagy kaland szekeret vezetni, Umon viszont tagadhatatlanul stílusosan tette és máris színesebbé varázsolta napjukat is.*
- Szívesen kiveszem a részem a költségekből.
*Ami talán számára azért nem tűnik soknak, mert nemesi családból származik. Igaz, azóta nincs eleresztve ő sem, de hát ez a legkevesebb azért, ha már Umon így helyet szánt neki az életében. Eleget tesz a szerzetes kérésének és türelmesen vár a szekéren üldögélve, főleg Kócos hátának szép ívét bámulva.*
- Persze.
*Újra jelez a hátasnak, megint szép békésen elindulnak ezúttal az Udvarház felé. Az éles füttyszóra megriad kissé, majd sóhajt is egyet. Jelenleg semmi kedve igazából a többiekkel beszélgetni, ki tudja miről és meddig, de bízik benne, hogy hamar lezavarhatják ezt, hogy folytathassák a kellemes időtöltést egymás társaságában. Az istálló előtt megállítja a szekeret és érdeklődve pillant fajtársára, hogy szükséges leszálljon, vagy csak pár szóról van szó. Umon viselkedéséből arra következtet, hogy nem sok kedve van neki sem ehhez.*
- Esetleg tudok valamiben segíteni Lyz?
*A segítségét persze felajánlja, úgy érzi azért ennyivel tartozik azért, mert itt lehetett és Lyzendrával tényleg soha semmi problémája nem volt, igaz nem is töltöttek sok időt egymás társaságában. Az egész egyebet sem szolgál, mint jó kedélyének eltűnését, és a szokásos melankólikus hangulatának megjelenését.*

4331. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-14 19:31:45
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//
//Umon, Valea, Lyz//

*A lovak kérdésére majd még visszatérnek, mikor kifelé haladnak az istálló mellett. Azonban jelenleg úgy néz ki, Valinak igaza volt, Kócos mégis elboldogul, cseppet sem tűnik úgy, mint, aki megerőlteti magát. Sőt, a lány is elfogadja a gyeplőt és, ami azt illeti sokkal kulturáltabban indul neki, mint a szerzetes. Elismerően pillant végig rajta:*
- Ez igen, Vali! Tehetségesebb vagy, mint én! *Mondja csendesen és valóban biztonságosabbnak érzi, mint a korábbi ámokfutást. Szépen haladnak, mondjuk messzire nem is kell menni.*
- Ezer, vagy kétezer körül? Hmm... az nem is hangzik vészesnek. *Mondja ki hangosan. Persze rengeteg pénzről van szó, de Umonnak talán van annyi félrekuporgatott aranya.*
- Ami azt illeti lehet inkább, valami romosabbat vennék. Élvezném a rajta való munkát, tanulhatnék belőle. *Titkon persze arra is gondol, hogy így több időt is együtt tölthetnek a lánnyal, valamint le tudja magát kötni, nem kell a lelki problémáival foglalkoznia. Lehet, hogy ez még Valeának is jól jönne, láthatóan ő sem egyszerű eset. A pince előtt leszáll, majd felszól a bakra:*
- Maradj csak, azt tudom intézni egyedül! *S már gurítja is a kisebb hordókat. Nem sok maradt, sőt, mintha meg is dézsmálták volna az egyiket, vagy talán kettőt is. Umon hümmögve pakolja fel, többre emlékezett legutóbb, de ez már nem számít, mert itt is végeznek.*
- Ha nem gond, akkor most menjünk az Udvarház felé vissza. Szeretném még átnézni a szobákat. *Igazából a sajátját már látta, néhányat át is nézett, talán kettő, három van, amit még nem.*
- Azután tényleg végeztünk. Még Lyzzel kell beszélnünk, mielőtt elindulunk, csak néhány percet. Aztán továbbmehetünk és meglátjuk hogy lesz. *Mondja ki hangosan, miközben felül Valea mellé. Valójában fogalma sincs, hogy lesz, de jelenleg talán ez a legizgalmasabb az egészben. Annak is örül, hogy ennek nem egyedül kell nekivágnia. Füttyszó hasít keresztül az udvaron, melyre Umon felfigyel. Nem messze az istállónál gyülekezőkre tekint, Lyz szőke haja messziről világlik.*
- Oda. *Mondja csendesen.* Valamit szeretnének. *Bár mindent megbeszéltek korábban, nem érti, hogy a gyülekező mi célt szolgál, de az alvezéri füttyszó kötelezi, így, ha kelletlenül is, de vélhetően Valea segítségével odahajtanak. Csuklyáját közben fejébe csapja, s ha rendben megérkeznek, a szekérről szól le a lánynak:*
- Igen, alvezér? *Hangja csendes és suttogó.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.14 19:38:13

4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-14 18:55:47
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//

* Ishala maga is intene, ha valaki reagálna a fiú kiabálására, de úgy látszik, hogy a többiek keze alatt túlságosan is ég a munka, és nem figyelnek fel a fiúkra. Nem zavarja az elfet, jobb is így, hogy nem törődnek velük. Semmi kedve megjátszani, hogy szomorú amiért itt kell hagyni a helyet, vagy hogy minden rendben van. Sadmyr mellett szerencséje van, mert a srácot nem igazán érdeklik ilyen dolgot, de a többiek lehet, hogy közvetlenebbek lennének. Az istállóban végignézi a lovakat, és megcsóválja a fejét. *
- Van nekik gazdájuk, jogtalanul venném el magamnak. Majd ülök a szekéren a városig, azután pedig megoldom valahogy. *Mondja egyszerűen, de azért segít a lovak nyergelésében, mégse lenne jó itt hagyni az állatokat, ezt ő is megérti. Csak tulajdonosa nem akar lenni egyiknek se. Ishala is megizzadt és elfáradt, de ezt nem nagyon mutatja, ahogy sajgó kezét sem, de azért ahogy végeznek elmegy a kútnál megmosni, mert nem szeretné, hogy elfertőződjenek a sebek, amiket a munka során szerzett. Kötszer nincs, úgyhogy bekötözni nem tudja, de nem is érdekli. A fájdalom arra emlékezteti, hogy él, és ez meglepően jó érzés. Hamarosan vissza is ér a szekér mellé, most már nem akar egyedül eltűnni, ha úgyis egy irányba mennek, akkor semmi értelme nem lenne a többiek nélkül belevetnie magát a vadonba, főleg fegyverek nélkül. Na nem mintha tenyereinek jelenlegi állapotában sok veszélyt jelentene bármilyen támadóra még nyilakkal is. Türelmesen vár a szekér oldalának dőlve, minden felszerelése nála van, amit jelenleg egy kulacs, és egy íj tesz ki. *

4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-14 17:55:42
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

- Nem tudom, nem mintha most panaszkodott volna. Ugye Kócos?
*Eddig a szekér tartalmával jól elbírt, talán ezek után sem lesz vele gond. Megveregeti Kócos szügyét dicséret gyanánt, mert ilyen készségesen szolgálja őket még a bolondságokban is.*
- Az jó ötlet. Jobb biztosra menni.
*Teszi még hozzá és ellép a szekértől, hogy Umonnak segíthessen pakolni. Bólintva veszi tudomásul a kérést, és mivel úgy tűnik ezzel gyorsan meg is vannak mehetnek tovább. Újra felmászik helyére, ezúttal viszont ő kap egy lehetőséget, hogy kipróbálja magát a vezetésben.*
- Biztos vagy benne?
*Kérdez azért még vissza, de elfogadja a gyeplőt. Umon megint nevet, ami mosolyt csal az arcára. A pince irányába néz, fejben nagyjából megtervezi az útvonalat. Nyelvével csettintés szerű hangot adva ki hívja fel magára az állat figyelmét, majd a gyeplő egy apró jelzésével próbálja megindítani. Szelíd jelzéseket használ Umonhoz képest, az más kérdés, hogy Kócos megérti-e őt. Valea is abból indul ki, amit mások megfigyelése közben láthatott.*
- Hmm, jó kérdés.
*Bár Artheniorban élt, de sosem kérdezősködött az árak felől, elvégre megvolt neki a biztos otthona, amikor pedig nem, akkor fogadókban szállt meg.*
- Egy tanya biztosan nem sok. Bár függhet a méretétől is, meg miegymás, de szerintem egy több szobás, pofásabb ház valahol 1000 és 2000 arany között lehet talán.
*Ha pedig kócos hallgat finom jelzéseire, akkor elviekben kellemes nyugodt tempóban megérkeznek a pince felé.*

4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-14 15:15:04
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Még akkor is jóízűen kacag, mikor már megálltak, csak fejét hátravetve, amolyan lelkesen, rázkódó vállal. Néha, amikor a lányra néz, akkor is elkapja a nevetés és kipukkad belőle, alig bírja visszatartani. Még akkor is kuncog, mikor lassan lekászálódik Valea után, hogy belépjenek a műhelybe. Egy kicsit összeszedi magát, aztán fejét vakarva néz a lányra:*
- Gondolod, hogy nehéz lesz neki? *Igazából fogalma sincs, mert nem nagyon ért a lovak teljesítőképességéhez, ahogy ahhoz sem, mekkora a teher, amit még elbírnak.*
- Az istállóban még van talán egy. *Gondolkodik hangosan.* Mellé befoghatjuk, párnak, aztán ketten majd csak elbírják. *Mert Vadvéd istállójában azért akadnak gazdátlan, örökölt lovak, legalábbis Umon úgy emlékszik.* Na mindegy, majd megnézzük. *Mondja, s, a lány mellé áll, aztán Kócos pofáját a másik oldalról ő is megsimogatja. Persze, csak úgy, tessék-lássék, azért még nem lett lókedvelő. Bár tény, hogy Kócos azért közel áll hozzá. A műhelybe lépve, az ott maradt kellékeket, szerszámokat gyűjti össze, látja, hogy néhány hiányzik, de nem foglakozik vele:*
- Csak ide, a lepárlóim mellé. *Mutatja Valeának a szekéren a szerszámok helyét.* Itt jók lesznek, mehetünk is. *Jelenti ki, miután végeznek, s ismét felkapaszkodik a szekérre, azonban ezúttal a gyeplőt nem fogja meg, inkább cinkosan és huncutul a lányra néz.*
- Most te jössz, lássuk, te mit tudsz! *Kacsint egyet, s megint feltör belőle egy nevetéshullám, ez már azonban gyorsan elhal.* A pince arra van. *Mutatja kezével az irányt.* Azután pedig körbejárjuk a szobákat, akad-e még felszedni való. Ha megvagyunk, akkor indulhatunk. *Mondja mosolyogva.*
- Szerinted... mennyibe kerülhet egy tanya Arthenior közelében? *Kérdezi hirtelen.*


4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-14 09:00:22
 ÚJ
>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Udvar//

*Halad a munka, kész a szekér, és mire a lovász fiú és Ishala fordul egyet az istállóban, már félig meg is pakolták azt. Lyz és Denzack fegyvereket pakolt fel, míg ő egy zsák abrakot küszködik fel. Nem valami erős fizikumú fiú, így szinte csoda számba megy, hogy sikerül. Bár talán Ishalával ketten megy majd több zsák is.*
- Célszerű is. Úgy látom, már nincs sok hátra, és indulhatunk is. *Válaszol immár az istálló elől.*
- Nézd, Umonék a műhelynél vannak már. *Pillant a másik szekeres kompániára.*
- Hahó! Umon! *kiált oda, és integet, hogy ők már pakoltak ott, de ahogy a szerzetest ismeri, biztos, ami biztos, úgyis átnézi a helységet. Végül is ők nem mindent hoztak el. Aztán Ishala kérdésére visszatér a lovászfiúk világába.*
- Hát, Boyta Lyz nénié. Shayenne Isqeháé volt, de ő gyalog ment az erdőbe, szóval akár lehet a tiéd is, gondolom. Sythra nem tért vissza, így Csutka is szabad. Őt is választhatod, ti jól kijöttetek Sythel. Talán örülne, hogy olyan valaki vigyáz a lovára, akivel jól kijött. Mit szólsz? De majd ahogy Lyz néni mondja. Ha kell, szekeret vezetek. *neveti el magát. Aztán már keze jár, és nyergel. Mindegyik lovat felszerszámozzák, és kivezetik az istállóból, a féltető alá. Mire végeznek, és a szekérre is felpakolnak mindent, amit szeretnének, már javában napközépnél tarthatnak. *
- Húh! Jól megdolgoztunk, majd éhen halok *támaszkodik a szekér oldalának, miközben homlokáról a gyöngyöző cseppeket törli le. Nem sokkal később pedig Lyz tűnik fel az épületből kivezető ösvényen. Nála van a zsákja is, szóval láthatóan útra kész. Az elhangzó füttyszó pedig csak megerősíti, hogy hamarosan indulás lesz ebből.*

4326. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-14 08:10:21
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Búcsú//
//Udvar//

*Kilép az épületből, az udvaron mocorog már mindenki. Szájához emeli kezét, s mint minden út után az erőd falának aljából, most léptei közben füttyenti a figyelemre hívó dallamot. Csak Banya nincsen sehol, de a szobalány és a fiai, Tae, már a szekér mellett várakoznak. Immár nincs más hátra Lyz véleménye szerint, mint hogy arról egyeztessenek, hogy ki melyik szekéren, és lovon utazik majd. Erre már volt egy terve, de csak akkor derül ki, jól számolt-e, ha mindenki színt vall, jön, vagy marad.
Az istálló előtt áll meg, hogy bevárja a többieket, és összeállítsa a kisebb karavánt.*

4325. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-14 06:34:22
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
//Denzi//

*Lyzhez lassan elérnek a hírek. Nem jött volna rá magától, egy barát nem árt, aki néha megsúgja, mi folyik a háta mögött. Ám most végtelenül csalódott, hogy hárman is így kijátszották. Igen, saját kudarcának éli meg, bár abban az időben hagyta magára Pycta, így nagyjából a legapróbb gond is nagyobb volt annál, mint hogy kik, és miért törik fel a pincét. Valójában csak azért esik neki ilyen rosszul, mert Denzi a barátja, Shen felé pedig gyengéd érzelmek fűzik, és emiatt becsapva érzi magát többszörösen is. Xotarától is várt némi komolyságot, de az után, hogy Barának esett akkor régen, már igazán nem lepi meg a dolog.*
- Értem Jayzion, és köszönöm, hogy elmondtad. *Túl kell lennie rajta, és ez másként nem megy, csak ha elhatározza s megacélozza magát, mert még mindig feladatai vannak. Azért húz még a borból, és ez legalább annyiban jót tesz, hogy kevésbé veszi súlyosnak a korábbiakat és a pakolás terhét. Ezért sem siet talán olyan nagyon, csak teljes lelki nyugalommal osztja ki a feladatot azoknak, akik beesnek az ajtón.
Az egyértelmű kitérésre csak bólint. Már oly mindegy, hogy miért. Ha el akarná mondani, már megtette volna.*
- Jól van. Rendben.*törődik bele, hogy vannak további titkok, de Denzack tetteivel elsősorban támogatta őt. Erre igyekszik most is támaszkodni. A boros üveget egy visszafogottabb korty után visszaadja, s a mozdulat immár végleges. Nem fogja visszakérni. *
- Jobb lenne. Induljunk Jayzion *bólint. Ennyi idő alatt már egy szekérnek meg kellett volna telnie.
Akár indulhat is az eleje. Ő a maga részéről megmondta, és tartja is, hogy ha teheti, utolsóként hagyja el a helyet. Mielőtt hóna alá fogná a csomagokat, Denzackhoz lép, s megöleli. Éppen úgy, mielőtt annak idején elhagyta az erődöt a mélységi.*
- Köszönöm *dünnyögi halkan, aztán elhátrál, és újra a feladatait veszi sorra. Hóna alá fog egy-egy csomag fegyvert, és megindul az ajtó felé.*
- Ha ezzel megvagyunk, megnézem a labort is. Néhány üvegcse jól jöhet, ki tudja, merre vetődünk.
* Azzal kilép az ajtón a fegyverekkel. Feltételezi, Denzack is hurcolkodik mögötte.*

//Ishala, Samyr, Denzi//
//Udvar, Istállónál//

- Sziasztok, hogy álltok? *köszön, és a szekérre löki a fegyvereket.* Hozzuk a fegyvereket, aztán a labort is. Utána indulás.
*Már fordul is sarkon és meg sem áll, míg a fegyverek, és a kosara a növényekkel ide nem kerül. Aztán az épület felé vesz az irányt.*

4324. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-13 14:05:30
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

*Umon nevetése talán a nap diadala, számára legalábbis biztosan. A nevetés rövid, de éppen eléggé kielégítő így is, Valea pedig borzasztó büszke magára, hiszen ha emlékezete nem csak mosolygáson kívül eddig még ezt nem sikerült elérnie a szerzetesnél. Jó érzéssel tölti el, hogy jobb kedvre derítette barátját, és ahogy előbb a zavartságát, úgy most az örömét is átveszi.
Végül nem hajthatja ő a szekeret, amit éppen csak egy kicsit, és egy pillanatig bán, aztán örül, hogy így alakul, mert a férfi lelkesedése elég kárpótlás ezért. Egészen olyanok, mint két butuska gyerek. A kalanddal, meg éppen a halállal sem lenne gondja neki sem, éppen ezért nincs ellenére a száguldozás, annak ellenére sem, hogy iszonyat nagyot ránt a szekéren az elé befogott hátas, aminek következtében Umon majdnem az ölébe ül. Csak kacarászik.*
- Látom Umon, látom.
*Kénytelen kapaszkodni, ha nem szeretne leesni, közben nevetgél, félelemnek jelét sem adva, csupán ugyanannak a lelkes örömnek, ami a szerzetest is átjárja. Kapaszkodik, mert hát még a férfit is valamelyest meg kell tartani, és mivel rendkívül felszabadultak mindketten, ezért most annak közelsége sem zavarja.
Végül megállnak, de nevetése nem marad abba még egy pár pillanatig.*
- Jaj, te őrült. Ha így folytatod repülni fogunk a szekérrel együtt.
*Igyekszik kifújni magát, közben a nevetéstől fájó arcát masszírozza. Talán életében összesen nem volt ennyire jókedvű, mint most ezalatt a pár perc alatt, így nem csoda, hogy arcizmai nincsenek felkészülve ilyen igénybevételre.*
- Na
*Vesz egy utolsó nagy levegőt, mielőtt összeszedi magát. Le is pattan a szekérről, hogy végre nekiláthassanak a műhely kipakolásának is.*
- Nem lesz ez így túl nehéz Kócosnak? Persze biztos vagyok benne, hogy kemény fából faragták.
*Mosolyogva nyúl a lóhoz, hogy megsimogassa annak pofáját. Kedvére valóak az ilyen vidám természetű élőlények, amilyen a ló is tűnik számára.*

4323. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-13 08:13:40
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Zavarát nem is leplezi, igazából, ha akarná sem tudná. Meglehetősen kínos helyzetbe keveredett, de Valea meglepő módon meglehetősen gálánsan kezeli. Zavartan vakarja meg tarkóját és kényszeredetten felnevet, miközben Kócos csapkodó farkát nézi, ahogy tomporáról hajtja a lusta legyeket. Már sörényét is megrázza, értetlenül tekintget hátra, hogy akkor most mi lesz, indulnak, vagy csak felültek a bakra beszélgetni, de akkor meg rá nincs is szükség.*
- Mindjárt. *Szól csendesen a lónak, majd lassan összeszedi magát. Valea válasza megnyugtatja. No nem azért mert itt ülnek egy szekér bakján és gyakorlatilag egyikük sem vezetett még, hanem a lány jól kezeli a dolgot és csendessége ellenére meglepően pozitívan fogja fel, még viccet is mond, amin Umon végre felnevethet. De csak egy pillanatra, hogy aztán hideg és komor tekintettel pillantson a lányra, s úgy suttogja a szemébe:*
- Nem félek a haláltól. *Jelenti ki hirtelen. Aztán megint elmosolyodik kissé.* De nem hiszem, hogy ez esetben ettől kellene tartanunk. *Valea felajánlja a hajtást, a szerzetes azonban akkor még nagyobb zavarban lenne, így csak mosolyogva megrázza a fejét, majd ismét megmarkolja a gyeplőt:*
- Semmi baj... nem lesz. *Egy aprót suhint.* Öhm... na gyerünk, kalandra fel! *Emeli meg egy kicsit hangját.* Gyia, Kócos! *Csak ahogy hallotta másoktól. Úgy látszik Kócos is hallhatta, mert nagyot ránt a szekéren, minek következtében Umon majdnem hátravágódik, majd elkerekedő szemekkel néz hátradőlve a lányra:*
- Valea! Szekeret vezetek! Látod?! Én egyedül! *Gyermeki öröm terül szét arcán, s az előbbi komolyság már a múlté, a szinte sugárzó boldogság körbelengi őt, talán ezt a lány is észreveheti, mert stigmái apránként húzódnak vissza nyakáról és kezéről csak arcára, hogy ott telepedjenek meg, láthatóan huncutul. Hogy az öröm Vadvéd elhagyásának, a jó társaságnak, vagy tényleg a szekér irányításának szól, nem lehet tudni, de kecsesen robognak inkább, nagy kört leírva Vadvéd udvarán:*
- Kapaszkoooodj! *Még be is dől, nagy vagányan, porzik utána az út, csuhája széle lebeg a szélben, csuklyáját le is kapja fejéről, de most ezen is csak nevet. Valeára is rádől persze a fordulatban:*
- Bocseeesz! *Vigyorog és a műhely felé veszi az irányt, majd egy rövidebb kis kocsikázás után meg is állnak, hogy onnan is minden szerszámot felpakoljanak. Mielőtt leszállnak, azért még kifújja magát, s nevetve néz a lányra.*
- Érdekes útnak nézünk elébe...

4322. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-12 21:29:28
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
//Lyz//

* Denzack tudja, vagy legalábbis erősen sejti, hogy Lyz nem táplál viszont semmilyen hasonló érzéseket, s ezt meg is érti a sötételf. Véleménye szerint egy sötételf, legfeljebb egy másik sötételf társaságát élvezheti hosszan tartóan, hiszen mindenki más társasága csak időleges, s csak azért vannak mások társaságában, hogy kihasználják. Denzacknak összeszorul a szíve, mikor arra gondol, hogy ez az érzés is ezzel a faji dologgal lehet kapcsolatban, tehát valójában csak azért keresi Lyz társaságát, mert valami hasznot húz belőle. Persze ez valójában nem így van, de a mélységi nem ismer olyan érzéseket, mint a szerelem, s a szeretetről is vajmi kevés fogalma van. *
- Hát én erről nem tudtam, csak Xotara keresett fel, hogy tudok-e neki segíteni.
* Lyz látszólag eléggé meglepődik a dolgon, hogy Denzack nyitotta ki a zárat, így inkább csak egy biccentéssel fel a kérdésre. Ezután, a következő kérdésen erősen elgondolkodik Denzack, de semmi más nem jut eszébe, s kissé rosszul is érzi magát, hogy most ezeket elmondta Lyznek. *
- Háát... azt hiszem nem, legalábbis én másról nem tudok.
* Viszont az utolsó kérdésre egyáltalán nem akar válaszolni, így megpróbálja elkerülni a dolgot. *
- Ez egy hosszú történet és erre nem ez a legmegfelelőbb alkalom.
* Hajtja le fejét, mert ismét eszébe jut régi élete, ami egyáltalán nem hiányzik neki, de nem sok választása maradt. Iszik a borból, majd visszanyújtja Lyznek. Közben megérkezik a gyerek is, aki korábban itt járt, valószínűleg akkor már elég sok idő telhetett el, de a mélységinek ez egyáltalán nem tűnt fel. *
- Talán jobb lenne, ha indulnánk, nem gondolod?

A hozzászólás írója (Denzack, a kegyetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.12 21:29:46

4321. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-12 18:02:49
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

*A szerzetesre mosolyog amikor az megszólal. Megérti annak érzéseit, mert nagyjából benne is ugyanaz zajlik le. Izgatott és boldog. Most egy új útra megy, holott alig érkezett meg, és az mindenképpen kalandos, meg tartalmas lesz, bárhogy alakuljon is. Ezt érzi sőt szinte már tudja.*
- Így, hogy együtt tesszük meg ezt az utat, én sem bánom.
*Teszi ő is hozzá, majd egyenesen előre nézve vár. Várja, hogy a szekér végre megmozduljon, de egyelőre nem történik ez meg, helyette a férfi újra hozzá intézi szavait. Kicsit visszatérnek az érzelgős fázisba, de ez továbbra sem zavarja kifejezetten, figyelmesen hallgat. Ezzel nem is lenne baj, ha a szerzetes nem kezdene bele a homályos fogalmazásba, ami teljesen összezavarja Valeát. Egyszerűen nem érti az egészet, amitől csak egyre jobban ráncolhat homlokát, arcvonásai megkeményednek.
Szinte már pattanásig feszül a frusztrációtól mire végül Umon kimondja amit akart.*
- Szekeret... Nem, nem, még soha.
*Meglepődve pillant hol az állatra előttük, hol a mellette ülő barátjára. Miután lecsillapodik, és zavarodottsága is eltűnik, arca újra kivirul, már magához képest.*
- Te sem vezettél?
*Meglepődik, de ez ezúttal nem látszik rajta, csupán röviden felkacag.*
- Na hát akkor jól nézünk már megint ki. Mint a beszélgetéseknél. Amúgy biztos nem hinném, hogy nagy ördöngösség lenne, de ha gondolod szívesen átveszem a vezetést. Egyszer mindent meg kell próbálni, legfeljebb meghalunk, mert egy szakadékba vezetem Kócost.
*Persze abszurd az elképzelés, mert szakadékot nem nagyon látott errefelé, aztán gyenge vicce egy igen pontos jóslattá válik. Mindenesetre rendkívül magabiztos, és lelkes is, éppen annyira amennyire kislányként lelkesedett fiatalon.*
- Ugyan mi baj lehetne?
*Mosolyog szélesen, és kész helyet cserélni, hogy kiderítse vajon magabiztosságának van-e bármi alapja.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346