Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Őrség//
* Az őrködés szépsége; a csend, és nyugalom, mely körülöleli mind az őrt, mind a képzeletünk által kreált laikus megfigyelőt. Hát nem csodálatos? Az emberek génjeibe van írva a sötétségtől való félelem, de az olyan nyugodt, és természetes, nem igazán érthető, miért nem bírják olyan sokan elfogadni a létezését. Még érthetetlenebb, hogy miért rettegnek tőle annyian? Hát mi lehetne ennél is nyugodtabb. Eyldana csak őrködik, néha-néha elbóbiskol, majd felriadván folytatja az őrködést. Mindemellett még van fölös energiája és ideje őrködni is. Az őrök élete a legjobb, talán a legbiztonságosabb is, nem kell mást tenniük, csak őrködniük. Őrködni, és őrködni, amíg el nem fáradnak, aztán aludni, egy-fél napot szabadon tölteni, és ismét, társukat leváltva őrködni.
Ilyen ez az őr szakma. *
//Napváltás//
* Az új nap első sugarai a szobájában találnak rá, a hideg miatt a tőle telhető leggyorsabban öltözik fel, és szokásához híven, nem a konyha, hanem az Irarrának állított oltár felé veszi az irányt. Az étkezés sosem élvezett elsődleges prioritást nála. A visszatérő venár, és leendő venárok, azaz venárkák az oltárnál, vagy a folyosón futhatnak össze az öreglánnyal. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-13 17:08:13
Üzenet elküldve: 2016-10-13 17:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
* Az őrködés szépsége; a csend, és nyugalom, mely körülöleli mind az őrt, mind a képzeletünk által kreált laikus megfigyelőt. Hát nem csodálatos? Az emberek génjeibe van írva a sötétségtől való félelem, de az olyan nyugodt, és természetes, nem igazán érthető, miért nem bírják olyan sokan elfogadni a létezését. Még érthetetlenebb, hogy miért rettegnek tőle annyian? Hát mi lehetne ennél is nyugodtabb. Eyldana csak őrködik, néha-néha elbóbiskol, majd felriadván folytatja az őrködést. Mindemellett még van fölös energiája és ideje őrködni is. Az őrök élete a legjobb, talán a legbiztonságosabb is, nem kell mást tenniük, csak őrködniük. Őrködni, és őrködni, amíg el nem fáradnak, aztán aludni, egy-fél napot szabadon tölteni, és ismét, társukat leváltva őrködni.
Ilyen ez az őr szakma. *
//Napváltás//
* Az új nap első sugarai a szobájában találnak rá, a hideg miatt a tőle telhető leggyorsabban öltözik fel, és szokásához híven, nem a konyha, hanem az Irarrának állított oltár felé veszi az irányt. Az étkezés sosem élvezett elsődleges prioritást nála. A visszatérő venár, és leendő venárok, azaz venárkák az oltárnál, vagy a folyosón futhatnak össze az öreglánnyal. *
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-13 00:51:58
Üzenet elküldve: 2016-10-13 00:51:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*Khannál semmilyen fegyver nem volt, amit leadhatott volna, így az arra érkező felszólításnál neki csak annyi volt a dolga, hogy széttárja a kezeit, mutatván, hogy hosszú perceket is áldozhatnának rá, akkor sem találnának nála fegyvert. Emitt most nem fontos kitérni arra, hogy bizonyos "szakmákban" egy övből kierőszakolt biztosszeg is számíthat ugyanolyan fegyvernek, mint a kovácsmesterek által kikalapált acélkardok.*
- Szép magas falak. *Állapítja meg minden át- és felvezetés nélkül, mialatt a főépület felé menet követik Sylwerant. Az irányérzékét nem vesztette el ide vezető útjuk során, mégis, ha most kilöknék a kapuk elé, hogy elnavigáljon a vadonból, valószínűleg soha nem keveredne elő belőle. Olyan ösvények és kijáratlan utak szövevényén át jutottak el idáig, hogy alapos terepismeret nélkül szinte lehetetlennek tartja megtalálni a helyet. Ugyanez viszont megfordítva is igaz és talán az elf emiatt is kérte, hogy ne próbálkozzanak meg a falakon kívüli bóklászással.*
- Szerinted él abból a kilencfejűből odakint is néhány példány, azért nem akarják, hogy elkóricáljon bárki? *Az említett lényt csak a rajzszerű szimbólumon látta, hús-vér formájában talán már nem létezik vagy soha nem is volt több a halandó fantázia egyik kreálmányánál.
Oldalba böki a Vöröst, amikor látja, hogy a lány vonakodva válik csak meg a fegyverarzenáltól.*
- Csak attól akarnak megóvni, hogy este a szoba sötétjében véletlenül belém ne szalaszd a hegyét. *A szobaválasztás procedúrája is lezajlik aztán, viszonylagos egyetértésben, amennyire ő megállapítani képes. Legalábbis látszólagosan senki nem emel hangot az ellen, hogy ellenére való volna az a négy fal, amit szálláshelyéül kap. Dyn, ígéretét teljesítve azt választja, amelyik a kék-arany szeműé mellett helyezkedik el. A kettő közötti falrészen vastagon sarjadó borostyán kúszik, a férfi fejében máris ötletek tömkelege tolong azt illetően, hogy miképp használhatja ezt ki éjszakai légyottok lebonyolítására.*
- Te elhoztad magaddal Botot? *Nem tetteti meglepettségét: észre sem vette, hogy Dyn titkon elhappolta a vadászkalyibából azt a facsonkot, amit maga mellé emelt, mint első számú lelki támasz. Aztán ha annak nem válna be, egy sánta ember még mindig láthatja csekélyke hasznát.* Nem szeretnélek rajta kapni.
*Késő már a megbánás és a vészkerülés, az effajta labdákat Khan ritkán (de leginkább soha) nem hagyja csak úgy lehullani. Mindent összevetve boldog, hogy elért Vadvédbe a szeretett nő oldalán és ez egy ideig meg is fog felelni így. A féligazságok tragédiájáról majd ráér holnap gondolkozni.
A berendezkedéshez neki nem kell sok idő, mert alig akad valami holmija, ezért azokhoz képest, akik egy egész háztartásnyi felszerelést hoztak magukkal Vadvédbe, ő hamar befejezi ezt és csakhamar újra az udvaron találja magát, s ha már épp elérhető távolságban van, hát megnézi magának közelebbről azt a gyakorlóteret, ami nem messze a Kapirgálótól kapott helyet. Komolytalan szándékkal az itt lelt próbafegyverek néhány darabját kézbe is próbálja, a legélénkebb érdeklődést azonban az íjak felé tanúsítja. Volt már a keze ügyében, amikor azzal vert agyon valakit, de rendeltetésszerűen még nem használt egyet sem.*
- Miért is ne? *Amíg az a korábban említett vacsora készre nem fő, megnézi, miben is rejlik az íjászat veleje.*
*Khannál semmilyen fegyver nem volt, amit leadhatott volna, így az arra érkező felszólításnál neki csak annyi volt a dolga, hogy széttárja a kezeit, mutatván, hogy hosszú perceket is áldozhatnának rá, akkor sem találnának nála fegyvert. Emitt most nem fontos kitérni arra, hogy bizonyos "szakmákban" egy övből kierőszakolt biztosszeg is számíthat ugyanolyan fegyvernek, mint a kovácsmesterek által kikalapált acélkardok.*
- Szép magas falak. *Állapítja meg minden át- és felvezetés nélkül, mialatt a főépület felé menet követik Sylwerant. Az irányérzékét nem vesztette el ide vezető útjuk során, mégis, ha most kilöknék a kapuk elé, hogy elnavigáljon a vadonból, valószínűleg soha nem keveredne elő belőle. Olyan ösvények és kijáratlan utak szövevényén át jutottak el idáig, hogy alapos terepismeret nélkül szinte lehetetlennek tartja megtalálni a helyet. Ugyanez viszont megfordítva is igaz és talán az elf emiatt is kérte, hogy ne próbálkozzanak meg a falakon kívüli bóklászással.*
- Szerinted él abból a kilencfejűből odakint is néhány példány, azért nem akarják, hogy elkóricáljon bárki? *Az említett lényt csak a rajzszerű szimbólumon látta, hús-vér formájában talán már nem létezik vagy soha nem is volt több a halandó fantázia egyik kreálmányánál.
Oldalba böki a Vöröst, amikor látja, hogy a lány vonakodva válik csak meg a fegyverarzenáltól.*
- Csak attól akarnak megóvni, hogy este a szoba sötétjében véletlenül belém ne szalaszd a hegyét. *A szobaválasztás procedúrája is lezajlik aztán, viszonylagos egyetértésben, amennyire ő megállapítani képes. Legalábbis látszólagosan senki nem emel hangot az ellen, hogy ellenére való volna az a négy fal, amit szálláshelyéül kap. Dyn, ígéretét teljesítve azt választja, amelyik a kék-arany szeműé mellett helyezkedik el. A kettő közötti falrészen vastagon sarjadó borostyán kúszik, a férfi fejében máris ötletek tömkelege tolong azt illetően, hogy miképp használhatja ezt ki éjszakai légyottok lebonyolítására.*
- Te elhoztad magaddal Botot? *Nem tetteti meglepettségét: észre sem vette, hogy Dyn titkon elhappolta a vadászkalyibából azt a facsonkot, amit maga mellé emelt, mint első számú lelki támasz. Aztán ha annak nem válna be, egy sánta ember még mindig láthatja csekélyke hasznát.* Nem szeretnélek rajta kapni.
*Késő már a megbánás és a vészkerülés, az effajta labdákat Khan ritkán (de leginkább soha) nem hagyja csak úgy lehullani. Mindent összevetve boldog, hogy elért Vadvédbe a szeretett nő oldalán és ez egy ideig meg is fog felelni így. A féligazságok tragédiájáról majd ráér holnap gondolkozni.
A berendezkedéshez neki nem kell sok idő, mert alig akad valami holmija, ezért azokhoz képest, akik egy egész háztartásnyi felszerelést hoztak magukkal Vadvédbe, ő hamar befejezi ezt és csakhamar újra az udvaron találja magát, s ha már épp elérhető távolságban van, hát megnézi magának közelebbről azt a gyakorlóteret, ami nem messze a Kapirgálótól kapott helyet. Komolytalan szándékkal az itt lelt próbafegyverek néhány darabját kézbe is próbálja, a legélénkebb érdeklődést azonban az íjak felé tanúsítja. Volt már a keze ügyében, amikor azzal vert agyon valakit, de rendeltetésszerűen még nem használt egyet sem.*
- Miért is ne? *Amíg az a korábban említett vacsora készre nem fő, megnézi, miben is rejlik az íjászat veleje.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-12 19:57:05
Üzenet elküldve: 2016-10-12 19:57:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Az eredeti hajszíne valóban tejföl szőke volt, de egy ideje már fekete a haja, lehet jobb lesz előbb vagy utóbb kimosnia magából, ezt gyászszínt.
Szerencsére, nem zavarták haza, és lassan ő is megérkezik Vadvédbe. Virgoncnak hatán kicsivel könnyebben veszi az akadályokat mintha. Ha eddig eljött talán nem fogja őket zavarni, lehet szerencséje lesz, s lesz kitől mágiát tanulni, vagy ha nem akkor legfeljebb magát remélhetőleg fogja valamilyen szinten fejleszteni.
Mikor átlépi a hatalmas kaput csodálkozva nézi a remek művet. Az izgalom teljesen átjárja, egy kis időre megáll.*
- Ugye nem bánod, ha a többi társadhoz viszlek.
*Mondja a lovának, s szépen odaviszi. Pakolásban nem nagyon vesz részt, mivel nem tudja, hogy mit hová kell vinni, így hát elkezdi lekefélni Virgoncot.*
~ Remélem nem bánják ha ezt kölcsön veszem.~
*Hiszen egy ló azért igényel némi törődést, s ezt mindenképp meg akarja adni neki, ezt a minimumot.*
*Az eredeti hajszíne valóban tejföl szőke volt, de egy ideje már fekete a haja, lehet jobb lesz előbb vagy utóbb kimosnia magából, ezt gyászszínt.
Szerencsére, nem zavarták haza, és lassan ő is megérkezik Vadvédbe. Virgoncnak hatán kicsivel könnyebben veszi az akadályokat mintha. Ha eddig eljött talán nem fogja őket zavarni, lehet szerencséje lesz, s lesz kitől mágiát tanulni, vagy ha nem akkor legfeljebb magát remélhetőleg fogja valamilyen szinten fejleszteni.
Mikor átlépi a hatalmas kaput csodálkozva nézi a remek művet. Az izgalom teljesen átjárja, egy kis időre megáll.*
- Ugye nem bánod, ha a többi társadhoz viszlek.
*Mondja a lovának, s szépen odaviszi. Pakolásban nem nagyon vesz részt, mivel nem tudja, hogy mit hová kell vinni, így hát elkezdi lekefélni Virgoncot.*
~ Remélem nem bánják ha ezt kölcsön veszem.~
*Hiszen egy ló azért igényel némi törődést, s ezt mindenképp meg akarja adni neki, ezt a minimumot.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-12 19:38:06
Üzenet elküldve: 2016-10-12 19:38:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Ismét egy hosszú túrának nézhet elébe, habár most már, egy kicsivel könnyebb az út, mivel most már ismeri az utat. Szerencsére tudott aludni egy keveset, de szívesebben aludna, a szobában, hiszen ott még is csak kényelmesebb egy kicsivel.*
~ Remélem be fogok tudni illeszkedni a társaságba.~
*Jó valahová tartozni, és nem egyedül szembenézni az ismeretlennel. Jó lenne minél előbb megügyesednie, s megerősödnie, különben csak nyűg lesz, azt pedig végképp nem akarja. Tudja, jól hogy nagy út áll még előtte, és minden percet ki kell használja, hogy mielőbb fel tudja venni a ritmust a többiekkel. Ambíció erre megvan, csak hát a tudást nem fogják ingyen adni, ehhez meg kell dolgozni.
Végig ezen jár az esze, kicsit kizárja maga körül a külvilágot. Rengeteg mindent le kell még tisztáznia önmagában, különben amin járni fog út az nem biztos, hogy megfelelő lesz. Úgy gondolja, hogy elsősorban arra kell erősítenie, amihez ért, de sajnos nincs semmi amiben igazán kiemelkedő lenne, s így szeretne harcossá válni.
Közben Végre itthon? Egyelőre még nem érzi, hogy hozzájuk tartozna, de szeretné azt hinni a későbbiekben, hogy hasznos tagjuk lehet, tudja jól, miszerint a bizalmat nem fogják ingyen adni. Mindent meg fog tenni az ügy érdekében, hogy méltó legyen a címre.*
~ Kíváncsi vagyok, hogy mit fog tartogatni a jövő.~
*A kaland mindenképp érdekli, csak az már más kérdés, hogy helyt tud állni, különben csak egy mese világ lesz, s csak hiú ábrándokat fog követni.
Lóval nem kell bíbelődnie, és rögtön tud segíteni, ahol tud, például a kipakolásban.*
*Ismét egy hosszú túrának nézhet elébe, habár most már, egy kicsivel könnyebb az út, mivel most már ismeri az utat. Szerencsére tudott aludni egy keveset, de szívesebben aludna, a szobában, hiszen ott még is csak kényelmesebb egy kicsivel.*
~ Remélem be fogok tudni illeszkedni a társaságba.~
*Jó valahová tartozni, és nem egyedül szembenézni az ismeretlennel. Jó lenne minél előbb megügyesednie, s megerősödnie, különben csak nyűg lesz, azt pedig végképp nem akarja. Tudja, jól hogy nagy út áll még előtte, és minden percet ki kell használja, hogy mielőbb fel tudja venni a ritmust a többiekkel. Ambíció erre megvan, csak hát a tudást nem fogják ingyen adni, ehhez meg kell dolgozni.
Végig ezen jár az esze, kicsit kizárja maga körül a külvilágot. Rengeteg mindent le kell még tisztáznia önmagában, különben amin járni fog út az nem biztos, hogy megfelelő lesz. Úgy gondolja, hogy elsősorban arra kell erősítenie, amihez ért, de sajnos nincs semmi amiben igazán kiemelkedő lenne, s így szeretne harcossá válni.
Közben Végre itthon? Egyelőre még nem érzi, hogy hozzájuk tartozna, de szeretné azt hinni a későbbiekben, hogy hasznos tagjuk lehet, tudja jól, miszerint a bizalmat nem fogják ingyen adni. Mindent meg fog tenni az ügy érdekében, hogy méltó legyen a címre.*
~ Kíváncsi vagyok, hogy mit fog tartogatni a jövő.~
*A kaland mindenképp érdekli, csak az már más kérdés, hogy helyt tud állni, különben csak egy mese világ lesz, s csak hiú ábrándokat fog követni.
Lóval nem kell bíbelődnie, és rögtön tud segíteni, ahol tud, például a kipakolásban.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-12 13:41:41
Üzenet elküldve: 2016-10-12 13:41:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás vissza Vadvédbe//
//Napváltás//
*Értetlenül nézi, ahogy Gius félre áll és kiköti Bellát.*
~Miért állunk meg? Vagy, azt akarja, hogy hagyjam magára?~
*A többiek után tekint, majd a megjegyzés hallva apró fintorra húzza a száját.*
~Akkor én félelfként nyilván hibás darab vagyok, mert fogalmam sincs mi lenne jó nekem. Azt sem tudom igazán mit akarok.~
*Nem fél a férfitől, de akaratlanul is összerezzen a határozott érintéstől, és meg sem próbál megfordulni. Sokkal inkább megdermed és a lélegzetét is visszatartva hallgatja a folytatást.*
~Határozottabban?~
-Mire...? Ááá! Aahh.
*Döbbenten szakad ki belőle a levegő, és amint a ló tetejére ér, kétségbe esetten kap a nyereg, majd Bella sörénye után és úgy rámarkol, mintha az élete múlna rajta. Hevesen dobogó szívvel és riadtan figyeli a férfi ténykedését és közben görcsösen szorítja a sörényt és a combjaival a lovat is. Amikor Bella megindul alatta, Nara első gondolatát a pánik szüli.*
~Le akarok szállni! Nagyon magasan vagyok, biztosan le fogok esni! Ez félelmetes.~
*Néhány perc léptetés után azonban a kellemesen ringó, meleg testnek hála, kezd ellazulni, és most először fel mer pillantani, hogy a ló nyaka helyett körbe nézzen. Ettől pedig elámul.*
-Ez hihetetlen... gyönyörű.
*Minden ismerős, mégis minden olyan másnak tűnik onnan fentről, és Nara nem tud betelni a látvánnyal. Az erdőt kémleli és boldogan felkacag, amikor meglát egy mókust a lombok között, vagy egy elcikázó szarvast. A fák lombja is olyan hatást kelt, mintha csak ki kellene nyújtania a kezét, hogy elérje a leveleket. Néha megérint egy útba eső ágat, vagy letép egy levelet és rajongással tanulmányoz mindent. Idővel azonban elmereng a távolba, és egy halk megjegyzést tesz.*
-Hát ilyen magasnak lenni. Amilyen én sosem leszek.
*Teszi hozzá csak úgy magának, elszomorodva egy pillanatra, majd hirtelen ötlettől vezérelve finoman előre dől a nyeregben és megsimogatja Bella nyakát, aki erre csak prüszkölve bólint. Épp magára eszmélne, hogy milyen régóta ücsörög a nyeregben kényelmesen, miközben Gius a lovat terelgetve gyalogol, mikor végre kiérnek a fák közül.*
//Hazatérés//
*Elfogja a bűntudat és azonnal le akar ugrani, hogy bocsánatot kérjen, de rájön, hogy elég magasan van és fogalma sincs hogy kellene nem fejjel lefelé leérkezni. Megint elvörösödik és körbe tekint, hogy mások hogyan szálnak le, de a többség már lent van, vagy még szöszmötöl. Nagy levegőt vesz és előre hajolva, a lehető leghalkabban suttog a férfinek.*
-Csodás volt, de nem tudom hogy kell lejutni innen. Mit csináljak?
*Kérdezi, de alig mer a férfi szemébe nézni zavarában.*
~Na szép! Nem lehetek ennyire béna! Talán csak el kéne fordulnom és lecsúszni, közben az egyik lábam csak leér egyszer.~
*Ha kap egy kis útmutatást, minden tőle telhetőt megtesz, hogy minél méltóságteljesebben érkezzen a földre, ami többé kevésbé sikerül is. Ettől visszatér a túláradó boldogsága és nagy lendülettel ugrik Giushoz és ahogy sikerül, megpróbálja megölelni.*
-Köszönöm, köszönöm! Ez fantasztikus érzés volt! Még soha nem ültem lovon!
//Napváltás//
*Értetlenül nézi, ahogy Gius félre áll és kiköti Bellát.*
~Miért állunk meg? Vagy, azt akarja, hogy hagyjam magára?~
*A többiek után tekint, majd a megjegyzés hallva apró fintorra húzza a száját.*
~Akkor én félelfként nyilván hibás darab vagyok, mert fogalmam sincs mi lenne jó nekem. Azt sem tudom igazán mit akarok.~
*Nem fél a férfitől, de akaratlanul is összerezzen a határozott érintéstől, és meg sem próbál megfordulni. Sokkal inkább megdermed és a lélegzetét is visszatartva hallgatja a folytatást.*
~Határozottabban?~
-Mire...? Ááá! Aahh.
*Döbbenten szakad ki belőle a levegő, és amint a ló tetejére ér, kétségbe esetten kap a nyereg, majd Bella sörénye után és úgy rámarkol, mintha az élete múlna rajta. Hevesen dobogó szívvel és riadtan figyeli a férfi ténykedését és közben görcsösen szorítja a sörényt és a combjaival a lovat is. Amikor Bella megindul alatta, Nara első gondolatát a pánik szüli.*
~Le akarok szállni! Nagyon magasan vagyok, biztosan le fogok esni! Ez félelmetes.~
*Néhány perc léptetés után azonban a kellemesen ringó, meleg testnek hála, kezd ellazulni, és most először fel mer pillantani, hogy a ló nyaka helyett körbe nézzen. Ettől pedig elámul.*
-Ez hihetetlen... gyönyörű.
*Minden ismerős, mégis minden olyan másnak tűnik onnan fentről, és Nara nem tud betelni a látvánnyal. Az erdőt kémleli és boldogan felkacag, amikor meglát egy mókust a lombok között, vagy egy elcikázó szarvast. A fák lombja is olyan hatást kelt, mintha csak ki kellene nyújtania a kezét, hogy elérje a leveleket. Néha megérint egy útba eső ágat, vagy letép egy levelet és rajongással tanulmányoz mindent. Idővel azonban elmereng a távolba, és egy halk megjegyzést tesz.*
-Hát ilyen magasnak lenni. Amilyen én sosem leszek.
*Teszi hozzá csak úgy magának, elszomorodva egy pillanatra, majd hirtelen ötlettől vezérelve finoman előre dől a nyeregben és megsimogatja Bella nyakát, aki erre csak prüszkölve bólint. Épp magára eszmélne, hogy milyen régóta ücsörög a nyeregben kényelmesen, miközben Gius a lovat terelgetve gyalogol, mikor végre kiérnek a fák közül.*
//Hazatérés//
*Elfogja a bűntudat és azonnal le akar ugrani, hogy bocsánatot kérjen, de rájön, hogy elég magasan van és fogalma sincs hogy kellene nem fejjel lefelé leérkezni. Megint elvörösödik és körbe tekint, hogy mások hogyan szálnak le, de a többség már lent van, vagy még szöszmötöl. Nagy levegőt vesz és előre hajolva, a lehető leghalkabban suttog a férfinek.*
-Csodás volt, de nem tudom hogy kell lejutni innen. Mit csináljak?
*Kérdezi, de alig mer a férfi szemébe nézni zavarában.*
~Na szép! Nem lehetek ennyire béna! Talán csak el kéne fordulnom és lecsúszni, közben az egyik lábam csak leér egyszer.~
*Ha kap egy kis útmutatást, minden tőle telhetőt megtesz, hogy minél méltóságteljesebben érkezzen a földre, ami többé kevésbé sikerül is. Ettől visszatér a túláradó boldogsága és nagy lendülettel ugrik Giushoz és ahogy sikerül, megpróbálja megölelni.*
-Köszönöm, köszönöm! Ez fantasztikus érzés volt! Még soha nem ültem lovon!
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-12 12:08:05
Üzenet elküldve: 2016-10-12 12:08:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*Viszonylagos beletörődéssel nyugtázza, hogy eltelt néhány nap és még nem tört az életére senki, ahogy ő sem akart megfojtani bárkit is. A csapat vegyes összetétele ugyan okoz neki némi fejtörést, az orktól az elfig mindenféle népek elegyébe keveredtek, s a legnagyobb probléma mégis az, hogy miért nem szólt még be senki a másiknak? Még egy üres üveg sem repült eddig nagy ívben senki feje felé. A barlangban ahhoz szokott, hogy ha mást nem is, de legalább Bresst minden második percben meg akarta valaki ütni.
Khant elnézve, ő most nyugodtabb a szokásosnál is. Talán jóérzete van a dolog kimenetével kapcsolatban, vagy csak nagyon is bizakodó, de legalább némi higgadtságot átragaszt a Vörösre is, így lehetséges, hogy mindenféle menni akarása ellenére, még mindig itt van. Pedig erős a késztetés az ellenkezőre. A csapatot még nem tette próbára semmiféle természeti jelenség, így a bizalmát sem, és addig, amíg ez meg nem történik, nem lát okot arra, hogy ne tartson tőlük.*
- Köszönöm a gyors választ. *Mosolyogja el magát és körbejártatja tekintetét a fából épített kisebb erődítményen. Egy biztos is, itt legalább védve lesz a külső fenyegetettség elől.
A „Hydrának kilenc feje van” felkiáltásra magasra szökik a homlokán a szemöldöke.*
- Ööö… he? *Késztetést érez arra, hogy visszakiabáljon valami hasonlót, mondjuk, hogy a „Vízben halak élnek” de azzal vélhetőleg nem szerezne túl sok jó pontot már az elején.
Fegyvereit keserű szájízzel hajlandó csak levenni magáról, szinte könnyes szemmel figyeli, amint nagyra becsült kardját gonosz módon eltávolítják tőle. Nem kedveli az ilyet, védtelen. És legutóbb a hegynek a vasas oldalán tették ugyanezt vele, amitől szintén bármikor el tudna borulni az agya.*
- Remélem, a toportyánoktól azért megkímélnek minket. *Ráncolja meg a homlokát, és kissé bizonytalanul, kényelmetlenkedve, de követi a hóhajú elfet, hogy szobát találjon magának, maguknak. Mert, hogy bár szüksége van némi külön szférára, de nem hajlandó.*
- Meg a párkányokkal, is azt ne felejtsük el. A kráken őrizzen, hogy leessél onnan és átszúrjon valami, meg minden anyám kínja… Hm. Mit jelent ez? Anyám kínja? Milyen kínja? *Csak egy pillanatra áll meg töprengeni.*
- A hozzád legközelebb eső szobát választom. *Ezt csak suttogva teszi hozzá. Igazából Rolfon kívül tt gyakorlatilag senki sem tud róluk, Dyntinek pedig kedvére esik a titkolózás. Még akkor is, ha nincs értelme.* Majd nyitva hagyom az ajtót, hogy ne az ablakon át keljen beosonnod, tekintve a párkányokkal való viszonyod. Remélem Bot nem fogja bánni. Biztos vágyott már rá, hogy kicsit kettesben legyünk. *Hirtelen vörösödik el a feje és tágulnak ki a szemei.* Vagyis! Nem úgy, hanem tudod, ártatlanul. Csak csak csak, úgy, mint a lelki támaszom. Semmi izé. Ó nézd csak *Gyorsan terelésbe kezd és a Khan által már korábban kiszúrt tyúkok felé mutat, pontosan úgy, mint egy kretén.*
- Azt hallottam van olyan tyúkféle, amelyik megér vagy 3200 aranyat is. Bizony. *Khan, a Félszemű számára terelése nem lehet újdonság, csak egy a sok gyenge próbálkozás közül.*
*Viszonylagos beletörődéssel nyugtázza, hogy eltelt néhány nap és még nem tört az életére senki, ahogy ő sem akart megfojtani bárkit is. A csapat vegyes összetétele ugyan okoz neki némi fejtörést, az orktól az elfig mindenféle népek elegyébe keveredtek, s a legnagyobb probléma mégis az, hogy miért nem szólt még be senki a másiknak? Még egy üres üveg sem repült eddig nagy ívben senki feje felé. A barlangban ahhoz szokott, hogy ha mást nem is, de legalább Bresst minden második percben meg akarta valaki ütni.
Khant elnézve, ő most nyugodtabb a szokásosnál is. Talán jóérzete van a dolog kimenetével kapcsolatban, vagy csak nagyon is bizakodó, de legalább némi higgadtságot átragaszt a Vörösre is, így lehetséges, hogy mindenféle menni akarása ellenére, még mindig itt van. Pedig erős a késztetés az ellenkezőre. A csapatot még nem tette próbára semmiféle természeti jelenség, így a bizalmát sem, és addig, amíg ez meg nem történik, nem lát okot arra, hogy ne tartson tőlük.*
- Köszönöm a gyors választ. *Mosolyogja el magát és körbejártatja tekintetét a fából épített kisebb erődítményen. Egy biztos is, itt legalább védve lesz a külső fenyegetettség elől.
A „Hydrának kilenc feje van” felkiáltásra magasra szökik a homlokán a szemöldöke.*
- Ööö… he? *Késztetést érez arra, hogy visszakiabáljon valami hasonlót, mondjuk, hogy a „Vízben halak élnek” de azzal vélhetőleg nem szerezne túl sok jó pontot már az elején.
Fegyvereit keserű szájízzel hajlandó csak levenni magáról, szinte könnyes szemmel figyeli, amint nagyra becsült kardját gonosz módon eltávolítják tőle. Nem kedveli az ilyet, védtelen. És legutóbb a hegynek a vasas oldalán tették ugyanezt vele, amitől szintén bármikor el tudna borulni az agya.*
- Remélem, a toportyánoktól azért megkímélnek minket. *Ráncolja meg a homlokát, és kissé bizonytalanul, kényelmetlenkedve, de követi a hóhajú elfet, hogy szobát találjon magának, maguknak. Mert, hogy bár szüksége van némi külön szférára, de nem hajlandó.*
- Meg a párkányokkal, is azt ne felejtsük el. A kráken őrizzen, hogy leessél onnan és átszúrjon valami, meg minden anyám kínja… Hm. Mit jelent ez? Anyám kínja? Milyen kínja? *Csak egy pillanatra áll meg töprengeni.*
- A hozzád legközelebb eső szobát választom. *Ezt csak suttogva teszi hozzá. Igazából Rolfon kívül tt gyakorlatilag senki sem tud róluk, Dyntinek pedig kedvére esik a titkolózás. Még akkor is, ha nincs értelme.* Majd nyitva hagyom az ajtót, hogy ne az ablakon át keljen beosonnod, tekintve a párkányokkal való viszonyod. Remélem Bot nem fogja bánni. Biztos vágyott már rá, hogy kicsit kettesben legyünk. *Hirtelen vörösödik el a feje és tágulnak ki a szemei.* Vagyis! Nem úgy, hanem tudod, ártatlanul. Csak csak csak, úgy, mint a lelki támaszom. Semmi izé. Ó nézd csak *Gyorsan terelésbe kezd és a Khan által már korábban kiszúrt tyúkok felé mutat, pontosan úgy, mint egy kretén.*
- Azt hallottam van olyan tyúkféle, amelyik megér vagy 3200 aranyat is. Bizony. *Khan, a Félszemű számára terelése nem lehet újdonság, csak egy a sok gyenge próbálkozás közül.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-12 11:18:30
Üzenet elküldve: 2016-10-12 11:18:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Sylwerannak megvan a maga stílusa. Bár a mélységi már gyakorlott ezen a terepen, még így is megérzi, hogy milyen kemény menet áll mögöttük. Amaz meg fogja magát, és teátrálisan üdvözli a csapatot a kapuk előtt. A fárasztó út után nagyon jól esik végre az ismerős falakat látni - ismerős alatt pedig természetesen arra gondol, hogy egy részét maga állította fel. Büszkén pillant fel az építményre. Mióta felhúzták, nem volt ilyen hosszan távol tőle, és most, hogy újra látja, tudatosult benne, hogy hiányzott neki Vadvéd. Idegen érzés ez, sehol nem érezte magát otthon, mióta szülőházát elhagyta, most mégis haza ér ide. Talán az, hogy a saját keze munkája van benne, talán az itt eltöltött idő, de leginkább Meru, akit az érzéshez tud kapcsolni. Ezzel a gondolattal párhuzamosan pillant fel az őrtoronyba, ahol meg is láthatja kedvesét. Akaratlanul is széles mosoly terül el az arcán, az idegenek társaságától már két napja merev izmai feloldanak, és már szövögeti is a tervét, miszerint a kapun belépve egyenest az őrtorony létrájához lép. Odabent akár kellemetlenül is érezhetné magát, hogy mindenki munkához lát a málhával, őt leszámítva, még szerencse, hogy nem olyan fából faragták. Ledobja a fegyvereit az őrtorony tövében, felszalad a létrán, az ott strázsáló lányhoz azonnal odalép és karjaiba zárja. Nem szól semmit, csak szorítja őt, remélvén, hogy megérti szavak nélkül is: hiányzott. Néhány kellemes perc, és néhány elsuttogott szó után véget vet a pillanatnak.*
-Le kell menjek, segítek nekik.
*Suttogja a szavakat, majd lassan ellép Meruwieltől, és elindul a létrán lefelé, segíteni társainak.*
*Sylwerannak megvan a maga stílusa. Bár a mélységi már gyakorlott ezen a terepen, még így is megérzi, hogy milyen kemény menet áll mögöttük. Amaz meg fogja magát, és teátrálisan üdvözli a csapatot a kapuk előtt. A fárasztó út után nagyon jól esik végre az ismerős falakat látni - ismerős alatt pedig természetesen arra gondol, hogy egy részét maga állította fel. Büszkén pillant fel az építményre. Mióta felhúzták, nem volt ilyen hosszan távol tőle, és most, hogy újra látja, tudatosult benne, hogy hiányzott neki Vadvéd. Idegen érzés ez, sehol nem érezte magát otthon, mióta szülőházát elhagyta, most mégis haza ér ide. Talán az, hogy a saját keze munkája van benne, talán az itt eltöltött idő, de leginkább Meru, akit az érzéshez tud kapcsolni. Ezzel a gondolattal párhuzamosan pillant fel az őrtoronyba, ahol meg is láthatja kedvesét. Akaratlanul is széles mosoly terül el az arcán, az idegenek társaságától már két napja merev izmai feloldanak, és már szövögeti is a tervét, miszerint a kapun belépve egyenest az őrtorony létrájához lép. Odabent akár kellemetlenül is érezhetné magát, hogy mindenki munkához lát a málhával, őt leszámítva, még szerencse, hogy nem olyan fából faragták. Ledobja a fegyvereit az őrtorony tövében, felszalad a létrán, az ott strázsáló lányhoz azonnal odalép és karjaiba zárja. Nem szól semmit, csak szorítja őt, remélvén, hogy megérti szavak nélkül is: hiányzott. Néhány kellemes perc, és néhány elsuttogott szó után véget vet a pillanatnak.*
-Le kell menjek, segítek nekik.
*Suttogja a szavakat, majd lassan ellép Meruwieltől, és elindul a létrán lefelé, segíteni társainak.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-12 09:54:52
Üzenet elküldve: 2016-10-12 09:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Az erdőn való átkelésnél arra figyel, hogy szekerét Pajtás vezényletével a lehető legjobban irányítsa és mozgassa, hiszen nem hiányzik, hogy esetleg kitörjön a kereke. Egy fűszállal a szájában és a szalmakalappal a fején üldögél a bakon egyenes tartással. Olykor fütyörészik, vagy halkan maga elé énekelget egy nótát, szóval mondhatni, elvan mint a befőtt.
Végül kiérnek egy tisztásra és úgy fest, a szekér is egyben marad, de ha minden nap meg kellene tennie ezt az utat, akkor bajban lenne. Valóban kell majd még itt egy kis tisztogatás.*
-No mán. *morrantja maga elé, mikor a szeme elé tárulnak Vadvéd falai.* -Ide az erdőnek a közepibe bele? *hitetlenkedik kicsit, mert elkápráztatja a látvány.* -No ki gondóná eztet vajon?! Minő elmés!
*Syl kiáltozására rázendít ő is, hiszen azt képzeli, hogy neki is éppen beugrik valami nóta.*
-És nem szereti a kekszet, meg a túrós rétest... damm da damm.
*Leginkább mély morgást mintsem énekhangot lehet hallani, majd ekkor esik le neki egy fontos kérdés.*
-Az mi az a hydra? Valami böszme nagy dög?
*Végül a falak valaki ugyanazt kiabálja, mint Syl az imént, szóval ez valami belépési jelszó lesz.*
-Hű! *néz körbe bambán.* -No ez mán igen komácskáim!
*Nem semmi lehetett ezt itt kialakítani és felépíteni, főleg egy ilyen mondhatni zord erdőbe. Ámul bámul, közben segít pakolászni meg egyebek.*
-No hallod e Pajtás... osztán majd nem rámenni a kecskére! *nevetgél és megpaskolja a méretes igásló oldalát.* -Keressé magadho valót!
~Szóval egy óra.~
*Az, hogy lesz külön szobája az neki már a luxus kategóriába tartozik. Menet közben talán ő lesz az egyetlen, aki rendre lemaradozik, mint a rossz gyerekek mikor elszakadnak a csoporttól, de mivel hajtja a munkakedv ezért ő alaposan szemügyre vesz mindenfélét. Az ideje javát az udvaron fogja majd tölteni, na meg a kovácsműhelyben.*
-Van itten minden, csak szét kell lesni!
*Aztán ő is felzárkózik, hogy megláthassa majd a szobáját. A fürdéssel nem fog sokat bíbelődni, hiszen a múlt héten is fürdött a folyóban... még a végén elkopik szegény pára.*
*Az erdőn való átkelésnél arra figyel, hogy szekerét Pajtás vezényletével a lehető legjobban irányítsa és mozgassa, hiszen nem hiányzik, hogy esetleg kitörjön a kereke. Egy fűszállal a szájában és a szalmakalappal a fején üldögél a bakon egyenes tartással. Olykor fütyörészik, vagy halkan maga elé énekelget egy nótát, szóval mondhatni, elvan mint a befőtt.
Végül kiérnek egy tisztásra és úgy fest, a szekér is egyben marad, de ha minden nap meg kellene tennie ezt az utat, akkor bajban lenne. Valóban kell majd még itt egy kis tisztogatás.*
-No mán. *morrantja maga elé, mikor a szeme elé tárulnak Vadvéd falai.* -Ide az erdőnek a közepibe bele? *hitetlenkedik kicsit, mert elkápráztatja a látvány.* -No ki gondóná eztet vajon?! Minő elmés!
*Syl kiáltozására rázendít ő is, hiszen azt képzeli, hogy neki is éppen beugrik valami nóta.*
-És nem szereti a kekszet, meg a túrós rétest... damm da damm.
*Leginkább mély morgást mintsem énekhangot lehet hallani, majd ekkor esik le neki egy fontos kérdés.*
-Az mi az a hydra? Valami böszme nagy dög?
*Végül a falak valaki ugyanazt kiabálja, mint Syl az imént, szóval ez valami belépési jelszó lesz.*
-Hű! *néz körbe bambán.* -No ez mán igen komácskáim!
*Nem semmi lehetett ezt itt kialakítani és felépíteni, főleg egy ilyen mondhatni zord erdőbe. Ámul bámul, közben segít pakolászni meg egyebek.*
-No hallod e Pajtás... osztán majd nem rámenni a kecskére! *nevetgél és megpaskolja a méretes igásló oldalát.* -Keressé magadho valót!
~Szóval egy óra.~
*Az, hogy lesz külön szobája az neki már a luxus kategóriába tartozik. Menet közben talán ő lesz az egyetlen, aki rendre lemaradozik, mint a rossz gyerekek mikor elszakadnak a csoporttól, de mivel hajtja a munkakedv ezért ő alaposan szemügyre vesz mindenfélét. Az ideje javát az udvaron fogja majd tölteni, na meg a kovácsműhelyben.*
-Van itten minden, csak szét kell lesni!
*Aztán ő is felzárkózik, hogy megláthassa majd a szobáját. A fürdéssel nem fog sokat bíbelődni, hiszen a múlt héten is fürdött a folyóban... még a végén elkopik szegény pára.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-12 00:22:23
Üzenet elküldve: 2016-10-12 00:22:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*Összetartozásuknak óhatatlanul is több jelét adják, mint normál esetben tennék, de ebben semmi meglepő nincs, ha az, aki a felemás tekintetű férfi és a lánghajú lány kapcsolatának természetét külön-külön is ismeri. Érthető, hogy ilyenek a Vadvédbe indult karavánban nincsenek, ezért félszegnek is tűnhet a viselkedésük, ami miatt sűrűbben keresik egymás társaságát és csak rövid időkre hagyják el a másik biztos közelségét.
Dyn és Khan különállóan is nehéz eset, önálló életük számos aspektusában viselkednek megmagyarázhatatlanul, nem utolsósorban döntenek úgy, ahogyan józan gondolkodású sohasem tenné. Ez sem véletlen, teszik/tették ezt azért, mert bizonytalanok a holnapban és megkérdőjelezik a tegnapot is. Márpedig ha az sem bizonyos, hogy mi van az ember háta mögött és előtt, az agyaglábúvá változtatja a jelent is. Az, hogy a múltból kísértő démonokra sokkal több időt szánnak, mindkettejükre igaz: gúzsba kötötte őket és bár rengeteg törekvést mutattak abba az irányba, hogy letépjék a félig-meddig maguk aggatta béklyókat, az így kelt sebeknek és beidegződéseknek idő kell, hogy gyógyírra találjanak. Néhány napja pedig ez a két ember frigyre lépett egymással, s ha kimondatlanul is, de felelősséget vállaltak a másikért valamilyen formában és ez egyszerre próbál rémisztő és megnyugtató lenni.
Mégis, dacára minden látható jelének, keveset szólnak egymáshoz, mert Khan talán picit bele is feledkezik a "most"-ba és túl sok figyelmet koncentrál az előttük váró napokra, amelyek Vadvéd körül fognak központosulni. Nem siettetné viszont az eljöttét semmi pénzért, mert ha valamit megtanult az emberek rövid élete alatt, hát azt mindenképp, hogy minden dolognak megvan a maga helye és ideje. Kierőszakolni azt pedig egyet jelent szembemenni egy olyan törvénnyel, ami talán egykorú magával az idővel.
Elmosolyodik Vöröse kérdésén: ilyenkor olyan, mint egy neveletlen kislány, aki mindig valami rosszban sántikál, most viszont olyan választ kaphat, ami megelégedésére szolgálhat.*
- Itt. *Ugyan nem közvetlenül azután adja meg, hogy Dyn rákérdez, de nem sokkal faggatózása után az elf bejelenti megérkeztüket Vadvédbe. Ahogyan az az ilyen helyeken működni szokott, egy falakat felvigyázó őrség vizsgálatán is átesnek, mielőtt beengednék őket. Khan rögtön ki is szúrja az első olyan helyet, ami valamiért máris élénk érdeklődésére tart igényt. A tyúkól és kapirgáló felé tesz néhány kósza lépést, mielőtt Sylweran intésére a főépülethez igyekeznének mind.*
- Ismerős? *Húzza el a száját a "nem rémlik ez valahonnan" arckifejezését öltve.* Remélem nem a jobb szárnybeli szobák egyikében gondolkozol. Nem akarnék minden éjszaka átmászni a féltetőn. Tudod, nekem és a tetőknek van egy rossz hírű múltunk: egyiken se tudok túl sokáig két lábon megmaradni.
*Összetartozásuknak óhatatlanul is több jelét adják, mint normál esetben tennék, de ebben semmi meglepő nincs, ha az, aki a felemás tekintetű férfi és a lánghajú lány kapcsolatának természetét külön-külön is ismeri. Érthető, hogy ilyenek a Vadvédbe indult karavánban nincsenek, ezért félszegnek is tűnhet a viselkedésük, ami miatt sűrűbben keresik egymás társaságát és csak rövid időkre hagyják el a másik biztos közelségét.
Dyn és Khan különállóan is nehéz eset, önálló életük számos aspektusában viselkednek megmagyarázhatatlanul, nem utolsósorban döntenek úgy, ahogyan józan gondolkodású sohasem tenné. Ez sem véletlen, teszik/tették ezt azért, mert bizonytalanok a holnapban és megkérdőjelezik a tegnapot is. Márpedig ha az sem bizonyos, hogy mi van az ember háta mögött és előtt, az agyaglábúvá változtatja a jelent is. Az, hogy a múltból kísértő démonokra sokkal több időt szánnak, mindkettejükre igaz: gúzsba kötötte őket és bár rengeteg törekvést mutattak abba az irányba, hogy letépjék a félig-meddig maguk aggatta béklyókat, az így kelt sebeknek és beidegződéseknek idő kell, hogy gyógyírra találjanak. Néhány napja pedig ez a két ember frigyre lépett egymással, s ha kimondatlanul is, de felelősséget vállaltak a másikért valamilyen formában és ez egyszerre próbál rémisztő és megnyugtató lenni.
Mégis, dacára minden látható jelének, keveset szólnak egymáshoz, mert Khan talán picit bele is feledkezik a "most"-ba és túl sok figyelmet koncentrál az előttük váró napokra, amelyek Vadvéd körül fognak központosulni. Nem siettetné viszont az eljöttét semmi pénzért, mert ha valamit megtanult az emberek rövid élete alatt, hát azt mindenképp, hogy minden dolognak megvan a maga helye és ideje. Kierőszakolni azt pedig egyet jelent szembemenni egy olyan törvénnyel, ami talán egykorú magával az idővel.
Elmosolyodik Vöröse kérdésén: ilyenkor olyan, mint egy neveletlen kislány, aki mindig valami rosszban sántikál, most viszont olyan választ kaphat, ami megelégedésére szolgálhat.*
- Itt. *Ugyan nem közvetlenül azután adja meg, hogy Dyn rákérdez, de nem sokkal faggatózása után az elf bejelenti megérkeztüket Vadvédbe. Ahogyan az az ilyen helyeken működni szokott, egy falakat felvigyázó őrség vizsgálatán is átesnek, mielőtt beengednék őket. Khan rögtön ki is szúrja az első olyan helyet, ami valamiért máris élénk érdeklődésére tart igényt. A tyúkól és kapirgáló felé tesz néhány kósza lépést, mielőtt Sylweran intésére a főépülethez igyekeznének mind.*
- Ismerős? *Húzza el a száját a "nem rémlik ez valahonnan" arckifejezését öltve.* Remélem nem a jobb szárnybeli szobák egyikében gondolkozol. Nem akarnék minden éjszaka átmászni a féltetőn. Tudod, nekem és a tetőknek van egy rossz hírű múltunk: egyiken se tudok túl sokáig két lábon megmaradni.
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-11 22:44:23
Üzenet elküldve: 2016-10-11 22:44:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*Érdekes volt az út idáig, annyi szent.
Bár arra jó volt, hogy jobban összeismerkedhessen az újakkal - mármint azokkal az újakkal, akik már voltak a lakomán.
Hogy a legújabb újak milyenek, azt még nem sikerült kiderítenie, de bízik az ösztöneiben, mert eddig mindig csak jót súgtak neki. Az ösztönei pedig azt mondják, megéri megismerni őket.
Habár a vörös hajú nő és a férfi eléggé összeverődött, és egymáshoz húzódnak, mint két kis elszakadt bárány, és mintha halkan beszélgetnének is néha, de nem találja olyan borzalmas dolognak ezt. Nyilvánvaló, hogy régebbről ismerhetik egymást, és lehet, hogy még nem bíznak meg bennük, ami nem meglepő, hiszen sok itt az idegen számukra.
Rolf... na ő viszont igazán nagy fickó. Mármint inkább jellemileg, habár ember létére nem mondható alacsonynak. De a szövege... hát az fenomenális. Sylweran jókat vigyorog rajta legalábbis, és kíváncsi rá miket fog majd alkotni a műhelyben, vagy úgy általánosan Vadvédben.
A tejfel szőke hajú elf lány viszont elég csendesnek tűnik.*
~Na majd Vadvédben előbb utóbb neki is megered a nyelve egy jó fürdő és evés után.~
*Hosszúnak tűnnek az órák, amiket még átgyalogolnak az erdőn, mélyen a szívébe. Főképp, hogy amint átérnek a folyón, és Erdőmélyéhez jutnak, emelkedőkön és meredélyeken kell felkapaszkodniuk, gyökereken, köveken és sziklákon kell botorkálniuk, és indákon átverekedniük magukat.
Végül viszont lassan de biztosan kiérnek a napsütötte tisztásra, ahol feltűnnek előttük Vadvéd hatalmas fából épített falai, a kapuval és a mögötte tornyosuló őrhellyel. Idáig már Sylweran is kantárszáron vezette Borókát, így jólesően lép ki a lóval a fák árnyékából a szabadba, és ha kell, segít még a kocsik kiemelésében is. Idővel majd jobban kitágítják az ösvényt, mert egy szekér számára nem túl kényelmes a járás.
Boldog mosollyal az arcán megáll, és elkiáltja magát.*
- A hydrának kilenc feje van!
*Valahonnan visszaérkezik egy válaszkiáltás rá, de ne érteni pontosan mi és kitől, de a kapu kinyílik előttük, Sylweran pedig boldogan fordul a többiek, főleg az újak felé.*
- Üdvözöllek benneteket Vadvédben!
*Azzal vissza is fordul és meg is indul előre. Lassan meg, hogy mindenki kifújhassa magát mögötte, és szétnézhessenek a nagy udvarban. Sadmyr már szalad is hozzájuk, hogy köszöntse őket, majd Leala is feltűnik, és kinyitja nekik a raktár ajtaját.*
- Pakoljuk le a holmikat a raktárba, csak az maradjon nálatok, ami tényleg személyes... ruhák, csecsebecsék... ilyenek. Tana elviszi az állatokat a helyükre. *köszönti közben a megérkező, feléjük biccentő, kedvesen mosolygó néma lányt.*
- Málházzátok le őket, és Tana bevezeti az istállóba a lovakat. Sadmyr, fontos feladatom van a számodra. *fordul a csillogó szemű kis félelf kölyökhöz.*
- Ez itt Kisasszony, a kecskénk. Ezek pedig itt a kiscsibék, amik hamarosan tyúkok és kakasok lesznek... *mutatja amiket vásároltak.*- Vidd őket a helyükre!
*Miután Tana elvitte a lovakat, Lealával bepakoltak a raktárba, és Sadmyr is a dolgára ment, Sylweran a fegyverraktárhoz vezeti a többieket.*
- Tegyétek le a fegyvereiteket. Itt biztonságba lesznek. Vissza fogjátok kapni, ne aggódjatok. *mosolyog. Ha mindenki készen van mindenkivel, akkor pedig ismét odafordul a társasághoz.*
- Akiknek már van szobájuk, azokat szabadon engedem, menjetek csak! Pihenjetek, öltözzetek át, fürödjetek, amit csak akartok... egy óra múlva találkozunk a Nagyteremben, Ban'jha már biztosan halálra főzte magát.
*Eztán az újakra pillant.*
- Ti is azt tesztek, amit csak akartok, a galibán kívül persze. *tréfál egy kissé.*- Pihenjetek, nézzetek szét, ismerkedjetek, és várunk titeket az estebédhez. De előbb elvezetlek benneteket a szobátokhoz. Vagyis az üresen maradt szobákhoz, aztán majd ti választotok, hogy melyiket szeretnétek. *mondja, majd el is indul, remélve, hogy követik a többiek, s ha minden igaz, hamarosan már magukra hagyhatja őket is, hogy elnyúlhassanak az ágyon, bepakolhassanak a saját szekrényükbe, vagy sétára induljanak a környéken. De persze csak a falakon belül - ezt Sylweran is elmondja nekik, és még sokszor el is fogja.*
*Érdekes volt az út idáig, annyi szent.
Bár arra jó volt, hogy jobban összeismerkedhessen az újakkal - mármint azokkal az újakkal, akik már voltak a lakomán.
Hogy a legújabb újak milyenek, azt még nem sikerült kiderítenie, de bízik az ösztöneiben, mert eddig mindig csak jót súgtak neki. Az ösztönei pedig azt mondják, megéri megismerni őket.
Habár a vörös hajú nő és a férfi eléggé összeverődött, és egymáshoz húzódnak, mint két kis elszakadt bárány, és mintha halkan beszélgetnének is néha, de nem találja olyan borzalmas dolognak ezt. Nyilvánvaló, hogy régebbről ismerhetik egymást, és lehet, hogy még nem bíznak meg bennük, ami nem meglepő, hiszen sok itt az idegen számukra.
Rolf... na ő viszont igazán nagy fickó. Mármint inkább jellemileg, habár ember létére nem mondható alacsonynak. De a szövege... hát az fenomenális. Sylweran jókat vigyorog rajta legalábbis, és kíváncsi rá miket fog majd alkotni a műhelyben, vagy úgy általánosan Vadvédben.
A tejfel szőke hajú elf lány viszont elég csendesnek tűnik.*
~Na majd Vadvédben előbb utóbb neki is megered a nyelve egy jó fürdő és evés után.~
*Hosszúnak tűnnek az órák, amiket még átgyalogolnak az erdőn, mélyen a szívébe. Főképp, hogy amint átérnek a folyón, és Erdőmélyéhez jutnak, emelkedőkön és meredélyeken kell felkapaszkodniuk, gyökereken, köveken és sziklákon kell botorkálniuk, és indákon átverekedniük magukat.
Végül viszont lassan de biztosan kiérnek a napsütötte tisztásra, ahol feltűnnek előttük Vadvéd hatalmas fából épített falai, a kapuval és a mögötte tornyosuló őrhellyel. Idáig már Sylweran is kantárszáron vezette Borókát, így jólesően lép ki a lóval a fák árnyékából a szabadba, és ha kell, segít még a kocsik kiemelésében is. Idővel majd jobban kitágítják az ösvényt, mert egy szekér számára nem túl kényelmes a járás.
Boldog mosollyal az arcán megáll, és elkiáltja magát.*
- A hydrának kilenc feje van!
*Valahonnan visszaérkezik egy válaszkiáltás rá, de ne érteni pontosan mi és kitől, de a kapu kinyílik előttük, Sylweran pedig boldogan fordul a többiek, főleg az újak felé.*
- Üdvözöllek benneteket Vadvédben!
*Azzal vissza is fordul és meg is indul előre. Lassan meg, hogy mindenki kifújhassa magát mögötte, és szétnézhessenek a nagy udvarban. Sadmyr már szalad is hozzájuk, hogy köszöntse őket, majd Leala is feltűnik, és kinyitja nekik a raktár ajtaját.*
- Pakoljuk le a holmikat a raktárba, csak az maradjon nálatok, ami tényleg személyes... ruhák, csecsebecsék... ilyenek. Tana elviszi az állatokat a helyükre. *köszönti közben a megérkező, feléjük biccentő, kedvesen mosolygó néma lányt.*
- Málházzátok le őket, és Tana bevezeti az istállóba a lovakat. Sadmyr, fontos feladatom van a számodra. *fordul a csillogó szemű kis félelf kölyökhöz.*
- Ez itt Kisasszony, a kecskénk. Ezek pedig itt a kiscsibék, amik hamarosan tyúkok és kakasok lesznek... *mutatja amiket vásároltak.*- Vidd őket a helyükre!
*Miután Tana elvitte a lovakat, Lealával bepakoltak a raktárba, és Sadmyr is a dolgára ment, Sylweran a fegyverraktárhoz vezeti a többieket.*
- Tegyétek le a fegyvereiteket. Itt biztonságba lesznek. Vissza fogjátok kapni, ne aggódjatok. *mosolyog. Ha mindenki készen van mindenkivel, akkor pedig ismét odafordul a társasághoz.*
- Akiknek már van szobájuk, azokat szabadon engedem, menjetek csak! Pihenjetek, öltözzetek át, fürödjetek, amit csak akartok... egy óra múlva találkozunk a Nagyteremben, Ban'jha már biztosan halálra főzte magát.
*Eztán az újakra pillant.*
- Ti is azt tesztek, amit csak akartok, a galibán kívül persze. *tréfál egy kissé.*- Pihenjetek, nézzetek szét, ismerkedjetek, és várunk titeket az estebédhez. De előbb elvezetlek benneteket a szobátokhoz. Vagyis az üresen maradt szobákhoz, aztán majd ti választotok, hogy melyiket szeretnétek. *mondja, majd el is indul, remélve, hogy követik a többiek, s ha minden igaz, hamarosan már magukra hagyhatja őket is, hogy elnyúlhassanak az ágyon, bepakolhassanak a saját szekrényükbe, vagy sétára induljanak a környéken. De persze csak a falakon belül - ezt Sylweran is elmondja nekik, és még sokszor el is fogja.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:02:33
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:02:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Soreyl szobája//
*Sokkal üdébben kel, mint amilyen az elszenderülés pillanatában volt. Immáron meg tudja határozni a napszakot, ami egyértelműen reggel.*
~Csak pirkadatkor süt be a nap az redőny alatt.~
*Állapítja meg magában, és meglepődik, hogy szokásos idejében kelt fel. Már már minden szokványos. Térde fáj egy kicsit, de az tegnap is sajgott mint a veszedelem. Mára jobb, sőt általános rosszulléte is avult. Közérzete még mindig kicsit iszapos, mint a hangulata, de az hogy láthatja kedves kardját, egy kicsit feldobja. Felöltözik. Páncélját nem ölti fel, már otthon érzi magát teljesen. Tiszta ing és lovaglónadrág, mindkettő igényesen varrott, szinte tiszta fehér darab. Ezüst szegélyes. Jól áll a férfin, sokkal sármosabbnak hat, s borostája az egyetlen ami kissé igénytelen rajta ma reggel. Táskásak a szemei ugyan de a tegnap előkapart pipa, ma az ingzsebbe kerül, szikrakővel, és dohánnyal.*
~Ettől majd felébredek.~
*Gondolja magában, mikor már a csizmáját véve, kilép az ajtaján amit, mint mindig, gondosan bezár. Azonnal el is indul, a műhely felé.*
~Lehetetlen, hogy ilyenkor a dolgos Jezabiel a szobájában legyen.~
*Mondja magában, egy kedves mosollyal az arcán. Az ismert nyugalom, és a biztonság kellemessége hatja át ma reggel. Amire ráhazudtol, a kongóan üres gépszerelvényekkel ellátott, mechanikai csodaszoba, ami a nő munkahelyéül szolgál.*
-Nofene!
*Mondja, s azzal sarkon fordul.*
~Mégis a lakrészén volna?~
//Jezabiel//
*Egy pillanatig gondolkodik merre is lakik a nő, aztán hamar rájön. Megjön esze is, hiszen ő verte le az alapokat, vágott lécet, meg miegymás. Emlékeiből előpattan, egy tervrajzszerűség, és csak nem veszik el a saját otthonában. Pár lépés múlva az erős kéz, határozottan, de nem háborgatón kopog, a vastag tölgyfaajtón, ami társa szobájába nyílik.*
-Jó reggelt!
*Mondja rögtön a kopogás után. Ezzel is megkerülve a "Ki vagy?" kérdését. Mély hangja átremeg a puha fán. Ennyi idő után csak felismeri a hangjáról.*
//Soreyl szobája//
*Sokkal üdébben kel, mint amilyen az elszenderülés pillanatában volt. Immáron meg tudja határozni a napszakot, ami egyértelműen reggel.*
~Csak pirkadatkor süt be a nap az redőny alatt.~
*Állapítja meg magában, és meglepődik, hogy szokásos idejében kelt fel. Már már minden szokványos. Térde fáj egy kicsit, de az tegnap is sajgott mint a veszedelem. Mára jobb, sőt általános rosszulléte is avult. Közérzete még mindig kicsit iszapos, mint a hangulata, de az hogy láthatja kedves kardját, egy kicsit feldobja. Felöltözik. Páncélját nem ölti fel, már otthon érzi magát teljesen. Tiszta ing és lovaglónadrág, mindkettő igényesen varrott, szinte tiszta fehér darab. Ezüst szegélyes. Jól áll a férfin, sokkal sármosabbnak hat, s borostája az egyetlen ami kissé igénytelen rajta ma reggel. Táskásak a szemei ugyan de a tegnap előkapart pipa, ma az ingzsebbe kerül, szikrakővel, és dohánnyal.*
~Ettől majd felébredek.~
*Gondolja magában, mikor már a csizmáját véve, kilép az ajtaján amit, mint mindig, gondosan bezár. Azonnal el is indul, a műhely felé.*
~Lehetetlen, hogy ilyenkor a dolgos Jezabiel a szobájában legyen.~
*Mondja magában, egy kedves mosollyal az arcán. Az ismert nyugalom, és a biztonság kellemessége hatja át ma reggel. Amire ráhazudtol, a kongóan üres gépszerelvényekkel ellátott, mechanikai csodaszoba, ami a nő munkahelyéül szolgál.*
-Nofene!
*Mondja, s azzal sarkon fordul.*
~Mégis a lakrészén volna?~
//Jezabiel//
*Egy pillanatig gondolkodik merre is lakik a nő, aztán hamar rájön. Megjön esze is, hiszen ő verte le az alapokat, vágott lécet, meg miegymás. Emlékeiből előpattan, egy tervrajzszerűség, és csak nem veszik el a saját otthonában. Pár lépés múlva az erős kéz, határozottan, de nem háborgatón kopog, a vastag tölgyfaajtón, ami társa szobájába nyílik.*
-Jó reggelt!
*Mondja rögtön a kopogás után. Ezzel is megkerülve a "Ki vagy?" kérdését. Mély hangja átremeg a puha fán. Ennyi idő után csak felismeri a hangjáról.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-11 10:51:59
Üzenet elküldve: 2016-10-11 10:51:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Meruwiel//
*Frissen ébred, elég sokat pihent ő is az elmúlt öt napban, főleg a kényszerőrködések alkalmával. Azért dolgozott persze a műhelyen is, nem sok híja van már hogy készen legyen, de van néhány dolog amiben bizony kell neki is a segítség, egyszerűen nincs elég keze, és növeszteni sem tud többet mint amennyi eredetileg megadatott neki. Meg hát két helyen sem tud lenni egyszerre, ez a legnagyobb problémája általában. No de nem számít, ha minden igaz akkor ma jönnek majd vissza a többiek, ő pedig már korán reggel kicaplat egy iránytűvel Meruwielhez a toronyba, hogy neki is készítsen egyet abból, ami már sokaknak megvan. Csak pár szót váltanak, elvégzik a varázslatot, aztán a gnóm már mászik is le hogy a nagyteremben a helyére illessze a hasznos kis kelléket, utána pedig a szobájába megy pakolászni, hiszen ahogy megérkezik a nép, úgy tervez ő távozni, dolga lenne a városban neki is, és az igazat megvallva, egyedül lényegesen könnyebben és gyorsabban utazgat mint kísérettel.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként kezében tartott iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni addig, amíg az iránytűt tönkre nem teszik.
//Meruwiel//
*Frissen ébred, elég sokat pihent ő is az elmúlt öt napban, főleg a kényszerőrködések alkalmával. Azért dolgozott persze a műhelyen is, nem sok híja van már hogy készen legyen, de van néhány dolog amiben bizony kell neki is a segítség, egyszerűen nincs elég keze, és növeszteni sem tud többet mint amennyi eredetileg megadatott neki. Meg hát két helyen sem tud lenni egyszerre, ez a legnagyobb problémája általában. No de nem számít, ha minden igaz akkor ma jönnek majd vissza a többiek, ő pedig már korán reggel kicaplat egy iránytűvel Meruwielhez a toronyba, hogy neki is készítsen egyet abból, ami már sokaknak megvan. Csak pár szót váltanak, elvégzik a varázslatot, aztán a gnóm már mászik is le hogy a nagyteremben a helyére illessze a hasznos kis kelléket, utána pedig a szobájába megy pakolászni, hiszen ahogy megérkezik a nép, úgy tervez ő távozni, dolga lenne a városban neki is, és az igazat megvallva, egyedül lényegesen könnyebben és gyorsabban utazgat mint kísérettel.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslat komponenseként kezében tartott iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni addig, amíg az iránytűt tönkre nem teszik.
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-10 18:20:45
Üzenet elküldve: 2016-10-10 18:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
* Az őrködés szépsége; a csend, és nyugalom, mely körülöleli mind az őrt, mind a képzeletünk által kreált laikus megfigyelőt. Hát nem csodálatos? Az emberek génjeibe van írva a sötétségtől való félelem, de az olyan nyugodt, és természetes, nem igazán érthető, miért nem bírják olyan sokan elfogadni a létezését. Még érthetetlenebb, hogy miért rettegnek tőle annyian? Hát mi lehetne ennél is nyugodtabb. Eyldana csak őrködik, néha-néha elbóbiskol, majd felriadván folytatja az őrködést. Mindemellett még van fölös energiája és ideje őrködni is. Az őrök élete a legjobb, talán a legbiztonságosabb is, nem kell mást tenniük, csak őrködniük. Őrködni, és őrködni, amíg el nem fáradnak, aztán aludni, egy-fél napot szabadon tölteni, és ismét, társukat leváltva őrködni. *
* Az őrködés szépsége; a csend, és nyugalom, mely körülöleli mind az őrt, mind a képzeletünk által kreált laikus megfigyelőt. Hát nem csodálatos? Az emberek génjeibe van írva a sötétségtől való félelem, de az olyan nyugodt, és természetes, nem igazán érthető, miért nem bírják olyan sokan elfogadni a létezését. Még érthetetlenebb, hogy miért rettegnek tőle annyian? Hát mi lehetne ennél is nyugodtabb. Eyldana csak őrködik, néha-néha elbóbiskol, majd felriadván folytatja az őrködést. Mindemellett még van fölös energiája és ideje őrködni is. Az őrök élete a legjobb, talán a legbiztonságosabb is, nem kell mást tenniük, csak őrködniük. Őrködni, és őrködni, amíg el nem fáradnak, aztán aludni, egy-fél napot szabadon tölteni, és ismét, társukat leváltva őrködni. *
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:50:10
Üzenet elküldve: 2016-10-10 16:50:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Letelt végre az öt nap azóta, hogy a csapat elhagyta Vadvédet. Nagyjából ezen a napon kellene visszaérkezniük, így Meruwiel örömteli izgalom keríti hatalmába.
Reggel legalább háromszor tesz rendet az amúgy is makulátlan szobájában, majd magát is legalább háromszor teszi rendbe, és még enni se nagyon eszik az izgatottságtól.
Még az őrséget is elvállalja, legalábbis addig, amíg a csapatok megérkeznek, hogy fentről szemlélhesse az erdőt, és elsőként pillanthassa meg a visszatérőket.
Vajon minden rendben ment? Mindent megtudtak? Nem történt semmi bajuk? Miféle hírekkel érkezhetnek vissza hozzájuk? És mi lehet Trayakkal?
Ezek a gondolatok járnak a fejében.
S Meruwiel csak várakozva, minden kis rezdülésre felfigyelve gubbaszt íjával az őrtoronyban, és várja, hogy valami történjen. Ma kell érkezniük. Hamarosan jönniük kell. Már csak idő kérdése.*
*Letelt végre az öt nap azóta, hogy a csapat elhagyta Vadvédet. Nagyjából ezen a napon kellene visszaérkezniük, így Meruwiel örömteli izgalom keríti hatalmába.
Reggel legalább háromszor tesz rendet az amúgy is makulátlan szobájában, majd magát is legalább háromszor teszi rendbe, és még enni se nagyon eszik az izgatottságtól.
Még az őrséget is elvállalja, legalábbis addig, amíg a csapatok megérkeznek, hogy fentről szemlélhesse az erdőt, és elsőként pillanthassa meg a visszatérőket.
Vajon minden rendben ment? Mindent megtudtak? Nem történt semmi bajuk? Miféle hírekkel érkezhetnek vissza hozzájuk? És mi lehet Trayakkal?
Ezek a gondolatok járnak a fejében.
S Meruwiel csak várakozva, minden kis rezdülésre felfigyelve gubbaszt íjával az őrtoronyban, és várja, hogy valami történjen. Ma kell érkezniük. Hamarosan jönniük kell. Már csak idő kérdése.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-08 19:25:19
Üzenet elküldve: 2016-10-08 19:25:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl szobája//
*Gyermeki ügyetlenséggel lépked, de azért annyira nem látszik esetlennek a helyzet, hogy ne tudná egyedül körbe bolyongani szerencsétlen erődítményt, egy pohár vízért. Lassan de biztosan meg is indul, elkíséri a társát az ajtóig, majd azt gondosan becsukja. Kedveskedő mosollyal, int egyet, és bús felütésű mély hangján válaszol*
-Még egyszer köszönöm. Igyekszem mihamarabb.
*Mosolyodik el, bár nem tudni, hogy a táplálkozás, vagy az elmekukkolás kérdéskörére vonatkozik a válasz. Már egyenesen megindulna a lépcső felé, mikor a megbátorító utóiratot hallja.*
~Hát mégis megvan?!~
*Boldog tekintettel fordul hátra, és felvont szemöldökkel, hálás elszántsággal bólint, és egy jóllakott tengeri teknős, észét vesztett sebességével tipeg tovább. Fegyver és páncéltalan. Harca képtelen fegyvere nélkül. Jelenleg meztelenebb nem is lehetne. Mind lelkileg, mind testileg egyaránt. Testén csak egy a páncél hordását megkönnyítő hacuka van. Egy puha ing, és egy kényelmes szövetnadrág. Meg persze a csizmája. Ez csak most jut el elméjének azon szekciójába, ahol elmélkedni szokott.*
~Talán mostantól mondhatom otthonomnak ezt a helyet. Nem csak, hogy nem zavar a fegyvertelenségem, és a védtelenségem, de eleddig fel sem tűnt. Ezt a biztonságot eddig csak a Darennithas vára adta meg, semmi más.~
*Mondja magának elmélkedve, és kicsit révedezve is a múlton, mikor még a szürkés feketés téglából épült vár kertjében töltötte a reggeleket. Míg ezek az emlékképek jelen állapotában lefoglalják agyi tevékenységének majd teljes kapacitását, eljut a lépcsőig.*
-Na! Gyerünk!
*Ösztökéli magát, majd erősen tartva magát minden izmát megmozgatva leér a nagyterembe.*
//Nagyterem//
*Körbenéz, de így elsőre nem lát senkit. Még a napszakot se tudja pontosan megsaccolni, de elsőre olyan kihalt itt minden, hogy az valami elképesztő számára.*
~Hová tűnt mindenki?~
*Kérdezi Perchitől, majd egy fájdalmas sóhajjal emlékezteti magát, hogy a pallos nem válaszolhat. A lépcső melletti kis folyosón eliramodik a konyha felé. Reméli nem akad össze Banyával.*
~Még a végén rámtukmálná a löttyét, és utána szabadkozhatok, ha magamból mindent kiadok.~
*Mondja és kellemesen léeget kényelmes öltözékében.*
//Konyha//
*A konyhaajtó résnyire nyitva, így hát nem kopog. Picit meglöki az ajtót befele, mire az megnyikordul, és a lovag beles, az ajtórésen.*
~Sehol senki.~
*Gondolja magában, amit egy nyugodt sóhaj kísér. Rögtön lehajt egy pint tiszta vizet, majd újra tölti a kupát, melyből eztán csak kortyolgat. Ahogy elnézi a helyzetet, nincs a lakomának nagy maradéka, vagy jele az asztalon.*
~Ennyi idő telt el azóta? Vagy mindent megettünk?~
*Soreyl fejében gyűlnek a kérdések, de most sokkal éhesebb annál, hogy ezekkel törődjön. Szed egy tál ragut, amit egy fazékban talál. Nem meleg de kellemesen langyos. Hogy az most vacsora, vagy reggeli vagy ebéd volt e, halovány fogalma sincs. Mer belőle egy csajkányival, és leül az asztalhoz, két karéj kenyérrel. Eszik, iszik felváltva, és közben járatja agyát, hogy el ne aludjon.*
~Micsoda nyugodalom van ezen a helyen. Az erdő közepén, a fák sűrűjében. Csönd, és rend. Ahogy a fák egymás mellé nőnek, mint egy isten adta kerítés, körül ölelik otthonunkat...~
*Még folytatja magában hosszan-hosszan, hogy mit szeret még itt ezen a helyen. És arra jut: Mindent. Társain át, egészen a Szürkebarátig.*
~Jó szamár az! Derék egy állat.~
*Fejezi be, és azonnal a lélegzet is megáll benne. A konyha egyik hátsó részlegéről motoszkálást, meg valami dünnyögést hall. Mivel végeláthatatlan konyhafilozófiáját evéssel kombinálta, már csak a zsírcseppes, fűszeres tányért kellett kitörölnie a kenyér héjával, hogy időben megmeneküljön Banya elől, de még az evést is befejezze. A kupa még félig teli vízzel...*
~Érdekes. Félig teli, vagy félig üres? Vagy mindkettő?~
*Fut át az agyán, de nem ér rá most tovább gondolkodni élte nagy dolgairól, kupástul sunnyog kifele a szűk sikátorszerű, fénytelen folyosóra. Már valamivel jobban, van, és jól is haladhatna, de kímél magát, úgyhogy nem szaporázza a lépteit, egészen addig míg a szakács rekedt ork hangja, felcsattan abból a helyiségből, amit épp most hagyott el a lovag.*
-Ki a rosseb hagyta ide nekem ezt a koszványos vájlingot he?
*A karcos kiabálás, egy kissé gyorsabb tempóra ingerli Soreylt, míg el nem éri a lépcsőt. Utána már szinte simán megy minden.*
//Soreyl szobája//
*Felbotorkál kis felújított szobájába, majd ott, a romokból összetákolt komódra teszi fakupáját, mely filo-etikailag különböző vizállással büszkélkedhet, aztán még kortyolgat belőle, mielőtt lefekszik. Bezárja az ajtót mind mindig, és előszedi régi zsákját, amibe ritkán használt holmijait tartja. Előkerül, egy remekmívesen faragott pipa, és egy kis északi gyümölcsös dohány. Néhány percnyi kellemes illatú füstölgés után, megállapítja hogy a korsó víztartalmának kérdésfeltevése immáron tárgytalan, hiszen az ízes pipadohány mellé, öblítőnek elfogyasztotta a kérdéses kérdés tárgyát, amin eddig gondolkozott. Mivel ez már agyon kacifántólódott lovagi fejében, így a párnára téve azt aludni tér.*
*Gyermeki ügyetlenséggel lépked, de azért annyira nem látszik esetlennek a helyzet, hogy ne tudná egyedül körbe bolyongani szerencsétlen erődítményt, egy pohár vízért. Lassan de biztosan meg is indul, elkíséri a társát az ajtóig, majd azt gondosan becsukja. Kedveskedő mosollyal, int egyet, és bús felütésű mély hangján válaszol*
-Még egyszer köszönöm. Igyekszem mihamarabb.
*Mosolyodik el, bár nem tudni, hogy a táplálkozás, vagy az elmekukkolás kérdéskörére vonatkozik a válasz. Már egyenesen megindulna a lépcső felé, mikor a megbátorító utóiratot hallja.*
~Hát mégis megvan?!~
*Boldog tekintettel fordul hátra, és felvont szemöldökkel, hálás elszántsággal bólint, és egy jóllakott tengeri teknős, észét vesztett sebességével tipeg tovább. Fegyver és páncéltalan. Harca képtelen fegyvere nélkül. Jelenleg meztelenebb nem is lehetne. Mind lelkileg, mind testileg egyaránt. Testén csak egy a páncél hordását megkönnyítő hacuka van. Egy puha ing, és egy kényelmes szövetnadrág. Meg persze a csizmája. Ez csak most jut el elméjének azon szekciójába, ahol elmélkedni szokott.*
~Talán mostantól mondhatom otthonomnak ezt a helyet. Nem csak, hogy nem zavar a fegyvertelenségem, és a védtelenségem, de eleddig fel sem tűnt. Ezt a biztonságot eddig csak a Darennithas vára adta meg, semmi más.~
*Mondja magának elmélkedve, és kicsit révedezve is a múlton, mikor még a szürkés feketés téglából épült vár kertjében töltötte a reggeleket. Míg ezek az emlékképek jelen állapotában lefoglalják agyi tevékenységének majd teljes kapacitását, eljut a lépcsőig.*
-Na! Gyerünk!
*Ösztökéli magát, majd erősen tartva magát minden izmát megmozgatva leér a nagyterembe.*
//Nagyterem//
*Körbenéz, de így elsőre nem lát senkit. Még a napszakot se tudja pontosan megsaccolni, de elsőre olyan kihalt itt minden, hogy az valami elképesztő számára.*
~Hová tűnt mindenki?~
*Kérdezi Perchitől, majd egy fájdalmas sóhajjal emlékezteti magát, hogy a pallos nem válaszolhat. A lépcső melletti kis folyosón eliramodik a konyha felé. Reméli nem akad össze Banyával.*
~Még a végén rámtukmálná a löttyét, és utána szabadkozhatok, ha magamból mindent kiadok.~
*Mondja és kellemesen léeget kényelmes öltözékében.*
//Konyha//
*A konyhaajtó résnyire nyitva, így hát nem kopog. Picit meglöki az ajtót befele, mire az megnyikordul, és a lovag beles, az ajtórésen.*
~Sehol senki.~
*Gondolja magában, amit egy nyugodt sóhaj kísér. Rögtön lehajt egy pint tiszta vizet, majd újra tölti a kupát, melyből eztán csak kortyolgat. Ahogy elnézi a helyzetet, nincs a lakomának nagy maradéka, vagy jele az asztalon.*
~Ennyi idő telt el azóta? Vagy mindent megettünk?~
*Soreyl fejében gyűlnek a kérdések, de most sokkal éhesebb annál, hogy ezekkel törődjön. Szed egy tál ragut, amit egy fazékban talál. Nem meleg de kellemesen langyos. Hogy az most vacsora, vagy reggeli vagy ebéd volt e, halovány fogalma sincs. Mer belőle egy csajkányival, és leül az asztalhoz, két karéj kenyérrel. Eszik, iszik felváltva, és közben járatja agyát, hogy el ne aludjon.*
~Micsoda nyugodalom van ezen a helyen. Az erdő közepén, a fák sűrűjében. Csönd, és rend. Ahogy a fák egymás mellé nőnek, mint egy isten adta kerítés, körül ölelik otthonunkat...~
*Még folytatja magában hosszan-hosszan, hogy mit szeret még itt ezen a helyen. És arra jut: Mindent. Társain át, egészen a Szürkebarátig.*
~Jó szamár az! Derék egy állat.~
*Fejezi be, és azonnal a lélegzet is megáll benne. A konyha egyik hátsó részlegéről motoszkálást, meg valami dünnyögést hall. Mivel végeláthatatlan konyhafilozófiáját evéssel kombinálta, már csak a zsírcseppes, fűszeres tányért kellett kitörölnie a kenyér héjával, hogy időben megmeneküljön Banya elől, de még az evést is befejezze. A kupa még félig teli vízzel...*
~Érdekes. Félig teli, vagy félig üres? Vagy mindkettő?~
*Fut át az agyán, de nem ér rá most tovább gondolkodni élte nagy dolgairól, kupástul sunnyog kifele a szűk sikátorszerű, fénytelen folyosóra. Már valamivel jobban, van, és jól is haladhatna, de kímél magát, úgyhogy nem szaporázza a lépteit, egészen addig míg a szakács rekedt ork hangja, felcsattan abból a helyiségből, amit épp most hagyott el a lovag.*
-Ki a rosseb hagyta ide nekem ezt a koszványos vájlingot he?
*A karcos kiabálás, egy kissé gyorsabb tempóra ingerli Soreylt, míg el nem éri a lépcsőt. Utána már szinte simán megy minden.*
//Soreyl szobája//
*Felbotorkál kis felújított szobájába, majd ott, a romokból összetákolt komódra teszi fakupáját, mely filo-etikailag különböző vizállással büszkélkedhet, aztán még kortyolgat belőle, mielőtt lefekszik. Bezárja az ajtót mind mindig, és előszedi régi zsákját, amibe ritkán használt holmijait tartja. Előkerül, egy remekmívesen faragott pipa, és egy kis északi gyümölcsös dohány. Néhány percnyi kellemes illatú füstölgés után, megállapítja hogy a korsó víztartalmának kérdésfeltevése immáron tárgytalan, hiszen az ízes pipadohány mellé, öblítőnek elfogyasztotta a kérdéses kérdés tárgyát, amin eddig gondolkozott. Mivel ez már agyon kacifántólódott lovagi fejében, így a párnára téve azt aludni tér.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-08 12:47:13
Üzenet elküldve: 2016-10-08 12:47:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl szobája//
*Nem szereti ha büszkeségből nem engedi valaki a segítséget, szerencsére Soreylt ennél bölcsebb fából faragták, így nem kell még felesleges köröket futniuk ebben az ügyben.*
- Örülök ha segíthetek.
*Válaszolja ő is mosolyogva miközben elengedi az embert. Megvár azért pár lépést, de menni fog ez nélküle is, a fürdőbe meg végképp nem követné már.*
- A varázs sem tart örökké, szóval egyél-igyál amíg még viszonylag jobban vagy, aztán feküdj le.
*Ennél jobb tanácsot nem tud adni, sajnos a macskajajra nincsen gyógyír, meg kell várni amíg rendbe jön.*
- Majd keress meg, ha elég jól vagy, holnap vagy azután.
*Int még a folyosón ahogy elválnak egymástól, de aztán ő is megy a maga dolgára. Sajnálja szerencsétlent, de azért vigyorog, hiszen mégis magának csinálta, meg hát... Aki éjjel legény, az bírja ki.*
- A kardod jó helyen van, visszakapod miután megejtjük azt a találkozót...
*Ezt még utánakiabálja, azaz, hangosabban utána szól. Talán ez elég ösztönző erő lesz ahhoz hogy minél hamarabb ráncba szedje magát Soreyl és ne halogassa a dolgot. A kis gnóm a lépcső felé veszi az irányt és a műhelybe megy, hogy lefaragjon egy keveset abból a sok munkából ami még hátra van ahhoz, hogy tényleg működőképes legyen.*
*Nem szereti ha büszkeségből nem engedi valaki a segítséget, szerencsére Soreylt ennél bölcsebb fából faragták, így nem kell még felesleges köröket futniuk ebben az ügyben.*
- Örülök ha segíthetek.
*Válaszolja ő is mosolyogva miközben elengedi az embert. Megvár azért pár lépést, de menni fog ez nélküle is, a fürdőbe meg végképp nem követné már.*
- A varázs sem tart örökké, szóval egyél-igyál amíg még viszonylag jobban vagy, aztán feküdj le.
*Ennél jobb tanácsot nem tud adni, sajnos a macskajajra nincsen gyógyír, meg kell várni amíg rendbe jön.*
- Majd keress meg, ha elég jól vagy, holnap vagy azután.
*Int még a folyosón ahogy elválnak egymástól, de aztán ő is megy a maga dolgára. Sajnálja szerencsétlent, de azért vigyorog, hiszen mégis magának csinálta, meg hát... Aki éjjel legény, az bírja ki.*
- A kardod jó helyen van, visszakapod miután megejtjük azt a találkozót...
*Ezt még utánakiabálja, azaz, hangosabban utána szól. Talán ez elég ösztönző erő lesz ahhoz hogy minél hamarabb ráncba szedje magát Soreyl és ne halogassa a dolgot. A kis gnóm a lépcső felé veszi az irányt és a műhelybe megy, hogy lefaragjon egy keveset abból a sok munkából ami még hátra van ahhoz, hogy tényleg működőképes legyen.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-08 10:24:39
Üzenet elküldve: 2016-10-08 10:24:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl szobája//
*Nagy nehezen sikerül mindent a gyomrában tartania, különleges akaraterőről téve tanúbizonyságot. Az, hogy mindeközben fel is áll, csak is a segítségére siető gnóm által érhető el, amit azonban valóban elutasítana, majd eszébe jut, hogy mikor a szerencsétlen halottat hozták az erdőből, mikor ideérkezett, Jezabiel hozta a cókmókját.*
~Milyen erős egy kis nő!~
*Mondja magában, és egy pillanatra talán egy érdekes mosoly kúszik fel az arcára.*
~Perchi biztosan azt is hozzáfűzné, hogy: "Erős, és milyen csinos!" Meg aztán valami pajzánt mert szereti: "Biztos jó az ágyban, a padlón, az asztalon, vagy bárhol."~
*A mosoly a felgyülemlő tréfának szól, ami hamar keserédesbe csap át, hiszen az is eszébe jut, hogy kardja nincs vele. Egy a lényeg már talpon van. Két lábán áll, és úgy érzi talán a támasztás nélkül is megy ez már, így finoman a nő kezére helyezi sajátját, és lesimítja karjáról barátilag. Amint rájön, hogy ez azért megy neki valamennyire, fehér arccal, és hősiesen leküzdött hányingertől fura szájízzel köszöni meg a segítséget.*
-Köszönöm szépen barátom. Már egyáltalán nem fáj.
*Mondja mély basszusával.*
-És látod állni is megy, gyalogszerrel csak oda jutok. Gondolom van jobb dolgod is ennél. Még egyszer köszönöm.
~Ma még a kardomat is meg kell keresnem!~
*Nagy nehezen sikerül mindent a gyomrában tartania, különleges akaraterőről téve tanúbizonyságot. Az, hogy mindeközben fel is áll, csak is a segítségére siető gnóm által érhető el, amit azonban valóban elutasítana, majd eszébe jut, hogy mikor a szerencsétlen halottat hozták az erdőből, mikor ideérkezett, Jezabiel hozta a cókmókját.*
~Milyen erős egy kis nő!~
*Mondja magában, és egy pillanatra talán egy érdekes mosoly kúszik fel az arcára.*
~Perchi biztosan azt is hozzáfűzné, hogy: "Erős, és milyen csinos!" Meg aztán valami pajzánt mert szereti: "Biztos jó az ágyban, a padlón, az asztalon, vagy bárhol."~
*A mosoly a felgyülemlő tréfának szól, ami hamar keserédesbe csap át, hiszen az is eszébe jut, hogy kardja nincs vele. Egy a lényeg már talpon van. Két lábán áll, és úgy érzi talán a támasztás nélkül is megy ez már, így finoman a nő kezére helyezi sajátját, és lesimítja karjáról barátilag. Amint rájön, hogy ez azért megy neki valamennyire, fehér arccal, és hősiesen leküzdött hányingertől fura szájízzel köszöni meg a segítséget.*
-Köszönöm szépen barátom. Már egyáltalán nem fáj.
*Mondja mély basszusával.*
-És látod állni is megy, gyalogszerrel csak oda jutok. Gondolom van jobb dolgod is ennél. Még egyszer köszönöm.
~Ma még a kardomat is meg kell keresnem!~
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-07 22:48:15
Üzenet elküldve: 2016-10-07 22:48:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl szobája//
*A fehéredő arcot aggódva figyeli. Persze senki nem halt még bele egy kis másnaposságba, ha vészes mennyiséget fogyasztott volna az ember akkor már régen sokkal rosszabbul lenne, de azt nem szeretné hogy ismét belsőséggel borítsák be. Sőt, bármikor inkább szórjanak rá csirke beleket, mint valakinek a gyomortartalmát, így kissé hátrébb is lép, biztos ami biztos alapon, és éberen figyeli mikor kellhet esetleg félreugrania. A víz elhatározására azért nyújtja a kezét hogy segítsen felkelni Soreylnek, ha nem fogadja el akkor nem erőlteti, hagyja egyedül szenvedni szerencsétlent, ám ha mégis enged a segítségnek akkor valószínűleg váratlanul fogja érni az erő ami az apró gnómba szorult. Nem hiába véli úgy hogy a legtökéletesebb fajba született, hiszen mágia alkotta, akkor pedig magától értetődő hogy jobbnak kell lennie az összes többinél. Persze nagyon nem rángatja a férfit, csak támaszt, segítséget nyújt, már ha egyáltalán szükség van ilyesmire. A fürdőig szívesen elkíséri, de fontosabb dolga is van annál, minthogy a következményekkel nem törődő alkoholistákat pátyolgassa, sok időt erre az egészre szánni tehát nem tervez. Tudta jól mi lesz ha ilyen sokat iszik, hát most vállalja annak kellemetlen mellékhatásait is.*
*A fehéredő arcot aggódva figyeli. Persze senki nem halt még bele egy kis másnaposságba, ha vészes mennyiséget fogyasztott volna az ember akkor már régen sokkal rosszabbul lenne, de azt nem szeretné hogy ismét belsőséggel borítsák be. Sőt, bármikor inkább szórjanak rá csirke beleket, mint valakinek a gyomortartalmát, így kissé hátrébb is lép, biztos ami biztos alapon, és éberen figyeli mikor kellhet esetleg félreugrania. A víz elhatározására azért nyújtja a kezét hogy segítsen felkelni Soreylnek, ha nem fogadja el akkor nem erőlteti, hagyja egyedül szenvedni szerencsétlent, ám ha mégis enged a segítségnek akkor valószínűleg váratlanul fogja érni az erő ami az apró gnómba szorult. Nem hiába véli úgy hogy a legtökéletesebb fajba született, hiszen mágia alkotta, akkor pedig magától értetődő hogy jobbnak kell lennie az összes többinél. Persze nagyon nem rángatja a férfit, csak támaszt, segítséget nyújt, már ha egyáltalán szükség van ilyesmire. A fürdőig szívesen elkíséri, de fontosabb dolga is van annál, minthogy a következményekkel nem törődő alkoholistákat pátyolgassa, sok időt erre az egészre szánni tehát nem tervez. Tudta jól mi lesz ha ilyen sokat iszik, hát most vállalja annak kellemetlen mellékhatásait is.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-07 21:37:11
Üzenet elküldve: 2016-10-07 21:37:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl szobája//
*Mintha kellene derengeni valami Perchipfellel kapcsolatban, most hogy megnyugtató hangon mondja társa, meg van az még, de fogalma sincs hogy hol. Az majd egy másik keserédes felébredés logikai eredménye lesz. Viszont a varázslat emlékezteti a történtekre, és ha eleddig csak egy kicsit szégyellte magát, akkor eztán nagyon-nagyon. Az alig egy, vagy másfél hattal ezelőtt történt kis démoni Pszichohorror még nem lett tisztázva.*
-Persze. Köszönöm, a halasztást.
*Mondja tekintetét lesütve, és hangját valahogyan még mélyebbre eresztve.*
-Nem hiszem, hogy most bármi lötty jó lenne. Majd kibotorkálok a konyhába valamikor.
*Mondja miközben barna szemeinek fókusza a talajt lesik. És nem is csinál semmi mást, csak akkor emeli fel a fejét, mikor a kisebb lábak beérnek a padlózat azon részére, melyet eddig a lovag szégyenében bámult. Felkapja fejét, és értetlenül néz. Megnyugtató tekintetre, és segítőkész mozdulatra megnyugszik és becsukja a szemét. Mire kinyitja, úgy érzi mintha a folyton kínzó fájdalom lassan elevezne egy kellemesen ringatózó hajón. Egészen elmosolyodik, és egy köszönő biccentést is elereszt, de éppen ennyit. A hullámzó érzés, ami a fejét szabadítja meg a szorító fájdalomtól, eléri a gyomrát, és azonnali hányingerben jelentkezik. Amitől szédülni is kezd egy kicsit. Mint akinek gombóc van a torkában, azonnal fehére sápadva, mint az északi hegyek csúcsain a hó, kezdi el lassan formálni a szavakat, és egy kicsit meg is görnyed.*
-Azt hiszem iszom egy pohár vizet.
*Mondja és megpróbál felállni. Több kevesebb sikerrel. De legalább nem fáj.*
*Mintha kellene derengeni valami Perchipfellel kapcsolatban, most hogy megnyugtató hangon mondja társa, meg van az még, de fogalma sincs hogy hol. Az majd egy másik keserédes felébredés logikai eredménye lesz. Viszont a varázslat emlékezteti a történtekre, és ha eleddig csak egy kicsit szégyellte magát, akkor eztán nagyon-nagyon. Az alig egy, vagy másfél hattal ezelőtt történt kis démoni Pszichohorror még nem lett tisztázva.*
-Persze. Köszönöm, a halasztást.
*Mondja tekintetét lesütve, és hangját valahogyan még mélyebbre eresztve.*
-Nem hiszem, hogy most bármi lötty jó lenne. Majd kibotorkálok a konyhába valamikor.
*Mondja miközben barna szemeinek fókusza a talajt lesik. És nem is csinál semmi mást, csak akkor emeli fel a fejét, mikor a kisebb lábak beérnek a padlózat azon részére, melyet eddig a lovag szégyenében bámult. Felkapja fejét, és értetlenül néz. Megnyugtató tekintetre, és segítőkész mozdulatra megnyugszik és becsukja a szemét. Mire kinyitja, úgy érzi mintha a folyton kínzó fájdalom lassan elevezne egy kellemesen ringatózó hajón. Egészen elmosolyodik, és egy köszönő biccentést is elereszt, de éppen ennyit. A hullámzó érzés, ami a fejét szabadítja meg a szorító fájdalomtól, eléri a gyomrát, és azonnali hányingerben jelentkezik. Amitől szédülni is kezd egy kicsit. Mint akinek gombóc van a torkában, azonnal fehére sápadva, mint az északi hegyek csúcsain a hó, kezdi el lassan formálni a szavakat, és egy kicsit meg is görnyed.*
-Azt hiszem iszom egy pohár vizet.
*Mondja és megpróbál felállni. Több kevesebb sikerrel. De legalább nem fáj.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-07 21:21:50
Üzenet elküldve: 2016-10-07 21:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl szobája//
*Elmosolyodik a hallottakon, az ajtót elengedi, de nem csukja vissza, csak beljebb lépked szerencsétlen emberhez.*
- Megvan az, csak nem itt, ne aggódj miatta. Csak gondoltam ha jól vagy akkor megejthetnénk azt a kis varázslatot amiről már beszéltünk, de szerintem jobb lesz azt még napolni.
*Ismét kiszélesedik a vigyora.*
- Meg hát, zavarni se nagyon akarlak, igyál sok vizet meg egyél valamit ha tudsz, meg aludj. Azt hiszem a banyának van valami löttye ami egész jó a macskajajra, de talán ez is tud segíteni.
*Megint közelebb lép és tenyerét a férfi homloka felé tartja. Nem erőlteti rá, kérdő tekintettel megvárja a beleegyezést az érintésbe, és ha megkapja, akkor röviden végigsimít a homlokán. Nem tudja hogy konkrétan a másnaposságra mennyire hasznos ez a varázslat vagy sem, de egy próbát megér.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
*Elmosolyodik a hallottakon, az ajtót elengedi, de nem csukja vissza, csak beljebb lépked szerencsétlen emberhez.*
- Megvan az, csak nem itt, ne aggódj miatta. Csak gondoltam ha jól vagy akkor megejthetnénk azt a kis varázslatot amiről már beszéltünk, de szerintem jobb lesz azt még napolni.
*Ismét kiszélesedik a vigyora.*
- Meg hát, zavarni se nagyon akarlak, igyál sok vizet meg egyél valamit ha tudsz, meg aludj. Azt hiszem a banyának van valami löttye ami egész jó a macskajajra, de talán ez is tud segíteni.
*Megint közelebb lép és tenyerét a férfi homloka felé tartja. Nem erőlteti rá, kérdő tekintettel megvárja a beleegyezést az érintésbe, és ha megkapja, akkor röviden végigsimít a homlokán. Nem tudja hogy konkrétan a másnaposságra mennyire hasznos ez a varázslat vagy sem, de egy próbát megér.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346