//Egy új világ teremtése//
//Félúton//
//Vadászok//
*A győztes csapat egy vadkannal a vállukon tér vissza a táborba. Ugyan elbénázták a lépést, és hamar nekik rontott a bestia, Baldrol helytállásának köszönhetően nagyobb sérülések nélkül megúszták a rohamot. A vacsoráig elfűrészelget békésen, többé kevésbé pontosan. Amíg feldolgozzák az állatot és előkészítik az ételt, Hanarel jön a csapathoz. Az üdvözlést másokra bízza, Meruwiel például sokkal szívélyesebben tud köszönni. Nem is igazán figyel a férfira, azt sem venné észre ha kocsányon lógnak a szemei.*
-Hogyne.
*Válaszolja csuklóból, és neki is lát a műveletnek. A rostok szépen szétválnak egy ilyen izmos jószágnál, az inak is bivaly erősek, kitűnő alapanyag lesz ez Hanarel íjához.*
-Használj amennyi kell, ami megmarad tedd félre, és talán majd gyárthatsz másnak is íjat, ha ügyes vagy. Bolhás miatt meg ne aggódj. Eszi azt amit kap, és hálás érte.
*Oldalra pillant az említett jószágra, és kénytelen rámosolyogni. A legbékésebb helyen van, jóllakottan - a készülő kaja mellett. A friss vér csiklandózza az nóziját, és jócskán csorog a sűrű nyála, de ez mind nem akadályozza meg abban, hogy alvás közben buborékot fújjon az orrából szivárgó takonnyal. Ha a többiek végeztek a nyúzással, a nyers bőrrel Symához ered és egy fedél alatt felteszi a kérdést, ami napok óta mozgatja a fantáziáját.*
-Szia Syma! Itt a sertés bőre.
*Hozzá sem fogtak még a kikészítéshez, tisztességesen még le sincs pörkölve a szőre.*
-Azon gondolkodtam, hogy tudnál-e egy szép, nagy, új táskát csinálni belőle?
*Ha belemegy a pici lány, némi megbeszélés és sűrű hálálkozások közepette búcsúzik el.*
//Utolsó hajrá//
*Fülledt meleg telepedett az utóbbi napokban Vadvédre. Langyos, párás szellő járja át tisztást, a csillagos ég alatt vacsorához gyülekeznek a Vadvértek, de legalábbis azok, akik nem elvonultan szeretnék élvezni a vadászok és gyűjtögetők által finom falatokat. Szinte hihetetlen. Az építés java kész, a tetők fednek, a lépcsők járhatók, az ajtók, ablakok hajthatók. Tray büszkén néz maga mögé az élhető épületegyüttesre. Még sosem alkotott ekkorát, de jól esik, hogy az alá a tető alá fekhet be hálni, amit ő maga szögelt. Este felpezsdül az élet a falakon belül, a húsból kisült zsír füstöl a kikövezett tábortűz fölött; csevejt, kacajt mesék és rémtörténetek foszlányait hallgatjatja minden venár és segítő. Vannak beszédesek, egyenesen zavaró, rikácsoló jelenségek, és vannak csendes, magukba burkolózók. Tray ezek táborát népesíti, Meruwiel mellett figyeli a környezők beszédét, néha kedvese felé fordítja tekintetét, de most hagyja, hogy a többi lánnyal csacsogjon. Nem kötheti le minden figyelmét. Másik oldalán egy hasonlóan "beszédes" társa majszolja a vacsoráját olyan vérmesen, hogy bolhás is megirigyelhetné. Nem szólítja meg, de egyszer összekad a tekintetük. Néhány pillanat után a mélységi visszafordul a tűz felé és figyeli, ahogy pattognak a parazsak.*
A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.20 21:13:54