Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 123 (2441. - 2460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2460. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 11:47:31
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//

*Nem nagyon érti, hogy mi is az, ami történik, illetve azt nem érti, hogy miért történik ez. A férfi szavaira riadt madárkaként rezdül össze. Iszonyattól kimeredő tekintettel nézi azt, ahogy Umon lenyalogatja a vért a saját ujjáról. Aenae pedig már a sírás határán áll. Hátrál, de pár lépés után nincs hova hátrálnia, így a férfi tökéletesen sarokba tudja szorítani a könyvhalom mellett. Halálra vált arccal bámulja a férfit, az iszonyattól moccanni sem tud. Az őt érő vádakra már folynak az arcán a forró, sós könnyek. No nem azért, mert igaz a kijelentés, hogy semmit sem tud az életről, hanem azért mert lassan komolyan halálra rémül attól, ahogy a férfi viselkedik.*
- Kérlek Umon, megbántottalak valamivel?
*Nyilván megbánthatta, ha így beszél vele és ha úgy érzi, hogy rá kell ijesszen.*
- Megijesztettél, megijedtem. Tényleg nagyon félek, most már fejezd be.
*Kótyagos fejjel nézi végig azt, ahogyan a ruhás láda az ajtó elé kerül, ahogy kattan a zár, amit amúgy sosem szokott bezárni, mert eddig sosem érezte úgy, hogy be kéne zárkózzon.*
- Kérlek.
*Összeszorított szemmel, remegő testtel tűri, hogy a másik a hajába fúrja az orrát. Nyakán látszik, hogy hogyan lüktet az ér a bőre alatt.*
- Kérlek!
*Suttogja remegő hangon, mikor újra ki meri nyitni a szemét.*
- Umon, kérlek.
*Annyira szürreális a szituáció, hogy még mindig kapaszkodik abba a szalmaszálba, hogy Umon csak ijesztgetni akarja. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, könnyektől fénylő arcán látszik, hogy komolyan halálra rémült. Újra összerezzen, mikor a dobócsillag nagy hanggal megáll a falban.*
- Én is kedvelem Umont.
*Valamiért úgy érzi, hogy a másik ezt akarja hallani. Amúgy nem kedveli különösebben, de semmi gondja vele azonkívül, hogy furcsán félelmetesnek találja az arcát. Lassan egyébként kezd neki leesni a dolog.*
- Pycta beszélt Umon démonáról.
*Hunyorogva pislog, pillái összeragadnak már a könnyektől. Pycta persze nem mondott el neki mindent és Aenae eddig a pillanatig abban a hitben élt, hogy csak átvitt értelemben kell érteni a dolgot.*
- Nem szeretnék semmifélét. Kérlek Umon! Sosem bántottalak téged, még gondolatban sem. Kérlek fejezd ezt be. Most már tényleg nagyon meg vagyok ijedve.

2459. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 11:38:57
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//A fürdőben//
//Seles//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Leon egyszerűen megrészegül a lány hangjától, és érezheti Seles, hogy az izmai szinte pattanásig feszülnek, sőt ujjai is megállnak egy pillanatra, aztán pedig minden megy a maga módján, és szerelmük végre valahára a kínzó, majdnem egy egész napig tartó várakozás után, ami a kalóz számára az este egy egész hétnek, vagy tán örökkévalóságnak tűnt, végre beteljesül. Leon nem hajlandó semmiféle elővigyázatossággal törődni, ő úgy van vele, hogyha már egyszer együtt van valakivel, akkor minden legyen úgy, ahogy lennie kell, amikor elérik a csúcsot, csak hátradől a dézsában, és átöleli a lányt.*
-Remélem tudod, hogy kislányt akarok! *Vihog magában ezen a rettenetesen ostoba viccen.*
-El se tudod hinni, milyen régóta vágytam már rád! *A víz már lassan kezd kihűlni, de a kalóz meg sem moccan. Érezni akarja a másik hevesen dobogó szívét és a pihegését. A hideget egyébiránt nem is érzi, mert teste még mindig forró, ahogy mondani szokás, fűti a szerelem, ami ha lehet, most még erősebb, mint amikor reggel kikelt az ágyából.*

2458. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 11:02:53
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Karba fonja a kezét az ajtó előtt, majd végigfuttatja tekintetét a szobán.*
- Nem tudod. Honnan is tudnád?! *Csattan fel, s kapja ki kezét a csuha alól, érdeklődve nézi ujjbegyeiből kiserkenő, majd feltartott ujjain lecsorgó vért. Szórakozottan felnéz, majd a sötét csuklya alól egyértelműen Aenaere szegezett tekintettel, cuppogó hangok kíséretében szopogatja tisztára azt, utolsó momentumként hatalmasat szív bele, hogy pofazacskói helyén csak gödrök maradnak. A lány talán már láthatja a sötétben világító szemgödröket, melyek csak egy-egy pislogás során hunynak ki egy pillanatra. Ismét elkezd fel alá járkálni, immár az ajtó előtt, közben fejét rázva erősen gesztikulálva magyaráz, mint, akit az őrület kerít birtokába.*
- Honnan is tudnád Aenae?! Az ilyen gazdag fruskák, mit sem tudnak az életről. Topáz szemek, tökéletes testalkat, ruhák, szerelem. *Hirtelen megtorpan, s fejét felszegve felfortyan Aenae felé, közben jó pár öles léptekkel ott terem a lány előtt annak arcába bámulva közvetlen közelről, hogy az érzi száján a szerzetes leheletét.*
- Ezt nézd! *Kezeit hirtelen rántja elő, majd kapja le a csuklyát feje tetejéről, s vágja hátra tarkójára. Az ébenfekete stigmák fortyogó vízhez hasonlatos táncot járnak arcán, szemgödreiben pillanatra kihuny a fény, hogy Aenae a mély, sötét kúthoz hasonlatos lyukakba nézhessen.*
- Nézd meg, husika, nézd meg jól! *Szinte szuggerálva a nőt, végig szemébe nézve hajol ujjhegynyi távolságra a lányhoz, s szegycsontjától fülén át felfelé haladva kígyózó mozgással szívja be erősen a nő illatát, orrát annak dús hajába fúrva.*
- Ez vagyok én. Hát ne fecsegj itt nekem! *Vigyorog a lány arcába, mint egy eszelős, majd hirtelen fordul meg, idegesen tördelve kezét, ismét a szobán jártatva tekintetét. Rövid gondolkodás után az első bútordarabot, min megakad a szeme tébolyult mozdulatokkal az ajtó elé cincálja, s már végleg elzárja ezzel a befelé és kifelé vezető utat. Határozottan a kulcslyukban belülről benne lévő kulcsot is ráfordítja, majd visszanéz a lányra. Kezével szórakozottan ismét az apró dobócsillagot kezdi morzsolgatni, s a másik kezébe is vesz egyet, egyiket előhúzza, hogy nyelvén futtassa végig annak élét.*
- Tudod, az olyanok, mint te, *köp egy véres pacát a padlóra* képtelenek egyedül élni. Egyetlen hasznuk az áldozat, mit testük felkínálhat, jól fontold meg hát, hogy mi az, amit válaszolsz. Tudod azt érzem, Umon valami furcsa okból kifolyólag kedvel téged. Talán tetszel is neki. *Arca immár kifejezéstelen, szórakozottan dobálja kezében a csillagot, olykor a plafonra, olykor a kezére nézve az ajtó előtt.*
- Igazából nekem is volna kedvem hozzád. *Jelenti ki egyszerűen, mintha azt mondaná, hogy a fű zöld, az ég pedig kék.* - De tartok attól, hogy összepiszkolnál. Továbbá a véred ízét, többre tartom az ölednél. *Másik kezét is hirtelen előkapva hajítja el oldalra a csillagot, hogy nagy csattanással meredten álljon bele a falba.*
- Most mondd meg nekem. Milyen stigmát szeretnél? *Szája hatalmas gonosz vigyorra húzódik, az ember nem is gondolná, milyen szélesen képes végigfutni az arcán. Nyelve végignyalja ajkait, s Aenae szemeibe fúrja tekintetét.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.25 11:20:47

2457. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 10:08:06
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//

*Umon eleve furcsa, eleve ijesztő, Aenae amúgy is kerüli, mert a frász kitöri tőle, mondjuk másokat is kerül, csak más okból. A könyveket is azért hordja el a könyvtárból - azért is -, mert látta, hogy Umon is szeret ott időt tölteni, Aenae meg a világért nem akarja zavarni és ha nincsenek egy helyiségben, akkor beszélgetni sem kell, még a könyvekről sem.
Míg ő leguggol a bugyogóért, addig Umon beljebb tessékeli magát és mikorra Aenae újra feláll, akkor azon kaphatja magát, hogy a férfi éppen körbejárja. Fejével követi a mozgását, szeme sarkából látja a mozdulatot is, ahogyan kinyúl felé, kicsit oldalra biccenti a fejét és oldalra lép a mozdulat elől, közben pedig meg is fordul, hogy szemtől szemben lehessenek. Ha eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a férfiből áradó furcsa, félelmetes benyomásnak, hát most kezdi letaglózni, a fecsegését firtató kérdés után meg pláne.*
- Tessék?
*Nem igazán érti, hogy Umon mire is gondol fecsegés alatt, mivel ugye Aenae nem az a túl beszédes fajta. Kivéve a stresszhelyzeteket, mikor meggondolatlanul és számolatlanul képes ömölni a szájából a hülyeség. Ez pedig igazán stresszhelyzet.*
- Ha meg akarsz ijeszteni, akkor jelentem, hogy tökéletesen sikerült, szóval most már légy szíves és hagyd abban ezt a félelmetes járkálást, meg eszelős vicsorgást, mert elég volt.
*Meg is nyugszik egy pillanatra, hogy Umon befejezte ezt a kis rémisztgetést, hiszen a férfi az ajtóhoz indul, úgyhogy nyilván távozni készül. Azonban nem ez történik, hanem az ajtó nagy dubbenéssel vágódik be, amire Aenae összerezzen.*
- Nagyon szépen kérlek, hogy fejezd ezt be. Tényleg! Nagyon megijedtem, de elég volt már!
*Umon újra előtte áll, a lány pedig hátrálni kezd. Újabb kérdés hangzik.*
- Nem tudom.
*Válaszolja, mert erre a kérdésre nem tudja a választ. Talán ha Umon olyasvalakit kérdezne, aki elviseli Aenae folytonos fecsegését, akkor előbb választ kaphatna a kérdésére. Amit Aenae továbbra sem tud mire vélni, mert szerinte annyit azért nem fecserészik, hogy különösebb türelem kelljen hozzá.*

2456. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 09:32:30
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Némán áll, szinte rendíthetetlennek lenne mondható, ha testtartásában nem lenne valami groteszk, miként fejét lehajtva takarja a csuklyájával arcát és világító szemeit. A vigyor vicsorrá változik, s arcára fagy, miképp a következő lépéseit tervezi, hallgatja végig a lány felesleges szócséplését, azonban lassan felé fordul a szavakra, arcát továbbra is igyekezve takarni, de továbbra is szótlan, mint egy szobor.*
~ Szívszélhűdés. Ez legyen a legkevesebb gondod. ~ *Gonosz gondolataiban már a lányt, egy teljesen más pozícióban látja, s a gondolatot inger követi, így kissé közelebb lép, s mikor az leguggol fehérneműjéért kissé fölé hajol, hogy élvezettel szívja be a lány által csapott szellőt. A valami nem érzi a lányra rakódott út porát, vagy a fáradtság ízét, sőt a lány verejtékének illata izgalommal tölti el, de kezdi kissé idegesíteni a folytonos fecsegés, így csuhájában keresztbe font karral lehajtott fejjel járja körbe lassan a lányt, lehetőleg úgy, hogy annak követnie kelljen mozgását egész testével, feltéve, ha gyanakvása erősödik és bizalmatlanságra vált. Ha a lány hagyja és egy pillanatra mögé kerül, jobb kezével tarkóját simítja végig, épphogy csak megérintve azt, majd továbbhalad.*
~ Legszívesebben helyben felfalnálak, oly hamvas... hamvas vagy... kis barack. Imádom a húsos barackot! ~ *Talán még nyel is egyet, de a járása nem lassul, továbbra is határozott, aztán nem bírja tovább, arrogáns természete a felszínre tör.*
- Mondd, te mindig ennyit beszélsz? *Sziszegi ki fogai között, apró gúnnyal megfűszerezve.*
- Hogyan bírja ezt ki bárki? Te is untatsz. Unalmas vagy. *Az őrtoronyhoz hasonlóan valami elindul benne, ahogy a nő testén végig tekint járása közben az izgalmat felváltja a harag és a gyűlölet.*
~ Túl tökéletes. Szükség lenne egy kis... módosításra ezen a pofikán. ~ *Bal kezével csuhája rejtett zsebébe nyúl, s az egyik apró dobócsillagra feszülnek ujjai, úgy hogy kezéből kiserken a vér, eközben nagy lendülettel az ajtóhoz lép, szinte elsodorva Aenaet, s jobb karjával hirtelen bevágja a szobaajtót, majd komótosan elé áll.*
- Na? Válaszolj! Hogy lehet ezt a folytonos felesleges fecsegést elviselni? *Az utolsó szó már kissé artikulálatlan, mintha részeg volna, pedig csak a métely, mi lelkét mérgezi tör a felszínre, egyre gyorsabban.*


2455. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 08:21:59
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//

*Köszönés után egyből elfordul a férfitől, mivel úgy gondolja, hogy Umon egyből tovább fog haladni a folyosón. Az nem tűnik fel neki, hogy amaz nem viszonozza a köszönését, valószínűleg azért, mert túlságosan is el van merülve a gondolataiban, melyek immáron a dajkájával lezajlott beszélgetés körül forognak. Még mindig fáj neki a verbális tőrdöfés, amikor "barbár szuka fattyának" nevezte, ez legalább annyira megviseli, mint apja halálhíre. Bár tegnap megismerhette valódi apját, de mégsem rá gondol, mikor azt mondja, hogy "apám", hanem arra a férfire, aki felnevelte, aki sajátjaként szerette, és aki mindent megadott neki. Nem tud azonban sírni, bármennyire is szeretne, képtelen rá, öccseit megsiratta, de nem hozta vissza őket, szóval már tudja, hogy a sírásnak nincs sok értelme, inkább nem is gondol a dologra, csak a szép emlékekre. Közben természetesen nem áll meg, előveszi a tiszta ruhát meg a száraz törülközőt, ideje lesz fürdeni.
Ha sokáig agyalna apján, akkor lehet, hogy megindulna könnyeinek patakja, azonban ekkor szembefordul Umonnal - akiről ugye azt hitte eddig, hogy már régen messze jár - és ijedtében kiesik a kezéből a tiszta bugyogó.*
- Egek Umon, egyszer valaki még szívszélhűdést fog kapni, ha csak így megállsz mögötte.
*Eszébe ötlik, hogy a férfi bizonyára magyarázatot vár arra, ami az udvaron esett meg. Leguggolva felveszi a bugyit a földről.*
- Ne haragudj, hogy nem köszöntem, elbambultam, vagy nemtom. Mindegy is, tényleg ne haragudj.
*Umon arca eleve furcsa, így Aenae nem gondol bele bármit abba, hogy fején van a csuklya. Persze félelmetes jelenség, de nyilván csak a stigmás arca miatt. Ha a férfi továbbra sem mozdul, akkor Aenaeben feltámad a gyanakvás és megkérdezi:*
- Segíthetek valamiben? Valamelyik könyv kellene? Esküszöm, hogy visszaviszem őket a helyükre nemsokára, jó?

2454. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-25 00:59:10
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Itthon//
//A kapuban - Sunuko//

*Vidám hangulatban telik a megérkezés, Aenae pedig elindul az erődbe, hogy kipihenje magát és ha a Fákban Lakó is úgy akarja, estére már közös szobában hajtják álomra a fejüket.
Xotara szavaira szomorú mosollyal válaszol, mert valóban nem jártak sikerrel a városban, a kikötői eseményekről pedig még nem lehet tudomásuk, ezért a csuhás úgy dönt, vázolja a történteket.*
- Sajnos a kikötőben nem láttak szívesen minket, pedig nem tudom, miféle íratlan törvény ellen vétettünk. Úgy döntöttem, nem éri meg kockáztatni, így dolgunk végezetlen hagytuk el a kikötőt. *Nem mondja el viszont, hogy először azt tervezte, hogy pár kemény venárral visszatér és úgy biztosan sikerül elintézniük, amiért indultak. De rájön, hogy az ilyen gondolkodás nem illik egy jámbor szerzeteshez, így el is veti az ötletet.
A jelentés borús folytatására összeráncolt homlokkal hallgatja a mélységi védmestert, aki elmondja, hogy kisebb hibák becsúsztak és Ssyleana ismerőse, a sötételf férfi visszatért, bár sérülten. Ami pedig a rosszul szervezett őrséget és Ertatsnoy esetét illeti, eléggé kétségbeejtően hangzik.*
- Lupusfulgur. *Mondja ki helyesen az erdőmélyi farkasszerű ragadozók nevét inkább csak magának, de a történet előrehaladtával egyre jobban megijed, hogy valakinek baja esett.*
- Hála a Fákban Lakónak. *Bukik ki keskeny ajkain, amikor Xotara az elkóborolt tündér megtalálásához ér, bár nem is tudja, hogy miféle fohász vezetett odáig. Az elmondottakból kiderül, hogy még nem állt be a rend az erődben, hogy még nem alakult ki az a rutin, ami biztonságosabbá, ha nem is biztonságossá teszi az erdei kalandokat.*
- Xotara, te és Zara vagytok az őrség vezetői, ti hoztok szabályokat, de azok rátok ugyanúgy vonatkoznak. Persze ezeknek ésszerű és hatékony szabályoknak kell lennie. Amikor Ertatsnoy egyedül indult el az erdőbe, hibázott, de te is ugyanúgy, amikor egyedül indultál a keresésére. Bár az erőd védelmet élvez, legalábbis úgy hiszem, az ragadozóktól, odakint az Erdő Szívének törvényei érvényesek, amelyeket nektek is figyelembe kell venni. Aki nem így tesz, komoly és valós veszélynek teszi ki magát. *Bár nem tudja, hogy mi történt azzal az elffel, akit behoztak, de valami ilyesmit sejt.*
- De az a lényeg, hogy senki sem sérült meg, ezek után tanulunk a hibákból. *Mosolyodik el végül, hisz tényleg nem történt semmi komoly baj.*
- Umon és Isqeha pedig biztosan meggyógyítják a sérülteket. *Teszi hozzá, mert tudja, hogy a szerzetes és a félvér mennyire elszántak, ha segíteni kell másokon.*
- Köszönöm, reméltem, hogy így lesz. *Könnyebbül meg, amikor Xotara átveszi tőle a patkókat és a lovakat. Azt megfigyelte már, hogy a mélységi nő mennyire gondosan figyel a lovakra és az istállóra.*
- Igen, te. *Válaszol teljesen természetesen. A konyhában még nem járt, az udvari szentély pedig messzebb van tőlük, ráadásul Aviolan és Umon beszélgetni látszanak, nem akarja megzavarni őket.*
- Te vagy a fővédmester, nem? Keresve sem találhatnék jobbat. *Mosolyodik el a komoly téma ellenére.*
- Rendben, nem sietünk sehová. *Válaszol a tromfolásra. Most már itthon vannak, az a fél óra már biztosan nem számít, addig legalább lesz ideje átgondolni a dolgokat és kicsit rendbe tenni magát.
A szíve mégsem könnyű, tudja, hogy a komoly események mögött, amelyek miatt össze kell hívnia először ezt a venár tanácsot, komoly okok állnak, amelyek hosszú időre meghatározhatják a venárok életét, amellyel sok tervet így háttérbe kell szorítaniuk vagy elvetniük.
Nehéz léptekkel indul el az udvari szentély és az apró fácska felé, mely egészségesnek és épnek tűnik. Umon épp akkor indul befelé, a csuhás pedig szomorúan néz utána. Jó lett volna vele is pár szót váltani.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Sunuko, örülök, hogy épségben visszaértetek. *Köszönti a férfit mosolyogva. Lombzöld tekintete a facsemetét fürkészi, mintha azt várná, hogy kérdéseire tőle kap választ, nemesen metszett arcáról gyorsan olvad le a mosoly az előtte álló nehézségekre gondolva.*

2453. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 23:24:59
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//

*Shen valószínűsíti, hogy ez a kormos valamiféle pokolbéli bestia lehet, főleg ahogy a nevetését hallja, amitől feláll hátán a szőr, már ha volna rajta szőr. Mert nincs, de ettől függetlenül még kirázza a hideg tőle. Vele ellentétben számára nem annyira vidor a szituáció, bár ez valószínűleg azért lehet, mert ő az elszenvedője.*
- Azé' látlak, ne legyenek illúzióid. *krákogja. A pincelejáróból leszűrődő fény, ha nappali viszonyokat nem is teremt, de azért a hegyesfülű sziluettet elég jól lát.
Az elmés szóviccet nem érti, fintorogva kutatja a kormos sötétségbe vesző arcát, hátha kiderül számára, hogy miért leskelődik itt ártatlan lombzabálókra ez a némber, mint valami óriáspók a hálója közepén.*
- Egy pinceajtó van mögöttem? *kérdi felélénkülve és meg is pördül a tengelye körül, ami groteszk táncnak hat, ugyanis fél lábbal és mankóval nem a legegyszerűbb mozdulatsor, de a kormosnak igaza van, ott van az az ajtó.*
- Heh? *kérdez vissza nemes egyszerűséggel, amikor Xot a tovajkulcs felől érdeklődik.*
- Kikérem magamnak, nem vagyok csiga és tolvaj sem, hogy tolvajkulcsom legyen. Ellenben veled. *teszi hozzá és a kormi láthatja is az arcára kúszó kaján vigyort, de a kezeket a válláról nem söpri le. Odafent a mélységi elszólta magát, s ha biztosan nem is tudhatja, legalább nagy a valószínűsége, hogy nem véletlen tudja használni Xot.*
- Csigalom-nyugavér! Biztosan be lehet jutni valahogy. *fordul meg bicegve, ha kormos elengedi, majd értő kezekkel tapogatja ki a lakatot az ajtón. Vaskos, jókora cucc, de régi és rozsdás, a pince nyirkos levegője nem tett jót neki, se az évek. Érezhetően nem használták sokat.*
- Ti itt nem szoktatok mulatozni? *kérdi, ahogy keresi az ajtó gyenge pontját.*
- Ha esetleg le tudnám feszíteni a lakatot az ajtóról, mondjuk a mankómmal... *gondolkodik hangosan.*

2452. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 23:21:19
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csajok//

- Esetleg… mindkettő a nap fénypontja, csak esetleg másképp. *Néz Aenaere kedvesen, mint aki egy kósza gondolatot önt szavakba, utána Lyz idézi a lényeget.
Persze Aenae újra bugyborékol egy kicsit a víz alatt, de hát ezt a mondatot nem lehet kihagyni, sőt, talán ezen túl Drágámnak fogja hívni Aenaet, hogy emléket állítson ennek a csodálatos mondatnak.*
- Hát, én meg hozzátok képest inkább nem is mondom, hogy hány éves vagyok. *Kuncog halkan.* De azért kíváncsi volnék, engem mennyinek tippeltek.
*Tényleg erre kíváncsi, bár ő, mint hosszúéletű másképp áll a kor kérdéséhez.
Valójában, ha otthon maradt volna, már nagy valószínűséggel ő is férjnél lenne. Így cseppet sem csodálkozik, hogy Seles már volt is, inkább csak szomorú hogy már özvegy. Aztán kicsit magába száll, de arcára nosztalgikus mosoly ül ki.*
- Azt hiszem, ha nem jöttem volna el otthonról, már nekem is gyűrű volna az ujjamon. Vagy így, vagy úgy. Ha én nem választok, akkor apám választott volna. *Jelentkező éppen akadt is.* Bár, én nem ezért jöttem el otthonról. *Magyarázza.*
- Megnyugodtam Aenae. Jó, a füled még belefér, persze. Már úgy is mindegy.
*Mivel Seles és Aenae is kiszáll, így Lyz is lassan indulásra kész pattan le a hordóról, csak még Aenae kezébe cseppent az olajból.*
- Nem. *Sóhajt, s bűnbánó pillantással mosolyog Aenaere.* Szőke nem lesz… de miért akarsz annyira szőke hajat? A tied is szép, úgy ahogy van.
*Aenae sürgetésére kézbe veszi a szappant, gyorsan lemossa kezéről az olajat, s indulásra készen lép az ajtó felé. *
- Hát, én készen vagyok, felőlem indulhatunk.
*Még Zarára pillant, hogy áll a sodrással*
- Így megyünk? Nem öltözünk fel? Végül is csak egy szúrás, aztán kész.
*Nagyjából meg is beszéli magával, de ha a többség úgy dönt, akkor ő is felvesz valami rendesebb ruhát, ne egy szál törölközőben libbenjen át a laborba.*

2451. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 22:01:14
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//

*Elnézi a lány ringó alakját séta közben, bár sokáig nem teheti, hisz az hamarabb az épületbe ér.*
~ Nyami. ~ *Előbbi kijelentését igen, érdes kuncogását viszont nem tudja visszatartani, láthatóan Aenae egyedül érkezik, s távozik valamerre.*
~ Az az elf is itt lehet valahol. ~ *Szája egy vonallá szűkül, de dühét nem engedi áramlani. Sötét lelkében bosszúszomjasan gondol ellenfelére, ki el akarja pusztítani őt.*
~ Legendás, mi? Adok majd én neked legendát! ~
- Ősibb vagyok, mint te azt gondolnád! *Utolsó mondata mégis kibukik, s emiatt feszültebben körbe is villantja szemeit, de senki sem hallhatja reszelősen suttogó hangját, ahogy azt sem látják, hogy ezt követően az ajtó előtt a földre köp. Aenae szobája nincs messze, a lány alakját már nem látja ugyan, de azt gondolja, hogy csak oda mehetett. Az út hosszú volt, a lány fáradt és pihenni vágyik.*
~ Nincs más hátra, mint méltóképpen üdvözölni őt. ~ *Ismét dúdolgatni kezdi számára kedves dallamát, mit általában akkor tesz, ha valaki vérét szomjazza, ha ilyen kis hamvas barackok adják magukat neki, hol akarva, hol akaratlanul.*
~ Lédús, hamvas barack! ~ *Mélyről jövő kuncogás szakítja meg ismét a dúdolást, majd egy fejrázás a csuklya alatt, vigyorgó szájából kitolt nyelve jobbra-balra csapódik a heves mozdulatra, apró nyálcseppeket freccsentve szerteszét. Közeledik, így a dúdolást folytatja, mintha csak egy jól végzett feladat után érzett örömsétán venne részt. Hallja, amint Aenae pakolászik, s a valami szemei megcsillannak. Aenae nagyon elfoglalt, ezért nem veszi észre, amint még az ajtónyílás előtt megáll, s csak leheletnyit hajol előre, hogy még épp egyik szemével be tudjon nézni a nyitott ajtónyíláson. Ha Aenae most felnézne, egy őt leső, barna csuklya sötétségébe burkolózó negyed arcot láthatna, s a sötétben világító szemgödröt. Sokáig nem nézi, nem akar rögtön lebukni, így lassan fejét visszahúzva hátrébb lép, hogy halkan dúdolni kezdve sétáljon el a lány ajtaja előtt. Aenae köszöntő szavaira, melyek már akkor érik el, mikor az ajtó előtt áthalad, azonban hirtelen megáll. Aenae a szerzetes szinte földig érő barna csuháját láthatja csak, s a fejére húzott csuklyát, azonban mindezt hátulról. Kérdés, hogy Aenae mit kezd az ajtaja előtt áthaladó, majd láthatóan megmerevedett, némán álldogáló, nem válaszoló emberrel.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.24 22:04:36

2450. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 21:13:43
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//

*Szereti ezt a szobát. Kicsit a szabadság szimbóluma, meg a saját döntésének. Az otthoni szobája nem ilyen puritán, de így visszagondolva mégis sokkal személytelenebb. A gazdagnegyedi szobája, mivel már ez az otthona. Az a szoba már nem az övé, nem az övé az öltözőszobában lévő nagy halom drága ruha és cipő, nem az övé a polcokon csücsülő számtalan baba és nipp sem. Érdekes visszagondolni, egyfajta jelképként is felfogható, egy kislány szobája volt, ez pedig? Hát nem egy kislányé, vagy legalábbis nem azé az elkényeztetett kislányé, aki régebben volt és akit mostanra sem tudott teljesen levetkőzni.
Egy szál ruhában érkezett, a ruha az ágy lábánál álló ládában pihen, de a cipellő a láda mellett áll, ugyanis azt szokta használni, bár csak a szobában. De most beszerzett a piacon egy papucsot is az ékszerek mellé, ki is veszi a zsákjából, hangos csattanással érnek földet lábai előtt. Rögtön bele is bújik és el is vigyorodik, hogy mennyire mennyei az érzés.
Szöszmötöl tovább, összeszedi a könyveket és egy kupacba rakja őket, fele annyira magas a torony, mint a lány maga.
Amikor éppen nem zajol valamivel, akkor már meghallhatja a dudorászást maga mögött, ha Umon őutána érkezett, akkor nagyjából most sétálhat el a nyitott szobaajtó előtt. Aenae ennek természetesen nem tulajdonít különösebb jelentőséget.*
- Üdv Umon!
*Köszön neki mosolyogva, ha már az imént az udvaron valami furcsa okból elszalasztotta a lehetőséget. Akart ő köszönni, de valahogy csak elmaradt, viszont most simán pótolhatja, közben pedig az utolsó könyvet is a kupac tetejére rakja. Az meg már veszélyesen inog.*

2449. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 20:24:09
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Lány a sötétben//
//Aenae után//

~ Miért kell ennek történnie? Miért velem? ~ *Bár elmélkedni és meditálni érkezett a csemetefához, Xotara érkezése ebben megzavarja. Kavargó gondolatai a lány körül forognak, s az éjszaka gyönyörű zárását immár elhomályosítja a félelem, hogy a szerzetes árthat neki.*
~ Soha nem lehetünk együtt? ~ *A kérdés költői, bár saját magának teszi fel, az érzelmek lassan elborítják, s ellenőrizetlenül ütköznek ki rajta. A kín, a szenvedés, a megértettség hiánya, a fájdalom, mit szívében érez, de talán a legfontosabb a hiányérzet. Az értetlenség a sötételf lány szemeiben. Ahogy bánt vele. Ahogy bánnia kellett vele. Önbizalma és tartása meginog, s a vastag fal, mit maga köré épített leomlani látszik.*
~ NEM VAGY EGYEDÜL! ~ *S a hang, mint mindig, a legrosszabbkor érkezik, de csak egy lemondó sóhaj köszön vissza neki válaszul.*
~ NEM LÖKHETSZ EL MAGADTÓL, SZÜKSÉGED VAN RÁM. LÁTHATOD MIVÉ VÁLSZ, EGY ÉRZELMI RONCCSÁ. A SÖTÉTELF TESZI EZT VELED, PEDIG JÓL MEGVOLTUNK EDDIG KETTECSKÉN. ~ *Bár jobban tenné, a szerzetes mégsem válaszol, csak a csemete fa ágainak sokaságába merülve veszíti el lassan önmagát. Az örvény ezúttal gyorsabb és átütőbb erejű, hisz Umon sebezhető, ezúttal nincs is itt senki, ki segíthetne rajta, így szép lassan húzza le a mélybe. Utolsó, még saját gondolataival, s akarata szélének végső peremébe ujjbegyeivel megkapaszkodva, segítségkérésképpen néz körül, de csak Sunt látja, ki láthatóan saját gondolataiban nem veszi észre, mi vele történt. Hogyan is venné, hisz Umon maga sincs tisztában a hirtelen változással. Szemei egy utolsót csillannak, mikor felnézve észreveszi az udvaron sietősen átvágó leányt, ki persze most akar egyedül lenni, s oda sem köszön a társaságnak.*
- Aenae... *Hangja immár suttogás, mely elveszik a széllel, nem hallható könyörgés önnön értelméért, azonban a lány láthatóan tudomást sem vesz róla, csak halad tovább saját útján előreszegezett szemekkel.*
~ AZ ENYÉM VAGY. ~ *Kijelentése egyszerű, s némiképp talán még kedvesnek is tűnhet, a szerzetes ilyen egyszerűen veszíti el elméjét, s válik saját testének rabjává. Kezei eleinte kissé szaggatottan, remegve indulnak meg feje felé, talán a szerzetes utolsó próbálkozása még visszatartja, azonban ez a gát is hamar átszakad, hogy immár ellenállás nélkül ragadja meg tarkóján lévő csuklyáját, s egy határozott mozdulattal rántja a fejére, s húzza mélyen a szemébe. Aenae ekkor már elhalad mellettük, s mivel az egész mögötte zajlik, nem láthatja, kivéve ha hátranéz, de ez nem történik meg. A szerzetes arcán lévő stigmák lassan kúsznak le testére, melyet az áldott barna csuha eltakar. Szemei sem látszódnak, Umon olyan, mint a kezdet kezdetén. Sötét és kiismerhetetlen, így az arcára ülő gonosz vigyor sem látszik, ahogyan a reggeli fényben világító, szemfehérje nélküli ébenfekete szemei sem. Lába már gördülékenyen indul el a lány után, halkan, de biztosan. Egyetlen reakciója a külvilág felé a Sunukonak címzett szavai.*
- KÖSZÖNÖM A BESZÉLGETÉST, DE MOST MENNEM KELL, KÉRLEK NE GYERE UTÁNAM, EGYEDÜL AKAROK LENNI. *Nem várva a válaszra komótosan indul el, csak az ajkain lassan végigfutó nyelve az egyetlen, mi talán érzelmi reakciónak nevezhető, azonban ez gyorsan véget ér, s egy ismerős dallamot halkan dúdolgatva ered Aenae nyomába.*

2448. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 20:20:42
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//

*Xotara hangosan felkuncog, az elf ijedt szidalmára. Nagyon is kedvére való a szituáció. Főleg, hogy ellentétben Aranyhajjal, a lány sötételf szemeivel még a verejtékcseppeket is látja, gyöngyözi a homlokán, a riadt pofájáról meg már nem is beszélve.*
- Igen, Aranyhaj én vagyok, mint láthatod… oh… bocsáss meg, hiszen nem is látod.
*Jegyzi meg színpadiasan fátyolos hangon.*
- Hát, 'szék' az tuti nincs. Csak mi ketten vagyunk itt az 'árnyék'-ban…
*Magyarázza nagy bölcsen, sejtelmesen somolyogva.*
-… és persze ne feledkezzünk meg érdeklődésünk közös tárgyáról… a pinceajtóról… és ami mögötte van.
*Vigyorog bele rosszmájúan a sötétségbe, majd ellöki magát a faltól és odasétál Aranyhajhoz. Xotara izgatottan megragadja az elf férfi vállait, és a lényegre tér.*
- Szóval, ne csigázz és hagyjuk a süket dumát! Van nálad tolvajkulcs?

2447. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 19:42:08
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Emeleti fürdő felé//

*Bólint Pyctának, akkor előbb pihen, és majd aztán pakol. Azon meg sem lepődik, hogy az elfnek rögtön dolga akad, hiszen neki rendszerint mindig dolga van. Erre pedig csak mindent tudóan mosolyog, közben meg átnyújtja a patkót és mielőtt leengedné a kezét végigsimít a férfién, majd sarkon fordul. Egy dolog lebeg a szeme előtt, ez pedig az alapos mosdás. Meg az azt követő tiszta ruha.
Fáradt és éhes is, de a pihenés és az evés előtt előbb mosakodni akar.
Az udvaron átsétálva akaratlanul is elmegy az Umon-Sunuko páros mellett. Igazság szerint úgy szeretne besunnyogni egy dézsába, hogy senkivel ne találkozzon, mert ezúttal tényleg az a vád érné, hogy büdös. Büdösnek szerencsére nem büdös, de nincsen az a frissen mosdott, szappanillata, amit ő annyira szeret.
Az épületbe lépve egyből a fürdő felé venné az irányt, de már a sarkon túlról már hallja a beszélgetés hangjait, Lyz és Ert hangját felismeri, de a harmadikat nem. Csak egy percig hallgatózik, aztán úgy dönt, hogy inkább bepróbálkozik az emeleti fürdővel, hátha kegyes lesz hozzá a megvetemedett ajtó és be tud menni.
Ha már így alakult, akkor először a szobája felé veszi az irányt, hogy levegye azokat a ruháit, amikre nem lesz szüksége a fürdésnél. Igazából csak a csizmáját akarja lehúzni, meg természetesen a poncsóját hátrahagyni a fogasra akasztva, ezért aztán az ajtót sem csukja be maga mögött. Nem siet már, ráérősen néz körül a szobában, nincsen sok holmija, szóval valószínűleg egy körben is meg tudja majd oldani a költözködést. Viszont a könyvtárból elhordott könyveket vissza kellene szolgáltassa, az ágy melletti alacsony komódon egész sornyi kiolvasott könyv van, talán az egyiket magával is vihetné fürdeni, vagy esetleg egy újabbat hozhatna el a könyvtárból és azt vihetné magával. Nehéz döntés.*


2446. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 17:21:22
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Földszinti folyosó //

*A maradás dolgára, nem mond többet, ez majd elválik, főleg mert egyre inkább kételkedik az elfben. Csak azt nem tudja eldönteni, hogy csak őt tünteti ki ennyi hantával, vagy ez így alapjáraton ömlik belőle, esetleg az új hely miatt zavarban van, és így vezeti le. Viszont az a minxes megjegyzés legalább fényt derített arra, hogy halványlila gőze sincs, hogy mi az a minx, vagy csak megint bolondját járatja, mint a rendetlenséggel.*
- Tényleg. *Mosolyodik el. * Olyan szagod van, mint ha egy hatot az ingoványban töltöttél volna.
*Grimaszolva emeli kezét az orra elé, pedig nem egy finnyás. Szíve szerint maga lökné bele egy jó nagy dézsa vízbe, hogy aztán felügyelje, biztosan alaposan megsuvickolja magát. Még rövidtávon is tarthatatlan, pláne egy kisebb légtérben, mint a konyha. Ezért aztán nagyon is örül, hogy végre fürdő környékére tudja terelni a tévelygőt.*
- Umon, a legkülönlegesebb rendmester egész Lanawinon. *Hangja őszintén cseng, s kiérződik az is, hogy szíve csücske a különc csuhás, de a különlegességet illetően mindenképp igazat szól.* Ő felügyeli, hogy minden működjön, szerintem ruhát is ő tud neked a leghamarabb keríteni.
*Aztán persze ez a problémakör kicsit háttérbe szorul, az arcpirító felfedezés okán. Lyz részéről ez inkább amiatt van, hogy majdnem belegyalogoltak, nem pedig a tevékenység miatt. *
- Azt mondtam… *Vesz vissza a hangerőből, s fojtott hangon folytatja, amíg vissza nem araszolnak, minél távolabb, hogy ne zavargásszák a gerlepárt. *hogy valakinek az, és valakinek pedig nem.
*Ertat érkezésére Shen kicsit mintha megszeppenne, ami végül is érdekes fordulat, mert eddig még így csapzottan is sütött róla az önbizalom. * ~Mit műveltek ezek az erdőben?~
- Igen, a rendrakás. Biztosan. *Pillant szeme sarkából a férfira, aki mintha zavarba jött volna, de legalábbis hebeg össze-vissza. *
- Miért? Mi is történt? Kíváncsivá tettetek. *Eddig el volt nélküle, de tapintható a feszültség, és bármi is az oka, tudni szeretné miért. A mindig nyugodt kis tündér nagyon paprikás kedvében van, ez pedig felettébb szokatlan.*
- Lupus? Shen, csak farkasokról beszélt. Na, de lupusok… *Hát az azért nem csak sima kis farkasfalka. Szemmel láthatóan elfehéredik, bár ha nagyon magába nézne, nem lepné meg, hogy Shen a lupusokat farkasnak nevezte, a minxes eset után. Lyz, mint a vadászok vezetője persze mást von le az egészből. Nem az egyénben gondolkodik, hanem csapatban.
~Nah, majd meglátjuk, mi lesz abból az ügyes íjászból…~
Tart tőle, hogy esetleg ebben sem mondott igazat, és ha egyedül magának okoz bajt az erdőben, csak egy dolog, de csapatban vadászni, feltétlen bizalmat követel. Így már inkább kíváncsi a dologra, és kicsit dühös is magára, amiért elvakította az új vadász gondolata, és nem gondolt arra, hogy korábban talán ebben is füllentett az aranyhajú.*

A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.24 18:05:49

2445. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 16:30:49
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Itthon//
//A kapuban//

*Ahogy, Aenae a magas lovon ülve elhalad mellette, Xotara fogadja a biccentést, és kurtán viszonozza. A sötételf lány nem vak. Árgus szemeivel már a védfalról kiszúrta a vajákos lány kezében a páratlan patkót, de hát, amit elsőként megtanult itt a Vadvédben azaz volt, hogy csak akkor foglalkozzon a lánnyal, ha arra Aenae kéri. Szóval, a mélységi lánynak esze ágában sincs rákérdezni a leesett patkóra.
Xotara a szürke csuhás szélesen mosolygós válaszára elégedetten felnevet.*
~Na, vette a lapot. El se hiszem. Hát, van humora?~
- Üdv neked is, Pycta! Helyes! Akkor ebben egyetértünk! Am' én is örülök, hogy egyben itt vagytok. Lyz mondta, hogy mi volt a kovácsnál, és hogy a kikötőbe küldtek. És sikerült elintézni, amit akartál?
*Mosolyog a Falka Vezérre. Pycta aggályos kérdésére, hogy minden rendben volt e távollétében, elhúzott szájjal tud csak válaszolni.*
- Hát, hogy rendben azt nem állítanám, de szerencsére nem történt semmi visszafordíthatatlan tragédia.
*Válaszol Xotara is komoly hangot megütve.*
- Igen, Lyz és Sun is hazatértek egy elf nővel. Baydék is épségben visszatértek a vadászatból, egy bazi nagy vadkannal, és egy sérült sötételf férfival. Tudod, az a vörös csuhás, aki itt volt, amikor én érkeztem.
*Itt kissé zavartan elhallgat. Xotara tudja, lényegében most saját magáról kéne jelentést tennie, de nem igazán tudja, hogy ezt milyen formában is tegye. Nem töpreng sokáig, és marad a megszokott módszerénél. Kertelés nélkül, nyersen és 'szájmenősen' fogalmaz.*
- Viszont, a rosszul szervezett őrség miatt, Ert egyedül elhagyta a Vadvédet, és rátámadt három, olyan buzogányos farkas… lapósfülguruk… vagy tudom is én mi a nevük, de tudom milyen veszélyesek… még villámokat is képesek szórni, azokra akik hozzájuk érnek… mindegy. Szóval, Ert megfutamította a vadakat, mert összetalálkozott egy aranyhajú elf férfival, akire azok a bestiák rátámadtak. A druida fiú mentette meg a férfi életét.
*A Vezér arcát fürkészve elhallgat. Xotara érzi ez így még nem kerek, és folytatja, de szavai inkább magyarázkodásként hathatnak, mint jelentésnek.*
- Amikor észrevettem, hogy tündér fiú nincs velünk a nagycsarnokban… én gyorsan utána mentem, hogy megkeressem, mert éreztem, hogy baj van. Nem tudom, hogy találtam meg.
*Itt átvillan az agyán, ahogy a Fában Lakóhoz szólt, és ahogy eldobta azt a botot, ami megmutatta merre menjen.*
- De szerencsére megtaláltam Őket. Aztán, Erttel együtt ide hoztuk az erődbe a sérült elfet.
*Fejezi be a történetet, immáron újra hivatalosan, és a végére összegzésként, odafűzi.*
- Szóval, most három vendégünk van, és abból kettő komolyan sérült, de Isq és Umon kezükbe vették a dolgokat. A továbbiakról Őket kérdezd.
*A sötételf lányt a kissé zavart komolyságából Pycta a patkóval zökkenti. Xotara a patkóra pillantva.*
- Igen, valamennyire értek, de a patkoláshoz nem. Laikusként nem is próbálnám meg, mert a kontárkodásommal, nagy valószínűséggel, csak lesántítanál a lovat, de add csak ide.
*Nyúl Pycta kezében lévő patkóért.*
- Megoldom, hogy ne legyen belőle baja a lónak.
*Pillant itt a három patkós jószágra.*
~Vajon, mi a neve?~
*Vetődik fel a sötételf lányban, a mások által biztos gyermetegnek és lényegtelennek tartott kérdés, de Xotara számára nagyon is lényeges. Érdekes, hogy míg a lanawiniak neveinek memorizálásával mindig gondja van, a háziállatok neveivel ilyen problémája sosem volt.*
- A lovakat is hagyd, majd bevezetem őket az istállóba, amúgy is onnan jövök. Menjetek csak! Biztos, fáradtak vagytok.
*Xotara a két ló közé lép. Egyik kezébe fogja az egyik, másikba a másik kantárszárat, és már indulna is meg, hogy újra eltűnjön az istállóban. Azonban, ekkor a Falka Vezér nagyon bölcsen egy kérést intéz hozzá. Mintha csak sejtené, vagy a Fában Lakótól kapott volna egy fülest, hogy mire készül a sötétételf lány. Xotara a komoly kérésre megtorpan, és meglepetten fordul hátra a két ló között.*
- _Én_ hívjam össze a venárokat?!
*Már állna neki magyarázni, hogy a konyhában ott van Lyz, az udvari szentélynél ácsorgó Umonról és Sunról már nem is beszélve, de látva a Vezér komoly ábrázatát csak ennyi hagyja el a száját.*
- Rendben. Szólok Mindenkinek.
~Most legalább valami tényleges haszna is lesz susogó hangomnak.~
*De, a végén azért kurtán megjegyzi.*
- Miután elláttam a lovakat… rögvest.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.24 16:40:41

2444. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 13:32:25
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Ötletelők//

-Nem vagyunk álszentek. *Szólal meg Xotara felvetésére. Valóban nem szeretne kereskedő irányba elmenni, a venároknak nem ez a fő profiljuk és attól tart, az igényeket sem tudnák kielégíteni. Ugyan nem ért a szeszfőzéshez, de nem hinné, hogy nagyipari mértékben folyna majd a szeszfőzés Vadvédben.*
- Örömmel fogadom az ötletedet, Xotara, biztosan mindenki örülne neki, ha hozzáértő patkolná a lovát és nem kellene a városig menni érte. *Adja meg magát mosolyogva a csuhás, bár eddig se kellett nagyon győzködni.*
- Ha szükséged lesz támogatásra, szólj. *Egyezik bele, nem is szeretett volna vitázni a képzés anyagi részét illetően, ő csak felajánlást tett.
A következők már nem annyira vidám gondolatok a sötételf részéről. Az elf is gondolta, hogy a tanulmányok alatt Xotara-nak el kell hagynia Vadvédet, s bár az őrség kérdése Aviolan személyében megoldásra találna, mégsem örül a mélységi nő távozásának.*
- Nem mondom, hogy örülök, de elfogadom és megértem. Aviolan ellen nekem sincs semmi kifogásom. *Egyezik bele, de erről még úgyis beszélni fog Xotara-val.
Érdeklődve hallgatja Isqeha elmondását az említett mesterről, aki felnevelte őt és átadta neki a tudását. Érdekes ember lehetett, bár nem is biztos, hogy ember, ha kétszáz évet megélt, de a történetből nem derül ki, ám gyanítja, hogy elf lehetett.
Ő sem érzi már úgy, hogy tovább kellene feszegetni Umon és a benne rejlő sötétség kérdését, mert ő maga is kellemetlenül érezné magát, ha úgy boncolgatnák, mint valami laboratóriumi asztalra terített különleges torzót. Kurtán bólint csak a szavakra, de később biztosan kikérdezi még majd a fiatal félvért, a kiűzés részleteiről.*
- Egyelőre nem tudok róla, hogy volna bármi is, de még indulás előtt beszéljünk és akkor mindent tisztázunk. *Válaszol mosolyogva Isqeha kérdésére, majd kérdőn néz a félvérre, amikor láthatóan zavarba jön.*
- Mágus vagy? *Kérdez vissza, de nem lenézően, hanem épp ellenkezőleg, csodálattal a hangjában. Maga sem gondolta, hogy az ifjú ilyen titkokat rejt, erre most kiderül, hogy varázsló.*
- Nem is tudom, mit mondjak. Megleptél. *Mosolyog szélesen, elismerően. Kicsit maga is zavarban van, mert oly sok információ került most napvilágra és oly sok tennivaló, hogy nem is tudja, melyikhez kezdjen hozzá.*
- Azt mondom, egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, nektek sem jó, ha több felé kell osztani a figyelmeteket. *Kezd vele a válaszba.*
- Egyelőre intézzétek el azokat, amelyeket elterveztetek, én utána nézek, ki taníthatna téged Isqeha. *Mondja, de Umon felvetései és kérdései sem maradhatnak megválaszolatlanok.*
- Ne nekem köszönd, hanem az Erdő Szívének. *Mosolyog a szerzetesre. Az erdő kincseivel nem a csuhás rendelkezik, ez csak egy kihasználható lehetőség.
Az oltás említésekor még a víz közelsége sem nyugtatja meg, kérdő mosollyal néz a barátra, mert reméli, hogy nem lesz szükség oltásra egyáltalán.*
- Ne feledjétek el, hogy ha most épp nincs is feladatunk, meglehet, hogy a közeljövőben mégis akad munka a venárok számára és mi elsősorban nem szeszfőzők és kovácsok vagyunk. *Nem szeretné elrontani a kedvüket és a lelkesedésüket, de a venárok nem kétkezi munkások, ezt jobb, ha szem előtt tartják.
A továbbiakban hagyja Xotara-t kibontakozni, hogy elmondja a véleményét.*
- Ha orkok nem is, más veszély még érheti az erődöt, bár adja a Fákban Lakó, hogy mindig békésen teljenek az őrségek. *Emeli fel kezét felhívva a figyelmet az őrség fontosságára.*
- A fegyverkovácsolást is jó ötletnek tartom, de biztos vagyok benne, hogy te is tudod, hogy nem két hét kitanulni mindezt. Nem szeretném, ha valami közbejönne és te emiatt haragudnál vagy neheztelnél rám. A venárok feladata az elsődleges. *Ezt természetesen Umonnak és Isqeha-nak is mondja, rájuk is néz, hogy ez tudatosuljon bennük is.*
- Köszönöm, Xotara, hogy beszélgettünk. *Hajol meg a távozó lány felé mosolyogva. Kedveli a mélységi nőt, mert amellett, hogy olykor harsány és kissé erőszakos, mégis egyenes és őszinte.*

2443. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 13:19:47
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Bajdi//

- Nos, ennek felettébb örülök!
*A továbbiakat azonban nem várja meg, elindul felfelé. Egyrészt, mivel valóban még el szeretne intézni egy-két dolgot, másfelől pedig mert milyen volna, ha még ő várna Baydera, amíg befejezi a vacsoráját, és méltóztatik felsétálni vele az emeletre?
A szobája ajtaját ezúttal nem zárja be, mint azt szokta, hisz reméli, hogy bár nagyon úgy tűnt, valóban sikerült meggyőznie Baydet arról, hogy mekkora vendégszeretettel is fogná őt.
Leül az ágyára, gyorsan megfésüli a haját, mert hát mégis csak jól akar kinézni egy férfi előtt. Átöltözni nem öltözik át, és azt a kevéske sminket még azelőtt magára kente, hogy lement volna, így ő már magával mást nem tervez csinálni.
Amíg Bayde nem jön, gitárját az ölébe fekteti, majd a fiókjából elővesz egy kis tégelyt, amiben a húrok ápolására való olaj van. Még délelőtt tűnt fel neki, hogy kicsit hamiskásan szól a hangszer, akárhogy is hangolja. Ez a "csodaszer" általában használni szokott.
Hallja nyílni az ajtót, ajkai pedig halvány mosolyra húzódnak.*
- Igen, igen, én voltam! *Közben nem néz fel, hanem még gyorsan végighúzza a rongydarabot az utolsó húron is. Ezután a gitárt óvatosan visszaállítja a helyére. Feláll az ágyról, és a fogashoz sétál, hogy megtörlője a kezét egy törülközőben, ezután a falnak dőlve, karjait maga előtt keresztbe fonva néz Baydra.*
- Mit ne mondjak, jó sokat késett a szórakoztató műsorom. Pedig már tűkön ülve vártam hosszú-hosszú órák... Na jó, percek óta. Nem gondolja, Uram, hogy jár valami plussz is amiatt, hogy szerencsétlen, naiv hölgyet így megvárakoztatott?
*Közben ellöki magát a faltól, és lassan közelebb lépdel hozzá.*

2442. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 12:48:44
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Lehetetlen küldetés//

*Ha egészséges volna sem biztos, hogy észlelné a sötétben várakozó kormost, ám így leköti az artistaprodukció, hogy ne hason csúszva érkezzen a pincébe, még a nyelvét is kidugja oldalt, annyira koncentrál, hogy épségben vagy legalábbis hasonló egészségben érjen le a lépcső aljába.*
- Jóhj, ez megvan. *törli meg izzadó homlokát új ingének ujjában, majd botorkálva a sötétben megindul előre arra, amerre a hét lakat alatt őrzött piát sejti.
Vaksi denevérként araszol előre a sötétben, szinte csak sziluetteket lát, de nem akarja kockáztatni a lebukást egy fáklyával vagy lámpással, úgyhogy ezt a rizikót bevállalja, amikor valaki megszólal mellette, amitől kitöri a frász.*
- Azanyádbüdös... *makkant fel, mint valami kölyök, a szíve elé kapja a kezét, fegyverként kapva maga elé a mankót, hátát a hideg falnak vetve. A homloka csillog a verejtéktől, ami a hátán is csorog. Nem biztos, hogy csak a megerőltetéstől.*
- Huh, te vagy az Kormi? *konstatálja leeresztve a fegyvert, amikor kiderül, hogy csak a mélységi csaj az.*
- Aaaa... az árnyékszéket kerestem és... és eltévedtem. Erre van? *Próbálkozik meg, érdeklődése tök életszerű lenne, ha éppen nem a pincében lennének, de ezt most nem foghatja egy mosómedvére.*

2441. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-24 11:58:06
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//A fürdőben//
//Leon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Seles megint hangokat hall, most egész közel, de mire fel tudná erre hívni a figyelmet (meg hát különben se lenne nagy jelentősége, majd csak elmennek, ha látják, hogy bent vannak), Leon ujjai olyan helyre tévednek, ahol még nem jártak eddig soha, a lánynak pedig már jó ideje csak ennyi hiányzik, hogy egy hangos, elégedett nyögés szakadjon fel belőle. Ha Leon eddig meg akarta mosni a hátát legalább kicsit is, most már Seles esélytelen rá: semmi másra nem tud gondolni, csak arra, ami ezután következhet. Jobbjával Leon hajába túr, baljával pedig ösztönösen a férfi kezére teszi sajátját odalent, nehogy netán abbahagyja. Eközben ő is moccan, hátát, fenekét kissé végigsimítja Leon testén, hogy a férfi is jobban „szenvedjen” a vágytól, ami a lányt ostromolja. Ajkait hozzáérinti Leon füléhez, majd halkan belesúg.*
- A hátam ráér. *Kissé meg is harapja fülcimpáját, amolyan játékosan.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346