Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 14:44:28
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Aenae//

*Veszélyes titkok. Bár nem mondott el mindent, de legalább hazudnia nem kellett és titkolóznia sem. Persze elmondhatta volna az Umonban lakozó szellem történetét, de ezt későbbre hagyja, kár volna ezt a remek estét elrontani ilyesmivel. A barát pedig jól érzi magát, addig minden rendben lesz, amíg Umon pozitívan látja a sorsát, épp erre kérte a csuhás is nemrég.*
- Nem leszek nyugtalan, hisz te mondtad, mindenre van megoldás. *Mosolyog a lányra. A pillanatnyi átsuhanó rosszkedv ugyan feltűnik neki és a vértelen mosoly is elgondolkodtatja egy pillanatra, de a csók erre is a feledés homályát borítja.*
- Ha így is van, biztos vagyok benne, hogy te is kivetted a részed a munkából. Legközelebb már szinte egyedül csinálod és akkor is ugyanilyen finom lesz, ha nem még finomabb. *Biztosítja Aenae-t. Hisz ő szokta hangoztatni, hogy aki meg akar tanulni szállni, annak előbb meg kell tanulnia sétálni, majd futni, s csak legvégül repülni. A topázszemű lány pedig most még csak sétál, milyen süteményt süt majd akkor, amikor szárnyalni fog?
Ő maga sem udvariasságból mondta, hogy finom a süti, úgyhogy biztos benne, hogy aki megkóstolja, nem fog udvariaskodni. Miután mindenki, aki szeretett volna venni süteményt, kiszolgálta magát, visszaül a padra, Aenae mellé, örömmel fogja meg a kezét, még talán egy kis büszkeséget is érez a lány süteménye iránt. Pedig neki aztán tényleg semmi munkája nincs a dologban. Legfeljebb az, hogy ő kért Xotarától citromokat a városból.*
- Ízleni fog nekik, nyugodj meg. *Nyugtatja a topázszemű lányt.*

1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 12:31:46
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//étkező//
//Pycta//

*Mintha csak zenei aláfestést adna a társalgásuk témájához Umon nótája. Aenae most a szerzetes felé sandít, az előbb, mikor tüsszentett, akkor a lány majd szívszélhűdést kapott, és a nótázásra sem igen számított, akaratlanul összerezzen, mikor az rázendít.*
- Veszélyes titkok.
*Ezen maga elé nézve elmereng egy hosszú pillanatig. Neki is van titka, amiről könnyen kiderülhet, hogy az is veszélyes. Vajon melyik a veszedelmesebb? Vajon az övétől is ugyanilyen gondterhelté válna az elf? Pyctára sandít, majd Umonra, aztán pedig úgy dönt, hogy egyelőre még megtartja magának azt a titkot, aminek lehet, hogy valójában semmi jelentősége, csak ő kerít neki túl nagy feneket. Igen, ezt minden bizonnyal csak őt nyomasztja, bár ha egész mélyen belegondol, akkor nem is magával a titokkal van problémája, hanem azzal, hogy képtelen bevallani azt. Ettől mérhetetlenül szégyelli magát. A férfi talán észre is veheti az arcán, hogy aggasztja Aenaet, persze betudhatja Umon sötét titkának.*
- Ha nyugtalan leszel, akkor majd én is megijedek.
*Mondja, mikor végül sikerül rendeznie a vonásait és újra az elfre emeli a tekintetét, még egy vértelen mosolyt is kisajtol magából. Pycta akkor mondott valami hasonlót neki, mikor legelőször megcsókolta, az első csók gondolatára pedig tovaszáll minden negatív gondolata, hiszen most kapja a sokadik csókot, ami pont olyan csodálatos, mint az első volt. Kicsit talán ragadósabb és citromosabb a sütemény miatt.*
- Direkt nyilván nem mérgeznélek meg, el is bénázhattam volna valamit. Jó nem, mert Banya ott topogott mellettem és leste minden mozdulatom, igazából az ő érdeme az egész.
*Nem szeretné, ha Pycta neki tulajdonítaná az egészet, ha egyszer közös munka volt, vagy inkább Banya végezte a munka oroszlánrészét. Valószínűleg főleg amiatt, hogy Aenae ne csináljon dzsuvát a konyhájában.
Egyébként egy kicsit aggódik azon, hogy másokat is megkínál a férfi, mert lehet, hogy mások nem fogják udvariasságból azt mondani, hogy finom. Elvesz egy újabb szeletkét és immáron megállapítja, hogy tényleg nem is rossz. Meg azt is, hogy a cukrász külön szakma. Ha Pycta befejezte a kínálást, akkor Aenae közelebb csusszan hozzá a padon és a fejét a férfi vállára hajtva nézi a többieket. Elmosolyodik, ahogy alulról felpillant rá.*
- Azért remélem, hogy senkinek nem akad a torkán.

1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 10:39:26
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Aenae//

*A pillanat mindenképp meg van, a csuhás és a topázszemű lány nyugodtan beszélgethetnek kettesben, úgy tűnik, mindenki megtalálta a magának való társaságot. Amikor Aenae rákérdez, hogy miért is kellene szemmel tartani Umont, a csuhás nem tud mit felelni azonnal, titkolózni nem szeretne, hazudni meg végképp nem és nem is most fogja elkezdeni. Az átkozott szerzetes ekkor zendít rá a nótára és bár a hangja nem rossz, a hosszúéletű venár vezér mégis gondterhelten figyeli, ahogy a társaság elindul kifelé a félelf és a másik, ismeretlen fickó társaságában. Úgy tűnik, Bayde-nak kihívója akadt a világfi-kategóriában.*
- Umon, hordoz magában olyan titkokat, amelyeket egyelőre jobb volna nem zargatni. Veszélyesek is lehetnek azok a titkok, de bízz bennem, időben mindent el fogok mondani. *Enyhe sötét színnel színezi ez a kis közjáték a beszélgetést, de a sütemény megemlítése szinte mindent elfeledtet vele.
Amikor aztán megkóstolja az édességet és nagyon finomnak találja, Aene meglepődni látszik.*
- Persze. Komolyan. Teljes mértékben. *Mosolyog a lányra boldogan. A megmérgezésre összeszalad a szemöldöke, de aztán jót nevet a dolgon.*
- Reméltem is, hogy nem akarsz megmérgezni. *Nevet újra, majd szinte egyszerre hajolnak előre megcsókolni a másikat. Ha tudna most gondolkodni, meglepődne, hogy mennyire könnyedén, természetesen csókol most, azt sem zavarja, hogy körülöttük még tartózkodnak a csarnokban. De azt biztosan tudja, és reméli, hogy Aenae sem fog megsértődni érte, de a csóknak éppoly édes és citromos íze van, mint a süteményének.
Amikor elválnak ajkaik, szégyenlősen a lányra mosolyog, majd a csarnokban lévő többiek felé fordulva megemeli a tányért a süteményekkel.*
- Venárok, vándorok, gyertek, kóstoljátok meg Aenae első citromhabos süteményét! *Kínálja végig a jelenlévőket, hisz ha már neki jutott, jusson másoknak is a finom édességből.*

1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 10:38:26
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Édeshármas - Seles, Xotara//

*Seles rámosolyog, sőt Isqeha megrezzen egy pillanatra, mert nagyon kedvesen még a kezét is megérinti, megnyugtatóan. A félelf egy pillanat erejéig visszatartja meglepetésében a levegőt, azután egy halk lélegzetvétellel engedi ki, de mindez észre sem vehető, és alig hallatszik. Egyszerűen csak testi tünete annak a gyanakvás keltette feszültségnek, amit Xotara kiváltott belőle, és e feszültség oldódásának Seles megnyugtatónak szánt érintése nyomán. Nem tart, vagy fél a fekete sötételftől, erre semmi oka sincsen, hanem (bár látva Seles lelkes örömét a lánnyal való találkozás kapcsán, ezért az érzésbe kezd némi szégyenérzet vegyülni) viszolyog tőle. Seles mondatára csak bólint egyet, igazából nem a találkozásuk helyére vagy módjára lenne ő kíváncsi, hanem hogy miért tartja a lány Xotarát a barátjának? Egy sötételfet! ~Vajon tett valami olyat, ami miatt Seles így érez?~
Amikor Xotara visszatér, kérdés és kérdezés nélkül szedni pakolni tölteni kezd, Seles elé egy nagy tányér ételt odatéve, és mindhármuk kupájába is színig gyöngyöző bort töltve. A félelf hiába nyúlna, lenyelve egy falatot, hogy eltakarja a kupa száját, már késő, Xotara nyer, pedig Isqeha nem nagyivó, ha töltött volna magának, akkor is legfeljebb ha félig lett volna a kupa. Azon nagyon meglepődik, amit mond közben, rápillantva felcsillannak a szemei.*
- És van még készleten?? *kérdezi egészen elfelejtkezve az ellenszenvéről a lány iránt, sőt, még az is bevillan neki, hogy talán a lány is ismeri a mágikus keverékek és párlatok titkait. Legalább még egyszer ki kellene próbálnia az összetételt, hogy biztos lehessen az erdményben! De a levegő hónapjaiban Kimmeri összes ciánkészletét elhasználta a patkányok miatt, és azóta sem tudta megismételni a dolgot.*
- Vagy csak viccelsz? *esik le neki azért a nyilvánvaló, és a csalódottság hirtelen kiül az arcára. Hát persze, a lány csak viccelt, nyilván lerí Isqeháról, hogy nem örül a társaságának, és a ciánnal ezért ugratta. Hirtelen úgy érzi, valami magyarázattal tartozik mindkét lánynak. Artheniorban valószínűleg nem mindenki úgy áll a sötételfekhez, mint Isqeha falujában. Isqehát meg nem ismerik. Mondjuk, ő sem ismeri a sötételf lányt, Xotarát.*
- A falunkban csak elfek éltek. Külsőre olyanok mind, mint Pycta, vagy mint ő. *int az épp feléjük pillantó, tündöklő szépségű Lyz felé.* - Csak az artheniori piacon láttam eddig sötételfeket. Az igazság az, hogy nem sok jót hallottam eddig róluk. *néz a két lányra őszintén, de a pillantásában már kevesebb a tartózkodó hűvösség, és több az oldódás.*
- Én sem *mondja ő is Selesnek, aztán kíváncsian hallgat, amikor a fogadóról kezdenek beszélni, meg arról, hogyan került Xotara ide.*
- Az a csuklyás... az ott kicsoda? Te ismered? *kérdezi meg halkan a sötételf lánytól.* - Miért vannak azok rajta? *int a beszélgetés közben a szerzetes felé, a sötét rajzolatú stigmákra utalva. Az épp harsányan szónokol valamiről, aztán fenékig üríti egy mozdulattal a kezében lévő kupát. A velük együtt bebocsájtást nyert copfos fickó ~Leon, igen~ meg a zöldköpenyes hosszúhajú van a társaságában. Épp ebben a pillanatban azok mindhárman nekilódulnak. Aztán már a hosszúhajú, hajpántos vezetőre ~Pycta~ figyel, aki magasba emelve egy süteményes tányért, körbekínálja a bent lévőknek.* - Finom! *törli meg a kézfejével a száját, ahogy két falatból lenyomja.* - Őt hívják Aenaenek? *int a lány felé, aki a süteményt csinálta.*

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.15 10:51:27

1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-15 00:44:40
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//
//Édeshármas - Isqeha, Xotara//

- Majd... Majd mindent elmesélünk Xottal. *Mosolyog kedvesen Isqehára, és megerősítésként még az asztalon pihentetett kezét is megszorítja, bár érzi, hogy nem lesz egyszerű dolga, ugyanis a férfiból ellenségesség érződik. Ismerős érzés, már korábban is látott ehhez hasonlót, mikor először találkozott a sötételf lánnyal.*
*Seles annyira megdöbbent az előbb Pycta szavain, hogy észre se veszi, hogy közben Xot meglépett mögüle. Arra eszmél fel gondolataiból, hogy látja, mikor a lány újra visszahuppan mellé.*
- Ne haragudj, teljesen elméláztam! *Magyarázkodik, majd felnevet, ahogy látja, hogy a lány ide-meg oda pakolász, és egy nagy tál ételt tol elé.* Te mit művelsz? Azt hittem, csak a mézsörtől voltál ilyen izgága, mikor megismerkedtünk, de most már látom, hogy ez mindig így van. *De mielőtt akár tiltakozhatna, még a poharát is teletölti. Rég nevetett ilyen jót, nem igazán voltak barátai. Ha gondoskodott is valakiről, inkább azért tette, mert annak szüksége volt rá, nem pedig azért, mert egyenrangú felek voltak. De azért az Isqehára tett megjegyzés miatt derűsen, de feddőn néz Xotra. Azért örül, mert látja, hogy megvan köztük az általános bizalom, még akkor is, ha ez egyetlen egy alapon nyugszik, rajta, Selesen, és miatta nem csapják le egymást. Nyugodtan dől hátra, és kortyol egyet a borból, tekintetét pedig végigjáratja a hatalmas tömegen, aki összegyűlt ma. Ő is arra néz, amerre Xot, és Leont azonnal, ha nem is vidáman a találkozásuk emlékétől, felismeri. Egy komolynak látszó elfrokon férfit lát még vele, és még valakit... Egy különös csuhást, akinek arcát, amennyire látni lehet, stigmák borítják. Megijeszti őt annyira a látvány, hogy inkább, hogy ne keltsen feltűnést, elfordul Xot felé.*
- Ez a legfurcsább hely, ahol valaha jártam. *Bukik ki belőle az őszinte válasz, de közben nevet.* Te hogy kerültél ide? Úgy látom, már sokakkal összeismerkedtél ennyi idő alatt is. *Oldalra biccent, ahova Xot vádló pillantásait lövellte az imént. Ahogy felidézi az emlékeket, megint nevetni kezd, de úgy fordul, hogy Isqeha is hallja.* Calem volt a neve, és a fogadó meg valami Vadkan... De nagyon lepukkant hely volt. Itt találkoztunk. *Magyarázza leginkább Isqehának, és eszik néhány falatot, mielőtt folytatja.* ~ Ez az étel fantasztikus! ~ Én csak ártatlanul üldögéltem... *Hagyja, hogy Xot fejezze be, mert ő mulatságosabbnak bizonyult a történetmesélésben.*

1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 20:52:12
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és topáz, meg a szöszi//

*Persze nem veszi a másik komolyan a gyilkos tekintetét, más esetben ezen Aenae felhúzná az orrát, de most csak ő is elmosolyodik, de csak egy pillanatra.*
- És mindent megtudtál, amit meg akartál tudni?
*Továbbra sem hisz ebben a dologban különösebben, de nem róható fel neki, hiszen vajmi keveset ért csak a harchoz. Vagy inkább semmit nem ért hozzá, hamarabb fegyverezik le, minthogy annyit tudna mondani, hogy "üdv".
Tekintete nagyrészt a harcolókra szegeződik, csak akkor fordul Pycta felé, mikor az gyógyításról beszél.*
- Hát most, hogy mondod, tényleg gyógyításra szorulsz.
*Épp csak annyira érinti meg Pyctát, hogy lesöpörhesse bőréről a kavicstörmeléket, port és egyből megállapítja, hogy a férfi nem szerzett semmi halálos sérülést. Ezt még úgy is meg tudja állapítani, hogy az elméleti tudását még nem volt alkalma gyakorlatba helyezni. Az elf vállán lévő régi sebhelyen kicsit elidőznek ujjai.
Szerencsére tüdőgyulladást sem kell kikezeljen a férfi tökéletesen gyönyörű testéből, mert az elmegy, hogy felöltözzön. Lyzzel együtt csatlakozik hozzá újra.*
- Üdv Lyz!
*Kedveli a nőt, és főleg szereti a haját csodálni, most is megpihen rajta a topázsárga szempár, el is mosolyodik hozzá, hiszen Lyztől már jó előre elnézést kért a bámulás miatt.
Mivel Pycta megválaszolja Lyz kérdését, így ő csak bólint.*
- Dehogy zavarsz!
*Jó is, hogy jön. Ökölharcba ugyan senkivel nem bocsátkozna, de szívesen lőne párat, még annak ellenére is, hogy minimális a sikerélménye ebben is.*
- Ó kösz, én kérek szépen.
*Válaszolja a teát illető kérdésre, aztán ha a férfi odébb állt, akkor megint elnéz utána. Szereti nézni és komoly dilemma, hogy melyiküket is nézze tátott szájjal, mikor mindkettő olyan szép?! Elmosolyodik, főleg a saját kis butaságán, és aztán úgy dönt, hogy fél szemét a férfin tartja, a másikat pedig a nőn, és közben reménykedik abban, hogy nem kancsalodik meg.
Mikor Pycta visszaérkezik a kupákkal, akkor egyet elvesz tőle, közben pedig kiszúrja Lyznél a kendőt. Legutóbb azt mondta, hogy bekötött szemmel, nem a célra koncentrálva sokkal sikeresebb lehetne. Lehet, hogy meg kéne próbálnia.*

1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 20:32:15
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Leon, Elostor//

*Egy pillanatig furcsán néz Leonra erőteljes humora hatására, de amint az kezeit a szemei elé emeli, kacagásban tör ki.*
- Hát, téged sem közelről szalajtottak!*Majd szemeit ismét kidüllesztve néz körbe a teremben, mint egy viccelődő gyerek, közben nagyokat nevetve magán.*
- Hát, önziz... öngiz... önbiz-önbizalmam az nem sok van, nem tudom hol hagytam el.*közben néz körbe csuhája környékén a földre*- A Fekete Fára, de nehezen forog a nyelvem!*Vakarja meg fejét zavartan, majd hirtelen kupáját markolja meg, nehogy elvegye előle valaki, s hirtelen mozdulattal borítja szájába legalább a fele tartalmát, hogy aztán elégedett csettintéssel tegye az asztalra, s közben mélységesen felháborodjon Leon következő mondatain, aminek, bár nem vallja be, de a felét nem is érti:*
- Már, hogy... hogy hová taszí... tok, mit, he? Nem beszélhet...*mélyen filozofikus tartalmú, erkölcsi eredeztetésű példabeszédét a szájára tapasztott rumosüveg miatt már nem tudja befejezni, de igazából elégedetten is adja meg magát a világi élvezeteknek. Torkát marja a méregerős ital, mint a pusztulat, de szinte nem is érzi. Nem biztos benne, hogy ezt is szerzetesi tréningjeinek köszönheti, de igazából nem is foglalkozik vele, Elostor kérdésére magasra húzza a szemöldökét:*
- Ide figyelj barátom! Az az hikk... gazság, hogy a múltamról egy szik... szikrányi emlékem sincs. Így nem tudom, mit fogadtam, vagy sem. De nem gondolnám, hogy ebbéli fogadalmam lett volna. Abban igazad van, hogy háborúk zajlottak már és még fognak is.* Itt megint nagyon elszomorodik, lassan ködös homályba burkolózó agyát ismét elönti a bánat, melyben saját magával vívott harcára és Xotara sérüléseire is gondol. Pycta intésére és az asztalok leszedésére még nagyobb búbánat lesz úrrá rajta, főleg, hogy a bort is elviszik. Gyorsan elmar egy húsdarabot még, mielőtt elvinnék az összes húsos tálat az asztalról. Tekintettel arra, hogy már sem fizikailag, sem pszichikailag nincs egyedül, nagy bátran feláll, majd azzal a lendülettel vissza is ül helyére.*
- Szándékos volt! Torna.*Próbálja egyensúlyvesztését ellensúlyozni egy frappáns és határozott kijelentéssel. Ezúttal már lassabban, és kevésbé határozottan feláll, majd lenéz a még ülő társaságára.*
- A Fekete Fa határozott törzse rendíthetetlen erő, de ha nincsenek ágai, senki sem fekszik alája, senki sem néz fel rá, magányos toronyként mered az ég felé, hogy cikázó villámok célpontja legyen. Szükség van az ágakra, melyek kiegyensúlyozzák, megvédik őt, s társául szolgálnak a viharban is. Sok ilyen ágat növesztettem az elmúlt két napban, s ti közülük valók lehettek. Büszke vagyok, hogy egyszer igazi venár lehetek.*Szavai közben hálásan Pyctára is néz, ki Aenae mellé ült le. Másoknak talán meglepetéséül szolgálhat, hogy beszéde közben pillanatnyi dadogás, vagy részegség sem jellemzi, oly tisztán és fényesen, de leginkább őszintén jönnek szájáról a szavak, mint a kristálytiszta vizű folyó apró vízeséseiből.*
- Javaslom folytassuk kint, a szabad ég alatt.*Ebben a pillanatban ismét úrrá lesz rajta az erő, mi az elmúlt időszakban nem találta meg. Stigmái egy helyre gyűlnek össze arcán, szemei előbb társaira, majd az ajtó felé merednek, szinte kifejezéstelenül. Váratlan pillanatok ezek, mindig is váratlanok, melyek oly ritkán jellemzik a szerzetes életét, hogy nem tud hozzászokni. Láthatóan erőt gyűjt, hogy legyőzze a magában feltornyosuló, hirtelen támadott érzelmeket, egybegyűlt vonásai haragvó és zavart táncot járnak, hogy aztán útjára engedjék azt, aminek jönnie kell:*
- Erdőmélye rejtekén, a három dalia. Sorsot húzott, s úgy döntött, nem maradhat meg pia! Útra keltek hát, várt a hűvös határ, hogy csillagok alatt pusztítsák tovább. Az oly nemes nedűt viszik tovább, s kinek kiszáradt a torka, szájára tapasztják!*Öblös hangja előbb halkan, majd egyre magabiztosabban szól, meglátása szerint nem olyan vészesen, de ezt majd hallgatósága eldönti. A kezében lévő húsdarabbal szinte vezényelve mutatja az utat kifelé a csarnokból, hogy kedélyes beszélgetésüket tovább folytassák, s ki akar, csatlakozhasson hozzájuk. Ez a húsdarabbal való integetés úgy látszik lassan, megszokásává válik.*


1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 20:22:55
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//étkező//
//Pycta//

*Annak ellenére is bensőségesnek érzi a beszélgetést, hogy vannak páran körülöttük, valószínűleg az összefonódó ujjaik miatt olyan intim. Aenaenek egészen olyan érzése van, mintha csak ketten lennének, legalábbis nem lát senkit Pyctán kívül. Igen, egészen biztos, hogy a szerelem nem csak az eszét veszi el, de a látásán is jelentősen ront. De aztán felkúszik a fél szemöldöke.*
- Miért kéne szemmel tartani?
*Persze lehet, hogy Pycta csak szerencsétlenül fogalmazott és nincs is semmi jelentősége a szavainak, csak Aenae vélt kihallani belőle valamit.*
- Hát igen, Baydenak számtalan hasznos tulajdonsága és képessége van.
*halkan felnevet arra gondolva, amit Zara mesélt a minap a Baydeval esett kis liezonjáról. Jó is, hogy eszébe jut, mert nagyon kell vigyázzon ezentúl arra, hogy melyik dézsában is fürdik, hacsak nem akarja magát összebaydeolni és összezarázni.*
- Hátőizé, szívesen.
*Nem hitte volna, hogy bármit is tud segíteni, de ha Pycta úgy érzi, akkor nyilván így van.
Felnevet ismét, mikor az elf szemlátomást fellelkesül a sütemény lehetőségétől. Persze van olyan udvarias, hogy akkor is azt mondja, hogy ízlik neki, ha vacak.
A férfi után néz, de nem moccan ültéből. Megkóstolta a süteményt Banyával együtt és arra jutottak, hogy nem ehetetlen, de vannak nála jobb sütemények is. Bár ha azt nézzük, hogy Aenae első süteménye - és a dandárját így is a szakácsnő csinálta -, akkor ahhoz képest egészen jó.
Némán nézi akkor is, mikor visszatér a süteménnyel. Feszült várakozással az arcán figyeli az elfet, ahogyan megkóstolja. Tényleg kicsit feszült, hiszen nem akarja megmérgezni a másikat, meg az is nagyon kellemetlen lenne, ha nem ízlene neki.*
- Tényleg? Komolyan? Biztosan?
*kérdez vissza hitetlenkedve és lelkendezve, mikor Pycta kimondja a verdiktet. Szívesen tapsikolna is, hogy sikert aratott. Ő is a kezébe vesz egy szeletet, hogy újra megízlelje. Az mindenképpen igaz rá, hogy finomabb, mint amit a kinézete alapján vár az ember.*
- Reméltem, hogy nem mérgezlek meg. De azért várjunk pár percet, hogy tényleg megmaradsz-e, és ha igen akkor kínálj meg másokat is.
*Előrehajol kicsit, hogy ha a férfinek nincsen ellenére, akkor citromos csókot lehelhessen a másik szintén citromos ajkaira.*

1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 20:08:13
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és topáz//

*Egy pillantástól ritkán remeg meg a térde, most is csak elmosolyodik, hisz mindketten tudják, hogy kérdése pusztán elméleti jellegű volt. Aenae kérdéséből arra következtet, hogy nemigen volt alapos, amikor megtörölte vérző orrát, de nem tud mit tenni, csak lesütött szemmel elmosolyodik.*
- Tudnom kellett, hogy Umon hogyan képes uralni magát. Nem arra voltan kíváncsi, hogy le tudom-e győzni. Ez az apró sérülés pedig kevéske ár a tudásért cserébe. *Mondja komolyan, de azért a lombzöld szemek mosolyognak.*
- És legalább meg tudsz gyógyítani. *Toldja meg széles mosollyal. Rég tudja már, hogy Aenae-nek efféle ambíciói vannak. Legalább most hasznát veszi annak a tudásnak, amit a könyvtár poros könyvei közt szed magára.*
- Nincs tavasz. *Válaszol, majd elindul felakasztott csuhájáért, amikor odaér, előbb a vízgyűjtő hordóban megmossa az arcát. A jeges víz felélénkíti, elfújja a gyakorlás okozta fáradtságot. Végül pedig felhúzza a csuhát és visszaindul Aenae mellé. Ekkor csatlakozik hozzájuk Ssyleana is, akit mosolyogva köszönt.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Hajtja meg magát szokásos módon. Az elf lány az egyike azoknak, aki már régóta az erőd lakói közé tartoznak. Örül a szíve, hogy megtalálta a helyét közöttük.*
- Nem, már végeztünk. Azaz mi, Umon és Aviolan folytatják. *Fordul a páros felé a gyakorlótér közepén.*
- Gyakorolni szeretnél? *Pillant le a hosszúéletű lány kezében tartott íjra.*
- A Banya főzött egy kis csipkebogyó teát, talán még meleg, hozok nektek is, ha gondoljátok. *Mondja, majd ha a lányoknak nincs ellenvetése, a teraszhoz megy, a gőzölgő fazékból szed mindhármójuknak egy kupával, majd visszaindul hozzájuk.
Innen figyelni tudja Umon és Aviolan gyakorlását, elég közel vannak, ha valami baj történne és Ssyleana is tud gyakorolni, akihez akár Aenae is csatlakozhat. A csuhás nem szívleli a távolsági fegyvereket, de ezt nem mondja ki, ez a saját szuverén véleménye.
Odaadja a kupákat, amennyiben igény van rá, majd beleiszik a sajátjába és elmosolyodik. Méz, finom mézzel ízesítette az ork szakácsnő.*

1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 20:04:36
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Édeshármas - Seles, Isqeha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Természetesen mielőtt a mélységi lány elhagyta volna az asztalt, viszonozta a fél-elf üdvözletét, amit egy laza „Szia, örülök. ”-kel le is zsírozott.
Xotara, mivel kint volt Barával nem hallhatta Seles és Isqeha között lefolyt beszélgetést, de nincs is szüksége rá. Pontosan látszik a félvér arcán az a udvarias tartózkodás, amivel a fajától való tartást, rosszallást próbálja leplezni, de a sötételf lányt valahogy szórakoztatja ez a helyzet. Úgy érzi a férfi nem gyűlölettel, vagy közönnyel, inkább félelemmel tekint rá, és az mindig helyzeti előnyt jelent. Mindazonáltal, biztos benne, hogy Seles nem véletlenül tartott eddig a férfival, ha az, valami furkó bugris lenne, már régen kiadta volna az útját. Tehát, ahogy tartja a régi mondás; a Te barátod az én barátom is.
A sötételf lány feláll, és szótlanul felmarkol két tányért, mert látja, hogy Seles el van varázsolva, és még nem eszik. Gyalázat! Meg se kérdezve őt, nemes egyszerűséggel telepakolja a tányérját, és a lány elé teszi. Mellékelve hozzá egy szép szelet kenyeret is. Xotara komótosan szed magának is a pörköltből, amihez két szép karéj kenyeret is levadászik, majd a boros kancsóhoz nyúl. Selesre vigyorogva: *
- Nem mézsör, de ami kell az ebben is benne van.
*Majd tele tölti mindhármuk fémkupáit, mert már Selesé is csak egyharmadig volt. Nehogy már szomjazzon! Isqeha ábrázatát látva, amikor a férfinak tölt, így szól: *
- Nyugi, nem harapok… de a ciánt már belekevertem.
*Veti oda somolyogva a félvérnek, méregzöld szemeit rávillantva, aztán mintha csak azt mondta volna az előbb, hogy „Jó étvágyat! ” visszaül a helyére, és enni kezd.

Szeme sarkából látja a három férfi lelkes egymásra találását, de még szerencse, hogy Xotarának nincsen olyan jól hallása, mint Pyctának, mert akkor a triumvirátust nemcsak vitriolos gondolatokkal ajándékozná meg, hanem csípős nyelvével is ostorként csapnak közéjük, amin aztán a mélységi nőstény magában remekül szórakozna. Persze, ez a veszély most egyáltalán nem fenyeget. Meg különben is, neheztel Umonra, hiszen a kapuban, végső soron miatta csinált magából hülyét, amikor megvédte a seggét az orktól. Erre Ő is csak arra volt képes, hogy leszúrja, és nyilván még a férfi is neheztel rá, hiszen akrobata mutatványával kicsit megtiporta Umon férfi egóját... is.
~Persze, basszá le, mert kedves voltam. Szóval, legyen veled kedves a nyavalya.~
Két falat után csevegve újra megszólal: *
- Na, és hogy tetszik eddig itt nektek? Misztikus hely, mi? Csak ez a tömeg, eddig ilyen nem volt. Itt csupa mókakacagás az élet, bár magam is csak egy pár napja vagyok itt, de ezt az időt is heteknek érzem, valamiért. Érti a fene.
*Elhallgat, majd Selesre pillantva folytatja: *
- Arról meg már nem is beszélve, hogy Te itt vagy. Itt ülünk és beszélgetünk. Pocsék a névmemóriám... mond már mi volt a falu neve?! Valami "C" betűs.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.14 20:59:48

1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 19:27:09
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Aenae//

*Most, hogy kicsit kiadta magából, enyhült a mellkasán a nyomás, de ettől még a tény, tény marad, hogy neki ennyi erődlakóról kell gondoskodnia. Körbenéz a lassan szétszéledő venárokon és az újonnan érkezetteken és rájön, hogy újabb kiruccanásokat kell tenniük az erdőben, ha az ittlévőknek megfelelő élelmet biztosítsanak. Az erdő ugyan bőséges kincstár, de nem szeretné magára haragítani az Erdő Szívét.
Aenae válaszán elmosolyodik, de azért eldönti, hogy a közeljövőben nem ennyire az erdő felől fogja megközelíteni a mondanivalóját. Hite szerint a Fákban Lakó gyakorolja a hatalmat Erdőmélyén, de ha valaki anélkül is tiszteli és óvja az erdőt, hogy hinne az Erdő Szívében, az sem rosszabb, mint bárki más hívő. Hiába, tanulnia kell neki is. Nagyon sokat.
Az érintésre elmosolyodik, gyengéden megszorítja Aenae kezét. Magában döbbenten konstatálja, hogy ennek az érintésnek is milyen pozitív ereje van. Máris világosabban látja a jövőt, mint eddig.*
- Igen, erre már gondoltam, hogy szétosztom a feladatokat. Mindenki kaphatna egy-egy területet és akik úgy érzik, vele tarthatnak. Vadászok, őrség, beszerzők. Kell valaki, aki az erődöt is karban tartja. Umonra gondoltam, akkor mindig tudom, merre jár, amíg... szóval érted. *Gyorsan észbe kap, hogy még senkivel sem közölte, hogy miért tarja ennyire a szemét az átkozott szerzetesen. Eddig csak Xotara tudja, hogy mi lakik valójában a barátban.*
- Bayde ellesz az irbisszel, de gondoltam rá, hogy más területen is hasznosíthatnánk a tudását. *Tűnődik el az udvar felé pillantva, amerre a druida és a tündér is távoztak.*
- Ertatsnoy, a tündér is úgy gondolom, valami hasonló lehet. *Teszi hozzá. Az ideúton a tündért nagyon érdekelte az irbisz, és az érdeklődése mellett a nullum is talán ezt támasztja alá.
Szégyenlősen, szerényen elmosolyodik a tánctanulására tett megjegyzésen. A tánc valójában nem is különbözik annyira a harc művészetétől, amelyet művel. Ritmus és ügyesség, figyelem és reakció.*
- Ha nem is lesz olyan egyszerű, de biztosan menni fog. Köszönöm. *Nagyon szeretné most megcsókolni a topázszemű lányt, de nem tudja, hogyan reagálná le a nyilvánosság előtt. Nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni, ezért csak megszorítja a kezét kedvesen.*
- Sütemény? *Vidul fel egy pillanat alatt, amikor meghallja, hogy Aenae megsütötte neki a híres citromhabos süteményt, amiről annyit hallott.*
- Az Erdő Szívére, hogyne volna! *Mosolyog szélesen és felpattan, hogy a konyha felé vegye az irányt. Szinte pillanat sem telik el, máris érkezik vissza a konyhából, kezében a tál süteménnyel. Fogalma sincsen, hogyan kellene kinéznie, de számára ez a legszebb sütemény a világon. Hogy is lehetne nem szép, amikor még soha életében nem kóstolt hasonlót. Még gyermekként evett süteményt, de az elfeknél egészen másféle édességek vannak, kevésbé édesek, kevésbé süteményszerűek.
Mosolyogva huppan le a lány mellé még mindig úgy nézve a tál édességet, mintha maga az Erdőszellem állna előtte.*
- Itt az ideje megkóstolni. *Kezébe vesz egy szeletet a süteményből, szinte áhítattal tartja a kezében a falatot, majd szélesen mosolyogva Aenae-re néz és bár a hosszúéletűek, főleg a szerzetesek, nem mohók, szinte egészet a szájába tömi. Pár szívdobbanásnyi ideig csend telepszik rájuk, a csuhás csak rág, ízlelget, miközben maga elé mered, mintha nem szeretne egyetlen ízt sem elszalasztani, majd lenyeli a falatot és a topázszemű lány felé fordul.*
- Nincs sok hasonlítási alapom, de ez a sütemény nagyon finom. *Mosolyog a lányra őszintén.*

1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 19:21:16
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//
//Umon, Leon//
-Nekem öröm, hogy csatlakozhatok! Ráadásul, elfelejthetem ezt az ostoba és felesleges modorosságot.
*Meglepődik az üresen kapott kupán, de hála égnek Umon időben észbe kap, és teletölti. *
- Természetesen Leon! De látom, a témaválasztás is hibátlan.
*Magában jót mulat a szerzetes megindultságán. A nőkről alkotott véleménye, pedig egészen keserű. Ha ez így megy tovább korán kidől. Bár, varázslatos ahogy, az arcán lévő akármik táncba kezdenek. *
- Hát igen. A nők sok dologra képesek. Háborút indítunk értük, aztán lelépnek adott pillanatban, egy másikért. Bár azért a vörösért, én is odaadnék tíz évet az életemből. De elég a keserűségből, amondó vagyok.
* Leon, érdekes megjegyzést tesz, bár fogalma nincs, a szerzetes cölibátusban él-e *
-Hát Leon nincs sok ismeretségem szerzetesi körökben, de ennek nem látom reális esélyét. Vagy rosszul sejtem, Umon?
* Ekkor a férfi egy üvegcsét vesz elő a kabátja alól. Felkínálva a lehetőséget, a további hangulat fokozáshoz. Bár a csuklyás nem biztos, hogy holnap jókedvű és friss lesz. Sőt! Amíg eldől az ital sorsa, iszik egy kupa bort. *


A hozzászólás írója (Elostor Fh'el) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.14 19:21:42

1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:33:53
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//étkező//
//Pycta//

*Aenae kellően magának való ahhoz, hogy evés közben és után se nagyon keresse mások társaságát. Persze észleli, hogy lassan elszállingóznak mellőle, de mivel ő eléggé lassan eszik - az étel piszkálása jelentősen elhúzhatja az étkezés időtartamát - ezért nem is csoda, hogy egy idő után magára marad. Viszont ez a körülmény cseppet sem zavarja. Még azelőtt akad társasága, hogy nyomasztani kezdje a magány - nem szokta ilyesmi nyomasztani -, rámosolyog az elfre, de aztán a tányérja felé fordul, csak Pycta felé biccenti kicsit a fejét, hogy jelezze neki, hogy figyel rá. Míg a férfi előadja minden averzióját addig Aenae is eltünteti a tányérról a maradék pár falatot, miután megtörölte a száját már teljes testével a másik felé fordul.*
- Tényleg misztikus volt, de majd megszokják, hogy te ilyen misztikus vagy.
*Rámosolyog újra, egyik könyökével letámaszkodik az asztalon, a másikkal kezével viszont Pycta kezéért nyúl.*
- Azt hiszem, hogy nem kell ezt a terhet egyedül viselned. Bayde biztos szívesen segít neked, meg Lyz és Zara is. Meg én is. De a többiek azt hiszem, hogy hasznosabb segítség, mint én.
*Mármint, hogy ő alig ért valamihez, illetve tanulgatja a dolgokat, viszont Lyz kitűnő íjász és Bayde képessége is nagyon hasznos, mint azt a kapcsolt ábra is mutatja.*
- Hú, nem tudok neked igazán okosat mondani, vagy nem tudom, mit szeretnél hallani? Hogy nem történik semmi rossz? Biztos fog.
*Elég csak arra gondolni, hogy Xotara a falról az orkra vetette magát.*
- De szerintem meg fogjuk oldani. Ha valaki megsérülne, akkor kiolvasom valamelyik könyvből, hogy hogyan is lehetne meggyógyítani, a hibából meg mind tanulunk. De meg nagyon gyorsan tanulsz, táncolni is három perc alatt megtanultál.
*Ez valószínűleg nem ilyen egyszerű, ő maga is tudja, hogy nem ilyen egyszerű, de valami biztatót akart mondani. Véleménye szerint nincs legyőzhetetlen akadály, bármit meg tudnak oldani együttesen, mindenki a hasznára válhat a közösségnek, ki így-ki úgy, de a közösséget valakinek össze kell fognia.*
- És van süti a konyhában. Ha még nem kélt lába. Remélem, hogy még megvan, bár megmondom őszintén, hogy ez a legrosszabb süti, amit valaha ettem. De azért nem akad a torkodon, már ha van bátorságod megkóstolni.

1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:11:47
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//

*A szerzetes elégedetten veszi tudomásul, hogy Sunuko nem követi el ugyanazt a hibát, mint ő. Jóllehet valószínűleg érzéseinek és testének a normál emberekhez hasonlóan teljesen ura. Látva közeledését, megfontolt és körültekintő lépteit, melyek szinte hangtalanul érkeznek közelebb és közelebb, egy pillanatra elkomorodik.*
~Vajon lehetek valaha még normális ember? Normális kapcsolatokkal? S nem attól tartva, hogy másokat sebzek meg, miközben nem vagyok ura önmagamnak?~*Kérdéseit természetesen csak magának teszi fel, hisz ígéretet tett arra, hogy Pyctára bízza titkának közlését a csapattal. Nyilvánvalóan küzd érzéseivel, korábbi vidámsága már inkább megfontolt koncentráltságba csap át, hogy leküzdje feltörő másik énjét, látva, hogy ellenfele közeledik. A körözést folytatja, de jóval lassabb tempóban, mikor látja, hogy Sunuko nem ezt a módszert választja, inkább a távolságot csökkenti. Ahogy szűkül a kör, Umon úgy lesz egyre inkább feszültebb a megfelelő pillanatra várva. Alig észrevehetően eddig ökölbe szorított kezein fogást vált, s ujjait előremereszti, hogy kinyújtva egy nyílhegyet formázzanak.*
~Látszik, hogy nem először küzd már.~*gondolja, Sunuko technikáját megfigyelve.*~Tapasztalt harcosnak tűnik, kérdés, hogy mit szól a szerzetesek harcmodorához.~*Pontosan látja a behajlított térdeket, mikor már Sunuko néhány lépés távolságra van tőle. Alapállásából kiindulva, bal kéz, bal láb elöl, jobb kéz, jobb láb hátul, nem sokat teketóriázik, s a megkapott kezdés jogával megfontoltan élve, esze ágában sincs derékon lefelé, vagy deréktól felfelé támadni. Hirtelen rugaszkodik el a földtől felfelé és előre//-1 szegmens//, talán teljesen hangtalanul, szinte repülve a levegőben, hogy hátrahúzott jobb karjának hirtelen szúrásra nyújtott ujjaival próbálja a férfi nyakára kezét kilőni//-1 szegmens//. Ha ütése sikeres, Sunukot hirtelen fájdalom járhatja át, mely ádámcsutkájából sugárzik, illetve erős légszomj kaphatja el. Ahogy földet ér, Sunuko beroggyasztott, terpeszben lévő jobb lába mögé fonva saját lábát, két kézzel lendítené meg Sunukot bal irányba maga felé, hogy őt földre terítse, pontosabban átdobja lábán.//-2 szegmens//. Ebben az esetben a sikeres dobás következtében a férfinak el kell mozognia, mellyel időt és lendületet veszít, talán kicsit meg is üti magát a földön. Umon gyorsasága és ügyessége átlagos, így ellenfelének van esélye a mozdulatokat kivédeni, azonban a szerzetes előnyére szolgálhat nagyon jó pusztakezes harcmodora, mellyel a technikákat magas szinten tudja alkalmazni. Azzal is tisztában van, hogy átlagos gyorsasága már nem ad több időt egy esetleges visszatámadás kivédésére, így, ha a dobás is sikeres azonnal a hátrébb próbál lépni, de ha nem, akkor is.*

1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:04:35
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Aenae//

*Miután elmondta a beszédét vagyis azokat, amelyeket el szeretett volna mondani, kisvártatva zsibongássá áll össze a sok zaj, amely a csarnok levegőjét betölti. A szarvaspörkölt igazán csábító, a Fákban Lakó látja a lelkét, éhes is, mégsem nyúl a tányérjában gőzölgő sűrű, barna ételhez.
Halkan sóhajtva tolja arrébb a tányért és figyeli azokat, akikkel most megosztja ezt a csodás pillanatot. Az egyévi aszkézis magányához ez olyan mértékű váltás, hogy szinte zavaró. Szárazat nyel és még a patak friss vizének íze sem tud enyhülést hozni számára. Kissé feszeng is, de reméli, hogy ez nemigen tűnik fel senkinek. Feleannyira sem ismeri azokat, mint szeretné, nem beszélve a számos új érkezőhöz, akik most körbeülik az asztalokat. Ám a társalgás szépen halad, mindenki megtalálja magának a partnert, akihez szólhat pár szót, de a csuhás hosszúéletűt elkerülik. Az Erdő Szívének ad hálát érte, s nem azért, mert nem szeretné megismerni vagy szót váltani bármelyikükkel. Hisz ő engedte be őket a falak közé.
Lassan vége a vacsorának, a társaság szétszéled, üres tálakat hagyva maguk után. Banyáék kezelésbe veszik az asztalokat, újabb adag szárított gyümölcsöket téve az asztalok közepére, újratöltve a korsókat, de bor már nem kerül több az asztalra. A csuhás ekkor veszi észre a magányosan ülő Aenae-t, elhagyva helyét, elindul felé és leül mellette. Rövid ideig hallgat, figyeli a többieket, majd halkan, szinte suttogva szólal meg.*
- Azt hiszem, kicsit misztikusra sikerült ez a beszéd, talán jobb lett volna, ha Bayde tartja. *Érezni a szavain, hogy valami bántja, hogy valami nyomja a lelkét, talán ilyen hangon még sohasem beszélt és nem véletlen, hogy most is csak a topázszemű lány hallja szavait.*
- Én egy egyszerű szerzetes vagyok, az Erdő Szívének szerzetese. Nem tudom, hogy hogyan kell vezetni egy klánt. Olyan sokan vannak, én nem szoktam a... *keresi a szavakat.* a parancsoláshoz. *Szomorúan néz a lányra, lombzöld szemei sem csillognak úgy, mint máskor.*
- Több, mint egy évig éltem magányosan az erdőben. Csak magamról kellett gondoskodnom. Most meg itt ez az erőd, tucatnál is több lakóval. Mi lesz, ha elrontok valamit, mi történik, ha valaki megsérül, mert nem voltam elég óvatos? *Kérdi Aenae-t. Pedig mennyivel könnyebb volt magányosan járni a vadont. Igen, éhezett és fázott olykor, minden nap küzdenie kellett, hogy kivívja a saját helyét az erdő hierarchiájában, de mégis, ez annyira más.*
- Mit gondolsz? *Nem megerősítést vár vagy tanácsot, az látszik rajta. Nem az a határozatlan fajta. Inkább a hirtelen a vállaira kerülő súly a gond, és nem is maga miatt, olyan mintha a súlyt féltené, hogy leejti.*

1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 15:58:06
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//
//Umon, Elostor//

*Úgy tűnik Leonnak, hogy a férfi, akinek előbb olyan nagy életkedve volt, és eléggé feltűnő jelenésként ült le az asztalhoz, most egy kissé magába szakadt a hirtelen beszélgetéstől. Ez azonban a kalózt cseppet sem zavarja, ugyan olyan fesztelen társalog vele, mint ennek előtte, hiszen a koccintás is jól veszi az alak, így hát baj nem lehet belőle.*
-Hogy neked milyen jól forognak a szemeid? *Neveti el magát.*
-Ez baromi jó képesség! Látsz oldalra is így? *teszi oda szemei elé a kezét, golyókat formálva ökleiből és forgatva azt, hogy mutassa mire gondol.*
-Tudod, van egy ilyen fura állat, az is ezt csinálja! *Eszébe azonban nem jut a neve, hiszen halakat felsorol ő, de az ilyen gyíkfélék már nem az erősségei.*
-Milyen nő? Hát jó nő! Gondolom azért nézed! *Arra, hogy milyen stílus jön be kinek, arra csak vihog egy rövidet, majd nagyokat kanalaz, nyel és válaszol.*
-Az én stílusom mindenkinek bejön, ez nem kérdés! *Majd könyökével kissé megböki a férfi oldalát.*
-De ezt itt meghagyom neked, nyugi! Nem fajta kérdése ez, hanem egy szélesebb vigyoré meg önbizalomé! Ha meg már benne vagy! *Vihog újra.*
-ha érted mire gondolok! Akkor már gond nem lehet! *Ezután egy újabb férfi toppan oda melléjük, aki olyan mint valami eltévedt madárka, hiszen egy ilyen jó kedélyű beszélgetésbe magázódva próbál becsatlakozni.*
-Igen! Leon vagyok, részemről a szerencse, Elostor! Hívhatlak Ostornak? Na, akkor erre is igyunk! *Ezután egy kissé halkabban szól a két fickóhoz.*
-Majd te taszítod magad alá, Umon! Nem lesz az boldogtalan! *Erszényébe nyúlva elővesz egy kis kulacsot, amiben még utolsó pár nyelet rumja van, ezt pedig a másik kettő felé tuszkolja, kínálgatja.*
-Na, ha mindenki megitta ezt a jó bort, igyunk valami igazit is!



1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 15:39:42
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Leon, Elostor//

*Umon zavartan fogadja a hátbavágást, kissé felkészületlenül éri, jóllehet ő volt az, ki zavarában kommunikációt kezdeményezett. Nem csak ettől jön zavarba, hanem attól is, hogy Leonként bemutatkozó férfi barátságosan veri hátba, függetlenül attól, amilyen fizimiskával Umon rendelkezik. Egyáltalán nem látszik megrettentnek, sőt, mintha még szimpatikus is lenne számára a látvány. Umon hosszasan néz rá mikor levegőhöz jut, s amaz vidoran állja tekintetét, ami nem sok emberre volt eddig jellemző, szinte mindenkit elrettentett a látvány. A férfi nemes egyszerűséggel úgy néz ki, mint egy kalóz. A szerzetes nem emlékeiből merít, hisz valójában nem találkozott még eggyel sem, de ha kalózt kellene leírni, talán pont úgy tenné, mint ahogy a férfi kinéz. Annyi különbséggel talán, hogy mesterien megmunkált csodálatos kard lóg az oldalán, milyet tán csak a legtapasztaltabbaknak kovácsolnak. Leon felszólítására zavartan ragadja meg az első kupát mi keze ügyébe jut és a férfi poharához koccintja, hogy aztán alaposan meghúzza.*
~A Fekete Fára! Bor!~*szemei kikerekednek. Nem tudja idejét, mikor ivott alkoholt utoljára, ráadásul a penészes üvegből valót, mi alaposan megérett már és erősre forrasztotta az idő.*
~Hogy ennek mi lesz a vége?~*zavartan mosolyog, hogy aztán kigúvasztott tekintettel meredjen a férfira:*
- Hogy milyen nő? Ő... fogalmam sincs miről beszélsz!*Bár hebegéséből nyilvánvalóan ő is érzi, hogy elég gyenge alibit biztosított magának a tüsszentéssel.*
- Mármint, hogy ízlése? Hogyan képzeled...*Hirtelen tettetett felháborodása után, csak lemondóan legyint, s halkan fűzi hozzá:*
- Légyen bármily kevéssé válogatós, az én fajtám minden bizonnyal kerüli. Inkább a te stílusod jöhet be neki.*Nagy szomorúságában, meg, hogy végre valaki emberi szavakkal meghallgatja, talán a bor ízére rákapva ismét egy öblöset kortyol poharából, majd csalódottan veszi tudomásul, hogy az bizony kiürült. Nagyra nyílt bánatos szemekkel nézegeti az alját, miközben észreveszi, hogy megszólítják. Az újonnan megismert félelf az, Elostor, ki beszélgetni kíván vele. Függetlenül annak módfelett hivatalos stílusára, most nincs kedve bölcseletekben disputálni, így ekképp válaszol:*
- Ülj le cimborám, csatlakozz hozzánk! S ha kívánod beszélgetünk is!*Szerzeteshez nem méltó módon húzza ki a maga mellett lévő széket, s a félelfet megragadva ülteti le maga mellé. Mielőtt az egy szót is tudna szólni, vagy ellenkezni, egy üres poharat nyom a kezébe, majd idült vidámsággal ragadja meg a hozzá legközelebb eső üveget, hogy borral töltse tele saját, Leon és Elostor kupáját is.*
- Leon, Elostor, Elostor, Leon!*mutatja be őket egymásnak boldogan* - És most igyunk a hirtelen jött barátságra, s a meg nem értett férfiakra, kiket a kiismerhetetlen nők taszítanak boldogtalanságba!* azzal a lendülettel poharát a másik kettőjéhez veri.*
- Oh! Egyébként Umon vagyok, Umon Palasan!* mosolyog vidáman, sötét, égett stigmái ismét vidám táncot járnak arcán, érzelmeivel egyenes arányosságban, s hogy ez az ebéd hogyan ér véget, azt csak a Fekete Fa tudja megmondani, illetve jórészt asztaltársaságán áll.*

1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 14:59:03
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Mikor mindenki megérkezett és kicsit lenyugodtak a kedélyek is, Pycta kiáll a terem közepére. Beszédében egyértelműen közli az érkezőkkel, mégis hova kerültek, és mi ez az egész, amire szükség is van, tekintve a nagy tömeget, ami egyszerre összegyűlt itt.
Zara azonban nehezen tudja megállni, hogy ne ásítson egy hatalmasat a beszéd közben. Nem azért, mert ő most hallja ezt az egészet körülbelül ötödszörre, csak ezt az Erdőszellemes, Fákban lakós dolgot nem érti és tartja butaságnak. Számára ez megfoghatatlan, ködös, olyan valami, amihez kell egy kis vak hit is. És amit ő nem lát, nem hall, nem érez, az számára nem is létezik.
Unott arccal körbepillant a teremben, aztán inkább csak feláll, és a tömeg mögött elsomfordál a legközelebbi vitrinig, hogy öntsön magának egy kis bort.
Miután Pycta végzett, a tömeg szétszéled, néhányan ott maradnak, néhányan inkább kimennek. Zarát személy szerint nem vonzza, hogy csatlakozzon a kint beszélgető társasághoz, vagy hogy megismerje bármelyik újoncot is.*
~Ha úgy alakul, úgyis szóba elegyedünk, addig pedig nincs kedvem a bájcsevejekhez... Van annál jobb dolgom is...~
*Lyzhez lép, arcán kétértelmű mosollyal.*
- Elég sokan lettünk itt hirtelen... Csak tudnám mit kezdünk ennyi venárral, ha mindenki maradni tervez...

1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 12:23:23
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*A félelf gondolatai sebesen járnak, próbálja megfejteni a talányt, és megtalálni a magyarázatot arra, hogy mi lehet ez a hely itt a kapun belül, és főként hogy miért van itt ez a sok jövő menő, egymásra kicsit sem hasonlító népség. Mintha legalábbis az artheniori piacon lenne, ott látott ennyi sok különböző öltözetű, kinézetű lanawinit, meg ott látta ennyiféle faj képviselőjét egyszerre, egy helyen.
~Az ott példának okáért egy ork volt, kétség sem férhet hozzá~ akit az előbb látott egy pillanatra a bejárati ajtónál kimenni a teremből. Többet nem lát, ahogy alaposan körülnéz, de ez az egy is elég döbbenetet okoz neki. Eszébe jut Borugh ~vagy valami hasonló volt a neve~ az ork sámán, Synmirán. ~Talán ez is egy értelmesebb fajta, olyan, aki már nem a törzsével él együtt, hanem valami mást, jobbat akar.~ Nem beszélve a sötételfről, aki bejött velük az őrségből. Ott ül Seles másik oldalán. Isqeha az ő jelenlétét sem tudta még igazán megemészteni. Egy sötételf!
Erősen megakad a szeme a kámzsás alakon is, aki a kandalló mellé húzódva ácsorog. A felcsapó tűz pont megvilágítja az arca alsó részét, legalábbis azt, ami belőle látható. A félelfet kirázza a hideg a látványtól a groteszk szörnymosoly láttán. Ki lehet ez az alak? Mit kereshet itt??
A három nőn, akik nem messze ülnek tőlük, csak lopva pillant végig. Hosszasan nem meri rajtuk legeltetni a tekintetét. Az egyikük elf, ahhoz nem fér semmi kétség, de a másik kettő, a vörös hajú, meg az őzgida, azok emberek leányai, ennyit kivesz így első látásra is. Ott van még az acélinges, meg az az alacsonyabb másik, akiben talán elf vér is folyhat. ~Azok biztos, hogy harcosok.~ Na meg a haramia, aki velük együtt nyert bebocsájtást! És ott van az az alacsony, fehérhajú férfi ~tündér!~ döbben rá Isqeha. Nagyon keveset látott még a fajtájából, kivéve azt a néhányat, akik a falujától nem messze éltek, lenn, a vízesésnél. Egy másik gyönyörű elf nőt is lát, csak az ő haja egészen világosszőke, nem olyan sötét aranyzuhatag, mint amazé, inkább ezüstfényű. Na és ott az a nagyszájú mutatványos lihanechi is az irbisszel!
A képek és a hozzájuk kapcsolódó gondolatok alig néhány perc alatt suhannak át Isqeha elméjében, ahogy lassan egy kicsit kezd (a széke támláját erősen fogva) felengedni, és már képes az elméjével reflektálni a látottakra. A zsákját lecsúsztatja a földre, maga mellé, aztán újra felegyenesedik. Seles a sötételffel kezd csevegni, és néhány, csak fél füllel hallott mondat után Isqeha azon kapja magát, hogy hirtelen bemutatja őket egymásnak.*
- Üdvözöllek *mormolja alig artikulálva, és távolságtartóan biccent, végre közelebbről is megnézve Xotarát magának. Mintha egy gyönyörű elf fájdalmas torzképét látná ~hátborzongató! Rövidre nyírt, sötét haj, mogyoróbarna bőr, és közben azok a hegyes fülek!~ A félelf elkapja a tekintetét, nem bírja sokáig a sötételf lány nézését, küzd benne a belátó, igyekvő jómodor és az iszonyodás. Elfek között nőtt fel, az alkati szépség természetes volta annyira megszokottan beleivódott a mindennapjaiba, mint egy nyomornegyedben felnőtt utcagyerekbe a mindenhez való alkalmazkodás kényszere. Nem beszélve arról, hogy hogyan és milyen hanglejtéssel kerültek szóba a faluban a sötételfek, ha megemlítődött ritkán a nevük.

Ekkor kezdi el a beszédét az ezüstszín hajú, hajpántos, magas termetű elf férfi, mire mindenki elcsendesedik, és őrá kezd figyelni. ~Pycta~ Isqeha csak ennyit képes megjegyezni a gyorsan elhangzó névből, aztán arra figyel, amit az elf mond nekik. Isqeha számára ismerős, és érthető, amiről beszél, Fák Őrzője ott él szellemalakban minden fában, az erdő eleven, élő, ereje hatalmas, óv és összemorzsol aszerint, hogy képes vagy vele lélegzeni, vagy ellene fordulsz. Az egyezség szó az, amire felfigyel. Hogy az itt élőket venároknak hívják. Hogy arra szerződtek, azért élnek itt, mert pusztítanak minden gonoszt, ami Erdőmélye egyensúlyát veszélyezteti. A beszéd végeztével a hallottakon töpreng. Xotara otthagyja őket, és ott maradnak Selessel, akit ugyanúgy lenyűgöznek a kapun belül látottak, hallottak.*
- Nagyon, nagyon furcsa az egész! Csak ámulok! Sose gondoltam volna, hogy ilyen venárok ~ ejti ki életében először a furcsa, nemrég hallott szót~ élnek itt Erdőmélye legmélyén. *rázza a fejét Seles meglepetéses megjegyzésére.*
- De mondd csak *kezdi óvatosan* - honnan ismered őt? A barátodnak nevezted! *igen, ott a furcsállás, sőt rosszallás enyhe árnyalata Isqeha hangjában. Bármennyire is sorsszerűnek tűnt eddig a lánnyal való találkozása, ez a dolog most hirtelen elidegeníti tőle egy kicsit.
Aztán szarvaspörköltet hoznak nagy tálakban, bort, és ivókupákat. Jó néhányan nekilátnak az ételnek, a félelf is szed magának, és falatozni kezd. Vannak, akik az udvarra mennek, aztán visszatérnek.*
- Mindenesetre megérkeztünk. Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. De egyelőre biztos, hogy én is itt maradok. *mosolyog Selesre.*

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.14 13:56:43

1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 11:25:17
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező, Udvar//
//Umon//
*Miután végighallgatta Pycta mondanivalóját, és elfogyasztotta az elé rakott ételt, feláll. Végig simít a ruháján.*
~Lassan tényleg kezd az agyamra menni a semmittevés. Akkor hát, inkább nekilátok valamiféle kapcsolatot kialakítani.~
*Kifelé indul, hogy végre friss levegőhöz jusson. Menet közben a szőkeségre pillant.*
~ Hát, az is egyfajta kapcsolat lenne. De nem az ami nekem most kellene.~
*Kinnt látja amint Bara és Xotara ül egymás mellett. Az ork pipázgat csendesen, Xotara pedig odatesz mellé valami zöld folyadékkal teli üvegcsét.*
~Biztosan bocsánatkérés féleségnek szánja. Hát végül is, az ő dolga.~
*Látja ahogy a mélységi tovább megy a dolgára. Persze, mások is ide kinn vannak. Egy nagydarab fickó, meg egy tündér beszélgetnek. Szemeivel Umont keresi.*
~Hát, ezek szerint benn maradt. Sebaj, akkor visszaoldalgok.~
*Visszamegy az étkezőbe, és megpillantja a tüsszentő szerzetest. Odalép mellé, és megszólítja.*
-Umon, ha volna egy perce számomra beszélhetnénk?
*Miközben a csuklyás válaszára vár, végigpillant a falatozó népségen.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346