Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 20:35:50
Üzenet elküldve: 2018-02-17 20:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Xotkeresés//
*Amikor hallja, hogy Umon keresi őket, Leon integet a férfinak, hogy az könnyebben észrevegye őt, és mire válaszolhatna, Seles már be is előzi őt, elmond mindent amit tud a dologról.*
-Ne aggódj Umon, ha Xot eltűnt, hát megkeressük! Megmentjük az asszonyodat, egyet se félj! *Leon csak áll ott, ahol hagyták, és nem megy Seles után se, hiszen úgy van vele, hogy nem lenne túl jó dolog berontani egy alvó lány szobájába, még akkor sem, ha éppenséggel egy másik nő társaságában van.*
-Jó, akkor én addig is figyelek itten! *Közli az orra alatt dörmögve, pedig szétfeszíti az energia, hogy most azonnal elinduljon az erdőbe felkutatni azt a szerencsétlen, végtelen tündért, meg a nagyszájú mélységit, ez utóbbit csak szerelme, és Umon kedvéért. Mikor Rin is odaér, Leon hozzáfordul.*
-Hihetetlen, ami itt zajlik! Mégis, hogyan gondolhatták, hogy kimennek egyedül? Nem is értem, még nekünk, erős férfiaknak is nagy feladat volna, nem, hogy egy nőnek, vagy egy tündérnek! *Nos, igen, a kalóz a tündéreket sem sorolja igazán a felnőtt férfiakhoz valamiért. ha fel lehet neki róni a Xot által említett rasszizmust, hát csak ezért az egyért. Ha a többiek visszatérnek, és megmondják neki, hogy merre menjen, mit csináljon, hát ő nem fog habozni, de mindenképpen várja az instrukciókat, mert ismeri magát, és tudja, hogy ő elindul egyenesen, és az nem túl célravezető taktika. Más, viszont nem jut eszébe.*
*Amikor hallja, hogy Umon keresi őket, Leon integet a férfinak, hogy az könnyebben észrevegye őt, és mire válaszolhatna, Seles már be is előzi őt, elmond mindent amit tud a dologról.*
-Ne aggódj Umon, ha Xot eltűnt, hát megkeressük! Megmentjük az asszonyodat, egyet se félj! *Leon csak áll ott, ahol hagyták, és nem megy Seles után se, hiszen úgy van vele, hogy nem lenne túl jó dolog berontani egy alvó lány szobájába, még akkor sem, ha éppenséggel egy másik nő társaságában van.*
-Jó, akkor én addig is figyelek itten! *Közli az orra alatt dörmögve, pedig szétfeszíti az energia, hogy most azonnal elinduljon az erdőbe felkutatni azt a szerencsétlen, végtelen tündért, meg a nagyszájú mélységit, ez utóbbit csak szerelme, és Umon kedvéért. Mikor Rin is odaér, Leon hozzáfordul.*
-Hihetetlen, ami itt zajlik! Mégis, hogyan gondolhatták, hogy kimennek egyedül? Nem is értem, még nekünk, erős férfiaknak is nagy feladat volna, nem, hogy egy nőnek, vagy egy tündérnek! *Nos, igen, a kalóz a tündéreket sem sorolja igazán a felnőtt férfiakhoz valamiért. ha fel lehet neki róni a Xot által említett rasszizmust, hát csak ezért az egyért. Ha a többiek visszatérnek, és megmondják neki, hogy merre menjen, mit csináljon, hát ő nem fog habozni, de mindenképpen várja az instrukciókat, mert ismeri magát, és tudja, hogy ő elindul egyenesen, és az nem túl célravezető taktika. Más, viszont nem jut eszébe.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 20:10:01
Üzenet elküldve: 2018-02-17 20:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Xotkeresés//
*Felkészületlenül érinti Umon kiáltása, úgyhogy továbbra is a bástyákon leskelődve majdnem alábukik, úgy megrándul. Gyorsan felkel és riadt pillantást is vált a többiekkel, akik hamarabb értek ide mint gondolta volna. Umonnak ragályos aggodalma van.*
- Ert az erdőben? Egyedül?! Biztos, Seles?! A fenébe is, nem kell ez most! - *Cifrákat káromkodik az új hír hallatán, de agyában gyorsan össze is kapcsolja a két tényezőt.* - Umon, felejtsd el a vízkereket, biztos az erdőben vannak! a nyakamat teszem rá. Mindketten! - *Itt már kezével gesztikulál izgalmában, kis híján eltalálva szerencsétlen szerzetes barátját.* - Talán alkossunk két csapatot. Egyik az erdőbe, másik a vízkerékhez! Feltéve hogy mennyien leszünk... Mit gondolsz, Umon? - *Türelmetlenül megvárja válaszát, majd a hálószobák felé veszi az irányt, mintegy megérezve hogy hol gyűlik össze a legtöbb ember. Közvetlenül Isq után pár pillanattal nyit be, rögtön felmérve a többiek létszámát és informáltságát. Hát nem vannak rendesen.*
- Éppenséggel még itt vagyunk, Seles, köszönjük. - *Inkább fáradtan mint csípősen jegyzi ezt meg, fejét mintegy flegmásan oldalra hajtva és kezeit mellbe fonva. Nem áll szándékában betenni Selesnek, de már így is elég zavaros a helyzet.* - Xot és Ert minden valószínűséggel az erdőben lesznek, de mindkét helyszínt meg kell néznünk. Eltűntek. -*Ezen a ponton nagyon reménykedik benne hogy stigmás barátja vette a lapot és követte a sebesült sötételf hálóköréhez.* - Te jobban ismered a vízkerék környékét, Umon, ezért velem együtt oda megyünk. De egy csapatnak át kell fürkésznie az erdő környékét, hogy kik, azt rátok bízom. Természetesen felfegyverkezve. - *Itt ismét egy jelentőségteljes pillantást vált bajtársával. Neki jobban vág az esze ilyen helyzetekben, ezért kissé szégyelli magát, hogy ilyen hirtelen vette át a parancsosztogatást. Reméli, hogy megérti azért, szívélyes természetéből kiindulva. Ilyenkor áldja az erődbeli józan ész virágzását.* - Nos, induljunk?
*Felkészületlenül érinti Umon kiáltása, úgyhogy továbbra is a bástyákon leskelődve majdnem alábukik, úgy megrándul. Gyorsan felkel és riadt pillantást is vált a többiekkel, akik hamarabb értek ide mint gondolta volna. Umonnak ragályos aggodalma van.*
- Ert az erdőben? Egyedül?! Biztos, Seles?! A fenébe is, nem kell ez most! - *Cifrákat káromkodik az új hír hallatán, de agyában gyorsan össze is kapcsolja a két tényezőt.* - Umon, felejtsd el a vízkereket, biztos az erdőben vannak! a nyakamat teszem rá. Mindketten! - *Itt már kezével gesztikulál izgalmában, kis híján eltalálva szerencsétlen szerzetes barátját.* - Talán alkossunk két csapatot. Egyik az erdőbe, másik a vízkerékhez! Feltéve hogy mennyien leszünk... Mit gondolsz, Umon? - *Türelmetlenül megvárja válaszát, majd a hálószobák felé veszi az irányt, mintegy megérezve hogy hol gyűlik össze a legtöbb ember. Közvetlenül Isq után pár pillanattal nyit be, rögtön felmérve a többiek létszámát és informáltságát. Hát nem vannak rendesen.*
- Éppenséggel még itt vagyunk, Seles, köszönjük. - *Inkább fáradtan mint csípősen jegyzi ezt meg, fejét mintegy flegmásan oldalra hajtva és kezeit mellbe fonva. Nem áll szándékában betenni Selesnek, de már így is elég zavaros a helyzet.* - Xot és Ert minden valószínűséggel az erdőben lesznek, de mindkét helyszínt meg kell néznünk. Eltűntek. -*Ezen a ponton nagyon reménykedik benne hogy stigmás barátja vette a lapot és követte a sebesült sötételf hálóköréhez.* - Te jobban ismered a vízkerék környékét, Umon, ezért velem együtt oda megyünk. De egy csapatnak át kell fürkésznie az erdő környékét, hogy kik, azt rátok bízom. Természetesen felfegyverkezve. - *Itt ismét egy jelentőségteljes pillantást vált bajtársával. Neki jobban vág az esze ilyen helyzetekben, ezért kissé szégyelli magát, hogy ilyen hirtelen vette át a parancsosztogatást. Reméli, hogy megérti azért, szívélyes természetéből kiindulva. Ilyenkor áldja az erődbeli józan ész virágzását.* - Nos, induljunk?
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 18:58:23
Üzenet elküldve: 2018-02-17 18:58:23
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csajok//
- Ó, így már értem. *Seles furcsállja egy kicsit, hogy Aenae ilyen lelkesen mutogatja köldökét, de igazából nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, tekintve, hogy már amúgy is pucéran ülnek egy közös dézsában. A kezdeti meglepettségen már túltette magát, innentől fogva tulajdonképpen már olyan mindegy, hogy ki mutogatja magát és ki nem. Inkább átmossa a haját, mert csupa por.* Tényleg nem erre gondoltam. *Ismeri be pironkodva.* De még nem láttam ilyesmit. Nem is nagyon láthattam volna, a has ritkán látszódik ki a ruhából. *Seles közben arra gondol, hogy Pycta attól még láthatja, de ennek Aenae is hangot ad. Seles el se tudja képzelni, mit szólt volna a volt férje, ha meglátott volna valami követ a hasába szúrva, de a gondolattól elmosolyodik.*
- Szóval Pycta még nem is tud róla, hogy erre készülsz? *Nevet.*
*Seles méregeti a tasakot, amivel betoppan Zara, és csak reménykedik benne, hogy a szer segíteni fog.* ~ Talán valami alkoholos dolog lehet? ~ *Töpreng, de valószínűnek tartja, mert az nagyon jó fájdalomcsillapító tud lenni. Hacsak nem akadályozza meg benne Zara, leveszi a polcról és óvatosan beleszagol. Erősnek érzi, de nem tudja hova tenni a dolgot pontosan, pedig sok növényt ismer az erdőből.*
- Valami gyógyszer lehet. Mint valami tea. *Néz fel Zarára kérdőn, és ha valakit érdekel a szaga, akkor nekik is odatartja.*
- Felőlem megpróbálhatjuk. *Teszi hozzá, de elég félénken. Biztos, hogy fél lábbal az ajtón kívül lesz, ha belekezdenek, hogy minél kevesebb lépéssel rohanhasson a legközelebbi venárhoz, mondjuk Isqehához, hogy megmentse az esetleg haldokló Aenae-t. Leteszi a tasakot és kiszáll a vízből, aztán törölközni kezd, és nekiáll megigazgatni fésűvel vizes fürtjeit, hogy arra álljanak, amerre ő szeretné, és ne potyogjanak a hajába.*
//Csajok//
- Ó, így már értem. *Seles furcsállja egy kicsit, hogy Aenae ilyen lelkesen mutogatja köldökét, de igazából nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, tekintve, hogy már amúgy is pucéran ülnek egy közös dézsában. A kezdeti meglepettségen már túltette magát, innentől fogva tulajdonképpen már olyan mindegy, hogy ki mutogatja magát és ki nem. Inkább átmossa a haját, mert csupa por.* Tényleg nem erre gondoltam. *Ismeri be pironkodva.* De még nem láttam ilyesmit. Nem is nagyon láthattam volna, a has ritkán látszódik ki a ruhából. *Seles közben arra gondol, hogy Pycta attól még láthatja, de ennek Aenae is hangot ad. Seles el se tudja képzelni, mit szólt volna a volt férje, ha meglátott volna valami követ a hasába szúrva, de a gondolattól elmosolyodik.*
- Szóval Pycta még nem is tud róla, hogy erre készülsz? *Nevet.*
*Seles méregeti a tasakot, amivel betoppan Zara, és csak reménykedik benne, hogy a szer segíteni fog.* ~ Talán valami alkoholos dolog lehet? ~ *Töpreng, de valószínűnek tartja, mert az nagyon jó fájdalomcsillapító tud lenni. Hacsak nem akadályozza meg benne Zara, leveszi a polcról és óvatosan beleszagol. Erősnek érzi, de nem tudja hova tenni a dolgot pontosan, pedig sok növényt ismer az erdőből.*
- Valami gyógyszer lehet. Mint valami tea. *Néz fel Zarára kérdőn, és ha valakit érdekel a szaga, akkor nekik is odatartja.*
- Felőlem megpróbálhatjuk. *Teszi hozzá, de elég félénken. Biztos, hogy fél lábbal az ajtón kívül lesz, ha belekezdenek, hogy minél kevesebb lépéssel rohanhasson a legközelebbi venárhoz, mondjuk Isqehához, hogy megmentse az esetleg haldokló Aenae-t. Leteszi a tasakot és kiszáll a vízből, aztán törölközni kezd, és nekiáll megigazgatni fésűvel vizes fürtjeit, hogy arra álljanak, amerre ő szeretné, és ne potyogjanak a hajába.*
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 18:19:15
Üzenet elküldve: 2018-02-17 18:19:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Xotkeresés//
*Mint mindig, valahányszor felelősnek érzi magát valamiért, Seles most is legszívesebben fel-le szaladgálna, mint valami bolond, és magával rángatna mindenki mást is, hogy mielőbb megoldja a problémát – ebben az esetben pedig azért, hogy mielőbb láthassa Xotot és Ertet épen és egészségesen, olyan állapotban, ahogy akkor eltűntek a rengetegben.* ~ Addig nem leszek nyugodt, az biztos. ~
*Lyz sebességével sem elégedett, nem felel meg ennek a pánikszerű tempónak, amit ő diktálna. Legszívesebben karjánál fogva húzná az álmos lányt a kapuig, hogy a saját szemével lássa… Nos, azt, hogy Xot nincs ott. Nem mintha ezen lenne mit nézni, az erdő lombkoronája vastag és tömött, maga az erdő pedig olyan hatalmas, hogy nem elég füttyenteni benne, hogy megtalálják eltűnt társaikat. Meglepetésére Isq is csatlakozik hozzájuk, aki már megszokhatta Seles agilis viselkedését az erdei útjuk során, ezért a lány bízik benne, hogy legalább ő nem tartja majd bolondnak. Hálásan mosolyog rá.*
- Umon a vízkeréknél van. *Magyarázza nekik.* Sunnal. De azt mondta, ha nem lesznek ott, amit biztosnak tartok, akkor lehet, hogy tovább kell őket keresnünk az erdőben. *Ahogy kifelé tartanak, a nagycsarnokban Selesnek megakad a szeme Lyz csomagjain és fegyverein, amiket ott hagyott, és odasietve felkapja őket, majd odanyújtja neki.* Ezekre lehet, hogy szükséged lesz.
~ Reméljük, hogy nem. ~ *Teszi hozzá magában. Nagy reményekkel lép ki az udvarra, hátha Xot fogadja, és vigyorogva kioktatja, hogy mindig butaságokért aggódik, de semmi jele a változásnak. Lyzhez fordul, bízik benne annyira, hogy ő majd megmondja, mi a teendő.*
*Mint mindig, valahányszor felelősnek érzi magát valamiért, Seles most is legszívesebben fel-le szaladgálna, mint valami bolond, és magával rángatna mindenki mást is, hogy mielőbb megoldja a problémát – ebben az esetben pedig azért, hogy mielőbb láthassa Xotot és Ertet épen és egészségesen, olyan állapotban, ahogy akkor eltűntek a rengetegben.* ~ Addig nem leszek nyugodt, az biztos. ~
*Lyz sebességével sem elégedett, nem felel meg ennek a pánikszerű tempónak, amit ő diktálna. Legszívesebben karjánál fogva húzná az álmos lányt a kapuig, hogy a saját szemével lássa… Nos, azt, hogy Xot nincs ott. Nem mintha ezen lenne mit nézni, az erdő lombkoronája vastag és tömött, maga az erdő pedig olyan hatalmas, hogy nem elég füttyenteni benne, hogy megtalálják eltűnt társaikat. Meglepetésére Isq is csatlakozik hozzájuk, aki már megszokhatta Seles agilis viselkedését az erdei útjuk során, ezért a lány bízik benne, hogy legalább ő nem tartja majd bolondnak. Hálásan mosolyog rá.*
- Umon a vízkeréknél van. *Magyarázza nekik.* Sunnal. De azt mondta, ha nem lesznek ott, amit biztosnak tartok, akkor lehet, hogy tovább kell őket keresnünk az erdőben. *Ahogy kifelé tartanak, a nagycsarnokban Selesnek megakad a szeme Lyz csomagjain és fegyverein, amiket ott hagyott, és odasietve felkapja őket, majd odanyújtja neki.* Ezekre lehet, hogy szükséged lesz.
~ Reméljük, hogy nem. ~ *Teszi hozzá magában. Nagy reményekkel lép ki az udvarra, hátha Xot fogadja, és vigyorogva kioktatja, hogy mindig butaságokért aggódik, de semmi jele a változásnak. Lyzhez fordul, bízik benne annyira, hogy ő majd megmondja, mi a teendő.*
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 16:28:29
Üzenet elküldve: 2018-02-17 16:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
//Umon, Lyz, Leon, Seles, Sun//
*A sötételf hát Xotara gondjaira bízva, úgy tűnik nyugodtan alszik, és a félelf bízik benne, hogy ez így marad reggelig. Umon a könyvtárba indul, Isqeha meg vissza a nagycsarnokba, hogy elpakolja a sérült ellátásánál használt dolgokat, ha Banya ki nem vágta már mindet a kandalló mellől. Persze már eltakarította őket, mire visszaér. Még kap egy ígéretet, hogy a köpenyt és a sötételf szakadt ruháit majd megkapják, valamikor, mosás után. Összeszedi az üvegeit, a gyolcsot, aztán kicsit fáradtan körülnéz. Néhányan nekiláttak a vacsorának, Wendi Zarával beszélget, Bayde elvonult a fürdőbe. Ő már evett, úgyhogy dönt. Hosszú volt a mai nap. Lesz még ideje a kedves és szép elf lánnyal beszélgetni, világos, hogy nem csak látogatóba jött Lyzékkel Vadvédbe. Elmosolyodik. Még egyszer feléjük pillant, odaint, ha Wendi észreveszi, aztán csendben elhagyja az ebédlőt. Még elpakol a laborban, aztán felmegy a könyvtár feletti kis szobába, egy ideig bámul maga elé, azon gondolkodva, mi minden is történt ezen az egy napon, aztán ruhástól eldől, és bealszik az ágyon.
Talán ha egy fertályóra telik el, és megébred. Felül. Valami nem jó. Nem tudja, mi az, de valami nyugtalanító van a levegőben. Felkel, és kinyitja a délnyugatra, le a hátsó patakra néző kis szoba ablaktábláit. Furcsa! Mintha hangokat, beszédfoszlányokat hallana! ~Gyerünk!~ Indul meg.
A beteg szobájába megy. ~Csak nem történt mégis valami?~
Benyit. Erős meglepetésére a szobában (már amennyire a félhomályban meg tudja állapítani) Xotara helyén Lyz ücsörög a széken! Ráadásul nincs is egyedül! Seles rázogatja. Attól, amit meg utána mond neki, félig hallva, attól egészen elkerekednek Isqeha szemei. Micsoda? Ert, meg Xotara is?? Odakint vannak? Erdőmélyén?
Visszahúzza az ajtót, és agyal. Legszívesebben azonnal megiramodna, de persze sokkal ésszerűbb, ha megvárja Lyzendrát meg Selest.*
- Gyerünk! Jövök én is! *ront rájuk, ahogy kilépnek.*
- A sötételf? Alszik? Umon hol van most? Xotara Ert után ment az erdőbe? *próbálja összerakni a dolgot, és figyel, ha Selestől vagy Lyztől megtud valamit. Aztán elindul ő is a két lánnyal együtt, akik feltehetőleg a kapuhoz mennek, Umonhoz meg talán Leonhoz. Ha odaérnek, meglepve látja, hogy Sun is ott van velük. Egyelőre hallgat, és figyel. Ha más nem, itt marad a falon, őrségben, ha úgy döntenek, hogy kimennek mind a tündér meg a fővédmester után. Vagy ő is kimegy velük.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 16:36:26
//Umon, Lyz, Leon, Seles, Sun//
*A sötételf hát Xotara gondjaira bízva, úgy tűnik nyugodtan alszik, és a félelf bízik benne, hogy ez így marad reggelig. Umon a könyvtárba indul, Isqeha meg vissza a nagycsarnokba, hogy elpakolja a sérült ellátásánál használt dolgokat, ha Banya ki nem vágta már mindet a kandalló mellől. Persze már eltakarította őket, mire visszaér. Még kap egy ígéretet, hogy a köpenyt és a sötételf szakadt ruháit majd megkapják, valamikor, mosás után. Összeszedi az üvegeit, a gyolcsot, aztán kicsit fáradtan körülnéz. Néhányan nekiláttak a vacsorának, Wendi Zarával beszélget, Bayde elvonult a fürdőbe. Ő már evett, úgyhogy dönt. Hosszú volt a mai nap. Lesz még ideje a kedves és szép elf lánnyal beszélgetni, világos, hogy nem csak látogatóba jött Lyzékkel Vadvédbe. Elmosolyodik. Még egyszer feléjük pillant, odaint, ha Wendi észreveszi, aztán csendben elhagyja az ebédlőt. Még elpakol a laborban, aztán felmegy a könyvtár feletti kis szobába, egy ideig bámul maga elé, azon gondolkodva, mi minden is történt ezen az egy napon, aztán ruhástól eldől, és bealszik az ágyon.
Talán ha egy fertályóra telik el, és megébred. Felül. Valami nem jó. Nem tudja, mi az, de valami nyugtalanító van a levegőben. Felkel, és kinyitja a délnyugatra, le a hátsó patakra néző kis szoba ablaktábláit. Furcsa! Mintha hangokat, beszédfoszlányokat hallana! ~Gyerünk!~ Indul meg.
A beteg szobájába megy. ~Csak nem történt mégis valami?~
Benyit. Erős meglepetésére a szobában (már amennyire a félhomályban meg tudja állapítani) Xotara helyén Lyz ücsörög a széken! Ráadásul nincs is egyedül! Seles rázogatja. Attól, amit meg utána mond neki, félig hallva, attól egészen elkerekednek Isqeha szemei. Micsoda? Ert, meg Xotara is?? Odakint vannak? Erdőmélyén?
Visszahúzza az ajtót, és agyal. Legszívesebben azonnal megiramodna, de persze sokkal ésszerűbb, ha megvárja Lyzendrát meg Selest.*
- Gyerünk! Jövök én is! *ront rájuk, ahogy kilépnek.*
- A sötételf? Alszik? Umon hol van most? Xotara Ert után ment az erdőbe? *próbálja összerakni a dolgot, és figyel, ha Selestől vagy Lyztől megtud valamit. Aztán elindul ő is a két lánnyal együtt, akik feltehetőleg a kapuhoz mennek, Umonhoz meg talán Leonhoz. Ha odaérnek, meglepve látja, hogy Sun is ott van velük. Egyelőre hallgat, és figyel. Ha más nem, itt marad a falon, őrségben, ha úgy döntenek, hogy kimennek mind a tündér meg a fővédmester után. Vagy ő is kimegy velük.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 16:36:26
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 16:26:09
Üzenet elküldve: 2018-02-17 16:26:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
//Seles//
*Kuporogva szundikál a széken, ezt alvásnak aligha lehet nevezni. Így már az ajtó nyílására megéled, s mire Sel a vállát rázogatja, könnyebben tér magához. Nyakát masszírozza, mert a kényelmetlen póztól kicsit elgémberedett, úgy figyel a lányra, és próbálja felfogni a szavait.*
~Xot, Ert, erdő, mih? Óh! Biztos?~
- Biztosan kimentek? Vagyis… *Hunyorog* Ert valószínűleg tényleg kint van.
~Akkor indult, amikor mi megérkeztünk. Azóta jó idő eltelt már. Nem tért még vissza?~
*Ha nem saját fülével hallja a kapunál Xotot, most nem gondolna arra, hogy a mélységi lány a tündér fiú után indult. Legkevésbé tudja elképzelni, hogy merő aggodalomból menjen valaki után, de amilyen önfejű... ~Ráugrott egy orkra…~
Csak ezután jut eszébe, hogy Seles volt most őrségben, ha ő jött szólni, biztosan úgy is van.
Lyznek az volna a természetes, hogy ha kimegy az erdőbe, azt nem egyedül teszi, de legalább szól valakinek, hogy legalább azt tudják, merre ment. Itt mindenki tudván tudja, milyen veszélyes, különösen ez az erdő. Mélyet sóhajtva teszi le lábait a székről, s áll fel, hogy kinyújtóztassa magát, majd a tányért az asztalról felemelve elindul Seles után. Két hosszú lépéssel az ajtónál van, de azért még visszapillant, mielőtt becsukja azt. *
~Éppen elég, hogy Jayzion sebesült. Nem hiányzik, hogy még többen így járjanak. Ő az élő példa…~
- Seles, hol van Umon? * Kérdezi a lánytól, mikor a folyosóra lép utána.*
//Seles//
*Kuporogva szundikál a széken, ezt alvásnak aligha lehet nevezni. Így már az ajtó nyílására megéled, s mire Sel a vállát rázogatja, könnyebben tér magához. Nyakát masszírozza, mert a kényelmetlen póztól kicsit elgémberedett, úgy figyel a lányra, és próbálja felfogni a szavait.*
~Xot, Ert, erdő, mih? Óh! Biztos?~
- Biztosan kimentek? Vagyis… *Hunyorog* Ert valószínűleg tényleg kint van.
~Akkor indult, amikor mi megérkeztünk. Azóta jó idő eltelt már. Nem tért még vissza?~
*Ha nem saját fülével hallja a kapunál Xotot, most nem gondolna arra, hogy a mélységi lány a tündér fiú után indult. Legkevésbé tudja elképzelni, hogy merő aggodalomból menjen valaki után, de amilyen önfejű... ~Ráugrott egy orkra…~
Csak ezután jut eszébe, hogy Seles volt most őrségben, ha ő jött szólni, biztosan úgy is van.
Lyznek az volna a természetes, hogy ha kimegy az erdőbe, azt nem egyedül teszi, de legalább szól valakinek, hogy legalább azt tudják, merre ment. Itt mindenki tudván tudja, milyen veszélyes, különösen ez az erdő. Mélyet sóhajtva teszi le lábait a székről, s áll fel, hogy kinyújtóztassa magát, majd a tányért az asztalról felemelve elindul Seles után. Két hosszú lépéssel az ajtónál van, de azért még visszapillant, mielőtt becsukja azt. *
~Éppen elég, hogy Jayzion sebesült. Nem hiányzik, hogy még többen így járjanak. Ő az élő példa…~
- Seles, hol van Umon? * Kérdezi a lánytól, mikor a folyosóra lép utána.*
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 14:49:23
Üzenet elküldve: 2018-02-17 14:49:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Randi a falon//
*Seles nagyon örül annak, hogy a falon töltött idő alatt fokozatosan törik meg a jég Leonnál, mintha egyre mélyebben és egyre őszintébben kommunikálna vele. Ez jó jel, hiszen csak órákat töltöttek eddig kettesben – lehet, hogy a továbbiakban is egyre jobban nyitnak majd egymás felé, ami azért mégis egy működőképes kapcsolat alapja. Most már egyáltalán nem kételkedik abban sem, hogy bízhat benne, eléggé egy rugóra jár az agyuk. Szélesen rámosolyog, és még arra sem szól semmit, hogy Leon megint a csípőjére teszi a kezét.*
- Tudod, nagyon féltem tőle, hogy mi sül majd ki ebből a csókból, de nem bántam meg, ami kisült. *Jegyzi meg, és hogy demonstrálja a dolgot, meg is csókolja szerelmét.*
//Xotkeresés//
*Umon hangja megtöri a romantikus pillanatot, és olyan zöngéje van, amire Seles egyből felkapja a fejét. Amikor meghallja, hogy Xotot és valószínűleg Ertet keresi a szerzetes, benne is tudatosul, hogy a két társuk már jó ideje távozott. Mennyi is? Nem tudná megmondani.* ~ Viszont biztosan nem „mindjárt jönnek”, ahogy azt Xot mondta az előbb. ~ *Gyomra bukfencet vet az idegességtől, és a létrához siet, ahol már Umon várja, odébb pedig Sunt pillantja meg.*
- Ert már elment egy ideje sétálni az erdőbe, Xot pedig azt mondta, hogy mindjárt visszajön. *Mondja ösztönösen, amit hallott, de közben elönti az aggodalom.* Lehet, hogy bajuk esett? Olyan régen elvannak. Ha miattam lett bajuk, én… *Hogy kis erőt vegyen magán, Leonra pillant, hátha a közelsége egy kicsit megnyugtatja. Bízik benne, hogy Xot tud magára vigyázni, de mindig aggódós fajta volt, és ha már Umon és Sun is aggódik, az azért csak jelenthet valamit. Röstelli, hogy ennyire lefoglalta a falon randevúzgatás.* ~ Olyan buta voltam, hogy nem figyeltem oda! ~
- A lakószobáknál? *Kérdezi, és Umon utasításával meg saját tudásával felszerelkezve azonnal cselekvésre szánja el magát, hogy végre hasznos legyen, és akár egyedül, akár Leonnal, ha vele tart, de Lyz keresésére indul. Gyors léptekkel vág át az udvaron, és se szó, se beszéd siet a lakószobák felé, ahol kisvártatva meg is találja Lyzt a sérült vendégük szobájában. Most azonban nincs ideje a beteggel foglalkozni, bármennyire is ramatyul néz ki, sőt a helyzetet sem tudja felmérni, miért szundikál a széken a lány mellette. Megrázza a vállát.*
- Lyz, kérlek, kelj fel! *Ha felébred, Seles nyugodtan, már amennyire sikerül, megpróbálja elmagyarázni, mi történt.* Xot és Ert elmentek egy jó ideje az erdőbe, és nem tudjuk, mi lehet velük. Umon kérte, hogy keltselek fel, mert kell az erősítés. *Már nagyon sietne kifelé, de megvárja Lyzt, és csak akkor indul, ha ő is.*
*Seles nagyon örül annak, hogy a falon töltött idő alatt fokozatosan törik meg a jég Leonnál, mintha egyre mélyebben és egyre őszintébben kommunikálna vele. Ez jó jel, hiszen csak órákat töltöttek eddig kettesben – lehet, hogy a továbbiakban is egyre jobban nyitnak majd egymás felé, ami azért mégis egy működőképes kapcsolat alapja. Most már egyáltalán nem kételkedik abban sem, hogy bízhat benne, eléggé egy rugóra jár az agyuk. Szélesen rámosolyog, és még arra sem szól semmit, hogy Leon megint a csípőjére teszi a kezét.*
- Tudod, nagyon féltem tőle, hogy mi sül majd ki ebből a csókból, de nem bántam meg, ami kisült. *Jegyzi meg, és hogy demonstrálja a dolgot, meg is csókolja szerelmét.*
//Xotkeresés//
*Umon hangja megtöri a romantikus pillanatot, és olyan zöngéje van, amire Seles egyből felkapja a fejét. Amikor meghallja, hogy Xotot és valószínűleg Ertet keresi a szerzetes, benne is tudatosul, hogy a két társuk már jó ideje távozott. Mennyi is? Nem tudná megmondani.* ~ Viszont biztosan nem „mindjárt jönnek”, ahogy azt Xot mondta az előbb. ~ *Gyomra bukfencet vet az idegességtől, és a létrához siet, ahol már Umon várja, odébb pedig Sunt pillantja meg.*
- Ert már elment egy ideje sétálni az erdőbe, Xot pedig azt mondta, hogy mindjárt visszajön. *Mondja ösztönösen, amit hallott, de közben elönti az aggodalom.* Lehet, hogy bajuk esett? Olyan régen elvannak. Ha miattam lett bajuk, én… *Hogy kis erőt vegyen magán, Leonra pillant, hátha a közelsége egy kicsit megnyugtatja. Bízik benne, hogy Xot tud magára vigyázni, de mindig aggódós fajta volt, és ha már Umon és Sun is aggódik, az azért csak jelenthet valamit. Röstelli, hogy ennyire lefoglalta a falon randevúzgatás.* ~ Olyan buta voltam, hogy nem figyeltem oda! ~
- A lakószobáknál? *Kérdezi, és Umon utasításával meg saját tudásával felszerelkezve azonnal cselekvésre szánja el magát, hogy végre hasznos legyen, és akár egyedül, akár Leonnal, ha vele tart, de Lyz keresésére indul. Gyors léptekkel vág át az udvaron, és se szó, se beszéd siet a lakószobák felé, ahol kisvártatva meg is találja Lyzt a sérült vendégük szobájában. Most azonban nincs ideje a beteggel foglalkozni, bármennyire is ramatyul néz ki, sőt a helyzetet sem tudja felmérni, miért szundikál a széken a lány mellette. Megrázza a vállát.*
- Lyz, kérlek, kelj fel! *Ha felébred, Seles nyugodtan, már amennyire sikerül, megpróbálja elmagyarázni, mi történt.* Xot és Ert elmentek egy jó ideje az erdőbe, és nem tudjuk, mi lehet velük. Umon kérte, hogy keltselek fel, mert kell az erősítés. *Már nagyon sietne kifelé, de megvárja Lyzt, és csak akkor indul, ha ő is.*
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 12:18:57
Üzenet elküldve: 2018-02-17 12:18:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Xotkeresés//
//Seles, Leon, Sun//
*Umon, Sun szavaira csalódottan reagál, pedig komolyan reménykedett benne, hogy talán van egy magas fa, vagy egyéb magaslat, ahonnan megláthatják a sötételfet, tán még Ertet is. A falra felmászva a létrán körbenéz, de Seleséket nem látja meg, így, amolyan Umonsoan elbődül:*
- Seles, Leon! Merre vagytok? Nem láttátok Xotaráékat? Nincsenek az étkezőben. *Umon reménykedik benne, hogy választ kap, majd ha igen, vélhetően szomorúan bólint a hallottakra, hisz sötét balsejtelmei immár beigazolódni látszódnak. Úgy gondolja a sötételf kiment a sűrűbe, persze ennek okával még nincs tisztában, de reméli, hogy nem azért mert megkérte, hogy vigyázzon a másikra, Xotara pedig valami sértett önérzetében bosszúból az erdőbe csatangol, hogy kiszellőztesse a fejét. Ha Selesék válaszolnak, röviden reagál rá, majd Sunra néz.*
- Te, ez kiment! Biztos, hogy kiment, hisz gyakorlatilag minden kulcs itt lóg a nyakamban, minden zárva a lakószobákon kívül, de a sajátja felé nem indult el.
*Hosszasan gondolkodik, mitévők legyenek, egyelőre azonban nem akar még Erdőmélybe menni, így ismét Selesék felé fordul, ha itt vannak.*
- Leon. Mi Sunnal kimegyünk a vízkerékhez, ha valaki keresne bennünket. Ha ott nincsenek, muszáj Erdőmélybe lépnünk, de ott szükség van, minden erős kézre. Ha nem zavarom meg a gerlepárt, velünk jönnél? Minden bizonnyal később is tudtok "beszélgetni". *Umon látva amazok enyelgését, persze jogtalanul bosszús, hisz Selesék nem tudhatják aggodalma okát, nem tudnak arról, hogy Xotara ily hirtelen távozott az étkezőből egy szó nélkül. Joggal gondolhatják, hogy Umon bal lábbal kelt fel, vagy csak irigy, de a szerzetes reméli, hogy szavai nem sértenek meg senkit, de nem tud jelenleg nyugodt maradni, hisz egy, vagy akár több társuk veszélyben lehet. Pyctáék sehol, ki tudja velük mi történhetett, reméli csak Aenaevel töltenek el kettesben egy-két pásztorórát, de legbelül érzi, hogy nem ilyesmiről van szó. Így hát aggódik. Aki pedig aggódik, sokszor meggondolatlanul is bánthat másokat türelmetlenségében. Reméli, hogy Leon pozitívan nyilatkozik, majd Sunhoz fordul.*
- Gyere Sun, megnézzük a keréknél, mit szólsz hozzá? De ha ott nincsenek ki kell mennünk az erdőbe! *Kezét idegesen ökölbe szorítva lé ki a kapun, majd a kapuból még visszafordul:*
- Seles, a venársegédeknek szólok, hogy váltsanak le, *Mondja Umon és füttyent egyet a venároknak.* megtennéd, hogy Lyznek szólsz a lakószobáknál? Jelezte, hogy jönne ő is, kell az erősítés!
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 12:54:25
//Seles, Leon, Sun//
*Umon, Sun szavaira csalódottan reagál, pedig komolyan reménykedett benne, hogy talán van egy magas fa, vagy egyéb magaslat, ahonnan megláthatják a sötételfet, tán még Ertet is. A falra felmászva a létrán körbenéz, de Seleséket nem látja meg, így, amolyan Umonsoan elbődül:*
- Seles, Leon! Merre vagytok? Nem láttátok Xotaráékat? Nincsenek az étkezőben. *Umon reménykedik benne, hogy választ kap, majd ha igen, vélhetően szomorúan bólint a hallottakra, hisz sötét balsejtelmei immár beigazolódni látszódnak. Úgy gondolja a sötételf kiment a sűrűbe, persze ennek okával még nincs tisztában, de reméli, hogy nem azért mert megkérte, hogy vigyázzon a másikra, Xotara pedig valami sértett önérzetében bosszúból az erdőbe csatangol, hogy kiszellőztesse a fejét. Ha Selesék válaszolnak, röviden reagál rá, majd Sunra néz.*
- Te, ez kiment! Biztos, hogy kiment, hisz gyakorlatilag minden kulcs itt lóg a nyakamban, minden zárva a lakószobákon kívül, de a sajátja felé nem indult el.
*Hosszasan gondolkodik, mitévők legyenek, egyelőre azonban nem akar még Erdőmélybe menni, így ismét Selesék felé fordul, ha itt vannak.*
- Leon. Mi Sunnal kimegyünk a vízkerékhez, ha valaki keresne bennünket. Ha ott nincsenek, muszáj Erdőmélybe lépnünk, de ott szükség van, minden erős kézre. Ha nem zavarom meg a gerlepárt, velünk jönnél? Minden bizonnyal később is tudtok "beszélgetni". *Umon látva amazok enyelgését, persze jogtalanul bosszús, hisz Selesék nem tudhatják aggodalma okát, nem tudnak arról, hogy Xotara ily hirtelen távozott az étkezőből egy szó nélkül. Joggal gondolhatják, hogy Umon bal lábbal kelt fel, vagy csak irigy, de a szerzetes reméli, hogy szavai nem sértenek meg senkit, de nem tud jelenleg nyugodt maradni, hisz egy, vagy akár több társuk veszélyben lehet. Pyctáék sehol, ki tudja velük mi történhetett, reméli csak Aenaevel töltenek el kettesben egy-két pásztorórát, de legbelül érzi, hogy nem ilyesmiről van szó. Így hát aggódik. Aki pedig aggódik, sokszor meggondolatlanul is bánthat másokat türelmetlenségében. Reméli, hogy Leon pozitívan nyilatkozik, majd Sunhoz fordul.*
- Gyere Sun, megnézzük a keréknél, mit szólsz hozzá? De ha ott nincsenek ki kell mennünk az erdőbe! *Kezét idegesen ökölbe szorítva lé ki a kapun, majd a kapuból még visszafordul:*
- Seles, a venársegédeknek szólok, hogy váltsanak le, *Mondja Umon és füttyent egyet a venároknak.* megtennéd, hogy Lyznek szólsz a lakószobáknál? Jelezte, hogy jönne ő is, kell az erősítés!
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 12:54:25
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 11:35:44
Üzenet elküldve: 2018-02-17 11:35:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*Hangosan fújtat, mikor székében hátravágja magát, s kissé szúrósan néz Pyctára. A körülötte ülők reakciójára nem figyel, csakis a vezérre koncentrál, Xotara kezét a vállán észre sem veszi. Kíváncsian és természetesen dühösen várja a reakcióját, de vajmi keveset tud leolvasni az arcáról, Pycta szokásához híven meglehetősen nagy önuralommal tűri a szerzetes szavait, holott azok bizony olykor már sértők is lehetnek, jóllehet a sértés Umonnak nem szándéka. Mindössze megvilágítani akarja, mit gondol erről az egészről, s az elhangzott szavakról. A válaszra várva nem számít semmire, csak egy ellenkezésre, vagy helyeslésre, esetleg sértett önérzetre. Mit azonban hall, minden várakozását felülmúlja, s érzelmekkel telíti el, haragos énje immár a távolban jár, s meleg szívvel gondol immár a vezérre, felejtve annak előbbi erős szavait.*
~ Teszt volt... ~ *Ismétli el magában többször.*
~ Ó, te csalafinta elf, hát behúztál a csőbe és mily jogosan! ~ *A többiek reakciójára kissé előredől székében, őt egyáltalán nem bántja, amit hall, sőt kedves lelkének, hogy Pycta továbbra is szívén viseli sorsát. Hogy pedig bizonyítani kell, hogy valaki idevaló, s nem veti ki magából az erdő, megfontolt és előretervező vezéri ambíciókra utal, aminek Umon kimondottan örül. Eddig úgy jöttek, mentek Vasvédben az emberek, mintha csak átjáróház lenne, s eközben ezek szerint a venár vezér szeme mindvégig rajtuk függött, illetve függ most is. Jobb kezét előredőlve lassan felemeli jelezvén, hogy semmi szükség arra, hogy megvédjék, vagy egyáltalán erről beszéljenek. Továbbra is Pyctára kívánja bízni, hogy titkát mikor ruházza át másokra, ezért nem kíván Isqeha kérdésére válaszolni.*
- Minden bizonnyal megértitek, hogy kinézetem nem feltétlenül felel meg a normális fogalmának. Azt is tudjátok, hogy nem emlékszem még jóformán semmire korábbi életemből. Pycta nagyon helyesen jár el, mikor bizalmatlanul fogadja az erdő lakóit, hisz ez a hely az élete, minden áron védeni és ápolni akarja. Ez egy megszentelt föld. A venárok küldetése ezt kívánja meg, hisz erre tesszük fel életünket. Isqeha, honnan tudod, hogy előző életemben nem egy gyilkos voltam, ki nőket erőszakolt? Hisz semmire nem emlékszem?! *Szomorú mosollyal néz a félelfre, s szemeiben látszik, hogy minden szava igaz, azokat komolyan gondolja. Egyébiránt valóban nem hazudik, csak nem a teljes igazságot mondja el. Immár Xotarához fordul:*
- Emlékezz vissza Xot! Milyen gyanakodva fogadtad az érkező Barát, még rá is támadtál, mikor rám tett rosszmájú megjegyzéseket. Hát meg lehet e feddni a vezért, hogy ily módon védi az erődöt és annak lakóit? Van, aki első nap rászolgál a bizalomra, van, aki csak hosszú idő után. Xot! Honnan tudod, hogy Barával történő konfliktusod után te nem estél át hasonló... teszten? *Umon ekkor a vezérre néz, úgy, ahogy egy vezérre kell, tisztelettel és szeretettel:*
- Azt gondolom emiatt becsülni és tisztelni kell, s kitartani elvei és szándékai mellett, pontosan úgy, ahogy ő kívánja. Mert, amit ő gondol, az jó, ehhez nem férhet kétség. Nekem kell fejet hajtanom szíved és szentélyed előtt, nem pedig neked. Köszönöm, hogy megtisztelsz bizalmaddal és barátságoddal. A Fekete Fa szentsége és életem immár a tiéd és Vadvédé, én mindennel azon leszek, hogy pontosan olyanná tegyem, mint ahogy, azt te kívánod, ahogy a természet kívánja. Mert te magad vagy Vadvéd és Erdőmély! *Ismét a többiekhez fordul:*
- Büszke vagyok rá, hogy elfogadtatok, befogadtatok, s kitartatok mellettem még akkor is, amikor úgy látszik, hogy nem mindenki támogat. *Mosolyodik el, s közben Isqeháról Xotarára néz, kinek achátszínű szemein hosszabb ideig pihenteti tekintetét, talán immár nem "csak" szeretettel. Umon megérti a sötételf lényegét és lelkét, s a sötételf viszont. Umon azt érzi része akar lenni az életének, s nem csak egy-egy kósza kalandban, hanem örökké. Nincs tisztában azzal, hogy ez mit jelent, miért is lenne? Saját magával sincs tisztában, s ezt Pycta nagyon helyesen megállapította korábban. Kezét Xotaráéra, majd Isqeháéra teszi, közben a vezérre néz:*
- Azt gondolom mindnyájan megígérhetjük, hogy bármit is tervezzünk, bármit vigyünk véghez, az erdő lelkét mindig tiszteletben fogjuk tartani. Tudjuk, ha ártunk neki, azzal neked is ártunk, azt pedig egyikőnk sem akarja. Emellett megkedveltem ezt a helyet. Most azt javaslom, ha hozzájárulsz, Xotara adja elő mi az, mit szeretne, aztán mi is felvázolnánk röviden Isqehával terveinket és céljainkat. *Umon immár folyamatosan mosolyog és nagyon boldognak érzi magát, hogy itt lehet, lassan kezeit visszahúzza ölébe, de csak az egyiket. A másikat Xotaráén felejti.*
//Ötletelők//
*Hangosan fújtat, mikor székében hátravágja magát, s kissé szúrósan néz Pyctára. A körülötte ülők reakciójára nem figyel, csakis a vezérre koncentrál, Xotara kezét a vállán észre sem veszi. Kíváncsian és természetesen dühösen várja a reakcióját, de vajmi keveset tud leolvasni az arcáról, Pycta szokásához híven meglehetősen nagy önuralommal tűri a szerzetes szavait, holott azok bizony olykor már sértők is lehetnek, jóllehet a sértés Umonnak nem szándéka. Mindössze megvilágítani akarja, mit gondol erről az egészről, s az elhangzott szavakról. A válaszra várva nem számít semmire, csak egy ellenkezésre, vagy helyeslésre, esetleg sértett önérzetre. Mit azonban hall, minden várakozását felülmúlja, s érzelmekkel telíti el, haragos énje immár a távolban jár, s meleg szívvel gondol immár a vezérre, felejtve annak előbbi erős szavait.*
~ Teszt volt... ~ *Ismétli el magában többször.*
~ Ó, te csalafinta elf, hát behúztál a csőbe és mily jogosan! ~ *A többiek reakciójára kissé előredől székében, őt egyáltalán nem bántja, amit hall, sőt kedves lelkének, hogy Pycta továbbra is szívén viseli sorsát. Hogy pedig bizonyítani kell, hogy valaki idevaló, s nem veti ki magából az erdő, megfontolt és előretervező vezéri ambíciókra utal, aminek Umon kimondottan örül. Eddig úgy jöttek, mentek Vasvédben az emberek, mintha csak átjáróház lenne, s eközben ezek szerint a venár vezér szeme mindvégig rajtuk függött, illetve függ most is. Jobb kezét előredőlve lassan felemeli jelezvén, hogy semmi szükség arra, hogy megvédjék, vagy egyáltalán erről beszéljenek. Továbbra is Pyctára kívánja bízni, hogy titkát mikor ruházza át másokra, ezért nem kíván Isqeha kérdésére válaszolni.*
- Minden bizonnyal megértitek, hogy kinézetem nem feltétlenül felel meg a normális fogalmának. Azt is tudjátok, hogy nem emlékszem még jóformán semmire korábbi életemből. Pycta nagyon helyesen jár el, mikor bizalmatlanul fogadja az erdő lakóit, hisz ez a hely az élete, minden áron védeni és ápolni akarja. Ez egy megszentelt föld. A venárok küldetése ezt kívánja meg, hisz erre tesszük fel életünket. Isqeha, honnan tudod, hogy előző életemben nem egy gyilkos voltam, ki nőket erőszakolt? Hisz semmire nem emlékszem?! *Szomorú mosollyal néz a félelfre, s szemeiben látszik, hogy minden szava igaz, azokat komolyan gondolja. Egyébiránt valóban nem hazudik, csak nem a teljes igazságot mondja el. Immár Xotarához fordul:*
- Emlékezz vissza Xot! Milyen gyanakodva fogadtad az érkező Barát, még rá is támadtál, mikor rám tett rosszmájú megjegyzéseket. Hát meg lehet e feddni a vezért, hogy ily módon védi az erődöt és annak lakóit? Van, aki első nap rászolgál a bizalomra, van, aki csak hosszú idő után. Xot! Honnan tudod, hogy Barával történő konfliktusod után te nem estél át hasonló... teszten? *Umon ekkor a vezérre néz, úgy, ahogy egy vezérre kell, tisztelettel és szeretettel:*
- Azt gondolom emiatt becsülni és tisztelni kell, s kitartani elvei és szándékai mellett, pontosan úgy, ahogy ő kívánja. Mert, amit ő gondol, az jó, ehhez nem férhet kétség. Nekem kell fejet hajtanom szíved és szentélyed előtt, nem pedig neked. Köszönöm, hogy megtisztelsz bizalmaddal és barátságoddal. A Fekete Fa szentsége és életem immár a tiéd és Vadvédé, én mindennel azon leszek, hogy pontosan olyanná tegyem, mint ahogy, azt te kívánod, ahogy a természet kívánja. Mert te magad vagy Vadvéd és Erdőmély! *Ismét a többiekhez fordul:*
- Büszke vagyok rá, hogy elfogadtatok, befogadtatok, s kitartatok mellettem még akkor is, amikor úgy látszik, hogy nem mindenki támogat. *Mosolyodik el, s közben Isqeháról Xotarára néz, kinek achátszínű szemein hosszabb ideig pihenteti tekintetét, talán immár nem "csak" szeretettel. Umon megérti a sötételf lényegét és lelkét, s a sötételf viszont. Umon azt érzi része akar lenni az életének, s nem csak egy-egy kósza kalandban, hanem örökké. Nincs tisztában azzal, hogy ez mit jelent, miért is lenne? Saját magával sincs tisztában, s ezt Pycta nagyon helyesen megállapította korábban. Kezét Xotaráéra, majd Isqeháéra teszi, közben a vezérre néz:*
- Azt gondolom mindnyájan megígérhetjük, hogy bármit is tervezzünk, bármit vigyünk véghez, az erdő lelkét mindig tiszteletben fogjuk tartani. Tudjuk, ha ártunk neki, azzal neked is ártunk, azt pedig egyikőnk sem akarja. Emellett megkedveltem ezt a helyet. Most azt javaslom, ha hozzájárulsz, Xotara adja elő mi az, mit szeretne, aztán mi is felvázolnánk röviden Isqehával terveinket és céljainkat. *Umon immár folyamatosan mosolyog és nagyon boldognak érzi magát, hogy itt lehet, lassan kezeit visszahúzza ölébe, de csak az egyiket. A másikat Xotaráén felejti.*
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 10:21:10
Üzenet elküldve: 2018-02-17 10:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*Valami nem stimmel, Umon feddőn néz, Pycta pedig... Pycta elkezdi szigorú arccal, egészen hivatalos hangon a válaszadást. Ahogy hallgatja, Isqehába egészen belefagy a sz... a szusz. A legrosszabb, hogy ellentmondást nem tűrő az egész hangnem, véglegesnek tűnő, olyan "így gondolom és pont." A legfurább, hogy, amire Isq nagyon készült, hogy nem is kérdez! Mintha nem is Pycta lenne! Annyi minden előjön benne belül döbbenetében! Hogy dehát ott vannak a gépek! Hogy azokat vétek nem használni, persze jó dolgokra, de ott állnak, magányosan! Meg az erőd, aminek minden szinte lélegző porcikájában érződik, hogy egy megvalósult álom, itt, Erdőmélye vadonjában! Hát nem lakhatnak csak úgy itt, dőzsölve és élvezve mindazt, amit az erdő és Vadvéd nyújt számukra, anélkül, hogy meg ne becsülnék és ne gondoznák azt, amit rájuk hagytak! Hagynák szétpusztulni maguk körül!!
Hogy amit akarnak, az csupán a kapott ajándékok méltó megbecsülése!
Igazából a félvér belül csak döbbenten hebeg-habog, mindezeken gondolkodva, amikor Umon elkezdi a komolyan fenyegetően hangzó "Értem. Hát így állunk."-kal. Máshogy mondja, mint amit Isqeha magában érez, de ugyanazt!
Nade amikor az jön, hogy akkor Umon elmegy Vadvédből (ettől egészen összerezzen a bensőjében, utána meg egész testében jól látható módon is, merthogy Xotara kis híján dob egy hátast a székével együtt, akkorát csapódva, mint egy kiugrott puskazávár), akkor egészen kiakad. Főleg miután a melegvíz eltűnése, a fejadagok drasztikus lecsökkentése és a napi patakvízhordás puritán művelete (télen szigorúan a jég feltörésével együtt!) nyomán a szép hosszú és tömött sorban távozók végén még Aenae elképzelt alakja is feltűnik.
~Na ez azért már túlzás!~ Pillant egészen felhúzva magát, majdnem közbeszólva, biztatásért Xotra, aki azonban minden idegszálával azt üzeni neki, hogy most aztán kussoljon. Na és ha Xotara vélekedik úgy, hogy most jobb, ha nincs duma, akkor azért Isqben is felmerül annak a lehetősége, hogy a mélységi tornádóivadéknak igaza lehet.
Na és amikor Umon önzőnek titulálja Pyctát, akkor már nem is tudja, hova nézzen, és utána már csak azt érzékeli, hogy Umon szóáradata folyik vég nélkül.
~Hát ha ezek itt ölre mennek, én tuti lelépek! Ilyet! Egyik idiótábban viselkedik, mint a másik! Ki gondolta, hogy ez lesz a megbeszélésből!??~ gondolja Isq, aki kezd egészen elképedni a dolgok ilyeténvaló fordulásán.
De ha eddig elképedt, akkor Pycta elkövetkező szavain (aki, becsületére legyen mondva, egyetlen szó, sőt megránduló arcizom nélkül, figyelmesen végighallgatta a magából kikelt szerzetes teljes szózuhatagát) egészen becsavarodik. Az egy dolog, hogy nem úgy van, ahogy van, meg ahogy mondta Pycta. Hogy (naaagy öröm és megkönnyebbülés) az nem Pycta volt. Tényleg, hát persze. ~Minden fejlesztést és apróságot! Juhé!~ Ez (bár azért okoz némi zavart a gépezetben) némi logikusnak szánt, de az eddig történtek miatt inkább agyfacsarásnak nevezhető elmetevékenység után a helyére kerül.
Ami a nagyobb gond, az az Umonnak szánt meghajlás. Meg hát a szavak. "Veszélyes voltál itt mindenkire." "Ha megtörténne a legrosszabb." ~Mi van? Milyen legrosszabb?~ Valami persze van, Isqeha nem idióta. De annak ellenére, hogy akkor este, amikor először meglátta azt a stigmákkal telerajzolt arcot, és a hideg kirázta tőle, annak ellenére a félvér már teljesen megszokta a rovátkolt arcút. Nem szokott azon tűnődni, mi a fenétől is ilyen vajon. ~De valami van! Miről beszélnek ezek??~néz gyanakodva. Hülye érzés. Olyan, mintha titkolnának valamit. Xotarára pillant, aki egészen felháborodik azon, hogy Pycta mintha valami olyasmit állított volna, hogy csak mostantól bízik igazán Umonban. Mintha csak letett volna valami próbát! Ez egy kicsit megint megzavarja. Ő bízik Umonban!! Ez egyszerűen nem kérdés! Ennek a kettőnek mi a baja vele??*
- Mi a bajotok Umonnal??! *kérdezi meg most már egy kicsit mérgesen, előbb Xotarától. Aztán Pyctára néz. Aztán, Umonra. Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba.*
//Ötletelők//
*Valami nem stimmel, Umon feddőn néz, Pycta pedig... Pycta elkezdi szigorú arccal, egészen hivatalos hangon a válaszadást. Ahogy hallgatja, Isqehába egészen belefagy a sz... a szusz. A legrosszabb, hogy ellentmondást nem tűrő az egész hangnem, véglegesnek tűnő, olyan "így gondolom és pont." A legfurább, hogy, amire Isq nagyon készült, hogy nem is kérdez! Mintha nem is Pycta lenne! Annyi minden előjön benne belül döbbenetében! Hogy dehát ott vannak a gépek! Hogy azokat vétek nem használni, persze jó dolgokra, de ott állnak, magányosan! Meg az erőd, aminek minden szinte lélegző porcikájában érződik, hogy egy megvalósult álom, itt, Erdőmélye vadonjában! Hát nem lakhatnak csak úgy itt, dőzsölve és élvezve mindazt, amit az erdő és Vadvéd nyújt számukra, anélkül, hogy meg ne becsülnék és ne gondoznák azt, amit rájuk hagytak! Hagynák szétpusztulni maguk körül!!
Hogy amit akarnak, az csupán a kapott ajándékok méltó megbecsülése!
Igazából a félvér belül csak döbbenten hebeg-habog, mindezeken gondolkodva, amikor Umon elkezdi a komolyan fenyegetően hangzó "Értem. Hát így állunk."-kal. Máshogy mondja, mint amit Isqeha magában érez, de ugyanazt!
Nade amikor az jön, hogy akkor Umon elmegy Vadvédből (ettől egészen összerezzen a bensőjében, utána meg egész testében jól látható módon is, merthogy Xotara kis híján dob egy hátast a székével együtt, akkorát csapódva, mint egy kiugrott puskazávár), akkor egészen kiakad. Főleg miután a melegvíz eltűnése, a fejadagok drasztikus lecsökkentése és a napi patakvízhordás puritán művelete (télen szigorúan a jég feltörésével együtt!) nyomán a szép hosszú és tömött sorban távozók végén még Aenae elképzelt alakja is feltűnik.
~Na ez azért már túlzás!~ Pillant egészen felhúzva magát, majdnem közbeszólva, biztatásért Xotra, aki azonban minden idegszálával azt üzeni neki, hogy most aztán kussoljon. Na és ha Xotara vélekedik úgy, hogy most jobb, ha nincs duma, akkor azért Isqben is felmerül annak a lehetősége, hogy a mélységi tornádóivadéknak igaza lehet.
Na és amikor Umon önzőnek titulálja Pyctát, akkor már nem is tudja, hova nézzen, és utána már csak azt érzékeli, hogy Umon szóáradata folyik vég nélkül.
~Hát ha ezek itt ölre mennek, én tuti lelépek! Ilyet! Egyik idiótábban viselkedik, mint a másik! Ki gondolta, hogy ez lesz a megbeszélésből!??~ gondolja Isq, aki kezd egészen elképedni a dolgok ilyeténvaló fordulásán.
De ha eddig elképedt, akkor Pycta elkövetkező szavain (aki, becsületére legyen mondva, egyetlen szó, sőt megránduló arcizom nélkül, figyelmesen végighallgatta a magából kikelt szerzetes teljes szózuhatagát) egészen becsavarodik. Az egy dolog, hogy nem úgy van, ahogy van, meg ahogy mondta Pycta. Hogy (naaagy öröm és megkönnyebbülés) az nem Pycta volt. Tényleg, hát persze. ~Minden fejlesztést és apróságot! Juhé!~ Ez (bár azért okoz némi zavart a gépezetben) némi logikusnak szánt, de az eddig történtek miatt inkább agyfacsarásnak nevezhető elmetevékenység után a helyére kerül.
Ami a nagyobb gond, az az Umonnak szánt meghajlás. Meg hát a szavak. "Veszélyes voltál itt mindenkire." "Ha megtörténne a legrosszabb." ~Mi van? Milyen legrosszabb?~ Valami persze van, Isqeha nem idióta. De annak ellenére, hogy akkor este, amikor először meglátta azt a stigmákkal telerajzolt arcot, és a hideg kirázta tőle, annak ellenére a félvér már teljesen megszokta a rovátkolt arcút. Nem szokott azon tűnődni, mi a fenétől is ilyen vajon. ~De valami van! Miről beszélnek ezek??~néz gyanakodva. Hülye érzés. Olyan, mintha titkolnának valamit. Xotarára pillant, aki egészen felháborodik azon, hogy Pycta mintha valami olyasmit állított volna, hogy csak mostantól bízik igazán Umonban. Mintha csak letett volna valami próbát! Ez egy kicsit megint megzavarja. Ő bízik Umonban!! Ez egyszerűen nem kérdés! Ennek a kettőnek mi a baja vele??*
- Mi a bajotok Umonnal??! *kérdezi meg most már egy kicsit mérgesen, előbb Xotarától. Aztán Pyctára néz. Aztán, Umonra. Ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba.*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 10:20:03
Üzenet elküldve: 2018-02-17 10:20:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Az étkezőben, majd Xotkeresés//
*Örömmel reagál Umon örömére. Van a stigmás csuhásban valami, ami képes fertőző hangulatát átragadni másokra, legyen az pozitív vagy negatív hatású. Most is ez történik: Már ő maga is elkezd aggódni a sötételf lányért, pedig még ő is tudhatja, hogy pont olyanról beszélnek aki bármilyen helyzetben képes vigyázni magára. Talán kedve támadt egy kis friss levegőre és az udvar sarkában fotoszintetizál, talán az egyik rejtett átjáróban elkalandozott, tudja a fene. De ebben a helyzetben tényleg szükségük lehet rá, ezt ő is beismeri.
Tömör bólintással és egy halvány mosollyal jelez Umonnak és ő is föláll, igyekszik nem gondolni közben még üres hasára.*
- Fegyver? Hát persze, csak most jöttünk vissza a városból. - *Feleli meglepetten Umon kérdésére. Hogy a sok ember közül pont a vajszívű szerzetes kérdezi ezt meg, ez tényleg azt jelentheti hogy nagyobb lehet a baj mint hitte. Mintegy ellenőrzésképp rácsap köpenye alatt, övén függő hosszúkardja markolatára, és hátán lévő hosszú íjára. Reméli hogy most már nem fog kelleni használnia őket.*
- Erős lány ő, már amennyire ismerem, de egyedül tényleg bolondság kint mászkálni. Feltéve ha kint van. És egyedül. - *Csóválja a fejét. Hol lehet?*
- Most hogy mondod, se őket, se Ertet nem láttam még. Gondolod hogy...? - Itt fejével a fák irányába tekint, jól láthatóan hogy társa is felfogja az üzenetet. - A Hármak segítsenek ha nekik most jutott eszükbe kimenni a fák közé kalandozni! Nagyon nem tetszik ez nekem, Umon! -
*Nyakát majdnem kitörve nyújtogatja a fejét, igyekszik a bástyákról kihajolva belátni a fák közé, sikertelenül.* - Ebbe az átkozott erdőbe még a Mágustoronyról sem lehetne belátni, olyan sűrűn állnak a fák belül! - *Kiköp a bástyán kívülre.* - De mi van ha mégis itt vannak, csak fent alszanak, és mi vagyunk a paranoiásak? Csak nem futhattak ki anélkül hogy bármelyikünk látta volna!
*Örömmel reagál Umon örömére. Van a stigmás csuhásban valami, ami képes fertőző hangulatát átragadni másokra, legyen az pozitív vagy negatív hatású. Most is ez történik: Már ő maga is elkezd aggódni a sötételf lányért, pedig még ő is tudhatja, hogy pont olyanról beszélnek aki bármilyen helyzetben képes vigyázni magára. Talán kedve támadt egy kis friss levegőre és az udvar sarkában fotoszintetizál, talán az egyik rejtett átjáróban elkalandozott, tudja a fene. De ebben a helyzetben tényleg szükségük lehet rá, ezt ő is beismeri.
Tömör bólintással és egy halvány mosollyal jelez Umonnak és ő is föláll, igyekszik nem gondolni közben még üres hasára.*
- Fegyver? Hát persze, csak most jöttünk vissza a városból. - *Feleli meglepetten Umon kérdésére. Hogy a sok ember közül pont a vajszívű szerzetes kérdezi ezt meg, ez tényleg azt jelentheti hogy nagyobb lehet a baj mint hitte. Mintegy ellenőrzésképp rácsap köpenye alatt, övén függő hosszúkardja markolatára, és hátán lévő hosszú íjára. Reméli hogy most már nem fog kelleni használnia őket.*
- Erős lány ő, már amennyire ismerem, de egyedül tényleg bolondság kint mászkálni. Feltéve ha kint van. És egyedül. - *Csóválja a fejét. Hol lehet?*
- Most hogy mondod, se őket, se Ertet nem láttam még. Gondolod hogy...? - Itt fejével a fák irányába tekint, jól láthatóan hogy társa is felfogja az üzenetet. - A Hármak segítsenek ha nekik most jutott eszükbe kimenni a fák közé kalandozni! Nagyon nem tetszik ez nekem, Umon! -
*Nyakát majdnem kitörve nyújtogatja a fejét, igyekszik a bástyákról kihajolva belátni a fák közé, sikertelenül.* - Ebbe az átkozott erdőbe még a Mágustoronyról sem lehetne belátni, olyan sűrűn állnak a fák belül! - *Kiköp a bástyán kívülre.* - De mi van ha mégis itt vannak, csak fent alszanak, és mi vagyunk a paranoiásak? Csak nem futhattak ki anélkül hogy bármelyikünk látta volna!
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 09:49:56
Üzenet elküldve: 2018-02-17 09:49:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Védekezés - Sikeres//
*Meg tudja érteni Leon aggódását, de valójában egyszerűbb elviselni a plusz súlyt, mint gondolná. Egyszerűen elég csak egy picivel több erőt belefektetni arra a karra, amin pajzsát hordja, kifejezetten csak annyit hogy kiegyensúlyozza a tehert, így a mérleg továbbra is egy szinten marad. Nem herbológia ez, tényleg.
Ellenfele olyan gyorsan lépett ki hogy alig maradt esélye reagálni rá: szinte reflexszerűen pajzsos alkarját rántja a szúrás irányába, bár mivel Leon pont oda is célzott, nem kell túl sokat mozgatnia. Izmait megfeszítve fogja be a szúrást, ami így is alig láthatóan, de mégis sikerült hátralöknie karját, koppanó hangot hallatva a pajzs acélos felületén.*
~ Erős! ~ *Futott át az agyán a gondolat. Ha minden nagyobb megerőltetés nélkül ilyen erőt fejtett ki, akkor neki most okosabban fog kelleni játszania. Különben elég hamar véget ér ez a játék.
Mikor észreveszi hogy Leon hátra próbál lépni, nem teketóriázik: Jobb lábával nagyot előrelép, amekkorával eléri ellenfelét, fakardját tartó kezét felé nyújtja, megfeszíti, és előredöf egyet, az ex-hajós mellkasa felé célozva. Egyszerű támadás, könnyű kikerülni. És tekintve hogy ez a manőver tökéletes egyensúlyozást igényel részéről, nagyot is kockáztat, mert ha Leonnak mégis kedve lenne visszatámadni akkor csak egy komikus hátraugrással tudná csak azt elkerülni.*
//Támadás - Sikeres//
//Védekezés - Sikeres//
*Meg tudja érteni Leon aggódását, de valójában egyszerűbb elviselni a plusz súlyt, mint gondolná. Egyszerűen elég csak egy picivel több erőt belefektetni arra a karra, amin pajzsát hordja, kifejezetten csak annyit hogy kiegyensúlyozza a tehert, így a mérleg továbbra is egy szinten marad. Nem herbológia ez, tényleg.
Ellenfele olyan gyorsan lépett ki hogy alig maradt esélye reagálni rá: szinte reflexszerűen pajzsos alkarját rántja a szúrás irányába, bár mivel Leon pont oda is célzott, nem kell túl sokat mozgatnia. Izmait megfeszítve fogja be a szúrást, ami így is alig láthatóan, de mégis sikerült hátralöknie karját, koppanó hangot hallatva a pajzs acélos felületén.*
~ Erős! ~ *Futott át az agyán a gondolat. Ha minden nagyobb megerőltetés nélkül ilyen erőt fejtett ki, akkor neki most okosabban fog kelleni játszania. Különben elég hamar véget ér ez a játék.
Mikor észreveszi hogy Leon hátra próbál lépni, nem teketóriázik: Jobb lábával nagyot előrelép, amekkorával eléri ellenfelét, fakardját tartó kezét felé nyújtja, megfeszíti, és előredöf egyet, az ex-hajós mellkasa felé célozva. Egyszerű támadás, könnyű kikerülni. És tekintve hogy ez a manőver tökéletes egyensúlyozást igényel részéről, nagyot is kockáztat, mert ha Leonnak mégis kedve lenne visszatámadni akkor csak egy komikus hátraugrással tudná csak azt elkerülni.*
//Támadás - Sikeres//
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 05:44:08
Üzenet elküldve: 2018-02-17 05:44:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Randi a falon//
*Seles nem olyan mint mások. Mikor a kalóz a múltba szokott révedni, ezzel a rémült pillantással, a kisasszonyok általában megrettennek tőle, a világjárók pedig kinevetik, mert nem is tudják, milyen az igazi fájdalom. A lány, bizony nagy kapaszkodó, mert egy ilyen után Leonnak csak az alkohol ad támaszt, most viszont nem így van, többek között azért se, mert az, ugye elfogyott. Egyetlenegy korty, a legszükségesebb helyzetre. A maradékot az alatt az egy hat alatt már eltűntette. A mellkasa simogatása úgy, ahogy visszahozza a valóságba, és hatalmas erő kell ahhoz, hogy a szavakra is koncentráljon. Egy dolog, hogy ő beszél, egy másik, sokkal nehezebb dolog jelen pillanatban megérteni mások gondolatait. Azonban mikor pár másodpercnyi hallgatás után, míg rendezi kusza gondolatait, nevetni kezd.*
-Ha hiszed, ha nem, én is pontosan erre gondoltam! Sokszor megszólal valami a fejemben, ami azt mondja, hogy vegyek vissza magamból, mert túl nagy lánggal szeretek, és ezzel megégetek mindenkit magam körül! *Nagyon, nagyon sokszor volt már erre példa a múltban, de remélhetőleg a jövőben nem lesz. Mikor Seles, a hajával kezd el babrálni, Leon őt látja a világ legszebb nőjének.* ~Fel kell ajánljam majd neki reggel, hogy befonhassam! Olyan lesz mint valami hercegnő!~ *Azonban, mielőtt gondolatai ilyen irányba terelődnének, gyorsan visszakergeti őket a valóságba.*
-Ha összetörsz, megkérjük majd Umont, hogy ragasszon össze. Úgy tudom, ő jó az ilyenekben! A vízcsöveknél is úgy beszélt, mint aki ért hozzá! *Nem akarja, hogy a beszélgetés olyan mélységekbe jusson el, amit már nem tud kezelni, így egy borzalmas viccel próbálja palástolni zavarát.*
-Azonban, hogy komolyan válaszoljak, mindent meg fogok tenni, hogy ne törj össze! Tudom, izmos vagyok, meg erős, meg kemény, meg minden! *Vigyorog.*
-De azért nagyon tudok vigyázni, hogy ne legyen semmikor bajod! *Na igen, nem valami nagyon ékesszóló, hiába járt meg sok nemesi udvart és hiába olvasott el sok könyvet. Aki egyszerű, az is marad, de legalább próbálkozik!*
-Nem tudod, mikor akarnak leváltani? Mennünk kéne kicsit, khmm, megtornáztatni ezt a csípőt! *Ezzel visszahelyezi tenyerét oda, ahonnan elindult az előbb.*
*Seles nem olyan mint mások. Mikor a kalóz a múltba szokott révedni, ezzel a rémült pillantással, a kisasszonyok általában megrettennek tőle, a világjárók pedig kinevetik, mert nem is tudják, milyen az igazi fájdalom. A lány, bizony nagy kapaszkodó, mert egy ilyen után Leonnak csak az alkohol ad támaszt, most viszont nem így van, többek között azért se, mert az, ugye elfogyott. Egyetlenegy korty, a legszükségesebb helyzetre. A maradékot az alatt az egy hat alatt már eltűntette. A mellkasa simogatása úgy, ahogy visszahozza a valóságba, és hatalmas erő kell ahhoz, hogy a szavakra is koncentráljon. Egy dolog, hogy ő beszél, egy másik, sokkal nehezebb dolog jelen pillanatban megérteni mások gondolatait. Azonban mikor pár másodpercnyi hallgatás után, míg rendezi kusza gondolatait, nevetni kezd.*
-Ha hiszed, ha nem, én is pontosan erre gondoltam! Sokszor megszólal valami a fejemben, ami azt mondja, hogy vegyek vissza magamból, mert túl nagy lánggal szeretek, és ezzel megégetek mindenkit magam körül! *Nagyon, nagyon sokszor volt már erre példa a múltban, de remélhetőleg a jövőben nem lesz. Mikor Seles, a hajával kezd el babrálni, Leon őt látja a világ legszebb nőjének.* ~Fel kell ajánljam majd neki reggel, hogy befonhassam! Olyan lesz mint valami hercegnő!~ *Azonban, mielőtt gondolatai ilyen irányba terelődnének, gyorsan visszakergeti őket a valóságba.*
-Ha összetörsz, megkérjük majd Umont, hogy ragasszon össze. Úgy tudom, ő jó az ilyenekben! A vízcsöveknél is úgy beszélt, mint aki ért hozzá! *Nem akarja, hogy a beszélgetés olyan mélységekbe jusson el, amit már nem tud kezelni, így egy borzalmas viccel próbálja palástolni zavarát.*
-Azonban, hogy komolyan válaszoljak, mindent meg fogok tenni, hogy ne törj össze! Tudom, izmos vagyok, meg erős, meg kemény, meg minden! *Vigyorog.*
-De azért nagyon tudok vigyázni, hogy ne legyen semmikor bajod! *Na igen, nem valami nagyon ékesszóló, hiába járt meg sok nemesi udvart és hiába olvasott el sok könyvet. Aki egyszerű, az is marad, de legalább próbálkozik!*
-Nem tudod, mikor akarnak leváltani? Mennünk kéne kicsit, khmm, megtornáztatni ezt a csípőt! *Ezzel visszahelyezi tenyerét oda, ahonnan elindult az előbb.*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-17 04:02:41
Üzenet elküldve: 2018-02-17 04:02:41
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*A mélységi lány kíváncsian figyeli az átkozott szerzetest, hogy az 'egy ujjal piszkálós' magánszámával, milyen hatást sikerült kiváltania belőle. Umon hallhatóan könnyedén veszi fel újra a beszédfonalát, és onnan folytatja, ahol abbahagyta. Xotara kicsit meglepődik ezen, de amikor látja a férfi libabőrös nyakát, elvigyorodik. Feltűnt már neki, hogy az utóbbi időben Umon egyre kevesebbet van zavarban, és egyre ritkábban bénázik, vagy esik hasra. Sőt, ha a sötételf lány szándékosan zavarba akarja hozni, általában akkor sem sikerül őt teljesen kibillentenie a lelki egyensúlyából. Mindezen apró változásoknak, Xotara nagyon örül, mert ezek Umon jellemének a fejlődésére utalnak, és úgy gondolja, ahogy a barát erősödik, úgy gyengül benne énje árnyoldala. Arról, meg már nem is beszélve, hogy a szerzetes jobban viseli Xotara otrombaságait is, így a lánynak nem kell minden nyersebb kiszólása után azon agonizálnia, hogy vajon mennyire tiporta meg Umon férfi egóját. Miután Xotara levonta magában ezeket, a következtetéseket, elégedetten mosolyogva, Umon kortesbeszédére fókuszálja teljes figyelmét. Xotara tudja a barát csak, okosan felvezeti a témát (az utána következő érveinek alátámasztásául), ahogy azt is tudja hova akar kilyukadni, a maga célratörő módján.
A sötételf lány nagyjából ismeri a vízkerék körüli munkálatokat és a terveket, hallott az újra gondolt, kivitelezhetőbb üvegház ötletéről is, de neki nagyon nincs ezekhez, mit hozzáfűznie, mert nem ért hozzájuk. Véleménye, persze van, aminek majd hangot fog adni, ha eljön az ideje, de most csak hallgat és figyel. Azonban, Isqeha komoly kölyökképére pillantva, Xot majdnem elneveti magát. A füvész testbeszéde ellentmond mímelt arcvonásainak. Látszik, Isq elfojtott izgatottsága, ahogy fészkelődik ültében.*
~Zabszem van a fenekében. Kíváncsi vagyok, meddig bírja megállni, hogy ne vágjon közbe.~
*Az „ötletünk” szónál törik meg a fiú. Xotara jót derül magában Isq 'szájmenős' kirohanásán, és együtt érzően elmosolyodva néz a fiúra.*
~Hát, ha valaki én aztán megértem.~
*Viszont, a füvész félvér utolsó mondatrészére már a sötételf lány is meglepetten kapja fel a fejét.*
~Szeszfőzdét akarnak? Mi van? Umon? Bezzeg, annak a rohadt borospincének a kulcsát, még a mai napig sem sikerült kiimádkoznom belőle. Álszent fráter! Gyalázat!~
*Így hőzöng durcásan magában, amikor a fellelkesült Isqeha érdeklődve kérdőre vonja, hogy ő tulajdonképpen miről is akar beszélni. A mélységi lány már nyitja a száját és rezegtetné meg vastagabb hangszálait, hogy mély hangját előcsiholva válaszoljon, amikor a Vezérük minden jó pofizás nélkül, hivatalos hangján belefojtja Xotarába a szót. A sötételf lány nem kis meglepetésére, de ő csak szótlanul bólint. Nincs benne harag a dolog miatt, sőt még valahol tetszik is neki az epétlen elf karakán beszéde.*
~Mi a manó!? Milyen, atyai szigorral próbálja összevonni a szemöldökeit. Hmm. Itt valami készül. Érzem.~
*Xotara szemei, azért megrebbennek, amikor Pycta vaskalapos, puritán elgondolásait hallja, a Vadvéd jövőjéről.*
~Mi a fene? Epeömlést kapott vagy továbbképzésen volt Pirtianes-ban?~
*Xotara gyanakvására, hogy ez csak valami színjáték lehet, Pycta rosszalló tekintete teszi fel az „i”-re a pontot.*
~Sejtettem. Ha múltkor az udvaron nem beszélgettünk volna el ezekről, a dolgokról, olyan bensőségesen, még tökre el is hinném, de arról sejtelmem sincs, hogy mi lehet, ezzel az 'atyai szigor' magánszámával a célja.~
*Xotara némi balsejtelemmel Umonra pillant, majd Isqehára. A fiú arcáról egyelőre nem tud leolvasni semmit, talán azért, mert a hallottakra döbbenetében az arcára fagytak feszült vonásai. Tekintetét visszakapja Umonra, akit nemhogy letörnének Pycta elutasító, konzervatív szavai, hanem mintha felbőszítenének. Az átkozott szerzetes ügyészi beszédstílusától, élcesen alátámasztott érveitől, most Xotara hátán szalad végig a libabőr, és olyan furcsa ironikus, 'deja vu' érzés keríti hatalmába, mire önkéntelenül is szélesen elvigyorodik, és elégedett élvezettel, hallgatja Umon beszédét. Xotara még meg is feledkezik magáról, és a helyzet komolyságához egyáltalán nem illően, tarkóra kulcsolt kezekkel hátra dől, és hintázni kezd a székén.
Viszont, amikor Umon karcos hangján, komoran közli, hogy ő köszöni szépen, akkor angolosan távozik a Vadvédből, Xotara, kis híján hanyatt vágódik a székkel. A mélységi lány visszanyerve egyensúlyát, a szék első lábaival nagyot csattanva érkezik vissza a földre. Umonra kapja tekinteté, és riadtan látja, hogy stigmái sötétbe burkolják az arcát. Az átkozott szerzetes magát kezdi pörölni, és sarkos nyíltsággal felhíva a hibáiból fakadó kirekesztettségére a teremben lévők figyelmét.*
~Ne már! Bokán rúgom, attól talán észhez tér.~
*Xotarának, nem esik le, hogy Umon saját hibáinak való elismerésével akarja rákényszeríteni a vitapartnerét, hogy az elgondolkozva ráébredjen saját hibáira. Hiszen, senki sem tökéletes. A sötételf lány jelenleg túl aggályos ahhoz, hogy a vita fortélyokat felismerje. Xotara úgy érzi, mintha a levegő lassan csont keményre fagyna és pillanatokon belül darabokra törhetne szét, ahogy a földre esne. Ekkor, a helyzetet tovább fokozva az átkozott szerzetes, kijátssza a főnök csaja kártyát is.*
~Ordítsam le a haját? Hogy vegye már észre, hogy maga alatt vágja a fát. Kezdjem el fojtogatni?~
*Persze, Xotara nem teszi meg egyik elgondolását sem, mert érzi, sőt tudja is, hogy itt most neki ebbe a vitába semmi joga nincs beleszólni. Semmi az ég egy adta világon. Ez Umonra és Pyctára tartozik. Az Ő ügyük és dolguk. Xotara se szereti, ha beleszólnak másokkal folytatott vitás ügyeibe. Így a mélységi lány visszadől a székbe, és újra keresztbe veti lábai, karba fonja kezeit, és úgy várja, hogy mi lesz ennek a vége. Csak csendben ül és járatja a tekintetét a két férfi között. Néha, Isqehára pillant, és úgy néz a fiúra, mintha azt mondaná 'tudom, hogy nehéz, de ne szólj bele, várd ki a végét', bár csak remélni tudja, hogy vannak annyira egy hullámhosszon a füvész barátjával, hogy ezt a mondandót képes legyen kiolvasni a méregzöld szemeiből.
Amikor, Umon kedvét vesztve, bosszúsan vágja hátra magát a székben, Xotara együtt érzően elhúzza a száját, és jobb kezét a barát vállára teszi, de továbbra is mélyen hallgat. Méregzöld szemeit kérdőn, hogy 'ez most akkor miért is kellett, mert még mindig nem értem' nézéssel szegezi Pyctára.
A szürke csuhás a Fában Lakóról kezd beszélni, de nem hittérítősen, ahogy máskor se, de most mégis egyfajta elégtétellel beszél hitének tárgyáról, a szívének oly kedves erdőről, és igazát bizonygatva sorolja fel hittel átitatott érveit. Xotara, az igazáról beszélő Pyctán is csak együtt érzően, tud elmosolyodni. Főleg, ha Xotara visszaemlékezik a tündér duridával történtekre, és a saját kanossza-járására az erdő mélyén. Az akkor történteket, még midig nem sikerült teljesen felfognia és elrendeznie magában.
Viszont, amikor szürke csuhás Umon elpusztítására tesz félreérthetetlen emlékeztető utalást, amit még egy cinkos pillantással is nyomatékosít Xotara felé, a lány arcáról lehervad az együtt érző mosoly, amit egy feszült ajaktartással egybekötött kurta biccentéssel jelez, hogy érti.*
~Hogyne érteném? Hogy felejtettem volna el? Pont én, a Védmester ne tudnám? Ha úgy alakulna, valahol még kötelességem is lenne a venárokat megvédenem Umontól. Az más kérdés, hogy vajon meg is tudnám e tenni.~
*A mélységi lány gondolatai közben finoman megszorítja a barát vállát, és úgy hallgatja tovább Pyctát.*
~Most már?! Tudod, hogy jól döntöttél?! Rájöttél, hogy ide tartozik és sajnálod?! Csak most?! A Rendmesterré kinevezése óta a lelkét kiteszi, és a belét kidolgozza, hogy csak egy kis lábujj körömnyi elismerést kapjon a többiektől, de főleg Tőled. Ezek, a barkácsolós tervek azok, amik fellelkesítik, és örömet szereznek neki. Erre Te pont itt rúgod tökön?! Próbatételből?! Ilyen otromba még én se vagyok!~
*Így srófolja magát Xotara, miközben a szürke csuhás beszél, majd elhallgat.*
~Most, én jövök!~
*A sötételf lány úgy érzi kivárta a sorát, befejezték az urak a vitát (holott Umon még nem válaszolt Pycta bocsánat kérésére). Rajta hát a szólás joga, ezt senki sem tagadhatja.
Ennek megfelelően, leveszi a kezét Umon válláról, és mint a vihar előtti légnyomás, ami leveleket tömkelegét sodorja le a fáról, lassan feláll, és méregzöld tekintetét a lombzöld szemekbe fúrja.
Pár pillanatig, eltűnődik egy apró rokokói részleten, a kósza könnycseppen.
Apja akkor sem, ejtett egy könnycseppet sem, amikor a felakasztott feleségét és fiát levágta a fáról, de még akkor sem, amikor együtt, eltemették őket. Soha, nem látta sírni Itarot, és ami talán Xotarát a legjobban elborzasztja az egészben, hogy azt sem tudja ő mikor volt képes utoljára sírni, egyszerűen nem tudja felidézni. Csak arra emlékszik, amikor apja rá üvöltött a sírgödröknél, hogy ne merjen bőgni, vagy kitöri a nyakát.*
~Lehet, hogy akkor temettem el magamban ezt a képességet?~
*Xotara, ahogy szokta nagy rutinnal, gyorsan elfojtja magában ezeket a gondolatokat. Hiába, valahol felnéz azokra, akik képesek sírni. Umon is meglepte, ezzel a képességével először a fürdőben. Xot egy síró nőt, ha gondja van vele, simán a falhoz csap, sőt talán akkor még nagyobb élvezet is jelent, de egy síró férfival egyszerűen nem tud, mit kezdeni. Olyan hihetetlen számára, hogy létezik ilyen. A mélységi lány haragja lassan el is illan, és nyugodtabban gondolja végig az előbbieket, majd egy könnyed levegővétel után, így szól: *
- Emlékszel, Falka Vezér, mint mondtál nekem?
*Villantja cinkosan méregzöld szemeit a szürke csuhásra.*
- Azt mondtad, alig egy pár nap után, hogy a Falkátok tagja vagyok. Holott semmivel nem szolgáltam rá erre, azon a hibámon kívül, hogy rátámadtam Barára.
*Felszegi szögletesen keskeny állát.*
- Azt mondtad legyek nyitott, lássam meg a szépségben a gonoszt és a szörnyetegben a jót! Akkor sohasem fogok csalódni. Elfeledted saját tanaid? Hogyhogy, Umonban csak most láttad ezt meg?! Hogyhogy, Őt csak most ismered el a Falka tagjának?! Hogyhogy, nem voltál ebben, eddig biztos, miközben én fele annyit se tettem le Vadvért klán asztalára, mint Umon?!
*Visszaül a székre, mert úgy érzi ellesznek még itt egy darabig.*
- Kérdéseim nem költőiek. Sőt, most felvetődött bennem még egy kérdés, hogy melyikünknek hazudtál?
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 04:24:15
//Ötletelők//
*A mélységi lány kíváncsian figyeli az átkozott szerzetest, hogy az 'egy ujjal piszkálós' magánszámával, milyen hatást sikerült kiváltania belőle. Umon hallhatóan könnyedén veszi fel újra a beszédfonalát, és onnan folytatja, ahol abbahagyta. Xotara kicsit meglepődik ezen, de amikor látja a férfi libabőrös nyakát, elvigyorodik. Feltűnt már neki, hogy az utóbbi időben Umon egyre kevesebbet van zavarban, és egyre ritkábban bénázik, vagy esik hasra. Sőt, ha a sötételf lány szándékosan zavarba akarja hozni, általában akkor sem sikerül őt teljesen kibillentenie a lelki egyensúlyából. Mindezen apró változásoknak, Xotara nagyon örül, mert ezek Umon jellemének a fejlődésére utalnak, és úgy gondolja, ahogy a barát erősödik, úgy gyengül benne énje árnyoldala. Arról, meg már nem is beszélve, hogy a szerzetes jobban viseli Xotara otrombaságait is, így a lánynak nem kell minden nyersebb kiszólása után azon agonizálnia, hogy vajon mennyire tiporta meg Umon férfi egóját. Miután Xotara levonta magában ezeket, a következtetéseket, elégedetten mosolyogva, Umon kortesbeszédére fókuszálja teljes figyelmét. Xotara tudja a barát csak, okosan felvezeti a témát (az utána következő érveinek alátámasztásául), ahogy azt is tudja hova akar kilyukadni, a maga célratörő módján.
A sötételf lány nagyjából ismeri a vízkerék körüli munkálatokat és a terveket, hallott az újra gondolt, kivitelezhetőbb üvegház ötletéről is, de neki nagyon nincs ezekhez, mit hozzáfűznie, mert nem ért hozzájuk. Véleménye, persze van, aminek majd hangot fog adni, ha eljön az ideje, de most csak hallgat és figyel. Azonban, Isqeha komoly kölyökképére pillantva, Xot majdnem elneveti magát. A füvész testbeszéde ellentmond mímelt arcvonásainak. Látszik, Isq elfojtott izgatottsága, ahogy fészkelődik ültében.*
~Zabszem van a fenekében. Kíváncsi vagyok, meddig bírja megállni, hogy ne vágjon közbe.~
*Az „ötletünk” szónál törik meg a fiú. Xotara jót derül magában Isq 'szájmenős' kirohanásán, és együtt érzően elmosolyodva néz a fiúra.*
~Hát, ha valaki én aztán megértem.~
*Viszont, a füvész félvér utolsó mondatrészére már a sötételf lány is meglepetten kapja fel a fejét.*
~Szeszfőzdét akarnak? Mi van? Umon? Bezzeg, annak a rohadt borospincének a kulcsát, még a mai napig sem sikerült kiimádkoznom belőle. Álszent fráter! Gyalázat!~
*Így hőzöng durcásan magában, amikor a fellelkesült Isqeha érdeklődve kérdőre vonja, hogy ő tulajdonképpen miről is akar beszélni. A mélységi lány már nyitja a száját és rezegtetné meg vastagabb hangszálait, hogy mély hangját előcsiholva válaszoljon, amikor a Vezérük minden jó pofizás nélkül, hivatalos hangján belefojtja Xotarába a szót. A sötételf lány nem kis meglepetésére, de ő csak szótlanul bólint. Nincs benne harag a dolog miatt, sőt még valahol tetszik is neki az epétlen elf karakán beszéde.*
~Mi a manó!? Milyen, atyai szigorral próbálja összevonni a szemöldökeit. Hmm. Itt valami készül. Érzem.~
*Xotara szemei, azért megrebbennek, amikor Pycta vaskalapos, puritán elgondolásait hallja, a Vadvéd jövőjéről.*
~Mi a fene? Epeömlést kapott vagy továbbképzésen volt Pirtianes-ban?~
*Xotara gyanakvására, hogy ez csak valami színjáték lehet, Pycta rosszalló tekintete teszi fel az „i”-re a pontot.*
~Sejtettem. Ha múltkor az udvaron nem beszélgettünk volna el ezekről, a dolgokról, olyan bensőségesen, még tökre el is hinném, de arról sejtelmem sincs, hogy mi lehet, ezzel az 'atyai szigor' magánszámával a célja.~
*Xotara némi balsejtelemmel Umonra pillant, majd Isqehára. A fiú arcáról egyelőre nem tud leolvasni semmit, talán azért, mert a hallottakra döbbenetében az arcára fagytak feszült vonásai. Tekintetét visszakapja Umonra, akit nemhogy letörnének Pycta elutasító, konzervatív szavai, hanem mintha felbőszítenének. Az átkozott szerzetes ügyészi beszédstílusától, élcesen alátámasztott érveitől, most Xotara hátán szalad végig a libabőr, és olyan furcsa ironikus, 'deja vu' érzés keríti hatalmába, mire önkéntelenül is szélesen elvigyorodik, és elégedett élvezettel, hallgatja Umon beszédét. Xotara még meg is feledkezik magáról, és a helyzet komolyságához egyáltalán nem illően, tarkóra kulcsolt kezekkel hátra dől, és hintázni kezd a székén.
Viszont, amikor Umon karcos hangján, komoran közli, hogy ő köszöni szépen, akkor angolosan távozik a Vadvédből, Xotara, kis híján hanyatt vágódik a székkel. A mélységi lány visszanyerve egyensúlyát, a szék első lábaival nagyot csattanva érkezik vissza a földre. Umonra kapja tekinteté, és riadtan látja, hogy stigmái sötétbe burkolják az arcát. Az átkozott szerzetes magát kezdi pörölni, és sarkos nyíltsággal felhíva a hibáiból fakadó kirekesztettségére a teremben lévők figyelmét.*
~Ne már! Bokán rúgom, attól talán észhez tér.~
*Xotarának, nem esik le, hogy Umon saját hibáinak való elismerésével akarja rákényszeríteni a vitapartnerét, hogy az elgondolkozva ráébredjen saját hibáira. Hiszen, senki sem tökéletes. A sötételf lány jelenleg túl aggályos ahhoz, hogy a vita fortélyokat felismerje. Xotara úgy érzi, mintha a levegő lassan csont keményre fagyna és pillanatokon belül darabokra törhetne szét, ahogy a földre esne. Ekkor, a helyzetet tovább fokozva az átkozott szerzetes, kijátssza a főnök csaja kártyát is.*
~Ordítsam le a haját? Hogy vegye már észre, hogy maga alatt vágja a fát. Kezdjem el fojtogatni?~
*Persze, Xotara nem teszi meg egyik elgondolását sem, mert érzi, sőt tudja is, hogy itt most neki ebbe a vitába semmi joga nincs beleszólni. Semmi az ég egy adta világon. Ez Umonra és Pyctára tartozik. Az Ő ügyük és dolguk. Xotara se szereti, ha beleszólnak másokkal folytatott vitás ügyeibe. Így a mélységi lány visszadől a székbe, és újra keresztbe veti lábai, karba fonja kezeit, és úgy várja, hogy mi lesz ennek a vége. Csak csendben ül és járatja a tekintetét a két férfi között. Néha, Isqehára pillant, és úgy néz a fiúra, mintha azt mondaná 'tudom, hogy nehéz, de ne szólj bele, várd ki a végét', bár csak remélni tudja, hogy vannak annyira egy hullámhosszon a füvész barátjával, hogy ezt a mondandót képes legyen kiolvasni a méregzöld szemeiből.
Amikor, Umon kedvét vesztve, bosszúsan vágja hátra magát a székben, Xotara együtt érzően elhúzza a száját, és jobb kezét a barát vállára teszi, de továbbra is mélyen hallgat. Méregzöld szemeit kérdőn, hogy 'ez most akkor miért is kellett, mert még mindig nem értem' nézéssel szegezi Pyctára.
A szürke csuhás a Fában Lakóról kezd beszélni, de nem hittérítősen, ahogy máskor se, de most mégis egyfajta elégtétellel beszél hitének tárgyáról, a szívének oly kedves erdőről, és igazát bizonygatva sorolja fel hittel átitatott érveit. Xotara, az igazáról beszélő Pyctán is csak együtt érzően, tud elmosolyodni. Főleg, ha Xotara visszaemlékezik a tündér duridával történtekre, és a saját kanossza-járására az erdő mélyén. Az akkor történteket, még midig nem sikerült teljesen felfognia és elrendeznie magában.
Viszont, amikor szürke csuhás Umon elpusztítására tesz félreérthetetlen emlékeztető utalást, amit még egy cinkos pillantással is nyomatékosít Xotara felé, a lány arcáról lehervad az együtt érző mosoly, amit egy feszült ajaktartással egybekötött kurta biccentéssel jelez, hogy érti.*
~Hogyne érteném? Hogy felejtettem volna el? Pont én, a Védmester ne tudnám? Ha úgy alakulna, valahol még kötelességem is lenne a venárokat megvédenem Umontól. Az más kérdés, hogy vajon meg is tudnám e tenni.~
*A mélységi lány gondolatai közben finoman megszorítja a barát vállát, és úgy hallgatja tovább Pyctát.*
~Most már?! Tudod, hogy jól döntöttél?! Rájöttél, hogy ide tartozik és sajnálod?! Csak most?! A Rendmesterré kinevezése óta a lelkét kiteszi, és a belét kidolgozza, hogy csak egy kis lábujj körömnyi elismerést kapjon a többiektől, de főleg Tőled. Ezek, a barkácsolós tervek azok, amik fellelkesítik, és örömet szereznek neki. Erre Te pont itt rúgod tökön?! Próbatételből?! Ilyen otromba még én se vagyok!~
*Így srófolja magát Xotara, miközben a szürke csuhás beszél, majd elhallgat.*
~Most, én jövök!~
*A sötételf lány úgy érzi kivárta a sorát, befejezték az urak a vitát (holott Umon még nem válaszolt Pycta bocsánat kérésére). Rajta hát a szólás joga, ezt senki sem tagadhatja.
Ennek megfelelően, leveszi a kezét Umon válláról, és mint a vihar előtti légnyomás, ami leveleket tömkelegét sodorja le a fáról, lassan feláll, és méregzöld tekintetét a lombzöld szemekbe fúrja.
Pár pillanatig, eltűnődik egy apró rokokói részleten, a kósza könnycseppen.
Apja akkor sem, ejtett egy könnycseppet sem, amikor a felakasztott feleségét és fiát levágta a fáról, de még akkor sem, amikor együtt, eltemették őket. Soha, nem látta sírni Itarot, és ami talán Xotarát a legjobban elborzasztja az egészben, hogy azt sem tudja ő mikor volt képes utoljára sírni, egyszerűen nem tudja felidézni. Csak arra emlékszik, amikor apja rá üvöltött a sírgödröknél, hogy ne merjen bőgni, vagy kitöri a nyakát.*
~Lehet, hogy akkor temettem el magamban ezt a képességet?~
*Xotara, ahogy szokta nagy rutinnal, gyorsan elfojtja magában ezeket a gondolatokat. Hiába, valahol felnéz azokra, akik képesek sírni. Umon is meglepte, ezzel a képességével először a fürdőben. Xot egy síró nőt, ha gondja van vele, simán a falhoz csap, sőt talán akkor még nagyobb élvezet is jelent, de egy síró férfival egyszerűen nem tud, mit kezdeni. Olyan hihetetlen számára, hogy létezik ilyen. A mélységi lány haragja lassan el is illan, és nyugodtabban gondolja végig az előbbieket, majd egy könnyed levegővétel után, így szól: *
- Emlékszel, Falka Vezér, mint mondtál nekem?
*Villantja cinkosan méregzöld szemeit a szürke csuhásra.*
- Azt mondtad, alig egy pár nap után, hogy a Falkátok tagja vagyok. Holott semmivel nem szolgáltam rá erre, azon a hibámon kívül, hogy rátámadtam Barára.
*Felszegi szögletesen keskeny állát.*
- Azt mondtad legyek nyitott, lássam meg a szépségben a gonoszt és a szörnyetegben a jót! Akkor sohasem fogok csalódni. Elfeledted saját tanaid? Hogyhogy, Umonban csak most láttad ezt meg?! Hogyhogy, Őt csak most ismered el a Falka tagjának?! Hogyhogy, nem voltál ebben, eddig biztos, miközben én fele annyit se tettem le Vadvért klán asztalára, mint Umon?!
*Visszaül a székre, mert úgy érzi ellesznek még itt egy darabig.*
- Kérdéseim nem költőiek. Sőt, most felvetődött bennem még egy kérdés, hogy melyikünknek hazudtál?
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.17 04:24:15
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 21:39:30
Üzenet elküldve: 2018-02-16 21:39:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
- Igen, most egy kicsit minden összejött. De általában kicsit nyugodtabb szokott lenni. Nem nagyon, csak egy kicsit. *Feleli Selnek.* Igen, én is remélem, hogy mihamarabb jobban lesz. De mondd csak! Nem vagy éhes? Csatlakozz te is a vacsihoz!
*Meginvitálja a nőt is asztalhoz, mert már neki hangosan korog a gyomra, és így is, úgy is ott fog kikötni pár másodpercen belül, így meg annyira nem tűnik bunkóságnak, ha csak úgy otthagyja, miután ő ment oda hozzá.
Így hát akármi is a válasza, nemsokára ő már ott is ül, várva, mikor érkezik meg az étel. És bár ami, illetve aki hamarabb érkezik mint várva-várt vacsorája az éhségét nem csillapítja, azért jót derül rajta. Bayde jelenik meg az ajtóban mindössze egy szál törülközővel a csípőjére csavarva. Ráadásnak még egy szépfiús, bájgúnár beállással is megajándékozza őket, melynek láttán Zarából kiszökik egy halk kacaj, akármennyire is próbálja visszafogni magát.*
- A báli öltözeted? De, nagyon is teszik. Ellenben az ajtótámasztást kérlek ne!
*Mondja még mindig szélesen mosolyogva.*
- Na de amíg megérkezik a vacsi, én is átöltözöm. Mindjárt jövök vissza!
*Feláll az asztaltól, és elindul gyors léptekkel az ajtó irányába. Bayde mellett egy pillanatra megáll.*
- Bevallom, nagy kényszert érzek arra, hogy gonosz legyen, és egy picit megrántsam a báli ruhád végét!
*A választ meg sem várva már megy is tovább, hogy gyorsan magára kapjon valami tiszta ruhát.*
- Igen, most egy kicsit minden összejött. De általában kicsit nyugodtabb szokott lenni. Nem nagyon, csak egy kicsit. *Feleli Selnek.* Igen, én is remélem, hogy mihamarabb jobban lesz. De mondd csak! Nem vagy éhes? Csatlakozz te is a vacsihoz!
*Meginvitálja a nőt is asztalhoz, mert már neki hangosan korog a gyomra, és így is, úgy is ott fog kikötni pár másodpercen belül, így meg annyira nem tűnik bunkóságnak, ha csak úgy otthagyja, miután ő ment oda hozzá.
Így hát akármi is a válasza, nemsokára ő már ott is ül, várva, mikor érkezik meg az étel. És bár ami, illetve aki hamarabb érkezik mint várva-várt vacsorája az éhségét nem csillapítja, azért jót derül rajta. Bayde jelenik meg az ajtóban mindössze egy szál törülközővel a csípőjére csavarva. Ráadásnak még egy szépfiús, bájgúnár beállással is megajándékozza őket, melynek láttán Zarából kiszökik egy halk kacaj, akármennyire is próbálja visszafogni magát.*
- A báli öltözeted? De, nagyon is teszik. Ellenben az ajtótámasztást kérlek ne!
*Mondja még mindig szélesen mosolyogva.*
- Na de amíg megérkezik a vacsi, én is átöltözöm. Mindjárt jövök vissza!
*Feláll az asztaltól, és elindul gyors léptekkel az ajtó irányába. Bayde mellett egy pillanatra megáll.*
- Bevallom, nagy kényszert érzek arra, hogy gonosz legyen, és egy picit megrántsam a báli ruhád végét!
*A választ meg sem várva már megy is tovább, hogy gyorsan magára kapjon valami tiszta ruhát.*
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 19:56:52
Üzenet elküldve: 2018-02-16 19:56:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
- No, készen van már a vacsi?
*A fürdőből jövet bekukkant az étkezőbe, mert mostanra azért már alaposan meg is éhezett. Hiába, a vadászat is fárasztó volt, a pancsolás is meg szokta hozni az étvágyat, úgyhogy annyira nem meglepő, hogy mostanra már kopog a szeme. Az étkezőben tartózkodók közül aki figyelmesebb szemlélő, észreveheti, hogy Bajdi még a viszonylag lazának tekinthető vadvédi etiketthez képest is kissé alulöltözötten jelent meg az étkezésnél, tekintettel arra, hogy ebben a pillanatban minden ruházata egy, a dereka köré csavart törölköző. Természetesen szándékában áll illőbb göncökbe bújni, de ha már összes termeibe vonulva a fürdőből úgyis útba esik az étkező, miért ne használná ki az alkalmat egy kis érdeklődésre? Mentségére szóljon, hogy nem aprócska kéztörlőt csavart maga köré, hanem egy rendes méretű textildarabot.
Más kérdés, hogy a többiek miként reagálnak erre a megjelenésre? Pycta csak csendben csóválná a fejét, Aenae méla undorral fordulna el. Persze egyik sem lenne meglepő. Az elf szerzetes a puritánság élő szobra, az aranyhajú pedig - Bajdi meggyőződése szerint - a lányokat kedveli.*
- Remélem Banya nem a vadkant készíti el. *vigyorog az egybegyűltekre, különös tekintettel Selre* Alighanem napokig pácolni kéne, hogy élvezhető legyen a húsa.
*És hogy teljes legyen a kép, jobb tenyerével megtámasztja a tarkóját és ugyanezen karjának könyökével támaszkodik az ajtófélfának, hogy még lábait is keresztbe vesse. Ez az egész, ezzel a pózzal már neki is sok, elneveti magát.*
- Na mi van? Talán nem tetszik a báli öltözékem?
A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.16 20:00:17
- No, készen van már a vacsi?
*A fürdőből jövet bekukkant az étkezőbe, mert mostanra azért már alaposan meg is éhezett. Hiába, a vadászat is fárasztó volt, a pancsolás is meg szokta hozni az étvágyat, úgyhogy annyira nem meglepő, hogy mostanra már kopog a szeme. Az étkezőben tartózkodók közül aki figyelmesebb szemlélő, észreveheti, hogy Bajdi még a viszonylag lazának tekinthető vadvédi etiketthez képest is kissé alulöltözötten jelent meg az étkezésnél, tekintettel arra, hogy ebben a pillanatban minden ruházata egy, a dereka köré csavart törölköző. Természetesen szándékában áll illőbb göncökbe bújni, de ha már összes termeibe vonulva a fürdőből úgyis útba esik az étkező, miért ne használná ki az alkalmat egy kis érdeklődésre? Mentségére szóljon, hogy nem aprócska kéztörlőt csavart maga köré, hanem egy rendes méretű textildarabot.
Más kérdés, hogy a többiek miként reagálnak erre a megjelenésre? Pycta csak csendben csóválná a fejét, Aenae méla undorral fordulna el. Persze egyik sem lenne meglepő. Az elf szerzetes a puritánság élő szobra, az aranyhajú pedig - Bajdi meggyőződése szerint - a lányokat kedveli.*
- Remélem Banya nem a vadkant készíti el. *vigyorog az egybegyűltekre, különös tekintettel Selre* Alighanem napokig pácolni kéne, hogy élvezhető legyen a húsa.
*És hogy teljes legyen a kép, jobb tenyerével megtámasztja a tarkóját és ugyanezen karjának könyökével támaszkodik az ajtófélfának, hogy még lábait is keresztbe vesse. Ez az egész, ezzel a pózzal már neki is sok, elneveti magát.*
- Na mi van? Talán nem tetszik a báli öltözékem?
A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.16 20:00:17
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 19:16:15
Üzenet elküldve: 2018-02-16 19:16:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az étkezőben, majd Xotkeresés//
//Lyz, Sun//
*Umon őszintén mosolyog Lyzre miközben ő válaszol. Egyszerűen elbűvöli az elf lány, hihetetlen a természetessége és a kedvessége. Umon azt gondolja, ha a szerzetes csokoládé lenne, minden bizonnyal elolvadna közelében. Mikor a lány elindul Denzack szobája felé, kissé talán aggodalmasan szól hozzá, karját megérintve fordul utána:*
- Lyz, vigyázz azzal a sötételffel, nem ismerhetjük még eléggé! Tudj róla, megnézem Xotarát a falon, ha valaki kérdezi a kapu felé indulok. *Itt Sunuko felé fordítja fejét, ki jelzi, hogy jönne vele, Umon mosolyogva bólint.*
- Persze barátom, örülnék, ha velem jönnél! *Öröme őszinte, hisz Sunukoval megértik egymást. Gyakorlóharcuk során, mely találkozásukat követően nem sokkal lezajlott egy őszinte párbeszéd alakult ki, mely kapcsán hasonló életérzéseket osztottak meg egymással. Umon azóta tudja, a kalandorra bármikor számíthat, ha szüksége van rá. Nem késlekedik, fejével biccent Sun felé, hogy indulhatnak, s sebes léptekkel lép ki az étkező kapuján, onnan még az ott lévőknek visszaszól:*
- Sel! Előkészítettem a földszinten egy szobát neked, nem messze Denzacktól megtalálod. Van friss víz a mosdótálcában, illetve befűtöttem, ha fáznál. Ott nyugodtan pihenhetsz, s lepakolhatod holmid. A világosbarna színű ajtót keresd! Ó és, ha Xot visszajönne, kérlek említsétek meg neki, hogy őt keressük Sunnal a kapunál. *Mondandója végeztével megvárja Sunt és becsukja az étkező ajtaját.*
- Fegyver van nálad Sun? *Siettében hátra sem néz, csak úgy kérdezi társát. Fogalma sincs, merre mehetett a sötételf, de ismerve őt, sok jóra nem számíthat. Aggodalmának hangot is ad:*
- Még megöleti magát nekem! Hogy lehet így szó nélkül elmenni, ráadásul úgy, hogy megkértem valamire. Előbb megaláz, aztán cserbenhagy, nagyszerű kilátások! *Sóhajt fel, majd mikor már közelít a felhoz feltekint rá.*
- Én nem látom sehol, Selesék itt lehetnek? *Várakozóan Sunukora tekint, hogy van-e valami ötlete, mi tévők legyenek.*
- Nincs itt valami hatalmas fa, amiről be lehet látni az erdőt? Vagy nem látnánk a lombozattól? *Tényleg tanácstalan, de nem esztelen, nem szereti a meggondolatlan döntéseket, azonban halogatni sem akarja azt. Úgy gondolja Sunukonak jóval több tapasztalata van a hasonló küldetésekben.*
//Lyz, Sun//
*Umon őszintén mosolyog Lyzre miközben ő válaszol. Egyszerűen elbűvöli az elf lány, hihetetlen a természetessége és a kedvessége. Umon azt gondolja, ha a szerzetes csokoládé lenne, minden bizonnyal elolvadna közelében. Mikor a lány elindul Denzack szobája felé, kissé talán aggodalmasan szól hozzá, karját megérintve fordul utána:*
- Lyz, vigyázz azzal a sötételffel, nem ismerhetjük még eléggé! Tudj róla, megnézem Xotarát a falon, ha valaki kérdezi a kapu felé indulok. *Itt Sunuko felé fordítja fejét, ki jelzi, hogy jönne vele, Umon mosolyogva bólint.*
- Persze barátom, örülnék, ha velem jönnél! *Öröme őszinte, hisz Sunukoval megértik egymást. Gyakorlóharcuk során, mely találkozásukat követően nem sokkal lezajlott egy őszinte párbeszéd alakult ki, mely kapcsán hasonló életérzéseket osztottak meg egymással. Umon azóta tudja, a kalandorra bármikor számíthat, ha szüksége van rá. Nem késlekedik, fejével biccent Sun felé, hogy indulhatnak, s sebes léptekkel lép ki az étkező kapuján, onnan még az ott lévőknek visszaszól:*
- Sel! Előkészítettem a földszinten egy szobát neked, nem messze Denzacktól megtalálod. Van friss víz a mosdótálcában, illetve befűtöttem, ha fáznál. Ott nyugodtan pihenhetsz, s lepakolhatod holmid. A világosbarna színű ajtót keresd! Ó és, ha Xot visszajönne, kérlek említsétek meg neki, hogy őt keressük Sunnal a kapunál. *Mondandója végeztével megvárja Sunt és becsukja az étkező ajtaját.*
- Fegyver van nálad Sun? *Siettében hátra sem néz, csak úgy kérdezi társát. Fogalma sincs, merre mehetett a sötételf, de ismerve őt, sok jóra nem számíthat. Aggodalmának hangot is ad:*
- Még megöleti magát nekem! Hogy lehet így szó nélkül elmenni, ráadásul úgy, hogy megkértem valamire. Előbb megaláz, aztán cserbenhagy, nagyszerű kilátások! *Sóhajt fel, majd mikor már közelít a felhoz feltekint rá.*
- Én nem látom sehol, Selesék itt lehetnek? *Várakozóan Sunukora tekint, hogy van-e valami ötlete, mi tévők legyenek.*
- Nincs itt valami hatalmas fa, amiről be lehet látni az erdőt? Vagy nem látnánk a lombozattól? *Tényleg tanácstalan, de nem esztelen, nem szereti a meggondolatlan döntéseket, azonban halogatni sem akarja azt. Úgy gondolja Sunukonak jóval több tapasztalata van a hasonló küldetésekben.*
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 18:14:25
Üzenet elküldve: 2018-02-16 18:14:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Támadás - sikeres//
-Ahogy gondolod, de néha jobb ha az embernek nincs a kezében semmi! Jobban lehet egyensúlyozni! *Ez persze csak az ő gondolkodásmódja. El sem tudná képzelni, hogy valami legyen a karján, ami lehúzza. Látja, ahogy a fickó közeledik feléje, és azt is kiveszi a mozdulataiból, hogy egyelőre nem akar támadni. Leont provokálja ezzel a szinte semmittevéssel. Általában a kalóz szokott az lenni, aki először hárít, de nagyon úgy tűnik, hogy most nem így lesz.*
-No! Mi van már? *Kérdi az előre nyújtott kardra, ami elég furcsa harcmodornak tűnik, mintha valami nemes ficsúr vívna vele. Elég mulatságos látvány, így hát a férfi nem is nézi tovább, kilép oldalra, és szúrást intéz, de ez csak amolyan figyelmeztető, ellenfele alkarját célozza vele. Ha betalál, ha nem, megpróbál hátralépni, kikerülni a visszatámadást.*
//Támadás - sikeres//
-Ahogy gondolod, de néha jobb ha az embernek nincs a kezében semmi! Jobban lehet egyensúlyozni! *Ez persze csak az ő gondolkodásmódja. El sem tudná képzelni, hogy valami legyen a karján, ami lehúzza. Látja, ahogy a fickó közeledik feléje, és azt is kiveszi a mozdulataiból, hogy egyelőre nem akar támadni. Leont provokálja ezzel a szinte semmittevéssel. Általában a kalóz szokott az lenni, aki először hárít, de nagyon úgy tűnik, hogy most nem így lesz.*
-No! Mi van már? *Kérdi az előre nyújtott kardra, ami elég furcsa harcmodornak tűnik, mintha valami nemes ficsúr vívna vele. Elég mulatságos látvány, így hát a férfi nem is nézi tovább, kilép oldalra, és szúrást intéz, de ez csak amolyan figyelmeztető, ellenfele alkarját célozza vele. Ha betalál, ha nem, megpróbál hátralépni, kikerülni a visszatámadást.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 18:14:09
Üzenet elküldve: 2018-02-16 18:14:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*A válaszra nem sokat kell várnia, amely kellő vehemenciával érkezik. A csuhás kifejezéstelen tekintettel hallgatja a szerzetesből áradó szónoklatot, ám önuralmának és akaraterejének köszönhetően egyetlen apró jel sem mutat semmit az arcán. Sem harag, sem szomorúság, sem düh nem rajzolódik ki a szépen metszett arcon, de még a szemekben sem gyúl semmiféle fény, amely bármiféle érzelemváltozásra mutathatna. Komoly képpel hallgatja a vádakat, a felsorolt érveket és ellenérveket a korábban elhangzott szavaira, mindent csendesen végighallgatva, egyszer sem szólva közbe vagy jelezve, hogy nem kívánja tovább hallgatni a csaknem sértésig fajuló vitát.
Ám értelmes halandók között egyetlen döntő fegyver a vita lehet, nem orkok ők, hogy ököljoggal szerezzenek érvényt szavaiknak, hogy egy-egy jól elhelyezett ökölcsapással másítsák meg valaki véleményét vagy erőltessék rá azt, amit nem akar, de az erősebb elvén igaza lehessen.
Amikor Umon mérgesen hátradől székében, hogy haragvó-szomorú szemekkel nézzen rá, s még stigmái is dühösnek tűnnek a csuhásra, a hosszúéletű kifejezéstelen tekintettel néz végig a hármason, hogy végül újra az átkozott szerzetesen állapodjon meg a lombzöld tekintet.*
- Apró pont vagyok én az erdőhöz képest, s még kisebb ahhoz viszonyítva, akit az Erdő Szíveként tisztelek és fanatikus hittel képviselek. Az én döntésem volt, hogy az egykori venárok erődjét nem hagyom el, hanem új lakóinak megmutatom az utat, hogy otthonukká tehessék ezt a helyet. Nekem nem csak Vadvéd az otthonom, hanem az egész erdő, a mélyre nyúló gyökerektől az ég magasán szárnyaló madarak tolláig. A Fákban Lakó jelenlétét nem mind fogadjátok el, de létezését nem kérdőjelezhetitek meg. Az, hogy itt maradhatunk, csak az ő kegyéből történhetett meg, ez már nem a régi venárok érdeme.
- Tudom, hogy kinevettek, ha azt mondom, bárki, aki eljut idáig, otthonra lelhet, mert az Erdő Szíve már magához engedte, de kérdem én, nem volt igazam? *A kérdés költői, nem hagyja, hogy feleljen bárki is rá.*
- Igazam volt. Mind, akiket felsoroltál, valamiért ide jutottak és itt maradtak. És még itt is lesznek nagyon sokáig, mert ez rajtuk múlik. És rajtad is. *Tart pillanatnyi szünetet. Csak egyedül Umont kiemelve.*
- Amikor ide kerültél, nem emlékeztél semmire, sem a múltadra, sem a jelenedre, a jövőd pedig homály fedte. Veszélyes voltál itt mindenkire, de én megengedtem, hogy maradj, annak ellenére is, hogy tudom, miféle veszélyeket hordozol. Beszéltünk róla, mit tennék, ha megtörténne a legrosszabb. *Egy pillantás erejéig fordul csak Xotara felé.*
- De most már tudom, hogy jól döntöttem. Bármi is voltál a múltban, már ez a hely a jelened és a jövőd. *Most először mosolyodik el, talán még egy kósza könnycsepp is megjelenik a szeme sarkában.*
- Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de tudnom kellett. Tudom kellett, hogy ki vagy valójában. És most már tudom. Venár vagy, az erdő része és barát. *Sóhajt, mint aki nehéz követ tesz le a válláról.*
- Minden ötleteteket támogatom, minden fejlesztést, minden apróságot. Most már tudom, hogy ismeritek az erdő törvényeit és felelősséggel, alázattal fordultok az Erdő Szíve felé, akkor is, ha nem az ő fénye világítja be. Köszönöm nektek, mindenkinek. Remélem, meg tudsz bocsátani, ezért nekem. *Hajol meg Umon előtt mélyen, mélyebben, mint eddig szokott, majd kitörli a csillogást a szeméből.*
//Ötletelők//
*A válaszra nem sokat kell várnia, amely kellő vehemenciával érkezik. A csuhás kifejezéstelen tekintettel hallgatja a szerzetesből áradó szónoklatot, ám önuralmának és akaraterejének köszönhetően egyetlen apró jel sem mutat semmit az arcán. Sem harag, sem szomorúság, sem düh nem rajzolódik ki a szépen metszett arcon, de még a szemekben sem gyúl semmiféle fény, amely bármiféle érzelemváltozásra mutathatna. Komoly képpel hallgatja a vádakat, a felsorolt érveket és ellenérveket a korábban elhangzott szavaira, mindent csendesen végighallgatva, egyszer sem szólva közbe vagy jelezve, hogy nem kívánja tovább hallgatni a csaknem sértésig fajuló vitát.
Ám értelmes halandók között egyetlen döntő fegyver a vita lehet, nem orkok ők, hogy ököljoggal szerezzenek érvényt szavaiknak, hogy egy-egy jól elhelyezett ökölcsapással másítsák meg valaki véleményét vagy erőltessék rá azt, amit nem akar, de az erősebb elvén igaza lehessen.
Amikor Umon mérgesen hátradől székében, hogy haragvó-szomorú szemekkel nézzen rá, s még stigmái is dühösnek tűnnek a csuhásra, a hosszúéletű kifejezéstelen tekintettel néz végig a hármason, hogy végül újra az átkozott szerzetesen állapodjon meg a lombzöld tekintet.*
- Apró pont vagyok én az erdőhöz képest, s még kisebb ahhoz viszonyítva, akit az Erdő Szíveként tisztelek és fanatikus hittel képviselek. Az én döntésem volt, hogy az egykori venárok erődjét nem hagyom el, hanem új lakóinak megmutatom az utat, hogy otthonukká tehessék ezt a helyet. Nekem nem csak Vadvéd az otthonom, hanem az egész erdő, a mélyre nyúló gyökerektől az ég magasán szárnyaló madarak tolláig. A Fákban Lakó jelenlétét nem mind fogadjátok el, de létezését nem kérdőjelezhetitek meg. Az, hogy itt maradhatunk, csak az ő kegyéből történhetett meg, ez már nem a régi venárok érdeme.
- Tudom, hogy kinevettek, ha azt mondom, bárki, aki eljut idáig, otthonra lelhet, mert az Erdő Szíve már magához engedte, de kérdem én, nem volt igazam? *A kérdés költői, nem hagyja, hogy feleljen bárki is rá.*
- Igazam volt. Mind, akiket felsoroltál, valamiért ide jutottak és itt maradtak. És még itt is lesznek nagyon sokáig, mert ez rajtuk múlik. És rajtad is. *Tart pillanatnyi szünetet. Csak egyedül Umont kiemelve.*
- Amikor ide kerültél, nem emlékeztél semmire, sem a múltadra, sem a jelenedre, a jövőd pedig homály fedte. Veszélyes voltál itt mindenkire, de én megengedtem, hogy maradj, annak ellenére is, hogy tudom, miféle veszélyeket hordozol. Beszéltünk róla, mit tennék, ha megtörténne a legrosszabb. *Egy pillantás erejéig fordul csak Xotara felé.*
- De most már tudom, hogy jól döntöttem. Bármi is voltál a múltban, már ez a hely a jelened és a jövőd. *Most először mosolyodik el, talán még egy kósza könnycsepp is megjelenik a szeme sarkában.*
- Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de tudnom kellett. Tudom kellett, hogy ki vagy valójában. És most már tudom. Venár vagy, az erdő része és barát. *Sóhajt, mint aki nehéz követ tesz le a válláról.*
- Minden ötleteteket támogatom, minden fejlesztést, minden apróságot. Most már tudom, hogy ismeritek az erdő törvényeit és felelősséggel, alázattal fordultok az Erdő Szíve felé, akkor is, ha nem az ő fénye világítja be. Köszönöm nektek, mindenkinek. Remélem, meg tudsz bocsátani, ezért nekem. *Hajol meg Umon előtt mélyen, mélyebben, mint eddig szokott, majd kitörli a csillogást a szeméből.*
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-02-16 17:46:11
Üzenet elküldve: 2018-02-16 17:46:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ötletelők//
*Isqeha hirtelen közbeszólására Umon rosszallóan fordítja felé a fejét. Érti ő a lelkesedést, de ily hirtelen semmit nem lehet megtárgyalni, eldönteni. Pycta szavaira az idegessége azonban egyszerűen elszáll, s lassan megnyugszik. Talán az elf szavai, talán az önuralma miatt, nem tudja mitől, de pontosan tudja célját, melyet el szeretne érni.*
~ Tehát játszani akarsz kedves vezérem? Akkor játszunk. Mert, hogy ez nem te vagy, abban teljesen biztos vagyok. ~ *Rámosolyog Pyctára, s kedvesen válaszol:*
- Te bíztál meg a feladatokkal, s abban igyekszem helyt állni, úgyhogy nagyon szívesen, tudod, hogy bármikor kellő gondossággal elkészítem jelentésemet. Természetesen ezt, ha kell, rendelkezésedre is bocsátom. *Mosolya nem csökken, arca viszont kifejezéstelen, s úgy dönt, felvázolja a vezérnek, egészen pontosan mit is mondott az imént. Persze nem azzal a szándékkal, hogy kiforgassa szavait, pontosan tudja, hogy a vezér tisztában van tetteivel és szavainak következményével azonban azt gondolja, jelenleg nem önmaga.*
- Értem. Hát így állunk. Minden bizonnyal alaposan átgondolt választ adtál, hisz úgy ismerlek téged, mint aki világéletében így tett. *Bólogat erőteljesen.*
- Bár érdekesnek hangzik a feltételezés, hogy az az elf, ki eldöntötte, hogy a Fákban Lakó tudatát képviselve ismét gondoskodik az erőd sorsáról, a régi venárok hagyományai szerint, most egyszeriben a földdel egyenlővé tenné azt. Legalábbis amit mondtál, annak ez lesz a következménye. *Umon az asztalra könyököl, s az elf felé hajol, állát kezeire támasztja, s szemeivel az elf szemeibe néz.*
- Érdekes gondolatnak tartom, hogy a Fákban Lakó, az erdőszellem, vagy mindaz, mi ezt az egészet összetartja, védelmezi, kinek mi is a részei vagyunk, azért vezetett volna ide bennünket is, hogy aztán az enyészetre bízva hagyjuk itt ezt az egészet. *Kissé hátradőlve két kezét széttárja.*
- Azt akarná tőlünk az erdő, Pycta, hogy míg ad, addig együnk, majd úgy hagyjuk itt sorban, hogy nem adunk vissza számára semmit? Én nem ebben hiszek, de te sem, úgy gondolom. *Elgondolkodva tekint ki az ajtón, majd tűnődő szemekkel fordul vissza.*
- Azért sajnálni fogom ezt a társaságot. Xotara határozottságát, szókimondó természetét, Lyz aranyló fürtjeit és Sel hófödte hegycsúcsra emlékeztető hajkoronáját. Azt hiszem Leon és Seles megy el először, hisz olyan jól megvannak együtt, nem igaz Pycta? *Umon felkacag.*
- Emlékszel, mikor a kezdet kezdetén Xotara Barára vetette magát a falon? Akkor még nem ismertük egymást annyira. *Kacagva néz a többiekre is.*
- Bayde még akkor is a farát riszálta, mikor Denzack sérülésén aggódtunk, mindig felvidít bennünket. És a szótlan Elostor, kinek senkije sincs már, mint közülünk nagyon sokaknak.
- Hány hat telt el Isq, mióta térdig gázolva a patakban tettük szebbé és működőképessé a vízkerék környékét? *Umon arca itt már elkomorul, s stigmái sötétbe burkolják arcát.*
- Egyetértek a fejadagok csökkentésével és az erdő kincseinek megőrzésével, igen. Ezért nem Leonék, én fogok elmenni legelőször, úgy hiszem. Nem tudnám elnézni, hogy miattam nem jut számotokra elég élelem, vagy megy tönkre az erdő, s én vagyok a legkevésbé idevaló, igaz vezérem? Hisz tulajdonképpen én nem a természet része, inkább valami természetellen való vagyok. *Umon szavaiból talán érezhető, hogy ez régen nem az üveghutáról, vagy a szeszfőzdéről szól. A vezér még mindig nem tudja, hogy vezér, bár már hatok óta együtt dolgoznak, együtt élnek, együtt örülnek, s együtt sírnak. A szerzetest nagyon bosszantja ez a hozzáállás, s hangja immár kissé ingerültebbé is válik, függetlenül attól, hogy egy egyszerű megbeszélésnek indult, melyre izgatottan és boldogan érkezett. A végére tartogatta a legkeményebb mondanivalóját, mellyel nem megbántani, hanem megmagyarázni akar.*
- Biztos Aenae marad utoljára. A topázszemű rajong érted, minden bizonnyal előszeretettel választja majd az erdőt, hogy életetek egy fától fáig tartó végeláthatatlan vándorút legyen, minden cél és küldetés nélkül. Az erőd és lakhely nélkül. *Umon utolsó mondatával kissé talán erőteljesebb hangnemet üt meg:*
- Vezér vagy, de előbbi mondataid önzők. Többek között érted jöttünk ide, s érted is maradtunk, idővel csapattá válunk, ha még nem is vagyunk azok. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy mindez a semmiért történik, hogy az erőd szíve azt kívánja, hogy a benne rejlő élet megszűnjön létezni. Ez az én hitem és a tiéd szerint sem lehetséges. Miért ne ültethetnénk fákat? Hogy terebélyesedjen. Miért ne ültethetnénk gyümölcsöst, vagy kiskertet, hogy a visszamaradó takarmánnyal az erdő lakóit gondozhassuk? Ki fogja őrizni az erdő békéjét, ha mi már nem leszünk? Az erdő maga? *Mondandójának végén bosszúsan vágja hátra magát a széken, elmegy a kedve az egésztől. Semmi kedve szeszfőzésről, vagy egyéb dolgokról beszélni, ha a vezér tervei mindösszesen pár hatra, vagy adja a Fekete Fa gyümölcse, évszakra szól. Jelenleg kilátástalannak érzi ezt az egészet, mint ahogy saját sorsát is. Majd csendesen megszólal.*
- Cserbenhagynál mindenkit? Engem is? Hát így állunk. *Immár csak szomorúságot érez, bár saját sorsába beletörődött, vannak érzései, mit mások iránt táplál, őket sajnálná elveszíteni, ahogy Pyctát is. Megkedvelte az elfet, bár nem azt, ki most magát mutatja.*
//Ötletelők//
*Isqeha hirtelen közbeszólására Umon rosszallóan fordítja felé a fejét. Érti ő a lelkesedést, de ily hirtelen semmit nem lehet megtárgyalni, eldönteni. Pycta szavaira az idegessége azonban egyszerűen elszáll, s lassan megnyugszik. Talán az elf szavai, talán az önuralma miatt, nem tudja mitől, de pontosan tudja célját, melyet el szeretne érni.*
~ Tehát játszani akarsz kedves vezérem? Akkor játszunk. Mert, hogy ez nem te vagy, abban teljesen biztos vagyok. ~ *Rámosolyog Pyctára, s kedvesen válaszol:*
- Te bíztál meg a feladatokkal, s abban igyekszem helyt állni, úgyhogy nagyon szívesen, tudod, hogy bármikor kellő gondossággal elkészítem jelentésemet. Természetesen ezt, ha kell, rendelkezésedre is bocsátom. *Mosolya nem csökken, arca viszont kifejezéstelen, s úgy dönt, felvázolja a vezérnek, egészen pontosan mit is mondott az imént. Persze nem azzal a szándékkal, hogy kiforgassa szavait, pontosan tudja, hogy a vezér tisztában van tetteivel és szavainak következményével azonban azt gondolja, jelenleg nem önmaga.*
- Értem. Hát így állunk. Minden bizonnyal alaposan átgondolt választ adtál, hisz úgy ismerlek téged, mint aki világéletében így tett. *Bólogat erőteljesen.*
- Bár érdekesnek hangzik a feltételezés, hogy az az elf, ki eldöntötte, hogy a Fákban Lakó tudatát képviselve ismét gondoskodik az erőd sorsáról, a régi venárok hagyományai szerint, most egyszeriben a földdel egyenlővé tenné azt. Legalábbis amit mondtál, annak ez lesz a következménye. *Umon az asztalra könyököl, s az elf felé hajol, állát kezeire támasztja, s szemeivel az elf szemeibe néz.*
- Érdekes gondolatnak tartom, hogy a Fákban Lakó, az erdőszellem, vagy mindaz, mi ezt az egészet összetartja, védelmezi, kinek mi is a részei vagyunk, azért vezetett volna ide bennünket is, hogy aztán az enyészetre bízva hagyjuk itt ezt az egészet. *Kissé hátradőlve két kezét széttárja.*
- Azt akarná tőlünk az erdő, Pycta, hogy míg ad, addig együnk, majd úgy hagyjuk itt sorban, hogy nem adunk vissza számára semmit? Én nem ebben hiszek, de te sem, úgy gondolom. *Elgondolkodva tekint ki az ajtón, majd tűnődő szemekkel fordul vissza.*
- Azért sajnálni fogom ezt a társaságot. Xotara határozottságát, szókimondó természetét, Lyz aranyló fürtjeit és Sel hófödte hegycsúcsra emlékeztető hajkoronáját. Azt hiszem Leon és Seles megy el először, hisz olyan jól megvannak együtt, nem igaz Pycta? *Umon felkacag.*
- Emlékszel, mikor a kezdet kezdetén Xotara Barára vetette magát a falon? Akkor még nem ismertük egymást annyira. *Kacagva néz a többiekre is.*
- Bayde még akkor is a farát riszálta, mikor Denzack sérülésén aggódtunk, mindig felvidít bennünket. És a szótlan Elostor, kinek senkije sincs már, mint közülünk nagyon sokaknak.
- Hány hat telt el Isq, mióta térdig gázolva a patakban tettük szebbé és működőképessé a vízkerék környékét? *Umon arca itt már elkomorul, s stigmái sötétbe burkolják arcát.*
- Egyetértek a fejadagok csökkentésével és az erdő kincseinek megőrzésével, igen. Ezért nem Leonék, én fogok elmenni legelőször, úgy hiszem. Nem tudnám elnézni, hogy miattam nem jut számotokra elég élelem, vagy megy tönkre az erdő, s én vagyok a legkevésbé idevaló, igaz vezérem? Hisz tulajdonképpen én nem a természet része, inkább valami természetellen való vagyok. *Umon szavaiból talán érezhető, hogy ez régen nem az üveghutáról, vagy a szeszfőzdéről szól. A vezér még mindig nem tudja, hogy vezér, bár már hatok óta együtt dolgoznak, együtt élnek, együtt örülnek, s együtt sírnak. A szerzetest nagyon bosszantja ez a hozzáállás, s hangja immár kissé ingerültebbé is válik, függetlenül attól, hogy egy egyszerű megbeszélésnek indult, melyre izgatottan és boldogan érkezett. A végére tartogatta a legkeményebb mondanivalóját, mellyel nem megbántani, hanem megmagyarázni akar.*
- Biztos Aenae marad utoljára. A topázszemű rajong érted, minden bizonnyal előszeretettel választja majd az erdőt, hogy életetek egy fától fáig tartó végeláthatatlan vándorút legyen, minden cél és küldetés nélkül. Az erőd és lakhely nélkül. *Umon utolsó mondatával kissé talán erőteljesebb hangnemet üt meg:*
- Vezér vagy, de előbbi mondataid önzők. Többek között érted jöttünk ide, s érted is maradtunk, idővel csapattá válunk, ha még nem is vagyunk azok. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy mindez a semmiért történik, hogy az erőd szíve azt kívánja, hogy a benne rejlő élet megszűnjön létezni. Ez az én hitem és a tiéd szerint sem lehetséges. Miért ne ültethetnénk fákat? Hogy terebélyesedjen. Miért ne ültethetnénk gyümölcsöst, vagy kiskertet, hogy a visszamaradó takarmánnyal az erdő lakóit gondozhassuk? Ki fogja őrizni az erdő békéjét, ha mi már nem leszünk? Az erdő maga? *Mondandójának végén bosszúsan vágja hátra magát a széken, elmegy a kedve az egésztől. Semmi kedve szeszfőzésről, vagy egyéb dolgokról beszélni, ha a vezér tervei mindösszesen pár hatra, vagy adja a Fekete Fa gyümölcse, évszakra szól. Jelenleg kilátástalannak érzi ezt az egészet, mint ahogy saját sorsát is. Majd csendesen megszólal.*
- Cserbenhagynál mindenkit? Engem is? Hát így állunk. *Immár csak szomorúságot érez, bár saját sorsába beletörődött, vannak érzései, mit mások iránt táplál, őket sajnálná elveszíteni, ahogy Pyctát is. Megkedvelte az elfet, bár nem azt, ki most magát mutatja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346