//Soreyl szobája//
//Másnaposságra: 7//
*Ordítozó fejfájásán egyáltalán nem segít a pocsék sárgán beszüremlő nap fénye. Foltokban érzékeli a most annyira gyűlölt világot. Legutolsó emlékképei nem igazán fényes jövőre kecsegtetnek. Biztosan megvannak az elméjében a lakomán történtek, de csak ímmel-ámmal jönnek elő.*
~Volt valami ivászat, meg sörverseny.~
*Gondolja előröl, de mikor a sör szóhoz ér, létező összes szerve forogni kezd a testében. Gyomra, mája, meg a veséje még csak hagyján, hogy rendetlenkedik, de úgy érzi, hogy azonban agya is valami hihetetlen mocorgásnak indult ekkor odabent. Fejét, két erős tenyere közé szorítja, ezzel is mérsékelni próbálja a fájdalmat, de az igazat megvallva ettől a kicsi mozgástól is elkezdett szédülni, még fekve is. Ekkor megtámadja egy emlékkép, melyben reggel van, és egy ronda ork nő mellett ébreszti fel Bolhás, a kutya, amint a hányását nyalja le az arcáról. Meg valami kiabálás is volt, hogy "Nem szabad!".*
~Tehát nem másnap van? Az már volt.~
*Mondja magának a végkövetkeztetést, de nem tudja hogy hanyadnapra sikerült feltámadnia. Körbenéz a szobákban, és iszonyatosan nyilalló fájdalommal a koponyáján, realizálja, hogy a saját, mára már alig szétrombolt szobájában van. Ágya is meg lett javítva az óta, és egész szépen ki is lett dekorálva a szoba azokkal a fadarabokkal, aminek a helyét soha életében nem tudta volna kitalálni. Ha őt kérdeznék, azt mondaná: "Azok itt voltak már a 'lakberendezés' előtt!"*
~Ide valaki felhozott~
*Jelenti ki ezt is magában. megnyalja szája szélét, de nem csak ajkai nyelve is olyan száraz mint egy sivatag. A művelet olyan hanggal jár mint két kardcsiszoló papírt összedörzsölni a kovácsnál. Sőt! Érzetre is hasonlót lehet elképzelni. Soreyl bitang pocsékul van.*
~Meddig lehettem kiütve?~
*Kérdezi Perchit, ám ez aggasztóbb: nem válaszol.*
~Perchipfell! Mi van veled? Te nem is ittál.~
*Méltatlankodik a lovag, de nem nagyon mert ez a fajta gondolkodósdi igen csak megtekergetik az agyhullámait. Még egyszer körbeforgatja a fejét, de sehol sem látja, az ő kardját a szobában.*
*A pallos, eltűnt!*