//Venár-tanács//
*Lezökken a felkínált helyre, és elégedetten elmosolyodik. Ugyan nem foglalkozik olyan formaságokkal, hogy a vezér melletti helyet kitüntetésként értékelje, egyszerűen csak jólesik az ülés. Xauzur is vele tart, és besomfordál Pycta és Bajdi közé. Egyszer-kétszer megszimatolja az elf felé nyújtott kezét, és mivel egyébként is ismerősnek találja, nem tér ki az érintés elől, pofáját az elf kezéhez dörgöli.*
- Látom, teljes az összhang. *vigyorodik el* A végén még féltékeny leszek.
*Mosolyogva néz körül, és bár észrevette, hogy Pycta az átlagosnál is komolyabb, ettől még nem érez rá okot, hogy citromba harapott képpel ücsörögjön itt. Tehát mindenki kap egy nagy mosolyt, ami csak tovább szélesedik, amikor Zara is megérkezik.*
- Jó reggelt! *köszön vissza, és szinte aggódni is kezd, hogy mennyire kedvesnek látja az álmos arcot. Nem lesz ez így jó, a végén még mást majd nem is akar észrevenni. De hát ilyesmi csak nem fordulhat elő vele. Közben érdekes hírek érkeznek, és ahogy Pycta intézkedik, azért csak elkomolyodik egy kicsit.*
- Öhm, biztos, hogy ez jó ötlet? Ha úgy van, ahogy hallottuk, ki tudja, hogy miféle fura kórságot hurcolhat be ide? Fel vagyunk készülve ilyesmire?
*Szinte magának válaszolva vonja meg a vállát.*
- Jó, nem azt mondom, hogy gebedjen meg ahol van, de azért...
*Nem fejezi be, úgyis érthetőnek gondolja, hogy mit akart mondani. Végül maga a tanácskozás is elkezdődik, és Pycta beszámolója közben azért már nem vigyorog annyira. Emlékszik még az első találkozásra azzal a fura szerzetessel, és ha őszinte akar lenni magához, már akkor sem volt rokonszenves neki. Bár Umon semmi okot nem adott az ellenszenvre, egészen mostanáig. Bár Aenae sem éppen a szíve csücske, hiszen az aranyhajú nem átallotta visszautasítani, ami mégiscsak skandalum, de azt nem lehet szó nélkül hagyni, hogy Umon rátámadt.*
- Itt marad? *fordul kicsit csodálkozva Pycta felé, és nagyvonalúan nem tér ki arra, hogy ő speciel édesdeden átaludta a reggeli támadást* Megtámadta Anenae-t, jól értettem, ugye? Megsebesítette. Ha úgy van ahogy mondod, és valami sötét entitás uralja a testét, mi a biztosíték rá, hogy ez többet nem fordulhat elő? Vagy van valami mód rá, hogy kipurgálhassuk belőle?
*A másik napirendi pont már sokkal inkább ínyére való. Maga a feladat is érdekesnek hangzik, de az is, hogy a vashegyiek busásan megfizetnék a venárokat fáradozásaikért. Noha sokan erénynek tartják az e világi hívságok elutasítását, Bajdi már csak olyan, hogy igenis kedveli az aranyat, meg a drágaköveket, meg az efféle holmikat. Mikor Pycta befejezte, Leon kérdez és Bajdi úgy érzi, hogy ebben a kérdésben ő az illetékes. Meg persze Ertatsnoy, de őt most megelőzi.*
- Jókora növényevő állat. *néz az egykori kalózra* Képzelj el egy szarvast, aztán még hármat, gyúrd össze őket, és nagyjából kapsz egy maihhint. A kisebb példányok marmagassága is megvan vagy tizenkét, tizenhárom láb. Nem agresszívak, de vadállatok és már csak hatalmas tömegük miatt is veszélyesek. Ráadásul a puszta távoli, zord vidékein élnek csordákban. Hanem a griffek... *néz egy kis mosollyal most Pyctára* Az már egészen más. Intelligensek, veszedelmesek. Megölni sem könnyű őket, nemhogy fogságba ejteni.
*A többiek felé villant egy fanyar mosolyt.*
- Azt például tudtátok, hogy a jámbor marhákra is prédaként tekint? Nem mondom, ha csak egyet is sikerül befogni és a thargok fizetnek, rengeteg aranyra számíthatunk.
*Hátradől a széken, hiszen ő nem állt fel amíg beszélt, van ennyire szemtelen.*
- Egy szó, mint száz, egyik sem egyszerű, és akár a fogunkat is otthagyhatjuk. Már ezért is megéri nekivágni. A fizetségről nem is beszélve.