Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-28 13:56:38
Üzenet elküldve: 2016-10-28 13:56:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Restellem a késedelmet//
//Rolf//
~Hihetetlen, hogy szinte megáll az ember élete a kardja nélkül. Perchipfelltelen életem olyan sivár, hogy beszélni is alig tudok. Nem jönnek a számra a szavak.~
*Gondolja, míg sétálgatnak idegen, paraszti dialektusú társával. Az is meglepő, hogy önmagában máris társként tekint rá.*
~Ennyivé foszlott régi elővigyázatosságom. Már aki Vadvédbe teszi a lábát, az csak jó ember lehet?~
*Hirtelen eszébe jut Gius, amint a mélységi lilás arcának hegyes, völgyes domborulatait próbálja síksággá püfölni. Puszta kézzel, puszta jó indulatból. Elmosolyodik egy kissé kajánul, majd hallja a hangját is a fejében. Mintha Perchi beszélne hozzá, de pallosa híján csak az emlékezete idézi a fémes csendülésű férfi hangot. Elméjének kis szobáit bújja éppen, de lassan kisétál, és becsukja az ajtókat, hogy a folyton haladó beszélgetésbe, visszakapcsolódjon, amibe eleddig csak úgy bele, bele szólogatott, illedelmesen, de csak semmiségeket. Nem kellett sokat gondolkodni rajtuk.*
-Kedves barátom, hát ez itt a nagyterem. Arra, és arra a szobák, de az ég sem tudja ki merre lakik ebben a tolongásban, én a balszárnyon, az emeleten. Arra a lépcső melletti folyosó vezet a konyhába. Az étel jó, elég, és finom. Egy ork szakácsnő pedig arról is gondoskodik, hogy mindig laktató, és erőt adó legyen. Kint az udvaron, bár szerintem láthattad, van mindenféle gyakorló szerkezet, és bábú. Arra a fürdő. Melegített patakvízzel, csapon keresztül. Kényelmes és korszerű. Vannak lombik szappanok, bár én kissé óckodom tőlük. Illatos ragadvány, bár kétséget kizáróan hasznos. Latrinák a földszinten arra, és kint van a patakba forgó malomkerék, ami a gépeket működteti, bár a patakocska, még egy kicsit parányi, de már van benne erő. Bármi kérdésed van még az épülettel kapcsolatban csak szólj.
*Nagyából, monoton monológjának végső fázisaira, tudja magát visszarángatni abba a fegyvertelen, baráttalan világba, amibe eddig praktikusan dumált, gondolatok nélkül. Eszébe jut, hogy megfeledkezett, egy régebbi fontos kérdésről.*
~Ne nézzen minket barbárnak, ez a jótéttlélek!~
*Mondja, és egyből, az természetidegen lények elleni disputálásba fog.*
-Visszatérve, természetesen nem minden természetfeletti lény kiirtandó, de sokuk ártalmas a hétköznapi emberek, vagy akár a tapasztalt erdőjárók testi egészségére nézvest. Tudod, mikor én idevetődtem, akkor Jezabiel vezetésével, halálhörgést hallottunk az út mentén. Egy szerencsétlen harcos próbálta magában tartani az életet, és valami vadállat meg kiszakítani azt. Már csak a tusa végére értünk oda. Még egy fél napot szenvedett, aztán megrendeztük a temetését.
*Elgondolkozik egy pillanatra, és ráncosodó szemöldöke, egy hümmögést hoz maga után, és azonnal javítja kijelentését.*
-Persze ne legyünk álszentek! Természetesen ezen állatok anyagilag is jót tesznek ha a mi kezünk között halnak meg, és testrészeinek értékes darabkáit kiárulhatjuk.
*Mondja a végén, egy elnézést kérő, ám cinkos mosollyal.*
-Mit tehetek, még magáért?
*Kérdezi, mert nem is akarja tovább tartóztatni ha dolga van, és maga is megkeresné már kedves barátját, legyen az most bármily másodlagos is.*
//Rolf//
~Hihetetlen, hogy szinte megáll az ember élete a kardja nélkül. Perchipfelltelen életem olyan sivár, hogy beszélni is alig tudok. Nem jönnek a számra a szavak.~
*Gondolja, míg sétálgatnak idegen, paraszti dialektusú társával. Az is meglepő, hogy önmagában máris társként tekint rá.*
~Ennyivé foszlott régi elővigyázatosságom. Már aki Vadvédbe teszi a lábát, az csak jó ember lehet?~
*Hirtelen eszébe jut Gius, amint a mélységi lilás arcának hegyes, völgyes domborulatait próbálja síksággá püfölni. Puszta kézzel, puszta jó indulatból. Elmosolyodik egy kissé kajánul, majd hallja a hangját is a fejében. Mintha Perchi beszélne hozzá, de pallosa híján csak az emlékezete idézi a fémes csendülésű férfi hangot. Elméjének kis szobáit bújja éppen, de lassan kisétál, és becsukja az ajtókat, hogy a folyton haladó beszélgetésbe, visszakapcsolódjon, amibe eleddig csak úgy bele, bele szólogatott, illedelmesen, de csak semmiségeket. Nem kellett sokat gondolkodni rajtuk.*
-Kedves barátom, hát ez itt a nagyterem. Arra, és arra a szobák, de az ég sem tudja ki merre lakik ebben a tolongásban, én a balszárnyon, az emeleten. Arra a lépcső melletti folyosó vezet a konyhába. Az étel jó, elég, és finom. Egy ork szakácsnő pedig arról is gondoskodik, hogy mindig laktató, és erőt adó legyen. Kint az udvaron, bár szerintem láthattad, van mindenféle gyakorló szerkezet, és bábú. Arra a fürdő. Melegített patakvízzel, csapon keresztül. Kényelmes és korszerű. Vannak lombik szappanok, bár én kissé óckodom tőlük. Illatos ragadvány, bár kétséget kizáróan hasznos. Latrinák a földszinten arra, és kint van a patakba forgó malomkerék, ami a gépeket működteti, bár a patakocska, még egy kicsit parányi, de már van benne erő. Bármi kérdésed van még az épülettel kapcsolatban csak szólj.
*Nagyából, monoton monológjának végső fázisaira, tudja magát visszarángatni abba a fegyvertelen, baráttalan világba, amibe eddig praktikusan dumált, gondolatok nélkül. Eszébe jut, hogy megfeledkezett, egy régebbi fontos kérdésről.*
~Ne nézzen minket barbárnak, ez a jótéttlélek!~
*Mondja, és egyből, az természetidegen lények elleni disputálásba fog.*
-Visszatérve, természetesen nem minden természetfeletti lény kiirtandó, de sokuk ártalmas a hétköznapi emberek, vagy akár a tapasztalt erdőjárók testi egészségére nézvest. Tudod, mikor én idevetődtem, akkor Jezabiel vezetésével, halálhörgést hallottunk az út mentén. Egy szerencsétlen harcos próbálta magában tartani az életet, és valami vadállat meg kiszakítani azt. Már csak a tusa végére értünk oda. Még egy fél napot szenvedett, aztán megrendeztük a temetését.
*Elgondolkozik egy pillanatra, és ráncosodó szemöldöke, egy hümmögést hoz maga után, és azonnal javítja kijelentését.*
-Persze ne legyünk álszentek! Természetesen ezen állatok anyagilag is jót tesznek ha a mi kezünk között halnak meg, és testrészeinek értékes darabkáit kiárulhatjuk.
*Mondja a végén, egy elnézést kérő, ám cinkos mosollyal.*
-Mit tehetek, még magáért?
*Kérdezi, mert nem is akarja tovább tartóztatni ha dolga van, és maga is megkeresné már kedves barátját, legyen az most bármily másodlagos is.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-27 22:17:16
Üzenet elküldve: 2016-10-27 22:17:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzkeresztség másodfokon//
*Nincsen tradicionalitás abban amit és ahogyan ők csinálnak, mert egyikük sem egy lord udvarában tanulta ki a pengefogás fortélyát. Kettejük közül még Dynnek lett volna erre a legtöbb esélye, ha férfinek születik atyja házában, de mint minden "valamirevaló" nemes, úgy az ő feje fölött is más érdekek miatt törtek pálcát, s kiházasítása mindössze a dinasztia előnyösebb pozícióba juttatását célozta volna meg. Ehelyett a lány felrúgott maga körül mindent, identitását és az ereiben folyó vér örökségét elcserélte egy rumvedelő kalóznőére, aki a száműzetés-menekülés évei alatt megannyi szorongásos félelmet aggatott magára, miközben szüntelen azt kellett figyelnie, hogy a lihanechi főúr pribékjei ne akadjanak a nyomára. Az egyik ilyennél éppen Khan volt az, aki összefércelte a lányon ejtett sebeket és ápolta napokon keresztül, amíg a sebláz végre alább hagyott és a lány képes volt annyi erőt összegyűjteni, hogy az ösztönei diktálta első és leglogikusabb lépést megtegye: szökni próbált az idegen környezetből, az ablakpárkányon, átgázolva a tyúkudvaron.
Ez ő. Ha kevesebb vagy másabb volna, Khan talán vissza sem tér a Holtak Földjéről, hogy egy frissen kezdett életfonalat összefűzze a lányéval. Most pedig épp megbúbolni készülnek a másikat.
Megforgatja az egyensúlytalannak érzett gyakorlókardot a tenyerében, tesz néhány körkörös mozdulatot vele: a célnak meg fog felelni. Hosszas terhelés egyébként sem bírna most el, ízületei még mindig tiltakoznak az intenzívebb munka ellen, mert halottként viszonylag ritkán fogja őket az ember bármilyen jellegűre is.
Kerül néhány lépést, mint amikor a fogát fenő vadász is felméri magának zsákmányállatát: birokra hívja viselkedésével és tudatni amazzal, hogy nem a hátát kell féltenie, a "vég" szemből fog érkezni és tudni is fog róla a másik. Szentimentálisabb napjain Khan hajlamos "jó fiút" játszani és olyan szabályok mentén működni, amelyek egyébként csak egy mesében mutatnának jól. Arról természetesen szó sincs, hogy félvállról venné ezt az erőpróbát, a szakadozott tengerészruha és kócos hajzat alatt ínas izomzat lapul és a kikötői késelők furmányos eszejárása. Ugyanúgy értelmetlen összevetni a nemeikből adódó fizikális erőkülönbségeket, mint ahogy a lovagi harcmodort se érdemes összevetni egy tanult zsebes praktikáival.
A Vörös vágása elől nem kitér, hanem elébe siet: hanyag mozdulattal, arcán (hogy tettetett vagy valós, azt nehéz megmondani) mord arckifejezéssel csapja félre a méregetésre szánt csapást.*
- Amíg a másik már azt nem képes mondani, hogy: még. *Egyszeriben visszatalál arcára a sunyi vigyor. Mintha most is csak arról beszélne, hogy a falak közt, ágyban fekve mit várna el a megadás jeleként, egyúttal gáncsot vet annak a komolyságnak is, amibe ezt az egészet megelőzőleg bújtatni akarta.
Khanon a sor, hogy lépjen, s szinte szó szerint ezt is teszi. Ahelyett, hogy választott fegyverével támadna a lábát használja, hogy megpróbálja kibillenteni Dynt az egyensúlyából. Egyszerű, söprő mozdulat, ami nem feltétlenül kell, hogy egy orra esésben csúcsosodjon ki, bőven megfelel az is, ha a biztos tartás meginog, vagy ha a másik emiatt kitérni kényszerül. Mindkettő őt juttatja helyzeti előnyhöz azzal, hogy amíg a másik újra állást nem talál, ő cselekedhet.
És cselekszik is: nem hagyja megnőni a távolságot annyira, hogy a kardjaiknak hasznát vegyék. Taktikája (ha Dyn nem ismerné jobban ennél a kék-arany szeműt) úgy is tűnhetne, hogy a férfi meg akarja tartani egyelőre a belharcot és abból kikovácsolni magának valamit. Ráfog a lány ingére-mellényére és közel rántja magához, miközben saját testsúlyát lejjebb helyezi, csípőjével pedig a lány felé fordul. Dobni készül, hogy siker esetén aztán a földön folytassák ezt a gyakorlatot.*
*Nincsen tradicionalitás abban amit és ahogyan ők csinálnak, mert egyikük sem egy lord udvarában tanulta ki a pengefogás fortélyát. Kettejük közül még Dynnek lett volna erre a legtöbb esélye, ha férfinek születik atyja házában, de mint minden "valamirevaló" nemes, úgy az ő feje fölött is más érdekek miatt törtek pálcát, s kiházasítása mindössze a dinasztia előnyösebb pozícióba juttatását célozta volna meg. Ehelyett a lány felrúgott maga körül mindent, identitását és az ereiben folyó vér örökségét elcserélte egy rumvedelő kalóznőére, aki a száműzetés-menekülés évei alatt megannyi szorongásos félelmet aggatott magára, miközben szüntelen azt kellett figyelnie, hogy a lihanechi főúr pribékjei ne akadjanak a nyomára. Az egyik ilyennél éppen Khan volt az, aki összefércelte a lányon ejtett sebeket és ápolta napokon keresztül, amíg a sebláz végre alább hagyott és a lány képes volt annyi erőt összegyűjteni, hogy az ösztönei diktálta első és leglogikusabb lépést megtegye: szökni próbált az idegen környezetből, az ablakpárkányon, átgázolva a tyúkudvaron.
Ez ő. Ha kevesebb vagy másabb volna, Khan talán vissza sem tér a Holtak Földjéről, hogy egy frissen kezdett életfonalat összefűzze a lányéval. Most pedig épp megbúbolni készülnek a másikat.
Megforgatja az egyensúlytalannak érzett gyakorlókardot a tenyerében, tesz néhány körkörös mozdulatot vele: a célnak meg fog felelni. Hosszas terhelés egyébként sem bírna most el, ízületei még mindig tiltakoznak az intenzívebb munka ellen, mert halottként viszonylag ritkán fogja őket az ember bármilyen jellegűre is.
Kerül néhány lépést, mint amikor a fogát fenő vadász is felméri magának zsákmányállatát: birokra hívja viselkedésével és tudatni amazzal, hogy nem a hátát kell féltenie, a "vég" szemből fog érkezni és tudni is fog róla a másik. Szentimentálisabb napjain Khan hajlamos "jó fiút" játszani és olyan szabályok mentén működni, amelyek egyébként csak egy mesében mutatnának jól. Arról természetesen szó sincs, hogy félvállról venné ezt az erőpróbát, a szakadozott tengerészruha és kócos hajzat alatt ínas izomzat lapul és a kikötői késelők furmányos eszejárása. Ugyanúgy értelmetlen összevetni a nemeikből adódó fizikális erőkülönbségeket, mint ahogy a lovagi harcmodort se érdemes összevetni egy tanult zsebes praktikáival.
A Vörös vágása elől nem kitér, hanem elébe siet: hanyag mozdulattal, arcán (hogy tettetett vagy valós, azt nehéz megmondani) mord arckifejezéssel csapja félre a méregetésre szánt csapást.*
- Amíg a másik már azt nem képes mondani, hogy: még. *Egyszeriben visszatalál arcára a sunyi vigyor. Mintha most is csak arról beszélne, hogy a falak közt, ágyban fekve mit várna el a megadás jeleként, egyúttal gáncsot vet annak a komolyságnak is, amibe ezt az egészet megelőzőleg bújtatni akarta.
Khanon a sor, hogy lépjen, s szinte szó szerint ezt is teszi. Ahelyett, hogy választott fegyverével támadna a lábát használja, hogy megpróbálja kibillenteni Dynt az egyensúlyából. Egyszerű, söprő mozdulat, ami nem feltétlenül kell, hogy egy orra esésben csúcsosodjon ki, bőven megfelel az is, ha a biztos tartás meginog, vagy ha a másik emiatt kitérni kényszerül. Mindkettő őt juttatja helyzeti előnyhöz azzal, hogy amíg a másik újra állást nem talál, ő cselekedhet.
És cselekszik is: nem hagyja megnőni a távolságot annyira, hogy a kardjaiknak hasznát vegyék. Taktikája (ha Dyn nem ismerné jobban ennél a kék-arany szeműt) úgy is tűnhetne, hogy a férfi meg akarja tartani egyelőre a belharcot és abból kikovácsolni magának valamit. Ráfog a lány ingére-mellényére és közel rántja magához, miközben saját testsúlyát lejjebb helyezi, csípőjével pedig a lány felé fordul. Dobni készül, hogy siker esetén aztán a földön folytassák ezt a gyakorlatot.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-27 16:16:00
Üzenet elküldve: 2016-10-27 16:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzkeresztség másodfokon//
- Úgy tűnik, a fél szemed világával ellentétben, az emlékeid nem tértek vissza Khan Lero. *Csalfán pillant rá. Mutatóujját egy pillantásnyi időre a férfi homlokára helyezve.* Felvetült már benned azelőtt is. Akkor, amikor megtudtam honnan jöttél és ettől bepánikoltam. A Holdudvarban régen. *Hagy egy rövidke időt a visszaemlékezésre, de mielőtt bármit szólhatna a másik, rögtön folytatja is.* Felvetetted, hogy nőül veszel, bár nyilván csak azért tetted, hogy levegyél a lábamról, ami valljuk be sikerült is, csak nem pont úgy, ahogy más hölgyek tették volna. *Elkuncogja magát. Most sem tart jobban az eljövendőtől, mint akkoriban, csak volt ideje átértékelni magában, hogy mit is jelent a szabadság valójában. Ettől eltekintve az a része, amelyik akkor sápadtan lerogyott a lábáról, még ma is élénken tiltakozik.*
- Titok, mi? *Vonja meg a szemöldökét beletörődve.* Ahogy azt férjuram óhajtja. *Azzal pedig ki is libben az eddig meghitt közelségből és maga is a gyakorlófegyvereket tartó állványhoz lép.*
- Lássuk csak mi akad itt, ha már a sajátomtól megfosztottak. *Csípőre tett kézzel, szája sarkát harapdálva szemlélgeti a felhozatalt, mintha egy élet-halál küzdelem előtt kellene kiválasztani a gyilkos fegyverét.* Ha nagyon faragni akarsz, inkább a koporsónkat csináld meg előre. Ki tudja, ezek milyen bestiák fogai közé vetnek minket. *Vagy akár benne a pakliban az is, hogy, mint mindig, egymást intézik el, vagy csak közös erővel a fél világot, mindezt véletlenül természetesen.* Na ez jó lesz nekem is. *Egy kezes kardot választ, hasonlót, mint amilyet ex-Félszemű is, csak talán egy fokkal kisebbet. Megforgatja kissé. Szokatlan a komolytalansága és a súly hiánya, de hát ez csak egy afféle „baráti” mérkőzés, és ő sem forgatott kardot, mióta kilyuggatták a hajón.*
- És miként döntjük el, hogy ki nyert? Aki hamarabb eszméletét veszti? *Maga elé fogja a fegyvert.* Mert, amíg a fejem a földet nem éri, én fel nem adom. *Nem újdonság. De a pofázást is csak arra használja, hogy sunyin előre is lendüljön, mint mindig, most is a közepébe vág inkább. Nem becsüli alá urát. Talán erejét és énje egy részét elveszítette, de az ösztönök mindig ösztönök maradnak. Így csapása balról jobbfelé irányuló vágással érkezik, de lassú és teljesen kiszámítható.*
- Úgy tűnik, a fél szemed világával ellentétben, az emlékeid nem tértek vissza Khan Lero. *Csalfán pillant rá. Mutatóujját egy pillantásnyi időre a férfi homlokára helyezve.* Felvetült már benned azelőtt is. Akkor, amikor megtudtam honnan jöttél és ettől bepánikoltam. A Holdudvarban régen. *Hagy egy rövidke időt a visszaemlékezésre, de mielőtt bármit szólhatna a másik, rögtön folytatja is.* Felvetetted, hogy nőül veszel, bár nyilván csak azért tetted, hogy levegyél a lábamról, ami valljuk be sikerült is, csak nem pont úgy, ahogy más hölgyek tették volna. *Elkuncogja magát. Most sem tart jobban az eljövendőtől, mint akkoriban, csak volt ideje átértékelni magában, hogy mit is jelent a szabadság valójában. Ettől eltekintve az a része, amelyik akkor sápadtan lerogyott a lábáról, még ma is élénken tiltakozik.*
- Titok, mi? *Vonja meg a szemöldökét beletörődve.* Ahogy azt férjuram óhajtja. *Azzal pedig ki is libben az eddig meghitt közelségből és maga is a gyakorlófegyvereket tartó állványhoz lép.*
- Lássuk csak mi akad itt, ha már a sajátomtól megfosztottak. *Csípőre tett kézzel, szája sarkát harapdálva szemlélgeti a felhozatalt, mintha egy élet-halál küzdelem előtt kellene kiválasztani a gyilkos fegyverét.* Ha nagyon faragni akarsz, inkább a koporsónkat csináld meg előre. Ki tudja, ezek milyen bestiák fogai közé vetnek minket. *Vagy akár benne a pakliban az is, hogy, mint mindig, egymást intézik el, vagy csak közös erővel a fél világot, mindezt véletlenül természetesen.* Na ez jó lesz nekem is. *Egy kezes kardot választ, hasonlót, mint amilyet ex-Félszemű is, csak talán egy fokkal kisebbet. Megforgatja kissé. Szokatlan a komolytalansága és a súly hiánya, de hát ez csak egy afféle „baráti” mérkőzés, és ő sem forgatott kardot, mióta kilyuggatták a hajón.*
- És miként döntjük el, hogy ki nyert? Aki hamarabb eszméletét veszti? *Maga elé fogja a fegyvert.* Mert, amíg a fejem a földet nem éri, én fel nem adom. *Nem újdonság. De a pofázást is csak arra használja, hogy sunyin előre is lendüljön, mint mindig, most is a közepébe vág inkább. Nem becsüli alá urát. Talán erejét és énje egy részét elveszítette, de az ösztönök mindig ösztönök maradnak. Így csapása balról jobbfelé irányuló vágással érkezik, de lassú és teljesen kiszámítható.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-26 21:38:26
Üzenet elküldve: 2016-10-26 21:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Madárcsicsergős, szép, jó reggel köszönti vadvéd népét, ezzel együtt Trayakot is, aki akkorra már a fal külső oldalát rója Bolhással a szokásos reggeli körük megtétele okán.*
-Tényleg? De komolyan?
*Teszi fel a kérdést a mélységi, mikor meglátja, hogy az a bugyuta jószág már megint felzabálta azt a fura gombát, amitől estére úgy fog menni a hasa, hogy garantáltan falon kívül éjszakáznak. Próbálkozott ő már szidással, kupánvágással, sőt, ami még egy kiadós verésnél is durvább: kaja megvonással, de úgy tűnik semmi nem válik be. Van abban a gombában valami, amire vágyik az egyszerű kutya. Legyint is egyet felé Tray, majd tovább ered. Miután mindennel végeztek, a csapdákat is kiürítették, és kényelmesen elkönyvelték, hogy ez a reggel már csak ilyen unalmas, hogy megint nem lőttek nagyvadat - pláne íjász híján - visszaindulnak az erődbe. A kapu előtt int az aktuális őrnek, bebocsáttatást nyer, majd elviszi a rusnya banyának a nyúzni és csontozni való apró jószágokat, amik beleszaladtak Baldrol csapdáiba. Eztán hirtelen ötlettől vezérelve kimegy az egyelőre üres gyakorlótérre, hogy megmutassa néhány szalmabábunak, ki is az úr a háznál.*
-Tényleg? De komolyan?
*Teszi fel a kérdést a mélységi, mikor meglátja, hogy az a bugyuta jószág már megint felzabálta azt a fura gombát, amitől estére úgy fog menni a hasa, hogy garantáltan falon kívül éjszakáznak. Próbálkozott ő már szidással, kupánvágással, sőt, ami még egy kiadós verésnél is durvább: kaja megvonással, de úgy tűnik semmi nem válik be. Van abban a gombában valami, amire vágyik az egyszerű kutya. Legyint is egyet felé Tray, majd tovább ered. Miután mindennel végeztek, a csapdákat is kiürítették, és kényelmesen elkönyvelték, hogy ez a reggel már csak ilyen unalmas, hogy megint nem lőttek nagyvadat - pláne íjász híján - visszaindulnak az erődbe. A kapu előtt int az aktuális őrnek, bebocsáttatást nyer, majd elviszi a rusnya banyának a nyúzni és csontozni való apró jószágokat, amik beleszaladtak Baldrol csapdáiba. Eztán hirtelen ötlettől vezérelve kimegy az egyelőre üres gyakorlótérre, hogy megmutassa néhány szalmabábunak, ki is az úr a háznál.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-26 18:08:52
Üzenet elküldve: 2016-10-26 18:08:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzkeresztség másodfokon//
*A harc gondolata korábban mindig tettvággyal- és erővel töltötte el: erről talál emlékfragmentumokat ott, ahol teste megőrizte azokat. Ezeknek léteznek látható és fizikális értelemben nem észlelhető lenyomatai is. Előbbiek hegek kibogozhatatlan mintáin keresztül mesélnek el egy-egy történetet, a többit az elméje őrizte meg, helyenként kopottasan, másutt élénkebben, látszólag mindenféle indok nélkül. Van olyan esemény, amire még most, negyed évszázad távolából is könnyedén vissza tudna idézni szinte minden párbeszédet, egy másikból, épp a minap történtből pedig alig akad valami kapaszkodója egy néhány soros elbeszéléshez.
Annak azonban már jó néhány holdtöltéje, hogy egy markának ismerős fegyvert ragadott volna és még tünékenyebbnek tűnik az, hogy konkrétan használnia is kellett volna. A délvidék tengereit járva leginkább az italos üveget emelgette és azt az eszközt, ami a nagyon távoli objektumokat szinte az orra elé repítette és életnagyságban is megmutatta neki a kíváncsiság tárgyát. Nyilván nem ő volt az első, aki ennek a praktikus eszköznek egy sor teljesen új, alternatív felhasználási módját is kitalálta, de hiába emelte volna a horizontra, hogy a (az akkor még) fél szemének oly kedves görbületek és vöröses árnyalatú hajzat szembeköszönjön vele, csak hiányos fogsorú, bandanás és görbe lábú matrózfik képe bámult volna vissza rá.
Most pedig már talán nem is lesz tőle olyan messze, hogy a lencsék varázsára szükség legyen. Göcögésbe kezd, ahogy Dyn kreativitása meglódul, mindössze azáltal, hogy ő adott egy vázat (most már közös) életútjuk egyik lehetséges és vágyott befejezéséről.*
- Ellentétben veled, én mindig is tudtam, hogy akkor és ott nem ért véget kettőnk története. Persze, ha a nősülés gondolata a pallóra lépés előtt megfogalmazódik bennem, talán inkább önként is a cápák közé vetem magam egy nyílt sebbel, hogy biztosan rám ússzanak, de a világ is mindig változik körülöttünk, s ha nem akarjuk, hogy lehagyjon minket, kénytelenek vagyunk felvenni vele a tempót, nem igaz? *Khan mindig is e mentén élt, idomult a pillanathoz és azt a pontot kereste benne, ami saját érdekeit szolgálja. Az életet így kezelők emiatt persze gyakran belefutnak olyan erkölcsi-morális döntésekbe, amitől egy tiszta lelkületű ember sikítva hányna magára tíz láb réteg földet, mintsem döntsön benne, de számára ez sem volt több egy olyannál, amit napjában akár többször is meghoz valaki, rutinszerűen. Hiszen csak hozzá kellett szoknia, mint a hazugságok megkreálása, tálalása és életben tartása konzekvensen, hosszú időn keresztül.*
- Nem szeretem meghatározni a tétet, mert ha ismerem a súlyát, az befolyással bírhat a teljesítményemre. Teszem azt, ugyanolyan ádázan esnél férjurad torkának, ha tudnád, hogy olyasmit ajánl, ami már egyébként is a birtokodban van, mintha csak a kereteit határozná meg annak, hogy mit tehetsz vagy tettethetsz vele, ha két vállára gyűrnéd? Ne vegyük el a legizgalmasabb részét, a titkot. *Hamiskás vigyorát és kacsintását megkoronázandó, a macskaként simuló Vörös fenekére húz egyet tenyérrel, mintha azzal akarná rábírni, hogy kezdjenek máris hozzá, mert tovább nem akar már várni.*
- Esetleg faragok neked egy nagyobb, szebb és jobb gyíkfejet annál, amit a barlangban hagytál. *Nyelvet most nem ölt, a gyakorlófegyvereket sorakoztató állványhoz lép viszont és kiemeli azt az egyeneskardot, ami a leginkább hasonlít a Sólyompengére, egykori fegyverére.*
~ Készen áll rá finom lelked, hogy egy egész csapatnyi vadász előtt máris megszégyenüljön? ~
*Hallgass - morran némán a Másikra. Az udvaron most legfeljebb a földet kapirgáló tyúkok lesznek a tanúi annak, hogy asszonya bucira veri a fejét.*
*A harc gondolata korábban mindig tettvággyal- és erővel töltötte el: erről talál emlékfragmentumokat ott, ahol teste megőrizte azokat. Ezeknek léteznek látható és fizikális értelemben nem észlelhető lenyomatai is. Előbbiek hegek kibogozhatatlan mintáin keresztül mesélnek el egy-egy történetet, a többit az elméje őrizte meg, helyenként kopottasan, másutt élénkebben, látszólag mindenféle indok nélkül. Van olyan esemény, amire még most, negyed évszázad távolából is könnyedén vissza tudna idézni szinte minden párbeszédet, egy másikból, épp a minap történtből pedig alig akad valami kapaszkodója egy néhány soros elbeszéléshez.
Annak azonban már jó néhány holdtöltéje, hogy egy markának ismerős fegyvert ragadott volna és még tünékenyebbnek tűnik az, hogy konkrétan használnia is kellett volna. A délvidék tengereit járva leginkább az italos üveget emelgette és azt az eszközt, ami a nagyon távoli objektumokat szinte az orra elé repítette és életnagyságban is megmutatta neki a kíváncsiság tárgyát. Nyilván nem ő volt az első, aki ennek a praktikus eszköznek egy sor teljesen új, alternatív felhasználási módját is kitalálta, de hiába emelte volna a horizontra, hogy a (az akkor még) fél szemének oly kedves görbületek és vöröses árnyalatú hajzat szembeköszönjön vele, csak hiányos fogsorú, bandanás és görbe lábú matrózfik képe bámult volna vissza rá.
Most pedig már talán nem is lesz tőle olyan messze, hogy a lencsék varázsára szükség legyen. Göcögésbe kezd, ahogy Dyn kreativitása meglódul, mindössze azáltal, hogy ő adott egy vázat (most már közös) életútjuk egyik lehetséges és vágyott befejezéséről.*
- Ellentétben veled, én mindig is tudtam, hogy akkor és ott nem ért véget kettőnk története. Persze, ha a nősülés gondolata a pallóra lépés előtt megfogalmazódik bennem, talán inkább önként is a cápák közé vetem magam egy nyílt sebbel, hogy biztosan rám ússzanak, de a világ is mindig változik körülöttünk, s ha nem akarjuk, hogy lehagyjon minket, kénytelenek vagyunk felvenni vele a tempót, nem igaz? *Khan mindig is e mentén élt, idomult a pillanathoz és azt a pontot kereste benne, ami saját érdekeit szolgálja. Az életet így kezelők emiatt persze gyakran belefutnak olyan erkölcsi-morális döntésekbe, amitől egy tiszta lelkületű ember sikítva hányna magára tíz láb réteg földet, mintsem döntsön benne, de számára ez sem volt több egy olyannál, amit napjában akár többször is meghoz valaki, rutinszerűen. Hiszen csak hozzá kellett szoknia, mint a hazugságok megkreálása, tálalása és életben tartása konzekvensen, hosszú időn keresztül.*
- Nem szeretem meghatározni a tétet, mert ha ismerem a súlyát, az befolyással bírhat a teljesítményemre. Teszem azt, ugyanolyan ádázan esnél férjurad torkának, ha tudnád, hogy olyasmit ajánl, ami már egyébként is a birtokodban van, mintha csak a kereteit határozná meg annak, hogy mit tehetsz vagy tettethetsz vele, ha két vállára gyűrnéd? Ne vegyük el a legizgalmasabb részét, a titkot. *Hamiskás vigyorát és kacsintását megkoronázandó, a macskaként simuló Vörös fenekére húz egyet tenyérrel, mintha azzal akarná rábírni, hogy kezdjenek máris hozzá, mert tovább nem akar már várni.*
- Esetleg faragok neked egy nagyobb, szebb és jobb gyíkfejet annál, amit a barlangban hagytál. *Nyelvet most nem ölt, a gyakorlófegyvereket sorakoztató állványhoz lép viszont és kiemeli azt az egyeneskardot, ami a leginkább hasonlít a Sólyompengére, egykori fegyverére.*
~ Készen áll rá finom lelked, hogy egy egész csapatnyi vadász előtt máris megszégyenüljön? ~
*Hallgass - morran némán a Másikra. Az udvaron most legfeljebb a földet kapirgáló tyúkok lesznek a tanúi annak, hogy asszonya bucira veri a fejét.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-26 09:45:01
Üzenet elküldve: 2016-10-26 09:45:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Szana a szobájában van, s gondolkozik. Leginkább magának való személy, mi tagadás, sokszor magát sem érti. A társaság rendkívül barátságosak. Nem bánta meg, hogy találkozott velük, viszont valahogy a a társaságban kívülállónak érzi magát. A legjobb szó rá a magány érzése. Annak ellenére, hogy a legtöbben igen közvetlennek. Érdekes mert a félsötételf is hasonlóképpen gondol magára, de mégsem találja helyét közöttük.*
~ Hogyan tovább?~
*Az eredeti céljai ami először megfogalmazódott benne, most igazán távolinak tűnik.*
~ Hogyan tovább?~
*Az eredeti céljai ami először megfogalmazódott benne, most igazán távolinak tűnik.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-25 13:48:24
Üzenet elküldve: 2016-10-25 13:48:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tűz kihuny, egy másik lángra kap//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Fürdő//
*Gius egyértelműen figyelmesen hallgatja a lány szavait, de miután befejezi, még gondolataiba mélyed egy darabig, így csak nézik egymást várakozón, kifürkészhetetlenül.*
~Talán valami rosszat mondtam? Miért néz így rám?~
*A kacér kérdésére sem kap választ, csak egy kis fészkelődést és zavart tekintetet. Mintha a férfi elveszett volna egy kicsit a gondolataiban.*
~Bár tudnám mi jár a fejében.~
*Nara kihasználva az ilyen pillanatokat, alaposan végigméri Gius minden porcikáját. Egyre többször akad meg szeme a törölközőn, amitől gondolatai zavarba ejtő irányt vesznek. Jó szokásához híven az ajkába harap, hogy leplezze a buja ötleteket és inkább másra koncentrál.*
~Elsőre félelmetes. Vad. Sötét.~
*Az arcán elidőzik egy kicsit és a tekintetét fürkészi.*
~De mégis van benne valami vonzó. Valami nyers, és ösztönös.~
*Úgy tűnik a férfi azért csak összeszedi a gondolatait, mert folytatja.*
~Tűrhető? Azért azt kétlem. Eddig senki nem a tűrhető kategória volt, akivel itt találkoztam.~
*A folytatástól meglepetten pillant körbe a szobában és mindent, ami fából van, egy kicsit más szemmel lát, annak tudatában, hogy a férfi keze munkája is benne van.*
~Ez igazán becsülendő. Mennyi kemény munka lehet itt.~
-Lenyűgöző.
*Ragyog fel az arca lelkesen mikor visszanéz Giusra. A férfi tekintete azonban megint elsötétül és Nara hirtelen nem tudja mire is gondolt. Szeme megakad a nyilvánvalón és a teste lángra kap.*
~Le azzal a törölközővel!~
*Fut át az agyán, de elvörösödve keresi inkább az acélkék szemeket. Izgalmába halvány félelem is vegyül, bár nehéz lenne megmondani mitől tart. Olyan forróság árad szét benne, hogy a vizet szinte hidegnek érzi maga körül, és a férfi minden lépésével erősebben érzi a reszketést, amit lassan már nem tud elrejteni. A könnyed érintéstől azonban végre abbamarad és önkéntelenül húzódik közelebb Giushoz, mintha mágnes vonzaná. Közben számos furcsa dolgot érez, amiket eddig soha, de mind csak halvány villanás az agya hátsó részében, mert minden más érzékét egyre inkább Gius tölti ki. A haja finoman csiklandozza mellét, ami egyre érzékenyebb az érintésre. Forró zsibbadás önti el az alhasát, amitől combjainak önkéntelen szorítása észrevétlen meglazul.*
~Ez a hang, ez az érintés, ez a mosoly...~
-Még nem, de remélem megtudom.
*Suttogja megigézetten és ha akarná sem tudná elszakítani zavaros gondolatait és éhes tekintetét Giustól. De így, hogy nem is akarja... lehetetlen.*
A hozzászólás írója (Mylnara Regnae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.25 13:48:54
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Fürdő//
*Gius egyértelműen figyelmesen hallgatja a lány szavait, de miután befejezi, még gondolataiba mélyed egy darabig, így csak nézik egymást várakozón, kifürkészhetetlenül.*
~Talán valami rosszat mondtam? Miért néz így rám?~
*A kacér kérdésére sem kap választ, csak egy kis fészkelődést és zavart tekintetet. Mintha a férfi elveszett volna egy kicsit a gondolataiban.*
~Bár tudnám mi jár a fejében.~
*Nara kihasználva az ilyen pillanatokat, alaposan végigméri Gius minden porcikáját. Egyre többször akad meg szeme a törölközőn, amitől gondolatai zavarba ejtő irányt vesznek. Jó szokásához híven az ajkába harap, hogy leplezze a buja ötleteket és inkább másra koncentrál.*
~Elsőre félelmetes. Vad. Sötét.~
*Az arcán elidőzik egy kicsit és a tekintetét fürkészi.*
~De mégis van benne valami vonzó. Valami nyers, és ösztönös.~
*Úgy tűnik a férfi azért csak összeszedi a gondolatait, mert folytatja.*
~Tűrhető? Azért azt kétlem. Eddig senki nem a tűrhető kategória volt, akivel itt találkoztam.~
*A folytatástól meglepetten pillant körbe a szobában és mindent, ami fából van, egy kicsit más szemmel lát, annak tudatában, hogy a férfi keze munkája is benne van.*
~Ez igazán becsülendő. Mennyi kemény munka lehet itt.~
-Lenyűgöző.
*Ragyog fel az arca lelkesen mikor visszanéz Giusra. A férfi tekintete azonban megint elsötétül és Nara hirtelen nem tudja mire is gondolt. Szeme megakad a nyilvánvalón és a teste lángra kap.*
~Le azzal a törölközővel!~
*Fut át az agyán, de elvörösödve keresi inkább az acélkék szemeket. Izgalmába halvány félelem is vegyül, bár nehéz lenne megmondani mitől tart. Olyan forróság árad szét benne, hogy a vizet szinte hidegnek érzi maga körül, és a férfi minden lépésével erősebben érzi a reszketést, amit lassan már nem tud elrejteni. A könnyed érintéstől azonban végre abbamarad és önkéntelenül húzódik közelebb Giushoz, mintha mágnes vonzaná. Közben számos furcsa dolgot érez, amiket eddig soha, de mind csak halvány villanás az agya hátsó részében, mert minden más érzékét egyre inkább Gius tölti ki. A haja finoman csiklandozza mellét, ami egyre érzékenyebb az érintésre. Forró zsibbadás önti el az alhasát, amitől combjainak önkéntelen szorítása észrevétlen meglazul.*
~Ez a hang, ez az érintés, ez a mosoly...~
-Még nem, de remélem megtudom.
*Suttogja megigézetten és ha akarná sem tudná elszakítani zavaros gondolatait és éhes tekintetét Giustól. De így, hogy nem is akarja... lehetetlen.*
A hozzászólás írója (Mylnara Regnae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.25 13:48:54
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:04:24
Üzenet elküldve: 2016-10-24 22:04:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Figyelmesen hallgatja a lányt, tényleg érdekli, amit mond, ahogy beszél, ahogy mozog a szája, a vörös ajkai... De azért az is érdekli, amit mond. A nők gyilkolási szándékára vonatkozó kérdésre vesz egy levegőt, hogy meséljen, aztán ki is fújja és inkább csak félig bocsánatkérő, félig "ez van" gesztussal megrántja a vállát.*
-Hosszú történet. Nem is biztos, hogy vidám.
*A lány élete valóban érdekesnek bizonyul.
~Tehát ért az állatokhoz. Ez megmagyarázza, miért jöttek ki olyan jól Bellával. Heh, Sylweran tudja, kiket akar maga körül látni. Lefogadom, hogy tervei vannak a csajjal, bestia szelídítőt akar belőle faragni vagy valami hasonló.~ Azért vigyáz, hogy a gondolatai ne üljenek ki az arcára, nehogy Nara megijedjen olyasmitől, amitől nem kéne. Egyébként is van más, amitől megrémülhet, ha éppen olyan természetű. Hiába jár máson is az agya és valamennyire még próbál is uralkodni magán, a férfi Nara utáni vágyódásának egyértelmű testi jele mutatkozik, aminek részleteit takarja ugyan a törölköző, de azért egy pillantással megállapítható, mi történik. A "tüzes csődör" emlegetése sem segít a helyzeten, Gius komolyan elgondolkozik, hogy most akkor Őt cukkolják-e és nem kéne-e megszabadulni attól a törölközőtől. Egy kicsit még visszafogja magát...*
-Tűrhető harcos vagyok. *Szerénykedik kicsit, mert kezd beszűkülni a gondolkodása az egyre súlyosabb agyi vérhiány miatt és a szerénységről még ilyen állapotban is meg tudja ítélni, hogy kevés baj lehet belőle.*
-Meg, mint kiderült, jó vagyok favágásban. Ha Vadvédben jársz-kelsz, nagyjából minden negyedik deszkát nekem köszönhetsz.
*A lány mosolya maradék önuralmát is porig rombolja. Erőltetett visszafogottsággal áll föl, fél kézzel kapva el az elmúlt pár percben kevésnek bizonyuló törölközőt, hogy legalább még egy-két pillanatig takarja a nyilvánvalót. A kádhoz sétál, amiben a lány kucorog és miközben hevenyészve rögzíti magán a szövetet, a kád szélére dőlve a lány arcához hajol, hogy ajkaik között csak jó három arasz marad csak. Jobb kezével végigsimít a lány állán, miközben a legőszintébb félmosolyával kérdezi.*
-Tudod, miben vagyok még jó?
*Azért a lány válaszát még megvárja. Ha mégsem szeretne semmi komolyabbat, ez a legutolsó esélye, hogy ezt tudomására hozza.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Figyelmesen hallgatja a lányt, tényleg érdekli, amit mond, ahogy beszél, ahogy mozog a szája, a vörös ajkai... De azért az is érdekli, amit mond. A nők gyilkolási szándékára vonatkozó kérdésre vesz egy levegőt, hogy meséljen, aztán ki is fújja és inkább csak félig bocsánatkérő, félig "ez van" gesztussal megrántja a vállát.*
-Hosszú történet. Nem is biztos, hogy vidám.
*A lány élete valóban érdekesnek bizonyul.
~Tehát ért az állatokhoz. Ez megmagyarázza, miért jöttek ki olyan jól Bellával. Heh, Sylweran tudja, kiket akar maga körül látni. Lefogadom, hogy tervei vannak a csajjal, bestia szelídítőt akar belőle faragni vagy valami hasonló.~ Azért vigyáz, hogy a gondolatai ne üljenek ki az arcára, nehogy Nara megijedjen olyasmitől, amitől nem kéne. Egyébként is van más, amitől megrémülhet, ha éppen olyan természetű. Hiába jár máson is az agya és valamennyire még próbál is uralkodni magán, a férfi Nara utáni vágyódásának egyértelmű testi jele mutatkozik, aminek részleteit takarja ugyan a törölköző, de azért egy pillantással megállapítható, mi történik. A "tüzes csődör" emlegetése sem segít a helyzeten, Gius komolyan elgondolkozik, hogy most akkor Őt cukkolják-e és nem kéne-e megszabadulni attól a törölközőtől. Egy kicsit még visszafogja magát...*
-Tűrhető harcos vagyok. *Szerénykedik kicsit, mert kezd beszűkülni a gondolkodása az egyre súlyosabb agyi vérhiány miatt és a szerénységről még ilyen állapotban is meg tudja ítélni, hogy kevés baj lehet belőle.*
-Meg, mint kiderült, jó vagyok favágásban. Ha Vadvédben jársz-kelsz, nagyjából minden negyedik deszkát nekem köszönhetsz.
*A lány mosolya maradék önuralmát is porig rombolja. Erőltetett visszafogottsággal áll föl, fél kézzel kapva el az elmúlt pár percben kevésnek bizonyuló törölközőt, hogy legalább még egy-két pillanatig takarja a nyilvánvalót. A kádhoz sétál, amiben a lány kucorog és miközben hevenyészve rögzíti magán a szövetet, a kád szélére dőlve a lány arcához hajol, hogy ajkaik között csak jó három arasz marad csak. Jobb kezével végigsimít a lány állán, miközben a legőszintébb félmosolyával kérdezi.*
-Tudod, miben vagyok még jó?
*Azért a lány válaszát még megvárja. Ha mégsem szeretne semmi komolyabbat, ez a legutolsó esélye, hogy ezt tudomására hozza.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-24 19:58:50
Üzenet elküldve: 2016-10-24 19:58:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzkeresztség másodfokon//
*A gyökértelenség érzete nem ismeretlen számára, számos helyzetben találkozott már vele. Amikor először maradt magára a szökése után, amikor az első hajóján szolgált, amikor onnan is megszökött, amikor bekerült a Kárhozottak közé. Mindegyik alkalommal rezgett a léc a lába alatt, az eső a fejét verte. Most is remegnek a végtagjai, tiltakoznak minden új ellen, de legalább tetőt tartanak a feje felé, és ezért nem is tudna most kevésbé hálásan simulni a másikhoz. Máskor, más helyzetben pont előle menekülne, most pedig hozzá. Az elfogadás hosszú idő számára, Khan kitartása pedig bármelyik türelmes állatéval felvenné a versenyt.*
- Hmm… *Inkább csak egy kellemes dorombolásként hagyja most el ez az ajkait, mintsem a mély gondolkodás jeleként.*
- Üres üvegekkel, a földön a szétdobált ruhák között. Csonkig égett gyertyákkal. Nem, nem is. Tető nélkül, a csillagok alatt. Vagy esőben! Igen, inkább esőben. *Utolsó pillanatát egészen Khan újfenti felbukkanásáig kardélen képzelte el. Nem is halálként gondolt rá, hanem az utolsó vereségként, mert, mindig van egy erősebb ellenfél. Megfordult a fejében a bitófa gondolata, vagy, hogy kevésbé kedvelt első férjének parancsára megnyúzzák, mindezt közönség előtt. Most azonban kacérabb sétára invitálják képzeletét és vágyait, amelynek lehetőségével szívesebben beérné.*
- Lehet. *Kuncogja el magát és még inkább beékelődik a férfi kezei közé.* De nem véletlenül nem hoztam el magammal semmit a Kikötőből. Talán nem számítottam rá, hogy nem térek vissza. *Vagy, hogy igent mond Khannak és vele marad. Elképzeléseiből nagyjából semmi sem jöhetett össze. Számon kérni ment a borászatba és a barátság titulusát aggatta kettejük kapcsolatára, de a vonzódásuk mindig erősebb volt annál, minthogy ép ésszel felülírhassanak bármit. Khan talán nem is próbálkozott ezt elutasítani magában, Dynti viszont annál erősebben.* Mondjuk a gyíkkoponyám hiányzik. *Kevés kacatot tart meg magának, de két koponya ott díszeleg még az üvöltő szirten, jóllehet Khan nem erre a barlangra célzott kérdésével.*
- Bot! *Javítja ki abban a pillanatban a tévesen, vagy inkább szándékosan rosszul címezett fadarabot.* És elmondom, mit fog szólni. Ha nyersz, végleg tűzbe vetem. Ami azt jelenté… *Hogy Khan maradhat egyeduralkodó az életében, de ezt inkább játékosságból sem teszi hozzá. Fura mód az a fadarab egyfajta szimbólum számára, így az, hogy hajlandó lenne megválni tőle, a részéről egész nagy tett lenne. Felajánlhatta volna azt is, hogy nem iszik egy hétig alkoholt, de teljesen még nem hibbant meg, még, ha olykor úgy is tűnik.* Mit kapok én *Szórakozottan sétáltatja ujjait a férfi mellkasán a nyaka felé, tekintetével végigkövetve.* ha szerény kis személyem kerül ki győztesen első hitvesi verekedésünkből?
*A gyökértelenség érzete nem ismeretlen számára, számos helyzetben találkozott már vele. Amikor először maradt magára a szökése után, amikor az első hajóján szolgált, amikor onnan is megszökött, amikor bekerült a Kárhozottak közé. Mindegyik alkalommal rezgett a léc a lába alatt, az eső a fejét verte. Most is remegnek a végtagjai, tiltakoznak minden új ellen, de legalább tetőt tartanak a feje felé, és ezért nem is tudna most kevésbé hálásan simulni a másikhoz. Máskor, más helyzetben pont előle menekülne, most pedig hozzá. Az elfogadás hosszú idő számára, Khan kitartása pedig bármelyik türelmes állatéval felvenné a versenyt.*
- Hmm… *Inkább csak egy kellemes dorombolásként hagyja most el ez az ajkait, mintsem a mély gondolkodás jeleként.*
- Üres üvegekkel, a földön a szétdobált ruhák között. Csonkig égett gyertyákkal. Nem, nem is. Tető nélkül, a csillagok alatt. Vagy esőben! Igen, inkább esőben. *Utolsó pillanatát egészen Khan újfenti felbukkanásáig kardélen képzelte el. Nem is halálként gondolt rá, hanem az utolsó vereségként, mert, mindig van egy erősebb ellenfél. Megfordult a fejében a bitófa gondolata, vagy, hogy kevésbé kedvelt első férjének parancsára megnyúzzák, mindezt közönség előtt. Most azonban kacérabb sétára invitálják képzeletét és vágyait, amelynek lehetőségével szívesebben beérné.*
- Lehet. *Kuncogja el magát és még inkább beékelődik a férfi kezei közé.* De nem véletlenül nem hoztam el magammal semmit a Kikötőből. Talán nem számítottam rá, hogy nem térek vissza. *Vagy, hogy igent mond Khannak és vele marad. Elképzeléseiből nagyjából semmi sem jöhetett össze. Számon kérni ment a borászatba és a barátság titulusát aggatta kettejük kapcsolatára, de a vonzódásuk mindig erősebb volt annál, minthogy ép ésszel felülírhassanak bármit. Khan talán nem is próbálkozott ezt elutasítani magában, Dynti viszont annál erősebben.* Mondjuk a gyíkkoponyám hiányzik. *Kevés kacatot tart meg magának, de két koponya ott díszeleg még az üvöltő szirten, jóllehet Khan nem erre a barlangra célzott kérdésével.*
- Bot! *Javítja ki abban a pillanatban a tévesen, vagy inkább szándékosan rosszul címezett fadarabot.* És elmondom, mit fog szólni. Ha nyersz, végleg tűzbe vetem. Ami azt jelenté… *Hogy Khan maradhat egyeduralkodó az életében, de ezt inkább játékosságból sem teszi hozzá. Fura mód az a fadarab egyfajta szimbólum számára, így az, hogy hajlandó lenne megválni tőle, a részéről egész nagy tett lenne. Felajánlhatta volna azt is, hogy nem iszik egy hétig alkoholt, de teljesen még nem hibbant meg, még, ha olykor úgy is tűnik.* Mit kapok én *Szórakozottan sétáltatja ujjait a férfi mellkasán a nyaka felé, tekintetével végigkövetve.* ha szerény kis személyem kerül ki győztesen első hitvesi verekedésünkből?
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-24 00:30:43
Üzenet elküldve: 2016-10-24 00:30:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Már messze //
*Jezabielt valószínűleg azért nem találta senki sehol mostanában, mert már elindult a város felé. Nem akarta nagy dobra verni a dolgot, a múltkor is éppen abból lett a baj hogy nem mehetett egyedül. Saját magát sokkal könnyebben megvédi mint maga körül másokat, Sylweran viszont biztosan nem engedte volna egyedül, így nem igazán maradt más választása, kénytelen volt meglépni. Egy levelet persze hagyott a vezérnek hogy senki se aggódjon miatta, becsúsztatta szépen a szobájának ajtaja alatt, így kiderül hogy csak a városba ment pár napra elintézni pár dolgot amit az erdő közepén igencsak nehézkes lenne.*
*Jezabielt valószínűleg azért nem találta senki sehol mostanában, mert már elindult a város felé. Nem akarta nagy dobra verni a dolgot, a múltkor is éppen abból lett a baj hogy nem mehetett egyedül. Saját magát sokkal könnyebben megvédi mint maga körül másokat, Sylweran viszont biztosan nem engedte volna egyedül, így nem igazán maradt más választása, kénytelen volt meglépni. Egy levelet persze hagyott a vezérnek hogy senki se aggódjon miatta, becsúsztatta szépen a szobájának ajtaja alatt, így kiderül hogy csak a városba ment pár napra elintézni pár dolgot amit az erdő közepén igencsak nehézkes lenne.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-23 20:32:59
Üzenet elküldve: 2016-10-23 20:32:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzkeresztség másodfokon//
*Az alkarjában égő fájdalmat a továbbiakban megpróbálja negligálni és ennek elérésében elsőrangú szerepet kap a Vörös közelsége, aki a felemás szemű férfi szerencséjére, maga is úgy gondolja, hogy a kettejük közt lévő távolság éppen elég ideig volt a kelleténél nagyobb, s most, az első adandó alkalommal közelebb is óvakodik hozzá, mint ama mesebeli, szelídítetlen róka, aki távolságtartását az idő hosszával és a kisfiú türelmének ájtatos gyakorlása révén, végül feladta.
Tekinthetnének így is a kapcsolatukra, ami nem a karavánút ideje alatt fogant és nem is lett volna képes erős szárat hajtani egyetlen sovány hét alatt. Meglehet, lassan egy évtizede is megvan annak már, hogy először találkozott a nemeskisasszonyból lett kalózzal, s noha semlegesek sohasem voltak egymás iránt, olyan egyértelműen mint nemrégiben, egyszer sem fogalmazták meg a másik életében betöltött szerepeiket.*
- Ágyban, párnák közt meghalni: idáig nekem is tetszik az elgondolás, de álom helyett szívesebben látnék valóságot. Téged, magamon és pőrén. Mondjuk. *Hivatásbeli módszereik bármennyire nyersek és hétköznapiak is, Khan egy olyan momentumot sem tud most felidézni, amikor ezt a gyakorlatot bármelyikük is átültette volna egy intimebb kontextusba. Most könnyűszerrel esik száján a szó, de tovább nem cizellálja a képet, enged valamit a lány fantáziájának is, ami igen élénken és aktívan képes megnyilvánulni, helyzettől függetlenül. A férfi fejében számító ötlet fogan arról, hogyan kösse össze asszonya vágyát a fekete levű itallal.*
- Ha ezt tudod, elhozod magaddal azt a moly-nyűtte pléded a barlangból, mi? *Egyedül ha sós tengervizet látott azután, hogy kis híján kivérzett benne. Merthogy azt nem feltételezi, hogy a lány bármi, barlangban fellelhető tárgyat valaha is távolabb vitt volna néhány nyíllövésnyinél. Annak a menedékhelynek és minden benne összehalmozott "kacatnak" éppen az adta talán meg számára az értékét, hogy sohasem kerültek ki onnét hosszabb időre.
Elvékonyodott és most erőtlen karjaiba vonja a bújni akaró szénakazalt és az alatta rejtőző lányt, hogy mélyet lélegezhessen Dyn illatából. Ezer másik, viharvert és izzadó kalóznőé közül is felismerné már e nőét. Hogyan is állhatna hát ellent annak a "táncra" kérésnek, amit lapos vigyora alól intéz felé.*
- És mindehhez egy árva szava sem lesz Gallynak? *Mivel az ilyet általában nem tét nélkül játsszák (ők pedig pláne nem), rögtön adja is magát a folytatás, amiben felveti Dynnek, hogy ízesíthetik egymás ütlegelését azzal, hogy kilátásba helyeznek némi... javadalmazást a triumfáns félnek.*
*Az alkarjában égő fájdalmat a továbbiakban megpróbálja negligálni és ennek elérésében elsőrangú szerepet kap a Vörös közelsége, aki a felemás szemű férfi szerencséjére, maga is úgy gondolja, hogy a kettejük közt lévő távolság éppen elég ideig volt a kelleténél nagyobb, s most, az első adandó alkalommal közelebb is óvakodik hozzá, mint ama mesebeli, szelídítetlen róka, aki távolságtartását az idő hosszával és a kisfiú türelmének ájtatos gyakorlása révén, végül feladta.
Tekinthetnének így is a kapcsolatukra, ami nem a karavánút ideje alatt fogant és nem is lett volna képes erős szárat hajtani egyetlen sovány hét alatt. Meglehet, lassan egy évtizede is megvan annak már, hogy először találkozott a nemeskisasszonyból lett kalózzal, s noha semlegesek sohasem voltak egymás iránt, olyan egyértelműen mint nemrégiben, egyszer sem fogalmazták meg a másik életében betöltött szerepeiket.*
- Ágyban, párnák közt meghalni: idáig nekem is tetszik az elgondolás, de álom helyett szívesebben látnék valóságot. Téged, magamon és pőrén. Mondjuk. *Hivatásbeli módszereik bármennyire nyersek és hétköznapiak is, Khan egy olyan momentumot sem tud most felidézni, amikor ezt a gyakorlatot bármelyikük is átültette volna egy intimebb kontextusba. Most könnyűszerrel esik száján a szó, de tovább nem cizellálja a képet, enged valamit a lány fantáziájának is, ami igen élénken és aktívan képes megnyilvánulni, helyzettől függetlenül. A férfi fejében számító ötlet fogan arról, hogyan kösse össze asszonya vágyát a fekete levű itallal.*
- Ha ezt tudod, elhozod magaddal azt a moly-nyűtte pléded a barlangból, mi? *Egyedül ha sós tengervizet látott azután, hogy kis híján kivérzett benne. Merthogy azt nem feltételezi, hogy a lány bármi, barlangban fellelhető tárgyat valaha is távolabb vitt volna néhány nyíllövésnyinél. Annak a menedékhelynek és minden benne összehalmozott "kacatnak" éppen az adta talán meg számára az értékét, hogy sohasem kerültek ki onnét hosszabb időre.
Elvékonyodott és most erőtlen karjaiba vonja a bújni akaró szénakazalt és az alatta rejtőző lányt, hogy mélyet lélegezhessen Dyn illatából. Ezer másik, viharvert és izzadó kalóznőé közül is felismerné már e nőét. Hogyan is állhatna hát ellent annak a "táncra" kérésnek, amit lapos vigyora alól intéz felé.*
- És mindehhez egy árva szava sem lesz Gallynak? *Mivel az ilyet általában nem tét nélkül játsszák (ők pedig pláne nem), rögtön adja is magát a folytatás, amiben felveti Dynnek, hogy ízesíthetik egymás ütlegelését azzal, hogy kilátásba helyeznek némi... javadalmazást a triumfáns félnek.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-23 09:48:20
Üzenet elküldve: 2016-10-23 09:48:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzkeresztség másodfokon//
*Mélyen beszívja a levegőt. A megszokott sós illatot keresi, a párát, az erdőből kiszűrődő hangok között a hullámok morajlását, a fel-alá mászkáló népek között a káromkodást. Nem talál hasonlót, amely az általa megszabott otthont sugallhatná felé, pontosan olyan békés ez a hely, amilyennek egyébként lennie is kell. Nem úgy tűnik, mintha a fenekestől felfordult világ változásai bármilyen formában is eljuthatnának ide.
Visszapillant Khan felé. Az első nyíl, mintha a világból is ki akarna szökni. Apró mosolyt csal ez a száj szegletébe. A férfi legalább fel tudta húzni. Még élénken él a fejében a kép, amikor ő akarta meg tanulni íjászni, alkarjában az idegek csak úgy remegtek, majd vele együtt egész teste is, ahogy egyébként is rossz testtartással, gyenge erőnléttel próbálkozott vele. Azóta csak az elméletéről tanult néhány dolgot és a távolsági harcot nála már inkább csak az övére függesztett néhány dobótőr jelenti.
A következő lövés már némiképpen a cél felé tart, majd a báb egy pontjáról megpattanva, mintha csak valami természetfeletti sorscsapás lenne, őt veszi irányba. Nem tér ki előle, holott ösztönei azt sugallják, hogy legalább egy lépéssel nem ártana pozíciót váltani, de inkább végig nézi, amint a vessző éppen csak pár méterre tőle a földbe ékelődik. A tőle megszokott kérdő mimikával néz fel az urára, és fél lábával ellöki magát a faltól, hogy aztán kihúzza a merénylőt a földből és meginduljon annak gazdája felé.*
- Mindig is romantikusabbnak találtam az álom közepén elért halált, de azért szólj, ha máskor is gyakorolni kívánsz, mert akkor becsukom az ablakom, mielőtt még oda találna be egy vessző, miközben kényelmesen hortyogok. *Khan kezébe nyújtja a komisz nyilat.*
- Nekem mindig azt mondták; az eltévedt vesszők oka, ha az íjász túl laza. Feszíts kicsit jobban. *Megdörzsöli karját. Egyre hűvösebb van, de ez kedvére való, északiként nem a fülledt meleghez szokott, ami okozott neki jó pár kellemetlen pillanatot a hajókon.*
- Nem igazán volt lehetőségem kipróbálni egy magamban, hogy miként bírja, de teszünk majd egy próbát. *Ahogy a férfi, úgy Dynti sem igazán tervezett egyedül alvást. Túlságosan kezdi megszokni a másik testének melegét.* Bár a takaró kissé vékonyka, kénytelenek leszünk kitalálni valamit a hűvös ellen.
*Pontosan azzal a kérdéssel találja be a másik fele, ami folyamatosan az agyában jár. Újabbat merít az avar illatú levegőből és körbenéz.*
- Ühüm. *Gyér mosolyt húz magára, majd tekintetét Khanon állítja meg. Az egyetlen pont a Véden belül, amelytől talán tényleg otthonszerűvé válik a szokatlan helyzet. Szinte beleborul a másik karjai közé, ennek késztetése ellen nem sokat tudott tenni, a pillanat diktálta, és nem akarta megállítani. Még az sem túlzottan érdekli, ha valaki meglátja őket.*
- Mielőtt új tudományba fogsz, talán vissza kellene nyerned korábbi erőnlétedet és a kardot is szorongatni kicsit. *Valószínűleg nehezen érthető a férfi mellkasába préselődött arcból, hogy mit motyog. Ezt észlelve kissé megemeli a fejét, hogy felnézzen rá, és így már szavai is érthetőbbé váljanak.* Készen állsz, hogy elverjelek egy fakarddal?
*Mélyen beszívja a levegőt. A megszokott sós illatot keresi, a párát, az erdőből kiszűrődő hangok között a hullámok morajlását, a fel-alá mászkáló népek között a káromkodást. Nem talál hasonlót, amely az általa megszabott otthont sugallhatná felé, pontosan olyan békés ez a hely, amilyennek egyébként lennie is kell. Nem úgy tűnik, mintha a fenekestől felfordult világ változásai bármilyen formában is eljuthatnának ide.
Visszapillant Khan felé. Az első nyíl, mintha a világból is ki akarna szökni. Apró mosolyt csal ez a száj szegletébe. A férfi legalább fel tudta húzni. Még élénken él a fejében a kép, amikor ő akarta meg tanulni íjászni, alkarjában az idegek csak úgy remegtek, majd vele együtt egész teste is, ahogy egyébként is rossz testtartással, gyenge erőnléttel próbálkozott vele. Azóta csak az elméletéről tanult néhány dolgot és a távolsági harcot nála már inkább csak az övére függesztett néhány dobótőr jelenti.
A következő lövés már némiképpen a cél felé tart, majd a báb egy pontjáról megpattanva, mintha csak valami természetfeletti sorscsapás lenne, őt veszi irányba. Nem tér ki előle, holott ösztönei azt sugallják, hogy legalább egy lépéssel nem ártana pozíciót váltani, de inkább végig nézi, amint a vessző éppen csak pár méterre tőle a földbe ékelődik. A tőle megszokott kérdő mimikával néz fel az urára, és fél lábával ellöki magát a faltól, hogy aztán kihúzza a merénylőt a földből és meginduljon annak gazdája felé.*
- Mindig is romantikusabbnak találtam az álom közepén elért halált, de azért szólj, ha máskor is gyakorolni kívánsz, mert akkor becsukom az ablakom, mielőtt még oda találna be egy vessző, miközben kényelmesen hortyogok. *Khan kezébe nyújtja a komisz nyilat.*
- Nekem mindig azt mondták; az eltévedt vesszők oka, ha az íjász túl laza. Feszíts kicsit jobban. *Megdörzsöli karját. Egyre hűvösebb van, de ez kedvére való, északiként nem a fülledt meleghez szokott, ami okozott neki jó pár kellemetlen pillanatot a hajókon.*
- Nem igazán volt lehetőségem kipróbálni egy magamban, hogy miként bírja, de teszünk majd egy próbát. *Ahogy a férfi, úgy Dynti sem igazán tervezett egyedül alvást. Túlságosan kezdi megszokni a másik testének melegét.* Bár a takaró kissé vékonyka, kénytelenek leszünk kitalálni valamit a hűvös ellen.
*Pontosan azzal a kérdéssel találja be a másik fele, ami folyamatosan az agyában jár. Újabbat merít az avar illatú levegőből és körbenéz.*
- Ühüm. *Gyér mosolyt húz magára, majd tekintetét Khanon állítja meg. Az egyetlen pont a Véden belül, amelytől talán tényleg otthonszerűvé válik a szokatlan helyzet. Szinte beleborul a másik karjai közé, ennek késztetése ellen nem sokat tudott tenni, a pillanat diktálta, és nem akarta megállítani. Még az sem túlzottan érdekli, ha valaki meglátja őket.*
- Mielőtt új tudományba fogsz, talán vissza kellene nyerned korábbi erőnlétedet és a kardot is szorongatni kicsit. *Valószínűleg nehezen érthető a férfi mellkasába préselődött arcból, hogy mit motyog. Ezt észlelve kissé megemeli a fejét, hogy felnézzen rá, és így már szavai is érthetőbbé váljanak.* Készen állsz, hogy elverjelek egy fakarddal?
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-22 04:09:36
Üzenet elküldve: 2016-10-22 04:09:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tűzkeresztség másodfokon//
*Az első nyíllövés olyan, amilyen egy olyan emberéé kell hogy legyen, aki életében először ragad szarvasínnal idegezett fegyvert a kezébe.
Vadvéd cölöpfalairól korántsem állítható, hogy alacsonyra húzták volna őket, Khannak azonban még így is sikerül a lövést olyan valószerűtlenül magas ívre küldenie, hogy csak akkor láthatná az útját, ha képes volna dacolni a napfény erejével. E képesség híján jobbára elkönyveli magában, hogy a nyílvessző valahol túlnan fúródik a talajba, vagy szerencsésebb esés esetén egy fa törzsébe. Ez utóbbiról még reméli, hogy nem szegi meg azt a paktumot, amit Sylweranék kötöttek a helyi hatóságnak számító erdőszellemmel. Az elf elbeszélése nem minden pontján volt érthető-követhető, de annyit könnyen kihámozhatott belőle akárki, hogy a kapukon túli, engedély nélküli kóborlás elsősorban a sompolyogni kívánó érdekeit (és testi-lelki épségét) hivatott szavatolni. Ezek alapján jogosnak érzi azt feltételezni, hogy Vadvéd népének itteni státusza egyelőre nem több a "megtűrt vendégénél", s ha csak csekély módon vétenek is az írásbeli kontraktus nélkül köttetett paktum ellen, hamar a fa... dolgok rosszabbik végén találhatják magukat. Ugyanez természetesen megfordítva, egy kicsit más szemszögből vizsgálva is igaz lehet, ami egyben itteni biztonságuk alapját is jelenti. Aki feldúlva érkezne Erdőmélyére, ugyanolyan konzekvenciákkal kellene szembenézzen, mint ők, ebben nem ismernek kivételt az egyetemes törvények - talán.*
- Mindig is akartam hegtetoválást. *Megvakarja felsebzett alkarját, ahol az ideg végigmarta a bőrét. Mivel jajveszékelés sem kísérte a lövést, megelőlegezi magának, hogy bántódása sem esett senkinek, sem a falak innenső, sem azok túlra eső oldalán.
Ezt még bőven a pozitívnak számító eredmények halmazába tudja sorolni így nem látja akadályát egy újabb kísérletnek, ezúttal nagyobb ügyet kerítve annak, hogy a fegyver és az alkarja között leheletnyivel nagyobb távolság feszüljön. Nem akar az esti vacsoránál csontig csupaszított karral megjelenni. Utólag aztán kénytelen elkönyvelni, hogy a helytelen-helyes fegyvertartás csodákra képes és hogy ez nincsen másként a messzehordó eszközök esetén sem.
A gyakorlóbábokon szinte semmilyen fémfelület van, az a kevéske, ami pedig akad rajtuk, igen elhanyagolható. Khan ezek egyikét találja el, mesteri pontossággal, amitől az acélhegy pendülve vált irányt és szabálytalan pergéssel bal-kéz felé kezd el szállni. Most nyomon is tudja követni és végignézni, ahogy lepottyan nem messze a ház sarkától és a szeretett Vöröstől.
Pillantást vet a hegyre, Dynre, aztán a saját kezében tartott íjra, amit el is ereszt, hogy feltartsa mindkét kezét a megadás külhonban is elismert jeleként.*
- Esküszöm kis szívem, hogy nem untam még rá a házaséletre! *Az íjat persze visszaakasztja a többi gyakorlófegyver közé végül, hisz most, hogy a kalózlány megébredt, már semmi oka egyedül ténferegni az udvaron.*
- Megfelelően kényelmesnek találtad az ágyad? Mit gondolsz, elbír két személlyel is? *A sajátját nem tervezi túl sokat és gyakran használni, hacsak Dyn ebbéli elképzeléseit keresztül nem húzza sajátjaival.*
- Jó itt a levegő, nem? Tiszta, meg csend is van. *Pocsék terelő, legalább annyira, mint a Vörös, mégis rendre próbát tesznek vele, hogy megvezessék a másikat.*
*Az első nyíllövés olyan, amilyen egy olyan emberéé kell hogy legyen, aki életében először ragad szarvasínnal idegezett fegyvert a kezébe.
Vadvéd cölöpfalairól korántsem állítható, hogy alacsonyra húzták volna őket, Khannak azonban még így is sikerül a lövést olyan valószerűtlenül magas ívre küldenie, hogy csak akkor láthatná az útját, ha képes volna dacolni a napfény erejével. E képesség híján jobbára elkönyveli magában, hogy a nyílvessző valahol túlnan fúródik a talajba, vagy szerencsésebb esés esetén egy fa törzsébe. Ez utóbbiról még reméli, hogy nem szegi meg azt a paktumot, amit Sylweranék kötöttek a helyi hatóságnak számító erdőszellemmel. Az elf elbeszélése nem minden pontján volt érthető-követhető, de annyit könnyen kihámozhatott belőle akárki, hogy a kapukon túli, engedély nélküli kóborlás elsősorban a sompolyogni kívánó érdekeit (és testi-lelki épségét) hivatott szavatolni. Ezek alapján jogosnak érzi azt feltételezni, hogy Vadvéd népének itteni státusza egyelőre nem több a "megtűrt vendégénél", s ha csak csekély módon vétenek is az írásbeli kontraktus nélkül köttetett paktum ellen, hamar a fa... dolgok rosszabbik végén találhatják magukat. Ugyanez természetesen megfordítva, egy kicsit más szemszögből vizsgálva is igaz lehet, ami egyben itteni biztonságuk alapját is jelenti. Aki feldúlva érkezne Erdőmélyére, ugyanolyan konzekvenciákkal kellene szembenézzen, mint ők, ebben nem ismernek kivételt az egyetemes törvények - talán.*
- Mindig is akartam hegtetoválást. *Megvakarja felsebzett alkarját, ahol az ideg végigmarta a bőrét. Mivel jajveszékelés sem kísérte a lövést, megelőlegezi magának, hogy bántódása sem esett senkinek, sem a falak innenső, sem azok túlra eső oldalán.
Ezt még bőven a pozitívnak számító eredmények halmazába tudja sorolni így nem látja akadályát egy újabb kísérletnek, ezúttal nagyobb ügyet kerítve annak, hogy a fegyver és az alkarja között leheletnyivel nagyobb távolság feszüljön. Nem akar az esti vacsoránál csontig csupaszított karral megjelenni. Utólag aztán kénytelen elkönyvelni, hogy a helytelen-helyes fegyvertartás csodákra képes és hogy ez nincsen másként a messzehordó eszközök esetén sem.
A gyakorlóbábokon szinte semmilyen fémfelület van, az a kevéske, ami pedig akad rajtuk, igen elhanyagolható. Khan ezek egyikét találja el, mesteri pontossággal, amitől az acélhegy pendülve vált irányt és szabálytalan pergéssel bal-kéz felé kezd el szállni. Most nyomon is tudja követni és végignézni, ahogy lepottyan nem messze a ház sarkától és a szeretett Vöröstől.
Pillantást vet a hegyre, Dynre, aztán a saját kezében tartott íjra, amit el is ereszt, hogy feltartsa mindkét kezét a megadás külhonban is elismert jeleként.*
- Esküszöm kis szívem, hogy nem untam még rá a házaséletre! *Az íjat persze visszaakasztja a többi gyakorlófegyver közé végül, hisz most, hogy a kalózlány megébredt, már semmi oka egyedül ténferegni az udvaron.*
- Megfelelően kényelmesnek találtad az ágyad? Mit gondolsz, elbír két személlyel is? *A sajátját nem tervezi túl sokat és gyakran használni, hacsak Dyn ebbéli elképzeléseit keresztül nem húzza sajátjaival.*
- Jó itt a levegő, nem? Tiszta, meg csend is van. *Pocsék terelő, legalább annyira, mint a Vörös, mégis rendre próbát tesznek vele, hogy megvezessék a másikat.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-21 17:44:29
Üzenet elküldve: 2016-10-21 17:44:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Erődnézés//
*Látja, hogy egyesek máris beszélgetnek el vannak, de pont ezért nem megy oda hozzájuk. Nincs senki akit ismerhetne. Mindenki úgy jött, hogy valaki ismer valakit, viszont Ary csak odacsapódott hozzájuk mint egy potyautas.*
~ Vajon mit fogok itt csinálni ezen a helyen?~
- Te tudod Virgonc?
*Csak fúj egyet a ló, lehet ő sem tudja a választ.*
- Most itt hagylak legyél jó.
~ Merre tudok menni?~
*Szeretné megcsodálni közelebbről ezt a helyet, csak hát nem tudja, mihez nyúlhatna hozzá. Egyelőre marad a mindent a szemnek, s semmit a kéznek.*
*Látja, hogy egyesek máris beszélgetnek el vannak, de pont ezért nem megy oda hozzájuk. Nincs senki akit ismerhetne. Mindenki úgy jött, hogy valaki ismer valakit, viszont Ary csak odacsapódott hozzájuk mint egy potyautas.*
~ Vajon mit fogok itt csinálni ezen a helyen?~
- Te tudod Virgonc?
*Csak fúj egyet a ló, lehet ő sem tudja a választ.*
- Most itt hagylak legyél jó.
~ Merre tudok menni?~
*Szeretné megcsodálni közelebbről ezt a helyet, csak hát nem tudja, mihez nyúlhatna hozzá. Egyelőre marad a mindent a szemnek, s semmit a kéznek.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-20 16:36:59
Üzenet elküldve: 2016-10-20 16:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn//
*Szana búcsúzóul kap egy karlendítést. Ha fáradt, akkor tényleg inkább pihenjen le, minthogy itt kolbászoljon, aztán a fáradtságtól összeessen, mint a rosszul elkészített piskóta.*
-Jó, majd figyelek. *morrantja.* -Ha a fejemnek a bújátó följebb lesz a tető. Nem hiszem, hogy haragudna érte. Syl aszonta, hogy kovács köll. Ebbő én aztat veszem ki ecsém, hogy az a nő nemigen fog itten jáccani ezekkel.
*Kárt azért nem fog tenni a cuccokban, legfeljebb saját magában, ha ebbe a madárkalitkába lesz betuszkolva, szóval ilyen téren nem kell izgulni a fiúcskának.*
-Van há! *mondja örömmel.* -Attak egyet, én meg nem varjáltam sokat. Nem is tudom, mikor vót mán szobám. *szív bele jó mélyen pipájába. Fölösleges gondolkodnia, valószínűleg soha. Ha volt is lakás, vagy kisebb ház, azt többen lakták egyszerre. Félreértés ne essék, Rolf nem ágrólszakadt fickó, legfeljebb küllemre. Ám erszényében cseng annyi arany, hogy vehetne ki magának lakást, de nincs rá igénye. A saját kis ház építésébe belefogott Kalácsfalván, meg is vette az alapanyagot, de aztán jött a költözés. Az annyira kedvét szegte, hogy egyelőre biztosan nem vág bele újra.*
-Gyerink. *biccent jelezve, hogy máris mehetnek kettecskén, közben hallgatja a fiúcska szavait.*
-Hű... nékem a második része magos, ilyenvel engem ne traktáljá. Osztán minek köll a szörnyeket levadászni? Nem férünk meg tőlük, vagy kereskedni köll az "alkatrészeivel", vagy mi? Van valami kiképzés is, osztán megmongyák, hogy ki vót alkalmas rája meg ki nem?
*Mikor elérik a nagytermet, csak ennyit bír kibökni.*
-Eeeee. Ööööö. Vezessé csak körbe baráttya. Ez kész útnak a vesztője!
*Szana búcsúzóul kap egy karlendítést. Ha fáradt, akkor tényleg inkább pihenjen le, minthogy itt kolbászoljon, aztán a fáradtságtól összeessen, mint a rosszul elkészített piskóta.*
-Jó, majd figyelek. *morrantja.* -Ha a fejemnek a bújátó följebb lesz a tető. Nem hiszem, hogy haragudna érte. Syl aszonta, hogy kovács köll. Ebbő én aztat veszem ki ecsém, hogy az a nő nemigen fog itten jáccani ezekkel.
*Kárt azért nem fog tenni a cuccokban, legfeljebb saját magában, ha ebbe a madárkalitkába lesz betuszkolva, szóval ilyen téren nem kell izgulni a fiúcskának.*
-Van há! *mondja örömmel.* -Attak egyet, én meg nem varjáltam sokat. Nem is tudom, mikor vót mán szobám. *szív bele jó mélyen pipájába. Fölösleges gondolkodnia, valószínűleg soha. Ha volt is lakás, vagy kisebb ház, azt többen lakták egyszerre. Félreértés ne essék, Rolf nem ágrólszakadt fickó, legfeljebb küllemre. Ám erszényében cseng annyi arany, hogy vehetne ki magának lakást, de nincs rá igénye. A saját kis ház építésébe belefogott Kalácsfalván, meg is vette az alapanyagot, de aztán jött a költözés. Az annyira kedvét szegte, hogy egyelőre biztosan nem vág bele újra.*
-Gyerink. *biccent jelezve, hogy máris mehetnek kettecskén, közben hallgatja a fiúcska szavait.*
-Hű... nékem a második része magos, ilyenvel engem ne traktáljá. Osztán minek köll a szörnyeket levadászni? Nem férünk meg tőlük, vagy kereskedni köll az "alkatrészeivel", vagy mi? Van valami kiképzés is, osztán megmongyák, hogy ki vót alkalmas rája meg ki nem?
*Mikor elérik a nagytermet, csak ennyit bír kibökni.*
-Eeeee. Ööööö. Vezessé csak körbe baráttya. Ez kész útnak a vesztője!
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-19 19:23:05
Üzenet elküldve: 2016-10-19 19:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Rolf//
*Szana távozik, és még a baráti mosolyával, bólint felé, és még ismétli előbbi jó tanácsát. Mert fontos.*
-Azért csak próbálj odafigyelni. Jezabiel igencsak egy furcsa nő. Rettentő okos, és tiszteletre méltó. Nem bölcs a holmijaival babrálni, kérdezés nélkül.
*Mondja, és gondolkozik mit mondhatna még. Persze Perchipfell már rég ellátta volna tanácsokkal, meg beszédtémákkal, és különféle ötletekkel, de pallosa nincs a hátán ahogy szokott. Fehér, nemesi ingének aranyszegélyes ujját felhajtja az alkarjának végéig. Közben kérdezi, segítőkész hangon.*
-És neked? Már van szobád?
*Kérdezi, hátha tehet valamit az ügyben. Egyúttal a gnómot is megkeresheti, és beszélhet vele. Egyre nehezebb a dolga így Perchipfell nélkül.*
~Egyedül érzem magam. Olyan mintha megfosztottak volna lelkem egyik kapujától. Furcsa ez a helyzet. Szükségem van arra a kardra így minden olyan...~
*Fent marad a gondolat elképzelt hangsúlya, mert érkezik a válasz, amit meghallgat, és csak aztán fezezi be magának.*
~Üres.~
*Nos akár nincs, akár van, a tanácsa ugyan az.*
-Akkor gyere elkísérlek, egy azon kör alatt, Jezabielt is megkeressük, hogy bemutassalak neki. Aztán majd megbeszélitek a dolgot.
*Mondja, és még mindig egy általános mosoly gyűri arcán a borostát.*
~Édes, jó anyám! Ennyit szoktam beszélni egyetlen nap alatt. Most hogy nincs egy penge akivel a fejemben hadakozzam, megszaporodtak a szavaim.~
*Mondja magának, hiszen tényleg így van. Máskor ezt a szótömeget elosztja egy hétre. Na jó! Talán ez túlzás, de érzékelteti a lényeget. Hiányzik neki Perchi. A pallosa által keltett hiányérzet okozta szomorúság egy pillanatra kiül a férfi arcára, de úgy hessegeti el egy gyors mozdulattal, mintha csak pipája füstje volna. Oldalra lép, és karjával is mutatva jelzi, hogy merre van a kifele. Eztán, ha újdonsült társa elindul akkor követi, is elinstruálja a nagyteremig. Közben beszél a venárokról egy kicsit. Mit is jelent, mi a foglalkozása, és úgy általánosan.*
-...Talán közös nyelven azt jelenti szörnyvadász, vadász. Természetfeletti lények, átkok, és mágiák ellen felfegyverzett harcosok.
*Fejezi be, az ennél picit hosszabb, sőt feleslegesen szócsépelt monológját. Közben el is érhettek a nagyterembe.*
*Szana távozik, és még a baráti mosolyával, bólint felé, és még ismétli előbbi jó tanácsát. Mert fontos.*
-Azért csak próbálj odafigyelni. Jezabiel igencsak egy furcsa nő. Rettentő okos, és tiszteletre méltó. Nem bölcs a holmijaival babrálni, kérdezés nélkül.
*Mondja, és gondolkozik mit mondhatna még. Persze Perchipfell már rég ellátta volna tanácsokkal, meg beszédtémákkal, és különféle ötletekkel, de pallosa nincs a hátán ahogy szokott. Fehér, nemesi ingének aranyszegélyes ujját felhajtja az alkarjának végéig. Közben kérdezi, segítőkész hangon.*
-És neked? Már van szobád?
*Kérdezi, hátha tehet valamit az ügyben. Egyúttal a gnómot is megkeresheti, és beszélhet vele. Egyre nehezebb a dolga így Perchipfell nélkül.*
~Egyedül érzem magam. Olyan mintha megfosztottak volna lelkem egyik kapujától. Furcsa ez a helyzet. Szükségem van arra a kardra így minden olyan...~
*Fent marad a gondolat elképzelt hangsúlya, mert érkezik a válasz, amit meghallgat, és csak aztán fezezi be magának.*
~Üres.~
*Nos akár nincs, akár van, a tanácsa ugyan az.*
-Akkor gyere elkísérlek, egy azon kör alatt, Jezabielt is megkeressük, hogy bemutassalak neki. Aztán majd megbeszélitek a dolgot.
*Mondja, és még mindig egy általános mosoly gyűri arcán a borostát.*
~Édes, jó anyám! Ennyit szoktam beszélni egyetlen nap alatt. Most hogy nincs egy penge akivel a fejemben hadakozzam, megszaporodtak a szavaim.~
*Mondja magának, hiszen tényleg így van. Máskor ezt a szótömeget elosztja egy hétre. Na jó! Talán ez túlzás, de érzékelteti a lényeget. Hiányzik neki Perchi. A pallosa által keltett hiányérzet okozta szomorúság egy pillanatra kiül a férfi arcára, de úgy hessegeti el egy gyors mozdulattal, mintha csak pipája füstje volna. Oldalra lép, és karjával is mutatva jelzi, hogy merre van a kifele. Eztán, ha újdonsült társa elindul akkor követi, is elinstruálja a nagyteremig. Közben beszél a venárokról egy kicsit. Mit is jelent, mi a foglalkozása, és úgy általánosan.*
-...Talán közös nyelven azt jelenti szörnyvadász, vadász. Természetfeletti lények, átkok, és mágiák ellen felfegyverzett harcosok.
*Fejezi be, az ennél picit hosszabb, sőt feleslegesen szócsépelt monológját. Közben el is érhettek a nagyterembe.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-18 14:19:50
Üzenet elküldve: 2016-10-18 14:19:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tűz kihuny, egy másik lángra kap//
//Fürdő//
*Narát kissé meglepi a válasz.*
~Nem gondoltam volna róla, hogy magányos lenne.~
*Ha az is, eddig nem úgy nézett ki, mintha különösebben zavarná, de az arcán a lány a saját érzéseit látja visszatükröződni. Nem sajnálatot érez, inkább valamiféle sorsközösséget, amitől ismeretlenül is közelebb érzi magát Giushoz, mint eddig. Amíg az beszél és látszólag nem rá figyel, hátát ívbe feszítve, fejét hátra hajtja, hogy haját teljesen a vízbe engedhesse. Azért ezt a pillanatot választotta, mert érzi, hogy mellei kiemelkednek a vízből és a hűvös levegőt megérezve bele is borzong. Nem áll szándékában kellemetlen helyzetbe hozni Giust. Újra kiemelkedve kezével összefogja haját, majd ketté bontva maga elé emeli, hogy egyfajta takarást jelentsen a vöröses zuhatag, mert karjával a kád szélére könyökölve hajol kijjebb. Érdeklődve hallgatja a férfit, és fel sem tűnik neki, hogy ha tehetné, még közelebb kúszna hozzá.*
~Szörnyekre? Jól hangzik.~
-Miért akarnának meggyilkolni a nők?
*Szalad ki az értetlen, naiv kérdés a száján, de a férfi vigyorától bizony leesik neki, és bevillan a lakoma estéje, mikor először Mira társaságában, majd a magas, szőke óriás lányéban látta a férfit.*
-Oh... vagy úgy. Hát innen a tapasztalat.
*Meghökkenve bújik vissza a víz rejtekébe és feszült izgalom támad benne, mintha egy ragadozóval nézne farkas szemet.*
~Mégis mit gondoltam, mikor marasztaltam? Mit tudok én a férfiakról?~
*Mielőtt azonban pánikba eshetne, újabb kérdések szegeződnek neki és gondolatait megzabolázva próbál válaszolni.*
-Arthenior szélén éltünk a szüleimmel. Nagyjából mindent, amit tudok, azt tőlük tanultam. Anyám kiválóan értett a különböző növényekhez és az azokból készült teákhoz, főzetekhez. Így aztán elég sok növényt ismerek én is.
*Mondja szerényen, és igyekezve a férfi arcán tartani a tekintetét, ami minduntalan a derekára csavart törölközőre siklik.*
-Apám büszke északi férfi volt.
*Mosolyodik el ahogy felidézi.*
-Igazi harcos és kalandor. Nem egy ritka és veszélyes bestiával találkozott életében. Semmitől nem félt. Vadakat fogott be és szelídített meg. Mindig olyan akartam lenni, mint ő...
*Már nem szomorodik el az emléküktől, legalábbis nem telik meg könnyel a szeme, csupán a szeretet melegsége árad szét a lelkében, és a kellemes illatú fürdővel együtt tökéletes békét hoz magával.*
~Semmilyen veszélyes bestiától nem félt, akkor én sem fogok félni egy férfitól.~
-Az Bella türelmén múlott csak. Egy tüzesebb csődör már rég levetett volna magáról. Vagy nem, mester?
*Folytatja végül és kihívó mosoly jelenik meg az arcán.*
-És te mihez értesz? Miben vagy jó? A fürdő nők meglesésén túl persze...
*Teszi hozzá ismét pirulva, de egyik szemöldökét megemelve igyekszik magabiztosnak tűnni. Közben azonban attól tart, hogy az izgalma kívülről is meglátszik és elárulja.*
//Fürdő//
*Narát kissé meglepi a válasz.*
~Nem gondoltam volna róla, hogy magányos lenne.~
*Ha az is, eddig nem úgy nézett ki, mintha különösebben zavarná, de az arcán a lány a saját érzéseit látja visszatükröződni. Nem sajnálatot érez, inkább valamiféle sorsközösséget, amitől ismeretlenül is közelebb érzi magát Giushoz, mint eddig. Amíg az beszél és látszólag nem rá figyel, hátát ívbe feszítve, fejét hátra hajtja, hogy haját teljesen a vízbe engedhesse. Azért ezt a pillanatot választotta, mert érzi, hogy mellei kiemelkednek a vízből és a hűvös levegőt megérezve bele is borzong. Nem áll szándékában kellemetlen helyzetbe hozni Giust. Újra kiemelkedve kezével összefogja haját, majd ketté bontva maga elé emeli, hogy egyfajta takarást jelentsen a vöröses zuhatag, mert karjával a kád szélére könyökölve hajol kijjebb. Érdeklődve hallgatja a férfit, és fel sem tűnik neki, hogy ha tehetné, még közelebb kúszna hozzá.*
~Szörnyekre? Jól hangzik.~
-Miért akarnának meggyilkolni a nők?
*Szalad ki az értetlen, naiv kérdés a száján, de a férfi vigyorától bizony leesik neki, és bevillan a lakoma estéje, mikor először Mira társaságában, majd a magas, szőke óriás lányéban látta a férfit.*
-Oh... vagy úgy. Hát innen a tapasztalat.
*Meghökkenve bújik vissza a víz rejtekébe és feszült izgalom támad benne, mintha egy ragadozóval nézne farkas szemet.*
~Mégis mit gondoltam, mikor marasztaltam? Mit tudok én a férfiakról?~
*Mielőtt azonban pánikba eshetne, újabb kérdések szegeződnek neki és gondolatait megzabolázva próbál válaszolni.*
-Arthenior szélén éltünk a szüleimmel. Nagyjából mindent, amit tudok, azt tőlük tanultam. Anyám kiválóan értett a különböző növényekhez és az azokból készült teákhoz, főzetekhez. Így aztán elég sok növényt ismerek én is.
*Mondja szerényen, és igyekezve a férfi arcán tartani a tekintetét, ami minduntalan a derekára csavart törölközőre siklik.*
-Apám büszke északi férfi volt.
*Mosolyodik el ahogy felidézi.*
-Igazi harcos és kalandor. Nem egy ritka és veszélyes bestiával találkozott életében. Semmitől nem félt. Vadakat fogott be és szelídített meg. Mindig olyan akartam lenni, mint ő...
*Már nem szomorodik el az emléküktől, legalábbis nem telik meg könnyel a szeme, csupán a szeretet melegsége árad szét a lelkében, és a kellemes illatú fürdővel együtt tökéletes békét hoz magával.*
~Semmilyen veszélyes bestiától nem félt, akkor én sem fogok félni egy férfitól.~
-Az Bella türelmén múlott csak. Egy tüzesebb csődör már rég levetett volna magáról. Vagy nem, mester?
*Folytatja végül és kihívó mosoly jelenik meg az arcán.*
-És te mihez értesz? Miben vagy jó? A fürdő nők meglesésén túl persze...
*Teszi hozzá ismét pirulva, de egyik szemöldökét megemelve igyekszik magabiztosnak tűnni. Közben azonban attól tart, hogy az izgalma kívülről is meglátszik és elárulja.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-18 11:41:43
Üzenet elküldve: 2016-10-18 11:41:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdő//
*Gius azon kapja magát, hogy tényleg érdekli a lány válasza, pedig eredetileg csak oldani szerette volna egy kis beszélgetéssel, mielőtt tovább haladnak a sokkal mélyebb ismeretség felé, ami nagy fokú testi közelséget, viszont kevés ruhát kíván. A lány csatlakozásának oka viszont túl ismerősnek hangzik.
~Nocsak, még egy zakkant. Remélem, annyira azért nem elborult, mint én, mert a végén kinyírjuk egymást egy sötétebb éjszakán.~
Mosolyogva válaszol, de ebben a mosolyban most több a keserűség, mint a humor vagy a gúny.*
-Szó szerint ugyanaz, amit Te is mondtál. Senkim sem maradt odakint, ezek meg éppen indultak ide új hazát alapítani, hát velük jöttem. *Erről tulajdonképpen nem is akar beszélgetni, érzi, ahogy fejét a helyzethez egyáltalán nem illő képek kezdik megtölteni. Próbál rendet tenni a fejében, hogy újra a lány csupasz vállaira tudjon koncentrálni, mielőtt folytatja.*
-De itt jó. Elvileg majd szörnyekre fogunk vadászni, bár ebből még nem sok mindent láttam, de nem vagyok türelmetlen meg ha belegondolok, miért is kockáztatnám az életemet feleslegesen. Meg most, hogy az ég leszakadni készül a rajta csatázó mindenféle istenektől vagy démonoktól vagy a vihar tudja, miktől, jó érzés itt lenni, mindentől távol. Szóval elég nagy nyugalom van, ha néhány nő nem akar éppen meggyilkolni.
*Narára pillant, már újra vigyorog.*
-Te honnan jössz? Mihez értesz? Már a lovagláson kívül, amiben láthatóan őstehetség vagy.
*Gius azon kapja magát, hogy tényleg érdekli a lány válasza, pedig eredetileg csak oldani szerette volna egy kis beszélgetéssel, mielőtt tovább haladnak a sokkal mélyebb ismeretség felé, ami nagy fokú testi közelséget, viszont kevés ruhát kíván. A lány csatlakozásának oka viszont túl ismerősnek hangzik.
~Nocsak, még egy zakkant. Remélem, annyira azért nem elborult, mint én, mert a végén kinyírjuk egymást egy sötétebb éjszakán.~
Mosolyogva válaszol, de ebben a mosolyban most több a keserűség, mint a humor vagy a gúny.*
-Szó szerint ugyanaz, amit Te is mondtál. Senkim sem maradt odakint, ezek meg éppen indultak ide új hazát alapítani, hát velük jöttem. *Erről tulajdonképpen nem is akar beszélgetni, érzi, ahogy fejét a helyzethez egyáltalán nem illő képek kezdik megtölteni. Próbál rendet tenni a fejében, hogy újra a lány csupasz vállaira tudjon koncentrálni, mielőtt folytatja.*
-De itt jó. Elvileg majd szörnyekre fogunk vadászni, bár ebből még nem sok mindent láttam, de nem vagyok türelmetlen meg ha belegondolok, miért is kockáztatnám az életemet feleslegesen. Meg most, hogy az ég leszakadni készül a rajta csatázó mindenféle istenektől vagy démonoktól vagy a vihar tudja, miktől, jó érzés itt lenni, mindentől távol. Szóval elég nagy nyugalom van, ha néhány nő nem akar éppen meggyilkolni.
*Narára pillant, már újra vigyorog.*
-Te honnan jössz? Mihez értesz? Már a lovagláson kívül, amiben láthatóan őstehetség vagy.
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-18 00:23:20
Üzenet elküldve: 2016-10-18 00:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tűz kihuny, egy másik lángra kap//
//Fürdő//
-Tapasztalt?
*Visszhangozza bizonytalanul és kissé gyanakvón, de végül mégis marasztalja.*
-Nem, dehogy.
*Vágja rá a kérdésre, aztán eljut az agyáig, mire is helyeselt.*
~Levet...? Mi? Most?~
*Ám ekkor Gius már neki is kezd a vetkőzésnek, Narának pedig elkerekedik a szeme, és torkára fagy a szó. Ennyire azonban nem bátor, hogy szemérmetlenül megbámulja a férfit, ezért egy kósza pillantás után szinte rémülten tekint félre és fura izgatottság keríti hatalmába. Szaporábban kezdi venni a levegőt és a kád szélét tanulmányozza, görcsösen markolva azt.*
~Ezt nem hiszem el. Látnom kell. Nem szabad! Nem illik.~
*Végül a neszek elhalnak és a férfi kérdez, Nara pedig nagyjából azt sem tudja hol lehet.*
-Én... őőő... hát én csak...
~Na jó, ez siralmas. Szedd össze magad és viselkedj természetesen. Ő sem zavartatta magát. Bár elmondása szerint "tapasztalt".~
*Jegyzi meg gondolatban és el is fintorodik kissé. Nem is tűnik fel neki, de zavarja a gondolat, hogy ő most a ki tudja hányadik a sorban. Egy a sok között.*
-A magány.
*Mondja őszintén az első szót, ami eszébe jut.*
-Nem maradt senkim, hát elindultam, hogy világot lássak, hogy valahova, valakihez tartozhassak. Talán éppen ide.
*Elgondolkodik és végre a férfire néz. Határozottan rossz ötlet, mert megint széthullanak a gondolatai.*
~Meg tudom érteni azt a nőt, aki beengedte a kádjába.~
*Buja fantáziája azonnal színes képekkel egészíti ki a férfi múltját, amitől Nara megint csak elbizonytalanodik, így inkább visszakérdez.*
-És te? Hogy kerültél éppen ide, az erdő közepébe? Miért jöttél?
//Fürdő//
-Tapasztalt?
*Visszhangozza bizonytalanul és kissé gyanakvón, de végül mégis marasztalja.*
-Nem, dehogy.
*Vágja rá a kérdésre, aztán eljut az agyáig, mire is helyeselt.*
~Levet...? Mi? Most?~
*Ám ekkor Gius már neki is kezd a vetkőzésnek, Narának pedig elkerekedik a szeme, és torkára fagy a szó. Ennyire azonban nem bátor, hogy szemérmetlenül megbámulja a férfit, ezért egy kósza pillantás után szinte rémülten tekint félre és fura izgatottság keríti hatalmába. Szaporábban kezdi venni a levegőt és a kád szélét tanulmányozza, görcsösen markolva azt.*
~Ezt nem hiszem el. Látnom kell. Nem szabad! Nem illik.~
*Végül a neszek elhalnak és a férfi kérdez, Nara pedig nagyjából azt sem tudja hol lehet.*
-Én... őőő... hát én csak...
~Na jó, ez siralmas. Szedd össze magad és viselkedj természetesen. Ő sem zavartatta magát. Bár elmondása szerint "tapasztalt".~
*Jegyzi meg gondolatban és el is fintorodik kissé. Nem is tűnik fel neki, de zavarja a gondolat, hogy ő most a ki tudja hányadik a sorban. Egy a sok között.*
-A magány.
*Mondja őszintén az első szót, ami eszébe jut.*
-Nem maradt senkim, hát elindultam, hogy világot lássak, hogy valahova, valakihez tartozhassak. Talán éppen ide.
*Elgondolkodik és végre a férfire néz. Határozottan rossz ötlet, mert megint széthullanak a gondolatai.*
~Meg tudom érteni azt a nőt, aki beengedte a kádjába.~
*Buja fantáziája azonnal színes képekkel egészíti ki a férfi múltját, amitől Nara megint csak elbizonytalanodik, így inkább visszakérdez.*
-És te? Hogy kerültél éppen ide, az erdő közepébe? Miért jöttél?
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-10-17 23:45:52
Üzenet elküldve: 2016-10-17 23:45:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdő//
*Se pánik, se düh, csak kis pirulás és mentegetőzés. Ez még Giussznak is új, de tetszik neki. A lány szemmel látható zavarban van, nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, de a férfi ezt sem bánja, neki azért van néhány ötlete. De annyit már tapasztalt, hogy nem jó ajtóstul rontani a házba, hát hagyja, hogy a lány visszahúzódjon a kád és a víz fedezékébe, ahonnan úgy pislog, mint valami kis rajtakapott tolvaj. Azért mintha Nara tekintetében is fölizzana valami...
A ruháit egy közeli polcra helyezi, és egy pillanatra elmélázik, vajon mivel pácolhatta Jezabiel ezeket a bútorokat, hogy bírják azt a gőzt, ami itt szokott lenni, aztán napirendre tér a dolog fölött, akad most jobb dolga is. A lány megjegyzésére a férfi közönségről elmosolyodik.*
-Én viszont meglepően tapasztalt vagyok lányok fürdés közben meglátogatásában.
~Ó de még mennyire, sokkal jobban, mint szeretném.~
*A lány nem csak, hogy nem küldi el, de még marasztalja. Gius egyre elégedettebb a helyzettel, úgyhogy kényelmesen letelepszik egy közeli padra.*
-Rendben, beszélgessünk. De azt, ugye, nem bánod, ha közben levetkőzöm? Ilyen gőzben megüt a guta, ha ruhában ücsörgök itt.
*Megvárja a lány válaszát, de olyan testhelyzetben és tekintettel, mint aki biztos abban, hogy beleegyezést fog válaszul kapni. Amint ez elhangzott, kényelmesen leveszi a ruháit, míg már semmi nem takarja és minden sietség nélkül összehajtja, majd elpakolja őket, aztán törölközőt köt a dereka köré. Ha Nara eközben figyel, minden oldalról megcsodálhatja a férfit, aki, ha végzett, a törölközővel a derekán visszatelepszik a padra.*
-Akkor hát beszélgessünk! Nara, mesélj magadról! Mi hozott ilyen mélyen az erdőbe?
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.17 23:48:13
*Se pánik, se düh, csak kis pirulás és mentegetőzés. Ez még Giussznak is új, de tetszik neki. A lány szemmel látható zavarban van, nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, de a férfi ezt sem bánja, neki azért van néhány ötlete. De annyit már tapasztalt, hogy nem jó ajtóstul rontani a házba, hát hagyja, hogy a lány visszahúzódjon a kád és a víz fedezékébe, ahonnan úgy pislog, mint valami kis rajtakapott tolvaj. Azért mintha Nara tekintetében is fölizzana valami...
A ruháit egy közeli polcra helyezi, és egy pillanatra elmélázik, vajon mivel pácolhatta Jezabiel ezeket a bútorokat, hogy bírják azt a gőzt, ami itt szokott lenni, aztán napirendre tér a dolog fölött, akad most jobb dolga is. A lány megjegyzésére a férfi közönségről elmosolyodik.*
-Én viszont meglepően tapasztalt vagyok lányok fürdés közben meglátogatásában.
~Ó de még mennyire, sokkal jobban, mint szeretném.~
*A lány nem csak, hogy nem küldi el, de még marasztalja. Gius egyre elégedettebb a helyzettel, úgyhogy kényelmesen letelepszik egy közeli padra.*
-Rendben, beszélgessünk. De azt, ugye, nem bánod, ha közben levetkőzöm? Ilyen gőzben megüt a guta, ha ruhában ücsörgök itt.
*Megvárja a lány válaszát, de olyan testhelyzetben és tekintettel, mint aki biztos abban, hogy beleegyezést fog válaszul kapni. Amint ez elhangzott, kényelmesen leveszi a ruháit, míg már semmi nem takarja és minden sietség nélkül összehajtja, majd elpakolja őket, aztán törölközőt köt a dereka köré. Ha Nara eközben figyel, minden oldalról megcsodálhatja a férfit, aki, ha végzett, a törölközővel a derekán visszatelepszik a padra.*
-Akkor hát beszélgessünk! Nara, mesélj magadról! Mi hozott ilyen mélyen az erdőbe?
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.17 23:48:13
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346