Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-23 22:51:54
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsorához készülődve//

*Xotara kiteregeti a ruháit. Lila ruháját egy széktámlájára. A fekete köpenyét egy kihajtott szekrényajtó sarkára akasztja száradni. Vértezetére úgy véli most nem lesz szüksége, így annak is talál megfelelő helyet. Fegyvereit a szobában lévő fogasra akasztja. Pakolás után odalép a félig nyitott szekrényhez, és kutatni kezd benne. Talál több blúzt, és szoknyát is, de mindegyiket túl cicomásnak véli. Arról már nem is beszélve, hogy soha nem viselt még szoknyát. Anyján se látott ilyen ruhadarabot soha. Hát, ő se most fogja elkezdeni viselni.
~Minden tiszta csipke, és fodor. Ki a fene hord ilyeneket itt az erdő közepén, meg egyáltalán?!~
Még egy remekbe szabott, halszálkás fűzőt is talál, amit értetlenül grimaszolva hajít vissza szekrénybe.*
- Végre!
*Tör ki belőle elégedetten a szó. Előbukkanva a ruhatároló alkalmatosságból egy nadrágot tart méregetve maga elé, ami cserzett bőrből készült, okkersárga színéből ítélve, szarvasból.
~Jó lesz. Csak ne legyen szűk.~
A sötételf lány gyorsan bele is bújik a bőr holmiba.
~Jó. Kényelmes.~
Xotara magához veszi, és vállán átveti derékszíját, amiről leoldott kardját visszaakasztja a fogasra. Mivel a szekrényben elvárásainak megfelelő felsőt nem talált, ezért úgy dönt, marad Umon fehér ingénél. Bár, mivel férfiing, a kelleténél hosszabb, de a nadrágba tűrve ezt a problémát is orvosolja. Az ing hosszú ujjait pedig lezseren felhajtja, karközépig. A nadrágba fűzve derékszíját fixálja magán a bőr holmit. Végül belelép térdig érő hasított bőrcsizmájába, és a tükörhöz lépve ellenőrzi az összképet, amit szokatlannak talál a világos színek miatt, de mégis kedvére való a látvány. Ekkor látja a lila foltokat a nyakán.
~A francba! Tényleg látszik.~
Visszabújik a szekrénybe valami kendő vagy sál után kutatva. Talál is egy vörös szatén sálat, amit fekete csipkeszegély díszít.
~Inkább húzzanak bitófára, mint hogy ezt felvegyem.~
Jelenti ki magában Xotara, miközben visszadobja a cicoma holmit.
~Áh, teszek rá… akkor nem lesz eltakarva… a repedt szemöldökömet is csak az a pojáca vette észre. Nem lesz gond.~
A mélységi lány a fenti gondolatsor után kilép a szobából, és a nagycsarnok felé veszi az irányt, ahova, ha akarna most, vakon is eltalálna, a konyhából áradó ínycsiklandó illatoknak köszönhetően. A galériára kiérve lepillant a nagycsarnokra, és a hosszú asztalok sorára. Látja nem ő érkezett elsőnek. A két csuhás serényen sepreget. Látszik a vacsorához készülődnek. Umon újra magára öltötte barna csuháját, de most kámzsája nélkül, fedetlen fővel, úgy tűnik fesztelenül, sőt talán megkönnyebbülve ténykedik. A sötételf lány ezt látva kissé elmosolyodik.
~Teljességgel megérte.~
A lépcsőn leballagva hangosan szólítja meg a két férfit.*
- Szép estét az uraknak! Látom ég a kezetek alatt a munka. Hát, fogjatok be engem is! Mit segítsek? Terítsek, hozzak tányérokat? Bár nem ismerem a konyhában a járást, de az ork asszonyság biztos útba igazít.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 22:57:04

1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-23 18:21:20
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsorához készülődve//

*Nem hirtelen ébred, a lenyugvó nap még megpróbálja felmelegíteni arcát, de a tél függönye már nem engedi, hogy erőre kapjon. A szerzetesnek azonban ez, illetve szerzetesi vénája elegendő, s hosszú idő óta először pár rövidke óra alatt is kipihente magát, s lassan megébred. Rövid nézelődés után, felkel és a nyitott ablakhoz lép. Miközben áttapogatja kiakasztott csuháját, a néhány óra száradást megfelelőnek ítéli, nyirkossága ezen hideg napon is elviselhető. Így komótosan Pyctától kapott venár ruháját leveti, majd a mosdótálcához lép. Fintorogva néz a szinte fekete vízre, ebben bizony nem fog megmosakodni, adott alkalommal kiüríti majd. Néhány pillanatig tétovázik és úgy dönt most jött el a pillanat, így meggyőződve arról, hogy az ablak alatt nincs senki, a tálcában lévő kevés vizet kilöttyinti az ablakon. Nem okozott kárt ezzel, a víz jó részét a csuhája már felszívta. Az elftől kapott ruhákat rendben hajtva hagyja az ágyon, kissé azt is rendbetéve kezdi meg az öltözködést. Miután ezzel végez, megszokásból csuklyáját is fejébe húzza. Ezt azonnal meggondolja, végezni akar énjének ezen részével, majd rögtön vállára veti vissza. Automatikusan a tükröt kezdi keresni, majd eszébe jutnak a történtek így kénytelen meggyőződni kézzel fizimiskájáról. Emiatt barna, csapzott hajába túr. Nem győzik meg a tapasztalatok arról, hogy indulhatna egy szerzetesi szépségversenyen. *
~ Vacsora után jöhet a fürdés, de előbb teljesítem ígéretem. ~* Gondolva itt a Pyctával megbeszéltekre, lassan levetett szandáljáért nyúl. Mielőtt azonban ezt megtenné egy hirtelen mozdulattal térdre borul a nyitott ablak előtt, mélyet szippantva a hideg levegőből.*
-Esőcsepp itasson, nap meleg éltessen, termésed életet szolgáljon. Életed során kerüljön a Kígyó, mely gyűlöl és megfojt. Árnyékod enyhe vezessen utamon, a Fekete Fa lombja alatt. *Rövid a fohász, mégis élettel tölti meg. Érzi ahogy átjárja az erő, ez azonban a gonosztól távol álló, számára kedves. Lassan becsukja az ablakot, szandáljaba bújva az ajtón át távozik a szobából. Nem hosszú az út az étkezőig, ahol látja, hogy a vezér venár már dolgozik. Nem kívánja megzavarni, ezért egy seprűt keres, melyet meg is talál egy eldugott sarokban. Némán dolgozni kezd, rövidet biccentve felé. Az itteni fényben, bár talán ez hangulatának is köszönhető stigmái kezén továbbra sem látszanak. Jól érzi magát, hogy végre értelmes feladatot végez, titkon reméli, hogy ezzel is elősegíti fogadtatását. Olykor-olykor feltekint, hogy lássa Pycta a terem mely részével végez, illetve hogy alaposabban megfigyelhesse a bölcs venárt.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 18:42:56

1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-23 17:04:37
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás vége//

*Mivel mindenkinek mehetnékje támadt, neki sincs kedve tovább maradni. Ugyan még gyakorolhatna, de egymagában erre nem érez különösebb késztetést. Tehát elindul és összeszedi a kilőtt nyílvesszőit és visszatuszkolja őket a tegezébe. Mire pedig visszatér a többiekhez, Zara egy határozottan ígéretes ötlettel áll elé.*
- Én nem is vállalnám. *vonja meg a vállát a cukkolásra* Egy-két ilyen próba és hamar egyedül találnám magam Vadvéden.
*Eszébe sem jutna felhúzni az orrát, íjásztudománya valóban hagy még kívánnivalót maga után. Fejlődik, ez kétségtelen, de vásári mutatványokra még nem vállalkozna. Aztán felhúzott szemöldökökkel, kíváncsian néz a vörös hajúra.*
- Ha túlélem? Ha nem élem túl, akkor úgyis mindegy, nem igaz? De mesélj, mire gondolsz?
*Ekkor csatlakozik Lyz, aki kicsit csavar egyet a történeten, és Bayde először nem is érti. Miért kéne neki adni bármit is egy ilyen fogadás után? Hiszen az ő élete is tét. Aztán rájön vagy legalábbis reméli, hogy rájött. Lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy bekötött szemmel, almával a fején áll a gyakorlótér közepén, és minden erejével azon van, hogy térde ne remegjen túlságosan. Vele szemben pedig Lyz áll, íjjal a kezében. Mert azért mégis a legjobb céllövőre kéne bízni ezt. Hallja a megfeszített íj halk recsegését, a húr pendülését, aztán azt a tompa puffanást, ahogy a nyíl az almába csapódva söpri le azt a fejéről. A következő kép pedig már az, hogy ismét a fürdőben ejtőzik egy dézsányi jó meleg vízben, oldalán Zarával. Az egyiken. Mert a másikhoz Lyz simul hozzá. A férfiember pedig olyan, hogy efféle álom valóra válása érdekében egészen szürreális őrültségekre is képes.*
- Jó. *nyel egyet és Lyzre vigyorog* Ha túlélem, én leszek az adósotok, és ígérem, törleszteni is fogok. De te fogsz lőni. Mert szeretném túlélni.
*A félreérthetetlen pillantásra aztán el is indul a másik céltábláért és ahogy visszafelé sétál a többiek felé, Aenae-n is végigfut a pillantása. Az igazi az lenne, ha az aranyhajút is sikerülne valahogy belerángatni a fogadásba és a dézsába, de inkább nem próbálkozik ezzel. A fruska amúgy is látványosan utálja és Pyctával sincs kedve összerúgni feleslegesen a port.*

1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-23 16:59:27
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsorához készülődve//

*A fürdőben lefolytatott beszélgetés Xotara-val és Umonnal eléggé feszültre sikerült, pedig amikor hajnalban elindultak, hogy erdei beszerzőkörútra induljanak, a csuhás nem gondolta, hogy a degeszre tömött zsákok és a három fácán mellett egy átkozott szerzetessel is gazdagabban térnek vissza Vadvéd falai közé. Bármennyire is nyugodt és békés hely Erdőmélye, nem mondhatják, hogy nem zajlik az élet. Az egyensúly nem csak akkor borul fel, ha sok sötét dolog történik a fák között, hanem akkor is, ha túl sokáig tart a béke és a nyugalom. Érdekes hitvitát tudna folytatni egy arra érdemes és kellően tapasztalt személlyel az egyensúlyról, de ezt a témát későbbre halasztja. A fürdő most úgyis telt házas, odakintről már nem hallja a venárok beszélgetését, ahogy az olykor-olykor felsüvítő nyilak zaja is abbamarad, tehát a gyakorlás véget ért.
A szobájába térve előbb levetkőzik, majd megmosakszik a tálnyi hűvös vízben, majd visszaveszi csuháját. A cselekvések monoton egymásutánját nem töri meg semmi, csak gondolatai cikáznak odabent. Főleg Umon körül és a többi erődlakó biztonságáért tett jövőbeli lépések foglalkoztatják. De a déli szárny újjáépítése is előkelő helyet foglal el gondolati sorában. A téli kert valóban jó ötletnek tűnik, így kevesebbszer és kevesebbet kell kijárniuk beszerző körutakra és az erőd egyik szárnya gyakorlatilag kihasználatlan.
Miután a szobájában végzett, elindul a konyha felé, hogy megnézze a begyűjtött téli zöldségek és gyümölcsök sorsát. A Banya és az ezért felelős venárok értik a dolgukat, az alapanyagok nagy részét már feldolgozták vagy további munkafolyamatokhoz előkészítették. Vacsorára szarva pörkölt készül, erdei gombákkal és feketegyökérrel, amit az ork szakácsnő borókabogyóval és szederlekvárral készít majd el, a kemencében pedig már sülnek a friss cipók. A csuhás elf mosolyogva hagyja maga mögött a konyhát, tudván, hogy a venárok ezen az estén sem fognak éhesen nyugovóra térni. Talán egy kis bort is felhozat a pincéből azoknak, akik szívesen innának és esetleg Zarát is megkéri, hogy muzsikáljon nekik. Éjjelente hallja a lány zenéjét is valóban szépnek tartja.
A konyha után az udvar a következő megálló, ahol a haszonállatokat veszi szemügyre, majd a kis udvari szentély a cél. A parázstartóban izzik még a parázs, a kis facsemete vidáman hajladozik a csípős téli szélben. A csuhás összefogja magán a durva darócruhát, ilyenkor már hidegek az erdei alkonyok, talán az éjjel havazni is fog, bár az ritka errefelé. A szobalány, Tae'r'tna két gyermeke éppen akkor hozzák ki az istálló mellől azt az alacsony, földlabdába tekert gyökerű fenyőt, amit ilyenkor szoktak elővenni. A közeli fenyvesbe kilátogatva, kiválasztanak egy csenevész fácskát, kiássák és az erdőbe hozzák. A téli napforduló körül, ilyentájt veszik elő, addig nevelgetik, csinosítgatják, megerősítik a fenyőt. Az évnek ebben az időszakában, az erőd csarnoka elé állítják és mindenféle, kézzel készített díszekkel feldíszítik, Banya pedig direkt erre az alakomra, mézeskalács díszeket süt nekik a fára. A hosszúéletű a könyvtárban olvasott először erről a szokásról, talán még a régi venárok előtti időkből hozta valamelyik erődbéli a köztudatba és vált hagyománnyá.
A csuhás mosolyogva figyeli egy darabig a gyerekeket, majd egy seprűvel hozzálát, hogy kitakarítsa kicsit az étkezőt, mielőtt a vacsora elkezdődik.*

1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-23 15:44:32
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás vége//

*Kezdi megérteni a szembekötősődi lényegét, hiszen tényleg meg van feszülve amiatt, hogy nem találja el a célt. Viszont bekötött szemmel félő, hogy annyira messze lőne a céltól, hogy valaki beledöglene ebbe, mert véletlen eltalálja. Simán elképzeli a lelki szemei előtt, hogy annyira célt téveszt a nyila, hogy simán seggbe lövi mondjuk Baydet, aki békésen kacsolja a szőlőt. Szörnyű lenne. Szörnyű lenne bárkiben vagy bármiben jelentősebb kárt tenni.
A fejre rakott almás dologhoz továbbra sem szól hozzá, az elpakolásban viszont szó nélkül. Azt persze azért megvárja, hogy Bayde magára veszi el Lyz célozgatását.*
- Hát én most gondoltam fürdeni, még vacsora előtt. Nem szeretném ha levelek, meg föld hullanának a kajámba.
*A levelekről ő maga tehet, hiszen simán keresztülgyalogolt az erdőn úgy, hogy csomószor még csak el sem hajol egy-egy ág elől. Ez jórészt a saját figyelmetlenségének tudható be, mert ilyenkor rendszerint másfelé figyelt. A földdarabokról azonban Pycta tehet, meg a gyökere, amit kirántott. Mármint a földből.*
- Csináljuk gyorsan, mert inamba száll a bátorságom. Illetve egy tűszúrás csak nem fájhat annyira. Vagyis két szúrás. Vagy igen?
*Nem mintha elbizonytalanodott volna, na jó egy kicsit talán. Viszont hangyányit olyan dolog ez nála, mint a hajvágás, azt is azért csinálta, hogy anyját bosszantsa vele, a füllyukasztással is pont így van, igaz ugyan, hogy jelen esetben csak tudat alatt. A fülbevaló intézménye viszont sokkal jobban tetszik neki, mint a béna frufruké, ha meg nem lesz olyan, mint az elvárása, akkor legfeljebb nem tesz bele semmit.*
- Ne aggódj nem fogom meggondolni magam. Meg attól se, ha nagyon kiabálok. Biztos fogok, de csak ne törődj majd vele.
*Neveti el magát végül.*

1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-23 11:44:08
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás- vége//

*Egyáltalán nem titok, hogy miért gondolja jobbnak, ha Aenae bekötött szemmel is gyakorol, csak elmondva olyan száraz. Végül Zara kérdését mégis megválaszolja.*
- Aenaenek segítene ráérezni, a jó technikára. Csak az izmaira és a tartására figyelne, nem zavarná a szeme előtti cél. Így talán legközelebb a mókus táblát elő sem hozzuk... *Mélázik el kissé. Nem most volt tanítvány, az emlékek csak lassan jönnek elő, arról, hogy a szívéhez egyik legkedvesebb elf milyen módon tanította még annak idején.* Aztán, ha megvan a jó technika, már sokkal könnyebb célba találni. *Nem tudja, hogy ezt mennyire értik a többiek, mert így valóban nem lesz értelme a festett mókusnak sem, de talán nagyobb kedve volna a lánynak, ha nem koncentrálna arra, hogy a mókus bármely pontját eltalálja, és csak arra használná a céltáblát, hogy ne a falnak lődözzék a vesszőket.
Lyznek úgy is jó, ha maradnak, és úgy is, ha befejezik, elvégre ő is tudott még egy kicsit gyakorolni, Aenaenek is tudott segíteni, mondhatni hasznosan telt ez a kis ráadás. Végül úgy tűnik, a többség szerint éppen eleget gyakoroltak, így elkezdhetik összeszedni a szétszórt vesszőket. Fél füllel azért hallja, hogy Bayde minden áron firtatja ezt az alma lövöldözős dolgot. Lyz szíve szerint elfogadná a kihívást, pláne, ha a férfi fejére kerül az alma. Na, nem azért, hogy lelője őt, mert nem szeretne kárt tenni benne, csak hát látszólag nem fér a bőrébe. Mint ha a rakoncátlan kislány Lyz dörömbölne odabentről, elnyomva a felnőtt megfontolt szerény Lyzt, hogy viccelje meg a férfit. Mire észbe kapna, már kis is csúsznak száján a szavak.*
- Hmm… érdekes gondolat Bayde, *Áll meg Lyz a pakolászásban, majd érdeklődve fordul a férfi és Zara felé.* ebben lehet, hogy benne volnék. Csak hát, úgy volna igazságos, hogy ha túléled, akkor te jössz nekünk valamivel…
*Folytatja a pakolászást. Nem hiszi, hogy oda mer állni a férfi, ő sem állna oda. Épelméjű senki nem állna oda.*
- Dehogy is rontottad a levegőt Zara. *Szól a lánynak, s ha összeszedték az összes vesszőt, hóna alá veszi az egyik táblát, majd visszaindul vele a raktárba.*
- Hozná valaki azt a másikat? *Pillant a férfira jelentőségteljesen. Bár nem szeretné zavarni a társalgásban, csak hát, mégse Aenae vagy Zara cipelje, amikor ő is ott van.
Ha mindent bepakoltak, kivéve ő a saját felszerelését, részéről indulhatnak befelé.*
- Aenae, most akarsz fürdeni? Mert akkor most volna érdemes a füledet is kilyukasztani. *Kérdezi, hogy végül hogyan is tervezzen. Ha így volna, akkor lehet, hogy ő is megfürödne, legalább tisztán ülne majd vacsoraasztalhoz.*

1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-22 16:37:11
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A szobába//

*Az elf szavait Umon megjegyzi és mélyen elraktározza elméjében. Kissé megigazítja ruházatát majd köszönete és távozása jeléül biccent az elf felé. A pihenés kimondott szava, mintha az ágy felé húzná, de nem kevesebb hatással van rá a bőséges vacsora kifejezés sem. Karjait kabátja ujjában összefonja maga előtt, majd távozik a fürdőből. Ahogy kilép az ajtón kissé hunyorogva a megváltozott fényviszonyoktól, borzongva zárja össze jobban karjait. Halkan felszisszen, fogai között lassan szívva be a levegőt. Meglehetősen hűvös van, sőt már inkább hidegnek nevezné magában, főleg a benti párás, meleg levegőhöz képest. Ahogy körbenéz, egy teremtett lelket sem talál, Xotara már rég szobájába távozott, a többiek pedig még kitartóan gyakorolnak a gyakorlótéren. Egy pillanatig még nézelődik, majd elindul a szobája felé, sok mindent el kell még rendeznie. A szoba bár a cserepeket összehúzta meglehetősen rendezetlen még, jóllehet túl sok időt nem fog ott tölteni. Ha a téli kert elkészül, költöznie kell. A költözés gondolata nem zaklatja túlságosan fel, a természethez láthatatlan láncok kötik, melyek elszakíthatatlanok. Azzal, hogy ápolja, gondozza a kikapcsolódás mellett, hasznos feladatot is ellát. Menet közben végiggondolja rövid távú terveit, céljait, melyek között első helyet foglal el az edzés, testének és elméjének karbantartása, fejlesztése. Az utóbbi időben ezt nagyon elhanyagolta. Lassan szobájához ér, a kis komódon lévő gyertyát meggyújtja, majd a mosdótálcához lép, amiben csuhája ázik. Szomorúan néz a vizes ruhadarabra, kár, hogy nem teregette ki, azonban most erre első dolgaként tekint. Felemeli az ázott ruhadarabot és többször erősen megcsavarja, hogy a víz távozzon belőle. Miután ezzel végez, körbenéz, hogy hová tudná kitenni száradni.*
~ Miért is akartam jelmezbálost játszani. Ha megmutatkoztam volna, már rég kimosták, megszárították volna csuhámat. ~ *mérgelődik magában. Rövid elmélkedés után az ablakot kitárva, annak szárnyára akasztja, hogy a szellő a ruhadarabot átjárva, ezzel gyorsítsa a száradást. Gyomra óriásit kordul, a szerzeteseket hosszú éhezés tűrésére oktatják, azonban az utóbbi pár napban egy falatot nem evett. A fal mellett szalmával kitömött ágy áll takaróval, melynek hívogató erejének nem tud ellenállni, ezért napnyugtáig pihenni tér. Szerencsére időérzéke kiváló, valószínűleg szerzetesi liturgiáknak köszönhetően a napkeltét, delet, napnyugtát, éjfélt megérzi, így egy rövid, szinte öntudatlan fohász és hálaadást követően, melyet a Fekete Fa felé irányít, az ágyra zuhan és szinte azonnal elszundít.*

1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-22 16:03:45
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás//

- Hát... Érdekesnek hangzik, de inkább kihagyom. *Válaszolja Aenaenak.* Nem igazán hoznak lázba az ilyesmik. Bár egyszer ismertem valakit, neki 7 ujja volt egy kezén. Az is elég bizarr volt, de kétségkívül kevésbé extrémebb, mint amit te meséltél.
*Meglepődve nézi Zara, hogy a lány hogy fellelkesült a téma iránt. Nem gondolta volna, hogy pont az ilyen furcsaságok ragadják majd meg ennyire a figyelmét.*
~Legalább valami érdekli.~
- Hát ha nem lényeges, hogy célba találj, akkor mi lényeges?
~Elég logikátlanul hangzik így.~
*Halkan elneveti magát, ahogy Bayde folytatja a csipkelődést.*
- Oh, micsoda gondolatmenet! De igaz, így igazságos. Ha neked kéne onnan lelőni, az már most egy bukott fogadás volna a részedről. A fogadás tárgya, ha túléled pedig... Majd kitalálunk valami jót. Már ha túléled.
*Azért elég merész próbálkozás lenne, ha valóban megcsinálnák, és így Zara nem is nagyon gondolja, hogy bármi is lesz ebből.*
- Felőlem is mehetünk, nem mintha én eddig csináltam volna bármit is, azon kívül, hogy rontottam nektek itt a levegőt.



1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-22 11:46:34
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben – zárás//

*A csuhás számára egyáltalán nem tréfás a másik szerzetes burleszk ügyetlenkedése. Valahogy azt érzi, hogy Umon kibillent az egyensúlyából, nincs középpontban saját magával, ezért történnek vele ilyen dolgok. Bár megérti, mert amikor valami idegen és ráadásul gonosz entitás szállja meg az embert, akkor nem tud önmaga lenni, hisz a belső vívódás minden erejét, minden energiáját leköti. Elfárad és a hétköznapi tettek is kihívást jelenthetnek.*
- A szavak csak falevelek a szélben. *Ezúttal sem mosolyodik el, de Umon érezheti, hogy nem kioktatást tart. Szomorúan csengenek a szavai, mint a vízbe hulló cseppek a fürdő kövén.*
- Nem kétlem, hogy magad teszed meg, ha így lesz, de vajon lesz-e elég erőd megtenni, magad leszel-e még vagy késő lesz már? *Az átkozott szerzetes további szavai halovány mosolyt csalnak már arcára. Sohasem érezte úgy, hogy térítenie kellene, a Fákban Lakó sohasem kérte tőle, hogy szerezzen neki híveket, mert híve az összes állat és növény, az erdő minden fája, minden a mélyre búvó gyökerektől egészen az ég magasában repülő madarakig. Most egy szerzetes mégis az ő hitét kéri segítségül.*
- Az Erdő Szíve kegyes. Nem tagadja meg attól a segítséget, aki alázattal és tisztelettel fordul az erdő felé. *Nem fűzi tovább a gondolat fonalát, ennek hatékonysága úgyis a gyakorlatban fog kiderülni. Az udvari szentély említése szélesít kicsit mosolyán.*
- Azt a facsemetét Vadvéd utolsó régi venárjával ültettük. Egy régi szövetség és egy új első lépése volt, de úgy érzem az Erdő Szívének is kedves volt az az áldozat. Bizonyosan megfelelő hely lesz majd. *Korábban az Erdőszellem oltára is a belső szentélyben kapott helyet, a csuhás elf döntött úgy, hogy a szabad ég alá viszi azt, korábban is kiderült, hogy különösen erős szakrális erők központja lett a kis facsemete. Ezért is vigyáz annyira rá.*
- A fegyverekkel az a baj, hogy kézbe kell venni, mielőtt használhatnád. A tegezben egy nyílvessző sem veszélyesebb a pillangónál. A testes viszont mindig harcra kész, akkor is ugyanolyan veszélyes, ha a csuhás ujjaiba rejted ökleid. *Erre a filozófiára még mestere mutatott rá. Korábban pedig Aenae és Zara is kaptak ebből ízelítőt.*
- Nem kell engedélyt kérned erre, ez a te döntésed és én nem kívánom befolyásolni. Valamit ki fogunk találni, amivel megkönnyítjük az életed. *Válaszol Umon döntésére, miszerint nem szeretné tovább rejteni arcát. Ez az első lépés a benne rejtőző sötét elleni harcban, hisz nem szabad félni attól, ami benne van, mert attól csak erősebb lenne.*
- Mára már mindent eltervezett dolognak a végére jártunk. Este bőséges vacsora lesz, mindenképp szeretném, ha te is ott lennél. Egyelőre ne törődj a többiek beavatásának terhével, ha átgondoltam a dolgot, beszélek mindenkivel. Azt szeretném, ha otthon éreznéd magad, ha magadénak éreznéd Vadvéd erődjét. Ha venárrá válnál. *Mosolyog a szerzetesre.*
- Menj, pihenj kicsit, aztán segíthetsz kicsit kitakarítani a csarnokot a vacsora előtt. Napnyugtakor találkozunk a hydra szobránál. *Hajol meg enyhén, majd kilép a fürdőből, hogy saját szobája felé menjen. Út közben pedig azon gondolkodik, hogy az Erdő Szíve mily igazságos, mindig törekszik az egyensúlyra. Életének jobbra fordulása, a társakkal való találkozás mellett mindig szolgál olyan nehézségekkel, melyek által erősebbé és bölcsebbé válhat.*

1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-21 13:47:54
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőből a szobába//

*Xotara helyeslően bólint Pycta szavaira, ami a többiek beavatását illeti. A bájgúnár druidát illető megjegyzésére csak huncutul elmosolyodik. Szó szót követ és már éppen csukná be maga után a fürdő résnyire nyitva maradt ajtaját, amikor elcsípi Pycta a baráthoz intézett figyelmeztető szavait. A sötételf lány megtorpan. Ekkor hallja a barát határozott válaszát is. Xotara most hallja először ilyen határozottnak Umont, és tetszik neki, hogy azért neki is van vér a pucájában, de nem szól bele a két férfi beszélgetésébe. Elkönyveli magában a dolgot, és megállapítja, hogy teljesen érthető volt Pycta kijelentése. Ha úgy hozná a sors, és a szükség Xotara is végezne a megszállt férfival, bár nyilván némi habozással. Megkedvelte a hóbortos szerzetest, de több kell ahhoz, hogy a sötételf lány elveszítse emiatt a realitását. Umon veszélyes, ezzel tökéletesen tisztában van, és még ha a mélységi lány független jellem is, de bőven szorult belé annyi felelősség tudat, hogy gondoljon másokra, és azok testi épségére. Szóval, ha Umon túl veszélyesé válik a halál lesz a megváltása, de Xotara nem akar még erre gondolni, és minden erejével, tudásával azon lesz, hogy segítsen a baráton, vagy most már inkább barátján.
A lány ezekkel, a velős gondolatokkal veszi az irányt az erőd emeleti lakrésze felé. Reméli, hogy legutóbb használt szobája még most is szabad. Ragaszkodó típus, ha egyszer valami, valaki mellett leteszi a voksát, akkor amellett kitart.
A sötételf lány csak most érzi, hogy lefagynak a lábai. A fürdő izgalmai, és a történések hevében ez eddig fel sem tűnt neki.
~A jó életbe! Lefagy a lábam!~
Xotara megszaporázza a lépteit a hideg kövezeten. Meztelen lábai csattogó visszhangot keltenek az üres folyósokon. Örül, hogy nem találkozik senkivel, mert így ha esetleg valaki rákérdezne lenge öltözékére, nem kell udvariasan magyarázkodnia, bár különösebben nem érdekli, hogy ki mit gondol róla. A sötételf lány tisztában van a hibáival, és saját értékeivel is.
Végre eléri szobája ajtaját. A szobába lépve látja, hogy a helyiség érintetlen. Úgy van, ahogy legutóbb hagyta. Beteszi maga mögött az ajtót. Minden holmiját lehányja az ágyra, és neki áll pakolászni.
A további történéseket még írói homály fedi.*

1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-21 11:32:29
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//gyakorlás//

*Szinte már sajnálja is szegény aranyhajút, hiszen a többiek pont olyan hitetlenkedéssel veszik a történetét, mint ő maga. Pedig ki tudja, akár még igaz is lehet. Annyi furcsaság van a világban.
Persze az sem lepi meg, hogy az ő felvetésére is élénken tiltakoznak a lányok, hiszen nem is gondolta komolyan. Eddig. Mert most azért megbántottságot színlel, amiért visszautasították.*
- Jó, hát ha ti nem bíztok az íjásztudásomban akkor nem erőltetem.
*Zara közben lemászik a hordóról és hozzá lép, aminek hatására persze azonnal eltűnik a sértettség, mintha elfújták volna.*
- Fogadás? *vigyorodik el* Ám legyen! De talán ha a két ötletet összerakjuk *pillant Lyzre is* kerekedik belőle valami érdekes. Az én szemem fogjuk bekötni és az én fejemre kerül az alma. Valamelyikőtök pedig megpróbálja lelőni onnan. A fogadás részleteit pedig majd megbeszéljük, de ha túlélem, akkor ti jöttök nekem valamivel. Ha nem, akkor én.
*Noha magától értetődő természetességgel, nevetve adja elő azért reméli, hogy a többiek ezt sem tartják jó ötletnek, hiszen nem szívesen venne részt önként a kivégzésében. Aenae persze más kérdés, az önérzetes kis fruska esetleg szívesen látná szegény druidát tűpárnaként, de talán most jobban el van foglalva füle kilyukasztásával. Mivel az aranyhajú menni készül és valószínűleg Lyz is így fog tenni ha segíteni akar neki a füllukasztásban, megint Zara felé sandít.*
- Szóval? Mi legyen a fogadás tárgya?

1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-21 08:30:32
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben – zárás//

*Amint felpattan és ismét helyére állítja a hordót, folytatja a ténykedést. Pycta minden szavát komolyan végighallgatja, természetesen elsőre is megérti a helyzet komolyságát és a döntések lényegét, de nem bánja a nyomatékosítást. Azt gondolja, valószínűleg saját magával szemben hasonló intézkedéseket hozna, öröme inkább pozitív életszemléletét és neveltetését mutathatja, nem ismer olyan utat, mely nem vezetne sehová. Tétova esetlensége pedig zavarának köszönhető, mely személyiségvonását nem tudja levetkezni. Xotara lassan elindul kifelé, azonban mielőtt még ezt megtehetné, megszólal:*
- Köszönöm a segítséged Pycta, tudomásul vettem szavaid és természetesen mindent megértettem.* reszelősen suttogó hangja visszatér és birtokba veszi a fürdőhelyiséget.* - Nem lesz rá szükséged, hogy elpusztíts. Ha úgy érzem, hogy az erő felülkerekedik rajtam és azok ellen fordul, akik befogadtak, én fogok magammal végezni és hidd el barátom, képes vagyok rá.* bár folyamatosan suttog, hangszíne valahogy mégis nyomatékot ad mondandójának. * - Azt gondolom, hogy függetlenül visszatért emlékeim apró szeleteitől, a gonosz jelenlétét a Leégett Árvaház csak felerősítette, megjelenését a gyermekkoromban kell keresni. Ezért, amennyiben nem sértelek meg újabb kérésemmel, hited erejét kérem segítségül, miután a magamét rendeztem. Hiszem, hogy az Erdő Szelleme és a természet ereje segíthet legyőzni azt, mi bennem lakozik. Kérlek, légy a közvetítő ezen erők között, a Fekete Fa és az Erdő Szellemének erejével nem vetekedhet semmi és senki. Talán akkor még az én hitemről is mesélhetek neked, ha tudatom visszatért. Nem lehet megfelelőbb hely egy valamiféle szertartás elvégzéséhez, mint tervezett szentélyed a fák alatt, azonban ehhez, még valóban össze kell szednem magam.* Suttogása itt felerősödik, s miközben Xotara lassan távozik, szemeit Pyctára emeli, s ahogy hallhatóan hangja erősebbre vált, úgy jelenik meg lassan szemei szürkés-kék színe, átvéve az elfeketedett szemfehér feletti uralmat. Umon mindezt természetesen nem látja, egyszerűen érzi, nem először történik meg vele már. Kicsit olyan érzés ez számára, mintha valaki a tombolás véres függönyét fokozatosan elhúzná előtte, hogy ismét egy egyszerű szerzetessé váljék. Kezeit összefonja maga előtt kabátujjában, s az azon lévő korábban nyakától lefelé indult stigmák lassan eltűnnek, a barázdák beleolvadnak kezei erezetébe. Az arcán, nyakán és tarkóján lévők azonban nem. A szerzetes sem mosolyog már, suttogó hangja végig komoly színezetet ölt:*
- Egyébként kapóra jön elvonult magányom, hogy újra elkezdhessem az edzést. Hidd el, nem tudom, mit hoz a jövő, de a csapatban lesz olyan tudás mit kamatoztatni tudok.* mondandója közben összefont kezet szétválasztja és ökölbe szorítja kezeit.* - Ha a bennem rejlő erőt, felszabadulása esetén is kordában tudom tartani, semmi nem tud ökleimmel versenyezni. Ökleim persze mit sem érnek Bayde, a nők íjásztudománya és Xotara kardművészete és a te tudásod nélkül.* Itt egy pillanatra elhallgat, hogy megeméssze Pycta további szavait, közben szomorú szemmel tekint a távozó sötételfre.*
- Én is azt gondolom, hogy a többiek megérdemlik az őszinte választ, ha nem is a teljes igazságot. Ennek közlésének idejét felvállaltad, melyet őszintén köszönök!* Köszönete jeléül mélyen meghajol az elf felé.* - Mindazonáltal nem kívánok többet fedett fővel mutatkozni Vadvédben. Az igazság ezen részét, tudniuk kell.* Itt szomorúan kezeire tekint.* - Mert bár a stigmák idővel mindenhonnan eltűnnek, arcomon, nyakamon és tarkómon mindig megmaradnak. Eddig ezt szégyelltem, de nem kívánom szégyellni tovább. Persze csak akkor, ha engedélyezed.* Lassan az ajtóra néz, majd a rendbe rakott fürdőn pihenteti tekintetét.*
- Hogyan tovább vezérem? Mit szoktatok ilyenkor csinálni és részt vehetek-e benne? * várakozóan Pyctára tekint, jelezve, hogy nincs oly további tudás életéről, mit átadhatna.*

1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-21 01:43:41
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

- Ne érts félre, barát, rajtad tartom a szemem. Vadvéd biztonsága az én felelősségem és nem engedhetem meg, hogy falai közt bárki is ártson bárkinek. *Szavai keményen koppannak a fürdő gőztől kérges padlóján. Igen, nem küldi el a szerzetest, annak ellenére sem, hogy kiderült róla, hogy olykor nem a maga ura és ártalmára lehet másoknak.*
- A feladatod pedig remek ok lesz arra, hogy távol tartsalak a venároktól, ha épp nem tudok melletted lenni. Ettől a feladat nem kevésbé fontos vagy hasznos. Elvárom tőled, hogy a legjobb tudásod szerint végezd. Nekem az a legfontosabb, hogy az erőd és az erdő békéje háborítatlan maradjon és neked se kelljen félned, hogy önkívületed alatt kinek ártasz. *Ez talán kegyetlenségnek tűnhet, de hiszi annyira intelligensnek a szerzetest, hogy az megértse, miért mondja most ezeket. Xotara is meg fogja érteni, hisz ő pontosan tudja, mitől védi meg a többieket. Ez talán kicsit kedvét szegi Umonnak, de a csuhás elf számára mások a prioritások.
A bölcseleteket szótlan pakolás közben hallgatja végig. Neki nem tanítottak efféle szónoklatokat, az ő mestere más úton indította el és vezette végig. Ám ettől függetlenül hasznosnak tartja a barát szavait.*
- Olyan kert, amit nyáron és télen is használhatunk, de persze a valódi haszna akkor lesz, amikor odakint nem tudnánk növényeket termeszteni. *Tesz a helyére egy kefét, majd Umon felé fordul, ahogy egy újabb emlékképről kezd beszélni.*
- Morajló Merina? Nem hallottam még róla és azokról a világító gombákról sem. Nem hiszem, hogy Erdőmélyén élnek efféle gombák. Viszont világító bogarak igen, ráadásul azok a kártevőket is megeszik. *Az ötletre ötlettel felel, örömmel veszi, hogy a szerzetes máris hasznos dolgokon gondolkodik. Tényleg nehéz elhinni, hogy olykor öntudatlanul pusztít maga körül, de nem biztos benne, hogy valaha is látni akarja a tomboló szerzetest. Az ülepére eső Umonon még csak nem is mosolyodik el.*
- Kérlek, vigyázz magadra. *Mondja neki.*
- Majd kérdezd meg erről Bayde-ot is. *Válaszol Xotara új trendet teremtő felszólalására. A lefőnöközést egyszerűen elengedi hegyes fülei mellett.
A történetet érdeklődve, de nem tétlenül hallgatja végig, olykor meg-megállva a pakolásban, ahogy a mélységi lány egy-egy érdekesebb részhez ér.*
- Talán egy ilyen kárhozott lelket mégsem sikerül elpusztítani és az szállt meg téged. *Fordul a kijelentésnek megfelelő komolysággal a férfi felé. Ez teljesen új fényben világítja meg a dolgokat. Még sohasem találkozott ilyennel, de még csak hallomásból sem ismert ehhez hasonlót. Már most eldönti, hogy utána néz ennek a venárok könyvtárában, hisz a régiek biztosan találkoztak már ehhez hasonlóval. Csak ez jut eszébe, így a kérdést elteszi másnapra.*
- Nem mondok semmit és ti se mondjatok. Egyelőre. *Hogy nyomatékosítsa szavait Xotara-ra és Umonra is ránéz.*
- De persze nem fogok titkolózni vagy hazudni, ha rákérdeznek. Amikor többet tudok, majd én beszélek velük. *Vállaja magára ennek a terhét, hisz ő hívta meg Umont Vadvédbe és döntött a maradása mellett.
A sötételf nő végez a mosással, Umon és a csuhás pedig a fürdő rendbe tételével. Xotara elmegy felöltözni, így a hosszúéletű és az átkozott szerzetes kettesben maradnak az elcsendesedő fürdőben, csak olykor töri meg a némaságot egy-egy csobbanó vízcsepp halk hangja.*
- Remélem, mondanom sem kell, hogy nem a kert gondozása lesz a legnehezebb feladatod. *Áll meg a férfivel szemben, lombzöld szemeiben szokatlan határozottság és erő csillan.*
- Meg kell ismerned a benned rejlő sötétet. Ki kell ismerned és meg kell tanulnod kordában tartani. Csak te vagy képes harcolni a démonod ellen, én nem tudok helyetted, ha kitör belőled az a valami, ami benned van és pusztítani kezd, az elsősorban a te hibád lesz és csak másodsorban az enyém, bár az én felelősségem. Minden nap harcolj vele, minden pillanatban erősebbnek kell lenned nála, nem hagyhatod, hogy felülkerekedjen rajtad. Kötelességed így tenni és el is várom tőled, ha úgy tetszik, mint a venárok vezére, parancsolom neked. Mert, ha nem így lesz és a venárok élete veszélybe kerül, egyetlen percig sem fogok gondolkodni, hogy elpusztítsalak-e. *Jobb, ha ezt Xotara nem hallotta, de mindenképp tudnia kellett Umonnak, hogy mit vállal a maradásával.*

1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 23:10:43
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//gyakorlás//

-Egek nem kinő egy csecsemő a fejére, hanem amikor az anyja hasában van, akkor meghalt az ikertestvére és valahogy összenőnek. Még az anyjukban. Nem hallottatok ilyenekről? Amikor valami miatt furán születnek csecsemők. Mondjuk több kezük vagy lábuk van, vagy nyúlszájuk. Az itteni könyvtárban olvastam, megmutatom ha akarjátok. Csomó ilyen van benne.
*Egészen átéléssel magyarázza, pedig olvasott benne egy-két olyan hajmeresztő dolgot amit maga sem hisz el. Például azt sem, hogy bárki élhet úgy, hogy egy csecsemő van ránőve a testére. Mondjuk ha tényleg ilyesmi a baja, akkor egyáltalán nem furcsa az, hogy furcsa.*
- Kösz, én kihagynám a fejemen az almát. Így is fáj kicsit. Jó, Lyznek talán megengedném. Bekötött szemmel is.
*Mert mégiscsak elf, azok meg legendásan jó íjászok. Persze egyértelmű, hogy Bayde nem gondolja komolyan, és Zara is csak rátromfol, és igazából Aenae is csak ezt teszi, mert Lyznek sem engedné meg. Ez egyértelműen tök baromság.
Annak viszont kifejezetten örül, hogy nem ő dobta be azt a témát, hogy hagyják abba a lődözést. Ő kellőképpen elkedvetlenedett ugyanis attól, hogy csak egyszer sikerült eltalálja a céltáblát, meg eleve fáradt is volt a reggeli kirándulás után.*
- Felőlem mehetünk. Úgyis hulla vagyok mára, a tetejében még a fél erdő is a hajamban van.
*Ami azt illeti tényleg eltávolítaná a leveleket meg földdarabokat, és tényleg kinyújtóztatná kicsit a tagjait. Úgy vacsoráig szívesen nyújtózna legalábbis egy karosszékben, de a legjobb az lenne, ha mindezt az ágyában tehetné meg.*

1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 22:43:13
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás//

*Bólogat Aenae gondolataira. Nem kell nagy harcosnak lennie, elég, ha élelmet tud magának szerezni, vagy legalább egérutat tud nyerni egy adott helyzetben. Amire ne kerüljön sor persze.*
- Mi van nekik? *Kissé lesápad. Ezt valahogy nem tudja befogadni. Nem is akarja.
~Miket olvas ez a lány?~
Az már felkelti az érdeklődését, amit Bayde mond, de abban biztos, hogy senki nem vállalja, és nagy valószínűséggel a férfi sem mondta komolyan.*
- Én nem vállalom, már előre szólok. *Nevet hitetlenkedve.*
- Jaj, a kendő nem azért kell, *nevet tovább* hogy úgy találjon célba. Sőt, nem is fontos a cél. Ha lesz nálam egy, majd kipróbálhatod te is. *Pillant Baydera.* Meglátod. *Nem mond többet, nem is magyarázza, meglátása szerint érezni kell.*
- Nem unjátok még? Nem azért kérdezem… ha rajtam múlik, kimerülésig lövöldözök, szóval csak mondjátok, ha elegetek van, vagy ha unjátok. *Fog egy újabb vesszőt majd útjára is engedi.*

1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 20:23:02
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás//

- Na, örömmel hallom, hogy kíváncsiak vagytok rá. Majd valamelyik vacsoránál akkor zenélek nektek kicsit.
*Tényleg örül neki, hogy a többiek is szívesen hallgatnák, elvégre ezt csinálja már mióta, ez volt a munkája, és ez is marad, akárhol is legyen. Csak most kicsit szünetelteti a nyilvános fellépéseket közönség híján.
Aenae megjegyzésére, hogy inkább a tudomány felé hajlik bőszen bólogat. Sokkal inkább tudja elképzelni a lányról ezt, mint hogy egy hatalmas kardot lengessen a harcmezőn. Erősen kételkedett is benne, hogy valaha is képes lenne-e úgy harcolni, mint Pycta, vagy úgy lőni, mint Lyz. Persze gyakorlással lehet fejleszteni, de nem a végletekig.*
- Halott csecsemők nőnek ki az arcából... *Elfintorodik, ahogy maga elé képzeli ezt.* Uhm... Nem láttam még ilyet. Nem is akarok. Mégis miben olvastad ezt?
*Leugrik a hordóról, és kicsit közelebb megy a többiekhez. Bayde kérdésére csak szélesen elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
- Nincs már... De egyébként is, még a végén a odaszegeznél valakit a céltáblához. *Mosolya kissé ravasszá változik. Karjait összefonja maga előtt, és még egy pár lépést közelít a férfihoz.* De tudod mit! Ha megcsinálod bekötött szemmel, akkor... Mit tudom én, fogadjunk valamiben. Eh, ebből mondjuk a legnehezebb lesz, hogy találj olyan idiótát, aki odaáll neked.
*Persze nagyrészt csak viccelődik, és ezt látni is rajta.*

1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 15:14:16
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás//

- Egy kis muzsika valóban jól jönne. *vigyorog Zarára, bár sejti, hogy a lányt mindenki ezzel zaklatja miután fény derül rá, hogy tud hangszeren játszani. Közben a lányok tovább csacsognak, Bayde pedig igyekszik a következő nyílvesszőre összpontosítani. Koncentrál, és ahogy a céltábla közepét szuggerálja pontosan érzi, hogy ez már oda is fog becsapódni. Oda kell. Egy meglepett nyögéssel engedi el az ideget, a nyíl pedig kecses ívben száll el a cél fölött. Mindennek természetesen Aenae az oka, ugyanis az aranyhajú ezt a pillanatot választotta, hogy egy különös történettel rukkoljon elő. Kutakodva néz a lányra, nem tudja eldönteni, hogy vajon tréfált-e?*
- Hogy mi nőtt a testükre? *vág hitetlenkedő arcot* Halott csecsemő? Hol olvastad ezt?
*Eddig úgy hitte, hogy az úri kisasszonyok olyan történeteket falnak, amiben a jóképű hős, villogó vértben, hófehér paripa hátán menti meg a világszép leányzót a sárkánytól, vagy orkoktól, vagy más hasonló rettenetektől. De ez nem tűnik olyannak. Erről eszébe jut, hogy maga is olvasott egy érdekes történetet egy emberről, aki kiváló íjász volt, és akit egy gonosz zsarnok bosszúból igen kegyetlen módon tett próbára.*
- Nincs véletlenül még egy almád? *fordul Zara felé, jobb kezével a tegezben lapuló nyílvesszők tollaival babrálva* Esetleg valaki a fejére tehetné, én pedig megpróbálnám lelőni onnan. Ígérem, nagyon gondosan fogok célozni.
*Egy gonoszkás félmosollyal húz elő egy újabb nyilat és mivel úgy tűnik, hogy ez a meglepetések napja, most Lyzre néz csodálkozva.*
- Bekötött szemmel? Azt hiszem előbb addig kéne eljutni, hogy kendő nélkül is el tudjam találni biztosan a céltáblát. De tudjátok mit? *vonja meg a vállát vigyorogva* Kinél van egy kendő?

1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 12:38:57
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Xotara maga elé meredve hallgatja Pycta ítéletét, majd bólint. A szürke csuhás úgy döntött, ahogy a sötételf lány remélte. Zavartan veszi észre, hogy az elf is neki lát kivenni a részét a pakolásból. Ő meg úgy támaszkodik itt, mint valami feslett primadonna. Ellöki magát a mosdótól, és már indulna egy felmosóért, amikor elhangzik az elf kérése, amit rögtön egy másik is követ. Míg előbbi utasításnak hangzott, utóbbi inkább gúnyolódásnak, de a mélységi lány egyiket sem veszi rossz néven. Sőt, örül, hogy Pycta megtörte ezzel a feszült hangulatot. Xotara vigyorogva felel: *
- Igenis, főnök! Bár, gondoltam új divatot teremtek, de jól van. Látom, eme ódon kolostor puritán lakói még nincsenek felkészülve az ilyen haladó szellemű törekvésekre.
*Vigyorához színpadias felhang társul. Ekkor Umon ismételten átesik egy, lassan már védjegyévé vált, hordón. Végül is vannak hordószónokok, de Umon ennek a megnevezésnek teljesen új jelentést adott.*
- Na, de tényleg rajta van már egy ideje a listán. Mindjárt elcsattogok a szobámba, és magamra kapok még valamit. Múltkor láttam a szekrénybe használt ruhadarabokat. Ha nem baj kiszolgálom magam, amint itt végeztünk. Itt áznak a teknőben a ruháim. Kimosom, és közben elmondom, amit tudok a Leégett árvaházról.
*Mint a jó mosónők Xotara felkapja a teknőt, leakaszt a falról egy mosófát, és neki lát kimosni a beáztatott lila ruháját, és köpenyét. Mosónői trécseléssel fog bele az elbeszélésbe: *
- Egy Abel nevű piktor fiútól hallottam a történetet Pirtianes városában. Nyilván sokat torzulhatott a történet, de az igazság magja még benne van talán. Egy kalandjáról mesélt, ami egy leégett árvaházban zajlott le, ahol többek között egy tündér, és egy szerzetes voltak a társai. A szerzetes Umon volt, ebben teljesen biztos vagyok, a gyűrűje miatt. A mai fürdőben lezajlott eseményekig azt hittem csak hencegett a fiú. Egy kislány szelleme kísértette meg őket, és kérte segítségüket. A Leégett árvaházban rejlő gonosz erők csapdába ejtették a segítségre vállalkozó csapatot. Kiderült, hogy az árvaházi nevelők sanyargatták, dolgoztatták, sőt gyakran meg is ölték az árvaházi gyerekeket. Az árvaház mögött felépítettek egy vidámparkot, és ott kellett a gyerekeknek napestig robotolniuk. Azonban a nevelők nem csak életükben, de holtukban is tovább sanyargatták a gyerekek lelkeit. A Leégett árvaházban csapdába esett lelkek szellemjárásába csöppentek bele a kalandorok. A szellemek, azokat kik fogékonyabbak voltak rá, megszállták. Többek között Umont is. Umon a társaira támadt, de társainak sikerült megfékezniük addig, míg visszanyerte önuralmát. Volt, aki odaveszett, de a küldetésük végül is sikerrel járt. Felszabadították a gyermeki lelkeket, és a kárhozatba taszították a nevelők lelkeit.
Hát, ennyi, amit tudok.
*Xotara, elhallgat, pár ruha csavarás erejéig, majd, mint aki a várható időjárásról beszélt volna az előbb témát váltva, kijelenti.*
- Na, kész is vagyok!
*Nyirkos ruháit a karjára teríti. Vértezetét, fegyvereit is felnyalábolja. Végül csizmáját is hóna alá csapja. A nedves kövezettől vizes lábbal nem kíván még a labelibe lépni. Így, mint egy jól meg pakolt málhás szamár érdeklődve fordul Pyctához.*
- A többiekkel mi lesz? Mit mondasz nekik Umonról? Szerintem, bölcsebb nem beavatni őket. Mit gondolsz? A vacsorán úgy is mondani kell nekik valamit. Én megígértem Umonnak, hogy tartom a szám, és így is fogok tenni.
*Xotara a kényes kérdés megtárgyalása után az urak engedelmével felmegy a szobájába… jó erkölcsű venár nőhöz méltón felöltözni.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.20 12:46:01

1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 09:58:25
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//gyakorlás//

- Igazság szerint a gyógyítás, meg az alkímia sokkal jobban érdekel, mint bármiféle fegyver. Csomó ilyen témájú könyv van a könyvtárban. Ennek ellenére azért nem árt, ha meg tudom védeni magam, vagy vacsorát szerezni, nem?
*Elmosolyodik ezen újfent, főleg azon, hogy tényleg mennyire nem harcos alkat. Csomó dolgot szívesen csinál, de a fegyverekkel való bíbelődés nem tartozik ezek közé. Jó, az íjászat még mindig jobb, mint amikor tegnap Pycta simán kicsavarta a karját, meg a tőrt is a kezéből.
Annak kifejezetten örül, hogy látszólag senki nem kötötte össze a kis bénázását Pycta megjelenésével. Persze ő nem gondolja, hogy bármit titkolniuk kellene, de azért nem is szeretné betolni a dolgot mások arcába. Az újonnan érkező pasas úgyis jobb téma.*
- Ja, hát erre szerintem is kicsi az esély.
*Merthogy egyértelműen Pycta a legjobbképű férfi közel s távol.*
- Amúgy olvastam egy könyvben, hogy vannak olyan emberek, akiknek halott csecsemő van nőve a testére. Mármint, hogy a saját ikertestvérük, aki meghalt még az anyjuk hasában, aztán valahogy hozzánőtt az élő magzathoz. Lehet, hogy a fején van a halott ikre és nem akarja, hogy megijedjünk.
*Abban a könyvben még csomó furcsa születési rendellenességről is olvasott, amikről nemigen tudja elképzelni, hogy létezhetnek. A szakállas nők még a legkevésbé szörnyűek voltak ebben a könyvben, pedig ő biztosan sikítófrászt kapna, ha szakálla nőne.*
- Szerintem minden eszköz rendelkezésre áll, szóval bármikor csinálhatjuk.
*Közben kilő egy újabb nyilat, ami elmegy ugyan a céltábláig, de messze mellette húz el, majd a porba hullik. Ezen elszontyolodik kissé. A sikertelenség meg kezdi a kedvét szegni.*
- Hát Zara igazából most tanulok lovagolni, szóval folyton fáj a combom, meg a hátsóm. A csizma állandóan feltöri a lábam, szóval igazán nem fog számítani, hogy még a fülem is fáj.
*Tényleg nem számít, de a lovaglásba is kezd belejönni, meg a csizma is addig törte a lábát, hogy végül "betörte". Szóval tényleg belefér még egy kicsi fájdalom.*

1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 06:22:37
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Az elf szavai eleinte messziről jutnak el hozzá, világéletében magához is őszinte volt, így nem fél saját magának is kimondani, kissé a lelkifurdalása okozta önsajnálatba merül. Ahogy az elf közelebb lép hozzá, érintésétől kissé összerezzen, de azonnal abbahagyja a ténykedését.*
- Természetesen nem hagyhatom, hogy az én mocskom… hogy mit mondtál?* Szemei elkerekedve tekintenek hol Pyctára, hol Xotarára, bizony hasonló válaszra sem számított. Nyilván titkon reménykedett benne, hogy még egy kicsit maradhat, amíg készleteit feltölti, de erre azonban nem számított.*
- Annak ellenére, ami történt, te helyet kínálsz nekem? Befogadtok egy kiszámíthatatlan embert, ráadásul még feladatot is kaphatok?* A szerzetes ekkor már végleg nem ért semmit. Az elfre néz és nyílt tekintettel figyeli meg. Hozzá képest magas, de nem hórihorgas. Ezüstszínű haján olykor megcsillan a fény, lomb zöld színű szemeiben, mintha ezer év történései tárolódnának. Umon nem tudja, hogy hány éves lehet az elf, de minden bizonnyal legalább kétszer annyival többet élhetett már, mint ő. Mély szavai időről és nehéz úton megszerzett türelemről árulkodnak. Semmit nem tud róla, azonban itt döntötte el, őt is meg akarja ismerni. A gyűrűt észre sem veszi mikor húzza vissza ujjára, annyira össze van zavarodva.*
- "Türelemmel fordulj! Bármerre jársz, időzz ott annyit, hogy a legrosszabban is érezd a jót, hogy a legfeketébben is lásd meg a fehéret!" Általában nem én vagyok a bölcseletek tárgya, azonban ez is eljött. Elképzelhető, hogy nem fordítottam elég időt önmagamra és hitemre, mely emlékeim hiányának ellenére mindig bennem éltek. Az önsajnálat rettentő dolog: „Ha azt érzed, hogy sohasem voltál ilyen mélyen, ha nem látsz ki a sötétből. Biztos lehetsz benne, hogy lelked fulladását magad okozod, s az önsajnálat mély kútjába veszel. Onnan nem vezet vissza lajtorja.* Láthatóan örül annak, hogy újabb bölcseletek jutnak eszébe. Egyébiránt azt is érzi, hogy valahogy emlékeihez közelebb került. Arcán lévő stigmái vidám táncba kezdenek:*
- Téli zöldséges kert? Egy külön természet, amiről gondoskodhatom? Még ott is lakhatok? * A szerzetes hangja ekkor már szinte elcsuklik a boldogságtól. Xotarára néz, majd ismét Pyctára, egyszerűen alig tudja megemészteni a hallottakat.*
- Természetesen nem hagyhatom, hogy ti takarítsatok fel utánam! * mondja és az elfek után ismételten takarításba, majd, hogy bizonyítsa mennyire rátermett a feladatra felidéz egy újabb emlékképet, amin ismét meglepődik*:
- Morajló Merina. A hajó! * itt szinte felkiált.*- Az odavezető út világító gombákkal volt kirakva. Ó, a Fekete Fára, az gyönyörű volt, használhatnánk mi is a téli kertben! * Látszik, hogy örül. Emiatt máris ötletekkel bombázza társait miközben pakolászik. Boldog mosoly ül ki arcára, a stigmák újabb alakot öltenek, s Xotarára emeli szemeit, melyek színe kapcsán talán a többiek különbséget vehetnek észre a korábbiakhoz képest, jó értelemben véve. Miközben Xotarára néz, hallja az elf szavait, s eszébe jut a pofon, amit kapott:*
- Tényleg jó nagyot tudsz ütni sötételf Xotara! * Örül, hogy végre másról is beszélhet, nem csak szörnyeteg mivoltáról, szinte vidoran cseverészik, jövőjét tervezi fejben, elgondolja miként segíti majd a venárok munkáját. Mindeközben Xotarára néz, hogy meghallgassa miként számol be az elfnek esetleges emlékeiről, a Leégett Árvaházról. Talán a gondolatok, talán az öröm, nem tudja miért de ismét baljós dolgok előszele érkezik. Ugyanis nagy vidámságában, Xotarára emelt tekintete, valahogy ismét lejjebb vándorol, mint az illendő lenne, s a bölcs elf férfi szavaira, amivel az ing összegombolásáról beszél, boldog lendülettel esik át, az imént helyére állított kis hordón.*
- Ö… Szándékos volt! Nem jó helyre raktam.* Mondja zavartan, miközben úgy pattan fel a földről, mintha meztelen fenékkel parázsra ült volna.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.20 06:23:19

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346