Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-02 00:55:09
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Fürdőzés és vacsora vége//

*Aenae véleményén kicsit összehúzza szemeit, neki ez egyáltalán nem ponyvából olvasott ábrándnak tűnik, de elnapolja a kérdéseit, Bayde sürgetése miatt. *
- Ó, sietünk. *S amint kiment a férfi, már fordul is a hordó felé, ahová leteríti a törölközőjét, és felölti váltóruháját, mely többnyire hasonlít a korábbihoz. Barna csizma, barna bőr nadrág, fehér blúz, mely az eddigiektől eltérően önmagában karcsúsított, a széles öv nélkül is hozzásimul, s ujjain fehér indamintás hímzés fut végig, néhány virágszirmot, pedig vajszín gyöngyökkel is meghímeztek. A praktikumon túl, félti is a darabot, így csak ha nincs másik váltója, akkor ölti magára. Mikor elkészült, gyorsan magához veszi kimosott ruháit, a szobájában gyorsan kiteríti őket a kandallótól nem messze, hogy mihamarabb megszáradjanak, ha a szobalány begyújt, ezt követően pedig sietősen veszi az irányt a vacsorára. El is késik kicsit, mert már mindenki az asztalnál ül. Csendben szabadkozik kicsit a késés miatt, de úgy veszi észre, senkit nem zavar különösebben.
Pycta asztali áldása hamarosan el is hangzik, s utána neki is kezd a falatozásnak. Egészen máshogy telik ez az este, mint az előző. Vagy csak ő fáradt el kellemesen, de jobbára csak külső szemlélőként van jelen, legalábbis kicsit úgy érzi. Bár Zarával és Aenaevel egészen jól összebarátkozott, most valahogy jobban esik neki csendben figyelni a többieket. A csinos jövevényt, s persze Baydeot, aki nyilván kapott az alkalmon, és helyet talált persze mellette. Megmosolyogja a lókötőt, majd tovább libben a pillantása. Elcsíp egy-egy pillanatot Aenae és Pycta rebbenéseiből, s kezdi sejteni, hogy tényleg nem ponyvákból olvasott álmoknak volt fültanúja a fürdőben, bár ehhez igazán semmi köze, s kissé kellemetlenül is érzi magát, hogy kifigyelt valamiféle titkos pillanatot. Ezt követően inkább más néznivalót keres, s Umonra rebben a fürkész pilla. Csak bízik benne, hogy nem tűnik föl a rejtett kíváncsiskodás a másiknak, mert nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni, vagy durván megbámulni, de legutóbb amikor látta, még teljesen takarta az arcát a csuklya. Még a gyakorlás közben is téma volt köztük, hogy vajon mit rejt a köpeny, s most lám! Az étkezés mozdulataira, a szerzetes stigmái hullámtáncot járnak az arcán, ami egyszerre teszi őt ijesztővé és különlegessé Lyz szemében. Nem tudja, hogyan kerültek az arcára a jelek, valamiféle varázslat, átok, vagy szabad kézzel, de abban biztosa, hogy nem volt fájdalommentes.
Hamarosan jóllakottan könyököl az asztalra, majd hörpint a kupájából, ahogy merengve hallgatja Zara zenéjét.
~Az egyik legjobb ötlet volt a mai napon megkérni Zarát, hogy játsszon. Istenekre, de jó hangja van!~
A sötételf nő távozásával bomlik a társaság először, s Lyz a maga részéről ezt nem is bánja, bár teljességgel feleslegesnek tartja, hogy ilyen harsányan jelentse be valaki, hogy nyugovóra térne. Még egy pillantás Umonra, aki egy villányi hússal int a nő után, ebből fakadó mosolyát újra szájához emelt kupába rejti. Ha viszont már így van, hogy megbontották az asztalt, akkor szépen sorban ő is elköszön a még ott maradóktól, és szobája felé veszi az irányt.
Megigazgatja száradó ruháit, melyek az időközben kellemes langymeleget árasztó kandallónál száradnak, minden lehetséges helyet elfoglalva, majd a zsákjához megy, és kipakolja a maradék tartalmát a szekrénybe. Végül levetkőzik, ruháját az éjjeli szekrényére hajtja össze. Végül az ágy szélére ülve fonja újra haját, hogy ne kócolódjon éjjel, s jólesőn burkolózik a meleg takaróba, hogy álomra hajtsa fejét. Hallgatja még egy darabig Zara dallamait, majd szépen lassan elnyomja az álom.*

A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.02 00:58:53

1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 23:15:23
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Irbisz-vétel reggele//

*A hajnal előtt ébred, amikor talán még senki sem az erődben. Óvatos mozdulattal bontakozik ki Aenae öleléséből és elf őseitől örökölt hangtalan léptekkel hagyja el a szobát, hogy az emeleti fürdőbe menjen és megtisztálkodjon. Miután végzett, felölti csuháját, egy pillanatra elgondolkodik, hogy ideje volna valami illendőbb ruhát keríteni magának, hisz már nem egy egyszerű szerzetes, hanem a venárok vezérként tekintenek rá, de mosolyogva elveti az ötletet, hisz az Erdő Szívét sem érdekli, hogy bársonyos mentében vagy durva darócruhában lép erdejébe.
A konyhába vezet a következő útja, ahol még nem kezdődött el a reggeli pörgés, de még sok munka vár a venár-segédekre. Az előkészített gyümölcsökből lekvár és befőtt lesz, amelyek a tél alatt is édességként és vitaminforrásként szolgálnak. Az asztalon megpillantja Xotara citromait, amelyeket a városi útja alatt szerzett be a csuhás kérésére, hirtelen mosolyoghatnékja támad, majd a citromokat magához véve visszaoson a szobájába, ahol a topázszemű lány még alszik valószínűleg, a gyümölcsöket az asztalra teszi, ahol biztosan megpillantja, majd ahogy jött, távozik az udvarra.
Az erőd udvarát illékony köd üli meg, szinte harapni lehet a friss, erdei levegőt. Olyannyira üdítő az idő, hogy szinte felpezsdül a vére, s bár tél van, amikor az erdő a legkevesebbet mutat magából, szépsége megkérdőjelezhetetlen. Csuklyáját a fejébe hajtja, majd átvágva az udvaron a kis facsemetéhez megy, mely reményei szerint egyszer majd az Erdő Szívének szentélyeként szolgál majd. Eltakarítja a szél által behordott leveleket a tetővel takart facsemete alól, majd fahasábokat rak a csaknem teljesen leégett parázstartóba, hogy a hajnali fagytól megkímélje a fácskát.
Amikor végzett, letérdel a szentély elé és hangtalan imába kezd. Köszönetet mond az Erdő Szívének, amiért ilyen kegyben részesíti az ő hívét, amiért pezsgő élettel ajándékozta meg Vadvéd erődjét és kéri, hogy ragyogása ne forduljon el soha híveitől. Végül rövid fohásszal kéri, hogy mai küldetése sikerrel járjon, hisz ma indulnak Bayde-dal az irbiszért, Erdőmélye ragadozójáért, hogy az erődbe hozzák.
Amikor végzett, mélyen meghajol a facsemete előtt és felkelve a földről lesöpri a térdére ragadt elszáradt fűszálakat és leveleket. Visszaindul az erődbe, hogy a druida szobája felé vegye az irányt, ott pedig párszor halkan, de határozottan bekopogjon.*
- Bayde, lassan indulnunk kell, ha nem akarjuk megváratni a mágust. *Szól az ajtón keresztül a férfihez. Tudja, hogy nem fogja szeretni a durida a korai kelést, de dolog van. Megvárja, míg biztosan tudja, hogy a férfi felébredt és elkezdett készülődni.*
- A konyhában van tea és reggeli, a kapunál várlak. *Mondja még, majd elindul a konyhába, ahol a Banya már szorgoskodik. Beszélget röviden az orkkal, aki teát melegít a kérésére, majd egy bögre csipkebogyó teával elindul, hogy a druida megérkeztéig a falakról nézelődve várja az indulást.*

//Aviolan Sunuko és az érkezők//

*A falakra a déli szárny mellett lépcsőzik fel, majd komótos sétával indul a kapu felé, miközben gőzölgő teájával a kezében a téli színekbe öltözött erdőben gyönyörködik. Szinte az egész életét a fák közt élte le, de nem tud szebbet mondani. Bár ugyanígy van ezzel tavasszal, nyáron és ősszel is, végkonklúzióként eldönti, hogy Erdőmélye mindig gyönyörű, legfeljebb másképp.
A kapuhoz érve érzékeny elf hallása mozgolódásra hívja fel figyelmét a falak alatt.*
- A Fákban Lakó hozott Vadvéd falai alatt, vándor. *Köszönti fennhangon a férfit, s amikor az is észrevette a falak magasában álló csuklyás-csuhás hosszúéletűt, hozzáteszi.*
- Mi szél hozott a venárok erődjéhez ezen a csodás erdei hajnalon? *Hangja nyugodt és barátságos, inkább őszintén érdeklődő, mint megrovó.*

1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 20:29:40
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora - Vége//

*Gyakorlatilag szótlanul tűri, hogy Xotara végig rángassa a fürdőtől egészen a csarnokig, akkor sem szól, mikor lehuppan a sötételf mellé. Igazából ez is volt a szándéka. Lassan körbenéz az asztalnál, ahol már rajta kívül így már hatan ülnek, új vendégük Ymra, Pycta, Bayde, Xotara, az ifjú leány, aki tündöklő ruhában érkezik és az Ősz Havának színeivel vetekedő nő. Umon, miközben a társaságot végigméri, a fiatal lányt is megcsodálja, miközben Pycta áldását hallgatja, nem tudja elkerülni figyelmét, ahogy a lány lopott pillantásokat vált a vezér venárral. Nem csodálkozik a vélhető kapcsolaton, a fiatal leányzó gyönyörű, ahogy láthatóan tesz is érte, hogy szépnek látszódjék, ez valószínűleg az elf kedvére szolgál. Vállát megvonja, majd mielőtt még az áldást követően enni kezdene, a fiatal lány felé fordul:*
- Engedd meg, hogy minden bölcselet és tiszteletkör nélkül bemutatkozzam. Hallottam imént, hogy Aenaenek hívnak, *utalva ezzel a lány, Ymrának címzett bemutatkozására* - s bár a memóriám nem a régi még, a nevem már tudom. Umon, Umon Palasan.* Fejét, ezt követően a nyugodtan étkező, hangszeres hölgy felé fordítja, kinek hasonlóan bemutatkozik.*
- Fogadjon az Erdő, Zara! Umon vagyok, Umon Palasan. *Már csak egy hölgy várat magára, hogy megismerhesse, nevét még nem tudja, magában a Sivatagi Homok megnevezést használja, utalva ezzel a csodálatosan tündöklő forró sivatagi homokhoz hasonlatos aranyló búzakalász színű hajára. Nem is érti, hogy ember hogyan lehet ennyire gyönyörű. Nem kevésbé csodálja meg a Pyctával békésen csevegő Ymrát sem, aki mellé az ifjú druida Bayde foglal helyet, rövid, de mosolygó üdvözlés után. Umon elégedetten állapítja meg, hogy ízlésük bizony egyezik a nők terén, de mivel közben gyomra óriásit kordul, mosolyogva Pycta felé biccent az asztali áldásra és étkezni kezd. A bőség zavarában nem tudja hol kezdje, a Banya nevet már hallotta, de ez alapján fortyogó tücsökpöcök és békaláb jut eszébe, meredező lábujjakkal, nem az, ami elé tárulkozik. Zaratinate csodálatos gitárjátékában elmerülve, választja megfontoltan a szarvas egyik omlós hússzeletét, hogy immár a rágondolás után is azt megízlelhesse szájában, melyhez bogyókból, szederből és fekete gyökérből készült köretet kanalaz, kis gombával megspékelve azt. Komótosan próbál enni, nem akar feltűnősködni, de egy idő után már nem tud megálljt parancsolni éhségérzetének és állati ösztöneinek, bevállalósan ragadja meg a húst és szerzeteseket meghazudtoló módon, ragadozó módjára fogyasztja az ételt. Talán emiatt Xotara érintését csak későn fogja fel, majd bambán, magába merülve veszi tudomásul, hogy a sötételf bizony elhagyja az asztalt, nyugovóra tér. Kissé bánja, nagyon szívesen folyatott volna le vele normális beszélgetést:*
- Majd még találkozunk...* Még kezét is intésre emeli, majd intő kezére felnéz, melyben immár nem tollas fácán, hanem a megboldogult szarvas, villára szúrt hússzelete ágaskodik.*
~ Nagyszerű. Umon megint bemutatkozott. Talán vehetnék Bayde-től leckéket a női nemről. Bár eddig valószínűleg pont csak nemet kaptam, lehet az igenről kéne. ~* Bosszúsan nyugtázza magáról, hogy vidéki barátunk fergeteges humora továbbra is hagy némi kívánnivalót maga után, de azért zavartan felkuncog, melyet nagy valószínűség szerint senki sem hall. Azt is reméli húsos búcsúját Xotara nem veszi észre, mindenesetre lopva körültekint, hogy más látja-e, majd iziben, mintha semmi nem történt volna tovább folytatja a falatozást. Zaratinate hangja, mint szélcsengő játéka, a nyári szellőben, úgy oszlatja szét a gondterhelt gondolatokat szívében.*
~ Gyönyörűen énekel ez a nő, ahogy a hangszerén is csodálatosan játszik. ~* Az akkordokat úgy találják meg ujjai, mintha összenőttek volna a gitár nyakával. A hangnemeket érzelmei alapján és a dallamok kapcsán váltogatja, kiváló kiegészítője az immár lassan hajnalba átlépő éjszakának. Umon örül annak is, hogy fedetlen arcára senki sem tesz megjegyzést, nyilván nálánál sokkal furább figurával is találkoztak már, így eddig senkinek nem tűnik fel stigmákkal borított arca, nyaka, tarkója, mely azonban jelenleg csak vidám ábrákkal színesítve marad mozdulatlan a szerzetes arcán. Miután az étkezést befejezi, elgondolkodva ül magában, beszélgetést nem kezdeményez senkivel, elmélyülten hallgatja mások csevegését és Zara gitárjátékát. Elégedett. Elégedett az elfogyasztott étellel, a társasággal, a nők gyönyörűségével, Pycta türelmével, Bayde humorával és úgy általában véve az egész helyzettel, amiben jelenleg van. A Fekete Fa kegyesen veti reá árnyékát, pillanatnyi késztetést sem érez, hogy a benne rejlő erő tombolni kezdjen. Nem veszi észre, hogy lassan szemei szinte leragadnak, úgy érzi, mintha napok óta nem aludt volna már, a nap történései, az események kifárasztják. Amennyiben az aranyhajú lány megérkezik, természetesen tisztelettudóan bemutatkozik számára is, burkoltan eldugva egy csodálatos bókot, melyben a sivatag homokjához hasonlítja haját. Igyekszik jó benyomást kelteni, ha már ábrázata oly rideg, legalább természetével fogadtassa el magát. Ahogy a hajnal közeleg Umon, egyelőre még nem kíván nyugovóra térni, így tekintettel arra, hogy Pycta az emeleti fürdőt is kinyitja számukra, oda távozik. Az alsó szinti részt valahogy kerülni akarja. Rövid meghajlás és elköszönés után, az emeleti fürdőbe megy, ahol pillanatokon belül megszabadul ruházatától és a lobogó tűzhöz legközelebbi dézsában terül el, csak feje látszik ki a szappanhabból. Van még néhány órája reggelig, előtte egy kiadós fürdés jut osztályrészéül.*

1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 20:14:12
 ÚJ
>Ymra Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//vacsora - vége//

* Lassan talán mindenki megérkezik a vacsoraasztalhoz. Ymra mellett egy elegánsan felöltözött férfi foglal helyet és igen barátságosan köszönti a lányt. Persze, gondolja, hogy szimpatikusnak találja külsője miatt, gyakran előfordul, hogy felfigyelnek rá a másik nem képviselői, ezzel addig nincs is problémája, míg nem szemtelenedik el az illető, Bayde egyelőre nem is lépi át ezt a határt, így kedves mosollyal az arcán felel neki.*
- Örvendek! Nem is feltételeznék semmi rosszat rólad. Egyelőre.
*Hangja nem incselkedős, inkább viccelődik, de majd kiderül, hogy hogyan értelemezi ezt a druida. Aenaen látja, hogy kilóg kicsit a többiek közül, öltözéke alapján is következtetni lehet rá, hogy nemesi családból származik. Pyctával gyakran találkozik a fiatal teremtés tekintete, Ymra csak magában mosolyog kettejükön, de úgy csinál mintha nem venné észre kettejük hangtalan kommunikációját. Bayde után egy csinos sötételf nő érkezik, aki szintén íjász.*
- Örülök, Xotara.
*Mosolyog rá. Pycta megválaszolja kérdéseit.*
- Köszönöm szépen, ez az íj már régi családi örökség és őseink tudását is átadta nekem apám, nem akarom, hogy nagyképűen hangozzék, de tényleg van gyakorlatom ebben. Örömmel vonulok veletek, hogy megvédhessük az erdőt, bizalmad megtisztelő, nem fogok csalódást okozni.
*Legjobb tudása szerint fogja kivenni részét a feladatokban, ha sor kerül küzdelemre, nem fog megfutamodni. Az ork szakácsnőn egy pillanatra meghökken, de az ínycsiklandozó ételek, amik az asztalra kerülnek, minden előítéletét eloszlatják és jóízűen falatozik. A társaság egészen elhalkul, úgy tűnik, nem csak neki volt hosszú és fárasztó napja. Amikor befejezi az étkezést, köszöntet mondd, majd jóéjszakát kíván. Szerencsére van, aki útbaigazítja. A szobájában áll egy tiszta, megvetett ágy és egy szekrény. Egyszerű berendezés, de Ymra soha nem is szokott ennél többhöz, díszesebbhez, sőt. Lepakol, majd elindul a fürdőhöz. Egy nagy dézsa vízbe ül bele. Lemossa magáról az út porát, megmossa hosszú, sötétbarna haját, majd kicsit borzongva száll ki a habokból. Gyorsan megtörölközik, nem akarja, hogy bárki rányisson. Ha mégis megtörténne, gyorsan maga elé tudja kapni törölközőjét. Ezután fehér hálóingbe öltözik, lábára papucsot húz és köpenyt terít a hátára, így megy vissza szobájába, ahol hamar leül is dől és alszik egy jót.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.03.10 04:45:21, a következő indokkal:
Jelek pótlása, javítása.

1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 18:04:17
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//vacsora - vége//

*Azt gondolta, hogy már nem pirul el olyasmitől, hogy Pycta rajta felejti a tekintetét, de most mégis ez történik és meg kell rázza magát, hogy fogadni tudja Ymra kézfogását. Egyébként nem nagyon szereti ha idegenek hozzáérnek, de amióta Vadvédben van, azóta nagyon sokat tanul a mások elfogadásáról, márpedig ha Ymra kezet akar fogni, akkor Aenae legyőzi magában a berzenkedést.*
- Aenae vagyok.
*Természetesen most sem mondja meg a családnevét, sem a nevelő-, sem pedig a valódi apjáét. Kicsit talán paranoiás, de ezt az egyet valahogy nem tudja elengedni. Ymra kezét viszont csak egy röpke pillanatra szorítja meg, és már el is engedi, aztán leül. Zara szavaira elmosolyodik, és szinte hangtalanul köszöni meg a dicséretet. Szinte automatikus mozdulattal igazítja meg magán a ruhát, amin az egyetlen cicoma a gallérját és a mandzsettáját díszítő keskeny csipkeszegély, de sehol egy gyöngy vagy aranyzsinór.
Mások számára a vacsora talán a nap fénypontja, de Aenae továbbra sem egy nagyevő és tényleg csak azért táplálkozik, mert muszáj. A erőd szakácsnője nem kifejezetten az ő ízlését kielégítő ételeket varázsol az asztalra, Aenae valahogy sokkal inkább süteménypárti, semmint a fácán bármelyik formája. Mivel viszont neki senki nem főz külön, ezért kénytelen megenni azt, ami az asztalra kerül. Az első vadvédi napján talán még vágta a pofákat és finnyázott, mostanra viszont már nem csinál ilyesmit. Ettől függetlenül senki étvágyát nem hozza meg az, ha őt nézi evés közben, ugyanis következetesen kiválogatja azokat a falatokat, amiket kevésbé szeret és azokat eszi meg az elején, a legfinomabb falatokat pedig a végére hagyja. Amúgy pedig meglehetősen lassan eszik, és nemigen néz fel a tányérjából, csak mikor megérzi, hogy nézik, ilyenkor találkozik a pillantása például Pyctával, még össze is mosolyognak. Miután végzett az evéssel, akkor hallgatja egy ideig Zara játékát, ekkor már a vörös hajún függ topázsárga tekintete.
Mintha még akkor is hallaná a hangszert, mikor már Pycta karjai között fekszik. Természetesen nem beszél neki olyasmikről, amikről Lyzzel és Zarával beszélgetett a fürdőben, kár lenne ugyanis elrontani a tökéletes pillanatokat. Az is csak egy pillanatra fordul meg a fejében, hogy hogyan fog hajnalban elsunnyogni majd egy öltözet olyan ruháért, ami praktikusabb az erdőmélyi erődben, mint a földet söprő szoknya, és a csipkés mandzsetta. Ezen sem gondolkodik túl sokáig, mert hamarosan elnyomja az álom. Hosszú volt a nap.*



1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 17:17:57
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//fürdőzés vége - vacsorához készülődve//

- Vacsora? Na az jó lesz már, éhes vagyok.
*Vágja rá Bayde színészi játékára a vacsorát illetően. Azzal fogja is a cuccát, és Aenaehez hasonlóan elindul a szobájába, hogy magárra vegyen valamit. Jól megtörli a haját, kifésüli, majd keres egy ruhát a szekrényében. Nem viszi nagyon túlzása, hasonlót választ végül, mint amilyeneket bármikor máskor is hord. Fekete csizma, bőrnadrág, és egy mutatós blúz. Ami talán kicsit különlegesebb lehet, hogy ezúttal a bőrfűzőt elhagyja, és egy hosszabb, fekete kabátszerűséget vesz fel.
Végül, mielőtt indulna, eszébe jut, hogy még gyakorlás közben szó volt arról, hogy esetleg majd egyszer zenélhetne nekik. Így magához veszi még gitárját, és úgy indul le az ebédlőbe, ahol már páran ott is vannak.*
- Üdv! Zara vagyok! *Köszön az újonnan érkezőknek.*
- Aenae, de csini vagy! *Dicséri meg a lány öltözetét széles mosollyal az arcán. A hangszert egyelőre félre rakja, és ő is leül enni a többiek közé. Miután végzett, kicsit hátrébb húz egy széket, oda leül, hogy ne zavarja a többiek beszélgetését, és egy elég jól ismert dalt kezd pengetni. Azután sorra játssza mind a híresebb, mind a kevésbé híresebb zenéket, ha pedig úgy tartja kedve, még énekli is a szöveget, szépen csengő, tiszta hangon.
Ha vége a vacsorának, elköszönök a többiektől, de ő nem a szobájába siet fel, hanem az udvarra, ahol a gyakorlópálya mellett felül egy cölöpre. Az est közben eszébe jutott valami saját dala folytatásához. Azt próbálgatja még egy jó ideig, ha pedig megunta, csendben felmegy a szobájára, hogy ő is nyugovóra térjen.*

1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 17:14:44
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//
//16+-os tartalom//

*Xotara unottan, és korántse nőiesen könyököl az asztalnál, és vár. Várja, hogy kezdődjék a lakoma, és közben a nagycsarnokban lévőket figyeli.
Látja, hogy Bayde az új venár lánnyal bazsevál, de gyatra névmemóriája miatt már nem is emlékszik a nevére.
Tekintete Pyctára siklik, aki éppen révedő tekintettel tekint távolba. Követi a szürke csuhás tekintetét, és kizárásos alapon megállapítja, hogy csakis Aenae lehet az elf férfi figyelmének a tárgya. Xotara ezt látva somolyog gondolatban:
~Noh, lám ez is egy érdekes fejlemény. A szentéletű és a szende, milyen cuki.~
A sötételf lány szemei, most a barna hajú lányt veszik górcső alá. Látja a lány fülében a fülbevalókat, de nem tulajdonít nekik nagyobb jelentőséget. Ha megvernék, se tudná megmondani, hogy azok frissen lyukasztott fülcimpákban díszelegnek. A lány díszes, úri ruhája már, annál látványosabb, hiszen eddig ilyen csodaszép ruhadarabban nem látta pompázni a lányt, mintha csak ráöntötték volna. A ruha meglehetősen cicomás, és az anyagáról már messziről látszik, hogy finom és drága. A mélységi lány ezt nem kiváló nőies ízlésének köszönhetően tudja, hiszen neki olyan nincs is. Apjával eltöltött gyűlölt tolvaj évei alatt megtanulta, hogyan ismerje fel a pénzesebb úri népeket, és nem egy kúriában járt már, és túrta át az úri kisasszonyok gardróbját értékes csecsebecsék után kutatva. Xotara ekkor megvilágosodva, tányérját, majdnem magára borítva csapja magát homlokon gondolatban:
~Már értem miért lóg ki a sorból Lyz és Zara mellett. Hiszen ez egy úri kisasszony. Hogy a fenébe keveredhetett ide? Mindegy nem az én dolgom, és semmi közöm hozzá.~
Zárja le magában a dolgot ennyivel, majd a tányérjából a venár vezér ünnepélyesen zengő hangjára kapja fel a fejét. Pycta asztali áldása után, végre mindenki asztalhoz ül, és a lakomára készülődök zsivaját lassan felváltja az egybegyűltek duruzsoló csevegésének kellemes zaj. Bár, az antiszociális körülményekhez szokott sötételf lány a kis tömegben kezdi magát úgy érezni, mint Arthenior főterén.
~Oh, anyám… még ennyit se bírok elviselni?~
Meg is fordul a fejében, hogy gyorsan megpakolja a tányérját, és felszalad a szobájába, de leküzdi ezt az ingerét.
~Nem lehetek ekkora paraszt!~
Szed magának az erdei gombás szarvas pörköltből, de a fekete gyökér darabkákat a tányér szélére piszkálja. Igen, Xotarának is vannak finnyás dolgai.
Egy gomba darabkát a villájára tűzve elmélázik, aminek végén fel is kuncog magában:
~Gomba, tényleg! A druidának felsorolt sötételfeket illető szitkokból kifelejtette a „mocskos gombazabáló” titulust.~
Xotara érzi, ahogy halad a jól lakottság érzete felé, úgy simulnak ki idegei is. Nem is érti, hogy a szerzetesek annyi ájtatos böjt mellett, hogy bírnak, olyan kiegyensúlyozottak, és higgadtak maradni. Ekkor a mellette ülő Umonra pillant, aki úgy fal mellette, mint egy árvaházi kölyök. Ezen elvigyorodik, de nem szól semmit.
Xotara vacsoráját befejezve nem sajnál magától egy pohár bort, de miközben azt iszogatja, érzi, hogy a fenséges étel és a kiváló ital jótékony hatásának köszönhetően a fürdőbe menet érzett fáradtsága ismét erőt vesz rajta.
~Jaj, ne már… most komolyan menjek a tyúkokkal aludni. Pff.~
De nincs, mit tenni. A természet törvényei felett Xotarának sincs hatalma, és úgy véli a fáradtság is pontosan ilyen természetes dolog. Umon cimborájához fordulva: *
- Bocsi… nekem fellőtték a pongyolát. Hulla vagyok. Neked további jó mulatást, Rád fér.
*Azzal megérintve az átkozott szerzetes vállát feláll az asztaltól, és egy mély lélegzet után egy rikkancsot is megszégyenítő mély női orgánumával elnyomja a lakomán részvevők duruzsolását, ezzel magára vonva mindannyijuk figyelmét.*
- Venár testvéreim! Hálásan köszönöm ezt a fejedelmi lakomát! Engedelmetekkel elsőként asztalt bontva távoznék, bevallom elfáradtam. További jó szórakozást, és nyugodalmas jó éjszakát, Mindenkinek!
*Xotara biccentve elhallgat, és a galériára felbaktatva a szobája felé veszi az irányt. A sötét folyosókon való rövid kolbászolás után be is esik a szobájába. Az ajtóban lévő kulcs, hangos, fémesen kattanó hanggal fordul el a zárban Xotara ujjai között.*

1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 16:02:04
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

*A hajnal hidegje az első napfénnyel együtt kezd eltünedezni Erdőmélye délkeleti részének végénél. Ezt persze az első téli szellő azonnal megcáfolhatja, tetőtől talpig borzongást váltva ki még a legfelkészültebb lélekre is. Bárki is őrködik most a Vadvéd fák közé kilátó bástyájánál, mozgást vélhet kivélni a fák közt. Egy lassan mozgó figura árnyéka játszik fényjátékot a törzsek közt, megnő, s hirtelen kiválik a lombok alól a tulajdonosa is. Ajaktól lefelé teljesen, földszínű köpönyegbe burkolózó személy, kinek szeme az erőd bástyáját szemléli. Bármi ismerős alakot vagy élő lelket keres abban a hétméteres magasságban. De valószínűleg egy másik részen őrjáratozhatnak, ugyanis senkit sem vélt látni. Némi tétovázás után kiválik a fa és az árnyék biztonságából, komótosan megtéve az erőd külső kapuja és Erdőmélye utolsó növényei közötti rövid távolságot.*
- Legalább a kaput még megtalálom... - *morogta magában, amint a hydrafejes ráccsal díszített bejárat előtt megállt. Ismételten megszemlélte a falakat, most inkább visszemlékezésként, mint élő fazont keresve. Be kell vallani, istentelenül fáradt volt a hosszú úttól, átfázott köpenyén belül, még a torkára is sikeresen összszedett valamit. Már csak a kényelmes ágy és a kiadós reggeli reménye tartja fenn benne a lelket, amint egyre gyakrabban lecsukvó szemeivel most már csak a kapura szegezi a tekintetét, mintha arra várna, hogy valami varázslat folytán kinyíljon az. Vagy csak valaki észrevegye már végre. Még nem is olyan nagy kihívás az, a hétméteres falakról tökéletesen ki lehet venni a gyanús alakot!*

~ Talán fel kéne hívni magamra a figyelmet...~
*De hiába. Túl fáradt volt ahhoz hogy gondolatát cselekvésbe is átformállja. Úgyhogy itt ál, és vár. Vár, amíg megáll az évszakok változása. Közben a nap is lassan emelkedik, egyre inkább kivehetőve téve őt, bár felépítését nem, a köpeny miatt. Az az egyetlen ok amiért nem fagyott halálra még útközben.*

1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-01 15:22:55
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsora//

*Ymra megérkezése nem borítja fel a vacsora programját, egy újabb teríték a többi mellé és a nagy asztal, amely eddig kényelmetlenül nagy volt a maroknyi csapatnak, hirtelen csaknem kevésnek bizonyul. A csuhás boldogan néz végig az asztalnál ülőkön, öröm ilyen pezsgő életet látni újra a nagycsarnokban.
A konyhából besorjázik a szakácscsapat és segédeik, mindenki hoz egy tálat, tányért, fazekat, amelyekben az erdő kincseiből készült finomságok illatoznak és az asztal közepére helyezik őket.
Közben megérkezik Aenae is, az érzékeny elf fülek meghallják lépteinek zaját, a lombzöld tekintet felé fordul és ezzel magához is ragadja minden figyelmét. Amikor Kagaenae megérkezett, még csak egy elkényeztetett akaratos lány volt, most pedig egy gyönyörű ifjú nő, akit csak még szebbé tett az erdei élet. Másképp áll rajta még a ruha is, amelyet megérkezése óta nem látott rajta. Talán kicsit tovább is fürkészi, mint ildomos volna és azt a vacsora alkalma engedné, de képtelen most másra koncentrálni. Amikor pedig megpillantja a fülbevalókat a fülében, haloványan elmosolyodik. Nem tudja, mikor szerezte őket, de egyelőre nem tudja összekötni a sikollyal, amely a fürdő felől elhangzott Ymra érkezése előtt.
Mélázásából az új érkező kérdése zökkenti ki, visszakapja tekintetét és megköszörülve a torkát igyekszik újra felvenni a beszélgetés fonalát.*
- Khm... munkakör? Jah, igen. *Mosolyog zavartan, majd rendezve vonásait felel.*
- Láttam, hogy íjad van, bár gyönyörű fegyver, gondolom, bánni is tudsz vele. Erdőmélye bővelkedik vadakban, olykor, ha szükséges, a venárok vadászni indulnak és begyűjtjük az erdő kincseit, zöldségeket, gyümölcsöket. *Mondja nyugodt hangon, de az asztalhoz ülő Aenae egy pillanatra újra elragadja figyelmét.*
- Most az erdő békés és nyugodt, de attól tartok nincs minden rendben a fák között. Valami métely búvik meg valahol az erdő mélyén, hamarosan azt is fel kell derítenünk. Remélem, számíthatunk a segítségedre, hogy az Erdő Szívének békéjét visszaállítsuk. *Teszi hozzá, újra Ymra felé fordulva.
Lassan mindenki megérkezik az asztalhoz, a Banya, az ork szakácsnő és a többi venár is, így most már tényleg elkezdhetnek enni.*
- De ne szaporítsuk a szót, köszönjük meg a konyhának, hogy ezen a vacsorán is kitettek magukért, élvezzük munkánk és az erdő kincseit. A Fákban Lakó áldásával költsük el ezt a vacsorát, aztán térjünk pihenni, holnap pedig újult erővel kezdjük a napot! *Mond rögtönzött asztali áldást elégedett mosollyal. Boldog és békés a szíve, mert ilyen társakkal oszthatja meg az életét, amiért hálás az Erdő Szívének.
A vacsora alatt kis falatokkal eszik, ami mellé vizet iszik, de a pincéből került elő pár flaska bor, amelyből bárki ihat. Ha kérdezik válaszol, de inkább csak hallgat és figyel. Olykor-olykor Aenae felé rebben a tekintete, olyankor a lányra mosolyog, a vacsora végén pedig valószínűleg együtt alszanak a csuhás szobájában, miután mindenkitől elköszönt.
Ymrának, hisz bizonyosan fáradt és a bőséges vacsora is elnyomhatja, az egyik venár-segéd szobát nyit az emeleten, ahol kényelmes ágyban, de puritán berendezésű szobában pihenheti ki magát. A fürdő mindkét emeleten nyitva áll azok előtt, akik egy kellemes fürdő után hajtanák álomra a fejüket.
Vadvéd erődje végül elcsendesedik, a nagycsarnok kandallójában leég a tűz, a parázsló zsarátnok sárgás fénnyel festi meg a kilencfejű hydraszobor faragványait, a hydra sárkányszerű fejei mintha elégedetten mosolyognának, hisz rég volt ilyen élet e falak között.*

1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-31 16:22:01
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdő felderítve//
//Vacsorához készülődve//

*Xotara piszkos munkát Baydera bízva, karjait összefonva fél vállal a falnak támaszkodva várja a fejleményeket. A sötét folyosó árnyai között nyugodtan várakozik. Szó szót követ. Ahogy arra számított nem történt semmi. Dög unalom.
~Hát, ezeknek is több sózott halat kéne enniük.~
Ekkor megjelenik az ajtó fénykörében a két törölközőbe csomagolt Aenae. A lány ridegen bújik ki Bayde mellett az ajtón, így az arcát már a folyosó árnyai takarják el a szemek elől, de nem egy sötételf szemei elől. Xotara pontosan látja a lány arcának vonásait. Jégcsap-királynői ridegséggel viharzik el mellette is. A mélységi lány meglepődik, de nem azon, hogy levegőnek nézik, hiszen már eltöltött annyi időt az erőd falai között, hogy megszokja a barna hajútól ezt a viselkedést. Xotara azon lepődik meg, hogy a kis szende szépség most még csak nem is pironkodik, pedig itt szambázik az erőd legnagyobb kujonja előtt egy szál törölközőben. Xotara rosszmájú mosollyal magában:
~Hiába alamuszi nyuszi nagyot ugrik.~

Ekkor megjelenik a folyóson Umon. Xotara rosszmájú mosolyát rögtön elégedett vigyora váltja fel.*
- Kész a vacsi? Végre, már a vékonybelem eszik a vastagat. Köszi, Umon, hogy szóltál. Mehetünk is. A veszélyt Bajdival sikeresen elhárítottuk.
*Pillant a mondat végén a druidára, aki Umon javaslatára még bazsevál a fürdőben maradt leányzókkal, és vigyorogva szól a bájgúnárhoz.*
- Köszi, az izgis bevetést. Vacsi talizunk. Én puccba vágtam már magam.
*Umonhoz fordulva.*
Akkor menjünk Umon. Mellém ülsz, rendben? Nincs kedvem keresztbe kajabáli az asztalon, ha szólni akarok hozzád.
*Azzal a sötételf lány és az átkozott szerzetes elhagyják a folyosót, és a nagycsarnok felé veszik az irányt. Rövid utat hamar megtéve kettesben toppannak az asztalok közé. A teremben lévők között új arcot pillant meg. Egy barna bőrű, íjász lányt. Xotara somolyogva gondolatban:
~Végre! Már nem én vagyok az egyetlen csoki a csapatban.~
Majd odalép a lányhoz és, ahogy illik, üdvözli, és bemutatkozik neki: *
- Üdvözlet íjász nővérem! Árnytörő Xotara vagyok.
*Ha lány viszonozza, biccentéssel fogadja az Ő köszöntését és bemutatkozását is, majd Umont a csuhájánál fogva magával rángatja, és helyet foglalnak az asztalnál.*
~Ennyit piszmogni, együnk már!~

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.31 16:26:03

1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-31 14:59:43
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//fürdőzés vége - vacsorához készülődve//

- Már hogy lennék az? Sózott hal volt azokban a hordókban.
*Ez persze rendkívül vérszegény élc volt, legyint is egyet, hogy nem kell komolyan venni. A nőstény következő megjegyzésére egy szót sem szól, csak elmosolyodik. Természetesen nem két hordóval kíván mély benyomást tenni, mert az ilyesfajta eltévelyedések idegenek tőle. De hát csak lesz lehetősége másként is bizonyítani kiválóságát. Főleg, hogy Xo elég sajátos módon tesz ajánlatot. El is neveti magát, azután már valóban a kötelességével foglalkozik, azaz beles az ajtón. Pontosabban foglalkozna, mert ekkor fut be Umon.*
- Hogyne. *bólint és majdnem megjegyzi, hogy a szerzetesnek akkor célszerű lenne pár napot koplalnia, de nem akarja megbántani még úgy sem, hogy csupán tréfának szánná.* Új vendég? Talán a Pegazusban sincs akkora forgalom, mint itt.
*Vigyorog, aztán bólint és bekukucskál az ajtón. Rögtön rájön, hogy kopogtatni teljesen felesleges és kontraproduktív volt, hiszen így most csak néhány egyébként formás lábszárat és csupasz vállat láthat, egyéb izgalmas testrészek megtekintéséről ezúttal lemaradt.*
- Ha nincs semmi probléma, hölgyeim, úgy méltóztassanak esti toalettet ölteni és a szalonba fáradni, hogy elkölthessük az estebédet.
*Olyan önelégült, gőgös képet vág, mint amilyen egyes előkelő házak komornyikjainak képén látható, de közben természetesen igyekszik legeltetni a szemeit. Ahogy Aenae ellibeg mellette, utána is fordul, hiszen a magára tekert törölköző előnyösen emeli ki alakjának vonalait és ahogy visszafordul, ismét szemben találja magát a mélységivel.*
- Nos... *vigyorog a változatosság kedvéért, mert most kicsit úgy érzi magát, mintha leskelődésen kapták volna rajta* Akkor mehetünk is vacsorázni, hm?
*Előtte még elvonul összes termeibe, hogy a vadászathoz és gyakorláshoz viselt gúnyát lecserélje, és ismét piperkőcként jelenhessen meg az étkezőben. Csak most eszmél rá, hogy alaposan meg is éhezett és talán ez az oka, hogy nem ajánlja fel Xotarának, hogy szívesen segédkezik az öltözködésben, ha a lány is ruhát akarna váltani.
A lenti csarnokban tehát már makulátlan öltözékben, csillogóra pucolt csizmában jelenik meg és konstatálja, hogy már gyülekeznek a venárok. Ez persze nem meglepő, a konyha felől ismét pompás illatok szállnak.*
- Üdv mindenkinek! *mosolyog a többiekre* A fürdőben minden rendben, nem tudom, hogy mi volt az a sivalkodás. Talán a szappanon vesztek össze a lányok.
*És persze észreveszi, hogy Umon igazat szólt, valóban van egy arc is az asztalnál. De még milyen arc! El nem tudja képzelni, hogy miféle varázslat (vagy éppen átok?) lehet a Vadvéden, hogy ilyen kivételesen szép hajadonok gyűlnek itt össze és szinte már kezdi azt érezni, hogy sok lesz a jóból. Szinte, de most még egyáltalán nincs ellenére.*
- Üdv nálunk! *mosolyog nyájasan a sötétbarna szemű lányra* Bayde Armanneth, szolgálatodra. Druida és egyesek szerint bájgúnár. Talán mondanom sem kell, hogy a kettő közül az egyik csupán aljas rágalom.
*Helyet foglal az asztalnál, történetesen Ymrától nem túl messze. Pont mellette.*

1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:24:17
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Vacsorához készülődve//

*Az ajtón új vendégükkel, reménybeli új tagjukkal lép be. Itt a fényben jobban látszik a lány alakja, sudár termete. Arcán egy pillanatnyi meghökkenést vél felfedezni, de ezt természetesnek tartja, azt pedig örömmel veszi tudomásul, hogy Ymra, rá való tekintettel egyszerű nemességgel nyugtázza a látottakat. Feltételezhetően a sötétben valószínűleg kevésbé voltak feltűnőek arcvonásai. A lány eltűnő zavara egyáltalán nem esik rosszul neki, igazából már azt szeretné hogy mindenki vegye észre, ismerje meg, aztán beszélhessenek másról is. Egy kicsit egyébként is úgy érzi, a vezér kitüntetett figyelmét túl hosszan élvezi, nem szeretné másoktól is elvenni az időt és a lehetőséget. Tart attól, hogy másoknak ez rosszul eshet, de bíz Pycta értékítéletében és jól tudja, a venár vezér már-már küldetésének érzi a rajta való segítséget, ami kimondottan jól esik számára. Korábban is ezért dönt úgy, hogy minden mondatát gondosan elraktározza.*
- Indulok Pycta! * A venár vezér utasítását biccentéssel veszi tudomásul és miután új vendégükre, Ymrára mosolyog elnézést kérő tekintettel, az ajtó felé indul. Ebben a pillanatban érkezik meg a fiatal lány, kinek köszöntésére meghajlással válaszol. Majd fordulna utána, hogy bemutatkozzon, hisz nem ismerik még egymást, de a lány, az asztalhoz siet és leül, gondolatai láthatóan nem körülöttük forognak, így egy pillanatig zavartan áll, majd ismét Pyctára és új vendégükre mosolyog és a fürdő felé indul. Az út nem hosszú, a szerzetesnek azonban van ideje számba venni a lehetőségeit, terveit. Rövid távú terveiben az udvar és az épület kis rendbetétele szerepel, mellyel a többieknek és vezérüknek szeretne a rábízott feladattal eleget tenni. Gondolatban a téli kertet tervezi, azon morfondírozik milyen zöldség lenne az, mire szükségük van. Az teljesen biztos, hogy ezekben a hideg hónapokban szinte bármilyen növény kelendő Arthenior piacterén, a forró zöldségleves, a fűszerezett hús, a közép- és felső osztály asztaláról nem hiányozhat. Eszébe jut azonban az is, hogy Pyctának javasolni fogja, amennyiben hozzájárul, annyival többet dolgozna a kertben, hogy a Szegénynegyed lakóinak is juthasson adományként a befolyó pénzből. Szeretne segíteni, nem csak csapattársainak, hanem a szegényeknek is. Nem tudja mi lenne vele, ha egyedül marad Erdőmélyben és nem talál rá senki. Valószínűleg függetlenül attól, hogy jól bírja az éhezést, már régen éhen halt volna. Tisztában van azzal, hogy a természet ad, de ha kell el is vesz. Törekednie kell az egyensúlyra és jelenleg úgy érzi, hogy többet kapott, mint amennyit adhatott. Szükségét érzi az adakozásnak. Lassan a fürdőhöz ér, ahol Xotara és Bayde várakozik.*
- Xotara, Bayde, elkészült a vacsora és új vendégünk van. Ha nincs megoldandó probléma, kérlek induljunk és együnk. Megmondom őszintén a stigmáim fogynak le az arcomról, ha nem ehetek.* A szerzetes szavait vigyora kíséri, ami annak is köszönhető, hogy Bayde arcán óvatos zavar és kéjes tekintet is megfigyelhető. Egy pillanat múlva úgy gondolja, hogy márpedig a férfi társak tartsanak össze és szerzeteseket meghazudtoló vigyorral arcán, Bayde felé fordul:*
- Öhm... Bayde megtennéd, hogy egy pillanatra benézel és a bent maradt lányoknak szólsz a vacsoráról?* Miután küldetését elvégezte, int Xotarának, hogy kövesse, majd visszaindul az étkező felé, hogy végre megvacsorázhasson. Reméli, hogy a sötételf lány mellett foglalhat helyet és azt is, hogy Pycta megengedi ezt számára annak ellenére, ami a fürdőben korábban történt.*


1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-31 12:43:31
 ÚJ
>Ymra Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés//

* Ymra számára egyre hívogatóbb a vacsora ígérete, hiszen mindamellett, hogy kíváncsi a társaságra és éhes, most már megborzong az éjszaka hideg fuvallatától. A szerzetes az eget kémleli, a hold fényében pedig Ymra is észreveszi a furcsa vonásokat Umon arcán. Nem akarja sokáig bámulni, így azt hiszi, hogy valami árny vetül olyan furcsán a csuhásra. Csokoládébarna szemei inkább az eget pásztázzák egy rövid ideig. A csillagok, amiket eddig a külső lombsátor alól nem láthatott, fényesen ragyognak, az ég tiszta. Ymra meg is lepődik, hogy még külön szakácsnője is van az erődnek és nagyon örül a vacsorameghívásnak.*
- Köszönöm a meghívást. Remélem nem haragszotok az öltözékem állapota miatt, hosszú volt az út.
*Szabadkozik egy pillanatra. Egyébként semmi gond nem lenne a ruhájával, sőt csinos is benne, de nem csizmája nincs fényesre suvickolva, nadrágja a porolás ellenére egy- két árnyalattal sötétebb, és inge sem hófehér. Izzadtnak szerencsére nem izzadt, kellemes rózsás illat lengi körül, hála finom parfümjének. Bízik abban, hogy lesz majd lehetősége megtisztálkodni a lakoma után, vágyik már egy dézsa vízre és valami ágyra, hogy kipihenje az elmúlt napok fáradalmait. Mivel a két férfi előre engedi, elsőként lép be a nagy épületbe. A legfeltűnőbb dolog a csarnokban, egy 9 fejű hidra faragványa. Ymra tekintete ezután végigpásztázza a kerek ablakokat, a kőasztalt. A kandallók is hívogatók (főleg ha lobog bennük a tűz). A falakat trófeák díszítik, alatta névvel, hogy melyik kinek az érdeme. A nagy helyiségből több ajtó is nyílik, bár egyelőre fogalma sincs, hogy mi hova vezet. Pycta a faasztalhoz hívja és hellyel kínálja. Umont pedig küldi a többiekért. A nő ekkor pillant a szerzetesre és egy pillanatra megdöbben a férfi arcának a látványától. Szerencsére szempillantás alatt összeszedi magát, nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, sejti, hogy mennyi kellemetlenséget szült már az, hogy a szerzetes stigmákat visel magán. Hogy ennek mi az oka, természetesen nem firtatja, nem is ismerik még egymást, úgy érzi, nincs is joga erről kérdezősködni. Ha itt lesz az ideje, majd megismeri a furcsa jegyek történetét, persze azt is elfogná, ha Umon nem kívánná ezt megosztani vele. A lány pedig nem akarná kibeszélni a háta mögött.*
- Köszönöm szépen. – *kortyol bele a vízbe, ami nagyon jól esik neki. A finom illatot ő is érzi és már azon jár az esze, hogy mi kerül majd az asztalra. Ábrándozásából az elf zökkenti ki.*
- Azt hiszem, hogy ha megismerek mindenkit, akkor a legtöbb kérdésem megválaszolásra kerül. Arra lennék majd kíváncsi, hogy milyen munkakör betöltésére tartasz alkalmasnak. Vagy felváltva teljesítitek a tennivalókat, mindig más- más feladat jut?
*Pillant mosolyogva a Vadvéd vezetőjére. Közben érkeznek is már az erőd lakói. Elsőnek egy nála pár évvel fiatalabb leány ül le az asztalhoz.*
- Szervusz! A nevem Ymra Culoro, ha minden igaz, akkor az új venár lennék.
*Nyújt kezet kedves mosollyal az arcán. Ha a többiek megérkeznek, nekik is hasonlóképpen mutatkozik be.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.03.10 04:46:01, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.

1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-31 12:08:25
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//fürdőzés vége - vacsorához készülődve//

*Nagyon úgy tűnik, hogy csak a főzet a biztos. Ha az a biztos, akkor az a biztos.*
- Igazából nem is tetszik ez a kirántásos dolog. Úgy lefejezed az egészet. A romantikát meg a szerelmeskedést is. Meg aztán az úgy a jó, ha utána csak pihegünk egymáson fekve, míg megnyugszik a szívverésünk, utána pedig hajnalig egymás karjaiban fekszünk.
*Tekintete egészen elréved, valahova Zara mögé, egyik kezével meg elbabrál a saját vizes haján. Még sóhajt is mellé egyet, arcán különös mosoly. Nyilvánvalóan nem csak lányregényeket olvashat, hanem néha becsúszik egy-egy ponyva is, hogy ilyeneket mond, vagy ilyenekről ábrándozik.
Ábrándozik még szőke hajról is, mint anyjáé, vagy Lyzé. Mivel azonban a génlottón nem nyert szőke hajat, így a világosbarna kócot kénytelen elhordani, amit most már törölni kezd. Felállva előrehajol és úgy próbálja a lehető legszárazabbra törölni, ezért aztán meg sem hallja a kopogást, csak felegyenesedve szembesül azzal, hogy Bayde feje van az ajtónyílásban. Ez egy jel arra, hogy ideje távozni.*
- Köszi mindent lányok.
*Mivel ő nem hozott magával ruhát, így vissza kell menjen a szobájába felöltözni.*
- Kösz Bayde, minden rendben.
*Elnyomja az ingert, hogy közölje a fickóval, hogy kicsit elfajult a Lyzzel való seggre-pacsi és azért volt a kiabálás. Egyrészt azért nem mondja ezt, mert nem akarja Zarát kellemetlen helyzetbe hozni azzal, másrészt Lyzt sem, harmadrészt pedig nem akarja adni a lovat a férfi alá. Mindezek fényében elsétál mellette és az ajtón kívül várakozó Xotara mellett is, úgy ahogy van, vagyis törülközőben, egyet maga köré, egyet pedig a haja köré csavarva. Hóna alatt a szennyessel.
A szobájába érve úgy dönt, hogy ezúttal nem nadrágot húz, hanem ruhát, azt a ruhát amiben érkezett. Azóta nem volt rajta a földig érő, városi divat szerint készült ruha, hogy betette a lábát az erdőmélyi erődbe. Mivel ugye nem praktikus viselet, de mivel a mai napra már csak a vacsorát tervezi, ezért akár bele is bújhat. Valószínűleg már nem ez a legdivatosabb szabás azóta a pár hat óta, mióta nem járt a városban. Viszont már nemigen érdekli a divat azóta, hogy Vadvédben él. Egyebekben már nem is érzi olyan kényelmesnek a földet söprő ruhában - drága anyagból varrt, de visszafogott ízlésről tanúskodó gönc, a hozzá illő cipővel -, de régebben nadrágban nem nagyon tudta elképzelni magát.
A haját annyira szárazra törölte, amennyire csak tudta, most ki is fésüli, viszont már most tudja, hogy már órákon keresztül nedves lesz, reggelre pedig a szénaboglya rendezettnek fog tűnni a hajához képest.
Nyugodt tempóban érkezik a nagycsarnokba, talán kicsit késik is, pedig tudja, hogy a szakácsnő nem szereti azt, mikor kihűl az étel, de mondjuk Aenae kellően rossz evő ahhoz, hogy ne érdekelje, hogy az, amit turkál az hideg-e, vagy meleg.*
- Üdv.
*Köszönti a jelenlevőket. Egyetlen pillantással konstatálja, hogy van köreikben egy újonnan érkezett is. Szíve szerint leülne Pycta egyik oldalára, hogy megmutassa neki a legújabb szerzeményét, vagyis a fülbevalóját, de az idegen jelenléte keresztülhúzza ezt a tervét, így csak leül a hozzá legközelebb eső helyre, a bemutatást pedig Pyctára bízza.*

1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-31 00:36:18
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés//
//Vacsorához készülődve//

*"A természet ősi törvénye" - peregnek a szavak Ymra ajkairól, amelyet a csuhás egy halovány mosollyal fogad és egy pillantással a mögöttük lépkedő másik szerzetesre néz. Az Erdő Szíve boldog lehet, hogy ilyen lények járják erdeit. Hiába, Erdőmélye nem véletlenül ilyen elzárt és békés birodalma az ismert világnak. Ha Vadvéd a városban volna, nem tudna ilyen nyugodtan beengedni bárkit közéjük, de így, félelem nélkül nyit bárkinek kaput, hisz aki idáig eljutott, csakis a Fákban Lakó engedélyével tehette.*
- Akkor különösen örülök az érkezésednek. *Válaszol, amikor megtudja, hogy Ymra éhes.*
- Éppen a mai napon tartottunk egy kisebb beszerző körutat az erdőben, hogy az erdő kincseit összegyűjtsük a tél beállta előtt. A Fákban Lakó kegyéből bőségesen gyűjthettünk. Ennek örömére is tartjuk ezt a vacsorát. A szakácsnőnk remekül főz. *Mondja csevegő hangon, ám jobbnak tartja még elhallgatni, hogy a Banya névre hallgató szakácsnő ork.*
- Ha az Erdő Szíve is úgy akarja. *Mosolyog enyhén meghajolva, majd Umonnal mögöttük el is érik a főépület bejáratát, ahonnan barátságos, hívogató fény szűrődik ki.
A csuhás kinyitja az ajtót és előre engedi a lányt és a szerzetest. Talán a kinti, gyorsan beálló alkony az oka, de Ymra még nem vette észre az őket kísérő átkozott szerzetes arcát behálózó stigmákat, amelyek a csarnokba érve és annak fényében már biztosan nem maradnak elrejtve előtte. A hosszúéletű reméli, hogy nem retten meg a lány a jámbor szerzetes kissé bizarr arcától.*
- Parancsolj, foglalj helyet az asztalnál, töltök neked egy kis vizet. *Kínálja hellyel az új jövevényt, majd máris tölt egy kupába a friss vízből. A konyha felől már hívogató sült illat terjeng, jelezve, hogy odabent lassan végeznek a tálalással.*
- Umon, megnéznéd a többieket és kérlek, szólj nekik, hogy a Banya nem szereti, ha késnek és kihűl az étel. *Persze mindezt mosolyogva közli, de az is tudja, hogy nem történt komoly baj a fürdőben, hisz sem Xotara, sem Bayde nem jeleztek semmi veszélyt.*
- Ha bármilyen kérdésed van, nyugodtan tedd fel, a legjobb tudásom szerint és őszintén válaszolok. *Ül le a megterített asztal fő helyére, az asztalfőre és magának is tölt a vízből.*

1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-30 23:25:03
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Fürdőzés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Kényelmetlen a téma, de azért mégiscsak fontosabb az ilyesmit megbeszélni. Pláne Aenaenek, akinek nincs itt az anyja, hogy ilyesmiről beszámoljon. Szerencsére nem teljesen ismeretlen a Rhéa félelme a lány számára, de ez is csak a könyvtári molyolásának köszönhető. Legalábbis Lyz szerint.*
- A legbiztosabb a főzet. Ha az nincs, akkor az amit Zara mond, bár ahhoz tényleg kell a másik együttműködése, mert hát… nem mindenki olyan okos, vagy felelősségteljes… na meg, azért a férfi vérmérsékletétől is függ, ezért ennek szerintem legalább annyi a veszélye, mint a számolgatásnak.* Pillant a lányra*
- Volt időm kitapasztalni a hónapjaimat *Mosolyodik el, enyhén megvonva a vállait.* Nem figyelem mostanság tudatosan, de ha szükségem volna rá, hamar vissza tudnám vezetni.
*Örül, hogy Aenae is elmosolyodik, talán kissé ő is feloldódik a beszélgetésben, így azért sokkal könnyebb ilyesmit taglalni. Lyz még fel is kacag, ahogy a lány előadja a képzeletbeli férfinak a kérését. Bár tényleg tragikusan hangzik, csak hát valahogy mégis mondani kell.*
- Ha ez jön a szádra, akkor ezt is mondhatod… vagy csak szépen megkéred, hogy vegye ki, még mielőtt… *gesztikulál kicsit jobbjával, kitöltve az űrt, melyet ki nem mondott szavai hagynak.*
- Én szeretem tudni, hogy minden rendben a környékemen, és az csak úgy megy, ha én magam figyelek oda, nem bízom másra ezt a feladatot.
*Bár szavai komolyak, azért szemei mosolyognak, azon, ahogy Aenae belelendül a kérdésekbe. Egyik pillanatban még azon nevet, hogy elképzeli a sünt nyalogató Baydeot, a másikban pedig arra eszmél, hogy újfent aranyszín tincseit méltatja a lány, aztán még Zara is rátromfol. El is pirul, mert neki ez így természetes, és szóra sem volna érdemes.*
- Hát, kedvesek vagytok. Édesanyámnak volt ilyen haja. *Szomorkás csillanás fut át pillantásán.* Pontosan ilyen.
*Nem szeretne ebbe az irányba kalandozni, ezért inkább ha már szóba került a bájgúnár, ő is szót emel a szemtelensége miatt.* Baydenak a szeme sem áll jól. Kicsit olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek… *Végül nem tudja befejezni a mondatot, mert kopogás hallatszik, így csak igazít kicsit a magához szorított törölközőn, legalább a lényeget takarja, mielőtt benyitna a váratlan vendég.*
~No lám...~

1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-30 18:58:53
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés//

*Umon hallgatagon kíséri figyelemmel a beszélgetést és kedvére való, amiket hall. Pycta véleményét már ismeri a természetről, annak szeretetéről, védelméről, de a lány hozzáállását még nem. Most jóleső érzéssel tölti el, hogy gondolkodásuk hasonló, zavara amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik. Kissé könnyebben dolgozza már fel a történéseket, mint korábban, ismét megerősítést nyer magában, hogy előbb elméjét és lelkét kell rendbe tennie, azt követően tud a való életben sorsának rendeltetett célokkal érvényesülni. Tekintve, hogy nem szólítják meg, így hallgat. Figyelme nem lankad, de miközben a társalgást hallgatja körülnéz. A hideg és fagyos levegőnek előnyeit hamar megtapasztalja itt Vadvédben, Erdőmély közepén. Gyönyörű csillagos az éjszaka, megannyi sziporkázó drágakővel hintette tele az alkotó az eget, szinte egyetlen szürkületi pontot sem lát, a szél nem fúj, felhő nem takarja. Mélyet szippant, majd ismét a másik kettőre néz. A nő kimondottan gyönyörű, azonban ezt már csak, mint tény állapítja meg, előző zavarát végleg ellöki magától. Különleges hattyúfejekkel díszített íja van, melyről nem tudja eldönteni praktikumként, vagy csupán esztétikai célból került az íjvégekre, nem ért a fegyverzet technikai dolgokhoz. Hófehér színe kissé szokatlan, bár ebben az évszakban kimondottan jó rejtőszín, a melegebb időszakokban, a zöld erdőben nem biztos, hogy praktikus. Azonban ebbe aztán végképp nincs beleszólása, valószínűleg, mire valaki észrevenné, már rég nyakába állna egy nyílvessző. A nő szeme őszinte, már amennyire a sötétben meg tudja állapítani és elmondása szerint kedveli a természetet, ami szintén jó.*
~ Rég elmentek már Xotaráék. ~* Fürkészik szemével lassan a fürdő épülete felé.* ~ Remélem tényleg nincs baj, bár akkor hallanám a fegyvercsörgést. ~* Egyelőre elegendőnek tartja a nő megfigyelését, megismerni ráér később is. Pycta megbízik benne, így nincs oka rá, hogy ő ne így tegyen. Látja, amint Pycta a régi venár tagok említésére elszomorodik és szánja vezérét. Ki tudja, hány társát veszítette már el, kiket véglegesen, kiket időlegesen. Magában elhatározza, hogyha rajta múlik, nem fogja cserben hagyni sem Vadvédet, sem a csapatot. Kezét maga előtt összefonja, egyrészről megszokásból, másrészről pedig kissé kirázza a hűvös hideg, vágyik már vissza a kandalló és a vizes kupa mellé. Nem utolsó sorban szeretné már viszont látni a csapat többi tagját is. Így amikor Pycta elindul, a nő felé biccent, majd elindul a vezér mellett. Amikor a nő is elindul, jobb kezével tisztelettel jelzi számára, hogy helyét átadja, majd kissé lemaradva, háttérbe vonulva követni kezdi a venár vezért és az új jövevényt. Egyelőre nem akar új közelebbi ismeretségbe bonyolódni, hisz még a többieket is alig ismeri. Pyctára bízza a továbbiakat.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.30 18:59:34

1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-30 17:48:53
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Fürdőzés//

*Hogy már így belekezdett, nincs is annyira zavarban a kérdés miatt. Eleinte sem a téma volt az oka, inkább csak, hogy úgy fogalmazza meg Aenaenak, ahogy azt mondjuk otthon is hallhatta volna, és éppen nem egy törülközőbe csavarva ülnének egymással szemben.
Hogy mégis miért érdeklődik efelől most, arról nagyon nem is gondolkodik. Az pedig még csak meg sem fordul a fejében, hogy éppen aktuális lenne a lánynak a dolog. Egyszerűen csak puszta kíváncsiságnak véli, hisz már elég idős, hogy ilyeneken is gondolkodjon.*
- Ja igen, az is jó módszer, amit Lyz mond. El is felejtettem. De azért biztosabb, ha mellé iszogatod a főzetedet, biztos ami biztos. Azért nem kell paranoiásnak lenni miatta, de ha rosszul sülnek el a dolgok véletlen, elég kellemetlen lehet.
*A következő kérdésén, amit Zarának tesz fel, kedvesen elmosolyodik, majd kicsit előre hajol a térdére könyökölve, és kicsit maga is elgondolkodik.*
- Hát, még nekem nem nagyon kellet szólnom emiatt. Ha van egy kis esze, akivel az éjszakát töltöd, és nem úgy van vele, hogy többet úgysem lát, szóval onnantól kezdve már nem is az ő baja a többi, magától is tudni fogja. Ha pedig mégsem... Hm... Igen, akár így is. *Helyesel nevetve.* Lehet kicsit nyers és illúzióromboló, de hát na... Valahogy közölnöd kell vele.
*Hogy miért a nőnek kell erre figyelni, csak vállat von, és inkább Lyzre bízza a magyarázatot.*
- Bayde? Igen, még szép! Se nem hülye, se nem tudja megcsinálni, hogy holnap csak úgy eltűnik mint a kámfor, szóval ő sem akar gondot a nyakába.
*A férfira tett megjegyzésén felnevet, és még csak nincs is ellenvetése a dologgal kapcsolatban. Egyrészt nem az ő dolga, milyen kapcsolata van Aenaeval, másfelől meg is érti a lány sértettségét, még ha ő nem is kezelné ennyire komolyan a helyében.*
- Igen, én is mondtam neki, hogy ez butaság. Ráadásul Lyz haját szerintem minden nő irigyelné.
*Hirtelen valaki kopogtatni kezd, majd pár pillant múlva meg is jelenik az ajtóban Bayde.*
~Emlegetett szamár... Még jó hogy nem hamarabb jött.~
- Nem, nincs semmi gond.



1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-30 17:32:16
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Fürdőfelderítés//
//Fürdőzés//

*A druida úgy reagált, ahogy azt Xotara remélte. Nem kezdte el fennhangon ócsárolni, és mindennek elhordani férfi egóját ért sértettségében. A férfi vette a lapot.*
- Hogy mély… benyomást… tettél rám?
*Kérdez vissza újra a pimasz felhangján a sötételf lány, lassan taglalva a mondatot.*
- Hát, azt azért észre vettem volna.
*Feleli pajkos vigyorral.*
- De azt elismerem, hogy szimpatikusnak találtam, hogy nem vagy egy sótlan alak.
*Közli ezt vigyor nélkül, teljesen komolyan, majd somolyogva otrombán folytatja.*
- Amúgy csalódtam is volna, ha lett volna bőr a pofádon megsértődni a viccemen.
*A bájgúnár pajzán, élcelődő ajánlatát hallva, arra sem rest otrombán válaszolni, persze hogy vigyorogva.*
- Igazán nagyon kedves vagy, igazi daliás úriember. Baydi, ígérem, ha egy kimerítő koromlásra lesz szükségem, neked szólok elsőnek.
*Komoly ábrázatát visszaöltve zárja le az előbbi pikáns témát, majd így folytatja: *
- De elég! Első a kötelesség. Venárok vagyunk, és lehet, hogy az ajtó mögött halálos veszély fenyegeti társainkat. Mi meg itt bolondozunk. Ez egyáltalán nem méltó a venárok szellemiségéhez. Tökre el is szégyelltem magam.
Szóval, igen Te méred fel a helyzetet. Egy késdobálóba is mindig egy férfinak kell először belépnie, utána csak a hölgyeknek. Én pedig csak egy gyenge nő vagyok. Szóval, kérlek…
*Utolsó mondatánál az ajtó felé intve, arcán rosszmájú vigyor terül szét.
A druida, hát kénytelen kelletlen beadja a derekát, és bezörget, majd benyitva az ajtón szól a fürdőzökhöz.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.30 17:33:34

1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-30 16:43:16
 ÚJ
>Ymra Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés//

* Tetszik neki, amit hall. Ymra nem azért érkezett, hogy fegyvereit minden nap legyen kin gyakorolnia, az erdő vadjait sem bántotta soha kedvtelésből. Apja és bátyja úgy tanították, hogy meg kell köszönni az állatnak, hogy táplálékul szolgál számukra és csak annyit szabad elvenni a természet kincseiből, ami az ember önfenntartásához szükséges. Szereti és tiszteli az állatokat, növényeket, fákat, az erdő minden lakóját. Úgy nevelték, hogy az anyatermészet érte van és ő van az anyatermészetért. Mindig is törekedett az egyensúly megtartására, arra, hogy ne éljen vissza az ajándékokkal, amiket azáltal kínál neki a föld, hogy megszülethetett. Az Erdő szellemének fogalma sem ismeretlen számára és mivel a nő nem hódol egy olyan istenségnek sem, akik most oly” felkapottak” lettek a városiak körében, így örül, hogy ő is hihet ebben a szövetségben és részesévé válhat.*
- Egyetértek. Aki az erdő barátja, nem lehet kegyetlen. Csak idő kérdése és beteljesedik büntetése, ha vétett a természet ősi törvénye ellen.
*Azt a bizonyos ősi törvényt nem fejti ki részletesebben, hiszen az erdő igaz barátai tudhatják, hogy ezt mire érti. Aki mohó, akinek gyilkolási hajlam lüktet ereiben, azt előbb utóbb megtorolja rajta a vadon valamilyen módon, utoléri a végzet. Ymra legalábbis hisz ebben.*
- Szívesen csatlakozom, megmondom őszintén, hogy már majdnem egy napja nem ettem.
*Nem akar panaszkodni, de egyre inkább mardossa gyomrát az éhség és egy kis friss víz is jól esne neki, hogy szomját csillapítsa.*
- És persze örömömre szolgál, ha megismerhetem erődöd lakóit.
*Őszinte sajnálattal csóválja meg fejét, mikor Pycta közli, hogy mennyien elhagyták a Vadvédet, de úgy látszik, hogy kezd minden jóra fordulni.*
- Remélem, hogy így lesz és értékes tagja lehetek ennek a közösségnek és otthonra lelek.
*Úgy érzi, hogy őszinte és hozzá hasonló gondolkozású emberek (és más lények) között ezzel nem lehet probléma. Az évek során hozzászokott a nélkülözéshez, a kemény bánásmódhoz, a veszélyekhez, amiket a vándor élet hozhat magával. Itt a falak között úgy érzi, nem kell majd minden percben attól tartania, hogy az életére törnek és annak ellenére, hogy egy komoly lány (már inkább nő), nyitott arra, hogy barátságot kössön. Az, hogy mennyi idő után képes megbízni valakiben, az nagyban múlik az első benyomáson, hogy miként viszonyulnak hozzá. Pycta úgy tűnik, sikerrel járt Ymránál ilyen tekintetben, de nem tudja, hogy az erőd többi lakója, kiféle- miféle, hogy mit szólnak majd hozzá, hogyan fogadják vagy nem fogajdák be maguk közé. Ezek a kérdések nem aggasztják, csupán elgondolkodtatják, hiszen nem köti még ide semmi, csak a vezető ígérete, hogy új otthonra lelhet és az ő, Ymra szava, hogy megpróbálja. Haját eligazgatja kicsit, formás lábaira simuló nadrágját is gyors mozdulatokkal leporolja és követi is két kísérőjét.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.03.10 04:46:41, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346