Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-20 01:20:33
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*A lelki vívódás szinte látszik a másik szerzetesen, még ha az érzelmei nem is jelennek meg különös stigmákkal hálózott arcán. A csuhás elf továbbra is a szemeit figyeli, mintha azokból kiolvashatná a valót, de azt sem szeretné, hogy Umon esetleg azt hinné, az arcát elcsúfító hegeket nézi.
A történetet néma komolysággal hallgatja végig, egy pillanatra sem esve ki nyugalmából. A gyűrűt átveszi, de egyelőre figyelmét Umon szavai kötik le, addig a gyűrűt csak a tenyerében tartja.*
- Az egy nap alatt kétszer nem igazán a "nem túlságosan gyakran" kategória. *Nem vádol, tényt közöl, hisz ha hatokig nem történt semmi, most pedig kétszer is, akkor annak oka kell hogy legyen.*
- Attól tartok, éppen a társaság váltotta ki belőled ezt a reakciót. *Most először néz le a tenyerében tartott ékszerre, de neki sem az ábra, sem a történet nem mond sajnos semmit, hiába próbál emlékezni. Ha az elf szinte az egész eddigi életét az erődben élte le, kevés hír jut el hozzá.*
- Te nem vagy szörnyeteg, Umon. *Néz fel a szerzetesre és a pakolni kezdő férfihez lép, aki mostani állapotában inkább tűnik szánni valónak és végtelenül elesettnek, mint őrültnek vagy dühöngő démonnak. Persze ettől még lehet veszélyes.
Xotara szavaira kurtán bólint.*
- Nem foglak elküldeni, segítünk rajtad, már amennyire erőnkből telik. *Teszi a férfi vállára a kezét, amikor az pakolni kezd. Megvárja, míg abbahagyja.*
- Erre semmi szükség. Hagyd, majd összepakolunk. *Bátorító mosoly árnyéka rajzolódik ki a keskeny ajkak szegletében. A gyűrűt visszaadja.*
- Ám kell tennünk pár óvintézkedést, hogy a hasonló eseteket kivédhessük. Hamarosan nekikezdünk az egyik lakószárny átépítésének, hogy télen is termeszthessünk zöldségeket, te odaköltözöl, mint gondnok. Ott elég messze leszel mindenkitől, ha esetleg újra megtörténne ez a dolog. Ha megtörténik, én ott leszek, hogy megfékezzelek. *Tárgyilagosan beszél, nem feltételeket szab, de kiérezni határozott hangjából, hogy a szerzetes maradásának alapjait fekteti le éppen. Hogy ezt eddig is így tervezte-e vagy csak épp kapóra jött az átépítés, az már az ismeretlen ködébe vész.*
- Megpróbálunk a végére járni az ügyednek, hisz a venárok épp ebben jók igazán. *Újra az a halovány mosoly.*
- Xotara, kérlek, mesélj el mindent, amit tudsz arról a leégett árvaházról miközben rendet rakunk. *Fordul a mélységi lány felé, ahogy maga is pakolni kezd a csatatérré vált fürdőben.*
- És kérlek, a Fákban Lakó szerelmére, öltözz fel rendesen, mielőtt ránk nyit még valaki. *Nem láthatja Umon és a sötételf lány sem széles mosolyát, ahogy a hátát mutatja nekik pakolás közben.*

1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 19:14:59
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

- Persze! Kutyabajom!
*Feleli legyintve, ezzel is nyomatékosítva szavait.
Xotara örül, hogy Pycta vezéri tárgyilagossággal kezeli a helyzetet. Nem ismeri még a szürke csuhást. Pláne nem annyira, hogy fel tudja mérni mire, hogyan reagálhat. Eddig mindig a nyugodt, és közvetlen oldalát mutatta az elf, de hát sose lehet tudni, hamu alatt lapul a tűz. Bár, amikor maga is az erődbe érkezett láthatott is ebből a tűzből némi szikrát, hiszen pont egy feszült szóváltást zavart meg akkor, az elf és a druida között.
A sötételf lány összefont karokkal, a mosdónak támaszkodva csendben hallgatja Umon elbeszélését, és Pycta arcát fürkészi. Elmosolyodik. Az jut eszébe, hogy a szürke csuhás gyakran hivatkozik arra, hogy neki milyen szokatlan a vezető szerep, de lám, amikor a helyzet megkívánja mégis csak képes vezérként viselkedni.
Mikor Umon a történet végére érve elhallgat, Xotara megerősítésképpen csak annyit fűz hozzá: *
- Igen. Hallottam Umonról, és a Leégett árvaházban lezajlott eseményekről. A gyűrű volt kulcs, hogy erre rájöjjek.
*Xotara elhallgat, és várja, hogy Pycta döntsön a barát sorsáról, bízik az elf ítélő képességében, majd a zavartan szorgoskodó Umonra pillant. Hihetetlennek tartja, hogy ennek az embernek ilyen szélsőségesen két arca van.*

1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 17:37:49
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Pycta határozottsága és nyugalma, pont azt testesíti meg számára, amit egy vezérnek meg kell. Meglepődik bölcs szűkszavúságán, jóllehet fogadtatása is hasonlóan kedves volt, mégsem tud mit kezdeni felszólításával. Hogyan is kezdje, honnan is kezdje. Zavarában körbenéz a helyiségben, amire rá fér egy alapos takarítás ámokfutása után. Most érti meg, mekkora felelősség is szakadt társai nyakába. Bizalommal befogadták és ő nem volt velük őszinte.*
~Elmondhattam volna már az elején. Ó az Erdőre!~ *magában tépelődött, miközben Pycta szemei rászegezve, s válaszra vár. Így hát hosszú sóhaj után belekezd történetébe, már, amire emlékszik belőle, remélve, hogy Xotara időnként kiegészíti.*
- Nem tudom mikor születtem és hol. Nem emlékszem apámra, anyámra, gyakorlatilag pár hattal ezelőtti, kikötőben történt felébredésemet megelőzően. Annyi biztos, ami velem történt még a Nagy háborúk előtti időkben történt és kapcsolatban áll a Leégett Árvaházzal és a gyűrűmmel, mely amióta eszemet tudom rajtam van.* közben bal kezének gyűrűsujjáról, a Fekete Fát és az azt körbeölelő kígyót ábrázoló pecsétgyűrűjét Pycta felé nyújtja, hogy megnézhesse. Amennyiben azt Pycta elveszi, nekiadja.* - Nem túlságosan gyakran, de előfordul, hogy kifordulok önmagamból és nagyon ritkán testem feletti irányítást is elveszítem. Hosszú hatok óta, a mai napon volt először, de rögtön két ilyen eset is egymást követően.* E kapcsán elmeséli a tükörrel történteket, illetve a fürdőben lejátszódó eseményeket. Ha Pycta jó emberismerő, láthatja, hogy a szerzetest nagyon bántja, ami történt, ő szeretné a legjobban, ha segíteni tudnának ezen, de talán a legjobban az bántja, hogy nem volt őszinte, valamint, hogy Xotarának fájdalmat okozott.*
-… és így történt. Talán Xotara még tud némi kiegészítést hozzátenni, állítólag ő ismeri a gyűrűt, illetve hallott már rólam is. Az a baj, hogy egy pillanatra tér vissza néhány emlékkép, amit azonnal elveszítek, ahogy magamhoz térek. Sajnálom, hogy nem mondtam el előbb, de azt gondoltam, hogy idővel elmúlik, illetve, hogy a társaság talán segít rajtam. Kérlek, bocsássatok meg nekem, természetesen megértem, ha ezek után egy ilyen szörnyet látni sem akartok a környéketeken, de mielőtt elküldötök, engedjétek meg, hogy itt rendet tegyek magam után.* Umon, történetének elmesélését követően zavartan pakolászni kezd, előbb felállítja az elgurult kis hordót, majd megkeresi a támlás széket és odaállítja a falhoz. Rongy után néz, mellyel a kiloccsant vizet feltörölheti, ezt nem talál így lehorgasztott fejjel ide-oda rendezgeti a tárgyakat, amikről igazából fogalma sem volt, hogy hogyan álltak előtte.*

1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 16:37:45
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakolás//

- Igaza van Zarának, idő kell mindenhez. Nekem is nagyon sok idő volt, mire be tudtam bizonyítani az enyémeknek, hogy érdemes vagyok a feladatra.
~Mert hasznos tag lehetek, nem pedig kolonc…~ Mondjuk így.
~Na igen, a szerelem… az mindent megbonyolít…~
- Hát, Zara, már alig várom! De jó lenne egy kis zene az asztalnál! *Élénkül fel, majd biccent az éppen elsétáló Pyctának, hogy aztán újra a többieknek szentelje figyelmét.*
- Szerintem fürdés után kellene, tisztán nekifogni. Illetve kell hozzá egy kis szesz, meg tű… az mondjuk, van neked Aenae, csak szesz fog kelleni szerintem, meg egy kis gyolcs, vagy egy darabka rongy. *Veszi sorra, mi kellhet a füllyukasztáshoz. Bár ilyet még nem csinált, de viszonylag ügyes kezei vannak, nem is azzal van a gond, hanem hogy mer-e tűt bökni valakibe. Eddig csak neki csináltak ilyet, az pedig nem ugyan az, mint ha ő csinálja. Így hát meghagyja a kiskaput, hogy más alkalmasabbat találjon Aenae, de végső soron nem vonja ki magát a kívánság alól, ha úgy alakul.* Lehet, hogy én csak a hajvágásra vagyok alkalmas.
- Persze, csak nyugodtan, engem nem zavar. *Szól Baydenak.* Nekem is van hová fejlődnöm, de mondhatjuk, hogy nagyon jó mesterem volt... amennyit tudok, az az ő érdeme többnyire. *Mosolyodik el először csak szerényen, de Aenae örömére már ő is vigyorog.*
- De jó Aenae! Látod, megy ez! *Örömködik.* Legközelebb hozok magammal kendőt, és bekötjük a szemedet. Mit szólsz? Eleinte nekem sokat segített ráérezni, csak most nincs nálam semmi, amit erre használhatnánk. *Újabb tétel került a listához, hogy legközelebb még milyen kelléket kell hozzon. Jó érzéssel tölti el, hogy segíthet, akkor is, ha van a lánynak érzéke, akkor is ha nincs, de ő minden tőle telhetőt megtesz a sikerért.*
- De ha gondoljátok, ti is kipróbálhatjátok majd, hogy milyen bekötött szemmel.

1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 16:27:17
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Nem számított másra, minthogy hangja ostorcsapásként hat majd a bent lévőkre. A beszélgetés azonnal abbamarad és néma csend ereszkedik a fürdőre, csak a lehulló vízcseppek csobogó hangja ver ütemet a feszült várakozásba és a csuhás érzi, hogy nem ő a legfeszültebb. Ellenkezőleg, ő a legnyugodtabb, amire érzése szerint most nagyon nagy szüksége lesz mindenkinek.
Aztán léptek zaja űzi el a csendet és kisvártatva megjelenik Xotara és kitárja a fürdő sótól foltos ajtaját. Előbb a mélységire néz, s bármennyire is próbálja nyers magabiztosság mögé rejteni érzéseit, a hangja és a szavai híven mesélnek a benne dúló valódi viharokról.
~ Umonon? ~
Ez az egyetlen szó sokkal többet mond bárminél, s ahogy a csuhás határozottan ellép a sötételf lány mellett miután becsukja maga mögött az ajtót, szemben megáll a szerzetessel. Lombzöld pillantása előbb a fürdőt fürkészi. A felborult berendezések, a szétdúlt tárgyak híven mesélnek neki a bent történtekről, ha a Xotara nyakán vöröslő foltok nem tették volna már meg előbb.*
- Jól vagy, Xotara? *Mondja halkan, nyugodtan a csuhás, ahogy tekintete összekapcsolódik a másik szerzetesével. A másik férfi bőrén végigfutó stigmákkal nem is törődik, megtanulta már, hogy a szem valóban a lélek tükre. A külcsín bármilyen szörnyű is lehet, ha odabent jó lélek bújik meg. Mint a venárok egyik elve: Lásd meg a szörnyetegben a jót, a szépségben a gonoszt. Umon, hisz így hívják a szerzetest, épp ilyen szörnyeteg. Akiben jó lélek kínlódik az átok súlya alatt.*
- Mesélj, kérlek. *Mondja továbbra is tökéletes nyugalommal. Talán a többiek még sohasem látták ilyennek. Olyan ő mint egy évezredes tölgy a tomboló vihar közepén, mint szikla a felkorbácsolt tengerben, biztos és mozdíthatatlan, mint a nyugalma. Arcán semmiféle érzelem nem tükröződik, egyedül az összpontosítás látható rajta, mely páncélként veszi körbe, láthatóan bármelyik pillanatban képes volna cselekedni, támadni vagy védekezni.*

1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 14:01:14
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Nem igazán nyugtatták meg Umon szavai, de annak örül, hogy belátja a férfi, ez nem mehet így tovább.*
~Talán, az a Fa Lakó izé, amiről Pycta folyton karattyol, mégis létezik, és tényleg Ő vezette ide a barátot, hogy segítséget kapjon.~
*Xotara el sem tudja képzeli, hogy egy ilyen lelki terhet, hogy bírt a férfi egyedül cipelni. Talán, nem is bírta, és ezért vetette ki a tudata az emlékeit, hogy ne roppanjon össze a súlya alatt.

Ekkor, mint egy ostorcsapás, Pycta kérdése úgy hasít kettejük közé. A sötételf lány egy pillanatra ismét megkönnyebbül, örül, hogy a ketten viselt sötét titkon, nem soká hárman fognak osztozni. Aztán pont ez a gondolat az, ami aggodalommal tölti el a lányt. Azon kezdi törni a fejét, hogy a füles elf mennyit hallhatott a beszélgetésükből, és vajon mit fog reagálni. Nem így tervezte Pycta beavatását, de most már mindegy… talán jobb is így. A kígyóharapásba tört méregfogat is mielőbb ki kell rántani.
Umonra pillant, aki most bizarr külseje ellenére is úgy fest, mint valami csínyen kapott kölyök.*
- Jól van, értem. Ne aggódj… nem lesz baj.
*Súgja halkan Umonnak. A mélységi lány mély levegőt vesz, és felveszi a rá jellemző arcot, ami nyers határozottságot sugall. Jobbjával félre tolja az előtte álló barátot, és az ajtóhoz indul, hogy beengedje a szürke csuhást.
~Deejo lenne ha, hinnék is benne, amit mondtam.~
Keze lenyomja a párától nyikorgó kilincset, és kitárja az ajtót az elf szerzetes előtt.*
- Ami azt illeti, nem. Segítenünk kell… Umonon.
*Azzal félre lép az útból, hogy Pycta is láthassa mit rejtegetett a barát kámzsája alatt.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.19 14:06:14

1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 05:48:56
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Xotara szavai megnyugtatólag hatnak a szerzetesre. Bár akkor ezt nem gondolta végig, most kicsit azon is morfondírozott, hogy csúnya világ érkezett volna, ha Xotara a felé nyúló kezet félreérti, s egy hirtelen mozdulattól vezérelve esetleg éppen átrendezi kényelmes hátvakarónak. Látja a lány arcán, ahogy szemeit vizslatja, láthatóan kényelmetlenséggel tölti el a látvány:*
- Gyakran? Nem túlzottan, mindenesetre a tükröket nem szeretem, ha meglát, kitörhet belőlem. De általában vissza tudom fogni rövid idő alatt. Ne aggódj a szemeim miatt, tudom, hogy nem szép látvány, de csak akkor fénylik, ha megtörténik. Egyébként idővel kitisztul, bár nem tudom megmondani, hogy milyen színű, magam még sosem láttam.* Itt a szerzetes ismét kuncog egyet magában, láthatóan valamicskét hozzászokott ezekhez a helyzetekhez. Nem is beszélve a megkönnyebbülésről, hogy valakivel ezeket a gondolatokat is megosztja. Szemeit hirtelen földre szegezi.*
- A venárok vezére? Még azt sem tudom, hogy a szobámban a tükröt, hogyan mondjam meg neki.* Ekkor ismét felpillant Xotarára.* - Merthogy ma már másodszor történik ez meg velem és a fali tükör bánta a szobámban. Fogalmam sincs, hogy kezdjek bele, de egyetértek. Tudnia kell ezekről a dolgokról, hisz ő őszinte volt velem és bizalmat szavazott.* A szerzetes hatalmasat sóhajt, valahol a Pyctával várható párbeszéd, aggodalommal tölti el ugyan, de szintén terhet vehet le a válláról. Ebben a pillanatban hangokat hall kívülről:*
- Minden rendben? * Pycta hangja úgy vág a fürdőben, olykor a csendet megzavaró vízcseppek csepegő hangjába, mint magasan szárnyal ragadozó madár a tisztáson békésen étkező rágcsálók életébe. Umon megretten.*
~Pycta!~* Szemei szinte könyörgően néznek Xotarára, valahogy neki nem átall sem válaszolni, sem fogadni a vezért. Ha az elf belép a fürdőbe, Umont a tőle kapott nadrágban, kabátban, régi szandáljában, immár fedetlen fővel Xotarával szemben láthatja, nem messze az ajtótól, meglehetősen zavartan és kissé félve, ahogy a fürdő ajtó és a mélységi között váltogatja ében tekintetét.*

1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 01:43:37
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

- Minden rendben? *Hangzik el a kérdés a fürdő ajtaja felől.
Olykor áldás és átok egyben, ha valaki elfként születik. Áldás, mert fajának sok előnye mellett az érzékei is élesebbek, mint más fajok képviselőinek. Élesebb a látásuk, érzékenyebb a hallásuk. Átok, mert ennek köszönhetően csípte el az utolsó mondatot, amely kiszűrődött a fürdőből: "... ha közben újra nekem esel." És ez nem az a fajta valaminek esés, amit Bayde is megtenne.
Az erőd udvarán végzett a rövid kis fohásszal az Erdő Szívéhez és elindul vissza, hogy további munkája után nézzen, amikor a fürdő előtt elhaladva megütötték érzékeny füleit Xotara szavai. Vadvéd jelenlegi vezetőjeként nem hagyhatja, hogy az erőd falai között olyan dolgok folyjanak, amelyekkel megzavarják az erdő nyugalmát és az erőszakoskodás épp ilyen dolog.
Résnyire nyitja csak az ajtót - ha nyitva volt, csak mögé áll -, nem is néz be, de onnan intézi szavait a bent lévők felé. Kizárásos alapon, mivel Aenae, Ssyleana, Zara és Bayde az udvaron vannak és az íjászatot gyakorolják, a mélységi nőn kívül csak a szerzetes lehet odabent. A személyzetet adó venárok a konyhában vannak.
Tisztában van azzal, hogy veszélynek teszi ki Vadvéd lakóit, amikor ismeretleneket hív meg az erőd falai közé, de eddig még nem csalták meg a megérzései és mindenkiről kiderült, hogy rendesek. Így volt a szerzetessel is, érzékei nem jeleztek veszélyt, amikor találkoztak és még akkor sem, amikor kiderült, hogy a férfi nincs tisztában azzal, hogy ki és micsoda. Az is megfordult a csuhás elf fejében, hogy valami érzelmi trauma, gyilkosság, rettentő rossz dolog okozta a férfi emlékezetének kiesését, de arról nem bizonyosodhatott meg, hogy a szerzetest érte-e veszteség vagy ő gyilkolt.
Ám a Fákban Lakó beengedte erdejébe, hisz ha akarta volna egy irbisz vagy a farkasok végeznek vele, ám most itt van. Talán kiderülhet, hogy jól avagy rosszul döntött, amikor otthonukba fogadta az arcát is rejtő férfit.*

1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-19 00:57:12
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*A sötételf lány megkönnyebbül, amikor Umon meg áll. Viszont, mikor megfordul, a hideg fut végig a hátán. Szemtől szemben áll a szerzetessel. Xotara a barát arcát fürkészi, miközben az maga elé motyog. A mágikus rovások fodrozódása már meg se hökkenti, de a végtelen árnybéli, mégis fénylő szempár látványa vérfagyasztó. Az első, ami átfut az agyán, hogy felkapja a közelben lévő elgurult hordót, leüti vele a szerzetest, és kirohan a fürdőből. Már éppen cselekedne, mikor Umon megszólal, és beszélni kezd hozzá a már, talán, megszokottá vált karcos hangján, amibe most bűnbánó felhang vegyül. Xotara elkapja tekintetét a tetovált arcról, hogy figyelni tudjon a barát szavaira.
Amikor Umon pár lépés után, bal kezével lassan a nyaka felé nyúl, idegei pattanásig feszülnek, de nem érez rossz szándékot, sőt. A szerzetes aurájának minden rezdülése, mintha vezeklő megbánást sugározna. A mélységi lány félelméből fakadó feszültsége a férfi érintésére teljesen elillan, és újra a szerzetes nem e világi szemeibe tud nézni, félelem nélkül. Közben, maga is kitapintja nyakán a zúzódásokat, és végre megszólal.*
- Lila foltok a nyakamon? Ugyan, azok jönnek és mennek.
*Mosolyodik el, tartva a szemkontaktust.*
- Amúgy én is lekevertem neked két fülest, amitől egy kicsit dagadtabb is a képed, de persze a lila foltok rajtad senkinek se fognak feltűnni.
*Fűzi tovább a szót, Xotara, immár újra gúnyosan.*
- Egyébként, egy pillanatig se nehezteltem az előbbiekért, ha még nem is értem mi történt pontosan, de annyit megértettem, hogy nem te tetted. Bár, ami az erőt illeti te se panaszkodhatsz... ember. Úgy vágtál földhöz, hogy még a szuszi is bennem rekedt, de nincs harag. Tényleg. Nincs nagy bajom. Különben is, ettől már kentek durvábban is a földhöz, nem is egyszer...
*Ekkor Xotara arcáról lehervad a mosoly, tekintete megváltozik. Egy emlék képei peregnek le lelki szemei előtt, a számára végtelennek tűnő pillanatban: *

'*A hat éves önmaga lélekszakadva rohan, majd félúttól félszegen sétált oda apjához. A sötételf azon nyomban arcon vágja, de úgy hogy a kislány elterült a földön.*
- Gyáva kis görcs! Hagytad egyedül meghalni őket!
*Ordítja gyűlölettől eltorzult hangon, Itaro. Fél karjánál fogva felrántja lányát a földről.*
- A tolvajbecsület megkívánta volna, hogy velük küzdj és halj!
*Üvölti szinte már tébolyultan, majd odalöki lányát az elkezdett sírgödörhöz.*
- Segítesz elföldelni őket. Áss!
*A kislány szipogva kel fel a földről, apja újra ráüvölt.*
- Ne merj bőgni, vagy kitöröm a nyamvadt nyakadat! '

*A villanásnyi emlékből Umon szavai rántják vissza, majd pislog egy párat, és mintha mi sem történt volna félszegen elmosolyodva jegyzi meg: *
- Palasan… valami mássá válni? Már értem a csuklyát. Ez amúgy gyakran előfordul? Azt hiszem rád, szegezem a szobaajtót. Te Rovásember.
*Umon pajzán intelmére a combközépig érő, bő inghez kap. Valóban nem gombolta össze, csak gyorsan összefogta magán. Eddig fel sem tűnt neki, hogy már egy ideje nem tesz így, de a törölköző legalább még nem csúszott le a derekáról. Xotara váll rándítva összegombolja ingét, majd pimaszul felel: *
- Pff! Nem mindegy?... úgyis már mindent láttál.
*Majd éles váltással komolyra fordítja a szót.*
- Azt hiszem, túlbecsülöd a szerepem. Ehhez én kevés vagyok. Fikarcnyit se értek az ilyen dolgokhoz. Ehhez nálam bölcsebb valaki kell, de segítek. A titkod megőrzöm, de akkor is kell segítség… a venárok vezére… be kell avatnunk, már csak a többi venár biztonsága miatt is. Ugye belátod? De ha nem, akkor is elrángatlak Pyctához. Azt se érdekkel, ha közben újra nekem esel.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.19 01:05:38

1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-18 23:53:59
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás//

- Oh, ne mond ezt Aeana! Senki sem két hat alatt tanul bele valamiba. És ahhoz képest, hogy idejöttél, nagyon is sokat fejlődtél. Hogy ez még nem olyan kiemelkedő, szerintem nem gond. Lehet nem a harc az erősséged, sőt, szinte biztos vagyok benne. Majd kitaláljuk, mi való neked.
*Elejt felé egy félmosolyt, majd Lyzre pillant. Meglepődött, hogy még csak ennyi ideje vannak itt. Néha maga Zara is elcsodálkozik ezen, sokkal több időnek tűnt eddig neki. Amit persze nem bán, csak hát mégis fura. Azóta elhozta minden lényeges cuccát régi otthonából - aminek a felét gyakorlatilag a hangszerek teszik ki - így már szinte be is költözött Vadvédbe.*
- Nem tudom, nem éreztem magam odavalónak. *Válaszol az elfnek arra, hogy miért is hagyta hátra azt az életet.* El nem tudnám magam most ott képzelni. Na de mindegy most már. És igen, itt is zenélek, főleg esténként. Egy lépést nem tennék meg a hangszereim nélkül, szinte már hozzám nőttek, a zene pedig az életem része lett. Majd valamikor nektek is zenélhetek, mondjuk majd vacsora közben. Persze csak ha ti is szeretnétek.
*Nem is érti, eddig hogy nem jutott eszébe ez. Pedig biztos nagyon hangulatos volna, ő pedig így is, úgy is élvezné a dolgot. Egy pillanatig el is mereng a gondolaton, hogy mit játszana, és melyik hangszerén. Ábrándizásából Pycta kérdése rázza fel.*
- Hm? Ja, most inkább nem. Csak lelkes szemlélője leszek most a gyakorlásotoknak, nagyon jól elücsörgök is. Na de Aeanae, biztosan szeretnéd te ezt a fülbevalót? Nagyon fáj az, főleg utána egy darabig. De hát ha szeretnéd, szívese megcsináljuk neked, igaz Lyz?

1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-18 20:44:55
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//gyakorlás//

- Bajom nekem sincs vele. *vonja meg a vállát a többiek felvetéseire* Csupán kíváncsi vagyok rá, hogy mit rejteget a csuklya alatt.
*Dereka jobb oldalára szíjazza a tegezt, hogy ne kelljen vele vesződnie és vet egy pillantást Zarára. El nem tudja képzelni, hogy hogyan csinálja a vörös, hogy még egy hordón ücsörgés is jól áll neki? És persze hasonló gondolatok járnak az ő fejében is, mint amire Aenae gondol. Mert ugyan ki szeret közönség előtt kudarcot vallani?*
- Annyira csúf, hogy jobbnak tartja elrejteni képét a világ elől? Vagy épp ellenkezőleg, annyira jóképű, hogy nem akarja a többi férfi esélyeit rontani? Bár erre kicsi az esély.
*Itt megenged magának egy önelégült vigyort, de a hangján érezni, hogy nem gondolja véresen komolyan azt, hogy magát tartaná a vidék legvonzóbb férfiújának. Bár kellemes gondolat.*
- Eh, mindegy. Egyszer csak lekerül a fejéről.
*Lyz kérdésére bólogat, elvégre azért jött, hogy gyakoroljon kicsit az íjjal.*
- Jó lesz nekem az a céltábla is. *mutat arra amelyikre Lyz is kilőtte a nyilát* Már ha nem zavar, hogy egy botcsinálta íjásszal kell osztoznod.
*Ha nem, egy nyílvesszőt illeszt az idegre, jobb kezének három ujjával megfeszíti azt és olyan magasságba emeli az íjat, hogy a nyílvessző testén végignézve az egyenes a cél irányába mutasson. Kifújja a levegőt, aztán elengedi az ideget. A nyíl szép ívben szeli a levegőt és remegve bele is áll a céltáblába. Persze messze van a közepétől, épp csak elcsípi a szélét, de legalább talált.*
- Hát, gyakorlat teszi a mestert. *mosolyog kicsit zavartan Lyzre, mert pontosan tudja, hogy messze van attól a szinttől, ahol az elf áll. Persze neki könnyű, az elfek talán íjjal a kezükben születnek.
Közben Aenae is lő és a találat sikerén felbuzdulva, mint egy őzike szökdécsel a nyílvesszőért. Bayde pedig majdnem felkuncog a jelenet láttán, de még idejében visszanyeli. Az aranyhajú a végén ezt is gúnynak venné. Pedig szó sincs erről, tulajdonképpen aranyosnak és kedvesnek találja a lányt. Még akkor is, ha Aenae általában morcos vele.*
- És te? *néz az ücsürgő Zarára* Nem szállsz be?

1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-18 20:13:20
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

- A-bel.*motyogja zavartan, miközben a fürdő ajtaja előtt áll.*
- Umon vagyok. Umon. U-mon.*Keresztnevét erősen megnyomja, többször egymás után szótagolja is a szót, melyet újonnan tanult. A leégett árvaház. Ez a két szó jelenleg nem sokkal mond neki többet, mint, ami valójában. A pillanatot ismét elveszíti, mi korábban elméjében kristályként tündököl, most csak ismét egy fekete, vagy inkább csak szürke foltként terjed szét. A nevét azonban többször ismételgeti, s ezúttal az emlék magját szépen elültetik fejében.*
~ Talán egyszer felcseperedik. Talán egyszer megnő és emlékezni fogok.~ * A gondolatra felkapja fejét, s mintha most ébredne ismét tudatára, rájön, hogy arcát nem borítja semmi. Gyanakodva körbetapogatja fejét, mintha fontos dolgot veszített volna el, de ez nem idegesíti különösebben. Aminek el kell vesznie, az el is veszik. Hirtelen felnéz, immár nyílt tekintettel, nem zavarja az sem, hogy ébenfekete szeme minden bizonnyal ijesztően hathat. Bár közben az is eszébe jut, hogy ébenfekete, világító szeme, talán még ijesztőbben. A lány azonban még itt van, nem fut el, meg is szólítja. A szerzetes meglepődik. Mit meglepődik, meghökken. A túlvilági jelenéseket általában nem fogadják jó szívvel, főleg nem, egy elvileg áldott, olykor kótyagos szerzetestől. Nem tudja eldönteni, hogy a lány sötételf mivolta, vagy lelkülete, esetleg Umonnal szemben érzett szimpátiája miatt marad itt, de valahol nem is érdekli a férfit. Lassan mosolyogni kezd, talán kikötői ébredését követően először, nem számítva befogadásának pillanatát, egy pillanatra felhőtlen boldogságot érez. Elnézi a sötételf még feszülten várakozó alakját, közben eszébe ötlik, hogy mennyi forradás volt látható testén. Minden bizonnyal azonnal megbánná, aki ezt a nőt törékenynek merné nevezni, de Umon nem szégyelli, hogy ez a jelző is megfordul fejében. Xotara arca komoly, válaszokat vár, melyek nagy részét a szerzetes nem tudja megválaszolni, jóformán az elf jelenleg is többet tud, mint ő. Umon mosolya azonban hamarosan lehervad arcáról, a fürdő félhomályában az arcán látható figurák ismét új alakot öltenek, s a sűrű árnyéknak tűnő vonalkák lassú táncba kezdenek a férfi arcán. Egyesek egybeforrnak, mások szétválnak, mint valami romantikus keringő, zene nélkül a légüres tér néma csendjében. Amikor a szerzetes ismét megszólal, hangja kissé határozottabbnak tűnik:*
- A nyakad. Megsérült. Biztos meg fog látszani.* Szavai közben lassan, minden hirtelen mozdulat nélkül közelebb lép vissza a lányhoz. Nem akar ráijeszteni, két kezét maga előtt tartva, immár nem összefonva, békés szándékának jelét mutatja, ebben a pillanatban úgy néz ki, mint egy könyörgő élőlény, aki rosszat tett. Ha Xotara engedi, a szerzetes bal karjával a lány álla alatti területét simítja végig azzal a kezével, mellyel előbb fojtogatta. Nem vajákos, nem tudja megmondani mennyire mély a sérülés, azt sem tudja megmondani, miért teszi mindezt. Talán érintésével próbálja az elf által átélt fájdalmat magába szippantani. Kezével az elf állát gyengéden megemelve, mélyen a szemébe néz, ébenfekete szeme a sötételf achátkristály mélyzöld szemeibe tekintenek:*
- Hitemre mondom, őszintén sajnálom. Ez nem a te osztályrészed, nem érdemelted meg mindezt. Én tehetek róla. Kérlek, bocsáss meg nekem! Ígérem, ha hagyod, megpróbálom valahogy jóvátenni!* A szerzetes, lassan leereszti kezét maga mellé, hogy aztán ébenfekete szemét lesüsse. Nem könnyezik már, de láthatóan szenved. Megrázza magát. Majd hirtelen ismét a lány szemébe néz és kissé hátrébb lépve, hirtelen megfontolásból jobb kezét üdvözlésre nyújtja:*
- Üdvözöllek! Umon vagyok, Umon Palasan. Alig ismerjük egymást, mégis emlékeket adtál nekem, mi közelebb hozhat ehhez a világhoz. A te világodhoz sötételf Xotara. Nem adhatok választ arra a kérdésre, melynek értelmét nem tudom. A leégett árvaház szavaira emlékszem, de csak úgy, ahogyan Abel nevét is ízlelgetem. Minden bizonnyal ott történhetett valami velem, ami miatt ilyen vagyok. Ami miatt ez vagyok. Ott váltam valaki mássá… valami mássá.* Umon csak remélni tudja, hogy szavaival Xotara elégedett lesz, mert valóban nem tud egyebet mondani. Talán majd a közeli jövőben.*
- Engedd, kérlek, hogy kísérhesselek utadon. Tudásod felbecsülhetetlen kincs számomra…*itt egy pillanatra elhallgat.* -... ahogy személyed is.* Tisztában van vele, hogy kijelentését bárhogyan lehet érteni. Azzal is, hogy a fürdőben töltött idő nem sok mindenre elég, de a szerzetes nem kívánságot akar elmondani, nem is reményt, egész egyszerűen így fejezi ki szimpátiáját és háláját. Lassan tanácstalanul az ajtó felé fordul, majd vissza. Nem tudja eldönteni hogyan tovább, majd ismét a lányra néz. Fekete szemei körül lassan apró ráncok képződnek, bár arca kissé feldagadt, szája környékén bőre vidoran bemélyed. A figurák ez esetben, mintha kissé vidámabb, játékos táncot űznének:*
- Mindenesetre… azt gondolom, az ingem kimondottan jól áll neked, de ha nem gombolod be azonnal, keresnem kell egy hordót, amin áteshetek.* Ez esetben kuncogása talán felhőtlenebbnek hathat.*

1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-18 19:25:14
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//gyakorlás//

- Hát még igazán semmibe sem jöttem bele.
*Válaszolja vigyorogva Zarának, és ez tulajdonképpen teljesen igaz, mert semmi sem megy neki olyan ügyesen, mint azt elvárná magától, ebbe beletartozik a lovaglás, de még a hagymaszeletelés sem.*
- Csak elképzeléseim vannak arról, hogy valójában mennyire is haragszik. Tudod sosem voltunk túl jóban.
*Valami hasonlóról beszélgettek már reggel is, mikor Lyz a szálkákat szedte ki a lány kezéből. Egyébként Aenae nem hinné, hogy anyja kidobna bármit is a holmijából, valószínűleg inkább pénzzé teszi, amit csak tud.*
- Hát a szerelem.
*Az ilyesmi valószínűleg tökéletesen illik a gazdagnegyedi kisasszonykákról kialakult képbe. Az persze már más kérdés, hogy esetében ilyesmiről szó sincsen. Bár talán a "szerelem hiánya" is ugyanaz a kategória, igaz ugyan, hogy itt zsigeri undorról van szó, mint szimplán arról, hogy semennyire sem vonzódott a férjjelölthöz.*
- Zara sokkal érdekesebbeket mond ám. Majd alkalomadtán zenélhetnél nekünk is, remek lenne ropni egyet. Egy tisztességes fegyver is elkelne, már ha rájövök, hogy melyikkel is szeretjük egymást.
*Topázsárga tekintete Zaráról átvándorol Lyzre, mikor az az alkarvédőről beszél. Újabb vessző kerül az idegre, elnézi ahogyan Lyz telibe trafálja a mókust, majd kihúzza ő is a maga nyilát. Viszont ebben a pillanatban meglátja a nekik integető Pyctát, és erre előad egy olyan börleszkbe illő mozdulatot, hogy a vessző megint a földre esik, ő meg kalimpál az ily módon felszabadult kezével, mintha csak átnyúlt volt az ideg és az szarvak között. Ha már imigyen felszabadult egy keze, akkor vissza is integet és már érzi is, hogy minden vére az arcába szökik, így aztán gyorsan leguggol, hogy felszedje a földre hullott vesszőt.*
- A szavatokon foglak fogni titeket. Sőt! Mikor csináljuk?
*Felállva már valamennyire sikerül rendeznie a vonásait, mikor már megjelenik Bayde is. Aminek nem azért nem örül, mert Bayderól van szó, hanem azért, mert még eggyel több szemtanú van a bénázására, mivel azonban a másik kettőnek nincsen kifogása ellene, így ő sem emel szót. Inkább újra kilövi a maga kis nyilacskáját és láss csodát most sikerül eltalálnia a céltáblát, aminek szökdécselve örül, bár valószínűleg csak a kezdők szerencséjéről lehet szó. Meg a mókustól is jóval odébb van.*

1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-18 17:18:16
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Xotarának, miután kétszer megütötte a révült férfit, ideje sincs reagálni az őt ért támadásra. Pedig számított rá, hogy ilyen választ fog kapni, de hiába, túl gyorsan történik az egész.
A mélységi lány hanyatt elterülve hever a nedves, hideg, kövezeten. Xotara torkához kapva, köhögve ül fel a földön. A tüdejébe tóduló levegőtől észhez térve rögtön a barátra kapja a tekintetét, aki elsétálva mellette a vízben lévő gyűrűért indul. A férfi arcát tetoválások kuszasága borítja. A nonfiguratív ábrák lefutnak a férfi nyakára, és talán még tovább is. Ekkor a sötételf lány látja, amint egy újabb fekete tetoválás égve fut végig a szerzetes arcbőrén. Xotara csak ezután veszi észre, hogy a barát arcára korábban csavart fehér ing rá van terítve. Eltakarva, a derekáig lecsúszott törölköző által, felfedett kebleit. Nyilván a dulakodás közben csúszott le.
Xotara száját még mindig nem hagyja el szó, de a tetovált arcú szerzetesét igen. A barát beszél, de most se nem szónoki, se nem zavart, egyszerűen mérhetetlenül szomorú. Xotarának a következő régen olvasott rigmus egy sora jut róla eszébe: „S ont monoton. Bút konokon. És fájón. ” A barát elhallgat, egy könnycsepp gördül le sötéten cirádás arcán, és az ajtó felé indul.
Minden normális ember, egy ilyen túlvilági eseménysor után, hanyatt-homlok menekülne, de Xotara nem ember, és pláne nem normális. A fejében ezernyi kusza gondolat és kérdés kavarok. A mélységi lány ültében, így szól: *
- Mi, várj már! Azt se értem mi történt, azt meg főleg nem, hogy mi vagy!?
*A férfi azonban úgy tűnik, nem szándékozik reagálni, csak szótlanul halad tovább, talán nem is hallja, hogy a lány szól hozzá.
Xotara gyorsan felveszi a férfi ruhadarabot, és indulatosan pattan fel a földről.*
- UMON...
*Szólítja ordítva a nevén a barátot, majd mély levegőt vesz. Mintha mindent, ami a fejében kavarog, egy szuszra akarna elmondani. Talán attól tart, ha most nem tudja megállítani a férfit, soha nem lesz rá alkalma többet, hogy elmondja.*
- A neveden kívül, révületedben sok minden előtört belőled, de említettél még egy fontos nevet. „Abel”. Ismerem őt, bár csak futólag. A nevét, eddig, el is feledtem. Egy csenevész, íjász, piktor fiú. Pirtianes város egyik kocsmájában találkoztam vele, az Ittas Lovagban. A piktor fiú mesélt egy leégett árvaházban lezajlott kalandjáról, amin egy tündér, és egy szerzetes voltak a társai. Eddig a pillanatig csak azt hittem hencegett. Valamiféle szellemjárásról mesélt, volt, aki meg is halt a kalandorok közül... és mesélt egy megszállt szerzetesről is, aki rájuk támadt... aki ezt a gyűrűt viselte.
*Szegezi ujját, a barát kezén lévő ékszer, felé.*
- A fiú lerajzolta, és akkor láttam. Hát, Te voltál az... Umon.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.18 17:21:08

1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-18 15:53:28
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás//

- Csak két hata? Azt hittem sokkal régebben. *Csodálkozik a lányokra. * Akkor még sincs akkor a hátrányom. *Érti ezt a beilleszkedésre, mert egy összeszokott csapatba sokkal nehezebb volna.*
- Ennyire haragszik rád? Már édesanyád… *Kérdezi Aenaet, mert elképzelni sem tudja, hogy az ő holmijából bármit is kidobjon az anyja, de még az apja sem. *
- Miért hagytátok ott a családotokat? *Kérdezi végül mégis. ~Rablóbanda? ~Pillant Zarára* Itt is szoktál zenélni? *Kérdezi, majd Aenaehez fordul.*
- Így, igen, látod, akkor nem csap meg. Viszont egy alkarvédő elkélne, ha többször gyakorlunk. Na de ezt majd később, ha úgy érzed. Vagy majd kölcsönadom a sajátomat addig. *Ajánlja fel végül.*
- Hát, ha komolyan gondolod, és jobb embert nem találsz, én szívesen kilyukasztom a füledet. Nekem is van egy pár, és nem tartom barbár dolognak… hacsak nem tűnök barbárnak, mert akkor viszont… lehet, hogy mégiscsak az. *Felnevet, de mikor Aenae türelmét veszti, már csak mosolyog.*
- Üdv, Bayde! *Köszön az időközben megérkező férfinak.*
- Semmi gond Aenae, próbáld újra. Már sokkal jobb, mint volt. Az ujjaidat csak ernyeszd el, gördüljenek le. Próbáld így. *Mutatja a mozdulatot, s ellövi a vesszőt, ami a festett mókus testébe fúródik.*
- Most próbáld megint. *Aztán Baydehoz fordul.*
- Furcsa egy fickó az biztos. Engem egy picit zavar, hogy úgy belebújt a csuklyába. Jobban szeretem látni, hogy kivel beszélgetek. *Vonja meg a vállát.* De ez biztosan csak az én hóbortom…
- Fogsz lőni? Mert akkor szerintem kellene még egy tábla... vagy megosztozhatunk ezen is. * Vesz egy újabb vesszőt, és amíg Aenae próbálkozik, ő is lő egyet a másik táblára.*

1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 23:02:18
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//
//16+ tartalom//

*Mindig, amikor megtörténik ott van az a bizonyos pillanat. A pillanat, mely közhelyes használatának köszönhetően, már nem azt jelenti, amit régen, valaha jelenthetett. A szerzetes életében, legalábbis az árvaház óta rengeteg ilyen pillanat volt, ami a szó jelentésének megfelelően csak egy szempillantásig tart. Ekkor minden világos lesz, minden mit eddig keresett, s minden, amit keresni fog a jövőben. Mert ez a pillanat elszáll a legapróbb fuvallattal, s csak ritkán tér vissza, s a szerzetes akkor sincs magánál. A lány kezéből kiejtett gyűrű kínosan lassan ereszkedik alá, apró kis örvényeket teremtve a barna dézsa immár kihűlt vizében...*
~Csend. Mindig az a csend és sötét. Vér. Fémesen sós illat és bársonyosan vörös szín. Életemben sok jó volt és sok rossz. Apáim. Hol vagytok?~ *A gyűrű hirtelen nagyobb köröket ró le, mintha valaki megkavarta volna a dézsa vizét. A buborékok eltűntek már, az események ilyetén sorában nincs helye a szivárványos légiességnek.*
~ Még érzem az orromban. Hús. Sár. Könny. Ahogy árkot váj az arcomba. Ahogy patakként fakad, hogy aztán cseppenként nyelje el a föld, de ezúttal nem a Fát táplálja.~*A gyűrű forgása lelassul, izzó fénye halványul, ahogyan a dézsa aljához közeledik. A szerzetes két keze lassan arcába váj, szeme, mintha együtt érezne a gyűrűvel, fénypászmákat szór.*
~Kopp. Kopp.~ * Azt gondolja menjen innen. Nem akarja. Őt nem. Gyönyörű, fiatal, megértő. Nem tudja miért kell azokkal megtörténnie, akiket kedvel. Ezért nem engedi ki, hiába kopog. Pedig csak a gyűrű ért le a dézsa aljára. Fénye lassan alszik ki, kínosan lassan és nem a hagyományos módon, mert a sötétben újra él.*
-Nocsak, nocsak, friss husi!* A kacaj most sem maradhat el, de ezúttal kéjes nyögésben végződik, mint a falánk aki előre élvezi, hogy kedvenc ételét tálalják fel.*
-Barátocskám, kicsi Umonkám...*cuppog hozzá, akár a túlzottan szerető nagymama.*
-MONDTAM, HOGY AZ ENYÉM VAGY! De most már ő is.* Az ordítás után meglepően egyszerűen hangzik a megállapítás.*
-NEM!* Ahogy teste felemelkedik a földről, meglepődik. Ilyen nem szokott történni. Bamm... Bamm... A két pofon minden bizonnyal kijózanító erővel hathat, azonban ez esetben, Ő még nem végzett. A kezdetleges kámzsa lerepülését nem veszi észre, mert akkor már lábát megtámasztja a padlón, bal karja hirtelen kilő és torkon ragadja a lányt, majd durván a földre taszítja. A szorítása erős, de még erősebb a lánnyal kialakult köteléke. A pillanat nem veszett el, csak jelenleg a fürdő padlóján összegyűlt víztócsában rejlik, melyben a szerzetes ébenfekete szemével Önnön magát látja meg. Fekete szemeiből induló égetett nyomok megannyi kis utat járnak be az arcán, mintha valaki egy olyan labirintust alkotott volna, melynek nincs kijárata. Az égetett vonalak keresztül kasul behálózták arcát, s nyakán, tarkóján folytatódtak. A minta, már ha annak volt nevezhető egy gyűszűnyi helyet sem hagyott, minden egyes érzelemre alakot váltott. Érzelem márpedig volt a barát arcán, főleg mikor leesett ingét a lányra teríti.*
-Bocsáss meg. Ennek nem kellett volna, részese légy.*reszelősen suttogó hangja betölti a helyiséget. Mindeközben a dézsa felé indul, melyben a gyűrű fénye lassan kialszik. Ha Xotara jó megfigyelő, láthatja, hogy egy újabb csík ég a többi közé a szerzetes arcára, melyet apró grimasszal tűr.*
-Most már látod, mi vagyok. Nem fog bántani, ha elzavartok, megértem. Csak annyit még... borzasztó nagyot tudsz ütni, sötételf.*A szerzetes utolsó szavai alatt szomorúan mosolyog, s az utolsó könnycsepp ekkor kezdi meg lassú útját a padló felé, amit már másik nem követ. Az ajtó felé indul, s ha Xotara hagyja kisétál.*

1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 22:39:27
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Gyakorlás//

*Ő is a két nő mellé sétál, és onnan figyeli Aenae próbálkozását. Nem szól bele, valószínűleg Lyz hasznosabbakat tud mondani, hisz sokkal gyakorlottabb, mint itt bármelyikük. Inkább ő is figyel, hiszen bőven van még mit tanulnia az íjászatról. Arra eddig nem nagyon volt még szüksége, ellenben a tőrhasználat nagyon is jól jött neki.*
- Ne izgulj, majd csak belejössz ebbe is előbb-utóbb!
*Mondja a lánynak bátorításképpen, mikor nem sikerül ellőnie.*
- Egyébként én is körülbelül két hatja vagyok itt. Aenaeval érkeztem, bár csak véletlen futottunk össze. Előtte meg... Őszintén? *Halványan elmosolyodik, majd a mögötte lévő hordóra ül föl, lábait keresztbe téve. Kissé előredőlve folytatja a beszámolóját.*
- Volt egy nagyon gazdag kis családom, onnan már jó pár éve eljöttem. Egy másik városban tagja voltam egy rablóbandának. Onnan jó gyorsan el kellett jönnöm, mert nem épp a leghumánusabb módszereket alkalmazták és hát... Gondolom értitek. Aztán voltam bárd is, de azt meguntam. Most már csak zenélek. Utcán, kocsmákban vagy hívnak lakomákra nemesek... Mikor hol van rá igény.
*Közben megérkezik Bayde is a gyakorlók közé. Mosolyogva int neki is.*
- Na majd kilyuggatjuk mi a füledet. Van is jó pár fülbevalóm, majd választhatsz egyet.
*Azokat nem lett volna szíve otthon hagyni. Van köztük jó pár mutatós, drága darab is, amit még a családjától hozott el annak idején.*
- Hogy mit gondolok róla. Nem tudom. Fura, igen. De ennél többet egyelőre nem tudok róla mondani.

1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 20:35:14
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

*Xotara kérdésére túlvilági dolgok egész sora történik. A barát révülten valamiféle transzba esik. Szemei fent akadnak, magában beszél, és felordít, majd a földre rogyva ültében vergődik. Amikor a szerzetes rápillant, a lány úgy érzi, szinte éget a tekintete, de nem csak szinte, mert ekkor a tenyerében lévő gyűrű felizzik. A felforrósodott ékszert a lány kiejti a kezéből, ami sisteregve tűnik el a vízben.*
- A patvarba! Mi a fene folyik itt!
*Xotara nem foglakozik a gyűrűvel.*
~Lejjebb már nem esik.~
*Ettől sokkal égetőbb problémája is van. A szerzetesre kapja pillantását, aki mintha saját magával vívódna.
~Te jó ég! Ez meg, valami rohamot kapott itt nekem. Mi az eredart csináljak?! Hogy a hóhér vágja hátba!~
Igen, Xotara megrémült, de hát ki ne tenné egy ilyen helyzetben. A sötételf lány nem tudja mit, de valamit tennie kell. Gyorsan. Nem aszalódhat itt tovább a kádban, míg ez a szerencsétlen láthatóan vergődik.
”Kopp-kopp! ”
Töri meg a hang a csendesnek éppen nem nevezhető helyzetet.*
- Mi az jányom miért ordítasz, mint a fába szorult féreg! Leforráztad magad?
*Hangzik a kérdés az ajtón túlról, ami a Banya száját hagyja el.*
- Nem, csak ööm… szappan ment a szemembe, de minden rendben. Bocsánat! Be ne jöjjön, mert meztelen vagyok!
*Vágja ki magát sután Xotara a helyzetből.
Mindeközben magára kapja fejpárnának szánt törölközőt és kilibben a kádból. Gyorsan a törölközőbe csavarja magát, így szabaddá téve mindkét kezét, és a még mindig magában motyogó, vívódó szerzeteshez lép.*
- Mit nem mondsz, én se kötényben szoktam fürgyeni! Ako' mög, ne verd fel az egész házat!
*Hallani, ahogy az ork szakácsnő bolyhos papucsában elslattyog.
Közben a mélységi lány már nem is fogja fel a Banya pörölő szavait, mert teljes figyelmét a földön ülő barát köti le. Most is, ahogy mindig, amikor kútfőből nem tud egy problémát megoldani ösztönösen, és így határozottan cselekszik. Lehajol a férfihoz, megragadja a grabancát és kioszt neki két nagy fülest, amitől fején lévő rongy, úgy tűnik, lefordul.
Xotara elengedi a férfit, és hátra lépve várja a hatást.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.17 20:38:40

1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 19:47:40
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//gyakorlás//

*Épp csak lepihent a szobájában és arra gondol, hogy kicsit át kéne rendezni, hogy kellemesebbnek találja. Nem mintha sok panasza lehetne az erőd kényelmére. De közben az ágynak támasztott íjára téved a pillantása és az jut eszébe, hogy egy kis gyakorlás neki sem ártana. Elvégre az erdőben majdnem azt a csuhást sikerült elejtenie. Sóhajt egyet, de feltápászkodik, fogja az íjat és a tegezt és elindul lefelé az udvarra.
Ott pedig ismét találkozik a csinos hölgykoszorúval. Így persze máris nincs annyira ellenére a gyakorlatozás.*
- Üdv! *vigyorodik el, ahogy odaér hozzájuk* Talán nem veszitek rossz néven, ha csatlakozom. Azt hiszem, hogy rám fér elmélyíteni íjász tudásom.
*Direkt nem néz Aenae-ra, nehogy a lány ezt is csúfolódásnak vegye, hiszen pont akkor hibázta el a célt, amikor Bayde odaért.*
- Egyébként mit szóltok ahhoz a csuháshoz, akit az erdőben találtunk? *vált témát minden átmenet nélkül* Fura szerzet, hm?

1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-17 18:27:30
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A fürdőben//

A szerzetesnek sok minden végigfut a fejében. Szerencsére fájdalom küszöbe viszonylag nagy, így a monumentális csattanást nem kíséri velős ordítás, de még halovány nyögés sem. Persze ez annak is köszönhető, hogy alaposan beütötte a fejét a fürdő padlójába. Xotara hangjára nem meri a már egyébként is szorosra zárt szemét kinyitni, főleg, hogy a nő hangja gyanúsan közelről, felülről szól. El tudja képzelni a látványt, ahogy a dézsából kihajol, közben hallja, ahogy a hogylétéről érdeklődik.*
~Ha tudnád, hogy vagyok. Lassan a maradék önérzetem is oda van.~*Gondolatait persze hangosan nem mondja ki, még csak azt kéne, főleg, hogy csukott szemei előtt úgy érzi nem csak a csillagok lebegnek.*
-Khm. Köszönöm, nem estem nagyot.*A gyűrűt készséggel engedi ki kezéből, főleg, hogy Xotara felismerni véli, ami különös izgatottsággal tölti el. Nem találkozott még emberrel, de még elffel sem, aki valaha is csak hasonló szimbólumokat látott volna. Titkon talán abban reménykedett, hogy Pycta, aki maga is szerzetes, hátha rendelkezik olyan tudással, ami segíthetne rajta. Most meg itt egy sötételf nő...*
~Aki nem mellesleg épp ismét kihajolva kezemet ragadja meg!~*A szerzetes karján érzi a meleg nedvességet, ahogy a sötételf vizes karja kabátjának ujját lassan átitatja. Most kezdi igazán érezni, hogy mennyire bután mutathat a fejére tekert ingben és csattogós szandálban. Nincs mit tenni, a segítségbe belekapaszkodik, ami nem hátrány, mert a nedves padlón lábai önálló életet élnek. Fején ing, lábán szandál, szemei szorosan csukva és valahol nadrágja zsebének mélyén eldugott egyensúlyát próbálja visszanyerni.*
-Ülj le!* Hangzik a vezényszó, mely kapcsán ismételten összezavarodik.*
~Rendben, de mégis hova?~* Kezdi átérezni a helyzet komolyságát. Főleg, mert a langyos fürdővíz szappanhabjának utolsó buborékjai is lassan kipukkadnak. Így a biológiai panoráma lassan feltárulkozik.
~Hogy az a...~*résnyire nyitott szemét gyorsan becsukja, majd egészen a székig hátrál vissza vakon, hogy egyetlen biztos pontját végre elérje.*
~ A leégett árvaház!~*A szó hirtelen hasít tudatába. Immár nyitott szemei elé ködös fátylat terít, melyet nem a lassan kihűlő fürdővíz gőze okozott. A világ, tengelye körül megpördül, legalábbis a szerzetes így gondolja fejében, mikor az ismerős helyszín neve fülébe cseng.*
-Fájdalom. Halál. Szenvedés. Abel. Daria. Grijah!* Az utolsó nevet mély orgánummal szinte már üvölti. A sok gondolatot azonban már megemészteni sem tudja, mert hirtelen ismerős, gyomrát csomóba szorító érzés indul el útjára.*
-Nem! NEM! Őt nem engedem!* Két kezét ültében fejére szorítja, közben a fejfedője alatt groteszk vonásokba torzult arccal Xotarára tekint. Ebben a pillanatban, a sötételf kezében eddig fakón pihenő gyűrű, hirtelen izzani kezd.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346