Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
![>Scyma Anir [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9795_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-05 12:40:02
Üzenet elküldve: 2016-06-05 12:40:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Jezabiel//
//Niavi//
*Elszontyolodik a kezdeti válaszokon, de számított az időhiány indokára, szóval nem szegi a kedvét. Kedves mosollyal biccentve jelzi, hogy érti, és a dolgát is tudja addig. Gyorsan serénykedik tovább. Végzi a dolgát. Pakolgatás közben téved a szeme egy, a közelben álló társára. Pontosan így fut át az agyán, a leíró gondolat.*
~Társam.~
*Megörül ennek a szónak. Nem csak hogy társasága van, a szóból eredeztetve, hanem társai, a szó legnemesebb értelmében. Nincs egyedül. Míg ezen filozofál, a bizonyos, közel álló társat vizsgálja. Niavi ott áll, Soreyl, pedig, már rég elvégezte az egy helyben történő pakolni valóját, már csak feleslegesen teszegeti ide, oda, oda, ide a holmiját, miközben pillantásaival körbejárja a lányt. Kissé zavarosan, de nem feltűnő módon issza be a látványt. Nem csak hogy épp az ő ízlése, de a nemességet, tisztaságot kölcsönző fehéres porcelán kinézet, és a szemek még így messziről is helyhez szögezték Soreylt. Tetszik neki amit lát. Egyszer csak felegyenesedik, és a fél-elf felé fordul. Gondolatai sem jutnak szóhoz, csak gyorsan odalépdel, ha a lány még ott van, és bemutatkozna egy számára is meglepően magabiztos hanggal, megnyerő mosollyal.*
-Mi még nem ismerjük egymást.
*Mondja halkan, de bátran, és rögtön változtat ezen a tényen*
-Darenn Soreyl, ha szabad zavarnom, egy szóra...
*A hangsúlyt fent hagyja. Könyéknél felemeli kezét derékszögig. Ha Niavi kezet nyújt, nemesi neveltetése megköveteli a kézcsókot, de ez esetben zavartan, kissé gyámoltalanul viszi végbe. Nem egy nagy nőcsábász, de kimondottan mély benyomást tett rá a lány. Nem folytatja beszédét. Várja hogy a Niavi bemutatkozzon. Igazából nem tudja hol tartott.*
~Na Perchi, ha valamiért érdemes védeni valamit, az a természet hasonló kegye.~
*A bemutatkozás után, sajnos győz felette a kötelességtudat. Biccent és udvariasan szól, hogy most mennie kell, sajnos dolga van. Azt már nem fogalmazza bele mondandójába, csak egy Perchipfellnek szánt gondolat.*
~Vacsoránál megkeressük, ugye Perchi?~
*Persze nincs semmi hátsószándék ebben. Csak megismerne egy ilyen szép teremtést.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.05 12:41:24
//Jezabiel//
//Niavi//
*Elszontyolodik a kezdeti válaszokon, de számított az időhiány indokára, szóval nem szegi a kedvét. Kedves mosollyal biccentve jelzi, hogy érti, és a dolgát is tudja addig. Gyorsan serénykedik tovább. Végzi a dolgát. Pakolgatás közben téved a szeme egy, a közelben álló társára. Pontosan így fut át az agyán, a leíró gondolat.*
~Társam.~
*Megörül ennek a szónak. Nem csak hogy társasága van, a szóból eredeztetve, hanem társai, a szó legnemesebb értelmében. Nincs egyedül. Míg ezen filozofál, a bizonyos, közel álló társat vizsgálja. Niavi ott áll, Soreyl, pedig, már rég elvégezte az egy helyben történő pakolni valóját, már csak feleslegesen teszegeti ide, oda, oda, ide a holmiját, miközben pillantásaival körbejárja a lányt. Kissé zavarosan, de nem feltűnő módon issza be a látványt. Nem csak hogy épp az ő ízlése, de a nemességet, tisztaságot kölcsönző fehéres porcelán kinézet, és a szemek még így messziről is helyhez szögezték Soreylt. Tetszik neki amit lát. Egyszer csak felegyenesedik, és a fél-elf felé fordul. Gondolatai sem jutnak szóhoz, csak gyorsan odalépdel, ha a lány még ott van, és bemutatkozna egy számára is meglepően magabiztos hanggal, megnyerő mosollyal.*
-Mi még nem ismerjük egymást.
*Mondja halkan, de bátran, és rögtön változtat ezen a tényen*
-Darenn Soreyl, ha szabad zavarnom, egy szóra...
*A hangsúlyt fent hagyja. Könyéknél felemeli kezét derékszögig. Ha Niavi kezet nyújt, nemesi neveltetése megköveteli a kézcsókot, de ez esetben zavartan, kissé gyámoltalanul viszi végbe. Nem egy nagy nőcsábász, de kimondottan mély benyomást tett rá a lány. Nem folytatja beszédét. Várja hogy a Niavi bemutatkozzon. Igazából nem tudja hol tartott.*
~Na Perchi, ha valamiért érdemes védeni valamit, az a természet hasonló kegye.~
*A bemutatkozás után, sajnos győz felette a kötelességtudat. Biccent és udvariasan szól, hogy most mennie kell, sajnos dolga van. Azt már nem fogalmazza bele mondandójába, csak egy Perchipfellnek szánt gondolat.*
~Vacsoránál megkeressük, ugye Perchi?~
*Persze nincs semmi hátsószándék ebben. Csak megismerne egy ilyen szép teremtést.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.05 12:41:24
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-05 11:33:19
Üzenet elküldve: 2016-06-05 11:33:19
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Jezabiel és Soreyl beszélgetése//
*Niavi látja társalogni az egyik társát Jezabiellel.
Gondolkozik, hogy milyen kérdéssel menjen hozzá, mert szeretne részt venni a vadászaton ő is, de még nincs sok élő tapasztalata ezen a téren.
Illetve figyeli az érkezőket, hátha tud valakivel cserélni.*
~Vajon megengedik, hogy a vadász csapathoz csatlakozzak? Talán a gnóm lányt megkérdezem a munka kiosztás kapcsán...~
*Hallja, hogy nem ér rá jelenleg, ezért kénytelen megvárni a munkálatok végét.*
~Alapvető sebellátás azt muszáj lesz nekem is megtanulni, mert az elsősegély nyújtással már nagyobb eséllyel túlélheti vagy enyhíti a fájdalmakat. Gondolom nem csak én vagyok kezdő ezen a téren. Nagyon örülnék ha tudnék csatlakozni az oktatására, valamilyen formában.
Minél többen tudjuk annál jobb.~
*Ennek tudatában nem akarja ő is gondjaival megállatni, így is milliónyi teendő van még.*
//Jezabiel és Soreyl beszélgetése//
*Niavi látja társalogni az egyik társát Jezabiellel.
Gondolkozik, hogy milyen kérdéssel menjen hozzá, mert szeretne részt venni a vadászaton ő is, de még nincs sok élő tapasztalata ezen a téren.
Illetve figyeli az érkezőket, hátha tud valakivel cserélni.*
~Vajon megengedik, hogy a vadász csapathoz csatlakozzak? Talán a gnóm lányt megkérdezem a munka kiosztás kapcsán...~
*Hallja, hogy nem ér rá jelenleg, ezért kénytelen megvárni a munkálatok végét.*
~Alapvető sebellátás azt muszáj lesz nekem is megtanulni, mert az elsősegély nyújtással már nagyobb eséllyel túlélheti vagy enyhíti a fájdalmakat. Gondolom nem csak én vagyok kezdő ezen a téren. Nagyon örülnék ha tudnék csatlakozni az oktatására, valamilyen formában.
Minél többen tudjuk annál jobb.~
*Ennek tudatában nem akarja ő is gondjaival megállatni, így is milliónyi teendő van még.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 21:56:28
Üzenet elküldve: 2016-06-04 21:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Soreyl//
*Jezabiel mindenkihez igyekszik pozitívan hozzáállni. Az egy dolog hogy a magas népeket alapjáraton hülyének nézi, de ez sokkal kevésbé degradáló mint amennyire hangzana, ha valaha is hangosan kimondaná. Nem gondolja ám hasznavehetetlennek őket, csak a bonyolultabb dolgokat képtelenek megérteni. Mondjuk az elektromosságot nem kezdené el megmagyarázni, vagy a gőzgépének mechanikáját, csak más gnómoknak, esetleg tündéreknek. Azt viszont ha valaki tanulni szeretne, kifejezetten nagyra értékeli.*
- Ugyan, nem tettem érted semmit.
*Mosolyog a fickóra kedvesen.*
- Sylwerannak köszönd, hogy itt lehetsz. Mind neki tartozunk köszönettel. Esetleg Shiriqának, hogy rábeszélte, próbálja meg megvalósítani az álmait.
*Nem érzi úgy hogy bármit tett volna a fickóért, ráadásul kiveszi a részét minden munkából, megdolgozik azért hogy itt lehessen. Kíváncsi már hogy mire akar kilyukadni az ember, meglepi azzal hogy pont tanulni szeretne.*
- Majd ha már kész leszünk mindennel akkor szívesen, de amíg a munkálatok folynak nem nagyon lenne időm ilyesmire.
*Sóhajt is egy nagyot ahogy belegondol mennyi munkájuk lesz még, egyelőre csak a kis erecskéjüket mélyítik, és az eddig már meglévőtől pár centivel feljebb újabb eret fakaszt, így megduplázva az eddigi vízhozamot.*
//Soreyl//
*Jezabiel mindenkihez igyekszik pozitívan hozzáállni. Az egy dolog hogy a magas népeket alapjáraton hülyének nézi, de ez sokkal kevésbé degradáló mint amennyire hangzana, ha valaha is hangosan kimondaná. Nem gondolja ám hasznavehetetlennek őket, csak a bonyolultabb dolgokat képtelenek megérteni. Mondjuk az elektromosságot nem kezdené el megmagyarázni, vagy a gőzgépének mechanikáját, csak más gnómoknak, esetleg tündéreknek. Azt viszont ha valaki tanulni szeretne, kifejezetten nagyra értékeli.*
- Ugyan, nem tettem érted semmit.
*Mosolyog a fickóra kedvesen.*
- Sylwerannak köszönd, hogy itt lehetsz. Mind neki tartozunk köszönettel. Esetleg Shiriqának, hogy rábeszélte, próbálja meg megvalósítani az álmait.
*Nem érzi úgy hogy bármit tett volna a fickóért, ráadásul kiveszi a részét minden munkából, megdolgozik azért hogy itt lehessen. Kíváncsi már hogy mire akar kilyukadni az ember, meglepi azzal hogy pont tanulni szeretne.*
- Majd ha már kész leszünk mindennel akkor szívesen, de amíg a munkálatok folynak nem nagyon lenne időm ilyesmire.
*Sóhajt is egy nagyot ahogy belegondol mennyi munkájuk lesz még, egyelőre csak a kis erecskéjüket mélyítik, és az eddig már meglévőtől pár centivel feljebb újabb eret fakaszt, így megduplázva az eddigi vízhozamot.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 19:52:48
Üzenet elküldve: 2016-06-04 19:52:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//A szertartás//
*A második napját tölti itt, amikor este, munka közben kapja meg a hírt valakitől, hogy nem lehetett segíteni a megtalált idegenen.*
~Szegény pára. Ne aggódj Perchipfell te mindent megtettél. Gondolom hamvasztás lesz. Furcsa dolgok vannak ebben az erdőben.~
*Természetesen lerója kegyeletét a szertartáson. Perchit maga elé támasztja tokostul, és keresztvasát fogja míg teljesen el nem ég a holtest.*
~Ki lehetett életében szerencsétlen. Miért érdemelte hogy vadállatok egyenek belőle, majd tűzre vessék? Furcsa dolgok ezek.~
*Szólna pár szót. De arra jut, hogy még nem eléggé, ismert, vagy elfogadott tagja a csoportnak. Azért este beszélget az elmúlásról Perchipfell-lel. Megmondja hogy, nem akarja hogy egyszer ő is, mármint kardbarátja, elenyésszen, szóval mostantól, csak óvatosan bánik vele. Segíthet, de csak a szándék. A védelem épp elég segítség most a tábornak tőle. Eztán csak nagyon ritkán, egy egy rönköt hasíthat fel Perchi. Sokat gondolkodik még az ismeretlen halottal. Kissé lelkiismeret furdalása van.*
~Talán ha többet segíthettem volna, vagy hamarabb sétálunk, esetleg arra felé. Tanulni akarok. A napokban megkérem Jezabielt, hogy tanítson meg sebet kötözni, vagy esetleg egy két betegségre, gyógymódra. Úgy láttam ért hozzá. Majd ha ásunk, a napokban.~
*Persze mit sem tud Jezabiel tudásáról, ezen a téren. Még azt sem tudja hogy varázshasználó. Nem figyelte. De elhatározása kész. Tanulni fog orvoslást. Legalább annyit, melyet hadszinttéren használhat*
//Jezabiel//
*Másnap, mikor délelőtt találkoznak, egyből megemlíti neki. Még mielőtt elindulnának a patakexpedícióra, áll elé, és kissé bátortalanul kezd hozzá.*
-Jezabiel! Már így sem tudom meghálálni amit értem tettél. Elhallgattattad a veszélyt, kiszedtél a folyóból, Munkát és otthont adtál egy vándor, csavargónak. Mégis, volna egy kérdésem. Ha lesz időd. Vagy energiád. Netán csak úgy érzed haszna lesz még.
*Látszólag is elszégyenli magát hogy így össze, vissza nyökög. Próbálja összeszedni magát. Kérlelő szemekkel néz a kedves kis lényre, majd egy nagy levegő után mondja el végre mit akar.*
-Taníts meg a sebgyógyításra, kérlek!
*Mondja majd választ nem várva, gyermeteg zavarában azonnal elkezdi végezni a dolgát. Nem megy el onnan, várja a választ csak titkolja menyire kínos a helyzet. Nem szokott kérni, szinte semmit. De nem akarja új barátai bármelyikét is azon a máglyán látni.*
//A szertartás//
*A második napját tölti itt, amikor este, munka közben kapja meg a hírt valakitől, hogy nem lehetett segíteni a megtalált idegenen.*
~Szegény pára. Ne aggódj Perchipfell te mindent megtettél. Gondolom hamvasztás lesz. Furcsa dolgok vannak ebben az erdőben.~
*Természetesen lerója kegyeletét a szertartáson. Perchit maga elé támasztja tokostul, és keresztvasát fogja míg teljesen el nem ég a holtest.*
~Ki lehetett életében szerencsétlen. Miért érdemelte hogy vadállatok egyenek belőle, majd tűzre vessék? Furcsa dolgok ezek.~
*Szólna pár szót. De arra jut, hogy még nem eléggé, ismert, vagy elfogadott tagja a csoportnak. Azért este beszélget az elmúlásról Perchipfell-lel. Megmondja hogy, nem akarja hogy egyszer ő is, mármint kardbarátja, elenyésszen, szóval mostantól, csak óvatosan bánik vele. Segíthet, de csak a szándék. A védelem épp elég segítség most a tábornak tőle. Eztán csak nagyon ritkán, egy egy rönköt hasíthat fel Perchi. Sokat gondolkodik még az ismeretlen halottal. Kissé lelkiismeret furdalása van.*
~Talán ha többet segíthettem volna, vagy hamarabb sétálunk, esetleg arra felé. Tanulni akarok. A napokban megkérem Jezabielt, hogy tanítson meg sebet kötözni, vagy esetleg egy két betegségre, gyógymódra. Úgy láttam ért hozzá. Majd ha ásunk, a napokban.~
*Persze mit sem tud Jezabiel tudásáról, ezen a téren. Még azt sem tudja hogy varázshasználó. Nem figyelte. De elhatározása kész. Tanulni fog orvoslást. Legalább annyit, melyet hadszinttéren használhat*
//Jezabiel//
*Másnap, mikor délelőtt találkoznak, egyből megemlíti neki. Még mielőtt elindulnának a patakexpedícióra, áll elé, és kissé bátortalanul kezd hozzá.*
-Jezabiel! Már így sem tudom meghálálni amit értem tettél. Elhallgattattad a veszélyt, kiszedtél a folyóból, Munkát és otthont adtál egy vándor, csavargónak. Mégis, volna egy kérdésem. Ha lesz időd. Vagy energiád. Netán csak úgy érzed haszna lesz még.
*Látszólag is elszégyenli magát hogy így össze, vissza nyökög. Próbálja összeszedni magát. Kérlelő szemekkel néz a kedves kis lényre, majd egy nagy levegő után mondja el végre mit akar.*
-Taníts meg a sebgyógyításra, kérlek!
*Mondja majd választ nem várva, gyermeteg zavarában azonnal elkezdi végezni a dolgát. Nem megy el onnan, várja a választ csak titkolja menyire kínos a helyzet. Nem szokott kérni, szinte semmit. De nem akarja új barátai bármelyikét is azon a máglyán látni.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 17:19:39
Üzenet elküldve: 2016-06-04 17:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*A szertatáson jelen van Niavi is.
Némán figyeli az égő testet, ahogyan a tűz martalékává válik.
A test megkapja a végtisztességet, és nem kell attól tartani, hogy élőholtként kéne újra látni.*
~Szegény pára. Viszont neki most már úgy sem fáj. Talán egy jobb helyen van, vagy új testbe visszatér a jövőben.~
*Közben egy elgondolkozik a halálutáni létről.*
~Én hogyan végezem? Hová kerülök? Miután a lelkem elhagyja a testemet?~
*Az elmúlástól nem tart, mert előbb utóbb neki is lejár az itteni ideje; csak egy valamin kavarog a gondolatai, hogy ő miként fogja elhagyni ezt a világot.
~Örülök ennek csapatnak.*
Ha van olyan amiben én is tudok segíteni akkor rám is számíthatnak bármikor.
Ők egy vadidegennek próbáltak segíteni, s mindent megtettek ami tőlük telt.
Remélem, a későbbiekben én is szerzek annyi rutint, és tapasztalatot amivel el tudok látni nehezebb feladatokat is, mert szeretnék minél hasznosabb tagja lenni társaimnak.~
*Félelf, leginkább a tábor körüli teendőket végzi el amit épp kiosztanak neki. Ami a képességeiből telik azt mind megcsinálja. Főzésbe is besegít, s ezek szerint annyira nem borzalmas, ha elfogyasztják.*
~Hm... Milyen jó is lehet a vadászat.~
*Mikor készíti a reggelit vagy az ebédet ez a gondolat mindig eszébe jut.*
~Eddig nem sűrűn kellett használnom az íjamat. Múltkor amikor Artheniori erdőben jártam ott se lőttem még élőcélpontra, eddig csak a barakkban volt lehetőségem íjászkodni.~
*Telnek múlnak a napok, akiket lát senki sem rest és teszik a dolgukat. Nagyon gyors iramot diktálnak; habár még a munkafolyamatok elején járnak.
Viszont van végre egy forrás ahonnan friss vizet tud gyűjteni mikor szükséges.
Áll a kerítés és a magasles is.
Csak ámul a kis vörös gnóm tehetségén.*
~Ha csak fele annyit tudnék mint ő... Alig várom hogy készen legyen a helyünk!~
//Több nap távlatában//
*A szertatáson jelen van Niavi is.
Némán figyeli az égő testet, ahogyan a tűz martalékává válik.
A test megkapja a végtisztességet, és nem kell attól tartani, hogy élőholtként kéne újra látni.*
~Szegény pára. Viszont neki most már úgy sem fáj. Talán egy jobb helyen van, vagy új testbe visszatér a jövőben.~
*Közben egy elgondolkozik a halálutáni létről.*
~Én hogyan végezem? Hová kerülök? Miután a lelkem elhagyja a testemet?~
*Az elmúlástól nem tart, mert előbb utóbb neki is lejár az itteni ideje; csak egy valamin kavarog a gondolatai, hogy ő miként fogja elhagyni ezt a világot.
~Örülök ennek csapatnak.*
Ha van olyan amiben én is tudok segíteni akkor rám is számíthatnak bármikor.
Ők egy vadidegennek próbáltak segíteni, s mindent megtettek ami tőlük telt.
Remélem, a későbbiekben én is szerzek annyi rutint, és tapasztalatot amivel el tudok látni nehezebb feladatokat is, mert szeretnék minél hasznosabb tagja lenni társaimnak.~
*Félelf, leginkább a tábor körüli teendőket végzi el amit épp kiosztanak neki. Ami a képességeiből telik azt mind megcsinálja. Főzésbe is besegít, s ezek szerint annyira nem borzalmas, ha elfogyasztják.*
~Hm... Milyen jó is lehet a vadászat.~
*Mikor készíti a reggelit vagy az ebédet ez a gondolat mindig eszébe jut.*
~Eddig nem sűrűn kellett használnom az íjamat. Múltkor amikor Artheniori erdőben jártam ott se lőttem még élőcélpontra, eddig csak a barakkban volt lehetőségem íjászkodni.~
*Telnek múlnak a napok, akiket lát senki sem rest és teszik a dolgukat. Nagyon gyors iramot diktálnak; habár még a munkafolyamatok elején járnak.
Viszont van végre egy forrás ahonnan friss vizet tud gyűjteni mikor szükséges.
Áll a kerítés és a magasles is.
Csak ámul a kis vörös gnóm tehetségén.*
~Ha csak fele annyit tudnék mint ő... Alig várom hogy készen legyen a helyünk!~
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:54:24
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:54:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Soreyl nagyon lelkes. Amiben tud segít Jezabielnek. Többször is meglepődik a gnóm lány erején. Gondolkozik is rajta, hosszan és sokat, de végül nem jut dűlőre vele. Annyiban hagyja.*
~A természet csodái.~
*Számára csoda. Nem is igen találkozott még hasonló lénnyel. De minden nap, egyre jobban érzi magát Jezabiellel, és egyáltalán itt a táborban. Mindenkit szépen lassan megismer, és fordítva. Tényleg elhivatottan tevékenykedik. Ha éppen nem fáradt el az aznapi ásásban estére, lefekvés előtt, fát hasogat, a parancs szerinti paraméterekre. Reggeli edzését is ezzel váltotta fel. Nem hajszolja túl magát, de arra azért figyel hogy amíg van ereje, addig dolgozik. Fizetne az ételért, de nem valami gazdag, és tapintatlan is volna. Hálát adhat, és reménybeli, leendő otthonát építheti egyszerre. sosem volt még ilyen lelkes. Akár a gyermek aki ajándékot kap. Perchipfell-lel persze mindent megoszt. Megbeszél. Esténként kitárgyalja a napi munkát, mint régen mesterének, lejelenti a napi munkaparancs elvégeztét. Az első este arra jut hogy Perchi, is szívesen segítene Vadvéd építésében. Azóta ha teheti, a faaprítást Perchipfell segítségével teszi, aztán ha Perchi nagyon elmacskásodik, vagy megfárad, visszaveszi a fejszét. Ebéd előtt pedig mindig átfeni az esti egy két-farakásra. Nehézkesebben megy a dolog ugyan, de a lényeg hogy Kardja is segíthet. Így már nem a vékonyabbakat vágja, aprítja, hanem a nagyobbakat szeli ketté. Magával is viszi az ásás túrára. Persze ha mindig a hátán volna, elfáradna, és este nem tudna fát hasogatni, ezért az éppen ásott szakasz partjára tűzve tartja.*
-Légy kéznél!
*Halkan mondja minden alkalommal, hogy Jezabiel ne hallja. Persze nem akarja a bajt, hogy tényleg rájuk csapjon ásás közben valami nagy, és éhes, de ha így lenne, mindig jó ha van egy acélbarátod. Nem de bár? Így tölti napjait. Ha bármi fontosabb esemény, vagy beszélgetésbe csöppen, ott persze aktívan részt vesz. De az első a munka, az otthon.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.04 16:03:53
//Több nap távlatában//
*Soreyl nagyon lelkes. Amiben tud segít Jezabielnek. Többször is meglepődik a gnóm lány erején. Gondolkozik is rajta, hosszan és sokat, de végül nem jut dűlőre vele. Annyiban hagyja.*
~A természet csodái.~
*Számára csoda. Nem is igen találkozott még hasonló lénnyel. De minden nap, egyre jobban érzi magát Jezabiellel, és egyáltalán itt a táborban. Mindenkit szépen lassan megismer, és fordítva. Tényleg elhivatottan tevékenykedik. Ha éppen nem fáradt el az aznapi ásásban estére, lefekvés előtt, fát hasogat, a parancs szerinti paraméterekre. Reggeli edzését is ezzel váltotta fel. Nem hajszolja túl magát, de arra azért figyel hogy amíg van ereje, addig dolgozik. Fizetne az ételért, de nem valami gazdag, és tapintatlan is volna. Hálát adhat, és reménybeli, leendő otthonát építheti egyszerre. sosem volt még ilyen lelkes. Akár a gyermek aki ajándékot kap. Perchipfell-lel persze mindent megoszt. Megbeszél. Esténként kitárgyalja a napi munkát, mint régen mesterének, lejelenti a napi munkaparancs elvégeztét. Az első este arra jut hogy Perchi, is szívesen segítene Vadvéd építésében. Azóta ha teheti, a faaprítást Perchipfell segítségével teszi, aztán ha Perchi nagyon elmacskásodik, vagy megfárad, visszaveszi a fejszét. Ebéd előtt pedig mindig átfeni az esti egy két-farakásra. Nehézkesebben megy a dolog ugyan, de a lényeg hogy Kardja is segíthet. Így már nem a vékonyabbakat vágja, aprítja, hanem a nagyobbakat szeli ketté. Magával is viszi az ásás túrára. Persze ha mindig a hátán volna, elfáradna, és este nem tudna fát hasogatni, ezért az éppen ásott szakasz partjára tűzve tartja.*
-Légy kéznél!
*Halkan mondja minden alkalommal, hogy Jezabiel ne hallja. Persze nem akarja a bajt, hogy tényleg rájuk csapjon ásás közben valami nagy, és éhes, de ha így lenne, mindig jó ha van egy acélbarátod. Nem de bár? Így tölti napjait. Ha bármi fontosabb esemény, vagy beszélgetésbe csöppen, ott persze aktívan részt vesz. De az első a munka, az otthon.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.04 16:03:53
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:50:30
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:50:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Sid kifejezetten jó társnak bizonyul a favágásban. Komolyan veszi és keményen dolgozik, ráadásul nem pazarolják az időt fecsegésre. Shiriqa is örül hogy össze lettek sorsolva. A sérülthöz ő nem sokat tud hozzászólni, épp nincs ott amikor segíteni kellene cipelni, a gyógyításhoz meg egyáltalán nem ért. A tábor épsége miatt aggódik kicsit, nem lenne szerencsés ha az éjszaka elpatkolna és azzal a lendülettel fel is kelne kószálni, de bízik az őrökben. Sylweran egy-két éjszakára hontalanul marad, de ebből nem csinálnak ügyet, őt ismeri legrégebb óta, sokat vándoroltak már együtt. Együtt aludni még nem sokat sikerült, hiszen általában egyikük aludt és a másik őrködött, de nem feszélyezi hogy meg kell osztania vele sátrát. Kicsit azért furcsa. Ez már nem egy utazás, nem egy kaland, itt már otthon vannak. Otthon vannak, és egy fedél alatt alszanak. Hanarel vélelmezett közeledése óra ráadásul olyan gondolatok is járnak a fejében amivel eddig nem foglalkozott. Ez idáig teljesen elképzelhetetlen volt számára hogy óriásként bármilyen más fajnál szóba jöhetne lehetséges párnak, Hanarel mégis úgy viselkedik mintha udvarolna neki. Nem igazán tudja mit kezdjen a helyzettel, ráadásul valamiért mindig az jut eszébe, hogy vajon Sylweran mit szólna ehhez? Trayak és Meruwiel is látszólag együtt vannak, előbb-utóbb biztos kialakul majd mások között is hasonló kapcsolat, ha már egy lesz az otthonuk és akadnak alkalmas jelöltek... Eyldana már benne van a korban, de egy elf például hogy viszonyul az ilyesmihez? A látszat számítana, vagy a belső? Itt van még Niavi is, meg Estrea... Jezabielt és Symát ugyanabból a megfontolásból nem veszi bele gondolataiba amiért saját magát sem. Talán kellene? Ha neki tényleg udvarol Hanarel, előfordulhatna hogy egy apró gnóm megtetszik mondjuk egy embernek? De hát miért ne? A lényeg úgyis az ami belül van, vagy nem? Nyilvánvaló okokból azért számítanak a méretek, persze, de gátat szabna ez a szerelemnek? És mi lesz a gyerekekkel? Még ha a férfiak közt akadnak is bőven akiknek ez nem számít, a nőknek már sokkal fontosabb. Ilyen és hasonló gondolatokkal nyomja el az álom, másnap pedig a sok teendővel le tudja foglalni magát. Haladnak, ez kétségtelen. Messze még a cél, de jól esik látni hogy tényleg történik is valami. A kerítés már önmagában is nagy megnyugvás, bár ha valami komolyabb akarna ártani nekik annak nem állná útját. Serénykedik persze ő is, leginkább a favágásnál és cipekedésnél, hiszen itt jelent a legnagyobb előnyt hogy óriásnak született. Az aprólékosabb munkákat inkább meghagyja azoknak akiknek kisebb a tenyere és ügyesebbek az ujjaik.*
//Több nap távlatában//
*Sid kifejezetten jó társnak bizonyul a favágásban. Komolyan veszi és keményen dolgozik, ráadásul nem pazarolják az időt fecsegésre. Shiriqa is örül hogy össze lettek sorsolva. A sérülthöz ő nem sokat tud hozzászólni, épp nincs ott amikor segíteni kellene cipelni, a gyógyításhoz meg egyáltalán nem ért. A tábor épsége miatt aggódik kicsit, nem lenne szerencsés ha az éjszaka elpatkolna és azzal a lendülettel fel is kelne kószálni, de bízik az őrökben. Sylweran egy-két éjszakára hontalanul marad, de ebből nem csinálnak ügyet, őt ismeri legrégebb óta, sokat vándoroltak már együtt. Együtt aludni még nem sokat sikerült, hiszen általában egyikük aludt és a másik őrködött, de nem feszélyezi hogy meg kell osztania vele sátrát. Kicsit azért furcsa. Ez már nem egy utazás, nem egy kaland, itt már otthon vannak. Otthon vannak, és egy fedél alatt alszanak. Hanarel vélelmezett közeledése óra ráadásul olyan gondolatok is járnak a fejében amivel eddig nem foglalkozott. Ez idáig teljesen elképzelhetetlen volt számára hogy óriásként bármilyen más fajnál szóba jöhetne lehetséges párnak, Hanarel mégis úgy viselkedik mintha udvarolna neki. Nem igazán tudja mit kezdjen a helyzettel, ráadásul valamiért mindig az jut eszébe, hogy vajon Sylweran mit szólna ehhez? Trayak és Meruwiel is látszólag együtt vannak, előbb-utóbb biztos kialakul majd mások között is hasonló kapcsolat, ha már egy lesz az otthonuk és akadnak alkalmas jelöltek... Eyldana már benne van a korban, de egy elf például hogy viszonyul az ilyesmihez? A látszat számítana, vagy a belső? Itt van még Niavi is, meg Estrea... Jezabielt és Symát ugyanabból a megfontolásból nem veszi bele gondolataiba amiért saját magát sem. Talán kellene? Ha neki tényleg udvarol Hanarel, előfordulhatna hogy egy apró gnóm megtetszik mondjuk egy embernek? De hát miért ne? A lényeg úgyis az ami belül van, vagy nem? Nyilvánvaló okokból azért számítanak a méretek, persze, de gátat szabna ez a szerelemnek? És mi lesz a gyerekekkel? Még ha a férfiak közt akadnak is bőven akiknek ez nem számít, a nőknek már sokkal fontosabb. Ilyen és hasonló gondolatokkal nyomja el az álom, másnap pedig a sok teendővel le tudja foglalni magát. Haladnak, ez kétségtelen. Messze még a cél, de jól esik látni hogy tényleg történik is valami. A kerítés már önmagában is nagy megnyugvás, bár ha valami komolyabb akarna ártani nekik annak nem állná útját. Serénykedik persze ő is, leginkább a favágásnál és cipekedésnél, hiszen itt jelent a legnagyobb előnyt hogy óriásnak született. Az aprólékosabb munkákat inkább meghagyja azoknak akiknek kisebb a tenyere és ügyesebbek az ujjaik.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:24:44
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Több nap távlatában//
*Megtesznek mindent, de ahogy várható volt, szerencsétlen fickót végül csak elhagyja az élet. Szomorú az ilyesmi, de talán ettől egy kicsit mindenki komolyabban veszi intelmeiket. Mikor már nem kell kapkodni elmesél a többieknek mindent amit tud. Hogy hogyan bukkant rá Soreylre és a halottra is, hogy a sebek alapján valami ragadozó, macskaféle támadhatta meg, de ennél többet ő sem tud. A pénzét persze nyilván elteszik, a fegyvereit és vértjének használható darabjait is bespájzolják, sosem lehet tudni kinek mikor lesz rájuk szüksége. Nem túl illedelmes dolog de még a köpenyére is akad jelentkező, bár ezt érdemes lenne alaposan kimosni. Az sem túl jó hír hogy elég sok fát fel kell áldozniuk a máglyára amin elégetik a halottat, amióta háborúban állnak az élőholtakkal azóta ez tűnik a legbiztonságosabb lehetőségnek.*
*A szertartás után megkezdődhetnek végre a komolyabb munkálatok, ismét szétosztják a feladatokat, nagyjából ugyanúgy mint eddig, azzal a kivétellel hogy sokkal több a tábor körüli tennivaló. Van már vad is és fa is amit fel lehet, sőt fel is kell dolgozni. Szerencsére igen jó fogásuk volt a vadászoknak és a fákat kijelölő társaság is bőven többet kijelölt már mint amennyit a favágók egy-két nap alatt kivágnának, így lényegesen több a munkára fogható ember. Jezabiel szakszerűen megmutatja miket és hogyan kéne elkészíteni a kerítéshez, de jómaga mással fog foglalatoskodni, amihez Soreyl segítségét kéri. Kezd ugyanis fogyóban lenni a víz. Ha mindig csak duplázgatja a meglévő mennyiséget az elég nagy nyűg és folyamatos ellenőrzést igényel, neki kell álljanak a patakot előkészíteni. Megkezdik hát kiásni az aprócska medret, csak olyat hogy egy picike erecskét irányíthassanak vele, mélyíteni és szélesíteni ráérnek még később.*
*Telnek a napok, szorgosan dolgozik mindenki. A váratlan vendégük miatt a kerítés csak a harmadik nap végére lesz készen, negyednapra viszont már az egyszerű kis őrbódé is áll a sátrak fölé magasodva, hogy onnan könnyebben és jobban szemmel tarthassa egy őrszem a tisztást amire betelepedtek. Egy nagyon apró kis erecskét is elővarázsol a gnóm a kiásott mederbe, de ennek még nem sok hozama van, előbb-utóbb be is szívja a föld, de arra elég hogy bármikor friss vizet gyűjthessenek belőle. Az épület egyik szárnyának alapjai is körvonalazódni kezdenek... Meglátszik már hogy pár napja itt vannak, de még a munkálatok legelején járnak csak. Kezdetleges kis hevenyészett kerítés, egy kis magasles amire ráfogták hogy őrtorony, az északi szárny alapjai és egy nagyon pici kis erecske az amivel már gazdagabb a tisztás mint amikor megérkeztek. Meg persze egy nagy rakás feldolgozatlan faanyag.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
//Több nap távlatában//
*Megtesznek mindent, de ahogy várható volt, szerencsétlen fickót végül csak elhagyja az élet. Szomorú az ilyesmi, de talán ettől egy kicsit mindenki komolyabban veszi intelmeiket. Mikor már nem kell kapkodni elmesél a többieknek mindent amit tud. Hogy hogyan bukkant rá Soreylre és a halottra is, hogy a sebek alapján valami ragadozó, macskaféle támadhatta meg, de ennél többet ő sem tud. A pénzét persze nyilván elteszik, a fegyvereit és vértjének használható darabjait is bespájzolják, sosem lehet tudni kinek mikor lesz rájuk szüksége. Nem túl illedelmes dolog de még a köpenyére is akad jelentkező, bár ezt érdemes lenne alaposan kimosni. Az sem túl jó hír hogy elég sok fát fel kell áldozniuk a máglyára amin elégetik a halottat, amióta háborúban állnak az élőholtakkal azóta ez tűnik a legbiztonságosabb lehetőségnek.*
*A szertartás után megkezdődhetnek végre a komolyabb munkálatok, ismét szétosztják a feladatokat, nagyjából ugyanúgy mint eddig, azzal a kivétellel hogy sokkal több a tábor körüli tennivaló. Van már vad is és fa is amit fel lehet, sőt fel is kell dolgozni. Szerencsére igen jó fogásuk volt a vadászoknak és a fákat kijelölő társaság is bőven többet kijelölt már mint amennyit a favágók egy-két nap alatt kivágnának, így lényegesen több a munkára fogható ember. Jezabiel szakszerűen megmutatja miket és hogyan kéne elkészíteni a kerítéshez, de jómaga mással fog foglalatoskodni, amihez Soreyl segítségét kéri. Kezd ugyanis fogyóban lenni a víz. Ha mindig csak duplázgatja a meglévő mennyiséget az elég nagy nyűg és folyamatos ellenőrzést igényel, neki kell álljanak a patakot előkészíteni. Megkezdik hát kiásni az aprócska medret, csak olyat hogy egy picike erecskét irányíthassanak vele, mélyíteni és szélesíteni ráérnek még később.*
*Telnek a napok, szorgosan dolgozik mindenki. A váratlan vendégük miatt a kerítés csak a harmadik nap végére lesz készen, negyednapra viszont már az egyszerű kis őrbódé is áll a sátrak fölé magasodva, hogy onnan könnyebben és jobban szemmel tarthassa egy őrszem a tisztást amire betelepedtek. Egy nagyon apró kis erecskét is elővarázsol a gnóm a kiásott mederbe, de ennek még nem sok hozama van, előbb-utóbb be is szívja a föld, de arra elég hogy bármikor friss vizet gyűjthessenek belőle. Az épület egyik szárnyának alapjai is körvonalazódni kezdenek... Meglátszik már hogy pár napja itt vannak, de még a munkálatok legelején járnak csak. Kezdetleges kis hevenyészett kerítés, egy kis magasles amire ráfogták hogy őrtorony, az északi szárny alapjai és egy nagyon pici kis erecske az amivel már gazdagabb a tisztás mint amikor megérkeztek. Meg persze egy nagy rakás feldolgozatlan faanyag.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:08:26
Üzenet elküldve: 2016-06-04 14:08:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Másnap reggel, meg az egész nap//
*Reggel kikászálódik fekhelyéről. Hunyorogva élvezi az erdő reggelét. Meztelen lábbal lép a harmatos fűre. Még soha annyira nem szeretett bele a természetbe mint itt.*
~Csodálatos hely a világunk, ha jobban megnézzük.~
*Ezt a gondolatot Perchipfellnek ajánlja a fejében.*
~Jó lenne ha megjegyeznéd! Gyakran pesszimista vagy Perchi. Könnyen elcsigázódsz. A minap is. Azt hittem a tokodba ragadsz. Alig bírtalak kibányászni belőle.~
*Soha sem komoly az őrültsége, és nem is komolyan veendő, de hallja saját hangján, mit mondana erre Perchipfell.*
~Ha nem döngölnél földbe minden feszültebb pillanatban, parancsolván: "Légy kéznél!" Akkor én sem lennék földel bepányvázva a lakhelyemre. Nem de bár? Szóval Soreyl. Légy észnél!~
*Lassan körbenéz. Nem lát maga körül senkit. Persze a véletlen hozhatja hogy valaki arra vetődik, ez esetben, az arra járó azt láthatja, hogy a mellette pihenő kardját felemeli tokostul, és nevetve félhangosan, félsuttogva szólítja fel.*
-Acélozd meg a célod, te acél éles, céltalan, célszerszám! Föld ide, föld oda.
*Maga sem tudja hogy komolyan gondolja e.*
~Milyen lehet Perchipfell arca. Barátságos, kellemes? Vagy éppen szerethetően rút? Vagy bárgyú, bugyuta?~
*Lassan ujjaival átöleli a kardnyelét. Ránt rajta egyet, ahogy maga előtt tartja. Nem nagyot, csak éppen húsz centit emelkedik ki a csillogó, nehéz fémlap. Elkapja a fejét. Megijed. Egy arc néz rá vissza kardjának lapjáról.*
~MI AZ ISTEN?!~
*Csak egy kisebb hanghatással, halk szisszenéssel jár ez gondolatain kívül. Nem hisz a szemének. Nem mer visszanézni a pillanatig látott arcra.*
~Mi ez a mágia, csak trükk ugye?~
*Nem gondolja komolyan, általában a Perchipfell dolgot. De most véresen az. Mind két keze remeg ugyan, de a kardon egy centit se mozdít, csak fejét fordította el ijedtében, és azóta se vissza. Sokáig az ő fejében sem volt ez több csupán viccnél, a napokban élesedett ki a dolog, és most már biztos benne hogy nem gyermeki képzelgés, kardjának lelke van. Lassan visszatekint a fémfelületen lakó, arcra. Köszönni akar, és csak eztán veszi észre, a saját képmását tükröző fényjátékot.*
~Biztos elment. Vagy ő is megriadt tőlem, vagy megsértődött hogy ilyen ijesztőnek találtam.~
*Bele sem gondol hogy önön arcképét, titulálja kardja kivetülésének. Kissé sietve elvégzi reggeli edzéssorozatát. Végeztével, jól meggyőződve arról hogy senki sem hallja, a Sylwerantól hallottakat meséli barátjának lelkesen, miközben a fenőkővel dolgozik. Mindent töviről, hegyire, ki nem felejtve a "veszélyes erdő, kedves ember" kontrasztját, amit megígért, hogy elmesél. Nem bolond, nem őrült. Csak van egy jó barátja. Mivel végzett a történtekkel, még annyit mond, gyermeki lelkesedéssel.*
-Tehát, ha jó viseltetjük magunkat egy Venár kardja lehetsz. Egy igazi Venáré.
*Persze elmagyarázta már Perchipfellnek hogy mi az. Lelkes tettre készséggel teszi a penge éles pallost, a gondosan kiföldelt tokjába. Innentől, bárki, bármire kéri azonnal, legjobb tehetsége szerint teljesíti. És már majdnem idegesítő módon akar hasznossá válni. Aki megáll vele beszélgetni, annak bemutatkozik, és meghallgatja a másikat. Ismerkedik, dolgozik. Máris otthonának tekinti Vadvédet. És úgy is dolgozik rajta, mint akinek ez szülőotthona.*
~Mint Perchipfellnek a tokja.~
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.04 14:21:47
//Másnap reggel, meg az egész nap//
*Reggel kikászálódik fekhelyéről. Hunyorogva élvezi az erdő reggelét. Meztelen lábbal lép a harmatos fűre. Még soha annyira nem szeretett bele a természetbe mint itt.*
~Csodálatos hely a világunk, ha jobban megnézzük.~
*Ezt a gondolatot Perchipfellnek ajánlja a fejében.*
~Jó lenne ha megjegyeznéd! Gyakran pesszimista vagy Perchi. Könnyen elcsigázódsz. A minap is. Azt hittem a tokodba ragadsz. Alig bírtalak kibányászni belőle.~
*Soha sem komoly az őrültsége, és nem is komolyan veendő, de hallja saját hangján, mit mondana erre Perchipfell.*
~Ha nem döngölnél földbe minden feszültebb pillanatban, parancsolván: "Légy kéznél!" Akkor én sem lennék földel bepányvázva a lakhelyemre. Nem de bár? Szóval Soreyl. Légy észnél!~
*Lassan körbenéz. Nem lát maga körül senkit. Persze a véletlen hozhatja hogy valaki arra vetődik, ez esetben, az arra járó azt láthatja, hogy a mellette pihenő kardját felemeli tokostul, és nevetve félhangosan, félsuttogva szólítja fel.*
-Acélozd meg a célod, te acél éles, céltalan, célszerszám! Föld ide, föld oda.
*Maga sem tudja hogy komolyan gondolja e.*
~Milyen lehet Perchipfell arca. Barátságos, kellemes? Vagy éppen szerethetően rút? Vagy bárgyú, bugyuta?~
*Lassan ujjaival átöleli a kardnyelét. Ránt rajta egyet, ahogy maga előtt tartja. Nem nagyot, csak éppen húsz centit emelkedik ki a csillogó, nehéz fémlap. Elkapja a fejét. Megijed. Egy arc néz rá vissza kardjának lapjáról.*
~MI AZ ISTEN?!~
*Csak egy kisebb hanghatással, halk szisszenéssel jár ez gondolatain kívül. Nem hisz a szemének. Nem mer visszanézni a pillanatig látott arcra.*
~Mi ez a mágia, csak trükk ugye?~
*Nem gondolja komolyan, általában a Perchipfell dolgot. De most véresen az. Mind két keze remeg ugyan, de a kardon egy centit se mozdít, csak fejét fordította el ijedtében, és azóta se vissza. Sokáig az ő fejében sem volt ez több csupán viccnél, a napokban élesedett ki a dolog, és most már biztos benne hogy nem gyermeki képzelgés, kardjának lelke van. Lassan visszatekint a fémfelületen lakó, arcra. Köszönni akar, és csak eztán veszi észre, a saját képmását tükröző fényjátékot.*
~Biztos elment. Vagy ő is megriadt tőlem, vagy megsértődött hogy ilyen ijesztőnek találtam.~
*Bele sem gondol hogy önön arcképét, titulálja kardja kivetülésének. Kissé sietve elvégzi reggeli edzéssorozatát. Végeztével, jól meggyőződve arról hogy senki sem hallja, a Sylwerantól hallottakat meséli barátjának lelkesen, miközben a fenőkővel dolgozik. Mindent töviről, hegyire, ki nem felejtve a "veszélyes erdő, kedves ember" kontrasztját, amit megígért, hogy elmesél. Nem bolond, nem őrült. Csak van egy jó barátja. Mivel végzett a történtekkel, még annyit mond, gyermeki lelkesedéssel.*
-Tehát, ha jó viseltetjük magunkat egy Venár kardja lehetsz. Egy igazi Venáré.
*Persze elmagyarázta már Perchipfellnek hogy mi az. Lelkes tettre készséggel teszi a penge éles pallost, a gondosan kiföldelt tokjába. Innentől, bárki, bármire kéri azonnal, legjobb tehetsége szerint teljesíti. És már majdnem idegesítő módon akar hasznossá válni. Aki megáll vele beszélgetni, annak bemutatkozik, és meghallgatja a másikat. Ismerkedik, dolgozik. Máris otthonának tekinti Vadvédet. És úgy is dolgozik rajta, mint akinek ez szülőotthona.*
~Mint Perchipfellnek a tokja.~
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.04 14:21:47
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-04 00:24:19
Üzenet elküldve: 2016-06-04 00:24:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Napváltás//
*Niavi látja, hogy hoznak egy súlyos sérültet. Pillanatra abbahagyja az elejtett vadnak kizsigerelési folyamatát... de nem törödik vele, félelf úgy sem ért az orvosi dolgokhoz; úgy gondolja, hogy jelen pillanatban a legjobb kezekben van. Még nézi míg a sátorba beviszik, s továbbra is sürögnek forognak. Ha kell segítség akkor ott van azonnal.
Viszont folytatja is a szakács teendőit.*
~Egy ismeretlen sebesültet hoztak, nem lesz ebből gond? Remélem túl éli az illető.~
*Nem sokáig agyal ezen, mert tudja, hogy a sebesült nincs egyedül.*
//Napváltás//
*Niavi látja, hogy hoznak egy súlyos sérültet. Pillanatra abbahagyja az elejtett vadnak kizsigerelési folyamatát... de nem törödik vele, félelf úgy sem ért az orvosi dolgokhoz; úgy gondolja, hogy jelen pillanatban a legjobb kezekben van. Még nézi míg a sátorba beviszik, s továbbra is sürögnek forognak. Ha kell segítség akkor ott van azonnal.
Viszont folytatja is a szakács teendőit.*
~Egy ismeretlen sebesültet hoztak, nem lesz ebből gond? Remélem túl éli az illető.~
*Nem sokáig agyal ezen, mert tudja, hogy a sebesült nincs egyedül.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 17:04:20
Üzenet elküldve: 2016-06-03 17:04:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Napváltás//
//Sentencia//
*Követi a gnómot. Egyenletesen jár, próbál sietni. Mikor a táborba érnek egészen a közepéig elmegy, nem nézelődik most körbe. Elveszik az új emberek tengerében. Valaki segít neki, nem figyel igazán. Miután biztonságba került Scyma kissé megnyugszik, de nem igazán. Előrántja Perchipfell-t. Szokásosan a földbe döfi. Idegességében hangosan is kimondja.*
-Légy kéznél Perchipfell!
*Persze Scyma ájult. Nem hallja. Ha spontán segítője nem éppen őt figyeli véletlen akkor ő sem. Visszafut a holmiáért, közben figyelve, hagytak e szagos, ízletes vérnyomot a táborig a farkasoknak útjelzésül. Ő nem lát egyet sem.*
~Perchipfell örülhet. Ma csak földet kap, nem kell összevéreznie magát.~ *A rét szélén zsákja mellé térdel. Keres valami puhát. A kabátjával a kezében fut vissza. Összehajtva, tollpihe óvatossággal teszi Scyma feje alá a sátorban. Most néz körbe. Szinte mindenki a sebesült ügyében rohangál. Kissé megbékél.*
~Jó helyen van az idegen.~
*Ekkor lép hozzá az ismeretlen alak. Megbízható, és barátságos hatást kelt a bemutatkozása Sylwerannak. Kezet ráz vele.*
-Darenn Soreyl. Örvendek.
*Felel illendően.*
-Nem pont úgy találtunk rá, mint Jezabiel rám. Fenyegetett a vészély. Vadállat az biztos. Hallottunk farkast a közelben, de nem maradt volna ennyi se belőle ha azok marták volna meg. Mi nem láttunk semmit.
*Kissé elszomorodik a rossz hír hallatán. Nem tudja honnan való az idegen, mégis sajnálná a halálát.*
-Értem.
*Mondja kissé beletörődötten.*
-Ha bármiben segítsetek szólj!
*Kedves, és hálás mosoly kúszik az arcára. Valóban jól esne neki egy kis étel.*
-Nem értem ezt a helyet. A vészély erdejében akkora a jóság?
~Igazán tetszeni fog Perchipfellnek ez a gondolat. Majd elmesélem neki.~
-Természetesen nem kérem ingyen. Még egyszer ha bármiben, akár pénz útján...
*Nem folytatja, látja Sylweranon, hogy most tapintatlan volt. Baráti mosollyal biccent. Úgy tölti a nap utolsó perceit ne legyen láb alatt. Perchipfellt is visszateszi a helyére. A vacsoráig nem eszik. Nem így nevelték. Megvárja az estét, tábortüzet. Megköszönni az ételt amit kap és kissé távolabb kóstolgatja, az átlagon felüli vacsoráját. Meglepőnek találja, hogy Sylweran ilyen udvariasan érdeklődik. Perchipfellt lekötés hátáról térdét pihentetve, és rá könyörögve eszik.*
-Szólító Soreylnek kérlek. Nem szeretem a család nevem. Túl nemesi és fenhélyázó. Pár napja indultam el Atheniorból. Különösebb okok nélkül. Szeretem az erdőt, így erre felé indultam. Még nemkülönben hogy kalandot vagy otthont keresek, csak azt tudom hogy valami hiányzik.
*Elhallgat egy kicsit. Megsimogatja Perchipfell kardnyelét.*
~Perchipfellnek persze könnyű. Mindkettőt megkaphatja.~
-Köszönöm az ételt. Igazán finom.
*Lelkesen hallgatja a csoport elgondolása, elveit, tevékenységeit. Tagjait is szemügyre veszi. Meglepődötten senki és semmi sem ellenszenves számára, elmesélések alapján. Lelkesedik a gondolatért hogy esetleg ittmaradjon. Békésen és nyugalomban tér álomra. Minden kérdésre válaszol, legjobb tehetsége szerint, és aki odamegy hozzá annak bizalommal be is mutatkozik. Persze nem mutatja be Perchit. Majd ha biztos hogy itt marad. Mindenesetre már most szívén viseli A Vadvéd sorsát. Tettre készen, és vidáman kell fel másnap.*
//Napváltás//
//Sentencia//
*Követi a gnómot. Egyenletesen jár, próbál sietni. Mikor a táborba érnek egészen a közepéig elmegy, nem nézelődik most körbe. Elveszik az új emberek tengerében. Valaki segít neki, nem figyel igazán. Miután biztonságba került Scyma kissé megnyugszik, de nem igazán. Előrántja Perchipfell-t. Szokásosan a földbe döfi. Idegességében hangosan is kimondja.*
-Légy kéznél Perchipfell!
*Persze Scyma ájult. Nem hallja. Ha spontán segítője nem éppen őt figyeli véletlen akkor ő sem. Visszafut a holmiáért, közben figyelve, hagytak e szagos, ízletes vérnyomot a táborig a farkasoknak útjelzésül. Ő nem lát egyet sem.*
~Perchipfell örülhet. Ma csak földet kap, nem kell összevéreznie magát.~ *A rét szélén zsákja mellé térdel. Keres valami puhát. A kabátjával a kezében fut vissza. Összehajtva, tollpihe óvatossággal teszi Scyma feje alá a sátorban. Most néz körbe. Szinte mindenki a sebesült ügyében rohangál. Kissé megbékél.*
~Jó helyen van az idegen.~
*Ekkor lép hozzá az ismeretlen alak. Megbízható, és barátságos hatást kelt a bemutatkozása Sylwerannak. Kezet ráz vele.*
-Darenn Soreyl. Örvendek.
*Felel illendően.*
-Nem pont úgy találtunk rá, mint Jezabiel rám. Fenyegetett a vészély. Vadállat az biztos. Hallottunk farkast a közelben, de nem maradt volna ennyi se belőle ha azok marták volna meg. Mi nem láttunk semmit.
*Kissé elszomorodik a rossz hír hallatán. Nem tudja honnan való az idegen, mégis sajnálná a halálát.*
-Értem.
*Mondja kissé beletörődötten.*
-Ha bármiben segítsetek szólj!
*Kedves, és hálás mosoly kúszik az arcára. Valóban jól esne neki egy kis étel.*
-Nem értem ezt a helyet. A vészély erdejében akkora a jóság?
~Igazán tetszeni fog Perchipfellnek ez a gondolat. Majd elmesélem neki.~
-Természetesen nem kérem ingyen. Még egyszer ha bármiben, akár pénz útján...
*Nem folytatja, látja Sylweranon, hogy most tapintatlan volt. Baráti mosollyal biccent. Úgy tölti a nap utolsó perceit ne legyen láb alatt. Perchipfellt is visszateszi a helyére. A vacsoráig nem eszik. Nem így nevelték. Megvárja az estét, tábortüzet. Megköszönni az ételt amit kap és kissé távolabb kóstolgatja, az átlagon felüli vacsoráját. Meglepőnek találja, hogy Sylweran ilyen udvariasan érdeklődik. Perchipfellt lekötés hátáról térdét pihentetve, és rá könyörögve eszik.*
-Szólító Soreylnek kérlek. Nem szeretem a család nevem. Túl nemesi és fenhélyázó. Pár napja indultam el Atheniorból. Különösebb okok nélkül. Szeretem az erdőt, így erre felé indultam. Még nemkülönben hogy kalandot vagy otthont keresek, csak azt tudom hogy valami hiányzik.
*Elhallgat egy kicsit. Megsimogatja Perchipfell kardnyelét.*
~Perchipfellnek persze könnyű. Mindkettőt megkaphatja.~
-Köszönöm az ételt. Igazán finom.
*Lelkesen hallgatja a csoport elgondolása, elveit, tevékenységeit. Tagjait is szemügyre veszi. Meglepődötten senki és semmi sem ellenszenves számára, elmesélések alapján. Lelkesedik a gondolatért hogy esetleg ittmaradjon. Békésen és nyugalomban tér álomra. Minden kérdésre válaszol, legjobb tehetsége szerint, és aki odamegy hozzá annak bizalommal be is mutatkozik. Persze nem mutatja be Perchit. Majd ha biztos hogy itt marad. Mindenesetre már most szívén viseli A Vadvéd sorsát. Tettre készen, és vidáman kell fel másnap.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 15:13:41
Üzenet elküldve: 2016-06-03 15:13:41
ÚJ
![>Scyma Anir [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9795_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Napváltás//
//Jezabiel, Darenn, Scyma, Shiriqa - és aki még odajött//
-Nem! Nem, nem! Linda hazudtál nekem! Azt mondtad, minden rendben lesz! A Nap karaván pihenőben kell. Kelle. *A férfi heves láztól ég, és össze vissza beszél. Mintha nem is ebben a világban lenne. Hallucinál. Majd ismét pár percre elájul. Ugyan elhelyezik Scymát egy sátorban, és sebét is ellátják, de a láz nem múlik el. Mikor Sylweran beszél hozzá, a lélekről mintha tudatára ébredne. S mint aki érzi a vesztét figyelmezteti az elfet.*
-Veszély! Vadvértekre, halál vár. Jönnek értetek. A főnökük. Orag... Menekülj. *Ismét elájul. Egész éjjel így megy ez. Hol felbeszél, hol csak mocorog. Küzd a láz ellen, de mikor virrad már elhagyta a lélek a testet. A férfinek túl sok volt a láz, és a szervezet feladta a küzdelmet. A felszerelésein kívül, találhatnak az erszényben 416 aranyat. Ez Sehonnai Sylweranhoz kerül, és belátása szerint felhasználhatja.
*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.03 15:15:27, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Napváltás//
//Jezabiel, Darenn, Scyma, Shiriqa - és aki még odajött//
-Nem! Nem, nem! Linda hazudtál nekem! Azt mondtad, minden rendben lesz! A Nap karaván pihenőben kell. Kelle. *A férfi heves láztól ég, és össze vissza beszél. Mintha nem is ebben a világban lenne. Hallucinál. Majd ismét pár percre elájul. Ugyan elhelyezik Scymát egy sátorban, és sebét is ellátják, de a láz nem múlik el. Mikor Sylweran beszél hozzá, a lélekről mintha tudatára ébredne. S mint aki érzi a vesztét figyelmezteti az elfet.*
-Veszély! Vadvértekre, halál vár. Jönnek értetek. A főnökük. Orag... Menekülj. *Ismét elájul. Egész éjjel így megy ez. Hol felbeszél, hol csak mocorog. Küzd a láz ellen, de mikor virrad már elhagyta a lélek a testet. A férfinek túl sok volt a láz, és a szervezet feladta a küzdelmet. A felszerelésein kívül, találhatnak az erszényben 416 aranyat. Ez Sehonnai Sylweranhoz kerül, és belátása szerint felhasználhatja.
* A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.03 15:15:27, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:59:34
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:59:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Fényvér Shiriqa//
*Azért azt jó hallani, hogy akármilyen rejtélyesek és veszélyesek is ezek a lények, meg lehet őket ölni. Ezzel a tudással felvértezve már nincs oka félni, ha megtámadnák őket. Küzd legjobb képességei szerint és életben marad, ahogy eddig is. De hangulata a felbukkanó emlékek miatt továbbra is nyomott, így hagyja, hogy közéjük telepedjen a csend, amit csak a fejsze csattogása, ágak reccsenése tör meg.*
*Igyekszik a munkára koncentrálni, a fahasogatást egyébként sem lehet fél szívvel végezni. Egy rossz mozdulat, egy pillanatnyi figyelmetlenség és az ember vagy az óriás máris a saját lábába küldte a fejszét vagy levágta a saját ujját. Ugyanígy veszélyesek lehetnek egymásra is. Ezért Gius, bár igyekszik gyorsan haladni, de óvatosan, figyelve dolgozik. Ahogy egy fél perce megáll szusszanni, látja, hogy az óriás lány már bőven kétszer annyi fát szállítható méretűre darabolt, mint Ő. Egy pillanatra elfogja a vágy, hogy megmutassa neki, tud Ő is olyan gyorsan dolgozni, de aztán lehiggad. Hogy is tudna, hiszen amaz sokkal erősebb. Amelyik ággal Ő keményen küzd percekig, az a lánynak egy csapás.*
*Megnyugvást talál ebben a gondolatban, már nem érzi a feszítő vágyat, hogy „legyőzze” a fát vagy akár a lányt. Valami kellemes érzés tölti el, élvezi a tudatot, hogy állhatatosan, legjobb képessége szerint dolgozik másokért. Másokért, a csapatért. Furcsa érzés, beleborzong, mellé is üt a megcélzott ágnak. ~Jobb lesz figyelni a merengés helyett!~ Időérzékét elvesztve, csak a munkára koncentrálva dolgozik tovább.*
//Napváltás//
//Jezabiel, Darenn, Scyma, Shiriqa - és aki még odajött//
*A gondolattalan faaprításból egy kiáltás zökkenti ki, női hang a fák közül, a tisztás irányából. Nem tudja, ki kiáltott és nem érti, hogy mit, de ösztönei felismerik a hangsúlyokat, valaki bajban van. A pillanatokkal később érkező, hosszabb kiáltást sem érti, de már nem csak érzi, tudja is, hogy valaki közülük a társai segítségét kéri és ebbe a körbe már Ő is beletartozik, ha nem is érzi még így. Gyorsan körülnéz, hátha őket is fenyegeti valami közvetlen veszedelem, de körülöttük minden csendes, így további tétovázás nélkül dobja le a fejszét és futva indul meg a hang irányába, csak egy pillanatra hátra lesve, hogy a lány követi-e. Kardot egyelőre nem ránt, a fák között tart attól, hogy orra bukik egy gyökérben és saját magát nyársalja fel.*
*Ahogy kiér a tisztásra, látja, ahogy többen Jezabielhez tartanak futva, aki egy ismeretlen férfival érkezik, aki viszont egy másik férfit cipel. A mozdulatlanság árulkodik még azelőtt, hogy meglátná az eszméletlen férfi véres fejét és ruháit. Sylweran előbb ér oda, mint Ő és egyébként sincs tapasztalata a sebesültek ellátásában, így nem is feléjük figyel, a vadont kémleli mögöttük, hogy érkezik-e bármi, ami velük is ezt akarja tenni. Ahogy felzárkózik a társasághoz, keze a kard markolatán, szeme a fák vonalát pásztázza, a magyarázat ráér. Csak, mikor Sylweran előkerül a sátorból, teszi fel a kérdéseit.*
-Ki vagy mi tette ezt?- *Amire még mindenképpen kíváncsi, az az, hogy rájuk is veszélyes-e, ami az ismeretlennel elbánt, így ha erre nem kap egyből választ, erre is rákérdez. Ha sem Ő, sem Shiriqa nem kapnak más feladatot, jobb dolga nem lévén visszatér a fák közé és folytatja a rá bízott munkát, de mostantól mindig figyel arra, hogy akármerre megy, a földre fektetett kardja ne kerüljön tőle egy lépésnél távolabb. Tőrét eddig sem tette le. Elgondolkozik a bőrvért és az alkarvédő felvételén is, de az komolyan akadályozná a munkában, így csak a közelben egy fának támasztja. Nem azért, mintha lenne értelme, hiszen ha valami vagy valaki rájuk támad, nem lesz ideje felvenni, egyszerűen csak jobban érzi magát tőle.*
*A nap utolsó órái a levágott, legallyazott, feldarabolt ágak táborba húzásával telnek. Elégedetten pillant a tekintélyes méretű kupacra, habár tudja, hogy annak nagyobbik része az óriás lány munkájának gyümölcse. Ha Ő is ott van, még talán valami kedveset is mond neki.*
-Jó volt együtt dolgozni. *Aztán persze véget is ér a jókedv, az egész napos munkától rázuhanó fáradtsággal komorsága is visszatér, így rövid időn belül visszahúzódik a sátrába és nyugovóra tér. Utolsó gondolata az ismeretlen sebesült körül jár.*
//Fényvér Shiriqa//
*Azért azt jó hallani, hogy akármilyen rejtélyesek és veszélyesek is ezek a lények, meg lehet őket ölni. Ezzel a tudással felvértezve már nincs oka félni, ha megtámadnák őket. Küzd legjobb képességei szerint és életben marad, ahogy eddig is. De hangulata a felbukkanó emlékek miatt továbbra is nyomott, így hagyja, hogy közéjük telepedjen a csend, amit csak a fejsze csattogása, ágak reccsenése tör meg.*
*Igyekszik a munkára koncentrálni, a fahasogatást egyébként sem lehet fél szívvel végezni. Egy rossz mozdulat, egy pillanatnyi figyelmetlenség és az ember vagy az óriás máris a saját lábába küldte a fejszét vagy levágta a saját ujját. Ugyanígy veszélyesek lehetnek egymásra is. Ezért Gius, bár igyekszik gyorsan haladni, de óvatosan, figyelve dolgozik. Ahogy egy fél perce megáll szusszanni, látja, hogy az óriás lány már bőven kétszer annyi fát szállítható méretűre darabolt, mint Ő. Egy pillanatra elfogja a vágy, hogy megmutassa neki, tud Ő is olyan gyorsan dolgozni, de aztán lehiggad. Hogy is tudna, hiszen amaz sokkal erősebb. Amelyik ággal Ő keményen küzd percekig, az a lánynak egy csapás.*
*Megnyugvást talál ebben a gondolatban, már nem érzi a feszítő vágyat, hogy „legyőzze” a fát vagy akár a lányt. Valami kellemes érzés tölti el, élvezi a tudatot, hogy állhatatosan, legjobb képessége szerint dolgozik másokért. Másokért, a csapatért. Furcsa érzés, beleborzong, mellé is üt a megcélzott ágnak. ~Jobb lesz figyelni a merengés helyett!~ Időérzékét elvesztve, csak a munkára koncentrálva dolgozik tovább.*
//Napváltás//
//Jezabiel, Darenn, Scyma, Shiriqa - és aki még odajött//
*A gondolattalan faaprításból egy kiáltás zökkenti ki, női hang a fák közül, a tisztás irányából. Nem tudja, ki kiáltott és nem érti, hogy mit, de ösztönei felismerik a hangsúlyokat, valaki bajban van. A pillanatokkal később érkező, hosszabb kiáltást sem érti, de már nem csak érzi, tudja is, hogy valaki közülük a társai segítségét kéri és ebbe a körbe már Ő is beletartozik, ha nem is érzi még így. Gyorsan körülnéz, hátha őket is fenyegeti valami közvetlen veszedelem, de körülöttük minden csendes, így további tétovázás nélkül dobja le a fejszét és futva indul meg a hang irányába, csak egy pillanatra hátra lesve, hogy a lány követi-e. Kardot egyelőre nem ránt, a fák között tart attól, hogy orra bukik egy gyökérben és saját magát nyársalja fel.*
*Ahogy kiér a tisztásra, látja, ahogy többen Jezabielhez tartanak futva, aki egy ismeretlen férfival érkezik, aki viszont egy másik férfit cipel. A mozdulatlanság árulkodik még azelőtt, hogy meglátná az eszméletlen férfi véres fejét és ruháit. Sylweran előbb ér oda, mint Ő és egyébként sincs tapasztalata a sebesültek ellátásában, így nem is feléjük figyel, a vadont kémleli mögöttük, hogy érkezik-e bármi, ami velük is ezt akarja tenni. Ahogy felzárkózik a társasághoz, keze a kard markolatán, szeme a fák vonalát pásztázza, a magyarázat ráér. Csak, mikor Sylweran előkerül a sátorból, teszi fel a kérdéseit.*
-Ki vagy mi tette ezt?- *Amire még mindenképpen kíváncsi, az az, hogy rájuk is veszélyes-e, ami az ismeretlennel elbánt, így ha erre nem kap egyből választ, erre is rákérdez. Ha sem Ő, sem Shiriqa nem kapnak más feladatot, jobb dolga nem lévén visszatér a fák közé és folytatja a rá bízott munkát, de mostantól mindig figyel arra, hogy akármerre megy, a földre fektetett kardja ne kerüljön tőle egy lépésnél távolabb. Tőrét eddig sem tette le. Elgondolkozik a bőrvért és az alkarvédő felvételén is, de az komolyan akadályozná a munkában, így csak a közelben egy fának támasztja. Nem azért, mintha lenne értelme, hiszen ha valami vagy valaki rájuk támad, nem lesz ideje felvenni, egyszerűen csak jobban érzi magát tőle.*
*A nap utolsó órái a levágott, legallyazott, feldarabolt ágak táborba húzásával telnek. Elégedetten pillant a tekintélyes méretű kupacra, habár tudja, hogy annak nagyobbik része az óriás lány munkájának gyümölcse. Ha Ő is ott van, még talán valami kedveset is mond neki.*
-Jó volt együtt dolgozni. *Aztán persze véget is ér a jókedv, az egész napos munkától rázuhanó fáradtsággal komorsága is visszatér, így rövid időn belül visszahúzódik a sátrába és nyugovóra tér. Utolsó gondolata az ismeretlen sebesült körül jár.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:25:42
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Napváltás//
*Ismét a hajnali ébredésé a főszerep, nem mintha egyébként az elmúlt két nap túl sokáig lustálkodott volna a vadász, de vadat űzni minél korábban érdemes. A szarvas jószág eddig kitartott, de ha ma este is húst akarnak vacsorázni, újabb útjuk van. Remélhetőleg sikeres. A szerencsétlen haláleset viszont rávilágított egy a csapat felkészültségét érintő hiányosságra. Jezabiel a vadászat reggelén rövid tájékoztatót tart az élelmiszer felelősöknek, hogy a fák közt milyen gyógyhatású növényeket keressenek. A jellegzetesebbek leírása után nekiindulnak szerencsét próbálni. Persze nem csak ez a prioritás, rutinosan járják körbe hárman Baldrol csapdáit zsákmány, nagyvadak nyomai és gyógynövények után kutatva. A többiek talán jobban értenek ezekhez a gazokhoz, de Tray is lelkesen keres a kis vörös gnóm leírásai alapján.*
//Napváltás//
*Ismét a hajnali ébredésé a főszerep, nem mintha egyébként az elmúlt két nap túl sokáig lustálkodott volna a vadász, de vadat űzni minél korábban érdemes. A szarvas jószág eddig kitartott, de ha ma este is húst akarnak vacsorázni, újabb útjuk van. Remélhetőleg sikeres. A szerencsétlen haláleset viszont rávilágított egy a csapat felkészültségét érintő hiányosságra. Jezabiel a vadászat reggelén rövid tájékoztatót tart az élelmiszer felelősöknek, hogy a fák közt milyen gyógyhatású növényeket keressenek. A jellegzetesebbek leírása után nekiindulnak szerencsét próbálni. Persze nem csak ez a prioritás, rutinosan járják körbe hárman Baldrol csapdáit zsákmány, nagyvadak nyomai és gyógynövények után kutatva. A többiek talán jobban értenek ezekhez a gazokhoz, de Tray is lelkesen keres a kis vörös gnóm leírásai alapján.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:19:14
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
*Kicsit még rágódik a menyecske viselkedésén, miközben visszaindul a kövér és puha pázsiton lépdelve újdonsült kis csapatuk felé, mely két főt tudhat soraiban Jeza távozása után. Sajnálja, hogy az aprónép nem lesz velük, mert számtalan dolgot szeretne kérdezni tőle, nem utolsó sorban megismerhetné kicsit. Legbelül tudja, hogy a morcos tűzrőlpattantság leple alatt, egy megértő szív húzódik meg, legalább is ő így képzeli. Meglátása szerint vezetői és szónoki képességei nem sokban maradnak el Sylweranétól, ha egyáltalán elmaradna bármiben is. nkább az élet más-más területein képviseltetik magukat behatóbban. Vezérnek való mindkettő ez nem kétséges, bár ez sok mindenkiről elmondható lenne a táborban, bár nem ismeri a többiek képességeit. Arra azonban mérget vehetnek, hogy ő maga nem vágyik ilyen babérokra. Szerény személye inkább távolról szereti figyelni az eseményeket, elvegyülve a tömegben, vagy beleolvadva környezetébe. Mindig is híres volt türelmességéről, soha semmit nem sietett, de nem lassú, észjárásban pláne, mert ha hirtelen kell meghozni létfontosságú döntést, abban is jeleskedik. Inkább arról van szó, hogy órákig képes volt a fán ücsörögni és figyelni a körülötte folyó életet, ugyanígy tett már városba költözésük után is a háztetők magasából trónolva. Mellétt teleszívta levegővel és arca elmosolyodott, mert az előző beszélgetésre gondolt, mit Syllel folytatott. Soha nem szállt fejébe a dicsőség, azonban most diadalittasan lépkedett felé, büszke hadvezér módjára, mintha egy mindent eldöntő győztes csatát nyert volna. Nagyon jól estek neki a magasztoló szavak és az őszinte mondatok, mellyel a jól sikerült faragványát dicsérte. Lelki szemei előtt elképzelte a fát, amelynek emberderék vastag ágai, kuszán összefonódva, a szellőrózsa minden irányába futnak tova tucatnyian.*
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.03 14:36:13
*Kicsit még rágódik a menyecske viselkedésén, miközben visszaindul a kövér és puha pázsiton lépdelve újdonsült kis csapatuk felé, mely két főt tudhat soraiban Jeza távozása után. Sajnálja, hogy az aprónép nem lesz velük, mert számtalan dolgot szeretne kérdezni tőle, nem utolsó sorban megismerhetné kicsit. Legbelül tudja, hogy a morcos tűzrőlpattantság leple alatt, egy megértő szív húzódik meg, legalább is ő így képzeli. Meglátása szerint vezetői és szónoki képességei nem sokban maradnak el Sylweranétól, ha egyáltalán elmaradna bármiben is. nkább az élet más-más területein képviseltetik magukat behatóbban. Vezérnek való mindkettő ez nem kétséges, bár ez sok mindenkiről elmondható lenne a táborban, bár nem ismeri a többiek képességeit. Arra azonban mérget vehetnek, hogy ő maga nem vágyik ilyen babérokra. Szerény személye inkább távolról szereti figyelni az eseményeket, elvegyülve a tömegben, vagy beleolvadva környezetébe. Mindig is híres volt türelmességéről, soha semmit nem sietett, de nem lassú, észjárásban pláne, mert ha hirtelen kell meghozni létfontosságú döntést, abban is jeleskedik. Inkább arról van szó, hogy órákig képes volt a fán ücsörögni és figyelni a körülötte folyó életet, ugyanígy tett már városba költözésük után is a háztetők magasából trónolva. Mellétt teleszívta levegővel és arca elmosolyodott, mert az előző beszélgetésre gondolt, mit Syllel folytatott. Soha nem szállt fejébe a dicsőség, azonban most diadalittasan lépkedett felé, büszke hadvezér módjára, mintha egy mindent eldöntő győztes csatát nyert volna. Nagyon jól estek neki a magasztoló szavak és az őszinte mondatok, mellyel a jól sikerült faragványát dicsérte. Lelki szemei előtt elképzelte a fát, amelynek emberderék vastag ágai, kuszán összefonódva, a szellőrózsa minden irányába futnak tova tucatnyian.*
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.03 14:36:13
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:00:19
Üzenet elküldve: 2016-06-03 14:00:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új világ teremtése//
//Napváltás//
//Jezabiel, Darenn, Scyma, Shiriqa - és aki még odajött//
*Épp közel sétálgat a táborhoz, Hanarel sincs tőle messze, csak pár fányira, s szeme sarkából még a favágóikat is láthatja, amikor Jezabiel lép ki a tisztásra. Ám a nála tartott holmi, ami idegennek tűnik, majd a mögüli kilépő ismeretlen férfi, aki nagyobb terhet cipel, már a kiáltás előtt nyilvánvalóvá teszi számára, hogy valami baj van.
Sylweran nyomban futni kezd a gnóm és új társai felé.*
- Gyertek ide! *kiáltja útközben ő is a többieknek, akik meghallják. Nem kérdez semmit, csak egy pillantást vált a lánnyal, majd az idegen férfihoz lép, és a karjaiban ernyedten lógó másik férfi alá nyúl.*
- Segítek! Vigyük a sátramba!
*Nincs idő most bemutatkozni sem pedig kérdezősködni, minden perc számít. Be is viszik az elfhez, ahol Sylweran nyomban arrébb söpri az útban lévő holmijait, hogy letehessék a sebesültet. Nem látja a bekötött sebet, de a sok vér láttán él a gyanúperrel, hogy nem egyszerű párbaj jelei vannak a férfi testén. Jezabiel munkához lát, hogy megmentse őt, Sylweran pedig mindenben a segítségére van, amiben csak tud. Megkéri a többieket, hogy akinek van az hozzon gyógyfüveket, hideg vizet és rongyot borogatáshoz, aztán kiküldi őket a sátorból, mindenkit a dolgára vagy a tábortűzhöz, még az új férfit is. Nincs ideje azzal foglalkozni, hogy jó vagy rossz szándékú utazó e, vagy Jezabiel egy régen látott ismerőse, akibe itt botlott bele, ezeket a dolgokat majd későbbre hagyja.
És úgy tűnik a fáradozásaiknak van is nyoma. Mintha újra és újra magához térne a férfi, pedig elég súlyosak a sérülései.*
- Nyugodj meg barátom, megteszünk érted mindent, amit lehet! Én Sylweran vagyok, a gyógyítód pedig Jezabiel. Téged hogy hívnak? *próbálja kicsit szóval tartani, hogy nehogy ismét elveszítse az eszméletét. Talán ha koncentrál a külvilágra, könnyebben megy a küzdelem is.*
- Nagyon erős vagy! Sikerülni fog! Tarts ki!
*Jezabielre pillant. Nem kérdez semmit, de kérdő a tekintete, és attól tart, megkapja a lány tekintetéből a választ, amire számít.*
- Fae... ez a lélek neve a népem nyelvén. *folytatja aztán a férfinak.*- Úgy tartjuk... a lélek ereje a test ereje is. Ha erős a lelked, bármit túlélhetsz! Ne add fel a reményt! Tartsuk itt a lelkedet közöttünk!
*Végül hosszas küzdelmek múltán sóhajtva jön ki a sátorból a férfi. Nem szól semmit egy ideig, csak messzebb megy kicsit a tábortól egy vizes tömlővel, és lemossa a vért a kezeiről. Aztán elálldogál ott egy kicsit, az eget és a fák lombjait kémlelve, majd visszasétál az idegen férfihoz, aki remélhetőleg a tűzhelynél letelepedett. Hátra simítja a haját, és a kezét nyújtja felé.*
- Sylweran vagyok. Bocsáss meg, hogy így elhúzódott a bemutatkozás. *mondja, kedves mosollyal, ám szomorkás szemekkel, majd leül a férfi mellé - már ha az is ül éppen.*
- A társad, aki odabent van a sátramban? *kérdezi aztán, hiszen Jezabiellel nem beszélt erről.*- Mi történt? Vadállatnak tűnt a seb. Őszinte leszek veled, bárhogyan is áll a dolog... komoly veszélyben van... nagyon erős, és küzd, talán túléli... *harapja el a mondatot, mert nem akarja kimondani, hogy "talán nem". Ők mindent megtesznek, az biztos. Aztán lesz, ami lesz.*
- Biztosan éhes és szomjas vagy. Egyél, igyál nyugodtan. Arra van a víz, és ha enni is akarsz, megmutatom hol a sózott hús. Áztasd egy kicsit tejbe, hogy megpuhuljon, de estére lesz rendes étel is főzve. Olyan, amibe nem törik bele a fogunk. *vet egy biztató mosolyt, majd feláll.*
- Bocsáss meg, de nekem mennem kell most a dolgomra. Maradj itt nyugodtan, és pihenj. Biztosan hosszú út áll mögötted, ha az erdőben voltál ez idáig. *megszorítja egy kicsit a férfi vállát jelképesen, majd nagy levegőt vesz, és kissé gondterheltnek tűnő arccal távozik.
És nem is hiába volt gondterhelt a sebesült idegen miatt.
Az este nagy része eseménytelenül telik, hála az isteneknek. Elkészül a remek vacsora, Meruwiel, Tray és Baldrol jóvoltából, külön tisztelettel a szakácsoknak és szakácsnőknek. Két-három napra ezzel el lesznek látva élelemmel. Bár ha így gyarapodnak akarva akaratlanul is, gyakrabban kellesz vadászniuk menni. Az őrséget felosztják, és a Darennként megismert férfi is kap egy alvóhelyet. Pihenés előtt a tűznél kérdezgeti még a férfit, hogy ki ő, honnan jött, és hogyan került ide. Reméli, hogy mesél kicsit magáról, s ha így van, akkor Sylweran is elmondja, hogy ők kik, és mi céllal vannak itt.
Utána pedig lepihen végre. Ezúttal - mivel az ő sátra ideiglenes betegszobaként funkcionál - Shiriqa sátrában, hiszen a lány elég nagy tákományban alszik ahhoz, hogy mindketten kényelmesen elférjenek benne. És már ismerik is egymást egy ideje ahhoz, hogy ez ne okozzon nekik különösebb gondot. Na meg az sem utolsó, hogy valahogy megnyugvást nyújt számára az óriás közelsége.
Ám hajnalban már eleve rossz előérzettel ébred. Amikor pedig kimászik a sátorból, már meg is pillantja Jezabielt, és a lemondó tekintetét. Újra csak sóhajtani tud.
Találnia kell egy helyet, ahol eltemethetik Scyma Anirt, a bátor férfit, aki a végsőkig küzdött az életéért.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.03 14:14:34, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Napváltás//
//Jezabiel, Darenn, Scyma, Shiriqa - és aki még odajött//
*Épp közel sétálgat a táborhoz, Hanarel sincs tőle messze, csak pár fányira, s szeme sarkából még a favágóikat is láthatja, amikor Jezabiel lép ki a tisztásra. Ám a nála tartott holmi, ami idegennek tűnik, majd a mögüli kilépő ismeretlen férfi, aki nagyobb terhet cipel, már a kiáltás előtt nyilvánvalóvá teszi számára, hogy valami baj van.
Sylweran nyomban futni kezd a gnóm és új társai felé.*
- Gyertek ide! *kiáltja útközben ő is a többieknek, akik meghallják. Nem kérdez semmit, csak egy pillantást vált a lánnyal, majd az idegen férfihoz lép, és a karjaiban ernyedten lógó másik férfi alá nyúl.*
- Segítek! Vigyük a sátramba!
*Nincs idő most bemutatkozni sem pedig kérdezősködni, minden perc számít. Be is viszik az elfhez, ahol Sylweran nyomban arrébb söpri az útban lévő holmijait, hogy letehessék a sebesültet. Nem látja a bekötött sebet, de a sok vér láttán él a gyanúperrel, hogy nem egyszerű párbaj jelei vannak a férfi testén. Jezabiel munkához lát, hogy megmentse őt, Sylweran pedig mindenben a segítségére van, amiben csak tud. Megkéri a többieket, hogy akinek van az hozzon gyógyfüveket, hideg vizet és rongyot borogatáshoz, aztán kiküldi őket a sátorból, mindenkit a dolgára vagy a tábortűzhöz, még az új férfit is. Nincs ideje azzal foglalkozni, hogy jó vagy rossz szándékú utazó e, vagy Jezabiel egy régen látott ismerőse, akibe itt botlott bele, ezeket a dolgokat majd későbbre hagyja.
És úgy tűnik a fáradozásaiknak van is nyoma. Mintha újra és újra magához térne a férfi, pedig elég súlyosak a sérülései.*
- Nyugodj meg barátom, megteszünk érted mindent, amit lehet! Én Sylweran vagyok, a gyógyítód pedig Jezabiel. Téged hogy hívnak? *próbálja kicsit szóval tartani, hogy nehogy ismét elveszítse az eszméletét. Talán ha koncentrál a külvilágra, könnyebben megy a küzdelem is.*
- Nagyon erős vagy! Sikerülni fog! Tarts ki!
*Jezabielre pillant. Nem kérdez semmit, de kérdő a tekintete, és attól tart, megkapja a lány tekintetéből a választ, amire számít.*
- Fae... ez a lélek neve a népem nyelvén. *folytatja aztán a férfinak.*- Úgy tartjuk... a lélek ereje a test ereje is. Ha erős a lelked, bármit túlélhetsz! Ne add fel a reményt! Tartsuk itt a lelkedet közöttünk!
*Végül hosszas küzdelmek múltán sóhajtva jön ki a sátorból a férfi. Nem szól semmit egy ideig, csak messzebb megy kicsit a tábortól egy vizes tömlővel, és lemossa a vért a kezeiről. Aztán elálldogál ott egy kicsit, az eget és a fák lombjait kémlelve, majd visszasétál az idegen férfihoz, aki remélhetőleg a tűzhelynél letelepedett. Hátra simítja a haját, és a kezét nyújtja felé.*
- Sylweran vagyok. Bocsáss meg, hogy így elhúzódott a bemutatkozás. *mondja, kedves mosollyal, ám szomorkás szemekkel, majd leül a férfi mellé - már ha az is ül éppen.*
- A társad, aki odabent van a sátramban? *kérdezi aztán, hiszen Jezabiellel nem beszélt erről.*- Mi történt? Vadállatnak tűnt a seb. Őszinte leszek veled, bárhogyan is áll a dolog... komoly veszélyben van... nagyon erős, és küzd, talán túléli... *harapja el a mondatot, mert nem akarja kimondani, hogy "talán nem". Ők mindent megtesznek, az biztos. Aztán lesz, ami lesz.*
- Biztosan éhes és szomjas vagy. Egyél, igyál nyugodtan. Arra van a víz, és ha enni is akarsz, megmutatom hol a sózott hús. Áztasd egy kicsit tejbe, hogy megpuhuljon, de estére lesz rendes étel is főzve. Olyan, amibe nem törik bele a fogunk. *vet egy biztató mosolyt, majd feláll.*
- Bocsáss meg, de nekem mennem kell most a dolgomra. Maradj itt nyugodtan, és pihenj. Biztosan hosszú út áll mögötted, ha az erdőben voltál ez idáig. *megszorítja egy kicsit a férfi vállát jelképesen, majd nagy levegőt vesz, és kissé gondterheltnek tűnő arccal távozik.
És nem is hiába volt gondterhelt a sebesült idegen miatt.
Az este nagy része eseménytelenül telik, hála az isteneknek. Elkészül a remek vacsora, Meruwiel, Tray és Baldrol jóvoltából, külön tisztelettel a szakácsoknak és szakácsnőknek. Két-három napra ezzel el lesznek látva élelemmel. Bár ha így gyarapodnak akarva akaratlanul is, gyakrabban kellesz vadászniuk menni. Az őrséget felosztják, és a Darennként megismert férfi is kap egy alvóhelyet. Pihenés előtt a tűznél kérdezgeti még a férfit, hogy ki ő, honnan jött, és hogyan került ide. Reméli, hogy mesél kicsit magáról, s ha így van, akkor Sylweran is elmondja, hogy ők kik, és mi céllal vannak itt.
Utána pedig lepihen végre. Ezúttal - mivel az ő sátra ideiglenes betegszobaként funkcionál - Shiriqa sátrában, hiszen a lány elég nagy tákományban alszik ahhoz, hogy mindketten kényelmesen elférjenek benne. És már ismerik is egymást egy ideje ahhoz, hogy ez ne okozzon nekik különösebb gondot. Na meg az sem utolsó, hogy valahogy megnyugvást nyújt számára az óriás közelsége.
Ám hajnalban már eleve rossz előérzettel ébred. Amikor pedig kimászik a sátorból, már meg is pillantja Jezabielt, és a lemondó tekintetét. Újra csak sóhajtani tud.
Találnia kell egy helyet, ahol eltemethetik Scyma Anirt, a bátor férfit, aki a végsőkig küzdött az életéért.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.03 14:14:34, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 13:06:56
Üzenet elküldve: 2016-06-03 13:06:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Vad Vért!//
*A hirtelen jött segítségnek és a gondos ápolásnak hála Scyma túléli az első sokkot és az első napot. Ez idő alatt többször is magánál van, szervezete pedig lassan nekigyürkőzik, hogy úrrá legyen a válságon. Jó úton jár, és akár túl is élheti... vagyis élhetné, de a vérveszteség mellé már másnap hajnalban becsatlakozik a ragadozó nagymacska harapása és tépése okozta sebláz; a durva gyulladás következtében Scyma testét szinte felemészti a láz, amikor pedig Jeza csillapítja, a gyulladás eszi be magát egyre mélyebben a férfi szervezetébe.*
*Ha hat napig kihúzta volna, talán meggyógyul, de a második nap éjjelén, hiába a gondos ápolás, a varázslat, a végletig elgyötört, kiszáradt, hol-forró, hol görcsökben fetrengő test feladja a harcot. Halála előtt néhány pillanatra még magához tér, aztán megtér teremtőjéhez. Scyma Anir nem az első és nem is az utolsó áldozata az erdőnek.*
*A hirtelen jött segítségnek és a gondos ápolásnak hála Scyma túléli az első sokkot és az első napot. Ez idő alatt többször is magánál van, szervezete pedig lassan nekigyürkőzik, hogy úrrá legyen a válságon. Jó úton jár, és akár túl is élheti... vagyis élhetné, de a vérveszteség mellé már másnap hajnalban becsatlakozik a ragadozó nagymacska harapása és tépése okozta sebláz; a durva gyulladás következtében Scyma testét szinte felemészti a láz, amikor pedig Jeza csillapítja, a gyulladás eszi be magát egyre mélyebben a férfi szervezetébe.*
*Ha hat napig kihúzta volna, talán meggyógyul, de a második nap éjjelén, hiába a gondos ápolás, a varázslat, a végletig elgyötört, kiszáradt, hol-forró, hol görcsökben fetrengő test feladja a harcot. Halála előtt néhány pillanatra még magához tér, aztán megtér teremtőjéhez. Scyma Anir nem az első és nem is az utolsó áldozata az erdőnek.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-03 12:26:13
Üzenet elküldve: 2016-06-03 12:26:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
//Napváltás//
*Szerencsére a vadállatok immár elkerülik őket és eljutnak a sebesülttel a kis csapatuknak otthont adó tisztásig. Soreyl cuccaiból semmit nem hagy hátra, nem fog ott hagyni ebek harmincadjára semmilyen holmit, különösebb nehézségeket nem okoz neki a plusz súly ha valami zsákban, vagy legalább összekötözve van, hogy meg tudja rendesen fogni. Mindenképpen sokkal könnyebben és gyorsabban halad mint az ember aki egy másikat cipel, de nem akar előreszaladni, fő a biztonság, együtt maradnak.*
- Segítsetek!
*Innentől már kevésbé kell óvatoskodni, a zsákot amit cipel egyszerűen elengedi a tisztás szélén és rohanvást indul a többiek felé.*
- Sérültet hozunk, súlyos!
*Persze akik éppen vadásznak vagy fát vágnak, esetleg más okból vannak az erdőben azok úgysem hallják, de legalább négy főnek a környéken kell lennie és minden bizonnyal segítenek is. Jobb híján Sylweran sátrába helyezik el az ájultat, közben Jezabiel már ki is adja az utasításokat.
Darenn kissé háttérbe szorul, de a kis vörös megnyugtat mindenkit, hogy nem kell tőle tartani, leellenőrizte és a mágia nem hazudik. Többek között vizet forralni szalajt valakit, egy másikat meg azért hogy túrja ki holmijából az orvosi kellékeket. Rettentő régen nem használta már őket, de a készlet azért megvan és egy ilyen kiruccanásra bolond lett volna nem magával hozni. Sokat felejtett már, ez tény és való, hiszen aktívan nem foglalkozott ilyesmivel évek óta. Biztosan nem tudna már felismerni egy-egy betegséget a tünetei alapján, megmondani rá a gyógymódot pláne, de egyszerű, létfontosságú szerveket nem érintő vágások, tépések ellátása lényegesen egyszerűbb. Körbekérdez van-e valakinél észak reménye esetleg, vagy vérfű, talán más is készült sérülésekre, ha pedig nincs, majd szalajtanak érte ha a többiek visszatértek. A tábor védelmét, társainak biztonságát nem áldozza fel egy ismeretlenért. Itt biztonságban már van ideje alaposabban is megvizsgálni a sérüléseket, eldönteni mit lehetne még tenni a túlélés reményében. Esetleg kiégetni? A kauterizálás egészen hatásos tud lenni ha nincs semmi jobb megoldás és gyorsan kell cselekedni. Kérdés van-e épp ide illő égető vasa, mert a lényeg az lenne hogy minél mélyebbre belemenjen a sebbe, úgy biztosabb hogy elállítja a vérzést. Szerencsére ájult a delikvens így az elviselhetetlen fájdalommal nem kell számolnia, ráadásul a magas hőfok a fertőzések okozóit is elpusztítja. Nem biztos hogy az összevarrás jelenleg okos döntés lenne, ez is a sebesüléstől függ, de ha úgy ítéli meg akkor megteszi. Valószínűleg az eredmény szép nem lesz, ahhoz túlságosan régóta nem csinált ilyesmit, de a célnak megfelelhet. Ha egyik sem járható út akkor maradnak a szorító és nyomó kötések. A gyógyító mágiában még sajnos nem járatos, egyetlen apróságot kivéve, ártani nem árthat így legalább azzal megpróbálkozik, senki ne mondhassa hogy ő nem tett meg minden tőle telhetőt. Ha Sylweran és Hanarel visszatér akkor őket küldi gyógyfüvekért, ha előbb a vadász csapat akkor őket, ez most fontosabb a zsákmány feldolgozásánál. Annak majd nekikezd Niavi vagy Syma, ha Jezabielnek a sérültnél épp nincs rájuk szüksége. Többet nem tehetnek. A gnóm mindenképpen az áldozattal marad, így a munkálatok is eltolódnak kicsit, hiszen nincs aki irányítson. Ha találnak gyógynövényeket akkor persze azokat is felhasználják, ha nem, akkor csak a remény marad. Az éjszakát már nem virrasztja végig, megkér rá valaki mást, Eyldanát vagy Sylwerant, hogy figyeljenek a vendégükre. Így a szokásos kettő helyett ma éjszaka hárman lesznek a csapatból őrségben, holnapra pedig mindenképpen eldől majd Scyma Anir sorsa. Ha Jezabiel kora reggel még életben találja akkor lehet esély rá, hogy felépüljön. Nem sok reményt jósol neki a gnóm, de ők mindent megtettek ami hatalmukban állt. A nap első sugaraival kel is fel, gyorsan rendbe szedi magát, aztán indul át Sylweran sátrába megnézni hogy sírásót is ki kell-e jelölnie.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
//Napváltás//
*Szerencsére a vadállatok immár elkerülik őket és eljutnak a sebesülttel a kis csapatuknak otthont adó tisztásig. Soreyl cuccaiból semmit nem hagy hátra, nem fog ott hagyni ebek harmincadjára semmilyen holmit, különösebb nehézségeket nem okoz neki a plusz súly ha valami zsákban, vagy legalább összekötözve van, hogy meg tudja rendesen fogni. Mindenképpen sokkal könnyebben és gyorsabban halad mint az ember aki egy másikat cipel, de nem akar előreszaladni, fő a biztonság, együtt maradnak.*
- Segítsetek!
*Innentől már kevésbé kell óvatoskodni, a zsákot amit cipel egyszerűen elengedi a tisztás szélén és rohanvást indul a többiek felé.*
- Sérültet hozunk, súlyos!
*Persze akik éppen vadásznak vagy fát vágnak, esetleg más okból vannak az erdőben azok úgysem hallják, de legalább négy főnek a környéken kell lennie és minden bizonnyal segítenek is. Jobb híján Sylweran sátrába helyezik el az ájultat, közben Jezabiel már ki is adja az utasításokat.
Darenn kissé háttérbe szorul, de a kis vörös megnyugtat mindenkit, hogy nem kell tőle tartani, leellenőrizte és a mágia nem hazudik. Többek között vizet forralni szalajt valakit, egy másikat meg azért hogy túrja ki holmijából az orvosi kellékeket. Rettentő régen nem használta már őket, de a készlet azért megvan és egy ilyen kiruccanásra bolond lett volna nem magával hozni. Sokat felejtett már, ez tény és való, hiszen aktívan nem foglalkozott ilyesmivel évek óta. Biztosan nem tudna már felismerni egy-egy betegséget a tünetei alapján, megmondani rá a gyógymódot pláne, de egyszerű, létfontosságú szerveket nem érintő vágások, tépések ellátása lényegesen egyszerűbb. Körbekérdez van-e valakinél észak reménye esetleg, vagy vérfű, talán más is készült sérülésekre, ha pedig nincs, majd szalajtanak érte ha a többiek visszatértek. A tábor védelmét, társainak biztonságát nem áldozza fel egy ismeretlenért. Itt biztonságban már van ideje alaposabban is megvizsgálni a sérüléseket, eldönteni mit lehetne még tenni a túlélés reményében. Esetleg kiégetni? A kauterizálás egészen hatásos tud lenni ha nincs semmi jobb megoldás és gyorsan kell cselekedni. Kérdés van-e épp ide illő égető vasa, mert a lényeg az lenne hogy minél mélyebbre belemenjen a sebbe, úgy biztosabb hogy elállítja a vérzést. Szerencsére ájult a delikvens így az elviselhetetlen fájdalommal nem kell számolnia, ráadásul a magas hőfok a fertőzések okozóit is elpusztítja. Nem biztos hogy az összevarrás jelenleg okos döntés lenne, ez is a sebesüléstől függ, de ha úgy ítéli meg akkor megteszi. Valószínűleg az eredmény szép nem lesz, ahhoz túlságosan régóta nem csinált ilyesmit, de a célnak megfelelhet. Ha egyik sem járható út akkor maradnak a szorító és nyomó kötések. A gyógyító mágiában még sajnos nem járatos, egyetlen apróságot kivéve, ártani nem árthat így legalább azzal megpróbálkozik, senki ne mondhassa hogy ő nem tett meg minden tőle telhetőt. Ha Sylweran és Hanarel visszatér akkor őket küldi gyógyfüvekért, ha előbb a vadász csapat akkor őket, ez most fontosabb a zsákmány feldolgozásánál. Annak majd nekikezd Niavi vagy Syma, ha Jezabielnek a sérültnél épp nincs rájuk szüksége. Többet nem tehetnek. A gnóm mindenképpen az áldozattal marad, így a munkálatok is eltolódnak kicsit, hiszen nincs aki irányítson. Ha találnak gyógynövényeket akkor persze azokat is felhasználják, ha nem, akkor csak a remény marad. Az éjszakát már nem virrasztja végig, megkér rá valaki mást, Eyldanát vagy Sylwerant, hogy figyeljenek a vendégükre. Így a szokásos kettő helyett ma éjszaka hárman lesznek a csapatból őrségben, holnapra pedig mindenképpen eldől majd Scyma Anir sorsa. Ha Jezabiel kora reggel még életben találja akkor lehet esély rá, hogy felépüljön. Nem sok reményt jósol neki a gnóm, de ők mindent megtettek ami hatalmukban állt. A nap első sugaraival kel is fel, gyorsan rendbe szedi magát, aztán indul át Sylweran sátrába megnézni hogy sírásót is ki kell-e jelölnie.*
A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:09:37
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:09:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
*Elbeszélget szívesen ha van miről, különben sem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy elhallgat valamit. A kérdésre ennek megfelelően válaszol is, annak rendje 's módja szerint.*
- Sylwerannak vagy négyet, nekem kettő jutott. Eyldana kora se tévesszen meg, ő azt küldte vissza oda ahonnét jött, amelyik már megnőtt a tűzünktől.
*Közben neki is áll aprítani, mintha semmiség lett volna az egész, pedig két alacsonyabb társa szép sebeket szerzett.*
- Nem sokon múlt, hogy most itt lehetünk.
*Egyáltalán nem volt könnyű dolguk, Sylweran képességei tényleg legendákba illenének. Persze ő maga sem panaszkodhat, aki két pallossal hadonászik, és a nővér is fél életét a kardjainak szentelte.*
- Fakéreggé vedlettek vissza mikor már nem maradt bennük élet. Ha ilyesmi létezhet, ki tudja még mi fenheti a fogát ránk. Jobb a békesség.
*Közben persze a munka is folyik, haladnak szépen, de belegondolni is rossz hány fát kell még kivágniuk mire az erődjük készen lesz.*
*Elbeszélget szívesen ha van miről, különben sem szeretné azt a látszatot kelteni, hogy elhallgat valamit. A kérdésre ennek megfelelően válaszol is, annak rendje 's módja szerint.*
- Sylwerannak vagy négyet, nekem kettő jutott. Eyldana kora se tévesszen meg, ő azt küldte vissza oda ahonnét jött, amelyik már megnőtt a tűzünktől.
*Közben neki is áll aprítani, mintha semmiség lett volna az egész, pedig két alacsonyabb társa szép sebeket szerzett.*
- Nem sokon múlt, hogy most itt lehetünk.
*Egyáltalán nem volt könnyű dolguk, Sylweran képességei tényleg legendákba illenének. Persze ő maga sem panaszkodhat, aki két pallossal hadonászik, és a nővér is fél életét a kardjainak szentelte.*
- Fakéreggé vedlettek vissza mikor már nem maradt bennük élet. Ha ilyesmi létezhet, ki tudja még mi fenheti a fogát ránk. Jobb a békesség.
*Közben persze a munka is folyik, haladnak szépen, de belegondolni is rossz hány fát kell még kivágniuk mire az erődjük készen lesz.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2016-06-02 17:56:48
Üzenet elküldve: 2016-06-02 17:56:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ teremtése//
*Elérti a célzást, ami arra vonatkozik, hogy esetleg megijedt a lány meséjétől. Felhorkan benne a büszkeség, de még időben szorítja össze a száját és inkább figyel Shiriqara, egyébként sem árt, ha önuralmat tanul, mielőtt ellenségeket szerez magának itt, az erdő közepén. Azt pedig igazán nem lehet a lány szemére hányni, hogy nagyképű lenne, nyilván csak megszokta, hogy általában Ő a legerősebb. ~Lássuk be, tényleg sokkal erősebb, mint én~ Így rossz érzés nélkül hallgatja tovább. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány keveset mondd és gyorsan témát vált, nem is akármilyen témára. Kerítést a tábor köré. ~Ezek tényleg tartanak valamitől.~ Még a végén elhiszi a sok képtelenséget a szellemekről, mélázik el, mielőtt nekilátna a fa felaprításának. Egy fontos részletre azért még rákérdez.*
-Láttad a vérüket, tehát sikerült levágnotok legalább egyet. *Inkább kijelentésnek hangzik, mint kérdésnek és számára tulajdonképpen ennyi elég is. Ha valóban léteznek ezek a tűzevő füstszörnyek és úgy döntenek, hogy az életükre törnek, lesz esélye fölvenni a harcot velük a pengéi segítségével. ~Ennyi kell csak, az esély, hogy küzdj az életedért. Hogy megkapd a lehetőséget a holnapra.~ A város elhagyása óta nem gondolt a lányra. Vesz egy mély lélegzetet és a fejszével nekiáll a vastagabb ág levágásának. Ha valaki figyeli, amit csinál, azt gondolhatja, tán haragszik arra a szegény fára, hogy ekkora hévvel vágja-aprítja. Pedig leginkább magára haragszik.*
*Ha az óriás nem szólítja meg, mostantól csöndben dolgozik, amíg csak ki nem merül.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.02 17:57:12
*Elérti a célzást, ami arra vonatkozik, hogy esetleg megijedt a lány meséjétől. Felhorkan benne a büszkeség, de még időben szorítja össze a száját és inkább figyel Shiriqara, egyébként sem árt, ha önuralmat tanul, mielőtt ellenségeket szerez magának itt, az erdő közepén. Azt pedig igazán nem lehet a lány szemére hányni, hogy nagyképű lenne, nyilván csak megszokta, hogy általában Ő a legerősebb. ~Lássuk be, tényleg sokkal erősebb, mint én~ Így rossz érzés nélkül hallgatja tovább. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány keveset mondd és gyorsan témát vált, nem is akármilyen témára. Kerítést a tábor köré. ~Ezek tényleg tartanak valamitől.~ Még a végén elhiszi a sok képtelenséget a szellemekről, mélázik el, mielőtt nekilátna a fa felaprításának. Egy fontos részletre azért még rákérdez.*
-Láttad a vérüket, tehát sikerült levágnotok legalább egyet. *Inkább kijelentésnek hangzik, mint kérdésnek és számára tulajdonképpen ennyi elég is. Ha valóban léteznek ezek a tűzevő füstszörnyek és úgy döntenek, hogy az életükre törnek, lesz esélye fölvenni a harcot velük a pengéi segítségével. ~Ennyi kell csak, az esély, hogy küzdj az életedért. Hogy megkapd a lehetőséget a holnapra.~ A város elhagyása óta nem gondolt a lányra. Vesz egy mély lélegzetet és a fejszével nekiáll a vastagabb ág levágásának. Ha valaki figyeli, amit csinál, azt gondolhatja, tán haragszik arra a szegény fára, hogy ekkora hévvel vágja-aprítja. Pedig leginkább magára haragszik.*
*Ha az óriás nem szólítja meg, mostantól csöndben dolgozik, amíg csak ki nem merül.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.02 17:57:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346