Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-15 20:12:24
Üzenet elküldve: 2017-12-15 20:12:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlás//
*Majdnem elkerülik egymást Aenaevel, mert már majdnem kilép a konyhából, mire Lyz odaér. Végül csak elcsípi a lányt, akinek szintén tetszik az ötlet, hogy gyakoroljanak egy kicsit.*
- Ne aggódj, segítek, ahogy tőlem telik. Aztán meg gyakorlás nélkül nem javul a technika sem.
*Mire pár szót váltanak, addigra Zara és a többiek is beérnek az épületbe, ahol aztán mindenki úgy talál dolgára, mint ha előre megbeszélték volna. Ugyan ők nem sokat időznek bent, de éppen annyit lát, hogy Pycta gondjaiba veszi az új jövevényt.
Nagyon örül, hogy a lányok vele tartanak egy kis gyakorlásra, társaságban sokkal jobb, de valószínűleg egyedül is nekiállt volna. Így, hát amint leadta a madarat, már veszi is az irányt az udvarra Aenaevel és Zarával. Még nem járatos a gyakorlótéren, sem a fegyvertárban, így ha megtudja, hogy mit hol talál, akkor legközelebb már magától is össze tud készülni.
Mikor kihordtak minden kelléket, megáll saját fegyverével. *
- Te is lősz Zara? Mondjuk, neked nemigen kell segítség *Mosolyodik el, majd Aenaehez fordul*
- Lőttél már valaha Aenae? *Kérdezi, hogy valahol fölvegye a fonalat.*
*Majdnem elkerülik egymást Aenaevel, mert már majdnem kilép a konyhából, mire Lyz odaér. Végül csak elcsípi a lányt, akinek szintén tetszik az ötlet, hogy gyakoroljanak egy kicsit.*
- Ne aggódj, segítek, ahogy tőlem telik. Aztán meg gyakorlás nélkül nem javul a technika sem.
*Mire pár szót váltanak, addigra Zara és a többiek is beérnek az épületbe, ahol aztán mindenki úgy talál dolgára, mint ha előre megbeszélték volna. Ugyan ők nem sokat időznek bent, de éppen annyit lát, hogy Pycta gondjaiba veszi az új jövevényt.
Nagyon örül, hogy a lányok vele tartanak egy kis gyakorlásra, társaságban sokkal jobb, de valószínűleg egyedül is nekiállt volna. Így, hát amint leadta a madarat, már veszi is az irányt az udvarra Aenaevel és Zarával. Még nem járatos a gyakorlótéren, sem a fegyvertárban, így ha megtudja, hogy mit hol talál, akkor legközelebb már magától is össze tud készülni.
Mikor kihordtak minden kelléket, megáll saját fegyverével. *
- Te is lősz Zara? Mondjuk, neked nemigen kell segítség *Mosolyodik el, majd Aenaehez fordul*
- Lőttél már valaha Aenae? *Kérdezi, hogy valahol fölvegye a fonalat.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-15 17:39:35
Üzenet elküldve: 2017-12-15 17:39:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a fürdőbe//
*Xo megáll, így nem kell sokat loholnia. Kicsit értetlenül is néz rá, amikor Bayde a fürdőt említi, de nem háborodik fel rajta. Ez jó jel, bár ha kikérné magának a közös pancsolást még hivatkozhatna arra, hogy ő az emeleti fürdőre gondolt.*
- Ne piszkáld! *hajol közelebb, hogy szemügyre vehesse a sebet. Vajmi keveset ért az ilyesmihez, de az azért látnivaló, hogy nem túlzottan komoly* Nem hiszem, hogy nyoma marad, de azért be kéne kötözni.
*Sajnos azonban ebben nem működhet közre, ezt a mélységi elég hamar világossá teszi. De annyi baj legyen, jó jel, hogy nem utasította vissza a fürdésre tett indítványát. Öröme persze csak addig tart, amíg a lány ismét meg nem szólal, pár lépéssel később.*
- Túl sok komisz kölyök nem fordul elő erre, de ha így kívánod, nincs ellenemre. *elvigyorodik* Bár az ajtó belső oldalán talán jobban tudnék őrködni, mert...
*Pedig nagyon pedigrés magyarázata lett volna arra, hogy miért kell feltétlenül neki is odabent tartózkodnia, de Xotara egy bók után be is slisszol az ajtón. Bayde pedig kicsit bamba képpel mered a becsapódó ajtóra.*
- Persze, mert itt fogok ácsorogni... *dörmögi az orra alatt, pedig valóban eszébe jutott, hogy lecsücsül az ajtófélfa mellé és megvárja míg Xo végez. Tanácstalanul körbenéz, és a konyha irányában két jókora hordóra lesz figyelmes. Felkelti az érdeklődését, odaballag. A szag alapján talán sózott hal lehet bennük. Bizonyára a világszép szakácsnőnek még nem volt érkezése rá, hogy becipelje őket a kamrába. Megmozgatja az egyiket. Nehéz, mint a dög. Elvigyorodik, a fürdő felé pillant, aztán kis erőlködéssel oldalára dönti az egyik hordót és a fürdő kifelé nyíló ajtaja elé görgeti lassan, hogy ne csapjon nagy zajt. Odabentről vízcsobogás szűrődik ki. Ugyanezt megteszi a másik hordóval is, mindkettőt szorosan az ajtó elé állítja.*
- Na, az őrség előállt. *mosolyog kajánul, művét szemlélve, aztán kezeit hátracsapva, álszent pofával fütyörészve indul meg az emeletre. Pajkos gyerekektől már nincs mit tartania a nősténynek, ezeket a hordókat egy kölyök nem tudná megmozdítani. Ami azt illeti, lehet, hogy Xo sem. Bár ha jól nekiveselkedik az ajtónak belülről, talán odább tudja tolni őket.*
*Xo megáll, így nem kell sokat loholnia. Kicsit értetlenül is néz rá, amikor Bayde a fürdőt említi, de nem háborodik fel rajta. Ez jó jel, bár ha kikérné magának a közös pancsolást még hivatkozhatna arra, hogy ő az emeleti fürdőre gondolt.*
- Ne piszkáld! *hajol közelebb, hogy szemügyre vehesse a sebet. Vajmi keveset ért az ilyesmihez, de az azért látnivaló, hogy nem túlzottan komoly* Nem hiszem, hogy nyoma marad, de azért be kéne kötözni.
*Sajnos azonban ebben nem működhet közre, ezt a mélységi elég hamar világossá teszi. De annyi baj legyen, jó jel, hogy nem utasította vissza a fürdésre tett indítványát. Öröme persze csak addig tart, amíg a lány ismét meg nem szólal, pár lépéssel később.*
- Túl sok komisz kölyök nem fordul elő erre, de ha így kívánod, nincs ellenemre. *elvigyorodik* Bár az ajtó belső oldalán talán jobban tudnék őrködni, mert...
*Pedig nagyon pedigrés magyarázata lett volna arra, hogy miért kell feltétlenül neki is odabent tartózkodnia, de Xotara egy bók után be is slisszol az ajtón. Bayde pedig kicsit bamba képpel mered a becsapódó ajtóra.*
- Persze, mert itt fogok ácsorogni... *dörmögi az orra alatt, pedig valóban eszébe jutott, hogy lecsücsül az ajtófélfa mellé és megvárja míg Xo végez. Tanácstalanul körbenéz, és a konyha irányában két jókora hordóra lesz figyelmes. Felkelti az érdeklődését, odaballag. A szag alapján talán sózott hal lehet bennük. Bizonyára a világszép szakácsnőnek még nem volt érkezése rá, hogy becipelje őket a kamrába. Megmozgatja az egyiket. Nehéz, mint a dög. Elvigyorodik, a fürdő felé pillant, aztán kis erőlködéssel oldalára dönti az egyik hordót és a fürdő kifelé nyíló ajtaja elé görgeti lassan, hogy ne csapjon nagy zajt. Odabentről vízcsobogás szűrődik ki. Ugyanezt megteszi a másik hordóval is, mindkettőt szorosan az ajtó elé állítja.*
- Na, az őrség előállt. *mosolyog kajánul, művét szemlélve, aztán kezeit hátracsapva, álszent pofával fütyörészve indul meg az emeletre. Pajkos gyerekektől már nincs mit tartania a nősténynek, ezeket a hordókat egy kölyök nem tudná megmozdítani. Ami azt illeti, lehet, hogy Xo sem. Bár ha jól nekiveselkedik az ajtónak belülről, talán odább tudja tolni őket.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-15 01:42:51
Üzenet elküldve: 2017-12-15 01:42:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvéd – ismerkedés//
*Enyhe meghajlással köszöni meg Xotara jelentkezését a következő vadászatra, majd mélységi venár a fürdő felé indul, hogy lemossa magáról a hosszú út porát-koszát. A csuhás elf belül mosolyogva néz utána, tekintve, hogy a fürdő most elég zsúfolt lesz. arról nem is beszélve, hogy Bayde is a sötételf nő után siet. De az erődben élő egyik nőt sem félti, mind tudnak vigyázni magukra.
Az ismeretlen szerzetes vonja magára a figyelmét. Komoly képpel hallgatja végig szavait, de a végén egy barátságos mosoly árnyéka jelenik meg keskeny ajkai szegletében.*
- Ha eljön az ideje, az emlékeid is visszatérnek. Az én nevem Pycta del Ventus, a Fákban Lakó szolgája és a venárok vezetője. *A titulust kissé kelletlen ejti ki, de Darenn eltűnése óta ő lett az erőd legrégebbi lakója és így amolyan vezérféle. Ám még nem érzi úgy, hogy jó vezető volna, teszi, amit tennie kell, de elég idegen a szerepben. Korábban csak magáról kellett gondoskodnia.*
- A szakállas férfi pedig Bayde Armannneth. *Néz a fürdő felé eltűnő druida után.*
- Senki sem kényszerít semmire, tégy úgy, ahogy neked a legjobb. *Hajol meg kissé a másik előtt.*
- A segítséget köszönettel elfogadjuk, előbb tisztálkodj meg, pihend ki magad és holnap tiszta fejjel visszatérünk a teendők lajstromára. Gyere csak, megmutatom neked Vadvédet, a fürdő most úgyis túl zsúfolt ebben a pillanatban. *Mosolyog a csuhás férfire, majd kezével a főépület alatt elterülő terasz felé int.*
- Az erődöt a venárok alapították egykor, kalandozók voltak, szörnyvadászok, akik paktumot kötöttek az Erdőszellemmel, hogy otthont építhessenek maguknak. Olykor aranyért, olykor az erdő békéjének megőrzéséért indultak kalandra innen, ám mára majd mindenki eltűnt. Legutóbb a vezér, Darenn is, mintha az erdő nyelte volna el. Én maradtam itt és szép sorban ide vezette a többieket is az Erdő Szíve, ahogy téged is. *Miközben beszél, elérnek a teraszig, amely alatt a tekintélyt parancsoló méretű hydra faragvány is található a körasztal mögött.*
- Itt van az étkező és a közösségi helyiségek. Arra a fürdő, az emeleten pedig a venárok szobái. Az alsó szinten laknak az erőd többi lakói, akik nem kalandozók. Nem személyzet, ugyanolyan venárok, mint a harcosok, de ők másképp segítik az erőd életét. *Igazából ezzel a végére is ért a fontosabb részek bemutatásának, a többit minden bizonnyal majd felfedezi a csuhás szerzetes.*
- A jobb oldali szárnyban található egy szentély, a legtöbb, jó akaratú isten helyet kapott benne, az Erdőszellem oltárát hamarosan kihozom az udvarra. *Mutat a kapu melletti, az istállóval átellenes hely felé, ahol egy rögtönzött tető alatt, apró fakezdemény növöget. Mellette egy-egy parázstartó, hogy a kis csemete el ne fagyjon a hidegben.*
- Érezd otthon magad és remélem, hogy a felejtés átkára is gyógyító hatással lesz az Erdő Szíve és visszanyered emlékeid. *Mosolyog biztatóan a férfire. Ahogy korábban, most sem akar a csuklya alá nézni, tiszteli ezen titkát a szerzetesnek.*
*Enyhe meghajlással köszöni meg Xotara jelentkezését a következő vadászatra, majd mélységi venár a fürdő felé indul, hogy lemossa magáról a hosszú út porát-koszát. A csuhás elf belül mosolyogva néz utána, tekintve, hogy a fürdő most elég zsúfolt lesz. arról nem is beszélve, hogy Bayde is a sötételf nő után siet. De az erődben élő egyik nőt sem félti, mind tudnak vigyázni magukra.
Az ismeretlen szerzetes vonja magára a figyelmét. Komoly képpel hallgatja végig szavait, de a végén egy barátságos mosoly árnyéka jelenik meg keskeny ajkai szegletében.*
- Ha eljön az ideje, az emlékeid is visszatérnek. Az én nevem Pycta del Ventus, a Fákban Lakó szolgája és a venárok vezetője. *A titulust kissé kelletlen ejti ki, de Darenn eltűnése óta ő lett az erőd legrégebbi lakója és így amolyan vezérféle. Ám még nem érzi úgy, hogy jó vezető volna, teszi, amit tennie kell, de elég idegen a szerepben. Korábban csak magáról kellett gondoskodnia.*
- A szakállas férfi pedig Bayde Armannneth. *Néz a fürdő felé eltűnő druida után.*
- Senki sem kényszerít semmire, tégy úgy, ahogy neked a legjobb. *Hajol meg kissé a másik előtt.*
- A segítséget köszönettel elfogadjuk, előbb tisztálkodj meg, pihend ki magad és holnap tiszta fejjel visszatérünk a teendők lajstromára. Gyere csak, megmutatom neked Vadvédet, a fürdő most úgyis túl zsúfolt ebben a pillanatban. *Mosolyog a csuhás férfire, majd kezével a főépület alatt elterülő terasz felé int.*
- Az erődöt a venárok alapították egykor, kalandozók voltak, szörnyvadászok, akik paktumot kötöttek az Erdőszellemmel, hogy otthont építhessenek maguknak. Olykor aranyért, olykor az erdő békéjének megőrzéséért indultak kalandra innen, ám mára majd mindenki eltűnt. Legutóbb a vezér, Darenn is, mintha az erdő nyelte volna el. Én maradtam itt és szép sorban ide vezette a többieket is az Erdő Szíve, ahogy téged is. *Miközben beszél, elérnek a teraszig, amely alatt a tekintélyt parancsoló méretű hydra faragvány is található a körasztal mögött.*
- Itt van az étkező és a közösségi helyiségek. Arra a fürdő, az emeleten pedig a venárok szobái. Az alsó szinten laknak az erőd többi lakói, akik nem kalandozók. Nem személyzet, ugyanolyan venárok, mint a harcosok, de ők másképp segítik az erőd életét. *Igazából ezzel a végére is ért a fontosabb részek bemutatásának, a többit minden bizonnyal majd felfedezi a csuhás szerzetes.*
- A jobb oldali szárnyban található egy szentély, a legtöbb, jó akaratú isten helyet kapott benne, az Erdőszellem oltárát hamarosan kihozom az udvarra. *Mutat a kapu melletti, az istállóval átellenes hely felé, ahol egy rögtönzött tető alatt, apró fakezdemény növöget. Mellette egy-egy parázstartó, hogy a kis csemete el ne fagyjon a hidegben.*
- Érezd otthon magad és remélem, hogy a felejtés átkára is gyógyító hatással lesz az Erdő Szíve és visszanyered emlékeid. *Mosolyog biztatóan a férfire. Ahogy korábban, most sem akar a csuklya alá nézni, tiszteli ezen titkát a szerzetesnek.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 22:28:26
Üzenet elküldve: 2017-12-14 22:28:26
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a fürdőbe//
*Xotara a baráttal folytatott rövid érdekes csevej után biccent is az uraknak és gondolataiban elmerülve indul a fürdő felé.
~Nem tudja, hogy kicsoda… szegény pára. Érdekelne, mi történhetett vele, de előbb rendbe szedem magam.~
Másra sem vágyik, mint hogy rendbe szedhesse magát. Sokszor megfordult a városi istállóban, nem egyszer ott is aludt. Idejét sem tudja mosakodáson kívül mikor vett egy rendes forró fürdőt.
Ekkor meghallja, hogy valaki utána szól. Meglepetten veszi észre, hogy a bájgúnár druida az.*
~Hát, ez meg vajon mi a csudát akar tőlem?~
*Kérdi magában, miközben bevárja a szakállas férfit, és érdeklődve várja, mit akar. Xotara kicsit meglepetten hallja a férfi kijelentését, mert mi köze neki ahhoz, hogy ő is venne egy fürdőt. Hiszen éppen az imént tette egyértelművé, hogy saját maga tart igényt a helyiségre. Gyűlölt kegyetlen apja mellet nem sok dolga volt férfiakkal, így nem esik le neki a célzás, de talán szerencsésebb is így.
A sérülését firtató kérdésre pedig így válaszol: *
- Jah, hogy ezt?
*Kap az alvadt vér csíkos szemöldökéhez.*
- Lovaglás közben a kelleténél közelebbről néztem meg egy faágat, mint kellett volna.
Nagyon kedves vagy. Igen elkísérhetsz, ha gondolod, de a sebemmel nem kell fáradnod. Már nem is vérzik.
*Szemöldökét dörzsölve, menet közben elhallgat, de aztán érzi, hogy mondania kéne még valamit. Nem akar udvariatlannak tűnni, miközben a férfi teljesen ártatlan segítőszándékkal fordult hozzá.*
- Tudod mit! Ha tényleg segíteni szeretnél, várj meg az ajtó előtt, és ha végeztem Tied a fürdő. Ügyelhetsz is rá, hogy egy komisz gyerek se nyisson rám.
*Vigyorodik el Xotara, miközben a fürdőhöz érnek.*
- Kösz. Igazi, daliás úriember vagy.
*Azzal a mélységi lány el is tűnk a fürdőben, és a kelleténél nagyobb erővel csapja a férfi arcába az ajtót. Bár, nem szándékosan, és észre sem veszi az otrombaságát. Sajnos, gyakran van így, ha egy soviniszta, orgyilkos, tolvaj apa mellett nő fel egy lány.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.14 22:36:32
*Xotara a baráttal folytatott rövid érdekes csevej után biccent is az uraknak és gondolataiban elmerülve indul a fürdő felé.
~Nem tudja, hogy kicsoda… szegény pára. Érdekelne, mi történhetett vele, de előbb rendbe szedem magam.~
Másra sem vágyik, mint hogy rendbe szedhesse magát. Sokszor megfordult a városi istállóban, nem egyszer ott is aludt. Idejét sem tudja mosakodáson kívül mikor vett egy rendes forró fürdőt.
Ekkor meghallja, hogy valaki utána szól. Meglepetten veszi észre, hogy a bájgúnár druida az.*
~Hát, ez meg vajon mi a csudát akar tőlem?~
*Kérdi magában, miközben bevárja a szakállas férfit, és érdeklődve várja, mit akar. Xotara kicsit meglepetten hallja a férfi kijelentését, mert mi köze neki ahhoz, hogy ő is venne egy fürdőt. Hiszen éppen az imént tette egyértelművé, hogy saját maga tart igényt a helyiségre. Gyűlölt kegyetlen apja mellet nem sok dolga volt férfiakkal, így nem esik le neki a célzás, de talán szerencsésebb is így.
A sérülését firtató kérdésre pedig így válaszol: *
- Jah, hogy ezt?
*Kap az alvadt vér csíkos szemöldökéhez.*
- Lovaglás közben a kelleténél közelebbről néztem meg egy faágat, mint kellett volna.
Nagyon kedves vagy. Igen elkísérhetsz, ha gondolod, de a sebemmel nem kell fáradnod. Már nem is vérzik.
*Szemöldökét dörzsölve, menet közben elhallgat, de aztán érzi, hogy mondania kéne még valamit. Nem akar udvariatlannak tűnni, miközben a férfi teljesen ártatlan segítőszándékkal fordult hozzá.*
- Tudod mit! Ha tényleg segíteni szeretnél, várj meg az ajtó előtt, és ha végeztem Tied a fürdő. Ügyelhetsz is rá, hogy egy komisz gyerek se nyisson rám.
*Vigyorodik el Xotara, miközben a fürdőhöz érnek.*
- Kösz. Igazi, daliás úriember vagy.
*Azzal a mélységi lány el is tűnk a fürdőben, és a kelleténél nagyobb erővel csapja a férfi arcába az ajtót. Bár, nem szándékosan, és észre sem veszi az otrombaságát. Sajnos, gyakran van így, ha egy soviniszta, orgyilkos, tolvaj apa mellett nő fel egy lány.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.14 22:36:32
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 21:10:05
Üzenet elküldve: 2017-12-14 21:10:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvéd – ismerkedés//
*Csak kapkodja a fejét. Gyakorlatilag még ide sem értek és szinte mindenki siet a dolgára, látszik, hogy otthon érzik magukat és összeszokott a társaság. Nála lévő zsákja száját markolássza, kissé feszélyezve érzi magát, majd az érkező segítségnek átadja azt. Örül, hogy újdonsült elf barátja elfogadja a felajánlott pénzt, ráadásul ruhát, sőt szobát is kaphat. Ezen azonnal elgondolkodik. Arcának esetleges felfedése kényelmetlenül érinti, azonban megsérteni sem akarja meghívóját:*
- Megtisztelsz barátom! Bár nevem nem tudom megmondani, de én megtudhatnám a Tiéd és ifjú ember barátunkét?* Tekint közben kérdőn a társaság másik férfi tagjára, kinek kérdését a „kupán vágás” kapcsán ugyan hallja, de azt gondolja inkább a meglepetés diktálta mintsem, hogy válaszolni kelljen rá.*
- A szobáért hálás vagyok és ruhákat is köszönettel elfogadom, valóban rám fér már a friss öltözet. Azonban csuhámmal ne fáradjatok, bár múltamra nem emlékszem, úgy érzem erről korábban is magam gondoskodtam. Azonban sohasem maradtam adós, úgy érzem sok minden szorult belém és az erőd körüli teendőkben szívesen segítek, ha elfogadjátok és útmutatást adtok e kapcsán.* A szerzetes a felajánlott öltözetet átveszi az elftől, majd vigyázva fogja meg, hogy lehetőség szerint ne szennyezze össze sáros csuhájával, titkolt (vagy nem titkolt) szándéka, hogyha saját maga gondoskodik csuhájáról, elkerüli a csuklya nélküli mutatkozást. Mindeközben, ahogy szép lassan a két férfival marad együtt, érdeklődve pillant az újonnan érkezőre. Mogyoróbarna bőre ámulatba ejti, majd ahogy a lány közelebb lép hozzá, szinte elmerül zöld szemeinek világában. Szokatlan a megjelenése, egyúttal a szerzetes számára mégis bájosnak mondható, még így rövid hajával is, melynek praktikussága, ahogy külleme hosszú kalandokról árulkodik. Nem akarja megsérteni, ezért mély meghajlással üdvözli a köszöntést:*
- Fogadjon az Erdő, Árnytörő Xotara! Bemutatkoznék, de nevem számomra is ismeretlen, nem csak számodra. Sok még a felfedetlen kérdés, s, ha e kapcsán megvilágosodom, még a válaszokat is keresnem kell. A Fekete Fa árnya nagy, de olykor átengedi a napfényt. Mint szemeid. Távolról ében, de közelről achát, mely úgy tartják, táplálja a szeretetet, bátorságot ad az újrakezdéshez.* A szerzetes reméli, nem sérti meg ifjú sötételf barátját mondandójával, majd mindhármójukhoz intézi következő mondatát:*
- Ismeretlen számomra még ez a hely, bár nyugalmat áraszt és számomra szépségéhez kétség sem férhet. Mindazonáltal megtisztelnétek, ha körbevezetnétek.* Kimért és lassú suttogása nem mindig talál megfelelő fogadtatásra, lám újdonsült ember ismerőse már távozni készül. Kissé sajnálja, hogy Xotara, kinek nevét végre ismeri elsiet, no de, ami késik, nem múlik és nem türelmetlenségéről híres. Ismét az elfre néz, ki oly kedvesen fogadta.*
- Elf barátom, bemutatnád a helyet, ha nem vagy oly fáradt? Kérése nem kötelező, ha az elf igennel válaszol készséggel követi, amennyiben nem, az elf által mutatott szobába távozik.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.14 21:14:07
*Csak kapkodja a fejét. Gyakorlatilag még ide sem értek és szinte mindenki siet a dolgára, látszik, hogy otthon érzik magukat és összeszokott a társaság. Nála lévő zsákja száját markolássza, kissé feszélyezve érzi magát, majd az érkező segítségnek átadja azt. Örül, hogy újdonsült elf barátja elfogadja a felajánlott pénzt, ráadásul ruhát, sőt szobát is kaphat. Ezen azonnal elgondolkodik. Arcának esetleges felfedése kényelmetlenül érinti, azonban megsérteni sem akarja meghívóját:*
- Megtisztelsz barátom! Bár nevem nem tudom megmondani, de én megtudhatnám a Tiéd és ifjú ember barátunkét?* Tekint közben kérdőn a társaság másik férfi tagjára, kinek kérdését a „kupán vágás” kapcsán ugyan hallja, de azt gondolja inkább a meglepetés diktálta mintsem, hogy válaszolni kelljen rá.*
- A szobáért hálás vagyok és ruhákat is köszönettel elfogadom, valóban rám fér már a friss öltözet. Azonban csuhámmal ne fáradjatok, bár múltamra nem emlékszem, úgy érzem erről korábban is magam gondoskodtam. Azonban sohasem maradtam adós, úgy érzem sok minden szorult belém és az erőd körüli teendőkben szívesen segítek, ha elfogadjátok és útmutatást adtok e kapcsán.* A szerzetes a felajánlott öltözetet átveszi az elftől, majd vigyázva fogja meg, hogy lehetőség szerint ne szennyezze össze sáros csuhájával, titkolt (vagy nem titkolt) szándéka, hogyha saját maga gondoskodik csuhájáról, elkerüli a csuklya nélküli mutatkozást. Mindeközben, ahogy szép lassan a két férfival marad együtt, érdeklődve pillant az újonnan érkezőre. Mogyoróbarna bőre ámulatba ejti, majd ahogy a lány közelebb lép hozzá, szinte elmerül zöld szemeinek világában. Szokatlan a megjelenése, egyúttal a szerzetes számára mégis bájosnak mondható, még így rövid hajával is, melynek praktikussága, ahogy külleme hosszú kalandokról árulkodik. Nem akarja megsérteni, ezért mély meghajlással üdvözli a köszöntést:*
- Fogadjon az Erdő, Árnytörő Xotara! Bemutatkoznék, de nevem számomra is ismeretlen, nem csak számodra. Sok még a felfedetlen kérdés, s, ha e kapcsán megvilágosodom, még a válaszokat is keresnem kell. A Fekete Fa árnya nagy, de olykor átengedi a napfényt. Mint szemeid. Távolról ében, de közelről achát, mely úgy tartják, táplálja a szeretetet, bátorságot ad az újrakezdéshez.* A szerzetes reméli, nem sérti meg ifjú sötételf barátját mondandójával, majd mindhármójukhoz intézi következő mondatát:*
- Ismeretlen számomra még ez a hely, bár nyugalmat áraszt és számomra szépségéhez kétség sem férhet. Mindazonáltal megtisztelnétek, ha körbevezetnétek.* Kimért és lassú suttogása nem mindig talál megfelelő fogadtatásra, lám újdonsült ember ismerőse már távozni készül. Kissé sajnálja, hogy Xotara, kinek nevét végre ismeri elsiet, no de, ami késik, nem múlik és nem türelmetlenségéről híres. Ismét az elfre néz, ki oly kedvesen fogadta.*
- Elf barátom, bemutatnád a helyet, ha nem vagy oly fáradt? Kérése nem kötelező, ha az elf igennel válaszol készséggel követi, amennyiben nem, az elf által mutatott szobába távozik.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.14 21:14:07
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 20:47:24
Üzenet elküldve: 2017-12-14 20:47:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra-vége//
*Leadja az arra illetékeseknek az általa becipelt bogyókkal, gyümölcsökkel teli zsákot és a fácánokat, aztán sóhajt egyet. És hirtelen olyan egyedül találja magát, mint a kisujja. Pycta meghitten diskurál a másik csuhással, amiben nem talál semmi meglepőt. Biztos hasonló nézeteket vallanak, megértik egymást. Csak hát a lányok is távoznak valami gyakorlás ürügyén, kivéve a mélységit, aki a fürdő felé távozik. Bayde pedig kínban van. Egy kis gyakorlás rá is ráférne, elvégre majdnem Umont vadászta le holmi kóbor fácánok helyett, de szinte leküzdhetetlen a kísértés ahogy Xo után néz. Egzotikus kis bestiának tűnik, főleg annak fényében, hogy Bayde gyakorlatilag még nem is találkozott élő sötételffel. Nehéz kérdés ez. Egyik oldalon ott van az, hogy tanulhat, képezheti magát, másikon pedig... Végül dacosan összeszorítja a száját. Mindennek megvan a maga ideje. Ismerni kell a fontossági sorrendet. Nem lehet vacsora helyett is édességet csemegézni. Tehát a fürdő felé indul el, Xo után. Gyakorolni igazán ráér később is, messze még az este. Mígy utoléri a nőstényt azon töpreng, hogy talán mégsem kéne direktben felajánlani a közös fürdőzést. Zarával más volt, ott a helyzet adta magát.*
- Várj egy kicsit! *kiált Xo után és ha a lány megáll, hamar beéri* Nekem is jólesne egy fürdő, elkísérlek addig, ha nem bánod.
*Aztán a lány homlokára néz.*
- Csúnya az a seb, segítsek kitisztítani? Hogy szerezted?
*Leadja az arra illetékeseknek az általa becipelt bogyókkal, gyümölcsökkel teli zsákot és a fácánokat, aztán sóhajt egyet. És hirtelen olyan egyedül találja magát, mint a kisujja. Pycta meghitten diskurál a másik csuhással, amiben nem talál semmi meglepőt. Biztos hasonló nézeteket vallanak, megértik egymást. Csak hát a lányok is távoznak valami gyakorlás ürügyén, kivéve a mélységit, aki a fürdő felé távozik. Bayde pedig kínban van. Egy kis gyakorlás rá is ráférne, elvégre majdnem Umont vadászta le holmi kóbor fácánok helyett, de szinte leküzdhetetlen a kísértés ahogy Xo után néz. Egzotikus kis bestiának tűnik, főleg annak fényében, hogy Bayde gyakorlatilag még nem is találkozott élő sötételffel. Nehéz kérdés ez. Egyik oldalon ott van az, hogy tanulhat, képezheti magát, másikon pedig... Végül dacosan összeszorítja a száját. Mindennek megvan a maga ideje. Ismerni kell a fontossági sorrendet. Nem lehet vacsora helyett is édességet csemegézni. Tehát a fürdő felé indul el, Xo után. Gyakorolni igazán ráér később is, messze még az este. Mígy utoléri a nőstényt azon töpreng, hogy talán mégsem kéne direktben felajánlani a közös fürdőzést. Zarával más volt, ott a helyzet adta magát.*
- Várj egy kicsit! *kiált Xo után és ha a lány megáll, hamar beéri* Nekem is jólesne egy fürdő, elkísérlek addig, ha nem bánod.
*Aztán a lány homlokára néz.*
- Csúnya az a seb, segítsek kitisztítani? Hogy szerezted?
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 19:31:59
Üzenet elküldve: 2017-12-14 19:31:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra-vége//
*Miután mindenki belépet a kapun Xotara lovával zárva a sort követi a társaságot. Rögtön a jobbra található istálló felé veszi az irányt. Kajtárt bevezeti az egyik üres bokszba. Lekantározza, leoldja a nyeregtáskát, és lenyergeli.
Közben látja, hogy Zara is a lovával ügyködik. Lábát kenegeti valami kenőccsel. Már éppen megszólítaná, amikor a vörös lány gyorsan végez is, és kiviharzik az istállóból.
Xotara nem siet ennyire. Hosszú út van Kajtár lábaiban, szóval megérdemli, hogy rendesen ellássa a lovat. Arról már nem is szólva, hogy ez volt az állat első útja hátas lóként, és remekül helytállt. Ezt a feladatot amúgy se bízná senki más fiára. Szóval, hoz a termetes patásnak egy vödör vizet, és egy villa szénát. Végül pedig egy fél vödör zabot is önt a hidegvérű elé a vályúba.
Zara lova mellett elhaladva nem bírja megállni, de bemegy a jószághoz a bokszba. Megvizsgálja a lábait. A bekent lába elég meleg. Kétség sem fér hozzá megsérült az ina. Tapintható is, egy kis beszűrődés az inán, de nem olyan vészes. Csak húzódásról lehet szó. A mélységi lány tudja mit kéne vele csinálni, de nem az ő lova, és nincs joga csak úgy beleszólni más dolgába. Majd megemlíti a vörösnek a dolgot, aztán eldönti a lány, hogy kér-e a segítségéből vagy sem.
Xotara összeszedi szerszámokat, és beviszi a nyergesbe. Mindent egy szabad nyeregtartóra pakol. Nyeregtáskájából övére köti a zacskó citromot, vállára veszi a zsák sót, és hóna alá veszi a hordó lámpaolajat. Így botorkál a többiek után. Nem nehéz kitalálni merre mentek, hiszen csak a sáros lábnyomokat kell követnie. A nyomok a konyhába vezetnek, ahol mindenki átadja erdei szerzeményeit a konyhán sürgölődőknek. Xotarának elégé furcsa ez, kicsit feszélyezi is a dolog. Szokatlan számára, hogy cselédek ugráljanak körülötte. Hozzá van szokva, hogy mindenben magát kell ellátnia, ha van kedve hozzá, ha nincs. Most azonban más a helyzet, így leplezve zavarát átadja piaci szerzeményeit a cselédeknek.
Még pont hallja Pycta által tartott rögtönzött kis beszédet.*
- Rendben. A következő vadászatra én is jelentkezem.
*Szól a szürke csuháshoz.
Látja még a fehérnépeket trécselve távozni a konyhából, így megint lemarad az alkalomról, hogy szóljon Zarához.
~Se baj, majd máskor.~
Gondolja váll rándítva a mélységi lány, majd az idegen csuhás felé fordul.*
- Üdv néked barát! Mi még nem ismerjük egymást. Én Árnytörő Xotara vagyok.
*Mutatkozik be kezét nyújtva a szerzetesnek, majd folytatja: *
- Látom, barát megviselt az út. Akárcsak engem, ezért ha nem veszik rossz néven az urak birtokba is venném a fürdőt.
*Szól, az utolsó mondatát a konyhában maradt három férfinak címezve.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.14 19:40:09
*Miután mindenki belépet a kapun Xotara lovával zárva a sort követi a társaságot. Rögtön a jobbra található istálló felé veszi az irányt. Kajtárt bevezeti az egyik üres bokszba. Lekantározza, leoldja a nyeregtáskát, és lenyergeli.
Közben látja, hogy Zara is a lovával ügyködik. Lábát kenegeti valami kenőccsel. Már éppen megszólítaná, amikor a vörös lány gyorsan végez is, és kiviharzik az istállóból.
Xotara nem siet ennyire. Hosszú út van Kajtár lábaiban, szóval megérdemli, hogy rendesen ellássa a lovat. Arról már nem is szólva, hogy ez volt az állat első útja hátas lóként, és remekül helytállt. Ezt a feladatot amúgy se bízná senki más fiára. Szóval, hoz a termetes patásnak egy vödör vizet, és egy villa szénát. Végül pedig egy fél vödör zabot is önt a hidegvérű elé a vályúba.
Zara lova mellett elhaladva nem bírja megállni, de bemegy a jószághoz a bokszba. Megvizsgálja a lábait. A bekent lába elég meleg. Kétség sem fér hozzá megsérült az ina. Tapintható is, egy kis beszűrődés az inán, de nem olyan vészes. Csak húzódásról lehet szó. A mélységi lány tudja mit kéne vele csinálni, de nem az ő lova, és nincs joga csak úgy beleszólni más dolgába. Majd megemlíti a vörösnek a dolgot, aztán eldönti a lány, hogy kér-e a segítségéből vagy sem.
Xotara összeszedi szerszámokat, és beviszi a nyergesbe. Mindent egy szabad nyeregtartóra pakol. Nyeregtáskájából övére köti a zacskó citromot, vállára veszi a zsák sót, és hóna alá veszi a hordó lámpaolajat. Így botorkál a többiek után. Nem nehéz kitalálni merre mentek, hiszen csak a sáros lábnyomokat kell követnie. A nyomok a konyhába vezetnek, ahol mindenki átadja erdei szerzeményeit a konyhán sürgölődőknek. Xotarának elégé furcsa ez, kicsit feszélyezi is a dolog. Szokatlan számára, hogy cselédek ugráljanak körülötte. Hozzá van szokva, hogy mindenben magát kell ellátnia, ha van kedve hozzá, ha nincs. Most azonban más a helyzet, így leplezve zavarát átadja piaci szerzeményeit a cselédeknek.
Még pont hallja Pycta által tartott rögtönzött kis beszédet.*
- Rendben. A következő vadászatra én is jelentkezem.
*Szól a szürke csuháshoz.
Látja még a fehérnépeket trécselve távozni a konyhából, így megint lemarad az alkalomról, hogy szóljon Zarához.
~Se baj, majd máskor.~
Gondolja váll rándítva a mélységi lány, majd az idegen csuhás felé fordul.*
- Üdv néked barát! Mi még nem ismerjük egymást. Én Árnytörő Xotara vagyok.
*Mutatkozik be kezét nyújtva a szerzetesnek, majd folytatja: *
- Látom, barát megviselt az út. Akárcsak engem, ezért ha nem veszik rossz néven az urak birtokba is venném a fürdőt.
*Szól, az utolsó mondatát a konyhában maradt három férfinak címezve.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.14 19:40:09
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 17:07:53
Üzenet elküldve: 2017-12-14 17:07:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra-vége//
*Hamarosan visszatérnek Vadvédhez, ahol már az ismerős sötételf lány várja őket. Arra már nem emlékszik Zara, hogy miért ment el, vagy hogy miért jött vissza, erről valószínűleg lemaradt. De ezek szerint most már Xotara is csatlakozik hozzájuk.*
- Üdv!
*Köszönti egy mosollyal az arcán. Végignézve rajta sokkalta rosszabbul néz ki, mint mikor utoljára látta. Meg is kérdezné, hogy mégis mi történt vele, de akkor lép mellé Lyz.*
- Persze,, szívesen lőhetünk még. Amúgy is rám férne egy kis gyakorlás, meg hát... Ha más nem ti lőtök én meg szóval tartalak titeket. Viszont menj csak, keresd meg Aenaeét, még gyorsan el kell szaladnom megnézni a lovam. Reggel nagyon sántított.
*Azzal el is indul sietve. Menet közben felkap egy tégelyt, amivel majd bekenheti a lábát a pej lónak. Ennél többet nem tud tenni, maximum csak azt, hogy egy darabig nem terheli.
Miután végzett, a lányok után siet a konyha irányába.*
- Na, itt is vagyok! Te is jössz, Aenae?
*Hamarosan visszatérnek Vadvédhez, ahol már az ismerős sötételf lány várja őket. Arra már nem emlékszik Zara, hogy miért ment el, vagy hogy miért jött vissza, erről valószínűleg lemaradt. De ezek szerint most már Xotara is csatlakozik hozzájuk.*
- Üdv!
*Köszönti egy mosollyal az arcán. Végignézve rajta sokkalta rosszabbul néz ki, mint mikor utoljára látta. Meg is kérdezné, hogy mégis mi történt vele, de akkor lép mellé Lyz.*
- Persze,, szívesen lőhetünk még. Amúgy is rám férne egy kis gyakorlás, meg hát... Ha más nem ti lőtök én meg szóval tartalak titeket. Viszont menj csak, keresd meg Aenaeét, még gyorsan el kell szaladnom megnézni a lovam. Reggel nagyon sántított.
*Azzal el is indul sietve. Menet közben felkap egy tégelyt, amivel majd bekenheti a lábát a pej lónak. Ennél többet nem tud tenni, maximum csak azt, hogy egy darabig nem terheli.
Miután végzett, a lányok után siet a konyha irányába.*
- Na, itt is vagyok! Te is jössz, Aenae?
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 17:00:54
Üzenet elküldve: 2017-12-14 17:00:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra-vége//
*A sikeres kiruccanást követően épségben visszatérnek Vadvédbe, ahol a szobalány egyik gyermeke nyit kaput neki és a többi venárnak, és persze ne feledjük az ismeretlen szerzetest sem, akivel út közben ismerkedtek meg. Aenae előre megy, a csuhás elf pedig mosolyogva indul után. Büszke a lányra, aki városi nemes kisasszony létére háromnál is keményebben dolgozik, legyen szó bármiről. A büszkeség mellett persze más érzések is megérintik, de ezekről az érzésekről nem sokaknak lehet tudomása, bár abban is biztos, hogy feltűnt már majd mindenkinek, hogy a topázszemű lány nem közömbös a hosszúéletűnek.
Az erődöt látva az idegen szerzetes sem marad szótlan és a csuháshoz intézett szavai után a lombzöld szemek mosolyogva pillantanak a férfire. Szavajárása, mondatainak különcsége nem kerüli el az elf figyelmét sem, de hallott már effélét, bár az ő tanítója nem volt ennyire filozofikus.*
- Az Erdő Szíve megválogatja, kit enged közel magához, akik itt vannak, mind tisztelik az erdőt. És aki hasonlóan gondolkodik és érez, annak mindig otthon lesz Vadvéd. *Válaszol, az amnéziára nem kérdez rá, számára a nevek nem fontosak, a tettek őszintébben beszélnek minden névnél, s ha a Fákban Lakó úgy akarja, a szerzetes is visszanyeri emlékeit.
Már indulna tovább, amikor újra megállítja őt a másik és egy szütyőt nyújt át neki. A csuhás homlokát ráncolva veszi kezébe az átnyújtott, aranyakkal teli erszényt.*
- Köszönjük, bár az arany keveset ér ilyen messze a várostól, de bizonyosan jól fog jönni később. A neved miatt pedig ne aggódj, az erdő békéje minden bajra gyógyírt kínál. *Utolsó szavait mosolyogva ejti ki, majd eltéve az erszényt újra elindul a konyha felé, ahol már többen letették a begyűjtött zöldségeket, gyümölcsöt, magokat és az elejtett szárnyasokat.
Közben persze vidáman odainteget a városból visszatérő mélységinek is, aki minden bizonnyal sikeresen beszerezte az összeírt holmikat, melyek közt a citrom is helyet kapott. Magában széles mosollyal gondol a Kagaenae által beígért citromhabos süteményre.
Miután mindenki besorjázott, a kapu újra bezáródik mögöttük és Vadvéd személyzete mind a konyhára siet, hogy a venárok által beszerzett kincseket a megfelelően hasznosítsák. A szobalány és két fia és Banya is gyakorlottan kezd a feldolgozásba, vacsorára bőséges és finom étkek kerülnek majd az asztalra.*
- Minden héten kellene egy-két ilyen erdőjárás, nem lenne gondunk. *Morfondírozik a csuhás magában, majd mielőtt a társaság teljesen szétszéledne, még pár szót.*
- Köszönöm mindenkinek a segítségét, nagyon eredményes túra volt. Szeretnék majd minden héten tartani egy, esetleg kettő ilyen kirándulást, hogy télen biztosan ne kelljen koplalni. Pihenjetek és este várok mindenkit a vacsoránál. *Nem kíván többet beszélni a kelleténél, de mégis szerette volna megköszönni mindenki munkáját. Örül, hogy ilyen társaság mellett élhet, reméli, hogy az egykori venárok, akik ennek az erődnek az alapjait letették, ők is elégedettek az utánuk jövőkre.*
- Barátom, nyittatok neked egy szobát az enyém mellett, ha bármire szükséged van, csak szólj, tisztálkodj meg, a ruháidat kimossuk, addig fel tudok ajánlani neked egy váltást, bár az némileg különbözik a mostanitól. *Fordul a szerzeteshez, el tudja képzelni, milyen bizonytalan lehet egy ismeretlen helyen, ismeretlenekkel körülvéve, úgy, hogy még a saját életét sem ismeri. A ruha, amit adni tud, egyszerű nadrág, ing és kabát, csuklya nélkül, régebben itt lakó venárok ruhái lehetnek, amelyeket egy szekrényben lelt.*
*A sikeres kiruccanást követően épségben visszatérnek Vadvédbe, ahol a szobalány egyik gyermeke nyit kaput neki és a többi venárnak, és persze ne feledjük az ismeretlen szerzetest sem, akivel út közben ismerkedtek meg. Aenae előre megy, a csuhás elf pedig mosolyogva indul után. Büszke a lányra, aki városi nemes kisasszony létére háromnál is keményebben dolgozik, legyen szó bármiről. A büszkeség mellett persze más érzések is megérintik, de ezekről az érzésekről nem sokaknak lehet tudomása, bár abban is biztos, hogy feltűnt már majd mindenkinek, hogy a topázszemű lány nem közömbös a hosszúéletűnek.
Az erődöt látva az idegen szerzetes sem marad szótlan és a csuháshoz intézett szavai után a lombzöld szemek mosolyogva pillantanak a férfire. Szavajárása, mondatainak különcsége nem kerüli el az elf figyelmét sem, de hallott már effélét, bár az ő tanítója nem volt ennyire filozofikus.*
- Az Erdő Szíve megválogatja, kit enged közel magához, akik itt vannak, mind tisztelik az erdőt. És aki hasonlóan gondolkodik és érez, annak mindig otthon lesz Vadvéd. *Válaszol, az amnéziára nem kérdez rá, számára a nevek nem fontosak, a tettek őszintébben beszélnek minden névnél, s ha a Fákban Lakó úgy akarja, a szerzetes is visszanyeri emlékeit.
Már indulna tovább, amikor újra megállítja őt a másik és egy szütyőt nyújt át neki. A csuhás homlokát ráncolva veszi kezébe az átnyújtott, aranyakkal teli erszényt.*
- Köszönjük, bár az arany keveset ér ilyen messze a várostól, de bizonyosan jól fog jönni később. A neved miatt pedig ne aggódj, az erdő békéje minden bajra gyógyírt kínál. *Utolsó szavait mosolyogva ejti ki, majd eltéve az erszényt újra elindul a konyha felé, ahol már többen letették a begyűjtött zöldségeket, gyümölcsöt, magokat és az elejtett szárnyasokat.
Közben persze vidáman odainteget a városból visszatérő mélységinek is, aki minden bizonnyal sikeresen beszerezte az összeírt holmikat, melyek közt a citrom is helyet kapott. Magában széles mosollyal gondol a Kagaenae által beígért citromhabos süteményre.
Miután mindenki besorjázott, a kapu újra bezáródik mögöttük és Vadvéd személyzete mind a konyhára siet, hogy a venárok által beszerzett kincseket a megfelelően hasznosítsák. A szobalány és két fia és Banya is gyakorlottan kezd a feldolgozásba, vacsorára bőséges és finom étkek kerülnek majd az asztalra.*
- Minden héten kellene egy-két ilyen erdőjárás, nem lenne gondunk. *Morfondírozik a csuhás magában, majd mielőtt a társaság teljesen szétszéledne, még pár szót.*
- Köszönöm mindenkinek a segítségét, nagyon eredményes túra volt. Szeretnék majd minden héten tartani egy, esetleg kettő ilyen kirándulást, hogy télen biztosan ne kelljen koplalni. Pihenjetek és este várok mindenkit a vacsoránál. *Nem kíván többet beszélni a kelleténél, de mégis szerette volna megköszönni mindenki munkáját. Örül, hogy ilyen társaság mellett élhet, reméli, hogy az egykori venárok, akik ennek az erődnek az alapjait letették, ők is elégedettek az utánuk jövőkre.*
- Barátom, nyittatok neked egy szobát az enyém mellett, ha bármire szükséged van, csak szólj, tisztálkodj meg, a ruháidat kimossuk, addig fel tudok ajánlani neked egy váltást, bár az némileg különbözik a mostanitól. *Fordul a szerzeteshez, el tudja képzelni, milyen bizonytalan lehet egy ismeretlen helyen, ismeretlenekkel körülvéve, úgy, hogy még a saját életét sem ismeri. A ruha, amit adni tud, egyszerű nadrág, ing és kabát, csuklya nélkül, régebben itt lakó venárok ruhái lehetnek, amelyeket egy szekrényben lelt.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 14:26:52
Üzenet elküldve: 2017-12-14 14:26:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//gyakorlás//
*Őszintén örül annak, hogy a szakácsnő elküldi, hogy megoldja egyedül is a zsákok tartalmának a kérdését. Bár Aenaeben ott a gyanú, hogy azért küldte el, mert nem sikerült kellőképpen ledörgölnie odakint a sarat a csizmájáról, és nem akarja, hogy összemocskolja a makulátlan konyháját. Aenae meg nem ejt emiatt igazán könnyeket, mert úgyis csak a dézsányi forró vízre koncentrált, és emiatt is igyekezett gyorsan megszabadulni a terhétől, szinte váltják egymást Lyzzel, mert ő már éppen menne, mikor az elf érkezik, talán menne is tovább a fürdő felé, ha amaz nem szólítaná meg.*
- Hát igyekeztünk.
*Közben a hajához kap, mert furcsa érzése támad, és lám ki is szed belőle egy ázott falevelet. Csoda, hogy eddig nem vette észre, meg ami azt illeti nem is tudja, hogy mikor kerül bele, de mindegy is, mert nincsen különösebb jelentősége.*
- Nem, dehogy! Menjünk, szívesen! De tényleg nagyon béna vagyok. Szóval remélem, hogy senki nem fog megsebesülni.
*Elmosolyodik, és részéről akár mehetnek is. Azt meg tényleg őszintén reméli, hogy senki nem sérül meg, mert mondjuk véletlenül lábon lőheti magát, vagy ami még rosszabb lenne, hogy lábon lő valaki mást. Vagy szemen.*
*Őszintén örül annak, hogy a szakácsnő elküldi, hogy megoldja egyedül is a zsákok tartalmának a kérdését. Bár Aenaeben ott a gyanú, hogy azért küldte el, mert nem sikerült kellőképpen ledörgölnie odakint a sarat a csizmájáról, és nem akarja, hogy összemocskolja a makulátlan konyháját. Aenae meg nem ejt emiatt igazán könnyeket, mert úgyis csak a dézsányi forró vízre koncentrált, és emiatt is igyekezett gyorsan megszabadulni a terhétől, szinte váltják egymást Lyzzel, mert ő már éppen menne, mikor az elf érkezik, talán menne is tovább a fürdő felé, ha amaz nem szólítaná meg.*
- Hát igyekeztünk.
*Közben a hajához kap, mert furcsa érzése támad, és lám ki is szed belőle egy ázott falevelet. Csoda, hogy eddig nem vette észre, meg ami azt illeti nem is tudja, hogy mikor kerül bele, de mindegy is, mert nincsen különösebb jelentősége.*
- Nem, dehogy! Menjünk, szívesen! De tényleg nagyon béna vagyok. Szóval remélem, hogy senki nem fog megsebesülni.
*Elmosolyodik, és részéről akár mehetnek is. Azt meg tényleg őszintén reméli, hogy senki nem sérül meg, mert mondjuk véletlenül lábon lőheti magát, vagy ami még rosszabb lenne, hogy lábon lő valaki mást. Vagy szemen.*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 13:49:34
Üzenet elküldve: 2017-12-14 13:49:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra-vége//
*Úgy látja Aenae nagyon siet, mert azonnal az élen halad, amint megszabadul a zsákjától. Nem csodálkozik rajta egyáltalán, hiszen már kora reggel kemény munkával kezdte a napot, mindezt a szálkák is bizonyítják, melyeket Lyz szedegetett ki a kezéből. A zsákokat elnézve viszont továbbiakban sem lazsált, sem ő, sem pedig Pycta. Végül is senki sem lazsált, még az idegen sem a maga furcsa módján és ennek eredményét most boldogan hurcolják be Vadvédbe.
Zara mögött lépdel, de szeme azért az erdőt fürkészi, s továbbra is a töle telhető leghalkabban halad.
~Nem tudja a saját nevét? Szegény pára…~ Morfondírozik a hallottakon, majd Zarához szól.*
- Van kedved gyakorolni ma még íjjal? Ha beérünk, Aenaet is megkérdezem. *Még szívesen ellőne pár vesszőt, még csak belejönni sem volt ideje.
Fél szemmel látja az érkező Xotarát, aki egészen gyorsan visszatért a városból. Éppen, mielőtt belépne az épületbe, odaint neki, de meg sem áll a konyháig, ahol Banya gondjaira bízza a madarat. Az biztos, hogy unatkozni nem fog a szakácsnő az elkövetkezendő pár órában.*
- Jól megszedtétek a zsákokat *Szólítja meg a lányt.* Nagyon kifáradtál mára? Vagy belefér egy kis gyakorlás?
*Lóbássza meg az íjat a kezében. Ha elnapolják, akkor sincs gond, csak akkor saját felszerelését elviszi lepakolni. Ha viszont szükség lesz rá, akkor magánál hagyja. Részéről még tele van energiával, sőt, de erőltetni nem szeretné a dolgot. *
*Úgy látja Aenae nagyon siet, mert azonnal az élen halad, amint megszabadul a zsákjától. Nem csodálkozik rajta egyáltalán, hiszen már kora reggel kemény munkával kezdte a napot, mindezt a szálkák is bizonyítják, melyeket Lyz szedegetett ki a kezéből. A zsákokat elnézve viszont továbbiakban sem lazsált, sem ő, sem pedig Pycta. Végül is senki sem lazsált, még az idegen sem a maga furcsa módján és ennek eredményét most boldogan hurcolják be Vadvédbe.
Zara mögött lépdel, de szeme azért az erdőt fürkészi, s továbbra is a töle telhető leghalkabban halad.
~Nem tudja a saját nevét? Szegény pára…~ Morfondírozik a hallottakon, majd Zarához szól.*
- Van kedved gyakorolni ma még íjjal? Ha beérünk, Aenaet is megkérdezem. *Még szívesen ellőne pár vesszőt, még csak belejönni sem volt ideje.
Fél szemmel látja az érkező Xotarát, aki egészen gyorsan visszatért a városból. Éppen, mielőtt belépne az épületbe, odaint neki, de meg sem áll a konyháig, ahol Banya gondjaira bízza a madarat. Az biztos, hogy unatkozni nem fog a szakácsnő az elkövetkezendő pár órában.*
- Jól megszedtétek a zsákokat *Szólítja meg a lányt.* Nagyon kifáradtál mára? Vagy belefér egy kis gyakorlás?
*Lóbássza meg az íjat a kezében. Ha elnapolják, akkor sincs gond, csak akkor saját felszerelését elviszi lepakolni. Ha viszont szükség lesz rá, akkor magánál hagyja. Részéről még tele van energiával, sőt, de erőltetni nem szeretné a dolgot. *
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 12:37:27
Üzenet elküldve: 2017-12-14 12:37:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ember általában megérzi azt, hogy nézik, és ezzel akkor sincsen másként, ha történetesen alszik. Talán a legszebb álma, mégis kellemes az ébredés. Csupán egy kellemetlensége akad, mégpedig az, hogy tőle szokatlan módon a hasán fekszik úgy, hogy mind a két keze a párna alatt bújik meg, ettől a póztól meg mindkét válla elmacskásodott. A takaró egyik csücske csak a derekán van átvetve, de érdekes módon így sem fázik. Orrát a saját felkarjába fúrja, először csak egyik szemét nyitja ki, aztán a másikat is. Lassan az oldalára fordul, így szembekerülhet Pyctával.*
- Káprázat vagy?
*Egyik keze kinyúl, hogy megérintse a másikat, a sebhelyet a vállán, nagyon is valóságosnak tűnik. Következésképpen nem csak álmodta azt, ami az éjjel történt. Pedig olyan álomszerű volt az egész, az első csóktól kezdve egészen addig míg testileg-lelkileg eggyé nem váltak. Volt egy pillanat, mikor halálra rémült és visszakozott volna, de ez már csak apró kellemetlenségként él az elméje egy hátsó szegletében, meg mementóként a lepedőn. A következő minutumban meg már szebbnek látta a másikat, mint addig bármikor. Most, a függő szárnyai között beszűrődő reggeli fényben pedig ugyanolyan gyönyörűnek látja.
Ujjai begye bizsereg, ahogy a férfi vállán lévő sebhelyhez ér, a lélegzete pedig újra elakad.*
- Elaludtam, igaz?
*A szobába jutó fényből úgy állapítja meg, hogy sokkal tovább aludt, mint máskor. Ami pedig azt jelenti, hogy egy csomó olyan dolog nincsen megcsinálva, amit meg akart csinálni. Például ki akarta válogatni a könyvtárban a gyógyítással kapcsolatos írásokat. Ha ő elaludt, akkor vélhetően a férfi is, az előbbi talán senkinek nem tűnik fel, de az utóbbit viszont egészen biztosan észreveszik a többiek. Mit fognak gondolni? Bár az nem is fontos, hogy mások mit gondolnak, de Pycta mit gondolhat őróla?!*
- Izé, én tényleg nem szoktam másoknak megengedni, hogy velem aludjanak. Meg izé, semmi olyasmit nem szoktam megengedni másoknak, amit neked igen.
*Bezzeg amíg csak a kandalló tüze adott fényt, addig talán kevésbé volt észrevehető, hogy mennyire elvörösödik. Iszonyatosan zavarba ejtő ez a dolog, bár nem tudná megmondani, hogy pontosan melyik mozzanat is, az, hogy tök pucér, vagy pedig az, hogy testét-lelkét odaadta a mellette heverőnek? Vagy a felismerés, hogy minden éjjel odaadná? Leginkább az, hogy ezt gondolkodás nélkül mondja ki:*
- Izé, máskor is velem alszol?
*Az ember általában megérzi azt, hogy nézik, és ezzel akkor sincsen másként, ha történetesen alszik. Talán a legszebb álma, mégis kellemes az ébredés. Csupán egy kellemetlensége akad, mégpedig az, hogy tőle szokatlan módon a hasán fekszik úgy, hogy mind a két keze a párna alatt bújik meg, ettől a póztól meg mindkét válla elmacskásodott. A takaró egyik csücske csak a derekán van átvetve, de érdekes módon így sem fázik. Orrát a saját felkarjába fúrja, először csak egyik szemét nyitja ki, aztán a másikat is. Lassan az oldalára fordul, így szembekerülhet Pyctával.*
- Káprázat vagy?
*Egyik keze kinyúl, hogy megérintse a másikat, a sebhelyet a vállán, nagyon is valóságosnak tűnik. Következésképpen nem csak álmodta azt, ami az éjjel történt. Pedig olyan álomszerű volt az egész, az első csóktól kezdve egészen addig míg testileg-lelkileg eggyé nem váltak. Volt egy pillanat, mikor halálra rémült és visszakozott volna, de ez már csak apró kellemetlenségként él az elméje egy hátsó szegletében, meg mementóként a lepedőn. A következő minutumban meg már szebbnek látta a másikat, mint addig bármikor. Most, a függő szárnyai között beszűrődő reggeli fényben pedig ugyanolyan gyönyörűnek látja.
Ujjai begye bizsereg, ahogy a férfi vállán lévő sebhelyhez ér, a lélegzete pedig újra elakad.*
- Elaludtam, igaz?
*A szobába jutó fényből úgy állapítja meg, hogy sokkal tovább aludt, mint máskor. Ami pedig azt jelenti, hogy egy csomó olyan dolog nincsen megcsinálva, amit meg akart csinálni. Például ki akarta válogatni a könyvtárban a gyógyítással kapcsolatos írásokat. Ha ő elaludt, akkor vélhetően a férfi is, az előbbi talán senkinek nem tűnik fel, de az utóbbit viszont egészen biztosan észreveszik a többiek. Mit fognak gondolni? Bár az nem is fontos, hogy mások mit gondolnak, de Pycta mit gondolhat őróla?!*
- Izé, én tényleg nem szoktam másoknak megengedni, hogy velem aludjanak. Meg izé, semmi olyasmit nem szoktam megengedni másoknak, amit neked igen.
*Bezzeg amíg csak a kandalló tüze adott fényt, addig talán kevésbé volt észrevehető, hogy mennyire elvörösödik. Iszonyatosan zavarba ejtő ez a dolog, bár nem tudná megmondani, hogy pontosan melyik mozzanat is, az, hogy tök pucér, vagy pedig az, hogy testét-lelkét odaadta a mellette heverőnek? Vagy a felismerés, hogy minden éjjel odaadná? Leginkább az, hogy ezt gondolkodás nélkül mondja ki:*
- Izé, máskor is velem alszol?
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-14 01:29:16
Üzenet elküldve: 2017-12-14 01:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Oly sok mindent tud és ismer, most mégis tapasztalatlan kölyökként mozdul, cselekszik. Minden érintés, minden mozdulat az első, minden érintés az újdonság erejével szánkázik végig idegszálain, hogy elsőként mozgasson meg olyan érzéseket odabent, amelyeknek létezéséről még nem is tudott. Tisztában van vele, hogy mint minden más fizikális cselekedet gyakorlás és ismétlés által tökéletesedik, mégsem szeretné holmi monoton ismétléssorozattal helyettesíteni ujjainak érintését a puha bőrön. A reakciókra figyel, a lélegzetvétel visszatartására, az apró, szinte hallhatatlan sóhajokra és az érintése nyomán libabőrössé váló bőrre vagy a finoman remegő izmokra alatta.
Oly illékony határ ez fizikai test és lélek között, melyet eleddig még csak az aszkézis ideje alatt volt alkalma megtapasztalni. Holdtalan éjszakán, az éhségtől és a fáradtságtól kimerült testtel megpillantani az Erdő Szívét a tó mélyén felszikrázni. Delíriumos álmatlanságban lebegni ébrenlét és álom mezsgyéjén, ahogy egy sziklaszirt peremén állva táncra kéri a szelet, s alatta a végeláthatatlan erdő, mint szürke lombtenger az ezüst hold fényében fürödve.
Ilyen pillanat az is, amikor Aenae átkarolja a nyakát és magához vonja, bőrük egymáshoz ér, szinte egybeforr. Békés nyugalom és bizsergető zsongás kél a lelkében, tisztán hallja a topázszemű lány szívének minden dobbanását, lélegzetének kihagyó ütemét. Nem törődik most azzal, hogy jól ölel-e, szorosan vagy gyengéden. Egyszerűen hagyja, hogy ösztönei vezessék, fegyelmének kérge lassan teljesen leolvad róla, de nem válik ösztönlénnyé, az évtizedek alatt belé ivódott tanítások nem engedik átlépni azt a bizonyos határt.
Annyit ad, amennyit tud, de abból a legjobbat, amit csak megtehet. Gyengéd és érző, figyelmes és odaadó, legalábbis abból, amit adhat. Reggelre ébredve, mintha nem is tudná, hogyan került le róla a ruha, pedig pontosan emlékszik minden pillanatra egészen addig, hogy magával ragadta az álom a kiteljesedés után nem sokkal. Még sokáig simogatta Aenae hátát, mielőtt elaludt, oly könnyedén érte az álom, mint ahogy az éjszaka kúszik be a fák közé az alkony után.
Az ébredés után csak figyeli a mellette fekvő lányt, mintha most látná először, de századévek óta ismerné minden mozdulatát.*
*Oly sok mindent tud és ismer, most mégis tapasztalatlan kölyökként mozdul, cselekszik. Minden érintés, minden mozdulat az első, minden érintés az újdonság erejével szánkázik végig idegszálain, hogy elsőként mozgasson meg olyan érzéseket odabent, amelyeknek létezéséről még nem is tudott. Tisztában van vele, hogy mint minden más fizikális cselekedet gyakorlás és ismétlés által tökéletesedik, mégsem szeretné holmi monoton ismétléssorozattal helyettesíteni ujjainak érintését a puha bőrön. A reakciókra figyel, a lélegzetvétel visszatartására, az apró, szinte hallhatatlan sóhajokra és az érintése nyomán libabőrössé váló bőrre vagy a finoman remegő izmokra alatta.
Oly illékony határ ez fizikai test és lélek között, melyet eleddig még csak az aszkézis ideje alatt volt alkalma megtapasztalni. Holdtalan éjszakán, az éhségtől és a fáradtságtól kimerült testtel megpillantani az Erdő Szívét a tó mélyén felszikrázni. Delíriumos álmatlanságban lebegni ébrenlét és álom mezsgyéjén, ahogy egy sziklaszirt peremén állva táncra kéri a szelet, s alatta a végeláthatatlan erdő, mint szürke lombtenger az ezüst hold fényében fürödve.
Ilyen pillanat az is, amikor Aenae átkarolja a nyakát és magához vonja, bőrük egymáshoz ér, szinte egybeforr. Békés nyugalom és bizsergető zsongás kél a lelkében, tisztán hallja a topázszemű lány szívének minden dobbanását, lélegzetének kihagyó ütemét. Nem törődik most azzal, hogy jól ölel-e, szorosan vagy gyengéden. Egyszerűen hagyja, hogy ösztönei vezessék, fegyelmének kérge lassan teljesen leolvad róla, de nem válik ösztönlénnyé, az évtizedek alatt belé ivódott tanítások nem engedik átlépni azt a bizonyos határt.
Annyit ad, amennyit tud, de abból a legjobbat, amit csak megtehet. Gyengéd és érző, figyelmes és odaadó, legalábbis abból, amit adhat. Reggelre ébredve, mintha nem is tudná, hogyan került le róla a ruha, pedig pontosan emlékszik minden pillanatra egészen addig, hogy magával ragadta az álom a kiteljesedés után nem sokkal. Még sokáig simogatta Aenae hátát, mielőtt elaludt, oly könnyedén érte az álom, mint ahogy az éjszaka kúszik be a fák közé az alkony után.
Az ébredés után csak figyeli a mellette fekvő lányt, mintha most látná először, de századévek óta ismerné minden mozdulatát.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-13 21:20:34
Üzenet elküldve: 2017-12-13 21:20:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra - vége//
*Xotara int a venároknak. A résnyire nyitva maradt kapunál megállnak kantárszáron vezetett lovával, és bevárja az érkezőket.*
- Üdv nektek, venárok!
*Köszönti őket a sötételf lány, kissé groteszk módon fél szemére hunyorogva. Ekkor viszont észrevesz a libasorban közlekedők között számára egy ismeretlen csuhás szerzetet. Azonban nem talál ebben semmi különöset, hiszen legutóbbi itt jártakor még kolostornak nézte az erődöt, és három csuhással is találkozott. Szóval, úgy gondolja, biztos gyakran téved ide több ilyen kámzsás szentéletű is.
Bayde üdvözletére halványan elmosolyodik. *
- Le, de ahogy látom nélkülem is remekül boldogultatok.
*Feleli a nagy zsákokra és elejtett fácánokra pillantva.*
*Xotara int a venároknak. A résnyire nyitva maradt kapunál megállnak kantárszáron vezetett lovával, és bevárja az érkezőket.*
- Üdv nektek, venárok!
*Köszönti őket a sötételf lány, kissé groteszk módon fél szemére hunyorogva. Ekkor viszont észrevesz a libasorban közlekedők között számára egy ismeretlen csuhás szerzetet. Azonban nem talál ebben semmi különöset, hiszen legutóbbi itt jártakor még kolostornak nézte az erődöt, és három csuhással is találkozott. Szóval, úgy gondolja, biztos gyakran téved ide több ilyen kámzsás szentéletű is.
Bayde üdvözletére halványan elmosolyodik. *
- Le, de ahogy látom nélkülem is remekül boldogultatok.
*Feleli a nagy zsákokra és elejtett fácánokra pillantva.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-13 20:56:11
Üzenet elküldve: 2017-12-13 20:56:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra - vége//
- Nem. *vigyorog szemtelenül Zarára, miután lenyelte az almahéjat* Miért?
*Talán cseverészne még, de Pycta megtalálja egy zsákkal, amit zokszó nélkül vesz át. Kicsit méregeti a súlyát és a változatosság kedvéért fülig szalad a szája.*
- Nem mondom. Remélem azért az erdei vadaknak is hagytatok valami csemegét.
*Széthúzza a zsák száját, belepillant és helyeslően bólint. Kedvére való ez a fajta zsákmány is. Visszaköti a zsákot és átveti a vállán, aztán végignéz a kis társaságon. Zara, Lyz és Aenae. Kénytelen megállapítani, hogy a báj és szépség már-már émelyítő töménységben fordul elő ebben az erdőben. Nem mintha ez ellenére lenne, sőt! A következő teendője az, hogy igyekszik hegyezni a fülét. Érdekelné, hogy Lyz és Zara miről pusmognak, de hiába, csak érthetetlen sutyorgás jut el hozzá. Míg erre koncentrál, sajnos lemarad arról, hogy nemrég csatlakozott társuk csuklyája egy apró részletet felfed gazdája arcából. Pech. A mondandójából is csak részletek jutnak el hozzá, úgy érzi, mintha épp téríteni akarna. Vagy csak bölcselkedik? Arra fordul oda, hogy az egyik csuhás egy kis zsákocskát nyújt a másik csuhásnak. Kíváncsian figyeli a dolgot, aztán kicsit elképed.*
- Nem tudod a neved? *pislog néhányat hitetlenkedve Umonra* Ki vágott ennyire kupán?
*A lódobogásra ő is felfigyel és kisvártatva Xotara bukkan elő a fák közül. Még meg kell békélnie azzal, hogy mélységi, hiszen ahonnan ő jött, finoman szólva nem szívlelték a sötételfeket. Erre még egy lapáttal rátesz a fiús frizura. De talán a társaság teszi, ez nem is megy olyan nehezen.*
- Üdv! *mosolyodik el* Lemaradtál a vadászatról.
- Nem. *vigyorog szemtelenül Zarára, miután lenyelte az almahéjat* Miért?
*Talán cseverészne még, de Pycta megtalálja egy zsákkal, amit zokszó nélkül vesz át. Kicsit méregeti a súlyát és a változatosság kedvéért fülig szalad a szája.*
- Nem mondom. Remélem azért az erdei vadaknak is hagytatok valami csemegét.
*Széthúzza a zsák száját, belepillant és helyeslően bólint. Kedvére való ez a fajta zsákmány is. Visszaköti a zsákot és átveti a vállán, aztán végignéz a kis társaságon. Zara, Lyz és Aenae. Kénytelen megállapítani, hogy a báj és szépség már-már émelyítő töménységben fordul elő ebben az erdőben. Nem mintha ez ellenére lenne, sőt! A következő teendője az, hogy igyekszik hegyezni a fülét. Érdekelné, hogy Lyz és Zara miről pusmognak, de hiába, csak érthetetlen sutyorgás jut el hozzá. Míg erre koncentrál, sajnos lemarad arról, hogy nemrég csatlakozott társuk csuklyája egy apró részletet felfed gazdája arcából. Pech. A mondandójából is csak részletek jutnak el hozzá, úgy érzi, mintha épp téríteni akarna. Vagy csak bölcselkedik? Arra fordul oda, hogy az egyik csuhás egy kis zsákocskát nyújt a másik csuhásnak. Kíváncsian figyeli a dolgot, aztán kicsit elképed.*
- Nem tudod a neved? *pislog néhányat hitetlenkedve Umonra* Ki vágott ennyire kupán?
*A lódobogásra ő is felfigyel és kisvártatva Xotara bukkan elő a fák közül. Még meg kell békélnie azzal, hogy mélységi, hiszen ahonnan ő jött, finoman szólva nem szívlelték a sötételfeket. Erre még egy lapáttal rátesz a fiús frizura. De talán a társaság teszi, ez nem is megy olyan nehezen.*
- Üdv! *mosolyodik el* Lemaradtál a vadászatról.
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-13 20:26:25
Üzenet elküldve: 2017-12-13 20:26:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra - vége//
*Egy rövid meghajlást követően, elfogadva az elf vezető meghívását, egyesek gyanakvó tekintetének kereszttüzében, a hideg tél által megharapott ősi fák sora között vezet útja, immár társakkal, sáros ruhájában igyekezve, lépést tartva. Függetlenül az évszak által kopaszított fáktól mindeddig rejtve volt előtte, mihez lassan megérkeznek. Vadvéd. Így nevezi az elf, de a szerzetes figyelme ekkor már másfelé terelődik. Kifejező a szó, a maga legnemesebb értelmében. Vadvéd. A természet gyengéden, mégis erősen tartó karjai által átölelt falakat nézi. Mintha minden, mi megadatott eme ősi erdőben egybeforrna, kő a fával, fa a földdel, élő az élettelennel, maga a csoda.*
- Köszönöm, hogy részese lehetek ennek. Nem emlékszem honnan érkeztem s, hová tartok, de egy biztos: egy fa nem állja a szelet, nem állja a vihart, mindig villámok célpontja lehet, s egyedül hal meg a kietlen mezőn. Azonban több fa erdőként terül, s végtelen nagyságuk kiállja a természet haragos erejét. *Reszelős suttogása szokatlan lehet itt a kapu előtt, de megfigyelhetik, hogy ez esetben talán egy kicsit érzékenyebben szól, mint a száraz üdvözléskor.*
- Valahol azt tanították nekem, hogy óvjam hát az erdőt, mert én magam vagyok az egyetlen fa.* A szerzetes mindvégig kámzsája takarásából beszél, mely egyesek számára elviselhetetlenül idegesítő lehet, azonban utolsó mondatánál a kámzsa kissé feljebb csúszik egy pillanatra. Aki közelebb áll hozzá észreveheti az árnyékban mosolyra húzódó száját.*
- Tudom, hogy a bölcselet és filozofikus elmélkedés nem mindig talál fogadóképes társaságra.* itt hangja már egyenesen vidámnak tűnik.* De bízzátok a csuhás szavát, olykor félreteszi egzakt tudományát, és a racionalitás talajára léphet, azonban ez esetben a mondás találó, ti lettetek a többi fa, s mi lehetünk az erdő. Én pedig óvom az erdőt, hisz nélküle semmivé leszek.* Utolsó szavai nyomatékosítására biccent köszönete jeléül, majd csuháját szórakozottan megigazítja, közben hangos sóhajt hallat rosszallását kifejezve annak állapota miatt. Azonban rosszallása meglepetésre vált, mert belső zsebeinek egyikében felfedezni vél valamit. Meglepődik, jóllehet hosszú útja alatt egyszer sem jutott eszébe, hogy megnézze, egyáltalán mi van nála.*
~A Fekete Fa áldásával! Ez pénz! Ez még jól jöhet!~* gondolja magában, majd egy röpke pillanat múlva már mást tervez.*
- Remélem, nem veszitek sértésnek, de nem szeretek adós maradni és minden bizonnyal e csodás Vadvéd fenntartása során elkél a kiegészítés.* Mindeközben az elf vezető felé nyújtja kezét, aki ha odanéz egész pontosan 200 aranyat tartalmazó kis szütyőt láthat benne. A szerzetes csak reméli, hogy felajánlása elfogadásra talál.*
- Fogadd el kérlek és bocsásd meg tiszteletlenségem, nevem titkolása nem szándékos, de jelenleg a Fekete Fát ölelő Kígyó árnyéka vetül elmémre. Nem tudom, hogy hívnak.* Itt hangjába szomorúság vegyül, mint ki személyiségét és múltját veszítette. A távolba réved saját szavaira, s miközben az ifjú leányzó a kapun belép, s az erődbe távozik, az eddig cipelt zsákot megemelve néz kérdőn a csapatra, majd közeledő patadobogásra kapja fel a fejét.*
*Egy rövid meghajlást követően, elfogadva az elf vezető meghívását, egyesek gyanakvó tekintetének kereszttüzében, a hideg tél által megharapott ősi fák sora között vezet útja, immár társakkal, sáros ruhájában igyekezve, lépést tartva. Függetlenül az évszak által kopaszított fáktól mindeddig rejtve volt előtte, mihez lassan megérkeznek. Vadvéd. Így nevezi az elf, de a szerzetes figyelme ekkor már másfelé terelődik. Kifejező a szó, a maga legnemesebb értelmében. Vadvéd. A természet gyengéden, mégis erősen tartó karjai által átölelt falakat nézi. Mintha minden, mi megadatott eme ősi erdőben egybeforrna, kő a fával, fa a földdel, élő az élettelennel, maga a csoda.*
- Köszönöm, hogy részese lehetek ennek. Nem emlékszem honnan érkeztem s, hová tartok, de egy biztos: egy fa nem állja a szelet, nem állja a vihart, mindig villámok célpontja lehet, s egyedül hal meg a kietlen mezőn. Azonban több fa erdőként terül, s végtelen nagyságuk kiállja a természet haragos erejét. *Reszelős suttogása szokatlan lehet itt a kapu előtt, de megfigyelhetik, hogy ez esetben talán egy kicsit érzékenyebben szól, mint a száraz üdvözléskor.*
- Valahol azt tanították nekem, hogy óvjam hát az erdőt, mert én magam vagyok az egyetlen fa.* A szerzetes mindvégig kámzsája takarásából beszél, mely egyesek számára elviselhetetlenül idegesítő lehet, azonban utolsó mondatánál a kámzsa kissé feljebb csúszik egy pillanatra. Aki közelebb áll hozzá észreveheti az árnyékban mosolyra húzódó száját.*
- Tudom, hogy a bölcselet és filozofikus elmélkedés nem mindig talál fogadóképes társaságra.* itt hangja már egyenesen vidámnak tűnik.* De bízzátok a csuhás szavát, olykor félreteszi egzakt tudományát, és a racionalitás talajára léphet, azonban ez esetben a mondás találó, ti lettetek a többi fa, s mi lehetünk az erdő. Én pedig óvom az erdőt, hisz nélküle semmivé leszek.* Utolsó szavai nyomatékosítására biccent köszönete jeléül, majd csuháját szórakozottan megigazítja, közben hangos sóhajt hallat rosszallását kifejezve annak állapota miatt. Azonban rosszallása meglepetésre vált, mert belső zsebeinek egyikében felfedezni vél valamit. Meglepődik, jóllehet hosszú útja alatt egyszer sem jutott eszébe, hogy megnézze, egyáltalán mi van nála.*
~A Fekete Fa áldásával! Ez pénz! Ez még jól jöhet!~* gondolja magában, majd egy röpke pillanat múlva már mást tervez.*
- Remélem, nem veszitek sértésnek, de nem szeretek adós maradni és minden bizonnyal e csodás Vadvéd fenntartása során elkél a kiegészítés.* Mindeközben az elf vezető felé nyújtja kezét, aki ha odanéz egész pontosan 200 aranyat tartalmazó kis szütyőt láthat benne. A szerzetes csak reméli, hogy felajánlása elfogadásra talál.*
- Fogadd el kérlek és bocsásd meg tiszteletlenségem, nevem titkolása nem szándékos, de jelenleg a Fekete Fát ölelő Kígyó árnyéka vetül elmémre. Nem tudom, hogy hívnak.* Itt hangjába szomorúság vegyül, mint ki személyiségét és múltját veszítette. A távolba réved saját szavaira, s miközben az ifjú leányzó a kapun belép, s az erődbe távozik, az eddig cipelt zsákot megemelve néz kérdőn a csapatra, majd közeledő patadobogásra kapja fel a fejét.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-13 13:51:55
Üzenet elküldve: 2017-12-13 13:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei túra - vége//
*Aenae elsősorban fáradt és csak másodsorban bizalmatlan. Meg ugye ő abban a kivételezett helyzetben van - sőt igazából mindenki Pycta kivételével -, hogy nincsen felelős pozícióban, így nem neki kell megítélnie, hogy befogadják-e a csuklyást. Meg aztán Aenae egy szót sem szólhat, hiszen első szóra elment két ismeretlen férfival az erdőmélyi erődjükbe. Mentségére szóljon, hogy mikor elmenekült otthonról, akkor nemigen számolt olyan lehetőségekkel, hogy van rosszabb is annál, semmint egy erőszakos férfi felesége legyen. Pedig könnyen lehetett volna rosszabb, például ha az erdőmélyi erődöt valami rablóbanda lakja, mert akkor csak cseberből vödörbe esett volna. Szerencséje volt. Lehet, hogy a csuklyás férfival is szerencséjük lesz és nem akarja majd álmukban meggyilkolni őket. Aenae mindenesetre kulcsra fogja zárni a szobája ajtaját, legalábbis addig mindenképpen míg a többiek legalább egy haton keresztül nem kelnek fel élve.
A szeme sarkából látja, hogy Bayde megeszi Zara almájának héját, de érthető is, hiszen a héjában van a vitamin, nem is érti, hogy Zara miért pucolta meg. A két nő piszmogását nem hallja ugyan, de a vidám hangulatból sejtheti, hogy nem a saját temetésüket tervezik, miután a csuklyás idegen feldarabolta őket egy holdtalan éjszakán.
Kicsit elmélázik azon, hogy min is mulathatnak ilyen jót, mikor a furcsa idegen odalép hozzá, és egy olyan cirkalmas körmondatot ad elő, aminek a gazdagnegyedi szalonokban is csodájára járnának. Aenae nem buta lány, nem is lassú a felfogása, de mégis nagyon kell igyekezzen, hogy még az eszében maradjon a mondat eleje akkor, mikor a fickó a végére ér. Szóval elvenné a zsákját. Aenae először kicsit tanácstalanul néz előbb Pyctára, majd az idegenre, aztán vissza Pyctára. Mivel az elf a maga zsákjai közül átpasszol egyet Baydenak, ezért feltételezi, hogy nem lesz gond, ha ő is odaadja a magáét a csuklyásnak. Ha meg elszaladna vele, akkor Lyz mondjuk lábon lőheti.
Így, hogy valamivel kevesebb lett a csomagja - a hátizsákja továbbra is teli van -, így kicsit gyorsabban tud haladni, és nem bukdácsol is annyira, hiszen nincs már az orra előtt a zsák, és könnyebben nézheti az erdei ösvényt.
Határozottan örül annak, mikor végre megérkeznek, mert tényleg elfáradt. Határozottan jó lesz levenni végre a hátizsákot a válláról, mert az egész biztosan nyomot hagyott a bőrén valami lila folt formában. Nem akar asszisztálni Pyctának ahhoz, hogy körbevezesse a férfit az erődben, így ő menten a konyha felé veszi az irányt, hogy ledobhassa a táskáját és megörvendeztethesse a szakácsnő annak tartalmával. Aztán ha a szakácsnő nem kéri a segítségét, akkor a fürdő felé fogja venni az irányt, mert úgy érzi, hogy egy komplett erdő van a hajában kosz és nedves levelek formájában.*
*Aenae elsősorban fáradt és csak másodsorban bizalmatlan. Meg ugye ő abban a kivételezett helyzetben van - sőt igazából mindenki Pycta kivételével -, hogy nincsen felelős pozícióban, így nem neki kell megítélnie, hogy befogadják-e a csuklyást. Meg aztán Aenae egy szót sem szólhat, hiszen első szóra elment két ismeretlen férfival az erdőmélyi erődjükbe. Mentségére szóljon, hogy mikor elmenekült otthonról, akkor nemigen számolt olyan lehetőségekkel, hogy van rosszabb is annál, semmint egy erőszakos férfi felesége legyen. Pedig könnyen lehetett volna rosszabb, például ha az erdőmélyi erődöt valami rablóbanda lakja, mert akkor csak cseberből vödörbe esett volna. Szerencséje volt. Lehet, hogy a csuklyás férfival is szerencséjük lesz és nem akarja majd álmukban meggyilkolni őket. Aenae mindenesetre kulcsra fogja zárni a szobája ajtaját, legalábbis addig mindenképpen míg a többiek legalább egy haton keresztül nem kelnek fel élve.
A szeme sarkából látja, hogy Bayde megeszi Zara almájának héját, de érthető is, hiszen a héjában van a vitamin, nem is érti, hogy Zara miért pucolta meg. A két nő piszmogását nem hallja ugyan, de a vidám hangulatból sejtheti, hogy nem a saját temetésüket tervezik, miután a csuklyás idegen feldarabolta őket egy holdtalan éjszakán.
Kicsit elmélázik azon, hogy min is mulathatnak ilyen jót, mikor a furcsa idegen odalép hozzá, és egy olyan cirkalmas körmondatot ad elő, aminek a gazdagnegyedi szalonokban is csodájára járnának. Aenae nem buta lány, nem is lassú a felfogása, de mégis nagyon kell igyekezzen, hogy még az eszében maradjon a mondat eleje akkor, mikor a fickó a végére ér. Szóval elvenné a zsákját. Aenae először kicsit tanácstalanul néz előbb Pyctára, majd az idegenre, aztán vissza Pyctára. Mivel az elf a maga zsákjai közül átpasszol egyet Baydenak, ezért feltételezi, hogy nem lesz gond, ha ő is odaadja a magáét a csuklyásnak. Ha meg elszaladna vele, akkor Lyz mondjuk lábon lőheti.
Így, hogy valamivel kevesebb lett a csomagja - a hátizsákja továbbra is teli van -, így kicsit gyorsabban tud haladni, és nem bukdácsol is annyira, hiszen nincs már az orra előtt a zsák, és könnyebben nézheti az erdei ösvényt.
Határozottan örül annak, mikor végre megérkeznek, mert tényleg elfáradt. Határozottan jó lesz levenni végre a hátizsákot a válláról, mert az egész biztosan nyomot hagyott a bőrén valami lila folt formában. Nem akar asszisztálni Pyctának ahhoz, hogy körbevezesse a férfit az erődben, így ő menten a konyha felé veszi az irányt, hogy ledobhassa a táskáját és megörvendeztethesse a szakácsnő annak tartalmával. Aztán ha a szakácsnő nem kéri a segítségét, akkor a fürdő felé fogja venni az irányt, mert úgy érzi, hogy egy komplett erdő van a hajában kosz és nedves levelek formájában.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-13 12:50:27
Üzenet elküldve: 2017-12-13 12:50:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae sosem gondolta volna, hogy valaha is belekeveredik egy ilyen szituációba. Ami azt illeti sosem gondolt hasonló szituációra. Persze az első pillanattól kedveli Pyctát, vonzódik is hozzá, de olyasmire sosem gondolt volna, hogy majd valamikor az ágyában találja, és a bőre libabőrös lesz az érintése nyomán.
A libabőr még hagyján, de mikor a férfi először hozzáér, akkor önkéntelenül megfeszülnek az izmai is, a lélegzete is elakad. Sosem hitte volna, hogy a puszta simogatás ilyen érzéseket válhat ki a testéből, meg a lelkéből. A teste tökéletesen úgy reagál, ahogyan reagálnia kell, ösztönös a mozdulat, amivel felhúzza a férfitól távolabbi térdét, a férfihoz közelebbi kezével végigsimít annak tarkóján, vállán, a másik keze a saját feje alatt. Mellkasát még ki is emeli kissé, bár a mozdulat inkább tűnhet fészkelődésnek, mint szándékosnak, valószínűleg tényleg nincs is benne semmi szándékosság.
Mikor Pycta ajkai a nyakához érnek, akkor halkan felnyög, zihálva élvezi, nem is hitte volna, hogy a nyakának csókolgatása ilyen élményt ad. Mondjuk a simogatásról sem gondolta volna, meg arról sem, hogy ha ő simogat valakit. Igaz ugyan, hogy nagyon sok mindenről nem gondolta volna a mai éjszaka előtt, hogy örömöt tudna okozni.
A vágy is ismeretlen volt a számára eddig. Persze régebben vágyott dolgokra, főként ruhákra vagy ékszerekre, nippekre a szobájába, aztán mikor kielégítették ezeket a vágyait, akkor rendszerint nem érdekelte tovább a dolog. Mostanra már nem vágyik szép ruhákra, drága ékszerekre és porfogó nippekre. A mostani vágy még a saját maga számára is újdonság, nehezen tudja behatárolni és legalább annyira izgatott a dologtól, mint amennyire retteg is tőle. Mert bármennyire is szomjazza az érintést, pont ugyanannyira meg is van ijedve a dologtól, a tetejében még a saját testének reakciói is teljesen zavarba hozzák.
A levegőt olyan felületesen veszi, hogy a mellkasa is alig-alig emelkedik, egyszerűen moccanni sem mer, nehogy elszalasszon egyetlen érintést is. Mikor tekintetük összekapcsolódik, akkor már mindkét karja Pycta nyakába fonódik, magához húzza, a világért el nem engedné.*
*Aenae sosem gondolta volna, hogy valaha is belekeveredik egy ilyen szituációba. Ami azt illeti sosem gondolt hasonló szituációra. Persze az első pillanattól kedveli Pyctát, vonzódik is hozzá, de olyasmire sosem gondolt volna, hogy majd valamikor az ágyában találja, és a bőre libabőrös lesz az érintése nyomán.
A libabőr még hagyján, de mikor a férfi először hozzáér, akkor önkéntelenül megfeszülnek az izmai is, a lélegzete is elakad. Sosem hitte volna, hogy a puszta simogatás ilyen érzéseket válhat ki a testéből, meg a lelkéből. A teste tökéletesen úgy reagál, ahogyan reagálnia kell, ösztönös a mozdulat, amivel felhúzza a férfitól távolabbi térdét, a férfihoz közelebbi kezével végigsimít annak tarkóján, vállán, a másik keze a saját feje alatt. Mellkasát még ki is emeli kissé, bár a mozdulat inkább tűnhet fészkelődésnek, mint szándékosnak, valószínűleg tényleg nincs is benne semmi szándékosság.
Mikor Pycta ajkai a nyakához érnek, akkor halkan felnyög, zihálva élvezi, nem is hitte volna, hogy a nyakának csókolgatása ilyen élményt ad. Mondjuk a simogatásról sem gondolta volna, meg arról sem, hogy ha ő simogat valakit. Igaz ugyan, hogy nagyon sok mindenről nem gondolta volna a mai éjszaka előtt, hogy örömöt tudna okozni.
A vágy is ismeretlen volt a számára eddig. Persze régebben vágyott dolgokra, főként ruhákra vagy ékszerekre, nippekre a szobájába, aztán mikor kielégítették ezeket a vágyait, akkor rendszerint nem érdekelte tovább a dolog. Mostanra már nem vágyik szép ruhákra, drága ékszerekre és porfogó nippekre. A mostani vágy még a saját maga számára is újdonság, nehezen tudja behatárolni és legalább annyira izgatott a dologtól, mint amennyire retteg is tőle. Mert bármennyire is szomjazza az érintést, pont ugyanannyira meg is van ijedve a dologtól, a tetejében még a saját testének reakciói is teljesen zavarba hozzák.
A levegőt olyan felületesen veszi, hogy a mellkasa is alig-alig emelkedik, egyszerűen moccanni sem mer, nehogy elszalasszon egyetlen érintést is. Mikor tekintetük összekapcsolódik, akkor már mindkét karja Pycta nyakába fonódik, magához húzza, a világért el nem engedné.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-13 00:33:42
Üzenet elküldve: 2017-12-13 00:33:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Két tapasztalatlan és gyakorlatlan fiatal próbál felfedezni egy olyan világot, melyet nem ismernek. Hiába élt meg az egyikük több évtizedet, olyan közegben nőtt felé és szocializálódott, amelyben nem volt alkalma kipróbálni a nemiség rögös, de csodálatos útjait. Két lélek, amely zavarban van, ha egymáshoz ér, de annál is jobban kívánja a másik érintését.
Ám most nincs egy pálcás tanító, hogy rájuk szóljon, ha valamit rosszul csinálnak, ha rosszul csókolnak vagy ügyetlenül érintik meg a másikat. Most csak az ösztönök vezetik a mozdulatokat, tétova gondolatok, az élettel járó sugallat, mely élővé teszi az élőt.
Csak ketten vannak, csak egymásra figyelnek és aszerint cselekednek, ahogy a sejtésük engedi. Tapasztalatlanságuk most előny, nincs mihez viszonyítani, nincsenek támpontok, melyek alapul szolgálnának. Minden mozdulat az első, minden terület, melyet ujjaik simítása nyomán felfedeznek még ismeretlen érzéseket vált ki.
A csuhást úgy tanították, hogy minden ismeretlenben keresse az ismerőst, minden megismerés a tökéletesség felé vezető egy út, egy módszer. Ezáltal figyel minden mozdulatára érkező reakciót, legyen az egy apró sóhaj vagy pusztán egy apró remegés a kívánatos ajkak szélén.
A szavak ideje elmúlt, nincs is szükség magyarázatra, elég a test visszajelzéseire figyelnie, hogy választ leljen ki nem mondott kérdéseire. Ujjai, tenyere réveteg lassúsággal indul el felfedezni Aenae testét. Tudat alatt most először bánja, hogy kezei, tenyere milyen kérges, mintha nem is szabadna megérintenie így a puha, makulátlan bőrt. Lombzöld tekintete követ kezének mozdulatait, zavaráról és szívének egyenetlen üteméről csak az arca két oldalán megjelenő pír mesél. Most először érzi, hogy nem csak szeretné, de akarja is a lányt. Megtanulta már, hogy csak igen keveset akarhat, leginkább csak magától tehet ilyet, másoktól csak remélhet.
Ujjai puhán és könnyedén fedezik fel a mellette fekvő lány felsőtestét, s ujjai nyomán nem tudja megállni, hogy ne csókolja meg a számára lenyűgözően gyönyörű nyak ívét. Teljesen belefeledkezik a csókokba és maga sem tudja meddig tartott és mikor érte el a topázszemű lány ajkait újra. Mély pillantással néz az aranyló szemekbe.*
*Két tapasztalatlan és gyakorlatlan fiatal próbál felfedezni egy olyan világot, melyet nem ismernek. Hiába élt meg az egyikük több évtizedet, olyan közegben nőtt felé és szocializálódott, amelyben nem volt alkalma kipróbálni a nemiség rögös, de csodálatos útjait. Két lélek, amely zavarban van, ha egymáshoz ér, de annál is jobban kívánja a másik érintését.
Ám most nincs egy pálcás tanító, hogy rájuk szóljon, ha valamit rosszul csinálnak, ha rosszul csókolnak vagy ügyetlenül érintik meg a másikat. Most csak az ösztönök vezetik a mozdulatokat, tétova gondolatok, az élettel járó sugallat, mely élővé teszi az élőt.
Csak ketten vannak, csak egymásra figyelnek és aszerint cselekednek, ahogy a sejtésük engedi. Tapasztalatlanságuk most előny, nincs mihez viszonyítani, nincsenek támpontok, melyek alapul szolgálnának. Minden mozdulat az első, minden terület, melyet ujjaik simítása nyomán felfedeznek még ismeretlen érzéseket vált ki.
A csuhást úgy tanították, hogy minden ismeretlenben keresse az ismerőst, minden megismerés a tökéletesség felé vezető egy út, egy módszer. Ezáltal figyel minden mozdulatára érkező reakciót, legyen az egy apró sóhaj vagy pusztán egy apró remegés a kívánatos ajkak szélén.
A szavak ideje elmúlt, nincs is szükség magyarázatra, elég a test visszajelzéseire figyelnie, hogy választ leljen ki nem mondott kérdéseire. Ujjai, tenyere réveteg lassúsággal indul el felfedezni Aenae testét. Tudat alatt most először bánja, hogy kezei, tenyere milyen kérges, mintha nem is szabadna megérintenie így a puha, makulátlan bőrt. Lombzöld tekintete követ kezének mozdulatait, zavaráról és szívének egyenetlen üteméről csak az arca két oldalán megjelenő pír mesél. Most először érzi, hogy nem csak szeretné, de akarja is a lányt. Megtanulta már, hogy csak igen keveset akarhat, leginkább csak magától tehet ilyet, másoktól csak remélhet.
Ujjai puhán és könnyedén fedezik fel a mellette fekvő lány felsőtestét, s ujjai nyomán nem tudja megállni, hogy ne csókolja meg a számára lenyűgözően gyönyörű nyak ívét. Teljesen belefeledkezik a csókokba és maga sem tudja meddig tartott és mikor érte el a topázszemű lány ajkait újra. Mély pillantással néz az aranyló szemekbe.*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-12-11 12:18:10
Üzenet elküldve: 2017-12-11 12:18:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Pycta látszólag nem volt zavarban, mikor levetkőzött az imént, és első pillanatban Aenae is úgy érezte, hogy nem kéne zavarba jönnie ilyesmitől. A második pillanatban pedig a férfi tekintete végigszalad rajta, a bőre pedig a pillantás nyomán lesz libabőrös. Elsőre ugyan szégyellősen maga elé akarja kapni a kezét, de végül a mozdulat félúton, az ölében megáll. Lehajtott fejjel pillant végig önmagán, meglátása szerint ugyan valahol lehetne nagyobb, máshol meg kisebb, de összességében azért úgy néz ki, ahogy egy nőnek ki kell néznie, szóval igazán nincsen miért szégyenkeznie. Azt ugyan nem nagyon tudja, hogy a férfiak mit néznek meg a nőkön, de abban valahogy biztos, hogy a nők sokkal elégedetlenebbek önmagukkal, mint a férfiak velük. Aenae példának okáért egyenesszálú, szőke hajat szeretne, meg olyan döbbenetesen kék szemeket, mint amik anyjának vannak, és eddig a pillanatig csak és kizárólag olyan szemmel nézte magát, hogy mit szeretne megváltoztatni magán. Ebben a pillanatban azonban valahogy tökéletesnek érzi magát, és ehhez csak arra az apróságra volt szükség, hogy az elf tekintete végigszaladjon rajta.
Valószínűleg ez az a pillanat, mikor már az eddigi, nagyjából tudatos viselkedését felülírják az ösztönök. Vagy legalábbis ennek a tudatos viselkedésnek egy részét. Olyan érzések, érzetek dúlnak a testében, amiket eddig nemigen ismert, vagy nem foglalkozott velük különösebben.
Réveteg tekintettel, az oldalán fekszik Pycta mellett, két tenyere a férfi arcára-nyakára simul, hüvelykjei cirógatják.
Szeretne valamit mondani, de egyszerűen képtelen rá, kész szerencse, hogy az elmúlt percekben megtanult csókolózni, így beszéd helyett csókolhatja a másikat.
Nem csak a férfi tekintete csillant szokatlan fényben, hanem a lányé is. Vágyik az érintésre, a cirógatásra, soha ezelőtt nem vágyott ilyesmire, és nem tudott volna elképzelni olyan helyzetet, hogy bárki másnak megengedje akár azt, hogy meztelenül lássa, akár azt, hogy hozzáérjen. Pláne nem fordulna készségesen a hátára.*
*Pycta látszólag nem volt zavarban, mikor levetkőzött az imént, és első pillanatban Aenae is úgy érezte, hogy nem kéne zavarba jönnie ilyesmitől. A második pillanatban pedig a férfi tekintete végigszalad rajta, a bőre pedig a pillantás nyomán lesz libabőrös. Elsőre ugyan szégyellősen maga elé akarja kapni a kezét, de végül a mozdulat félúton, az ölében megáll. Lehajtott fejjel pillant végig önmagán, meglátása szerint ugyan valahol lehetne nagyobb, máshol meg kisebb, de összességében azért úgy néz ki, ahogy egy nőnek ki kell néznie, szóval igazán nincsen miért szégyenkeznie. Azt ugyan nem nagyon tudja, hogy a férfiak mit néznek meg a nőkön, de abban valahogy biztos, hogy a nők sokkal elégedetlenebbek önmagukkal, mint a férfiak velük. Aenae példának okáért egyenesszálú, szőke hajat szeretne, meg olyan döbbenetesen kék szemeket, mint amik anyjának vannak, és eddig a pillanatig csak és kizárólag olyan szemmel nézte magát, hogy mit szeretne megváltoztatni magán. Ebben a pillanatban azonban valahogy tökéletesnek érzi magát, és ehhez csak arra az apróságra volt szükség, hogy az elf tekintete végigszaladjon rajta.
Valószínűleg ez az a pillanat, mikor már az eddigi, nagyjából tudatos viselkedését felülírják az ösztönök. Vagy legalábbis ennek a tudatos viselkedésnek egy részét. Olyan érzések, érzetek dúlnak a testében, amiket eddig nemigen ismert, vagy nem foglalkozott velük különösebben.
Réveteg tekintettel, az oldalán fekszik Pycta mellett, két tenyere a férfi arcára-nyakára simul, hüvelykjei cirógatják.
Szeretne valamit mondani, de egyszerűen képtelen rá, kész szerencse, hogy az elmúlt percekben megtanult csókolózni, így beszéd helyett csókolhatja a másikat.
Nem csak a férfi tekintete csillant szokatlan fényben, hanem a lányé is. Vágyik az érintésre, a cirógatásra, soha ezelőtt nem vágyott ilyesmire, és nem tudott volna elképzelni olyan helyzetet, hogy bárki másnak megengedje akár azt, hogy meztelenül lássa, akár azt, hogy hozzáérjen. Pláne nem fordulna készségesen a hátára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346