//Vadvért-Hazatérés//
//Shiriqa//
*Sylweran épp tovább bíbelődik a pakolászással, mikor Shiriqa azután, hogy kivételesen ivott az általa kínált borból, közli, hogy vele marad pakolni.
Örül neki. Meg a többiek így legalább érdekes párosokba szerveződhetnek, bár látszólag Meruwiel és Trayak eléggé összenőttek. Fél szemét ott tartja a többieken, miközben Shiriqához beszél.*
- Hát, reméltem, hogy nem lesz az. *mosolyog meg egy szerszámos kosarat.*
- De ne kiabáljunk el semmit, messze van még a vége. Holnap felhúzunk egy kerítést, és egy fokkal máris biztonságosabban leszünk. De jó idő lesz, amíg minden a helyére kerül. Remélem a többiek hamarabb kerülnek egymáshoz közelebb, mint ahogyan ezzel végezni fogunk. Sokban segítené a munkát is. De ha biztonságosabb lesz a környék... hát hoztam még egy kis bort. *vigyorog a lány felé.*
- Gonosz fondorlattal fel is fogom használni, hogy mindenki oldottabb hangulatban legyen, és összeszokjon a csapat. Ez valahogy mindig segíteni szokott. *kacsint az óriásra.
Aztán már csak pakolásznak, amíg mindenki lelkiismeretesen elmegy a dolgára. Ki fát hoz, ki csinálja a tábortűz helyét, ki csapdát állít, ki pedig segít nekik tovább pakolászni.
Aztán felosztják az őrködést, szintén kettesével, majd már mind nyugovóra is térhetnek, hogy másnap frissen kezdhessék a napot.*
//Napváltás//
//Egy új világ teremtése//
*Nem kel hajnal hasadtával.
Jól esik neki a pihenés, de annyira izgatott és annyi minden jár a fejében, amit már tenni kéne, hogy még így is hamar, kora reggel felébred. Furcsa mód, egészen kipihentnek érzi magát, de azért azt se mondhatja, hogy nem tudna még aludni, ha nem volna semmi dolga.
Most pedig, amint kikel a sátorból, már neki is kezd a teendőinek.
Hűvös, párás a reggeli levegő a réten, a nap még nem bújt elő a fák mögül. Kis köd is rájuk telepedik a fűszálak között, ezzel furcsa, kavargó fehér tengert alkotva a térdeik alatt.
Különösen szép, és megnyugtató látványt nyújt.
Trayt látja először meg, hogy a mélységi már ébren van. Talán neki is tele lehet a feje gondolatokkal.
Köszön neki, majd megborzongva a hidegtől, kócosan kissé a fák felé int, hogy mindjárt visszatér. Úgysem megy be az erdőbe, csak elvégzi amit el kell végeznie, nagyjából látótávolságon belül - hogy ne szúrjon mindenkinek szemet, de azért tudják merre van - aztán már megy is vissza, és a következő dolga, hogy megszámolja a többieket.
Persze a sátrakba nem kukkant be, de a kiszűrődő hangok alapján úgy ítéli meg, hogy mindenki a helyén van, és mindenkivel minden rendben.
Ezután, mivel Tray elég vállalkozó szelleműnek tűnik a csapdákat és a reggelit illetően - ő inkább a táborban marad, hogy üdvözölje az ébredőket. A madarak csivitelése visszhangzik a fák között, és víz illatát hordja a szél. Még szerencse, hogy takartak be tűzifát este, így van száraz, amit meggyújthatnak. Azzal foglalatoskodik, amíg a kijelölt reggelihozók visszatérnek, és a többiek lassan életre kelnek.
A tábortól nem messze még medvehagymát is talál, hogy beleapríthassák az ügyeletes szakácsok a reggelibe. Bárhogyan is lesz, izgalmas napnak néznek elébe.
Az ébredőkkel mind fojtott hangon, halkan, hogy ne ébresszék fel a többieket, vált néhány szót, és érdeklődik, mindenki jól van e. Traynak meg Meruwielnek pedig odaadja a kis üvegcse beígért Fehér Qartan-t, hogy kenjék a kiütéseikre. Hátha segít, hiszen általánosságban minden hasonlóra jó a növény. Ő munkájából adódóan számtalanszor gyalogolt már be csalánosba, és volt már dolga sajnos szömörcével is... ez pedig minden esetben jól jött utána. Hátha ennél is használ majd. Vagy legalább enyhíti a tüneteket az elmúltáig.
Nyújtózik egyet a lassan parázsló tűz mellett. Így vagy úgy... de ez a nap is kezdetét vette.*