//Tanácsterem//
*Seles kuncog, amikor Leon a fürdővel kapcsolatos esetre utal. Először azt hitte, még egy ideig zavarban lesz miatta, hogy ennyire fejest ugrott ebbe a Leon-dologba, de pillanatnyilag jól érzi magát a bőrében úgy, ahogy van. Ha Aenae-nek nem esett volna baja, ez a nap sokkal szebb lehetne, mint a többi, és Seles most is csak Leon jelenlétének köszönheti, hogy nem esik szét. Az irbisz látványa egy kicsit megviseli, de biztonságban érzi magát Leon mellett, és bízik benne, hogy Patkány sem fog borzasztóan megijedni.*
//Venár-tanács//
*Arra számít, hogy Pycta részletesebben számol be az eseményről, ami történt, de nem mond sokkal többet, mint amit ő is tudott már. Minden porcikája tiltakozik ellene, hogy ezt a démonos dolgot elhiggye, de megérzi, hogy Leon ujjai milyen erősen szorítják az övét, és eszébe jut, hogy a férfi mit mondott a balkezesekről.*
~ Hogy kinevettem! Pedig tényleg léteznek démonok… ~ *Állapítja meg megszeppenve.* ~ Mi lesz így Umonnal? Annyira kedvelem! ~ *Töpreng magában, de valahogy könnyen feldolgozza a dolgot. A puszta tény, hogy egy külön személyként kezelje ezt a démonszerű valamit, segít, hogy Umont megtartsa annak, aki eddig volt, a kedves, kicsit szomorkás szerzetesnek, akivel jókat lehet nevetni.* ~ Remélem, újra önmaga lesz… ~
*Xot vallomása sem lepi meg, az, hogy erősen köze volt Umonhoz, logikusnak tűnik, hiszen eleve annyira szemmel tartotta a szerzetest. Seles tudja, hogy mennyire kedvelik egymást, és biztos benne, hogy Xot csak magát ostorozza azért, hogy ez megtörténhetett. De most nincs lehetőség arra, hogy ezt megbeszéljék, mert fontosabb dolgokról van szó. Itt van ez a dolog a füves pusztával meg a hegyekkel… Seles sok helyen járt már, de oda nem mert még nagyon bemerészkedni. Azt beszélik, félelmetes állatok élnek arra, és nincs semmi védelme az embernek. Ha többen mennek, azért több az esélyük, de még akkor sem jutna eszébe óriási bestiákat összefogdosni. Selesnek az, hogy ne essen bajuk, felülírja a pénzt, de nem akar beleszólni a klán döntéseibe, inkább csendben hallgatja a magyarázatot, bár nagyjából ő is ismeri a maihhineket és a griffeket.
Ami ezután jön, az meglepi. Megmoccan a székben.*
~ Xot tolvaj volt? ~ *Megremeg a gondolatra, de akkor emlékezteti magát, hogy Leon a párja.* ~ A kalóz is tolvaj, nem? Csak én nem voltam tolvaj itt? ~ *Végigfuttatja pillantását a jelenlévőkön. Égető vágyat érez, hogy ezt megbeszélje Xottal, mert ekkor tudatosul benne, hogy alig ismerik egymást. Talán Xot még azt sem tudja, mi történt Seles férjével.* ~ Majd elmondom neki, és talán meg is békélünk. ~ *Pillant oldalra. Eddig haragudott a lányra, de most inkább sajnálja az Umonos eset miatt.*
- Én hallottam ezekről a lényekről. *Bukik ki belőle, bár csöndben szokott maradni. Feláll, hogy szóljon ő is.* Mindig magányosan utaztam, emiatt nagyon ritkán érintettem azokat a vidékeket, ahol élnek, mert esélyem se lett volna ellenük. De új vagyok itt, és hálás, hogy befogadtatok. Nem érzem magam méltónak ennyi talpraesett harcos mellett, hogy állást foglaljak, de bárhogy is dönt a klán, én támogatom benne, ahogy erőmből kitelik.
*Azzal leül, és újra megkeresi Leon kezét. Úgy érzi, elmondta, amit el akart, és részéről megoldott a probléma.*