//Umon szobájában//
//D-szárny, első emelet//
//Beteglátogató//
//É-szárny, emelet//
//Umon, Seles, Xotara, Lyz, Pyr, Shen, Aenae//
*~Ajjaj! Nagyobb a baj, mint gondoltam. Bár, ahogy vesszük.~ sóhajt egy hatalmasat a félvér rossz érzésekkel eltelten. ~Bár, ki tudja!~
- Úgy tűnik, hirtelen megcserélődtek az időszálak. *suttog önkéntelenül, a lányoknak szánva a szavait. Nem diagnózist állít fel: azt a tudást kelti életre, amit Kimmeri csepegtetett belé úgy, hogy eleven eszű gyermekként észre sem vette: tanul.*
- Eddig a múltját rejtette számára egy rejtélyes fátyol. Most lám, fellebbent a függöny, és ő újra belépett a tovatűnt időbe. Mi pedig itt maradtunk nélküle, a függöny innenső oldalán. *mondja döbbenten Selesre és Xotra nézve.
A nagy kérdés persze az, hogy a démon, vagy máshogyan mondva Umon rosszabbik énje hol tanyázik. De abban Isqeha szinte teljesen biztos, hogy a gonosz entitás most valamiért egészen háttérbe szorult, és nem kaphat erőre, bármilyen elesett állapotban is van a szerzetes.
Seles a kicserélődött Umon láttán teljesen magába roskadt, bűntudatos Xotarát próbálja vigasztalni, átölelve barátnőjét. Már éppen mondaná, hogy legjobb lesz, ha magára hagyják a múltja árnyaival az elmezavarodottat, menjenek, amikor a lábai úgy tűnik, már nem képesek megtartani a barátot. Összeroskad a fal mellett, szép lassan egyre lejjebb csúszva, ahogy motyog magában bánatosan, arról, hogy ő csak haza akar menni. Szívszorító látvány. Ugrik, ahogy Seles is, őt hívva, hogy még időben megóvják az eleső barátot egy újabb fejét érő ütéstől.*
-Támogassuk az ágyhoz! *int a lányoknak a szobában lévő fekvő alkalmatosság felé, és ha Umon nem tiltakozik erővel, akkor óvatosan odacipelik-támogatják az elerőtlenedett szerzetest, ha sikerül, egészen az ágyáig, leültetve-ráfektetve őt.*
- Pihenj békében. Magadra hagyunk! A Fekete Fa árnyéka boruljon Rád, és óvja lelked nyugalmát! *próbálja megtalálni azokat a szavakat, amik elhozzák a szerzetes lelki békéjét. Nem tudja ő, mi is az a Fekete Fa, de a barát mindig is ahhoz küldte a fohászait, mióta csak a félvér megismerte. Hátha segít neki!*
- Menjünk! Talán a fátyol, aminek a túloldalán bolyong most az elméje, és ami elválaszt minket tőle, idővel szétfoszlik. *~S ha így lesz, ki jön vajon rajta át?~ teszi fel magában a kérdést, de hangosan nem mondja ki.
Kilépve a folyosóra erővel kell lerázza elméjéről a gondolatokat, amik fogva tartják. Meg kell keresse Pyrt. Valami ennivalóról kell gondoskodnia neki. Már nagyon éhes lehet.*
- Megyek, utánanézek Pyrnek! *fordul Xotara és Seles felé.* - Biztosan ennivalóért indult. Megkeresem, hol van. Remélem, nincs semmi baja.*
Azzal elindul lefelé, nem bánva persze, ha a lányok is vele tartanak.
Ekkor hallják meg Lealát, aki épp nekivág a könyvtárból felfelé, az emeletre vezető csigalépcsőnek, hangosan kiabálva a félvérért. Isq idegesen megszaporázza a lépteit. Leala lefelé menet, miután egymásba ütköznek mindannyian, majd Leala is felveszi visszafordulva az új útirányt, Aenae-t emlegeti, meg valami turbánost (?), meg az új elf fiút. És kiböki azt is, hogy Lyz küldte.
Isqeha elméjének egy kis zugában szárba szökik a terv, miszerint legjobb lesz, ha elájul. Akkor talán, mire felébred, eltűnik az ellátásra váró betegek végeláthatatlan, hosszú sora. De a Kimmeri mellett hosszú évek alatt beléivódott felelősség ereje sokkalta erősebb a menekülési útvonal csábításánál, ráadásul már Seles sütijéből is belakott, így az éhezés miatt nem fenyegetheti ájulás. Így aztán erősen felzaklatott állapotban ugyan, de nagyon hamar odaér a tett színhelyére.
Amikor aztán meglátja az elé táruló látványt odabenn, az északi szárny valamelyik emeleti szobájában, a legtöbbször csendes és türelmes félvér nem bír visszafojtani egy igen cifra kifakadást.*
- Az összes istenek valagára! Hát mi a hétkórságos fekete fene folyik itt? Ez meg mi!?? *Mutat a Pyr fejére tekert kötésre.*
- Hát a fejed fáj, te dinkahoppáré, vagy a torkod?? Arra tekerd!! *forgatja a szemét.* - Nem megegyeztünk, hogy a szobában maradsz egyelőre??! *kérdezi rámeredve.*
- Elvinnétek a konyhába, és adnátok neki valami ennivalót? *fordul a lányok valamelyikéhez kérlelőn, ha vele tartottak, és egyelőre nem foglalkozik a tündérrel tovább, Aenae köti le a figyelmét. Ott sokkal nagyobb a baj. Ha nem lenne ájult a lány, bizony nagyon lehordaná őt is, de most csak szívszorítóan erősen aggódik.*
- Kifelé! Nem kell nézőközönség! *mordul, ahogy nyúl a véres hálóingért, ha valaki még ott lábatlankodik. Shenre pillant. A vékony elfnek, nem tudja nem észrevenni, már megnt odaszáradt vért lát a szája mellett. Akkor is ezt látta, amikor behozták.*
- Lyz, te maradj, kérlek!
- Shen! *szól a fiúhoz.* - Megvárnál odakint?
*A látvány magáért beszél. Elfojt egy újabb szitkot, de aztán erővel megnyugszik. Szükség van rá.*
- Itt maradnál vele? Szükségem van néhány holmira. *kéri Lyzt, azután otthagyja az ájult vajákos lányt Lyz őrizetére bízva.*
- Gyere! *mosolyog fáradtan kijőve Shen'erielre, és elindul a laborba.*
- Mondd csak, nem szoktál véreset köhögni, vagy köpni? Ha igen, meg kell erősíteni a tüdődet! Nagyon gyenge a testalkatod! Ha nem erősödsz meg, akkor fiatalon elsorvadsz!
- A lábadra pedig jobban vigyázz! Készítek neked kétféle teát. Az elkövetkező hatban ne nagyon mászkálj, azokat idd, a lábadon a sebet pedig ne érje víz, ha jót akarsz magadnak! *beszél Shen fejével, amíg a laborba érnek. Ott készít neki még egy gyógyfőzetet. Édesgyökér, lobélia és tűztövis forró főzetének illata száll. Még néhány csepp hegyifenyő olaj, és Talpas Whula nektár. Kitölti.*
- Ezzel bújj ágyba! *mosolyog Shenre.* - Az elkövetkező hatban mindennap készítek majd neked. *Még összekapkodja, ami Aenae sebének ellátásához szükséges.*
- Menjünk!
*Visszaérve aztán megint nekilát. Akármilyen gondosan varrta össze először a sebet, így most már biztosan nyoma lesz a szerzetes okozta sebnek. Szerencsére csak egy helyen szakadt ki az öltés. Újra ősszehúzza óvatosan a csúnyán szétnyílt sebszájat a vékony szállal, megerősítve a varratot, és behinti az Észak Reménye kékes porával.
Ha Aenae még az eszméletlenség ködében időzik, Lyzre pillant:*
- Egyelőre maradjon itt, ne mozgassuk! Ha magához tér, akkor visszavisszük Pycta szobájába. *mondja, hacsak nem bukkan fel közben maga Pycta, meghallva a hírt Aenae-ről. Ha időközben magához tér, csúnyán leszidja a lányt, ájulás ide vagy oda.*
- Amíg ki nem lehet szedni a varratokat, meg ne tudjam, hogy ide-oda császkálsz! Kened a kenőccsel, amit adtam, vagy kérsz másikat! Készítek! Éjszaka pedig megiszod az altatót, hogy pihenni tudj! Nincs appelláta! *a végére persze már eltűnik a harag, csak az aggódó szigorúság marad.* - Megígéred?
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.15 11:50:28