Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 22:25:13
Üzenet elküldve: 2017-11-26 22:25:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a fürdőben//
*Amikor a vörös hajú lány hamiskás mosollyal az arcán belekotor a fürdővizébe, már sejti, hogy nemcsak szó szerint, de átvitt értelemben is célba ért a fürdőben. Legalábbis kezdetnek nem rossz, hogy nem felháborodva utasítja vissza az invitálást. Úgy látszik, hogy az erdei erőd lakóiról alkotott néhány elképzelését revideálnia kell. Úgy illene talán, hogy elfordítsa a fejét, amíg Zara vetkőzik, de miért tenné? A minimum viszont az lenne, hogy a szemébe nézzen, de ez sem igazán megy, csak el-elkalandozik a tekintete. Amikor pedig a lány vele szemben beleereszkedik a vízbe, kicsit elnyílik a szája és arcán enyhe áhítat tükröződik. Van az úgy, hogy egészen apró dolgok nyűgözik le az embert. Mint most is. Mert egészen elbűvölőnek tartja azt a kecses mozdulatot ahogy Zara felfogja a haját és ahogy belecsúszik a vízbe, a feszes hason az izmok apró csomókba ugranak össze. Varázslatos.*
- Örömömre szolgál, ha illemtudó emberekkel akadok össze. *vigyorodik el szemtelenül, hiszen sok helyen nem az illem netovábbjának tartják ha egymásnak idegen nők és férfiak meghitt kettesben, mezítelenül fürdőznek. Aztán megköszörüli a torkát.*
- Ami pedig azt a kis trükköt illeti... *Egyszerűen nem mer a lány vállának vonalánál lejjebb nézni, mert a látvány könnyen altesti vérbőséget okozna, amit a kristálytiszta vízben nem leplezne semmi* Nem lehetetlen megtanulni, csupán nehéz. Hiszen nekem is sikerült elsajátítani, nemde?
*Ismét kiteríti karjait a dézsa szélére, úgy dől hátra.*
- Elmondva viszont olyan egyszerű, mint az a pofon, amit attól az aranyhajútól kaptam. Ha gondolod, tehetünk egy próbát. Pontosabban te teszel egy próbát.
*Elmosolyodik és ha Zara egyetért, folytatja.*
- Az első lépés az, hogy arra gondolsz, akivel el akarsz hitetni valamit. Csak rá és arra, amit mondani fogsz. Más gondolat nem lehet az elmédben, megzavarna. Hunyd be a szemed!
*Ha Zara ezt is megteszi, folytathatja a magyarázatot.*
- Az ember legfontosabb érzékszerve a szem. Számtalan inger éri rajta keresztül, így ha ezt kizárod, könnyebb a koncentráció.
*Egészen rövid szünetet tart, hogy Zara kizárhassa a külvilág ingereit. És bár nem ez volt a célja amikor erre kérte, de így egy picit nézelődhet is.*
- Megvan? Jó. Mivel most csak én vagyok itt, *hangján érezni, hogy mosolyog* kénytelen leszek elviselni, hogy én leszek az áldozat. Csak én legyek a lelki szemeid előtt és az amit el akarsz hitetni velem. Ez persze nem lehet olyasmi amiről pontosan kell tudnom, hogy nem igaz. Tehát nem mondhatod, hogy egy ork nőstény vagyok. Lélegezz lassan és mélyen, ernyeszd el az izmaid!
*Eddig lassan, megnyugtatóan beszélt, egyébként is kellemes baritonját kicsit andalító zsongásra fogva. Most egy kicsit gyorsabban teszi hozzá, magyarázóan.*
- Ha már rutinszerűen fog menni, akkor ennyi előkészület nem szükségeltetik majd hozzá, de eleinte így sokkal könnyebb.
*Most egy kicsit hosszabb szünetet tart, hogy a lány relaxálhasson és amikor úgy látja, hogy azok a formás keblek lassabban emelkednek és süllyednek és valószínűleg követve az utasításait ellazult és készen áll, ismét lágyabb hangon folytatja.*
- Most pedig mondd ki azt, amiről akarod, *árnyalatnyit megnyomja az akarod szót* hogy higgyem!
*Minden önuralmára szüksége van, hogy csak a szája sarka remegjen és hangján ne érződjék a kibukkanni készülő jókedv. Hiszen pontosan tudja, hogy Zarának nem sikerülhet, de ez most egyáltalán nem fontos.*
- Mondd: meg akarsz csókolni!
A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.26 22:26:44
*Amikor a vörös hajú lány hamiskás mosollyal az arcán belekotor a fürdővizébe, már sejti, hogy nemcsak szó szerint, de átvitt értelemben is célba ért a fürdőben. Legalábbis kezdetnek nem rossz, hogy nem felháborodva utasítja vissza az invitálást. Úgy látszik, hogy az erdei erőd lakóiról alkotott néhány elképzelését revideálnia kell. Úgy illene talán, hogy elfordítsa a fejét, amíg Zara vetkőzik, de miért tenné? A minimum viszont az lenne, hogy a szemébe nézzen, de ez sem igazán megy, csak el-elkalandozik a tekintete. Amikor pedig a lány vele szemben beleereszkedik a vízbe, kicsit elnyílik a szája és arcán enyhe áhítat tükröződik. Van az úgy, hogy egészen apró dolgok nyűgözik le az embert. Mint most is. Mert egészen elbűvölőnek tartja azt a kecses mozdulatot ahogy Zara felfogja a haját és ahogy belecsúszik a vízbe, a feszes hason az izmok apró csomókba ugranak össze. Varázslatos.*
- Örömömre szolgál, ha illemtudó emberekkel akadok össze. *vigyorodik el szemtelenül, hiszen sok helyen nem az illem netovábbjának tartják ha egymásnak idegen nők és férfiak meghitt kettesben, mezítelenül fürdőznek. Aztán megköszörüli a torkát.*
- Ami pedig azt a kis trükköt illeti... *Egyszerűen nem mer a lány vállának vonalánál lejjebb nézni, mert a látvány könnyen altesti vérbőséget okozna, amit a kristálytiszta vízben nem leplezne semmi* Nem lehetetlen megtanulni, csupán nehéz. Hiszen nekem is sikerült elsajátítani, nemde?
*Ismét kiteríti karjait a dézsa szélére, úgy dől hátra.*
- Elmondva viszont olyan egyszerű, mint az a pofon, amit attól az aranyhajútól kaptam. Ha gondolod, tehetünk egy próbát. Pontosabban te teszel egy próbát.
*Elmosolyodik és ha Zara egyetért, folytatja.*
- Az első lépés az, hogy arra gondolsz, akivel el akarsz hitetni valamit. Csak rá és arra, amit mondani fogsz. Más gondolat nem lehet az elmédben, megzavarna. Hunyd be a szemed!
*Ha Zara ezt is megteszi, folytathatja a magyarázatot.*
- Az ember legfontosabb érzékszerve a szem. Számtalan inger éri rajta keresztül, így ha ezt kizárod, könnyebb a koncentráció.
*Egészen rövid szünetet tart, hogy Zara kizárhassa a külvilág ingereit. És bár nem ez volt a célja amikor erre kérte, de így egy picit nézelődhet is.*
- Megvan? Jó. Mivel most csak én vagyok itt, *hangján érezni, hogy mosolyog* kénytelen leszek elviselni, hogy én leszek az áldozat. Csak én legyek a lelki szemeid előtt és az amit el akarsz hitetni velem. Ez persze nem lehet olyasmi amiről pontosan kell tudnom, hogy nem igaz. Tehát nem mondhatod, hogy egy ork nőstény vagyok. Lélegezz lassan és mélyen, ernyeszd el az izmaid!
*Eddig lassan, megnyugtatóan beszélt, egyébként is kellemes baritonját kicsit andalító zsongásra fogva. Most egy kicsit gyorsabban teszi hozzá, magyarázóan.*
- Ha már rutinszerűen fog menni, akkor ennyi előkészület nem szükségeltetik majd hozzá, de eleinte így sokkal könnyebb.
*Most egy kicsit hosszabb szünetet tart, hogy a lány relaxálhasson és amikor úgy látja, hogy azok a formás keblek lassabban emelkednek és süllyednek és valószínűleg követve az utasításait ellazult és készen áll, ismét lágyabb hangon folytatja.*
- Most pedig mondd ki azt, amiről akarod, *árnyalatnyit megnyomja az akarod szót* hogy higgyem!
*Minden önuralmára szüksége van, hogy csak a szája sarka remegjen és hangján ne érződjék a kibukkanni készülő jókedv. Hiszen pontosan tudja, hogy Zarának nem sikerülhet, de ez most egyáltalán nem fontos.*
- Mondd: meg akarsz csókolni!
A hozzászólás írója (Bayde Armannneth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.26 22:26:44
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 21:22:40
Üzenet elküldve: 2017-11-26 21:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a fürdőben//
*Ha úgy látja, hogy Zara nincs véleménnyel a mágusokról, akkor teljesen jól látja. Pontosabban egy bizonyos mágusról nincs jó véleménnyel, de hát sértettsége bőven átvetül mindenki másra.*
- Persze, az ilyet nem lehet csak így megtanulni, értem én. *Közelebb lép, és a dézsa oldalára támaszkodik.* De nem kell engem félteni, van ám pár trükk a tarsolyomban nekem is...
*Szája sarka egy mosolyra húzódik. Kicsit kacér, kicsit számító, kicsit szemtelen... Aminek éppen a férfi vélni akarja.
Nem hazudik, valóban ért egy s máshoz, ráadásul a kardforgatásban is van tehetsége. Egyszóval meg tudja ő magát védeni.
Már épp nyitná a száját, hogy lassan távozik, mert még pár dolgot el kell intéznie, de akkor jön Bayde a "nagylelkű felajánlásával", hogy csatlakozzon ő is. Halkan felnevet, és mutatóujjával a vízben kezd játszadozni.*
- Bizony, jó az egy hosszú nap után... *Mondja szinte suttogva, miközben oldalra sandít a férfira kacér tekintettel. Egy szó nélkül ellöki magát a dézsától, és kicsit hátrébb, egy ládához siet. Ott lerúgja magáról fekete csizmáját, majd nekilát a többi ruhadarabtól is megszabadulni. Mozdulataiban felfedezhető egy kis kecsesség. Néha emitt táncosnak hiszik, hisz biztos azok tudnak úgy mozogni, mint a nádszál, amit a lágy szellő fújdogál.*
- Milyen illetlenség volna a részemről, ha egy másik dézsából beszélnék hozzád a szoba másik feléből! Ugyan...
*Látszólag minden szemérmesség nélkül sétál oda hozzá, és lép be a dézsába. Még mielőtt elmerülne a vízben, egy pánttal kontyba köti a haját, és csak ezután ereszkedik bele, Baydeval szemben.*
*Ha úgy látja, hogy Zara nincs véleménnyel a mágusokról, akkor teljesen jól látja. Pontosabban egy bizonyos mágusról nincs jó véleménnyel, de hát sértettsége bőven átvetül mindenki másra.*
- Persze, az ilyet nem lehet csak így megtanulni, értem én. *Közelebb lép, és a dézsa oldalára támaszkodik.* De nem kell engem félteni, van ám pár trükk a tarsolyomban nekem is...
*Szája sarka egy mosolyra húzódik. Kicsit kacér, kicsit számító, kicsit szemtelen... Aminek éppen a férfi vélni akarja.
Nem hazudik, valóban ért egy s máshoz, ráadásul a kardforgatásban is van tehetsége. Egyszóval meg tudja ő magát védeni.
Már épp nyitná a száját, hogy lassan távozik, mert még pár dolgot el kell intéznie, de akkor jön Bayde a "nagylelkű felajánlásával", hogy csatlakozzon ő is. Halkan felnevet, és mutatóujjával a vízben kezd játszadozni.*
- Bizony, jó az egy hosszú nap után... *Mondja szinte suttogva, miközben oldalra sandít a férfira kacér tekintettel. Egy szó nélkül ellöki magát a dézsától, és kicsit hátrébb, egy ládához siet. Ott lerúgja magáról fekete csizmáját, majd nekilát a többi ruhadarabtól is megszabadulni. Mozdulataiban felfedezhető egy kis kecsesség. Néha emitt táncosnak hiszik, hisz biztos azok tudnak úgy mozogni, mint a nádszál, amit a lágy szellő fújdogál.*
- Milyen illetlenség volna a részemről, ha egy másik dézsából beszélnék hozzád a szoba másik feléből! Ugyan...
*Látszólag minden szemérmesség nélkül sétál oda hozzá, és lép be a dézsába. Még mielőtt elmerülne a vízben, egy pánttal kontyba köti a haját, és csak ezután ereszkedik bele, Baydeval szemben.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 21:02:53
Üzenet elküldve: 2017-11-26 21:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
* A druida mutatványának hatása hamar leül, hála vendéglátójuk hidegvérűségének. ezt örömmel konstatálja Cralan, s a továbbiakban már nem szólal meg, némán fejezi be a vacsoráját. Mikor Pycta asztalt bont, maga is igyekszik segíteni a rendrakásban, csak utána jut eszébe, hogy még szobát sem választott, ahol aludni fog. Egy rövid felderítés után a bejárathoz legközelebb eső szabad szobát választja, ám nem időzik ott sokat, csupán a fölösleges úti motyóját teszi le. Rég nem edzett már, ideje ezt a szokását ismét magára öltenie, így fogja hű társát a botot, s lemegy az udvarra, ahol a többiek gyakorlatoztak, amikor megérkezett. Először természetesen légző és bemelegítő gyakorlatokat végez, utána jönnek csak a komolyabb formák. Először a pusztakezes gyakorlatok és csakis utána a fegyveres. Szinte már az idejét sem tudja, mikor forgatta utoljára harcban a botját, hisz testőrként a kúriában inkább az oldalán pihenő szablyát preferálták. Ennek ellenére, ha valami esetleg látná, mozdulatai csiszoltak és kecsesek, mégis valamiféle rejtett erőtől feszülnek. Mikor végez, már alaposan az éjszakában járnak, ám ezt a szerzetes nem bánja. Visszamegy a szobájába, leteszi fegyvereit, majd felkeresi a fürdőt, hogy gyorsan megtisztálkodjon, s csak utána megy lefeküdni. *
* A druida mutatványának hatása hamar leül, hála vendéglátójuk hidegvérűségének. ezt örömmel konstatálja Cralan, s a továbbiakban már nem szólal meg, némán fejezi be a vacsoráját. Mikor Pycta asztalt bont, maga is igyekszik segíteni a rendrakásban, csak utána jut eszébe, hogy még szobát sem választott, ahol aludni fog. Egy rövid felderítés után a bejárathoz legközelebb eső szabad szobát választja, ám nem időzik ott sokat, csupán a fölösleges úti motyóját teszi le. Rég nem edzett már, ideje ezt a szokását ismét magára öltenie, így fogja hű társát a botot, s lemegy az udvarra, ahol a többiek gyakorlatoztak, amikor megérkezett. Először természetesen légző és bemelegítő gyakorlatokat végez, utána jönnek csak a komolyabb formák. Először a pusztakezes gyakorlatok és csakis utána a fegyveres. Szinte már az idejét sem tudja, mikor forgatta utoljára harcban a botját, hisz testőrként a kúriában inkább az oldalán pihenő szablyát preferálták. Ennek ellenére, ha valami esetleg látná, mozdulatai csiszoltak és kecsesek, mégis valamiféle rejtett erőtől feszülnek. Mikor végez, már alaposan az éjszakában járnak, ám ezt a szerzetes nem bánja. Visszamegy a szobájába, leteszi fegyvereit, majd felkeresi a fürdőt, hogy gyorsan megtisztálkodjon, s csak utána megy lefeküdni. *
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 20:22:58
Üzenet elküldve: 2017-11-26 20:22:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a fürdőben//
*Somolyogva hallgatja a nő véleményét a mágusokról. Ő maga messze nincs ilyen rossz véleménnyel róluk, de Zara inkább látszik olyannak, aki fegyverforgatáshoz szokott. Márpedig a harcosok és a varázstudók köztudottan nem értik meg egymást.*
- Szívesen elmagyarázom, hogy mi a forsza a dolognak. *támasztja meg állát a dézsa peremén nyugtatott alkarján* De abban nem vagyok biztos, hogy el is tudod majd sajátítani. Persze nem arra akarok célozni, hogy nehézfejűnek tartanálak, nem.
*Hümmög egyet.*
- Lehet, hogy valóban van valami közös a mágiával. Egy mágus ért a mágiához, tudja alkalmazni a varázslatokat, de a tudást csak a mesterek képesek továbbadni. És azt mondják, hogy egy druida csak öregségére válik igazi druidává. Nekem pedig addig még van egy kis időm.
*A kölcsönös bemutatkozás után egy kis ideig még oldalt fordulva marad, hasmánt a dézsa oldalához simulva, bár nem úgy tűnik mintha a lányt feszélyezné a pőresége. Úgyhogy kis idő múlva kényelmesen hanyatt fordul a vízben, aminek felszínén csupán pár virágszirom úszkál, az úri házaknál oly divatos hab nem. Így sandít szeme sarkából Zara felé egy kis mosollyal.*
- Nincs is kellemesebb egy fárasztó nap után, mint egy jó fürdő. Ugye nem tűnik szemtelenségnek, ha megkérdezem: nincs kedved csatlakozni?
*A mennyezet gerendáira függeszti a tekintetét, mintha ott valami roppant érdekes dolgot fedezett volna fel és álszent képpel folytatja.*
- No persze nem arra gondoltam, hogy ide csobbanj mellém. *Lehunyja a szemét, kicsit megrántja a vállát somolyogva.* Illetve dehogynem. Viszont ha neked úgy kényelmesebb, ígérem, hogy nem fogok kukucskálni amíg bele nem merülsz egy másik kád vizébe.
*Csak jobb szemét nyitja ki, ahogy mosolyogva fordítja fejét a lány felé és hogy iménti esküvésének nyomatékot adjon, jobb kezét kiemeli a vízből, mutató- és középső ujjait összefonva.*
*Somolyogva hallgatja a nő véleményét a mágusokról. Ő maga messze nincs ilyen rossz véleménnyel róluk, de Zara inkább látszik olyannak, aki fegyverforgatáshoz szokott. Márpedig a harcosok és a varázstudók köztudottan nem értik meg egymást.*
- Szívesen elmagyarázom, hogy mi a forsza a dolognak. *támasztja meg állát a dézsa peremén nyugtatott alkarján* De abban nem vagyok biztos, hogy el is tudod majd sajátítani. Persze nem arra akarok célozni, hogy nehézfejűnek tartanálak, nem.
*Hümmög egyet.*
- Lehet, hogy valóban van valami közös a mágiával. Egy mágus ért a mágiához, tudja alkalmazni a varázslatokat, de a tudást csak a mesterek képesek továbbadni. És azt mondják, hogy egy druida csak öregségére válik igazi druidává. Nekem pedig addig még van egy kis időm.
*A kölcsönös bemutatkozás után egy kis ideig még oldalt fordulva marad, hasmánt a dézsa oldalához simulva, bár nem úgy tűnik mintha a lányt feszélyezné a pőresége. Úgyhogy kis idő múlva kényelmesen hanyatt fordul a vízben, aminek felszínén csupán pár virágszirom úszkál, az úri házaknál oly divatos hab nem. Így sandít szeme sarkából Zara felé egy kis mosollyal.*
- Nincs is kellemesebb egy fárasztó nap után, mint egy jó fürdő. Ugye nem tűnik szemtelenségnek, ha megkérdezem: nincs kedved csatlakozni?
*A mennyezet gerendáira függeszti a tekintetét, mintha ott valami roppant érdekes dolgot fedezett volna fel és álszent képpel folytatja.*
- No persze nem arra gondoltam, hogy ide csobbanj mellém. *Lehunyja a szemét, kicsit megrántja a vállát somolyogva.* Illetve dehogynem. Viszont ha neked úgy kényelmesebb, ígérem, hogy nem fogok kukucskálni amíg bele nem merülsz egy másik kád vizébe.
*Csak jobb szemét nyitja ki, ahogy mosolyogva fordítja fejét a lány felé és hogy iménti esküvésének nyomatékot adjon, jobb kezét kiemeli a vízből, mutató- és középső ujjait összefonva.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 19:47:46
Üzenet elküldve: 2017-11-26 19:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
*Csak a szemét forgatja Bayde szavaira. Épeszű lányok nyilván nem nyalogatják a fülét. Mármint önszántukból. Aenae legalábbis biztosan nem tenné. De ezt csak nem vághatja a fejéhez, mert már így is túl sokat beszéltek erről a témáról, jobb lenne inkább mielőbb elfelejteni.*
- Remélem is, hogy az vagy!
*Válaszol Lyznek mosolyogva. Biztos hozzátartozik az elfek természetéhez a türelem, hiszen Pycta is nagyon türelmes vele, pedig ha Aenae lenne Pycta helyében, akkor ő sűrűn fogná a fejét és talán üvöltözne is, hogy nem lehet igaz, hogy századjára is el kell mondja, meg kell mutassa ugyanazt. Aztán persze lehet, hogy akkor dühöng emiatt, mikor Aenae nem látja. Nem. Kizárt, hogy dühöngjön, talán nem is tud dühöngeni. Topázsárga tekintete végig az elfen pihen, amíg azon elmélkedik, hogy vajon képes-e a dühöngésre.
Topáz tekintete aztán előbb a sötételf, majd az elf nőre siklik. Rossz hírt közölnek, amin ugyan elhúzza a száját, de továbbra sem szólal meg. Akkor majd máskor szerez be egy testhez álló bökőt.
Mivel aztán a férfi asztalt bont, ezért ő is készülődik. Szó nélkül segít összeszedni az üres tányérokat és kiürült kupákat. Amióta itt van, azóta nem okoz neki problémát az, hogy kivegye a részét a közösség életéből. Azelőtt annyit nem tett volna meg, hogy a felszolgálót segítendő a kezébe adja a tányérját. Csak azután vonul vissza, hogy minden a vacsoránál használt edény el van mosogatva. Szokása szerint elbámulja egy ideig az erkélyen a csillagfényes éjszakát, és csak utána tér nyugovóra.*
*Csak a szemét forgatja Bayde szavaira. Épeszű lányok nyilván nem nyalogatják a fülét. Mármint önszántukból. Aenae legalábbis biztosan nem tenné. De ezt csak nem vághatja a fejéhez, mert már így is túl sokat beszéltek erről a témáról, jobb lenne inkább mielőbb elfelejteni.*
- Remélem is, hogy az vagy!
*Válaszol Lyznek mosolyogva. Biztos hozzátartozik az elfek természetéhez a türelem, hiszen Pycta is nagyon türelmes vele, pedig ha Aenae lenne Pycta helyében, akkor ő sűrűn fogná a fejét és talán üvöltözne is, hogy nem lehet igaz, hogy századjára is el kell mondja, meg kell mutassa ugyanazt. Aztán persze lehet, hogy akkor dühöng emiatt, mikor Aenae nem látja. Nem. Kizárt, hogy dühöngjön, talán nem is tud dühöngeni. Topázsárga tekintete végig az elfen pihen, amíg azon elmélkedik, hogy vajon képes-e a dühöngésre.
Topáz tekintete aztán előbb a sötételf, majd az elf nőre siklik. Rossz hírt közölnek, amin ugyan elhúzza a száját, de továbbra sem szólal meg. Akkor majd máskor szerez be egy testhez álló bökőt.
Mivel aztán a férfi asztalt bont, ezért ő is készülődik. Szó nélkül segít összeszedni az üres tányérokat és kiürült kupákat. Amióta itt van, azóta nem okoz neki problémát az, hogy kivegye a részét a közösség életéből. Azelőtt annyit nem tett volna meg, hogy a felszolgálót segítendő a kezébe adja a tányérját. Csak azután vonul vissza, hogy minden a vacsoránál használt edény el van mosogatva. Szokása szerint elbámulja egy ideig az erkélyen a csillagfényes éjszakát, és csak utána tér nyugovóra.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 19:47:01
Üzenet elküldve: 2017-11-26 19:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a fürdőben//
*Becsukja az ajtót maga mögött, hogy amíg beszélgetnek, azért ne lásson be bárki, aki elmegy a folyosón.
Ő nem igazán jön zavarba a fürdő férfitól. Több mindent látott már, hogy pirulva takargassa a szemét, mint egy szűz kislány.
A falnak dőlve hallgatja kíváncsian Baydet.*
- Aha, értem. Kicsit talán tényleg olyan. De eh... A mágusokat sosem bírtam. Volt alkalmam megismerni párat. Nagyképűek, mintha ők annyival többek lennének, és azt hiszik, bármit megtehetnek... Főleg ha még elf is...
*Duzzogva összefonja maga előtt karját. Megvetéssel teli tekintetéből azért látszik, hogy a mágusok iránt érzett gyűlölete inkább fakad személyes ügyből, mint sem általános dolog volna, amit az előbb elmondott.*
- De mindegy is. Ez most lényegtelen. *Rázza meg a fejét, ahogy ellöki magát a faltól.
Igen csak felkeltette az érdeklődését ez az egész. Neki ugyan nem volt mestere, hogy eltanuljon tőle pár trükköt, de a többi szakmabelitől gyorsan elleste a dolog mivoltát. Igaz, még ráférne egy kis gyakorlás.*
- Zaratinate Roentra *Lép oda egy kézfogásra, majd halkan felnevet a férfi bemutatkozása utáni megjegyzésre.*
*Becsukja az ajtót maga mögött, hogy amíg beszélgetnek, azért ne lásson be bárki, aki elmegy a folyosón.
Ő nem igazán jön zavarba a fürdő férfitól. Több mindent látott már, hogy pirulva takargassa a szemét, mint egy szűz kislány.
A falnak dőlve hallgatja kíváncsian Baydet.*
- Aha, értem. Kicsit talán tényleg olyan. De eh... A mágusokat sosem bírtam. Volt alkalmam megismerni párat. Nagyképűek, mintha ők annyival többek lennének, és azt hiszik, bármit megtehetnek... Főleg ha még elf is...
*Duzzogva összefonja maga előtt karját. Megvetéssel teli tekintetéből azért látszik, hogy a mágusok iránt érzett gyűlölete inkább fakad személyes ügyből, mint sem általános dolog volna, amit az előbb elmondott.*
- De mindegy is. Ez most lényegtelen. *Rázza meg a fejét, ahogy ellöki magát a faltól.
Igen csak felkeltette az érdeklődését ez az egész. Neki ugyan nem volt mestere, hogy eltanuljon tőle pár trükköt, de a többi szakmabelitől gyorsan elleste a dolog mivoltát. Igaz, még ráférne egy kis gyakorlás.*
- Zaratinate Roentra *Lép oda egy kézfogásra, majd halkan felnevet a férfi bemutatkozása utáni megjegyzésre.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 17:45:01
Üzenet elküldve: 2017-11-26 17:45:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a fürdőben//
*Alig tíz éves kölyök még és a Lihanechi-tó partjánál ücsörög kis ladikjában, amit mostohafivére eszkábált neki. Esetlen jószág, majdhogy kerek alkalmatosság, manőverezni vele nem nagyon lehet. De ez nem is számít, pecázásra kitűnő. Két kézzel kapaszkodik a botba, ami görbül is rendesen és csak remélni tudja, hogy az a tómélyi szörny, ami horgára akadt, nem rántja be a vízbe.
Kopp-kopp-kopp!
Nem lehet hal, nincs olyan aminek ekkora ereje lenne. Izzad, küzd és már előre élvezi, hogy micsoda elismerést fog aratni zsákmányával.
Kopp-kopp!
Kopog a víz? Furcsa, hiszen még a sarka sem verődik oda a csónak fenekének, hogy ilyen zajt csapjon...
Kopp-kopp!
Felpattan a szeme és már nincs a tó partján, hanem egy fürdődézsában. Pár pillanat eltelik míg felfogja az álmot és azt, hogy léptek visszhangos kopogását hallja. Egy szívdobbanásnyi idővel később pedig már egy női hangot hall a háta mögül. Oldalt fordítja a fejét, eddigre már a csinos vörös is beljebb lépett, hogy láthassa.*
- Csak tessék! *vigyorodik el és vizes kezével végigtöröl az arcán. Ahogy Zara a polchoz lép, elégedetten állapítja meg, hogy a lány hátulról is igen szemrevaló. Szemében vidáman csillognak a gyertyák lángjai ahogy van szerencséje szemügyre venni azt a szép homokóra formát, amit a fűző csak előnyösen emel ki még jobban.*
- Dehogy tolakodás. *fordul oldalt a dézsában és kikönyököl annak peremére* Hasznos kis trükk, messze többre képes, mint megtréfálni valakit. A mesterem szerint a mágia egy nagyon egyszerű, kezdetleges formája, bár egy rendes varázsló ezt biztosan kikérné magának.
*Elbiccenti a fejét somolyogva.*
- És sajnos a hatalma is véges. Például hiába mondanám, hogy "Fürödni akarsz, itt és most!" nem érném el vele a kívánt hatást. Legfeljebb egy olyan inzultust, mint ami az imént az aranyhajútól ért.
*Zara szemlátomást menni készül, ennek pedig nem örülne. A férfiember már csak olyan, hogy mindenkor szívesen cseverészik csinos nőkkel. Úgyhogy megpróbálkozik egy titkos tudomány nélküli trükkel és kinyújtja a jobb kezét.*
- Bayde Armanneth, szolgálatodra. Ha nem veszed rossz néven, most nem állok fel.
*Alig tíz éves kölyök még és a Lihanechi-tó partjánál ücsörög kis ladikjában, amit mostohafivére eszkábált neki. Esetlen jószág, majdhogy kerek alkalmatosság, manőverezni vele nem nagyon lehet. De ez nem is számít, pecázásra kitűnő. Két kézzel kapaszkodik a botba, ami görbül is rendesen és csak remélni tudja, hogy az a tómélyi szörny, ami horgára akadt, nem rántja be a vízbe.
Kopp-kopp-kopp!
Nem lehet hal, nincs olyan aminek ekkora ereje lenne. Izzad, küzd és már előre élvezi, hogy micsoda elismerést fog aratni zsákmányával.
Kopp-kopp!
Kopog a víz? Furcsa, hiszen még a sarka sem verődik oda a csónak fenekének, hogy ilyen zajt csapjon...
Kopp-kopp!
Felpattan a szeme és már nincs a tó partján, hanem egy fürdődézsában. Pár pillanat eltelik míg felfogja az álmot és azt, hogy léptek visszhangos kopogását hallja. Egy szívdobbanásnyi idővel később pedig már egy női hangot hall a háta mögül. Oldalt fordítja a fejét, eddigre már a csinos vörös is beljebb lépett, hogy láthassa.*
- Csak tessék! *vigyorodik el és vizes kezével végigtöröl az arcán. Ahogy Zara a polchoz lép, elégedetten állapítja meg, hogy a lány hátulról is igen szemrevaló. Szemében vidáman csillognak a gyertyák lángjai ahogy van szerencséje szemügyre venni azt a szép homokóra formát, amit a fűző csak előnyösen emel ki még jobban.*
- Dehogy tolakodás. *fordul oldalt a dézsában és kikönyököl annak peremére* Hasznos kis trükk, messze többre képes, mint megtréfálni valakit. A mesterem szerint a mágia egy nagyon egyszerű, kezdetleges formája, bár egy rendes varázsló ezt biztosan kikérné magának.
*Elbiccenti a fejét somolyogva.*
- És sajnos a hatalma is véges. Például hiába mondanám, hogy "Fürödni akarsz, itt és most!" nem érném el vele a kívánt hatást. Legfeljebb egy olyan inzultust, mint ami az imént az aranyhajútól ért.
*Zara szemlátomást menni készül, ennek pedig nem örülne. A férfiember már csak olyan, hogy mindenkor szívesen cseverészik csinos nőkkel. Úgyhogy megpróbálkozik egy titkos tudomány nélküli trükkel és kinyújtja a jobb kezét.*
- Bayde Armanneth, szolgálatodra. Ha nem veszed rossz néven, most nem állok fel.
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 17:25:53
Üzenet elküldve: 2017-11-26 17:25:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
*Láthatólag a városi szépfiú mindenben megtalálja a szórakozást, így kicsit megkönnyebbül, hogy nem marad kínos csend az eset után, főleg hogy Zara a pártjára áll.*
- Én pedig, nagyon türelmes vagyok. *Válaszol Aenaenak. Nem ijed meg a kihívástól, legalábbis tudja, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen a lánynak, a többi pedig majd elválik.* Menni fog! *Mosolyog az aranyhajúra biztatón.
Mióta asztalhoz ült Xotara csendben eszik addig, míg Pycta fel nem vázolja a városi út terveit. Arra viszont velős kirohanással reagál, bár Lyz is tapasztalta a megszorításokat korábban.*
- Mielőtt ideértünk Jayzionnal, *Int védelmezője felé.* szintén volt egy hiányos időszak. Éppen akkor nyitott a kovács, mikor oda értünk. Szerencsém volt, hogy tudtam egy tőrt csináltatni. Bosszantó, hogy már megint ez van. *Húzza el a száját, nemtetszése jeléül, majd a mélységi nőre emeli a pillantását.* Egyébként Lyz vagyok. *mondja a mélységi nőnek, s ezután Pyctához fordul.*
- Bocsánat, éppen a kapunál voltál, mikor a többieknek bemutatkoztam. *Nem akarja ennél is tovább csépelni a dolgot, sőt, igazából kellemetlen, hogy azonnal elfelejtette, aztán meg megint elbénázta, és most újra ezzel tölti a vendéglátói idejét. Azt viszont rosszabbnak tartaná, ha a házigazda nem tudná, hogy kinek ad szállást.* Ssyleana Lyzendra vagyok, úti társam pedig Emidan Jayzion. *Int a köpenyes társa felé, az általa ismert néven bemutatva őt.
Ma szokatlanul csendes volt, ezért bátorkodott Lyz beszélni helyette is egy picit.
A vacsora végeztével, megköszöni a vendéglátást, felveszi maga mellől a köpenyét és a többi motyóját, majd Denzackkal tart. Éppen a fürdő mellett mennek el, amikor Bayde becsukja maga mögött az ajtót. Bár nem régen érte víz utoljára, azért úgy gondolja, keres magának egy másikat, mert biztosan nem ez az egy fürdő helység van ott, ahol ennyi szoba található. Legalább csak megmosakszik. Mikor Denzack kiválasztja a szobáját, Lyz a mellette lévőt választja.*
- Neked is jó éjt Jayzion. *Mosolyog a férfira, majd bemegy a szobájába.
Valóban nem túl díszes, de alvásra éppen úgy megfelel, mint bármelyik másik. Leveti alkarvédőit és övét, majd lepakolt cuccai közül beletúr a táskájába. Egy váltás inggel kél útra, hogy egy másik fürdő helység után nézzen.
Az emeleten talál rá egyre, be is zárja maga mögött az ajtót. Siet, mert nem szeretne feltartani senkit. Lekapkodja ruháit, és gyorsan megmosdik. Váltás inge hosszabb tunikának is bőven megtenné, ezért csak csizmáját visszakapva, magához öleli a nappal hordott ruháit, s ha nem vár a fürdőre senki, visszasiet a szobájába, hogy magára csukva az ajtót, ágyba bújhasson a hosszú nap után.*
*Láthatólag a városi szépfiú mindenben megtalálja a szórakozást, így kicsit megkönnyebbül, hogy nem marad kínos csend az eset után, főleg hogy Zara a pártjára áll.*
- Én pedig, nagyon türelmes vagyok. *Válaszol Aenaenak. Nem ijed meg a kihívástól, legalábbis tudja, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen a lánynak, a többi pedig majd elválik.* Menni fog! *Mosolyog az aranyhajúra biztatón.
Mióta asztalhoz ült Xotara csendben eszik addig, míg Pycta fel nem vázolja a városi út terveit. Arra viszont velős kirohanással reagál, bár Lyz is tapasztalta a megszorításokat korábban.*
- Mielőtt ideértünk Jayzionnal, *Int védelmezője felé.* szintén volt egy hiányos időszak. Éppen akkor nyitott a kovács, mikor oda értünk. Szerencsém volt, hogy tudtam egy tőrt csináltatni. Bosszantó, hogy már megint ez van. *Húzza el a száját, nemtetszése jeléül, majd a mélységi nőre emeli a pillantását.* Egyébként Lyz vagyok. *mondja a mélységi nőnek, s ezután Pyctához fordul.*
- Bocsánat, éppen a kapunál voltál, mikor a többieknek bemutatkoztam. *Nem akarja ennél is tovább csépelni a dolgot, sőt, igazából kellemetlen, hogy azonnal elfelejtette, aztán meg megint elbénázta, és most újra ezzel tölti a vendéglátói idejét. Azt viszont rosszabbnak tartaná, ha a házigazda nem tudná, hogy kinek ad szállást.* Ssyleana Lyzendra vagyok, úti társam pedig Emidan Jayzion. *Int a köpenyes társa felé, az általa ismert néven bemutatva őt.
Ma szokatlanul csendes volt, ezért bátorkodott Lyz beszélni helyette is egy picit.
A vacsora végeztével, megköszöni a vendéglátást, felveszi maga mellől a köpenyét és a többi motyóját, majd Denzackkal tart. Éppen a fürdő mellett mennek el, amikor Bayde becsukja maga mögött az ajtót. Bár nem régen érte víz utoljára, azért úgy gondolja, keres magának egy másikat, mert biztosan nem ez az egy fürdő helység van ott, ahol ennyi szoba található. Legalább csak megmosakszik. Mikor Denzack kiválasztja a szobáját, Lyz a mellette lévőt választja.*
- Neked is jó éjt Jayzion. *Mosolyog a férfira, majd bemegy a szobájába.
Valóban nem túl díszes, de alvásra éppen úgy megfelel, mint bármelyik másik. Leveti alkarvédőit és övét, majd lepakolt cuccai közül beletúr a táskájába. Egy váltás inggel kél útra, hogy egy másik fürdő helység után nézzen.
Az emeleten talál rá egyre, be is zárja maga mögött az ajtót. Siet, mert nem szeretne feltartani senkit. Lekapkodja ruháit, és gyorsan megmosdik. Váltás inge hosszabb tunikának is bőven megtenné, ezért csak csizmáját visszakapva, magához öleli a nappal hordott ruháit, s ha nem vár a fürdőre senki, visszasiet a szobájába, hogy magára csukva az ajtót, ágyba bújhasson a hosszú nap után.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 15:44:20
Üzenet elküldve: 2017-11-26 15:44:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
* Nagyon ízlett az étel Denzacknak, így ki is élvezett minden falatot. Közben némán figyelte a beszélgetéseket, hogy minél több információt tudjon meg a többiekről. *
- Akkor köszönöm ezt a finom vacsorát.
* Köszöni meg illendően. Elindul a szobák felé, majd kiválasztja azt, ahol a legsötétebb van. Mielőtt nyugovóra térne, még elbúcsúzik Lyztől is.
*
- Jó éjt Lyz! Jó éjt mindenkinek!
* A többieknek nem szívesen kíván ilyeneket, hiszen nem kedveli őket annyira. Bezárja a szoba ajtaját, mert azért sose lehet tudni, hogy ennyi ember közel kinek milyen hátsó szándékai vannak. Fegyvereit az ágy mellé teszi, majd lefekszik aludni. *
* Nagyon ízlett az étel Denzacknak, így ki is élvezett minden falatot. Közben némán figyelte a beszélgetéseket, hogy minél több információt tudjon meg a többiekről. *
- Akkor köszönöm ezt a finom vacsorát.
* Köszöni meg illendően. Elindul a szobák felé, majd kiválasztja azt, ahol a legsötétebb van. Mielőtt nyugovóra térne, még elbúcsúzik Lyztől is.
*
- Jó éjt Lyz! Jó éjt mindenkinek!
* A többieknek nem szívesen kíván ilyeneket, hiszen nem kedveli őket annyira. Bezárja a szoba ajtaját, mert azért sose lehet tudni, hogy ennyi ember közel kinek milyen hátsó szándékai vannak. Fegyvereit az ágy mellé teszi, majd lefekszik aludni. *
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 14:29:47
Üzenet elküldve: 2017-11-26 14:29:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
*Bayde megjegyzésére kacsintva megemeli felé a poharát, majd annak tartamát gyorsan el is tünteti. Kicsit hiányoznak neki a mámoros esték, így még örül is, hogy ilyen szép nagy társaság összegyűlt. Bár hasonlítani még így sem lehet ahhoz, amit akkori barátaival műveltek, de ez is több mint a semmi.*
~Még jó, hogy akkor este nem voltam velük. Most futhatnék én is világnak, hogy meg ne találjanak.~
*Még egy darabig ott marad, majd mikor Pycta elköszön tőlük, ő is felsiet a saját, már otthonossá berendezett szobájába. Kivételesen ma este nem fog zenélni. Egyrészt hidegben nem szól olyan jól a hangszer, már pedig eléggé lehűlt most a levegő, másfelől talált az egyik ruhája zsebében egy-két régebbi iratot, amit át szeretne olvasni, hogy egyáltalán honnan van az neki.
Még mielőtt ezt megtenné, lesiet a fürdőhöz, ahol reggel hagyta a krémeit. Egyébként azok nélkül nagyon gyorsan kiszáradna a bőre, felrepedezne, aztán csak még nehezebb lenne az edzés és a zenélés is.
Átsiet a folyosón, majd mikor belép oda, egyből meglátja Baydet.*
- Oh, sajnálom, ha megzavartalak!
*Egyáltalán nem jön zavarba, egyszerűen csak nyugodtan besétál, és a polcról leveszi a saját dolgait.*
- Már itt sem vagyok!
*Mielőtt kilépne az ajtón azonban még egyszer visszafordul hozzá.*
- Az a kis trükköd. Tényleg lenyűgözött. Majd mesélhetnél erről még, érdekel. Mire szoktad használni, meg ilyenek. Már ha nem veszed tolakodásnak.
*Zarát minden érdekli, ami kicsit is alattomos, és amiből hasznot lehet húzni. Ebből márpedig lehet bőven.*
*Bayde megjegyzésére kacsintva megemeli felé a poharát, majd annak tartamát gyorsan el is tünteti. Kicsit hiányoznak neki a mámoros esték, így még örül is, hogy ilyen szép nagy társaság összegyűlt. Bár hasonlítani még így sem lehet ahhoz, amit akkori barátaival műveltek, de ez is több mint a semmi.*
~Még jó, hogy akkor este nem voltam velük. Most futhatnék én is világnak, hogy meg ne találjanak.~
*Még egy darabig ott marad, majd mikor Pycta elköszön tőlük, ő is felsiet a saját, már otthonossá berendezett szobájába. Kivételesen ma este nem fog zenélni. Egyrészt hidegben nem szól olyan jól a hangszer, már pedig eléggé lehűlt most a levegő, másfelől talált az egyik ruhája zsebében egy-két régebbi iratot, amit át szeretne olvasni, hogy egyáltalán honnan van az neki.
Még mielőtt ezt megtenné, lesiet a fürdőhöz, ahol reggel hagyta a krémeit. Egyébként azok nélkül nagyon gyorsan kiszáradna a bőre, felrepedezne, aztán csak még nehezebb lenne az edzés és a zenélés is.
Átsiet a folyosón, majd mikor belép oda, egyből meglátja Baydet.*
- Oh, sajnálom, ha megzavartalak!
*Egyáltalán nem jön zavarba, egyszerűen csak nyugodtan besétál, és a polcról leveszi a saját dolgait.*
- Már itt sem vagyok!
*Mielőtt kilépne az ajtón azonban még egyszer visszafordul hozzá.*
- Az a kis trükköd. Tényleg lenyűgözött. Majd mesélhetnél erről még, érdekel. Mire szoktad használni, meg ilyenek. Már ha nem veszed tolakodásnak.
*Zarát minden érdekli, ami kicsit is alattomos, és amiből hasznot lehet húzni. Ebből márpedig lehet bőven.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 14:18:14
Üzenet elküldve: 2017-11-26 14:18:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae azért is nem mondja ki hangosan a kérdését, mert nagyjából sejti a választ. Ettől még úgy gondolja, hogy kár, hogy elrejti a testét, ezzel valószínűleg minden nő egyetértene.
Egy pillanatig még tartja a karját, de csak azért, hogy a férfi is megtapinthassa azt a sajátjához képest igen apró és halovány sebhelyet. Bizsergeti az érintés, bár soha ne érne véget. Persze véget ér, így leengedi a karját is. Aztán újra helyezkedik, mivel kezd kicsit kényelmetlenné válni a térdelés, és nem akarja megvárni, hogy elzsibbadjanak a lábai. A Pcytához közelebbi lábát elnyújtja a férfi mellett így a combja a másikéhoz ér, a másikat felhúzza, így a térdén tudja egyik karját támasztani. Arcuk, felsőtestük szemben van egymással.*
- Ugye? Én is ezt mondom. De anyám kedvence mindig is a két öcsém volt. Egyébként ha őszinte akarok lenni, akkor már nem tudnám megmondani, hogy ki cibálta a másikat. Egyikünk sem volt ártatlan bárányka.
*Nosztalgikusan elmosolyodik. Mekkora drámának tűnt az egész gyerekfejjel, és mennyi további veszekedéshez vezetett még évekkel később is. Mennyire semmiségnek tűnik most. Viszont sokszor kívánja, hogy bár veszekedhetnének még ezen, vagy akármilyen butaságon.*
- Igen, kicsit talán hasonlítunk. Ebben-abban.
*Ahogy az elf a kezére teszi a kezét, úgy Aenae a másik kezét rásimítja a férfiéra, de csak egy pillanatig marad ott. Ujjai végigsimítanak Pycta bütykein, kézfején, csuklóján, majd fel a vállához. Topázsárga tekintete követi az ujjait. Mintha csak feltérképezné a másikat. Az iménti zavara mintha elszállt volna, főképpen azért, mert annyira természetesnek tűnik a mozdulat, mintha egész életében ezt csinálta volna, holott ez az első alkalom. A szíve persze kalapál, éppúgy mint a teraszon, miután táncoltak, és tudni akarja, hogy vajon ezzel Pycta is így van-e, ezért tenyerét pár szívdobbanásnyi ideig a férfi mellkasán nyugtatja, tekintete közben felkúszik annak arcára. Aenae pulzusa sokkal szaporább, még akkor is, ha a férfi sincsen kifejezetten nyugalmi állapotban. De ugye mögötte nincsen ott a sokéves kiképzés meg edzés és a képesség, hogy le tudja csillapítani önmagát. Persze próbál mély levegőket venni, de már az is csoda, hogy egyáltalán képes levegőt venni.*
- Kevésbé vagy izgága, mint én.
*Ezt persze átvitt értelemben gondolja, utalva a saját tekerő ketyegőjére. Ha Pyctának még nem lett elege a lány tapogatózásából, akkor Aenae keze tovább fog vándorolni előbb a feszes hasára, majd onnan vissza az arca felé, hogy kicsit megigazgassa az ezüst hajat.*
- Szóval farkas. Az állatokkal suttogók veszélyesek. Aztán gyógypuszit kaptál-e rá?
*Nem, nyilvánvaló, hogy nem kapott, az öreg mesterről nem képzel olyanokat, hogy ilyen praktikákkal próbálná enyhíteni a tanítványa fájdalmait. Inkább valami bölcsességet képzel el a test fájdalmáról, meg az fájdalmon való felülemelkedésről. Aenae valahogy nem kedveli a vén mestert, illetve nem mindig kedveli. Persze nem ismeri, és persze belátja azt is, hogy nélküle Pycta nem lenne az, aki, de ennek ellenére sem kedveli.*
- Zavar? Mert ha igen, akkor abbahagyom.
*Mármint a simogatást-tapogatást-bámulást. Amiket amúgy csak nagyon-nagy erőfeszítések árán tudna csak beszüntetni.*
*Aenae azért is nem mondja ki hangosan a kérdését, mert nagyjából sejti a választ. Ettől még úgy gondolja, hogy kár, hogy elrejti a testét, ezzel valószínűleg minden nő egyetértene.
Egy pillanatig még tartja a karját, de csak azért, hogy a férfi is megtapinthassa azt a sajátjához képest igen apró és halovány sebhelyet. Bizsergeti az érintés, bár soha ne érne véget. Persze véget ér, így leengedi a karját is. Aztán újra helyezkedik, mivel kezd kicsit kényelmetlenné válni a térdelés, és nem akarja megvárni, hogy elzsibbadjanak a lábai. A Pcytához közelebbi lábát elnyújtja a férfi mellett így a combja a másikéhoz ér, a másikat felhúzza, így a térdén tudja egyik karját támasztani. Arcuk, felsőtestük szemben van egymással.*
- Ugye? Én is ezt mondom. De anyám kedvence mindig is a két öcsém volt. Egyébként ha őszinte akarok lenni, akkor már nem tudnám megmondani, hogy ki cibálta a másikat. Egyikünk sem volt ártatlan bárányka.
*Nosztalgikusan elmosolyodik. Mekkora drámának tűnt az egész gyerekfejjel, és mennyi további veszekedéshez vezetett még évekkel később is. Mennyire semmiségnek tűnik most. Viszont sokszor kívánja, hogy bár veszekedhetnének még ezen, vagy akármilyen butaságon.*
- Igen, kicsit talán hasonlítunk. Ebben-abban.
*Ahogy az elf a kezére teszi a kezét, úgy Aenae a másik kezét rásimítja a férfiéra, de csak egy pillanatig marad ott. Ujjai végigsimítanak Pycta bütykein, kézfején, csuklóján, majd fel a vállához. Topázsárga tekintete követi az ujjait. Mintha csak feltérképezné a másikat. Az iménti zavara mintha elszállt volna, főképpen azért, mert annyira természetesnek tűnik a mozdulat, mintha egész életében ezt csinálta volna, holott ez az első alkalom. A szíve persze kalapál, éppúgy mint a teraszon, miután táncoltak, és tudni akarja, hogy vajon ezzel Pycta is így van-e, ezért tenyerét pár szívdobbanásnyi ideig a férfi mellkasán nyugtatja, tekintete közben felkúszik annak arcára. Aenae pulzusa sokkal szaporább, még akkor is, ha a férfi sincsen kifejezetten nyugalmi állapotban. De ugye mögötte nincsen ott a sokéves kiképzés meg edzés és a képesség, hogy le tudja csillapítani önmagát. Persze próbál mély levegőket venni, de már az is csoda, hogy egyáltalán képes levegőt venni.*
- Kevésbé vagy izgága, mint én.
*Ezt persze átvitt értelemben gondolja, utalva a saját tekerő ketyegőjére. Ha Pyctának még nem lett elege a lány tapogatózásából, akkor Aenae keze tovább fog vándorolni előbb a feszes hasára, majd onnan vissza az arca felé, hogy kicsit megigazgassa az ezüst hajat.*
- Szóval farkas. Az állatokkal suttogók veszélyesek. Aztán gyógypuszit kaptál-e rá?
*Nem, nyilvánvaló, hogy nem kapott, az öreg mesterről nem képzel olyanokat, hogy ilyen praktikákkal próbálná enyhíteni a tanítványa fájdalmait. Inkább valami bölcsességet képzel el a test fájdalmáról, meg az fájdalmon való felülemelkedésről. Aenae valahogy nem kedveli a vén mestert, illetve nem mindig kedveli. Persze nem ismeri, és persze belátja azt is, hogy nélküle Pycta nem lenne az, aki, de ennek ellenére sem kedveli.*
- Zavar? Mert ha igen, akkor abbahagyom.
*Mármint a simogatást-tapogatást-bámulást. Amiket amúgy csak nagyon-nagy erőfeszítések árán tudna csak beszüntetni.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 13:02:54
Üzenet elküldve: 2017-11-26 13:02:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
*Természetesen nem fog visszaütni. Annál jobban szórakoztatta Aenae felháborodása. És ha volt is ilyen szándéka, azt rögtön elfelejti ahogy kellemes meglepetéssel néz a vörös hajú nőre.*
- Végre valaki, köszönöm! *hajol meg ültében Zara felé, aztán elvigyorodik Aenae epés megjegyzésére*
- Ugyan, sohasem tennék ilyet. Jobb szeretem ha a lányok azért nyalogatják a fülem, mert kedvük van hozzá.
*A vacsora és az este lassan véget ér, de Bayde még jobban szemügyre veszi az időközben csatlakozó mélységit. Csak nemrég jött el Lihanech-ből, ott pedig nem találkozott sötételffel és azóta sem sokkal. Egy asztalnál pedig eggyel sem ült. Északon minden kormos képűt csúfnak és elvetemültnek írnak le, de Xotara egyiknek sem tűnik számára. Aztán lélekben megvonja a vállát: majd kiderül.
Amikor véget ér a vacsora és szállingózni kezdenek a résztvevők szállásuk irányába, még Pyctához fordul.*
- Köszönöm a szíves látást. *szeme sarkából Aenae felé sandít és alig bír elfojtani egy vigyort* Számíthatsz a segítségemre, akár a vadászatban, akár más teendőkben. Igazán csekély viszonzás e remek vacsoráért.
*Majdnem hozzáteszi, hogy a kellemes hangulatért is, de attól tart, hogy az elf sértésnek venné, pedig nem annak szánná. Amikor pedig elindul a jelzett irányba, hogy lepihenhessen, nem jut el a szobákig, mert egy földszinti helyiség félig nyitott ajtaja kelti fel érdeklődését, bekukucskál.*
- Ó! *mosolyodik el a fürdő láttán, ahova be is lép. Az egyik jókora dézsába hamarosan forró víz kerül és kellemes gőz lepi el a termet. Nekivetkőzik és a cserépedényekben tárolt szárított növényi részeket veszi szemügyre. Egyértelműen arra szolgálnak, hogy a fürdővizet illatosítsák és a tisztálkodást kellemesebbé tegyék. Az egyikbe belenézve, beleszagolva jóízűen felnevet. A száraz, lila szirmok egyértelműen az Elija csókja nevű növényről származnak, ezt pedig leggyakrabban leforrázva fogyasztják, hatásos szerelmi bájitalként. Fürdőbe szórva legfeljebb az illata érvényesül, de azért mosolyogva megcsóválja fejét. Úgy látszik, mégsem csak szigorú aszkéták élnek errefelé. Egy jó marékkal dob a vízbe a száraz virágból, aztán jólesően belemerül a vízbe. Két karját átveti a dézsa peremén, háttal helyezkedve az ajtónak, lehunyja a szemét és csak ejtőzik. Kicsit talán el is bóbiskol.*
*Természetesen nem fog visszaütni. Annál jobban szórakoztatta Aenae felháborodása. És ha volt is ilyen szándéka, azt rögtön elfelejti ahogy kellemes meglepetéssel néz a vörös hajú nőre.*
- Végre valaki, köszönöm! *hajol meg ültében Zara felé, aztán elvigyorodik Aenae epés megjegyzésére*
- Ugyan, sohasem tennék ilyet. Jobb szeretem ha a lányok azért nyalogatják a fülem, mert kedvük van hozzá.
*A vacsora és az este lassan véget ér, de Bayde még jobban szemügyre veszi az időközben csatlakozó mélységit. Csak nemrég jött el Lihanech-ből, ott pedig nem találkozott sötételffel és azóta sem sokkal. Egy asztalnál pedig eggyel sem ült. Északon minden kormos képűt csúfnak és elvetemültnek írnak le, de Xotara egyiknek sem tűnik számára. Aztán lélekben megvonja a vállát: majd kiderül.
Amikor véget ér a vacsora és szállingózni kezdenek a résztvevők szállásuk irányába, még Pyctához fordul.*
- Köszönöm a szíves látást. *szeme sarkából Aenae felé sandít és alig bír elfojtani egy vigyort* Számíthatsz a segítségemre, akár a vadászatban, akár más teendőkben. Igazán csekély viszonzás e remek vacsoráért.
*Majdnem hozzáteszi, hogy a kellemes hangulatért is, de attól tart, hogy az elf sértésnek venné, pedig nem annak szánná. Amikor pedig elindul a jelzett irányba, hogy lepihenhessen, nem jut el a szobákig, mert egy földszinti helyiség félig nyitott ajtaja kelti fel érdeklődését, bekukucskál.*
- Ó! *mosolyodik el a fürdő láttán, ahova be is lép. Az egyik jókora dézsába hamarosan forró víz kerül és kellemes gőz lepi el a termet. Nekivetkőzik és a cserépedényekben tárolt szárított növényi részeket veszi szemügyre. Egyértelműen arra szolgálnak, hogy a fürdővizet illatosítsák és a tisztálkodást kellemesebbé tegyék. Az egyikbe belenézve, beleszagolva jóízűen felnevet. A száraz, lila szirmok egyértelműen az Elija csókja nevű növényről származnak, ezt pedig leggyakrabban leforrázva fogyasztják, hatásos szerelmi bájitalként. Fürdőbe szórva legfeljebb az illata érvényesül, de azért mosolyogva megcsóválja fejét. Úgy látszik, mégsem csak szigorú aszkéták élnek errefelé. Egy jó marékkal dob a vízbe a száraz virágból, aztán jólesően belemerül a vízbe. Két karját átveti a dézsa peremén, háttal helyezkedve az ajtónak, lehunyja a szemét és csak ejtőzik. Kicsit talán el is bóbiskol.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 11:47:51
Üzenet elküldve: 2017-11-26 11:47:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szégyenlősség jóformán ismeretlen fogalom a számára. Szinte nem is emlékszik azokra az időkre a gyermekkorából, amikor szégyenlős lehetett volna a korabeli gyermekek vagy bárki előtt is. Miután pedig a vén mester mellé került tanítványként, onnantól pedig nem volt sem értelme, sem oka szégyenlősnek lenni. Ketten voltak egy erdő közepén, nem volt oka rá.
Így különösebb nehézség nélkül kerül le a csuha az elfről és áll meg Aenae előtt. A fizikuma, amely így mustra alá kerül, igazából nem tudatos cselekmény végeredménye. Nem azért vált ilyen szíjas izomzatúvá, hogy tessen a nőknek vagy mutogassa magát. Az elvégzett gyakorlatok, a napi edzés és a testének tökéletesítése közben alakult így. Számára elképzelhetetlen, hogy valaki képes annyira elhanyagolni magát, hogy elhízzon. A test egy templom és a lélek csak a testtel együtt érheti el a tökéletességet, a test elhanyagolása a lélek halála.
Érzi, hogy a topázszemű lány ezt valószínűleg másképp gondolja, szinte égeti a bőrét a pillantása, de nem azért, mert zavarban van. Valami egészen mást érez.*
- Persze. *Mondja halkan és csak lélekben rándul össze, ahogy az ujjak megérintik a bőrét. Egyszerre hideg és forró az érintés, érzi, hogy libabőrös lesz tőle, de csak egy pillanatra, szinte alig észrevehető a változás.
Kagaenae sebének történetét halovány mosollyal hallgatja, miközben megnézi a hegek a felkarján. Finoman végighúzza rajta az ujját, hogy kitapintsa az egykori sebet. A spriccelő vér említésére csak felszalad a szemöldöke, de nem szól semmit. Gyanítja, hogy nem teljesen úgy történt a dolog, mint az Aenae elmondja, de nem szeretné megemlíteni, hisz miért tenné.*
- Pedig egy gyógypuszit biztosan megérdemeltél volna. *Mondja halkan, mosolyogva mély, de azért láthatóan megjátszott együttérzéssel.*
- Egy farkas mart meg. A mesteremmel egy csapatnyi bandita rejtekhelyét kutattuk fel, volt velük valami kuruzsló, az szabadította ránk a farkasokat. *Kezd bele maga is és taglalja röviden a történetet, amelyben a reszelős szélű heget szerezte.
Érezhetően nem olyan komoly, mint egy testvéri perpatvar és egy vért spriccelő seb, de aztán a csuhás - azaz most csuhátlan - szélesen elmosolyodik, mutatva, hogy csak tréfált.*
- Látod, nem is különbözünk mi annyira egymástól. *Teszi hozzá kedvesen, ahogy jobbját Aenae kezére teszi. És ha azt nem vesszük figyelembe, hogy egyikük ember, a másikuk elf, hogy Kagaenae egy nemes, a csuhás meg egy hazátlan vándor szerzetes, továbbá pedig, hogy a topázsárga szemű lány, a lombzöld szemű pedig ifjú férfi, akkor akár igaz is lehet a kijelentés.*
*A szégyenlősség jóformán ismeretlen fogalom a számára. Szinte nem is emlékszik azokra az időkre a gyermekkorából, amikor szégyenlős lehetett volna a korabeli gyermekek vagy bárki előtt is. Miután pedig a vén mester mellé került tanítványként, onnantól pedig nem volt sem értelme, sem oka szégyenlősnek lenni. Ketten voltak egy erdő közepén, nem volt oka rá.
Így különösebb nehézség nélkül kerül le a csuha az elfről és áll meg Aenae előtt. A fizikuma, amely így mustra alá kerül, igazából nem tudatos cselekmény végeredménye. Nem azért vált ilyen szíjas izomzatúvá, hogy tessen a nőknek vagy mutogassa magát. Az elvégzett gyakorlatok, a napi edzés és a testének tökéletesítése közben alakult így. Számára elképzelhetetlen, hogy valaki képes annyira elhanyagolni magát, hogy elhízzon. A test egy templom és a lélek csak a testtel együtt érheti el a tökéletességet, a test elhanyagolása a lélek halála.
Érzi, hogy a topázszemű lány ezt valószínűleg másképp gondolja, szinte égeti a bőrét a pillantása, de nem azért, mert zavarban van. Valami egészen mást érez.*
- Persze. *Mondja halkan és csak lélekben rándul össze, ahogy az ujjak megérintik a bőrét. Egyszerre hideg és forró az érintés, érzi, hogy libabőrös lesz tőle, de csak egy pillanatra, szinte alig észrevehető a változás.
Kagaenae sebének történetét halovány mosollyal hallgatja, miközben megnézi a hegek a felkarján. Finoman végighúzza rajta az ujját, hogy kitapintsa az egykori sebet. A spriccelő vér említésére csak felszalad a szemöldöke, de nem szól semmit. Gyanítja, hogy nem teljesen úgy történt a dolog, mint az Aenae elmondja, de nem szeretné megemlíteni, hisz miért tenné.*
- Pedig egy gyógypuszit biztosan megérdemeltél volna. *Mondja halkan, mosolyogva mély, de azért láthatóan megjátszott együttérzéssel.*
- Egy farkas mart meg. A mesteremmel egy csapatnyi bandita rejtekhelyét kutattuk fel, volt velük valami kuruzsló, az szabadította ránk a farkasokat. *Kezd bele maga is és taglalja röviden a történetet, amelyben a reszelős szélű heget szerezte.
Érezhetően nem olyan komoly, mint egy testvéri perpatvar és egy vért spriccelő seb, de aztán a csuhás - azaz most csuhátlan - szélesen elmosolyodik, mutatva, hogy csak tréfált.*
- Látod, nem is különbözünk mi annyira egymástól. *Teszi hozzá kedvesen, ahogy jobbját Aenae kezére teszi. És ha azt nem vesszük figyelembe, hogy egyikük ember, a másikuk elf, hogy Kagaenae egy nemes, a csuhás meg egy hazátlan vándor szerzetes, továbbá pedig, hogy a topázsárga szemű lány, a lombzöld szemű pedig ifjú férfi, akkor akár igaz is lehet a kijelentés.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-26 00:35:23
Üzenet elküldve: 2017-11-26 00:35:23
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
*Xotara köszönettel veszi át, az időközben neki kitálalt, forró ragulevest, majd leül az asztalhoz a félvér mellé. Magába fordulva költi el a vacsorát, miközben a társaság beszélgetése nyugodtabb mederbe tér. A sötételf lány a hallottakból gondosan elraktároz magában minden hasznos információt, és levonja belőlük a következtetéseit. Úgy véli, hogy átutazó vendégként nincs értelme érdemben belefolynia a társalgásba, és mivel az udvarias fecsegés sem a kenyere szótlanul figyel tovább. Azonban, amikor a csuhás elf, mint megtudta Pyctának hívják, megemlíti, hogy a klán városi beszerző körútra menne, mégis közbeszól: *
- Ne fáradjatok! A városi megszorítások miatt áruhiány van. Ahogy hallottam nem először. Engem is a kovácsműhelyben világosítottak fel. A kovács közölte velem, hogy csak előjegyzésbe tudja venni a megrendelésem, és leghamarabb csak egy hónap múlva tudja teljesíteni azt, mint ahogy minden új megrendelést is.
Pff, hogy fordulna fel az összes hivatali patkány! A nagytanács tagjai nem is merték felvenni a havi honoráriumukat, ezzel valamelyest enyhítve a nép lincselési hangulatát.
*Xotara a kifakadása után ismét szótlanságba burkolódzik, majd a vacsora végeztével, örömmel fogadja Pycta asztalbontási bejelentését, és egy biccentéssel egybekötött „Jó éjt!” kívánása után indul szabad szobát keresni magának.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.26 00:56:05
*Xotara köszönettel veszi át, az időközben neki kitálalt, forró ragulevest, majd leül az asztalhoz a félvér mellé. Magába fordulva költi el a vacsorát, miközben a társaság beszélgetése nyugodtabb mederbe tér. A sötételf lány a hallottakból gondosan elraktároz magában minden hasznos információt, és levonja belőlük a következtetéseit. Úgy véli, hogy átutazó vendégként nincs értelme érdemben belefolynia a társalgásba, és mivel az udvarias fecsegés sem a kenyere szótlanul figyel tovább. Azonban, amikor a csuhás elf, mint megtudta Pyctának hívják, megemlíti, hogy a klán városi beszerző körútra menne, mégis közbeszól: *
- Ne fáradjatok! A városi megszorítások miatt áruhiány van. Ahogy hallottam nem először. Engem is a kovácsműhelyben világosítottak fel. A kovács közölte velem, hogy csak előjegyzésbe tudja venni a megrendelésem, és leghamarabb csak egy hónap múlva tudja teljesíteni azt, mint ahogy minden új megrendelést is.
Pff, hogy fordulna fel az összes hivatali patkány! A nagytanács tagjai nem is merték felvenni a havi honoráriumukat, ezzel valamelyest enyhítve a nép lincselési hangulatát.
*Xotara a kifakadása után ismét szótlanságba burkolódzik, majd a vacsora végeztével, örömmel fogadja Pycta asztalbontási bejelentését, és egy biccentéssel egybekötött „Jó éjt!” kívánása után indul szabad szobát keresni magának.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.26 00:56:05
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-25 14:08:26
Üzenet elküldve: 2017-11-25 14:08:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, mondtad már, hogy számtalan hibád van.
*Amit Aenae továbbra sem igen tud elképzelni róla, nyilvánvalóan azért, mert erkölcsileg valamiféle piedesztálon van az elf, fizikailag meg fajából adódóan egyszerűen gyönyörű, és a lány nem tudja elképzelni, hogy van rajta bármi is, ami kevéssé szép.*
- Én is jól érzem magam veled! Nagyon jól.
*Mennyivel egyszerűbb úgy mondani bármit is, hogy a másik már kimondja azt, és neki csak helyeselnie, vagy protestálnia kell, esetleg pár szóval kiegészíteni. Amúgy meg tényleg jól érzi magát a férfival, még akkor is, mikor épp arról magyaráz, hogy hogyan is tudja tökéletesen beállítani a kengyelszíj hosszát, meg, hogy miért fontos, hogy leszorítsa lovaglás közben a sarkát. Most meg, hogy a gyermekkoráról mesélt neki már egészen úgy érzi, hogy közelebb már nem is kerülhetnének egymáshoz, mert ez már igen bizalmas viszony.
Mikor Pycta azt mondja, hogy nem fog kelleni a nagyító, akkor csak kiszélesedik a mosolya. Mikor lekerül a ruha az elfről, akkor Aenae végképp eltátja a száját. Visszanyeli azt a kérdését, hogy miért rejti el ezt a szépséget a csuhája alá, és mozdulatlanná dermedve nézi. Ez már valószínűleg a bámulás kategóriába tartozik, és még csak nem is igyekszik leplezni a dolgot és félrenézni is képtelen, bár ha Pycta bármi jelét adja annak, hogy kellemetlen számára a lány pillantása, akkor megkísérli majd elszakítani topázsárga tekintetét róla.
Mikor visszaül mellé, akkor a lány már érzi, hogy határozottan be van zsongva, meg akarja érinteni a másikat. Kicsit az irányába mozdul, eddig ugye maga alá húzott lábakkal ücsörgött, de immáron a férfi mellett térdelve a sarkain ül. Amúgy Pycta az első férfi, aki ilyen közelről, ilyen kevés ruhában lát. Tekintete persze megakad a sebhelyen, keze kinyúl, de mivel engedély nélkül most sem akar belemászni a másik intimszférájába, ezért felnéz a másik arcába és megkérdezi:*
- Szabad?
*Ha Pycta beleegyezik, akkor három ujja megérinti a heget. Lélegzetvisszafojtva műveli ezt, alig ér hozzá, így az érintése talán kissé csiklandós. Kicsit közelebb is hajol, orra szinte Pycta bőréhez ér. Mert a bőre is igazságtalanul szép - a makulátlan részein -, biztos anélkül is ilyen, hogy mindenféle kencékkel ápolja, Aenae bezzeg keni valami fahéj-aromás olajjal, mert az őszi széltől pikk-pakk kiszáradna és kicserepesedne.*
- Hogy szerezted? Nekem is van ám!
*Már mutatja is, elengedve a másikat felemeli a jobb karját nagyjából vízszintesig, és mintha csak megpróbálna átnyúlni a bal válla fölött, eközben pedig bal kezének ujjaival próbálja kitapogatni a jobb felkarjának hátsó részén, nem sokkal a válla alatt húzódó sebhelyet. Amit gyerekként szerzett, mikor fogócskázás közben olyan szerencsétlenül esett, hogy elsodort valami vázát, aminek aztán rázuhant a cserepeire. Legalábbis az öccse mindig így mesélte, Aenae természetesen máshogyan emlékszik. Mennyit vitatkoztak és vádolták egymást hazugsággal, és mindkettőbe olyannyira beleivódott a saját igaza, hogy már senki nem emlékszik arra, hogy hogyan történt eredetileg. Talán félúton lehet az igazság.*
- Az öcsém megrángatott, meg fellökött, csak valami váza alám került.
*Azt persze sejti, hogy a másik nem egy elfajult játéknak köszönheti a maga kis hegét, ami amúgy sokkal szembetűnőbb, mint a lányé, amit szinte csak azért találni meg, mert más a tapintása, ezért is kellett kitapogatni az előbb.*
- Anyám tajtékzott és még gyógypuszit sem kaptam rá. Biztos azért nem, mert spriccelt a vérem.
*Dehogy spriccelt, de gyerekként úgy élte meg, és közben persze visított, mint a fába szorult féreg. Egész sor sebet szerzett akkor, és csipesszel kellett innen-onnan kiszedni a cserepeket, de mára már csak ez az egy látszódik.*
- Igen, mondtad már, hogy számtalan hibád van.
*Amit Aenae továbbra sem igen tud elképzelni róla, nyilvánvalóan azért, mert erkölcsileg valamiféle piedesztálon van az elf, fizikailag meg fajából adódóan egyszerűen gyönyörű, és a lány nem tudja elképzelni, hogy van rajta bármi is, ami kevéssé szép.*
- Én is jól érzem magam veled! Nagyon jól.
*Mennyivel egyszerűbb úgy mondani bármit is, hogy a másik már kimondja azt, és neki csak helyeselnie, vagy protestálnia kell, esetleg pár szóval kiegészíteni. Amúgy meg tényleg jól érzi magát a férfival, még akkor is, mikor épp arról magyaráz, hogy hogyan is tudja tökéletesen beállítani a kengyelszíj hosszát, meg, hogy miért fontos, hogy leszorítsa lovaglás közben a sarkát. Most meg, hogy a gyermekkoráról mesélt neki már egészen úgy érzi, hogy közelebb már nem is kerülhetnének egymáshoz, mert ez már igen bizalmas viszony.
Mikor Pycta azt mondja, hogy nem fog kelleni a nagyító, akkor csak kiszélesedik a mosolya. Mikor lekerül a ruha az elfről, akkor Aenae végképp eltátja a száját. Visszanyeli azt a kérdését, hogy miért rejti el ezt a szépséget a csuhája alá, és mozdulatlanná dermedve nézi. Ez már valószínűleg a bámulás kategóriába tartozik, és még csak nem is igyekszik leplezni a dolgot és félrenézni is képtelen, bár ha Pycta bármi jelét adja annak, hogy kellemetlen számára a lány pillantása, akkor megkísérli majd elszakítani topázsárga tekintetét róla.
Mikor visszaül mellé, akkor a lány már érzi, hogy határozottan be van zsongva, meg akarja érinteni a másikat. Kicsit az irányába mozdul, eddig ugye maga alá húzott lábakkal ücsörgött, de immáron a férfi mellett térdelve a sarkain ül. Amúgy Pycta az első férfi, aki ilyen közelről, ilyen kevés ruhában lát. Tekintete persze megakad a sebhelyen, keze kinyúl, de mivel engedély nélkül most sem akar belemászni a másik intimszférájába, ezért felnéz a másik arcába és megkérdezi:*
- Szabad?
*Ha Pycta beleegyezik, akkor három ujja megérinti a heget. Lélegzetvisszafojtva műveli ezt, alig ér hozzá, így az érintése talán kissé csiklandós. Kicsit közelebb is hajol, orra szinte Pycta bőréhez ér. Mert a bőre is igazságtalanul szép - a makulátlan részein -, biztos anélkül is ilyen, hogy mindenféle kencékkel ápolja, Aenae bezzeg keni valami fahéj-aromás olajjal, mert az őszi széltől pikk-pakk kiszáradna és kicserepesedne.*
- Hogy szerezted? Nekem is van ám!
*Már mutatja is, elengedve a másikat felemeli a jobb karját nagyjából vízszintesig, és mintha csak megpróbálna átnyúlni a bal válla fölött, eközben pedig bal kezének ujjaival próbálja kitapogatni a jobb felkarjának hátsó részén, nem sokkal a válla alatt húzódó sebhelyet. Amit gyerekként szerzett, mikor fogócskázás közben olyan szerencsétlenül esett, hogy elsodort valami vázát, aminek aztán rázuhant a cserepeire. Legalábbis az öccse mindig így mesélte, Aenae természetesen máshogyan emlékszik. Mennyit vitatkoztak és vádolták egymást hazugsággal, és mindkettőbe olyannyira beleivódott a saját igaza, hogy már senki nem emlékszik arra, hogy hogyan történt eredetileg. Talán félúton lehet az igazság.*
- Az öcsém megrángatott, meg fellökött, csak valami váza alám került.
*Azt persze sejti, hogy a másik nem egy elfajult játéknak köszönheti a maga kis hegét, ami amúgy sokkal szembetűnőbb, mint a lányé, amit szinte csak azért találni meg, mert más a tapintása, ezért is kellett kitapogatni az előbb.*
- Anyám tajtékzott és még gyógypuszit sem kaptam rá. Biztos azért nem, mert spriccelt a vérem.
*Dehogy spriccelt, de gyerekként úgy élte meg, és közben persze visított, mint a fába szorult féreg. Egész sor sebet szerzett akkor, és csipesszel kellett innen-onnan kiszedni a cserepeket, de mára már csak ez az egy látszódik.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-25 12:50:02
Üzenet elküldve: 2017-11-25 12:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Zavartan félrekapja a tekintetét, amikor kiderül számára, hogy Aenae észrevette, hogy bámulja, miközben készülődik a lefekvéshez. Eddig még nem tekintett nőként rá, most pedig azon kapja magát, hogy így bámulja, hát szép.
Szerencsére Kagaenae feledteti vele a zavarát, amikor azt mondja, hogy legalább lesz alkalma a ruhátlan csuhás testén hibákat keresni. Erre már a hosszúéletű is elmosolyodik, a nagyító említésére pedig még halkan fel is nevet.
Korábban nem nagyon nevetett. Egyrészt, mert egyedül elég nehéz nevetgélni, másrészt meg sohasem került ilyen szituációkba. Akkoriban a jókedvet legfeljebb egy suta őzgida okozhatott, ahogy ügyetlenül orral belebukott a folyóba, amikor anyjával inni tértek a vízhez. Most pedig olyanokról beszélgetnek, hogy a lány nagyítóval nézi át a testét hibák után.*
- Túl sokat képzelsz rólam. *Mondja halkan.
Amikor olyan ügyetlenül kinyögte azt az én-t, bele sem gondolt igazán mit is akart mondani. Olyan sokat és olyan keveset, most mégis cserbenhagyják a szavak, pedig az ilyen alkalom ritka. Ha nem is beszél sokat, mindig tudja, mit akar kifejezni és arra a szavakat is megtalálja. Most meg itt nyögdécsel, mint valami eszement.*
- Bocsáss meg, én csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól érezem magam veled. És, hogy ilyenben nem sok részem volt korábban. Vagyis egyáltalán nem volt részem még hasonlóban sem. Szóval meg szeretném köszönni. *Ahogy kimondja a szavakat, varázsütésre könnyebbül meg. A zavara oldódik és újra csak a kellemes érzés marad, amit a lány közelségében érez.*
- De nagyító nélkül is boldogulni fogsz. *Sóhajt, majd felkelve az ágyról egy gyakorlott mozdulattal lehúzza magáról a csuhát, ami alatt ezúttal csak nadrágot visel.
A kandalló sárgás fényében egy szíjas izomzatú testet láthat Kagaenae. Látszik rajta, hogy az ereje nem lehet jobb, mint egy átlagos emberé, de kitartásban felülmúlhatja őket. Jól elkülöníthető izomcsoportok, feszes hasfal, gyors mozgásra trenírozott fizikum, egy atléta teste.
Felsőtestét kevés heg tarkítja, csak a bal válla és a nyaka közt látható egy csúnyább sebhely, amelyet mintha valami vadállat okozott volna, ám több szembetűnő makula nem látható rajta.
Visszaül Aenae mellé és csendben hagyja, hogy a lány végigmustrálja őt, lombzöld tekintetét a lángok felé fordítva hallgat, míg a topázsárga szemű lány meg nem töri a csendet.*
*Zavartan félrekapja a tekintetét, amikor kiderül számára, hogy Aenae észrevette, hogy bámulja, miközben készülődik a lefekvéshez. Eddig még nem tekintett nőként rá, most pedig azon kapja magát, hogy így bámulja, hát szép.
Szerencsére Kagaenae feledteti vele a zavarát, amikor azt mondja, hogy legalább lesz alkalma a ruhátlan csuhás testén hibákat keresni. Erre már a hosszúéletű is elmosolyodik, a nagyító említésére pedig még halkan fel is nevet.
Korábban nem nagyon nevetett. Egyrészt, mert egyedül elég nehéz nevetgélni, másrészt meg sohasem került ilyen szituációkba. Akkoriban a jókedvet legfeljebb egy suta őzgida okozhatott, ahogy ügyetlenül orral belebukott a folyóba, amikor anyjával inni tértek a vízhez. Most pedig olyanokról beszélgetnek, hogy a lány nagyítóval nézi át a testét hibák után.*
- Túl sokat képzelsz rólam. *Mondja halkan.
Amikor olyan ügyetlenül kinyögte azt az én-t, bele sem gondolt igazán mit is akart mondani. Olyan sokat és olyan keveset, most mégis cserbenhagyják a szavak, pedig az ilyen alkalom ritka. Ha nem is beszél sokat, mindig tudja, mit akar kifejezni és arra a szavakat is megtalálja. Most meg itt nyögdécsel, mint valami eszement.*
- Bocsáss meg, én csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól érezem magam veled. És, hogy ilyenben nem sok részem volt korábban. Vagyis egyáltalán nem volt részem még hasonlóban sem. Szóval meg szeretném köszönni. *Ahogy kimondja a szavakat, varázsütésre könnyebbül meg. A zavara oldódik és újra csak a kellemes érzés marad, amit a lány közelségében érez.*
- De nagyító nélkül is boldogulni fogsz. *Sóhajt, majd felkelve az ágyról egy gyakorlott mozdulattal lehúzza magáról a csuhát, ami alatt ezúttal csak nadrágot visel.
A kandalló sárgás fényében egy szíjas izomzatú testet láthat Kagaenae. Látszik rajta, hogy az ereje nem lehet jobb, mint egy átlagos emberé, de kitartásban felülmúlhatja őket. Jól elkülöníthető izomcsoportok, feszes hasfal, gyors mozgásra trenírozott fizikum, egy atléta teste.
Felsőtestét kevés heg tarkítja, csak a bal válla és a nyaka közt látható egy csúnyább sebhely, amelyet mintha valami vadállat okozott volna, ám több szembetűnő makula nem látható rajta.
Visszaül Aenae mellé és csendben hagyja, hogy a lány végigmustrálja őt, lombzöld tekintetét a lángok felé fordítva hallgat, míg a topázsárga szemű lány meg nem töri a csendet.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-25 12:29:45
Üzenet elküldve: 2017-11-25 12:29:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál és zárás//
*A mélységiek megítélése bizonyosan elég kétes, rossz hírük sok helyre elért, de ettől a csuhás még nem ítélkezik senki felett. Ha a Fákban Lakó eddig hagyta, hogy erdejében kóboroljon, akkor neki sincs oka negatívan megítélni. Persze az Erdőszellem sem tévedhetetlen, de ha bármi sötétet forralna ellenük, azt valószínűleg időben kiderítené. Xotara nem tűnik zsiványnak és amíg nem látja jelét az ellenkezőjének, addig vendégként fogadja.
Furcsa lehet, hogy ilyen sokan találják meg az amúgy rejtett erődöt, de a csuhás ezt is a Fákban Lakó számlájára írja, hisz egykoron őt magát is ő vezette ide. Ennél több magyarázatra pedig neki nincs szüksége.
Xotara beszédéből is arra következtet, hogy nem egy orgyilkos sötételfet sodort ide a sors, és ő is igazán meg tudja érteni, hogy elege lett a városi nyüzsgésből.*
- Sajnos pedig hamarosan be kell utaznunk a városba, hogy még a tél beállta előtt beszerezzünk pár dolgot amellett, hogy kellene egy-két fegyver is. *Reflektál az elhangzottakra ahogy visszaül a helyére. A fegyverek említése után Kagaenae felé is rebben a lombzöld tekintete, hisz tudja, hogy a lány is szeretne egy rendes fegyvert magának. A ragu feletti beszélgetés sok mindenre fényt derít, példának okáért arra, hogy az elf lány szívesen segít az íjászkodásban Aenae-nek.
A ragu szép lassan elfogy, ami mutatja, hogy valóban finom volt. A csuhás sem neheztel már Bayde-ra, hisz valószínűleg tanult korábbi szerencsétlen tettének következményeiből.*
- Hölgyek, urak. *Fordul az vendégeikhez a vacsora végeztével.*
- Szabad szobánk akad bőven, nyugodtan vegyetek birtokba egyet-egyet és pihenjétek ki magatokat holnapig. Amennyiben szívesen maradnátok közöttünk és kivennétek a részetek az erőd körüli munkából, úgy szívesen venném, ha segítenétek nekünk. Holnap jó volna elejteni pár vadat, hogy hasonlóan finom ragulevesek készülhessenek a konyhán. Én hajnalban a kertnél leszek, hogy az első fagyok előtt be tudjam takarítani azt a kevés zöldséget, ami még termett. Egy csapat szedhetne gyümölcsöket, szedret, kökényt, csipkebogyót. Szilvát, körtét és birset, talán még találunk diót, makkot, mogyorót, gesztenyét. Ha nem ismeri ezeket valaki, szívesen elmegyek én is. Az erdő valódi éléskamra, csak tudni kell, hogy hol keressük őket. *Mosolyog. Amíg egyedül volt, nem jelentett gondot az élelem beszerzése, de most, hogy féltucatnál is több lakóról kell gondoskodnia, jobban oda kell figyelnie.*
- A fiúk segítenek elrendezkedni és leszedik az asztalt, menjetek és pihenjetek, bizonyosan hosszú napotok volt. *Fejezi be hosszúra nyúlt monológját, majd elkezd segíteni a két kölyöknek leszedni az asztalt. Persze, aki akar, maradhat beszélgetni, de a szobák már nyitva állnak. Ugyan puritánul egyszerűek a szobák, de az ágyak kényelmesek és hideg sincs, minden adott egy jó pihenéshez. Másnap pedig ki-ki saját belátása szerint kezdheti a napot és segíthet a venáronak az erőd körüli teendőkben.*
- Holnap keressetek nyugodtan, ha bármi kérdésetek van még hozzám. *Fordul még vendégeik felé, hisz talán még volna egy-két tisztázatlan dolog.
Ha mindenki pihenni ért, a csuhás rendet rak, majd fáradtan, de elégedett mosollyal az ajkán tér maga is pihenni.*
*A mélységiek megítélése bizonyosan elég kétes, rossz hírük sok helyre elért, de ettől a csuhás még nem ítélkezik senki felett. Ha a Fákban Lakó eddig hagyta, hogy erdejében kóboroljon, akkor neki sincs oka negatívan megítélni. Persze az Erdőszellem sem tévedhetetlen, de ha bármi sötétet forralna ellenük, azt valószínűleg időben kiderítené. Xotara nem tűnik zsiványnak és amíg nem látja jelét az ellenkezőjének, addig vendégként fogadja.
Furcsa lehet, hogy ilyen sokan találják meg az amúgy rejtett erődöt, de a csuhás ezt is a Fákban Lakó számlájára írja, hisz egykoron őt magát is ő vezette ide. Ennél több magyarázatra pedig neki nincs szüksége.
Xotara beszédéből is arra következtet, hogy nem egy orgyilkos sötételfet sodort ide a sors, és ő is igazán meg tudja érteni, hogy elege lett a városi nyüzsgésből.*
- Sajnos pedig hamarosan be kell utaznunk a városba, hogy még a tél beállta előtt beszerezzünk pár dolgot amellett, hogy kellene egy-két fegyver is. *Reflektál az elhangzottakra ahogy visszaül a helyére. A fegyverek említése után Kagaenae felé is rebben a lombzöld tekintete, hisz tudja, hogy a lány is szeretne egy rendes fegyvert magának. A ragu feletti beszélgetés sok mindenre fényt derít, példának okáért arra, hogy az elf lány szívesen segít az íjászkodásban Aenae-nek.
A ragu szép lassan elfogy, ami mutatja, hogy valóban finom volt. A csuhás sem neheztel már Bayde-ra, hisz valószínűleg tanult korábbi szerencsétlen tettének következményeiből.*
- Hölgyek, urak. *Fordul az vendégeikhez a vacsora végeztével.*
- Szabad szobánk akad bőven, nyugodtan vegyetek birtokba egyet-egyet és pihenjétek ki magatokat holnapig. Amennyiben szívesen maradnátok közöttünk és kivennétek a részetek az erőd körüli munkából, úgy szívesen venném, ha segítenétek nekünk. Holnap jó volna elejteni pár vadat, hogy hasonlóan finom ragulevesek készülhessenek a konyhán. Én hajnalban a kertnél leszek, hogy az első fagyok előtt be tudjam takarítani azt a kevés zöldséget, ami még termett. Egy csapat szedhetne gyümölcsöket, szedret, kökényt, csipkebogyót. Szilvát, körtét és birset, talán még találunk diót, makkot, mogyorót, gesztenyét. Ha nem ismeri ezeket valaki, szívesen elmegyek én is. Az erdő valódi éléskamra, csak tudni kell, hogy hol keressük őket. *Mosolyog. Amíg egyedül volt, nem jelentett gondot az élelem beszerzése, de most, hogy féltucatnál is több lakóról kell gondoskodnia, jobban oda kell figyelnie.*
- A fiúk segítenek elrendezkedni és leszedik az asztalt, menjetek és pihenjetek, bizonyosan hosszú napotok volt. *Fejezi be hosszúra nyúlt monológját, majd elkezd segíteni a két kölyöknek leszedni az asztalt. Persze, aki akar, maradhat beszélgetni, de a szobák már nyitva állnak. Ugyan puritánul egyszerűek a szobák, de az ágyak kényelmesek és hideg sincs, minden adott egy jó pihenéshez. Másnap pedig ki-ki saját belátása szerint kezdheti a napot és segíthet a venáronak az erőd körüli teendőkben.*
- Holnap keressetek nyugodtan, ha bármi kérdésetek van még hozzám. *Fordul még vendégeik felé, hisz talán még volna egy-két tisztázatlan dolog.
Ha mindenki pihenni ért, a csuhás rendet rak, majd fáradtan, de elégedett mosollyal az ajkán tér maga is pihenni.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-24 20:05:08
Üzenet elküldve: 2017-11-24 20:05:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál//
*Aenae összességében furcsán érzi magát, borzasztó érzés ráébredni arra, hogy átverték, illetve, hogy ezt ilyen könnyedén meg tudták tenni vele. Komolyan gyilkos hangulatban van tőle, legalábbis akkor, mikor topázsárga tekintete Baydera téved, vagy ha meghallja a hangját. A tenyere ég a kiosztott pofontól, ami ugyan jelentősen segített abban, hogy túl tudjon lendülni az eseten, de nem annyira, mint elsőre remélte. A férfi kérdésére csak vicsorogva megrázza a fejét, hogy nincs harag, de a továbbiakban inkább nem törődik vele. Inkább Zarára irányítja a figyelmét. Tréfa és tréfa között is van különbség, és az ilyen tréfát nem tarja kifejezetten fairnek, mert úgy csinált belőle hülyét, hogy esélye sem volt felismerni ezt.*
- Majd ha rajtad próbálja ki, és mondjuk megnyalatja veled a fülét, akkor átbeszéljük újra.
*Megrándul az arca, és próbálja inkább elfelejteni ezt a kis intermezzót. Reggelre valószínűleg eltűnik már belőle a kellemetlen benyomás, de egyelőre még nagyon friss a kellemetlen élmény. Inkább Lyz felé fordul. Mivel a szőke elf nem zárkózik el attól, hogy megtanítsa az íj használatára, így rámosolyog.*
- Örülök, de figyelmeztetlek, hogy nagyon béna vagyok.
*Azt természetesen nem tudja, hogy milyen szóváltás is zajlott a távollétében, ezért aztán nagyon furcsállja, hogy az újabb személlyel visszatérő Pycta elnézést kér Baydetól. Értetlenül néz az elfre, még a száját is eltátja kissé, de az egész csupán pár pillanat. Nem tudja ugyanis elképzelni róla, hogy bármilyen szituációban el tudná vetni a sulykot, és mivel ugye Bayde él és tökéletesen egyben van, így nyilván nem is vetült el eléggé az a bizonyos sulyok. Tényleg csak pár másodpercig értetlenkedik, és talán egy röpke mosolyt is küld Pycta felé, de aztán topázsárga tekintete átrebben a friss érkezőre. Aki az ő ottjártakor még nem volt a kapuban. Véletlen egybeesés, hogy éppen Bayde kis trükkje után érkezett. Pycta rögtön bemutatja az asztaltársaságnak az érkezőt, Aenae biccent, majd feláll, hogy újabb tányért hozzon, majd szedjen bele a sötételfnek a raguból.*
- Jó étvágyat.
*Miután leteszi Xotara elé vissza is ül a helyére, végtére is van még pár húscafat, ami a végére hagyott, mint ínyencfalatot, azonban már teljesen elhűlt.*
*Aenae összességében furcsán érzi magát, borzasztó érzés ráébredni arra, hogy átverték, illetve, hogy ezt ilyen könnyedén meg tudták tenni vele. Komolyan gyilkos hangulatban van tőle, legalábbis akkor, mikor topázsárga tekintete Baydera téved, vagy ha meghallja a hangját. A tenyere ég a kiosztott pofontól, ami ugyan jelentősen segített abban, hogy túl tudjon lendülni az eseten, de nem annyira, mint elsőre remélte. A férfi kérdésére csak vicsorogva megrázza a fejét, hogy nincs harag, de a továbbiakban inkább nem törődik vele. Inkább Zarára irányítja a figyelmét. Tréfa és tréfa között is van különbség, és az ilyen tréfát nem tarja kifejezetten fairnek, mert úgy csinált belőle hülyét, hogy esélye sem volt felismerni ezt.*
- Majd ha rajtad próbálja ki, és mondjuk megnyalatja veled a fülét, akkor átbeszéljük újra.
*Megrándul az arca, és próbálja inkább elfelejteni ezt a kis intermezzót. Reggelre valószínűleg eltűnik már belőle a kellemetlen benyomás, de egyelőre még nagyon friss a kellemetlen élmény. Inkább Lyz felé fordul. Mivel a szőke elf nem zárkózik el attól, hogy megtanítsa az íj használatára, így rámosolyog.*
- Örülök, de figyelmeztetlek, hogy nagyon béna vagyok.
*Azt természetesen nem tudja, hogy milyen szóváltás is zajlott a távollétében, ezért aztán nagyon furcsállja, hogy az újabb személlyel visszatérő Pycta elnézést kér Baydetól. Értetlenül néz az elfre, még a száját is eltátja kissé, de az egész csupán pár pillanat. Nem tudja ugyanis elképzelni róla, hogy bármilyen szituációban el tudná vetni a sulykot, és mivel ugye Bayde él és tökéletesen egyben van, így nyilván nem is vetült el eléggé az a bizonyos sulyok. Tényleg csak pár másodpercig értetlenkedik, és talán egy röpke mosolyt is küld Pycta felé, de aztán topázsárga tekintete átrebben a friss érkezőre. Aki az ő ottjártakor még nem volt a kapuban. Véletlen egybeesés, hogy éppen Bayde kis trükkje után érkezett. Pycta rögtön bemutatja az asztaltársaságnak az érkezőt, Aenae biccent, majd feláll, hogy újabb tányért hozzon, majd szedjen bele a sötételfnek a raguból.*
- Jó étvágyat.
*Miután leteszi Xotara elé vissza is ül a helyére, végtére is van még pár húscafat, ami a végére hagyott, mint ínyencfalatot, azonban már teljesen elhűlt.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-24 19:44:05
Üzenet elküldve: 2017-11-24 19:44:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál//
*Valahol megérti Pycta reakcióját, de azért arcán halvány mosoly játszadozik. Persze, most ő tartozik felelősséggel a csapatért, és nem volt korrekt, de hát na... Az élet sem az. Ő meg szereti is egy kicsit a gonosz tréfákat, meg ráadásul a férfi képessége is nagyon érdekli.
Pycta is feláll, hogy a lány után menjen, de addigra az már vissza is tér, és látszólag még mindig naivan hisz Baydenak. Aztán mikor rájön a cselre, az arca elkomorul, és az elf távozása után egy gyors, ügyes mozdulattal pofon vágja. Zara felhorkan, elfojtva ezzel egy nevetést, hisz nem is titkolja, hogy elég szórakoztatónak találja ezt a szituációt. Önt a poharába egy kis bort, úgy várja a fejleményeket, amik nem jönnek. Bánatára vagy örömére, azt ugyan nem tudja.*
~És még azt hittem, nem lesz itt semmi izgalmas. Esküszöm kezd a kocsmai veszekedésekre hajazni a dolog.~
*Azzal a különbséggel, hogy az itt lévő emberek vannak annyira józanok, hogy ne folytassák. Na meg szép is lenne, ha Bayde visszaütne...*
- Ugyan már! Csak egy ártatlan kis tréfa volt. Nekem kifejezetten tetszett, jót mulattam. Mármint nem rajtad, Aenae, félre ne érts, csak a szituáción. Azt azonban el kell ismernem, megleptél!
*Kicsit megemeli a kupáját felé egy elismerés féleség képen, majd lehúzza gyorsan annak tartalmát.*
- Persze mutathatok majd, bár meg mondom őszintén Pycta többet tudna tanítana neked ezen a téren.
*Feleli Ssyleana kérdésére kedvesen.
Közben vezetőjük is visszaérkezik, méghozzá egy új érkezővel.*
~Mindenkinek erdőjáró kedve van ma? És mindenkinek erre...?~
*Lehet ők tapostak le egy ösvényt még mikor errefelé jöttek két hattal ezelőtt, aztán a kíváncsiakat önkéntelenül is erre fújja a szél, ki tudja.
Végigmér a nőn, de elsőre nem tudja eldönteni, mit is gondoljon róla. Mindenesetre ha Pycta beengedte, nagy baj nem lehet vele... Remélhetőleg.*
- Üdv itt! Zara vagyok.
*Mutatkozik be röviden egy mosoly kíséretében, majd ismét tölt magának, és a lány "történetére" figyel.*
*Valahol megérti Pycta reakcióját, de azért arcán halvány mosoly játszadozik. Persze, most ő tartozik felelősséggel a csapatért, és nem volt korrekt, de hát na... Az élet sem az. Ő meg szereti is egy kicsit a gonosz tréfákat, meg ráadásul a férfi képessége is nagyon érdekli.
Pycta is feláll, hogy a lány után menjen, de addigra az már vissza is tér, és látszólag még mindig naivan hisz Baydenak. Aztán mikor rájön a cselre, az arca elkomorul, és az elf távozása után egy gyors, ügyes mozdulattal pofon vágja. Zara felhorkan, elfojtva ezzel egy nevetést, hisz nem is titkolja, hogy elég szórakoztatónak találja ezt a szituációt. Önt a poharába egy kis bort, úgy várja a fejleményeket, amik nem jönnek. Bánatára vagy örömére, azt ugyan nem tudja.*
~És még azt hittem, nem lesz itt semmi izgalmas. Esküszöm kezd a kocsmai veszekedésekre hajazni a dolog.~
*Azzal a különbséggel, hogy az itt lévő emberek vannak annyira józanok, hogy ne folytassák. Na meg szép is lenne, ha Bayde visszaütne...*
- Ugyan már! Csak egy ártatlan kis tréfa volt. Nekem kifejezetten tetszett, jót mulattam. Mármint nem rajtad, Aenae, félre ne érts, csak a szituáción. Azt azonban el kell ismernem, megleptél!
*Kicsit megemeli a kupáját felé egy elismerés féleség képen, majd lehúzza gyorsan annak tartalmát.*
- Persze mutathatok majd, bár meg mondom őszintén Pycta többet tudna tanítana neked ezen a téren.
*Feleli Ssyleana kérdésére kedvesen.
Közben vezetőjük is visszaérkezik, méghozzá egy új érkezővel.*
~Mindenkinek erdőjáró kedve van ma? És mindenkinek erre...?~
*Lehet ők tapostak le egy ösvényt még mikor errefelé jöttek két hattal ezelőtt, aztán a kíváncsiakat önkéntelenül is erre fújja a szél, ki tudja.
Végigmér a nőn, de elsőre nem tudja eldönteni, mit is gondoljon róla. Mindenesetre ha Pycta beengedte, nagy baj nem lehet vele... Remélhetőleg.*
- Üdv itt! Zara vagyok.
*Mutatkozik be röviden egy mosoly kíséretében, majd ismét tölt magának, és a lány "történetére" figyel.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-24 16:49:55
Üzenet elküldve: 2017-11-24 16:49:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál//
*A bájgúnár komolyan meg van lepve, amiért kis demonstrációja ilyen reakciókat váltott ki, hiszen ő maga ebben semmi rettenetest nem talál. A sokadik neheztelő megjegyzésre aztán megadón sóhajt fel.*
- Rendben van, alkalomadtán bocsánatot kérek tőle. Így már nincs harag, ugye?
*Ismét belekanalaz a levesébe, aztán az érdeklődő félelfhez fordul.*
- Az ember a legkönnyebben befolyásolható fajta. *él egy ellenvetéssel* Különösen a férfiak, de erről a talán a hölgyek tudnának többet mesélni. Ez pedig csak egy kis trükk volt, de alkalmasint igen hasznos tud lenni. Főleg ha az életed múlik rajta, hogy hisznek neked vagy sem.
*Megvonja a vállát.*
- Tudom, hogy ilyesmi viszonylag ritkán fordul elő, de elég egy ilyen alkalom is az életben. Sajnos ennek is vannak korlátai, őt például *néz a rohamléptekben közeledő Aenae felé* többet nem tudnám felültetni. Legfeljebb lehengerlő modorommal.
*Elvigyorodik, aztán kicsit oldalt fordul ültében, hogy szembe kerüljön az aranyhajúval és exkuzálhassa magát.*
- Figyelj csak, kisasszonyka, elnézést szeretn...
*Idáig jut, amikor fényes nappal dacára van szerencséje meglátni az égbolt csillagainak zömét. Az a kis bestia meglepően fürge és mire Bayde felfogja, hogy Aenae meglehetősen neheztel rá és ennek egy kiadós nyakleves formájában szeretne hangot adni, a lány tenyere már csattan is az arcán. Pislog kettőt aztán elvigyorodik. Az ütés nem fájt annyira és igyekszik megőrizni méltóságának romjait.*
- Akkor nincs harag, ugye?
*Szerinte nincs, elvégre meglakolt szörnyű bűnéért. Pyctának csak bólint amolyan nincs semmi gond arckifejezéssel és igyekszik olyan képpel nézni az időközben megérkező mélységire, mintha az nem egy kínos helyzet kellős közepébe csöppent volna, hanem az imént lekevert frász csupán egy barátságos gesztus lett volna. Ha létezik baráti pofon.*
*A bájgúnár komolyan meg van lepve, amiért kis demonstrációja ilyen reakciókat váltott ki, hiszen ő maga ebben semmi rettenetest nem talál. A sokadik neheztelő megjegyzésre aztán megadón sóhajt fel.*
- Rendben van, alkalomadtán bocsánatot kérek tőle. Így már nincs harag, ugye?
*Ismét belekanalaz a levesébe, aztán az érdeklődő félelfhez fordul.*
- Az ember a legkönnyebben befolyásolható fajta. *él egy ellenvetéssel* Különösen a férfiak, de erről a talán a hölgyek tudnának többet mesélni. Ez pedig csak egy kis trükk volt, de alkalmasint igen hasznos tud lenni. Főleg ha az életed múlik rajta, hogy hisznek neked vagy sem.
*Megvonja a vállát.*
- Tudom, hogy ilyesmi viszonylag ritkán fordul elő, de elég egy ilyen alkalom is az életben. Sajnos ennek is vannak korlátai, őt például *néz a rohamléptekben közeledő Aenae felé* többet nem tudnám felültetni. Legfeljebb lehengerlő modorommal.
*Elvigyorodik, aztán kicsit oldalt fordul ültében, hogy szembe kerüljön az aranyhajúval és exkuzálhassa magát.*
- Figyelj csak, kisasszonyka, elnézést szeretn...
*Idáig jut, amikor fényes nappal dacára van szerencséje meglátni az égbolt csillagainak zömét. Az a kis bestia meglepően fürge és mire Bayde felfogja, hogy Aenae meglehetősen neheztel rá és ennek egy kiadós nyakleves formájában szeretne hangot adni, a lány tenyere már csattan is az arcán. Pislog kettőt aztán elvigyorodik. Az ütés nem fájt annyira és igyekszik megőrizni méltóságának romjait.*
- Akkor nincs harag, ugye?
*Szerinte nincs, elvégre meglakolt szörnyű bűnéért. Pyctának csak bólint amolyan nincs semmi gond arckifejezéssel és igyekszik olyan képpel nézni az időközben megérkező mélységire, mintha az nem egy kínos helyzet kellős közepébe csöppent volna, hanem az imént lekevert frász csupán egy barátságos gesztus lett volna. Ha létezik baráti pofon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346