Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-05 16:47:36
Üzenet elküldve: 2018-03-05 16:47:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvéd előtt az erdőben//
*Hamarosan összegyűjti a megfelelő mennyiségű háncsot és szárazabb, puhább avart így gondosan kitömi ismét a kicsit átázott levélből fonott lábbelijét. Ezt követően a nadrágja jön. Hamarosan már nem érzi a kinti levegő hűvösségét, egész kellemesre sikerül magát fabrikálnia és nem is néz úgy ki, mint egy bélbe töltött kolbász, dagadó idomokkal. Annyira. De nincs mit tenni, meg kell küzdeni az egészségért ezt megtanulta egy életre.*
- Szép ez a hely! Valahogy gondozottabbnak tűnik, mint máshol. *Jelenti ki, majd azzal a lendülettel el is dönti, hogy marad. Rengeteg fa van, azok többnyire dús ágazattal rendelkeznek, a földön avar és egy csomó használható természeti kincs, így szokásához híven, immár hogy eldöntetett hol tölti az éjszakát munkához lát. Szárazabb és vastagabb, majd vékonyabb ágakat gyűjt, majd egyik szütyőjéből zsinegeket szed ki, melyeket mindig tart magánál és az egyik alacsonyabb, de megfelelő sűrűségű fa koronájának kezdetén megfelelő szögben helyezi el azokat, majd alaposan kikötözi. A vastagabb ágakra kerülnek keresztben, majd haránt a vékonyabban, így pont egy fekhelynek valót immár összeállít. A fa dús lombkoronájára, tekintve, hogy hideg van, levelek nincsenek, ismét sűrű ágakat pakol a fekhely fölé és oldalára, melyeket a tetején szintén megkötöz, amjd levelekkel borít. Amit tud, azokat az élő fa koronájához kötözi. Aljzatnak száraz avar és moha kerül felhelyezésre. Amikor felkapaszkodik, hogy kipróbálja, elégedetten bólogat, majd még takarónak is felhord, egy nagyobb adag levelet.*
- Ennyi. Kész a tündérlak. Kicsit puritán, egy kicsit rendetlen, de az enyém. *Lábát lógázza a faágról, majd fütyörészni kezd, melyet olykor azért még egy nedves tüsszentéssel megszakít, de azt igyekszik legalább ritmusra csinálni.*
*Hamarosan összegyűjti a megfelelő mennyiségű háncsot és szárazabb, puhább avart így gondosan kitömi ismét a kicsit átázott levélből fonott lábbelijét. Ezt követően a nadrágja jön. Hamarosan már nem érzi a kinti levegő hűvösségét, egész kellemesre sikerül magát fabrikálnia és nem is néz úgy ki, mint egy bélbe töltött kolbász, dagadó idomokkal. Annyira. De nincs mit tenni, meg kell küzdeni az egészségért ezt megtanulta egy életre.*
- Szép ez a hely! Valahogy gondozottabbnak tűnik, mint máshol. *Jelenti ki, majd azzal a lendülettel el is dönti, hogy marad. Rengeteg fa van, azok többnyire dús ágazattal rendelkeznek, a földön avar és egy csomó használható természeti kincs, így szokásához híven, immár hogy eldöntetett hol tölti az éjszakát munkához lát. Szárazabb és vastagabb, majd vékonyabb ágakat gyűjt, majd egyik szütyőjéből zsinegeket szed ki, melyeket mindig tart magánál és az egyik alacsonyabb, de megfelelő sűrűségű fa koronájának kezdetén megfelelő szögben helyezi el azokat, majd alaposan kikötözi. A vastagabb ágakra kerülnek keresztben, majd haránt a vékonyabban, így pont egy fekhelynek valót immár összeállít. A fa dús lombkoronájára, tekintve, hogy hideg van, levelek nincsenek, ismét sűrű ágakat pakol a fekhely fölé és oldalára, melyeket a tetején szintén megkötöz, amjd levelekkel borít. Amit tud, azokat az élő fa koronájához kötözi. Aljzatnak száraz avar és moha kerül felhelyezésre. Amikor felkapaszkodik, hogy kipróbálja, elégedetten bólogat, majd még takarónak is felhord, egy nagyobb adag levelet.*
- Ennyi. Kész a tündérlak. Kicsit puritán, egy kicsit rendetlen, de az enyém. *Lábát lógázza a faágról, majd fütyörészni kezd, melyet olykor azért még egy nedves tüsszentéssel megszakít, de azt igyekszik legalább ritmusra csinálni.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-05 16:16:12
Üzenet elküldve: 2018-03-05 16:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Csajok//
*Seles zavarán elneveti magát.*
- Tudod, nem hiába vagyunk hosszúéletűek. Ha nem üt be valami, akkor még kétszer, háromszor ennyit fogok élni. *Hangja fokozatosan csendesedik, ahogy a hosszú élet szépségébe egyre inkább beférkőzik, hogy Seles, Zara és Aenae esetleg az első hatvan év után már élni sem fognak, és akkor Lyz, még mindig csak az élete felénél fog tartani. A felismerés kicsit rosszul érinti, eddig nem gondolkodott ezen, de inkább nem is rontja el a kedvét.
Elégedetten hajol el a műtől, ami véleménye szerint egészen jól sikerült, mikor Aenae kipöffenti a slukkot. Ösztönösen hessegeti a felleget, de valójában nem zavarja az édeskés füst. Pláne amikor Aenae vigyorgó arcába néz fel, és nyoma sincs fájdalomtól torzult arcnak, sikolyra nyíló szájnak, csak elismerő szavaknak.*
~Nem is volt ez a vidámító olyan rossz ötlet.~
*Aztán, ahogy tervezte, föláll és elveszi a saját füstölni valóját, amit a kikészített gyertyánál hasonlóképpen gyújt meg, ahogyan a lányok is, majd visszaül a székére. Kicsit köhécsel, de már azt is mosolyogva teszi.*
- Aztaa… *Mint ha nem is a kis széken ülne.* ez nagyon… felemelő… *Kuncog. * Mint ha egy felhőn üldögélnék. *Sóhajt, majd végigjártatja pillantását a lányokon, a laboron, közben pedig „elfvékony” testében gyorsan száguld a vidámság. Megállíthatatlanul szalad szét, hogy mosolyát szélesebbé, testét könnyedebbé tegye. Újabb és újabb szippantás után pedig csillogó szemei valami egészen tündöklőt vélnek felfedezni a laborban.*
- Mikezekaa… látjátok? *Nyúl ki hosszú kecses ujjával egy vélt kis csillámló szemcse után, azzal a feltett szándékkal, hogy két ujja közé csippentse azt. Elnyílt szájjal koncentrálva, nehogy elijessze, a folyton tovarebbenő apróságot de csak nem éri el. Mint a napfényben fürdőző nagyobbacska porszemcsék, úgy úsznak, lebegnek.*
- Szökik * Suttogja, s kinyúl másik kezével is, hogy úgy próbáljon egy marék, fénylő pelyhet összeterelni.* Gyönyörű… *Sóhajtja, s ölbe ejtett kezekkel adja fel a próbálkozást, legalábbis egy időre. Inkább gyönyörködik, a tündöklő foltocskákban.*
- Aenae *Kacarászik csendben, saját ügyetlenségén, hogy egyet sem tudott megfogni.* tele a laborod, gyönyörű csillogó pelyhekkel… * Sóhajt.* meg a hajad is… látod?
// Csajok//
*Seles zavarán elneveti magát.*
- Tudod, nem hiába vagyunk hosszúéletűek. Ha nem üt be valami, akkor még kétszer, háromszor ennyit fogok élni. *Hangja fokozatosan csendesedik, ahogy a hosszú élet szépségébe egyre inkább beférkőzik, hogy Seles, Zara és Aenae esetleg az első hatvan év után már élni sem fognak, és akkor Lyz, még mindig csak az élete felénél fog tartani. A felismerés kicsit rosszul érinti, eddig nem gondolkodott ezen, de inkább nem is rontja el a kedvét.
Elégedetten hajol el a műtől, ami véleménye szerint egészen jól sikerült, mikor Aenae kipöffenti a slukkot. Ösztönösen hessegeti a felleget, de valójában nem zavarja az édeskés füst. Pláne amikor Aenae vigyorgó arcába néz fel, és nyoma sincs fájdalomtól torzult arcnak, sikolyra nyíló szájnak, csak elismerő szavaknak.*
~Nem is volt ez a vidámító olyan rossz ötlet.~
*Aztán, ahogy tervezte, föláll és elveszi a saját füstölni valóját, amit a kikészített gyertyánál hasonlóképpen gyújt meg, ahogyan a lányok is, majd visszaül a székére. Kicsit köhécsel, de már azt is mosolyogva teszi.*
- Aztaa… *Mint ha nem is a kis széken ülne.* ez nagyon… felemelő… *Kuncog. * Mint ha egy felhőn üldögélnék. *Sóhajt, majd végigjártatja pillantását a lányokon, a laboron, közben pedig „elfvékony” testében gyorsan száguld a vidámság. Megállíthatatlanul szalad szét, hogy mosolyát szélesebbé, testét könnyedebbé tegye. Újabb és újabb szippantás után pedig csillogó szemei valami egészen tündöklőt vélnek felfedezni a laborban.*
- Mikezekaa… látjátok? *Nyúl ki hosszú kecses ujjával egy vélt kis csillámló szemcse után, azzal a feltett szándékkal, hogy két ujja közé csippentse azt. Elnyílt szájjal koncentrálva, nehogy elijessze, a folyton tovarebbenő apróságot de csak nem éri el. Mint a napfényben fürdőző nagyobbacska porszemcsék, úgy úsznak, lebegnek.*
- Szökik * Suttogja, s kinyúl másik kezével is, hogy úgy próbáljon egy marék, fénylő pelyhet összeterelni.* Gyönyörű… *Sóhajtja, s ölbe ejtett kezekkel adja fel a próbálkozást, legalábbis egy időre. Inkább gyönyörködik, a tündöklő foltocskákban.*
- Aenae *Kacarászik csendben, saját ügyetlenségén, hogy egyet sem tudott megfogni.* tele a laborod, gyönyörű csillogó pelyhekkel… * Sóhajt.* meg a hajad is… látod?
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-05 11:24:37
Üzenet elküldve: 2018-03-05 11:24:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzés//
*Shen nem kívánja kommentálni a lezajló jelenetet, több okból sem, de ezeket sem kezdi részletezni.*
- Anyukám mindig azt mondta, ne kezdjek szellemi párbajba fegyvertelenekkel. *mondja igen mély meggyőződéssel. Nem igazán érti ezt az egészet, de nem is akarja most már, úgyhogy hagyja távozni a kalózt, de még csak a fenyegetésre sem válaszol, pedig tudna mit mondani.*
- Dugd fel magadnak a fésűdet oda, ahova nem süt be a nap. *mondja még az üres fürdőnek. Inkább hagyja így a haját vagy kér valaki mástól fésűt, de ennek a pojácának nem kell semmije.
Közvetlen Leon távozása után érkezik meg a doki is, akit egyből felismer, még az előző esti delírium után is, talán még a fésűs dolgot is hallhatta.*
- Helló. doki! *köszönti, ő már nem feszült. Varázslatos sebességgel dobja le magáról a feszültséget és vigyorog a félvérre.*
- Én meg Shen, de az itteniek Aranyhajnak hívnak. Igen, elmúlt és már sokkal jobban vagyok, nagyon köszönöm! *hagyja, hogy Isq megvizsgálja és átkösse a sebet és csak bólogat a tanácsokra. A flaskát átveszi, beleszagol és elhúzza a száját. Ha nem is szesz, a doki szerint meggyógyul tőle.*
- Tényleg köszi, komolyan. Majd meghálálom, ha nagy leszek. *ebben már érezni némi komolyságot, a tekintete is elég beszédes.*
- Visszamegyek a szobámba, gondolom, rám nem tartozik ez a tanácskozós balhé. Majd találkozunk, és köszi! *szól a távozó doki után, majd megindul kifelé, hogy abba a szobába menjen, ahonnan kijött.
Rövid keresés után meg is leli és az ágyon akad pár tiszta és illatos ruha is.*
- Fú, de kafa. *dobja le a koszos nadrágot és öltözik fel tisztába, ami mennyei érzés. A nadrág kicsit nagy a derekán, az ing ujját is fel kell hajtani, de a mellény stimmel és a csizma is. Egész pofás lesz a végére.
A sok mozgástól elpilled, úgyhogy lefekszik az ágyba, iszik egy kortyot a főzetből és lassan el is nyomja az álom. Végre nyugodtan és pihentetően.*
*Shen nem kívánja kommentálni a lezajló jelenetet, több okból sem, de ezeket sem kezdi részletezni.*
- Anyukám mindig azt mondta, ne kezdjek szellemi párbajba fegyvertelenekkel. *mondja igen mély meggyőződéssel. Nem igazán érti ezt az egészet, de nem is akarja most már, úgyhogy hagyja távozni a kalózt, de még csak a fenyegetésre sem válaszol, pedig tudna mit mondani.*
- Dugd fel magadnak a fésűdet oda, ahova nem süt be a nap. *mondja még az üres fürdőnek. Inkább hagyja így a haját vagy kér valaki mástól fésűt, de ennek a pojácának nem kell semmije.
Közvetlen Leon távozása után érkezik meg a doki is, akit egyből felismer, még az előző esti delírium után is, talán még a fésűs dolgot is hallhatta.*
- Helló. doki! *köszönti, ő már nem feszült. Varázslatos sebességgel dobja le magáról a feszültséget és vigyorog a félvérre.*
- Én meg Shen, de az itteniek Aranyhajnak hívnak. Igen, elmúlt és már sokkal jobban vagyok, nagyon köszönöm! *hagyja, hogy Isq megvizsgálja és átkösse a sebet és csak bólogat a tanácsokra. A flaskát átveszi, beleszagol és elhúzza a száját. Ha nem is szesz, a doki szerint meggyógyul tőle.*
- Tényleg köszi, komolyan. Majd meghálálom, ha nagy leszek. *ebben már érezni némi komolyságot, a tekintete is elég beszédes.*
- Visszamegyek a szobámba, gondolom, rám nem tartozik ez a tanácskozós balhé. Majd találkozunk, és köszi! *szól a távozó doki után, majd megindul kifelé, hogy abba a szobába menjen, ahonnan kijött.
Rövid keresés után meg is leli és az ágyon akad pár tiszta és illatos ruha is.*
- Fú, de kafa. *dobja le a koszos nadrágot és öltözik fel tisztába, ami mennyei érzés. A nadrág kicsit nagy a derekán, az ing ujját is fel kell hajtani, de a mellény stimmel és a csizma is. Egész pofás lesz a végére.
A sok mozgástól elpilled, úgyhogy lefekszik az ágyba, iszik egy kortyot a főzetből és lassan el is nyomja az álom. Végre nyugodtan és pihentetően.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-05 05:54:23
Üzenet elküldve: 2018-03-05 05:54:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Umon szobájában//
//D-szárny, első emelet//
*Fájdalom nyilall fejébe és arcába, talán még kicsit lábát is érzi. Ijedten néz körül, elképzelése sincs róla, hogy mi ez a hely.*
~ Talán így büntetnek a festmény miatt? Itt hagyott mindenki? ~ *Megpróbálja összeszedni magát és lassan körbesétál a szobában. Szokásos használati tárgyak, pergamentekercsek az asztalon, melyet mikor szétnyit, újabb meglepetésben lesz része, ugyanis az ő írása látható rajta.*
- Szeszfőzés. De hát ezt nem én csinálom a kolostorban?! *Egyre szaporodnak a rejtélyek, majd mikor a mosdótálcában lévő vízzel kissé megmossa arcát, az ajtóhoz lép. Határozott mozdulattal nyomja le a kilincset, de az ajtó nem nyílik.*
- Zárva. Miért zártak be? *Nem tudja megmagyarázni de egyfolytában azt érzi, hogy borzasztó dolgot tett a múltban és pont jó helyen van, de egyszerűen hiába erőlteti meg magát, nem jut eszébe. Valahogyan úgy gondolja nem a festményről van itt szó, hanem sokkal komolyabbról. Még kétszer megpróbálja kinyitni az ajtót, mire kívülről választ kap legalább egy kérdésére:*
- Maradjon, ahol van! *Az utasítás határozott és lényegre törő, sok minden mögöttes tartalmat sejtet a nem végrehajtása.*
- Rendben maradok. *Szól ijedten, majd elkapja kezét az ajtóról és a mosdóhoz lép, hogy magán nézzen végig. Csuha rendben, szemei a szokványosak, még szemfenékét is megnézi a tükörben, nehogy beteg legyen, de nem lát elváltozást. Talán, mintha kissé nyúzottabbnak, idősebbnek tűnne, ahhoz képest, amilyen legutóbb volt, de a vágásokon kívül nem lát semmi különöset.*
~ Miért van összevágva az arcom? ~ *Többszörös rejtély. Tekintettel arra, hogy nem akar bajba keveredni, inkább leül az ablak elé és megszemléli a külvilágot.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.05 05:55:42
//D-szárny, első emelet//
*Fájdalom nyilall fejébe és arcába, talán még kicsit lábát is érzi. Ijedten néz körül, elképzelése sincs róla, hogy mi ez a hely.*
~ Talán így büntetnek a festmény miatt? Itt hagyott mindenki? ~ *Megpróbálja összeszedni magát és lassan körbesétál a szobában. Szokásos használati tárgyak, pergamentekercsek az asztalon, melyet mikor szétnyit, újabb meglepetésben lesz része, ugyanis az ő írása látható rajta.*
- Szeszfőzés. De hát ezt nem én csinálom a kolostorban?! *Egyre szaporodnak a rejtélyek, majd mikor a mosdótálcában lévő vízzel kissé megmossa arcát, az ajtóhoz lép. Határozott mozdulattal nyomja le a kilincset, de az ajtó nem nyílik.*
- Zárva. Miért zártak be? *Nem tudja megmagyarázni de egyfolytában azt érzi, hogy borzasztó dolgot tett a múltban és pont jó helyen van, de egyszerűen hiába erőlteti meg magát, nem jut eszébe. Valahogyan úgy gondolja nem a festményről van itt szó, hanem sokkal komolyabbról. Még kétszer megpróbálja kinyitni az ajtót, mire kívülről választ kap legalább egy kérdésére:*
- Maradjon, ahol van! *Az utasítás határozott és lényegre törő, sok minden mögöttes tartalmat sejtet a nem végrehajtása.*
- Rendben maradok. *Szól ijedten, majd elkapja kezét az ajtóról és a mosdóhoz lép, hogy magán nézzen végig. Csuha rendben, szemei a szokványosak, még szemfenékét is megnézi a tükörben, nehogy beteg legyen, de nem lát elváltozást. Talán, mintha kissé nyúzottabbnak, idősebbnek tűnne, ahhoz képest, amilyen legutóbb volt, de a vágásokon kívül nem lát semmi különöset.*
~ Miért van összevágva az arcom? ~ *Többszörös rejtély. Tekintettel arra, hogy nem akar bajba keveredni, inkább leül az ablak elé és megszemléli a külvilágot.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.05 05:55:42
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 21:47:37
Üzenet elküldve: 2018-03-04 21:47:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Földszinti folyosó//
- Én szeretem a patkányokat! Nagyon okosak tudnak lenni!
*Összefonja a mellkasán a kezét, és duzzogva néz a sötételfre. Nem szereti, ha ok nélkül megölnek másokat.*
- Ó, bocsánat! Ertatsnoy vagyok.
*Közben még egy fővel gyarapodik a társaság.*
- Most? De hét még nem is ettünk!
*A fiatal fiú csak a hasára tud gondolni, úgy érzi, ha nem múlik el a éhsége, még gondolkodni sem tud. Sült zöldségek járnak a fejében, és nem hagyják nyugton.*
- Köszönöm szépen, de látod, engem nem kell félteni!
*Húzza ki büszkén a mellkasán. Megmentett valakit három villámos farkastól, mit bizonyít ez, ha nem a szakértelmét?*
- Jó-jó, nem megyek ki.
*Forgatja a szemeit. Még édesanyja sem féltette őt ennyire.
Nem tehet mást, a többiekkel tart. Bekap pár falatot a sötételf szobájában, bár nem lakik jól, talán annyira nem éhes már.*
- Nem, köszönöm.
*Rázza a fejét. Ha hosszú lesz a tanácskozás nem szerencsés teli hólyaggal kivárni a végét.*
//Tanácsterem//
*Őszinte kíváncsisággal követi a többieket a tanácsterembe. Mivel úgy érzi, hogy kezdenek túl sokan lenne egy helyen picit összehúzza magát. Halkan köszön, majd leül Lyz mellé.*
- Én szeretem a patkányokat! Nagyon okosak tudnak lenni!
*Összefonja a mellkasán a kezét, és duzzogva néz a sötételfre. Nem szereti, ha ok nélkül megölnek másokat.*
- Ó, bocsánat! Ertatsnoy vagyok.
*Közben még egy fővel gyarapodik a társaság.*
- Most? De hét még nem is ettünk!
*A fiatal fiú csak a hasára tud gondolni, úgy érzi, ha nem múlik el a éhsége, még gondolkodni sem tud. Sült zöldségek járnak a fejében, és nem hagyják nyugton.*
- Köszönöm szépen, de látod, engem nem kell félteni!
*Húzza ki büszkén a mellkasán. Megmentett valakit három villámos farkastól, mit bizonyít ez, ha nem a szakértelmét?*
- Jó-jó, nem megyek ki.
*Forgatja a szemeit. Még édesanyja sem féltette őt ennyire.
Nem tehet mást, a többiekkel tart. Bekap pár falatot a sötételf szobájában, bár nem lakik jól, talán annyira nem éhes már.*
- Nem, köszönöm.
*Rázza a fejét. Ha hosszú lesz a tanácskozás nem szerencsés teli hólyaggal kivárni a végét.*
//Tanácsterem//
*Őszinte kíváncsisággal követi a többieket a tanácsterembe. Mivel úgy érzi, hogy kezdenek túl sokan lenne egy helyen picit összehúzza magát. Halkan köszön, majd leül Lyz mellé.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 21:22:38
Üzenet elküldve: 2018-03-04 21:22:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Földszinti folyosó//
//É-szárny Isq, Ert, Den//
*A tündér nem tudhatja, nem értheti miről is beszél Lyz, nem is akarja kifejteni, hiszen még csak gyerek, de az ilyen kis naiv lelkekre jobban oda kell figyelni. Akárcsak amott, otthon. ~Még a végén tényleg csinál valami őrültséget. Medvebocs helyett, lupust akar magának ezután…~
Nem megy mélyebbre, meddő vita volna, Lyz szerint, de éppen majd megemlíti Baydinak, hogy nem ártana jobban szemmel tartania a fiút.*
- Csak óvatosan tegyél érte Erti. És ígérd meg, sosem mész újra egyedül ki. Kérlek! *Ígérteti meg a fiúval.*
- Én még egyet sem láttam. *Kerekedik el a szeme a patkányok miatt.*
- Mehetünk az étkezőbe is, ha jobban érzed magad Jayzion.
*Néz a férfira kérdő pillantással, amikor a szobalány dudorászva sétál el mellettük.*
- Sheylleala! Várj! *Szól a cserfes fél-elf után, aki erre kedvesen fordul Lyz felé.*
- Mondjad csak Lyz, mit szeretnél? *Szól vidáman.*
- Tegnap érkezett egy sebesült elf, biztosan tudsz róla… őh… most éppen fürdik, de megkérhetlek, hogy keress neki egy váltó ruhát? Nálam nagyjából ennyivel magasabb, *Mutat a feje fölé amennyire a mankón támaszkodás után be tudta saccolni.* Körülbelül ilyen hosszú nadrág kellhet neki. *Teszi a saját nadrágkorcánál valamivel feljebb a kezét, hogy azzal mutassa, milyenre gondol. Hátha még a régiek ruhái közül akad olyan, ami jó volna Shennek.* Eléggé le van fogyva. *Toldja hozzá, mire a szobalány a maga cserfes módján válaszol, hogy majd ő intézi, s csakhamar el is indul, hogy ruhát kerítsen az elfnek.
~Mire végez, már az ágyán lesz a ruha… talán több garnitúra is, ahogy Lealát ismerem.~
A szobalány éppen csak elfordul a sarkon, mikor Isqeha tűnik fel a hírrel, hogy Pycta mindenkit vár a tárgyalóban.*
- Köszönjük Isq, hamarosan indulunk. *Nem volt még ilyen, ezért biztosan fontos.*
-Ha nem húzódik el nagyon a megbeszélés, akkor kimehetünk ma is, de holnap mindenképpen. Persze, hogy én is megyek.* Mosolyog vissza a fél-elf fiúra.*
- Szerintem siessünk a reggelivel. *Sürgeti meg az teendőket, amikor Isq tovább megy a fürdő felé. Nem szeretne utolsóként a tanácskozóba érni, viszont nagyon szeretné, ha a tündér fiúcska és a sebesült Denzack enne.*
- Itt kapjunk be gyorsan pár falatot. *Int Denzack szobája felé. Ő a maga részéről, akár menet közben is enne, nem érzi fontosnak, hogy asztalhoz üljön. Belép a szobába, ahol leteszi a tányérokat, hogy a fiúk is hozzáférjenek, de nem ül le, csak gyorsan két falatot a szájába töm, hogy ne szédelegjen a megbeszélésen.*
- Kéred a teámat, Erti? Ezt neked hoztam Jayzion. *Mondja felváltva a fiúknak, s ha ők is ettek, akkor már kívül is van az ajtón, hogy a tanácskozóba vegye az irányt. Csak úgy lépked, hogy Denzack és Ertatsnoy lépést tudjon vele tartani.*
//Tanácsterem//
*Mielőtt a tanácskozóba lépne, még látja a visszafelé haladó szobalányt, egy kupac ruhával karjában, így nyugodt szívvel lép be az ajtón. Akár milyen kis linknek is tűnik az elf fiú, legalább már rendes ruhája lesz.*
- Sziasztok *Köszön a már bent lévőknek, és helyet foglal az első helyen, amit üresen talál.*
//É-szárny Isq, Ert, Den//
*A tündér nem tudhatja, nem értheti miről is beszél Lyz, nem is akarja kifejteni, hiszen még csak gyerek, de az ilyen kis naiv lelkekre jobban oda kell figyelni. Akárcsak amott, otthon. ~Még a végén tényleg csinál valami őrültséget. Medvebocs helyett, lupust akar magának ezután…~
Nem megy mélyebbre, meddő vita volna, Lyz szerint, de éppen majd megemlíti Baydinak, hogy nem ártana jobban szemmel tartania a fiút.*
- Csak óvatosan tegyél érte Erti. És ígérd meg, sosem mész újra egyedül ki. Kérlek! *Ígérteti meg a fiúval.*
- Én még egyet sem láttam. *Kerekedik el a szeme a patkányok miatt.*
- Mehetünk az étkezőbe is, ha jobban érzed magad Jayzion.
*Néz a férfira kérdő pillantással, amikor a szobalány dudorászva sétál el mellettük.*
- Sheylleala! Várj! *Szól a cserfes fél-elf után, aki erre kedvesen fordul Lyz felé.*
- Mondjad csak Lyz, mit szeretnél? *Szól vidáman.*
- Tegnap érkezett egy sebesült elf, biztosan tudsz róla… őh… most éppen fürdik, de megkérhetlek, hogy keress neki egy váltó ruhát? Nálam nagyjából ennyivel magasabb, *Mutat a feje fölé amennyire a mankón támaszkodás után be tudta saccolni.* Körülbelül ilyen hosszú nadrág kellhet neki. *Teszi a saját nadrágkorcánál valamivel feljebb a kezét, hogy azzal mutassa, milyenre gondol. Hátha még a régiek ruhái közül akad olyan, ami jó volna Shennek.* Eléggé le van fogyva. *Toldja hozzá, mire a szobalány a maga cserfes módján válaszol, hogy majd ő intézi, s csakhamar el is indul, hogy ruhát kerítsen az elfnek.
~Mire végez, már az ágyán lesz a ruha… talán több garnitúra is, ahogy Lealát ismerem.~
A szobalány éppen csak elfordul a sarkon, mikor Isqeha tűnik fel a hírrel, hogy Pycta mindenkit vár a tárgyalóban.*
- Köszönjük Isq, hamarosan indulunk. *Nem volt még ilyen, ezért biztosan fontos.*
-Ha nem húzódik el nagyon a megbeszélés, akkor kimehetünk ma is, de holnap mindenképpen. Persze, hogy én is megyek.* Mosolyog vissza a fél-elf fiúra.*
- Szerintem siessünk a reggelivel. *Sürgeti meg az teendőket, amikor Isq tovább megy a fürdő felé. Nem szeretne utolsóként a tanácskozóba érni, viszont nagyon szeretné, ha a tündér fiúcska és a sebesült Denzack enne.*
- Itt kapjunk be gyorsan pár falatot. *Int Denzack szobája felé. Ő a maga részéről, akár menet közben is enne, nem érzi fontosnak, hogy asztalhoz üljön. Belép a szobába, ahol leteszi a tányérokat, hogy a fiúk is hozzáférjenek, de nem ül le, csak gyorsan két falatot a szájába töm, hogy ne szédelegjen a megbeszélésen.*
- Kéred a teámat, Erti? Ezt neked hoztam Jayzion. *Mondja felváltva a fiúknak, s ha ők is ettek, akkor már kívül is van az ajtón, hogy a tanácskozóba vegye az irányt. Csak úgy lépked, hogy Denzack és Ertatsnoy lépést tudjon vele tartani.*
//Tanácsterem//
*Mielőtt a tanácskozóba lépne, még látja a visszafelé haladó szobalányt, egy kupac ruhával karjában, így nyugodt szívvel lép be az ajtón. Akár milyen kis linknek is tűnik az elf fiú, legalább már rendes ruhája lesz.*
- Sziasztok *Köszön a már bent lévőknek, és helyet foglal az első helyen, amit üresen talál.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 20:16:23
Üzenet elküldve: 2018-03-04 20:16:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvéd előtt az erdőben//
*Valahogy fura, de mintha kezdene jobb lenni a helyzet, már a tüsszögés sem kínozza annyira. Talán mégis kifizetődik az a két csipkebogyó tea és a pihentető alvás Pegazusban. Persze nem kiabálja el, de a fának legalább már nem támaszkodik. Ugyan még gyenge és levert, arra azonban már van esze, hogy szorosabbra húzza magán irhakabátját. Hát rászolgált az árára.*
~ Mondjuk keményen megszabta az a kurafi. ~ *De ez már a múlt, most a jövőbe kell tekinteni. Az erdő továbbra is csendes, csak a madarakat és olykor a neszező vadakat lehet hallani, így visszamerészkedik saját közegébe a fára.*
- Lehet egy sálat is kötök magamnak. *Immár vigyorog, de bőszen kapaszkodik mellényébe.*
- Szerintem akkor sem veszem le, ha fürdeni megyek, még ha ázott birkának nézek majd ki akkor sem. *Lassan továbbsétál, immár nem vár az önbeteljesítő jóslatra, hanem erdőjárásba, mondhatni járőrözésbe kezd, mi a tényleges feladata. Hogy óvja és vigyázza a vadon békéjét, miként az rá vigyázott hosszú éveken keresztül. Miközben a fák ágai között ugrál, arra gondol, milyen jól döntött, mikor szülei tündéretikettjét elutasítva hagyta el hazáját.*
- Mert, ha teát iszol, tartsd el a kisujjad! Höh. Mi vagyok én? Mágus, hogy az ujjaimat tekergessen. *Pedig ezt sokszor hallotta, anyja hangja még most is a fülében cseng.*
- Meg combot késsel, villával, na persze. Minek ha rámarkolva is ugyanolyan jó? *Most már kissé bátrabban morgolódik, néha azért elfojt még egy tüsszentést, de legalább az orra kevésbé folyik.*
- Háppszi! Igaz is. *Csap egyet saját vállára, majd tovább szökken, kecsesen, mint a náthás ganajtúró bogár.*
~ Talán találok valahol egy kis háncsot, vagy kérget, azzal a nadrágomat és a szandált is kibélelhetem. ~ *Magasztos küldetése immár ez lesz, s, mint hittérítő szegezi előre tekintetét, hogy kitömött bogarat csináljon magából.*
*Valahogy fura, de mintha kezdene jobb lenni a helyzet, már a tüsszögés sem kínozza annyira. Talán mégis kifizetődik az a két csipkebogyó tea és a pihentető alvás Pegazusban. Persze nem kiabálja el, de a fának legalább már nem támaszkodik. Ugyan még gyenge és levert, arra azonban már van esze, hogy szorosabbra húzza magán irhakabátját. Hát rászolgált az árára.*
~ Mondjuk keményen megszabta az a kurafi. ~ *De ez már a múlt, most a jövőbe kell tekinteni. Az erdő továbbra is csendes, csak a madarakat és olykor a neszező vadakat lehet hallani, így visszamerészkedik saját közegébe a fára.*
- Lehet egy sálat is kötök magamnak. *Immár vigyorog, de bőszen kapaszkodik mellényébe.*
- Szerintem akkor sem veszem le, ha fürdeni megyek, még ha ázott birkának nézek majd ki akkor sem. *Lassan továbbsétál, immár nem vár az önbeteljesítő jóslatra, hanem erdőjárásba, mondhatni járőrözésbe kezd, mi a tényleges feladata. Hogy óvja és vigyázza a vadon békéjét, miként az rá vigyázott hosszú éveken keresztül. Miközben a fák ágai között ugrál, arra gondol, milyen jól döntött, mikor szülei tündéretikettjét elutasítva hagyta el hazáját.*
- Mert, ha teát iszol, tartsd el a kisujjad! Höh. Mi vagyok én? Mágus, hogy az ujjaimat tekergessen. *Pedig ezt sokszor hallotta, anyja hangja még most is a fülében cseng.*
- Meg combot késsel, villával, na persze. Minek ha rámarkolva is ugyanolyan jó? *Most már kissé bátrabban morgolódik, néha azért elfojt még egy tüsszentést, de legalább az orra kevésbé folyik.*
- Háppszi! Igaz is. *Csap egyet saját vállára, majd tovább szökken, kecsesen, mint a náthás ganajtúró bogár.*
~ Talán találok valahol egy kis háncsot, vagy kérget, azzal a nadrágomat és a szandált is kibélelhetem. ~ *Magasztos küldetése immár ez lesz, s, mint hittérítő szegezi előre tekintetét, hogy kitömött bogarat csináljon magából.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 19:36:04
Üzenet elküldve: 2018-03-04 19:36:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csajok//
- Igazság szerint még sosem csináltam ilyesmit, szóval úgy csináljuk, hogy neked kényelmes legyen.
*A maga részéről felül ugye az asztalra, kicsúszik egészen a szélére, maga mögött letámaszkodik és térdeit annyira terpeszbe teszi, hogy Lyz jól odaférjen. Akaratlanul is ficereg amíg Lyz méregeti a területet. Közben a kezébe kerül a kéjrudacska is, Zara meg elmagyarázza, hogy hogyan is kéne fogyasztania.*
- Igazából még sosem szívtam semmit.
*Az első slukkra természetesen egyből köhögni kezd, a közelébe sem kerül annak, hogy sikerüljön letüdőznie. Heves köhögőrohamot kap, de szájába egyből beköltözik az a fura íz, pont olyan az íz, mint a kékes füst szaga. Próbál úgy eljárni, ahogyan azt Zara is mondja. Seles persze pont így jár, szóval kicsit megnyugtató Aenae számára, hogy ebben nem csak ő kezdő.
Lyz közben nekilát a dolognak, Aenae meg hátraveti a fejét, mert nem akarja látni azt, hogy mi történik. Másokat tűvel böködni egészen más, mint azt nézni, hogy éppen az ő bőrét szúrják át. Fel van készülve lelkileg a fájdalomra, nagyívű mozdulattal illeszti az égő rudacskát a szája csücskébe és aprókat slukkol mielőtt Lyz bejelentené, hogy most döfi. Ekkor aztán füstöstől tartja vissza a levegőjét. Rosszabbra számított, ezúttal nyikkanás nélkül viseli, bár azért leizzad kicsit.*
- Húh!
*Nyög fel, mikor végeztek, száján kipöffen egy kis füst.*
- Az rosszabb volt, mikor Isqeha bökdösött. Szóval mikor kezd ez haaa...
*Kérdését már nem tudja befejezni, mert megérez valamit. Indokolatlan vidámságot. Vigyorogva néz le a köldökét díszítő ékszerre.*
- Eeeez rohadt jó!
*Nem egészen egyértelmű, hogy az ékszerre, vagy a lassan beütő rudacskára érti. Mindenesetre kezdi úgy érezni, mintha a föld felett járna, mintha el akarna szállni.*
- Eeeez rohadt jó!
*Folytatja a pöfékelést - néha köhögcsél azért - és közben áhítattal csodálja Lyz művét. Fáj ugyan egy kicsit, de egyáltalán nem elviselhetetlen, meg kellőképpen lelazult.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 19:36:34
//Csajok//
- Igazság szerint még sosem csináltam ilyesmit, szóval úgy csináljuk, hogy neked kényelmes legyen.
*A maga részéről felül ugye az asztalra, kicsúszik egészen a szélére, maga mögött letámaszkodik és térdeit annyira terpeszbe teszi, hogy Lyz jól odaférjen. Akaratlanul is ficereg amíg Lyz méregeti a területet. Közben a kezébe kerül a kéjrudacska is, Zara meg elmagyarázza, hogy hogyan is kéne fogyasztania.*
- Igazából még sosem szívtam semmit.
*Az első slukkra természetesen egyből köhögni kezd, a közelébe sem kerül annak, hogy sikerüljön letüdőznie. Heves köhögőrohamot kap, de szájába egyből beköltözik az a fura íz, pont olyan az íz, mint a kékes füst szaga. Próbál úgy eljárni, ahogyan azt Zara is mondja. Seles persze pont így jár, szóval kicsit megnyugtató Aenae számára, hogy ebben nem csak ő kezdő.
Lyz közben nekilát a dolognak, Aenae meg hátraveti a fejét, mert nem akarja látni azt, hogy mi történik. Másokat tűvel böködni egészen más, mint azt nézni, hogy éppen az ő bőrét szúrják át. Fel van készülve lelkileg a fájdalomra, nagyívű mozdulattal illeszti az égő rudacskát a szája csücskébe és aprókat slukkol mielőtt Lyz bejelentené, hogy most döfi. Ekkor aztán füstöstől tartja vissza a levegőjét. Rosszabbra számított, ezúttal nyikkanás nélkül viseli, bár azért leizzad kicsit.*
- Húh!
*Nyög fel, mikor végeztek, száján kipöffen egy kis füst.*
- Az rosszabb volt, mikor Isqeha bökdösött. Szóval mikor kezd ez haaa...
*Kérdését már nem tudja befejezni, mert megérez valamit. Indokolatlan vidámságot. Vigyorogva néz le a köldökét díszítő ékszerre.*
- Eeeez rohadt jó!
*Nem egészen egyértelmű, hogy az ékszerre, vagy a lassan beütő rudacskára érti. Mindenesetre kezdi úgy érezni, mintha a föld felett járna, mintha el akarna szállni.*
- Eeeez rohadt jó!
*Folytatja a pöfékelést - néha köhögcsél azért - és közben áhítattal csodálja Lyz művét. Fáj ugyan egy kicsit, de egyáltalán nem elviselhetetlen, meg kellőképpen lelazult.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 19:36:34
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 18:58:56
Üzenet elküldve: 2018-03-04 18:58:56
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Xotara szobaajtó//
//Isq, Seles//
*Xotara úgy alszik, mint akit agyonvertek. Talán, még legyek is repdesnének körülötte, ha nem télvíz ideje lenne. Nem hallja, hogy valaki a kilinccsel babrál. Korábban, erre rögtön kipattantak volna a szemei, és elsőnek az futott volna át az agyán, hogy biztos valaki beakar törni a szobájába. Valaki a nevén is szólítja a sötételf lányt, mire annak a takaró alól kilógó, elfagyott lába eltűnik a meleg porkóc alatt. Aztán, valami pusmogás is beszűrődik az ajtón, és ismét valaki a nevét szólítja. A takarógombóc 'nyúzott, hagyjatok békén' nyögés hallat, de amikor Seles bekiáltja, hogy valami sütit sütött, a lány kimászik az ágyból. Az ajtó nyílik és a sötét, állott levegőjű szobából kilép a takarógombóc. Xot erősen benőtt, csipás szemekkel néz ki a takarós fejéből.*
- Süti? Sütöttél nekem azok után, hogy úgy lekezeltelek?
*Tér a lényegre meglepetten, de választ sem várva egyszerűen megöleli barátosnéját. Ügyelve persze a sütire, nehogy valami baja essen a nagy érzelmi kirohanásában.*
- Köszi Seles! Szia, Isq!
*Kérdőn pillant a fiúra, miközben a fejét tömi Seles sütijével. Két falat között rákérdez.*
- Mi helyzet?
//Tanácsterem//
*Xotara nem ébredt fel az ajtaján zörgető venár-segéd fiúra, aki nem mellesleg a cselédlány unokaöccse. Ha Isq felvilágosítja, hogy Pycta összehívta venárokat a tanácsterembe, Xotara komolyan biccent.*
- Rendben. Egy percet kérek.
*A sötételf lány eltűnik az ajtó mögött. Gyorsan magára kapja megszokott lila ruháját, vértezetét és fekete köpenyét. Csizmába bújás közben fél lábon ugrál el az ajtóig, majd kilép az szobából.*
- Mehetünk.
*A folyosókon a nagycsarnok felé veszik az irányt.*
- Seles! A rejtélyes válaszaim helyett, most a rendes válaszokat is hallani fogod.
*A nagycsarnokból együtt lépnek be a tanácsterembe, ahol az „édeshármas” helyet foglal.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 19:04:08
//Isq, Seles//
*Xotara úgy alszik, mint akit agyonvertek. Talán, még legyek is repdesnének körülötte, ha nem télvíz ideje lenne. Nem hallja, hogy valaki a kilinccsel babrál. Korábban, erre rögtön kipattantak volna a szemei, és elsőnek az futott volna át az agyán, hogy biztos valaki beakar törni a szobájába. Valaki a nevén is szólítja a sötételf lányt, mire annak a takaró alól kilógó, elfagyott lába eltűnik a meleg porkóc alatt. Aztán, valami pusmogás is beszűrődik az ajtón, és ismét valaki a nevét szólítja. A takarógombóc 'nyúzott, hagyjatok békén' nyögés hallat, de amikor Seles bekiáltja, hogy valami sütit sütött, a lány kimászik az ágyból. Az ajtó nyílik és a sötét, állott levegőjű szobából kilép a takarógombóc. Xot erősen benőtt, csipás szemekkel néz ki a takarós fejéből.*
- Süti? Sütöttél nekem azok után, hogy úgy lekezeltelek?
*Tér a lényegre meglepetten, de választ sem várva egyszerűen megöleli barátosnéját. Ügyelve persze a sütire, nehogy valami baja essen a nagy érzelmi kirohanásában.*
- Köszi Seles! Szia, Isq!
*Kérdőn pillant a fiúra, miközben a fejét tömi Seles sütijével. Két falat között rákérdez.*
- Mi helyzet?
//Tanácsterem//
*Xotara nem ébredt fel az ajtaján zörgető venár-segéd fiúra, aki nem mellesleg a cselédlány unokaöccse. Ha Isq felvilágosítja, hogy Pycta összehívta venárokat a tanácsterembe, Xotara komolyan biccent.*
- Rendben. Egy percet kérek.
*A sötételf lány eltűnik az ajtó mögött. Gyorsan magára kapja megszokott lila ruháját, vértezetét és fekete köpenyét. Csizmába bújás közben fél lábon ugrál el az ajtóig, majd kilép az szobából.*
- Mehetünk.
*A folyosókon a nagycsarnok felé veszik az irányt.*
- Seles! A rejtélyes válaszaim helyett, most a rendes válaszokat is hallani fogod.
*A nagycsarnokból együtt lépnek be a tanácsterembe, ahol az „édeshármas” helyet foglal.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 19:04:08
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 18:32:59
Üzenet elküldve: 2018-03-04 18:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csajok//
- Na nem is volt olyan rossz a tippem!
*Zarának ez nem olyan nehéz feladat, elfek között nőtt fel, így elég jól meg tudja saccolni, melyikük hány évet tudhat maga mögött.
Mikor törülközőbe csavarva átbattyognak a laborba, Zara felül az asztalra lábait keresztbe téve, persze kényesen ügyel rá, nehogy valamit tönkretegyen, leverjen maga körül. Jól körül néz, még sosem járt itt, vagy úgy egyáltalán bármilyen más laborban.*
- Ja, persze, már adom is!
*Meg is feledkezett róla, hogy Aenaenak odaadja azt a kis csodaszert. Még meg is gyújtja neki, úgy nyújtja át a lánynak, majd aztán Selesnek is.*
- Azért először ne olyan nagyot szívj belőle. Inkább csak kicsiket, aztán ha pár slukk után kicsit hozzászoksz, aztán már jó lesz.
*Magának is meggyújtja, és gyakorlott mozdulattal szív bele. Emlékszik, mikor először nyomtak a kezébe ilyesmit, ő is úgy fulladozott, mint Seles most.*
- Az változó. *Válaszolja a lánynak.* Maximum öt-tíz perc, de azért már általában jóval hamarabb is megérzed a hatását.
*Közben figyeli, ahogy Lyz ügyködik Aenae köldökének az átszúrásán. Kíváncsi a végeredményre.*
//Csajok//
- Na nem is volt olyan rossz a tippem!
*Zarának ez nem olyan nehéz feladat, elfek között nőtt fel, így elég jól meg tudja saccolni, melyikük hány évet tudhat maga mögött.
Mikor törülközőbe csavarva átbattyognak a laborba, Zara felül az asztalra lábait keresztbe téve, persze kényesen ügyel rá, nehogy valamit tönkretegyen, leverjen maga körül. Jól körül néz, még sosem járt itt, vagy úgy egyáltalán bármilyen más laborban.*
- Ja, persze, már adom is!
*Meg is feledkezett róla, hogy Aenaenak odaadja azt a kis csodaszert. Még meg is gyújtja neki, úgy nyújtja át a lánynak, majd aztán Selesnek is.*
- Azért először ne olyan nagyot szívj belőle. Inkább csak kicsiket, aztán ha pár slukk után kicsit hozzászoksz, aztán már jó lesz.
*Magának is meggyújtja, és gyakorlott mozdulattal szív bele. Emlékszik, mikor először nyomtak a kezébe ilyesmit, ő is úgy fulladozott, mint Seles most.*
- Az változó. *Válaszolja a lánynak.* Maximum öt-tíz perc, de azért már általában jóval hamarabb is megérzed a hatását.
*Közben figyeli, ahogy Lyz ügyködik Aenae köldökének az átszúrásán. Kíváncsi a végeredményre.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:33:26
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:33:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tanácskozás//
*Már jócskán elmúlt a délelőtt nagy része, mikor Zara ébredezni kezd. A reggelek mindig is ellenségei voltak, vagyis leginkább csak azóta, amióta Vadvédben ilyen korán indul az élet. Előtte azt csinált, mit akart, ha délig hempergett a jó meleg ágyban, hát akkor délig.
Kidörzsöli az álmot a szeméből, nagyokat ásít, de nem mer még egy ideig kimászni a takaró alól, olyan jó meleg! Bayde már rég elmehetett. Még talán hallotta is félálomban, ahogy elhagyja a szobát, de nem igazán emlékszik rá.
Nagyokat nyújtózkodva veszi végül rá magát, hogy elkezdjen készülődni. Gyorsan magára kapja kicsit melegebb ruháit, kifésüli vörös tincseit.
Még jó is, hogy időben elkezdte, különben a most benyitó venárfiúcskának nagyon is kellemes pillanatokat szerzett volna.*
- Jól, jól van, mindjárt megyek!
~Anyám, ilyen korán reggel tanácskozás! Még félig alszom, Teysus szerelmére!~
*Hogy kinek mi a korán, persze relatív, de Zara ilyenkor még ráérősen kortyolgatja az étkezőben a kávéját.
Amint elkészült komótosan lesétál, és bár nagyon csábító a gondolat, hogy a tanácsterem helyett a konyha felé vegye az irányt, ahol Banya finomságaival kényeztetheti magát, mégsem tesz így.*
- Jó reggelt!
*Köszön a bent lévőknek miután egy széken helyet foglalt. Arca még álmoskás, látszik rajta, hogy nemrég kelhetett.*
- Öhm... Mit is csinálunk itt?
*A reggeli eseményeket gyakorlatilag teljesen átaludta, így fogalma sincs, mi lehetett ilyen sürgős hirtelen, hogy tanácskozást kelljen összehívni.*
*Már jócskán elmúlt a délelőtt nagy része, mikor Zara ébredezni kezd. A reggelek mindig is ellenségei voltak, vagyis leginkább csak azóta, amióta Vadvédben ilyen korán indul az élet. Előtte azt csinált, mit akart, ha délig hempergett a jó meleg ágyban, hát akkor délig.
Kidörzsöli az álmot a szeméből, nagyokat ásít, de nem mer még egy ideig kimászni a takaró alól, olyan jó meleg! Bayde már rég elmehetett. Még talán hallotta is félálomban, ahogy elhagyja a szobát, de nem igazán emlékszik rá.
Nagyokat nyújtózkodva veszi végül rá magát, hogy elkezdjen készülődni. Gyorsan magára kapja kicsit melegebb ruháit, kifésüli vörös tincseit.
Még jó is, hogy időben elkezdte, különben a most benyitó venárfiúcskának nagyon is kellemes pillanatokat szerzett volna.*
- Jól, jól van, mindjárt megyek!
~Anyám, ilyen korán reggel tanácskozás! Még félig alszom, Teysus szerelmére!~
*Hogy kinek mi a korán, persze relatív, de Zara ilyenkor még ráérősen kortyolgatja az étkezőben a kávéját.
Amint elkészült komótosan lesétál, és bár nagyon csábító a gondolat, hogy a tanácsterem helyett a konyha felé vegye az irányt, ahol Banya finomságaival kényeztetheti magát, mégsem tesz így.*
- Jó reggelt!
*Köszön a bent lévőknek miután egy széken helyet foglalt. Arca még álmoskás, látszik rajta, hogy nemrég kelhetett.*
- Öhm... Mit is csinálunk itt?
*A reggeli eseményeket gyakorlatilag teljesen átaludta, így fogalma sincs, mi lehetett ilyen sürgős hirtelen, hogy tanácskozást kelljen összehívni.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:08:12
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:08:12
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Isqeha//
*Seles mögött, a konyhapulton katonás rendben sorakoznak a még frissen, melegen párálló vajas sütemények. Minden tőle telhetőt megtett az előbb, hogy legalább valami haszna legyen, ha már teljes tehetetlenségében nem tud magával mit kezdeni. Mikor eltakarít maga után, hirtelen Isq hangja csapja meg a fülét, de mire reagálhatna valamit is a Banyával folytatott beszélgetésére, és megfordul, azt látja, hogy néhány sütemény hiányzik. Dorgálón néz Isqehára.*
- Isq! Azért hagyj a többieknek is!
- Gyűlés? *Kérdezi csodálkozva, bár ami történt, azután igazán ez lenne a legtermészetesebb. Nyilván most nem a vízkerék felhasználásról lesz szó, hanem végre megbeszélhetik, mi történt Umonnal kapcsolatban, és miért volt olyan állapotban Xot, amilyenben. Seles eldobja a konyharuhát, és a pultot megkerülve már szalad is Isqeha után. Nem szól semmit, mert tudja, hogy úgysem kapna választ a kérdéseire, de arra ő is kíváncsi, mi lehet Xottal.*
- Biztosan bent van, különben minek zárta volna be? *Mondja ki hangosan a nyilvánvalót.* Csak most letört teljesen. Xot! *Kiáltja, és valami megmagyarázhatatlan erőtől hajtva hozzáteszi:* Sütöttem neked vajas süteményt!
//Isqeha//
*Seles mögött, a konyhapulton katonás rendben sorakoznak a még frissen, melegen párálló vajas sütemények. Minden tőle telhetőt megtett az előbb, hogy legalább valami haszna legyen, ha már teljes tehetetlenségében nem tud magával mit kezdeni. Mikor eltakarít maga után, hirtelen Isq hangja csapja meg a fülét, de mire reagálhatna valamit is a Banyával folytatott beszélgetésére, és megfordul, azt látja, hogy néhány sütemény hiányzik. Dorgálón néz Isqehára.*
- Isq! Azért hagyj a többieknek is!
- Gyűlés? *Kérdezi csodálkozva, bár ami történt, azután igazán ez lenne a legtermészetesebb. Nyilván most nem a vízkerék felhasználásról lesz szó, hanem végre megbeszélhetik, mi történt Umonnal kapcsolatban, és miért volt olyan állapotban Xot, amilyenben. Seles eldobja a konyharuhát, és a pultot megkerülve már szalad is Isqeha után. Nem szól semmit, mert tudja, hogy úgysem kapna választ a kérdéseire, de arra ő is kíváncsi, mi lehet Xottal.*
- Biztosan bent van, különben minek zárta volna be? *Mondja ki hangosan a nyilvánvalót.* Csak most letört teljesen. Xot! *Kiáltja, és valami megmagyarázhatatlan erőtől hajtva hozzáteszi:* Sütöttem neked vajas süteményt!
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:37:27
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:37:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvéd előtt az erdőben//
*Ki tudja mióta bolyong már, lassan téveszméi vannak, s azt sem tudja, hogy merre jár. A vadonhoz sem szól, csak néha:*
- Háápsssziii! *És akkor sem túl bőbeszédű. Orrát dörgöli bágyadtan, az izzadtság már gyöngyöző patakokban folyik le róla. Igazából azt sem tudja mit keres, vagy miért, az erdő egyelőre csendes, s nem mutatja meg szándékát. Egy közeli fának támasztja fejét, s fülét a törzsére tapasztja, hogy hallja miként susog a vadon, s arcát egy halovány fuvallat csapja meg. Lassan néz fel, de mindenhol fák és rengeteg.*
- Nem vagyok méltó hozzád. Ki fog így vigyázni rád? *Az erdőt mindig is barátjának tekintette, ahogy az abban lakó minden állatot és növényt. Volt, hogy vadászok jöttek-mentek a fa alatt, melyen épp megpihent, de ha nem felesleges öldöklés zajlott nem avatkozott be. A fán, melyhez támaszkodik egy kismadár kezdi meg énekét, melyre halvány mosolyra húzódik cserepes ajka, miközben felfigyel rá. Kis zöld tollazata.*
- Neked aztán van torkod! *Mosolyog rá, majd elkerekedik a szeme.*
- Mit keresel te a fán? Neked a bokrok tövében kellene rohangálnod. Nem tudsz lejönni? Várj segítek! *A wyward köztudottan a bokrok mélyét szereti és apró futómadár. A fára nemigen repül fel, s Pyr, aki pontosan ismeri a vadon élővilágát, ezzel tisztában van. Fürgén kapaszkodik fel, már amennyire betegen fürgén lehet, s szárnyai is segítik.*
- Há... háá... hááppsziii! Remélem nem kapod el. *Rázza meg fejét, majd mikor már elérni a madarat, az hirtelen arrébb repül. Ezt eljátsszák párszor.*
- Te most szórakozol velem kismadár? *Méltatlankodik, már eléggé gyengül a karja, s mikor már vagy negyedjére a madár felé fordul, egy szűk kis ösvény tűnik fel a szeme előtt.*
- Mi a...? *Megvonja a vállát, majd a madár felé nyúl, mely azonban már nincs sehol, ahogy lenéz, a földön folytatja síkfutását.*
- Hát ez nagyszerű. *Nagy kínlódások közepette és tüsszentések közben lemászik, de a madár és az ösvény már sehol.*
- Csak a szemem káprázott. Elég volt. *Türelme fogytán, ahogy ereje is, szomjúság is kínozza, de nincs kedve virágkelyhet keresni.*
- Hééééj! Ha itt vagy valahol, mutatnál nekem egy jelet? Csak egy apró harmatkát, vagy ulsgát. Segítettem a madárkádnak! *Kiáltása messzire visszhangzik a mélyben, s Pyr a fának támaszkodva folytatja. Persze mondandójában nincs tiszteletlenség, vagy káromlás, nagyon is tudja a vadon csak annak ad, ki rászolgál, de egyszerűen kifogy a lehetőségekből és arra támaszkodik, amiben mindig is hitt, a vadon szívére.*
- Hááápppsziiiii! Hogy ülne rád a dér! *Társaság híján, csak magát tudja szidni.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 16:40:32
*Ki tudja mióta bolyong már, lassan téveszméi vannak, s azt sem tudja, hogy merre jár. A vadonhoz sem szól, csak néha:*
- Háápsssziii! *És akkor sem túl bőbeszédű. Orrát dörgöli bágyadtan, az izzadtság már gyöngyöző patakokban folyik le róla. Igazából azt sem tudja mit keres, vagy miért, az erdő egyelőre csendes, s nem mutatja meg szándékát. Egy közeli fának támasztja fejét, s fülét a törzsére tapasztja, hogy hallja miként susog a vadon, s arcát egy halovány fuvallat csapja meg. Lassan néz fel, de mindenhol fák és rengeteg.*
- Nem vagyok méltó hozzád. Ki fog így vigyázni rád? *Az erdőt mindig is barátjának tekintette, ahogy az abban lakó minden állatot és növényt. Volt, hogy vadászok jöttek-mentek a fa alatt, melyen épp megpihent, de ha nem felesleges öldöklés zajlott nem avatkozott be. A fán, melyhez támaszkodik egy kismadár kezdi meg énekét, melyre halvány mosolyra húzódik cserepes ajka, miközben felfigyel rá. Kis zöld tollazata.*
- Neked aztán van torkod! *Mosolyog rá, majd elkerekedik a szeme.*
- Mit keresel te a fán? Neked a bokrok tövében kellene rohangálnod. Nem tudsz lejönni? Várj segítek! *A wyward köztudottan a bokrok mélyét szereti és apró futómadár. A fára nemigen repül fel, s Pyr, aki pontosan ismeri a vadon élővilágát, ezzel tisztában van. Fürgén kapaszkodik fel, már amennyire betegen fürgén lehet, s szárnyai is segítik.*
- Há... háá... hááppsziii! Remélem nem kapod el. *Rázza meg fejét, majd mikor már elérni a madarat, az hirtelen arrébb repül. Ezt eljátsszák párszor.*
- Te most szórakozol velem kismadár? *Méltatlankodik, már eléggé gyengül a karja, s mikor már vagy negyedjére a madár felé fordul, egy szűk kis ösvény tűnik fel a szeme előtt.*
- Mi a...? *Megvonja a vállát, majd a madár felé nyúl, mely azonban már nincs sehol, ahogy lenéz, a földön folytatja síkfutását.*
- Hát ez nagyszerű. *Nagy kínlódások közepette és tüsszentések közben lemászik, de a madár és az ösvény már sehol.*
- Csak a szemem káprázott. Elég volt. *Türelme fogytán, ahogy ereje is, szomjúság is kínozza, de nincs kedve virágkelyhet keresni.*
- Hééééj! Ha itt vagy valahol, mutatnál nekem egy jelet? Csak egy apró harmatkát, vagy ulsgát. Segítettem a madárkádnak! *Kiáltása messzire visszhangzik a mélyben, s Pyr a fának támaszkodva folytatja. Persze mondandójában nincs tiszteletlenség, vagy káromlás, nagyon is tudja a vadon csak annak ad, ki rászolgál, de egyszerűen kifogy a lehetőségekből és arra támaszkodik, amiben mindig is hitt, a vadon szívére.*
- Hááápppsziiiii! Hogy ülne rád a dér! *Társaság híján, csak magát tudja szidni.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 16:40:32
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:36:35
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:36:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Tanácsterem//
//É-szárny Xot szobája//
//É-szárny fszt-i folyosó Lyzendra, Ertatsnoy, Denzack//
//Fürdő Leon, Shen'eriel//
*Egy kicsit elcsodálkozik, amikor Xotaráról kiderül, hogy ő állította meg Umont.*
- Valakinek meg kellett tennie. *mondja tárgyilagosan, vigasztalásnak szánva. Xot bűnbánó szégyenkezéssel harapdálja a száját, pedig Isqeha szerint most nem elhamarkodottan, hanem éppenhogy hidegvérrel cselekedett.*
- Még az is lehet, hogy világgá rohant volna. *vélekedik.*
- Akkor aztán biztosan nem éri meg a másnapot! Most itt van, és életben van! És én mondom neked, hogy nem súlyos a sebe! *ebben persze nagy adag Xotnak szánt vigasz is van, mert egyelőre csak várakozhatnak. Arra, hogy Umon egyszer csak végre felébred. ~Vagy nem.~ gondolja Isq. ~Vagy felébred, és azt kívánjuk majd, bárcsak ne ébredt volna fel...~ megrázza a fejét, hogy elhessegesse a rémeket. Az aggodalmát jelenleg esze ágában sincs Xot orrára kötni.
Amikor a lány nekiáll hálálkodni, csak elvigyorodik, és a fejét rázza.*
- Azért ne túlozz! Különben is, engem igazából csak a gyógynövényeim hatása érdekel. *kacsint rá. De nem tudja felvidítani, bárhogyan próbálkozik. Amikor a lány már menne, ő Umonra néz.*
- Én még maradok egy kicsit. *válaszol elgondolkodva.* - Menj csak!
*Egy ideig őrzi még a szerzetes ágyát, de idővel, némileg reményét vesztetten, felkel, és ő is elhagyja a barát szobáját.
//É-szárny Lyz, Ert, Den//
*Még mindig hurcolja magával az ellátmányt, amit a két tegnap Erdőmélyéről behurcolt sérültnek készített össze, bár lassan már kezd arra gondolni, hogy amíg nála van, addig folyton újabb sérülteket vonz be a motyó.
Amikor kiér az udvarra, egy venárőr kapja el azzal, hogy Pycta a tanácsteremben várja őket. ~És mikor jutok végre reggelihez?~ forgatja a szemét.
Aztán úgy dönt, megpróbál bejutni a földszinti fürdőbe, de a folyosón belefut Lyzbe, meg a tegnap esti sötételfbe Erttel együtt.*
- Hova mentek? *néz rájuk.*
- Most szóltak, hogy Pycta mindenkit vár a tanácsterembe. *A sötételfet alaposabban is végignézi.*
- Hogy érzed magad? Isqeha vagyok. Emlékszel rám? *kérdezi kíváncsian. ~Nem lázas, úgy látszik. Ez jó jel.~ Ha már összefutott vele, a kezébe nyomja a főzetét.*
- Ezt idd meg! *Fogalma sincs róla, a vezér az új jövevényt is elvárja-e a tanácskozásra, de úgy van vele, hogy legalább a szeme előtt lesz. Legfeljebb közben, vagy majd utána átköti a sebeit újra.*
- Ert! Jó hogy itt vagy újra épségben! *vigyorog rá a tündérfiúhoz odafordulva.*
- Legközelebb együtt is kimehetünk egy gyűjtőkörútra. Ha Lyz is velünk jön! *vigyorog a jágerek mindig higgadt vezetőjére.
A fürdőbe benyitva majdnem nekiütközik Leonnak, aki épp kifelé tart.
- Pycta a tanácsteremben vár mindenkit, most szóltak! *szól oda a copfosnak is, ahogy az kilép. A fürdőben meglepetésére Shenbe botlik, bár ha az igazsághoz hűek akarunk lenni, a most már nem annyira csapzott és büdös, de még mindig nagyon ványadt elf nevét nem tudja. ~Ezek ketten mintha némileg feszültek lennének.~ érzékeli azért a légkört, de különösebben nem foglalkozik vele, sokkal jobban érdekli az elf állapota.*
- Hali! Isqeha vagyok! Elmúlt a lázad? Hogy van a lábad? *kérdezi közelebb lépve, és ha az egy szál gatyában lévő felpakolja a sérült lábát valamelyik dézsára, akkor tüzetesebben megnézi a sebét.*
- Jó ronda! *állapítja meg szakszerű orvosi szakkifejezéssel.* - Ha nem gyullad be, akkor Aenae egy hat múlva összevarrja majd. Ahhoz pihentetni kell. Nem fürdetni. *vigyorog szemrebbenés nélkül. Ha a delikvens hagyja, újra bedörzsöli a kiáztatott Quartan bogyóinak nedvével a marást mélyen, aztán gyógykenőccsel bekeni és átköti a sebet.*
- Ezt idd. *nyom a kezébe még egy flaska főzetet. A Xado tinktúrából is tett bele. ~Hátha elkerülhető a csonthártya gyulladása.~
Aztán benéz a konyhára, hogy valami reggelit kunyeráljon az ork szakácsnőtől. Ehelyett ki kell állja Banya rohamát, aki mindenáron rá akarja bizonyítani, hogy mekkora felfordulást csinált reggel a konyhájában! Isq kikéri magának a dolgot.* - Ma nem is jártam még a konyhán!! *de Banyát nem hatja meg, Isqeha meg megint a szemét forgatja. Hosszas méltatlankodásába kerül, mire sikerül elbizonytalanítania a rücskösbőrű gyöngyszemet. Reggelit persze nem kap. Amikor Banya meg Seles nem néznek oda, gyorsan csór Seles süteményéből magának egy jókora adagot. Az ajtóból még visszanéz a lányra.*
- Pycta mindenkit vár a tanácsteremben! *kacsint rá bocsánatkérően. Aztán eszébe jut Xotara.* - Nem jössz velem Xotot megkeresni?
*Xot szobájához érve benyitna. De az ajtó zárva van.*
- Xot! Hallod?? Itt vagy?
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 16:42:29
//É-szárny Xot szobája//
//É-szárny fszt-i folyosó Lyzendra, Ertatsnoy, Denzack//
//Fürdő Leon, Shen'eriel//
*Egy kicsit elcsodálkozik, amikor Xotaráról kiderül, hogy ő állította meg Umont.*
- Valakinek meg kellett tennie. *mondja tárgyilagosan, vigasztalásnak szánva. Xot bűnbánó szégyenkezéssel harapdálja a száját, pedig Isqeha szerint most nem elhamarkodottan, hanem éppenhogy hidegvérrel cselekedett.*
- Még az is lehet, hogy világgá rohant volna. *vélekedik.*
- Akkor aztán biztosan nem éri meg a másnapot! Most itt van, és életben van! És én mondom neked, hogy nem súlyos a sebe! *ebben persze nagy adag Xotnak szánt vigasz is van, mert egyelőre csak várakozhatnak. Arra, hogy Umon egyszer csak végre felébred. ~Vagy nem.~ gondolja Isq. ~Vagy felébred, és azt kívánjuk majd, bárcsak ne ébredt volna fel...~ megrázza a fejét, hogy elhessegesse a rémeket. Az aggodalmát jelenleg esze ágában sincs Xot orrára kötni.
Amikor a lány nekiáll hálálkodni, csak elvigyorodik, és a fejét rázza.*
- Azért ne túlozz! Különben is, engem igazából csak a gyógynövényeim hatása érdekel. *kacsint rá. De nem tudja felvidítani, bárhogyan próbálkozik. Amikor a lány már menne, ő Umonra néz.*
- Én még maradok egy kicsit. *válaszol elgondolkodva.* - Menj csak!
*Egy ideig őrzi még a szerzetes ágyát, de idővel, némileg reményét vesztetten, felkel, és ő is elhagyja a barát szobáját.
//É-szárny Lyz, Ert, Den//
*Még mindig hurcolja magával az ellátmányt, amit a két tegnap Erdőmélyéről behurcolt sérültnek készített össze, bár lassan már kezd arra gondolni, hogy amíg nála van, addig folyton újabb sérülteket vonz be a motyó.
Amikor kiér az udvarra, egy venárőr kapja el azzal, hogy Pycta a tanácsteremben várja őket. ~És mikor jutok végre reggelihez?~ forgatja a szemét.
Aztán úgy dönt, megpróbál bejutni a földszinti fürdőbe, de a folyosón belefut Lyzbe, meg a tegnap esti sötételfbe Erttel együtt.*
- Hova mentek? *néz rájuk.*
- Most szóltak, hogy Pycta mindenkit vár a tanácsterembe. *A sötételfet alaposabban is végignézi.*
- Hogy érzed magad? Isqeha vagyok. Emlékszel rám? *kérdezi kíváncsian. ~Nem lázas, úgy látszik. Ez jó jel.~ Ha már összefutott vele, a kezébe nyomja a főzetét.*
- Ezt idd meg! *Fogalma sincs róla, a vezér az új jövevényt is elvárja-e a tanácskozásra, de úgy van vele, hogy legalább a szeme előtt lesz. Legfeljebb közben, vagy majd utána átköti a sebeit újra.*
- Ert! Jó hogy itt vagy újra épségben! *vigyorog rá a tündérfiúhoz odafordulva.*
- Legközelebb együtt is kimehetünk egy gyűjtőkörútra. Ha Lyz is velünk jön! *vigyorog a jágerek mindig higgadt vezetőjére.
A fürdőbe benyitva majdnem nekiütközik Leonnak, aki épp kifelé tart.
- Pycta a tanácsteremben vár mindenkit, most szóltak! *szól oda a copfosnak is, ahogy az kilép. A fürdőben meglepetésére Shenbe botlik, bár ha az igazsághoz hűek akarunk lenni, a most már nem annyira csapzott és büdös, de még mindig nagyon ványadt elf nevét nem tudja. ~Ezek ketten mintha némileg feszültek lennének.~ érzékeli azért a légkört, de különösebben nem foglalkozik vele, sokkal jobban érdekli az elf állapota.*
- Hali! Isqeha vagyok! Elmúlt a lázad? Hogy van a lábad? *kérdezi közelebb lépve, és ha az egy szál gatyában lévő felpakolja a sérült lábát valamelyik dézsára, akkor tüzetesebben megnézi a sebét.*
- Jó ronda! *állapítja meg szakszerű orvosi szakkifejezéssel.* - Ha nem gyullad be, akkor Aenae egy hat múlva összevarrja majd. Ahhoz pihentetni kell. Nem fürdetni. *vigyorog szemrebbenés nélkül. Ha a delikvens hagyja, újra bedörzsöli a kiáztatott Quartan bogyóinak nedvével a marást mélyen, aztán gyógykenőccsel bekeni és átköti a sebet.*
- Ezt idd. *nyom a kezébe még egy flaska főzetet. A Xado tinktúrából is tett bele. ~Hátha elkerülhető a csonthártya gyulladása.~
Aztán benéz a konyhára, hogy valami reggelit kunyeráljon az ork szakácsnőtől. Ehelyett ki kell állja Banya rohamát, aki mindenáron rá akarja bizonyítani, hogy mekkora felfordulást csinált reggel a konyhájában! Isq kikéri magának a dolgot.* - Ma nem is jártam még a konyhán!! *de Banyát nem hatja meg, Isqeha meg megint a szemét forgatja. Hosszas méltatlankodásába kerül, mire sikerül elbizonytalanítania a rücskösbőrű gyöngyszemet. Reggelit persze nem kap. Amikor Banya meg Seles nem néznek oda, gyorsan csór Seles süteményéből magának egy jókora adagot. Az ajtóból még visszanéz a lányra.*
- Pycta mindenkit vár a tanácsteremben! *kacsint rá bocsánatkérően. Aztán eszébe jut Xotara.* - Nem jössz velem Xotot megkeresni?
*Xot szobájához érve benyitna. De az ajtó zárva van.*
- Xot! Hallod?? Itt vagy?
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 16:42:29
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:09:40
Üzenet elküldve: 2018-03-04 16:09:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tanácskozás//
*Már közel jár a kapuhoz, fel is sandít a gyilokjáróra, hogy ki van épp őrségben? Ekkor egy váratlan, kellemetlen érzés fogja el. Ha nem téved, eddig még kimaradt ebből a feladatból. Tulajdonképpen igen kellemeseket aludt és hancúrozott, míg mások vigyáztak a hátsója biztonságára. Tehát most támad egy kis lelkiismeret-furdalása, de aránylag hamar leküzdi. No, hát majd lesz annyira rendes, hogy önként jelentkezik. Valamikor.
Tehát már lassan távozna is az erődből az irbisszel az oldalán, amikor valaki kajabál a háta mögött. Megfordul, és tisztes távolságban megállva az egyik cselédlány unokaöccse (bár amilyen lányos képű ez a kölyök, lehet akár az unokaöcs cselédlánya is) szól neki, hogy Pycta mindenkit a nagyterembe vár haladéktalanul. Bajdninak ebben a pillanatban ehhez van a legkevesebb kedve, de mit lehet tenni? Megköszöni az információt, a kölyök pedig villámgyorsan szívódik fel a veszélyesnek tűnő nagymacska közeléből. Eltöpreng azon, hogy mi legyen Xauzurral, de semmi kedve elzárni ismét. Úgyhogy az irbisszel ér vissza az épülethez és arra gondol, hogy Zarának is szólnia kéne. Ezt végül két okból nem teszi. Egyrészt biztos benne, hogy a gyerek körberohanja az egész erődöt és a vöröshöz is el fog jutni a hír. A nyomósabb ok viszont az, hogy pontosan tudja: ha benyit a szobába és meglátja azt a helyes pofit álmosan, párnától gyűrötten, biztos fejest ugrik mellé az ágyba, hogy becézgesse egy kicsit. Arról nem is beszélve, hogy Zara valószínűleg még mindig hiányos öltözetben heverészik, ami csak növelné annak esélyét, hogy lekésik a Pycta által összehívott kis gyűlést.*
- Jó reggelt! *löki be a terem ajtaját, és azonnal el is vigyorodik, hiszen a többieknek valószínűleg már inkább délelőtt lehet* Mi újság?
*Elindul befelé, és szavait egyelőre csak Pyctához intézheti. Nem akar nagyon faggatózni, az elf biztosan akkor akarja elmondani az okokat, amikor már a többiek is megérkeznek. Úgyhogy ez inkább csak amolyan udvariassági fordulat. Megkerüli az asztalt, és ahogy Xauzur ballag mellette, a ragadozó érdeklődve nézegeti a venár vezért. Persze nem reggelit lát benne, csak ismerőst.*
*Már közel jár a kapuhoz, fel is sandít a gyilokjáróra, hogy ki van épp őrségben? Ekkor egy váratlan, kellemetlen érzés fogja el. Ha nem téved, eddig még kimaradt ebből a feladatból. Tulajdonképpen igen kellemeseket aludt és hancúrozott, míg mások vigyáztak a hátsója biztonságára. Tehát most támad egy kis lelkiismeret-furdalása, de aránylag hamar leküzdi. No, hát majd lesz annyira rendes, hogy önként jelentkezik. Valamikor.
Tehát már lassan távozna is az erődből az irbisszel az oldalán, amikor valaki kajabál a háta mögött. Megfordul, és tisztes távolságban megállva az egyik cselédlány unokaöccse (bár amilyen lányos képű ez a kölyök, lehet akár az unokaöcs cselédlánya is) szól neki, hogy Pycta mindenkit a nagyterembe vár haladéktalanul. Bajdninak ebben a pillanatban ehhez van a legkevesebb kedve, de mit lehet tenni? Megköszöni az információt, a kölyök pedig villámgyorsan szívódik fel a veszélyesnek tűnő nagymacska közeléből. Eltöpreng azon, hogy mi legyen Xauzurral, de semmi kedve elzárni ismét. Úgyhogy az irbisszel ér vissza az épülethez és arra gondol, hogy Zarának is szólnia kéne. Ezt végül két okból nem teszi. Egyrészt biztos benne, hogy a gyerek körberohanja az egész erődöt és a vöröshöz is el fog jutni a hír. A nyomósabb ok viszont az, hogy pontosan tudja: ha benyit a szobába és meglátja azt a helyes pofit álmosan, párnától gyűrötten, biztos fejest ugrik mellé az ágyba, hogy becézgesse egy kicsit. Arról nem is beszélve, hogy Zara valószínűleg még mindig hiányos öltözetben heverészik, ami csak növelné annak esélyét, hogy lekésik a Pycta által összehívott kis gyűlést.*
- Jó reggelt! *löki be a terem ajtaját, és azonnal el is vigyorodik, hiszen a többieknek valószínűleg már inkább délelőtt lehet* Mi újság?
*Elindul befelé, és szavait egyelőre csak Pyctához intézheti. Nem akar nagyon faggatózni, az elf biztosan akkor akarja elmondani az okokat, amikor már a többiek is megérkeznek. Úgyhogy ez inkább csak amolyan udvariassági fordulat. Megkerüli az asztalt, és ahogy Xauzur ballag mellette, a ragadozó érdeklődve nézegeti a venár vezért. Persze nem reggelit lát benne, csak ismerőst.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 13:35:10
Üzenet elküldve: 2018-03-04 13:35:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőzés//
*Leon először nem is érti a felhördülést, meg, hogy így kezd el beszélni vele a fickó már megint.* ~Ennek meg mi baja van? Agyára ment a szappanhab?~
-Jóvanna! Maradjál már! *Legszívesebben odamenne, hogy megrángassa a grabancát az elfnek, mielőtt a kis pukkancs szétrobban!*
-Hát honnan a fenéből kéne tudnom, hogy mi a fenét akarsz, amikor olyan erélyesen tiltakozol Lyz megfektetése ellen? *Nagyon nem tudja mire vélni az egész kiakadást, de majd csak megnyugszik a szőkeség!*
-Nem tudtam, hogy neked ágy kell hozzá, hogy gerincre vágj valakit! ~Kis kényes!~
-Attól, hogy nem vagy itten régóta, még láttad milyen jó bőr, ha férfi vagy, akkor meg tetszik nem? Nem mondtam, hogy most rögtön! *Valóban nem mondta. Azt mondta, hogy jelenleg esélye se lenne a lánynál.*
-Hogy a jó fenébe jön ide a gyerekkorom? Mi baja van a te fejednek, he? Az ember segíteni akar, erre rögtön jöttök a nagy önérzetekkel! Tudtam én, hogy nem is kell elkezdeni beszélni veled! ~Tényleg orrba kellett volna vágni amikor még nem volt ideje nekem válaszolgatni!~
-Ne viselkedj úgy mint egy kislány, és akkor nem mondom, jó?! *Elővigyázatosan lerakja a kést a kezéből, mert még a végén, ahogy magát ismeri, beleállítja a fickóba. Ha leüti, azt talán túléli, de egy pengét a szemgödrébe, már annyira nem. Csak ezután fordul oda hozzá.*
-Ahogy gondolod! Én teljes jó szívemből felajánlottam neked, hogy segítek, még akkor is, amikor még úgy sejtettem, hogy egy meleg kislány vagy! Ez azért nagy szó, nem gondolod? Viszont ha te nekiállsz szemétkedni, meg kikérni magadnak minden szót, akkor nem fogsz semmire jutni! Nézzenek oda, hát mik vannak? Viselkedj férfiként és akkor nem mondok rosszat! *A fésűt odadobja neki, bár elég haragosan.*
-Gondolkozz el magadon, amíg még megteheted! *Ezzel elindul az ajtó irányába, miközben nagyon büszke magára, hogy nem verte le a kis nyeszlett fajankót.*
*Leon először nem is érti a felhördülést, meg, hogy így kezd el beszélni vele a fickó már megint.* ~Ennek meg mi baja van? Agyára ment a szappanhab?~
-Jóvanna! Maradjál már! *Legszívesebben odamenne, hogy megrángassa a grabancát az elfnek, mielőtt a kis pukkancs szétrobban!*
-Hát honnan a fenéből kéne tudnom, hogy mi a fenét akarsz, amikor olyan erélyesen tiltakozol Lyz megfektetése ellen? *Nagyon nem tudja mire vélni az egész kiakadást, de majd csak megnyugszik a szőkeség!*
-Nem tudtam, hogy neked ágy kell hozzá, hogy gerincre vágj valakit! ~Kis kényes!~
-Attól, hogy nem vagy itten régóta, még láttad milyen jó bőr, ha férfi vagy, akkor meg tetszik nem? Nem mondtam, hogy most rögtön! *Valóban nem mondta. Azt mondta, hogy jelenleg esélye se lenne a lánynál.*
-Hogy a jó fenébe jön ide a gyerekkorom? Mi baja van a te fejednek, he? Az ember segíteni akar, erre rögtön jöttök a nagy önérzetekkel! Tudtam én, hogy nem is kell elkezdeni beszélni veled! ~Tényleg orrba kellett volna vágni amikor még nem volt ideje nekem válaszolgatni!~
-Ne viselkedj úgy mint egy kislány, és akkor nem mondom, jó?! *Elővigyázatosan lerakja a kést a kezéből, mert még a végén, ahogy magát ismeri, beleállítja a fickóba. Ha leüti, azt talán túléli, de egy pengét a szemgödrébe, már annyira nem. Csak ezután fordul oda hozzá.*
-Ahogy gondolod! Én teljes jó szívemből felajánlottam neked, hogy segítek, még akkor is, amikor még úgy sejtettem, hogy egy meleg kislány vagy! Ez azért nagy szó, nem gondolod? Viszont ha te nekiállsz szemétkedni, meg kikérni magadnak minden szót, akkor nem fogsz semmire jutni! Nézzenek oda, hát mik vannak? Viselkedj férfiként és akkor nem mondok rosszat! *A fésűt odadobja neki, bár elég haragosan.*
-Gondolkozz el magadon, amíg még megteheted! *Ezzel elindul az ajtó irányába, miközben nagyon büszke magára, hogy nem verte le a kis nyeszlett fajankót.*
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 13:12:38
Üzenet elküldve: 2018-03-04 13:12:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzés//
*Ha tudnák egymásról, amit nem tudnak, valószínűleg akkor se lennének öribarik. Így viszont legalább nem kell feleslegesen udvariaskodniuk, bár Leon valószínűleg akkor se volna barátságosabb. Az ököljog iránti érzelmeit se igazán tudná viszonozni Shen, amitől persze még nehezen heverne ki egy sallert a kalóztól.*
- Mit beszélsz? *hörren fel a férfi szavaira, miszerint ő a másik oldalon rúgja a bőrt.*
- Tudom, hogy Ertatsnoy fiú, elég egyértelműen közölte. *válaszol a megfektetéses kérdésre.*
- Figyelj, nem arról van szó, hogy a saját nememmel szeretek hemperegni, hanem arról, hogy még egy napja se vagyok itt! Még saját ágyam sincs és már egyből azon gondolkozzak, kit akarok gerincre fektetni? Ezt hogy raktad össze? És ha szerinted ez nem elcseszettül furcsa, akkor veled van baj, nem velem. *kérdi érthető felháborodással. Lehet, hogy Leon most még leverné, mint vak a poharat, de azért vannak határok.*
- Nagyon nehéz gyerekkorod lehetett. *állapítja meg óriás meggyőződéssel.*
- Az emberek meg ostobák, olyan se akarok lenni. *rázza a fejét.*
- Figyelj, haver, komolyan nem tudom eldönteni rólad, hogy paraszt vagy vagy jó fej. Egyszer segíteni akarsz, aztán meg egy szóból általánosítasz. Itt bejön ez a stílus? Nem lehet sok barátod. *jelenti ki értetlen képpel nézve Leonra.*
- Nem tudom, hogy van-e kedvem így veled edzeni, hogy hallgassam, hogy biztos meleg vagyok vagy kislány, mert nem tudok százezer kilót felemelni, mint te, az emberi nem díszpéldánya. Mert, ha csak szemétkedni akarsz valakivel, aki nem tud összecsomagolni ezért, akkor inkább megoldom én. Tudod, lehet, hogy én vékony vagyok, de legalább nincs akkora arcom, mint a lihanechi tó.
*Ha ezek után nem kapná meg a fésűt, akkor teljesen megérti, de nem is bánja és jobb ezeket előre tisztázni. Sose szerette az igazságtalanságot, azt meg pláne nem, ha valaki ennyire nagyképű. Ha esetleg Leon kioszt ezért egy sallert, még az is vállalja, de legalább nem mondhatja rá, hogy becsicskul neki.*
*Ha tudnák egymásról, amit nem tudnak, valószínűleg akkor se lennének öribarik. Így viszont legalább nem kell feleslegesen udvariaskodniuk, bár Leon valószínűleg akkor se volna barátságosabb. Az ököljog iránti érzelmeit se igazán tudná viszonozni Shen, amitől persze még nehezen heverne ki egy sallert a kalóztól.*
- Mit beszélsz? *hörren fel a férfi szavaira, miszerint ő a másik oldalon rúgja a bőrt.*
- Tudom, hogy Ertatsnoy fiú, elég egyértelműen közölte. *válaszol a megfektetéses kérdésre.*
- Figyelj, nem arról van szó, hogy a saját nememmel szeretek hemperegni, hanem arról, hogy még egy napja se vagyok itt! Még saját ágyam sincs és már egyből azon gondolkozzak, kit akarok gerincre fektetni? Ezt hogy raktad össze? És ha szerinted ez nem elcseszettül furcsa, akkor veled van baj, nem velem. *kérdi érthető felháborodással. Lehet, hogy Leon most még leverné, mint vak a poharat, de azért vannak határok.*
- Nagyon nehéz gyerekkorod lehetett. *állapítja meg óriás meggyőződéssel.*
- Az emberek meg ostobák, olyan se akarok lenni. *rázza a fejét.*
- Figyelj, haver, komolyan nem tudom eldönteni rólad, hogy paraszt vagy vagy jó fej. Egyszer segíteni akarsz, aztán meg egy szóból általánosítasz. Itt bejön ez a stílus? Nem lehet sok barátod. *jelenti ki értetlen képpel nézve Leonra.*
- Nem tudom, hogy van-e kedvem így veled edzeni, hogy hallgassam, hogy biztos meleg vagyok vagy kislány, mert nem tudok százezer kilót felemelni, mint te, az emberi nem díszpéldánya. Mert, ha csak szemétkedni akarsz valakivel, aki nem tud összecsomagolni ezért, akkor inkább megoldom én. Tudod, lehet, hogy én vékony vagyok, de legalább nincs akkora arcom, mint a lihanechi tó.
*Ha ezek után nem kapná meg a fésűt, akkor teljesen megérti, de nem is bánja és jobb ezeket előre tisztázni. Sose szerette az igazságtalanságot, azt meg pláne nem, ha valaki ennyire nagyképű. Ha esetleg Leon kioszt ezért egy sallert, még az is vállalja, de legalább nem mondhatja rá, hogy becsicskul neki.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:00:06
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae//
*Neki is jól esik a simogatás és a cirógatás, csak most képtelen annyira elengedni magát és nem törődni a történtekkel, hogy élvezze is és viszonozni tudja. Ám ettől még kedvesen Aenae-re mosolyog, örül annak, hogy úgy tűnik, megnyugodott és helyre került kicsit.*
- Ilyenektől már nem kell tartanod. *Mondja, de legbelül szomorú, mert ha a lánynak már nem kell tartani attól, hogy erőszakkal férjhez akarják adni, mástól, mint például a mai esettől, még félni fog.*
- Mindenképpen. *Válaszol a közös fürdőzés említésére, bár tudja, hogy jó darabig erre nem lesz lehetőség.
Aenae már nem reszket és érzésre is olyan, mintha sokkal nyugodtabb lenne, ami öröm a csuhás számára, amikor pedig a tanácskozásról esik szó a venárokkal, kissé elkomorodik.*
- Isqeha tudja és még Xotara. De mások nem. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. *Sóhajtja. Igazából nem tudja, hogy rossz vagy jó döntést hozott, amikor úgy döntött, nem árulja el Umon titkát senkinek. De mivel a szóbeszéd gyorsan terjed, főleg egy ilyen kis közösségben, elébe szeretne menni az ijesztő szóbeszédnek.
A szobába érve segít átöltözni és az ágyba bújni. A főzet elutasítására csak kurtán bólint és belül büszke, amiért Aenae ilyen keményen tűri a fájdalamt és neveltetése ellenére nem azonnal a könnyebb megoldás után nyúl.*
- Éjszakára kell a főzet, hogy pihenni tudj. *Mondja halkan, ahogy betakargatja a lányt. Majd megáll az ágy felett, nem tudja leplezni szomorú mosolyát.*
- Amint tudok, jövök vissza és felküldök néha valakit, hogy nézzen rád. Hozatok pár falatot is, meg vizet. Ha nem szeretnél enni, ne egyél, de innod kell. *Mondja még, de lassan indulnia kellene. Most nagyon nem örül annak, hogy ő vezeti a venárokat. Legszívesebben itt maradna Aenae mellett egész éjjel.*
- Kitartás. Gyorsan meggyógyulsz, aztán fürdöhetünk újra együtt. *Buta kis ígéret, de reméli, hogy segít. Még megcsókolja a topázszeműt, majd sóhajtva elindul kifelé, hogy a tanácsterem felé induljon, közben szól a konyhán, hogy figyeljenek oda Aenae-re és hívják össze az összes elérhető venárt a tárgyalóterembe. Komoly arca és ellenkezést nem tűrő hangja meggyorsítja a dolgokat és megelőzi a kérdezősködést. A venár-segédek is érzik, hogy komoly a dolog.
A csuhás aztán egyenesen a tárgyalóba megy, hogy ott várja meg, míg a többiek megérkeznek, addig is van egy kis ideje összeszedni a gondolatait.*
*Neki is jól esik a simogatás és a cirógatás, csak most képtelen annyira elengedni magát és nem törődni a történtekkel, hogy élvezze is és viszonozni tudja. Ám ettől még kedvesen Aenae-re mosolyog, örül annak, hogy úgy tűnik, megnyugodott és helyre került kicsit.*
- Ilyenektől már nem kell tartanod. *Mondja, de legbelül szomorú, mert ha a lánynak már nem kell tartani attól, hogy erőszakkal férjhez akarják adni, mástól, mint például a mai esettől, még félni fog.*
- Mindenképpen. *Válaszol a közös fürdőzés említésére, bár tudja, hogy jó darabig erre nem lesz lehetőség.
Aenae már nem reszket és érzésre is olyan, mintha sokkal nyugodtabb lenne, ami öröm a csuhás számára, amikor pedig a tanácskozásról esik szó a venárokkal, kissé elkomorodik.*
- Isqeha tudja és még Xotara. De mások nem. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. *Sóhajtja. Igazából nem tudja, hogy rossz vagy jó döntést hozott, amikor úgy döntött, nem árulja el Umon titkát senkinek. De mivel a szóbeszéd gyorsan terjed, főleg egy ilyen kis közösségben, elébe szeretne menni az ijesztő szóbeszédnek.
A szobába érve segít átöltözni és az ágyba bújni. A főzet elutasítására csak kurtán bólint és belül büszke, amiért Aenae ilyen keményen tűri a fájdalamt és neveltetése ellenére nem azonnal a könnyebb megoldás után nyúl.*
- Éjszakára kell a főzet, hogy pihenni tudj. *Mondja halkan, ahogy betakargatja a lányt. Majd megáll az ágy felett, nem tudja leplezni szomorú mosolyát.*
- Amint tudok, jövök vissza és felküldök néha valakit, hogy nézzen rád. Hozatok pár falatot is, meg vizet. Ha nem szeretnél enni, ne egyél, de innod kell. *Mondja még, de lassan indulnia kellene. Most nagyon nem örül annak, hogy ő vezeti a venárokat. Legszívesebben itt maradna Aenae mellett egész éjjel.*
- Kitartás. Gyorsan meggyógyulsz, aztán fürdöhetünk újra együtt. *Buta kis ígéret, de reméli, hogy segít. Még megcsókolja a topázszeműt, majd sóhajtva elindul kifelé, hogy a tanácsterem felé induljon, közben szól a konyhán, hogy figyeljenek oda Aenae-re és hívják össze az összes elérhető venárt a tárgyalóterembe. Komoly arca és ellenkezést nem tűrő hangja meggyorsítja a dolgokat és megelőzi a kérdezősködést. A venár-segédek is érzik, hogy komoly a dolog.
A csuhás aztán egyenesen a tárgyalóba megy, hogy ott várja meg, míg a többiek megérkeznek, addig is van egy kis ideje összeszedni a gondolatait.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 11:24:19
Üzenet elküldve: 2018-03-04 11:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Pycta//
*Lehet, hogy Aenae ma csak különösen érzékeny, hogy ilyeneket észrevesz, mindenesetre tényleg nagyon örül ennek a felfedezésének. Amúgy már többször megállapította, hogy csodálatosan jó érzés a másik bőrét érinteni, ami a nyakánáé lévő heget leszámítva szinte teljesen hibátlan, de Aenae a férfi minden porcikáját imádja, így azt a sebhelyet is.*
- Tudom, hogy nem tennél ilyet, amúgy anyám is csak ígérte. Szerintem csak egyszer cibált meg, mikor a férjhez menés fontosságáról győzködött.
*Elhúzza a száját, ahogy eszébe jut a fekete fogú, büdös szájú férfi, amint a combja markolászása közben a verés fontosságáról magyarázott, meg arról, hogy őt felizgatja a sikítás.*
- Ha Isqeha kiszedte a varratokat, akkor mindenképpen meg kell ismételjük.
*Felnevet, illetve csak felnevetne, ha nem fájna annyira az oldala. Tulajdonképpen a teste mintha kezdene hozzászokni a folyamatos fájdalomhoz, mert már nem reszket annyira. Lehet ugyan, hogy erről a hátára terített pokróc is tehet, meg az is, hogy a férfi átöleli. Aenae tudja, hogy Pycta karjai között tökéletes biztonságban van és csodálatos módon mintha a fájdalma is csillapodna az ölelésben.*
- Én nem mondtam senkinek semmit. Isqeha rákérdezett, lehet, hogy csak véletlenül.
*Emellett találkozott az eset óta Selesszel és Leonnal is, akiknek nyilván megvannak a maguk elképzelései a történtekről. Aenae mindenesetre nem mondott semmit nekik, most sem akar.
A szobába érve belebújik a bő hálóingébe, természetesen ezt is nagyon lassan csinálja, ahogyan az ágyba is lassú mozdulatokkal tud csak bemászni. A tegnap lilára vert oldalára fekszik le, mert az a fájdalom elhanyagolható a másik oldalihoz képest. Összegömbölyödik.*
- Ne kérj, már ajánlotta, nem kértem. Ami elaltat az az eszemet is veszi és kösz, de inkább eszemnél lennék. Estére talán.
*De az este még meglehetősen messze van, addig inkább megpróbálná kábító hatású szerek nélkül, ha meg nem megy, akkor még mindig kérhet valamit.*
*Lehet, hogy Aenae ma csak különösen érzékeny, hogy ilyeneket észrevesz, mindenesetre tényleg nagyon örül ennek a felfedezésének. Amúgy már többször megállapította, hogy csodálatosan jó érzés a másik bőrét érinteni, ami a nyakánáé lévő heget leszámítva szinte teljesen hibátlan, de Aenae a férfi minden porcikáját imádja, így azt a sebhelyet is.*
- Tudom, hogy nem tennél ilyet, amúgy anyám is csak ígérte. Szerintem csak egyszer cibált meg, mikor a férjhez menés fontosságáról győzködött.
*Elhúzza a száját, ahogy eszébe jut a fekete fogú, büdös szájú férfi, amint a combja markolászása közben a verés fontosságáról magyarázott, meg arról, hogy őt felizgatja a sikítás.*
- Ha Isqeha kiszedte a varratokat, akkor mindenképpen meg kell ismételjük.
*Felnevet, illetve csak felnevetne, ha nem fájna annyira az oldala. Tulajdonképpen a teste mintha kezdene hozzászokni a folyamatos fájdalomhoz, mert már nem reszket annyira. Lehet ugyan, hogy erről a hátára terített pokróc is tehet, meg az is, hogy a férfi átöleli. Aenae tudja, hogy Pycta karjai között tökéletes biztonságban van és csodálatos módon mintha a fájdalma is csillapodna az ölelésben.*
- Én nem mondtam senkinek semmit. Isqeha rákérdezett, lehet, hogy csak véletlenül.
*Emellett találkozott az eset óta Selesszel és Leonnal is, akiknek nyilván megvannak a maguk elképzelései a történtekről. Aenae mindenesetre nem mondott semmit nekik, most sem akar.
A szobába érve belebújik a bő hálóingébe, természetesen ezt is nagyon lassan csinálja, ahogyan az ágyba is lassú mozdulatokkal tud csak bemászni. A tegnap lilára vert oldalára fekszik le, mert az a fájdalom elhanyagolható a másik oldalihoz képest. Összegömbölyödik.*
- Ne kérj, már ajánlotta, nem kértem. Ami elaltat az az eszemet is veszi és kösz, de inkább eszemnél lennék. Estére talán.
*De az este még meglehetősen messze van, addig inkább megpróbálná kábító hatású szerek nélkül, ha meg nem megy, akkor még mindig kérhet valamit.*
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-03-04 09:29:36
Üzenet elküldve: 2018-03-04 09:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae//
*Az nem számít, hogy mitől múlik el a hányinger, a lényeg, hogy elmúlik, a csuhás pedig megmosolyogja az elhajított rongyot. Ha Aenae úgy érzi, nincs szüksége rá, akkor biztosan tudja, nem fog atyáskodni felette vagy megfeddni miatta.
A következő pillanatban meg már érzi az alkarja belső felét cirógató ujjakat. Nem mutatja ki, de meglepődik, viszont örömmel konstatálja, hogy a lány jobban van.*
- Ha te mondod, elhiszem. *Mosolyog a topázszeműre.*
- Ilyet biztosan nem fogok tenni soha. *Feleli. A verés ilyen felhasználását nem tartja megfelelőnek. De persze elhallgatja, hogy ő nem véletlenül erősödött meg ennyire, vagyis az ütéseket csakis úgy lehet bírni, ha valakit, csúnyán és egyszerűen mondva jól elvernek. Persze ennek megvan a maga módszere, módja, de a csuhás nem azért kapott, mert nem akart aludni. Aenae így se szívleli az elf egykori mesterét.*
- Igen, legutóbb sokkal kellemesebben töltöttük el itt az időt. *Helyesel a gondolatra. Bár jelen helyzetben neki eszébe sem jut most, hogy hasonlókat műveljenek, mint korábban. No, nem azért, mert ne kívánná a lányt, egyszerűen jobban aggódik most Aenae-ért, minthogy ilyen eszébe jutna. De ha a topázszeműnek ezen jár az agya, akkor lehet, hogy nem is kellene aggódnia.
Karjaiba zárja a lányt, gyengéden, óvatosan, nagyon figyelve a sebre, de a másik oldalon végigsimít a hátán, arcát a vállgödrébe temeti. Jól esik hallani, amit mond, de a történtek most minden gondolatát beárnyékolják.
A kérdésre szomorúan emeli fel a fejét.*
- Nem szeretném, hogy mindenféle szóbeszédek keljenek szárnyra, minél előbb rendezni akarom a dolgokat. Lefektetlek és azonnal összehívok mindenkit. Így legalább hamarabb melletted lehetek újra. *Mosolyog haloványan. Nem hiába nem mondja, hogy hamar, mert fogalma sincs, meddig fog mindez tartani.
Kinyitja az ajtót és a szobáig kíséri Aenae-t, hogy ott gyorsan elrendezze az ágyat és segítsen lefeküdni a lánynak. Mindent elkövet, párnát hoz még, pokrócot hajt, hogy kényelmesebb legyen a fekvés és ne nyomja a sebet.*
- Kérjek valamit Isqeha-tól, amitől tudsz pihenni? *Kérdi óvatosan, mert lehet, hogy jó volna és tudna pihenni kicsit a topázszemű kedvese.*
*Az nem számít, hogy mitől múlik el a hányinger, a lényeg, hogy elmúlik, a csuhás pedig megmosolyogja az elhajított rongyot. Ha Aenae úgy érzi, nincs szüksége rá, akkor biztosan tudja, nem fog atyáskodni felette vagy megfeddni miatta.
A következő pillanatban meg már érzi az alkarja belső felét cirógató ujjakat. Nem mutatja ki, de meglepődik, viszont örömmel konstatálja, hogy a lány jobban van.*
- Ha te mondod, elhiszem. *Mosolyog a topázszeműre.*
- Ilyet biztosan nem fogok tenni soha. *Feleli. A verés ilyen felhasználását nem tartja megfelelőnek. De persze elhallgatja, hogy ő nem véletlenül erősödött meg ennyire, vagyis az ütéseket csakis úgy lehet bírni, ha valakit, csúnyán és egyszerűen mondva jól elvernek. Persze ennek megvan a maga módszere, módja, de a csuhás nem azért kapott, mert nem akart aludni. Aenae így se szívleli az elf egykori mesterét.*
- Igen, legutóbb sokkal kellemesebben töltöttük el itt az időt. *Helyesel a gondolatra. Bár jelen helyzetben neki eszébe sem jut most, hogy hasonlókat műveljenek, mint korábban. No, nem azért, mert ne kívánná a lányt, egyszerűen jobban aggódik most Aenae-ért, minthogy ilyen eszébe jutna. De ha a topázszeműnek ezen jár az agya, akkor lehet, hogy nem is kellene aggódnia.
Karjaiba zárja a lányt, gyengéden, óvatosan, nagyon figyelve a sebre, de a másik oldalon végigsimít a hátán, arcát a vállgödrébe temeti. Jól esik hallani, amit mond, de a történtek most minden gondolatát beárnyékolják.
A kérdésre szomorúan emeli fel a fejét.*
- Nem szeretném, hogy mindenféle szóbeszédek keljenek szárnyra, minél előbb rendezni akarom a dolgokat. Lefektetlek és azonnal összehívok mindenkit. Így legalább hamarabb melletted lehetek újra. *Mosolyog haloványan. Nem hiába nem mondja, hogy hamar, mert fogalma sincs, meddig fog mindez tartani.
Kinyitja az ajtót és a szobáig kíséri Aenae-t, hogy ott gyorsan elrendezze az ágyat és segítsen lefeküdni a lánynak. Mindent elkövet, párnát hoz még, pokrócot hajt, hogy kényelmesebb legyen a fekvés és ne nyomja a sebet.*
- Kérjek valamit Isqeha-tól, amitől tudsz pihenni? *Kérdi óvatosan, mert lehet, hogy jó volna és tudna pihenni kicsit a topázszemű kedvese.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346