Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-03 17:13:15
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Felthys//

*Kimért mozdulatokkal püföli a kevés ellenállást mutató levegőt. A látszatnál persze nagyobb erőkifejtést jelent hajszálpontosan megállítani a gyakorlóbotot ott, ahol szeretné, izomzata még akkor is megérzi a kellemes feszülést, ha a gyakorlás immár mindennapos tevékenységgé vált számára. Amikor már kellőképpen begyakorolni véli a mozdulatokat, szemét lehunyja, hogy úgy folytassa a gyakorlást. Szeme már egészen kezd hozzászokni a belső szürkeséghez, mikor fülei riadót jeleznek. Rohanó léptek, és a neve. No nem az igazi, a másik. A riadó második fokozatba kapcsol. Szemhéja felpattan, a botot enyhén maga előtt tartja. A figura ezzel a kellemetlen kitétellel ugrik a nyakába, amitől elsőre megszólalni sem tud, lévén a szusz benne marad. Mindenesetre legalább időt kap az azonosításhoz.*
- Bájgúnár! *hörgi kevéssé nőiesen, ahogy a levegő végre kipréselődik tüdejéből. A fickó neve mindig kimegy a fejéből, pedig már fürödtek is együtt. No meg már némi idő is eltelt azóta.*
- Felthys! *korrigál aztán kis késéssel.*
- Azt hittem, többet már fel sem bukkansz.
*Szétrongyolódott világa és ismeretségei fényében igen üde ez a találkozás.*
- Hogy a manóba keveredtél ide? *No persze tudja, hogy térképpel, de egy kissé bővebb magyarázatot is el tudna képzelni.*

1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-03 16:29:10
 ÚJ
>Markos Bómdi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Renoválás//

*Bó gondolkodása amilyen gyakorlatias, olyan lassú, de szerencsére nem akasztja meg őket a fickó fogaskerekeinek csikorgó küszködése, mivel Velsie olyan szépen navigálja a társát, hogy mire a helyére illeszt egy elemet, már foghatja is a következőt. Cölöp, pánt, szög, kalapács. Ezt hallgatja végig néhány alkalalommal, a végén pedig már magától is nyúl a soron következő elemért. Jön végül a föld, amivel néhány körben fel töltik, letapossák, majd újra feltöltik és újra letapossák, mígnem egy szintben lesz a fal többi részével a régi-új szakasz. A jó munka végeztével összetapsolja Bó a tenyerét, s még saját gondolatai nem is terelődtek abba az irányba, a lány máris felveti a nap fénypontjának minősülő felvetést. Boldogan bólogatva helyesel az óriás, és már ül is a fal szélére, hogy ledobja magát onnan, majd igény esetén a lányt is lesegíti. A viskó maradványai ahogy beépültek a falba, előbukkant alóla az óriás szütyője, amihez most odasiet, és néhány pillanatig kutakodni kezd benne. Egy vaskos vászonkesztyűvel a kezében áll fel, így válaszolja meg a felmerülő kérdést.*
-Hát megfogom, és idehozom.
*Feleli egészen egyszerűen, első sorban a legnagyobb duci zümire gondolva a méhkas közepén. A többi zümi ugyanis körülötte nyüzsög folyton, és követik ide is. Nem is rest ezt elmagyarázni a lánynak.*
-Elég a ducit.
*Mosolyogja meg a kedves jelzést, hisz tudja ő, hogy nem duci az a méh, csak nagy, mégis vicces neki a jelző.*
-A többi jön.
*A dolog persze nem ilyen eszerű, persze kaptárral együtt tervezi idáig eljuttatni a királynőt is, korlátolt nyelvi képességeivel azonban ezt elmagyarázni tovább tartana, mint megmutatni, így hát megindul a kapu felé, majd Arthenior irányába indulván keresi az erdő ritkásabb területeit, ahonnan nagyobb eséllyel térhet haza sikeresen.*
-Te szereted a méz?
*Szegezi a lánynak a kérdést váratlanul, szélesen mosolyogva a kifinomult mondatszerkezetén, miután használta azt a valamit is, amit a flancos városiak névelőként emlegetnek. Ez a név persze ahogy bejut az egyik fülén, úgy száll ki a másikon, ezért neki az csak egy felesleges betű - vagy mi -, mégis sokkal okosabbnak hangzik tőle az, amit mond, és ez tetszik neki.*

*Kisvártatva rátalálnak egy kis málnásra, ahol nyüzsögnek a zümik, így nincs más hátra, mint körbekémlelni a környéket. Rövidesen meg is találják amit keresnek, és Bó hezitálás nélkül odalép, hogy megmarkolja a méhkast a kesztyűben, amit az imént húzott fel, és a csipkedő rovaroktól zavartalanul, teljes nyugalomban fordítja tekintetét Vadvéd felé.*
-Mehetünk.
*Mondja, majd ennek megfelelően meg is lódul szaporább léptekkel, hisz habár picik a tüskék, és a java át sem szúrja a méretes lény vaskos bőrét, itt-ott fájdalmas piros folt jelenik meg rajta, amiből ha elég sok lesz, még egy olyan állhatatos lény, mint a markos is kénytelen lesz feladni a harcot, nem is beszélve arról, hogy maguk a zümik is gyorsan fogynak, ahogy telik az idő. Ha a lány nem tartja a távolságot, talán maga is megízlelheti a méhecskék haragját. Vadvédbe érvén hamar a már felépített zümidobozhoz kép Bó, hogy egy alkalmas, választólemeztől mentes szabadabb rekeszében a markai közt összeroppantva ledobja a kaptárat, majd a komótos meláktól soha nem látott sebességgel elugrik onnan, a fedőlapért nyúl és ráteszi azt a reménybeli új otthonra, hogy néhány nap alatt kényelembe helyezhessék magukat a trauma után. Bó nem egy méhész zseni, ezt a műveletet eddig mindig a bunkó csinálta, de ő még mással is babrált, erre viszont az óriás már nem emlékszik, így a lényegi részeken túlesve csak reménykedik abban, hogy sikerrel jár a művelet.*

1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-03 10:54:33
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Később//

*A szobába belépve szinte az első dolog, amit meglát, az összetekert prémek göngyölege, ami az elmúlt néhány napban Wäoreyn fekhelyéül szolgál. Hogy a padlóra költözött aludni egyrészt megkönnyebbüléssel töltötte el a lányt, de egyszersmind szörnyen megalázva is érezte magát miatta. Még egy rúgás az amúgy is romokban heverő önbecsülésébe.
Félhomályos szoba varázsa, ahol az alvó kedves formás kis hátsóját nem fedi a takaró. Forgolódott, biztos úgy eshetett meg. Érzéki kis véletlen. És a csendes szuszogás se árulja el, hogy a hunyt pillák mögött nem munkál az álom. Hamar is kél a mosolygás a szája szegletén, mikor a szeretett férfi a védtelen tájékot csókkal, harapva jelenti ki étvágyát. Idő múltával már csak bebújik mellé. A selymes bőrt szórakozottan cirógatva alszik el. Aztán még később, mellé fekve már csak visszaigazítja azt a takarót a kedvesre, nehogy megfázzék. Ehhez képest ő ezúttal is rekordot döntött. Bár az is igaz, hogy mostanság egyáltalán nem is volt szándékában villogtatni akármijét is. Nyakig beburkolózva, egészen a falhoz fordulva alszik, akkor is, ha övé az egész ágy.
Ó, hogy mennyire szívesen bújna most is a takaró alá, hogy összegömbölyödve eltűnhessen a világ elől! Az ÉN mindig ragyogó tündérkastélya most csak porszem, millió másik között, csizmák talpa alatt.
Összeszed pár holmit, hiszen túl hosszú az út, így egy éjszakát mindenképp a városban kell, hogy töltsenek. Magához veszi a kabátot is, de azt az átkozott sisakot hiába keresi, pedig mindenhová benézett már, mindent átforgatott. Anélkül kénytelen hát visszatérni a vadászhoz, aki valószínűleg már az istállóban várja, hogy nekikezdjenek a lovak felszerszámozásához.*
- Pakoltam egy könnyű málhát az útra, de a sisakodat nem találtam sehol *vallja be kicsit kelletlenül.* - Biztos a szobában hagytad?

1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-02 19:54:44
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Reggeli fohász//

*Abban az anyagtalan világban, ahol a szférákat elválasztó vékony mezsgye terül el, az idő másképpen telik. Ami a hús valójában óráknak tűnik, "odafent" súlytalan pillanatoknak rémlik csak. Valójában megszűnik az idő mértékegységnek lenni. Ha a fizikai lét határai nem léteznének, anyagcsere, éhség, szomjúság, azok a szükségletek, melyek a halandót halandóvá teszik, talán vissza sem térne. Odafent minden nyugodt, harmonikus és átlátható. Van ideje mindent átgondolni alaposan, újraértelmezni a történteket és új nézőpontokat felfedezni, amelyek által tisztábban és őszintébben dönthet. Azonban ez a fajta meditáció időigényes és összetett.
Az aszkézis hónapjai alatt tanulta meg mindezt, amikor az éhségtől, a fájdalomtól vagy a fáradtságtól módosult tudatállapotban szólongatta az Erdőszellemet, várva, hogy szavai elérjék patrónusát. Sokáig tartott, mire már a szükséges fizikai megpróbáltatások nélkül is képes volt elérni ezt az állapotot. Most sem hagyhatja el a mantrát, szüksége van arra, hogy végigvezesse tudatát az anyagtalan lét kapuja felé. A tudatállapot módosulása így kevesebb időt vesz igénybe, de az Út továbbra is órákat emészthet fel a valós világban.
De egy szerzetes legyen türelmes. Az aszkézis alatt átélt szenvedések a testét, a meditációk a szellemét erősítették meg.
A szentélyben elkezdett meditáció ezúttal is a kívánt eredményt hozta. A csuhás szellemének kivetülése magasan a venárok erődje felett sütkérezik a napsütésben, hagyva, hogy az erdőt behálózó energiák átjárják a testét. A Szólítás szavaira ugyan nem érkezett válasz, de mindez nem szegi kedvét. Az volna a meglepetés, ha az Erdőszellem válaszolna neki. De nem is zavarhatja felesleges kérdésekkel, nem kockáztatná patrónusa haragját a fejére vonni. Szellemnyelven mond köszönetet az útmutatásért, azért, hogy léptei ide vezették. Bár alig ismer két személyt az erődből, úgy érzi, hogy a többiekkel sem lesz nehéz megbarátkoznia. Akik az erdőt választják otthonuknak, s elfogadja őket az erdő, azok közt biztonságban lehet.
Nem tudja, de nem is akarja megállapítani, mennyi időt tölt a meditációban. Amikor úgy érzi, itt az ideje visszatérnie az anyagi világba, belekezd a Visszatérés mantrájába, hogy újra visszatérjen a testébe. Sokszor eljátszott a gondolattal, hogy elmetszi az élethez kötő utolsó fonalakat is és örökre a szellemvilágban marad. De érzi, hogy az Erdőszellem nem venné jó néven, kitaszítaná erdeiből és kénytelen volna ártó kísértetként bolyongani valahol. Nem csak a félelem, saját józan felfogása is tiltakozik mindez ellen, így lassan felveszi a korábban elengedett fonalakat. Lassan élesednek a hangok, újra érzi a körülötte lévő környezetet, a levegőt a tüdejében, a tompa zsibbadást a tagjaiban. A fájdalom, a zúgásszerű hangok a halántéka mögött jelzik, hogy most is sok időt töltött "odafent"
Lassan nyitja ki lombzöld szemeit, lassan minden érzékszerve visszahangolódik az anyagi világra. Felkel, pár jól betanult mozdulattal segít, hogy a zsibbadás elmúljon, majd kurta meghajlással búcsúzik az Erdőszellem oltárától. Magához veszi vászonzsákját, vándorbotját, majd visszaindul az udvar felé.*

1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-02 19:07:41
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Később//

*Az álom sok mindenre gyógyírt hoz. Tompítja a kilátástalanságot, az éleket, a szélsőségeket. Csupán a szürkeséget nem képes elűzni, sem feloldani. A gyógyulás folyamata ennél sokkal hosszabb. Elvágta a rajongás kötelékeit, most magából kellene újra megteremtenie valamiféle kapcsot. Azt erővel nem lehet, s verhetné is fejét a falba, ha ezzel kicsinyes, bárgyú stiklivel próbálkozna. Yeza bizalma és önbizalma valahol a szakadék mélyén. Egyelőre annyit tehet, hogy távol tartja a tompaságtól. Az a lélek tompasága, nehezen gyógyul. Ha csak módot nem talál a gyorsításra.*
- Biztonságos, ettől nem kell tartanod.
*Az űzött, menekülő tekintet nem kerüli el figyelmét. Úgy sejti, ezúttal miatta. A Céh a napokban olyan távolra került tőlük, hogy valós fenyegetésként nem is érzékelhető többé. Ki hitte volna, hogy a lehetőségek közül a múlt fog a kisebbik rossznak tűnni a lány számára? Esélyt kell adnia rá, hogy ne csak az üres külvilág és közötte legyen alkalma pásztázni. Az átmenet idejére ágyat is újat kerített magának: a csupasz padlót, némi szőrmével megtámogatva. A lányhoz is csak bátorító ölelés erejéig nyúlt.*
- A sisakom jól jönne! *kiált a vörös után. A többi holmit gyorsan összeszedi maga is fegyvertárból. Ezúttal teljes felszereléssel megy, s remélhetőleg ehhez képest is bővebben térhet haza. Erdei rejtekük némiképp sivárabbá tette lehetőségeiket, ezt most kompenzálhatják. Megvárja kedvesét, hogy a hátasokat együtt szerszámozhassák fel. Ki tudja, mennyi ideig lesznek távol?*

1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-02 18:19:36
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Később//

*Három nap... Egy örökkévalóságnak tűnik. Mintha hónapok suhantak volna el mellettük. Siváran. Tárgyilagosan. Szürkén. Wäoreyn mordsága sokat oldódott azóta. Kevesebb a reccsenő parancsszó, a szűkre szabott utasítás. Amikor nem az erdőben vannak, a kedves gesztusok is felütik a fejüket. Yeza nem húzódik el előlük és nagy ritkán ő is elejt egy simítást, figyelmességet. Ám ezeket sosem engedi tovább gyűrűzni. Nem int nekik megálljt, egyszerűen kifordul előlük. Ügyesen, udvariasan és észrevétlenül.
Nem lepi meg, hogy Wäoreyn nem egyezik ki azzal, hogy a vörös visszabújjon a menedékébe. Mostanság így is rengeteget alszik. Bekucorodik az álom biztonságos világába, amikor csak teheti. Akkor nem kell szembenéznie semmivel. Akkor nem kell éreznie semmit. Bár ne háborgatnák többé ébredéssel.*
- Ha azt mondod, biztonságos *fordítja kissé a vadász felé a fejét, de nem néz rá. Mostanság, ha lehet, nem néz rá.
Megkapaszkodik a korlátban és felkel. Ahogy megfordul, gondja van rá, hogy apró mosolyt varázsoljon az ajkára, míg lesimítja a ruháját.*
- Talán jó lesz egy kicsit kimozdulni.
*Egy kicsit bágyadtnak tűnik, mint mostanság általában, de egész hiteles ez az öröm. Elvégre ki akarna maga mellett tartani egy savanyú libát? De ami azt illeti, egyre kevésbé akar a városba menni. A szavaiból úgy veszi ki, hogy a vadász próbálja jobb kedvre deríteni. Rá erőltet majd valami tetszetős göncöt vagy csinos bizsut a szükséges holmik mellé, és neki jó képet kell majd hozzá vágnia, mert ha nem teszi, ő meg a búskomorsága egyre és egyre csak terhesebbek lesznek a vadász számára. És nem fogják örökké megvédeni a régi dolgok visszfényei. Az éjjel kénytelen lesz hálásnak lenni a törődésért, mégpedig hihetően. Hát újból csak itt tart. De soha még ennyire nem esett nehezére a színlelés. Ez most annyira más, annyira fojtogató. Régen az ilyesmi kihívás volt. Akkor is, ha nem a kedvérevaló. A bizonyítási vágya, a siker csillogása, a veszély és a kihívás izgalma mindig felszították a tehetségét. De most semmi nem csillog előtte. A túlélés egyszerű, kopár sivatagában gyalogol.*
- Azért elszaladok a viaszos kabátomért, hátha nem lesz szerencsénk az esővel. *Kapott egyet kölcsönbe, amikor az itteniek meglátták abban az elnyűtt köpenyben, amiben visszaértek.* - Aztán sietek a nyergesbe.
*Az igazat megvallva nagyobb szükségét érzi most egy szusszanásnyi egyedüllétnek a szobában, mint annak a kabátnak. Nem tudja, hogy fog mindezzel megbirkózni.*
- Neked hozzak még valamit? *fordul vissza előzékenyen, és szerét ejti, hogy mindeközben végigsimítson a vadász karján.*

1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-02 17:24:19
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Később//

*Három nap. Három nap a törés óta, mely új kezdetet jelentett kapcsolatukban. Az önfeledt, néha életveszéllyel tarkított játékok kora lejárni látszik. Nehéz útra léptek, mintha mocsárvidéken tapodva akarnának kijutni biztonságos talajra. Köröttük betegítő pára s röpdöső férgek. Látszat szerint még mélyebbre lökte a vöröst a magány és nekikeseredés útján. Felemelkedés azonban csak ebből születhet. Itt az ideje, hogy a másik arcából is mutasson neki, fenntartva persze határozottságát. Apró, szeretetteli simítás a másik karján.*
- Jól jönne egy új fegyver. A régi jól kiszolgált hosszú ideig, de azt regélik, Arthenior városában egészen különleges darabokra is szert lehet tenni. Neked meg valami kedvedre való portéka, hadd irigykedjenek vagy épp nyerjék el osztályrészüket azok a karót nyelt, városi népek.
*Az ágyat ezúttal hanyagolná. Test és lélek fáradtságára sem ír, inkább csak a világot tompítja le, hogy elviselhető legyen az azt átélő számára. Igazi élményt, feltöltődést, a mocsárból való kimenekülést nem kínál. Ahhoz bizony mozdulni kell, akármennyire is értelmetlennek tűnik.*
- Felnyergelhetnénk együtt, és a lovakra sem ártana ránézni, minden rendben van-e velük.
*Kettejük közül ehhez talán Yeza ért kiválóbban.*

1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-01 12:48:32
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Felthys//

*Komoly képpel hallgatja a javítást, mellyel a bajszos férfi kifejti, hogy miért is olyan fontosak azok az iránytűk ott az asztalban. Akár vitába is kezdhetne Felthys-szel az Erdőszellem és az erdő kapcsolatáról a szörnyetegekről, melyekről a harcos beszél, de egyelőre eleget beszélt már szakrális témákról, nem akarja tovább gondolataival untatni. Kurtán bólint a hallottakra, tökéletesen kielégítette kíváncsiságát a válasz. Bár volna még kérdése az "aki vétkezett Vadvéd ellen"-nel kapcsolatban, de ezt is megtartja magának. Nehezen tudja elképzelni, hogy valaki idejön, csatlakozik, majd cserben hagyja az ittenieket. Már idáig eljutni is kész kaland lehet.
Újra az ételre terelődik a szó, de a vándornak ideje sincs nemleges választ adni, mert alkalmi idegenvezetője hirtelen teljesen másfelé kezd koncentrálni. A gyakorlótérnél - mert akként azonosítja be az udvar azon területét - egy nő jelenik meg, aki annyira megbabonázza Felthyst, hogy pár elhadart mondat után magára hagyja a csuhást a padoknál.*
- Semmi baj, menj csak. *Szó utána mosolyogva. A "szemmel tartás" gyorsan véget ért.
Minden választ megkapott ugyan a kérdéseire, de a megválaszoltak helyén még sok új kérdés kavarog. Tehát akár csatlakozhat is, otthonra lelhet. Az otthon számára az erdő, Erdőmélye.
Az északi szárny szobái nem igazán hozzák lázba, ellenben a szentély eléggé érdekli. Eltolja magától a tányért, majd felkel a padról, ahol eddig ült és kissé zavartan megindul kifelé a nagyteremből, hogy újra az udvar felé vegye az irányt. Közben egy pillantással Felthys és az ismeretlen nő felé pillant, de mivel érzi, hogy valami fontos találkozásról van szó, nem zavarja meg őket.
Léptei a szentély felé viszik, amely előtt megtorpan, mintha erőt kellene gyűjtenie, hogy belépjen. Számára az erdő jelentette a szentélyt, bárhol, bármikor szólhatott az Erdőszellemhez, persze akadnak olyan helyek az erdőben, melyek mintha közelebb lennének az isteni léthez. Egy vízesés fátyla mögött, egy magas sziklán, egy évezredes tölgy tövében. Kézzel épített oltárral még nem találkozott, de most ez is megtörténhet.
Lombzöld szemeit lehunyva hagyja, hogy lecsillapodjon lelkének hullámverése, hagyja, hogy az erdőt körülvevő erők átmossák tudatát, elmosva kétségeit, gondjait, a fáradt test jelzéseit. A vonalakra koncentrál, melyek idáig vezették, megjelölték útját, s most ezernyi szálra bomolva rajzolják ki a mintázatot lelkében.
Már magabiztosan lép a szentélybe, egyenes tartással, sosem szűnő hittel felvértezve. Nem törődik a többi istennek szentelt oltárokkal, egyenesen az Erdőszelleméhez indul, keresnie sem kell.
Megérti a venárok szándékait a sok istent befogadó szentéllyel, de számára tetők alá rejteni az Erdőszellemnek szentelt oltárt, kissé visszás. De nem azért van itt, hogy ítélkezzen, hanem, hogy lerója kegyeletét patrónusa előtt. Az oltár is "csak" csak egy csatorna a felsőbb szférák felé, egy út a felsőbb hatalmakhoz.
Keresztbe vetett lábakkal leül az Erdőszellem oltára elé, háta egyenes, kezeit térdein nyugtatja. Lombzöld szemeit lezárja, hogy lassú mantrával kezdjen hozzá az imához. Először kizárja tudatából a külvilág zavaró jelenlétét. A hangok, a környezet zajai, a fények lassan feloldódnak a nyugalomban, tompává válik a körülötte lévő erőd, megszűnnek a fizikai test béklyói, s amikor már teljes a csend, a sötétség, egy ugrással maga mögött hagyja a valóságot.
Súlytalanként lebeg saját teste felett, odalent összpontosítástól feszül járomcsontjára a fakó bőr, ajka csak egy pengevékony vonal. A valóság színei fakó árnyékuk csak önmaguknak.
~ Erdőszellem... ~
Abban az anyag nélküli világban, a szférák határán tör az ég felé, alatta a végeláthatatlan erdő, sötét, mély és fenséges. A távolban fertőszín lobogás a város.
~ Erdőszellem... ~*

1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-08-01 10:21:23
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Pycta//

*Figyelmesen hallgatja az erdőszeműt, majd a jókívánságra lágy mosollyal biccent. Talán tényleg lesz egyszer olyan alkalom, mikor a harcos és az aszkéta együtt térdelnek az Erdőszellem szentélye előtt.*
- Kijavítom magam. *Mentegetőzik Pycta előtt, mert tudja, rossz szavakat használt.* - Nem csupán az erdő rejthet veszélyeket. Bár, mint mondtam, az erdő tele van sötét veszedelemmel, melyekre vadászunk, és melyek felett az általad tisztelt Erdőszellemnek nincs hatalma. Mint ezek a trófeák. Nem az erdő gyermekei, hanem sötét fattyai. Ezek, és az erdőn túli veszedelmek, legyen az emberi, állati és mágikus. Ez arra való, hogy az eltűntnek vélt venárokat felkutathassuk. Vagy... Aki vétkezett Vadvéd ellen.
*A kínálásra nemlegesen választ kap, azonban nem nehezményezni. Annyit eszik, amennyi jól esik neki.*
- Ahogy gondolod. *Vonja meg vállát.* - Ha gyomrod bármikor megkordul, itt találsz magadnak harapnivalót. És a... *Akad el szava, mikor látja, ki megy el a gyakorlótér felé.
~ Myna...? ~
Közben az elf szavait is figyeli, gyorsan, foghíjról válaszol, ámbár nem udvariatlanul, lerí róla, hogy valami nagyon elterelte a figyelmét.*
- Én is otthonra leltem, szerintem természetes, hogy te is közénk valóvá válhatsz. Viszont... Ha megbocsátasz...
*Mondja, majd felpattan helyéről, és a gyakorlótér felé indul.*
- Az északi szárnyban találsz magadnak üres szobát. Pihenj kicsit, majd még találkozunk. Kérlek, bocsáss meg, fontos dolgom van. Vagy... Az is jó, ha itt megvársz. Csak... Tényleg sietnem kell!
*Mondja, majd ezzel ki is iramodik a csarnokból, bocsánatkérő arccal.*

//Mira//

*Ahogy a gyakorlótérre szalad, észreveszi a gyakorló nőt. El sem hiszi, hogy végre újra látja. Örömében annyira fürdik, hogy azt is elfelejteni, hogy ő már rég nem úgy néz ki, mint régen, csak nagy nehezen lehet felismerni benne a néhai Felthys Belaldurt. Azonban késő ezen gondolkozni, mert alig fél méter marad kettejük közt, hacsak a másik már nem kólintotta fejbe a nevetve felé szaladó csókát.*
- Mynaa! *Kiabálja harsányan hahotázva, és ha a lány eddig nem reagált rá, a nyakába ugrik.* - Itt vagyok, látod? A térkép, amit adtál, idevezetett! Köszönöm szépen, imádom ezt a helyet! Hiányoztál, kicsi vércse! *Mondja, és közben úgy ölelgeti (ha egyáltalán ölelgeti, mert lehetséges, rég kihátrált onnan vagy kapott valami erőszakosabb utalást ennek elutasítására), hogy majd' összeroppantja.*


1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-31 20:42:08
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Később//

*Hangtalan léptek. Wäor jöttét legtöbbször csupán az leplezi le, hogy már ott van. Mintha mindig ott lenne. Mikor olyan hosszú időre eltűnt, Yezában sokáig tartotta a lelket, hogy erre gondolt.
A köpeny alá húzódik. A vadászhoz bújik. Nincs igazán hideg, de Yeza bőre most is hűvös. Olykor úgy érzi, sosem tudott igazán átmelegedni itt.
Fáradt, halovány mosollyal dönti fejét Wäor mellkasának. Elgondolkodik a kérdésen. A város nyüzsgése, a kobzosoktól és kofáktól harsány piactér, a Gazdagnegyed épületei... Régen nagyon is szívesen forgolódott ilyen helyeken, élvezte, hogy magára vonzhatja a tekinteteket. Csecsebecsét, finom kelmét, illatszert válogatni és hagyni, hogy gáláns ajándékként jöjjön vele haza mindez.
Az emlékezés ragyogása néhány pillanat múlva mégis lelohad. Ugyan, mit keresne ő már ilyen helyeken? Hogy zöldséget meg lószerszámot tukmáljanak rá? Hogy sanda pillantásokat kapjon az ékszerésztől, mikor valami értékesebb felé nyúl? Megremeg az ajka a szégyentől.*
- Inkább visszafeküdnék kicsit *mondja. Régebben ez a mondat szinte elképzelhetetlen lett volna pikáns kis felhívó zöngék nélkül. Most viszont csak azt jelenti, amit már egy ideje. Ágyba kucorodó tétlen menekülést minden elől. Hogy lenne-e kedve? A kedv már csak ritkán kerülgeti. Az igazat megvallva most még erőt sem érez az egészhez. Talán még ahhoz se, hogy innen felkeljen.
Meglehet, a szabadság nem neki való. Amióta az eszét tudja, parancsok, elvárások, kötelezettségek közt élt. Erején felül kellett teljesítenie, és akart is, mert a Céh szemében így volt érték. Megszokta a büntetést, megszokta, hogy minden szikra öntörvényűségéért meg kell küzdenie. Az akarat mindig kemény áron mért különcség volt, ő mégis ragaszkodott hozzá. Most már nem kell küzdenie. Nem kell megharcolnia a maga útjaiért. Talán pont ez oltja ki lassacskán. Nincs minek nekifeszülnie, nincs mit kikezdenie az eszével, a ravaszságával, az ügyeskedésével. Semmire nem jó így, hiszen így talán semmi is.*

1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-31 17:04:35
 ÚJ
>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

*Kevés változatosság maradt mostanra az életében. Helyét a mindent lebíró rendszeresség vette át. Vagy talán a megszokás? Korábbi élete kaland volt, helyenként ármánnyal körítve, csavarok egész sorával. Aztán jött az árnyélet, a szétszakítottság, másik felének elvesztése. Vele együtt növekedett a fegyelem és figyelem a lelkében. Kitartó gyakorlások, önként vállalt, kényelemtől való megfosztottság. Bájainak csillogtatása, s a hastánc kitartó gyakorlása szobájának rejtekére marad, noha utóbbinak már nem sok hasznát látja, mégis egyfajta kapcsot jelent a múltba. Körötte korábbi sütetű ismerősei is kopnak, az újakat pedig szinte egyáltalán nem ismeri. Gyakorolni indulván az udvarra már úgy jut le, hogy egyetlen korábban látott arcba se botlik bele. Persze ha valamelyiküknek csatlakozni volna hozzá kedve némi korai csetepatéban, nem áll az útjába. Legfeljebb a fegyvere.*

1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-31 16:42:33
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Később//

*Kérdőn kémleli a vigasztalan fellegeket. Hasuk megül, mint egykorvolt hadi dicsőségükből élő koros törpéké kocsmai történetek mesélés közben, mégsem hull alá egyetlen cseppnyi víz sem, hogy feloldást hozzon a nehéz lélegzetű időre. Reménytelenséget sugalló nap ez. Morcosságra sarkalló. Más utat kereső. A lélek vihar előtti csendje. Aztán ott is beüt a fergeteg, és tisztulást hoz magával. Új, friss lélegzetet. A napfény pedig új utakat világít meg.
Szeme sarkából veszi észre a vöröst. Inkább a mozgolódásra figyel fel, mintsem a látványra. A mindene ez a lány, még ha kettejük világa mostanság mást is sugallt. Ritkán látja ilyen megtörtnek. A világ súlyát hordozni nehéz feladat, azt pedig minden értelemmel bíró lény hordozza magával. Adni pedig annyit ad, amennyit a kíváncsiság belelát.
Utolsó pislantás az ég felé, aztán máris a lánynál terem. Hang nélkül hever le mellé, óvón ráborítja ritkán hordott köpenyét, s ha a másik nem tolja el magától, átöleli, s magához vonja.*
- Benézhetnénk a városba, ha volna kedved.
*Pár nap távollét bizonyosan jót tenne nekik. Néhány függőben lévő ügyük is elintézésre kerülne, amihez a rőtbundás segítsége kifejezetten jól jönne. Tudja, a régi fénye sohasem veszett el.*

1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-30 20:31:23
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Később//

*Nehéz, barátságtalan színű felhők ülik meg az eget. A szállásról az udvar felé menet igazából ezek miatt tett egy kitérőt az erkélyre, hátha elkélne valami vízhatlanabb ruhadarab. Jobb még idejében visszafordulni. Azok a felhők viszont nem hoznak esőt. Esőt nem. Csak nyomasztó gondolatokat.
A lomha, szürke égi gályák vonulása ott tartja. Csak figyeli őket és lassacskán elereszti az időt. Lekuporodik a földre és a korlátnak dönti rőt üstökét.
Pont ilyen szürkének, ilyen nehéznek érzi ő is magát. A Thalamarr birtokon sokasodtak meg benne először ezek az érzések. Elvesztette a lába alól a talajt. Wäornak nem igazán tud erről beszélni. Bár kötelékük tagadhatatlan, olykor mintha még ő sem tudna Yezáról semmit. Hadakozik a magánnyal, a új, egészen értéktelen lényével.
Csapnivaló erdőjáró. Még annak ellenére is, hogy Wäor kitartó tanár. Az erdő és a Rőt viszonya nem lett barátibb. Ez az egész próbálkozás mintha egészen hiábavaló volna. Magára sem ismer. Nadrágot visel. Csúnyácska, kényelmes csizmát. Szürke és barna vászonholmikat. A haját szoros fonatban hordja a praktikusság végett. Mintha a lángvörös szín is megfakult volna. A kardját pedig időtlen idők óta kézbe se vette. Felettébb haszontalan darab az erdőben.
Csendesebb lett. Megerősödött. Az arca mégis nyúzottabbnak tűnik. Csípőssége is alább hagyott. Fáradtnak érzi magát. Kopottnak.
Vajon hová tartanak ezek a fellegek? Lenne ott hely neki is? Van még bárhol bármi, amiért őneki lennie érdemes? Haszontalan, fakó árnya az egykor volt tűznek.*

1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-30 17:40:27
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Felthys//

*A teológai fejtegetés egész jól sikerül, pedig soha nem tanulta a szónoklat képzettségét. De elégedetten hallgatja a másik szavait, úgy látszik, sikerült valamit szavakba öntenie azokból a gondolatokból, amelyek a hosszú, magányosan eltöltött hónapok alatt kristályosodtak ki benne. Úgy érzi, megérte olyan sok időt egyedül töltenie az erdőben.
Sokan csak akkor képesek valóban hinni valamiben, ha annak kézzel fogható megjelenése van, ilyen Felthys is. Nem kezd el tovább beszélni neki az Erdőszellem látható, megfogható megjelenéseiről, mert tudja, hogy azok már csak üres szavak lennének, a széles vállú harcosnak már több kell, hogy higgyen, mint a szél suttogása a fák levelei közt, vagy a ködtől terhes hajnalpír az erdők lombja felett. Ezekben a csuhás mind az Erdőszellemet látja, hallja, érzi, de ő már sokkal közelebb került az isteni lényeghez.*
- Remélem, hogy hamar eljön ez a pillanat. *Mondja őszinte mosollyal. Azt is reméli, hogy jelen lesz akkor és együtt örülhetnek, hogy az Erdőszellem újabb hívővel lett gazdagabb.
A következőkben már a hydra faragványra terelődik a szó, a vándor pedig érdeklődve hallgatja a választ, miközben lombzöld tekintetével a kilencfejű teremtményt figyeli. Hiábavaló volna tovább kérdezősködnie, ha Felth nem ismeri a faragvány pontos jelentését, s mivel a csuhás türelmes, ezért nem is teszi. Viszont az iránytűkkel kapcsolatban nagyon érdekes választ kap. Érdeklődve áll fel a padtól és nézi meg közelebbről a kerek asztalt. A vészjósló hanghordozásra a bajszosra pillant, a lombok zöldjét idéző szemeiben furcsa fények csillannak.*
- Ha valaki eltűnik az erdőben, annak oka van. Az Erdőszellem kegyes, a bűnteleneket a legrosszabb esetben is kivezeti a veszélytelenebb részekre, de aki vétett az erdő ellen, azon kegyetlenül behajtja az adósságot.
*Megkapja a vizet, amit megköszönve ül vissza a padhoz, hogy újra leüljön. Jól esik újra emberek közt lenni, jól esik neki a hely kényelme és a tapasztalatok, melyekben része volt. Efféle pozitívumokra nem is számított.*
- Nem, köszönöm. *Válaszol szégyenlősen. Már így is túl sokat kapott.*
- Nem jutottam ilyen ételhez nagyon régóta. Idő kell neki, hogy újra hozzászokjak. Nem szeretnék a mohóság bűnébe esni.
*Pár pillanatnyi csend telepedik az asztal fölé, a csuhás csendben keresi a szavakat, amellyel ki tudná fejezni gondolatait. Az aszkézis ideje lejárt, útját világosan megmutatta neki az Erdőszellem, elvezette ide, ahol értelmet adhat létezésének, hitének és életének is.*
- Tudom, hogy nem vagy ennek a helynek a vezetője, de mégis megkérdezlek, mennyi esélye volna annak, ha csatlakozni szeretnék hozzátok? Buzgó hitem és az Erdőszellem iránti rendíthetetlen hűségem mellett máshoz is értek, ismerem az erdőt, segíthetnék nektek. *Halkan fűzi szavainak fonalát, lombzöld tekintetét lesüti, mintha olyat kérne, ami komoly áldozatokkal jár. Bármennyire is mélyült el a hitben, még nem képes közvetlen csatornát nyitni patrónusához, de bízik benne, hogy eljön az az idő, amikor majd imái elérik az Erdőszellemet és kérdéseire választ kap.*

1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-30 12:18:52
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Pycta//

*Miközben jóízűen étkezik, iszogat, figyelmesen hallgatja az erdőszeműt. Végig szemébe néz, jelezvén, figyel rá, csupán néha-néha pillant el onnan, mikor harap egy falatot étkéből, avagy kortyol italából.*
- Értem. *Válaszolja, mikor az Erdőszellemről beszél.* - Nos, tudod, én amolyan "hiszem, ha látom" ember vagyok. Mindig a felfoghatót keresem a felfoghatatlanban, és csak akkor, és csakis akkor tudok hinni az efféle dolgokban, ha előttem áll, ha megérint, ha beszél hozzám. Nem tehetek róla, ilyen a gondolkodásom. De *mosolyodik el*, amilyen áhítattal beszélsz az Erdőszellemről, kezdi megtörni a jegem, és immár csak reménykedni tudok, hogy egyszer én is megismerhetem, és akkor már semmilyen fenntartásom nem lesz felőle.
*Kortyol még egyet borából, majd szomorúan konstatálja, hogy az bizony elfogyott. Mindegy, felnéz hát az üres kupából, bekapja a maradék cipóját és vele együtt az ismeretlen eredetű ételt, megrágja, majd lenyeli, miközben Pycta kérdésére figyel.*
- A Hydra Vadvéd, a venárok jelképe. Jómagam sem tudom, hogy pontosan miért, elvégre mint mondtam, én is tegnap kerültem ide. Az az asztal azonban... *mutat oda* Egy mágikus asztal. Az iránytűk egy-egy venárt jelölnek, mindig arra mutatnak, amerre éppen vannak. Most például nagy eséllyel mutat jó néhány az udvar, vagy a szállások irányába. Hasznos, ha valami szőrén-szálán eltűnik az erdő sűrűjében. *Az utolsó mondatot elég fagyosan és vészjóslóan mondja ki, bár ő maga sem tudja, miért adott neki ilyen hanglejtést.
Felpattan a helyéről, arrébb sétál, majd néhány pillantás múlva már vissza is tér helyére, kezében egy kupa vízzel, amit mosolyogva Pycta elé tesz.*
- Éhes vagy még? Nem kell szégyenlősködni, a fáradt vándorokkal nem fukarkodunk ám. *Kacsint nevetve beszélgetőtársának.*


1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-30 11:39:45
 ÚJ
>Velsanrick Mihardiga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Renoválás//

*Bó büszkén és meglepően bőbeszédűen magyarázza el, mit is csinál éppen, bár ez nem újdonság, ha a zümikről van szó.*
~Milyen különös, hogy egy ilyen hatalmas teremtmény, mint ő, olyan kis apróságokért rajong, mint a méhecskék.~
*Velsie erre csak még szélesebb mosollyal bólint.*
-Igen, így van.
*Aztán a következő kérdésére azonnal helyeslő bólogatást is kap, így a lány azon kezd morfondírozni, hogy bajon mennyire kellene messze menniük a faltól, hogy fát vághassanak a falhoz, és ne ritkítsák meg az erőd körüli területeket, és a fal rejtve maradhasson, mikor Bó meglepően rövid gondolkodás után a még kezdetleges viskójához nyúl, és egy rántással darabjaira hull az egész. Velsie nem lepődik meg, legalábbis a közelében eldőlő hatalmas rönköktől nem kell elhátrálnia, mert látja hová fognak esni, de egyik szemöldökét furcsállva, kérdőn emeli meg, és néz az elégedetten mosolygó óriásra.*
~Ahogy akarod. Én nem bánom, ha nem kell kimenni az erdőbe.~
*Vállat von, és újra elmosolyodik.*
-Ügyes, kezdjük.
*Lépked közelebb az óriáshoz és a falhoz, hogy újra alaposan szemügyre vehesse a helyzetet, de már sokkal jobban fest, mint korábban, hiszen Bó már elkezdett vele dolgozni, és szépen megtisztította a terepet, így igazából csak le kell verniük a rönköket és valamennyi földet hordani a szétszóródott helyére. Oda is fordul az óriáshoz, és mikor az ránéz, kedvesen mutat az egyik rönkre, majd a leendő helyére.*
-Ezt... ide tedd kérlek!
*Ha ez így működik, és megértik egymást, akkor nem telik bele fél óra, és helyére kerülnek a cölöpök, és indulhatnak az udvar egy másik részébe, hogy vödrökbe földet lapátoljanak. Mikor úgy ítélik eleget hordtak össze, Velsie felmászik az ép falrészre, Bó pedig valószínűleg feladogatja neki a földes vödröket. Vagy felhajigálja, beönti, ahogy jónak érzi. Ha ez is működik, úgy egy bő óra alatt a föld is a helyére kerül, és végre felmászhat akár Bó is, ha nincs tériszonya, hogy kissé megtapossa az egészet és tesztelje a végeredményt. Akárhogy is, Velsie elégedetten ácsorog a fal belső oldalán, és csípőre tett kézzel, széles mosollyal szól fel az óriásnak.*
-Kész. Szép lett.
*Ha Bó közelebb jön, akkor végre az a rész következik, amire valószínűleg a legjobban várt és ezt a lány is tudja, ezért kedvesen megpaskolja a melák kezét, hogy indulhatnak.*
-Keressünk zümiket!
*Ő maga is meglepően lelkes ettől, bár fogalma sincs, hogyan is kellene elkezdeni, arról pláne nem, hogyan fogják befogni őket, így ez ügyben Bótól vár valamiféle útmutatást.*
-Hogy kell?
*Kérdezi hát, és már a kapu felé indulna, hogy menjenek.*

1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-30 10:56:35
 ÚJ
>Markos Bómdi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Renoválás//

*A zümiházzal babrál épp, mikor odalép hozzá Velsie, és a megszokott kedvességével kívánja a legjobbakat az óriásnak, aki erre csak egy széles mosollyal felel, meg egy biccentéssel. Tekintetét újra a lapokra fordítja, hogy kitisztítsa a korábbi lakók utáni maradványokat, hogy az újak nyugodt szívvel költözzenek be. Nem is rest megmagyarázni a dolgot a lánynak, hisz bizonyára érdekli a dolog.*
-Új zümi boldog, ha tiszta ház.
*Minden nyelvtani tudását latba vetve szép, majdnem kerek mondatot intéz a lányhoz, akinek a társasága sokkal támogatóbb az óriás verbális készségeit tekintve, mint az orké. Fel is merül rögtön a kérdés, Velsie-ről lévén szó Bó csak egy választ ismer.*
-Mhm.
*Hümmög boldogan bólogatva, és már teszi is félre az embernyi méretű falapot.*
-A falnál.
*Ismétli meg, jelezvén, hogy tudja ő, miről van szó. Erre el is fordítja a fejét oldalra, ahol pont a viskója mellett tátong a lyuk a falon, és ami mellől az odakészített cölöpök érthetetlen módon eltűntek. Mert, hogy azok ott voltak, mert az előző nap már kivágta a fákat, és méretre szabta őket, hogy ma már csak a földbe kelljen döngölni, meg földet hordani rá. Nem egy zseni ő, s akkor sem gondolta végig a dolgot, mikor azokból a cölöpökből éppen tegnap este építette meg a viskója vázát. Szerencse, hogy egy kezén meg tudja számolni, hogy hány szöggel van rögzítve a szerkezet, illetve ő nem is, de Velsie biztosan meg tudja. Velsie nagyon okos, és mindig jó ötletei vannak, például a zümikeresés. Az ajánlatot meghallva eszébe ötlik egy remek ötlet: mi lenne, ha szétszedné a viskóját? Nem azért, mert a fal anyagából épült, hanem azért, mert épp akkorák a cölöpök, amekkora a falba kell, és hát egy rántással szétesik, a teteje is még csak egy réteg szalma a fal külső oldalából, így igazán nem dönti túl sok munkaóráját. Arcán a kedves zümmögő apróságok gondolatára széles mosoly terül el, és már nyúl is a viskójáért, hogy megbontsa a szerkezetet. Ideje sincs a lánynak szólni, vagyis van, de inkább az óriásnak nincs ideje megérteni az esetleges ellenkezést, a ház már borul is az óriás felé, fele az ölébe, fele pedig a földre a lába előtt. Lassan lefekteti a maradékot, a szalmát pedig odébb söpri a fegyverraktár felé, és az ötletére előtörő büszkeséggel ad egyértelmű választ.*
-Építjük.

1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-30 00:18:37
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Felthys//

*Szerencsére nem kell magyarázkodnia a kis közjáték miatt, amit az Erdőszellemnek szentelt szentély előtt lejátszott. Főleg egy ateista előtt, aki másképp áll az istenekhez és a hithez, mint egy szerzetes. Az átélt eseményektől kissé kábán követi a nagydarab harcost, s csak a főépület nagytermébe érve rázza le róla a bágyadtságot a látvány, ami fogadja.
A hatalmas hydra magához vonzza a lombzöld tekintetet, s csak pár szívdobbanás után tudja felmérni a helyiség többi részét. Az kerek asztalt a faragvány alatt, a színes, kerek ablakokat, az iránytűket az asztalban és a padokat, ahol később helyet is foglalnak és Felth reggelit kér maguknak. Pár perc szótlanul telik, amíg a csuhás ki nem nézelődte magát. Magában elismeréssel adózik az erőd építőinek, nem kevés munkájukba telhetett, mire ezt mind összehozták. S nem csak a munka, de a tény, hogy az erőd Erdőmélye közepén van, nem könnyíthette meg a nyersanyagok beszerzését és mozgatását. Az erdő majd mindent megad, amit az arra érdemesek megérdemelnek, ám ettől még nem kevésbé nagy tett az erőd felépítése.
Közben megérkezik a reggeli, a vándor pedig kedvtelve tör magának a cipóból és a többiből. Idejét sem tudja, mikor volt része efféle luxusban.*
- Hát, viszonylag keveset jártam elátkozott templomokban. *Válaszol mosolyogva saját tréfáján, de nem hagyja megválaszolatlanul a kérdést.*
- Az Erdőszellem befogadott, együtt éltem az erdővel, összeolvadtam a mindent körülvevő lüktetéssel. És az Erdőszellem megmutatta nekem az utat, melyet járnom kellett, védelmezett és vezetett. Így sikerült elkerülnöm a veszélyeket, egy voltam az erdővel, nem tekintett kívülállónak. Aki megtalálja a nyugalmat ezek között a fák között, óvja és elfogadja az erdő törvényeit, azt nem tekinti ellenségnek az erdő. *Magyarázza buzgó beleéléssel, lombzöld szemeiben ilyenkor különös csillogás kél, láthatóan nemcsak mondja, de sziklaszilárd hittel hiszi is, amit mond. Olyan fajta hit ez, mely már határos a fanatizmussal.*
- A szekér méretű pókok nem az erdő gyermekei, sötét mágia szülhette és táplálhatta, nem csodálom, hogy az életedre tört. De ha érted az erdő szavát, akkor együtt vadászhatsz a farkasokkal, együtt úszhatsz a halakkal, repülhetsz a sólymokkal. Csak annyit végy el, ami az életedhez kell, tiszteld és féld az erdőt, különben ellened fordul. *Folytatja a magyarázatot. Most, hogy van kivel szólnia, a sok-sok hónapnyi meditálás és aszkézis végre szavakká válhat. Ami eddig csak az elméjében létezett, a világosság, melyet az Erdőszellem gyújtott a homloka mögött, végre formát is ölthet. Mi ez, ha nem egy lépés a lelki tökéletesség felé?*
- Amíg nem fogadod lelkedbe az Erdőszellemet, amíg tagadod, az erdőt is tagadod. *Nem akarja megbántani szavaival a harcost, de nincs értelme udvariaskodnia.*
- Magad mondtad odakint, egy isten nem rombol, hanem teremt. Nézz körül. *Mosolyodik el haloványan. Szinte érezni a falakon kívül élő-lélegző életet, a fákat, a növényeket, a bogarakat, az állatokat.*
- Az Erdőszellem teremt, életet ad.
*Érzi, hogy ezúttal is elragadta a vallásos áhítat. Nem tisztje, hogy híveket toborozzon, másképpen szolgálja ő az erdőt. Gondolataiból a kínálás zökkenti ki, de mosolyogva hárítja el.*
- Igen, nem iszom efféle italokat. *Biccent a kérdésre. Mosolyogva hallgatja Felth szavait apjának ízletes boráról.*
- Én még soha nem ittam bort. *Mondja még, de egy pillanatig sem látni rajta, hogy bánná a dolgot.
Az újdonság varázsa és a rövid ismeretség miatt egyelőre még nem tűnik fel neki a harcos kettőssége, de az az udvaron is tapasztalt furcsa érzés már elültette a gyanakvás magját elméjében, ha egyszer jobban is megismeri a férfit, biztosan fel fog tűnni neki mindez.*
- Mit jelképez ez a faragvány? És mik azok az iránytűk abban az asztalban? *Kérdi a hydra hatalmas szobra és a kerek asztal felé intve. Közben elfogyasztott pár falatot, de csak módjával, hisz az erdei élethez szokott gyomra nehezen birkózna most meg az étellel, ha teleeszi magát. Ha teheti, vizet kér magának egy kupával és azt kortyolgatva várja Felth válaszát.*

1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-29 19:02:26
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Pycta//

*Ahogy ott bent ülnek, hamarost meg is jön a reggeli, hogy mi az, azt az Erdőszellem se tudhatja, de legalább van íze, no meg laktató. Ennyi a lényege egy ételnek, a külcsín már csak hab a tortára, vagy formalitás, kinek mi.
Miközben jóízűen falatozik, és issza a finom bort, érdeklődve hallgatja az erdőszeműt.
~ Aszkéta. Mégis mi a fene az az aszkéta? ~ Tűnődik el, majd arra a következtetésre jut, hogy minden bizonnyal valami hitbuzgó vándor, hittérítő vagy ilyesmi, visszaemlékezve a lelkes sprintjére a szentélyhez.*
- Tavaly nyár óta egyedül Erdőmélye szívében? *Horkan fel csodálkozva.* - Hogy élted túl? Én egyszer jártam erre régebben, akkor egy szekér méretű pókot kellett karddal és pajzzsal leterítenem. Kaptam is tőle egy emléket. *Mutat ezzel a hegre, majd legyintve folytatja.* - Ez például egy mágikus csapdákkal teli templomban volt. Te jó ég, mindahányan majd' otthagytuk a fogunk! De kint a szabadban... Egészen más. Éjszakánként medvék, irbiszek és mindenféle rémek portyáznak, az éjjel is hallottam az üvöltésüket. *Ezt nyomatékosítván egy léha mozdulattal a falon kívülre mutat hüvelyujjával.* - Elképesztő, hogy mindezt túlélted. Nem vagyok egy gyáva ember, de még jómagam sem mernék, vagy legalábbis nem szívesen töltenék odakinn egy éjjelt.
*Láthatóan őszintén csodálkozik, már megint az a fránya fiatalos csillogás dereng szemében.*
- Kérsz egy kis bort? Vagy netán... *Igen, arra akad kilyukadni, hogy vallása révén nem ihat-e alkoholt. Nem tudja, nem igen diskurált még szerzetesekkel.
Ha elfogadja, hát neki is tölt egy kupával, ha nem, hát mosolyogva tölt friss vizet vendégének.*
- Ízletes egy bor, mi tagadás. Legutoljára ilyen finomat apám udvarában kóstoltam. Alig lehettem tizenhat esztendős. *Nevet fel.* - Tehát lassan több, mint egy évtizede nem akadt párja annak az italnak. Erre íme!
*Észre se veszi, hogy elszólta magát. Megint, ugyebár. Lehetetlen beleszokni abba, hogy ő most inkább a hatvanadik tele felé közelít, mintsem a harmincadikhoz. Külsőre, persze. A jó emberismerő könnyen felfedezheti a kegyetlen ellentétet a belsője és külsője közt.*


1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-07-26 23:25:54
 ÚJ
>Velsanrick Mihardiga avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Reggel//
//Renoválás//

*Velsie korán ébredt, bár ez nem nehéz, hiszen alig aludt. A megszokott, rémálmoktól gyötört éjszaka azonban most különösen nyugtalan volt. Sokszor riadt új fajta rémálmokra, amik a változatosság kedvéért nem a múltjából léptek elő, hanem a lehetséges jelenből, vagy inkább jövőjéből, noha igen csekély az esély rá, hogy ő maga élje át a látottakat. Már csak azért is, mert Soreyl végül úgy döntött, nem mehet vele Artheniorba. Álmában újra és újra a férfit látta kínok közt vergődni, számtalan módon megkínozva, a legkülönfélébb szörnyűségektől.
Így aztán Velsie kialvatlanul, nyúzottan, és morcosan, de meglehetősen korán lép ki a szobájából, és az udvarra lépve éppen Bót pillantja meg a fal tövében eszkábált viskója mellett. A kedves óriás valami fából készült lapokkal, vagy deszkákkal bíbelődik elmélyülten. Homlokán elmélyülnek a ráncok, és a lány szinte hallani véli a nagy, nehéz fogaskerekeket a férfi fejében, ahogy egyik pillanatnyi gondolatot követi a másik.*
~Ő mindig tesz vesz valamivel, sosem unatkozik. Kedves jószág, de muszáj megzavarnom, mert még nincs kész a fal.~
*Bó, tudta nélkül ugyan, de mindig segít a lánynak, hogy visszanyerje kissé a lelki békéjét, és a kedve is jobbra forduljon, amiért most különösen hálás neki. Vár is néhány percet és csak messzebbről figyeli az óriás ténykedését, és csak amikor az látszólag elkészül, és éppen a kész művét tanulmányozza, akkor lép oda hozzá kedvesen megszólítva.*
-Jó reggelt Bó!
*Még egy szelíd mosolyt is mellékel ehhez, amit mostanában kifejezetten Bónak tartogat, és nem osztogatja senki másnak.*
-Segítesz nekem?
*Tér azonnal a tárgyra, hiszen véges az idejük, és szeretne minél előbb túl lenni ezen a feladaton, hogy a többire koncentrálhasson. Ha kap választ, ha nem, még megtoldja a magyarázattal, hogy Bó is rájöjjön, mit mulasztottak el eddig megcsinálni.*
-A falnál.
*Mutat is az említett sérült rész irányába, amit már korábban együtt szemügyre vettek az óriással, nem sokkal azután, hogy megkapták a feladatot. Szükségük lesz néhány nagy rönk fára, ami miatt a lány kissé feszült is, hiszen a falon túlra kell menniük, de reméli, hogy az óriással ez gyorsan meglesz, és nem is mennek nagyon messze.*
~Utána pedig jöhetnek a zümik, jut is eszembe...~
-Utána keresünk zümit.
*Mondja még szélesebb mosollyal a férfinak, ezzel is motiválva, hogy minél gyorsabban végezzék el a kötelező köröket, hogy aztán mindenki azzal foglalkozhasson, amivel szeretne.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346