Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 10:59:10
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//

*Umon tanácsát bólintással veszi tudomásul; köpenyét szobájában hagyta, így csak a gyakorlótér porához hasonlítható árnyalatú bőrből készült felsőjétől válik meg. Csak egy megnevezetlen állat irhájából készült pólója marad felsőtestén, mivel ahhoz még elég hűvös van, hogy ne váljon meg tőle. a másik rongyot pedig a kis bekerített tér végére dobja; nem árt az neki, rosszabb dolgot is elviselt már.*
- Ha feleolyan gyakorlásban lesz részem mint ami az előbb zajlott, akkor még többet is ígérhetek egy-két vágómozdulatnál! - *Elvigyorodik s Umonról Aenae-ra s Pyctára emeli a tekintetét, még utoljára biztatóképpen kacsint, onnantól fogja csak és csakis kizárólag stigmás ellenfelére kezd koncentrálni.

Tekintete összeszűkül, kezeit mellmagasságig emeli s kissé eltolja magától, ökölbe szorítva. Lábát úgyszintén keresztbe teszi, bár kissé széles távot hagyva kettőjük közt. Még egyszer megmozgatja vállait, mielőtt még testtartása is alig észrevehetően meghajlana, s Umon hajlására egy laza biccentéssel válaszol. Nem kívánja ellenfelét megsérteni, de ő nem a nagyon gyakorolja a párbaj etikát, s nem is tartja olyan fontosnak. Mélyen beszívja a hűvös hajnali levegőt, mi megvilágosult nyugalommal tölti el testét. Majd ugyanolyan komótossággal ki el is hagyja az testét.*
~ Akkor csináljuk. ~
*Szemét örökké társán tartva ő nem lassú köröket kezd megtenni a pálya körül, hanem éppenséggel arasznyi lépésekkel kezdi csökkenteni a távolságot közöttük, továbbra is keresztlépésben tartva lábait. Szinte már azt lehetne mondani, hogy csoszog, ami nincs messze az igazságtól. Egyenesen Umon felé közeledik, minden tétovázás vagy kétség nélkül. Biccentésére nem felel. Ha már alig pár lábnyi távolság marad kettőjük közt, behajlítja térdét, készen arra hogy elugorjon a derékon alulra érkező támadások elől, s ökleit kicsit visszahúzva melléhez, hogy legyen esélye arra is hogy azzal fogja meg a kisebb ütéseket. Továbbra sem sejti az erejét, s az előző csatában látott sebességből leszűrve tudja, hogy nem lenne esélye váratlanul érkező találatot bevinni. Így hát türelmetlenül várja Umon mozdulatát.*

1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 10:07:29
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kalandor és a kígyó//

*Umon rámosolyog Sunukora, miközben az közeledik felé. Felméri testalkatát, jóllehet ő még viseli felsőruházatát.*
- Javaslom könnyíts ruházatodon barátom! Minden bizonnyal kényelmesebb lesz mozogni. Egyet viszont ígérj meg, bármily kimenetele is legyen a gyakorlásnak, te is megtanítasz kardot forgatni.* Komolyan gondolja szavait, bár sohasem volt még szüksége nagyon akár a pusztakezes, akár egyéb harcmodorra, de szívesen veszi az új ismereteket. Látja, ahogy Sunuko méregeti, ezt természetesnek veszi, hiszen végül is párbajra készülődnek. Gyorsan lazít még mozdulatain, lábát lerázza és megpróbálkozik egy hevesebb karkörzéssel is. Nyilván érzi a korábbi ütéseket, melyeket a venár vezértől bekapott, de a fájdalom múlandó:*
~Bízd a Fekete Fát! Termése enyhet ad az éhező gyomornak és a beteg testrésznek, csak tenned kell arról, hogy felneveld.~* Ezekkel a gondolatokkal kezdi el mozdulatait, amennyiben Sunuko elkészült és láthatóan a megfelelő mozdulatokat felveszi. A szerzetes nem siet, mozgása egyenlő a szellővel, lágy és kecses, immár nem készül durva mozdulatokra. Egyrészt ellenfelét nem ismeri, másrészt nem áll szándékában véresen komoly játékot lefolytatni, hisz nincs már ereje teljében, illetve Sunukoval is nemrég találkoztak. Az idő gyönyörű. A lassan eltűnő hajnali, illetve most már reggeli ködöt, a felkelő nap bíbor pettyekkel fröcsköli be, ahogy a látóhatár is lassan aranyló színeket ölt a fák mögött. Ettől függetlenül hűvös van még, de a szerzetes nem érzi az időjárást, vére pezseg és harcra kész. Kezeit maga előtt összetéve lassan meghajol Sunuko előtt, úgy, hogy szemeit még véletlenül sem veszi le róla, majd bal kezét előrébb, jobb kezét hátrébb, alapállást vesz fel. Lábait lassan keresztezi egymás előtt és oldalsó körzésbe kezd Sunuko előtt. Ha az követi mozdulatait, ő is akképp mozog. Nem kíván még támadni, előtte felméri az erő viszonyokat, illetve megvárja, míg gyakorlótársa kezdeményez. Ha ezt nem teszi, természetesen átveszi a kezdés jogát. Az idő szép és annyi van belőle, mint a tenger, nem fog elfogyni sosem. Meg kell becsülnie ezeket a szép, cseppnyi pillanatokat, mikor elfogadják, mikor törődnek vele. Soha nem lehet tudni, hogy mikor változik a helyzet, hogy a benne lakozó gonoszt, mikor nem tudja már visszafogni. Jelenleg erre nincs veszély, teljes az önuralma, stigmái csak tarkóján és nyakán, valamint arcán láthatóak, egyelőre a mozdulatlanság abszolút nyugalmában. Oldalazása közben aprót biccent Sunuko felé, hogy övé a kezdeményezés.*

1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-14 08:52:29
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//

-Úgy legyen, Bayde! *Patkány megevésére y kicsit összekoccintja a fogait, mintha a levegőbe harapna.*
-Ha bántja Patkányt, nem lehet kétség afelől, hogy én is megeszem őt! Úgyis elég hideg van erre bunda nélkül! *Elkezdi hallgatni a Pycta nevű férfit, aki úgy tűnik, hogy valami vallási vezető, ő pedig valami fura elborult szektába csöppent bele.* ~Na mindegy, ilyenek mindenütt vannak~ *Amikor az Erdőszellemről hall, egyből leesik neki, hogy ez olyasmi lehet, mint az ő vezetője, a Tenger Szelleme és egyre szimpatikusabbá válik számára ez az egész.* ~Mintha a tenger lenne az erdő és a benne lévő gonoszok meg a csatahajók. Kezd izgalmas lenni!~ *Kezdi úgy gondolni, hogy nem is annyira beteg emberek ezek, csak kicsit túl komolyan veszik ezt az egészet. Amikor ő a hajón volt, akkor is voltak persze ilyen beszélgetések, de sokkal kevésbé magasztosak, és csak pár pohár rum után kerültek elő, valamint senki sem értette igazán, hogy miről is van szó. Ez meg mintha eléggé összetett lenne. Ezután megérkeznek az ételek Leon pedig hatalmas szemekkel mered az ízletesnek tűnő borra, és már tartja is oda ivóedényét, egyszerű fakupa, amit a táskájából halászott ki közben, hogy töltsék neki teli. Majd miután egészen hozzáértő ízlelés után felhajtotta, nekilát az ételnek. Miközben már keres is valakit a tömegben, akivel beszélgethet. Nem is nehéz kiszúrni az éppen hatalmasat tüsszentő férfit, akinek elég furcsa kinézete van, ezzel pedig szimpatikussá válik a kalóz szemében.*
-Az igen! *Veregeti meg a fickó vállát, persze azért csak ügyelve, hogy ne törje össze annak madárcsontjait.*
-Leon vagyok, neked meg jobbulást meg sok szerencsét ahhoz a nőhöz! *Vigyorog a férfire, miközben odatartja a kupáját koccintásra. Közben meg odasúgja Umonnak.*
-Nem tűnik valami válogatósnak, biztos gyorsan meglesz neked!

1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 21:48:02
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Udvar//

- Tudom, hogy nem fog bántani.
*Halványan elmosolyodik, mikor megpillantja a férfit. A druidát, akiről Pycta mesélt neki.*
- Sosem bántanak.
*A tündér ezt csodálatos képességként fogja fel, nem igazán hisz semmiféle istenben, de ez egy különös áldás.
Követi az állítólagos druidát az udvarra, közben pedig végre elmondja, hogy mit szeretne.*
- Pycta idefelé megígérte, hogy beszélhetek veled. Én nem akartam ide jönni, de megígérte, hogy tanítasz pár dolgot. Szeretnék én is egy hasonló állatot, ami megvédhet. Mert...
*A vállához nyúl, hogy tenyerébe vehesse Csillagot.*
- Ő nem igazán alkalmas rá.
*Bayde egy kölyök nullumot láthat, aki amit észreveszi a nagymacskát reszketve bújik bele a tündér kabátjának ujjába.
Az orkot megnézi magának, mikor a férfi majdnem átesik rajta, de a tündér nem tanúsít felé különösebben agy figyelmet. Ám Bayde mégis megszólítja, így a tündér egy barátságos mosolyt küld felé.*

1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 17:59:41
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Szerencse, hogy a régi venárok nem csupán néhány kis kunyhót húztak fel az erdőben, hiszen akkor most ugyancsak szűkösen lennének. Ekkora nyüzsgés legutóbb városi fogadókban látott, nem pedig egy rengeteg legmélyén. Úgy látszik, hogy egyre többen csömörlenek meg a városi léttől és keresnek békét és megnyugvást az érintetlen természetben. Más kérdés, hogy ha ez így megy tovább, akkor ezt aligha lelhetik meg itt.
Most viszont csak mosolyogva veszi, hogy a többiek megbámulják az oldalán feszítő nagymacskát és amiatt sem kezd aggódni, hogy Pycta - üdvözlő szónoklata közepette - barátkozni kezd vele. Xauzur egyelőre nem jelent veszélyt senkire és ha lesz ideje bőven foglalkozni vele, akkor ez a későbbiekben sem nagyon fog változni. Igaz, hogy akkor már nem lesz szükség druida bűbájra sem.*
- Csak nyugodtan. *pillant le ahogy a számára ismeretlenek közül egy tündér óvakodik oda hozzájuk és próbál megismerkedni az irbisszel* Nem fog bántani.
*Közben megkeresi a sokadalomban a copfos férfit, aki, saját bevallása szerint, nem fél a ragadozótól.*
- Sort keríthetünk rá. *vigyorodik el és lelki szemei előtt már látja is, ahogy Xauzur szabadulva a kis trükk hatása alól nem a tejet, hanem Leon kezét kóstolja meg* Pedig a patkányodnak biztos jobban örülne. Azt hiszem ízletes ínyencfalatnak találná. De ne aggódj, talán megmarad a rágcsálód.
*Úgy véli, hogy nem lenne okos dolog ekkora tömegben maradni Xauzurral, jobb ha a vadat nem dobja be egyből a mély vízbe. Így amikor a többiek falatozni kezdenek, biccent egyet és elindulnak kifelé. De még odaszól Ertatsnoy-nak.*
- Ha érdekel, gyere velem! Odakint nagyobb a nyugalom.

//Udvar//

*Persze odakint is vannak, úgy látszik másoknak is sok volt a benti nyüzsgés. Odakint pedig szinte keresztül is esik egy lépcsőn ücsörgő és pipázgató... orkon? Egy pillanatig azt sem tudja, hogy mit mondjon. Soha életében nem találkozott még ilyen fajzattal és odahaza, Lihanechben nem éppen hízelgő módon emlékeznek meg a fajtájáról. Tulajdonképpen nem is nagyon sorolják őket az intelligens lények közé, vagy ha mégis, úgy a káosz fattyainak, a gonosz megtestesülésének tartják őket. Épp azon gondolkodik, hogy megszólítsa-e, amikor a mélységi érkezik és váltanak pár szót. Úgy fest, hogy nincsenek jóban. Ezt sem érti igazán, hiszen a sötételfek éppen csak egy vonásnyival jobbak az orkoknál, akár meg is érthetnék egymást. Amikor pedig Xo távozik, mégis megszólal.*
- Khm... hé, te! *Próbál egy kis barátságos színt vinni a hangjába, de a kezét nem veszi le Xauzurról. Bízik benne, hogy az irbisz látványa elég visszatartó erő és az ork nem fog azonnal a torkának ugrani.* Kicsit rossz bőrben vagy. Történt valami?
*Szeme sarkából az udvar másik felé sandít, de úgy látszik, hogy más nincs a közelben. Pedig azt a világos hajú elf leányzót is látta kisurranni a teremből és részben miatta jött ki maga is. Vele izgalmasabb lett volna összefutni. Egy pillanatra eszébe jut, hogy az ork talán már végzett is vele. Nyugtalanító gondolat, de aztán arra jut, hogy erre aligha lett volna ideje.*

1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 17:43:18
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*A szerzetes elmélyülten hallgatja a venár vezér beszédét. Pontosan érzi mely rész tartozik rá, s mely nem. A természet védelmére vonatkozó szabályokkal pontosan tudja, hogy neki nem lesz problémája, a gonoszra vonatkozó résznél, mintha stigmái, ezzel együtt arca sötétebbre változna át. A többiekkel ellentétben azonban nem csak a vezérre koncentrál, folyamatosan a többiek reakcióját nézi, a megszerzett tudást gondosan elraktározza magában. Nem kerüli el figyelmét, ahogy Bara elhagyja a helyiséget, majd azt követően többen követik is. Kissé sajnálja az orkot, bár biztos benne, hogyha az ezt tudná, éktelen haragra gerjedne. Azt is sajnálja, hogy nincs közöttük, reméli valaki majd utána megy, de beszélgetésük után egyelőre nem érzi azt, hogy neki kellene. Van ki merev szemekkel állja a vezér tekintetét, mely helyzet és státuszfelmérésre utal, van ki szerelemmel, van, ki éhes tekintettel alig várja már, hogy egyenek. Hamarosan újabb vendégek érkeznek az étkezőbe élükön Bayde-el és Xauzurnak nevezett irbisszel.*
~Hát sikerült az adás-vétel.~*nyugtázza halvány mosollyal az arcán. Bayden látja a földöntúli büszkeséget, s talán egy kicsit azt is, hogy örül a figyelem központjának. Úgy gondolja, hogy mindenféleképpen jól fogják tudni hasznosítani, védelemnek sem lesz utolsó. Egy kicsit az éjszakai őröket sajnálja:*
~Az első napok biztos izgalmasak lesznek az őrvenároknak!~szélesedik a mosolya, de így a lángoktól alulról megvilágított arca, inkább groteszk szörnyszülöttnek mutatja. Közben Xotara is megérkezik, melyet örömmel nyugtáz. Nem érti a nőtől, felé irányuló ideges tekinteteket, de betudja előbbi konfliktusuknak.*
~Ez a lila ruha nagyon jól áll neki. Milyen durcás arca van, mikor ilyen ideges...~mosolya szélesedik, s észre sem veszi, de a sötételfen megragad kissé tekintete, vékony, de izmos lába tökéletes harmóniában áll szintén vékony testével, hegyes füleivel. Komolyan úgy gondolja, hogy még ez a sötét bőrszín is jól áll neki. Hosszasan felsóhajt magában, majd hirtelen megijed, nehogy kéjsóvárnak higgyék, miközben itt szemének legeltetése közben hangosan sóhajtozik, majd hirtelen megvonja a vállát:*
~Kit érdekel! Úgysem figyel rám senki!~*Ezzel elintézettnek érzi a dolgot, majd sóhajtozik tovább, s szinte azzal a lendülettel, falnak támaszkodó megvont válla lassan csúszni kezd, s a sötételf alakjának, durcás tekintetének, saját, csuhában összefont kezeinek és a fal "taszítószilárdságának" köszönhetően borul meg lefelé.*
~A Fekete Fára!~*Hirtelen és feltűnő mozdulatát briliáns ötlettel palástolja, s miközben kezeit hirtelen széttárja, mint a magas égen szárnyaló madár, egy ordas nagy tüsszentést imitál, hogy aztán oly hirtelen vágja magát vigyázzba a falnál, mint a közkatona Arthenior főterén. Szerencsére Pycta ekkorra már a beszédét befejezte, így nem zavarta meg sem a mozdulat, sem a tüsszentés. Zavarában csuháját igazgatja meg, majd gyors és általa határozottnak vélt léptekkel indul egy üres szék mellé az asztalnál, hogy egy még be sem azonosított immár eszegető csapattársnak zavartan jelentse ki:*
- Bizonyára megfáztam. Jó étvágyat!*Ekkor dönti el végleg, hogy bármi történjék is, Xotarára soha nem néz többet rá társaságban, főleg nem, egy ekkorában.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.13 17:48:25

1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 17:31:18
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//

*Seles nagyon kíváncsi lenne rá, hogy mi járhat Xot fejében, mert látja rajta, hogy van min töprengenie, de nem érzi magát olyan helyzetben, hogy zaklassa miatta a lányt. A jó viszonyuk talán majd megoldja a nyelvét később, ha lesz idejük egy kicsit kettesben csevegni. Az ork-dolgon meg sem lepődik, emlékszik arra, hogy milyen galibát okozott az az ork a találkozásukkor annak idején. Ott, ahonnan Seles származott, sokan rossz szemmel néztek az orkokra, de ő hitt benne, hogy azért van kivétel, van, aki meglepetést okozhat. Sajnos akkora a tömeg, hogy nem tudja belőle megállapítani, de feltételezi abból, amit Xot mesél, hogy Vadvédben is élnek orkok.*
- Azt hiszem, sok mindent kell majd elmesélned, mert, és szerintem Isqeha nevében is beszélhetek... *Kezével útitársa felé int.* Fogalmam sincs, hogy keveredtünk ide, és abban is tanácstalan vagyok, mi ez a hely pontosan. Az erdőben találkoztunk, összebarátkoztunk, és volt olyan kedves, hogy elkísért idáig. Isqeha, ő pedig Xotara, egy régi barátom. *Int visszafelé is.* Hasonlóan furcsán és váratlanul találkoztunk, de majd mindenképpen elmesélem!
*Seles látja, ahogy a tömegből kiválik és eléjük áll egy elf férfi, majd beszélni kezd. ~ Nyilván a vezetőjük. ~ Gondolja magában, és illedelmesen figyel mindarra, ami elhangzik, hiszen más házában vendégeskedik, valószínűleg meleg szállást és ételt is kap, és még az irbisz vacsorája sem lett - ennyit már igazán megtehet illemből. Ahogy azonban Pycta a hitéről beszél és az Erdő Szívéről, valahogy úgy érzi, mintha egy egészen új távlat nyílna meg előtte, mint mikor valami végig az orra előtt van, és csak most sikerülne szavakká formálni. Seles nem volt soha igazán vallásos, nem tartotta soha összeegyeztethetőnek azzal a sok nehézséggel, amivel életében szembesült. De az erdő mindig ott volt neki, és valamiért eddig a percig megóvta, sőt ide terelte a lépteit. Ha a Fában Lakó nem is létezik, mégis az erdő volt az, aki megvigasztalta, amikor gyászolt, elrejtette, mikor üldözték, és ételt adott neki, amikor napok óta nem volt mit ennie. Amikor segítségre volt szüksége, az erdő meghallgatta. Nem különb hát az erdő, mint bármelyik elképzelt égi istenség, ha egyszer ő ott volt, és megsegítette a lányt jóságáért cserébe, amikor kellett?*
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem még mindig sorra érnek a meglepetések. *Mondja a döbbenettől letaglózva Isqehának, mikor a beszédnek vége. Az ételek látványa egy kicsit eltereli a figyelmét, és ámulva kóstol bele a borba, amihez foghatót még soha nem ivott. Felemeli a poharat és csodálkozva néz tükörképére.*
~ Lehet, hogy álmodom ezt az egészet, de akkor is ez életem legszebb álma. ~

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.13 17:33:30

1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 15:20:48
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//
//Kis kitérővel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Xotara kusza érzéseibe és gondolataiba merülve összerezzen, amikor Seles megszólítja. A sötételf lány azt se vette észre, hogy mellé ült a fél-elf barátjával. Hát, igen Xotarának vannak a közösségi veselkedésben erős hiányosságai, furcsaságai.
- Jah, bocs! Kicsit szétszórt vagyok ma.
*Dörgöli meg zavartan a nyakát.*
- A lábam? Nem halok bele. Hát, pont ahhoz van köze, ami miatt most ilyen szétszórt vagyok. Tudod, milyen jó hatással vagyok az orkokra… meg úgy mindenki másra is.
*Feleli cinkos mosollyal, majd komorabban folytatja: *
Azonban most, fordítva sült el a dolog. Én barom, hagytam, hogy kihozzanak a sodromból. Ettől vet szét most, az ideg. Van ennek értelme? Attól vagyok ideges, hogy ideges voltam? Agyrém. Mindegy.
*Selessel beszélgetve kiszúrja, hogy az ork (akinek persze hogy nem bírta megjegyezni a nevét) kimegy a nagycsarnokból. Ekkor veszi magához a szót Pycta.*
- Majd, elmesélem a részleteket is, ha gondolod. Persze, csak az után, hogy elmesélted, hogy a fenébe keveredtél ide… és hogy Ő ki?
*Hajol előre látványosan az asztalnál a félvér felé biccentve.*
- De most figyeljünk Pyctára.
*A sötételf lány szótlanul hallgatja végig a szentéletű hosszúéletűt, és levonva a beszédből a konzekvenciákat, megállapítja magában, hogy hasonló a véleményük Pyctával az erdő, és a Vadvéd dolgait illetően. Leszámítva persze az erdei entitásban való hit béli dolgokat. Amikor a Vezér befejezi, és megnyitja a lakomát Xotara így szól Seleshez (ezért nem is látja, hogy közben egy platinaszőke elf leányzó is elhagyja a nagycsarnokot): *
- Bocs! Mindjárt jövök, de ki kell köszörülnöm a csorbát. Most, mert szerintem utána már nem lesz rá többé lehetőségem. Vigyázz a helyemre! Köszi.
*Xotara kihasználva lakomán keletkezett fennforgást maga is kisomfordál az udvarra. Megpillantja a lépcsőn ülő orkot. A mélységi lány leveszi hátáról a tegezét, és kivesz belőle valamit, majd sántikálva, nem úgy, mint, aki valami rosszban sántikál, csak úgy simán sántikálva oda sétál az ork mellé. Xotara nyugodt hangon, az orkra sem pillantva, mintha csak az szép időjárásról beszélne, így szól:*
- Szóval, nemcsak egy mocsok ork vagy, de még büdös is.
*Pillant a füstfelhőt eregető orkra.*
- Itt pöfékelsz a természet lágy ölén, mint egy vaskohó. Te tudod.
*Elhallgat.*
- Nem kérdem, meg hogy zavarok e, mert tudom, hogy igen, ami teljesen érhető a történtek után… meg ne kerteljünk, amúgy is. Mielőtt még a karoddal elkaszálnád a lábaimat, és az agyam folyna ki lépcső kövezetére...
*Mély levegőt vesz.*
- Azért jöttem, hogy megfogadjam a tanácsodat. Befejezem, amit elkezdtem.
*Azzal, a mélységi lány lehajol Bara'agh Achysh-hoz, és 1 Világoszöld varázsital tesz le mellé a lépcsőre .*
- Túlreagáltam. Bocs!
Majd otthagyva az orkot visszabotorkál a nagycsarnokba, visszaül Seles mellé és elégedetten a lányra vigyorog.
Xotarának, az őrtorony békés magányában szenvedve jutott eszébe, hogy a citromos bevásárláskor vett egy gyógyitalt is, amit most úgy véli sokkal talányosabban sikerült felhasználnia, mint eredetileg képzelte volna.*

1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 14:07:26
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Étkezőben//

*Figyelmesen hallgatja fajtársa szavait. A sokat emlegetett Erdő Szíve. Gyermekkorában rengeteg mesét hallott erdőkről, az azokat védő szellemekről és a Fák Őrzőjéről is. Otthon utóbbit emlegették sokat. Rendületlenül hitte, hogy valóban létezett és a lelke ott van minden erdőben és általa teremtett elfben egyaránt, mely pajzsként szolgál a betolakodók ellen. Egészen addig, míg az a szörnyűség nem történt szeretett nagyapjával. Azóta csak tessék-lássék hiszi a dolgot, mindenesetre nagy tisztelettel adózik az erdő és annak minden lakója előtt.*

//Udvar, kicsit Bara'agh//

*Mielőtt az étel kiosztásra kerülne, ő kioson az ajtón. Egyáltalán nem éhes és a sok idegen arc láttán jól esik a magány. Az udvar veszi felé az irányt, ott nagyot sóhajtva néz fel az égre. Percekig csak bámulja az eget, mely egyre feketébben nyúlik szét az égbolton. Mintha csak egy nagy pokrócot terítenének a világra, melyen a lyukak a csillagok.
Csak ekkor pillantja meg az üldögélő orkot. Megvető, enyhe félelemmel vegyes pillantást vet rá, majd sietve továbbindul.*
~Hihetetlen, hogy akárkit beengednek. Ez itt akármikor elkattanhat.~
*A főkapuhoz sétál, majd felmászik az őrtoronyba. Nem őrködni ment oda, inkább csak gondolkodni. Könyökével támaszkodva bámulja a sötétülő erdőt és ezen a Vadvéden gondolkodik. Ha rajta múlna, csak elfek élhetnének itt.* ~Milyen szép is volna! Melyik más nép tudna szimbiózisban élni az erdővel? Na meg persze Bayde is maradhatna. Hisz annyira... kedves.~ *A gondolatra elmosolyodik és csendben kémleli tovább az egyre feketébb látóhatárt.*



A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.13 15:00:23

1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 13:10:07
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Kipillant a nem régiben birtokba vett emeleti szobája ablakán. Egészen tűrhető idő lehet kint. Egy pillanat alatt dönt.
Ellép az ablaktól, felcsatolja széles bőrövét, majd néhány lépéssel a székhez sétál, elveszi a tegezét, s gyakorlott mozdulattal pattintja oldalára. Pillantása a szekrényére siklik, s kiveszi az arasznyi széles kendőt, melyet övének egyik szabad kis csatjára fűz. Még talán egy mohazöld díszmasninak is elmenne, ha annak szánta volna. Ellenben nem annak szánja. Tervei szerint, ha egyedül lesz az udvaron, talán kicsit visszamerül ifjonc korának emlékeibe, amikor még nem számított a célba érés csak az együvé válás. Furcsa, mennyire elvágyott erdei otthonából, most pedig mennyire nosztalgiázhatnékja van. Bár, ha nem köt ki itt, és nem segít Aenaenek, talán eszébe sem jut, hogy újra elmerüljön emlékeiben. Kézbe kapva íját indul az ajtó felé, s lendületes lépéseit csak az ajtó visszahajtása töri meg. Aztán lendületét visszanyerve, sebesen halad végig a folyosón, lefelé a lépcsőn, kifelé az udvarra.
Még sincs egyedül, az udvaron már egy kisebb csoportosulásba botlik. Biztosan csak gyakorlóharc az egész, mert szinte biztos, hogy Aenae nem állna olyan nyugodtan szemlélve az eseményeket, hogy Pycta és Umon egymást gyepálják. Áll egy picit távolabb míg befejezik, s csak akkor megy közelebb, amikor Umon, Sunukot hívja ki, s a férfi hozzáfog bemelegíteni.
Megáll Aenae és Pycta mellett de mindenkinek szól a köszöntése.*
- Jó reggelt. Nem zavarok? Gyakoroltok?

A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.13 13:12:57

1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 12:22:29
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*Ha definiálnia kellene azt, hogy mit is érzett a küzdelmet nézve, akkor egész sor érzelmet tudna mondani, de abban egészen biztos, hogy a rémület nem volt közöttük. Umon szavaira egy kicsit még fel is vidul és ujjai takarásában elmosolyodik. Testtartásán továbbra sem változtat, még akkor sem, mikor Pycta odalép hozzá. Tekintete most Umonékra szegeződik, csak akkor villan át az elfre, mikor az bedobja a gyakorlást. Aenae persze tudja, hogy viccel, de ennek ellenére olyan tekintettel méri végig, hogy ha pillantással ölni lehetne, akkor Pycta menten holtan esne össze. A gyilkos tekintet persze csupán egy egészen rövid pillanat, mert utána a férfi keze az arcához ér, ettől pedig egyből elgyengül a térde. Leengedi a kezét immáron a szája elől, és újra összefonja karjait a mellkasa előtt.*
- A véred, vagy az övé mennyiben szolgálja ezt?
*Kérdez vissza halkan, az elfre nézve. Olyasmit mondjuk el tud képzelni, hogy egy baráti bunyó segíthet levezetni a felgyülemlett feszültséget, de a feszültség levezetése meg önmagunk keresése nem egészen ugyanazt jelenti. Meg Umon nem is tűnik olyannak, mint akiben annyi felesleges energia van, hogy le kelljen azokat vezetnie. A topázsárga szempár átfordul a stigmás arcú szerzetes és az régiújvenár Sunukora, majd újra Pyctára néz, tekintete végigszalad az orra alatt elmaszatolt vérfolton, majd a csupasz felsőtestén. Egész nap nézné, olyan gyönyörű, de a hely és főleg az évszak nem alkalmas arra, hogy nézelődhessen.*
- Nem fázol?
*Fejével biccent a másik ruhája felé, ami mellett elhaladt, mikor idefelé tartott. Mostanra megint úgy érzi, hogy nem megfelelő az alkalom arra, hogy előadja azt, hogy miért is kereste meg most az elfet. Ha jobban belegondol, akkor valószínűleg erre soha nincsen igazán jó alkalom, de olyan titok ez, amitől maga is fél, és ezért is nem meri elmondani senkinek. Pyctának sem.*

1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 11:28:46
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Egészen addig forgatja a poharát a kezei között, míg Pycta beszélni nem kezd, akkor lerakja. Alkarjai az asztalon pihennek, mutató- és hüvelykujjait összeérinti, és ebben a háromszögben ott a pohara, kissé előrehajolva nézi a beszélő férfit. Talán még sosem hallotta, hogy ennyit beszélt volna, pedig szoktak azért beszélgetni. Topázsárga tekintete végig az arcán függ, nem követi az elf tekintetének rebbenéseit.
Ő maga meglehetősen - sőt, teljesen - ateista, ezért aztán abban a romantikusnak ható gondolatban sem hisz, hogy az erdő szíve bárkit bárhová is elvezetne. A véletlenekben viszont nagyon is hisz. Meg talán abban kicsit, hogy ezek a véletlenek kicsit sorsszerűen történnek. Persze könnyen lehet, hogy valami felsőbb hatalom van a dologban, de az Erdőszellemről valahogy nem gondolja, hogy különösen foglalkozna városi lányokkal. Bár, ha másik szemszögből nézzük, akkor Pyctával foglalkozva vezette hozzá Aenae? Ezen a gondolaton haloványan elmosolyodik, persze gondolatnak szép, de abban aztán pláne nem hisz, hogy a bármelyik isten, vagy szellem - vagy bárminek is nevezzük azt a felsőbb hatalmat - ennyire kedvezne bármelyik hívének is.
Mikor érkezik Bayde, akkor szakítja csak el a topázsárga pillantását Pyctáról. A szája tátva is marad, mikor meglátja a vele érkezett nagymacskát. Képen már látott irbiszt, de élőben igazán fenséges állat, amely kezesbárányként viselkedik, hála Bayde remek képességeinek. Ez egyszer szinte csodálattal tekint az amúgy utálatos fickóra. Nehezen ereszti tekintete az állatot, de mivel Pycta tovább beszél, ezért csak visszafordítja a fejét az elf irányába.
Aztán pedig már a tányérját nézi, finnyássága nem múlt el az esti vacsora óta, így most is piszkálgatja az előtte lévő ételt és meglehetősen lassan üríti ki, csak a maga szokásos tempójában. És a maga szokásainak megfelelően, minthogy nem beszélget senkivel, maximum a neki feltett kérdésekre válaszol, de ugyan miért is kérdezné bárki is bármiről?*


1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 11:01:35
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*Umon szavaira csak mosolyogva bólint. Amit lehetett a mai napra, azt megtette, most már újabb utakat kell majd keresni, melyek a megoldás felé vezetnek. A szerzetes terve, hogy a könyvtárban is utána néz az efféle dolgoknak, elég jó ötletnek tűnik.
Aviolan felajánlkozik edzésre és Umon le is csap rá, így Aenae és a csuhás kettesben maradnak a gyakorlótér szélén. Nem kell túlságosan képzett emberismerőnek lenni, hogy az elf lássa a topázszemű lányon, hogy mennyire aggódott érte avagy mindkettőjükért. A csuhás közelebb lép hozzá, lombzöld tekintete még az egyre jobban elemébe kerülő barát felé siklik egy pillantás erejéig, majd megáll a lány előtt és haloványan rámosolyog.*
- Szia. *Köszönti halkan. Nem mintha suttognia kellene vagy titkolnia bármit is, bizonyosan tudja, hogy kapcsolatuk Kagaenae-vel nyílt titok az erődben.*
- Van kedved gyakorolni egyet? *Kérdi, de olyan hangsúllyal, amelyből kiderülhet, hogy csak tréfál. Tudja, hogy a lány nem szívleli az efféle küzdelmet. *
- Nyugalom, semmi bajom. Csak egy-két kisebb zúzódás, de ez csak kevéske kellemetlenség egy jó cél érdekében. Umon-nak kell a segítség, hogy megtalálja önmagát. *Mosolyog a lányra, nyugtatóan még az arcát is megsimítja.
Most, hogy véget ért a gyakorlás és az azt megelőző meditáció, teste kezdi megérezni a hideget, amely az udvart uralja. A csuhája az egyik épület falára akasztva várja a hosszúéletűt, de egyelőre azt szeretné tudni, hogy Aenae rendben van, mert elég ijedtnek tűnt a gyakorlást szemlélve.
Aviolan és Umon jól ellesznek együtt, a barátnak is jót fog tenni, ha tovább gyakorol, bár elég sokat kapott korábban, az egykori venár pedig legalább felelevenítheti elkopott képességeit, mindkettőjüknek jót fog tenni, ha gyakorolnak kicsit, de jobb, ha a csuhás a közelben marad, nehogy elharapózzanak a dolgok.*

1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 10:09:00
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//

*Kissé melankolikus tekintettel hallgatja végig az elf vezető szavait. Szomorkás arckifejezése nemes egyszerűséggel azzal magyarázható, hogy több hattal ezelőtt majdnem ugyanazt a beszédet hallgatta végig egy bizonyos másik Erdőhívő szájából- és még akkor is ezen a bizonyos helyen ette a Banya pörköltjét. Hiába, még mindig nehezen tudja helyrepofozni céltudatosságát a jelenlegi változások miatt. Tudja, hogy innen elmennie egyenlő volt szembeköpni az Erdő szellemének s saját társainak bizalmát, s talán egész életét annak fog kelleni föláldoznia, hogy ezt a mocskot lemossa magáról. Talán azzal, ha ezt a jelenlegi csoportot testével s lelkével támogatja, lerendezhet némi összeget. Ki tudja, talán egyszer megint találkozni fog egyik régi társával ha eleget tesz.
Szinte csak automatikusan bólint Pycta további szavaira. Való igaz, hogy az erdő nem kevés veszélyt tartogat a tudatlan kóborló számára, s hogy nem kis szerencse kellet magának is hozzá hogy ne egy irbisz gyomrában végezze, hanem ebben a "rejtett" (nem eléggé, úgy néz ki; úgy vonzza ez a körzet a váratlan jövevényeket mint molylepkéket a fáklyafény) erődben. Tudja, hogy valami elképzelhetetlen létforma lakozik a legsűrűbb s legöregebb fák örökké egymásra görbülő törzsei közt: ez megmagyarázná azt, hogy miért nem támadja semmi bestia-falka ezt a helyet. De hogy mégis mi (vagy ki) lehet az, arról neki fogalma sincs. Ezt persze nem azt jelenti, hogy vakon kezdi követni őt. Nem, ő az örökké szkeptikus vándorfilozófusok eltévedt képviselője, kit direkt bizonyítékok s logikus érvelések nélkül vajmi nehezen lehet "teljesen" meggyőzni isteni eredetű teremtmények létezéséről. Ezt persze nem azt jelenti, hogy nem tartja tiszteletben mások hitét, s nem érdeklődik róluk. Sőt, az egyik fő ok amiért a könyvtárba fog vezetni útja egy kiadós evés s alvás után, hogy memóriáját erről a helyről s az itt lakozó anomáliás erőkről frissítse. Ugyanis a tudás nagyobb hatalommal bír bármelyik diktátornál vagy istenségnél.
Pycta hozzáforduló szempárjára arcizmát sem mozdítja, kifejezéstelenül állja tekintetét; jól tudja ő, hogy még van megbeszélnivalója vele erről az egészről, mivel továbbra is inkább hallatszik ingyenélő sarlatánnak mint régi venárjelöltnek. Hiába, még van miért aggódnia. Addig is az újonnan kihozott ételekből mér magának tisztességes adagokat majd óvatosan (emlékszik még a Banya egyik kétszersültjére, amiért túl sok időt töltött az erőd kevés pottyantósainak egyikében) csipegetni kezd belőlük. Miután megbizonyosodik arról, hogy igazán kitett magáért ezen a napon az ork szakácsnő, megháromszorozódott sebességgel kezdi megtölteni a hasát: mindig is imádta a húst, a tény, hogy már majdnem egy teljes napja nem evett, csak javította étvágyát. Szavát nem is nagyon lehet hallani a lakoma alatt, az állkapcsa most amúgy is le van foglalva.*

1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-13 01:34:34
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Hallgatja a beszédet, és a tündér nem igazán érti, hogy mi történik. Hiszen ő nem akart itt maradni, csak az irbiszt szerette volna megnézni! Azt a gyönyörű és egyben csodálatos nagymacskát, és ha tud, akkor beszél a druidával. Utána már menne is, de a vezér, az elf, akivel nem is olyan régen érkezett arról beszél, hogy okkal van itt. A szavaiból egyértelműen lejön, hogy mindenkinek itt a helye, és az erdő akarja, hogy itt éljenek.
Nem igazán érti ezt a vallást, de elég gonosz lehet a Fákban Lakó, ha mindenkit itt akar tartani, ha tetszik az az illetőnek, ha nem.
Mikor kihozzák az ételt Szárnyatlan elnézést kér a mellette ülőktől, lemászik a székről, és a macska felé sétál. Mikor közel ér hozzá begörnyed, még le is guggol, úgy közelít tovább, óvatosan odalépked hozzá. Kinyújtja a karját, de nem simogatni akarja, csupán csak ismerkedni. Reménykedik abban, hogy az irbisz körbeszagolgatja majd a tenyerét.*

1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-12 23:46:19
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Lassan mindenki besorol a csarnokba és helyet talál magának a hosszú asztalok egyikénél. A levegő hirtelen telítődik meg mindenféle hanggal, már-már kakofonikus hangzavarrá olvadva össze az egymásnak ismeretlen és ismerős erődbeliek szavaival. Kupák koppannak, asztalon súrlódó tálak hangja, hangok és a ruhák zizegése. Még az örökké nyugodt csuhásnak is mély levegőt kell vennie, hogy megfékezze az ereiben meglóduló vért, a mellkasában megriadó szívét.
Hagyja, hogy mindenki lefussa a kötelező köröket, megvárja, míg minden szem rá szegeződik, minden figyelem az övé lesz, bár sosem vágyott hasonlóra. Mégis most, mint a farkasfalka alfája, mint a szarvascsordát vezető bikája, ki kell állnia és el kell mondania az Erdő Szívének törvényeit és a venárok életét meghatározó elveket, amelyekkel az erdő békéje és nyugalma, ezzel az erődlakók élete is biztonságban lehet.*
- A nevem Pycta del Ventus, az Erdő Szívének szerzetese vagyok, a venárok vezetője. Most Vadvédben vagytok, az erődben, mely egy kölcsönös szerződés eredménye, ami az Erdőszellemmel köttetett egykor. *Figyelme, lombzöld tekintete nem ragad le egyiküknél sem, folyamatosan körbejár a jelenlévőkön, rövid időre elidőzve rajtuk, mintha gondolataikat igyekezne kideríteni.*
- Mi itt *Néz végig a jelenlévő kisszámú venáron.* mind elfogadjuk az erdő törvényeit, nektek is tudnotok kell, hogy Erdőmélyén a természet és az erdő törvényei ítélnek, amelybe nekem nincs és nem is lehet beleszólásom. Hitem szerint benneteket a Erdő Szíve vezetett el idáig, és a Fákban Lakó megválogatja, kiket enged közel a szívéhez. De az erdő nem veszélytelen, ezernyi veszély vár az oktalanra, aki nem tiszteli az erdő rendjét. *Ekkor jelenik meg Bayde is Xauzurral, amely minden bizonnyal eléggé alátámasztja mondanivalóját. Amikor a druida mellé lép és szavait a csuháshoz intézi, csak halovány mosollyal bólint, hisz nem ez a legjobb alkalom, hogy ezt megtárgyalják. Hagyja, hogy Bayde kiélvezze a megjelenésüknek szóló pillantásokat, de őt nem kéri meg, hogy üljön le. Xauzur fenséges királyként tündököl a csarnok fáklyáinak fényében, a csuhás pedig rövid fohász után, egy mély sóhajjal teszi jobbját a ragadozó hátára, úgy néz a jelenlévőkre. Reméli, hogy Bayde varázsa és az Erdő Szívének oltalma elég lesz ahhoz, hogy az irbisz ne harapja le a kezét.*
- Senki se csodálkozzon, ha egyedül vadászni indul az ismeretlen területeken és egy lupusfurgul falka felfalja. Mi itt vendégek vagyunk, ez az erdő a Fákban Lakóé. Az egyezség értelmében, ha valami felborítja az erdő békéjét, ha valami gonosz és sötét fészkeli be magát az erdőbe *Talán véletlen rebben a lombzöld tekintet a kandalló mellett álló Umon felé.*, akkor mi kiűzzük, megtörjük az átkokat, befogjuk vagy megöljük azt a szörnyeteget, amely e békét veszélyezteti. Cserébe az Erdő Szíve megosztja velünk minden kincsét, az erdő mindent meg ad nekünk, amire szükségünk van. *A csuhás reméli, hogy azzal mindenki tisztában van, hogy ezek a kincsek nem arany és drágakövek, nem gazdagság és hírnév.*
- Ti, kik mind idetaláltatok *Tekintete a számos újonnan érkezett vándor felé fordul, sorra véve mindüket. Kivéve persze az orkot, aki valamikor elhagyta a csarnokot.*, nem hinném, hogy véletlen találtatok ide. Én úgy hiszem, okkal és talán az Erdő Szívének segítségével. Van köztetek, aki a múltat, van, aki a jövőt, otthont, barátokat vagy éppen a tudást keresi köztünk. Mind megtalálhatjátok, amit kerestek, de csak akkor, ha tisztelitek és félitek az Erdő Szívét. A törvényei rátok is vonatkoznak, és higgyétek el, hogy a Fákban Lakót nem érdekli, hogy ismeritek-e ezeket a törvényeket. Kegyetlenül hangzik, de az Erdőszellemet nem lehet jóként vagy rosszként definiálni. Ő az erdő és az erdő ő maga. *Hagy némi időt, hogy a jelenlévők felfogják a hallottakat. Még sohasem tartott ilyen szakrális töltetű beszédet, mégis könnyedén jönnek keskeny ajkára a szavak, mintha mindig is erre készült volna.*
- Biztosan van köztetek, aki nem tudja, miért és hogyan keveredett ide, akadnak, akik úgy érzik, megérkeztek, de biztos vagyok benne, hogy aki elég időt szentel rá, az megtalálja azt, amit keres. Forduljatok bizalommal hozzám és az össze venárhoz, hogy megismerhessétek az erdőt és a venárok életét. Senkit nem kötelezek munkára, de az erőd körül mindig van valami dolog. Vegyétek ki a részeteket belőle, az Erdő Szíve nem tűri az alakoskodást. *Talán ezúttal is véletlen néz a mellette lévő irbiszre.*
- Kérlek benneteket, hogy figyeljetek egymásra, használjátok az erőd és az erdő erőforrásait, vadásszatok, de csak annyit, amennyi szükséges. Ne öljetek kedvtelésből és feleslegesen, ne okozzatok sérülést az erdőnek és ő bőkezű lesz veletek. Ezek nem szabályok, többek annál, ezek az életünk és a békénk alappillérei. Ne vegyétek félvállról. Köszöntelek benneteket újra Vadvédben. *Mosolyodik el, ahogy végignéz az összes jelenlévőn. Elhatározza, hogy soha többé nem kesereg a régiek eltűnésén, hisz mindennek oka volt, ahogy annak is, hogy most ennyien ülnek az asztaloknál.*
- Remélem, sokáig együtt maradunk és az Erdő Szíve áldjon mindenkit. Most pedig kezdődjön a lakoma. *Hajtja meg magát, de nem úgy, mint egy ripacs a színházban, tisztelet és büszkeség vegyül abban a mozdulatban.
Végszavára megindulnak a konyhából a venárok segítői, Banya egy hatalmas kondér szarvaspörköltet hoz, amelyet az asztalok melletti állványra akaszt. Mögötte érkeznek a többiek, frissen sült cipóval megrakott kosarak, sült és főtt feketegyökérrel teli tálak. Savanyított zöldségek, korsó vizek, pár üveg, penészes palackú bor.
A Banya mindenkinek szed egy fatállal, amelyet a kölykök hordanak körbe széles mosollyal, az asztalokra pedig felpakolják a köreteket és az italokat.
A csuhás fáradtan áll félre, mosolyogva figyeli az asztalok közt sürgő-forgó venársegédeket. Nélkülük mindez nem jöhetett volna létre, de a béke valódi őrei a venárok. Reméli, hogy mind megtalálják köztük, amit keresnek, s ha valaki mégis távozna majd, az jó szívvel gondolhasson a venárokra.*

1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-12 17:45:06
 ÚJ
>Aviolan Sunuko avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*Zene füleinek! Elégedetten dörzsöli a tenyerét amint Umon rögvest felajánlja a lehetőséget, közben elgondolkodik Aenaehez intézett szavain. Tény, hogy nemtől és fajtól függetlenül mindenkire ráfér egy-két önvédelmi mozdulat megtanulása, de az előző harc intenzitását látva még így is kétségek vannak a döntés ellen. De nem veti fel őket, nem ő itt a bíró. Sőt, talán olyat is fog látni a lánytól, amit eddig nem kívánt leleplezni. Egy pillanatnyi ideig a lány felé fordulva biztatóan elmosolyodik, kacsint s bólint, majd szemét elbattyog a szerzetes által mutatott irányba, számolva a közöttük lévő távolságot.
A gyakorlótér párhuzamos sarkába érve ő sem rest ám megnyújtóztatni már rég nem erőltetett végtagjait: Egy alap pár váll-és törzskörzés után karját nyújtóztatva lábujjai felé úgy, hogy közben gerince egyenesen marad. Miután elégedetten érzi ízületei megfeszülését, lábnyújtásba kezd, s ezt karnyújtással majd karkörzéssel tetőzi meg. Umon hirtelen hátraszaltója láttán elégedetten füttyent.*
- És én már azt hittem előnyöm lesz veled szemben az előző menet miatt! - *Ezt nem csak elismerés miatt mondja. Tudniillik ő a kardot képes ecsetként forgatni a kezében, de puszta ökleihez "vajmi keveset" ért.* - Azta! Ez nem lesz egy könnyű menet! - *Nevetése zengi be ismét a most már egyre világosabb gyakorlótér sarkait. Mintha az egyre inkább nagyobb mértékben előforduló napfénnyel egy arányban hangulata is mindinkább színesebb lenne. Csillogó szempárral szemezgeti Umont, alkatáról s tartásáról véve le fontos információkat* ~ Nagyjából egy erőcsoportban vagyunk. Nincs panasz ügyességére sem, s még gyorsasága sem fogja cserbenhagyni egyikőjüket sem. Lehet hogy nagy fába vágtam a fejszét, de egy-két pofon sosem árt senkinek! ~ *Szemét levéve Umonról Pyctára emeli a tekintetét, reakcióját s beleegyezését várva.*

1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-12 12:52:57
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//
-Úgy gondolja, hölgyem? Rendben, akkor marad így.
*Nincs kötekedő kedvében. Inkább türelmetlen. Már nem sok hiányzik, a tovább állásához. Ekkor érkezik meg, a vezér. Vele is tartanak páran. Így már elviselhetetlen a nyüzsgés.*
~Az ég szerelmére, micsoda gyönyörű állatok.~
*Persze, a Pyctáék által hozott lényekre utal. Pycta szavaira felkapja fejét, és figyelni kezd.*

1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-12 09:30:10
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Pycta érkezése Lyznek is megkönnyebbülés. Valóban sokan lettek így hirtelen, és nem csak az addig érkezettek növelik a létszámot, hanem a vezérrel is jöttek még ketten. Mosolygó szemmel fürkészi az elf lányt és a tündért, mikor feltűnik a reggeli vendég is a szobák felől. Egy pillantást tesz felé, de hamarosan Bara elindul. Lyzendra első gondolata az, hogy biztosan helyet keres magának, így ő is vele tart egy darabon. Eddig kísérte, hát valahol még mindig a szárnyai alatt van, de amikor az elf lány leülne, az ork tovább lép. Lyz kíváncsi pillantása kíséri egy darabig. Utána indulna, de betoppan Byde is egy irbisszel. Lyz szeme elkerekedik, úgy ereszkedik le az asztal mellé. Gyönyörű, gyönyörű állat. Csak miután kigyönyörködte magát a nagymacskában, akkor veszi észre, hogy újabb vendégek térek be. Vandégek? Ő sem régen érkezett, de nagyon hamar megszokta ezt a helyet. Ami azt illeti, talán beszélnie is kellene Pyctával a szoba váltásának ügyében. Még az egyik vendégszobában van a holmija, de szívesen átköltözne a többiekkel egy szintre. Legalábbis úgy vette észre, hogy rajta kívül senki sem lakik a földszinten. Gondolataival keveredik Pycta beszéde, közben pillantása elidőzik egy cseppet mindenkin. Azokon, akikkel eddig itt volt, és azokon, akik most érkeztek.
Umonon, a játékos stigmáival, amelyek olykor ijesztőek, máskor egészen meg tud feledkezni róluk a lány. A bájgúnár Bajdin, akivel előző nap még majdnem fogadásba bonyolódott, bár ez a kör még nincs teljesen lerendezve, de Lyz nem firtatja, ha nem piszkálják fel vele. Ha a feledés homályába vész, akkor úgy lesz.
Aztán ott van Zara és Aenae, akikkel a fürdőzéskor került szorosabb kapcsolatba, még szintén tegnap, némi női arcpirító sutyorgás okán.
Aztán újra a reggeli holtfáradt Sunukora siklik pillantása, aki még mindig nyúzottnak tűnik, de azért megmarad. Inkább csak sápadt kicsit, lehet, hogy jó volna innia, vagy ennie valamit. Tovább siklik a pillantás a szokatlanul alacsony fél-elfre, aki smaragd köpenyét folyvást igazítja, és amit Zara nem is hagy megjegyzés nélkül.
A holdvilág hajú elf lányról, a visszahúzódó tündérre, onnan az aprócska nullumra siklik a pillantása.
~Milyen kis aranyos jószág.~
Az utolsó három ismeretlenen is megpihen Lyz fürkész pillantása, kezdve a kedves arcú lánnyal majd a fiatal fiúval, s a férfival, aki inkább tűnik kalóznak, mint erdei népségnek, és csak az istenek tudják, mi szél hozhatta erre. Végül Xotarára pillant, aki Lyz szemében harsányabb és hevesebb a kelleténél, de nincs vele különösebb problémája, csak ne az ő nyakába ugorjon a védfalról.
A védfal kapcsán eszébe is jut újra az ork, aki még mindig kint van. *
~Talán rá kellene nézni, elég ramatyul nézett ki...~

A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.12 09:32:22

1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-12 07:58:50
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Étkező//

*Leon ahogy látja a többiek reakcióit, gyorsan rájön, hogy eléggé félreértelmezték.* ~Nos, Leon, ez van ha egy őrült fickó vagy! Te is ugyanúgy hülyének néznéd magad!~
-Kár érte, pedig nagyon jól összeillenétek ezzel a fickóval! *Mutat a Rinald nevűre, akivel a lány úgy tűnik eléggé jóban van. Bizony Leon a legjobbak közé tartozik, ezt rögtön jól látja a lány. Csak valamiért az ostoba viselkedése miatt talán, mindenki lenézi.*
-Akkor hát, örülök a szerencsének, Seles! *Ő sem fog kezet nyújtani, tudniillik azt úgy nem illik. Persze odaléphetne, hogy kezet csókoljon neki, de a végén, még kapna egy nyilat a bal tüdejébe. Arra pedig még szüksége van. A hirtelen egymásra találás örömében ő is önkéntelenül osztozik és széles vigyorral fejezi ki tetszését a dolog iránt.* ~Na! Talán mégsem kell rögtön megöletnem magamat valakivel. Elég jól kezdődik ez a dolog itten!~ *Pedig tervei között szerepelt, hogy párbajra hívjon itt valakit, hátha az akit választ, lesz olyan kedves és ügyes, hogy felnyársalja, de még a végén találhat magának új életcélt. Ezután elindulnak, és máris ki van mellé osztva a Seles nevű, hogy szemmel tartsa.* ~Erre igazán semmi szükség hölgyeim! Senkibe nem fogom ilyen hamar belenyomni a kardomat! Majd ha megismertük egymást!~ *Vigyorog továbbra is, mint valami bolond.*
-Mert nem szokott nyávogni? Mondjuk nekem mindegy, csak a potkányomat hagyja békén! *A megszólításra a kisállat ki is dugja a fejét az erszényből, de Leon igyekszik visszatuszkolni a helyére, nehogy megtámadja az a nagy szőrcsomó.*
-Hát, ha adsz tejet, akkor megitatom neked, nem félek tőle! *Húzza fel szemöldökét a továbbra is levakarhatatlan ezerfogas vigyora mellé.*
-Remélem is, hogy nincs neki! *Ezzel elindul a többiekkel együtt, valahogy középen, hogy Seles rendesen tudja nézni a formás hátsóját, ha már őt osztották ki a szemmel tartására. Mi9kor beérnek, Leon egy hatalmasat forgat a szemén, mert ezt a nyávogó izét, hatalmas vadásznak nevezni, szerinte túlzás.* ~Persze, aztán meg majd amikor fulladozik a saját hülye szőrcsomóitól akkor majd nagyon elegáns lesz!~
-Hát, akkor üdvözletem mindenkinek, Leon vagyok, remélem összebarátkozunk! *Közli amikor végignéz az ismeretleneken, majd a macskáshoz fordul újra. Már, már válaszolna, hogy ő megy, de aztán úgy dönt, hogy inkább mégsem.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346