Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-21 12:01:52
Üzenet elküldve: 2017-04-21 12:01:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargók//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Kézben bizony, mindent. Határozottan *Nem igazán esik le neki az adott pillanatban a beszélgetés kétértelmű mivolta. Ami annyiból meglepő, hogy miután eléggé huncut fantáziával rendelkezik, így ezekre többnyire harapni is szokott, most viszont éppen az evéssel van elfoglalva, ami elég nyomós indok, hogy néha-néha kiessen a szerepéből.
Khan viszont nem így van vele, sőt azonnal veszi is a lapot, amit asszonya mutat fel neki a szétáztatott ruha képében. Pontosan úgy tesznek mindketten, mintha a Vörös állandóan drága és tiszta kelmékben, nem pedig a megszokott rongyos, foltozott, vagy éppen még szakadt ruháiban járna, és legalábbis mintha egy nagy adag vörösbor, és nem víz szabadult volna rá az öltözékére.*
- Sajnálom, tudod, hogy milyen ügyetlen vagyok néhány korty rum után. *Szabadkozik sóhajtozva, a fejét rázva.* Igen, igen. Gyorsan le is kell cserélni. *Helyesel a férfi szavaira. Pontosan úgy tesznek, mintha egyébként nem lenne elég egyértelmű a helyzet, de Dynti meglátása szerint a körülöttük levők éppen eléggé le vannak foglalva most a saját dolgaikkal és az ismerkedéssel, a vacsorával, ahhoz, hogy velük foglalkozzanak. Meg aztán, sem a Vöröske sem a Félszemű nem arról híres, hogy túlságosan érdekelné őket bárki, egymáson és saját magukon kívül. És miután olyan sokáig csak egy röpke szegmenst kaptak egymásra egy esztendőből, most bőszen kihasználják az adott lehetőségeket a mézeshetek megnyújtására.
Engedelmeskedik a karjára fonódó ujjaknak, és maga is feláll az asztaltól, éppen csak annyira nyúl vissza az asztal irányába, hogy a rumosüveget még magához szólítsa és máris sietős léptekkel távozhassanak.*
- Azt rögtön éreznéd, ha rossz vöröst húznál magad után, több ponton is a testedben. *A lány cipője és ökle által legalábbis biztosan. Míg az ismeretségük kezdetén nem volt joga, és bizonyos okokból nem is engedhette meg magának, hogy számon kérjen bármit tőle, addig mára már elképzelhetetlennek tartja, hogy ne toroljon meg egy ilyen incidenst, és ha Khan elég jól ismeri hitvese vérmérsékletét, ebben ő sem kételkedhet.
Megakad egy pillanatra a járásban a lépcsőn, ő maga ugyanis meg volt győződve arról, hogy valamelyikük szobáját veszik célba, ennek ellenére a férfi mégis megfontoltan húzza egy másik irányba. Ellenkezés nem érkezik a lány felől, csak a már jól ismert sunyi vigyor, amivel vet maguk után egy pillantást, azt lesve, nem szúrta-e ki őket valaki. Talán még el is kuncogja magát, azzal a hanggal, ami egyértelműen jelzi, hogy annak ellenére, hogy talán nem túl ildomos, amire készülnek, ő mégis élvezi a helyzetet.*
- Nem látok asztalt. *Pillant előbb a férfire, amikor kijutnak a tetőrészhez, majd onnan rögtön az égre emeli tekintetét, hogy rögtön meg is ránthassa a fejét egy az arcát becélzó esőcsepp okán.*
- Esik bizony. *Ő még csak meg sem próbál riadtan nézni, a véleményét pedig nem tudja levakarni az arcáról, minthogy az időjárás most alakított számára olyan körülményeket Khannal karöltve, amit balgaság lenne kihagynia, tekintve, hogy bakancslistája élen szereplő dolgáról van szó. Ezzel nincs egyedül, már ha azt nézi, hogy rekordsebességgel sikerül őt megfosztani a ruháitól, attól is ami korábban vizes lett, és azoktól is, amik most.*
- Kedvemre való ez a határozottság. *Lassan elázó hajkoronával rángatja le mindazt, amiből a másik aranytalanul sok maradt hozzá képest, a ruhát. A rumnak már korábban talált egy stabilabb helyet, így az most vélhetőleg nem volt darabjaira törni, mint tegnap. A kissé lehűlő időjárás ellen pedig úgy védekezik, hogy magához húzza őt, testének melege jelenleg elegendő lesz. Enyhén lábujjára emelkedve csók után kérezkedik.* Sze.
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
- Kézben bizony, mindent. Határozottan *Nem igazán esik le neki az adott pillanatban a beszélgetés kétértelmű mivolta. Ami annyiból meglepő, hogy miután eléggé huncut fantáziával rendelkezik, így ezekre többnyire harapni is szokott, most viszont éppen az evéssel van elfoglalva, ami elég nyomós indok, hogy néha-néha kiessen a szerepéből.
Khan viszont nem így van vele, sőt azonnal veszi is a lapot, amit asszonya mutat fel neki a szétáztatott ruha képében. Pontosan úgy tesznek mindketten, mintha a Vörös állandóan drága és tiszta kelmékben, nem pedig a megszokott rongyos, foltozott, vagy éppen még szakadt ruháiban járna, és legalábbis mintha egy nagy adag vörösbor, és nem víz szabadult volna rá az öltözékére.*
- Sajnálom, tudod, hogy milyen ügyetlen vagyok néhány korty rum után. *Szabadkozik sóhajtozva, a fejét rázva.* Igen, igen. Gyorsan le is kell cserélni. *Helyesel a férfi szavaira. Pontosan úgy tesznek, mintha egyébként nem lenne elég egyértelmű a helyzet, de Dynti meglátása szerint a körülöttük levők éppen eléggé le vannak foglalva most a saját dolgaikkal és az ismerkedéssel, a vacsorával, ahhoz, hogy velük foglalkozzanak. Meg aztán, sem a Vöröske sem a Félszemű nem arról híres, hogy túlságosan érdekelné őket bárki, egymáson és saját magukon kívül. És miután olyan sokáig csak egy röpke szegmenst kaptak egymásra egy esztendőből, most bőszen kihasználják az adott lehetőségeket a mézeshetek megnyújtására.
Engedelmeskedik a karjára fonódó ujjaknak, és maga is feláll az asztaltól, éppen csak annyira nyúl vissza az asztal irányába, hogy a rumosüveget még magához szólítsa és máris sietős léptekkel távozhassanak.*
- Azt rögtön éreznéd, ha rossz vöröst húznál magad után, több ponton is a testedben. *A lány cipője és ökle által legalábbis biztosan. Míg az ismeretségük kezdetén nem volt joga, és bizonyos okokból nem is engedhette meg magának, hogy számon kérjen bármit tőle, addig mára már elképzelhetetlennek tartja, hogy ne toroljon meg egy ilyen incidenst, és ha Khan elég jól ismeri hitvese vérmérsékletét, ebben ő sem kételkedhet.
Megakad egy pillanatra a járásban a lépcsőn, ő maga ugyanis meg volt győződve arról, hogy valamelyikük szobáját veszik célba, ennek ellenére a férfi mégis megfontoltan húzza egy másik irányba. Ellenkezés nem érkezik a lány felől, csak a már jól ismert sunyi vigyor, amivel vet maguk után egy pillantást, azt lesve, nem szúrta-e ki őket valaki. Talán még el is kuncogja magát, azzal a hanggal, ami egyértelműen jelzi, hogy annak ellenére, hogy talán nem túl ildomos, amire készülnek, ő mégis élvezi a helyzetet.*
- Nem látok asztalt. *Pillant előbb a férfire, amikor kijutnak a tetőrészhez, majd onnan rögtön az égre emeli tekintetét, hogy rögtön meg is ránthassa a fejét egy az arcát becélzó esőcsepp okán.*
- Esik bizony. *Ő még csak meg sem próbál riadtan nézni, a véleményét pedig nem tudja levakarni az arcáról, minthogy az időjárás most alakított számára olyan körülményeket Khannal karöltve, amit balgaság lenne kihagynia, tekintve, hogy bakancslistája élen szereplő dolgáról van szó. Ezzel nincs egyedül, már ha azt nézi, hogy rekordsebességgel sikerül őt megfosztani a ruháitól, attól is ami korábban vizes lett, és azoktól is, amik most.*
- Kedvemre való ez a határozottság. *Lassan elázó hajkoronával rángatja le mindazt, amiből a másik aranytalanul sok maradt hozzá képest, a ruhát. A rumnak már korábban talált egy stabilabb helyet, így az most vélhetőleg nem volt darabjaira törni, mint tegnap. A kissé lehűlő időjárás ellen pedig úgy védekezik, hogy magához húzza őt, testének melege jelenleg elegendő lesz. Enyhén lábujjára emelkedve csók után kérezkedik.* Sze.
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-20 22:48:55
Üzenet elküldve: 2017-04-20 22:48:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
//Mindenki a teremben//
*Baldrol kedve láthatóan egyre jobb, bár a lány nem tudja, hogy ebben mennyire van része neki, vagy inkább a zenének, de Nara elé hamar egy újabb pohár bor kerül. Mielőtt beleinna, még felrémlik előtte, hogy a legutóbbi lakomán bizony hamar megártott az édes ital és végül magánprodukcióba kezdett a színpadon, és kis híján a nyakát szegte, mikor egy székről tanult repülni.*
~Neeem, most másként lesz. Meg egyébként is, olyan jól alakulnak a dolgok, nem fogok ilyen apróságokon fennakadni és elszúrni.~
*Baldrol nagyot húz a magáéból, és Nara cinkos mosollyal bátran követi a példáját. Ez már a második és szinte azonnal érzi is a hatását, ahogy a finom, bizsergető meleg szétárad a testében és enyhén lezsibbasztja a végtagjait. Sosem kellett neki sok alkohol, hogy hamar ellazuljon. Sajnos azonban van egy kis mellékhatása is, ami már kezd is előjönni, ahogy a vörös újonc lány heccelni kezdi őket. Az északi férfi mindenhol északi férfi, és azonnal el is érti a játékot.*
~Vajon miért érzem azt, hogy elkapnám, azt a vörös loboncot? Hiszen azt se tudom ki ő.~
*Nara már most kevésbé tudja megfékezni szabad szellemű nyelvét, így a butéliás tánc hallatán csak flegmán prüszköl egyet.*
-Pfff
*Majd kuncogni kezd Baldrol arcát és mosolygó szemét látva.*
-Hallom, hogy valaki látni szeretné az igazi, északi változatot.
*Játékosan lebiggyeszti alsó ajkát és együttérzést mímelve folytatja.*
-Hát úgy látom csak nem menekülsz a tánc elől, kedvesem.
*Mire a végére ér, elneveti magát, de szemét nem veszi le a mosolygó férfiről. Egyértelműen elérte célját a kis incselkedésük a másik vörössel, mert Baldrol felhajtja az italát és tettre készen fel is pattan. Nara még kortyol egy nagyot a magáéból, de a férfi váratlanul elkapja a kezét és a lánynak csak annyi ideje marad, hogy lerakja a poharat, már mennek is a terem leginkább szabad részére.*
~Tó ég, most tényleg táncolni fog velem? Szedd össze magad te lány, el ne szúrd!~
*Azt sajnos nem hallja, mit súg Lealának, de a lány örömmel térül fordul és kiegészül a hangszereinek repertoárja. A férfinek azonban úgy fest nem elég az eddig sem kevés rájuk szegeződő szempár, és végül megfogadva Nara szavait, Niavinak ajánlja a táncot.*
~Azt hiszem mégis izgalmas este lesz ez.~
*Felhangzik az első dallam, Baldrol pedig széles mozdulatokkal belekezd. A Yezára vetett kihívó pillantástól Nara gyomra finoman megrándul.*
~Na ne!~
*Egyetlen másodperc sem kell neki, ahogy a férfi tekintete találkozik az övével, már mozdul is. Kilép és két, három fogással körüljárja az északit, majd megérkezik mellé, a helyére. Szemét a másik tekintetébe fúrja és várja az apró jelet a folytatásra. A bor jótékony hatásának hála a legkevésbé sem érdekli a rá szegeződő ki tudja hány szempár, és hálát ad magának, hogy a csinosabbik ruhája van rajta. Jóleső melegség járja át és a szíve vadul kalapál. Izgatottan várja mi sül ki ebből.*
//Mindenki a teremben//
*Baldrol kedve láthatóan egyre jobb, bár a lány nem tudja, hogy ebben mennyire van része neki, vagy inkább a zenének, de Nara elé hamar egy újabb pohár bor kerül. Mielőtt beleinna, még felrémlik előtte, hogy a legutóbbi lakomán bizony hamar megártott az édes ital és végül magánprodukcióba kezdett a színpadon, és kis híján a nyakát szegte, mikor egy székről tanult repülni.*
~Neeem, most másként lesz. Meg egyébként is, olyan jól alakulnak a dolgok, nem fogok ilyen apróságokon fennakadni és elszúrni.~
*Baldrol nagyot húz a magáéból, és Nara cinkos mosollyal bátran követi a példáját. Ez már a második és szinte azonnal érzi is a hatását, ahogy a finom, bizsergető meleg szétárad a testében és enyhén lezsibbasztja a végtagjait. Sosem kellett neki sok alkohol, hogy hamar ellazuljon. Sajnos azonban van egy kis mellékhatása is, ami már kezd is előjönni, ahogy a vörös újonc lány heccelni kezdi őket. Az északi férfi mindenhol északi férfi, és azonnal el is érti a játékot.*
~Vajon miért érzem azt, hogy elkapnám, azt a vörös loboncot? Hiszen azt se tudom ki ő.~
*Nara már most kevésbé tudja megfékezni szabad szellemű nyelvét, így a butéliás tánc hallatán csak flegmán prüszköl egyet.*
-Pfff
*Majd kuncogni kezd Baldrol arcát és mosolygó szemét látva.*
-Hallom, hogy valaki látni szeretné az igazi, északi változatot.
*Játékosan lebiggyeszti alsó ajkát és együttérzést mímelve folytatja.*
-Hát úgy látom csak nem menekülsz a tánc elől, kedvesem.
*Mire a végére ér, elneveti magát, de szemét nem veszi le a mosolygó férfiről. Egyértelműen elérte célját a kis incselkedésük a másik vörössel, mert Baldrol felhajtja az italát és tettre készen fel is pattan. Nara még kortyol egy nagyot a magáéból, de a férfi váratlanul elkapja a kezét és a lánynak csak annyi ideje marad, hogy lerakja a poharat, már mennek is a terem leginkább szabad részére.*
~Tó ég, most tényleg táncolni fog velem? Szedd össze magad te lány, el ne szúrd!~
*Azt sajnos nem hallja, mit súg Lealának, de a lány örömmel térül fordul és kiegészül a hangszereinek repertoárja. A férfinek azonban úgy fest nem elég az eddig sem kevés rájuk szegeződő szempár, és végül megfogadva Nara szavait, Niavinak ajánlja a táncot.*
~Azt hiszem mégis izgalmas este lesz ez.~
*Felhangzik az első dallam, Baldrol pedig széles mozdulatokkal belekezd. A Yezára vetett kihívó pillantástól Nara gyomra finoman megrándul.*
~Na ne!~
*Egyetlen másodperc sem kell neki, ahogy a férfi tekintete találkozik az övével, már mozdul is. Kilép és két, három fogással körüljárja az északit, majd megérkezik mellé, a helyére. Szemét a másik tekintetébe fúrja és várja az apró jelet a folytatásra. A bor jótékony hatásának hála a legkevésbé sem érdekli a rá szegeződő ki tudja hány szempár, és hálát ad magának, hogy a csinosabbik ruhája van rajta. Jóleső melegség járja át és a szíve vadul kalapál. Izgatottan várja mi sül ki ebből.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-20 20:04:45
Üzenet elküldve: 2017-04-20 20:04:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//Wäoreyn, Sunuko, Meruwiel figyelmébe//
*Jelen pillanatban nagyon rácáfol arra, hogy társasági személy, és roppant beszédes tud lenni. Ennek oka, hogy igen sebes tempóban lapátolja be az elé pakolt vagy épp véletlenül oda került ételt. Élvezi, hogy ürse bendőjét megtömheti végre, hiszen szereti a pocikáját, és az sem hátrány, hogy végre nem a lábainak kell tartania tetemesnek azért nem mondható súlyát. És főleg nem kell már kutyagolnia. Vagyis egyelőre, mert a szobájáig, vagy szobájukig, pilledt figyelme nem tudta megemészteni még, hogy hogyan is lesz a szállásuk, még fel kell kutyagolni.
Mégis van egy ékes jele, hogy figyel a környezetére, ugyanis amikor Jezabiel a falon keresztül tér vissza, mint egy szellem, hatalmasra kerekednek a szemei, és félre is nyel mellé, amit heveny köhögő roham követ. Az efféle jelenségeket nagyon meg kell szoknia még, hiszen egy kezén meg tudja számolni, mennyi varázsolgatóval volt eddig dolga, no meg hogy abból mennyi volt az igazi Mágus. Az a nagy betűs fajta.
Mikor már épp eléggé degeszre ette magát, és Sunuko is válaszolt a kérdésre, meg persze Meruvielt is üdvözölte egy biccentéssel (elvégre leendő instruktoruknak kijár ennyi tisztelet), végre ő is felel a vadász kérdésére.*
- Lihanechben születtem, ott éltem a fivéremmel jó darabig, majd másfél éve nagyjából különváltunk, és a magunk útját járjuk. Megnézzük, hogyan boldogulunk. *Ad egy kellően hosszú, de mégsem túl részletes beszámolót. Ennyi elsőre éppen elég is. Meg arra is, hogy még egy utolsó, szerény adagot szedjen az egyik sültből, és lecsapjon egy korsó sörre, vagy egy kupa borra, vagy ha azt épp nem tud keríteni, a víz is jó. Kivételesen. Bármi, csak iható legyen és kéz közelben. No közben persze érdeklődve figyeli, hogy mi lesz a butéliás tánc kezdeményezésből.*
//Wäoreyn, Sunuko, Meruwiel figyelmébe//
*Jelen pillanatban nagyon rácáfol arra, hogy társasági személy, és roppant beszédes tud lenni. Ennek oka, hogy igen sebes tempóban lapátolja be az elé pakolt vagy épp véletlenül oda került ételt. Élvezi, hogy ürse bendőjét megtömheti végre, hiszen szereti a pocikáját, és az sem hátrány, hogy végre nem a lábainak kell tartania tetemesnek azért nem mondható súlyát. És főleg nem kell már kutyagolnia. Vagyis egyelőre, mert a szobájáig, vagy szobájukig, pilledt figyelme nem tudta megemészteni még, hogy hogyan is lesz a szállásuk, még fel kell kutyagolni.
Mégis van egy ékes jele, hogy figyel a környezetére, ugyanis amikor Jezabiel a falon keresztül tér vissza, mint egy szellem, hatalmasra kerekednek a szemei, és félre is nyel mellé, amit heveny köhögő roham követ. Az efféle jelenségeket nagyon meg kell szoknia még, hiszen egy kezén meg tudja számolni, mennyi varázsolgatóval volt eddig dolga, no meg hogy abból mennyi volt az igazi Mágus. Az a nagy betűs fajta.
Mikor már épp eléggé degeszre ette magát, és Sunuko is válaszolt a kérdésre, meg persze Meruvielt is üdvözölte egy biccentéssel (elvégre leendő instruktoruknak kijár ennyi tisztelet), végre ő is felel a vadász kérdésére.*
- Lihanechben születtem, ott éltem a fivéremmel jó darabig, majd másfél éve nagyjából különváltunk, és a magunk útját járjuk. Megnézzük, hogyan boldogulunk. *Ad egy kellően hosszú, de mégsem túl részletes beszámolót. Ennyi elsőre éppen elég is. Meg arra is, hogy még egy utolsó, szerény adagot szedjen az egyik sültből, és lecsapjon egy korsó sörre, vagy egy kupa borra, vagy ha azt épp nem tud keríteni, a víz is jó. Kivételesen. Bármi, csak iható legyen és kéz közelben. No közben persze érdeklődve figyeli, hogy mi lesz a butéliás tánc kezdeményezésből.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-20 19:48:21
Üzenet elküldve: 2017-04-20 19:48:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
*Sunuko megjegyzéseire csak somolyog, és falatozik tovább. Igyekszik úgy tenni mintha számára a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy ilyen hatalma van. Szerencsére még a nagyobb vigadalom előtt befejezi a vacsoráját és elköszön, az ilyesmi nem neki való. Ha iszik, annak nem lenne jó vége, ha meg nem iszik, akkor... nos, úgy nincs is értelme, hát inkább a többiekre hagyja a mulatást, és ő elteszi magát másnapra. Amúgy is korán tervez kelni, de még mielőtt lefeküdne, szerez egy nagyobbacska lavórt a szobájába, az ő apró méretével könnyedén elfér majd benne. Hoz még bele néhány vödörnyi vizet is, persze nem fürdeni tervez, de biztos ami biztos, ez jó ha kéznél van itt a szobájában, csak a közlekedés végett. Szokásához híven persze, mint mindig, most is kulcsra zárja ajtaját, és utána tér csak végre nyugovóra.*
*Sunuko megjegyzéseire csak somolyog, és falatozik tovább. Igyekszik úgy tenni mintha számára a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy ilyen hatalma van. Szerencsére még a nagyobb vigadalom előtt befejezi a vacsoráját és elköszön, az ilyesmi nem neki való. Ha iszik, annak nem lenne jó vége, ha meg nem iszik, akkor... nos, úgy nincs is értelme, hát inkább a többiekre hagyja a mulatást, és ő elteszi magát másnapra. Amúgy is korán tervez kelni, de még mielőtt lefeküdne, szerez egy nagyobbacska lavórt a szobájába, az ő apró méretével könnyedén elfér majd benne. Hoz még bele néhány vödörnyi vizet is, persze nem fürdeni tervez, de biztos ami biztos, ez jó ha kéznél van itt a szobájában, csak a közlekedés végett. Szokásához híven persze, mint mindig, most is kulcsra zárja ajtaját, és utána tér csak végre nyugovóra.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:47:26
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:47:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Őrszolgálat//
*Shiriqa továbbra is strázsál lelkesen, csak arra az időre szakítja félbe az önkéntes száműzetését, amíg az egyik újonnan érkezővel vált néhány szót odalent. Ez idő alatt, ha kellően sokáig tart kettejük párbeszéde persze jár egy-két kört a falon, de csak a megszokott rendszerességgel. Nem számít ilyen szakadó esőben semmi katasztrófát, meg amúgy is, egy estére egy elég volt. Na nem mintha rajta múlna a dolog, de a nagy számok törvénye alapján nem számít további atrocitásra. Végül a nem annyira óriási óriás is visszatér a falra, és újra járkálni kezd, mintha bármelyik percben betolakodóktól félne.*
~Ha ez minden normális őrszolgálatot így tölt, nem csodálkozom a vastag combjain.~
*Jegyzi meg magában, ahogy az éppen távozó óriás hátsó felére fordítja a figyelmét egy röpke pillanatra, csak amúgy ösztönből. A sablonos kérdéseket sablonos válaszok özöne tompítja, így a "semmi", "persze" és "nem" egyszavas csodákat csak úgy szórja a mélységi, mint bolond a lisztet. A méretére kapott előzetes válasz Sylwerantól neki pont elég volt ahhoz, hogy ezzel a témakörrel ne zargassa a nőt.*
//Őrszolgálat//
*Shiriqa továbbra is strázsál lelkesen, csak arra az időre szakítja félbe az önkéntes száműzetését, amíg az egyik újonnan érkezővel vált néhány szót odalent. Ez idő alatt, ha kellően sokáig tart kettejük párbeszéde persze jár egy-két kört a falon, de csak a megszokott rendszerességgel. Nem számít ilyen szakadó esőben semmi katasztrófát, meg amúgy is, egy estére egy elég volt. Na nem mintha rajta múlna a dolog, de a nagy számok törvénye alapján nem számít további atrocitásra. Végül a nem annyira óriási óriás is visszatér a falra, és újra járkálni kezd, mintha bármelyik percben betolakodóktól félne.*
~Ha ez minden normális őrszolgálatot így tölt, nem csodálkozom a vastag combjain.~
*Jegyzi meg magában, ahogy az éppen távozó óriás hátsó felére fordítja a figyelmét egy röpke pillanatra, csak amúgy ösztönből. A sablonos kérdéseket sablonos válaszok özöne tompítja, így a "semmi", "persze" és "nem" egyszavas csodákat csak úgy szórja a mélységi, mint bolond a lisztet. A méretére kapott előzetes válasz Sylwerantól neki pont elég volt ahhoz, hogy ezzel a témakörrel ne zargassa a nőt.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:39:27
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:39:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Őrszolgálat//
*Elbúcsúznak hát, bár sokkal szívesebben maradna Yezával beszélgetni minthogy az esőben mászkáljon, de néha sajnos ezt is ki kell bírni. Visszamászik a legközelebbi feljárón, aztán már indul is körbe szép lassan, alaposan belebámulva a sötétségbe. A villámok egyre közelebb érnek az erődhöz így inkább ledobja pallosát az udvarra, úgysem fog azonmód kellene itt fent a fal tetején, akármi is jönne hirtelen. Amikor a toronynál halad el akkor vált néhány semmitmondó szót Trayakkal, "mi a helyzet? Minden redben? Nem fázol?" és hasonlók... De sokat egyelőre nem időzik mellette. A mennydörgésen és villanásokon kívül szerencsére csendes az erdő, úgy látszik semmi nem szeret az ilyen zord időben a szabad ég alatt mászkálni.*
//Őrszolgálat//
*Elbúcsúznak hát, bár sokkal szívesebben maradna Yezával beszélgetni minthogy az esőben mászkáljon, de néha sajnos ezt is ki kell bírni. Visszamászik a legközelebbi feljárón, aztán már indul is körbe szép lassan, alaposan belebámulva a sötétségbe. A villámok egyre közelebb érnek az erődhöz így inkább ledobja pallosát az udvarra, úgysem fog azonmód kellene itt fent a fal tetején, akármi is jönne hirtelen. Amikor a toronynál halad el akkor vált néhány semmitmondó szót Trayakkal, "mi a helyzet? Minden redben? Nem fázol?" és hasonlók... De sokat egyelőre nem időzik mellette. A mennydörgésen és villanásokon kívül szerencsére csendes az erdő, úgy látszik semmi nem szeret az ilyen zord időben a szabad ég alatt mászkálni.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-20 00:39:26
Üzenet elküldve: 2017-04-20 00:39:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
//Mindenki a teremben//
*Nara válaszaira egyszerűen csak elvigyorodik, hiszen az északi táncok legtöbbje pörgős ütemű és szabad, akár a madár. Ugyan vannak nekik lassabb és szomorkás dallamaik is, de a lakomák és bálok legfényűzőbb pontja mégis csak az, mikor mindenki együtt ropja és veri fel a port kifulladásig. Aki pedig legelsőként kidől, az biztos lehet benne, hogy a többiek nem fogják csak úgy elengedi.*
- Akkor igyál rá egy keveset!
*Int a teli kancsók irányába, majd bátran és bőkezűen tölt mindkettejüknek. Elindult valami zene, ital is van, társaság is van, ez egy jó kezdet. Jezabiel furcsaságára viszont nem tud mit mondani, így elengedi. A mágia nem az ő műfaja!
Hogy lássa a lány, ő komolyan gondolja a dolgot, bőszen belekortyol kupájába.*
~Ilyen egy igazi északi lány! Soha nem fél felvállalni, hogy honnan jött!~
*Niavi búcsúztatójára azonban nem tud érdemileg válaszolni, hiszen éppen akkor kérdezi meg tőle a lány, hogy nem akarják e méltón 'megünnepelni', mikor egy ízletes és ropogós húsfalatot töm a szájába. Amíg viszont északink megpróbálja leküzdeni a falatot, hogy érdemben is válaszolni tudjon az elbizonytalanodó Narának, a rőt hajú újonc belezavar. A mellette ülő lánynak ugyan inkább segítségére van ezzel a közbeszólással, de szavaira Baldrol nem állhatja meg, hogy ne válaszoljon a maga virtusában. Fene nagy az a bizonyos hazai önérzete és büszkesége.*
- Mit tudhat erről egy déli nyikhaj?
*Vigyorog a vörösre azzal az élcelődő és vidám hangsúllyal, ami félreérthetetlenül rámutat a férfi jókedvére. No meg arra, hogy néhány hagyományt igenis ápolni kell.
A butéliás tánc hallatán majdhogynem felhorkan, de egyelőre széles, versengő vigyora is megteszi, aminek egy részét kellőképpen elrejti gondosan ápolt és nagy becsben tartott arcszőrzete.*
- Hallod ezt Nara?
*A kihívás adott. E mellett nem mehet el. Gyorsan tölt még magának egy kupával, azt egy hajtással le is dönti a torkán, majd Nara kezét elkapva feltápászkodik és elindul a rőt hajú után. A terem üres része felé sem siet túlságosan, de a székre ledobja feleslegesek ítélt köpenyét és egyszerű vászon ingének összefűzött tetejét is meglazítja. A kihívás elég hangosan történt ahhoz, hogy a közelükben ülők meghallhassák, így akár most a többiek figyelő tekintetének kereszttüzében sétálhatnak a kinevezett parkettre. A kezdés előtt azonban még elhaladtában odasúg valamit Lealáak. A lány erre elvigyorodik és gyorsan elsiet valahova.*
- Niavi emlékére. Hogy el ne felejtsük örökké vidám természetét és hogy mindig mindenkinek csak a legjobbat akarta!
*Mondatának végére Leala is visszatér egy kisebb dobbal és néhány csörgővel. Ha már butéliás, legyen az is megcsavarva.*
- Lepj meg!
*Villannak sokat ígérő szemei Yezára, hiszen ő vállalata be a kezdeményezést. Leala pedig elkezd dobolni és egyelőre csak halkan alázümmögni a dallamot. Dobbantás, taps, félfordulat. A lassú kezdet azonban senkit ne lepjen meg. Baldrol tekintete most Narára siklik. Reméli, hogy ő is követi a táncban, hiszen meg kell mutatni ezeknek az erdei venároknak, akik közé mellesleg magukat is beleszámítja, hogyan is kell igazán mulatni. Kézen is csak azért nem vezeti be a lányt közvetlenül maga mellé, mert az a másikkal szemben igazságtalan lenne. Különben is, ez egy társas tánc. Ez minden embert képes összehozni. A zene hallatára talán még Soreyl is előkerül. A fájdalmakat így a legjobb elviselni. Együtt.*
A hozzászólás írója (Baldrol Dawmornn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.20 00:40:50
//Mindenki a teremben//
*Nara válaszaira egyszerűen csak elvigyorodik, hiszen az északi táncok legtöbbje pörgős ütemű és szabad, akár a madár. Ugyan vannak nekik lassabb és szomorkás dallamaik is, de a lakomák és bálok legfényűzőbb pontja mégis csak az, mikor mindenki együtt ropja és veri fel a port kifulladásig. Aki pedig legelsőként kidől, az biztos lehet benne, hogy a többiek nem fogják csak úgy elengedi.*
- Akkor igyál rá egy keveset!
*Int a teli kancsók irányába, majd bátran és bőkezűen tölt mindkettejüknek. Elindult valami zene, ital is van, társaság is van, ez egy jó kezdet. Jezabiel furcsaságára viszont nem tud mit mondani, így elengedi. A mágia nem az ő műfaja!
Hogy lássa a lány, ő komolyan gondolja a dolgot, bőszen belekortyol kupájába.*
~Ilyen egy igazi északi lány! Soha nem fél felvállalni, hogy honnan jött!~
*Niavi búcsúztatójára azonban nem tud érdemileg válaszolni, hiszen éppen akkor kérdezi meg tőle a lány, hogy nem akarják e méltón 'megünnepelni', mikor egy ízletes és ropogós húsfalatot töm a szájába. Amíg viszont északink megpróbálja leküzdeni a falatot, hogy érdemben is válaszolni tudjon az elbizonytalanodó Narának, a rőt hajú újonc belezavar. A mellette ülő lánynak ugyan inkább segítségére van ezzel a közbeszólással, de szavaira Baldrol nem állhatja meg, hogy ne válaszoljon a maga virtusában. Fene nagy az a bizonyos hazai önérzete és büszkesége.*
- Mit tudhat erről egy déli nyikhaj?
*Vigyorog a vörösre azzal az élcelődő és vidám hangsúllyal, ami félreérthetetlenül rámutat a férfi jókedvére. No meg arra, hogy néhány hagyományt igenis ápolni kell.
A butéliás tánc hallatán majdhogynem felhorkan, de egyelőre széles, versengő vigyora is megteszi, aminek egy részét kellőképpen elrejti gondosan ápolt és nagy becsben tartott arcszőrzete.*
- Hallod ezt Nara?
*A kihívás adott. E mellett nem mehet el. Gyorsan tölt még magának egy kupával, azt egy hajtással le is dönti a torkán, majd Nara kezét elkapva feltápászkodik és elindul a rőt hajú után. A terem üres része felé sem siet túlságosan, de a székre ledobja feleslegesek ítélt köpenyét és egyszerű vászon ingének összefűzött tetejét is meglazítja. A kihívás elég hangosan történt ahhoz, hogy a közelükben ülők meghallhassák, így akár most a többiek figyelő tekintetének kereszttüzében sétálhatnak a kinevezett parkettre. A kezdés előtt azonban még elhaladtában odasúg valamit Lealáak. A lány erre elvigyorodik és gyorsan elsiet valahova.*
- Niavi emlékére. Hogy el ne felejtsük örökké vidám természetét és hogy mindig mindenkinek csak a legjobbat akarta!
*Mondatának végére Leala is visszatér egy kisebb dobbal és néhány csörgővel. Ha már butéliás, legyen az is megcsavarva.*
- Lepj meg!
*Villannak sokat ígérő szemei Yezára, hiszen ő vállalata be a kezdeményezést. Leala pedig elkezd dobolni és egyelőre csak halkan alázümmögni a dallamot. Dobbantás, taps, félfordulat. A lassú kezdet azonban senkit ne lepjen meg. Baldrol tekintete most Narára siklik. Reméli, hogy ő is követi a táncban, hiszen meg kell mutatni ezeknek az erdei venároknak, akik közé mellesleg magukat is beleszámítja, hogyan is kell igazán mulatni. Kézen is csak azért nem vezeti be a lányt közvetlenül maga mellé, mert az a másikkal szemben igazságtalan lenne. Különben is, ez egy társas tánc. Ez minden embert képes összehozni. A zene hallatára talán még Soreyl is előkerül. A fájdalmakat így a legjobb elviselni. Együtt.*
A hozzászólás írója (Baldrol Dawmornn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.20 00:40:50
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:30:53
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:30:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Shiriqa//
- Hogy ő? *mosolyodik sokatmondón. Nem fűz hozzá mást, de talán így is leesik az óriásnak, hogy ez ügyben ő nem hagyott volna esélyt Wäornak.
Amit viszont újabb furcsaságként könyvel el, Shiriqa nem fűz rá a férfinépet kikezdő szálra, pedig kevés az olyan fehérszemély, akinek ehhez ne lenne mondandója. Ő viszont az egeret választja a mindig ígéretes téma helyett. Yezát kirázza a hideg a hallottaktól. Eddig se volt túl jó barátságban az erdővel, ezek után meg pláne kellemetlen érzései lesznek tőle. Az egér halálát nem is kívánta igazán, de azt azért csak méltán nehezményezi, hogy Wäor magával hozta a vacsorára!*
- Jezabiel? Ó, az aprócska vörös, akivel a két másik újonc jött.
*Szintén nem teszi boldoggá egy mágiaforgató jelenléte, de jól leplez minden ellenérzést. Ezt bizony alaposan meg kellett tanulnia. Legfeljebb némi megilletődöttség látszik rajta az új környezet miatt.*
- Persze, menj csak, nem tartalak fel *mondja.* - Nyugodalmas őrséget! Azt hiszem, megfogadom a tanácsot *húzza összébb a köpenyét.* - A hideget jóval kevésbé kedvelem, mint az esőt.
*Azzal búcsút vesz Shiriqától és visszatér a vacsorázók körébe. Azért reméli, hogy nemsokára teljes fényében is láthatja az óriás leányt.*
//Venár Vacsora//
//Baldrol és Mylnara figyelmébe//
*Ahogy látja, Wäor elindult a saját felderítő körére. A társaság pedig mintha kissé megfogyatkozott volna. Az biztos, hogy nem fog visszaülni korábbi helyére, hogy egyedül költse el a vacsoráját. Inkább folytatja, amit elkezdett. Elindul az asztaltársaság megmaradt tagjai felé, de szándékoltan nem arról, ahol Wäor ismerkedik. Nem célirányosan mozog, inkább olybá tűnik, mint aki csak lődörög és nézelődik az asztalon felhalmozott étket között, hátha talál valami finomságot, amiből máshová nem jutott. Így üti meg a fülét egy beszélgetés, és úgy dönt, kimenti zavarából a vörös leányzót.*
- Az északiaknak csak a szája jár, ezt mindenki tudja *hajol át Baldrol és Mylnara között, hogy egy falat sültet csippentsen az ujjai közé, mintha máshol nem lehetne hozzáférni az egész terített asztalon. A hangsúlya félreérthetetlen. Az északiak és a déliek közti csipkelődő évődés rég élét vesztett dallama. Mára inkább már csak hagyomány.*
- De a butéliás táncot azért talán még ismerik arra a bolondok földin is.
*Sokfelé járt már életében, az ilyesmit pedig mindig praktikus magára szedni. Bár világ életében városi volt, a szabadabb népek eme hagyományával már nem egyszer találkozott. Ez a jellegzetes körtánc, sok alkalomkor összehozza az idegeneket is. Egy párostól kezdve akár egy egész falunyi résztvevője is lehet. Születéskor, esküvőkor, szüreti mulatságkor épp úgy, mint szomorúbb alkalmakkor. Túl régről ered, hogy a szövege megmaradjon, de a dallama és a mozdulatai átívelnek Lanawin távolságain. Az élet körfogását, rendjét és folytonosságát idézik egy közös, szavak nélküli nyelven, melyet talán még ez a nem mindennapi erdő is ért.
Magához vesz egy boroskancsót és int a fejével a másik kettőnek, hogy kövessék, már ha szándékukban áll megvédeni az északi becsületüket.
Lealához lép és elmondja, mihez szeretne zenei kíséretet. Ha esetleg nem ismerné a dallamot, szívesen eldúdolja neki. Az ütemes taps és a tánc részét képező dobbantások úgyis vezetik majd.
A terem egy alkalmas helyére sétál, ráhúz az italra, aztán a visszateszi a majdani kör közepét jelezni.*
//Shiriqa//
- Hogy ő? *mosolyodik sokatmondón. Nem fűz hozzá mást, de talán így is leesik az óriásnak, hogy ez ügyben ő nem hagyott volna esélyt Wäornak.
Amit viszont újabb furcsaságként könyvel el, Shiriqa nem fűz rá a férfinépet kikezdő szálra, pedig kevés az olyan fehérszemély, akinek ehhez ne lenne mondandója. Ő viszont az egeret választja a mindig ígéretes téma helyett. Yezát kirázza a hideg a hallottaktól. Eddig se volt túl jó barátságban az erdővel, ezek után meg pláne kellemetlen érzései lesznek tőle. Az egér halálát nem is kívánta igazán, de azt azért csak méltán nehezményezi, hogy Wäor magával hozta a vacsorára!*
- Jezabiel? Ó, az aprócska vörös, akivel a két másik újonc jött.
*Szintén nem teszi boldoggá egy mágiaforgató jelenléte, de jól leplez minden ellenérzést. Ezt bizony alaposan meg kellett tanulnia. Legfeljebb némi megilletődöttség látszik rajta az új környezet miatt.*
- Persze, menj csak, nem tartalak fel *mondja.* - Nyugodalmas őrséget! Azt hiszem, megfogadom a tanácsot *húzza összébb a köpenyét.* - A hideget jóval kevésbé kedvelem, mint az esőt.
*Azzal búcsút vesz Shiriqától és visszatér a vacsorázók körébe. Azért reméli, hogy nemsokára teljes fényében is láthatja az óriás leányt.*
//Venár Vacsora//
//Baldrol és Mylnara figyelmébe//
*Ahogy látja, Wäor elindult a saját felderítő körére. A társaság pedig mintha kissé megfogyatkozott volna. Az biztos, hogy nem fog visszaülni korábbi helyére, hogy egyedül költse el a vacsoráját. Inkább folytatja, amit elkezdett. Elindul az asztaltársaság megmaradt tagjai felé, de szándékoltan nem arról, ahol Wäor ismerkedik. Nem célirányosan mozog, inkább olybá tűnik, mint aki csak lődörög és nézelődik az asztalon felhalmozott étket között, hátha talál valami finomságot, amiből máshová nem jutott. Így üti meg a fülét egy beszélgetés, és úgy dönt, kimenti zavarából a vörös leányzót.*
- Az északiaknak csak a szája jár, ezt mindenki tudja *hajol át Baldrol és Mylnara között, hogy egy falat sültet csippentsen az ujjai közé, mintha máshol nem lehetne hozzáférni az egész terített asztalon. A hangsúlya félreérthetetlen. Az északiak és a déliek közti csipkelődő évődés rég élét vesztett dallama. Mára inkább már csak hagyomány.*
- De a butéliás táncot azért talán még ismerik arra a bolondok földin is.
*Sokfelé járt már életében, az ilyesmit pedig mindig praktikus magára szedni. Bár világ életében városi volt, a szabadabb népek eme hagyományával már nem egyszer találkozott. Ez a jellegzetes körtánc, sok alkalomkor összehozza az idegeneket is. Egy párostól kezdve akár egy egész falunyi résztvevője is lehet. Születéskor, esküvőkor, szüreti mulatságkor épp úgy, mint szomorúbb alkalmakkor. Túl régről ered, hogy a szövege megmaradjon, de a dallama és a mozdulatai átívelnek Lanawin távolságain. Az élet körfogását, rendjét és folytonosságát idézik egy közös, szavak nélküli nyelven, melyet talán még ez a nem mindennapi erdő is ért.
Magához vesz egy boroskancsót és int a fejével a másik kettőnek, hogy kövessék, már ha szándékukban áll megvédeni az északi becsületüket.
Lealához lép és elmondja, mihez szeretne zenei kíséretet. Ha esetleg nem ismerné a dallamot, szívesen eldúdolja neki. Az ütemes taps és a tánc részét képező dobbantások úgyis vezetik majd.
A terem egy alkalmas helyére sétál, ráhúz az italra, aztán a visszateszi a majdani kör közepét jelezni.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:27:57
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:27:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//Wäoreyn, Legran, Meruwiel figyelmébe//
*Már éppen kezdene sötét gondolatai mély tengerébe belemerülni, hogy aztán úgy álljon fel a vacsora végén az asztalról, mint aki látta a véget, amikor is beindulnak a dolgok. Jazabiel, akit ő mostantól hivatalosan az Váratlan Változások Váratlanabb Változtatójának fog elkönyvelni, szó szerinti kísértet módba kapcsolva bedereng a falon keresztül (!!) a nagyterembe. Ő valószínűleg már meg kezdheti szokni Sunuko döbbent arckifejezését, amit az alkalomhoz illően ismét felvett, de ha egyszer nem képes azokon a nyavalyás trükkökön kívül mást tapasztalni ezen az átkozott estén! Úgy rázza meg a fejét, mint valami csapzott szőrű kutya, valamint csendpusztító nevetésben tör ki, talán mindenki rosszkedvét azonnal eltörölve.*
- Ahh...Jezabiel - *mondja végül, miután már a szeme sarkából törölgeti a könnyeket* - Mondhatnám hogy lassan hozzászokom a bámulatos attrakcióidhoz, de akkor nagyobb hazug lennék mint el tudnám képzelni! - *Felsóhajt, kezével legyintve a gnóm felé miközben ő "helyet foglal", mintha csak az azzal keletkezett szellővel el tudná fújni a "jelenséget".*
- Ó, igen. Még nem köszöntem meg hogy elhoztál ide minket. Hálás vagyok ezért. Is. - *Tódításul még bólint hozzá egyet, mielőtt meghallaná a hirtelen felcsappanó először kellemesen szomorú, majd egyre vidámabb és vidámabb dalokat. Ő mindig is szerette a zenét, jöjjön az hangszerből vagy testből. Végül is, a kettő közel van egymáshoz. Úgyhogy kényelmesen hátradől, és élvezi is a lassan szétterjedő otthoni hangulatot. Jó helyre érkezett....
Nem azonnal realizálja, hogy valaki mellette van. Alig egy pár pillanat, de amikor észleli az elf asszony, Meruwiel tekintetét, kevesen múlik hogy ne székestül essen hátra. Enyhén szólva meglepetésként éri őt hogy valaki szeretne vele beszélni, amikor ő maga olyan passzív szokott lenni.*
- Ó, elnézést! - *Vált verbális állapotba, egyenesedik ki, vált szemkontaktust, satöbbi. Mint minden normális emberi lény.*
- Ne tessék szabadkozni. Magam sem vagyok valami vidám figura, de mégis érzem a szívélyességet ebből a helyből. Szinte tapinthatóan. csak rossz időben érkeztem. - *Csóválja meg a fejét szemét lecsukva, úgy nézvén ki, mintha el akarná űzni rossz gondolatait.*
- Modoromat visszanyerve, igen, Sunukonak hívnak. Az ön nevét viszont sajnos nem tudom. - *Facsarodik keserű félmosolyra szája sarka. Így kell jó vendégként viselkedni ebben a házban, nemde? Te szemétrevaló "lovag".
Folytatná is egy-két kérdéssel, amikor váratlanul melléjük ül Wäoreyn. ennyit a "visszakozó" viselkedésről, mint gondolta.*
- Nos, jó kérdés. - *Gondolkodik el egy picit, egyszerre mindkettőjüket (vagy hármójukat, ha Legran is figyel) próbálva tájékoztatni.* - Valahol a Pusztában, egy Arthenior és a Tó közötti kisvárosban születtem. Azt a helyet már nem jelzik térképek. Jöttem, mentem, már egészen hegyeknél is voltam. És idekerültem. Egészen pontosan, tudomást szereztem erről a helyről, találkoztam Jezabiellel, ás láss csodát - itt lennék. - *Mosolyodik el, mintha ez válasz lett volna minden búra és baja ami a földet érinti. Valamint a tipikus "megtudod amint méltó vagy hozzá" hátradőlés, most már nyugodtabb hangulatban. Arra azért kíváncsi, hogy a mellette ülő személyek válaszolni fognak e. Figyel is rájuk.*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 20:51:00
//Wäoreyn, Legran, Meruwiel figyelmébe//
*Már éppen kezdene sötét gondolatai mély tengerébe belemerülni, hogy aztán úgy álljon fel a vacsora végén az asztalról, mint aki látta a véget, amikor is beindulnak a dolgok. Jazabiel, akit ő mostantól hivatalosan az Váratlan Változások Váratlanabb Változtatójának fog elkönyvelni, szó szerinti kísértet módba kapcsolva bedereng a falon keresztül (!!) a nagyterembe. Ő valószínűleg már meg kezdheti szokni Sunuko döbbent arckifejezését, amit az alkalomhoz illően ismét felvett, de ha egyszer nem képes azokon a nyavalyás trükkökön kívül mást tapasztalni ezen az átkozott estén! Úgy rázza meg a fejét, mint valami csapzott szőrű kutya, valamint csendpusztító nevetésben tör ki, talán mindenki rosszkedvét azonnal eltörölve.*
- Ahh...Jezabiel - *mondja végül, miután már a szeme sarkából törölgeti a könnyeket* - Mondhatnám hogy lassan hozzászokom a bámulatos attrakcióidhoz, de akkor nagyobb hazug lennék mint el tudnám képzelni! - *Felsóhajt, kezével legyintve a gnóm felé miközben ő "helyet foglal", mintha csak az azzal keletkezett szellővel el tudná fújni a "jelenséget".*
- Ó, igen. Még nem köszöntem meg hogy elhoztál ide minket. Hálás vagyok ezért. Is. - *Tódításul még bólint hozzá egyet, mielőtt meghallaná a hirtelen felcsappanó először kellemesen szomorú, majd egyre vidámabb és vidámabb dalokat. Ő mindig is szerette a zenét, jöjjön az hangszerből vagy testből. Végül is, a kettő közel van egymáshoz. Úgyhogy kényelmesen hátradől, és élvezi is a lassan szétterjedő otthoni hangulatot. Jó helyre érkezett....
Nem azonnal realizálja, hogy valaki mellette van. Alig egy pár pillanat, de amikor észleli az elf asszony, Meruwiel tekintetét, kevesen múlik hogy ne székestül essen hátra. Enyhén szólva meglepetésként éri őt hogy valaki szeretne vele beszélni, amikor ő maga olyan passzív szokott lenni.*
- Ó, elnézést! - *Vált verbális állapotba, egyenesedik ki, vált szemkontaktust, satöbbi. Mint minden normális emberi lény.*
- Ne tessék szabadkozni. Magam sem vagyok valami vidám figura, de mégis érzem a szívélyességet ebből a helyből. Szinte tapinthatóan. csak rossz időben érkeztem. - *Csóválja meg a fejét szemét lecsukva, úgy nézvén ki, mintha el akarná űzni rossz gondolatait.*
- Modoromat visszanyerve, igen, Sunukonak hívnak. Az ön nevét viszont sajnos nem tudom. - *Facsarodik keserű félmosolyra szája sarka. Így kell jó vendégként viselkedni ebben a házban, nemde? Te szemétrevaló "lovag".
Folytatná is egy-két kérdéssel, amikor váratlanul melléjük ül Wäoreyn. ennyit a "visszakozó" viselkedésről, mint gondolta.*
- Nos, jó kérdés. - *Gondolkodik el egy picit, egyszerre mindkettőjüket (vagy hármójukat, ha Legran is figyel) próbálva tájékoztatni.* - Valahol a Pusztában, egy Arthenior és a Tó közötti kisvárosban születtem. Azt a helyet már nem jelzik térképek. Jöttem, mentem, már egészen hegyeknél is voltam. És idekerültem. Egészen pontosan, tudomást szereztem erről a helyről, találkoztam Jezabiellel, ás láss csodát - itt lennék. - *Mosolyodik el, mintha ez válasz lett volna minden búra és baja ami a földet érinti. Valamint a tipikus "megtudod amint méltó vagy hozzá" hátradőlés, most már nyugodtabb hangulatban. Arra azért kíváncsi, hogy a mellette ülő személyek válaszolni fognak e. Figyel is rájuk.*
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 20:51:00
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:09:11
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:09:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//Legran, Sunuko és Meruwiel figyelmébe//
*A vadászok vacsorái ritkán voltak családias hangulatúak. Egy precíz, jól működő gépezet részei számára, célirányos feladatokkal ez felesleges. A céh sosem érezte szükségét, hogy bajtársivá, vagy éppen barátivá tegye ezen alkalmakat, minden bizonnyal szándékosan és tudatosan. Kötelékek nélkül az együttműködés lehetséges, az egymás ellen fordítás pedig még inkább. Emiatt érzi kissé nehéz helyzetben magát. A félelem előélete okán messze kerüli, inkább feszeng, mintha egy rá nem illő ruhát kellene felöltenie. S az egyetlen, rőt ruhadarab, melyet szívesen visel, kisiklik keze közül. Niyss leánya is hasonlóan érezhet, holott neki a szoros kapcsolatok kialakítása nélkülözhetetlen lételeme a szakmájában. Majszi meg a jól ismert körülmények miatt dönt a minél gyorsabb távozás mellett. Nem tudja hibáztatni érte, Sylweran szavát pedig garanciának tekinti arra, hogy ép bőrrel juthat ki az erdőbe.
A nevek memorizálásával nincs gondja, hogy is eredhetne bárki után, ha nem tudná, kit keres. A tekinteteket, gesztusokat is ennek megfelelően méri fel, köszönhetően a berögződésnek, míg képzeletben aztán saját orrára nem koppint miatta. Ez most itt nem az a hely, és nem az az idő.
Apró instrukciók és előrejelzések azzal kapcsolatban, hogy mi vár rájuk holnaptól. Elégedett ezzel, szereti az egyértelmű dolgokat. Edzés, kiképzés miatt éppenséggel nem aggódik, legfeljebb azon töpreng el, hogyan nyújthatna minél többet szerelmének. Tudja, hogy tart attól, ami rájuk vár, neki nem hazai terep az ilyesmi. Mer magának egy derekasabb adag húslevest, s ha adódik szabad hely, a másik két új, Legran és Sunuko közelében keres helyet.*
- Honnan vetett ide benneteket a sors? *kérdi tőlük, ha alkalmas pillanatot és figyelmet talál, magához mérten tökéletesen barátságos arckifejezéssel. Ez időtájt csatlakozik be Meruwiel, kit volt már szerencséje korábban is látni, így az iméntiekre semmi garancia nincs. Az ő jussa egy mosoly, örülve a viszontlátásnak. Legranról tudja már, hogy egykor városlakó volt, de azt nem, hogy melyiké, s hogy most honnan pottyant közéjük. A másikról meg még annyit sem. Lassan kanalazgat, elvétve, nem siet el semmit.*
//Legran, Sunuko és Meruwiel figyelmébe//
*A vadászok vacsorái ritkán voltak családias hangulatúak. Egy precíz, jól működő gépezet részei számára, célirányos feladatokkal ez felesleges. A céh sosem érezte szükségét, hogy bajtársivá, vagy éppen barátivá tegye ezen alkalmakat, minden bizonnyal szándékosan és tudatosan. Kötelékek nélkül az együttműködés lehetséges, az egymás ellen fordítás pedig még inkább. Emiatt érzi kissé nehéz helyzetben magát. A félelem előélete okán messze kerüli, inkább feszeng, mintha egy rá nem illő ruhát kellene felöltenie. S az egyetlen, rőt ruhadarab, melyet szívesen visel, kisiklik keze közül. Niyss leánya is hasonlóan érezhet, holott neki a szoros kapcsolatok kialakítása nélkülözhetetlen lételeme a szakmájában. Majszi meg a jól ismert körülmények miatt dönt a minél gyorsabb távozás mellett. Nem tudja hibáztatni érte, Sylweran szavát pedig garanciának tekinti arra, hogy ép bőrrel juthat ki az erdőbe.
A nevek memorizálásával nincs gondja, hogy is eredhetne bárki után, ha nem tudná, kit keres. A tekinteteket, gesztusokat is ennek megfelelően méri fel, köszönhetően a berögződésnek, míg képzeletben aztán saját orrára nem koppint miatta. Ez most itt nem az a hely, és nem az az idő.
Apró instrukciók és előrejelzések azzal kapcsolatban, hogy mi vár rájuk holnaptól. Elégedett ezzel, szereti az egyértelmű dolgokat. Edzés, kiképzés miatt éppenséggel nem aggódik, legfeljebb azon töpreng el, hogyan nyújthatna minél többet szerelmének. Tudja, hogy tart attól, ami rájuk vár, neki nem hazai terep az ilyesmi. Mer magának egy derekasabb adag húslevest, s ha adódik szabad hely, a másik két új, Legran és Sunuko közelében keres helyet.*
- Honnan vetett ide benneteket a sors? *kérdi tőlük, ha alkalmas pillanatot és figyelmet talál, magához mérten tökéletesen barátságos arckifejezéssel. Ez időtájt csatlakozik be Meruwiel, kit volt már szerencséje korábban is látni, így az iméntiekre semmi garancia nincs. Az ő jussa egy mosoly, örülve a viszontlátásnak. Legranról tudja már, hogy egykor városlakó volt, de azt nem, hogy melyiké, s hogy most honnan pottyant közéjük. A másikról meg még annyit sem. Lassan kanalazgat, elvétve, nem siet el semmit.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 18:40:49
Üzenet elküldve: 2017-04-19 18:40:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Yeza//
*Egy igazi "vagy úgy..."-féle sejtelmes, szemöldökfelhúzós, vigyorgós bólintással fordul ismét előre.*
- Oh. Ilyen egy szívtipró lenne?
*Mélyebben inkább nem kezdi feszegetni a férfi témát, tudja hogy könnyen elszólhatja magát, és nem szeretné a Sylwerannal kezdődő kapcsolatukat idő előtt kikotyogni. Az egérre viszont csak legyint.*
- Az erdő közepén ilyesmi előfordul, van aki jobban, van aki kevésbé bírja. Tudod az a helyzet, hogy ez az erdő él.
*Kezd bele abba amit már sokaknak magyarázott.*
- Mármint, nyilván minden erdő él, de ez más. Csak azért lehetünk itt, mert segítettünk neki, és ezért megtűr minket. Fából is csak annyit vágunk amennyit feltétlenül muszáj, igyekszünk a betegebbeket, és ültetünk is helyettük. Csak annyi vadat lövünk, amennyi szükséges. Tiszteletben kell tartanunk azoknak az életét, akiknek ez az otthona, és ebbe egy egér is beletartozik. Nyilván igyekszünk kint tartani a kártevőket, de az egér nem tudja hogy tilosban jár, nem tudja hogy rosszat tesz, nem büntethetjük érte. Persze nem azt mondom, hogy ha rád száll egy szúnyog ne üsd agyon, de azért ha ki lehet tenni épségben is azt az egeret, ennyi jár neki. Majd szólj Jezabielnek, hogy láttál egy egeret, szerintem három napon át azt fogja keresni, hogy hol jutott be. Csak, ha nincs szerencséd, téged is befog a munkába. Már ha egyáltalán megtalálod, manapság mintha a föld nyelte volna el. Mármint, egyik pillanatban még látod elsétálni a folyosón, aztán mire utána futsz már nemhogy ott nincs, de sehol máshol sem. Mágusok... Azon se lepődnék meg, ha ő változna egérré.
*Egy újabb villám dörgése szakítja félbe a beszélgetést, neki pedig eszébe jut, hogy nem sok értelme van kint lennie, ha nem azért van itt hogy őrködjön. Ennyi erővel bent, a melegben is ismerkedhetnének.*
- Na, de ha már azért vagyok kint, felmegyek, körülnézek.
*Közben fel is tápászkodik.*
- Örülök, hogy megismertelek, remélem jól fogod érezni magad közöttünk. Ezt meg majd még folytatjuk, ha maradsz még egy darabig akkor majd visszajövök. Azért a helyedben én inkább bentről, a melegből nézném az esőt.
*Persze nem hagyja csak úgy faképnél a vöröst, megvárja még, hátha van valami mondanivalója. Annyira neki sem akaródzik kimennie az esőbe, de annak sokkal kevésbé örülne, ha hirtelen három-négy, a korábbihoz hasonló óriás pattanna be valamelyik falon, ők meg nem lennének rendesen felkészülve.*
//Yeza//
*Egy igazi "vagy úgy..."-féle sejtelmes, szemöldökfelhúzós, vigyorgós bólintással fordul ismét előre.*
- Oh. Ilyen egy szívtipró lenne?
*Mélyebben inkább nem kezdi feszegetni a férfi témát, tudja hogy könnyen elszólhatja magát, és nem szeretné a Sylwerannal kezdődő kapcsolatukat idő előtt kikotyogni. Az egérre viszont csak legyint.*
- Az erdő közepén ilyesmi előfordul, van aki jobban, van aki kevésbé bírja. Tudod az a helyzet, hogy ez az erdő él.
*Kezd bele abba amit már sokaknak magyarázott.*
- Mármint, nyilván minden erdő él, de ez más. Csak azért lehetünk itt, mert segítettünk neki, és ezért megtűr minket. Fából is csak annyit vágunk amennyit feltétlenül muszáj, igyekszünk a betegebbeket, és ültetünk is helyettük. Csak annyi vadat lövünk, amennyi szükséges. Tiszteletben kell tartanunk azoknak az életét, akiknek ez az otthona, és ebbe egy egér is beletartozik. Nyilván igyekszünk kint tartani a kártevőket, de az egér nem tudja hogy tilosban jár, nem tudja hogy rosszat tesz, nem büntethetjük érte. Persze nem azt mondom, hogy ha rád száll egy szúnyog ne üsd agyon, de azért ha ki lehet tenni épségben is azt az egeret, ennyi jár neki. Majd szólj Jezabielnek, hogy láttál egy egeret, szerintem három napon át azt fogja keresni, hogy hol jutott be. Csak, ha nincs szerencséd, téged is befog a munkába. Már ha egyáltalán megtalálod, manapság mintha a föld nyelte volna el. Mármint, egyik pillanatban még látod elsétálni a folyosón, aztán mire utána futsz már nemhogy ott nincs, de sehol máshol sem. Mágusok... Azon se lepődnék meg, ha ő változna egérré.
*Egy újabb villám dörgése szakítja félbe a beszélgetést, neki pedig eszébe jut, hogy nem sok értelme van kint lennie, ha nem azért van itt hogy őrködjön. Ennyi erővel bent, a melegben is ismerkedhetnének.*
- Na, de ha már azért vagyok kint, felmegyek, körülnézek.
*Közben fel is tápászkodik.*
- Örülök, hogy megismertelek, remélem jól fogod érezni magad közöttünk. Ezt meg majd még folytatjuk, ha maradsz még egy darabig akkor majd visszajövök. Azért a helyedben én inkább bentről, a melegből nézném az esőt.
*Persze nem hagyja csak úgy faképnél a vöröst, megvárja még, hátha van valami mondanivalója. Annyira neki sem akaródzik kimennie az esőbe, de annak sokkal kevésbé örülne, ha hirtelen három-négy, a korábbihoz hasonló óriás pattanna be valamelyik falon, ők meg nem lennének rendesen felkészülve.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 18:04:43
Üzenet elküldve: 2017-04-19 18:04:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//Sunuko//
*Meruwielnek nem sok kedve van enni.
Nagy nehezen azért mégis csak csipeget egy-két falatot, mert hát éhes ő, és már várta nagyon a jó illatok forrását. Sajnálja, hogy Tray pont most nincs itt. Miért kell annyit őrködnie? Mintha többet lenne kint mostanában. Persze az is lehet, hogy csak beképzeli az egészet.
Megfogja a boros kupáját, és egy szuszra lehajtja az egészet. Nem egy nagy alkoholista fajta, de most úgy érzi szüksége,s és jól is esik neki. Talán fel kellene mennie a szobájába. Majd esetleg hajnalban ha már lenne étvágya, lejön eszegetni egy kicsit. Már el is határozza magát, hogy inkább tényleg felmegy, amikor pillantása megad az egyik újonnan érkezett ember férfi. Sunuko talán? Mintha az előbb felé pillantott volna, de most szokatlanul csendben ül. Talán csak a vacsora foglalja le, vagy meg van illetődve az új társaságtól. Ki tudja. De az elf lány nem tudja megállni, hogy habár szomorú szemekkel, de ne mosolyogjon rá a férfira kedvesen.*
- Sunuko, igaz? *kérdezi kisvártatva.*- Hogy érzed magad eddig itt? Sajnálom, hogy ilyen szomorú bejelentések közepette érkeztetek. Sokkal vidámabb szokott itt lenni a hangulat. *magyarázkodik is egy kissé.*
//Sunuko//
*Meruwielnek nem sok kedve van enni.
Nagy nehezen azért mégis csak csipeget egy-két falatot, mert hát éhes ő, és már várta nagyon a jó illatok forrását. Sajnálja, hogy Tray pont most nincs itt. Miért kell annyit őrködnie? Mintha többet lenne kint mostanában. Persze az is lehet, hogy csak beképzeli az egészet.
Megfogja a boros kupáját, és egy szuszra lehajtja az egészet. Nem egy nagy alkoholista fajta, de most úgy érzi szüksége,s és jól is esik neki. Talán fel kellene mennie a szobájába. Majd esetleg hajnalban ha már lenne étvágya, lejön eszegetni egy kicsit. Már el is határozza magát, hogy inkább tényleg felmegy, amikor pillantása megad az egyik újonnan érkezett ember férfi. Sunuko talán? Mintha az előbb felé pillantott volna, de most szokatlanul csendben ül. Talán csak a vacsora foglalja le, vagy meg van illetődve az új társaságtól. Ki tudja. De az elf lány nem tudja megállni, hogy habár szomorú szemekkel, de ne mosolyogjon rá a férfira kedvesen.*
- Sunuko, igaz? *kérdezi kisvártatva.*- Hogy érzed magad eddig itt? Sajnálom, hogy ilyen szomorú bejelentések közepette érkeztetek. Sokkal vidámabb szokott itt lenni a hangulat. *magyarázkodik is egy kissé.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:51:30
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Venár vacsora//
*Baldrol teljesen elcsendesedik, némán hallgatja az utasításokat, és tesz vesz az asztalon. Nara legnagyobb meglepetésére, neki is szó nélkül szed és nem is viszi túlzásba, épp ahogy szereti, és épp abból, amit szeretett volna.*
~Nahát!~
*Ez a gondoskodó gesztus egészen megmelengeti a lány szívét és hálától csillogó szemmel néz a férfire. Hangtalanul formálja csak a szavakat, hogy ne zavarja a feladatkiosztást.*
-Köszönöm.
*A gőzölgő étel illata, és látványa még éhesebbé teszi, és gyomra újabb, hangos korgásba kezd. Zavartan nyúl is a kanál után, hogy megelőzze a további árulkodó hangokat és élvezettel enni kezd. Az ő szemében ez egyáltalán nem tiszteletlenség, hiszen az elhunyt sem várná társaitól soha, hogy koplaljanak, vagy sötét szomorúságba burkolózzanak miatta. Sőt, Nara reméli, hogy ha őt elragadja majd egy bestia, vagy bármi más kórság, esetleg az öregség maga, társai és családja, akiket úgy szeret, vigadjanak inkább és élvezzék az életet hangosan és boldogan. Az ő boldogságukért küzd életében, hát adják meg neki halálában is!*
~Ezt talán el kéne mondanom valakinek, hogy tudják. Elvégre lehet hogy a kiképzés végén megesz egy irbisz, vagy felöklel egy vaddisznó.~
*El is határozza magában, hogy üzenetet ír társainak, de hogy kinek adja, még nem tudja. Végre sikerül valamelyest csillapítania mardosó éhségét és körbe pillantva a teremben szomorúan nyugtázza, hogy bizony fogy a társaság.*
~Ne menjetek el! Ki tudja mikor lesz megint alkalmunk a kemény munka után szórakozni is, vagy örülni bárminek?~
*Hamar kiderül, hogy Baldrolnak is hasonló gondolatok járnak a fejében és Nara széles mosollyal felel az invitáló szavakra.*
-Igen, én pedig, akár el is fogadnám.
*Nem meri rávágni, hogy örömmel mondana igent a felkérésre, inkább megmarad a férfi felvetésének incselkedő stílusában. Gondolatban azért azonnal elképzeli, ahogy kezét a másikéba helyezi és hagyja, hogy az vezesse a zene ütemére.*
-Tökéletes lenne.
*Mondja álmodozón maga elé, és ekkor felcsendül egy ismerős dallam Leala csengő hangján, lantja kíséretében, Nara pedig felkacag és nevetve nekidől Baldrolnak, játékosan meglökve a férfit.*
-A hangulat nem az igazi, de a zene legalább már alakul.
*Hirtelen ötlete támad, és sajnos ahelyett, hogy gondolkodna, megint előbb jár a szája, így még mindig mosolyogva folytatja.*
-Megmutassuk hogyan kell északi módra elbúcsúztatni egy jó barátot?
*Csak mikor már visszavonhatatlanul kimondta a szavakat, akkor tudatosul benne, hogy származás ide, virtus oda, talán belegázol Baldrol, és mindenki más érzelmeibe. Arcáról leolvad a mosoly, és szabadkozna, de nem igazán találja a megfelelő szavakat. Nem tudja, mit is mondhatna, ami szépíthet a helyzeten.*
-Én csak... én nem... csak...
~Jaj nekem!~
*Baldrol teljesen elcsendesedik, némán hallgatja az utasításokat, és tesz vesz az asztalon. Nara legnagyobb meglepetésére, neki is szó nélkül szed és nem is viszi túlzásba, épp ahogy szereti, és épp abból, amit szeretett volna.*
~Nahát!~
*Ez a gondoskodó gesztus egészen megmelengeti a lány szívét és hálától csillogó szemmel néz a férfire. Hangtalanul formálja csak a szavakat, hogy ne zavarja a feladatkiosztást.*
-Köszönöm.
*A gőzölgő étel illata, és látványa még éhesebbé teszi, és gyomra újabb, hangos korgásba kezd. Zavartan nyúl is a kanál után, hogy megelőzze a további árulkodó hangokat és élvezettel enni kezd. Az ő szemében ez egyáltalán nem tiszteletlenség, hiszen az elhunyt sem várná társaitól soha, hogy koplaljanak, vagy sötét szomorúságba burkolózzanak miatta. Sőt, Nara reméli, hogy ha őt elragadja majd egy bestia, vagy bármi más kórság, esetleg az öregség maga, társai és családja, akiket úgy szeret, vigadjanak inkább és élvezzék az életet hangosan és boldogan. Az ő boldogságukért küzd életében, hát adják meg neki halálában is!*
~Ezt talán el kéne mondanom valakinek, hogy tudják. Elvégre lehet hogy a kiképzés végén megesz egy irbisz, vagy felöklel egy vaddisznó.~
*El is határozza magában, hogy üzenetet ír társainak, de hogy kinek adja, még nem tudja. Végre sikerül valamelyest csillapítania mardosó éhségét és körbe pillantva a teremben szomorúan nyugtázza, hogy bizony fogy a társaság.*
~Ne menjetek el! Ki tudja mikor lesz megint alkalmunk a kemény munka után szórakozni is, vagy örülni bárminek?~
*Hamar kiderül, hogy Baldrolnak is hasonló gondolatok járnak a fejében és Nara széles mosollyal felel az invitáló szavakra.*
-Igen, én pedig, akár el is fogadnám.
*Nem meri rávágni, hogy örömmel mondana igent a felkérésre, inkább megmarad a férfi felvetésének incselkedő stílusában. Gondolatban azért azonnal elképzeli, ahogy kezét a másikéba helyezi és hagyja, hogy az vezesse a zene ütemére.*
-Tökéletes lenne.
*Mondja álmodozón maga elé, és ekkor felcsendül egy ismerős dallam Leala csengő hangján, lantja kíséretében, Nara pedig felkacag és nevetve nekidől Baldrolnak, játékosan meglökve a férfit.*
-A hangulat nem az igazi, de a zene legalább már alakul.
*Hirtelen ötlete támad, és sajnos ahelyett, hogy gondolkodna, megint előbb jár a szája, így még mindig mosolyogva folytatja.*
-Megmutassuk hogyan kell északi módra elbúcsúztatni egy jó barátot?
*Csak mikor már visszavonhatatlanul kimondta a szavakat, akkor tudatosul benne, hogy származás ide, virtus oda, talán belegázol Baldrol, és mindenki más érzelmeibe. Arcáról leolvad a mosoly, és szabadkozna, de nem igazán találja a megfelelő szavakat. Nem tudja, mit is mondhatna, ami szépíthet a helyzeten.*
-Én csak... én nem... csak...
~Jaj nekem!~
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:49:27
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:49:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Shiriqa//
*Lehet, hogy csak magából indul ki. Ő senki kedvéért nem vállalkozna ilyesmire. Kíváncsiságból egy időre talán. De hogy a saját, egész életében megszokott méreteiről lemondjon, azt sehogy sem tudja kényelmesnek értékelni. Persze, vannak, akik születésüktől másra vágynak, mint akik, de Shiriqa valahogy nem tűnt ilyennek.
Mindenesetre sokkal többet így sem tud meg a dolgok hátteréről. Ez a kényelmi dolog pedig egyszerűen olyasmi, amivel nem elégszik meg válaszként. Igaz, tovább már nem ágál, és szemmel láthatóan elfogadja a másodszor is megerősített választ. Elengedi egy kicsit a témát, mert mintha Shiriqa is kezdene gyanút fogni, hogy javarészt a vörös beszélteti őt. De Yeza se most kezdte a szakmát. Ismeri a húzd meg, ereszd meg szabályait.*
- Wäorral? *kérdez vissza.* - Hát, ha most találkoztunk volna először *mosolyodik komiszul* -, az biztos, hogy ma éjjel akkor is az ő ágyában kötnék ki. Bár még muszáj lesz kiengesztelnie a nyavalyás egér miatt *csücsöríti morcosra a száját. Aztán egy sóhaj után azért csak visszakéretőzik az ajkára a kaján mosolygás.* - De szerencsére az engeszteléshez nagyon ért.
*A kelleténél több információ olykor egészen hatásos lehet ilyen esetekben.*
- Képtelen vagyok rá sokáig haragudni, bármilyen tulok is tud lenni olykor *vonja meg a vállát.* - A férfiaknak néha mintha kóc lenne az eszük helyén.
//Shiriqa//
*Lehet, hogy csak magából indul ki. Ő senki kedvéért nem vállalkozna ilyesmire. Kíváncsiságból egy időre talán. De hogy a saját, egész életében megszokott méreteiről lemondjon, azt sehogy sem tudja kényelmesnek értékelni. Persze, vannak, akik születésüktől másra vágynak, mint akik, de Shiriqa valahogy nem tűnt ilyennek.
Mindenesetre sokkal többet így sem tud meg a dolgok hátteréről. Ez a kényelmi dolog pedig egyszerűen olyasmi, amivel nem elégszik meg válaszként. Igaz, tovább már nem ágál, és szemmel láthatóan elfogadja a másodszor is megerősített választ. Elengedi egy kicsit a témát, mert mintha Shiriqa is kezdene gyanút fogni, hogy javarészt a vörös beszélteti őt. De Yeza se most kezdte a szakmát. Ismeri a húzd meg, ereszd meg szabályait.*
- Wäorral? *kérdez vissza.* - Hát, ha most találkoztunk volna először *mosolyodik komiszul* -, az biztos, hogy ma éjjel akkor is az ő ágyában kötnék ki. Bár még muszáj lesz kiengesztelnie a nyavalyás egér miatt *csücsöríti morcosra a száját. Aztán egy sóhaj után azért csak visszakéretőzik az ajkára a kaján mosolygás.* - De szerencsére az engeszteléshez nagyon ért.
*A kelleténél több információ olykor egészen hatásos lehet ilyen esetekben.*
- Képtelen vagyok rá sokáig haragudni, bármilyen tulok is tud lenni olykor *vonja meg a vállát.* - A férfiaknak néha mintha kóc lenne az eszük helyén.
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 15:43:34
Üzenet elküldve: 2017-04-19 15:43:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Yeza//
*Értetlenül pillant le a lányra amikor visszakérdez, de ilyen közelről még a sötétben is látja ahogy a hajával babrál. Pár pillanatig persze értetlenül bámul, nem esik le neki, még akkor sem amikor a másik már nevetni kezd, csak egy-két másodperccel utána.*
- Ja!
*Ekkor viszont belőle is felszakad a nevetés, tényleg csak egy-két lány van az erődben akinek nem vörös a haja. A felé nyújtott kezet elfogadja, és önkéntelenül is felötlik benne, hogy ha még mindig norm... Hatalmas lenne, akkor nem kínálnák hellyel. Kissé szűkös így is, de elférnek. Sylweran álmára csak bólint, bár lenne mit pontosítani a kijelentésen, de nem akad fenn most a részleteken.*
- Az enyém?
*Rögtön szélesebbre húzódik a mosolya és előre fordul az épület felé.*
- Az enyém már teljesült.
*Ezen nem kell gondolkodnia. Nem tervezte ennél részletesebben elmondani, de eszébe jut hogy a közelmúlt eseményei miatt ez elég félrevezető lehet.*
- Mármint, nem az hogy kisebb lettem.
*Szabadkozva fordul vissza Yeza felé, de csak ennek a mondatnak az erejéig, aztán ismét az épület ablakain kiszűrődő fényeknek szenteli tekintetét.*
- Otthon. Család.
*Megvonja a vállát.*
- Ez...
*Megemeli a kezét amin a méretváltó amulett van feltekerve miközben ismét társa felé fordul.*
- Csak a kényelem miatt van. És nem végleges, bár kicsit macerás leszedni, de ha szeretném akkor könnyen visszafordítható. Emiatt nem bújok ki a bőrömből, ugyanaz vagyok aki voltam.
*Megint az udvar felé fordul, konkrétan a beszakadt körüljáró irányába.*
- És itt semmi sem normális, ettől nem kell tartanod.
*Az utolsó kérdés kicsit lejjebb csavar mosolyán, ahogy eszébe jut Sylweran reakciója a kisebb méretéhez... Ő legalábbis úgy gondolja, hogy erről szól a kérdés.*
- Hát... Az elf sem normális...
*Erre azért hamar el is vigyorodik. Nem sok híja van hogy sokkalta személyesebb dolgokról kezdjen beszélni Sylwerannal kapcsolatban, de nem szeretné kiteregetni a vezér szennyesét, pláne nem egy új ismerősnek.*
- Érdekesen fogadta. Lett belőle egy kisebb félreértés, de megbeszéltük, és hát, végtére is, eddig jól sült el ez a egész.
*Valami nem stimmel, ő jött ide a lányt vigasztalni, jobb kedvre deríteni, és mégis Shiriqa dolgai kerülnek terítékre? Fel is tűnik már az óriásnak a helyzet.*
- Waorral együtt hozott ide Sylweran, ugye? Ismered esetleg, vagy ti is csak most találkoztatok?
//Yeza//
*Értetlenül pillant le a lányra amikor visszakérdez, de ilyen közelről még a sötétben is látja ahogy a hajával babrál. Pár pillanatig persze értetlenül bámul, nem esik le neki, még akkor sem amikor a másik már nevetni kezd, csak egy-két másodperccel utána.*
- Ja!
*Ekkor viszont belőle is felszakad a nevetés, tényleg csak egy-két lány van az erődben akinek nem vörös a haja. A felé nyújtott kezet elfogadja, és önkéntelenül is felötlik benne, hogy ha még mindig norm... Hatalmas lenne, akkor nem kínálnák hellyel. Kissé szűkös így is, de elférnek. Sylweran álmára csak bólint, bár lenne mit pontosítani a kijelentésen, de nem akad fenn most a részleteken.*
- Az enyém?
*Rögtön szélesebbre húzódik a mosolya és előre fordul az épület felé.*
- Az enyém már teljesült.
*Ezen nem kell gondolkodnia. Nem tervezte ennél részletesebben elmondani, de eszébe jut hogy a közelmúlt eseményei miatt ez elég félrevezető lehet.*
- Mármint, nem az hogy kisebb lettem.
*Szabadkozva fordul vissza Yeza felé, de csak ennek a mondatnak az erejéig, aztán ismét az épület ablakain kiszűrődő fényeknek szenteli tekintetét.*
- Otthon. Család.
*Megvonja a vállát.*
- Ez...
*Megemeli a kezét amin a méretváltó amulett van feltekerve miközben ismét társa felé fordul.*
- Csak a kényelem miatt van. És nem végleges, bár kicsit macerás leszedni, de ha szeretném akkor könnyen visszafordítható. Emiatt nem bújok ki a bőrömből, ugyanaz vagyok aki voltam.
*Megint az udvar felé fordul, konkrétan a beszakadt körüljáró irányába.*
- És itt semmi sem normális, ettől nem kell tartanod.
*Az utolsó kérdés kicsit lejjebb csavar mosolyán, ahogy eszébe jut Sylweran reakciója a kisebb méretéhez... Ő legalábbis úgy gondolja, hogy erről szól a kérdés.*
- Hát... Az elf sem normális...
*Erre azért hamar el is vigyorodik. Nem sok híja van hogy sokkalta személyesebb dolgokról kezdjen beszélni Sylwerannal kapcsolatban, de nem szeretné kiteregetni a vezér szennyesét, pláne nem egy új ismerősnek.*
- Érdekesen fogadta. Lett belőle egy kisebb félreértés, de megbeszéltük, és hát, végtére is, eddig jól sült el ez a egész.
*Valami nem stimmel, ő jött ide a lányt vigasztalni, jobb kedvre deríteni, és mégis Shiriqa dolgai kerülnek terítékre? Fel is tűnik már az óriásnak a helyzet.*
- Waorral együtt hozott ide Sylweran, ugye? Ismered esetleg, vagy ti is csak most találkoztatok?
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 11:45:48
Üzenet elküldve: 2017-04-19 11:45:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Venár Vacsora//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha egy kicsit előbb eszmél, még ki is használhatta volna a kínálkozó lehetőséget, hogy Dyn most csak egy-egy helyeslés erejéig tereli helyére a figyelmét, amely egyébként még a sarokban hálót szőtt pókkal is szívesenbben foglalkozik mint Sylweran számonkérésével vagy azzal, hogy férjura hogyan próbál úgy táncolni egy pengeélen, hogy se egyik, se másik oldalra ne essen, miközben a borotvaélesre fent hegyen se lenne túl szerencsés dolog rosszul lépni. De ahogy azt mondani szokás, ez a hajó már elúszott, mert részben saját hibájából kifolyólag, viszonylag hamar lezavarják a helyzetjelentést, amit maholnap az elf fejes majd úgyis behajt rajtuk: legalábbis feltételezi, hogy nem véletlenül jelöl ki személyes találkozót kettejüknek privát dolgozószobájában. Tündérálmok kergetéséről már rég leszokott (talán soha nem is dédelgetett egyet sem), így bizonyosan nem arról a végéről lesz megragadva elfuserált kirándulásuk, hogy hírt szereztek egy közelben tanyázó, potenciálisan akár veszélyesnek is tekinthető fajról. Sokkal valószínűbb az, hogy Sylweran még akar egyet aludni, mielőtt kiméri személyre szabott büntetésüket, amiről már így is sorjázhat szép számmal ötlet a fejében, de hát a jó munkához sok idő kell (igaz, a szarhoz még több).*
- Kézben? Mindent? *A felvett kesztyűt most már nem dobja el. Egyébként sem szokása kihátrálni ilyes játszmákból és ez hatványozottan igaz az olyan esetekre, amikor ő a kezdeményező fél. Most pedig van egy másodlagosan betöltött szerepe is azzal, hogy a mára ne üssék rá a holnap aggályainak billogát. A holnap gondjaival hadd foglalkozon a holnap Khanja - saját citátumára emlékezteti magát és ezt is szánja végszónak a témával kapcsolatban. Úgy nem is igazán nehéz, hogy korallgyűrűs menyecskéje több mint hajlandónak mutatkozik az üzekedésre.*
- Picinyem, miért kell neked mindig ilyen kétbalkezesnek lenned, most nézd meg, mit műveltél. *Az ingről úgy beszél, mintha legalábbis az Artheniorban szőtt legfinomabb selyemből készült volna és azzal, hogy Dyn magára löttyintette az italt, szétroncsolta a méregdrága anyagszálakat benne.* Gyorsan, mielőtt az egész megszárad és akkor kitehetjük lábtörlőnek vagy alvóvacoknak a macskáknak.
*Kitolja maga alól a széket/padot, itala maradékát egyetlen lökéssel leküldi, szája sarkába harap egy csíkot abból a szárított lóhúsból, aztán karon ragadja kedvesét, hogy a vacsoratársaság többi tagjától elnézést kérve kikérje magukat az est további részéről. Az imént úgyis megindult egy kisebb hulláma a létszámcsökkenésnek: először Jeza és Sylweran, aztán most az a másik vörös hajú is kiviharzott a teremből. Az ő nyomdokukba lép a felemás szemű férfi és a szénaboglyahajú Vörös is, éppen annyira határozott-sietős tempóban, hogy ne akarják már őket még egy kör italra itt marasztalni.*
- Mondd, hogy a jó Vöröst ráncigálom magam után és nem nyúltam mellé. Most már nem tudnám azzal magyarázni a félrefogást, hogy vak vagyok jobb szemre. *Khan határozott elképzelést mutat az irányokat illetően, az épületet csak a félemeleten hagyják el, ott van az egyik kedvelt kijárója az ablakuk alatt húzódó tetőrészletre, amit most az eredetileg kiötölt terv helyett választott, amolyan póttervként. Pedig fejében már szebbnél szebb képek születtek arról, hogyan díszítette volna asztalon fekvő kedvesét kisebb ételfalatokkal, hogy egyszerre tegye próbára Dyn és a saját tűrőképessége határait. Igaz, a lányt elsősorban az arról való fantáziálás mozgatta volna, hogy milyen sorrendben egye meg az odakészített "katonákat", míg Khanét egy picit... más.*
- Teringettét, hát ez esik. *Kinyújtja kezét, hogy tenyerével felfogja az esőcseppeket, aztán riadtan a lányra és ruháira pillant, amiket azonmód elkezd lehámozni róla, hisz az eredeti sztori szerint azért siettek ki, hogy még időben kimoshassák az italfoltot az összekoszolt felsőből. Először ezt hántja le a lányról, aztán majd minden mást is. Nem a levegőbe beszélt odalent a vacsorateremben: megint magáénak akarja Őt. Még akkor és úgy is, hogy felettük szürkén, az eső súlyától terhelten borulnak össze a fellegek.*
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha egy kicsit előbb eszmél, még ki is használhatta volna a kínálkozó lehetőséget, hogy Dyn most csak egy-egy helyeslés erejéig tereli helyére a figyelmét, amely egyébként még a sarokban hálót szőtt pókkal is szívesenbben foglalkozik mint Sylweran számonkérésével vagy azzal, hogy férjura hogyan próbál úgy táncolni egy pengeélen, hogy se egyik, se másik oldalra ne essen, miközben a borotvaélesre fent hegyen se lenne túl szerencsés dolog rosszul lépni. De ahogy azt mondani szokás, ez a hajó már elúszott, mert részben saját hibájából kifolyólag, viszonylag hamar lezavarják a helyzetjelentést, amit maholnap az elf fejes majd úgyis behajt rajtuk: legalábbis feltételezi, hogy nem véletlenül jelöl ki személyes találkozót kettejüknek privát dolgozószobájában. Tündérálmok kergetéséről már rég leszokott (talán soha nem is dédelgetett egyet sem), így bizonyosan nem arról a végéről lesz megragadva elfuserált kirándulásuk, hogy hírt szereztek egy közelben tanyázó, potenciálisan akár veszélyesnek is tekinthető fajról. Sokkal valószínűbb az, hogy Sylweran még akar egyet aludni, mielőtt kiméri személyre szabott büntetésüket, amiről már így is sorjázhat szép számmal ötlet a fejében, de hát a jó munkához sok idő kell (igaz, a szarhoz még több).*
- Kézben? Mindent? *A felvett kesztyűt most már nem dobja el. Egyébként sem szokása kihátrálni ilyes játszmákból és ez hatványozottan igaz az olyan esetekre, amikor ő a kezdeményező fél. Most pedig van egy másodlagosan betöltött szerepe is azzal, hogy a mára ne üssék rá a holnap aggályainak billogát. A holnap gondjaival hadd foglalkozon a holnap Khanja - saját citátumára emlékezteti magát és ezt is szánja végszónak a témával kapcsolatban. Úgy nem is igazán nehéz, hogy korallgyűrűs menyecskéje több mint hajlandónak mutatkozik az üzekedésre.*
- Picinyem, miért kell neked mindig ilyen kétbalkezesnek lenned, most nézd meg, mit műveltél. *Az ingről úgy beszél, mintha legalábbis az Artheniorban szőtt legfinomabb selyemből készült volna és azzal, hogy Dyn magára löttyintette az italt, szétroncsolta a méregdrága anyagszálakat benne.* Gyorsan, mielőtt az egész megszárad és akkor kitehetjük lábtörlőnek vagy alvóvacoknak a macskáknak.
*Kitolja maga alól a széket/padot, itala maradékát egyetlen lökéssel leküldi, szája sarkába harap egy csíkot abból a szárított lóhúsból, aztán karon ragadja kedvesét, hogy a vacsoratársaság többi tagjától elnézést kérve kikérje magukat az est további részéről. Az imént úgyis megindult egy kisebb hulláma a létszámcsökkenésnek: először Jeza és Sylweran, aztán most az a másik vörös hajú is kiviharzott a teremből. Az ő nyomdokukba lép a felemás szemű férfi és a szénaboglyahajú Vörös is, éppen annyira határozott-sietős tempóban, hogy ne akarják már őket még egy kör italra itt marasztalni.*
- Mondd, hogy a jó Vöröst ráncigálom magam után és nem nyúltam mellé. Most már nem tudnám azzal magyarázni a félrefogást, hogy vak vagyok jobb szemre. *Khan határozott elképzelést mutat az irányokat illetően, az épületet csak a félemeleten hagyják el, ott van az egyik kedvelt kijárója az ablakuk alatt húzódó tetőrészletre, amit most az eredetileg kiötölt terv helyett választott, amolyan póttervként. Pedig fejében már szebbnél szebb képek születtek arról, hogyan díszítette volna asztalon fekvő kedvesét kisebb ételfalatokkal, hogy egyszerre tegye próbára Dyn és a saját tűrőképessége határait. Igaz, a lányt elsősorban az arról való fantáziálás mozgatta volna, hogy milyen sorrendben egye meg az odakészített "katonákat", míg Khanét egy picit... más.*
- Teringettét, hát ez esik. *Kinyújtja kezét, hogy tenyerével felfogja az esőcseppeket, aztán riadtan a lányra és ruháira pillant, amiket azonmód elkezd lehámozni róla, hisz az eredeti sztori szerint azért siettek ki, hogy még időben kimoshassák az italfoltot az összekoszolt felsőből. Először ezt hántja le a lányról, aztán majd minden mást is. Nem a levegőbe beszélt odalent a vacsorateremben: megint magáénak akarja Őt. Még akkor és úgy is, hogy felettük szürkén, az eső súlyától terhelten borulnak össze a fellegek.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 08:10:36
Üzenet elküldve: 2017-04-19 08:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Shiriqa//
*Egyre és egyre különösebb ez a lány. Mondhatná, hogy nő, de hiába biztos benne, hogy azért jó néhány évvel idősebb nála, az arca, a vonásai szinte gyermeki bájjal teltek. Egészen más, mint amilyen a vészhelyzetben volt. Ha nem tudná, hogy egy és ugyanaz a személy, talán ikertestvért sejtene a dolog mögött. Az alapvetően vidám és nyílt tekintet mélyén, a kellemes, mély tónusban szólaló zöngék mögött viszont, úgy érzi, csendes szomorúság gubbaszt, ami csak távolról figyeli a világot, egészen egyedül.
Sajnálja, hogy csak egy-egy villanásra látja a másik arcát, míg beszél, de azért így is elég határozott kép kezd kialakulni benne a lánnyal kapcsolatban. Nem csoda, hiszen Shiriqa nem igazán rejteget semmit, vagy ha szándékozik is, nem mondhatni, hogy túl jó benne. Persze az óriások sosem közösködtek igazán az intrikával. Nem az ő világuk.*
- Hogy mi vonzott ide? *kérdez vissza.* - Viccelsz? *Megemeli egyik vörös tincsét és beletörődést mímel, mintha az a hajszín nem is engedett volna neki egyéb választást. Aztán persze elneveti magát. Arrébb csúszik az alkalmi ülőalkalmatosságon és a kezét nyújtja Shiriqa felé, hogy nyugodtan telepedjen oda melléje.*
- Szóval Vadvéd Sylweran álma *ismétli elgondolkodó mosollyal a nyilvánvalót.* - És mi a Te álmod? *Fordul Shiriqa felé. Ilyen közelségből már jóval egyértelműbben olvas a másik tekintetében. De ezúttal is ad időt, hogy a lány megeméssze a gonddal elhelyezett kérdést.*
- Tudod *folytatja könnyeden, mintha értő tudománya alatt nem is épp ízekre szedné ezt az ifjú lelket* - én amondó vagyok, hogy jóval kényelmetlenebb "normális" keretek között feszengeni. Senki nem bújhat ki a bőréből... túl sokáig. *Yeza bátorító mosolyát egy pillanatra beárnyékolja valami keserű, de hamar el is rejti. Aztán, talán, hogy erről elvonja a figyelmet, talán csak hirtelen ötlettől vezérelve újabb kérdéssel áll elő.*
- Sylweran mit szólt hozzá?
//Shiriqa//
*Egyre és egyre különösebb ez a lány. Mondhatná, hogy nő, de hiába biztos benne, hogy azért jó néhány évvel idősebb nála, az arca, a vonásai szinte gyermeki bájjal teltek. Egészen más, mint amilyen a vészhelyzetben volt. Ha nem tudná, hogy egy és ugyanaz a személy, talán ikertestvért sejtene a dolog mögött. Az alapvetően vidám és nyílt tekintet mélyén, a kellemes, mély tónusban szólaló zöngék mögött viszont, úgy érzi, csendes szomorúság gubbaszt, ami csak távolról figyeli a világot, egészen egyedül.
Sajnálja, hogy csak egy-egy villanásra látja a másik arcát, míg beszél, de azért így is elég határozott kép kezd kialakulni benne a lánnyal kapcsolatban. Nem csoda, hiszen Shiriqa nem igazán rejteget semmit, vagy ha szándékozik is, nem mondhatni, hogy túl jó benne. Persze az óriások sosem közösködtek igazán az intrikával. Nem az ő világuk.*
- Hogy mi vonzott ide? *kérdez vissza.* - Viccelsz? *Megemeli egyik vörös tincsét és beletörődést mímel, mintha az a hajszín nem is engedett volna neki egyéb választást. Aztán persze elneveti magát. Arrébb csúszik az alkalmi ülőalkalmatosságon és a kezét nyújtja Shiriqa felé, hogy nyugodtan telepedjen oda melléje.*
- Szóval Vadvéd Sylweran álma *ismétli elgondolkodó mosollyal a nyilvánvalót.* - És mi a Te álmod? *Fordul Shiriqa felé. Ilyen közelségből már jóval egyértelműbben olvas a másik tekintetében. De ezúttal is ad időt, hogy a lány megeméssze a gonddal elhelyezett kérdést.*
- Tudod *folytatja könnyeden, mintha értő tudománya alatt nem is épp ízekre szedné ezt az ifjú lelket* - én amondó vagyok, hogy jóval kényelmetlenebb "normális" keretek között feszengeni. Senki nem bújhat ki a bőréből... túl sokáig. *Yeza bátorító mosolyát egy pillanatra beárnyékolja valami keserű, de hamar el is rejti. Aztán, talán, hogy erről elvonja a figyelmet, talán csak hirtelen ötlettől vezérelve újabb kérdéssel áll elő.*
- Sylweran mit szólt hozzá?
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 01:33:03
Üzenet elküldve: 2017-04-19 01:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
*Jezabiel nemes egyszerűséggel a falon keresztül érkezik vissza a tanácsteremből, ezüstös fényben derengve, kicsit mintha valami szellem lenne. Biztosan rácsodálkoznak, ha valaki épp látja, de könnyen lehet az is hogy senki nem figyel éppen arra. Elsétál az egyik asztalhoz, ott is minden gond nélkül keresztülgyalogol a padon, és csak akkor változik ismét vissza rendes valójába, amikor már leülni készül, hogy a pad tényleg meg is támassza, ne zuttyanjon egyenesen át rajta. Maga elé húz egy kevéske ételt, amilyen apró neki nem kell sok, és neki is lát falatozni. Nem tervez sokáig maradni, ahogy az eddigi vacsorákat is általában rövidre fogta, csak gyorsan tele tömi a hasát, jó éjszakát kíván mindenkinek, aztán megy is fel a szobájába aludni.*
//Zene//
*Leala már a vacsora készítésénél jól lakott abból, amit közben összecsipegetett amikor éppen Ban'Jha nem figyelt, most pedig hogy már minden étel és ital kihordásával végeztek, nincs is más dolga, minthogy jó szokásához híven előszedje lantját és pengetni kezdjen. A tőle nem messze majszolgató Tanát még cukkolja kicsit, hogy énekével kísérje, a néma lány viszont nem díjazza különösebben a tréfát. Egy lassú, szomorú dallammal indít kezdésnek Niavi emlékére, néhány perc múlva viszont már egész vidám hangokat csalogat elő a lantjából. Kétségkívül kiváló zenész a lány, sunyi módon úgy csavarta szép lassan a zenét, hogy észre se lehessen venni a változást. Végül, amikor már oldódni kezd a hangulat egy ismertebb nótát vesz elő, és most már énekelni is kezd mellé. Persze nem célja túlharsogni a közönséget, nem előadást tart, hogy mindenki figyelmét magára irányítsa, csak amolyan kellemes aláfestésnek a beszélgetéshez és vigadozáshoz. Azért ha lát rá igényt, hogy valakit nagyon magával ragadna a hangulat, és esetleg táncra is perdülne, akkor feljebb csavarja a hangerőt és szükség esetén a ritmust is. Szeret szórakoztatni, így alkalmazkodik a közönséghez.*
*Jezabiel nemes egyszerűséggel a falon keresztül érkezik vissza a tanácsteremből, ezüstös fényben derengve, kicsit mintha valami szellem lenne. Biztosan rácsodálkoznak, ha valaki épp látja, de könnyen lehet az is hogy senki nem figyel éppen arra. Elsétál az egyik asztalhoz, ott is minden gond nélkül keresztülgyalogol a padon, és csak akkor változik ismét vissza rendes valójába, amikor már leülni készül, hogy a pad tényleg meg is támassza, ne zuttyanjon egyenesen át rajta. Maga elé húz egy kevéske ételt, amilyen apró neki nem kell sok, és neki is lát falatozni. Nem tervez sokáig maradni, ahogy az eddigi vacsorákat is általában rövidre fogta, csak gyorsan tele tömi a hasát, jó éjszakát kíván mindenkinek, aztán megy is fel a szobájába aludni.*
//Zene//
*Leala már a vacsora készítésénél jól lakott abból, amit közben összecsipegetett amikor éppen Ban'Jha nem figyelt, most pedig hogy már minden étel és ital kihordásával végeztek, nincs is más dolga, minthogy jó szokásához híven előszedje lantját és pengetni kezdjen. A tőle nem messze majszolgató Tanát még cukkolja kicsit, hogy énekével kísérje, a néma lány viszont nem díjazza különösebben a tréfát. Egy lassú, szomorú dallammal indít kezdésnek Niavi emlékére, néhány perc múlva viszont már egész vidám hangokat csalogat elő a lantjából. Kétségkívül kiváló zenész a lány, sunyi módon úgy csavarta szép lassan a zenét, hogy észre se lehessen venni a változást. Végül, amikor már oldódni kezd a hangulat egy ismertebb nótát vesz elő, és most már énekelni is kezd mellé. Persze nem célja túlharsogni a közönséget, nem előadást tart, hogy mindenki figyelmét magára irányítsa, csak amolyan kellemes aláfestésnek a beszélgetéshez és vigadozáshoz. Azért ha lát rá igényt, hogy valakit nagyon magával ragadna a hangulat, és esetleg táncra is perdülne, akkor feljebb csavarja a hangerőt és szükség esetén a ritmust is. Szeret szórakoztatni, így alkalmazkodik a közönséghez.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-19 00:27:33
Üzenet elküldve: 2017-04-19 00:27:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kint//
//Yeza//
- Wegtorenben?
*Megjegyzi magának. Bizony nem sokat tud a távoli világról, arról a városról se nagyon hallott még. A név ismerősen cseng, de fogalma sem volt hogy ott többségében óriások laknak, különben rögtön arra indult volna, mikor kidobták otthonról, most meg már ez a családja. A kérdésre persze nem vár választ, csak úgy magának ismétli el, hogy jobban megjegyezze.*
- Hát, ha ott sok az óriás, akkor bizonyára a körülmények is hozzájuk igazodnak. Egy olyan helyen viszont, ahol mindent emberi méretekre szabtak, meglehetősen kényelmetlen norm...
*Mondta volna hogy "normálisnak", de az csak neki normális, másoknak nem.*
- Hatalmasnak lenni.
*Fejezi be inkább így végül. Pedig gondoltak ám rá is amikor Vadvédet megépítették, az ajtók, a belmagasság, a szobája... De azért van sok olyan használati tárgy, szék, kések a konyhában és ilyesmik, amiket nem igazán rá méreteztek. Meg hát, egyedül ő ilyen hatalmas, máshogy néz rá mindenki emiatt. Mondhatják hogy nem zavarja őket, hogy elfogadják így, hogy számukra így természetes, de ő akkor is különcnek érezte magát az aprónép között hatalmasan.*
- Én még a füves pusztán találkoztam Sylwerannal, akkor még Vadvéd csak egy álom volt az elf fejében. Együtt jutottunk el Artheniorba, addigra meg már... megszoktuk a másikat, egyszerűbb volt mindkettőnknek ha együtt próbálunk szerencsét. Szeretném azt hinni, hogy segítettem rábeszélni erre az egészre, már régóta tervezett egy ilyen helyet, csak valamiért nem mert belevágni. Nekem sem volt hová mennem, hát maradtam mellette.
*Dióhéjban ez a rövid történetük, a részletekbe nem gondolná hogy fontos belemenni.*
- Ne haragudj de csak futtában loholtam keresztül a vacsorán, csak a nevedet sikerült elcsípnem.
*Vagy csak nem emlékszik rá, túl sok esemény történt az elmúlt órákban.*
- Ismered esetleg valahonnan Sylwerant? Vagy mi vonzott ide?
//Yeza//
- Wegtorenben?
*Megjegyzi magának. Bizony nem sokat tud a távoli világról, arról a városról se nagyon hallott még. A név ismerősen cseng, de fogalma sem volt hogy ott többségében óriások laknak, különben rögtön arra indult volna, mikor kidobták otthonról, most meg már ez a családja. A kérdésre persze nem vár választ, csak úgy magának ismétli el, hogy jobban megjegyezze.*
- Hát, ha ott sok az óriás, akkor bizonyára a körülmények is hozzájuk igazodnak. Egy olyan helyen viszont, ahol mindent emberi méretekre szabtak, meglehetősen kényelmetlen norm...
*Mondta volna hogy "normálisnak", de az csak neki normális, másoknak nem.*
- Hatalmasnak lenni.
*Fejezi be inkább így végül. Pedig gondoltak ám rá is amikor Vadvédet megépítették, az ajtók, a belmagasság, a szobája... De azért van sok olyan használati tárgy, szék, kések a konyhában és ilyesmik, amiket nem igazán rá méreteztek. Meg hát, egyedül ő ilyen hatalmas, máshogy néz rá mindenki emiatt. Mondhatják hogy nem zavarja őket, hogy elfogadják így, hogy számukra így természetes, de ő akkor is különcnek érezte magát az aprónép között hatalmasan.*
- Én még a füves pusztán találkoztam Sylwerannal, akkor még Vadvéd csak egy álom volt az elf fejében. Együtt jutottunk el Artheniorba, addigra meg már... megszoktuk a másikat, egyszerűbb volt mindkettőnknek ha együtt próbálunk szerencsét. Szeretném azt hinni, hogy segítettem rábeszélni erre az egészre, már régóta tervezett egy ilyen helyet, csak valamiért nem mert belevágni. Nekem sem volt hová mennem, hát maradtam mellette.
*Dióhéjban ez a rövid történetük, a részletekbe nem gondolná hogy fontos belemenni.*
- Ne haragudj de csak futtában loholtam keresztül a vacsorán, csak a nevedet sikerült elcsípnem.
*Vagy csak nem emlékszik rá, túl sok esemény történt az elmúlt órákban.*
- Ismered esetleg valahonnan Sylwerant? Vagy mi vonzott ide?
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-04-18 23:32:26
Üzenet elküldve: 2017-04-18 23:32:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Venár vacsora//
*Noha Baldrol nem is állt túl közel a hóhajúhoz, egy helyen éltek pár hatig. A legnagyobb veszteség mégsem őt érte, ne is akarjon önző lenni ezen a téren, hiszen most valakinek ezek a hírek a szívét is összetöri. Szomorú tekintete így leginkább a másik északit sajnálja, akit nem is lát az étkezőben.*
~Talán jobb is így. Ha már tudja, akkor mindenképpen.~
*Nara törődő mozdulatára azért halványan reagál valami mosolyfélét. A jó hangulatnak annyi. Pedig egy jó karrakán északi mulatós este de hiányzik már a férfi életéből! Pohárát ürítve figyelme a vezérre tapad, meghallgatja a másnapi teendőket és utasításokat és közben csendben szed magának, meg Narának is, ha engedi. Nem nagy adagot, mert falni gyász közben igazán illetlenség, az éhes gyomornak azonban meg kell adni azt, ami jár.*
~Ha nem lenne ilyen a hangulat, most táncolni lehetne. Niavi sem akarná, hogy itt búslakodjon mindenki az emléke fölött!~
*A társaság viszont még eszik. Baldrol reméli hamarosan inni is fognak és akkor még lehet a tervből valami. Az újak persze fáradtnak látszanak. Ez is nagyon sajnálatos. Így nem érezhetnek rá Vadvért igazi bájára! Talán ezért is van az, hogy nem állja meg azt, hogy elejtsen néhány szót a mellette ülő szépséges hölgynek.*
- Ha otthon lennénk, senki nem ülne ilyen rendezetten az asztaloknál. Lenne zene meg tánc, nagy mulatság az elhunyt tiszteletére. Akár még fel is kérhetnélek.
*Somolyog a bajusza alatt a lányra, hiszen azt már mindketten tisztázták a másik számára, hogy mindketten észak vad és meseszép tájának szülöttei.*
*Noha Baldrol nem is állt túl közel a hóhajúhoz, egy helyen éltek pár hatig. A legnagyobb veszteség mégsem őt érte, ne is akarjon önző lenni ezen a téren, hiszen most valakinek ezek a hírek a szívét is összetöri. Szomorú tekintete így leginkább a másik északit sajnálja, akit nem is lát az étkezőben.*
~Talán jobb is így. Ha már tudja, akkor mindenképpen.~
*Nara törődő mozdulatára azért halványan reagál valami mosolyfélét. A jó hangulatnak annyi. Pedig egy jó karrakán északi mulatós este de hiányzik már a férfi életéből! Pohárát ürítve figyelme a vezérre tapad, meghallgatja a másnapi teendőket és utasításokat és közben csendben szed magának, meg Narának is, ha engedi. Nem nagy adagot, mert falni gyász közben igazán illetlenség, az éhes gyomornak azonban meg kell adni azt, ami jár.*
~Ha nem lenne ilyen a hangulat, most táncolni lehetne. Niavi sem akarná, hogy itt búslakodjon mindenki az emléke fölött!~
*A társaság viszont még eszik. Baldrol reméli hamarosan inni is fognak és akkor még lehet a tervből valami. Az újak persze fáradtnak látszanak. Ez is nagyon sajnálatos. Így nem érezhetnek rá Vadvért igazi bájára! Talán ezért is van az, hogy nem állja meg azt, hogy elejtsen néhány szót a mellette ülő szépséges hölgynek.*
- Ha otthon lennénk, senki nem ülne ilyen rendezetten az asztaloknál. Lenne zene meg tánc, nagy mulatság az elhunyt tiszteletére. Akár még fel is kérhetnélek.
*Somolyog a bajusza alatt a lányra, hiszen azt már mindketten tisztázták a másik számára, hogy mindketten észak vad és meseszép tájának szülöttei.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346