Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vadvéd | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-18 18:22:53
Üzenet elküldve: 2017-11-18 18:22:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megtisztelő-e, vagy sem, azt nem igazán tudja, azt tudja csak, hogy így érzi. Mert amúgy nem szereti ha megérintik, nemhogy férfiaktól, de senkitől. Normális esetben a tánc során is megmarad a minimális érintés, az illendő távolság. Mástól nem tűrte volna el, hogy magához húzza, átölelje. Máshoz mondjuk eleve nem ült volna olyan közel, mint Pyctához és igazán sosem volt ingerenciája sem arra, hogy másokat megérintsen. Pycta mégis eleve megmozgat benne valamit, már első találkozásukkor is különlegesnek találta, bár pusztán az elfi szépsége miatt. Azonban azok után, hogy komoly témákról is elbeszélgetett vele már úgy érzi, hogy a külseje közel sem olyan érdekes, mint ami belül van, és aminek éppen csak a felszínét karcolgatta az iménti beszélgetésük. Testi-lelki vonzalom ez, ezt pedig kissé nehezen kezeli, megfogalmazni sem igen tudja.
Annyira felkészül az elutasításra, hogy az elf válasza után csaknem kibukik belőle a visszakérdezés, hogy "miért nem?". Kész szerencse, hogy nem szól, mert akkor még a mostaninál is sokkal faramucibb helyzetbe kerülne. Csak elmosolyodik, ezzel is próbálja leplezni a meglepetést, amit a beleegyezés okozott. Még akkor is mosolyog, mikor hagyja, hogy a férfi kivegye a pokrócot a kezéből, aztán ahogy amaz ráteríti úgy Aenae összefogja magán az álla alatt. Nem reagál semmit arra, hogy Pycta tenyere kicsit sokat időzik a derekán, de csak azért nem, mert pillanatnyilag még jobban fázik, mint élvezze az érintést. Érdekes, hogy a pár tánclépésbe, és az ölelésbe veszve észre sem vette, hogy mennyire fázik. A kezét nyújtja az elfnek, de ha az nem fogja meg akkor is elindul befelé.
A szobájához vezető úton még felötlik benne az a gondolat, hogy vajon mit is szólna bárki, aki látná őket? Vagy látta volna az imént ölelkezni? Csak pár lépésnyi időn át gondolkodik ezen, aztán arra jut, hogy ezzel csak és kizárólag az anyja foglalkozna. Ő kétségkívül tajtékozna, de mivel nincs itt, ezért a legkevésbé sem kell vele törődnie. Meg aztán ha már egyszer meginvitálta a férfit, aki el is fogadta a meghívását, akkor mégsem mondhatja azt neki, hogy "bocs, de anyám nem örülne ennek".
Menet közben egyébként nem beszél, csak néha-néha Pyctára sandít, ha találkozik tekintetük, akkor rámosolyog. Csomó mindent szeretne mondani, csak épp nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Kezdhetné végül is azzal, hogy az elf ne gondoljon róla rosszakat, hisz nem hív meg naponta másokat, hogy ölelkezzenek reggelig. Aztán meg lehet, hogy még Pycta is meggondolja magát, mindenesetre lassan odaérnek a lány szobájához, az ajtóban vet még egy pillantást a férfira, aztán belép.
Ha Pycta követi, akkor láthatja, hogy a lány lerúgja a cipellőit, majd a pokrócot a válláról gondosan összehajtja és az ágy végében álló láda tetejére teszi. A cipőit a láda mellé teszi, közvetlenül a már ott álló csizmáihoz. A szoba amúgy nélkülöz minden személyes tárgyat, abból a prózai okból, hogy Aenae nem rendelkezik személyes tárgyakkal, ugyanis egy szál ruhában rohant el otthonról, ama ruha pedig az előbbi ládában van. Otthon pedig lenne számtalan ékszere, csecsebecséje, porcelánfejű babája, rengeteg szép ruhája. Most bezzeg csak pár váltás inge van meg van két nadrágja, köpenye az ajtó melletti fogasra akasztva. Esti rutinjához készülődik, a párna alól előveszi a hálóingét, majd az ágy szélére ül.*
*Megtisztelő-e, vagy sem, azt nem igazán tudja, azt tudja csak, hogy így érzi. Mert amúgy nem szereti ha megérintik, nemhogy férfiaktól, de senkitől. Normális esetben a tánc során is megmarad a minimális érintés, az illendő távolság. Mástól nem tűrte volna el, hogy magához húzza, átölelje. Máshoz mondjuk eleve nem ült volna olyan közel, mint Pyctához és igazán sosem volt ingerenciája sem arra, hogy másokat megérintsen. Pycta mégis eleve megmozgat benne valamit, már első találkozásukkor is különlegesnek találta, bár pusztán az elfi szépsége miatt. Azonban azok után, hogy komoly témákról is elbeszélgetett vele már úgy érzi, hogy a külseje közel sem olyan érdekes, mint ami belül van, és aminek éppen csak a felszínét karcolgatta az iménti beszélgetésük. Testi-lelki vonzalom ez, ezt pedig kissé nehezen kezeli, megfogalmazni sem igen tudja.
Annyira felkészül az elutasításra, hogy az elf válasza után csaknem kibukik belőle a visszakérdezés, hogy "miért nem?". Kész szerencse, hogy nem szól, mert akkor még a mostaninál is sokkal faramucibb helyzetbe kerülne. Csak elmosolyodik, ezzel is próbálja leplezni a meglepetést, amit a beleegyezés okozott. Még akkor is mosolyog, mikor hagyja, hogy a férfi kivegye a pokrócot a kezéből, aztán ahogy amaz ráteríti úgy Aenae összefogja magán az álla alatt. Nem reagál semmit arra, hogy Pycta tenyere kicsit sokat időzik a derekán, de csak azért nem, mert pillanatnyilag még jobban fázik, mint élvezze az érintést. Érdekes, hogy a pár tánclépésbe, és az ölelésbe veszve észre sem vette, hogy mennyire fázik. A kezét nyújtja az elfnek, de ha az nem fogja meg akkor is elindul befelé.
A szobájához vezető úton még felötlik benne az a gondolat, hogy vajon mit is szólna bárki, aki látná őket? Vagy látta volna az imént ölelkezni? Csak pár lépésnyi időn át gondolkodik ezen, aztán arra jut, hogy ezzel csak és kizárólag az anyja foglalkozna. Ő kétségkívül tajtékozna, de mivel nincs itt, ezért a legkevésbé sem kell vele törődnie. Meg aztán ha már egyszer meginvitálta a férfit, aki el is fogadta a meghívását, akkor mégsem mondhatja azt neki, hogy "bocs, de anyám nem örülne ennek".
Menet közben egyébként nem beszél, csak néha-néha Pyctára sandít, ha találkozik tekintetük, akkor rámosolyog. Csomó mindent szeretne mondani, csak épp nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Kezdhetné végül is azzal, hogy az elf ne gondoljon róla rosszakat, hisz nem hív meg naponta másokat, hogy ölelkezzenek reggelig. Aztán meg lehet, hogy még Pycta is meggondolja magát, mindenesetre lassan odaérnek a lány szobájához, az ajtóban vet még egy pillantást a férfira, aztán belép.
Ha Pycta követi, akkor láthatja, hogy a lány lerúgja a cipellőit, majd a pokrócot a válláról gondosan összehajtja és az ágy végében álló láda tetejére teszi. A cipőit a láda mellé teszi, közvetlenül a már ott álló csizmáihoz. A szoba amúgy nélkülöz minden személyes tárgyat, abból a prózai okból, hogy Aenae nem rendelkezik személyes tárgyakkal, ugyanis egy szál ruhában rohant el otthonról, ama ruha pedig az előbbi ládában van. Otthon pedig lenne számtalan ékszere, csecsebecséje, porcelánfejű babája, rengeteg szép ruhája. Most bezzeg csak pár váltás inge van meg van két nadrágja, köpenye az ajtó melletti fogasra akasztva. Esti rutinjához készülődik, a párna alól előveszi a hálóingét, majd az ágy szélére ül.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-18 17:40:42
Üzenet elküldve: 2017-11-18 17:40:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál//
- Oh, biztosan tényleg jó tanítója lehetett.
~Azt mondjuk még mindig nem tudom, mit is csinál pontosan, és mire kellett tanítani, de mindegy. Majd később rákérdezek, ha marad.~
- Nem, nem bántam meg. Ráadásul nem árt fejlesztenie magát az emberen. A fegyver használata még a hasznomra válhat, így amellett, hogy egész jól elvagyok itt, még valami értelmeset is tanulok.
*Nem mellesleg a zenéjére is hatással van a hely nagyon, de ezt most nem említi. Egyrészt nem akar agáról túl sokat beszélni, de inkább nagyobb szerepet játszik az, hogy korgó gyomra sürgeti vissza a többiekhez.*
- Mehetünk is, megvolnánk!
*A raktárból kilépve visszazárja az ajtót, majd az ebédlő felé veszi az irányt.*
- Nagyon jó szakácsunk van, komolyan mondom! Én válogatós vagyok, de amit ő főz... Na majd meglátja!
*Meg is érkeznek a többiekhez, akik már el is kezdték. Int a férfinak, hogy üljön csak le az egyik székre, ő még előtte azonban odamegy Pyctához, hogy átnyújtsa neki a kulcsokat. Jobb az, ha nála van, hisz amilyen szétszórt néha Zara, nem lenne meglepő, ha másnapra már azt sem tudná hova rakta őket.*
- Elraktuk őket, de amúgy arra a helyiségre már bőven ráférne egy takarítás. Olyan mocskos a... Oh, csak nem raguleves? Azt de szeretem!
*Szakítja félbe a mondatát, ahogy meglátja az asztalon gőzölgő finomságot. Le is huppan egyből egy szabad székre, hogy szedjen magának is.*
- Kétlem, hogy létezik olyan élőlény ezen a Földön, akinek nem ízlene Banya étele...
- Oh, biztosan tényleg jó tanítója lehetett.
~Azt mondjuk még mindig nem tudom, mit is csinál pontosan, és mire kellett tanítani, de mindegy. Majd később rákérdezek, ha marad.~
- Nem, nem bántam meg. Ráadásul nem árt fejlesztenie magát az emberen. A fegyver használata még a hasznomra válhat, így amellett, hogy egész jól elvagyok itt, még valami értelmeset is tanulok.
*Nem mellesleg a zenéjére is hatással van a hely nagyon, de ezt most nem említi. Egyrészt nem akar agáról túl sokat beszélni, de inkább nagyobb szerepet játszik az, hogy korgó gyomra sürgeti vissza a többiekhez.*
- Mehetünk is, megvolnánk!
*A raktárból kilépve visszazárja az ajtót, majd az ebédlő felé veszi az irányt.*
- Nagyon jó szakácsunk van, komolyan mondom! Én válogatós vagyok, de amit ő főz... Na majd meglátja!
*Meg is érkeznek a többiekhez, akik már el is kezdték. Int a férfinak, hogy üljön csak le az egyik székre, ő még előtte azonban odamegy Pyctához, hogy átnyújtsa neki a kulcsokat. Jobb az, ha nála van, hisz amilyen szétszórt néha Zara, nem lenne meglepő, ha másnapra már azt sem tudná hova rakta őket.*
- Elraktuk őket, de amúgy arra a helyiségre már bőven ráférne egy takarítás. Olyan mocskos a... Oh, csak nem raguleves? Azt de szeretem!
*Szakítja félbe a mondatát, ahogy meglátja az asztalon gőzölgő finomságot. Le is huppan egyből egy szabad székre, hogy szedjen magának is.*
- Kétlem, hogy létezik olyan élőlény ezen a Földön, akinek nem ízlene Banya étele...
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-18 14:31:02
Üzenet elküldve: 2017-11-18 14:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál//
- Köszönjük a vendéglátást. Még meg sem köszöntem.
*Kap hirtelen észbe, mikor Pycta a ragu érkezését jelenti be, s próbál valamelyest ő is becsatlakozni a beszélgetésbe.*
- Engem egyáltalán nem zavar, ha nincs bor. Nagyon ritkán iszom.
*Aztán eszébe jut a fogadás, mellyel igazából a két fiút akarta megviccelni, de még nem tisztázódott le, hogy ki lesz a bíró. Így valószínűleg sorsot kell majd húzzanak. Elhessenti a vidámnak ígérkező távoli jövőképet, ahogy Pycta szavai visszarántják az erőd falai közé.*
- Erdőszellem? Így már értem. Az Erdőszellem híre még a falunkba is eljutott, pedig elég messzire van innen. Mondjuk, a szörnyvadászat is elég izgalmasan hangzik.
*Felpillant a trófeákra, s kissé el is mereng.*
~Mennyi veszélyes és izgalmas küldetés.~
*Somolyog, mikor megérkezik a raguleves. Azért jól esik neki a gőzölgő edény látványa, mert igazat megvallva, már régen evett igazi jó levest. Sok hata már annak, hogy elindult otthonról, és bár kétszer is járt a fogadóban, egyik alkalommal sem élt lehetőséggel. Most is csak egy kis száraz útravaló lapul a csomagjában.*
- Köszönöm Aenae!
*Szól kedvesen a lányhoz, amikor elé teszi a tányért. Majd nem sokkal később a gőzölgő leves is eléjük kerül. Újra megköszöni az ételt, s a hosszú életűhöz hasonlóan jó étvágyat kíván.
Abban a pillanatban kordul meg a mellette ülő férfi gyomra, melyre nem tud úgy tenni, mint ha nem is hallotta volna. Csak elfojtani próbálja mosolyát, de majdnem hiába. Szája sarka kissé megremeg, ahogy a városi férfira pillant.*
- Szedj csak nyugodtan!
*Int a tál felé, majd a később csatlakozókra pillant.*
- Köszönjük a vendéglátást. Még meg sem köszöntem.
*Kap hirtelen észbe, mikor Pycta a ragu érkezését jelenti be, s próbál valamelyest ő is becsatlakozni a beszélgetésbe.*
- Engem egyáltalán nem zavar, ha nincs bor. Nagyon ritkán iszom.
*Aztán eszébe jut a fogadás, mellyel igazából a két fiút akarta megviccelni, de még nem tisztázódott le, hogy ki lesz a bíró. Így valószínűleg sorsot kell majd húzzanak. Elhessenti a vidámnak ígérkező távoli jövőképet, ahogy Pycta szavai visszarántják az erőd falai közé.*
- Erdőszellem? Így már értem. Az Erdőszellem híre még a falunkba is eljutott, pedig elég messzire van innen. Mondjuk, a szörnyvadászat is elég izgalmasan hangzik.
*Felpillant a trófeákra, s kissé el is mereng.*
~Mennyi veszélyes és izgalmas küldetés.~
*Somolyog, mikor megérkezik a raguleves. Azért jól esik neki a gőzölgő edény látványa, mert igazat megvallva, már régen evett igazi jó levest. Sok hata már annak, hogy elindult otthonról, és bár kétszer is járt a fogadóban, egyik alkalommal sem élt lehetőséggel. Most is csak egy kis száraz útravaló lapul a csomagjában.*
- Köszönöm Aenae!
*Szól kedvesen a lányhoz, amikor elé teszi a tányért. Majd nem sokkal később a gőzölgő leves is eléjük kerül. Újra megköszöni az ételt, s a hosszú életűhöz hasonlóan jó étvágyat kíván.
Abban a pillanatban kordul meg a mellette ülő férfi gyomra, melyre nem tud úgy tenni, mint ha nem is hallotta volna. Csak elfojtani próbálja mosolyát, de majdnem hiába. Szája sarka kissé megremeg, ahogy a városi férfira pillant.*
- Szedj csak nyugodtan!
*Int a tál felé, majd a később csatlakozókra pillant.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-18 12:32:32
Üzenet elküldve: 2017-11-18 12:32:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Most komolyan kinevethetnék egymást, ha ismernék a gondolatokat, amelyek a másik fejében méhkasként felbolydulnak. A csuhás is hasonlóan csődtömegnek tartja magát és az egész viselkedését. Hiszen tökéletesen tisztában van vele, hogy ilyen helyzetben még soha életében nem került. Ilyen közel egy lányhoz, ilyen helyzetben. Hiába élt meg csaknem háromszor több évet, mégis ugyanolyan tapasztalatlan. A vén mester nem arra tanította, hogyan kell az ellenkező neműekkel viselkednie, hogyan közeledjen hozzájuk, hanem azt, hogyan járjon a lelki és testi tökéletesség felé vezető úton. De arról sohasem beszélt neki, hogy hogyan vértezze fel magát az érzelmek ilyen viharai ellen.
Bánja már, hogy elengedte Aenae-t, hogy elengedte a kezét, melynek érintése most kínzó hiánnyal égeti a tenyerét. De a zavar mozdulatlanságra kárhoztatja, arcára kiülni készülő érzelmeit vasakarattal tartja kordában. Kibillent lelkének egyensúlyából, de csak azért, mert eddig nem is létező dolgok kerültek az egyik serpenyőbe, amit nem tudott megfelelő ellensúllyal korrigálni.*
- Megtisztelsz, Aenae. *Annyi mindent szeretne mondani, de mégis csak ez a két szó hagyja el ajkait. Szeretné azt mondani, hogy még soha életében nem érzett ilyet, hogy sajnálja, hogy egy szamár volt, amiért hagyta megtörni a pillanatot. De ehelyett csak hallgat, tekintete zavartan keres valamit, amivel foglalkozhat, de képtelen nem a topáz szempárba nézni, folyton visszapillant a lányra.
Aztán végül Kagaenae oldja fel benne a feszültség egy részét, amikor beszélni kezd. A csuhás nem érzi úgy, hogy sokat beszélne, ellenkezőleg, reggelig el tudná hallgatni és tudja, ha újra aszkézisbe kellene vonulnia, nagyon hiányozna neki a lány hangja és csacsogása.*
- Éppen annyit amennyit kell. *Mosolyodik el önkéntelenül. Nem tudja, hogy mi a terve a Fákban Lakónak ezzel, de örül annak, hogy erre terelte hívét.*
- Örömmel veled tartok. *Halványul el a mosolya, de ki nem huny, az árnyéka még akkor is látszódik az szája sarkában, amikor a csuhás odalép Kagaenae mellé és elvéve tőle a pokrócot a vállára teríti, hisz elég csípőssé vált az éjjel odakint. Jobbja tétován simít végig a hátán és kissé tovább is elidőzik a derekán, mint azt a mozdulat indokolná.*
- Gyere, menjünk. *Mondja halkan, majd elindul a teraszon át a szobák felé.*
*Most komolyan kinevethetnék egymást, ha ismernék a gondolatokat, amelyek a másik fejében méhkasként felbolydulnak. A csuhás is hasonlóan csődtömegnek tartja magát és az egész viselkedését. Hiszen tökéletesen tisztában van vele, hogy ilyen helyzetben még soha életében nem került. Ilyen közel egy lányhoz, ilyen helyzetben. Hiába élt meg csaknem háromszor több évet, mégis ugyanolyan tapasztalatlan. A vén mester nem arra tanította, hogyan kell az ellenkező neműekkel viselkednie, hogyan közeledjen hozzájuk, hanem azt, hogyan járjon a lelki és testi tökéletesség felé vezető úton. De arról sohasem beszélt neki, hogy hogyan vértezze fel magát az érzelmek ilyen viharai ellen.
Bánja már, hogy elengedte Aenae-t, hogy elengedte a kezét, melynek érintése most kínzó hiánnyal égeti a tenyerét. De a zavar mozdulatlanságra kárhoztatja, arcára kiülni készülő érzelmeit vasakarattal tartja kordában. Kibillent lelkének egyensúlyából, de csak azért, mert eddig nem is létező dolgok kerültek az egyik serpenyőbe, amit nem tudott megfelelő ellensúllyal korrigálni.*
- Megtisztelsz, Aenae. *Annyi mindent szeretne mondani, de mégis csak ez a két szó hagyja el ajkait. Szeretné azt mondani, hogy még soha életében nem érzett ilyet, hogy sajnálja, hogy egy szamár volt, amiért hagyta megtörni a pillanatot. De ehelyett csak hallgat, tekintete zavartan keres valamit, amivel foglalkozhat, de képtelen nem a topáz szempárba nézni, folyton visszapillant a lányra.
Aztán végül Kagaenae oldja fel benne a feszültség egy részét, amikor beszélni kezd. A csuhás nem érzi úgy, hogy sokat beszélne, ellenkezőleg, reggelig el tudná hallgatni és tudja, ha újra aszkézisbe kellene vonulnia, nagyon hiányozna neki a lány hangja és csacsogása.*
- Éppen annyit amennyit kell. *Mosolyodik el önkéntelenül. Nem tudja, hogy mi a terve a Fákban Lakónak ezzel, de örül annak, hogy erre terelte hívét.*
- Örömmel veled tartok. *Halványul el a mosolya, de ki nem huny, az árnyéka még akkor is látszódik az szája sarkában, amikor a csuhás odalép Kagaenae mellé és elvéve tőle a pokrócot a vállára teríti, hisz elég csípőssé vált az éjjel odakint. Jobbja tétován simít végig a hátán és kissé tovább is elidőzik a derekán, mint azt a mozdulat indokolná.*
- Gyere, menjünk. *Mondja halkan, majd elindul a teraszon át a szobák felé.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-18 10:18:17
Üzenet elküldve: 2017-11-18 10:18:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál//
- Ugyan, szó sincs róla. *emeli meg kicsit kezét hárítóan, hiszen egyáltalán nem vette magára a ruházatát illető megjegyzést* Belátom, hogy mást kell magunkra öltenünk fényes báltermekben és mást az erdőben. Nem mintha az elsőhöz olyan sok szerencsém lett volna.
*Nevetve teszi hozzá még az utolsó mondatot, aztán az asztalhoz telepedve egy kicsit fancsali arccal veszi a kenyeret és vizet. Persze esze ágában nincs szóvá tenni, de arra is próbál ügyelni, hogy arca se árulja el a csalódottságot. Hálátlanság lenne. Elvégre a venárok barátsággal fogadták és talán nekik sincs sok a kamrában, mégis megosztják vele azt. Közben Aenae is visszatér és miután felfrissítette magát, Bayde elragadóbbnak találja, mint valaha. Nincs ideje sokáig gyönyörködnie, Pycta megválaszolja iménti kérdését.*
- Szörnyvadászok. *bólint* Nos, akkor talán valóban hasznomat vehetitek. Lupusfulgurokkal és más vadakkal elboldogulok, esetleg más rémségek sem okoznak majd nagy gondot.
*Hiszen a druidákról legtöbben annyit tudnak, hogy szinte bármely vadállat barátságát el tudják nyerni rövid időre, még ha ez az életforma messze nem ennyiről szól is.*
- De ha vannak lovaitok, azokkal is szívesen foglalkozom, velük is van már tapasztalatom.
*Itt a tányérokkal sürgölődő Aenae felé pillant mosolyogva, hiszen a lánynak már lehet némi tapasztalata abban, hogy rakoncátlan hátasokat gyorsan meg tud nyugtatni* Akár előkelő körök bemutatóin divatos passzázsokra, piruettekre vagy féloldalazásra is rá tudom venni őket, bár sejtem, hogy ennek itt vajmi kevés haszna lenne.
*Amikor pedig megérkezik a raguleves is, Bayde örömmel szippant a gőzölgő illatokból. Ez már egészen más! Pompás az illat és ennek hatására a gyomra akkorát kordul, mint egy jó házból való égzengés.*
- Pardon! *vet egy mentegetőző mosolyt a mellette ülő elfre. Más se hiányozna, mint hogy haspóknak nézzék.*
- Ugyan, szó sincs róla. *emeli meg kicsit kezét hárítóan, hiszen egyáltalán nem vette magára a ruházatát illető megjegyzést* Belátom, hogy mást kell magunkra öltenünk fényes báltermekben és mást az erdőben. Nem mintha az elsőhöz olyan sok szerencsém lett volna.
*Nevetve teszi hozzá még az utolsó mondatot, aztán az asztalhoz telepedve egy kicsit fancsali arccal veszi a kenyeret és vizet. Persze esze ágában nincs szóvá tenni, de arra is próbál ügyelni, hogy arca se árulja el a csalódottságot. Hálátlanság lenne. Elvégre a venárok barátsággal fogadták és talán nekik sincs sok a kamrában, mégis megosztják vele azt. Közben Aenae is visszatér és miután felfrissítette magát, Bayde elragadóbbnak találja, mint valaha. Nincs ideje sokáig gyönyörködnie, Pycta megválaszolja iménti kérdését.*
- Szörnyvadászok. *bólint* Nos, akkor talán valóban hasznomat vehetitek. Lupusfulgurokkal és más vadakkal elboldogulok, esetleg más rémségek sem okoznak majd nagy gondot.
*Hiszen a druidákról legtöbben annyit tudnak, hogy szinte bármely vadállat barátságát el tudják nyerni rövid időre, még ha ez az életforma messze nem ennyiről szól is.*
- De ha vannak lovaitok, azokkal is szívesen foglalkozom, velük is van már tapasztalatom.
*Itt a tányérokkal sürgölődő Aenae felé pillant mosolyogva, hiszen a lánynak már lehet némi tapasztalata abban, hogy rakoncátlan hátasokat gyorsan meg tud nyugtatni* Akár előkelő körök bemutatóin divatos passzázsokra, piruettekre vagy féloldalazásra is rá tudom venni őket, bár sejtem, hogy ennek itt vajmi kevés haszna lenne.
*Amikor pedig megérkezik a raguleves is, Bayde örömmel szippant a gőzölgő illatokból. Ez már egészen más! Pompás az illat és ennek hatására a gyomra akkorát kordul, mint egy jó házból való égzengés.*
- Pardon! *vet egy mentegetőző mosolyt a mellette ülő elfre. Más se hiányozna, mint hogy haspóknak nézzék.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-18 01:24:34
Üzenet elküldve: 2017-11-18 01:24:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek az étkezőasztalnál//
*Ámulni való az akad bőven, de úgy tűnik, nem csak az erőd kialakítása és helyzete ad ámulásra okot. A csuhás bele sem gondolt, hogy szinte csak nőkkel és lányokkal van együtt. Elnyom egy mosolyt, amikor látja a druida elkerekedő szemeit, ahogy egyre másra érkeznek a szépségek.*
- Minden ruha az erdőbe való, legfeljebb kevesebb ideig tartja meg eredeti színét és alakját. *Mosolyog a férfire, ahogy felemelt kezekkel, bocsánatkérően hajtja meg magát. Neki ugyan teljesen mindegy, miben érkezik az erődbe. Aenae is topánban és ruhában jött és most inget és nadrágot visel egy csizmával. És a csuhásnak így sokkal jobban tetszik.*
- Ahogy mondtam, nem ítélkezem. Nem az én tisztem. Ne haragudj, ha úgy érzed, megbántottalak. *Nem ítéli el a jellemhibákat, míg azok egészséges keretek között vannak. Ha bármiféle ilyen dolog az erdő, az erőd vagy a venárok életét veszélyeztetné, valószínűleg azonnal közbelépne.
Közben elérnek a padokhoz, a fejedelmi lakoma pedig érkezik is. Halovány mosollyal figyeli az asztalokra kerülő kenyeret és vizet. A kenyér friss, az ork szakácsnő, Banya érti a dolgát, a víz pedig hűs és szomjoltó. A csuhás figyeli a reakciókat. Ő maga ugyan aszkéta szerzetes és erdei fészek is van, de azért a helyzet mégis más, majd ha mindenki vérmérsékletének megfelelően reagált, közbeszól.*
- A raguleves is hamarosan érkezik, csak nem számítottunk vendégekre, de jut mindenkinek bőségesen. *Mosolyog és csak reméli, hogy tréfája nem bántott meg senkit.*
- A borunk mennyisége véges és ritkán járunk a városba, ezért azt különlegesebb alkalmakra tartogatjuk, remélem, megértitek. Jó étvágyat, egyetek csak. *Mondja még, majd bólint a vigyorgó fiúcskának, hogy hozhatják a sűrű levest is.
Közben Bayde kérdéssel fordul hozzá, amit készséggel meg is válaszol.*
- A venárok ennek az erődnek az alapítói, egy ősi mesterség űzői, szörnyvadászok, átoktörők. Én csak nemrég mondhatom magam venárnak, azelőtt az erdőben éltem, míg a Fákban Lakó, vagy ahogy ti ismerhetitek, az Erdőszellem ide nem vezetett. Az ő engedélyével építhették meg az erődöt, ha jól tudom. Talán volt köztük Eeyr hívő is. *Erről nem tud biztosat, ezért nem is megy mélyebben bele.*
- Valamiféle közös érdek állhatott fent a Fákban Lakó és a venárok közt, egyfajta mindkét félnek hasznos érdek. Mi otthonra leltünk, ezért cserébe a venárok őrizték az erdő békéjét. *Mosolyog a férfire.
Az elf nő és sötételf védelmezője is helyet foglalnak a padon, eléjük is kerül kupa és víz. Aztán megérkezik a leves is és velük Kagaenae is, aki már sokkal frissebbnek néz ki a reggeli munka és az izzasztó gyakorlás után.*
- Aenae, kérlek, hoznál tányért a vendégeinknek és magatoknak is. *Kéri meg a lányt. A tálak egy szekrényben vannak, az étkező mellett a megszokott helyükön, a fából faragott tányérokba bőven lehet szedni az erdei fűszerektől illatozó sűrű ételből. Valamiféle vadhússal, erdei gyökérfélékkel és burgonyával készült leves lehet, amit tejszínnel sűrített be a szakácsnő. Laktató és tápláló, főleg ilyen kerül terítékre az erődben.*
- Jó étvágyat, szedjetek bátran. *Mondja, ha Kagaenae kiosztotta a tányérokat.
Végül Zara és Cralan is megérkezik, leves nekik is jut, hely van bőven a padokon az asztal mellett, csak le kell ülni és szedni maguknak.*
- Remélem, ízleni fog. *Teszi hozzá és elmosolyodik magában, ahogy eszébe jut a Banya szava járása: "Egyöd mög oszt' jó'van."*
*Ámulni való az akad bőven, de úgy tűnik, nem csak az erőd kialakítása és helyzete ad ámulásra okot. A csuhás bele sem gondolt, hogy szinte csak nőkkel és lányokkal van együtt. Elnyom egy mosolyt, amikor látja a druida elkerekedő szemeit, ahogy egyre másra érkeznek a szépségek.*
- Minden ruha az erdőbe való, legfeljebb kevesebb ideig tartja meg eredeti színét és alakját. *Mosolyog a férfire, ahogy felemelt kezekkel, bocsánatkérően hajtja meg magát. Neki ugyan teljesen mindegy, miben érkezik az erődbe. Aenae is topánban és ruhában jött és most inget és nadrágot visel egy csizmával. És a csuhásnak így sokkal jobban tetszik.*
- Ahogy mondtam, nem ítélkezem. Nem az én tisztem. Ne haragudj, ha úgy érzed, megbántottalak. *Nem ítéli el a jellemhibákat, míg azok egészséges keretek között vannak. Ha bármiféle ilyen dolog az erdő, az erőd vagy a venárok életét veszélyeztetné, valószínűleg azonnal közbelépne.
Közben elérnek a padokhoz, a fejedelmi lakoma pedig érkezik is. Halovány mosollyal figyeli az asztalokra kerülő kenyeret és vizet. A kenyér friss, az ork szakácsnő, Banya érti a dolgát, a víz pedig hűs és szomjoltó. A csuhás figyeli a reakciókat. Ő maga ugyan aszkéta szerzetes és erdei fészek is van, de azért a helyzet mégis más, majd ha mindenki vérmérsékletének megfelelően reagált, közbeszól.*
- A raguleves is hamarosan érkezik, csak nem számítottunk vendégekre, de jut mindenkinek bőségesen. *Mosolyog és csak reméli, hogy tréfája nem bántott meg senkit.*
- A borunk mennyisége véges és ritkán járunk a városba, ezért azt különlegesebb alkalmakra tartogatjuk, remélem, megértitek. Jó étvágyat, egyetek csak. *Mondja még, majd bólint a vigyorgó fiúcskának, hogy hozhatják a sűrű levest is.
Közben Bayde kérdéssel fordul hozzá, amit készséggel meg is válaszol.*
- A venárok ennek az erődnek az alapítói, egy ősi mesterség űzői, szörnyvadászok, átoktörők. Én csak nemrég mondhatom magam venárnak, azelőtt az erdőben éltem, míg a Fákban Lakó, vagy ahogy ti ismerhetitek, az Erdőszellem ide nem vezetett. Az ő engedélyével építhették meg az erődöt, ha jól tudom. Talán volt köztük Eeyr hívő is. *Erről nem tud biztosat, ezért nem is megy mélyebben bele.*
- Valamiféle közös érdek állhatott fent a Fákban Lakó és a venárok közt, egyfajta mindkét félnek hasznos érdek. Mi otthonra leltünk, ezért cserébe a venárok őrizték az erdő békéjét. *Mosolyog a férfire.
Az elf nő és sötételf védelmezője is helyet foglalnak a padon, eléjük is kerül kupa és víz. Aztán megérkezik a leves is és velük Kagaenae is, aki már sokkal frissebbnek néz ki a reggeli munka és az izzasztó gyakorlás után.*
- Aenae, kérlek, hoznál tányért a vendégeinknek és magatoknak is. *Kéri meg a lányt. A tálak egy szekrényben vannak, az étkező mellett a megszokott helyükön, a fából faragott tányérokba bőven lehet szedni az erdei fűszerektől illatozó sűrű ételből. Valamiféle vadhússal, erdei gyökérfélékkel és burgonyával készült leves lehet, amit tejszínnel sűrített be a szakácsnő. Laktató és tápláló, főleg ilyen kerül terítékre az erődben.*
- Jó étvágyat, szedjetek bátran. *Mondja, ha Kagaenae kiosztotta a tányérokat.
Végül Zara és Cralan is megérkezik, leves nekik is jut, hely van bőven a padokon az asztal mellett, csak le kell ülni és szedni maguknak.*
- Remélem, ízleni fog. *Teszi hozzá és elmosolyodik magában, ahogy eszébe jut a Banya szava járása: "Egyöd mög oszt' jó'van."*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:58:21
Üzenet elküldve: 2017-11-17 23:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Célba érnek a kapunál//
//Zaratinate Roentra//
* Miközben beszélgetnek, hamar átlátja a hely elrendezését, így semmi nehézséget nem okoz a számára, hogy a nála lévő eszközöket a megfelelő helyre tegye le. Annak azonban még ennél is jobban örül, hogy könnyedén szót ért a nővel, holott látja a kétkedő tekintetét, amikor megérkezett az erődbe. *
- Tagadhatatlanul, s a legtöbb esetben igaz is. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért egy nagyszerű tanítóm volt, aki ráadásul egyben a nagyapám is volt.
* Mosolyodik el az emlék hatására, miközben felidézi a bölcs öreg arcát. *
- Látod? Az út, s a döntések... Valóban magával ragadó egy hely. Gondolom azóta sem bántad meg, hogy itt ragadtál.
* Teszi fel a kérdést, miközben lassan befejezik a pakolást, így indulhatnak az ebédlőbe vissza. *
- Ha nincs más, akkor menjünk. Vezess kérlek.
* Mondja, mikor készek elindulni, s követi is Zaratinatet az étkezőkhöz. *
//Zaratinate Roentra//
* Miközben beszélgetnek, hamar átlátja a hely elrendezését, így semmi nehézséget nem okoz a számára, hogy a nála lévő eszközöket a megfelelő helyre tegye le. Annak azonban még ennél is jobban örül, hogy könnyedén szót ért a nővel, holott látja a kétkedő tekintetét, amikor megérkezett az erődbe. *
- Tagadhatatlanul, s a legtöbb esetben igaz is. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért egy nagyszerű tanítóm volt, aki ráadásul egyben a nagyapám is volt.
* Mosolyodik el az emlék hatására, miközben felidézi a bölcs öreg arcát. *
- Látod? Az út, s a döntések... Valóban magával ragadó egy hely. Gondolom azóta sem bántad meg, hogy itt ragadtál.
* Teszi fel a kérdést, miközben lassan befejezik a pakolást, így indulhatnak az ebédlőbe vissza. *
- Ha nincs más, akkor menjünk. Vezess kérlek.
* Mondja, mikor készek elindulni, s követi is Zaratinatet az étkezőkhöz. *
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 16:51:36
Üzenet elküldve: 2017-11-17 16:51:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//célba érnek az étkezőasztalnál//
*Kicsit elszégyelli magát, mikor az elf nő rámosolyog, hiszen nyilván azért teszi mindezt, mert feltűnt neki, hogy bámulja. De ha mosolyog, akkor talán nem haragudott meg rá az illetlensége miatt.
Aenae egyébként sokszor csinál olyan dolgokat, amikről tudja, hogy nem lenne szabad, de valahogy mégsem tud parancsolni magának. Talán azért lehet ez, mert eddigi életében mintha steril bura alatt élt volna és nem jutott el hozzá a világ sokszínűsége, és az ebben rejlő páratlan gyönyörűség. Egy pillanatra lesüti hát a szemét, majd visszamosolyog.
Közben Pycta jó érzékkel kiszúrja a néma szenvedését és segít is neki a probléma megoldásában. A fülébe suttogó elf felé fordítja a fejét majd bólint neki, ami azt illeti tényleg ráfér egy gyors mosdás, meg egy tiszta ing és a nadrágjának egy ruha-kefe, hiszen az imént ügyetlenségének hála megfürdött a gyakorlótér porában, meg amúgy is az istállóban és az ólaknál kezdte a napját úgyhogy van mit lemosson magáról, valószínűleg bűzlik a trágyától - amit ő nem is feltétlenül érez már -, azért lett mosdani küldve. Amint kicsit távolabb jut az érkezőktől neki is áll, hogy kicsit leporolja a nadrágját, aztán tempós léptekkel elindul a lak-része meg a fürdőhelyiség felé.
A szobájába érve bizony szagolgatja magát, hogy vajon tényleg istálló szagú-e. Nem érzi különösebben büdösnek magát, de azért biztos-ami-biztos alapon a haját felkötve elindul egy rekord-sebességű mosdásra. Mikor már kellőképpen tisztának és illatosnak érzi magát, akkor tiszta inget és nadrágot húz, a törülközésre olyan kevés időt fordít, így hátán kicsit el is ázik az ing és a kontyba fogott hajának a nyakánál kiszabadult tincsei is vizesek. A ruha hamarabb szárad, mint a haja, de nem is törődik ezzel különösebben, úgyse fogja senki a nedves hajszálakat figyelni.
Amúgy tényleg jól esik neki a felfrissülés, bár sokkal jobban igyekezett, mint azt normális esetben tette volna, de még így is az étel és az ital után érkezik az étkezőbe. Megáll valahol az újonnan érkezettek asztalának közelében és vár, hisz Pycta azt mondta neki, hogy keresse meg, és ugye nem kell különösebben keresse ahhoz, hogy megtalálja.*
*Kicsit elszégyelli magát, mikor az elf nő rámosolyog, hiszen nyilván azért teszi mindezt, mert feltűnt neki, hogy bámulja. De ha mosolyog, akkor talán nem haragudott meg rá az illetlensége miatt.
Aenae egyébként sokszor csinál olyan dolgokat, amikről tudja, hogy nem lenne szabad, de valahogy mégsem tud parancsolni magának. Talán azért lehet ez, mert eddigi életében mintha steril bura alatt élt volna és nem jutott el hozzá a világ sokszínűsége, és az ebben rejlő páratlan gyönyörűség. Egy pillanatra lesüti hát a szemét, majd visszamosolyog.
Közben Pycta jó érzékkel kiszúrja a néma szenvedését és segít is neki a probléma megoldásában. A fülébe suttogó elf felé fordítja a fejét majd bólint neki, ami azt illeti tényleg ráfér egy gyors mosdás, meg egy tiszta ing és a nadrágjának egy ruha-kefe, hiszen az imént ügyetlenségének hála megfürdött a gyakorlótér porában, meg amúgy is az istállóban és az ólaknál kezdte a napját úgyhogy van mit lemosson magáról, valószínűleg bűzlik a trágyától - amit ő nem is feltétlenül érez már -, azért lett mosdani küldve. Amint kicsit távolabb jut az érkezőktől neki is áll, hogy kicsit leporolja a nadrágját, aztán tempós léptekkel elindul a lak-része meg a fürdőhelyiség felé.
A szobájába érve bizony szagolgatja magát, hogy vajon tényleg istálló szagú-e. Nem érzi különösebben büdösnek magát, de azért biztos-ami-biztos alapon a haját felkötve elindul egy rekord-sebességű mosdásra. Mikor már kellőképpen tisztának és illatosnak érzi magát, akkor tiszta inget és nadrágot húz, a törülközésre olyan kevés időt fordít, így hátán kicsit el is ázik az ing és a kontyba fogott hajának a nyakánál kiszabadult tincsei is vizesek. A ruha hamarabb szárad, mint a haja, de nem is törődik ezzel különösebben, úgyse fogja senki a nedves hajszálakat figyelni.
Amúgy tényleg jól esik neki a felfrissülés, bár sokkal jobban igyekezett, mint azt normális esetben tette volna, de még így is az étel és az ital után érkezik az étkezőbe. Megáll valahol az újonnan érkezettek asztalának közelében és vár, hisz Pycta azt mondta neki, hogy keresse meg, és ugye nem kell különösebben keresse ahhoz, hogy megtalálja.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 15:07:26
Üzenet elküldve: 2017-11-17 15:07:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
* Láthatóan megbolygatták az itteniek életét. Hiszen elég váratlanul érkeztek és ráadásul hárman vannak, de azért örül, hogy ilyen kedves fogadtatásban van részük. Miután a bámészkodást is befejezte, tekintetét a bemutatkozó hölgyekre szegezi. Kagaenaet felismeri, hiszen találkozásuk óta nem telt el túl sok idő. Pont cipőt vásároltak Bobbirral, amikor egymásba botlottak a nővel, vagyis Kagaenae botlott Bobbirba. Először megvádolta a hölgyet, hogy tolvaj, hiszen a "véletlen belebotlok egy másikba" trükköt szint minden zseb és közönséges tolvaj is használja. Meghallgatja Pycta válaszát Lyz kérdésére, s elgondolkodik. *
~ Valami rejtőzködik az erdő mélyén, aminek nem kéne? Hát ez csak valami állat lehet, vagy csak azért mondja, hogy eltitkoljon valami. Lehet valami kincs van az erdő mélyén, amit meg akar kaparintani, de talán utána nézek, legalábbis, ha minden jól sikerül. ~
* Lyz nyugtatni próbálja Denzackot, de ő csak a megérzéseiben bízik, vagy a tényekben. Viszont most, hogy így hallotta beszélni vendéglátóját, kezd rájönni, hogy tényleg nincs mitől tartani, de azért nyitva tartja a szemét.
Elindulnak befelé. Igazán érdekesnek találja a faragványt és az előtte elhelyezkedő tárgyakat. Amint beértek le is ül Lyz mellé, aki jelezte is neki, hogy üljön mellé. Még szinte le sem ült, de az asztal már meg is volt terítve. *
* Láthatóan megbolygatták az itteniek életét. Hiszen elég váratlanul érkeztek és ráadásul hárman vannak, de azért örül, hogy ilyen kedves fogadtatásban van részük. Miután a bámészkodást is befejezte, tekintetét a bemutatkozó hölgyekre szegezi. Kagaenaet felismeri, hiszen találkozásuk óta nem telt el túl sok idő. Pont cipőt vásároltak Bobbirral, amikor egymásba botlottak a nővel, vagyis Kagaenae botlott Bobbirba. Először megvádolta a hölgyet, hogy tolvaj, hiszen a "véletlen belebotlok egy másikba" trükköt szint minden zseb és közönséges tolvaj is használja. Meghallgatja Pycta válaszát Lyz kérdésére, s elgondolkodik. *
~ Valami rejtőzködik az erdő mélyén, aminek nem kéne? Hát ez csak valami állat lehet, vagy csak azért mondja, hogy eltitkoljon valami. Lehet valami kincs van az erdő mélyén, amit meg akar kaparintani, de talán utána nézek, legalábbis, ha minden jól sikerül. ~
* Lyz nyugtatni próbálja Denzackot, de ő csak a megérzéseiben bízik, vagy a tényekben. Viszont most, hogy így hallotta beszélni vendéglátóját, kezd rájönni, hogy tényleg nincs mitől tartani, de azért nyitva tartja a szemét.
Elindulnak befelé. Igazán érdekesnek találja a faragványt és az előtte elhelyezkedő tárgyakat. Amint beértek le is ül Lyz mellé, aki jelezte is neki, hogy üljön mellé. Még szinte le sem ült, de az asztal már meg is volt terítve. *
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 14:28:55
Üzenet elküldve: 2017-11-17 14:28:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae maga sem tudja eldönteni, hogy mi okozza neki a nagyobb pánikot, vajon az, hogy a másik észrevette, hogy a száját nézi? Vagy pedig az, hogy nem sokkal ezután már el is engedi? Vagy pedig azért, mert felismeri, hogy tökéletes csődtömeg, és olyan területre tévedt, ahová nem lett volna szabad? Talán mindezek együtt. Mindegy is, a lényeg az, hogy teljesen eluralkodik rajta a pánik, eddig szinte visszafojtotta a lélegzetét, de most zihál. Melege van és fázik egyszerre. Egy tétova lépést tesz Pycta felé, az imént eleresztett kezét is felé emeli, de a mozdulat valószínűleg megáll a levegőben és hacsak a férfi utána nem kap, akkor hamarosan vissza is ejti a teste mellé.*
- Én...
*Most valami olyasmivel tudná folytatni, hogy Pycta cseppet sem volt tolakodó, ezzel szemben ő volt az, aki túl messzire ment. Valószínűleg tényleg így van, és ezzel úgy tűnik, hogy kihozta az elfet a béketűréséből, vagy kibillentette a lelki egyensúlyából. Ez persze az ő lelki egyensúlyára is igaz, mert kibillent, olyannyira, hogy az imént még a fellegekben járt, de mostanra valahol a bányászbéka hátsója alatt van. Valamilyen szinten az önbecsülésén is csorba esik, de erről megint csak ő maga tehet, nem pedig Pycta. Szívesen adna magának két nagy pofont, hogy észhez térjen, de csak áll és topáz tekintete a másikon pihen.*
- Én...
*Megint ugyanolyan száraz a szája, mint az előbb volt, és hiába nyalogatja ajkait, csak nem szűnik az érzés. Zavarának fő oka az, hogy valószínűleg túl sokat képzelt magáról, az elfről, meg a helyzetről. De a világ működésének nagyon sok szegmense ismeretlen a számára, így ez is. Mindenesetre végre valahára megtalálja a hangját, igaz ugyan, hogy csak suttog, de már az is komolyan csodaszámba megy, hogy egyáltalán képes mondani bármit is.*
- Én mondtam az előbb, hogy hozzám csak az a férfi érhet, akinek megengedem. Neked megengedtem.
*Ezt őszintén így gondolja, és még csak nem is kell olyan dolgokra gondolni, hogy Pycta most azonnal maga alá gyűrheti, ha épp úgy tartja kedve. Aenae pusztán arra gondolt, hogy csodás érzés volt a padon ülve az elfhez bújni, felemelő volt a tánc és még felemelőbb az ölelés. Nem szerette volna, ha valaha véget ér az iménti pillanat és szinte fizikai fájdalmat okoz neki, hogy mégis így lett.*
- Én...
*toporog egy picit, majd ellép a férfi mellett, hogy felszedje a padról az otthagyott pokrócot. Nem hajtja össze, nem is kanyarintja a vállára, csak gombócba gyűri és két kézzel szorítja a mellkasához. Aztán toporog még egy sort.*
- Én szeretném ha velem jönnél. Csak mert annyira jó volt az imént és szeretnék reggelig úgy maradni. Mármint persze csak ha nincsen kifogásod az ilyesmi ellen, mert ha nem akarod, akkor természetesen nem kell, mert nem akarom, hogy neked kellemetlen legyen, vagy izé. Sokat jár a szám, ugye? Mondj nemet nyugodtan, ha ellenedre van. Nem fogok megsértődni, vagy megharagudni.
*Az előbb egy kukkot nem tudott kinyögni, erre most ömleni kezd belőle a szó, így rajta a sor, hogy lesüsse a szemét. Pillantását a gombócba gyűrt pokróc egyik ráncára szegezi és felkészül lélekben a nemleges válaszra.*
*Aenae maga sem tudja eldönteni, hogy mi okozza neki a nagyobb pánikot, vajon az, hogy a másik észrevette, hogy a száját nézi? Vagy pedig az, hogy nem sokkal ezután már el is engedi? Vagy pedig azért, mert felismeri, hogy tökéletes csődtömeg, és olyan területre tévedt, ahová nem lett volna szabad? Talán mindezek együtt. Mindegy is, a lényeg az, hogy teljesen eluralkodik rajta a pánik, eddig szinte visszafojtotta a lélegzetét, de most zihál. Melege van és fázik egyszerre. Egy tétova lépést tesz Pycta felé, az imént eleresztett kezét is felé emeli, de a mozdulat valószínűleg megáll a levegőben és hacsak a férfi utána nem kap, akkor hamarosan vissza is ejti a teste mellé.*
- Én...
*Most valami olyasmivel tudná folytatni, hogy Pycta cseppet sem volt tolakodó, ezzel szemben ő volt az, aki túl messzire ment. Valószínűleg tényleg így van, és ezzel úgy tűnik, hogy kihozta az elfet a béketűréséből, vagy kibillentette a lelki egyensúlyából. Ez persze az ő lelki egyensúlyára is igaz, mert kibillent, olyannyira, hogy az imént még a fellegekben járt, de mostanra valahol a bányászbéka hátsója alatt van. Valamilyen szinten az önbecsülésén is csorba esik, de erről megint csak ő maga tehet, nem pedig Pycta. Szívesen adna magának két nagy pofont, hogy észhez térjen, de csak áll és topáz tekintete a másikon pihen.*
- Én...
*Megint ugyanolyan száraz a szája, mint az előbb volt, és hiába nyalogatja ajkait, csak nem szűnik az érzés. Zavarának fő oka az, hogy valószínűleg túl sokat képzelt magáról, az elfről, meg a helyzetről. De a világ működésének nagyon sok szegmense ismeretlen a számára, így ez is. Mindenesetre végre valahára megtalálja a hangját, igaz ugyan, hogy csak suttog, de már az is komolyan csodaszámba megy, hogy egyáltalán képes mondani bármit is.*
- Én mondtam az előbb, hogy hozzám csak az a férfi érhet, akinek megengedem. Neked megengedtem.
*Ezt őszintén így gondolja, és még csak nem is kell olyan dolgokra gondolni, hogy Pycta most azonnal maga alá gyűrheti, ha épp úgy tartja kedve. Aenae pusztán arra gondolt, hogy csodás érzés volt a padon ülve az elfhez bújni, felemelő volt a tánc és még felemelőbb az ölelés. Nem szerette volna, ha valaha véget ér az iménti pillanat és szinte fizikai fájdalmat okoz neki, hogy mégis így lett.*
- Én...
*toporog egy picit, majd ellép a férfi mellett, hogy felszedje a padról az otthagyott pokrócot. Nem hajtja össze, nem is kanyarintja a vállára, csak gombócba gyűri és két kézzel szorítja a mellkasához. Aztán toporog még egy sort.*
- Én szeretném ha velem jönnél. Csak mert annyira jó volt az imént és szeretnék reggelig úgy maradni. Mármint persze csak ha nincsen kifogásod az ilyesmi ellen, mert ha nem akarod, akkor természetesen nem kell, mert nem akarom, hogy neked kellemetlen legyen, vagy izé. Sokat jár a szám, ugye? Mondj nemet nyugodtan, ha ellenedre van. Nem fogok megsértődni, vagy megharagudni.
*Az előbb egy kukkot nem tudott kinyögni, erre most ömleni kezd belőle a szó, így rajta a sor, hogy lesüsse a szemét. Pillantását a gombócba gyűrt pokróc egyik ráncára szegezi és felkészül lélekben a nemleges válaszra.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 13:44:43
Üzenet elküldve: 2017-11-17 13:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
*Érkezésükkel megbolydult az élet. Figyelmesen füleli a két férfi beszélgetését, míg alkalmas pillanatban zavarhatja Pyctát kérdésével, de szeme addig is fürkészi a környezetet, s meg meg áll, hogy a fontosabb dolgokat elraktározza. Megfigyeli a két pakolászót is, de nézelődés közben nem tud elsiklani a bongyori hajú lány kitüntető figyelme fölött. Kissé zavarba is jön, mert nemigen van ehhez hozzászokva, bár igazán hízelgő. Zavarát leplezvén, egy kedves mosolyt küld a lány felé. Eddig eszébe sem jutott, hogy akár új barátokra is lelhet, csak a kíváncsiság hajtotta idáig.
Biztosan lett volna ideje előállni a fecnivel később is, csak hát éppen emiatt jött ide. Így hát boldogan hallgatja Pycta válaszát, még ha nem is az amire számított.
Még csak most érkezett, de egészen úgy érzi, hogy kedvesebb helyet talált, mint ahogy először elképzelte. Magában azért megcsóválja a fejét, hiszen erdei otthonából elindult a nagy világba, és mégiscsak egy erdőben köt ki.
~Hiába, van ami sosem változik.~
Húzódik újra mosolyra a szája.*
- Köszönöm a válaszokat és az ajánlatot. Átgondolom.
*Bár lelke mélyén már el is dőlt a dolog.
Nem is akar tovább zavarogni, ezért Denzack mellé visszalépve, sétál tovább az ebédlőbe. Szívesen megkérdezné őt, hogy mit gondol a helyről. Másrészről pedig annyira kiismerte már a mélységit, hogy a furcsa méregetést észre vegye a tekintetében. Ugyan nem tudja, hogy éppen menekülő utat fürkészik, vagy mi a pontos oka, de azért a korábbi könnyedebb Denzack most sehol sincs.*
- Minden rendben, Jayzion. Érzem.
*Suttogja végül mégis, mikor úgy ítéli, hogy nem okoz vele kellemetlenséget senkinek.
Befelé haladva, már köpenye csatjával babrál, hogy mihamarabb kioldhassa, de menet közben igyekszik mindent megjegyezni, a faragványt, a kandallókat, a kőasztalt. Mindenre kíváncsi, ami itt van. Végül mire a padhoz ér, sikerül is neki leoldania a barna köpönyeget. Szépen sorjában a következő helyet foglalja el, a hasonlóan most érkezett Bayde mellett. Figyeli az újra feltett kérdést, mert őt is nagyon érdekli ez az egész, de azért nem téveszti szem elől védelmező jó barátját Denzackot sem, így rápillant, majd derűsen megpaskolja másik helyet maga mellett.
Szempillantás sem telik bele, már előtte is ott van a felszolgált étel, csak arra vár, hogy a házigazda, vagy valaki nekifogjon, addig ő sem nyúl hozzá, csak türelmesen várakozik. *
*Érkezésükkel megbolydult az élet. Figyelmesen füleli a két férfi beszélgetését, míg alkalmas pillanatban zavarhatja Pyctát kérdésével, de szeme addig is fürkészi a környezetet, s meg meg áll, hogy a fontosabb dolgokat elraktározza. Megfigyeli a két pakolászót is, de nézelődés közben nem tud elsiklani a bongyori hajú lány kitüntető figyelme fölött. Kissé zavarba is jön, mert nemigen van ehhez hozzászokva, bár igazán hízelgő. Zavarát leplezvén, egy kedves mosolyt küld a lány felé. Eddig eszébe sem jutott, hogy akár új barátokra is lelhet, csak a kíváncsiság hajtotta idáig.
Biztosan lett volna ideje előállni a fecnivel később is, csak hát éppen emiatt jött ide. Így hát boldogan hallgatja Pycta válaszát, még ha nem is az amire számított.
Még csak most érkezett, de egészen úgy érzi, hogy kedvesebb helyet talált, mint ahogy először elképzelte. Magában azért megcsóválja a fejét, hiszen erdei otthonából elindult a nagy világba, és mégiscsak egy erdőben köt ki.
~Hiába, van ami sosem változik.~
Húzódik újra mosolyra a szája.*
- Köszönöm a válaszokat és az ajánlatot. Átgondolom.
*Bár lelke mélyén már el is dőlt a dolog.
Nem is akar tovább zavarogni, ezért Denzack mellé visszalépve, sétál tovább az ebédlőbe. Szívesen megkérdezné őt, hogy mit gondol a helyről. Másrészről pedig annyira kiismerte már a mélységit, hogy a furcsa méregetést észre vegye a tekintetében. Ugyan nem tudja, hogy éppen menekülő utat fürkészik, vagy mi a pontos oka, de azért a korábbi könnyedebb Denzack most sehol sincs.*
- Minden rendben, Jayzion. Érzem.
*Suttogja végül mégis, mikor úgy ítéli, hogy nem okoz vele kellemetlenséget senkinek.
Befelé haladva, már köpenye csatjával babrál, hogy mihamarabb kioldhassa, de menet közben igyekszik mindent megjegyezni, a faragványt, a kandallókat, a kőasztalt. Mindenre kíváncsi, ami itt van. Végül mire a padhoz ér, sikerül is neki leoldania a barna köpönyeget. Szépen sorjában a következő helyet foglalja el, a hasonlóan most érkezett Bayde mellett. Figyeli az újra feltett kérdést, mert őt is nagyon érdekli ez az egész, de azért nem téveszti szem elől védelmező jó barátját Denzackot sem, így rápillant, majd derűsen megpaskolja másik helyet maga mellett.
Szempillantás sem telik bele, már előtte is ott van a felszolgált étel, csak arra vár, hogy a házigazda, vagy valaki nekifogjon, addig ő sem nyúl hozzá, csak türelmesen várakozik. *
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 13:30:59
Üzenet elküldve: 2017-11-17 13:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A csuhásnak nem volt tánctanára, akinek pálcája lehetett volna, hogy azzal igazítsa ki az elf mozdulatait tánc közben. Neki egy vénséges mestere volt, aki képes volt akár a pillantásával is a fiatal hosszúéletűbe fagyasztani a vért. Őt sohasem ütötte meg vagy fegyelmezte testi fenyítéssel, a kölyök csuhást tetteit és akaratát a szégyen érzete verte láncra. Mindenben engedelmeskedett az öreg tanítónak, csak hogy szüleiről lemoshassa szégyen foltját. Már önmagában a kitaszítás is engedelmességre tanította, de be akarta bizonyítani a falubelieknek, hogy félreismerték. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindent jól csinált elsőre, de olykor nagyon örült volna, ha csak egy kristályfogós pálcától kellett volna tartania.
Amikor összekapaszkodnak, a csuhás valahogy úgy érzi, hogy tíz kristályfogós pálca és húsz kórót nyelt tánctanár sem tudná őket most szétszakítani, de talán egy földrengés sem. Teljesen belefeledkezik a mozdulatba, s bár zavarban van, benne mégsem ötlik fel, hogy elengedje Kagaenae-t. Mintha tökéletesen ösztönös és természetes volna, ahogy összeölelkezve állnak a holdfényes udvaron. Nem is foglalkozik már semmi mással, idővel vagy jó modorral, csak áll mozdulatlan, attól félve, hogy nem csak a hang, de akár a mozdulat is szilánkokká törik a pillanat üvegkupoláját.
Még talán sohasem érzett ilyet. Magában megmosolyogta, hogy Aenae mennyire gyönyörűnek találja őt, de most nincs kedve ezen mosolyogni, mert tudat alatt már érti, mire gondolt a lány. Szépnek találja a lányt, az aranylóan fénylő szemeivel, mandulavágású szemeivel és telt ajkaival. Elkapja a pillantást, ahogy a topázsárga szemek az ajkára siklanak és ösztönösen maga is megkívánja a csókot. Sohasem gondolta volna, hogy a tanulóévek és a nevelésnek, a sok akaratpróbáló meditációk után ennyire nem tud majd parancsolni az érzéseinek és a tetteinek. Egy pillanattal később kapja vissza lombzöld szemeit a lány tekintetére.
A pillanat kristálykupolája azonban egyetlen hangtól törik darabokra, ahogy a falon felhuhog egy bagoly. Az idő vágtázó lovak sebességével lódul tova, kizökkentve a békés nyugalomból és a csodálkozásból a csuhást. A hirtelen eszmélés, hogy mennyire megfeledkezett magáról és a helyzet cselekvésre ösztönzi és valami legbelül ugyan szűkölve tiltakozik a mozdulat ellen, hátralép, elengedve Kagaenae derekát, de valahogyan jobbja mégis a lány kezére fonódik gyengéden, mintha utolsó szalmaszál volna.*
- Bocsáss meg, nem akartam tolakodó lenni. *Formálják ajkai a szavakat, miközben lombzöld tekintetét a földre szegezi. Bár mindig uralni tudja érzelmeit, hisz ez is a kiképzésének része volt, most mégis érzi, ahogy vér tolul az arcába, de reméli, hogy a csillagok gyér fénye elrejti ezt.
Ujjai nem szívesen, de elengedik Kagaenae kezét és hogy ne kelljen foglalkoznia kezeivel, a bő csuha ujjaiba rejti remegésüket.*
- Térjünk pihenni, későre jár. *Mondja halkan és a terasz felé tekint, mert nem mer felnézni a topáz szemekbe.*
*A csuhásnak nem volt tánctanára, akinek pálcája lehetett volna, hogy azzal igazítsa ki az elf mozdulatait tánc közben. Neki egy vénséges mestere volt, aki képes volt akár a pillantásával is a fiatal hosszúéletűbe fagyasztani a vért. Őt sohasem ütötte meg vagy fegyelmezte testi fenyítéssel, a kölyök csuhást tetteit és akaratát a szégyen érzete verte láncra. Mindenben engedelmeskedett az öreg tanítónak, csak hogy szüleiről lemoshassa szégyen foltját. Már önmagában a kitaszítás is engedelmességre tanította, de be akarta bizonyítani a falubelieknek, hogy félreismerték. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindent jól csinált elsőre, de olykor nagyon örült volna, ha csak egy kristályfogós pálcától kellett volna tartania.
Amikor összekapaszkodnak, a csuhás valahogy úgy érzi, hogy tíz kristályfogós pálca és húsz kórót nyelt tánctanár sem tudná őket most szétszakítani, de talán egy földrengés sem. Teljesen belefeledkezik a mozdulatba, s bár zavarban van, benne mégsem ötlik fel, hogy elengedje Kagaenae-t. Mintha tökéletesen ösztönös és természetes volna, ahogy összeölelkezve állnak a holdfényes udvaron. Nem is foglalkozik már semmi mással, idővel vagy jó modorral, csak áll mozdulatlan, attól félve, hogy nem csak a hang, de akár a mozdulat is szilánkokká törik a pillanat üvegkupoláját.
Még talán sohasem érzett ilyet. Magában megmosolyogta, hogy Aenae mennyire gyönyörűnek találja őt, de most nincs kedve ezen mosolyogni, mert tudat alatt már érti, mire gondolt a lány. Szépnek találja a lányt, az aranylóan fénylő szemeivel, mandulavágású szemeivel és telt ajkaival. Elkapja a pillantást, ahogy a topázsárga szemek az ajkára siklanak és ösztönösen maga is megkívánja a csókot. Sohasem gondolta volna, hogy a tanulóévek és a nevelésnek, a sok akaratpróbáló meditációk után ennyire nem tud majd parancsolni az érzéseinek és a tetteinek. Egy pillanattal később kapja vissza lombzöld szemeit a lány tekintetére.
A pillanat kristálykupolája azonban egyetlen hangtól törik darabokra, ahogy a falon felhuhog egy bagoly. Az idő vágtázó lovak sebességével lódul tova, kizökkentve a békés nyugalomból és a csodálkozásból a csuhást. A hirtelen eszmélés, hogy mennyire megfeledkezett magáról és a helyzet cselekvésre ösztönzi és valami legbelül ugyan szűkölve tiltakozik a mozdulat ellen, hátralép, elengedve Kagaenae derekát, de valahogyan jobbja mégis a lány kezére fonódik gyengéden, mintha utolsó szalmaszál volna.*
- Bocsáss meg, nem akartam tolakodó lenni. *Formálják ajkai a szavakat, miközben lombzöld tekintetét a földre szegezi. Bár mindig uralni tudja érzelmeit, hisz ez is a kiképzésének része volt, most mégis érzi, ahogy vér tolul az arcába, de reméli, hogy a csillagok gyér fénye elrejti ezt.
Ujjai nem szívesen, de elengedik Kagaenae kezét és hogy ne kelljen foglalkoznia kezeivel, a bő csuha ujjaiba rejti remegésüket.*
- Térjünk pihenni, későre jár. *Mondja halkan és a terasz felé tekint, mert nem mer felnézni a topáz szemekbe.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 11:59:06
Üzenet elküldve: 2017-11-17 11:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenaenek annak idején egy középkorú vénlány volt a tánctanára. Fekete, magas nyakú ruhát hordott, amiből csak kézfejei és lassan fonnyadozó arca látszott ki. Emlékszik a brossra a nyakában, egy furcsa hajú és koronájú nő fejét formázta a kámea. A brossnál is jobban emlékszik a méter hosszú pálcájára, melynek a fogója egy kerekre faragott kristály volt. A nő sosem ért hozzá, vagy öccseihez a kezével, ellenben a pálcájával rendre eligazgatta őket, megemelte könyöküket, vagy állukat, odasózva hátukra a feszesebb tartásért, vagy lábukra a túl gyors, vagy túl lassú tempóért. Mindennek ellenére Aenae mindig is élvezte a táncórákat, főleg hogy ő jóval hamarabb elsajátította ezt, mint öccsei, úgyhogy nagyságrendekkel kevesebbet kapott. Pycta viszont az öreglánynak kedvére lett volna, hiszen a tartásában nem találni egy hajszálnyi hibát sem, és a mozgása is olyan könnyed, hogy sokan megirigyelnék és rendkívül hamar bele is jön. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem is kell a lábára szegezze a tekintetét.
A következő mozzanatért viszont kapnának a kristályfogós pálcától, először is Pycta kapna a kezére, amivel a lány derekát fogja a lapockája könnyed érintése helyett, aztán Aenae kapna a baljára, ami eddig a férfi vállán volt, most már annak tarkóján babrál, a tetejében még a másik könyökük is "nyeglén" lekonyul. Biztosan közéjük is megkísérelné befeszíteni a pálcát, mert mennyire illetlen már ez, hogy összesimulnak?!
Megrázza a fejét, hogy jelezze azt, hogy semmi sem történt, és az illetlen ölelésből sem igyekszik szabadulni, sőt azt kívánja, hogy bár két karral ölelné. Szólni szeretne valamit, de teljesen kiszárad a szája, mukkanni sem tud, így végül csak száraz ajkait nyálazza meg. Éppen nem jut eszébe semmi vicc, amivel leplezhetné zavarát. Mert elképesztő zavarban van, főleg amiatt, hogy tudja, hogy a régi Aenae hasonló szituációban hogyan reagálna: sipákolva próbálna szabadulni, hiszen ez tökéletesen erkölcstelen, és őt ne hozzák hírbe, ebben pedig az a zavarba ejtő, hogy cseppet sem akar szabadulni.
Megint szóra nyitja a száját, de újfent nem szól egy szót sem, és kezdi is magát kicsit hülyén érezni amiatt, hogy tátog, mint egy hal. Ráadásul az időérzéke is kezdi teljesen cserbenhagyni, mert olyan érzése van, mintha órák óta így állnának, pedig csak pillanatok teltek így el. Mindazonáltal reggelig így tudna maradni és gyönyörködni a másikban, akit ennyire közelről még szebbnek talál. Erre a gondolatra a szíve úgy meglódul, hogy Pycta talán érezheti a saját mellkasán, sőt ha az erdő zajai pillanatra csendesülnek, akkor hallhatja is.
Lassan eljut az agyáig a felismerés, hogy ez a tánc sokkal többet jelent neki, mint az összes eddigiek együtt, az első olyan alkalom, hogy nem tökéletesen érdektelen a számára a másik, hogy nem csak udvariasságból beszélget vele. Igazság szerint olyannyira szívesen beszélget az elffel, hogy minden idejét vele tudná tölteni, egyszerűen tudni akar róla mindent. Elengedni meg aztán pláne nem akarja, sem a férfit sem pedig a pillanatot, szinte levegőt is elfelejt venni.*
- Én...
*Hirtelen ezerféleképpen tudná folytatni, de valahogy nem sikerül. Pedig mondhatná, hogy "nem akarom, hogy elengedj", vagy azt, hogy "szeretnélek megcsókolni", mindkettő igaz lenne, kimondani azonban nincsen bátorsága, az utóbbit megtenni meg pláne nem, főleg mert az első lenne. Tekintete azonban árulója lehet, mert a topázsárga szempár egy töredékpillanatra lesiklik Pycta ajkaira, mikor tudatosul benne, hogy mit is csinál, akkor tekintete azonnal visszarebben a másikéra, és fülig elvörösödik. Sokszor cselekszik így ösztönösen, és akkor mindig elszégyelli magát.
Gyanítja egyébként, hogy az elf számára is hasonló ez a szituáció, mint neki, ugyanis az eddigi beszélgetésükből arra következtet, hogy mióta száműzték azóta nem nagyon volt alkalma arra, hogy hasonló helyzetekbe keveredjen, mint ez a mostani, ez pedig érthető módon őt is megérinti. Persze lehet, hogy közel sem ugyanolyan érzéseket vált ki őbelőle, mint a lányból, ezért Aenae bölcsebbnek ítéli, ha nem mond semmit. Annál is inkább, mert nem biztos benne, hogy az elfnek bármelyiket is megengedi az istene, amennyiben meg így van, akkor nem akar kellemetlen helyzetbe hozni egyiküket sem.
A pillanatot egy bagoly huhogása töri meg, amire a lány újfent összerázkódik és érzi ugyan, hogy most kéne hátralépjen, de mégsem teszi. Karja, nyaka teljesen libabőrös.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.17 13:20:34
*Aenaenek annak idején egy középkorú vénlány volt a tánctanára. Fekete, magas nyakú ruhát hordott, amiből csak kézfejei és lassan fonnyadozó arca látszott ki. Emlékszik a brossra a nyakában, egy furcsa hajú és koronájú nő fejét formázta a kámea. A brossnál is jobban emlékszik a méter hosszú pálcájára, melynek a fogója egy kerekre faragott kristály volt. A nő sosem ért hozzá, vagy öccseihez a kezével, ellenben a pálcájával rendre eligazgatta őket, megemelte könyöküket, vagy állukat, odasózva hátukra a feszesebb tartásért, vagy lábukra a túl gyors, vagy túl lassú tempóért. Mindennek ellenére Aenae mindig is élvezte a táncórákat, főleg hogy ő jóval hamarabb elsajátította ezt, mint öccsei, úgyhogy nagyságrendekkel kevesebbet kapott. Pycta viszont az öreglánynak kedvére lett volna, hiszen a tartásában nem találni egy hajszálnyi hibát sem, és a mozgása is olyan könnyed, hogy sokan megirigyelnék és rendkívül hamar bele is jön. Mindezt ráadásul úgy, hogy nem is kell a lábára szegezze a tekintetét.
A következő mozzanatért viszont kapnának a kristályfogós pálcától, először is Pycta kapna a kezére, amivel a lány derekát fogja a lapockája könnyed érintése helyett, aztán Aenae kapna a baljára, ami eddig a férfi vállán volt, most már annak tarkóján babrál, a tetejében még a másik könyökük is "nyeglén" lekonyul. Biztosan közéjük is megkísérelné befeszíteni a pálcát, mert mennyire illetlen már ez, hogy összesimulnak?!
Megrázza a fejét, hogy jelezze azt, hogy semmi sem történt, és az illetlen ölelésből sem igyekszik szabadulni, sőt azt kívánja, hogy bár két karral ölelné. Szólni szeretne valamit, de teljesen kiszárad a szája, mukkanni sem tud, így végül csak száraz ajkait nyálazza meg. Éppen nem jut eszébe semmi vicc, amivel leplezhetné zavarát. Mert elképesztő zavarban van, főleg amiatt, hogy tudja, hogy a régi Aenae hasonló szituációban hogyan reagálna: sipákolva próbálna szabadulni, hiszen ez tökéletesen erkölcstelen, és őt ne hozzák hírbe, ebben pedig az a zavarba ejtő, hogy cseppet sem akar szabadulni.
Megint szóra nyitja a száját, de újfent nem szól egy szót sem, és kezdi is magát kicsit hülyén érezni amiatt, hogy tátog, mint egy hal. Ráadásul az időérzéke is kezdi teljesen cserbenhagyni, mert olyan érzése van, mintha órák óta így állnának, pedig csak pillanatok teltek így el. Mindazonáltal reggelig így tudna maradni és gyönyörködni a másikban, akit ennyire közelről még szebbnek talál. Erre a gondolatra a szíve úgy meglódul, hogy Pycta talán érezheti a saját mellkasán, sőt ha az erdő zajai pillanatra csendesülnek, akkor hallhatja is.
Lassan eljut az agyáig a felismerés, hogy ez a tánc sokkal többet jelent neki, mint az összes eddigiek együtt, az első olyan alkalom, hogy nem tökéletesen érdektelen a számára a másik, hogy nem csak udvariasságból beszélget vele. Igazság szerint olyannyira szívesen beszélget az elffel, hogy minden idejét vele tudná tölteni, egyszerűen tudni akar róla mindent. Elengedni meg aztán pláne nem akarja, sem a férfit sem pedig a pillanatot, szinte levegőt is elfelejt venni.*
- Én...
*Hirtelen ezerféleképpen tudná folytatni, de valahogy nem sikerül. Pedig mondhatná, hogy "nem akarom, hogy elengedj", vagy azt, hogy "szeretnélek megcsókolni", mindkettő igaz lenne, kimondani azonban nincsen bátorsága, az utóbbit megtenni meg pláne nem, főleg mert az első lenne. Tekintete azonban árulója lehet, mert a topázsárga szempár egy töredékpillanatra lesiklik Pycta ajkaira, mikor tudatosul benne, hogy mit is csinál, akkor tekintete azonnal visszarebben a másikéra, és fülig elvörösödik. Sokszor cselekszik így ösztönösen, és akkor mindig elszégyelli magát.
Gyanítja egyébként, hogy az elf számára is hasonló ez a szituáció, mint neki, ugyanis az eddigi beszélgetésükből arra következtet, hogy mióta száműzték azóta nem nagyon volt alkalma arra, hogy hasonló helyzetekbe keveredjen, mint ez a mostani, ez pedig érthető módon őt is megérinti. Persze lehet, hogy közel sem ugyanolyan érzéseket vált ki őbelőle, mint a lányból, ezért Aenae bölcsebbnek ítéli, ha nem mond semmit. Annál is inkább, mert nem biztos benne, hogy az elfnek bármelyiket is megengedi az istene, amennyiben meg így van, akkor nem akar kellemetlen helyzetbe hozni egyiküket sem.
A pillanatot egy bagoly huhogása töri meg, amire a lány újfent összerázkódik és érzi ugyan, hogy most kéne hátralépjen, de mégsem teszi. Karja, nyaka teljesen libabőrös.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.17 13:20:34
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-17 00:36:45
Üzenet elküldve: 2017-11-17 00:36:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bizony van az arcán koncentráció, ha nem az volna, ami, bizonyosan a nyelve végét is kidugná a szája szélén. De a koncentráció és a mozgáskultúra nem áll távolt tőle, ezért lehet, hogy nem tűnik sutának. Pedig érzi, hogy nem tökéletes, amit csinál, hogy gyakorlatlansága miatt rá is lép Aenae lábára, amitől kissé zavarba is jön.*
- Igen, persze. *Suttogja ő is, mintha csak rá is átragadt volna a helyzet romantikája.
Amikor aztán felnéz, a lombzöld szemeket szinte fogságba ejti a topáz pillantás. A következő pár tánclépés ebben a szívdobbanásnyi összekapcsolódásban telik el, de mégis mintha az idő mézbe ragadt bogárként vánszorogna. Keskeny ajkai nem görbülnek mosolyra, helyettük a fák lombját idéző szemek mosolyognak Kagaenae-re.
Mondhatná, hogy szinte maga előtt látja, ahogy a lány szoknyája a mozdulatot követve úszik utána, de neki így is tökéletesen kecses és szép a mozdulat, amellyel Aenae átfordul a karja alatt. Erre már kénytelen elmosolyodni, mert soha nem gondolta volna, hogy több, mint egy évnyi aszkézis magányosan eltöltött ideje után a Fákban Lakó majd ide vezeti egy erdőmélyi erődbe és nem sokkal utána már az éjjeli erdő csillagpettyes ege alatt fog táncolni egy csinos, fiatal lánnyal. Elképzelhetetlen útja a sorsának.
Még pár lépés, s amikor már úgy érzi, kezdene belejönni és még zenére sem volt szükségük, Kagaenae megtorpan. A csuhás hasonlóan, egy ütem késéssel áll meg a táncban, amitől éppen beleütközik a lányba, így semmivé lesz a köztük eddig fennálló, illedelmes távolság. Hogy egyikük se essen el, gyorsan átkarolja a derekát, amitől sikerül megőrizni az egyensúlyát és Aenae sem lesz veszélyben.*
- Bocsánat. *Suttogja ijedten, ahogy ezúttal egészen közelről pillant bele a topázszín szemekbe. Illetlen, de teljesen elfelejti, hogy miféle kérdést tett fel neki az imént. Csak áll mozdulatlan és szinte már megbabonázva fürkészi Kagaenae szemeit.
Számára korábban nem létező érzések és folyamatok kapnak szárnyra, szinte sohasem fordul elő vele, hogy leblokkol, eddig mindent sikerült ésszerűen és gyorsan lereagálnia, de most ismeretlen és ködös területre tévedt, amivel kapcsolatban semmiféle tapasztalata és előkészültsége nincs, így marad Aenae zavarba ejtően szép szemeiben való gyönyörködés.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.17 01:37:39
*Bizony van az arcán koncentráció, ha nem az volna, ami, bizonyosan a nyelve végét is kidugná a szája szélén. De a koncentráció és a mozgáskultúra nem áll távolt tőle, ezért lehet, hogy nem tűnik sutának. Pedig érzi, hogy nem tökéletes, amit csinál, hogy gyakorlatlansága miatt rá is lép Aenae lábára, amitől kissé zavarba is jön.*
- Igen, persze. *Suttogja ő is, mintha csak rá is átragadt volna a helyzet romantikája.
Amikor aztán felnéz, a lombzöld szemeket szinte fogságba ejti a topáz pillantás. A következő pár tánclépés ebben a szívdobbanásnyi összekapcsolódásban telik el, de mégis mintha az idő mézbe ragadt bogárként vánszorogna. Keskeny ajkai nem görbülnek mosolyra, helyettük a fák lombját idéző szemek mosolyognak Kagaenae-re.
Mondhatná, hogy szinte maga előtt látja, ahogy a lány szoknyája a mozdulatot követve úszik utána, de neki így is tökéletesen kecses és szép a mozdulat, amellyel Aenae átfordul a karja alatt. Erre már kénytelen elmosolyodni, mert soha nem gondolta volna, hogy több, mint egy évnyi aszkézis magányosan eltöltött ideje után a Fákban Lakó majd ide vezeti egy erdőmélyi erődbe és nem sokkal utána már az éjjeli erdő csillagpettyes ege alatt fog táncolni egy csinos, fiatal lánnyal. Elképzelhetetlen útja a sorsának.
Még pár lépés, s amikor már úgy érzi, kezdene belejönni és még zenére sem volt szükségük, Kagaenae megtorpan. A csuhás hasonlóan, egy ütem késéssel áll meg a táncban, amitől éppen beleütközik a lányba, így semmivé lesz a köztük eddig fennálló, illedelmes távolság. Hogy egyikük se essen el, gyorsan átkarolja a derekát, amitől sikerül megőrizni az egyensúlyát és Aenae sem lesz veszélyben.*
- Bocsánat. *Suttogja ijedten, ahogy ezúttal egészen közelről pillant bele a topázszín szemekbe. Illetlen, de teljesen elfelejti, hogy miféle kérdést tett fel neki az imént. Csak áll mozdulatlan és szinte már megbabonázva fürkészi Kagaenae szemeit.
Számára korábban nem létező érzések és folyamatok kapnak szárnyra, szinte sohasem fordul elő vele, hogy leblokkol, eddig mindent sikerült ésszerűen és gyorsan lereagálnia, de most ismeretlen és ködös területre tévedt, amivel kapcsolatban semmiféle tapasztalata és előkészültsége nincs, így marad Aenae zavarba ejtően szép szemeiben való gyönyörködés.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.17 01:37:39
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-16 22:39:56
Üzenet elküldve: 2017-11-16 22:39:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
//Cralan Sley//
*Figyelmesen hallgatja a férfit, miközben néhány fegyvert bepakol a szekrénybe, míg másokat a sarokban lévő ládába, vagy a kampóra akasztja őket. Az elmúlt két hat alatt sikerült egész jól kiismernie magát Vadvéd falai között, most már egészen otthon érzi magát. Néha azért hiányzik neki a városi forgatag, a kocsmázások és a többi. Na meg hogy több tucat embernek pengesse a hangszerét... Leginkább csak az. De nincs elkeseredve, hiszen néha kell egy kis váltás, mást is meg kell ismernie az embernek.
Cralan a legtöbb fegyver helyét akár láthatja is magától, hiszen a kardok, az íjak, a tőrök, mind-mind egy kupacban van, de ha valamit rossz helyre tenne, akkor segítőkészen eligazítja, mit hogyan csináljon. Így ketten egész gyorsan végeznek.*
~Hmm... A döntési lehetőségek mindig útközben érnek el minket... Valahogy átírom, hogy rímeljen és baromi jó szöveg lenne. Komolyan.~
- Ez szép gondolat.
*Teszi szóvá véleményét.*
- Oh, én? Igazából pusztán a véletlen műve miatt. Találkoztam egy kedves ismerősömmel az erdőben, és amíg mi ott beszélgettünk, megjelentek Pyctáék, hogy menjünk velük, mert veszélyes odakint. Aztán csak úgy itt maradtam... Nem tudom miért. Megtetszett talán, vagy csak kíváncsiság, fogalmam sincs.
*Dióhéjban ennyi a történet. Persze ez csak nagyon röviden mondta most el, hisz ott volt még a Doktor is, és Aenae, na meg két hat történései... De nyilván nem fogja egy idegennek az egész élettörténetét elmesélni.*
- Szerintem megvagyunk. Mehetünk is vissza!
//Cralan Sley//
*Figyelmesen hallgatja a férfit, miközben néhány fegyvert bepakol a szekrénybe, míg másokat a sarokban lévő ládába, vagy a kampóra akasztja őket. Az elmúlt két hat alatt sikerült egész jól kiismernie magát Vadvéd falai között, most már egészen otthon érzi magát. Néha azért hiányzik neki a városi forgatag, a kocsmázások és a többi. Na meg hogy több tucat embernek pengesse a hangszerét... Leginkább csak az. De nincs elkeseredve, hiszen néha kell egy kis váltás, mást is meg kell ismernie az embernek.
Cralan a legtöbb fegyver helyét akár láthatja is magától, hiszen a kardok, az íjak, a tőrök, mind-mind egy kupacban van, de ha valamit rossz helyre tenne, akkor segítőkészen eligazítja, mit hogyan csináljon. Így ketten egész gyorsan végeznek.*
~Hmm... A döntési lehetőségek mindig útközben érnek el minket... Valahogy átírom, hogy rímeljen és baromi jó szöveg lenne. Komolyan.~
- Ez szép gondolat.
*Teszi szóvá véleményét.*
- Oh, én? Igazából pusztán a véletlen műve miatt. Találkoztam egy kedves ismerősömmel az erdőben, és amíg mi ott beszélgettünk, megjelentek Pyctáék, hogy menjünk velük, mert veszélyes odakint. Aztán csak úgy itt maradtam... Nem tudom miért. Megtetszett talán, vagy csak kíváncsiság, fogalmam sincs.
*Dióhéjban ennyi a történet. Persze ez csak nagyon röviden mondta most el, hisz ott volt még a Doktor is, és Aenae, na meg két hat történései... De nyilván nem fogja egy idegennek az egész élettörténetét elmesélni.*
- Szerintem megvagyunk. Mehetünk is vissza!
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-16 20:05:49
Üzenet elküldve: 2017-11-16 20:05:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
*Kis túlzással egyik ámulatból esik a másikba. Mi folyik itt? Mert Aenae is szemrevaló, még ha csak egy kis csitri is, de a bájos elf mellé, akivel együtt lépett be a kapun, érkezik egy vörös förgeteg is. Biztosan förgeteg, mert amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan is megy tovább. Bayde szeme elkerekedik és kezdi úgy érezni, hogy nagyon jó helyre érkezett. Ebből az állpotból zökkenti ki Pycta visszakérdezése.*
- Hm? *kap észbe és magyarázza meg, hogy az imént mire gondolt* Ja, a ruha. Tudom, hogy nem való az erdőbe és az állatokhoz sem, de van kevésbé cifra gúnya is.
*Aztán mosolyogva megvonja a vállát.*
- Azt hiszem, mindenkinek van valami gyengesége. Van aki az aranyat hajszolja, van aki a nőket, más fél karját odaadná, hogy ódon, titkos fóliánsokba lapozhasson bele. Én pedig hiú vagyok.
*Elvigyorodik, ő ezt nem tartja jellemhibának. Csupán egy emberi vonás, és igazán nem árt vele senkinek.
Közben Aenae is megérkezik és úgy látszik, hogy még mindig morcos. Elképzelhető, hogy rossz benyomással volt a lányra első találkozásuk alkalmával, pedig igyekezett legjobb formáját hozni. Persze nem sikerült akkor elmélyíteni az ismeretséget, inkább csak amolyan tapogatózás volt az. Főleg az aranyhajú részéről. Erre a gondolatra tovább szélesedik a vigyor, de ehhez már biztosan nem fűz hozzá semmit hangosan. Modor is van a világon.
Pycta magyarázatát a venárokról már érdeklődve hallgatja. Ez már érdekesebb annál, mint hogy a falakon belül csak háziállatokkal találkozhat. Persze kérdései is lennének, de vendéglátójuk a közeli asztalhoz invitálja őket és örömmel tesz eleget a hívásnak. Alaposan megéhezett, megszomjazott az úton.*
- Köszönjük! *biccent egyet, ahogy lekanyarítja válláról a köpönyeget és lehuppan a padra, a ruhadarabot maga mellé fektetve. Kíváncsian nézi a sürgölődést és amikor megérkezik a fejedelmi étek, kenyér és víz, egy pillanatra megáll benne az ütő. Valami aszkéta szerzetesrend erdei fészkére bukkant? A környezet, az épületek nem ezt sugallják. Nem fennhéjázóan hivalkodók, de remetelaknak mindenesetre soknak tűnnek. Zavartan mosolyog Pyctára, aztán a szolgálók után sandít, hátha feltűnnek egy jókora tállal rajta sültekkel, meg néhány kancsó jóféle borral. Az étkezéshez ezért sem kezd neki, meg azért, mert az illem úgy diktálja, hogy a házigazda kezdje el. Addig is amíg a reménybeli főfogás megérkezik, úgy érzi felteheti a kérdéseit.*
- Mondd csak, *néz Pyctára* kik azok a venárok? Az imént említetted, hogy az ő kezük munkáját dicséri e hely. Netalán Eeyr szolgái? Abból gondolom, hogy feladatunknak tartották a gonosz kiűzni ebből az erdőből.
*Kis túlzással egyik ámulatból esik a másikba. Mi folyik itt? Mert Aenae is szemrevaló, még ha csak egy kis csitri is, de a bájos elf mellé, akivel együtt lépett be a kapun, érkezik egy vörös förgeteg is. Biztosan förgeteg, mert amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan is megy tovább. Bayde szeme elkerekedik és kezdi úgy érezni, hogy nagyon jó helyre érkezett. Ebből az állpotból zökkenti ki Pycta visszakérdezése.*
- Hm? *kap észbe és magyarázza meg, hogy az imént mire gondolt* Ja, a ruha. Tudom, hogy nem való az erdőbe és az állatokhoz sem, de van kevésbé cifra gúnya is.
*Aztán mosolyogva megvonja a vállát.*
- Azt hiszem, mindenkinek van valami gyengesége. Van aki az aranyat hajszolja, van aki a nőket, más fél karját odaadná, hogy ódon, titkos fóliánsokba lapozhasson bele. Én pedig hiú vagyok.
*Elvigyorodik, ő ezt nem tartja jellemhibának. Csupán egy emberi vonás, és igazán nem árt vele senkinek.
Közben Aenae is megérkezik és úgy látszik, hogy még mindig morcos. Elképzelhető, hogy rossz benyomással volt a lányra első találkozásuk alkalmával, pedig igyekezett legjobb formáját hozni. Persze nem sikerült akkor elmélyíteni az ismeretséget, inkább csak amolyan tapogatózás volt az. Főleg az aranyhajú részéről. Erre a gondolatra tovább szélesedik a vigyor, de ehhez már biztosan nem fűz hozzá semmit hangosan. Modor is van a világon.
Pycta magyarázatát a venárokról már érdeklődve hallgatja. Ez már érdekesebb annál, mint hogy a falakon belül csak háziállatokkal találkozhat. Persze kérdései is lennének, de vendéglátójuk a közeli asztalhoz invitálja őket és örömmel tesz eleget a hívásnak. Alaposan megéhezett, megszomjazott az úton.*
- Köszönjük! *biccent egyet, ahogy lekanyarítja válláról a köpönyeget és lehuppan a padra, a ruhadarabot maga mellé fektetve. Kíváncsian nézi a sürgölődést és amikor megérkezik a fejedelmi étek, kenyér és víz, egy pillanatra megáll benne az ütő. Valami aszkéta szerzetesrend erdei fészkére bukkant? A környezet, az épületek nem ezt sugallják. Nem fennhéjázóan hivalkodók, de remetelaknak mindenesetre soknak tűnnek. Zavartan mosolyog Pyctára, aztán a szolgálók után sandít, hátha feltűnnek egy jókora tállal rajta sültekkel, meg néhány kancsó jóféle borral. Az étkezéshez ezért sem kezd neki, meg azért, mert az illem úgy diktálja, hogy a házigazda kezdje el. Addig is amíg a reménybeli főfogás megérkezik, úgy érzi felteheti a kérdéseit.*
- Mondd csak, *néz Pyctára* kik azok a venárok? Az imént említetted, hogy az ő kezük munkáját dicséri e hely. Netalán Eeyr szolgái? Abból gondolom, hogy feladatunknak tartották a gonosz kiűzni ebből az erdőből.
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-16 17:37:20
Üzenet elküldve: 2017-11-16 17:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Célba érnek a kapunál//
- Az erdő már csak ilyen sűrű. *Mosolyog a grimaszoló férfi szavaira. Mert hát meg kell hagyni, az erdő és főleg Erdőmélye olyan vadon, amely szerencsére még érintetlen és békés, amilyennek egy erdőnek mindig is lennie kellene.*
- Ez? *Ismétli kérdőn a kézfogás után. Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, de nem érti, mire gondol "ez" alatt Bayde. A magyarázatot barátságos mosollyal hallgatja végig.*
- Én ítélkezem senki és semmi felett, hisz nincs senkire ráírva, hogy druida-e. Jobbnak láttam előre tisztázni, nehogy később félreértés legyen. *Akik már egy kicsit ismerik a csuhást, tudják, hogy nincsenek benne előítéletek senki és semmi felé. Figyel, tapasztal és csak azután alkot véleményt, hogy megismert több nézőpontot.
Ha valaki drága ruhákban jár, amelyek tiszták és követik a divatot, ha valaki gondosan karban tartott külsővel rendelkezik, az bizonyosan vagyonos, ha ezt fent tudja tartani. Valószínűsíti továbbá, hogy a munkájából kereste meg az életmódra az aranyat, aki pedig ebből él, aranyat vár a munkájáért. Egyszerű levezetés, semmi ítélkezés.*
- Amink van, megosztjuk veled. *Zárja szavait, remélve, hogy a férfiben nem marad semmi rossz érzés.*
- A haszonállatokon kívül nincsenek különleges állataink, de az erdő nagy és a fák között olyan állatok élnek, amelyek bizonyosan érdekelni fognak téged is. *Valószínűleg nem kell belemennie, hogy a különleges állatok egyben veszélyesek is, vagy éppen a veszélyes állatok nem feltétlen különlegesek. De egy druida bizonyosan tisztában van ezzel.
A csuhás néhány feladattal látja el az erődbelieket, de nem kerülheti el a figyelmét Bayde döbbenete, amikor meglátja Aenae-t. Nem szól semmit, még csak el sem mosolyodik, csak konstatálja az ismeretséget közöttük.
Az érkező elf nő is felé fordul egy kérdéssel, akitől átveszi a korábban is látott papírt és homlok ráncolva olvassa el a sorokat. Amikor a hosszúéletűnél először meglátta a papírt, már tudta, hogy később magyarázkodnia kell majd miatta.*
- Az az igazság, hogy ezt a papírt én nem ismerem és attól tartok én vagyok a legrégebbi lakója az erődnek, Darenn-en kívül, de őt még elő kell kerítenem. *Néz az épület felé, de a lovag azóta sem tért vissza.*
- A venárok, akik ezt az erődöt felhúzták, azóta szétszéledtek, volt, akit küldetés, volt, akit más ügyek szólítottak el, mi visszük tovább az ő munkájukat. De azt tudom, hogy valami rejtőzik az erdő mélyén, aminek nem kellene itt lennie és ezért gyűjtöttek csapatot a venárok. *Tudja, hogy a története több helyen lyukas, de egyelőre ennyi információval tud szolgálni.*
- Én, azaz mi is erre készülünk, hogy kiderítsük mi lehet az és hol tanyázik. A Fákban Lakó békéjére kell ügyelnünk, kiűzni erdejéből a gonoszt. Ha úgy érzed, csatlakozhatsz hozzánk ebben a küldetésben és akár közöttünk is maradhatsz, hisz látod, otthonunk van. *Mosolyog kedvesen a nőre, remélve, hogy válaszát kielégítőnek találja.
A csuklyás sötételf gondolataiba nem lát bele, ezért nincs tisztában a gyanakvásával, de a köszönetmondásra reagál.*
- Szívesen tesszük, a Fákban Lakó akarata szerint. *Hajol meg kissé a férfi előtt, majd amikor mellé lép a jövevényeknek bemutatkozó Kagaenae, a vállára teszi a kezét kedvesen. A néma tipródás nem marad leleplezetlen előtte, ezért mosolyogva odahajol és kissé halkabban ejti ki a szavakat.*
- Nyugodtan mosakodj meg és öltözz át, biztosan kényelmesebb lesz, aztán keress meg az étkezőnél. *Ha a lány leindult, visszafordul vendégeikhez.*
- Kérem, kövessetek. *Hajol meg újra kissé, majd megindul az épület nyitott terasza felé, amely alatt a padok és a faragott hydraszobor is található.*
- Köszönöm, Zara. Gyertek majd ti is az étkezőhöz. *Mondja még a gyakorlófegyvereket szedegető vörösnek, akihez úgy tűnik, csatlakozott a csuhás félvér is.
Könnyed léptekkel vezeti a kis társaságot a padokhoz, majd int a szobalány fiainak, hogy hozzanak vizet és kenyeret.*
- Foglaljatok helyet. *Mutat a padokra, majd kupákat kerít és leteszi őket az asztalra. Furcsa, hogy ilyen dolgokat kell csinálnia, hisz az aszkézis ideje alatt csak magáról kellett gondoskodnia, most meg egész csapatnyi kalandort kell kommandíroznia. Dehát a Fákban Lakó útjai kifürkészhetetlenek.*
- Az erdő már csak ilyen sűrű. *Mosolyog a grimaszoló férfi szavaira. Mert hát meg kell hagyni, az erdő és főleg Erdőmélye olyan vadon, amely szerencsére még érintetlen és békés, amilyennek egy erdőnek mindig is lennie kellene.*
- Ez? *Ismétli kérdőn a kézfogás után. Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, de nem érti, mire gondol "ez" alatt Bayde. A magyarázatot barátságos mosollyal hallgatja végig.*
- Én ítélkezem senki és semmi felett, hisz nincs senkire ráírva, hogy druida-e. Jobbnak láttam előre tisztázni, nehogy később félreértés legyen. *Akik már egy kicsit ismerik a csuhást, tudják, hogy nincsenek benne előítéletek senki és semmi felé. Figyel, tapasztal és csak azután alkot véleményt, hogy megismert több nézőpontot.
Ha valaki drága ruhákban jár, amelyek tiszták és követik a divatot, ha valaki gondosan karban tartott külsővel rendelkezik, az bizonyosan vagyonos, ha ezt fent tudja tartani. Valószínűsíti továbbá, hogy a munkájából kereste meg az életmódra az aranyat, aki pedig ebből él, aranyat vár a munkájáért. Egyszerű levezetés, semmi ítélkezés.*
- Amink van, megosztjuk veled. *Zárja szavait, remélve, hogy a férfiben nem marad semmi rossz érzés.*
- A haszonállatokon kívül nincsenek különleges állataink, de az erdő nagy és a fák között olyan állatok élnek, amelyek bizonyosan érdekelni fognak téged is. *Valószínűleg nem kell belemennie, hogy a különleges állatok egyben veszélyesek is, vagy éppen a veszélyes állatok nem feltétlen különlegesek. De egy druida bizonyosan tisztában van ezzel.
A csuhás néhány feladattal látja el az erődbelieket, de nem kerülheti el a figyelmét Bayde döbbenete, amikor meglátja Aenae-t. Nem szól semmit, még csak el sem mosolyodik, csak konstatálja az ismeretséget közöttük.
Az érkező elf nő is felé fordul egy kérdéssel, akitől átveszi a korábban is látott papírt és homlok ráncolva olvassa el a sorokat. Amikor a hosszúéletűnél először meglátta a papírt, már tudta, hogy később magyarázkodnia kell majd miatta.*
- Az az igazság, hogy ezt a papírt én nem ismerem és attól tartok én vagyok a legrégebbi lakója az erődnek, Darenn-en kívül, de őt még elő kell kerítenem. *Néz az épület felé, de a lovag azóta sem tért vissza.*
- A venárok, akik ezt az erődöt felhúzták, azóta szétszéledtek, volt, akit küldetés, volt, akit más ügyek szólítottak el, mi visszük tovább az ő munkájukat. De azt tudom, hogy valami rejtőzik az erdő mélyén, aminek nem kellene itt lennie és ezért gyűjtöttek csapatot a venárok. *Tudja, hogy a története több helyen lyukas, de egyelőre ennyi információval tud szolgálni.*
- Én, azaz mi is erre készülünk, hogy kiderítsük mi lehet az és hol tanyázik. A Fákban Lakó békéjére kell ügyelnünk, kiűzni erdejéből a gonoszt. Ha úgy érzed, csatlakozhatsz hozzánk ebben a küldetésben és akár közöttünk is maradhatsz, hisz látod, otthonunk van. *Mosolyog kedvesen a nőre, remélve, hogy válaszát kielégítőnek találja.
A csuklyás sötételf gondolataiba nem lát bele, ezért nincs tisztában a gyanakvásával, de a köszönetmondásra reagál.*
- Szívesen tesszük, a Fákban Lakó akarata szerint. *Hajol meg kissé a férfi előtt, majd amikor mellé lép a jövevényeknek bemutatkozó Kagaenae, a vállára teszi a kezét kedvesen. A néma tipródás nem marad leleplezetlen előtte, ezért mosolyogva odahajol és kissé halkabban ejti ki a szavakat.*
- Nyugodtan mosakodj meg és öltözz át, biztosan kényelmesebb lesz, aztán keress meg az étkezőnél. *Ha a lány leindult, visszafordul vendégeikhez.*
- Kérem, kövessetek. *Hajol meg újra kissé, majd megindul az épület nyitott terasza felé, amely alatt a padok és a faragott hydraszobor is található.*
- Köszönöm, Zara. Gyertek majd ti is az étkezőhöz. *Mondja még a gyakorlófegyvereket szedegető vörösnek, akihez úgy tűnik, csatlakozott a csuhás félvér is.
Könnyed léptekkel vezeti a kis társaságot a padokhoz, majd int a szobalány fiainak, hogy hozzanak vizet és kenyeret.*
- Foglaljatok helyet. *Mutat a padokra, majd kupákat kerít és leteszi őket az asztalra. Furcsa, hogy ilyen dolgokat kell csinálnia, hisz az aszkézis ideje alatt csak magáról kellett gondoskodnia, most meg egész csapatnyi kalandort kell kommandíroznia. Dehát a Fákban Lakó útjai kifürkészhetetlenek.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-16 01:20:43
Üzenet elküldve: 2017-11-16 01:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//célba érnek a kapunál//
//két hattal később és mások//
* Természetesen maga a szerzetes is alaposan szemügyre veszi az érkezőket, legfőképpen a sötételfet. Persze közel sem előítéletből, hisz az efféle dolgokról már régen leszokott, inkább a kíváncsiság az, ami hajtja. Nagyon bámészkodni azonban nem fog, hisz Zaratinate elfogadja a felajánlott segítséget, s rögvest meg is kapja a maga adagját. *
- Mehetünk. Csak utánad.
* Válaszolja, majd engedelmesen követi a lányt a raktárnak kinevezett helyiségbe. *
- Bevallom őszintén, ezen még nem gondolkoztam. Én azt vallom, hogy nem a cél, hanem az oda vezető út a fontos, s hogy a döntési lehetőségek mindig az út közben érnek el minket.
* Mondja elgondolkodva, miközben a fegyverek elpakolásában is igyekszik segíteni. *
Egyelőre maradok, aztán majd meglátjuk. És te? Hogy kerültél erre a helyre?
* Kérdezi Cralan, mert már az elején feltűnt neki, hogy egy ilyen csinos lány mit kereshet egy erdő mélyén megbújó erősségben. *
//két hattal később és mások//
* Természetesen maga a szerzetes is alaposan szemügyre veszi az érkezőket, legfőképpen a sötételfet. Persze közel sem előítéletből, hisz az efféle dolgokról már régen leszokott, inkább a kíváncsiság az, ami hajtja. Nagyon bámészkodni azonban nem fog, hisz Zaratinate elfogadja a felajánlott segítséget, s rögvest meg is kapja a maga adagját. *
- Mehetünk. Csak utánad.
* Válaszolja, majd engedelmesen követi a lányt a raktárnak kinevezett helyiségbe. *
- Bevallom őszintén, ezen még nem gondolkoztam. Én azt vallom, hogy nem a cél, hanem az oda vezető út a fontos, s hogy a döntési lehetőségek mindig az út közben érnek el minket.
* Mondja elgondolkodva, miközben a fegyverek elpakolásában is igyekszik segíteni. *
Egyelőre maradok, aztán majd meglátjuk. És te? Hogy kerültél erre a helyre?
* Kérdezi Cralan, mert már az elején feltűnt neki, hogy egy ilyen csinos lány mit kereshet egy erdő mélyén megbújó erősségben. *
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-15 18:17:27
Üzenet elküldve: 2017-11-15 18:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//célba érnek a kapunál//
//két hattal később és mások//
*Pycta visszatér az érkezőkkel. Homlokáról letörölve az izzadságcseppeket végignéz mindegyikükön egyesével, persze még az udvariasság határain belül, hogy nehogy tolakodónak tűnjön. Két férfi és egy egész csinos elf lány kötött ki ezúttal Vadvéd falai között. A vörös csuklyás felkelti a figyelmét. Egyfelől titokzatos külseje miatt, másrészről pedig csak egyszerűen érdekesnek találja így első ránézésre. Szereti a furcsa teremtéseket, őket lehet "fejtegetni". Mikor az utcán zenél is mindig ezt csinálja. Megfigyeli a köré állókat, és egy-egy mosolyból, pillantásból megpróbálja kitalálni, kik is lehetnek ők. Persze ez csak játék, ennyiből nem lehet megismerni a másikat, de attól még jól el van vele.*
- Üdvözöllek titeket itt! Zaratinate vagyok. És ha megbocsájtotok, most megyek is.
*Bólint Pyctának, hogy elpakolja a felszereléseket. Felveszi őket a földről, majd mikor indulna velük el, Cralan felajánlására csak lelkesen bólogat.*
- Igen, azt nagyon megköszönném!
*Nem mintha nem bírná el őket, de biztosan minden lépésénél elszórna egy-egy darabot, és akkor aztán a tíz perces munkából lehetne húsz.
A cucca felét átadja a férfinak.*
- Erre lesz a raktár!
*Mutatja az utat a helyiségig, majd ott egy asztalra lepakolja az összes fegyvert.*
- Na és meddig tervezel maradni?
*Érdeklődik a férfitól, miközben elkezdi mindet szépen a sorjában a helyére rakni.*
//két hattal később és mások//
*Pycta visszatér az érkezőkkel. Homlokáról letörölve az izzadságcseppeket végignéz mindegyikükön egyesével, persze még az udvariasság határain belül, hogy nehogy tolakodónak tűnjön. Két férfi és egy egész csinos elf lány kötött ki ezúttal Vadvéd falai között. A vörös csuklyás felkelti a figyelmét. Egyfelől titokzatos külseje miatt, másrészről pedig csak egyszerűen érdekesnek találja így első ránézésre. Szereti a furcsa teremtéseket, őket lehet "fejtegetni". Mikor az utcán zenél is mindig ezt csinálja. Megfigyeli a köré állókat, és egy-egy mosolyból, pillantásból megpróbálja kitalálni, kik is lehetnek ők. Persze ez csak játék, ennyiből nem lehet megismerni a másikat, de attól még jól el van vele.*
- Üdvözöllek titeket itt! Zaratinate vagyok. És ha megbocsájtotok, most megyek is.
*Bólint Pyctának, hogy elpakolja a felszereléseket. Felveszi őket a földről, majd mikor indulna velük el, Cralan felajánlására csak lelkesen bólogat.*
- Igen, azt nagyon megköszönném!
*Nem mintha nem bírná el őket, de biztosan minden lépésénél elszórna egy-egy darabot, és akkor aztán a tíz perces munkából lehetne húsz.
A cucca felét átadja a férfinak.*
- Erre lesz a raktár!
*Mutatja az utat a helyiségig, majd ott egy asztalra lepakolja az összes fegyvert.*
- Na és meddig tervezel maradni?
*Érdeklődik a férfitól, miközben elkezdi mindet szépen a sorjában a helyére rakni.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2017-11-15 11:17:58
Üzenet elküldve: 2017-11-15 11:17:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Zene? Majd dudorászom, vagy megkérjük Zarát, hogy húzza a talpalávalót.
*Először kifogásnak gondolja a zene felemlegetését, de mivel Pycta rááll így nem keres további további megoldásokat a kifogás elhárítására.
És milyen szerencse, hogy az elf nem keresett igazán kifogásokat, mert ahhoz képest, hogy először csinál ilyesmit egyáltalán nem suta. Bezzeg Aenae mennyire suta mindenben, amit életében először csinál. Ezért is kicsit irigy Pyctára, nem csak a szép arca miatt.
Míg amaz a lábát nézi addig a lány a férfit tanulmányozza, és mintha feszült koncentrációt látna a homlokán. Persze lehet, hogy csak beképzeli. A következő pillanatban pedig már a lábára is lép, amire a lány egyébként számított, mert ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, ahhoz meg kell, hogy szűnjön a mozgásukban lévő szinkron. Apró kellemetlenség, mosolyogva rázza a fejét, miszerint nem történt semmi. Egy-egy lovaglólecke után sokkal jobban fájnak a tagjai.*
- Engem nézz, ne a lábad.
*Suttogja szinte lélegzetvisszafojtva. Teljes mértékben ennek a pillanatnak a hatása alá kerül, éppen csak nem tátja el a száját.*
- Ha szoknya lenne rajtam, akkor sokkal-sokkal szebb lenne.
*Továbbra is suttog, balja elengedi a férfi vállát, hogy a másik keze továbbra is Pycta kezében, így a kettejük karja alatt átfordulva megpördül a saját tengelye körül. Földet söprő szoknyában határozottabban sokkal jobban nézne ki ez is, hiszen akkor a ruha szinte úszik a lányok után, kiemeli mozgásuk kecsességét.*
- Nem vagy teljesen reménytelen.
*Szélesen mosolyogva néz a másik szemébe és még most is suttog, mert úgy érzi, hogy ha hangosan beszélne, akkor elillanna a pillanat varázslatossága. A helyzet egyébként teljesen magával ragadja, és olyan húrokat pendít meg benne, amik eddig idegenek voltak számára, és amikkel egyelőre nemigen tud mit kezdeni. Bele is borzong kicsit a dologba, bár az is lehet, hogy simán csak a hűvös éjjel az, amitől libabőrös lesz. Ezen körülménnyel persze egyáltalán nem törődik, amíg nem kezdi rázni a hideg, addig csak éppen olyan apró kellemetlenség, minthogy Pycta az imént a lábára lépett. Megtorpan.*
- Enyém az első táncod, meg az első citromhabos sütid, miben lehetnék még első?
*Kártyajátékban egészen biztosan, vagy bármi társasjátékban, ami az unalmas idő elütésére alkalmas. Az ilyesmik talán azért lehetnek idegenek az elf számára, mert ahogy Aenae megismerte, abból sejti, hogy ritkán unatkozik, sőt talán sosem. Aenae pedig régebben mennyit unatkozott, és mennyire közönyös volt, mennyi mindene volt és mégis semmije. Most pedig, a csillagfényes ég alatt állva egészen más színben látja a régi önmagát. Akkor sosem tudta volna elképzelni magáról azt, hogy valaha nadrágban járjon, vagy inget húzzon. Azt meg pláne nem, hogy szóba álljon egy, Pyctához hasonló életmódod folytató, hozzá hasonlóan öltöző egyénnel, nemhogy táncoljon vele. Pedig milyen jó beszélgetőpartner, és mennyire jó volt az imént hozzábújni. A táncolt is nagyon élvezte, még a gyakorlatlan partner ellenére is. Ebben a pillanatban tényleg képtelen felfogni, hogy hogyan tudott régen úgy élni, ahogy.*
- Zene? Majd dudorászom, vagy megkérjük Zarát, hogy húzza a talpalávalót.
*Először kifogásnak gondolja a zene felemlegetését, de mivel Pycta rááll így nem keres további további megoldásokat a kifogás elhárítására.
És milyen szerencse, hogy az elf nem keresett igazán kifogásokat, mert ahhoz képest, hogy először csinál ilyesmit egyáltalán nem suta. Bezzeg Aenae mennyire suta mindenben, amit életében először csinál. Ezért is kicsit irigy Pyctára, nem csak a szép arca miatt.
Míg amaz a lábát nézi addig a lány a férfit tanulmányozza, és mintha feszült koncentrációt látna a homlokán. Persze lehet, hogy csak beképzeli. A következő pillanatban pedig már a lábára is lép, amire a lány egyébként számított, mert ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, ahhoz meg kell, hogy szűnjön a mozgásukban lévő szinkron. Apró kellemetlenség, mosolyogva rázza a fejét, miszerint nem történt semmi. Egy-egy lovaglólecke után sokkal jobban fájnak a tagjai.*
- Engem nézz, ne a lábad.
*Suttogja szinte lélegzetvisszafojtva. Teljes mértékben ennek a pillanatnak a hatása alá kerül, éppen csak nem tátja el a száját.*
- Ha szoknya lenne rajtam, akkor sokkal-sokkal szebb lenne.
*Továbbra is suttog, balja elengedi a férfi vállát, hogy a másik keze továbbra is Pycta kezében, így a kettejük karja alatt átfordulva megpördül a saját tengelye körül. Földet söprő szoknyában határozottabban sokkal jobban nézne ki ez is, hiszen akkor a ruha szinte úszik a lányok után, kiemeli mozgásuk kecsességét.*
- Nem vagy teljesen reménytelen.
*Szélesen mosolyogva néz a másik szemébe és még most is suttog, mert úgy érzi, hogy ha hangosan beszélne, akkor elillanna a pillanat varázslatossága. A helyzet egyébként teljesen magával ragadja, és olyan húrokat pendít meg benne, amik eddig idegenek voltak számára, és amikkel egyelőre nemigen tud mit kezdeni. Bele is borzong kicsit a dologba, bár az is lehet, hogy simán csak a hűvös éjjel az, amitől libabőrös lesz. Ezen körülménnyel persze egyáltalán nem törődik, amíg nem kezdi rázni a hideg, addig csak éppen olyan apró kellemetlenség, minthogy Pycta az imént a lábára lépett. Megtorpan.*
- Enyém az első táncod, meg az első citromhabos sütid, miben lehetnék még első?
*Kártyajátékban egészen biztosan, vagy bármi társasjátékban, ami az unalmas idő elütésére alkalmas. Az ilyesmik talán azért lehetnek idegenek az elf számára, mert ahogy Aenae megismerte, abból sejti, hogy ritkán unatkozik, sőt talán sosem. Aenae pedig régebben mennyit unatkozott, és mennyire közönyös volt, mennyi mindene volt és mégis semmije. Most pedig, a csillagfényes ég alatt állva egészen más színben látja a régi önmagát. Akkor sosem tudta volna elképzelni magáról azt, hogy valaha nadrágban járjon, vagy inget húzzon. Azt meg pláne nem, hogy szóba álljon egy, Pyctához hasonló életmódod folytató, hozzá hasonlóan öltöző egyénnel, nemhogy táncoljon vele. Pedig milyen jó beszélgetőpartner, és mennyire jó volt az imént hozzábújni. A táncolt is nagyon élvezte, még a gyakorlatlan partner ellenére is. Ebben a pillanatban tényleg képtelen felfogni, hogy hogyan tudott régen úgy élni, ahogy.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346