Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 11:43:06
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Bara//

*Szedi a lábát a lépcsőn lefelé, tervei szerint az udvarra, de amint kiér az épületből, Xotara már talpon van. Az ork férfi nem támad vissza, mint ahogy attól először tartott Lyz, így lépéseit lassítja, s ahogy a földet érnek az ork fegyverei, meg is áll. Félútnál áll, mikor Xotara az ork után kiabál, s nem sokkal később Umon kalimpál is, hogy elsimultak a dolgok. Megkönnyebbül. Nem tudja, hogy mi lehetett a probléma, de a lényeg, hogy rendeződött, legalábbis egy darabig biztosan, tekintve, hogy az ork éppen felé tart, Xotara meg egy egészen más irányba.
Az ork férfi valóban nem egy nagy darab, Lyzendrával egy magas nagyjából, közelebbről még jobban rácáfol arra az egyetlen egyedre, mint akivel eddig Lyz látott. Közel sem olyan ijesztő, szemfogaitól és a véres arcától eltekintve.*
- Szervusz, minden rendben? *Kérdezi kedvesen a felé tartó ork férfit, akinek vérrel kent arca láttán összevonja szemöldökét.* Vérzel. *Jelenti ki enyhén gondterhelt hangon a nyilvánvalót, majd sóhajt.* Gyere, megmutatom, hol tudsz megmosakodni. *Határozottan intézi a szavakat az orknak, s választást sem hagyva fordul meg, még hátra pillantva, hogy követi-e a férfi. Más sem hiányozna, mint hogy Pycta visszaérkezvén egy vérző fejű vendéget, vagy bárkit találjon. Ugyan nem régóta van itt, de az biztosan nem vetne jó fényt a csapatra, ha a vezér távollétében az erre tévedőket összevernék, holott ő maga mindenkit békével fogad. Ezért ha lehet így mondani, Lyz eltakarítaná a romokat, anélkül is van mit elrendezni, hogy ilyen miatt magyarázkodniuk kelljen.*
- Lyzendra vagyok, téged hogy hívnak? *Kérdezi a férfit, ahogy reményei szerint a fürdő felé tartanak.*

1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 10:47:35
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*A szerzetes hatalmas lendülettel gyürkőzik neki a mozdulatnak, így óriási sebességgel robog el Pycta mellett, hogy aztán jó pár méterrel messzebb, talpának élével fékezze le a mozdulatot. Azonban mindez kevés volt, hisz akadályba szinte nem is ütközik, ismét csak a repülő kavicsok jelzik támadásának sikertelenségét, így kénytelen előrehajolva két kezével is tompítani a mozdulatot, belemarkolva a gyakorlótér talajába, apróbb horzsolásokat szerezve ezzel. Előbb dühösen, aztán magát szégyellve tekint le a földre, ismét elveszítette önuralmát. Rövid gondolkodás után egyenesedik fel, hogy álltában, lábujjai közül az apró kavicstörmeléket kirázva nézzen Pyctára. Határozottan bólint, talán lassan egyensúlyba kerül.*
- Csak gyakorlás.
*Teste immár a koncentráció miatt feszül, elnézve Pycta alapállását, nem is oly sokban különböznek egymástól. Umon testfelépítése is hasonlóan szikár, talán a kolostorban végzett fizikai munka eredményeképpen kissé izmosabbnak látszik, ez azonban a gyorsaság és a technika rovására megy. Hosszú ideje nem gyakorolt már sem mással, sem magával. A csuklyaizom, most, hogy felállását lassan felveszi, s kezeit maga elé emeli, apró dombokként feszül tarkójára, ahogy emelkedő mellizma is szintén megfeszül. Mindkét kezét használni tudja, de közülük a jobb némiképp erősebb, így azt húzza kissé hátrébb, hogy a balt védelméül előrébb tarthassa. Pyctával ellentétben, mindkét kezét szorosan ökölbe zárja, így alkarján az erek kissé kidudorodnak. Teste fordított háromszög formája megvan még, bár tekintettel a kihagyott gyakorlatokra, hasa már nem a régi redőzött mintáját mutatja, bár kétségkívül, a hosszas koplalás következtében nem mutatkoznak azért elhízás jelei. Ismét Pyctát méri végig, majd lassú oldalazó mozdulattal indul el bal oldalra, miközben tekintetét és kezeit végig Pyctára irányítja, keresi annak gyenge pontjait.*
- Múltam e részét én sem ismerem teljesen, így te sem ismerheted, mi az, mit pontosan érzek. Hosszú ideje álmot látok, melyben szüleimet lemészárolják, miközben én szobámban hallgatom végig. Magam találok rájuk kisfiúként, hogy aztán elborult elmével rohanjak el otthonról. A további részek számomra még a köd homályába vesznek.
*Egy pillanatra itt megáll, tiszta tekintete szomorúan a távolba réved, kissé veszít koncentráltságából, majd csendesen megszólal.*
- Szerinted el tudom valaha felejteni? Kitaszítottként, el tudod fogadni, hogy sohasem térhetsz már haza? Mit nehezebb elfogadni? Hogy hazád, emlékeid erőszakkal elpusztultak, így nincs hová hazatérned, nincs otthonod, vagy annak tudatában élsz, hogy hazád virágzik, szeretteid élnek, de soha nem térhetsz vissza hozzájuk? Xotara meg tud nekem valaha bocsátani? A többiek, meg fogják érteni, mit te oly könnyen elfogadsz?
*Umon csapong, de gondolatai már talán érthetőbbek, mint korábban, nem a démon verejtékes ámokfutása ez. Hirtelen kezeit maga mellé ejtve, Pycta felé rövid mozdulattal meghajol, úgy, hogy tekintetét mindvégig az elfre szegezi. Ennyi időt hagy számára, hogy ismét támadásba lendüljön. Kezeit előbbi felállásba emelve, lábait rövid mozdulatokkal egymás elé téve közeledik a vezér venár felé, majd előrébb lévő bal karjával próbálja annak jobbját felülről lefelé irányuló mozdulattal csuklóját megragadva leszorítani, hogy jobbjával, kezén előrenyújtott behajlított mutató és középső ujjával Pycta szegycsontját célozza, majd közepes erővel lövi ki. Tekintettel arra, hogy mind gyorsaságban, ügyességben és célzásban is csak átlagos képességekkel bír, csak bízni tud a találat sikerében.*

1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 09:15:48
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Fogadás//

*Umon tisztelettel vegyes érzelmekkel néz a távozó ork után, földre vágott fegyverei mély nyomokat hagynak maguk után. Azt is elégedetten figyeli, hogy Zara is megfelelő ütemben mozdul a történésekre.*
~Lám, kevés ideje van együtt a csapat, de az ösztönök működnek.~
*Szegény Elostort sajnálja, aki szinte mit sem tud az eseményekről, áll kissé távolabb, még a kapun kívül. Umon igyekszik eddigi elmaradásait bepótolni, az ork nem siet, ahogy elnézi lassan megtalálja a maga helyét az udvaron, míg Pyctáék megérkeznek. Umon terve, hogy szintén velük marad. Nem azért, hogy bárkit őrizzen, bár nem kérdés, hogy ez is közre játszik döntésében, nem akarja, hogy az újonnan érkezők Vadvért klán erődjét már most idegennek érezzék. Ha lesz ideje, mint annak idején Pycta, bemutatóra is elviszi magával e kettőt, ugyanis arról már meggyőződik, hogy egyelőre rossz szándéktól nem kell tartani egyikük tekintetében sem.*
- Elostor!* mondja elé lépve és mélyen meghajolva.* - Fogadjon az Erdő, s vezérünk Fákban Lakója vigyázza lépted, Umon vagyok, Umon Palasan. Kérlek azonban, az elővigyázatosságra tekintettel te is add át fegyvereid, míg vezérünk megérkezik. *Mindeközben barátságosan a félelfre mosolyog, majd Xotarához idézi szavait.*
- Vannak pillanatok, melyek ok nélkül elvesznek a széllel. Vannak olyan pillanatok is, melyeket a meggondolatlan tettek visznek el, elérhetetlen távolságokba, s döntenek romlásba, ebben az esetben a "sajnálom" pusztán egy szó, mely mit sem ér.
*Gondolatai fájdalmasak, hisz korábban pont Xotara és közötte játszódott le az a bizonyos pillanat, melyet mélyen szívébe ágyazva őriz, s hasonló terheket cipel, mint a sötételf fog.*
- Reméljük ez, nem olyan pillanat volt! *Elgondolkodik egy pillanatra, majd feltekint:*
- Xotara, amíg mi vendégeinket elkísérjük, megtennéd, hogy a venár őröknek segédkezve fegyvereiket a raktárba viszitek? Azt követően, ha Zarának nincs ellenére kifogása, hogy legyen egy csapattag is, kérlek őrizd az erőd békéjét itt a kapunál, míg vezérünk hazatér.
*Nem véletlenül gondolja így a szerzetes, Xotarát nem akarja egyelőre az ork közelében tudni, hátha amaz meggondolja magát, valamint kell egy kis idő, míg a történéseket magában átgondolja.*
- Zara menjünk, keressük meg a többieket, hátha ott is van ránk szükség.
*Megvárja, míg Elostor fegyvereit szintén leteszi, s Xotaráék összegyűjtik azt, majd elindul az ork után, reményei szerint Elostor és Zara kíséretében. Talán félúton még a rohanó Lyzzel is összetalálkoznak, aki vélhetően már az orkkal is találkozott menet közben. Umon még feltekint és a távolban, mintha Aenaet látná az erkélyen, neki kezének lengetésével jelzi, hogy a probléma jelenleg elhárítva. Táncoló stigmáival arcán hátranéz válla felett és Zarához intézi szavait:*
- Szép kis nap, mi? Ősz csodálatos hercegnője.
*Megkönnyebbülésében kirobbanó, jóízű nevetése beteríti a teret.*

1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 08:45:32
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Aenae számára roppant kínos ez a beszélgetés. Már az első pillanatától kezdve, hiszen Xotara lerohanta valami agymenéssel. Erre folytatja a vallatással. Egy pillanatra elfordul a másiktól, de csak azért, hogy vethessen egy pillantást a lepárlójára, majd az amellett felcsapott könyvbe, ujjával vezeti a tekintetét, látszólag keres valamit a porszagú lapon. Hamar meg is találja, újra ránéz a lepárlóra, hümment, majd elzárja az égőt. Csak ezután fordul vissza a sötételf elé, aki eddigre fejezi be, hogy lajstromba vegye azt, hogy Aenae mikor mit csinál.*
- Nem hiszem, hogy el kellene számoljak arról, hogy kivel milyen és menny időt töltök. Sem neked, sem másnak.
*Válaszolja kimérten. Közben pedig visszaidézi a két említett esetet. Amikor hazatértek a vadászatból, akkor Lyz megkérdezte, hogy akarja-e gyakorolni az íjászatot, ő pedig akarta gyakorolni. Begyakorolnia persze azóta sem sikerült, úgy tűnik, hogy nemigen van tehetsége a fegyverforgatáshoz. A fürdőbeli eset meg? Ha Xotara megkérdezné akár Zarát, akár Lyz, akkor mindkettő elmondhatja neki, hogy Aenae mennyire tipródott attól a ténytől, hogy nem tud magányosan fürdőzni. Bayde megjelenése ezek után már csak akkor zavarta volna, ha éppen meztelen, de mivel ugye be volt tekerve a teste egy törülközőbe, így adott helyzetben a férfi már nem érdekelte.*
- Te úgy nyitsz mások felé, hogy habzó szájjal számon kéred rajtuk a vélt sérelmeidet?
*Pycta büszke lenne rá, hogy mennyire uralkodik a felhorgadó indulatán, és hangjába nem vegyül semmi gúny, semmi pikírtség, hanem, hogy mennyire nyugodtnak hat. Pedig cseppet sem nyugodt.*
- Aenae, nem szeretem ha Kagaenaenek szólítanak.
*Naná, hogy nem szereti, különösen azóta nem, hogy kiderült, hogy a barbár hadúr fattya és, hogy őutána kapta a nevét. Meg amúgy is, anyja akkor szólította így, mikor valami leszúrásra számíthatott tőle.*
- Nem tilthatom meg neked azt sem, hogy mit csinálsz, azt meg végképp nem, hogy kiről mit gondolj.
*Legyőzi az ingert magában, hogy megrántsa a vállát. Mindazonáltal tényleg úgy gondolja, hogy Xotara azt csinál, amit akar. Pycta nyilván megtilthatna neki ezt-azt, hiszen ő a vezér, de az elfet ismerve ő nem tilt meg semmit senkinek, csak megkéri, hogy ne tegyen ezt-azt. A mások gondolatainak persze Pycta sem tud parancsolni és nyilván ő sem akar.*

1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 03:53:43
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Kapuban//
//Umon, Elostor, Bara, Zara//

*Vörös köd.
Xotara nem is érzi, hogy majdnem hét méter magasból vetette magát az orkra… még, de amint adrenalin szintje a normálisra csökken, jócskán fogja érezni.

Umon öblös kiáltása, amint a nevét szólítja, részben eljut elméjéhez, így nem üti meg az orkot, de annak egyik karja felé nyúl, hogy hátra csavarva azt tehetetlenül a földön tarthassa a férfit, de nem tudja már kivitelezni a mozdulatot, mert ekkor valaki elkapja grabancát, és leráncigálja a földre taszítottjáról. A sötételf lány vergődik, mint egy macska, akit a fogott madarától rángatnak el, de aztán tisztulni kezd a kép.
Villanás.
Xotara észhez térve azt látja, hogy a vérző szájú ork indul meg felé kivont bárdjával, miközben magán érzi Umon ismerős grabanc szorítását.
~Remek. Már megint egy kivont fegyverrel felém tartó ork, és most még félre se tudok vetődni. Gratulálok! Ezt megint ügyesen összehoztam. Briliáns. Pedig most még nem is a nagy szám kevert a bajba.~
De Xotara nem aggódik túlságosan, hiszen bízik társaiban annyira, hogy csak nem hagyják, hogy itt levágják az udvaron, mindenki szeme láttára.
Ekkor azonban az ork váratlan dolgot tesz. Fegyverét egy fürge mozdulattal megfordítja kezében, és felé nyújtja azt, majd utasítja őt, hogy használja ellene, fejezze be, amit elkezdet.
Xotarának leesik az álla. Utoljára így a démoni Umon lepte meg, amikor rátámadt. Ahogy akkor sem, úgy most sem tud szólni, de most máshogy forrasztották torkára a szót.
Látja, amint az ork mindkét bárdját a földre veti. De Xotara nem akar hinni a fülének, amikor az ork azt kéri, hogy Rá is olyan büntetést rójanak ki, mint, amit majd ő kap, és dühösen elviharzik, de visszafordulva még elismerve Umon igazát, bocsánatot kér a barna csuhástól.
Xotara most már végre tényleg megszólal, hiszen utoljára akkor hagyta el szó a száját, amikor köszöntötte az orkot.*
- Jól van, eressz már el! Észen vagyok, nem látod?!
*Címezve ezt Umonnak. Majd, hallja Zara jogosan megrovó kérdését, de nem tud mit felelni neki. Xotara a távozó ork hátába fúrja a tekintetét. Tudja, hogy mondania kéne valamit, de ezek után, a mindig nagyszájú lány, minden szót, ami csak az eszébe jut szánalmasan gyatrának, ostobának és üresnek érez. Igen. A ritka alkalmak egyike ez, amikor Xotara, az otromba mélységi lány, elszégyelli magát.
Egyetlen ide illő szó jut csak az eszébe, ami szánalmasan nevetségesen fog hangzani, de értékrendje kötelezi rá, hogy kimondja, és meg is teszi, a rikkancsokat is megszégyenítő mély női orgánumával, hangosan: *
- S a j n á l o m!
*Majd félhangosan hozzá fűzi: *
- Tévedtem.

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.07 03:59:39

1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 01:28:28
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Xotara miközben kibontakozik eddigi testtartásából, csendben hallgatja a lányt, bár az nem sok mindent ad ki magából. Xotara oldalra fordul, tekintetét a földre szegezi, hátát az ajtófélfának veti, karjait leengedve maga mögé teszi, és kezeire támaszkodik. Így, egyik lába az ajtón belül a másik azon kívül kerül. A sötételf lány érzi, hogy sok minden kavarog a mellette ülő lányban, és inkább magában őrli érzéseit, gondolatait. Talán nem meri vele megosztani azokat. A sötételf lány elteszi harci "fegyvereit", avagy minden gúnyt, ridegséget, ármányt, rosszmájúságot, fondorlatot, csapdát mellőzve, pőre őszinteséggel szól Aenae-hez.*
- Nem. Nem tűnt fel.

És a konyhánál? Amikor visszaérkeztem a Vadvédbe, Ti pedig a vadászatról. Ott voltam, és nekem nagyon úgy tűnt, hogy nincs ellenedre mások társasága, amikor trécselve távoztatok a konyhából. Akartam is Zarával pár szót váltani, de egyszerűen nem volt rá lehetőségem.
Vagy a fürdőnél? Ott sem tűnt fel nekem, hogy zavarna a társaság, de még csak az se zavart, hogy Bayde nyitott rátok. Miközben én is ott voltam, és én is megtehettem volna helyette ezt.

Én megértem, és elfogadom, ha magadnak való vagy (bár lássuk be ez nem teljesen igaz), és nem szeretsz nyitni az idegenek felé, de ha nem hagyod, hogy mások jó szándékkal nyissanak feléd, akkor ez egy patt helyzet, és ez az egész veszett fejsze nyele.
*Xotara itt megint elhallgat, hogy kertelés nélkül kimondjon valamit, ami nehezebben megy neki, mint szeretné.*
- Pontosabban, ha csak nekem nem hagyod.
*Xotara érzi Aenae-en, hogy kezd nagyon kellemetlenné válni neki a szóváltás, és hogy szeretné rövidre zárni a dolgot. Érzi, hogy lány csak szőrszálhasogatásnak tartja és hagyná már az egészet a fenébe, pedig Xotara tényleg szeretné tisztázni a helyzetet. A széthúzás mindig rossz, és egy egész társaságot tönkretehet. A sötételf lány, vagy ahogy sokan gondolatban jellemzik: a mélységi nőstény (mint valami állatot), úgy gondolja, hogy mindent megtett, hogy nyisson mindenki felé a klánban, de mégis úgy érzi, hogy kudarcot vallott. Ahogy most is kezdi úgy érezni, hogy ebben a helyzetben is tehetetlen, és zárt kapukat dönget. Egy régi strófa jut eszébe erről:
~Itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni. Van hitem a magas falak előtt.~
Xotara fanyarul elmosolyodik a gondolatra, mert úgy érzi, már nem tud ebben hinni. Végezetül így szól: *
- A döntés Kagaenae a Tied. Ha azt mondod most, hogy menjek innen. Elmegyek, és ígérem, én is teljes közönnyel fogok irányodba viselkedni, még csak egy epés gondolatom se lesz rólad. És amit egyszer én megígérek az úgy is lesz. Szóval?

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.07 01:37:00

1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-07 00:19:20
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*A szavai meghozzák a kívánt hatást, s bár nyugalmából már nem tudta kizökkenteni, hisz szinte odáig érzi a felkorbácsolt tengerként hullámzó érzéseket, melyek mint a kövek, melyeket Umon mozdulata repített fel, hullámgyűrűket keltenek a csuhás nyugalmának makulátlan, ezüst víztükrén.
Semmit sem felel a szavakra, mert nincs szüksége arra, hogy beszéljen, beszél és válaszol helyette a szerzetes, kinek arcát fekete vonalak hálózzák be. És ezúttal biztosan tudja, hogy ő beszél, mert a lelkében parazitaként élősködő démon élvezettel figyeli gazdateste szenvedéseit és lakmározik félelmeiből.
Tisztán emlékszik mindenre, mindenre, mi a találkozásuk óta a jelenléte előtt történt és kapcsolatos Umonnal és az átokkal, amely őt sújtja. Ugyanolyan nyugalommal áll, szöges ellentéteként a másiknak, egyetlen érem két oldala, emésztő, tehetetlen düh és tiszta, mozdíthatatlan nyugalom. Csak Aenae nevének említése billenti meg kissé, de ez a kilengés sem több egy apró, alig észrevehető mozdulatnál a szája sarkában. Az információt elraktározza későbbre, most más dolga van.
Amikor tekintetük kapcsolódik, a lombok zöldjét idéző, tiszta pillantás találkozik Umon homályos, túlvilági szemeivel. A csuhás bátran, nyugalma teljes tudatában néz farkasszemet a másikkal, ám amikor percek múltán Umon újra felnéz és tiszta szemekkel találkozik immáron, elégedetten bólint egy hajszálnyit. ~ Rendben. ~
Aztán az átkozott szerzetes meglódul előre, de már a meginduláskor látja, hogy a támadás inkább ösztönszerű, mint eltervezett, a harag robban ki benne, nem az évek alatt belé ivódott kemény edzés eredménye.
Hagyja egészen közel érni magához a másikat, lábait kissé megrogyasztja, súlypontját áthelyezi talpai első felére, így könnyedén tud mozdulni. Gyorsasága nagyon jó, közelharci tudása legendás, de nem kíván ellentámadni vagy levédeni a vadkanként nekirontó szerzetest.
Amikor ütéstávolságba ér Umon, bal lábbal hátralép, miközben bal vállával leköveti a mozdulatot, egyszerűen hagyja, hogy elrobogjon mellette a szerzetes, ha ütne vagy rúgna, csak védekezik, megpróbálja elvezetni az ütést, miközben hagyja, hogy Umon-t elragadja saját, felhasználatlan erejű lendülete.
Ha sikeres a művelet, hisz a szerzetes egyszerűen nekiszaladt és ő talán gyorsabb is, akkor ívben tovább lép ballal, megfordulva a tengelye körül, hogy most már Umon hátát nézhesse. Kezeit maga elé emeli, könnyed tartással, enyhén behajlítva, félig ökölbe zárva.*
- Nem harcolunk. Gyakorolunk. *Válaszol. Nem kíván harcolni vele, de ennek a gyakorlásnak ára lesz.*
- Aenae nem az enyém. Ha velem van, az azért van, mert ő szeretné. *Jönnek a válaszok.*
- Én Kitaszított vagyok, ugyan a szüleim élnek, mégsem láthatom őket soha. Még mindig úgy gondolod, neked rosszabb? *Kérdi, de gúny nem csendül a hangjában, csak cseppnyi szomorúság.*
- És ura vagyok az álmaimnak, ahogy a démonaimnak is.

1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:43:08
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Kapuban//

- Üdv, Elostor!
*Mire elintézi a férfival, és hátrafordul, hogy megkérje Xotarát, hogy vezessék be a két érkezőt, addigra már a nő elvakultan ront neki az orknak. Ráveti magát, és ütni kezdi, mint aki se nem lát, se nem hall. Zara csak leesett állal néz egy pillanatig. Az eddig is feltűnt már neki, hogy elég lobbanékony a mélységi, na de hogy csak így letámad valakit. Aztán végre ő is feleszmél, hogy valamit tennie kéne, Pycta nem valószínű, hogy buksisimivel köszönti őket, ha ezek itt agyonverik egymást. Ami viszont még inkább meglepi, hogy Bara eddig még nem ütött vissza. És nem is fog, hisz Umon már ott is, hogy szétszedje őket, és Zara is hasonlóan tesz.*
- Az istenekre, Xotara, mi a jó büdös francot művelsz?! *Közben feslegíti a férfit, ha az elfogadja a felé nyújtott kezet.* Eszednél vagy? ~Hülye kérdés~
*Az ork lassan feltápászkodik, de csak hogy továbbra se nyugodhassanak meg, bárddal a kezében indul meg Xotara felé.*
~Az hiányzik még, hogy feldarabolják ezek itt nekem egymást!~
*Egy tanácstalan pillantást vet Umonra, hogy mégis mit csináljanak, majd megragadja Bara karját, hogy megpróbálja visszafogni. Na de hogy ő egy orkot lefogjon, annak az esélye elég kicsi, meg tart is, hogy gondol egyet, és az ő feje is ott fog díszelegni a kapuban. Szerencsére - és a lány legnagyobb meglepetésére - a bárd a földön köt ki, és mindenki feje e helyén marad.
Miután Bara távozott, dühös pillantást vet Xotara felé, de nem mond semmi. Nem akar mindenki előtt káromkodászuhatagot ömleszteni rá, így ezt gondolja a legjobb megoldásnak. Inkább visszafordul Elostor felé, próbálva nyugodt ábrázatot felvenni.*
- Hát... Bocsánat a kis jelenetért. Menjünk inkább be, majd ott megbeszéljük a továbbiakat!

1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:41:26
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Aenae a maga részéről cseppet sem akar vitázni, sem veszekedni, sőt igazából semmi konfrontációra nem vágyik. Csendes magányra mondjuk vágyna, de úgy tűnik, hogy ez a mai nap délelőttjén nem adatik meg neki.
Bólint a nőstény szavaira, miszerint önmagában kell keresnie a hibát, ha azt feltételezi róla, hogy ő rühellné. Nem rühelli, mélységesen közömbös iránta. Ami azt illeti majdnem mindenki közömbös neki, vagy legalábbis nincs még velük annyi ideje együtt, hogy különösebben kötődjön hozzájuk. Zarát a harsány ledérségével furcsának találja, bár pont emiatt kedveli is. Lyzt viszont nagyon kedveli, és főleg csodálja a szépségét. Bayde az Bayde, vele tényleg kifejezetten távolságtartó és a minimális kommunikációra szorítkozik. Umontól pedig tart egy kicsit, de nem a kinézete, hanem a furcsa viselkedése miatt. Xotara meg? Vele tényleg nemigen volt még semmi interakciójuk, mármint leszámítva azt, hogy most rátört ezzel a dologgal.
Újra bólint. Tényleg nem figyelt, nem hallotta.*
- Elnézésed kérem, nyilván a gondolataimba merültem.
*Ezt nem akarja bővebben kifejteni, előfordult most és ahogyan magát ismeri úgy tudja, hogy majd máskor is elő fog fordulni. Talán jobban kéne figyelnie, de ha egyszer annyira lebilincselő volt?! Valószínűleg ki kéne állnia a plénum elé, és előre bocsánatot kérnie az ilyen dolgokért mindenkitől, és akkor elkerülhetné az ilyen sértődéseket.
Mindenesetre úgy érzi, hogy Xotarában van egy kis rosszmájúság, legalábbis az utolsó kérdése fényében így gondolja. Aenae nem ismeri igazán az embereket - vagy sötételfeket -, így aztán bőven lehet, hogy téved, de Xotara mosolyától mégis feláll a hátán a szőr.*
- Bizonyára nem tűnt fel, de mások társaságát sem igen keresem.
*Persze részt vesz közösségi eseményeken, mint közös élelem-beszerzőkörút, vagy az esti vacsorák. De ezeken kívül nem megy oda soha senkihez, hogy most akkor teázzanak egyet, vagy kéz a kézben ganajozzák már ki az istállót. Ha valaki társaságát keresi, akkor az Pycta, de ez meg igazán az ő kettejük dolga, és Aenae nagyon igyekszik elválasztani egymástól a vezért és a férfit, és ez többé kevésbé sikerül is.*

1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 22:10:15
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*Néhány lépést tud csak megtenni, s máris megállni kényszerül. Felemeli addig lehajtott fejét, de nem néz hátra. Sóhajt egyet, lehelete az ég felé szál, elvegyülve a körülöttük gyűrűző ködfátyol függönyébe.*
~Köd van.~
*A megállapítás semmi különlegeset nem hordoz magában, azonban, mint tény, meglepi a szerzetest, ugyanis eddig ezt nem veszi észre. Most felnézve látja, ahogy a nap sugarai apránként törnek meg a füstszerű, tejfehér ködön, mely a gyakorlótér területét uralja.*
- Ne oktass ki kérlek! Hosszú napok óta ismerjük már egymást.
*Kijelentését persze azonnal megbánja, de a szavai már élesen hasítanak a légben, szinte utat vágva a lassan haladó idő vonalába is, megszakítva az eddig tisztán természetes harmóniát. Oly hirtelen sebességgel fordul meg tengelye körül, hogy a szétfreccsenő kavicsdarabok szinte koncentrikus köröket írnak le, mint a víztükörbe dobott szikla által gerjesztett haragvó hullámok.*
- Mindent megpróbáltam! Érted? Mindent, amit lehetett!
*Keserves dühe felszabadul, s érzett reménytelensége lassan szétárad, ahogy ökölbe szorított kezeire néz, s rajta stigmái haragvó táncot járnak.*
- Emlékezz vissza! Az első nap. Tükör, fal, Xotara. A szobám jelenleg is egy csatatér. Mit adtam én nektek, ami miatt jelenlétem oly szükséges, hogy a klánra szánt idődből is rám áldozol?
*Hangja az óriási gyakorlótéren a ködbe vész, hogy aztán az erőd falairól pattanva vissza hallja meg saját magát. Ismét elkeseredik, nem ura önmagának. Most mer először a venár vezér szemébe nézni, lassan a fekete kátrányra hajazó szemfehérje kíváncsian tekint a nyugodt, de halálbiztos testtartásra és a kifejezéstelen tekintetre, azt csak az erdő szellemei tudják valójában kinek a tekintete ez. Végignézi Pycta testfelépítését, szikár, szálkás izmait, melyek nem csak erősítésről, technikáról is árulkodnak. Tökéletes az összhang közte és környezete között, akár egy csertölgy a tisztáson méltóságos és rettenthetetlen. Ismét ökleire néz, majd végigméri saját magát is, miközben hasonlatosság után kutat, de csak stigmáit látja.*
- Neked ott van Kagaenae. Látom, nem vagyok vak, még ha tekintetem olykor fátyolos is.
*Hangosan felnevet, bár nem tudja mi mulattatja, Pycta komoly arca után érzett zavarában, vagy ismét rajta eluralkodó dühe mámorában fürdőzik, mit fürdőzik merül meg, mint hegyoldalról leomló gleccser állapodik meg az alant terülő folyóban.*
- Nekem nincs semmim és nincs senkim. Nincs apám és nincs anyám, csak álmaim vannak, azokat viszont nem ajánlom másnak.
*Fékevesztett vadként kezd el fel, s alá járkálni Pycta előtt, monoton, kaotikus beszédét, csak ritkán töri meg egy-egy ökölbe szorított mozdulat, vagy kavicsba rúgó láb. Szíve pumpálni kezd, halántékán az erek jól láthatóan dagadnak, a venár vezér láthatja, sőt érezheti fortyogó indulatait, melyek lassan eluralják a szerzetest. A Fekete Fa lombjait immár vihar csavargatja, még úgy is, hogy törzsébe állított baltával fekszik leendő nyughelyén, a kiszáradásra várva. A szerzetes járása gyorsul, arca ide-oda tekint, majd hirtelen a vezérre néz:*
- Kíváncsi vagy?
*Teljes testtel odafordul immár, s Pyctától néhány lépésnyire, földre szegezett tekintettel utolsó erejét gyűjtve össze, belekapaszkodva a ködbe és a táj szépségébe, Lyz aranyló hajába, Xotara ékkő szemeibe, Kagaenae fiatalságába, Zara határozottságába és Bayde fanyar humorába, kezét maga előtt összefonva szertartásos köröket ír le, mellyel lassan egyensúlyba hozza testét és elméjét. Miután hosszú percek és ritmikus levegővétel után felnéz, tekintete ismét tiszta és szürkéskék.*
- Harcoljunk hát, venár vezér!
*Suttogó hangja talán csak az elf fülekig jut el, e néhány pillanatot adva, mielőtt meglódul a szerzetes felé, ötlettelenül, minden cél és terv nélkül, hogy végleg elsöpörje kíváncsiságát.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.06 22:14:28

1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 21:46:24
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Xotara szótlanul és szemrebbenés nélkül hallgatja végig a lányt. Már nem is esik nehezére uralkodni magán, hiszen nem vitatkozni akar, hanem vitázni, és a kettő között óriási különbség van.
A sötételf lány semmit se tud az érkezése előtt a vacsorán történtekről, hiszen pont az említett pofozkodást eredményező incidens előtt zörgetett be a kapun. Csak annyit tud, hogy Bayde és Pycta feszült szóváltásba keveredett, egymással, és hívatlan vendégként nem állt neki kotnyeleskedve kérdezősködni, hogy mi történt, de majd lehet legközelebb, ha eszébe jut, megkérdezi Baydeot a történtekről.
Mikor Aenae befejezi, Xotara fagyos elégedettséggel elmosolyodik, miközben továbbra is tartja vele a szemkontaktust, és mindenek előtt, így szól: *
- Örvendek, Kagaenae! Köszönöm, hogy megtisztelsz a neveddel.
*Leolvad arcáról a fagyos mosoly, majd elhallgat, mint, aki erőt gyűjt valamihez. Valamihez, amire saját értékrendje kötelezi. Arra, hogy kimondjon egy szót, azzal elismerve tévedését, hibáját. Ajkába harap, majd határozottan így szól: *
- Bocsáss meg! Sajnos valahol rögeszmém, hogy mindenkiről azt feltételezem, aki egy kicsit is távolságtartó velem szemben, hogy fajtám miatt rühell. Ez jellemem egyik hibája.
*Itt elmosolyodik magán, mint egy elégedett szülő a bocsánat kérő gyerekén.
Biccent a lány felé, majd szórakozottan folytatja: *
- Pofa, arc, orca, ábrázat, pofázmány… rokon értelmű szavak. Amúgy nekem meg a lovam pofájánál nincs szebb, de nyilván más nézeteket vallunk a szépségről, ami amúgy is relatív.
*Itt lélegzetvételnyi szünetet tart.*
- És igen. Köszöntem. Hangosan, de nem tesz semmit. Ez is csak olyan gesztus, minthogy bemutatkozunk valakinek.
*Leveszi tekintetét Kagaenae-ről, és pár pillanatra lehunyja szemeit. Majd amikor újra felveszi a szemkontaktust a lánnyal, szemei méregzölden csillannak meg a lobogó borszeszégő fényében. Xotara visszakérdez*
- Nem hiszed, hogy kerültél volna? Tehát nem vagy biztos benne. Minő érdekes bizonytalanság.
*Xotara ismét mosolyt villant Kagaenae-re, de majd a lány eldönti miféle mosoly is ez.*

1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 21:35:06
 ÚJ
>Bara'agh Achysh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Kapuban//

*A csuhásnak igaza van. Nem is érti, miért mondta azt, amit, de már megtörtént. Becsülete azt diktálná, hogy kérjen bocsánatot az előzőért, de a benne lakozó ork, ezt nem szívesen tenné. *
~És mi van akkor, ha valakinek, mind a külsője, mind a belsője csúnya? Mit tehet ilyenkor az ember, vagy esetünkben az ork? Hát igen, meg kell lépnie az egyetlen logikus lépést és azon változtatni, amin tud. ~
*Mikor ezt végig játssza magában, arra az elhatározásra jut, hogy jobb ha bocsánatot kér. Belehalni úgy sem fog. Már épp fordulna vissza, mikor hirtelen nyomást érez a hátán, ami egyik pillanatról a másikra akkorára nő, hogy egyenesen a hóba zuhan, ami bár valamennyire tompította az esést, a levegő mégis kiszorul a tüdejéből és csak fekszik ott levegőért kapkodva, miközben a nyomás, amiről kiderül, hogy a mélységi lány, aki a pallón állt, hirtelen lovagló pozícióba kerül orkunk hasán. *
~Szóval ilyen az mikor egy nő levesz a lábadról. Még a lélegzetem is elakadt. ~
*De nem tud ezen tovább elmélkedni, mert az eddig termelődő adrenalin, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is szervezetéből és nem hagy maga után mást, csak a mélyen nyomó fájdalmat a gerincében, szúró érzetet a fejében, a vér meleg vas ízét a szájában és haragot a szívében. Viszont az ellentámadás gondolatának sincs ideje megfoganni fájó fejében, mert Umon máris ott terem és lerángatja róla a mélységit. Mondd is még utána valamit, de ezt Baráig nem jut el, részint, mert zúgáson kívül nem hall semmit, részint, még ha hallana sem érdekelné túlzottan. Lassan feláll, miközben próbál nem tudomást venni lüktető fejéről és lassan érzéketlenné merevedő gerincéről. Viszont szíve felpörgetett ütemben nyomja keresztül testén, a düh fekete vérét. A szája szélén kis vércsík kezd el folydogálni. Valószínűleg elharapta a nyelvét esés közben. Elkeni azt, amivel valószínűleg, csak ront a helyzeten, de ez érdekli most a legkevésbé. Elindul a lány felé, miközben az egyik bárdját lassan előhúzza. Mikor oda ér felemeli a bárdot... majd nyelével előre a nő felé nyújtja. *
-Tessék. Fejezd be, amit elkezdtél. Ha már harcot kezdeményezel, fejezd is be azt.
*Ekkor a csuhásra néz és eszébe jutnak az előbb neki szánt szavai*
~Szép belső mi? Na akkor ez hogy tetszik, ~
*Azzal magasra emeli a bárdját, hogy aztán a földre dobja. Mellé ejti a másikat is, majd megszólal. *
-Ugyanazt a büntetést kérem, mint amit a nő fog kapni.
*Majd megfordul és elindul a tér belseje felé egy alkalmas ülő helyet keresni. Nem tudja pontosan, miért is történt az, ami, de biztos nem ok nélkül. Így tehát ugyanolyan bűnös, mint a mélységi. Megáll egy pillanatra és hátrafordul. *
-Hé csu... vagyis Umon. Sajnálom. Azt hiszem... talán neked van igazad.

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.10 18:52:29, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás, igénytelen szlenghasználat.

1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 21:06:47
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*Az erdő csendes, de nem néma. A falakon kívül él és lélegzik az erdő, mint egy hatalmas, gigantikus élőlény, melynek hátán megtűrt kis birodalom Vadvéd erődje. Ébredezik az erdő, de télidőben minden csendesebb, minden halkabb, ezért is ütik meg az erdő csendjébe nem illő hangok a gyakorlótéren ülő csuhás érzékeny hallását.
Palló ropog halkan tiltakozva a ránehezedő súly ellen, száraz fűszálak zizegnek, ropognak, majd kavicsok kopognak, ahogy egymáshoz érnek, majd minden újra a fák csendjébe olvad. Szívdobbanásnyi szünet és a kavicsok megcsikordulnak, fájón, lemondóan és bizonytalanul. Talán éppen úgy, mint a rajtuk járó átkozott szerzetes.*
- Tudod, hogy a harc még azelőtt eldől általában, hogy akár egyetlen ütésváltás lezajlott volna? *Szólal meg halkan, de az erőd csendjében tisztán és érthetően csengenek a szavak, mint a jégből olvadó vízcseppek.*
- Persze, hogy tudod. *Ez inkább kijelentés, mint bármi más, hisz jól tudja, hogy Umon előtt nem ismeretlen a harc művészete.
Hangtalan emelkedik fel ültéből, mintha csak levitálna, lábaiban nyoma sincs a fertályóráig is tartó ülés görcsének.*
- De nem akarsz veszíteni, mégis hagyod, hogy az ösztöneid helyett az a valami irányítsa lépteid. *Nem kérdezi meg, hogy miért, nem keres válaszokat, egyszerűen csak kinyitja lombzöld tekintetét és a stigmákkal szabdalt arcot kezdi fürkészni. Umon, ha akarna sem tudna semmit leolvasni az arcáról, kifejezéstelen és érzelemmentes, szemei körül furcsa összpontosításról mesélnek az alig látható ráncok.*
- Kíváncsi vagyok, milyen erősek lelked rácsai, gyere, gyakoroljunk, gondolom, rég használtad már tudásod. *Ezúttal sem mosolyodik el, nem adja meg az esélyt az Umonban lakó akárminek, hogy átvegye a szerzetes felett az uralmat és a torkának ugorjon. Vén mestere azt tanította neki, a test mindent kibír, a lélek adja fel. És a csuhás éppen arra kíváncsi, milyen erős az átkozott szerzetes lelke, s ennek megismerése a test kínjain át vezet.*

1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 19:07:41
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Tényleg értetlenül pislog a másikra. Olyasmit zúdít rá, amire nem volt felkészülve, ráadásul az igazságtartalma is a nullához konvergál. Az a része is, hogy gyűlölné a másikat, meg az is, hogy azért tenné ezt, mert amaz sötételf. Nincsen semmi baja velük, nem az első akit lát, persze látott már nála sokkal gazdagabbakat és előkelőbbeket is, hiszen nem messze lakott a Dwirinthalen kúriától. Amúgy a sötételfek furcsák, de nyilvánvalóan minden fajnak megvannak a maguk furcsaságai.*
- És hogyan jutottál erre a megállapításra?
*Már arra, hogy Aenae gyűlölné.*
- Amúgy pofája a lónak van.
*Persze őt nem zavarja különösebben ha Xotara a saját arcán pofaként aposztrofálja, csak a kontextussal van baja, hogy ő gyűlölné ezt a "pofát".*
- Köszöntél az előbb?
*Újabb csodálkozó kérdés, hiszen tényleg nem vette észre, de erről talán a könyv tehet, amibe az imént úgy belemélyedt. Amiben szerepel a sötételfek testfelépítése is. Ami amúgy nem sokban különbözik a sajátjától, mindenesetre a topázsárga tekintet végigszalad az ajtófélfának dőlő nőstényen.*
- Kagaenae a rendes nevem.
*Emlékei szerint bemutatkozott a másiknak, persze simán lehet, hogy lemaradt, mert azon a zaklatott estén érkezett, mikor Bayde rajta prezentálta a kiváló képességeit. Ennél "jobban" viszont nem fog bemutatkozni, továbbra sem szándékozik elmondani sem a nevelőapja családnevét, sem pedig a biológiai apjáét.*
- És nem hiszem, hogy kerültelek volna.
*Maximum elkerülték egymást, de Aenae részéről nem volt ebben semmi tudatosság, csak az élet hozta így, bár igaz ugyan, hogy Aenae nem kereste a nőstény társaságát, de igazából másokét sem keresi. Viszont mások nem akadnak ezen ennyire ki, Aenae nem is érti az egészet.
Egyebekben Pycta büszke lenne rá, hogy milyen ügyesen uralkodik a felindultságán, mert amúgy rosszul viseli ha mindenféle dolgokkal vádolják. Ez talán csak egy picit enyhébb annál, mint amikor azt kapta meg, hogy hazudna. Nem szokása ugyanis a hazugság, a nevéről sem hazudik, egyszerűen csak eltitkolja, főleg azért mert retteg attól, hogy valaki elárulja anyjának, vagy apjának, hogy itt van és elcincálják. Egyikkel sem szívesen menne sehová, és legkönnyebb módja annak, hogy kivédje a felbukkanásukat, hogy senkinek nem árulja el a nevét.*

1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 18:02:08
 ÚJ
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Xotara látja, amint jöttére és szavaira Aenae összerezzen, és majdnem lever valami törékeny bigyót az asztalról miatta.
~A fene… pazar indítás… emlékszel?... csak egy kicsit! Többet ésszel, mint erővel!~
Emlékezteti magát a sötételf lány. Simít egyet rövid haján, majd mély levegőt vesz, és higgadtan Aenae-re figyel. A lány értetlen arcát és visszakérdezését maga is értetlenül fogadja, de tudja, harcban a bizonytalanság kimutatásának a legkisebb jele is végzetes lehet. Tehát higgadt határozottsággal szól a lányhoz: *
- Ne add itt az értetlent! Igen, jól hallottad. Rühelled a pofám, mert sötételf vagyok... vagy mit tudom én miért.
*Itt pár pillanatra elhallgat, és Aenae arcát fürkészi.*
- Nem mond, hogy nem így van! Az előbb is nem fogadtad az üdvözletemet, és még csak a rendes nevedet se tudom. Azt is, hogy Aenae-nek becéznek, csak onnan tudom, hogy a többiek így szólítanak.
*Nem mintha a gyatra névmemóriájú mélységi lány képes volna bárkinek is a teljes nevét megjegyezni. Nem is erről van szó, csupán a tiszteletadás gesztusáról, pontosabban annak hiányáról.*
- Bár, úgy nehéz bemutatkozni valakinek, ha kerülöd, mint a véres rongyot.
*Veti oda még epésen, majd karba fonja kezeit és fél vállal az ajtófélfának támaszkodva, várja Aenae válaszát.*

1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 15:44:28
 ÚJ
>Kagaenae Caldorcor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64

Játékstílus: Vakmerő

//Lyz, nézőpáholy//

*Aenae reméli, hogy Pycta még azelőtt visszatér, hogy a férfi felébredne, egyébként ő van olyan bizalmatlan, hogy komolyan elgondolkodott azon, hogy rázárja az ajtót kívülről Sunukora. Végül persze nem tette meg, főleg azért nem, mert neki is megszavazták a bizalmat első látásra, igaz ugyan, hogy ő a légyre se nagyon veszélyes. Aenae veszélyességi faktora viszont azóta sem nőtt jelentősen, fegyvert sem visel, szóval érthető is, hogy kicsit fél az idegenektől. Egyébként ezzel mindig is így volt, nemigen állt szóba ismeretlenekkel, ez alól kivételt képez élete legjobb döntése, mikor is felült Pycta mögé a lóra. Persze tudja, hogy nyitottabban kéne a dolgokhoz álljon, de valahogy nem megy neki, vagy egyelőre még nem megy neki. Ha sok időt tölt Pycta mellett, akkor talán ő is több bizalommal fordul majd mások felé.*
- Legközelebb azért vegyük el a fegyvereket, nem hiányzik egy baltásgyilkos, sem senki, aki álmomban elvágja a torkom.
*Nem arra gondol, hogy Sunuko konkrétan baltás kéjgyilkos lenne, hanem arra, hogy könnyen beleszaladhatnak valakibe, aki nem a legjobb szándékú. Pycta véleménye szerint az erdőszellem nem engedne eljutni idáig senkit, aki rossz szándékú, de Aenae túlságosan is ateista ahhoz, hogy ilyesminek hinni tudjon. Ezt viszont sosem mondaná meg Pyctának, mert ahhoz túlságosan is tiszteli a férfi hitét, és személyiségét, amihez az is hozzátartozik, hogy megbízik mindenkiben, aki eljut Vadvédig. A teraszon állnak immáron, és topázsárga tekintetét a kapura szegezi.*
- Mekkora forgalom van ma reggel. Nem lesz elég szobánk lassan.
*Talán még csevegnének tovább is, ha időközben nem alakulna ki az a helyzet a kapunál, ami. Szemöldökei menten összeszaladnak. Nyilván nem hallja, hogy miről esik szó, így azt sem tudhatja, hogy mi a dolognak az előzménye. Már ha van neki egyáltalán. Xotara ugyanis meglehetősen furcsa teremtés, Aenae nemigen tudja, hogy hányadán áll vele, de jobbára tökéletesen közömbös a számára.*
- Pycta nem fog örülni.
*jegyzi meg félhangosan, fejét rázva, mikor Lyz már eliramodott a kapu irányába. Úgy dönt, hogy ő nem folyik ebbe egyelőre bele, mert vannak már ott elegen ahhoz, hogy meg tudják oldani a szituációt. Jöhetne már Pycta. Aenae kifejezetten borzalmasan érzi magát, hogy nincs itt az elf, és Xotara meg a földön hempereg valami ismeretlen orkkal.*

1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 15:38:35
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A szél és a kígyó//

*Békésen fekszik hátán, tágra nyílt szemekkel bámulva a plafon barna, erezetes fagerendáit. Vetetlen ágya, összekuszálódott szalmával bélelt párnája mellette a földön, ahogy nagyokat lélegzik, lehelete fehér gőzpamacsként távozik szájából. Hosszú ideje szemlélődik már így, szobájának ablakát, a kinti hideg ellenére éjjel nyitotta ki, de nem bír aludni. Egy ideje romlott álmok gyötrik alvásának békéjét, oly romlottak, melyeket nem tud elviselni. Relaxálni próbál, meditálni, imáit rég elmondta már, az összest, mit ismer, mi emlékei között megbújik, ez idáig azonban sikertelenül. Így fekszik hát, s a hajnal első szikrájára vár, az erdő fái felett megjelenő bátortalan napsugár édes érintésére, vagy legalább pillanatnyi látványára. Várja valaki. Ez a valaki akkor megígérte segít rajta, tanácsai a mai napig hűen szolgálják a szerzetes életét. Megannyi pillanatot átélt már, mikor küzdenie kellett saját testéért, elméjének épségéért, s a mai éjszaka is egy a sok közül. Tekintete nem szomorú, nem boldog, nem harcos, de nem is békés, ha egy külső szemlélődő rányitna, kifejezéstelen arca miatt azt gondolhatná, holtként fekszik ágyán, hol hirtelen érte a halál, pedig él, nagyon is él. A várva várt pillanat lassan megérkezik, az eddig szürkületbe burkolt hűvös szobát lassan, fokozatosan telíti meg a fény, az ablakpárkányon átbújva, a szobája padlójától kezdve. Mint a méz, lassú pergetése folytán üvegének oldalán lecsorogva terebélyesedik az üvegtalpban, úgy lesz egyre fényesebb szobája is. Az első fénysugarak a sarokba, rongyos rongyként behajított csuháját is átjárják, az összes redőt, az összes rejtett zsebet megtöltve az élettel. Az elborított szék és asztal darabjai szinte láthatóan várják a gondos érintést. A szerzetes kifejezéstelen tekintete nem változik, de lassan felül a rendetlen ágyon. Nem gondol a Fekete Fára, annak árnyékára, enyhet adó ágaira, az éjjel lemondott róla végleg, gondolatban vérgőzös, izzadt fejszecsapásokkal vágta ki, hogy a tetején megbújva tekergőző Kígyótól megszabaduljon végre, de a Kígyó, csak nevet és nevet, azóta is. Hosszasan keresgél, míg szélfútta, tornádó söpörte szobájában megtalálja a vezér venártól kapott fekete nadrágját. Komótosan húzza fel, közben alaposan végig méri magát. Stigmái egy ideje már nem csak arcán, nyakán és tarkóján mutatkoznak. Ismét megjelentek test szerte, amióta álmai is, mintha a testére rendetlen hálót szövő égett, fekete vonalak járnák át álmai birodalmát is. A fekete nadrág jóindulatú rejtő ereje legalább teljes lábát nem mutatja, jóllehet meztelen talpán, bokáján látható, hogy kevés oly felülete van testének, melyek tisztaságát magáénak tudhatja.*
~ Ugyan mi értelme már? Mi végre van erre szükség? ~* Gondolataiba kesernyés bizalmatlanság vegyül a vezér venár javaslatai miatt. Kelletlenül gondol egy újabb lehetséges kudarcra, mely kapcsán saját életét végleg elveszítheti, önmagával vívott harca oly régre vezethető vissza már. Nem foglalkozik más ruhadarab felvételével, mások már úgyis ismerik rejtélyeit, titkait, így lábbeli nélkül, mezítelen felsőtesttel az ajtóhoz sétál, majd lassan kinyitja azt. Az erőd csendes, alszanak még, ha jobban fülel, békés lélegzetvételeket hallhat mindenhonnan, oly sokan vannak már, oly sok egyéniség és oly sok barát. Ő mégis magával küzd, a csapatból kilógó, kitaszítottak életét élve. A csarnokban szinte visszhangzik meztelen talpának verődése a kőpadlóhoz, a hydraszobor és a venár iránytűk mellett elhaladva kezével végig simítja azokat, talán így nyerve erőt, az eljövő újabb kudarcához. A szabadba kilépve harmatos fű bújik lábujjai közé, Erdőmély rejteke puha szőnyeggel várja a hálátlan szerzetest, ki most is, mint oly sokszor elfelejti, mennyi minden siker érte már, s mi az mit kapott az élettől, társaitól. Sétája alatt kezével és egy apró zsinegdarabbal hátul fogja össze immár válláig érő barna haját, hogy mozdulataiban később ne akadályozza. Észre sem veszi, de akaratlanul is a venár vezérre kíván hasonlítani. Lába alól eltűnik a puha fű, hogy a gyakorlótér apró kavicsai váltsák fel, melyek közé keveredett szilikátkristályok, a nap első sugaraira vidám csillámokként tündököljenek, versenyt csillogva a fűszálakon szelíden megülő harmatcseppekkel. Tökéletes harmónia, tökéletes rendben, tökéletlen szereplővel. Ki rá vár, már ott van, méltósággal, a hajnal csendjével versenyezve és csukott szemmel. Lehelete látszik, de más ez az arc, mi nyugalmat és bölcsességet sugároz, teljesen más, mint az érkező szerzetes tekintete, amire ismét szürke fátyol vetül elvéve annak szürkéskék fényét. A venár vezér elé lép, pár lépésre tőle, majd bizonytalanul várakozik egy ideig.*
~ Mit keresek itt? Mégis mit gondoltam?~* A vezér nem szól, békéje körbelengi, de az érkező szerzetes türelmetlenül és hitetlenül, fejét rázva legyint, majd visszafordulva tesz néhány lépést, hogy ismét, mint már annyiszor a Kígyót hagyja győzedelmeskedni. Testén a stigmák cinikus, gunyoros táncot járnak, s az Erdőmély fái mögött komótosan felkelő nap sugarai lassan bevilágítják a tájat.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.06 15:41:56

1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 14:44:57
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//reggel, Aenae, kicsit a kapunál//

*A konyhából, a hálók felé veszi az irányt, siet, ahogy tud. A folyosón összefut Aenaevel. *
- Nem tudom, mit gondoljak. Majd ha kialudta magát kifaggatjuk. *Mosolyog a lányra, miközben irányt vált, s vele tart amerre Aenae vezeti. A teraszra érve, megáll Aenae mellett, majd féloldalasan a kőkorlátra ereszkedik, kezeit az ölében fonja össze, s szintén az udvarra érkezőket fürkészi.*
- Igen, úgy láttam, ork. *Összehúzza szemeit.* Meg talán egy félvér, vagy ember.
*Ebből a távolságból azt azért nem tudná pontosan megmondani, micsoda az alacsony férfi, de az orkban teljesen biztos.* Hát, valóban nem egy égimeszelő, és nem is egy hájpacni. *Egyszer már látott orkot, és az azért nem volt valami szép látvány. Ez a fazon kicsit sem hasonlít arra, legalábbis első ránézésre és ilyen távolságból. *
- Valóban nem egy nagydarab.* Válaszol a lánynak, s nem is tudja tovább fűzni a szót, mert Xotara ebben a pillanatban vetődik le a falról, egyenesen a korábban említett férfira. Lyz zavartan pattan fel a kőkorlátról.*
- Mit csinál ez a nő? *Már tegnap este is harsánykodott, ami Lyznek nem volt túlontúl szimpatikus. Mindettől eltekintve, Lyz nem írta le a nőt, csak inkább tartana tőle egy pár lépés távolságot. Most viszont el nem tudja képzelni, hogy mi a fészkes fene lelte, ami miatt a jövevénynek esik. Lyz nem egy vérmes teremtés, de abban biztos, hogy ha az ő nyakába ugranának így, akkor nem tűrné szép szóval. Nem szeretné megvárni, míg ebből össznépi porban hempergés lesz, bár már földre vitték az orkot. Meg sem várja, hogy Aenae válaszol-e neki, csak ellöki magát a korláttól, s az udvarra veszi az irányt.*

1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 12:35:17
 ÚJ
>Elostor Fh'el avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Fogadás//
~Hát ha várni kell, hát várok. Jobb dolgom most úgy sincs.
*Szavait most az őt beinvitáló vöröshajúhoz intézi.*
- Amíg várakozunk, talán bemutatkozhatom. A nevem Elostor Fh'el. Önben kit tisztelhetek?
*Amíg a válaszra vár, felméri a terepet. Feltűnően rendezett az udvar. Lehet valami földművest alkalmaznak, vagy mágiával tartják fenn. Bár eléggé diszharmonikus a ketrecekkel. Bele se mer gondolni, kiket, vagy miket tarthatnak bennük. A falak általa látható része, eléggé erősnek tűnnek. No, de már megérkezhetne a vezető is.*


A hozzászólás írója (Elostor Fh'el) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.06 14:53:15

1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-01-06 09:34:59
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Kapuban//

*Umon szigorú tekintettel hallgatja az érkező ork válaszát, azonban a szerzetesi képzés ismét eléri hatását, türelméből nem mozdítják ki. Amin leginkább meglepődik, hogy sem elméjében pszichikailag, sem fizikailag nem mozdul benne semmi, pedig ilyenkor már önnön sértettségében Az, már általában jelentkezni szokott. Nem tűri a megaláztatást és a sértést. Azonban türelme ellenére nem szeretné szó nélkül hagyni a megnyilvánulást, főleg, hogy az erődöt kezdi egész megkedvelni, nem tűrheti, hogy lassan összeszokó csapatukat valaki mutatványosok társulatának nevezze. Így mielőtt a meginduló ork az erőd területére lépne, csendesen megszólal:*
- Nyelved felvágták, ifjú ork! Ábrázatom valóban nem megszokott, mindazonáltal semmiben sem különbözik, parlagi és közönséges szava járásodtól, megnyilvánulásodtól. Kérdem én, melyik a jobb, a borzasztó külső, de nemes belső, vagy a tökéletes külcsíny, gonosz lélekkel párosítva?* A gonosz lélek kimondásakor azért egy pillanatra Umon elgondolkodik, de nem szeretne most ebbe részletesen belemenni.*
~ Pyctáék jöhetnének már...~* gondolja magában, azonban elhessegeti a gondolatot, jelenleg nincsenek itt és ez nem is fog változni.*
- Azt gondolom, hogy Pycta majd eldönti, hogy a Fákban Lakó céllal terelte-e rá az útra e két szerencsés vándort.* Mondata közben Zarára pillant, neki szánja válaszát kérdésére, majd ismét az orkra néz.* - Azonban azt is gondolom, hogy a fanyar humor és a csípős nyelv a Vadvért klán színes része, a sértést viszont nem tűrjük, ennek tudatában válaszd, a befelé vezető utat! Addig, míg Pycta nem ér vissza, be kell érnetek az erdő szépségével és az erőd udvarával. Keressetek egy számotokra tetsző helyet, a csarnok bejáratával szemben... fegyvereitek nélkül persze, melyet rögvest a venár őröknek kell adjatok. Ne nyúljatok semmihez és várjatok türelemmel!* Mindkét vándorhoz címzi szavait, jóllehet a félelfre még nem volt ideje, azonban az, láthatóan türelmesebb személynek tűnik és azzal, hogy valaki munkát keres, nincs is semmi probléma.*
~ Ha ez igaz, persze.~* gondolja, majd kérdőn fordul Zarához javaslatát illetően, majd Xotarára pillant válla felett. A nő ebben a pillanatban rúgja el magát, szinte szárnyal a levegőben:*
- Xotara!* A szerzetes öblös ordítása meglepőnek tűnhet eddigi csendes suttogása után, azonban már késő, az ifjú sötételf az orkra veti magát, s ki tudja, hogy ér véget a verekedés, ha nem lépnek közbe. Egy pillanatig sem gondolkodik, tekintettel arra, hogy Xotara volt a kezdeményező, addig, míg az ork felett helyezkedik el tudja csak elérni, így ismét, immár saját szándékából a lány ellen fordul. Hátulról ragadja meg lila ruhájának gallérját, s hátrafelé próbálja meg lehúzni az orkról a lányt. Ha sikerül, Zarának is odakiált, hogy az orkot biztosítsa, majd a félelfet az ordításra minden bizonnyal odasereglő venár őrökre bízza. Ha az ork képességeit akarja használni, a szerzetes //aktív képesség// Képességtörést fog alkalmazni. Ettől függetlenül kiáltásukra reményei szerint Aenae és Lyz is felfigyelnek, azt is csak reméli, hogy Sunukoval nem volt probléma és már csendesen húzza a lóbőrt. Xotarának, Pycta döntésétől függően pedig még nyilván számolnia kell a büntetéssel, mert Vadvért szabályai rá ugyanúgy vonatkoznak.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346